Ellenőr, 1874. január (6. évfolyam, 1-31. szám)

1874-01-13 / 13. szám

Előfizetési árak: Egész évre . . 20 frt. — kr. I Évnegyedre . . 5 frt. — kr. Félévre . . . 10 „ - „­­ Egy hónapra . 1 „ 80 „ Egyes szám ára 10 krajczág. Szerkesztési iroda: Buda­p­esten, nádor-utcza .. * as. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön.­­ Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak kármentes leveleket fogadunk el. POLITIKAI NAPILAP, Hirdetések felvétele: Budapesten, nádor­-utcza 2. sasü. (Légriddy testvérek irodájában), Kiadó-hivatal: Előfizethetni h­elyben és posta utján: két sas-utcza 14. sz. a. A lap szétküldésére vonatkozó reclamátiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 0. sz ) intézendők. 13. szám Budapest, kedd, január 13. 1874. VI. évfolyam Az „Ellenőr“ ára mint eddig: Егу évre....................................20 forint - kr. Félévre.........................................^ — tГ Negyedévre.......................... ® J Egy hóra................................ * »» ,ír* Az előfizetést — postai utón vagy sze­mélyesen — nyugtázza az „Ellenőr“ kiadó­hivatala (Pesten, kétsas-utcza, 14. sz.) Százalék a könyvárusi utón történő megrendelések után az „Ellenőr”, részéről nem adatik. TÁVIRATOK­ Zágráb, jan. 12. A mai országgyűlésen egy tetszést aratott beszéd kíséretében közli a bán az osztályfőnökök és a bán felelősségéről szóló t. ez. szentesítését, mire az országos képviselők üléseik­ről felemelkedve, perczekig tartó „Zivio“ kiáltá­sokkal üdvözlék a királyt. — Áttérve a napirend­re, a házü­gyekről szóló­­javaslat az első felolvasás után elfogadtatik és a részletes vita megkezdetik ; mint bizottsági előadó Dr. Spun működik. Prága, jan. 12. (Tartománygyűlés.) A hely­­tartótanács elnöke határozottan visszautasíta azon indítványt, mely a segédlelkészeknek a választók so­rából leendő törlését czélozza, mire az indítvány újonnan a bizottságnak vis­szaadatott. Lemberg, jan. 12. (Tartománygyűlés.) A ke­rületi képviseletek reformja feletti vitában a s rut­­henek napirendre térést indítványoztak, s miután ebbeli előterjesztésük el nem fogadtatott, a termet elhagyták. Grácz, jan. 12. A tartománygyűlés az ország örömének ad kifejezést Gizella főherczegnő sze­rencsés szülése felett s­­a helytartótanács elnöke eme legális érzelemnyilvánítást ő felsége tudomá­sába fogja hozni. — Bärenfeind interpellácziót ter­jeszt be az igazolási kényszer felfüggesztése és a Gráczban tartott jubileum ünnepély tárgyában, mely előtte illegálisnak tűnik fel, mire a hely­tartó tanács elnöke azt viszonozza, hogy ezen ün­nepély épen ellenkezőleg a hazafiság kifolyá­sa volt. . , Berlin, jan. 12. A „Horold. Zeitung“ kohol­mánynak nyilvánítja ama hírt, mely szerint Bismarck a porta ellenkezése daczára, az uj romániai ügy­nököt kihallgatásban részesítette volna; a portának semmi oka nem volt ellenvetésekre, sőt az ügynök még Berlinbe sem érkezett meg,­­ a­mi több, a német és török kormány között minden t­ekintetben a legjobb egyetértés uralkodik. Róma, jan. 12. A „Fanfulla“ jelenti: Bis­marck Németország diplomatiai képviselőjének egy bizalmas iratot küldött, mely szerint nyilvánítja, hogy a császár kormánya szükségét látja, az egy­ház elleni harc­ot a legszélsőbb határig folytatni. Madrid, jan. 12. Dominguez tábornok a Cartageniai felkelőknek egy 24 órai átadási határi­­d­őt engedélyezett. Madrid, jan. 11. Atalaya erőd bevezetett. Do­minguez tbk. a cartagenai insurgenseknek 24 órai határidőt engedett a megadásra Karlsruhe, jan. 12. A birodalmi gyűlésbe 12 nemzeti és 2 középpárti választatott. Bern, jan. 12. Jurában tegnap újonnan zava­rok ütöttek ki, melyek elnyomása czéljából egy vadászzászlóalj rendeltetett ama vidékre. Berlin, jan. 12. A birodalmi gyűlési vá­lasztások eredménye a következő: Wü­rtemberg A/8 részben nemzeti szabadelvűket, l/s részben pe­dig különböző pártszinezetüteket választott; Szász­ország fele részben nemzeti szabadelvűeket, fele részben pedig különböző pártszinezetűeket; kisebb tartományok legtöbbnyire nemzeti szabadelvűeket választottak; Bajorországban és Rajnai-pfalzban csupán szabadelvűek, alsó Frankoméban egyné­hány klerikális. Karagujeválz jan. 12. A skapstina elfogadta azon­­javaslatot, mely 1000 frtos 6—7 százalékot kamatozó záloglevelek kibocsátásáról szól. A ki­bocsátás Londonban történik s a befolyó összeg­gel a krízisnek elejét fogják venni. Pulo Penang, jan. 10. Hiteles forrásból men­tett tudósítások nyomán a hollandiak elfoglalták a mecsetet. Kratan 13 ágyúval ostromoltatik. Re­mélik, hogy a város nem sokára megadja magát. A csapatok egészségi állapota az utóbbi időben jelentékenyen javult. Documentálása az a kormánypárt kebelében dúló egyenetlenségnek, s nemcsak Broglie politikai ál­lását teszi lehetetlenné, hanem arra mutat egy­szersmind, hogy a többség felbomlott, már akár politikai ellentétek akár személyes e­lemszenvek folytán. A „Temps“ a bonyodalomból való kibontakozásnak csak egy módját látja, azt hogy a közép pártok egyesüljenek. Ezt azonban okvet­lenül meg kellene előznie a harcz politikája elej­tésének. A „Republ. Francaise“ azt ajánlja a köz­társaság elnökének, hogy próbálja meg már egy­szer a jó democratikus Francziaország közvélemé­nyére támaszkodva kormányozni. Nem hiszi azon­ban, hogy megpróbálja s azt gyanítja, hogy most a hatalmas reactionárius kormány helyébe ismét reactionarius, de tehetetlen kormány fog lépni. — Serrano kormányának a „Daily News“ távirata szerint — szerencsét kívánt a havannai önkénytesek kormánya is. Similis simili gaudet. — Limeresben is fegyveres ellenszegü­lésre került a dolog, de a polgárőrség állítólag lefegyverezte az intra­nsigenseket. A város ostrom­­ál­apotba helyeztetett.­­ Albert herczeg bronz emlékszobrát a Stolborn-Viaduct-on január 9-én leplezték le, a walesi és a cambridgei herczeg jelenlétében. Az ünnepély után lakoma volt a lord mayornál, mely alkalommal a walesi herczeg egy igen melegen fogadott toasztot mondott.­­ A „Daily News“ párisi levelezője is arról értesíti lapját, hogy nagy erőfeszítések tör­ténnek, a balközép megnyerésére. A cabinet Goulard vagy Decazes firmája alatt alakulna N E M Z E T I SZINHA Z. Kedden, jan. 13 án Szigeti Ede úr, a barcellonai „Nagy lyceum“ színház első tenoristájának vendégjátékául. F­aust. Opera 5 felvonásban. Goethe után Írták : Barbier és Carré. Fordította Ormai Ferencz. Zenéjét szerzette Gounod. Kezdete 7 órakor. Utolsó posta. — A beérkezett franczia lapok nézetei a fenforgó kormányválságról annyifélék a­hány ár­nyalatot képviselnek. A „Francais“ Broglie her­­czeg bukásában, Francziaország jó ügyének buká­sát látja s azokra hárít minden felelősséget kik előidézői valának. Kijelenti egyébiránt, hogy Brog­lie szives örömest felhasználja ez alkalmat a kor­mány terheitől szabadulni. A „Presse“ a­ január 8- iki szavazásban Chambord gróf rersneke-át látja Broglie ellen ha a mért ez trónjelöltségét elejtette. Azt hiszi mégis, hogy a kormány bizalmi szavaza­tot kérne a nemzetgyűléstől megkapná. A „Journa de Paris“ tréfára fordítja a dolgot, s biztatja a baloldalt, hogy rajta már most, alakítson kormányt az érdemes haute pyrenéi képviselő úr elnöksége alatt. Az „Assemblée Nat.“ azt óhajtaná, hogy a kormány kérjen bizalmi szavazatot a nemzetgyű­léstől. A „Moniteur universel“ elismeri, hogy a jan. 8-iki szavazat bizalmatlanságot involvál, de majd­nem teljes lehetetlennek tartja más parlamentá­ris minisztériumot alakítani, s azt tanácsolja, hogy a köztársaság elnöke alakítson a nemzetgyűlésen kivü­l eső szakférfiakból kormányt. Az „Union mérsékelt örömmel fogadja pártja diadalát, s mint rendesen most is visszatér a son mouton, s minden bajból kisegítőül a „roy“-t ajánlja. A „Gazette de France“ tüzet kiált, s felhívja a kormány ed­digi hiveit, tegyék félre a kicsinyeskedést s egye­­sü­lj­esenek a conservativ érdekek megvédésére. A ,, Journ. d. Deb.“ hidegvérrel szemléli az eseménye­ket s véleményét a pártatlanság nymbusával evedzi körül. Kimondja, hogy a csütörtöki szava­zás eredményének mélyebben fekvő okai vannak. A huszonegyes bizottság. Jan. 12. A képviselőház ezen nagy bizottsága — az ünnepek előtt megalakulván — ma este 5 órakor kezdte meg működését. Tagjai közül csak Tóth Vilmos hiányzott, roszullét folytán, miről levélben tudósítá az elnököt. A mai ülés egyébiránt csak az elhe­lyezkedés és eljárás előleges kérdéseire szo­rítkozott. Az elnök kifejezvén — egy pár szó­ban — óhajtását, hogy a bizottmány mun­kálatai sikeresek legyenek, felhozta a ta­nácskozási helyiség berendezésének hiányos­ságát, mely feltűnt mindenkinek, mihelyt a terembe lépett. A kerek asztal körül ugyanis csak 12 ember számára volt hely, a többi a falhoz szorult. A képviselőkből álló hall­gatóság részére — mely elég számos volt — egyenként kellett behozni néhány széket. Jövőre másként lesz. A bizottmány nem változtat ugyan helyiséget, de hosszú asz­talt kap s a melléktermek is nyitva lesz­nek, hogy több levegő legyen. Reménylendő, hogy a hallgatóság sem marad az állingá­­lásra kárhoztatva, hanem találni fog né­hány sor széket. Hogy miért nem történt minderre nézve intézkedés maga a háznagyi hivatal által, a mai felszólalások bevárása nélkül, az is jellemzi kicsiben az uralkodó­i rendszert.“ A második kérdés a tárgyalások n­y­i­l­­ván­osságára vonatkozott s érdekes volt azon hírek folytán, melyeknek az „Ellen­őr“ soha sem adott hitelt, a melyek azon­ban „tartották magukat“ sok lapban s főleg a jobboldali sajtóban, pro és contra. A bizottság tagjai közül senki sem mon­dott egy szót, a­miből azt lehetne követ­keztetni, hogy az üléseket titkosakká határozni tervben lett volna. Erre nem is volt jog­­- mert a képviselőház minden tagja jelen lehet minden bizottság ülésén mint hallgató — de nem is jött. Sőt egye­nesen az ellenkező és helyes szellemben nyilatkozott mindenki. Báró Sennyey Pál ugyanis indítványozta, hogy a tárgyalások­ról gyorsírászati napló vezettessék, mely — addig is míg a tanácskozások eredményét képező jelentéssel s illetőleg javaslatokkal együtt a Ház asztalára tétetnek — a bizottság tagjainak nyilatkozataira nézve biztosítnák a hiteles c­áfolatot a téves hírek és állítá­sok ellenében. Tisza Kálmán kijelente, hogy ő is óhajtja a st­en­t gr­aphjegyze­teket, melyeknek használhatásától nem kel­lene elzárni a sajtót sem, mert legjobb a teljes nyilvánosság. És ilyen értelemben is történt a megállapodás. Itt is volt azonban egy furcsa bökkenő, úgy látszik, hogy mil­liókat előre elkölteni, milliókra nézve elő­leges kötelezettséget vállalni, az „utóla­gos jóváhagyás (vulge indemnity) remé­nyében, az nálunk lehet, szokás és gyerek­játék; de hogy az ország legjelentékenyebb bizottsága a képviselőház gyorsirodájával rendelkezhessék a képviselőház e­l­ő­l­e­g­e­s fel­hatalmazása nélkül az, úgy látszik nincs renden és nagy vakmerőség. Na de ez a bökkenő is meghaladva lett. A képviselőház IX-ik o­s­z­t­ál­y­a tár­gyalás alá vevén mai ülésében a földadó sza­bályozásáról szóló tvjavaslatot, s azt általá­nosságban elfogadván: a részletekben a 15. §-ig ért. Mint tudva van — az első 3 §-hoz a képvi­selőház bizottságának kisebbsége — Tisza Kál­mán és társai — különvéleményt adtak be. E három §. felett tehát itt is érdekes elvi vita fej­lett ki. A különvélemény mellett Mátyus Arisztid és Huszár Imre harczoltak, ellenük eleinte csak az osztály elnöke Gorove szállott a síkra, későb­ben azonban többen is szóltak hozzá. A földadót 20 évre 30 millióban meghatá­rozni szerintök lehet is, kell is. Azon ellenvetésre, hogy igen valószínű miszerint az ország rövid idő alatt oly helyzetbe juthat, hogy kénytelen lesz felemelni adóját , azzal feleltek, hogy habár ez a törvényhozásnak szabadságában van — nem va­lószínű, hogy ilyen, a törvénybe letett ünnepélyes ígérete daczára megtenné azt; különben is a 30 millió földadó oly nagy, hogy az már alig emel­hető. — Viszont azon ellenvetésre, hogy — ha­bár jelen körülményeink közt arra kilátás nincs — jöhet oly idő a 20 év alatt, midőn az adót le lehetne szállítani, mire ismét azt felelték, hogy ilyenről szó sem lehet, mert ha nem kell a pénz egyébre — kell beruházásokra. Ekként igen furcsa összeg az a 30 millió ; többet már nem bírnánk, kevesebbel be nem érhetjük.­­ Finomul ki van számítva egy kraj­­czárig. A többség a különvéleményt elvetette. A képviselőház ll-ik osztálya f. é. jan. 13-án d. e. 10 órakor ülést tart. — Hedry Ernő osz­­tályjegyző. Az V-ik osztály f. é. január hó 13-án d. e. 11 órakor ülést tart. Tárgy: a katasteri törvény­­javaslat. A képviselőház VII-ik osztálya f. é. január hó 14. napján d. e. 10 órakor ülést tart. Tárgy: a földadó szabályozásáról szóló 1. javaslat. Az osz­tály t. tagjai felkéretnek, hogy minél számosabban megjelenni szíveskedjenek. Elnöki megbízásból Tost Gyula jegyző.­­ A Deákpárt vasárnap d. u. 6 órakor tartott értekezletén a földadó szabályozásáról szóló törvényjavaslatra vonatkozólag az ugyane tárgyban kiküldött képviselőházi bizottság véleménye és a miniszteri előterjesztés álltak szemközt. Az eltérést először a földadó összegének meg vagy meg nem állapítása képezi, valamint azon kérdés : váljon az egyes mintaterek jövedelmének fokozatos megállapítása az osztályokba sorozás előtt történjék-e, vagy azután. A kormány előterjesztése mint tudva van azt mondja, hogy az osztályokba sorozás előbb történjék meg, mintsem az egyes mintaterek jövedelme fokozatosan kiszámíttatott volna. A kormány javaslatát terjedelmes beszédben Kerkapoly Károly, Dorner titkár és Lipthay Béla k.­védték. Ezzel szemben többször felszólalt a bizottság elnöke Gorove, felszólal Paczolay és Tavaszi; a földadó összegének megállapítása ellen szót emelt Lukács Béla, s átalában a törvényjavaslat ellen felszólalt Goszmann. Az értekezlet közel 3 óra hosszat tartott, végre kimondá az elnök az értekezlet határozatául, hogy a katasteri bizottság véleménye fogadtatik el.­­ A középpárt vasárnap délután 5 órakor tartott értekezlete első­sorban szintén a földadó szabályozásáról szóló törvényjavaslattal foglalkozott, azt általánosságban elfogadja, s csak a részletekre lesznek megjegyzései. E törvényjavaslatot egyéb­iránt az értekezlet nem tekinti pártkérdésnek. Ezután Ghyczy Kálmán a 21-es bizottságban elfoglalandó álláspontját adta elő, kifejtvén azon nézeteket, melyeket a bizottság kebelében képvi­selni szándékozik. — A tanügyi bizottság kedden, f. hó 13-án d. n. 5 órakor ülést tart. Az ügyvédi rendtartás. Igazságügy miniszterünk törvényjavas­lata az ügyvéd-rendtartás iránt a jogügyi bizottság tárgyalása alatt lévén, — rövid Ekkor merült fel aztán a kérdés, hogy hát mi legyen a kiindulási pont és a tárgyalási alap. Tisza Kálmán indítványozta, kéret­nék fel a minisztérium arra, hogy terjesszen elő egy két nap alatt, egy tömör kimutatást a mostani rendszer mellett jövőre semi nélkülözhető kiadásokról. Ezen indítvány fe­l­tet­és körül sok nyilatkozat történt, míg végrével is fogadtatott, a jelenlevő kormány­­elnök kijelentvén, hogy azon kimutatást előadhatja néhány nap alatt. Hátra volt a kérdés, váljon addig ne legyen ülés? Elha­tároztatott, hogy legyen, mert a bizottság elkezdheti az elvi kérdések általános meg­vitatását az ország pénzügyi helyzetének eléggé nyilvános adatai szerint is, és a­nél­kül, hogy a miniszteri előterjesztéstől kel­lene függővé tenni az eszmék kicserélését. A közelebbi ülés tehát szerdán este 5 óra­kor lesz. Ennyit — hamarjában — ezen beve­zető ülésről, melynek hét óra után volt vége. Mi nem vagyunk vérmes reményekkel ezen bizottság működésének sikere iránt, de azon komolysággal fogunk szól­ni tanácsko­zásairól, a­melyet ezek megkövetelhetnek a rájuk bízott kérdések fontosságánál fogva. — A képviselőház osztályai — kettő kivételével — ma mind tartottak ülést. A IV. osztály azért nem tarthatott ülést, mert csak­­ egy tagja jelent meg, idén az osztályok és a képviselőház elébe­­ kerülhet; — miért is időszerűnek tartjuk arra észrevételeinket megtenni, s az ille­tőknek figyelmekbe ajánlani. Szabad legyen mindenek­előtt ellenzéki álláspontunk daczára kimondani, hogy ma­gát az alapeszmét, vagyis az igazságügy­­minisztérium azon tettét, hogy az ügyvédi kar bizonyos rendeztetését vagy szervezte­­tését szükségesnek találja, hogy ez iránt törvényjavaslatot dolgozott ki és mutatott be a törvényhozó testnek, és hogy ezt tenni már most jónak látta és továbbra nem halasztotta, mindezt helyeseljük. Kötelességünknek tartjuk azonban e mellett azt is megmondani, a­mit nem helyeslünk benne. Lehetetlen, hogy a magunk forma hét­köznapi, avatatlan embernek fel ne tűnjék a javaslatban nyilatkozó azon miniszteri „logica“, a­mely még itt is — az ügyvédi kar rendeztetésének kérdésében — „tabula rasa-t“ látszik feltételezni; — úgy kezd hozzá, mintha még nem is volnának ügy­védek az országban, de csak most akarná azokat megteremteni. Ugyanis a javaslat 1-ső §-a így szól: „Az ország bármelyik ügyvédi kamarája által az ügyvédek lajstromába felvett ügyvéd minden bíróság­nál és hatóságnál mint ilyen működhetik.“ Kezdi tehát a dolgot azon — mi nincsen a kamarákon; a­helyett, hogy kezdene a meglevő ügyvédeken, ezeket utasítaná a kamarák megalakítására, és akkor azután minden természetes rendben követné egy­mást. Erre talán azt mondják, hogy a tör­vény a jövő időkre van hozva, tehát fel­teszi a kamarák létezését, s azért így van helyesen. Mostanra pedig ott van­ a X. fe­jezet, az „átmeneti intézkedések“, s hol a mostani ügyvédek kellő figyelemben része­­sítvék. De nem így van ám! mert a törvényt nem egy eszményi jövő kor számára al­kotjuk, melyet magunknak előbb képeztünk, de alkotjuk a jelenre,­ a jelenből kiindulva, a jelenre építve. — És még ha úgy volna is, — ha a képzelt jövő állapotokra hoz­nánk törvényt — akkor is, (a mi logicánk szerint legalább) a II. fejezet rendelkezései­nek kellene az I-ső fejezeteit megelőzniök. Azonban nem is csupán a logicai for­máról és egymás­utánról van itt szó, és azon „átmeneti intézkedések“ nem részesí­tik oly ártatlan figyelemben a mostani ügyvédeket, — mint első tekintetre látszik. — Ugyanis: A 112. §. így szól: „Mindenki, ki (a grammaticára e czikkben nem terjeszke­dünk ki) a közügyvédi vizsgát jelen tör­vény hatályba léptéig már letette és a 2. §. 2. és 8. pontjának eleget tesz, és a 8. §. határozatai alá nem esik, az ügyvédek lajstromába felveendő.“ A 2. §. 2. pontjában az van, hogy az ügyvédnek az ügyvédi kamara kerületében állandó lakhelye legyen. A 3. pontban az van, hogy vagyona felett szabad rendelkezési joga legyen. A 3. §. pedig — (ne feledjük, hogy a §§. a jövőre alkotják!) — azt mondja, hogy megtagadandó a felvétel, ha a je­­lentkező oly bűntett vagy vétségek miatt volt fenyítve, vagy áll vizsgálat alatt, a­mely elmozdíttatását vonná maga után, vagy ha már az eddigi szabályok szerint időre vagy örökre az ügyvédségtől eltilta­­tott. (Íme tehát itt még­sem csak a jö­vőre szól ez a 8. §.) Mindezek helyett — mennyivel termé­szetesebb volna csak azt mondani, hogy az illető területen lakó jelenlegi ügyvédek ké­pezik a kamarát. A 3. §. felemlíttetése annyival helytelenebb, mert ha ezt szigo­rúan értelmezzük, minden jelenlegi ügyvéd csak úgy vétethetik fel az ügyvédek laj­stromába, ha előbb igazolja, hogy nem esik a 3. §. határozatai alá. De hát ek­kor kikből alakul meg az első kamara? kik állítják össze az első ügyvédek laj­stromát? kik előtt igazolja magát az abba felvétetni kívánó ügyvéd, hogy nem esik a 3. §. határozatai alá??? Hogy nem csavar­tuk el a 112. §. értelmét — mutatja azon­nal a köv. 113. §, a­melyben az mondatik hogy ez alakulási gyűlésre az összes ügyvé­dek meghívandók, és nekik „igazolási ok­mányaik beadására határnap tűzendő.“ Maradjunk tehát az egyszerű, de ter­mészetes logicánál, — kezdjük azon, hogy a mostani ügyvédek alakítsanak kamarákat — a kamarák válaszszanak tisztviselőket, választmányt ; — ezek lajstromot vezetnek úgy a jelöltekről, mint az ügyédekről, és ezen lajstromokba felvétetik a ki . . . stb . és kitöröltetik belőle a ki . . . stb. Ez első megjegyzésünk és kívánságunk a logica, az igazság és méltányosság ne­vében. Főleg ez utóbbira — a méltányosságra hivatkozunk második megjegyzésünknél, a­mely a gyakorlati időre vonat­kozik. Az 5. §. 2. pontja négy évi gyakor­latot kíván a jelöltektől, mielőtt ügyvédi vizsgára bocsáttatnának, „a jogi és állam­­tudományok befejezése és az elméleti ál­lamvizsgák vagy két szigorlat letétele után.“ Ha meggondoljuk, menynyire meg van már különben is nehezítve azon lehetőség, hogy vagyontalan szülők szegény gyermeke valamely tudományos pályára — így az ügyvédire is — elkészülhessen, hogy már az iskolákat bevégeznie mennyivel nehezebb, mennyivel több időbe és költségbe kerül most, mint ez előtt — úgy valóban lelkiis­meretes dolognak kell tartanunk azt még inkább megnehezíteni, oly intézkedéseket tenni, hogy még későbben juthasson egy oly szegény fiatal ember oda, hol már saját emberiségéből kereshesse meg kenyerét.­­ A kérdés nemzetgazdasági oldalát, miszerint minden ily megnehezítés és késleltetés a munka szabad versenyének megszoríttatása, és némi „monopólium“ vagy legalább „pri­vilégium“ azokra nézve, a­kik már az ügy­védség birtokába jutottak; és hogy az ily megszorítások gátolják az idejében eszköz­­lendő házasságokat, családképződéseket — ezen nemzetgazdasági tekintetekre jelen czik­­künkben nem terjeszkedünk. Egyedül jogi és méltányossági szempontból kérdezzük: váljon szükségessé ez? és mi részünkről ha­tározottan tagadjuk. Már a­z 1-ső pontja is, a­mely a jogtudor­ságot elengedhetetlen kellék gyanánt szabja ki, eléggé megnehezíti az előkészületet. És erre nézve sem vagyunk képesek erősebb érvet találni annál, misze­rint a műveltebb nyugati szomszéd­ államok­ban ez így lévén — azok polgárai és különösen jogászai előtt a magyar ügyvédi kar tekintélyének emeltetésére ez szüksé­gesnek látszik. De minket ez sem győz meg, valamint nem győznek meg a mi­niszteri indokolásban felhozott érvek sem; — és ha még­sem lépünk fel határozott ellenzéssel e pontnál, inkább csak onnan van, mert tapasztaljuk, hogy az iskolai tanulás mostan csakugyan annyival gyen­gébb „intensive“, — a­mennyivel nagyobb „extensive“, mintsem volt a mi tanulói ko­runkban; és ennél fogva talán annyival szükségesebb egy oly elméleti utántanulás, a­milyenre kényszerül a tudorságra készü­lő, — annál is inkább, mert ilyenre többé az élet alkalmat nem ad. Ezen év azonban a gyakorlatra épen nem alkalmazható, mert hiszen, — ha „a jó pap holtig tanul“ — a jó ügyvédnek egész élete csupa gya­korlat. Ha elég volt eddig — jogtudorság nélkül a rendezetlen annyiszor hol részben, hol egészben változtatott törvények mel­lett, sőt részben azt mondhatnók, hogy a törvények hiánya mellett . k­ét évi gyakorlat: mennyivel inkább lehet ez elég ezentúl, midőn­ az ügyvédjelölt jogtudor lesz,­­ és szerves, rendes, codificált törvényeink lesznek. (talán csak szabad ezt reményle­­lnünk ?) Magából a törvényjavaslatból is érvet gondolunk menthetni, ha nem is arra, hogy a két év elég, de arra igen­is, hogy a négy év sok, — legalább egygyel több, mint kell. — Ugyanis az 5. §. 2. pontjá­nak harmadik bekezdése azt mondja, hogy a katonai szolgálat ideje a gyakorlatba beszámítandó. Az átalános hadkötelezettség iránti törvény mellett itten természetesen csak az önkénytesi egy évi szolgálat idejét érthetjük. Mármost vegyük fel, hogy némely ügyvédjelölt testi hibája miatt önkénytes­­nek sem vétetik be; — más ismét családi körülményeinél fogva felmentést nyer — például épen mint vagyontalan özvegy any­jának egyetlen fenntartója, és ezeknek — habár különben jobb tanulók is voltak — négy évet kell ügyvédi gyakorlatban tölte­niük. Már ha a gyengébb tanulónak is elég a három évi gyakorlat, mert egy évet ka­tonai szolgálatban töltött, miért volna egy évvel több gyakorlatra szükségük amaz — talán jobb tanulóknak? Vagy ezzel akarja az igazságügyminiszter úr köztök az igazsá­gos mértéket helyreállítani? emezt a ka­tonai szolgálat által vesztett időért kárta­lanítani ? Mindjárt a következő negyedik bekez­désben ismét a bíráknak akar a javaslat ily egyoldalú kedvezést adni, a­mennyi­ben ezeknél is megelégszik három évi gya­korlattal, holott más jelölteknél a második­­ bekezdés azt is kiköti, hogy a négy évi

Next