Ellenőr, 1873. július (5. évfolyam, 149-175. szám)

1873-07-15 / 161. szám

Előfizetési árak Jigész évre . . 20 frt. — kr. Évnegyed« . . 5 frt. — kr. kétévr» . . 10 „ — B Egy hónapra . 1 , 80 , Egye«­­*«m áru 10 krajcár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nador-nteza o. ez, k^zlTkl t ^ tudjuk’ kit61 főn- - Kéziratok visszaküldésé« nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézent!«. ívelek csak bér­mentesen fogadtatnak el. 161. szám. •IasL ieq2y*aea*£3.-1.*Mk.:« fi Megjelenik minden reggel, övére hétfőn » ünnepre kivetkező napon Budapest, kedd, julius 15. 1873. lapot illető reclamátiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. ua.) intézendők. Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 1 3. «as. testvérek irodájában). (Légrády és előfizetési pénzek helyben és vidékről Pszt, bad­vány-utcza » u­ta intézendők. V. évfolyam. ismsmBBsmsssmssmsauBa Közlekedés. K (raggal) jalanti aa Időt éjféltg délig., £ (esta) déltől éjfélig. Bétes'gyom­'ind. S 10 R. n.— B'Pest, (gyors. Ind. 7.00 E. ■. 23 B ***1________frk.10.16 K f 86 B iBéca frk. 9 19 B 6.95 B , futervam­ok a gyonhajútés alatt! Hétfő, pattt., szomb Hétfő, Saarda. Pánt. Hécs ind. 1.40 B. Báni­as ind.9.10 B. Pestérk. g.91 X. Pest «rk. 19.M X. „ ind. 8.41 X. | ind. 1.90 B Bazias érte. 8.50 B. ____________iBécw étk. 7.89 B. inamrS 8.20 E [Bazias ind. 6­­8 E 8.80 Pozaony » 11 18 « 11.08 „ iTemeavfc i0.07 . 9.17 a. 2*est étk. & 58 X 8.08 X [Szeged 1 61 B i. it E s ind. 8.5? , 7.05 „ Czegléd 6.49 I 23 „ c-egh­a t 8.84 , 9.S0 , érk. 8.19 „ ,*.49 §«e«d - Hl* 1.41 X „ ind. 9.15, 6.95 „ flmeav« , 5 SOerk. Poazony . 4 98 X 4.90 B HUzint-_____érk. 8 46 „ 10.99 Beca érk. 8.09 4 - 5 Valiflir Ind. 8.5* E IV,■ latna- ind! (Tik B gf.rt«g»os___érk. 6.0a „ .Vnihaio érk. ll.io, Bées ind. 7.15 B. «.60 X.ISz.-l'ebérv.ind. to.is B. lI.sTb £3*5 11 84 „ :,ü. 19 „ Uj-S*8rf , 9,19 E . 5 Üj-Szfti., „ 9 88 E 11.87,, !ay3r * 4.09 „ ft.ofi ” Sz.-Fehért. érk. 5.58 „ 2.69 B Bécs érk. 1.aa * s.re * Buda ind.7.15B 10 6SB. 9.45 B T i„st ind 7.—X k­l 3 Sz.-Fehérr.érk 9.1» „ 1.88 B 11.54 X. Banizea . 1.4a . W.48 E.9.18 B. aaniiki 1.47 E. 11.84 „ 4 48 . O7.­Pehirrir ,. 6. V.! » i.G. B . 50 X Triest érk. 8.­6 B­­ 7.61 X Bn.li» érk. 8 VI " 1.05 B 4.56 „ 9&anizsaindi0.55 B. 6.48B 9.15 H Bées ind. 7.15B 11.16 X 7.45B Sopron „ 8.88X 1.45B 7.40 B Sopron „11.68, S.40B 11.19 Bées érk. 9.8 B 4.60 „ 11.14 „ gaaiisa érk.— 10.18 , 4 37 B. S*.-Fehér»’ärind. 9.87 B 8.18 B.IQyanafalva ind. 5.20 B 18.55 B jfis-Crell , 8.13 E 9.8' „ Szombathely s.6> . i,i> Szombathely , 3.89 „ 9.0. „ Efa-OzeH 5 ji.95 9 07 I „J-Miiali.lv». érk. a.su „ 8.86 , [gz-fehérvér érk. 5.07 B 840 B Oy®** ind. 7.24 B 19.12B. Bzombatbelylnd. S.6:B ts.C9 B f*» 0““ ... , » n.46 , S.12 , Kia-Czoli „ U.S1 „ S.80 „ Szombathely érk. 3.10 , £.02 ,Z ygr érk. 2.00 B 6 51 ” S.JS ,'*° a Karoly vörös ind. 1.it. B . 18 E Zágréb érk. 7.50 , 12.57 B­­Zágráb érk. 7.7 „­­ 40 . „» . . » 8.88 B j . ind. 7.48 B. 0.20 *E Kftrolyvar.érk. io.i7 . 10.19 „ [zahAu.yí érk.u.44 E. 287 B t­iaiek ind. 6.51­ B 5.48 B Sirii.iirn­ek ind. 4— K 4.40 X Zsigrib „ 810 , 7.50 „­­Zágráb 7 Ba . 18 Steinbrctek érk. (0.84 ■ 11.08 »­­S9ds«esc­­rk. 9.50 '9 41 ” ZabAny ti^. 80 B. 4.13 B.Ind­ubovar Ind. 5.57 X 5.99 B~ Dombóvár érk. 19.27 E. 1.06 B.l­.ab­any érk. 11.85 „ 3.27 B Kanizsa ind. 6.18 B. 2.48 X Holines~ ind. 6.20 B OiTI r n” ifí i, 101 » Zákány 12.80 E 9.07 B. Mohács érk. 12.80 X • 12.20 B. Kanizsa érk. 1.31 „ Villany ind. 11 .82B. 6.30B. 4.10B Varad ind. 5.05X 7.56B. ”~ Xonék érk. 1.07B.888 „ 6.29 , Szeged 3.24B. 2.10B. , « , tad ‘-mrt 8.90B. Xazek érk. 10.48.11.14 . . n 8.84B.6.16X ind. 11.07. 5.42B 9.00B Jf.­Varad érk. ll.OO „ 8.— ,_______Villany érk. 1.08X. 7.17 „ 11.04 . **eK‘ , *nd­ 7.30B 8.26B ; Kassa ind. 4.20 B 9.84B.6.00XT Czegléd „10.1$. 8.66, Miakolcr „ 7.49. „ 1.68 B 9.50an * ’l?? J! aM A ' »««t­oca , 12.47 X 1.0.84 „ P. Ladány „ 9.01 E 12.56 B . p. Badány , 2.25 , ts.g- B Debrecz, , 8.61 „ a.5* , Szolnok „ 4.*» * 4.44 ,­­Uzkolca „ 10.40 , 7.66 , 2.0,« X Czegléd „ s.04 1 8.19 ! Kassa érk. 8.93 B. 124 E K. 579 ,­­ Pest érk. SM ” 8.15 ” Szolnik ind. il.12 B 19.87 B.I IVmustár ind 1 3.65 B 5.99 K "Tád .11 *­86 X. 8.28 B Arad v2.15 E 1.04 , Temesvár ferk. 7.01 , 149 „ ISzelnok érk. 4.54 „ 4.17 B P.-£adany ind. 2.85 X «.28 B .V.-Värad ind. 11.9? B'T« y.-Várad érk. 4.47 , 4.09 „ árk. 1.33 ^ Ind- B « •* B if.-van/irhelyind. jTiFB 10.02 E* 2*^ , - *0-8“ » 3­ 80 B.Tövi­ . 1.80 E 2­60 B K.-Fehértar érk. 12.40 B 6.10 B K.-Fehérvár érk. 3.20 1.39 . * 'dd. 1.06 „ d­.82 B. „ lad. 10.SC B­­.0 i ” I .1 ovU 2.84 p 1.18 B.Pínkl 1 3m W * »] M.-Vasarhely érte. 8.16 , 6.59 , Arail érk." 8.90 , u.t1 * I ind 9.40 X «Pet­rozsén» ind­­e 30 B^ Petrozsény érk. 8.90 , Fisul érk. iaMu E H»E­ i io E BCECSvAr “indrT47x_ 8.80 B | Segesvár érk. 8­9» , 7.89 , Tftvls _ érk. 9.20 B 1.00 K I­SJUS*11“ 14' *-e A 6 0« » »«eben SdTtttTB “ieOE I izében érk. 1,29 , 7.80 , Kis-Kapus érk. 9.10 , n.sr „ I W­ varad ind. 9.13 B 4.51 B Kolozsvár ind . aaB .0 30B I Kolozsvár érk. 1189 . 9­09 » Iw.­Varad érk. R« “ sin* I Pest ind. 19.89 B 11.00 B. 9.03 B Rattja ind. „0Tr »«Ve----------- 1 Hetven „ 9.60 „ l.i.'l B 5.86 „ S.-Ti^én „ S.6« „ X.S.: TV 8 85 B. | S.-tárján . 4.82 , 4.00 , 3.50 érk. Uatra". , 10.5» „ 4 00 , 6 00 , | Ku­tka „19.82 „ 9.06 X rest érk. 19.61 E 6.46 ,. 8.85 1 | Pest ind. 7.32X 10.85X 5.98X. Kiskoluzind . 2.B«-- S B i'0Tg I Hetven érk. 8.88 . He­tv»« érk. 4 80E | „ ind. 9.50 „ l.SfB 0.02 B „ ind. 11.07 „ 8.2, B 7.65 „ I Minkolczérk 1.25 r 8.80 , 6.4aX[f­fsi érk. 1.07 E CM B lf .!c * I Vamnen-légárU ind. 9.40B. 10.49 B OyUngyBs ind. fif K 9.91TB I Gyttngyds érk. 8.16 , 11.19 , Vamos-Czytirkérz.i.e0 , 9.63 „ I F.-Abony Ind. 9.S0B 12.00E l.avBJEger ind. 8.89 B .11.69 X 3.08b­ I érk. 10.00, 12.80, 5.00 „JP.­Abony érk. 3.62 „ 12.08 B 8.49, | Miskolc» ind. 7.55 B. IBáui éve ind. 8.45 R I Itanréve érk. 10,1» |Iliskor« I érk. 8.16 „ Kassa ind. 6.00 B. 5.80 E Odcrbcrv ind. 8.25 B ~ 7.00 B. I Hrtke , 8.98 E 8.00 B Butka „ 9.15 B 4.00 E. | Oderberg érk. 7.80 , 8.00 X Kassa érk. 6.00 B *.oo X. | Abos ind. 7.00 B. 8.00 B 7.S0 X Eperjes ind. 1 ír B 5.80 B Y.47 X I Eperjesért. 7.45 , 9.45 , 8.15 „ Abos érk. 9.10 „ 8.1* „ S.99 I tad' 866 B 889 B K i­r AI y It a z aind.12.47 X^OCKrB I S-A.-njhtly „ 10.51 „ 5.83 „ Oup 4.15 . 1.88 B | „ 19.58 E 8.2« „ S.-A.-ÜJhely „ « 08 „ s.5C , | Kiralyleftea érk. 4.1» , ia.10 B. Szerencs érk. 7.60 „ 5.86 „ | Sz.-Erdely ind. 11.00 B (Homanna ind. ül® | Momenna ért. 3.17 E Sz -U|hely tok. 6.83 „ [Ingvár ind. 11.18 B. 2.97 B.|8lyireg­yhaza ind. 6.00 B | “"5 . « 1'c0 E S.áí „ 0»ap . 12.£« E 4.86 B Nyír­egyház», érk. 8.26 „ [«ntroftr érk. 9.04 „ 5.68 „ | Batyn ind. 8.40 E Sípokért Ind 19.08 1 I Munkáét érk. 4­61 „ Batyu érk. 1.17 , I Oebreezeri ind. 8.1» B 4.18 e I Szigeti» ind. 1.0» bT 9.81 B I Királyház* „ 10 V 7B.4.13 E 9.13 érk. Király!.«», . 4.86 „ 4.98 E I filifftik érk. 1.5B. 7.12 EG — Oebre«zeu Crk. 11.50 ,, 9.80­­ I „Félre kell tenni a fingáskodást“­ ­. Az általános védkötelezettség ismeret­lenné tette „a régi jó idők“ azon festői jelenetét­­is, melynek ver­bunk volt a neve, s amely, hogy egy még régibb és regényesebb boldogság idejéből szolgált át­menetül az újabb nemzedékek sorsának prózai korszakába, kitűnik a népdalból, mely­­ szerint „a szegény embert nem fogják má kötéllel.*­­— De bármennyire mesésnek te­kintse is napjaink embere azon negédt csapatokat, melyek körtánczben lejtették­­ az országot s pengő sarkantyú, czifra kend­es kacskaringós rikoltozások harmóniájárt csábítgatták maguk közé a mogorván mo­­­solygó s vonakodva közeledő fiukat és lo­e­ányzókat, nem vonja kétségbe, semmi esetben , a traditio azon részét, mely szerint azok "■ bajuszos szirének égre földre magasztalták a katonai gyógyélet páratlan élményei! Annyi bizonyos, hogy fenmaradt — többi közt — azon jelszavuk is, miszerint „Ez az élet huszároké Nem a szürke barátoké.“ Még kevésbé juthatott eszökbe a „fel­csapni" tartózkodókat azzal biztatni, hogy kapnak komisz kenyeret és kurta vasa­t mihelyt beállanak és lasson h­ozni menni , kijózanulások. Mocsáry Lajosé az érdem, hogy azon , toborzóban, melyet tegnapelőtt járt el i­s »Magyar Újság­ terén, a verbunkot egészen átalakította, modernizálta és a­­z őszinteség olyan vallomásaival pántlikázta fel, melyekre ugyancsak legény legyen s akinek fel nem nyílik a szeme. Észlelvén, hogy még mindig solot tán­czol, a magárahagyatás okai felett kezd­­ elmélkedni fennhangon. És rájön, hogy azok,­­ akiket vár, azért nem akarnak kilépni a mostani balközép párt kötelékeiből,­­ restellik a bontakozhat, sajnálják a megválást ! * előítéletekkel vannak eltelve a quid tunc? irányában. I t e T i~, ezeken a nehézségeken át kell esni mielőbb . — A ki komolyan törekszik elérni komoly politikai czéío­­® “rben akarja szolgálni meggyőződése ügyét, arra nem lehetnek hatassal afféle tekintetetek, hogy, mely clubban, I m6 yJ?rSasAgban fogja magát jobban találni, fogja kelle­mesebben tölteni idejét. S nem lehetnek rá befolyással ama sarcasmusok melyekkel üldözni a szélsőbalt a balközépi káté fő dogmája lön az utóbbi időkben. Mert az kétségtelen. S azoknak a­kik elhagyják a fusionale balközépet, ter­­h®'/zetök és teendőjük lesz a szélsőbal tagjaival I ®­yeskir e képezni jövőre egy valódi baloldalt. . _ A 48-asokkal való egyesítés gondolatával meg kell barátkozn I ’ * a kel! tennm bizonyos idegességet, hogy úgy I irínt ,am ■ fin»ot’, melylyel a balközépi emberek minden I iránt, ami szélsőbal viseltetnek. Expert, a Jós­aaoováry Lajos f­é 1- 1 retette mindazon »finyásságát* , s most már annyira élvezi helyzetét, hogy — pour e ne on rag­er les autre­s — el­mondja, mit kell legyőzni magában annak, aki a 48-as párthoz akar átmenni. Meg kell valami, hogy hősies eljárásra mutatott példát. Lesz-e követője, meglát­juk. Ha lesz, az vitézül haladna át azon ismeretes kapun is, melyre Dante írta fel az intés sötétlő szavait: „Per me si va nella cittá dolente, Per me si va noil1 eterno dolore ; »y n 99 « yy „ L.asciate o^ni speranza voi che eutrate “ A balközépről el kell ismernünk, hogy soha sem édesgetett, magához senkit, a heroicus önmegtagadás azon figyelmezte­tésével, miszerint a hozzá csatlakozni akaró embereknek „félre kell tenni minden finyás­­ságot. Pártunk beérte azzal, hogy kijelen­tette elveit, s megmondta, hogy ezeknek érvényesítésére miként fog eljárni. Aki magáéinak ismerte el az elveket s egyet­ér­tett az érvényesítésükre követendő eljárás kijelölésével, az sorakozott szabadon, ön­ként és anélkül, hogy szüksége lett volna félretenni bármely fingáskodást.­­ bocsásson meg !. ellenfelünk, de mi nem hihetjük, hogy a 48-as párt is megkö­szönne azon ajánlgatást, melylyel híveket akar neki szerezni. Sőt meg vagyok győződ­ve, hogy a „Magyar Újság“ távol levő szerkesztőjét nem fogja elbájolni a felfedezés, miszerint az általa vezetett lapban teszik­­ csúffá a 48-as párt vonzalmas és megnyerő­­ természetét. Bármiként érezze is azonban magát új pártja az olyan furcsa bemutatás felett . Mocsáry Lajos, minden esetben, jó szolgá­latot tett nekem, ki megtaláltam legfrisebb keletű buzgóságának naiv nyilatkozatában a czímet, melyet czikkeim ezen sorozata felé irhatok s amely alatt elmondhatom m­i választ el minket a balközépie­­ket a 48-as párttól s miként értem én az alkotmányos ellenzék parlamentáris feladatát. Meglehet, hogy nem sok újat mondok. Mert bárha Mocsáry szerint „Csernátony mindeddig nem szólott a dolog érdemére nézve“, remény­em, hogy az Ellenőr olva-­­ sói közül nem feledték még el némelyek­­ azon czikkeimet, melyekben tavaly, a vá-­­ lasztások után, épen Mocsáry Lajosnak s­­ részben Simonyi Ernőnek válaszoltam. Igye-­­ kezni fogok azonban,hogy akkori és min-­­ denkori nézeteimnek előadásában ne legyen­­ fárasztó az ismétlés. Erre nézve nagy segít­séget nyertem a tényben, miszerint Mocsáry Lajos is elismeri már, hogy „egy h­a­r­m­ad­i­­­k baloldali árnyalat képzéséről nem le­­j­­et szó.“ Képzelhetni, hogy ezen lehetetlensé­get nem a harmadik árnyalat kimester­­iedésére fordított törekvésének felsülésében, I ikarja láttatni, hanem Q. yn c ű rt /I v m I* I vagy is a balközépnek megszünésébe magyarázza ki. Bármennyire ne létezzün­k is azonban többé az ilyen ötletek piramida­­­lis badarkodásainak grátiájában, mégis csa­k bátorkodunk élni saját erőnkből, s csak az­t látjuk, hogy Mocsári Lajos nem hímezi-há­mozza többé dolgát, hanem felcsapot - 48-asnak, s tudatja az illetőkkel, hogy ha­­­sonló sorsra kell jutni mindazoknak, akik­k őt követik oda, hol­­ végre tán megma­­­rad, s ahonnan nekünk, kik nem vádorol­ták át a partokat, s valami 18 évig ma­­­radtunk meg — minden kegyelem és útlevé iránti gondolat nélkül — magában a nen épen rózsás utakon bolyongó számkivetett­ségben is, igen szívreható oktatást adhat az elvhűségből és kitartásból. Ennyiből áll a bevezetés. Feleslegesnek tartom ugyan, hogy a­r lap szerkesztője aláírja nevét czikkeinek, és megteszem most, kivételesen, mikép jelezve legyen ezáltal is a tény, miszerint néze- t­teimért, nyilatkozataimért és eljárásomért­­ minden felelősség csak engemet illet. Csernátony.­­ A közo­ktatási miniszter a kö-­­ vetkező felhívást intézte a magyar főpapsághoz : Midőn ez alkalommal a magyar tisztelt fő­papságnak, hazánk kulturviszonyai fejlesztésében, mindenha tanúsított hazafias áldozatkészségét, a szépművészetek egy hatalmas tényezőjének felkap s­colására irányzom, teszem ezt azon meggyőződés­ben, hogy megkeresésem ép oly lelkes viszhangra­­ találatit­, mint amily nemes szándék engem arra vezérelt. Örvendve olvassuk az európai sajtónak, a közkiállításon képviselt festőmű­vészetü­nkről hangoz­hatott elismerő nyilatkozatait. Nem lehet feladatom, hazánk egyes művészei-­­ nek részletes méltatásába bocsátkoznom; művésze­tük legszebb záloga a közelismerés: itt csak újó­lag is (czim) ismert, a magyar főpapsággal hagyo­mányos áldozatkészségre hivatkozva, azon leghőbb óhajtásomnak kell kifejezést adnom, hogy vajha e­­ remekművek — nemzeti művelődésünk fejlésének hathatós tanúi — csakhamar, ne a külföld tulaj­­­donává váljanak! I (czim) a szén utUttjei ua,nt ! melegei! hnogó koijlanUAb t­ anj' uZui. . Végezetül még, engedje (czim) kifejeznem azon reményemet, hogy hazánk tisztelt főpásztorai­nak anynyiszor hivatkozott — s ez eszme felka­rolásával is kétségen felül kifejtendő — hazafias útmutatása, bizonyára üdvös vezér például szolgá­­land másoknak is. Fogadja (czim) kiváló tiszteletem őszinte nyil­vánítását. Budapesten, 1873. évi julius hó 5-én TÁVIRATOK. Zágráb, júl. 14. (Az „Ellenőr" távirata.) A se­­rajevoi magyar-osztrák főconsul, Theodorovics,­­ ide érkezett Banyalukásából­ — Bajer alezredes, a határőrvidéken az igazságügy vezetője szintén részt­­vett a bosnya-gradiskai zavargások következtében megindított tárgyalásokban. Bécs, jul. 14. (Az „Ellenőr" távirata.) A po­rosz kormány a Werndl fegyvergyárral 1875. évre szerződést kötött 165.000 db. fegyver szállítására. Bécs,­jul. 14. A nyomdatulajdonosok mai gyű­lésén a birodalom, Németország és Svájcz majd­nem minden nagyobb nyomdája képviselve volt, elfogadta a minimal-díj szabályra vonatkozó indít­ványt, mely a főnökök és segédek közös megegye­­zések alapján állapíttatnék meg. Bécs, jul. 14. A würtembergi király külön udvari vonaton ide érkezett. Perpignan, jul 14. Hírszerint az Internationale tagjai Carthagenát hatalmukba kerítették. München, jul. Ma kezdődött meg az esküdt­széki tárgyalás Spitzeder és társai ellen. A közön­ség nem tanúsít valami nagy érdeklődést. Tuhinga, jul. 14. Ohland szobra ma nagy ünnepélyességgel lepleztetett le, Lipcse, jul. 14. délben. A mai nemzetközi terményvásáron eddig a hangulat igen szilárd volt, azonban kötés még nem igen történt, mivel a ve­vők nagyon tartózkodók. Budapesti színlapok Kedden, júl. 15. MIKLÓSY SZÍNKÖR Az ördög része. Énekes franczia vígjáték 3 felvonásban. Kezdete 8 órakor. Budapest, július 14. Európa politikai egén kéklő a látha­tár, sehol egy tenyérnyi fekete pontja a czikázó villámokkal bujdosó fellegeknek. Bécsben a munka napszámosai versenyeznek a legszebb koszorúért, melyet a humanitás és haladás százada nyújthat — a béke olajágai körül font babérlombokért. Angol­országban azalatt 98 szavazattal 88 ellen vergődik többségre Richard indítványa, mely a nemzetközi törvények javítását és egy nemzetközi állandó békebíróság fel­állítását czélozza. És a népek tűzhelyei kö­rül a pörölyütések zaja s a dek­onsolidatio gondjai mellett, észre sem veszik, mily ma­gasztos eszmét ölel fel a néhány egyszerű távirati­ szó által jegyzett indítvány. Talán egy csataágyú döreje galvanicus rángató­zásba hozta volna az emberiség laza figyel­mét az északi sarktól kezdve le a déli jég­­hegyekig, míg az „örök béke“ eszménye után törő parlamenti határozatra, alig negyvennyolc­ óra alatt, mármár reáborít­­ják a közöny szemfödelét. Pedig hát az eszme, mely Richard in­dítványában nyilvánult, ha nem is oly régi, mint az emberiség, de nem is szerfelett úl. Az utópiák, melyeknek görög nagymestereit kikaczagta a csélcsap könnyelműség, meg nem értette a tudákos nyegleség, ma már partjukra kerítettek, saját benső értékeknél és az emberiség örökké előretörekvő termé­szeténél fogva, a józan államférfiú gondolko­dását, a demokrat társadalom rokonszenvét, sőt a július 9-ei angol parlamenti határo­zatnál fogva, többé törvényhozási jogosult­ságnak sem lehet kérdés tárgya. Nem, mert a háborúsdi erő és vérszi­­vattyúzó komédiájában a húr túl van fe­szítve. Pattanni fog előbb-utóbb, még­pedig annál gyorsabban, mentős szilajabb erőlkö­déssel csavarják és mentől általánosabb az áramlat, hogy a népeknek nincs mit gyű­lölni a népeken, mesterségesen ápolt indu­latrohamok kivételével, mert kinőnek a gyámság alól, mely egyéni és clique-érdekek kedvéért, vadállatként uszitá az embert az­­ emberre. Csak a nemzetközi élet diplomatiai­­ érintkezéseinek múltját kell átfutnunk le­­ napjainkig, hogy meggyőződjék a leghigado­­­tabb elme is azon eszme lassú, de folyto­nos hódításáról, melyet az „örök béke“ czi­­mén lehet talán rajongásnak csúfolni, de melyre mindazáltal törni a humanitás alap-­­ követelése, tehát emberi kötelesség. Vessük csak össze az ő- és középkori­­ diplomatia eszközeit és czéljait, korunk diplo­matájának eszközeivel és czéljaival, melynek­­ úgy akkor, mint most a korszellem és köz-­­ vélemény adja kisebb-nagyobb mértékben az irányt és lökést. Az ókori népszónok és kö­­­­vet előtt, ki dárdát dobott át a szomszédos határon a háború jelképéül, minden eszköz­t szent, ha a barbárok megigázására vezet. Vad nyerseséggel vallották ezt magukénak ama kor vezéregyénei, és tőlök az eszme átment a középkor fejlettebb diplomatájába is. De már a gyalázatos eszközöknek lega­lább külsőleg tetszető szint kellett kölcsö­nözniük és czél gyanánt nem a rabigába hajtás, hanem a népboldogítás szerepelt. V. Károly és II. Fülöp álnok diplomatájának gonosz czimboráskodását és paczkázását az általános monarchia eszméje fedte. S Machiavelli „II Principe“ czímű munkájában, ajánl ugyan egy vasmarka fe­jedelemnek ravaszságot, hazugságot, erősza­kot, szóval minden bűnt, de csupán azért, hogy ezek segélyével valamennyi apró olasz államocskát megsemmisítve, megalkothassa az egységes Olaszországot. Az újkor elején már glacé keztyűt húz a diplomatia és az udvari salonélet parfümös légkörében kéje­­legve, az etquettek és ceremóniák meste­reiként a pók ügyességével és finomságával szövik a hálót hogy egymást befogva, némi fölényre tegyenek szert. Az udvari fondor­latok és cselszövények, egy-két ember sze­szélyétől függött ekkor a népek sorsa, azon­ban az ármánykodás e politikáját mihamar kiütötte a nyeregből az állandó béke felé gravitáló egyensúly politikája. Azon percztől tehát, melyben Sully miniszter agyában megfogamzott az államcsoportok theóriája, melyek kölcsönösen egyensúlyoz­nák egymást, egyúttal a különféle ürügyek alatt űzött hódítási agyarkodás helyét a békefentartás iránti törekvés foglalta el. „ V*, / 1—^-v úgymond egy állambölcselő, a háború volt —1-x-j .. .M„m it­t a be­­ke kivétel; ma ellenben a béke a szabály, s a háború kivétel, melynek végső czélja ismét csak a béke.“ Nézzünk ma körül. Minden becsületes és józan kormány fő törekvése, hogy a né­pek a béke áldásai között fokozott hévvel munkálkodjanak a szellemi és anyagi hala­dás előmozdításán. A népek öntudatosan, a kormányok egy része pedig öntudatlanul a legreálisabb téren igyekeznek megvalósítani azon szellemdús eszméket,melyeket a mély böl­cselő Kant 1795-ben az örök békéről írt művében elhintett. Az angol parlament határozatában lát­juk, hogy mit sok horihorgas tudósocska és államférfiacska a delejes szobabölcsészet agyrémének nevezgetett, ma praktikus vi­lágnézetté küzdte ki magát. Mert ép ab­ban fekszik e parlamenti határozat maga­sabb hordereje, hogy a világ leggyakorla­tibb, fellengző költői kedélyességtől ment népe tette magáévá. És tette akkor, midőn a genfi választott bíróság ítélete folytán az Alabama-kérdés megoldása fejében milliók­kal adózik. Bizonyára a számok csalhatat­lan tételeit veték össze, s a választás nem nagy fejtörésbe került. A mérleg egyik ser­penyőjében a néhány milliónyi kárpótlás, füstölgő gyárak, serényen repülő hajók, dol­gozó és vigadó munkásokkal, a másik ser­penyőben megnémult gépek, hajóromok, öz­vegyek és árvák síró nyomora és halál­­hörgés. Az Alabama- és San­ Juan-kérdésnek bé­kés eldöntésében a kor ujja jelölte meg az irányt, melyet a nemzetközi sérelmek orvos­lásában követni kell; s a praktikus angol nép, mely először élvezte e kard nélküli elintézés édes gyümölcseit, ma már minden államnak ajánlja az állandó békebiróságok eszméjét, mint az állandó béke hatalmas eszközét. S mi hiszszük, hogy a többi népe­ken, a parlamenteken és kormányokon nem fog múlni ez ideának érvényesítése előtt az­­ utat egyengetni. Ha valaha, úgy most ked­­­­vező az alkalom rá, midőn a népek csak­ , nem összeroskadnak ama borzasztó teher­­ alatt, melyet a katonásdi vállaikra hárít.­­ Mennyi humánus és culturintézményt fojt ez­t meg csírájában és hol volna egy évtized le­­­­folyása alatt az emberiség! Nincs már távol az idő, hogy a társada­­­­lom aljából fel a legfelsőbb rétegekig, a­­ souverain törvényhozó­ testektől kezdve a­­ szolgai államtanácsokig, nagyhatalmakban és pic­i államokban meg fog indulni az agi­­tatió és harcz az álllandó hadseregek emberiségi átka ellen. Csak gördítse meg egyszer a legkisebb szélfuvalom a hegy te­­t­­ején azt a parányi hógömböt, és meg lesz­­ az óriás lavina, melynek ereje el fogja sor­­­dorni és temetni az állandó fegyveres tá­borokat. Talán nem csalódunk, ha az angol­­ parlament ész- és korszerű határozatában ■, védjük feltalálhatni a szélfugalmat, mert­­ hiába, nézetünk szerint, az állandó ha­regek létezése, csupán idő, még­pedig valami szerfelett hosszú idő kérdése.­­ A „P. L.“ egy bécsi távirata szerint, az­­ épen Bécsben időz­ő gr. Zichy keresk. miniszter a gabona-határid­ő-ü­z­l­e­t­r­e vonatkozó hatá­rozata tárgyában (közöttük vasárnapi számunk gaz­dasági rovatában) a külügyminisztériumhoz fordult, hogy erélyes lépéseket eszközöljön ki. Sürgetésére a párisi magyar-osztrák követség még tegnap táv­iratilag utasíttatott, hogy ez ügy állásáról hala­déktalanul — szintén távirati úton — tegyen je­lentést, aminek alapján azután további utasítá­sokat fog nyerni a magyar-osztrák képviselet Pá­riában.­­ A magyar hitelsegélyegylet végrehajtó bizottsága már válaszolt az osztr. nemzeti banknak általunk is közlött jegyzékére, s a bankigazgató­ságtól csütörtökre vár választ. A hitelsegélyegylet részvevői szombatig mindnyájan lefizették járulé­kaikat a biztosítéki alapba, és pedig 2O°/0-ot kész­pénzben, 80°/0-ot teljesen biztos papírokban. A nemzeti bank a vidékről érkezett kérvényeket mind a segélyegylethez tette át.­­ Az osztrák pénzügyminiszter, mint a „Montagsrevue“ jelenti, jelenleg a bank­kérdés megoldásával foglalkozik; a magyar pénz­­ügyminiszter Bécsben tartózkodása is ezen ügygyel függ egybe. A tárgyalások a nemzeti bank privi­légiumának 10 évre való meghosszabbítását és állásának Magyarország részéről való elismerését illetik. Pesten a nemzeti bank egy közege létesít­­tetnék, melylyel a magyar kormány az osztrák kormány közvetítése nélkül közlekednék. Az osz­trák pénzügyminiszter azon van, hogy a nemzeti bank jelenlegi jónak bizonyult alapjait változat­lanul föntartsa, amellett azonban ez intézetet jö­vedelmezőbbé tegye, hogy így a jövedelmi több­let bizonyos quótája a 80 milliós kölcsön törlesz­tésére fordíttassék, mely kölcsön törlesztése csak akként történhetik, hogy a bank privilégiumának meghosszabbítása arányában az előálló jövedelmi többlet által részletekben törlesztetik.­­ A jogügyi szakbizottság szombati ülését az igazságü­gyminiszter gyalás­z tatt kifejezést, hoggy a k.­Heonszefue' vvífíi*" vervek elintézése legczélszerűb* pen a szolgabirákra volna bizható. Ezen intézkedés szükségét pénzügyi tekintetek, a bíróságoknak túl­­halmozottsága indokolják. Szóló elismeri ugyan az elveknek jogosultságát, s igy kellőleg tudja méltányolni azon felfogást is, mely a kérdésre néz­ve elvi szempontból nyilatkozott az enquéte tagjai­nak többsége részéről, de arra figyelmeztet, hogy vannak az életnek gyakorlati követelményei, me­lyeket az elvek alkalmazásánál szem elől tévesz­teni nem szabad. Ily gyakorlati követelmények te­szik kívánatossá a bagatell polgári ügyeknek a szolgabírákra leendő bírását, s azért a feltett kér­désre határozottan „igen“-nel válaszol. Sárkány József nem azon szempontból ellenzi a szolgabírák bíráskodását a kisebbszerű polgári ügyekben, mert a közigazgatási tisztviselőkben nem fizik, hanem azért, mert azt hiszi, hogy kétféle hatáskör ilykénti egybevegyítése vagy a közigazga­tási, vagy a bírói teendők hátrányával járna. Leg­­c­élszerűbbnek tartaná, ha ezen ügyeket a járás­­iíró a hét bizonyos napjain a szabályszerű forma­­itások mellőzésével intézné el, s az így hozott ütl­­ettől csupán egy, semmiségi panaszszal egybekap­csolható felebbezést engedne meg a tvszékhez. Matuska a törvényhozás által az igazság­szolgáltatás a közigazgatástól teljesen elválasztat­ván, valóságos visszaesésnek tartaná, ha most is­mételve közigazgatási közegekre bízatnának bizo­nyos bírósági teendők. Szabó Miklós gyakorlatilag is kivihetetlennek tartja, hogy a kisebbszerű polgári ügyek szolgabí­rákra bizassanak, kik rendszerint nem tartózkod­hatván székhelyükön, a peres felek által nem len­nének sok esetben fel­találhatók. A bagatel ügyeket, a járásbíróság által kívánja elintéztetni akképen hogy az ügyek gyors elintézése czéljából az eddigi eljárás formalitásait kívánná mellőztetni. Manojolovics Emil nagy nehézséget lát ab­ban, hogy a szolgabíró hivataloskodása ambulató­­rius lévén, legkevésbé sem rendelkezhetik úgy az idővel amiként azt a felek érdeke megkívánná.­­A járásbíróságokat tartja az egyedül illetékes fórum­nak ezen ügyek elintézésére, s azért legfelebb az eljárás formalitásait kívánná mellőztetni. Eötvös Károly és Horváth Döme rövid ko­­rábbi nyilatkozataikat magyarázó felszólalása után a tancskozás befejeztetett. Az igazságü­gyminiszter e szavakkal zárta be az enquéte-t: „Szabadjon, t. tanácskozmány! befejezésül örömmel constatálnom azon mindnyájunk által elis­mert igazságot, hogy tárgyalásaink magára az ügyre és a felvetett kérdésekre nézve több tekintetből vi­lágosságot derítettek, s a nézetek tisztázásához je­lentékenyen járultak, ami engem illet, én annyi a gyakorlat és elmélet terén jeles férfiak tanácsa és véleménynyilvánítása által nagymérvű tájékozást és útmutatást nyertem. Fogadják ezért legőszintébb köszönetemet, s szabadjon ehhez még azon kérést csatolnom, hogy ha ezen tanácskozások alapján a törvényhozás munkája meginduland, akár egyes részek megalkotásában, akár azoknak megbirálá­­sában fogván közreműködésüket igénybe venni, ezt megtagadni nem fogják, hanem azon képességgel fognak a munkához járulni melyet ez alkalommal tapasztalni szerencsém volt. (Éljenzés) Ezzel az igazságügyi enquéte befejeztetett.­­ Az ál­l­amti­s­z­tvi­sel­ők helyzeté­nek javítása ügyében az országos tisztviselői kar állandó bizottsága által a törvényhozás elé terjesz­tett emlékirat elintézéséül Reviczky Sándor m. k. osztálytanácsoshoz, mint az állandó bizottság elnö­kéhez következő leirat érkezett: „A képviselőház 1873. évi márczius hó 24-én tartott 118-ik ülésének jegyzőkönyvi kivonata kí­séretében közöltetett velem a magyar országos tiszt­viselői karnak azon emlékirata, melyet az állam­­hivatalnokoknak fizetéseik fölemelése, addig is

Next