Ellenőr, 1873. szeptember (5. évfolyam, 201-224. szám)
1873-09-11 / 208. szám
Előfizetési árak Egész évre . . 20 frt. — kr. | Évnegyedre . . 5 frt. — kr. Félévre . . 10 „ — „ | Egy hónapra . 1 „ 80 a Kgyem n/Aini Ara 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-uteza 6. sz. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s ünnepre következő napon A lapot illető reclamációk Légrády testvérek irodájába (nádor utcza 6. sz.) intézendők. Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 6. sz. (Légfrády testvérek irodájában). Az előfizetési pénzek helyben és vidékről Pest, bálvány-utcsa 9. sz. alá intézendők. 208. szám. Budapest, csütörtök, szeptember 11. 1873. V. évfolyam. TÁVIRATOK. Zágráb, szept. 10. A boszniai tartományi kormányzóság a horvát és szerb lapokat kitiltotta Nancy, szept. 10. Vezetése mellett nagyszerű egyházi ünnepély fog tartatni egy szent szobor megkoronázása alkalmából, amely ünnepélyen több püspök s több mint 20,000 ember fog résztvenni. Berlin, szept. 10. A „Prov. Corresponded“ kiemeli, miszerint Francziaországot Thiers érdemdús politikája tette képessé arra, hogy kötelezettségeinek oly nem remélt gyorsasággal eleget tehetett. Németország már most nyugalommal s elfogulatlanul kísérheti a francziaországi viszonyok kifejlődését figyelemmel; minél erősebbek és megbízhatóbbak a német birodalom által nyert biztosítékok, annál őszintébben kívánhatja a német nemzet,hogy Francziaország a valódi rendet helyreállítván, s teljes szabadságot élvezvén, a világbékét fentartani segítsen. Bécs, szept. 10. (Zárlat.) Hitelrészvények 237.50 Magyar földhitelintézet —Angol-magyar —. Anglo-austria 178. Magyar hitelrészvény —. Franco-magyar — .— Váltóbank —. Napoleonder 8.95—. Államvasút 337.50 Lombardok 172.—. Galicziai 218.75. Tramway 176.— Magyar sorsjegyek —.—. 1860-dik 99.25. 1864-diki •—Magyar jutalomjegy —. Hiteltorsjegy 172.50. Arany 5.42 Frankfurt 94.25. Párisi hitel — —. Járadék 69.50. Ezüst 106.35 London 111.80. Török torsjegy 62.80 Municipális bank —. Berlin, szept. 10. (Cszdet.) Galicziai------.Lombardok 10575. Ezüst jöved. —. 1860-as/-.—. Bécs —— Romániai 39.50. Allamvaspálya 20. 75 Papirjövedék — .— Hitelsorsjegyek —. 1864-ki —Hitelrészvény 142.5° Magyar sorsjegy —.—. Berlin, szept. 10. (Zárlat) Galicziai 97.- . Lombard 104.75. Ezüst jöved. 65. 1960-iki 91— Bécs 88.75 Romániai 39.75 Allamvaspálya 202.50. Papirjövedék 61 25 Hitelsorsjegyek 115.-. 1864-diki 85.—. Hitelrészvények 142 25" Magyar sorsjegy 52.25. Pár 1*, sept 10. (Zárlat.) 3°/o járadék 59 05. 41/20/o járadék 81.20. Olasz járadék 62.70 Credit mod. 391.— Lombard 403.—. Allamvasp. "767.—. Koronajószági áloglevelek —.—. Ausztriai kötvények —. 1871-iki kölcsön 91.75. 1872-iki kölcsön 92.20. Pária, szept. 10. Liszt 89 75. 89.25, 88.50 Répaola 88.75. 89.50, 91.50. Lenolaj 88.50, 89.—, 89.—. Szesz 66.50 67.50, 67 75. czukor finomított 154.—. Frankfurt, szept. 10. (Kezdet.) Váltóárfolyam Bécsre —.—. Amerikai 1882-re —. 1854-iki —.—. 1864-es —.— Lombardok 1840. Évjáruléki papir —.—. Osztrák hitelrészv. 249.50 Osztrák államvaspálya részvény 354 — 1860-as —.—. Ferencz-Józsefvaspálya —.—. Galicziai 241. . Évjáruléki ezüst 05.Ve- Orer-Oroczi —.— Liverpool, szept. 9. Búza -----, liszt 6.—, kukoricza — 3 pennyivel alacsonyabb. Boroszló, szept. 10. Buza 265., rozs 220.—, zab 150. — . Olaj 20.45, tavaszi 20.25, szesz 25.50. 25.50 23.50 28.40. UJ-York, ang 9. Liszt 7.35. NEMZETI SZÍNHÁZ. Csütörtök szept. 11-én. Hauk Minnie k. a. a bécsi csász kir. udv. operaház első énekesnőjének negyedik vendék játékául: FAUST. Opera 5 felvonásban. Goethe után írták: Barbier és Carré. Fordította Ormay Ferencz. Zenéjét szerzette Gounod. Személyek: Faust, tudor — — — Sillinger Mephistopheles — — — — Odry Margaréta — —. — — Hauk Minnie k. a. Valentin, bátyja — — — — Malecky SET!-** - - =&£*,*. Martha — — — — — Kvassayné Kezdete 7 órakor, Budapest, szept. 10. (1) Távirati tudósítás szerint a hivatalos osztrák „Wiener Zeitung“ hasábjaira megjelent a Messiásként várt császári rendelet, mely a közvetlen választásokat rendelvén el, a birodalmi tanácsot ez év november havának 4-ére hívja össze. Aki alkotmányos életben felnőtt nép lelkes választási mozgalmai után, tanulmány kedvéért, óhajt egy járszalagról elbocsátott népegyveleg intrigyás fajuralmi pártharczával megismerkedni, ajánljuk figyelmébe Ausztriának választási zűrzavarát. Nem a káröröm szól belőlünk, midőn az osztrák pártmozgalmak haoticus jelenségeire utalunk, melyekből izlehetőül elég volt az előre vetett árnyék is, hanem az igazságszeretet. A káröröm mindig jellemhiba marad, még akkor is, ha revancheul szolgál és ok van rá egész halommal Nekünk magyaroknak mindenek fölött volna száz meg száz okunk rámutatni azon egészségtelen választási harczra, hol nem a parlamenti szabályos élet reform-és conservatív pártjai harczolnak lázas izgalommal, hanem azok a nemzeti és nemzetiségi aspiratiók, melyeknek peréit a magyarellenes camarillapolitika költi ki. A kígyó kígyókat nevelt, és azok marása annál fájdalmasabb, mert istápolásának révén nőttek oly hatalmasra, és a közös választások fogják megmutatni nem nőttek-e épen tejekre. Igaz, hogy az apróra kimesterkélt új választási törvényekben Árgus-figyelem volt fordítva, hogy az alkotmány hívek centralistikus elemei részére hajoljon a hamis választási mérleg. De a meghasonlás e tábornak elemei között oly élesnek látszik, sajtójában oly kapkodó bizonytalanság, hogy a szétforgácsolásnak vereség lesz a következménye okvetlenül. A meghasonlás a „krach“ előtt csupán politikai elvek körül forgott, a „krach“ alatt átcsapott azon küzdtérre is, mely nálunk egy ízben a becsületesek pártja alatt volt alakulóban. A heves vérű, radicális eszmemenetű ifjú demokratákat a belreformok elvi nézetein kívül még a pangermanismus ideája is csiklandoztatja. Kezükben Ausztria jelen viszonyai között azonban e két fegyver tompa, kevés embert hódít meg, de annál mélyebben szúr és teszi semmivé pártelemeit azon fegyver, melyet a reichsrath szédelgő börzeeotteriából álló embereinek jellemében forgat meg. A „tiszta kéz“ pártja kedvesebben cseng még a demokrata és német egységi jelzőnél is. A foederalisták és ultramontánok mixtum compositumának legalább a közjogi kapocs szolgál az összetartás érzetének állandóbb kifejlesztésére. A foederalista nemzeti államocskáért rajong, a tizenhárompróbás ultramontán meg a jezsuita uralom vad korszakáért. Szövetségük azonban ép azért oly veszélyes az alkotmányhívek pártjára nézve, mert előleges tervek és czéljuk egy — a buktatás és rombolás. Már ha azután szerteszét málnak is a várrokonság örök törvényénél fogva az együvé nem tartozó elemek, ebből vajmi kevés vigasz háromolhat, a centralista atyafiakra. Hátha még sikerül közmegállapodással eldönteniök a széles hullámokat vert kérdést: részt vegyenek-e a megválasztott foederal-ultramontán képviselők a reichsrath parlamentáris küzdelmeiben tényleg, avagy szenvedőleges magatartás által tiltakozzanak a dolgok új rendje ellen? S bár mennyire igyekszik is a bécsi sajtó mosolytól virító arczot vágni azon hírre, hogy az activitás eszméje mind nagyobb térben talál elfogadásra , kelletlenül roszkor jött az mégis a, meghasonlást eloszlatni képtelen alkotmányhívekre. Akkor midőn még tömör phalanxként állott a krach s visszavonás által szét nem forgácsolt párt s meg pajítja la t© voU 4»cvni4n y-«b ogjjr Jjjj. run pendülés énekszójához, önhitt megelégedés moraja futott volna végig soraikban azon hírre, hogy Hohenwarth feltétlenül a renidhszabbalépés mellett van, Rieger pedig többé nem oly merev e kérdéssel szemközt, mert e lépés azt jelentette volna, hogy a foederalisták is készek a fennálló alapon az alkotmány sorompói közé lépni. Most azonban borzongnak a foederalis-ultramontánok activitásától azon lehetőség miatt, mely e párt győzelmét akár kint a választásoknál, akár benn a törvényhozó teremben nem teszi épen oly rendkívül kétségessé. Akár ide, akár amoda dől el a választási harcz, annyi tény, hogy érdekesebb alkotmányos mozgalmat, kevesebb párt- és fajtusát még soha sem láttak az osztrák örökös tartományok választókerületei, mint ez alkalommal fognak. Az egyesült magyar gőzhajózási társulat f. hó 9-én tartott közgyűléséből alakult értekezlet kiküldöttei az e hó 6-án tartott értekezlet kiküldötteivel bizottsággá alakulván, elökül Ráth Károlyt, jegyzőül pedig Weiss Bertholdot választotta. A bizottság többi tagjai következők : Brachfeld Jakab (Apostag), Földváry Mihály (Tass), Fröhlich Frigyes, Gál Péter (Baja), Houchard Ferencz, dr. Krajner Emil, Olaj Lajos (Baja), Pollák Gyula, Pólyák Béla, Radocza János, Rausch Ferencz, Sebők Imre, Steiger Gyula, P. Szatmáry Károly, Szohner Antal (Baja), Végh János (Ó-Buda), Wolfner Gyula, Tavaszy Endre. A bizottság azon meggyőződésre jutott, hogy a gőzhajózási társulat vagyonviszonyai a fentartáshoz szükséges alapot képesek nyújtani, egy pénzműveleti tervben állapodott meg és ezt az intézet igazgatótanácsának tudomására juttatá, úgy hogy — közmegállapodás után — a társulat pénzügyi viszonyai ez új alapon fognak rendeztetni. A vidéki gyűjtők névsora kész és a gyűjtőívek gyorsan fognak szétküldetni. A helybeli aláírások folyamatban vannak. A „Wiener Zeitung“ mai száma egy szeptember 7-dikéről kelt császári rendeletet közöl, mely szerint a birodalmi tanács képviselőháza fe van oszlatva, az új választások az 1873 ápr. 2-diki törvény értelmében azonnal kiirandók, s a birodalmi tanács 1873 november 4-dikére van összehiva. Az új büntető törvénykönyv tervezetét ismerteti ma a „P. L.“ s ez alkalomma arra utal, hogy az új codex oly törvényes intézkedéseket is tartalmaz, melyek az államot biztosítják az egyház túlkapásai ellen. Ezen meghatározások lényegileg a következők : Az állam nem engedheti meg, hogy a deris bármely tagja akár a maga, akár valamely belvagy külföldi egyházi hatóság nevében oly rendeleteket bocsásson ki, melyek ellenkeznek az államtörvényekkel. Az államfensőbbség legmúlhatlanabb követelménye az, hogy az államban csak egy törvényhozás legyen hatályos. Aki e követelménynek nem veti magát alá, vagy aki a pápa s az egyház nevében ellentétesen intézkedik az államtörvények iránt, az megbüntetendő. Az esetben, ha bizonyos egyházi rendelet, mely az állami törvényekkel ellenkezik, kihirdettetik anélkül, hogy előbb az állami hatóság elé terjesztetett volna — bűnös cselekmény áll be, mely egy évi börtönnel, és 3000 forintig terjedhető pénzbírsággal büntettetik. Ha azonban valamely egyházi intézkedés az állami hatóság nyilt tilalma daczára történik, akkor ez bűntettet képez, mely három évi börtönnel s a temporáliák megvonásával fenyittetik. Végre intézkedik a codex azon visszaélések ellen is, melyek a szószékről követtetnek el. — A hivatalos lap mai száma jelenti: Az 1873. XXVII. rvényczikkely rendelkezése következésében a bánsági határőrvidék és titeli zászlóalj azon részei, melyek a törvény 4-ik §-a szerint Krassó, 5-ik § a szerint Temes, 6-ik § a szerint Torontál, és 7-ik §-a szerint Bács-Bodrog vármegyékbe határoztatak bekebeleztetni, ugyanazon vármegyékbe a múlt augusztus hó második felében már bekebeleztettek. Magyarok Bécsben. i. Reggeli 7 óra körül van az idő. Ez a vonatok megérkezésének ideje. A Nordbahn és Staatsbahn indóházaiból mint a raj ömlik ki a megérkezettek serege, mely egy álmatlan éj és hosszú órák szorongatását tükrözi vissza arczán, öltönyén s chignonán, ha t. i. nő, úgy látszik, hogy a Bécsbe rándulók szeretik jól felhasználni az időt, s hogy egy napot se veszítsenek, rendesen éjjel utaznak. Van zsivaj, nyüzsgés. Zsong az egész indóház csarnoka és udvara. Mindenki czihelődik, s a hordképesség hatalmasan igénybe vétetik bőröndök, táskák, plaidek és bundák által. Hol egy rocsi, hol egy hordár, de hol van az az átkozott Kálmán vagy Gyula, aki azt mondta, hogy az indóházban fog várni? Meglehet, hogy csakugyan az indóházban vár is, de a Nordbahn helyett a Staatsbahnnál. Egyik rész elhajtott bérkocsin, másik comission erre bizza batyuját és bécsi lételének nyugodalmi ágyát megy keresni. Ne higyje senki, hogy ez valami tarka-barka tömeg, mely a négy éghajlat minden részéből jött. Azt se higyje senki, hogy itt legalább is az osztrák-magyar monarchia minden nyelvét meghallja együtt. Ezek mind kelet felől érkeztek ; ezek magyarországiak, és — csodálatos — majd mindenik magyarul beszél. A budapesti indóházak az utasok megérkezésekor sokkal tarkább képet nyújtanak, mint Bécs azon indóházai, melyek Magyarországgal vannak összeadve, az utazás alatt igen sok olyan család összekeveredik magyar családokkal, melyek különben nem szoktak magyarul beszélni, s most egyszerre — habár törve is — magyarul beszél. Feljegyzésre méltó, hogy izraelita polgártársaink Bécsben milyen magyarokká lesznek. úgy látszik a krach fészkében szeretik kitüntetni, hogy ők idegenek. Egyébiránt most magyarul beszélni Bécsben ■— ha van kivel, — nagyon tanácsos annak, aki szeretne társaságban kirándulni valahová. Egy-két magyar szó bizonyos jeladás arra, hogy a szomszédságban egyszerre csak másik magyar szó támadjon, s az ember azon veszi észre, hogy otthonosan érzi magát az idegen városban. Augusztus utolsó napjaitól kezdve valódi népvándorlás van Magyarországból Bécsbe. A közelebbi két ünnep alatt pedig a kiállítási palotát egészen magyarok dominálták, s igen könnyedén alkalmazzuk a mértéket, ha azt mondjuk, hogy magyar szót és annyit lehet ott hallani, mint más mindenféle nyelvű szót együtt véve. A Nordbahn és Staatsbahn forgalmi elevensége is kimutatja, hogy mily tömeges a látogatás a magyar vidékekről. Roppant hosszú trainek robognak be, s minden vagyon tömve. A vasutak közlekedési eszközei a a legnagyobb mértékben igénybe vannak véve. Kényelemről szó sincs, s a mellékállomásokon fölszállók mindig attól félhetnek, hogy csak nyomtatóknak jutnak valamelyik coupéba. A túlterheltség miatt rendesen késnek is a vonatok. A magyarok e tömeges látogatásának örvendünk. Sokat tapasztalhatnak, sokat láthatnak a kiállításon s mindenek előtt hatalmas figyelmeztetést találnak arra nézve, hogy nekünk haladnunk kell. E nagy érdekeltség, szemben azon közönynyel, melyet a bécsiek tanúsítnak a kiállítás gyér látogatása által, az életképességnek nyilatkozata, amit Bécsben a meglepetés egy nemével fogadnak, s nem egyszer lehet hallani a megjegyzést: „lám mi a magyaroknak csináltunk kiállítást“. A nagy deficit, mely már bizonyos, első olyan teher, mit a bécsiekkel nem oszt meg Magyarország. A külföld kis contingest nyújt a látogatók számához. Németországból még csak jönnek, nem valami nagy tömegben, de úgy ahogy. A francziák és angolok az ő előhaladt iparuk mellett úgy gondolkoznak, hogy kár volna nekik tovább menniök Párisnál, vagy Londonnál. Igazuk lehet. A bécsi kiállításon is övék az oroszlánrész. Magyarország az, mely minden rétegében oly nagy érdekeltséget tanúsít, hogy el lehet mondani mikép eddig a látogatók kétharmadát szolgáltatta. Nemcsak a vagyonosabb, vagy úgynevezett középosztály látogatja, de az egyszerű mesterember és földműves is, kiket igen jól esik ott látni a zakatoló gépek közt s a gazdasági csarnok fa boltozatai alatt. A közelebbi két ünnep alatt feltűnő nagy számmal jelentek meg, s nagy figyelmet ébresztettek. A reggeli órákban a Prater-stern hangos a magyar szótól. Ez a kiállításra menők központja. A lóvonatú vasút vágányai itt csomósodnak össze, hogy aztán egyenesen a kiállítási palotához vigyenek. Ennek közvetlen szomszédságában van a Nordbahn indóháza, s nem messze innen a „Hungária“ szálloda, a bécsi kiállításra rendelt olcsó vonatokon utazók szállóhelye. Itt várják a lóvonatú vagyonokat, melyek 5 percz alatt a kiállítás előtt tesznek le Itt van a közelben továbbá az Nordbahn-hotel, hol rendesen magyar utasok szállnak meg. Itt az indóházzal szemközt a „Donau“ hotel, a magyar kiállítási bizottság hivatala, s végre a Bauer-kávéház, rendes gyülhelye a magyaroknak, hol pesti lapokat is lehet olvasni. A Nordbahn indóházában kiszállók rendesen a Prater-Stern közelében helyezkednek el. Aki maga viszi kézitáskáját, alig tesz néhány lépést, s a Bauer kávéháza előtt meg kell állapodnia. Ritka aki az ablakon át ismerős arczot vagy zsinóros atillát s budát ne látna. Betér tehát, s nincs híja a földieknek, kik itt reggeliznek Vagy az indóházzal szemközti sörcsarnok föliratja állítja meg: „Silberer aus Budapest“ Szerény helyiség, magyar korcsmárossal, egy vagy két magyar pinczérrel, magyar borokkal. Aki beköszönt azért, hogy villás reggelit egyék ott (s többnyire ilyen időben köszöntenek be) elég jó paprikás gulyásost kap, s amit egyébiránt Bécsben mindenütt kapni. Már 9 óra, vagyis a kiállítás megnyitásának ideje. Az idegen a Prater felé veszi útját, melynek izmos fái, mulató helyei, komédiás bódéi közt szakadatlan lánczolatban dübörög a sok omnibus és lóvonatú vagyon. Majd minden vagyonon egy kis ismerkedési, vagy találkozási scéna folyik le. — Nini, urambátyám is itt van ? — Nem X. ön? Jóságos ég, mióta az iskolából elváltunk, sohasem láttuk egymást, pedig mind a ketten megderesedtünk. Mily tömegesen látogatják a magyarok a kiállítást, annak ilustratiójára egy kis epizódot jegyzünk föl. A közelebbi napokban történt, hogy esti 6 óra után mikor a gőzkürt már elbömbölte a kiállítási csarnokok bezárásának idejét, a közönség egyszerre özönnel kezdte ellepni a lóvonatú vagyonokat. Magunk is az egyiknek leghátsó részében szorongtunk, megfogózva a lelógó szíjban. Egyszerre a Prater közepén egész fáradtan csammog a vagyon felé egy telivér alföldi atyafi, s nagy nehezen fölvergődik a hágóra, melyen csak egyik lábának jutott hely. Egyszer aztán megszólal : — Ugyan engedjenek már annyi helyet az urak, hogy a zsebembe nyúljak a piezuláért. Magyarul mondta, ami pusztában kiáltó szó lett volna más körülmények közt, de most nem. — Oh kérem, csak tessék! — volt a válasz magyarul. Az első padon egy fiatal hölgy és honvédtiszt ült. A hölgy erre megjegyzi szintén magyarul: „úgy látszik, ezek magyarok“. Mire a másik padról oda szól valaki: „nagyon sok magyar van itt.“ „De mennyi!“ — lódítja más valaki. Erre egy csomó nemzeti vallomás következett, s kitűnt, hogy a vagyonon csaknem mind magyarok voltak. A kiállítási palotában, s annak rengeteg környékén mindenütt találkozunk magyarokkal, kik csoportosam járnak-kelnek élénk észrevételek közt. TT 1*"" — 11_.. 1 M i_ »i • • i . ’ pontokról, hol mindig nagy tömegekben lehet őket találni, s hol egés nap magyar szó a túlnyomó. A magyar viselet megszokott látvány, noha csak kis rész jelenik meg így. Szokatlanabb a népies viselet, mely most vasárnap és hétfőn igen gyakran tűnt föl. Sötét kék nadrág, ujjas, (nagy csont gombokkal vagy fényes pitykével,) magas szárú csizma, szegfű gomba alakú vagy egészen pörge kalap; nem ritkán gatya, szarufásan zsinórozott dolmánnyal, s azon gazdag sodrású átalvetőkkel : mindezek nem egyszer tarkítják a tömegek képét. Afféle jó asszonynéném, s húgomasszony-féle alakok sem ritkák, puha ránczú szoknyákban fekete selyem kendővel bekötött fejjel. A nagy ezüst fülön-függő negédesen van kitárva a kendő alól. Jómódú falusiak ezek. Vasárnap láttunk két patriarchális alakot, is, kiket megnézett mindenki. Jól megtermett két férfi volt őszbe csavarodott hosszú hajjal, melyről ha leemelték a széles karama kalapot, fényes fésű tűnt elő, mely leszorította a hajat. Somogyból valók voltak s községi elöljárók. Egyszerű sötétkék öltönyük, szép tisztes arczuk, — melyen a festő annyi typust találhatott volna, — jelenségszerüvé tette őket. Épen az Agricultur- Halle-ban láttuk, a magyar csarnokokban, hol nagyon tetszett nekik minden, s egész sajátos büszkeséggel kérdezték: „Mind Magyarország ez itt ?“ Körülfogtuk őket s mondtuk, hogy az csak kis része a magyar kiállításnak, s vagy 4—5 helyen találnak még ekkora magyar világot. Magyar látogató amint belép e szörnyű labirintba, nemsokára a magyar osztályok után kérdezősködik, így van saját övéivel más is. Az ember körülbelől tudja, hogy mennyi ideig maradhat itt, s ha futólagosan megnézett már egy részt tájékozni képes magát arról, hogy annyi idő alatt végig nézheti-e vagy nem. Ha nem, azt nézi legelőször, ami legjobban érdekli. A legnagyobb feladatok egyike, teljes fogalmat szerezni a bécsi kiállításról, melynek mintegy mellékes czélja, hogy ne csak a látnivalók által hasson a kedélyre, hanem roppant terjedelme, a pavilion a rendszer zeg-zuga és a külön épületek tömkelege által teljesen kimerítse a physikai képességet, s a szó szoros értelmében leüssön lábáról mindenkit. „Elfáradtam szörnyen!“ Ez a legelső és ellenállhatlan hatás. És még hányszor kell elfáradni szörnyen! Aki például a magyar tárgyakat akarja látni annak el kell menni az iparpalotába, hol a rotundától keletre eső ötödik keresztcsarnokot tekintik be. De jól vigyázzon, hogy a déli udvar ki ne kerülje figyelmét. Ott van egy másik deszka-csarnok melyben a székely és román házi ipar czikkei vannak kiállítva, s egy csomó tárgy Horvátországból, Szlavóniából; továbbá Pest város építkezésének tervei, a közmunkatanács kiállításai, a nagy boulevard házainak gyász mintái. Itt ismét vigyázni kell, hogy a fedetlen udvarra is kitekintsünk, hol vasöntvényeket találunk, többi közt a branyiszkói honvédemléket, a vajdahunyadi várra készített lovagszobrot, stb. A nyers terményeket már nem az iparpalotában, hanem a külön épületet képező Agricultur-Halle-ban) keressük, hol két csarnokot foglalnak el. A magyar festmények megtekintésére ismét külön épületbe a Kunst-Halleba kell menni. A régiségtárgyakat a Pavillon des amateur-ben keressük. Ilyen kettő van, s jó tájékozással kell bírnunk, hogy rögtön ráakadjunk. A magyar bányaipart ismét külön csarnokban találjuk meg. Az erdészeti kiállításért (mely mint ilyen az egész kiállítás legkitűnőbb része) még ugyancsak kell gyalogolni, hogy a kiállítási mező egyik legtávolabbi részén megleljük. Szerencsére aztán közelében vannak a székely és erdélyi szász falusi házak. Ha a dunagőzhajózási társulat kiállítása érdekel, azért megint messzire kell gyalogolni, s végre a magyar csárdához is csak hosszú fáradság után vergődhetel el, azon eshetőséggel, hogy egyetlen ülőhelyet sem kapsz. Már érzed, hogy üdülésre van szükség, s alig vonszolva lábaidat baktatsz tova. Most már az étkező helyiségek érdekelnek. Az is oly sok van köröskörül, de szeretnél a legjobba menni. Magyar ember létedre fölkeresed az úgy nevezett magyar csárdát, de a mostani napokban ott ugyan nem kapsz helyet, s a czigány zenét meg a „Neue Fr. Presse“ szomszédos pavilonjából , hallgatják Vándorbotot fogsz kezedbe s mégy tovább. E pillanatban néhány fiatal ember jön a magyar csárda felől, kik szintén a te sorsodban osztoztak. Egyet ismersz közülök, s az biztosít, hogy ha valami nagyon válogatós nem vagy, eredeti helyre visz, ahol magyar konyha van. Átmegy velek Anglián, onnan a gépcsarnokon keresztül, végre pedig a kiállítási vasútállomásnál elhagyod a kiállítás vajonját is. Sivatag kavicsos terület tárul föl előtted, a Duna friss töltése, melyen keserves átgázolni, s melyen most is foly a munka. Egy vasúti töltést is meg kell ostromolni, s akkor előtted áll a szabályozott Duna-meder, melyet jól esik látni, mert oly csekélység a budapesti Dunához. Balra azon ulmi hajók vannak kikötve, melyeket éjjeli hálóknak építettek, de nem kell senkinek. Hová megyünk? — kérdezed kíváncsian. — Oda ii! — Egy sajátságos alkotású vizi járműre mutatnak. Hisz az egy sertésszállító hajó! Esze ágában sincs senkinek, hogy tagadja, hisz épen az a lényeges, hogy egy magyar sertéskereskedő feljött zsiros hízókkal, s mikor azokat eladta, a hajót vendéglőnek rendezte be. Aki tudja, hogy az ily hajók nem valami díszes dolgok, az tudni fogja azt is, hogy díszes vendéglők sem lehetnek. A hajó derekán van az étkező helyiség. Elég tágas deszka terem. Egy hosszú asztal mindig „besettolva“ van törzsvendégek számára. Ezek mind magyar kiállítók, vagy azok megbízottjai. A többi asztaloknál vegyes közönség ül, kik közül említésreméltók a gépcsarnokban alkalmazott ügyes lányok. Aki azt hiszi, hogy e helyiségnek talán ők is vonzerőt kölcsönöznek, aligha csalódik. No de van töltött káposzta is vasárnap meg csütörtökön, aztán tűrhető bor, magyar korcsmáros s akad magyar pinczér is. Vezetőm nem győzte dicsérni, hogy az ételtől nem kimélik a zsírt, s hogy az asztalon paprika is van. — Hanem az a kis szőke is ér valamit. Egy ezfernagombolyitó ,gépnégyaji az étvágy a legjobb fűszer skhez járult a biztatás, hogy holnap töltött káposzta lesz, mégpedig tejföllel és disznószelettel. Valaki megjegyzi: ne gondoljunk holnappal hanem intézkedjünk előbb a mai este felől. Tehát hol töltjük az értét. A Bishoph’s-Keller nagyon érdekes és sok szép magyar nő jár oda. Még érdekesebb a Linde a Rothentburmgasséban, ahol 14-féle sört lehet kapni, s tegnap is olyan magyar kompánia volt ott, mint a pinty. Más Likey sörházát ajánlotta, hol szintén sok a magyar, s az operaházból érdekes vendégek pihennek meg. És mit, menjünk a Práterbe, ott a „Stiller Zecher“-nél német muzsikusoktól hallunk magyar nótákat. Az ám az érdekes s meglássa mindenki, hogy az öreg Herr von Eichen milyen szívesen fogad. Derék magyar ember. Jól van tehát, majd oda megyünk. Hat órakor találkozunk a gőzkürt alatt. A pest-ferenczvárosi ellenzék f. hó 9-én tartott összejövetele alkalmával újólag megalakulván, ez alkalommal elnöknek dr. Virava József s Szeghő János, alelnöknek Hazay Lajos s Paczona Imre, jegyzőnek dr. Horpátczky Ignácz, pénztárnoknak pedig Antoni Antal ellenzéki tagok választattak meg. Megválasztatott ugyanez alkalommal egy 12 tagú szűkebb bizottság és 34 tagból álló nagyobb választmány is. A bizottság tagjai: Farkas István, Antóni Ferencz, Nagy István, Keszler L. F., Nagel János, Bajusz József, Figyelmesi Ferencz, Jézsi Károly, Kövesi Antal, Spiegel Bernáth, Kimer János és Stéger Tamás. A választmány tagjai: Reichl Ferencz, Takáts István, Pitzinger Márton, Hermann Ferencz, Engler Ferencz, Taschner György, Ferenczi György, Faith István, Csékő Ágoston, Farnek György, Eckstein József, Benedek Simon, Frank Jakab, Wittmann Márton, Weiner Bernát, Róth Móricz, Krausz Samu, Hermann Ferencz, Laiszer János, Lipp Tivadar, Latisz György, Latisz János, Scheibel Károly, Már Sándor, Haslacker Károly, Wiesner Antal, Schmerz János, Sztanya János, Szabó Sámuel, Bayer Antal, Nagy József, Sáska István és Gindrich József. A pártnak ekkénti megalakulta után határozattá lett. A ferenczvárosi ellenzék politikailag a törvényes és czélszerű lehetőség határai között kíván működni és elveinek érvényt szerezni. Az egyesült fővárosi képviselet megválasztását pártkérdésnek nem kívánja tekinteni, sőt miután a főváros csak úgy érheti el fejlődése azon fokát, melyre szerencsés fekvésénél fogva hivatva van, ha képviselete szakavatott és szorgalmatos polgárokból választatik meg, ugyanazért czélszerűnek tarja az ellenzék, hogy a városi képviselet megválasztása mindkét párt együttműködésével foganatosittassék. A belgrádi félhivatalos „Jedinsztvo“ Milan fejedelemnek bécsi kitüntető fogadtatását emlitvén, meleg sorokban szól az Ausztria-Magyarország és Szerbia közti jó viszonylatokról, melyeknek tartós megőrzését óhajtja. A Királyföld rendezése. B r a s 8 ó, 1873. augusztusban. I. A királyföldi törvényhatóságok újjászervezésére nézve az országos törvényhozáshoz beterjesztett törvényjavaslatnak nem sokára megoldásban kell részesülnie. Nem lesz tehát fölösleges, ha