Ellenőr, 1874. február (6. évfolyam, 32-58. szám)

1874-02-14 / 44. szám

Előfizetési árak: Egész évre . . 20 frt. — kr. Évnegyedre . . 5 frt. — ki Félévre . . 10 „ — „ Egy hónapra . 1 „ 80 „ Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nád»r-ute­ea 6. a*. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bér­mentes leveleket fogadunk el POLITIKAI NAPILAP. Hirdetések felvétele: Budape­­sten, nádor-utcza 6. sz. (Légrá­dy testvérek irodájában). Kiadó-hivatal: Előfizethetni helyben és posta utján: két sas-utcza 14. sz. a. A lap szétküldésére vonatkozó reclamátiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. 44. szám. Budapest, szombat, február 14. 1874. VI. évfolyam. TÁVIRATOK­ Szt. Pétervár, febr. 13. (Az „Ellenőr“ magán távirata) A czár több nagy herc­­eg és az osztrák követ kíséretében Gatshinába utazott az osztrák­­magyar uralkodó elé. Az üdvözlés felette szívélyes volt. A király­ra 3 órakor érkezett ide. A pálya­udvarban Konstantin és Mihály nagyherczegek osz­trák ezredesi egyenruhában, Arthur herczeg, az edinburghi és walesi herczegek, a miniszterek, ka­tonai főbb méltóságok, az osztrák-magyar követség személyzete és az itt időző osztrák-magyar alatt­valók várták ő felsége megérkeztét. A király, ki orosz egyenruhát viselt s kin az utazás fáradalmai kevés nyomot hagytak hátra, lelkesen s zajos öröm­­riadások között fogadtatott. A zenekar az osztrák nép hymnuszt játszá. Az utczák sűrü néptö­megek által vannak ellepve, lobogókkal s ő felsé­ge mell szobraival diszitve. Midőn a király a czár kíséretében kocsin elhaladt, a néptömeg kalapot­­emelve, lelkes éljeneket hangoztatott. Ő felsége termei a téli palotában vannak berendezve. Ma es­­ve családi ebéd. Holnap estve díszelőadás a színházban. A jövő hét programmjában vadászatok, hadiszemlék s tánczvigalmak váltakoznak. Ő fel­sége folyó hó 22-ikéig fog Pétervárott időzni. Bécs, febr. 13. Wrbna gr. a főrendiház tagja s udv. fővadászmester ma meghalt. — Kálnoky gr. ezelőtt osztrák-magyar követ Rómában, ha­sonló minőségben Koppenhágába helyeztetett át. Berlin, febr. 13. Károlyi gr. osztrák-magyar követ ma tánczvigalommal összekötött estélyt ren­dez melyre a német császár, a koronaherczeg és a koronaherczegnő megjelenéseket kilátásba helyezék. Páris, febr. 13. Id. Raspail 2 évi börtönbü­n­tetésre és 1000 fre pénzbírságra ítéltetett, mivel az ,,Almanach“-ban oly cselekedetek mellett emelt védőleg szót, melyeket a törvény vétségeknek tekint. Ifj. Raspail pedig 6 havi fogságra és 500 franc­­nyi bírságra ítéltetett. Páris, febr. 13. A hadügyminisztérium által közzétett hivatalos adatokból kitetszik, hogy az utolsó háború alkalmával megölt franczia tisztek száma 2,194 re rúg, míg német részről 1,539 tisztből áll a veszteség. Bécs, febr. 13. A képviselőház mai ülésében a pénzügyminiszter az épületadó, jövedékadó, já­radékadó és személyes kereseti adóra vonatkozó javaslatokat terjeszti be. A földművelési miniszter törvényjavaslatot tesz a ház asztalára, mely sze­rint a Böhmerwald ínségben szenvedő községei és magánlakói kamat nélküli kölcsönöket kapnának. Kopp indítványa a „Volkswille“ czímű munkás­­egylet emlékiratának egy 9 tagú bizottsághoz tör­ténendő utasítását illetőleg, elfogadtatott. Meznik in­terpellate intéz a közoktatásügyi miniszterhez a Morvaországban kevés számban fenálló szláv kö­zéptanodák tárgyában. Edelbacher a kereskedelem­ügyi minisztert interpellálja a rottenmann-welsi vas­útvonal kiépítése ügyében. Ezután a vasúti elő­terjesztések 36 tagú bizottsághoz utasíttattak. Az újonczállomány repartitiója elfogadtatott. Barto­­szewsky képviselő választása igazoltatik. London, febr. 13. Eddig 604 parlamenti képviselő választása ismeretes, ezek között 326 a conservativ 278 a liberális párthoz tartozik. A conservativek 92, a liberálisok 32 kerületet nyertek. Lord Enfield Middlesexben megbukott­ lenne­, egyátalában nem t­eh­etség­e­s. Hi­szen ha „a kormány lelépő feje“ csinálhatná meg a helyébe lépendő kormányt, akkor annak a fő­nek nem is kellene lelépni. Az új kabinet al­kotása nem a távozó miniszterelnök feladata, ha­nem utódjáé, ki ezen feladatra ,csak a fejedelem­től nyerhet és fogadhat el megbízást. A távozó kormányelnöknek megvan azon alkotmányos bu­­csu-joga és­­bucsu-kötelessége, hogy ő felségének előadja nézetét mind az átalános politikai mind a különösen parlamenti helyzetről s ezen nézeteiből kifolyólag egy utolsó tanácsot adjon királyának azon egyéniségre vagy egyéniségekre nézve akit vagy kiket az uj minisztérium ala­kításának kérdésében ő felsége által véleményzésre felhivandónak vagy felhivandóknak tart. Hogy e­gy­et vagy többet nevez-e meg, azt mindig a létező körülményeknek kell elhatározni. Nem csak nálunk fordul elő azon eset, hogy „a compact többség hi­ányzik“ mind a kabinet mellett, mind a kabinet ellen; volt és lesz ilyen eset minden parlamen­táris országban, s ha a „Pester Lloyd” utánra néz mi történt Angliában az utolsó harminc­ év alatt is, meggyőződhetik a tényről, hogy Victoria királynő néha egy, néha több államférfiat hiva­tott az új kabinet létesítése iránti tanácsadásra, sőt hogy kihallgatott még olyanokat is — Welling­­tont és Peelt — a­kik a kormányzás jelöltjei közé nem tartoztak többé, de — épen a pár­viszonyok megzavarodása miatt — tekintélyes véleményt mondhattak úgy a korona, mint a parlament jogai­nak érdekében. S ki kétkedhetnék, hogy hasonló meghallgatásban részesülne nálunk, ezen krízis al­kalmával is Deák, ha ettől el nem zárná az or­szág által fájlalt súlyos betegeskedést? Tény, hogy „a compact többség hiányzik“ mindkét oldalon, de tény az is, hogy tudja mindenki, hogy a kor­mányelnökségre képességgel bíró egyének bányán vannak és kik. Midőn tehát a kabinet beadja a helyzettel indokolt lemondását, Szlávy urnak teendője nem az, hogy egy em­bert nevezzen meg a fejedelmi kihallgatásra, ha­nem az, hogy megnevezze a különböző pártok fő­nökeit mind a jobboldalról, mind a baloldalról. Hogy ezek közül aztán melyik nyer megbí­zást és vállalkozik a kabinet alakítására, ahhoz a lelépő miniszterelnöknek szava nem lehet, az már királyi jog és az új miniszterelnök feladata.­­ Mindez nem akadályozza, hogy az előrelátott válság gyorsabb lefolyásának szempontjából előle­­gesen is értekezzenek egymással a kormányzásra szólítható vezéregyéniségek; de hogy a távozó kormányelnök mutasson be egy fix und fertig kabinetet a megérkező fejedelemnek, az merő lehetet­lenség, mert csak olyan megállapodások által léte­sülhetne, a­melyeknek feltételeire nézve ő felsége felhívása nélkül és előtt bizonyára egyik állam­­férfia sem kötelezné magát semmiképen. A­mit a „Pester Lloyd“ a mostani ka­binet két — különben tisztelt — tagjának jelöltsé­géről mond, abban teljesen egyetértünk vele. Nem kell könnyelmüsködni az ország helyzetével, mi­dőn ez már is elég kritikus. Szerkesztő: Pécs, febr. 13. (Hivat. zárlat.) Magyar földteherm. köz­­vív) '6.— Salg.-Tarján 101.- Magyar hitel 142.-.Ma­gyar­­záloglevél 86 10 Erdélyi — —. Magyar keleti vasút 61.50 Magyar sorsjegy 81.25 Tiszai vasút 200.50. Magyar kölcsön 99.25 Angol-magyar 31.25 Franco-magyar 38 50 Alföld 142.—. Magyar északkeleti vasút 106.—. Keleti vas­úti elsőbbségi kötvény 67.25. Porosz pénztári utalvány —.—. Magyar gőzhajó elsőbbségi kötvény —.—. Magyar földhitelintézet—.—.Török —.—. Municipals 28.25. Bécs, febr. 13. (Zárlat.) Hitelrözvények 237.— Magyar földhit­elintézet —. Angol-magyar —. —. Anglo-austria 155 75 Magyar hitelrészvény —.—. Franco-magyar —.— Váltóbank —. — . Napoleondor 903.— Államvasut 326.— Lombardok 166 75. Galicziai 233.—. Tramway 1­67.­­ Ma­gyar sorsjegyek —1860-dik 103.80. 1864-diki 141.50. Magyar jutalomjegy —. Hitelsorsjegy 169. — . Arany 583. London 112.80 Török Sorsjegy 45.25 Municipális bank Berlin, febr. 13. (Zárlat.) Galicziai —.—. Lombard 164.— . Ezüst jöved. —.—. 1860-iki —. Bécs —.— Romániai 40.75 Államvaspálya 193.75. Papirjövedék —­­Hitelsorjegyek —. 1864-diki —. Hitelrészvények­ 140. —. Magyar sorsjegy —. - . Frankfurt, febr. 13 (Kezdet.) Váltóárfolyam 103.— 1859- ik E. metaliques —.—. Uj ezüst kölcsön —.—. Nem­zeti kölcsön —. Régi metalliques —. Uj adómentes kölcsön —. Amerikai 1882-re 97.50. Osztrák hitelrészvény 248.50. Osztrák államvasut 352.50. 1864-ki sorsjegy 147.33 1860- ik 94.7 Ferencz­ Józsefvasut — .—. Lombardok 169. Galicziai 238.—. Papirjáradék —. Ezüstjáradék 65.— Osztrák bankrészvény 10.40. Magyar sorsjegyek —. né­met-osztrák bank —. - . Győri —.— Gömöri . - . Frankfurt, febr. 13. (Zárlat.) Váltóárfolyam Bécs 103.’/„. Amerikai 1882-re 98.50. 1854-iki —. 1864-es 156. Lombardok 163.- . Évjáruléki papír 61.25. Osztrák hitelrészv. 247 — Osztrák államvaspálya részvény 344.25 860-as 96.—. Ferencz-Józsefvaspálya —. Galicziai 237.50 Évjáruléki ezüst 56.—. Győr-Gráczi — Utolsó posta. — Antonelli körsürgönyének szövege a „Germania“ szerint következő: „Egy idő óta azzal foglalkozik egy olasz és különösen a német sajtó, hogy az állítólagos pápai bullát a jövő pápaválasz­tásról egészben vagy részben lenyomat, s ahhoz pártállása szerint észrevételeket csatol. Ennek kö­vetkeztében szükségesnek tartom czimeddel tudatni, hogy a szóban forgó okmány, mely annyi zajt csi­nál merőben apokryph („del tutto apocrifo“) szolgál­jon ez irányadóul. Róma, január 17. 1874. Anto­nelli.“ Az „apokriph“ szónak azonban meg van az a szerencsétlensége, hogy a pápai terminológia egészen más értelemben használja, mint más kö­­­­zönséges halandó, s nem „hamisítvány“ vagy „ko­holmány“ vagy egyéb ilyesmit fejez ki vele, ha­nem alkalmazza, minden olyan iratra, könyvre vagy okmányra, mely pápai jóváhagyás és hivata-­­­los elismerés nélkül van forgalomban. Így nevez­tettek Cyprian, Tertulian és Eusebius könyvei is apokryphnek, pedig valódiságuk kétségtelen. Egy­­átalán minden nem tetsző iratapokryph a szentszék értelmezése szerint, s ez értelmezés tökéletesen megengedi, hogy az „Apostolicae sedis“ bulla közzétett szövege hivatalosan apokryphnek nyil­­váníttassék, ha mindjárt betűről-betűre egyelnék is a vaticánban őrzött eredetivel. Ez a német lapok álláspontja.­­ A német birodalmi gyűlés tegnapi ülésén igen izgatott epizódra szolgált­ alkalmul Schultze- Delitsch indítványa, hogy a birodalmi gyülés tag­jainak napidíj adassék. Az indítványozón kívül Geib, Windhorst és Saucken-Tarputschen szocziál­­demokraták támogatták az indítványt, s ez utóbbi többek közt, azt mondá: hibája az alkotmánynak, hogy csak egy férfiú testéhez van szabva. Lasker izgatottan replicázott s egyenesen a kanczellárt apostrophálta, mondván: , A birodalom biztosan meg fog állni akkor is, ha Bismarck herczeg ke­zéből kiesik a kormány gyeplője. Az alkotmány szelleme oly hatalmas, hogy meg nem rendülhet egy ember eleste miatt.“ Bismarck Lasker beszéde alatt folytonosan helyeslőleg integetett fejével — aztán maga is felszólalt, mondván: Lasker képvi­selőnek tökéletesen igaza van. Rész­bek volna, ha azt lehetne mondani, hogy az alkotmány egy kan­­czellártól függ“. — Szólott még Schulte és Sonne­­mann a napidíj engedélyezés mellett, s az indítvány 229 szóval 79 ellenében elfogadtatott. — A márczius 16 ára tervezett bonapar­­tista tüntetés, mint az „Indp. Belger” nek Párisból írják, valószínűleg elmarad. Egy másik brü­szeli lap, a , Nords­hire szerint Vimercau­ gróf Victor Emánuel király saját kezű levelét adta át Mac- Mahonnak, melyben a király azt írja, hogy Olasz­ország örökre lekötelezettje marad Francziaor­­szágnak. — Disraeli buckinghami beszéde egész terjedelmében előttünk fekszik s azt a benyomást teszi, hogy a felelősség előérzetének súlya alatt keletkezett. A választások eredményében a conser­vativ párt nagy diadalát látván, szükségét érzi egyszersmind e diadalhoz fűződő nagy várakozás beteljesedésének módját és eszközeit néhány futó­lag oda vetett vonásban vázolni. A beszéd teljes programmnak nem tekinthető, ennek inkább csak előkészítője. Az oktatás kérdése az egyedüli, mely­ben a jövő kormányának határozott álláspontját kijelölte s ez álláspont az, hogy e téren minden compromissum lehetetlen. A nemzeti oktatás Dis­raeli szerint okvetlenül kell, hogy a vallás alap­ján nyugodjék, amint azt az ország most nyilatko­zó nagy többsége is akarja. Annak hogy Stafford és Morpeth, a munkás­osztályhoz tartozó képvise­lőket választott, Disraeli örül, mert hiszen az or­szágban mindenütt elegendő bizonyítékot szolgál­tatnak a választások, hogy a munkáspárt törekvé­sei nem mindenütt egyek a felforgatással s van igen nagy számú conservativ munkáspárt is, s a conser­vativ irány nagy térfoglalása Londonban, Leeds­ben, Manchesterben és Glasgowban, a conservativ munkáspártnak is köszönhető. Budapest, február 13. Igen tanulságos vívódás az, melyben a nemzet közvéleményével meghasonlott as­semblée többsége a kínnal gyötrelemre szüle­tett alkotmánybizottságban idejét, erejét a saját és a kormány hitelét emészti, él­ S ez áldástalan munka immár harmadik hó­napja izzasztja az erkölcsi rend szabadalma­zott apostolait, s valószínűleg még sok ne­héz verejtéket csordít meg homlokaikon mig áldástalan s sysiphusi kőhengergetéshez hasonló voltát belátják, s megismerésére jutnak az igazságnak, hogy minden termé­szetellenes alkotás már phoetusul magára vonja a bosszuló természet haragját, a rom­lást és enyészetet, és csak a nemzet szelle­mében, akaratában gyökerező alkotásoknak adatott élet s az éltetés átható ereje. Ami a modern Francziaország állami hatalmának magvát s nemzeti életerejének alapját képezi , mind azt útjában találja a nemzet géniuszával perben álló többség, mi­dőn saját ábrázatjára akar magának orszá­got és népet teremteni s szive véréből való vért, testéből való testet oltani egy nemzet organizmusába, hogy úgy kösse meg lelkét s vonja le alacsony röptű eszméihez e lélek magasan szálló aspiratióit. De minden hó­dító szer, minden rémitő kép, melyet, ez operatió elkerülhetetlen voltát rábeszélendők, igénybe vették feltolakodott orvosai, nem volt elegendő gyáva megadásra bírni a nem­zetet, s a kényszer erejével földhöz nyomva is, Anteusként újult erővel kapott lábra is­mét meg ismét, s még kevésbbé hajtotta nyakát a műtővas alá, mint azelőtt. És ez nagyon természetesen az ájulást adó anyaföld: az ős, kiapadhatlan néperő kiélésének, kioltásának eszméjére vezette a társadalom kuruzslóit. Próbák sokaságán győződtek meg, hogy valameddig a szabad­eszmék és igazságok eme kutforrása nem apad ki, óriást találnak törekvéseikkel szem­ben, s ellene küzdvén, csak maguk semmi­sülhetnek meg. S legott megtermett a reac­­ionárius agyrendszer alkotmányozó szerve­ién a gondolat, a souverain népet hántolni se legelőször s csak aztán se hantról kelni a kitűzött útra, mely az érdek souverainitásá­­hoz vezet. A sirásó kapája már jó ideje dolgozik, s az általános szavazatjog körül göröngyöt göröngyre hányván, már már el­kopó félben is van. Az alkotmányozó bizott­ság, mióta csak tárgyalás alá vette a vá­lasztó törvény reformját, egyebet se tett még a választási jog behantolgatásánál ; de is­ten különös átka van munkáján, mert vala­hányszor azt hiszi, hogy no most már jól el van a jog temetve, mindannyiszor meg­zavarodva tapasztalja, hogy mégis él, s bár zúzódott, megcsonkított tagokkal, de még m­indig igen félelmetes óriás. Ilyenkor aztán rendesen megzavarodnak az alkotmányozó bölcsek s gomba módra burjánzik fel újra a petyhüdt tervek és javaslatok tenyészete, míg a vita további folyamán ismét ki nem derül, hogy mind meg­annyi terv és javas­lat megint csak halva született. így láttuk az utóbbi napokban a leg­­mesterkéltebb javaslatokat ijesztő meteorok­ként feltünedezni —­s aztán nagyot pat­tanva, szappanbuborék gyanánt elenyészni ismét. Tán nincs a választási jog megszorí­tásának olyan módja, mely az alkotmányozó bizottság kebelében már fel ne merült volna, de eddigelé mindössze is csak az életkor és a domicilium által való megszorítások emel­kedtek határozattá, hanem a társadalom­mentők riadós természete még korántsem bízhatik meg e korlátok hathatósságában, mert érzi, hogy a nép még így is fog any­­ngi erővel rendelkezni, melynek egyetlen csapása tönkre teheti a „harcz“ az „erkölcsi rend“ s a „fegyverszünet“ jelszavai alatt uralgó politika minden alkotását s egész jövőjét. A másodfokú választás s a kettős választótestület terve két szavazattal bukott meg a bizottságban nem azért, mintha a polgári egyenlőség ilyen tönkretétele még a monarchi­us alkotmánycsinálók lelkéhez sem fért volna, de egyszerűen azért, mert belátták, hogy a vagyon, melyet oly előjog­gal akartak felruházni, hogy a népszavaza­tot merőben illusóriussá tette volna, épen nem bír Francziaországon olyan reactio­­nárius természettel, mint a bizottság több­ségének czéljai megkívánnák. A vagyon ugyan conservativ természetű ott is, mint másutt, de conserválni érdemes dolognak nem a monarchikus traditiókat tekinti, ha­nem azon szabad s mindamellett is rendet és szilárdságot biztosító elveket tekinti, melyek a harmadik franczia köztársaságot oly iszonyú hajótörés után, mint az 1870- diki háborúban e nemzetet érte, biztos rév­be s a gyógyulás és gyarapodás új ösvé­nyére vezették. A vagyonra fektetett virilismus tehát nem oly alap, melybe biztosan vethetné hor­gonyát a reactionárius reménykedés. — La­­combe bizottsági tag másutt keresi ez a la­pot: az értelmiségben. Neki is kettős vá­lasztótestület kellene: a notabilitásoké, ide számítva minden néven nevezendő hivatal­nokot a megyékben és a közönséges vá­lasztóké a kerületekben. E javaslat felett nem döntött még a bizottság, de majdnem kétségtelennek látszik, hogy ezt a módot is ép oly megbízhatatlannak fogja találni, mint az előbbit. Hiszen egy tekintet a május óta végbe ment pótválasztások statistikájára, s szembeszökőleg feltűnik, hogy a royalista főurak és hivatalnokok kivételével, az értel­miség, a notabilitások túlnyomó nagy több­sége a köztársaság és a szabadság ügyének adta szavazatát. De hát, ha sem vagyon, sem értelmiség nem bír oly természettel, hogy előjogokkal felruházva a most épen és tisztaságában fennálló népszavazás eredményeit gyökeresen alterálhatná, hol az az elem, hol az a tár­sadalmi osztály, melynek előnyökben része­sítése pozitív hasznosságon felérne azon iszonyú felháborodás eshetőleg végzetes koc­­­káztatásával, melyet az általános szavazat­jog ilyen kijátszása okvetlenül előidézne ? — Nincs. S épen azért fejeztük ki e czikk elején hitünket, hogy a bizottság előbb utóbb rá fog jönni, hogy ily elemeket, keresvén és módolgatván sysiphusi munkát, — vé­gez, mely hálátlan is, nevetséges is. A népszavazást csak a népszavazás tép­heti tönkre és semmi egyéb. Békába verni, elaltatni, vagy félrevezetni lehet, de min­denkor megboszulja magát s kik bilincseket raknak rá, és oly összezúzó erővel földre teríti, széttépvén lánczait, mint lesújtotta azokat, kik altató s bóditó szerekkel lopták meg igaz érzékét. Mind a két esetre megdöb­bentő példákat mutat fel Francziaország közel­múltja, és mi azt hiszszük, hogy e példák visszariasztó volta mégis csak erő­sebben fog hatni az alkotmányozókra, mint reactionarius eszményképeik vonzó ereje s szánalomra méltó vívódásuk a jobb belá­tás győzelmével fog véget érni. A „Pester Lloyd“ mai vezérczikkéből átvesszük a következőket: „Mi tettük azt a javaslatot, hogy a jelenlegi miniszterelnök kisértse meg amaz egyéniségeket — számuk nem nagy — kiket a közvélemény lehető utódjaiul jelölt ki, — egymáshoz közelebb hozni, hogy a jelenlegi kabinet visszalépése pilla­natában, annak egy másikkal felvállalása minden zavar és fenakadás nélkül mehessen végbe. Magá­tól érthetőleg a miniszterelnök általunk javasolt interventiója egészen mellékes dolog, és ha az az általunk óhajtott közeledés más után és ezen in­­terventió nélkül is létesíthető, úgy mi lennénk a legutolsók, kik ez ellen kifogást emelnének. A­mit a dologban lényegesnek tartunk, abban áll, hogy a búcsúzó miniszterelnök képes legyen ő felségé­nek utódot ajánlani, kiről legalább nagy valószí­nűséggel feltehető, hogy sikerül neki jóravaló ka­binetet alkotni és egyúttal a parlamentben a több­séget magának megnyerni; ez azonban nem lát­szott és nem látszik nekünk máskép elérhetőnek, mintha az egyes pártok vezéregyéniségei és maguk a pártok között egyesülés jö létre. „Azt mondják — és ezt a nézetet az „Ellen­őr“ is kifejezte, mely különben a pártok és vezé­rek általunk óhajtott közeledésével egyetértését je­lentette ki — azt mondják ugyanis: mindenek előtt csak a jelenlegi minisztérium lépjen vissza, a többi azután magától jön és az egyesülés lénye­gesen megkönnyíttetnék, ha egyszer ő felsége és azok között, kik a jelenlegi kabinet örökségébe lépnének, direct érintkezés jönne létre. Ez meg­le­het, de ezzel még mindig nincs válasz adva arra a kérdésre, ki lenne épen az a személyiség, kit a tá­vozó kabinet feje a fejedelemnek olyannak jelölhet ki, mint a­ki legalább némi valószínűséggel a par­lament többségére számíthat, mivel ilyen többség valóságban ma nem létezik. Tudjuk ugyan, hogy másutt, sőt a constitutionális minta államban, Agliában is elég gyakran előfordul, hogy a kor­mány lelépő feje a koronának utódot ajánl, ki azután végre még­sem képes kabinetet összehozni. De ily esetekben a javaslat még mindig lehetségessé van téve és jogosult is az által, hogy a kisebbségben maradt kabi­nettel szemben egy többség áll a parlamentben, mely a kabinetet megbuktatta és a­melynek sorai­ból az egyik vagy másik utód választható. Nálunk a viszonyok mások; itt, és ebben fekszik a hely­zet legnagyobb nehézsége, épen az a compact több­­ség hiányzik, mely a fennálló kabinetet kiszorít­hatná és akárki hivatik meg utódul, nincsen többsége, hanem ezt előbb másokkal való egyesü­lés által kell teremtenie, — vagy a tulajdon­képi válság kitörése e­lőtt, a mint ezt mi ajánl­juk, vagy azután, a mint ezt néhány kollegánk óhajtja. Azt hisszük, a dolgok rendes fejlődésére sokkal jobb lenne, ha ez átalakulási processus — miután a pétervári út különben is várakozásra késztet — azonnal kezdetét veszi, hogy lehető­leg be legyen fejezve, mire ő felsége visszatér és a jelenlegi kabinet lemondását beadja, mint ha a kísérletek csak akkor vennék kezdetüket, s az ég tudja, meddig tartanának és mikép végződnének. A Parlamentarismus nálunk talán még nem olyan régi és nem is olyan erős, hogy teljes megnyug­vással nézhetnénk az eshetőség elé,hogy az egyik vagy másik személyiség, kit a korona kabinet alakítá­sára hívott fel, meghiúsult kísérletek után bejelen­teni lenne kénytelen, miszerint a missiónak nem képes megfelelni. E szülési fájdalmak közepette olyanok merülhetnének fel, mik a dolgoknak vá­ratlanul más fordulatot adnának, s ezzel azután egyikünk sem lenne megelégedve. Vállalhat valaki kezességet arra nézve, hogy ez n­e­m fog megtör­ténni ? „Végül tudomást veszünk egy ugyan nem csak ma felmerült, de épen ma a lapok által érintett ver­­zióról, mely szerint Szlávy úr senkit az utóbb so­kat emlegetett személyiségek közül, hanem a jelen­legi kabinet egy tagját, talán Zichy grófot vagy Szapáry grófot szándékozik utódjául ajánlani, s ez a versió úgynevezett jól értesült körökben is el van terjedve. Hogy ezzel tulajdonkép mit nyernénk, azt nem vagyunk képesek belátni. Zichy gr. vagy Sza­páry gr. személye a jelenlegi contingensen felül egyet­len egy embert sem vonna a kormánypárthoz; az ma­radna, a­mint van és miután az a mi szerény nézetünk szerint, mai szervezetében nem elegendő egy parla­mentáris kormány erélyes támogatására, s az új mi­­niszerelnöknek is ugyan azt kellene tennie, a­mit a jelenlegitől kívántunk: a kabinet és pártja erősbö­­désére kellene törekednie oly elemek által, melyek ma oda még nem tartoznak. Szlávy úr azután személyileg minden esetre élvezhetné azt a gyö­nyörűséget, hogy mind e fáradozásokat „lőtávolon kívül“ szemlélheti, de a helyzeten ez által sem­mi sem lenne változtatva és annak szükségessége, hogy a pártok közeledése meg­kísértessék, azután is olyan parancsolólag lépne előtérbe, mint ma.“ * * A „Pester Lloyd“ fennidézett észrevéte­leire egy pár megjegyzésünk van. Higyye meg t. laptársunk, hogy a mi, sze­rinte, „a dolgok rendes fejlődésére so­kkal jobb Budapesti színlapok. Szombaton, febr. 14 NEMZETI SZÍNHÁZ Bánk-tan-Eredeti nagy opera 3 felv. Irta Egressy Béni, Zenéjét szerzette Erkel Ferencz. Személyek: II. Endre, magyar király — Ormai Gertrud,J királyné — — Kocsis Irma Otto Berchtold, meraniai herczeg fia, Gertrud testvéröcscse — — Pauli Bánk-bán, Magyarországi magyura — Ellinger Melinda, felesége — — Balázsné B. V. Pétur bán, bihari főispán — Láng Biberach, kalandor lovag — fábián Tiborcz, paraszt — — Odry Udvarmester — — Széphegyi VÁR­­­SZINHÁZ. A szép marquisné. Eredeti dráma 4 felv. Irta Kövér L. — A jogügyi bizottság tegnap esti ülésében „a gyakorlati birói vizsga tárgyában“ be­adott törvényjavaslatot tárgyalta. A czím a következőleg állapíttatott meg: „A g­y­ak­orlat­i b­ír­ói vizsgálatról.“ Az 1. § nál S­c­h­m­a­u­s­z Endre előadó ki­mondatni indítványozá, hogy a vizsgálat magyar nyelven teendő. A vita folyamán az ez iránti in­tézkedés a 7. § ra hagyatott, s ezen §. némi szer­kezetjavítással elfogadtatott. A 2. §. észrevétel nélkül hagyatott. A 3. §. felett hosszasabb vita fejlett ki a gyakorlati idő felett. Az e §-ban idézett 1869 IV. t. ez. 7. § a 3 évet mond, ami azonban a jelen §. álta 2 ére leszállittatni javasoltatott. A többség a 3 évet visszaállí­totta. A 4. §. oda módosíttatott, hogy a 3 évből legalább 2 szükségképen biró­ágnál töltendő, egyet pedig lehessen kir. ügyésznél, vagy bármely ügy­védnél is tölteni. A betegség, katonai szolgálat, és szünidő által beszámítás nélkül szenvedhető idő­­veszteség pedig 6 hétről 2 hónapra emeltetett, csak ami ezen is túlmenne, lesz utólagosan kipó­tolandó. Az 5. §. változatlanul hagyatott. A 6. §-ban a vizsgálat tárgyai közé sorozott „rendeletek“ helyett „s­z­a­b­á­l­y­rendeletek“ léteznek. A 7. §. az 1-énél felhozott indítvány folytán a következő két ponttal bővíttetik: „Mind a szóbeli, mind az írásbeli“vizsgálat az állam hivatalos nyel­­v­én teendő le. „Fiume területére nézve feltartatván az eddigi gyakorlat.“ A 8. §. azon rendelkezése, miszerint a vizs­gáló bizottságnak meg kell győződnie, valljon a jelölt „a birói tiszt önálló gyakorlatára szükséges jogi ismeretekkel és avatottsággal „bir“-e, még a „kellő ítélő tehetség“ szavak közbeszúrá­­sával bővíttetett meg. A 9. §. új szerkezettel el­fogadtatott. A további 10—14. §-ok részben irány módosítással elfogadtatván, ezen törv.­javaslat tár­gyalása bevégeztetett. * A jogügyi bizottság ma esti ülésében „a főváros pesti részei telekkönyveinek átalakításá­ról és kiegészítéséről“ szóló törvényjavaslatot vé­­vén tárgyalás alá, egy hosszas átalános vita fej­lődött ki Steiger Gyula előadó és Hodosy Imre közt; előbbi a törvényjavaslatot átalánosságban védvén, utóbbi ellenben azt a részletes vita tár­gyául sem tartván alkalmasnak. Ellentétes nézetben lévén ekként a bizottság­nak éppen azon két tagja, kik az itteni telekköny­vek körül tényleges ismeretekkel és tapasztalatok­kal is bírnak: a bizottság végre abban állapodott meg, hogy vasárnap d. u. 4 órakor a telekkönyvi hivatalban a telekkönyvek eddigi kezelését megte­­kintendi. A „Középpárt“ mai czikke polemizál a „Magyar Poli­tik­a“ tegnapi czikkével, a­melyre tett észrevételei közül idézzük a következőket: Mai számának: „Miről szólnak a többi lapok“ czímű rovatát azon reflexióval kezdi: „Ma már határozottan konstatálhatjuk, hogy a „Pes­ter Lloyd“ szülötte, a koalitionális minisztérium terve, hal­va jött a világra.

Next