Ellenőr, 1874. január (6. évfolyam, 1-31. szám)
1874-01-13 / 13. szám
Előfizetési árak: Egész évre . . 20 frt. — kr. I Évnegyedre . . 5 frt. — kr. Félévre . . . 10 „ - „ Egy hónapra . 1 „ 80 „ Egyes szám ára 10 krajczág. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcza .. * as. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak kármentes leveleket fogadunk el. POLITIKAI NAPILAP, Hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 2. sasü. (Légriddy testvérek irodájában), Kiadó-hivatal: Előfizethetni helyben és posta utján: két sas-utcza 14. sz. a. A lap szétküldésére vonatkozó reclamátiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 0. sz ) intézendők. 13. szám Budapest, kedd, január 13. 1874. VI. évfolyam Az „Ellenőr“ ára mint eddig: Егу évre....................................20 forint - kr. Félévre.........................................^ — tГ Negyedévre.......................... ® J Egy hóra................................ * »» ,ír* Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza az „Ellenőr“ kiadóhivatala (Pesten, kétsas-utcza, 14. sz.) Százalék a könyvárusi utón történő megrendelések után az „Ellenőr”, részéről nem adatik. TÁVIRATOK Zágráb, jan. 12. A mai országgyűlésen egy tetszést aratott beszéd kíséretében közli a bán az osztályfőnökök és a bán felelősségéről szóló t. ez. szentesítését, mire az országos képviselők üléseikről felemelkedve, perczekig tartó „Zivio“ kiáltásokkal üdvözlék a királyt. — Áttérve a napirendre, a házügyekről szólójavaslat az első felolvasás után elfogadtatik és a részletes vita megkezdetik ; mint bizottsági előadó Dr. Spun működik. Prága, jan. 12. (Tartománygyűlés.) A helytartótanács elnöke határozottan visszautasíta azon indítványt, mely a segédlelkészeknek a választók sorából leendő törlését czélozza, mire az indítvány újonnan a bizottságnak visszaadatott. Lemberg, jan. 12. (Tartománygyűlés.) A kerületi képviseletek reformja feletti vitában a s ruthenek napirendre térést indítványoztak, s miután ebbeli előterjesztésük el nem fogadtatott, a termet elhagyták. Grácz, jan. 12. A tartománygyűlés az ország örömének ad kifejezést Gizella főherczegnő szerencsés szülése felett sa helytartótanács elnöke eme legális érzelemnyilvánítást ő felsége tudomásába fogja hozni. — Bärenfeind interpellácziót terjeszt be az igazolási kényszer felfüggesztése és a Gráczban tartott jubileum ünnepély tárgyában, mely előtte illegálisnak tűnik fel, mire a helytartó tanács elnöke azt viszonozza, hogy ezen ünnepély épen ellenkezőleg a hazafiság kifolyása volt. . , Berlin, jan. 12. A „Horold. Zeitung“ koholmánynak nyilvánítja ama hírt, mely szerint Bismarck a porta ellenkezése daczára, az uj romániai ügynököt kihallgatásban részesítette volna; a portának semmi oka nem volt ellenvetésekre, sőt az ügynök még Berlinbe sem érkezett meg, ami több, a német és török kormány között minden tekintetben a legjobb egyetértés uralkodik. Róma, jan. 12. A „Fanfulla“ jelenti: Bismarck Németország diplomatiai képviselőjének egy bizalmas iratot küldött, mely szerint nyilvánítja, hogy a császár kormánya szükségét látja, az egyház elleni harcot a legszélsőbb határig folytatni. Madrid, jan. 12. Dominguez tábornok a Cartageniai felkelőknek egy 24 órai átadási határidőt engedélyezett. Madrid, jan. 11. Atalaya erőd bevezetett. Dominguez tbk. a cartagenai insurgenseknek 24 órai határidőt engedett a megadásra Karlsruhe, jan. 12. A birodalmi gyűlésbe 12 nemzeti és 2 középpárti választatott. Bern, jan. 12. Jurában tegnap újonnan zavarok ütöttek ki, melyek elnyomása czéljából egy vadászzászlóalj rendeltetett ama vidékre. Berlin, jan. 12. A birodalmi gyűlési választások eredménye a következő: Würtemberg A/8 részben nemzeti szabadelvűket, l/s részben pedig különböző pártszinezetüteket választott; Szászország fele részben nemzeti szabadelvűeket, fele részben pedig különböző pártszinezetűeket; kisebb tartományok legtöbbnyire nemzeti szabadelvűeket választottak; Bajorországban és Rajnai-pfalzban csupán szabadelvűek, alsó Frankoméban egynéhány klerikális. Karagujeválz jan. 12. A skapstina elfogadta azonjavaslatot, mely 1000 frtos 6—7 százalékot kamatozó záloglevelek kibocsátásáról szól. A kibocsátás Londonban történik s a befolyó összeggel a krízisnek elejét fogják venni. Pulo Penang, jan. 10. Hiteles forrásból mentett tudósítások nyomán a hollandiak elfoglalták a mecsetet. Kratan 13 ágyúval ostromoltatik. Remélik, hogy a város nem sokára megadja magát. A csapatok egészségi állapota az utóbbi időben jelentékenyen javult. Documentálása az a kormánypárt kebelében dúló egyenetlenségnek, s nemcsak Broglie politikai állását teszi lehetetlenné, hanem arra mutat egyszersmind, hogy a többség felbomlott, már akár politikai ellentétek akár személyes elemszenvek folytán. A „Temps“ a bonyodalomból való kibontakozásnak csak egy módját látja, azt hogy a közép pártok egyesüljenek. Ezt azonban okvetlenül meg kellene előznie a harcz politikája elejtésének. A „Republ. Francaise“ azt ajánlja a köztársaság elnökének, hogy próbálja meg már egyszer a jó democratikus Francziaország közvéleményére támaszkodva kormányozni. Nem hiszi azonban, hogy megpróbálja s azt gyanítja, hogy most a hatalmas reactionárius kormány helyébe ismét reactionarius, de tehetetlen kormány fog lépni. — Serrano kormányának a „Daily News“ távirata szerint — szerencsét kívánt a havannai önkénytesek kormánya is. Similis simili gaudet. — Limeresben is fegyveres ellenszegülésre került a dolog, de a polgárőrség állítólag lefegyverezte az intransigenseket. A város ostromálapotba helyeztetett. Albert herczeg bronz emlékszobrát a Stolborn-Viaduct-on január 9-én leplezték le, a walesi és a cambridgei herczeg jelenlétében. Az ünnepély után lakoma volt a lord mayornál, mely alkalommal a walesi herczeg egy igen melegen fogadott toasztot mondott. A „Daily News“ párisi levelezője is arról értesíti lapját, hogy nagy erőfeszítések történnek, a balközép megnyerésére. A cabinet Goulard vagy Decazes firmája alatt alakulna N E M Z E T I SZINHA Z. Kedden, jan. 13 án Szigeti Ede úr, a barcellonai „Nagy lyceum“ színház első tenoristájának vendégjátékául. Faust. Opera 5 felvonásban. Goethe után Írták : Barbier és Carré. Fordította Ormai Ferencz. Zenéjét szerzette Gounod. Kezdete 7 órakor. Utolsó posta. — A beérkezett franczia lapok nézetei a fenforgó kormányválságról annyifélék ahány árnyalatot képviselnek. A „Francais“ Broglie herczeg bukásában, Francziaország jó ügyének bukását látja s azokra hárít minden felelősséget kik előidézői valának. Kijelenti egyébiránt, hogy Broglie szives örömest felhasználja ez alkalmat a kormány terheitől szabadulni. A „Presse“ a január 8- iki szavazásban Chambord gróf rersneke-át látja Broglie ellen ha a mért ez trónjelöltségét elejtette. Azt hiszi mégis, hogy a kormány bizalmi szavazatot kérne a nemzetgyűléstől megkapná. A „Journa de Paris“ tréfára fordítja a dolgot, s biztatja a baloldalt, hogy rajta már most, alakítson kormányt az érdemes haute pyrenéi képviselő úr elnöksége alatt. Az „Assemblée Nat.“ azt óhajtaná, hogy a kormány kérjen bizalmi szavazatot a nemzetgyűléstől. A „Moniteur universel“ elismeri, hogy a jan. 8-iki szavazat bizalmatlanságot involvál, de majdnem teljes lehetetlennek tartja más parlamentáris minisztériumot alakítani, s azt tanácsolja, hogy a köztársaság elnöke alakítson a nemzetgyűlésen kivül eső szakférfiakból kormányt. Az „Union mérsékelt örömmel fogadja pártja diadalát, s mint rendesen most is visszatér a son mouton, s minden bajból kisegítőül a „roy“-t ajánlja. A „Gazette de France“ tüzet kiált, s felhívja a kormány eddigi hiveit, tegyék félre a kicsinyeskedést s egyesüljesenek a conservativ érdekek megvédésére. A ,, Journ. d. Deb.“ hidegvérrel szemléli az eseményeket s véleményét a pártatlanság nymbusával evedzi körül. Kimondja, hogy a csütörtöki szavazás eredményének mélyebben fekvő okai vannak. A huszonegyes bizottság. Jan. 12. A képviselőház ezen nagy bizottsága — az ünnepek előtt megalakulván — ma este 5 órakor kezdte meg működését. Tagjai közül csak Tóth Vilmos hiányzott, roszullét folytán, miről levélben tudósítá az elnököt. A mai ülés egyébiránt csak az elhelyezkedés és eljárás előleges kérdéseire szorítkozott. Az elnök kifejezvén — egy pár szóban — óhajtását, hogy a bizottmány munkálatai sikeresek legyenek, felhozta a tanácskozási helyiség berendezésének hiányosságát, mely feltűnt mindenkinek, mihelyt a terembe lépett. A kerek asztal körül ugyanis csak 12 ember számára volt hely, a többi a falhoz szorult. A képviselőkből álló hallgatóság részére — mely elég számos volt — egyenként kellett behozni néhány széket. Jövőre másként lesz. A bizottmány nem változtat ugyan helyiséget, de hosszú asztalt kap s a melléktermek is nyitva lesznek, hogy több levegő legyen. Reménylendő, hogy a hallgatóság sem marad az állingálásra kárhoztatva, hanem találni fog néhány sor széket. Hogy miért nem történt minderre nézve intézkedés maga a háznagyi hivatal által, a mai felszólalások bevárása nélkül, az is jellemzi kicsiben az uralkodói rendszert.“ A második kérdés a tárgyalások nyilvánosságára vonatkozott s érdekes volt azon hírek folytán, melyeknek az „Ellenőr“ soha sem adott hitelt, a melyek azonban „tartották magukat“ sok lapban s főleg a jobboldali sajtóban, pro és contra. A bizottság tagjai közül senki sem mondott egy szót, amiből azt lehetne következtetni, hogy az üléseket titkosakká határozni tervben lett volna. Erre nem is volt jog- mert a képviselőház minden tagja jelen lehet minden bizottság ülésén mint hallgató — de nem is jött. Sőt egyenesen az ellenkező és helyes szellemben nyilatkozott mindenki. Báró Sennyey Pál ugyanis indítványozta, hogy a tárgyalásokról gyorsírászati napló vezettessék, mely — addig is míg a tanácskozások eredményét képező jelentéssel s illetőleg javaslatokkal együtt a Ház asztalára tétetnek — a bizottság tagjainak nyilatkozataira nézve biztosítnák a hiteles cáfolatot a téves hírek és állítások ellenében. Tisza Kálmán kijelente, hogy ő is óhajtja a stent graphjegyzeteket, melyeknek használhatásától nem kellene elzárni a sajtót sem, mert legjobb a teljes nyilvánosság. És ilyen értelemben is történt a megállapodás. Itt is volt azonban egy furcsa bökkenő, úgy látszik, hogy milliókat előre elkölteni, milliókra nézve előleges kötelezettséget vállalni, az „utólagos jóváhagyás (vulge indemnity) reményében, az nálunk lehet, szokás és gyerekjáték; de hogy az ország legjelentékenyebb bizottsága a képviselőház gyorsirodájával rendelkezhessék a képviselőház előleges felhatalmazása nélkül az, úgy látszik nincs renden és nagy vakmerőség. Na de ez a bökkenő is meghaladva lett. A képviselőház IX-ik osztálya tárgyalás alá vevén mai ülésében a földadó szabályozásáról szóló tvjavaslatot, s azt általánosságban elfogadván: a részletekben a 15. §-ig ért. Mint tudva van — az első 3 §-hoz a képviselőház bizottságának kisebbsége — Tisza Kálmán és társai — különvéleményt adtak be. E három §. felett tehát itt is érdekes elvi vita fejlett ki. A különvélemény mellett Mátyus Arisztid és Huszár Imre harczoltak, ellenük eleinte csak az osztály elnöke Gorove szállott a síkra, későbben azonban többen is szóltak hozzá. A földadót 20 évre 30 millióban meghatározni szerintök lehet is, kell is. Azon ellenvetésre, hogy igen valószínű miszerint az ország rövid idő alatt oly helyzetbe juthat, hogy kénytelen lesz felemelni adóját , azzal feleltek, hogy habár ez a törvényhozásnak szabadságában van — nem valószínű, hogy ilyen, a törvénybe letett ünnepélyes ígérete daczára megtenné azt; különben is a 30 millió földadó oly nagy, hogy az már alig emelhető. — Viszont azon ellenvetésre, hogy — habár jelen körülményeink közt arra kilátás nincs — jöhet oly idő a 20 év alatt, midőn az adót le lehetne szállítani, mire ismét azt felelték, hogy ilyenről szó sem lehet, mert ha nem kell a pénz egyébre — kell beruházásokra. Ekként igen furcsa összeg az a 30 millió ; többet már nem bírnánk, kevesebbel be nem érhetjük. Finomul ki van számítva egy krajczárig. A többség a különvéleményt elvetette. A képviselőház ll-ik osztálya f. é. jan. 13-án d. e. 10 órakor ülést tart. — Hedry Ernő osztályjegyző. Az V-ik osztály f. é. január hó 13-án d. e. 11 órakor ülést tart. Tárgy: a katasteri törvényjavaslat. A képviselőház VII-ik osztálya f. é. január hó 14. napján d. e. 10 órakor ülést tart. Tárgy: a földadó szabályozásáról szóló 1. javaslat. Az osztály t. tagjai felkéretnek, hogy minél számosabban megjelenni szíveskedjenek. Elnöki megbízásból Tost Gyula jegyző. A Deákpárt vasárnap d. u. 6 órakor tartott értekezletén a földadó szabályozásáról szóló törvényjavaslatra vonatkozólag az ugyane tárgyban kiküldött képviselőházi bizottság véleménye és a miniszteri előterjesztés álltak szemközt. Az eltérést először a földadó összegének meg vagy meg nem állapítása képezi, valamint azon kérdés : váljon az egyes mintaterek jövedelmének fokozatos megállapítása az osztályokba sorozás előtt történjék-e, vagy azután. A kormány előterjesztése mint tudva van azt mondja, hogy az osztályokba sorozás előbb történjék meg, mintsem az egyes mintaterek jövedelme fokozatosan kiszámíttatott volna. A kormány javaslatát terjedelmes beszédben Kerkapoly Károly, Dorner titkár és Lipthay Béla k.védték. Ezzel szemben többször felszólalt a bizottság elnöke Gorove, felszólal Paczolay és Tavaszi; a földadó összegének megállapítása ellen szót emelt Lukács Béla, s átalában a törvényjavaslat ellen felszólalt Goszmann. Az értekezlet közel 3 óra hosszat tartott, végre kimondá az elnök az értekezlet határozatául, hogy a katasteri bizottság véleménye fogadtatik el. A középpárt vasárnap délután 5 órakor tartott értekezlete elsősorban szintén a földadó szabályozásáról szóló törvényjavaslattal foglalkozott, azt általánosságban elfogadja, s csak a részletekre lesznek megjegyzései. E törvényjavaslatot egyébiránt az értekezlet nem tekinti pártkérdésnek. Ezután Ghyczy Kálmán a 21-es bizottságban elfoglalandó álláspontját adta elő, kifejtvén azon nézeteket, melyeket a bizottság kebelében képviselni szándékozik. — A tanügyi bizottság kedden, f. hó 13-án d. n. 5 órakor ülést tart. Az ügyvédi rendtartás. Igazságügy miniszterünk törvényjavaslata az ügyvéd-rendtartás iránt a jogügyi bizottság tárgyalása alatt lévén, — rövid Ekkor merült fel aztán a kérdés, hogy hát mi legyen a kiindulási pont és a tárgyalási alap. Tisza Kálmán indítványozta, kéretnék fel a minisztérium arra, hogy terjesszen elő egy két nap alatt, egy tömör kimutatást a mostani rendszer mellett jövőre semi nélkülözhető kiadásokról. Ezen indítvány feltetés körül sok nyilatkozat történt, míg végrével is fogadtatott, a jelenlevő kormányelnök kijelentvén, hogy azon kimutatást előadhatja néhány nap alatt. Hátra volt a kérdés, váljon addig ne legyen ülés? Elhatároztatott, hogy legyen, mert a bizottság elkezdheti az elvi kérdések általános megvitatását az ország pénzügyi helyzetének eléggé nyilvános adatai szerint is, és anélkül, hogy a miniszteri előterjesztéstől kellene függővé tenni az eszmék kicserélését. A közelebbi ülés tehát szerdán este 5 órakor lesz. Ennyit — hamarjában — ezen bevezető ülésről, melynek hét óra után volt vége. Mi nem vagyunk vérmes reményekkel ezen bizottság működésének sikere iránt, de azon komolysággal fogunk szólni tanácskozásairól, amelyet ezek megkövetelhetnek a rájuk bízott kérdések fontosságánál fogva. — A képviselőház osztályai — kettő kivételével — ma mind tartottak ülést. A IV. osztály azért nem tarthatott ülést, mert csak egy tagja jelent meg, idén az osztályok és a képviselőház elébe kerülhet; — miért is időszerűnek tartjuk arra észrevételeinket megtenni, s az illetőknek figyelmekbe ajánlani. Szabad legyen mindenekelőtt ellenzéki álláspontunk daczára kimondani, hogy magát az alapeszmét, vagyis az igazságügyminisztérium azon tettét, hogy az ügyvédi kar bizonyos rendeztetését vagy szerveztetését szükségesnek találja, hogy ez iránt törvényjavaslatot dolgozott ki és mutatott be a törvényhozó testnek, és hogy ezt tenni már most jónak látta és továbbra nem halasztotta, mindezt helyeseljük. Kötelességünknek tartjuk azonban e mellett azt is megmondani, amit nem helyeslünk benne. Lehetetlen, hogy a magunk forma hétköznapi, avatatlan embernek fel ne tűnjék a javaslatban nyilatkozó azon miniszteri „logica“, amely még itt is — az ügyvédi kar rendeztetésének kérdésében — „tabula rasa-t“ látszik feltételezni; — úgy kezd hozzá, mintha még nem is volnának ügyvédek az országban, de csak most akarná azokat megteremteni. Ugyanis a javaslat 1-ső §-a így szól: „Az ország bármelyik ügyvédi kamarája által az ügyvédek lajstromába felvett ügyvéd minden bíróságnál és hatóságnál mint ilyen működhetik.“ Kezdi tehát a dolgot azon — mi nincsen a kamarákon; ahelyett, hogy kezdene a meglevő ügyvédeken, ezeket utasítaná a kamarák megalakítására, és akkor azután minden természetes rendben követné egymást. Erre talán azt mondják, hogy a törvény a jövő időkre van hozva, tehát felteszi a kamarák létezését, s azért így van helyesen. Mostanra pedig ott van a X. fejezet, az „átmeneti intézkedések“, s hol a mostani ügyvédek kellő figyelemben részesítvék. De nem így van ám! mert a törvényt nem egy eszményi jövő kor számára alkotjuk, melyet magunknak előbb képeztünk, de alkotjuk a jelenre, a jelenből kiindulva, a jelenre építve. — És még ha úgy volna is, — ha a képzelt jövő állapotokra hoznánk törvényt — akkor is, (a mi logicánk szerint legalább) a II. fejezet rendelkezéseinek kellene az I-ső fejezeteit megelőzniök. Azonban nem is csupán a logicai formáról és egymásutánról van itt szó, és azon „átmeneti intézkedések“ nem részesítik oly ártatlan figyelemben a mostani ügyvédeket, — mint első tekintetre látszik. — Ugyanis: A 112. §. így szól: „Mindenki, ki (a grammaticára e czikkben nem terjeszkedünk ki) a közügyvédi vizsgát jelen törvény hatályba léptéig már letette és a 2. §. 2. és 8. pontjának eleget tesz, és a 8. §. határozatai alá nem esik, az ügyvédek lajstromába felveendő.“ A 2. §. 2. pontjában az van, hogy az ügyvédnek az ügyvédi kamara kerületében állandó lakhelye legyen. A 3. pontban az van, hogy vagyona felett szabad rendelkezési joga legyen. A 3. §. pedig — (ne feledjük, hogy a §§. a jövőre alkotják!) — azt mondja, hogy megtagadandó a felvétel, ha a jelentkező oly bűntett vagy vétségek miatt volt fenyítve, vagy áll vizsgálat alatt, amely elmozdíttatását vonná maga után, vagy ha már az eddigi szabályok szerint időre vagy örökre az ügyvédségtől eltiltatott. (Íme tehát itt mégsem csak a jövőre szól ez a 8. §.) Mindezek helyett — mennyivel természetesebb volna csak azt mondani, hogy az illető területen lakó jelenlegi ügyvédek képezik a kamarát. A 3. §. felemlíttetése annyival helytelenebb, mert ha ezt szigorúan értelmezzük, minden jelenlegi ügyvéd csak úgy vétethetik fel az ügyvédek lajstromába, ha előbb igazolja, hogy nem esik a 3. §. határozatai alá. De hát ekkor kikből alakul meg az első kamara? kik állítják össze az első ügyvédek lajstromát? kik előtt igazolja magát az abba felvétetni kívánó ügyvéd, hogy nem esik a 3. §. határozatai alá??? Hogy nem csavartuk el a 112. §. értelmét — mutatja azonnal a köv. 113. §, amelyben az mondatik hogy ez alakulási gyűlésre az összes ügyvédek meghívandók, és nekik „igazolási okmányaik beadására határnap tűzendő.“ Maradjunk tehát az egyszerű, de természetes logicánál, — kezdjük azon, hogy a mostani ügyvédek alakítsanak kamarákat — a kamarák válaszszanak tisztviselőket, választmányt ; — ezek lajstromot vezetnek úgy a jelöltekről, mint az ügyédekről, és ezen lajstromokba felvétetik a ki . . . stb . és kitöröltetik belőle a ki . . . stb. Ez első megjegyzésünk és kívánságunk a logica, az igazság és méltányosság nevében. Főleg ez utóbbira — a méltányosságra hivatkozunk második megjegyzésünknél, amely a gyakorlati időre vonatkozik. Az 5. §. 2. pontja négy évi gyakorlatot kíván a jelöltektől, mielőtt ügyvédi vizsgára bocsáttatnának, „a jogi és államtudományok befejezése és az elméleti államvizsgák vagy két szigorlat letétele után.“ Ha meggondoljuk, menynyire meg van már különben is nehezítve azon lehetőség, hogy vagyontalan szülők szegény gyermeke valamely tudományos pályára — így az ügyvédire is — elkészülhessen, hogy már az iskolákat bevégeznie mennyivel nehezebb, mennyivel több időbe és költségbe kerül most, mint ez előtt — úgy valóban lelkiismeretes dolognak kell tartanunk azt még inkább megnehezíteni, oly intézkedéseket tenni, hogy még későbben juthasson egy oly szegény fiatal ember oda, hol már saját emberiségéből kereshesse meg kenyerét. A kérdés nemzetgazdasági oldalát, miszerint minden ily megnehezítés és késleltetés a munka szabad versenyének megszoríttatása, és némi „monopólium“ vagy legalább „privilégium“ azokra nézve, akik már az ügyvédség birtokába jutottak; és hogy az ily megszorítások gátolják az idejében eszközlendő házasságokat, családképződéseket — ezen nemzetgazdasági tekintetekre jelen czikkünkben nem terjeszkedünk. Egyedül jogi és méltányossági szempontból kérdezzük: váljon szükségessé ez? és mi részünkről határozottan tagadjuk. Már az 1-ső pontja is, amely a jogtudorságot elengedhetetlen kellék gyanánt szabja ki, eléggé megnehezíti az előkészületet. És erre nézve sem vagyunk képesek erősebb érvet találni annál, miszerint a műveltebb nyugati szomszéd államokban ez így lévén — azok polgárai és különösen jogászai előtt a magyar ügyvédi kar tekintélyének emeltetésére ez szükségesnek látszik. De minket ez sem győz meg, valamint nem győznek meg a miniszteri indokolásban felhozott érvek sem; — és ha mégsem lépünk fel határozott ellenzéssel e pontnál, inkább csak onnan van, mert tapasztaljuk, hogy az iskolai tanulás mostan csakugyan annyival gyengébb „intensive“, — amennyivel nagyobb „extensive“, mintsem volt a mi tanulói korunkban; és ennél fogva talán annyival szükségesebb egy oly elméleti utántanulás, amilyenre kényszerül a tudorságra készülő, — annál is inkább, mert ilyenre többé az élet alkalmat nem ad. Ezen év azonban a gyakorlatra épen nem alkalmazható, mert hiszen, — ha „a jó pap holtig tanul“ — a jó ügyvédnek egész élete csupa gyakorlat. Ha elég volt eddig — jogtudorság nélkül a rendezetlen annyiszor hol részben, hol egészben változtatott törvények mellett, sőt részben azt mondhatnók, hogy a törvények hiánya mellett . két évi gyakorlat: mennyivel inkább lehet ez elég ezentúl, midőn az ügyvédjelölt jogtudor lesz, és szerves, rendes, codificált törvényeink lesznek. (talán csak szabad ezt reménylelnünk ?) Magából a törvényjavaslatból is érvet gondolunk menthetni, ha nem is arra, hogy a két év elég, de arra igenis, hogy a négy év sok, — legalább egygyel több, mint kell. — Ugyanis az 5. §. 2. pontjának harmadik bekezdése azt mondja, hogy a katonai szolgálat ideje a gyakorlatba beszámítandó. Az átalános hadkötelezettség iránti törvény mellett itten természetesen csak az önkénytesi egy évi szolgálat idejét érthetjük. Mármost vegyük fel, hogy némely ügyvédjelölt testi hibája miatt önkénytesnek sem vétetik be; — más ismét családi körülményeinél fogva felmentést nyer — például épen mint vagyontalan özvegy anyjának egyetlen fenntartója, és ezeknek — habár különben jobb tanulók is voltak — négy évet kell ügyvédi gyakorlatban tölteniük. Már ha a gyengébb tanulónak is elég a három évi gyakorlat, mert egy évet katonai szolgálatban töltött, miért volna egy évvel több gyakorlatra szükségük amaz — talán jobb tanulóknak? Vagy ezzel akarja az igazságügyminiszter úr köztök az igazságos mértéket helyreállítani? emezt a katonai szolgálat által vesztett időért kártalanítani ? Mindjárt a következő negyedik bekezdésben ismét a bíráknak akar a javaslat ily egyoldalú kedvezést adni, amennyiben ezeknél is megelégszik három évi gyakorlattal, holott más jelölteknél a második bekezdés azt is kiköti, hogy a négy évi