Ellenőr, 1873. szeptember (5. évfolyam, 201-224. szám)

1873-09-16 / 212. szám

Előfizetési árak Egész évre . . 20 frt. — kr. Évnegyedre . . 5 frt. — kr. Félévre . . 10 „ — „ Egy hónapra . 1 r. 80 a Egyes szám ára 10 krajk­eár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-iste­n ft. uz. Semmit sem közlünk, ha n­em tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem Vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s ünnepre következő napon. A lapot illető reclamációk Légrády testvérek irodájába (nádor­ utcza 6. sz.) intézendők. Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Budapesten , nádor-utcza 6. tsz. (Légrády testvérek irodájában). Az előfizetési pénzek helyben és vidékről Pest, bálvány-utcza 9. sz. alá intézendők. 212. szám. Budapest, kedd, szeptember 16. 1873. V. évfolyam. Az „Ellenőr“ ára: egy évre...................................20 forint — ki félévre.......................................10 „ — „ negyedévre............................... 5 „ — „ egy hóra.............................. 1 „ 80 „ Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza az „Ellenőrzi kiadó­hivatala (Pesten, bálvány-utcza 9. sz.). Százalék a könyvárusi utón történő­ megren­delések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. Kérjük a t. közönséget, méltóztassék megrendeléseit, s illetőleg ezeknek megújí­tását minél korábban­ tenni meg, nehogy a lap vételében fennakadást vagy késedelmet tapasztaljon. TÁVIRATOK. Bécs szept. 15. A „N. Fr. Presse“ egy római távirata hírül hozza, hogy olasz és német diploma­ták közt alkudozások folynak a német császárnak a közkiállítás megtekintése után Rómában teendő látogatása iránt. A terv teljesülése igen valószínű. London, szept. 15. Granville a spanyol kor­mány ügynökétől a „Deerhound“ fedélzetén elfo­gott angol alattvalók feltétlen kiszolgáltatását kö­vetelé. Magára a hajóra vonatkozólag Granville nem nyilatkozott.­Az angol hadihajó „Rattlesnake“ az arany martokon lövöldöztetett, mely alkalommal a commodore és más tisztek megsebesültek; az an­golok büntetésül Cham városát meggyujtották. — Angol iparos egyletek a genfi congressus tanács­kozásai ellen óvást tesznek. Bern, szept. 15. A semmitőtörvényszék elha­tározta a 69 juravidéki renitens lelkész hivataltóli fölfüggesztetését. München, szept. 15. A király beegyezését adta az országgyűlésnek az összes minisztérium által javasolt elnapolásához. Prága, szept. 15. Az országgyűlési kiegészítő választások okt. 4-én a községekben és október 23-án a városokban fognak megtartani megürült 32 mandatum, valamennyi declaránsok. Hang, szept. 15. A generalis statusok ma trónbeszéddel megnyittattak. A trónbeszéd ecseteli külföldi hatalmaknak V.. int. -i bonyodalmak al­kalmával nyilatkozott rokonszenvét és kijelenti, hogy Atachia ellen a harcz erélyesen folytat­­tatni fog. Bécs, szept. 15. (Zárlat.­) Hitelrészvények 231.­ Magyar földhitelintézet —Angol-magyar . Anglo-austria 178 - Magyar hitelrészvény —. Pranco-magyar — Váltóbank —. —. Napoleondor 8.9750. Államvasut 336.50 Lombardok 172.—. Galicziai 217.—. Tramway 212.— Magyar sorsjegyek—.—. 1860 dik 101.—. 1864­ diki 131.50 Magyar jutalomjegy —. Hitelsorsjegy 172.50. Arany 5.44 106.40 London 112.30. Török sorsjegy 63.— Municipális bank —.—. Bécs, szept. 15. (Hivat, zárlat.) Magyar földteherm. köt­vény 76.75. Saly-Tarján­, 114.—. Magyar hitel 129.50. Ma­gyar záloglevél 81.75. Erdélyi 149.—. Magyar keleti vasút 62.50. Magyar sorsjegy 80.50. Tiszai vasút 201.—. Magyar­­kölcsön 96.50. Angol-magyar 55 —. Franco-magyar 79.50 Alföld 153.—. Magyar északkeleti vasút 116.—. Keleti vas­úti elsőbbségi kötvény 69.50. Porosz pénztári utalvány —. Magyar gőzhajó elsőbbségi kötvény —.—. Magyar földhitelintézet 56.—. Török —.— .Municipális 36.—. Berlin, szept. 15. (Zárlat.) Galicziai 97.50. Lombard 103. — . Ezüst jöved. 65.25 1860-iki 91.25. Bécs 88.50 Romániai 39.50. Allamvaspálya 202.50. Papirjövedék 62 — Hitelsorsjegy­ek 113.75. 1864-diki 83.75. Hitelrészvények 139.25- Magyar sorsjegy 51.12. Berlin, szept. 15. (kezdet.)­.Galicziai ——.Lombardok 102.— Ezüst jöved. —.—. 1­860-as — . Bécs —.— Romániai 39.25. Allamvaspálya 201 25 Papirjövedék —.— Hitelsorsjegyek —.—. 1864-ki —. —. Hitelrészvény 136.25 Magyar sorsjegy —. Páris, sept. 15. (Kezdet.) 3°/1-es járad. 58.02. Olasz járadék 62.65 Credit mobilier —. Osztr. franczia —.— déli 77.50. Allamvaspálya 766.—. Lombardok 396.—. Ame­rikai ------. Magyar kölcsön 92.75. Magyar keleti pálya Frankfurt, szept. 15. (Zárlat.) Váltóárfolyam, 105. s/4 1859- ik E. metaliques —.—. Uj ezüst kölcsön —.—. Nem­zeti kölcsön —.—. Régi metalliques —.—. Uj adómentes kölcsön—.—.Amerikai 1882-re 97 50. Osztrák hitelrészvény 240.—. Osztrák államvasut 352.50. 1864-ki sorsjegy 145. -, 1860- ik 91.50 Perencz-Józsefvasut —.— Lombardok, 170.fin Galicziai 225.—. Papirjáradék 61.75. Ezüstjáradék 66.24 Osztrák bankrészvény 1024.-. Magyar sorsjegyek —.58 Né­met-osztrák bank —. Győri —.— Gömöri —.-. Boroszló,"' szept. 15. Bura 260., rozs 215.—. zab 146. Olaj 20.45, tavaszi 20.45, szesz 25.50. 25.25 23.50 28.40. Budapesti színi­apák. NEMZETI SZÍNHÁZ. Kedden szept. 16-án. HADCK MINNIE k. a. a bécsi cs. kir. udv. operaház első énekesnőjének hatodik vendégjátékául: A sevillai borbély. Víg opera 2 felvonásban. S e m­é l­y e­k. Gróf Almaviva — — — — — Pauli Bartol«, orvos — — — — — Ormai Rosina, gyámleánya — — — — Hauck Minnie k. a. Basilio, zmemester — — — — Kőszeghi Figaro, borbély — — — — Láng Bertha, Rosina nevelője — — — Kvassayné Őrtiszt —— — — — — — Széphegyi Fiorillo, Amaviva inasa — — — Werbőczy Jegyző — — — — — — Szalai Kezdete 7 órakor. MIKLÓSI SZÍNKÖR. Az ördög pilulái. Nagyserü tüneményes bohózat 3 felvonásban. Kezdete fél 6 órakor. Múljék el tőlünk e keserű pohár!... Odább adunk egy czikket, mint a ma­gyar gőzhajó-társaság lételének veszélyben­­forgása feletti hazafias megdöbbenés elkese­redett kifejezését, de reméljük, hogy a té­nyek nem fogják igazolni e sötét felháboro­dást. Annyi bizonyos, hogy ha a Duna és Tisza partjainak érdekeltjei: termelők, iparosok, gazdák, városok, megyék, Budapest és a nemzet — veszni hagyják azon vállalatot, melynek fentartását biztosítani egyenesen tőlük függ s nem ellenzi semmi­féle közös ügyi törvény, akkor ez or­szág olyan élhetlenségnek adja jelét, amely után vad fantazérozás gyanánt fog kinevettetni az egész világ által min­den nyilatkozata, miszerint a saját lábán haladó állam akar lenni s fővárosát a mon­archia központjává emelni. Szidni Bécset megkönnyebbülés lehet a sírva vigadó fal kedélyének, de egyetlen lépéssel sem fogja előbbre vinni Budapest versenyképességét, mert erre nem elég a szitkozódó veszteglés s még kevésbé elég a hetvenkedő vissza­esés, hanem cselekvés kell és áldo­zatkészség, még pedig a legvilágosabb önérdek szempontjából. Ausztria ellen sok panaszunk, nagy sérelmeink vannak szá­zadok óta s bizonyára nem alaptalan vá­dakat emelünk ellene anyagi helyzetünk fejletlensége miatt is ; de mindezen pana­szok és vádak, s ha még tizszerezve volná­nak is, mind hihetetlenné és nevetségessé válnának a miveit külföld előtt, mihelyt hire menne, hogy Dunánkat, — iparunk és kereskedelmünk forgalmának életerét — melyre oly büszkék vagyunk s annyi bámulat­tal és irigységgel tekintenek idegen láto­gatóink, átengedtük, egész hosszában s min­den vetélytárs nélkül, épen azon bécsi és osztrák érdekek korlátlan hatalmának, a melyeknek garázdálkodó kapzsisága és ger­­manizáló üzelmei ellen mindegyre háborog ——--in *• i —«•_*» — • I— Sok bajjal küzd ez évben szegény ha­zánk s megnehezültek az idők viharos csa­lásai felette, de pirulni szerencsétlenségén nincs oka, mert nem büvei idézték azokat fejére; de ha bukni enged, alkotmányos ön­­kormányzatának jólétről szónokolt napjai­ban, egy olyan magyar vállalatot, mely a nemzet m­i­n­den érdekével viszonylatban áll s az idegen vállalatot versenytárs nél­kül hagyná buktával, akkor süsse le sze­meit Magyarország, mert lesz oka szégyen­leni magát a rámért csapás miatt. De félre e lealázó gondolattal. Az nem lehet, hogy vagyonos főuraink, kiknek ne­veit annyi mindenféle üzlet élén láttuk a múlt években, most közönyösek maradjanak egy hasonlíthatatlanul fontosabb vállalat fentartásánál. Az sem lehet, hogy Buda­pest ne értse mit jelentene érdekeire nézve, ha a Béc­sb­ől igazgatott osztrák dunagőzhajózási társaság lenne partjai közt a forgalom és szállítás kényura. És nem le­het végre az sem, hogy a kormány és or­szággyűlés egy állami szükségesség és nemzeti nagy érdek kielégítésére s­e­g­í­t­s­é­­gül tehetetleneknek vallják magu­kat, miután milliókat szavaztak meg s köl­csönöket tudtak kötni olyan dolgokra is, melyek legalább is elhalaszthatók lettek volna, ha nem is voltak pusztán csak fény­­ű­z­é­s­­­e­k. Én hiszem, hogy tisztelt barátom, ki­nek czikkét, mint a sokak által érzett kí­nos aggodalom keserű kitörését, kötelessé­gemnek tartottam közölni az ügy érdeké­ben is, kellemesen fog csalódni s a magyar gőz­hajózás a magyar Dunán nem fog megsemmisülni. A jelek máris kedvező for­dulatot mutatnak fenmaradására, mert közérzetté kezd végre válni a tény, misze­rint egy nagy veszedelem fenyegeti az ország anyagi érdekeit és Budapest fel­virágzását. Az alapos elismerés és mély hála illeti Haynald érseket, hogy ez érzelem­nek előharczása lett nevének tekintélye és a pénzbeli tetemes ajánlat nemes példája által. így, igy, magyar vagyonos főpapság és gazdag főnemesség! Ez után bizonyo­san elérik önök a nemzet szívét, a je­lenkor hódolatát s a jövő nemzedékek áldásait. S bármily távol járjanak is egymástól politikai és egyházi nézeteink, egyben is másban is, mindig közel leszünk, hogy kijelentsük mély tiszteletünket az olyan hazaszerető kezdeményezés iránt mint a­milyennel a kalocsai érsek örvendeztette meg a magyar érdekek csüggedező ba­rátait, Csernátony. Az országgyűlés összehívásának idejére nézve még nincs végleges megállapodás. Némely mi­niszterek tanácsosnak vélik azt már októberre tenni.­­ A tegnapi minisztertanács­ban, mint a „P. L.“ írja, gr. Zichy kereskedelmi miniszter szóba hozta a gabnabeviteli vám ideiglenes megszüntetést, s e felfüg­gesztést a jelen rendkívüli viszonyokra való tekin­tetből melegen ajánlotta. A minisztertanács csat­lakozott a keresk. miniszter nézetéhez, s elhatá­rozta a gabnabeviteli vám ideiglenes megszünteté­sét. Miután azonban ehhez az osztrák miniszté­rium beleegyezése is szükségeltetik, a keresk. miniszter úr holnap Bécsbe megy­, hogy e rendsza­bály minél gyorsabb keresztülvitelét előmozdítsa. A Horvát bánná a „P. L.“ egy zágrábi távirata szerint, a tegnap Budán tartott miniszter­­tanács megállapodása folytán M­a­z­u­r­a­n­i­c­s ne­veztetnék ki, ki pártfeleivel tartott értekezés után a kijelölést elfogadta, s a minisztertanács meghí­vása folytán Budára utazott.­­ A pénzügyi helyzetről a„P. N.“ vasárnapi lapjában a következőket írja: Úgy hazai, mint különösen bécsi lapokban csaknem napról­­napra találkozunk közleményekkel, melyek az or­szág pénzügyi helyzetét különösen szeretik a két­­ségbeejtőhöz közelállónak nemcsak tekinteni, ha­nem szándékosan és rikító színekkel festeni is. Ha bécsi lapok ezzel az állam hitelét­e nehéz időben rongálni törekeznek , azt értjük, a jó szövetségi viszonynál fogva tőlük már meg is szoktuk , ha­nem hogy magyar lapnak mi czélja lehet ezzel, az csakugyan talány előttünk. Mi sem hunyjuk be szemünket, s mi sem nézünk könnyelműen a közel­jövő elé, sőt mi is fölötte komolynak tartjuk a helyzetet de azért azt egyátalán nem ismerhetjük el oly aggasztónak, mely az említett lapok sötét színezését igazolná. A folyó kiadásoknak minden esetre nevezetes részét teszik azon építkezések és befektetések, me­lyek a közmunka és közlekedésügyi minisztérium által hasonlíthatlanul nagyobb mérvben folytattatnak, mint a múlt évben történt. Az erre szükséges költségek azonban teljesen biztosítvák, s alig vélünk csalódni, ha azt mond­juk, hogy átalában az extraordináriumban az elő­irányzott hiánylat túlhaladtatni nem fog. Az állam rendes folyó bevételei­­ nem je­lentékenyen ugyan, de valamivel mégis alatta ma­radtak eddigelé a múlt évi hason idő alatti rendes folyó bevételeknek, de a kormány szigorú taka­rékossága folytán a folyó rendes kiadások alászo­­rítása is sikerült annyira, hogy a bevételek és kiadások közti arány ma sokkal kedvezőbb, mint sok­ül. Amíg van kilátás, melyre csak azon egy példát hozzuk fel, hogy a kormány a közigazgatás kezelő szaká­nak közvetlen szükségletén kívül üresen hagy különösen a fogalmazói szakban minden állo­mást, melynek betöltése egyátalán nem égető szükség. Az aratási viszonyok felette kedvezőtlenek ugyan, hanem a burgonya- és tengeritermés ered­ménye még biztosan belátható nem lévén, a lehető legroszabb esetben is alig 7—8 vármegye lesz olyan, hol egészben vagy részben a nép bizonyos osztályát esetleg segélyezni kellene. Az előintézke­­dések erre nézve is megkezdődtek, a tényleges foganatosítás azonban a tél beállta előtt szüksé­gesnek nem mutatkozik. Mindent összevéve biztossággal állítható, hogy a folyó év pénztári eredménye az előirányzottnál kedvezőtlenebb lenni nem fog, s hogy a jövő évre való combinatiók ma még minden­esetre koraiak. Ami a kölcsönök feletti üres találgatásokat illeti, mindenki aki komolyan gondolkodik, felteheti, hogy a kormány ez idő szerint sem valami óriási köl­­csönmű­veleten nem törheti fejét, sem összetett kéz­zel nem várhatja be, dum defluat amnis. Egyéb­iránt a kormány helyesen tenné, ha a folytonos vészlárma ellenében valami biztos tájékoztatást nyújtana a közönségnek. Budapest, szept. 15. /­ A „Pester Lloyd“ esti lapjának egyik távirata kövér betűkkel tudósit, hogy a tegnap tartott minisztertanácsban Mazu­­ranicsnak Horvátország bánjává leendő kineveztetésének ő felsége elé terjesztése el­határoztatott. A távirat további soraiból, melyekben azt olvassuk, hogy Kussevics, P­e­j­a­­­csevics László és Jankovich Gyula gróf többszöri felszólítás daczára is határo­ztun/t*«Lii vorakodtak a bénxi b­oHxSa&gofc elfa­gadni, úgy látszik, hogy Mazuranics kine­­veztetése, ámbár kétségkívül a kiegyezést támogató középpárt beleegyezésével történt, bizonyos tekintetben pis allernak tekint­hető. Mazuranics úr Horvátország kan­­czellárja volt azon időben, midőn a Magyar­­ország iránti rokonszenv nem felettébb nagyon virágzott a társkirályság határai közt és nem emlékezünk legcsekélyebb moz­zanatra sem, mely arra mutatna, hogy a leendő bán, kanczellár korában valami kü­lönösen edhauffirozta volna magát e rokon­szenv felélesztésére. De mindegy! Szeretjük hinni, hogy a kormány meggyőződést szer­zett magának az általa kiszemelt bán megbízhatósága felől nem csak az admini­stratív tehetségek, hanem egyéb, amazoknál ez idő szerint sokkal fontosabb politikai kel­lékek tekintetében is és aligha csalódunk midőn azt hiszszük, hogy Mazuranics úr még köszönetet is érdemel azon készségéért, melylyel elfogadta a báni méltóságot, köz­tudomású dolog lévén, hogy épen e fontos állo­más az, melyre jelenleg oly sok az aspiráns és oly kevés a hivatott és választható egyén. Készületlen, folytonos forrongásban levő, kellőleg nem consolidált és a személyes ér­dekek iránt túlságosan fogékony pártok mellett a kormánynak rendesen az szokott sorsa lenni, hogy nagyon hamar lejárja magát. Akik kineveztetését — melylyel az ő saját mellőztetésök kerülve jár — nem tudják neki megbocsátani, azok bizonyára működésével se lesznek megelé­gedve és tetteiben is mindig fognak találni gáncsolni és félremagyarázni valót, hogy azáltal saját múltjukat fényesebb színben tüntet­hessék fel, vagy ha netalán szükséges, le­mosogathassák ; akik pedig engesztelhetlen ellenségei az alapnak, melyen a kormány áll, azok éo ipso elkeseredett ellenfelei lesz­nek az egyéneknek is, kik ezen alap leg­főbb képviselői. Tapasztaljuk azt mindenütt, hol még készületlen viszonyok vannak és Horvátország se lesz máskép, sőt talán épen annak tulajdonítandó, hogy a befolyá­sosabb egyének, a többség elismert vezetői vonakodtak elfogadni a báni méltóságot most, midőn nagyon valószínű, hogy az egyénekre nézve a legközelebb kinevezendő kormány csak rövid ideig tartandó proviso­­rium lesz ; ők érdekükben czélszerűbbnek tartják bevárni a viszonyok olyatén conso­­lidálását, mely az általuk és nevek alatt létesítendő kormány hosszabb fenmaradá­­sának biztosabb garantiát lesz képes nyúj­tani. Az annyiszor és oly hevesen türgetett személyi kérdés tehát meg lesz oldva és reméljük, hogy Horvátország a soká nélkü­lözött rendes közigazgatás korszakának megy eléje. Az 1868-as kiegyezés megalkotása óta azonnal megkezdetett ellene az agitatió az egész vonalon. Az események csakha­mar be is bizonyították, hogy a magyar kormány igen roszul volt informálva a hor­vátországi dolgokról, midőn e kiegyezést oly emberekkel vagy legalább oly emberek for­mája alatt kötötte meg, kik tartalékkal az országban, támaszszal a közvéleményben nem "embereinek Magyarország" iránti őszínte rokonszenvét kétségbe vonni, de tagadhatat­lan az, hogy nem kedvelt egyéniségeknek előtérbe tolása volt legfőbb oka azon izga­tásoknak, melyek az 1868-ik évi kiegyezést aláásták, végre megbuktatták, és ami annál is sokkal sajnálandóbb oly fejetlenséget, oly hallatlan közigazgatási visszaéléseket és bot­rányokat idéztek elő teljes ötödfél éven át, melyekhez képest a mi „ázsiai“ közigazgatá­sunk még valóságos „masterwirthschaft“ volt. Megérezte ennek súlyát Horvátország­ban mindenki és pedig a drávántúli test­véreknek is ép oly kevés mulasztani való idejök és vesztegetni való anyagi és szellemi erejök van, mint minekünk. A nemzeti párt nagy, nem remélt győzelme az ország­gyűlési választásoknál megadta a kegyelem­döfést az 1868-ks kormánynak de vele együtt a kiegyezési törvénynek is, melynek revisi­­ója e párt felülkerekedése után elodázhatl­anná vált. Az országos bizottság tárgyalásainak szerencsés eredménye megszülte azt is, ami Horvátországra a fennálló körülmények közt életszükség volt: az új pártalakulást. A horvát országgyűlés jelenlegi több­sége kétségkívül a nemzet nagy többségét képviseli és ha jelen alakjában magát con­­solidálhatja, a háromegy királyság anyagi és szellemi fejlődésének nagy szolgálatokat tehet. Hogy a jelenlegi kiegyezést őszintén fogadta el és őszintén fogja támogatni, arról kezeskedik azon körülmény, hogy a ki­egyezés művét horvát részről ugyanezen többség vezérférfiai alkották meg. Mihelyt tehát az a magyar országgyűlés által­ is el­­f­ort­ata­ti­ és alaptörvénynyé válik és a kor­mányt mely ezen eszmét képviseli, pártol­nia kell minden­hol-k­it hazafinak, ki a magyar-horvát közjogi viszonyt egyátalás­­ban óhajtja és véleményünk szerint, hacsak az önérdek és hivatalvadászat vádját magukra vonni nem akarják, támogatni kell minde­nekelőtt a Magyarországgal rokonszenvező volt uniópárt híveinek annál inkább, mert ezen eszme képviselőinek és az imént létre­jött kiegyezés barátainak egy másik fontos politikai és culturmissiójuk is van, melyről közelebb el fogjuk mondani nézeteinket. 6 hó alatt 25°/0 és vagyis minden elsőbb­ségi részvényre 25 futot. Jelen aláírásunk óvadékául pedig kötelezzük magunkat minden általunk jegyzett elsőbbségi rész­vény után 10 frtot az említett bank pénztáránál 3 nap alatt oly módon lefizetni, hogy ez összeg az első részletlefizetés alkalmával javunkra betudassék.­­ A mező-és erdőgazdák nemzet­közi congressusáról, s illetőleg a magyar tagoknak abba történt meghívásáról, írtunk lapunk vasárnapi számában. Felvilágosításul veszszük azon sorokat, hogy a congressus szervezeti szabá­lyai szerint Chlumeczky osztr. földmivelési minisz­ter a congressus elnökévé neveztetett ki; a jelö­lés a külön államok részéről olyformán eszközöl­tetik, hogy mindegyik állam kormánya egy meg­bízottat nevez ki, ki magát a fentirt elnökséggel összeköttetésbe helyezi, s a meghívandók kijelölé­sénél közbenjár, a meghívást pedig a gyűlés el­nöke intézi a jelöltekhez. Magyarország megbízott­jául Korizmics László neveztetett ki; a meghívot­tak közt a már közölt neveken kívül vannak még: Kenessey Kálmán, Peterdy Gábor, Kozma Ferenc, Tormay Béla, Máday Izidor és többen.­­ A városi főispánság kérdésé­hez a „P. N.“ a következő adatot közli: Arad város szeptember havi közgyűlésén tárgyalás alá vétetett Temesvár város átirata, melyben pártol­­tatni kéri a kormányhoz intézett oly értelmű fel­­terjesztését, hogy a városok és az illető megyék­hez ugyanegy főispán ne neveztessék ki. Bánhidy Béla nemcsak ezen átirat mellett lép fel pártoló­­lag, hanem egyszersmind oly felterjesztést is indít­ványoz, hogy a városi főispánok intézménye meg­szüntethessék. Indokolja ezt főleg azzal, hogy a főispánok rendesen nem bírnak azon alapos tájé­kozottsággal a városok ügyeiről, mint mely szük­séges volna ahhoz, hogy a közigazgatás érdekeit kellőleg előmozdíthassák. Chorin Ferencz pártolja Bánhidy indítványát és bővebben kifejti, hogy a városi főispánok intézménye mennyire felesleges és czélszerűtlen. Hivatkozik Angol- és Németor­szágra, hol ez intézmény nem létezik. Szükséges ez intézmény megszüntetése takarékossági szem­pontból is. Különben teljesen pártolja a Temesvár ujiuou tr­aiU­ubou tízí a megy­ee.UBK egy-egy luispau alatt leendő összekapcsolása, a különváló érdekek­nél fogva, nem hozhat üdvös eredményeket. Insti­­tóris Kálmán emlékezteti a közgyűlést, hogy június hóban Kecskemét városának a városi főispáni in­tézmény megszüntetését tárgyazó átiratát csak tu­domásul vette. Remetei Fülöp elvileg nem pártolja a városi főispánok intézményét, de fentartatni kí­vánja addig, míg a kormánynak valamely más czélszerű­bb intézmény által mód nem nyújtatik a városok közigazgatásába közvetlen befolyást venni. Salacz Gyula főügyész nem tartja helyén, hogy Temesvár átiratával kapcsolatosan egy más oly fontos indítvány is döntessék el, melyet különál­lóan és csakis úgy, ha előbb napirendre tűzetik ki, lehetne rendszeres tárgyalás alá venni. A fő­ügyész e felszólalása folytán, Bánhidy visszavon­ván indítványát, a közgyűlés azt határozta, hogy Temes felterjesztését pártolja. A „P. N.“ megjegyzi, hogy a városi és me­gyei főispánságok egybeolvasztását alig lehet el­kerülni. _________ A magyar­ban a gőzhajózási tár­sulat fentartása érdekében fáradozó társaság aláírási íveket bocsátott ki, melyek szövege a kö­vetkező : „Alálírottak kötelezzük magunkat az „Egye­sült magyar gőzhajózási társulat" által a vállalat fentartása czéljából kibocsátandó 100 frt névértékű 6°/0-ás elsőbbségi részvényekre az általunk alább jegyzett összeget a következő határidőkben a ma­gyar általános hitelbanknál befizetni. Az elsőbbségi részvények kibocsátását elhatározó közgyűlés nap­jától számítandó 10 nap alatt 25%-ot vagyis minden elsőbb­ségi részvényre 25 frtot ,­6 hét alatt 25­ no-ot vagyis minden elsőbbségi részvényre 25 frtot , 3 no alatt 95o/a.Őt vagyis minden elsőbbségi részvényre 25 frtot­­ * * * Biztos forrás ” tudjuk, hogy csupán mai n­a­p a gabi.^Sir'rtt,is.Jju 37,200 frt íratott alá. Egy komoly szó a magyar dunagőzhajózási részvénytársulathoz. Zápolya János Frangepán Kristóf azon tanácsára, hogy „mivel Ferdinand f el van határozva ellene ellenségesen fellépni, előzze meg Ferdinandot s szálljon táborba Tatánál, neki pedig adjon át négy­ezer embert, kikkel Ausztriába betörhessen“, kö­vetkezőleg felelt: „Az isten, ki engem trónra emelt, elég hatalmas azon vérontás nélkül is m­egtartani.“ Ezen gyáva, istenkedő király azonban, midőn tapasztalta, hogy isten az embert közvetlen soha sem segíti, s hanyagsága, lazuktálása miatt Tarnowba volt kénytelen menekülni, kétségbeesett elkeseredésé­ben így kiáltott föl: Sisuperos flectere vequeo, ac­eronta morebo.“ A szerencsétlen kicsinkedő ember, kiben a merész a jellemező hiányzott, nem gondolta meg, hogy a pokol serege már Fer­­dinánd zsoldjában állt, s minden későbbi törekvé­sének a lett a vége, hogy nemzetét idegenek ke­zére játszotta és fusionált az osztrákkal. Ezen történelmi epizódot juttatta eszembe a magyar duna-gőzhajózási társulat némely tagjai­nak folyó hó 2-án a nemzethez intézett kiált­ványa. Mit tett a társulat igazgatótanácsa, midőn az oszt. szabadalmazott dunagőzhajó-társulat ezelőtt három évvel Lónyay és Brestel hatalmas szövetsé­geseivel háborúra készült ? Várta ugy­e a magya­rok istenétől, hogy ha megengedte a 2. gőzhaj­ózási társul­at szüle­­l­ését, elég hatalmas lesz azt életben meg­tartani? pedig találkozott Frangepán, ki hírlap utján felderítette a czáfolhatatlan adatokat arra, hogy irtó háború van készülőben a m. d. g. hajó­zási társulat ellen s általa a m. kereskedelem el­len ; tanácsolva is volt a társulatnak, hol keressen szövetségest és segedelmet; de az igazgató tanács­a helyett kicsinkedő tervekkel, ide-odakapkodással,­­ ellenével való megmérkőzhetőségi képessége hány­­t­torgatásával igyekezett szövetséget és pártot­­ teremteni. Jól tudta már ezelőtt három évvel az igaz­­­­gatótanács, hogy a szövetség egyik pontja ellenét biztosította — még­pedig írásban — arról, hogy kormányunk a m.d.-g.-hajózási társulatot semmi- ■ nemű segedelemben nem fogja részesíteni, s vár­jon tett-e valami erélyes fellépést a képviselőtestü­­­­letnél, vagy a nemzetnél a szövetségesek azon terve meghiúsítására, mely három évvel ezelőtt a­­ m. d.­g.-hajózási társulat megsemmisítésére s az által a dunai kereskedésnek egy magyar érdeke»

Next