Ellenőr, 1874. február (6. évfolyam, 32-58. szám)
1874-02-14 / 44. szám
Előfizetési árak: Egész évre . . 20 frt. — kr. Évnegyedre . . 5 frt. — ki Félévre . . 10 „ — „ Egy hónapra . 1 „ 80 „ Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nád»r-uteea 6. a*. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el POLITIKAI NAPILAP. Hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 6. sz. (Légrády testvérek irodájában). Kiadó-hivatal: Előfizethetni helyben és posta utján: két sas-utcza 14. sz. a. A lap szétküldésére vonatkozó reclamátiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. 44. szám. Budapest, szombat, február 14. 1874. VI. évfolyam. TÁVIRATOK Szt. Pétervár, febr. 13. (Az „Ellenőr“ magán távirata) A czár több nagy herceg és az osztrák követ kíséretében Gatshinába utazott az osztrákmagyar uralkodó elé. Az üdvözlés felette szívélyes volt. A királyra 3 órakor érkezett ide. A pályaudvarban Konstantin és Mihály nagyherczegek osztrák ezredesi egyenruhában, Arthur herczeg, az edinburghi és walesi herczegek, a miniszterek, katonai főbb méltóságok, az osztrák-magyar követség személyzete és az itt időző osztrák-magyar alattvalók várták ő felsége megérkeztét. A király, ki orosz egyenruhát viselt s kin az utazás fáradalmai kevés nyomot hagytak hátra, lelkesen s zajos örömriadások között fogadtatott. A zenekar az osztrák nép hymnuszt játszá. Az utczák sűrü néptömegek által vannak ellepve, lobogókkal s ő felsége mell szobraival diszitve. Midőn a király a czár kíséretében kocsin elhaladt, a néptömeg kalapotemelve, lelkes éljeneket hangoztatott. Ő felsége termei a téli palotában vannak berendezve. Ma esve családi ebéd. Holnap estve díszelőadás a színházban. A jövő hét programmjában vadászatok, hadiszemlék s tánczvigalmak váltakoznak. Ő felsége folyó hó 22-ikéig fog Pétervárott időzni. Bécs, febr. 13. Wrbna gr. a főrendiház tagja s udv. fővadászmester ma meghalt. — Kálnoky gr. ezelőtt osztrák-magyar követ Rómában, hasonló minőségben Koppenhágába helyeztetett át. Berlin, febr. 13. Károlyi gr. osztrák-magyar követ ma tánczvigalommal összekötött estélyt rendez melyre a német császár, a koronaherczeg és a koronaherczegnő megjelenéseket kilátásba helyezék. Páris, febr. 13. Id. Raspail 2 évi börtönbüntetésre és 1000 fre pénzbírságra ítéltetett, mivel az ,,Almanach“-ban oly cselekedetek mellett emelt védőleg szót, melyeket a törvény vétségeknek tekint. Ifj. Raspail pedig 6 havi fogságra és 500 francnyi bírságra ítéltetett. Páris, febr. 13. A hadügyminisztérium által közzétett hivatalos adatokból kitetszik, hogy az utolsó háború alkalmával megölt franczia tisztek száma 2,194 re rúg, míg német részről 1,539 tisztből áll a veszteség. Bécs, febr. 13. A képviselőház mai ülésében a pénzügyminiszter az épületadó, jövedékadó, járadékadó és személyes kereseti adóra vonatkozó javaslatokat terjeszti be. A földművelési miniszter törvényjavaslatot tesz a ház asztalára, mely szerint a Böhmerwald ínségben szenvedő községei és magánlakói kamat nélküli kölcsönöket kapnának. Kopp indítványa a „Volkswille“ czímű munkásegylet emlékiratának egy 9 tagú bizottsághoz történendő utasítását illetőleg, elfogadtatott. Meznik interpellate intéz a közoktatásügyi miniszterhez a Morvaországban kevés számban fenálló szláv középtanodák tárgyában. Edelbacher a kereskedelemügyi minisztert interpellálja a rottenmann-welsi vasútvonal kiépítése ügyében. Ezután a vasúti előterjesztések 36 tagú bizottsághoz utasíttattak. Az újonczállomány repartitiója elfogadtatott. Bartoszewsky képviselő választása igazoltatik. London, febr. 13. Eddig 604 parlamenti képviselő választása ismeretes, ezek között 326 a conservativ 278 a liberális párthoz tartozik. A conservativek 92, a liberálisok 32 kerületet nyertek. Lord Enfield Middlesexben megbukott lenne, egyátalában nem tehetséges. Hiszen ha „a kormány lelépő feje“ csinálhatná meg a helyébe lépendő kormányt, akkor annak a főnek nem is kellene lelépni. Az új kabinet alkotása nem a távozó miniszterelnök feladata, hanem utódjáé, ki ezen feladatra ,csak a fejedelemtől nyerhet és fogadhat el megbízást. A távozó kormányelnöknek megvan azon alkotmányos bucsu-joga ésbucsu-kötelessége, hogy ő felségének előadja nézetét mind az átalános politikai mind a különösen parlamenti helyzetről s ezen nézeteiből kifolyólag egy utolsó tanácsot adjon királyának azon egyéniségre vagy egyéniségekre nézve akit vagy kiket az uj minisztérium alakításának kérdésében ő felsége által véleményzésre felhivandónak vagy felhivandóknak tart. Hogy egyet vagy többet nevez-e meg, azt mindig a létező körülményeknek kell elhatározni. Nem csak nálunk fordul elő azon eset, hogy „a compact többség hiányzik“ mind a kabinet mellett, mind a kabinet ellen; volt és lesz ilyen eset minden parlamentáris országban, s ha a „Pester Lloyd” utánra néz mi történt Angliában az utolsó harminc év alatt is, meggyőződhetik a tényről, hogy Victoria királynő néha egy, néha több államférfiat hivatott az új kabinet létesítése iránti tanácsadásra, sőt hogy kihallgatott még olyanokat is — Wellingtont és Peelt — akik a kormányzás jelöltjei közé nem tartoztak többé, de — épen a párviszonyok megzavarodása miatt — tekintélyes véleményt mondhattak úgy a korona, mint a parlament jogainak érdekében. S ki kétkedhetnék, hogy hasonló meghallgatásban részesülne nálunk, ezen krízis alkalmával is Deák, ha ettől el nem zárná az ország által fájlalt súlyos betegeskedést? Tény, hogy „a compact többség hiányzik“ mindkét oldalon, de tény az is, hogy tudja mindenki, hogy a kormányelnökségre képességgel bíró egyének bányán vannak és kik. Midőn tehát a kabinet beadja a helyzettel indokolt lemondását, Szlávy urnak teendője nem az, hogy egy embert nevezzen meg a fejedelmi kihallgatásra, hanem az, hogy megnevezze a különböző pártok főnökeit mind a jobboldalról, mind a baloldalról. Hogy ezek közül aztán melyik nyer megbízást és vállalkozik a kabinet alakítására, ahhoz a lelépő miniszterelnöknek szava nem lehet, az már királyi jog és az új miniszterelnök feladata. Mindez nem akadályozza, hogy az előrelátott válság gyorsabb lefolyásának szempontjából előlegesen is értekezzenek egymással a kormányzásra szólítható vezéregyéniségek; de hogy a távozó kormányelnök mutasson be egy fix und fertig kabinetet a megérkező fejedelemnek, az merő lehetetlenség, mert csak olyan megállapodások által létesülhetne, amelyeknek feltételeire nézve ő felsége felhívása nélkül és előtt bizonyára egyik államférfia sem kötelezné magát semmiképen. Amit a „Pester Lloyd“ a mostani kabinet két — különben tisztelt — tagjának jelöltségéről mond, abban teljesen egyetértünk vele. Nem kell könnyelmüsködni az ország helyzetével, midőn ez már is elég kritikus. Szerkesztő: Pécs, febr. 13. (Hivat. zárlat.) Magyar földteherm. közvív) '6.— Salg.-Tarján 101.- Magyar hitel 142.-.Magyarzáloglevél 86 10 Erdélyi — —. Magyar keleti vasút 61.50 Magyar sorsjegy 81.25 Tiszai vasút 200.50. Magyar kölcsön 99.25 Angol-magyar 31.25 Franco-magyar 38 50 Alföld 142.—. Magyar északkeleti vasút 106.—. Keleti vasúti elsőbbségi kötvény 67.25. Porosz pénztári utalvány —.—. Magyar gőzhajó elsőbbségi kötvény —.—. Magyar földhitelintézet—.—.Török —.—. Municipals 28.25. Bécs, febr. 13. (Zárlat.) Hitelrözvények 237.— Magyar földhitelintézet —. Angol-magyar —. —. Anglo-austria 155 75 Magyar hitelrészvény —.—. Franco-magyar —.— Váltóbank —. — . Napoleondor 903.— Államvasut 326.— Lombardok 166 75. Galicziai 233.—. Tramway 167. Magyar sorsjegyek —1860-dik 103.80. 1864-diki 141.50. Magyar jutalomjegy —. Hitelsorsjegy 169. — . Arany 583. London 112.80 Török Sorsjegy 45.25 Municipális bank Berlin, febr. 13. (Zárlat.) Galicziai —.—. Lombard 164.— . Ezüst jöved. —.—. 1860-iki —. Bécs —.— Romániai 40.75 Államvaspálya 193.75. Papirjövedék —Hitelsorjegyek —. 1864-diki —. Hitelrészvények 140. —. Magyar sorsjegy —. - . Frankfurt, febr. 13 (Kezdet.) Váltóárfolyam 103.— 1859- ik E. metaliques —.—. Uj ezüst kölcsön —.—. Nemzeti kölcsön —. Régi metalliques —. Uj adómentes kölcsön —. Amerikai 1882-re 97.50. Osztrák hitelrészvény 248.50. Osztrák államvasut 352.50. 1864-ki sorsjegy 147.33 1860- ik 94.7 Ferencz Józsefvasut — .—. Lombardok 169. Galicziai 238.—. Papirjáradék —. Ezüstjáradék 65.— Osztrák bankrészvény 10.40. Magyar sorsjegyek —. német-osztrák bank —. - . Győri —.— Gömöri . - . Frankfurt, febr. 13. (Zárlat.) Váltóárfolyam Bécs 103.’/„. Amerikai 1882-re 98.50. 1854-iki —. 1864-es 156. Lombardok 163.- . Évjáruléki papír 61.25. Osztrák hitelrészv. 247 — Osztrák államvaspálya részvény 344.25 860-as 96.—. Ferencz-Józsefvaspálya —. Galicziai 237.50 Évjáruléki ezüst 56.—. Győr-Gráczi — Utolsó posta. — Antonelli körsürgönyének szövege a „Germania“ szerint következő: „Egy idő óta azzal foglalkozik egy olasz és különösen a német sajtó, hogy az állítólagos pápai bullát a jövő pápaválasztásról egészben vagy részben lenyomat, s ahhoz pártállása szerint észrevételeket csatol. Ennek következtében szükségesnek tartom czimeddel tudatni, hogy a szóban forgó okmány, mely annyi zajt csinál merőben apokryph („del tutto apocrifo“) szolgáljon ez irányadóul. Róma, január 17. 1874. Antonelli.“ Az „apokriph“ szónak azonban meg van az a szerencsétlensége, hogy a pápai terminológia egészen más értelemben használja, mint más közönséges halandó, s nem „hamisítvány“ vagy „koholmány“ vagy egyéb ilyesmit fejez ki vele, hanem alkalmazza, minden olyan iratra, könyvre vagy okmányra, mely pápai jóváhagyás és hivata-los elismerés nélkül van forgalomban. Így neveztettek Cyprian, Tertulian és Eusebius könyvei is apokryphnek, pedig valódiságuk kétségtelen. Egyátalán minden nem tetsző iratapokryph a szentszék értelmezése szerint, s ez értelmezés tökéletesen megengedi, hogy az „Apostolicae sedis“ bulla közzétett szövege hivatalosan apokryphnek nyilváníttassék, ha mindjárt betűről-betűre egyelnék is a vaticánban őrzött eredetivel. Ez a német lapok álláspontja. A német birodalmi gyűlés tegnapi ülésén igen izgatott epizódra szolgált alkalmul Schultze- Delitsch indítványa, hogy a birodalmi gyülés tagjainak napidíj adassék. Az indítványozón kívül Geib, Windhorst és Saucken-Tarputschen szocziáldemokraták támogatták az indítványt, s ez utóbbi többek közt, azt mondá: hibája az alkotmánynak, hogy csak egy férfiú testéhez van szabva. Lasker izgatottan replicázott s egyenesen a kanczellárt apostrophálta, mondván: , A birodalom biztosan meg fog állni akkor is, ha Bismarck herczeg kezéből kiesik a kormány gyeplője. Az alkotmány szelleme oly hatalmas, hogy meg nem rendülhet egy ember eleste miatt.“ Bismarck Lasker beszéde alatt folytonosan helyeslőleg integetett fejével — aztán maga is felszólalt, mondván: Lasker képviselőnek tökéletesen igaza van. Részbek volna, ha azt lehetne mondani, hogy az alkotmány egy kanczellártól függ“. — Szólott még Schulte és Sonnemann a napidíj engedélyezés mellett, s az indítvány 229 szóval 79 ellenében elfogadtatott. — A márczius 16 ára tervezett bonapartista tüntetés, mint az „Indp. Belger” nek Párisból írják, valószínűleg elmarad. Egy másik brüszeli lap, a , Nordshire szerint Vimercau gróf Victor Emánuel király saját kezű levelét adta át Mac- Mahonnak, melyben a király azt írja, hogy Olaszország örökre lekötelezettje marad Francziaországnak. — Disraeli buckinghami beszéde egész terjedelmében előttünk fekszik s azt a benyomást teszi, hogy a felelősség előérzetének súlya alatt keletkezett. A választások eredményében a conservativ párt nagy diadalát látván, szükségét érzi egyszersmind e diadalhoz fűződő nagy várakozás beteljesedésének módját és eszközeit néhány futólag oda vetett vonásban vázolni. A beszéd teljes programmnak nem tekinthető, ennek inkább csak előkészítője. Az oktatás kérdése az egyedüli, melyben a jövő kormányának határozott álláspontját kijelölte s ez álláspont az, hogy e téren minden compromissum lehetetlen. A nemzeti oktatás Disraeli szerint okvetlenül kell, hogy a vallás alapján nyugodjék, amint azt az ország most nyilatkozó nagy többsége is akarja. Annak hogy Stafford és Morpeth, a munkásosztályhoz tartozó képviselőket választott, Disraeli örül, mert hiszen az országban mindenütt elegendő bizonyítékot szolgáltatnak a választások, hogy a munkáspárt törekvései nem mindenütt egyek a felforgatással s van igen nagy számú conservativ munkáspárt is, s a conservativ irány nagy térfoglalása Londonban, Leedsben, Manchesterben és Glasgowban, a conservativ munkáspártnak is köszönhető. Budapest, február 13. Igen tanulságos vívódás az, melyben a nemzet közvéleményével meghasonlott assemblée többsége a kínnal gyötrelemre született alkotmánybizottságban idejét, erejét a saját és a kormány hitelét emészti, él S ez áldástalan munka immár harmadik hónapja izzasztja az erkölcsi rend szabadalmazott apostolait, s valószínűleg még sok nehéz verejtéket csordít meg homlokaikon mig áldástalan s sysiphusi kőhengergetéshez hasonló voltát belátják, s megismerésére jutnak az igazságnak, hogy minden természetellenes alkotás már phoetusul magára vonja a bosszuló természet haragját, a romlást és enyészetet, és csak a nemzet szellemében, akaratában gyökerező alkotásoknak adatott élet s az éltetés átható ereje. Ami a modern Francziaország állami hatalmának magvát s nemzeti életerejének alapját képezi , mind azt útjában találja a nemzet géniuszával perben álló többség, midőn saját ábrázatjára akar magának országot és népet teremteni s szive véréből való vért, testéből való testet oltani egy nemzet organizmusába, hogy úgy kösse meg lelkét s vonja le alacsony röptű eszméihez e lélek magasan szálló aspiratióit. De minden hódító szer, minden rémitő kép, melyet, ez operatió elkerülhetetlen voltát rábeszélendők, igénybe vették feltolakodott orvosai, nem volt elegendő gyáva megadásra bírni a nemzetet, s a kényszer erejével földhöz nyomva is, Anteusként újult erővel kapott lábra ismét meg ismét, s még kevésbbé hajtotta nyakát a műtővas alá, mint azelőtt. És ez nagyon természetesen az ájulást adó anyaföld: az ős, kiapadhatlan néperő kiélésének, kioltásának eszméjére vezette a társadalom kuruzslóit. Próbák sokaságán győződtek meg, hogy valameddig a szabadeszmék és igazságok eme kutforrása nem apad ki, óriást találnak törekvéseikkel szemben, s ellene küzdvén, csak maguk semmisülhetnek meg. S legott megtermett a reacionárius agyrendszer alkotmányozó szerveién a gondolat, a souverain népet hántolni se legelőször s csak aztán se hantról kelni a kitűzött útra, mely az érdek souverainitásához vezet. A sirásó kapája már jó ideje dolgozik, s az általános szavazatjog körül göröngyöt göröngyre hányván, már már elkopó félben is van. Az alkotmányozó bizottság, mióta csak tárgyalás alá vette a választó törvény reformját, egyebet se tett még a választási jog behantolgatásánál ; de isten különös átka van munkáján, mert valahányszor azt hiszi, hogy no most már jól el van a jog temetve, mindannyiszor megzavarodva tapasztalja, hogy mégis él, s bár zúzódott, megcsonkított tagokkal, de még mindig igen félelmetes óriás. Ilyenkor aztán rendesen megzavarodnak az alkotmányozó bölcsek s gomba módra burjánzik fel újra a petyhüdt tervek és javaslatok tenyészete, míg a vita további folyamán ismét ki nem derül, hogy mind megannyi terv és javaslat megint csak halva született. így láttuk az utóbbi napokban a legmesterkéltebb javaslatokat ijesztő meteorokként feltünedezni —s aztán nagyot pattanva, szappanbuborék gyanánt elenyészni ismét. Tán nincs a választási jog megszorításának olyan módja, mely az alkotmányozó bizottság kebelében már fel ne merült volna, de eddigelé mindössze is csak az életkor és a domicilium által való megszorítások emelkedtek határozattá, hanem a társadalommentők riadós természete még korántsem bízhatik meg e korlátok hathatósságában, mert érzi, hogy a nép még így is fog anyngi erővel rendelkezni, melynek egyetlen csapása tönkre teheti a „harcz“ az „erkölcsi rend“ s a „fegyverszünet“ jelszavai alatt uralgó politika minden alkotását s egész jövőjét. A másodfokú választás s a kettős választótestület terve két szavazattal bukott meg a bizottságban nem azért, mintha a polgári egyenlőség ilyen tönkretétele még a monarchius alkotmánycsinálók lelkéhez sem fért volna, de egyszerűen azért, mert belátták, hogy a vagyon, melyet oly előjoggal akartak felruházni, hogy a népszavazatot merőben illusóriussá tette volna, épen nem bír Francziaországon olyan reactionárius természettel, mint a bizottság többségének czéljai megkívánnák. A vagyon ugyan conservativ természetű ott is, mint másutt, de conserválni érdemes dolognak nem a monarchikus traditiókat tekinti, hanem azon szabad s mindamellett is rendet és szilárdságot biztosító elveket tekinti, melyek a harmadik franczia köztársaságot oly iszonyú hajótörés után, mint az 1870- diki háborúban e nemzetet érte, biztos révbe s a gyógyulás és gyarapodás új ösvényére vezették. A vagyonra fektetett virilismus tehát nem oly alap, melybe biztosan vethetné horgonyát a reactionárius reménykedés. — Lacombe bizottsági tag másutt keresi ez a lapot: az értelmiségben. Neki is kettős választótestület kellene: a notabilitásoké, ide számítva minden néven nevezendő hivatalnokot a megyékben és a közönséges választóké a kerületekben. E javaslat felett nem döntött még a bizottság, de majdnem kétségtelennek látszik, hogy ezt a módot is ép oly megbízhatatlannak fogja találni, mint az előbbit. Hiszen egy tekintet a május óta végbe ment pótválasztások statistikájára, s szembeszökőleg feltűnik, hogy a royalista főurak és hivatalnokok kivételével, az értelmiség, a notabilitások túlnyomó nagy többsége a köztársaság és a szabadság ügyének adta szavazatát. De hát, ha sem vagyon, sem értelmiség nem bír oly természettel, hogy előjogokkal felruházva a most épen és tisztaságában fennálló népszavazás eredményeit gyökeresen alterálhatná, hol az az elem, hol az a társadalmi osztály, melynek előnyökben részesítése pozitív hasznosságon felérne azon iszonyú felháborodás eshetőleg végzetes kockáztatásával, melyet az általános szavazatjog ilyen kijátszása okvetlenül előidézne ? — Nincs. S épen azért fejeztük ki e czikk elején hitünket, hogy a bizottság előbb utóbb rá fog jönni, hogy ily elemeket, keresvén és módolgatván sysiphusi munkát, — végez, mely hálátlan is, nevetséges is. A népszavazást csak a népszavazás tépheti tönkre és semmi egyéb. Békába verni, elaltatni, vagy félrevezetni lehet, de mindenkor megboszulja magát s kik bilincseket raknak rá, és oly összezúzó erővel földre teríti, széttépvén lánczait, mint lesújtotta azokat, kik altató s bóditó szerekkel lopták meg igaz érzékét. Mind a két esetre megdöbbentő példákat mutat fel Francziaország közelmúltja, és mi azt hiszszük, hogy e példák visszariasztó volta mégis csak erősebben fog hatni az alkotmányozókra, mint reactionarius eszményképeik vonzó ereje s szánalomra méltó vívódásuk a jobb belátás győzelmével fog véget érni. A „Pester Lloyd“ mai vezérczikkéből átvesszük a következőket: „Mi tettük azt a javaslatot, hogy a jelenlegi miniszterelnök kisértse meg amaz egyéniségeket — számuk nem nagy — kiket a közvélemény lehető utódjaiul jelölt ki, — egymáshoz közelebb hozni, hogy a jelenlegi kabinet visszalépése pillanatában, annak egy másikkal felvállalása minden zavar és fenakadás nélkül mehessen végbe. Magától érthetőleg a miniszterelnök általunk javasolt interventiója egészen mellékes dolog, és ha az az általunk óhajtott közeledés más után és ezen interventió nélkül is létesíthető, úgy mi lennénk a legutolsók, kik ez ellen kifogást emelnének. Amit a dologban lényegesnek tartunk, abban áll, hogy a búcsúzó miniszterelnök képes legyen ő felségének utódot ajánlani, kiről legalább nagy valószínűséggel feltehető, hogy sikerül neki jóravaló kabinetet alkotni és egyúttal a parlamentben a többséget magának megnyerni; ez azonban nem látszott és nem látszik nekünk máskép elérhetőnek, mintha az egyes pártok vezéregyéniségei és maguk a pártok között egyesülés jö létre. „Azt mondják — és ezt a nézetet az „Ellenőr“ is kifejezte, mely különben a pártok és vezérek általunk óhajtott közeledésével egyetértését jelentette ki — azt mondják ugyanis: mindenek előtt csak a jelenlegi minisztérium lépjen vissza, a többi azután magától jön és az egyesülés lényegesen megkönnyíttetnék, ha egyszer ő felsége és azok között, kik a jelenlegi kabinet örökségébe lépnének, direct érintkezés jönne létre. Ez meglehet, de ezzel még mindig nincs válasz adva arra a kérdésre, ki lenne épen az a személyiség, kit a távozó kabinet feje a fejedelemnek olyannak jelölhet ki, mint aki legalább némi valószínűséggel a parlament többségére számíthat, mivel ilyen többség valóságban ma nem létezik. Tudjuk ugyan, hogy másutt, sőt a constitutionális minta államban, Agliában is elég gyakran előfordul, hogy a kormány lelépő feje a koronának utódot ajánl, ki azután végre mégsem képes kabinetet összehozni. De ily esetekben a javaslat még mindig lehetségessé van téve és jogosult is az által, hogy a kisebbségben maradt kabinettel szemben egy többség áll a parlamentben, mely a kabinetet megbuktatta és amelynek soraiból az egyik vagy másik utód választható. Nálunk a viszonyok mások; itt, és ebben fekszik a helyzet legnagyobb nehézsége, épen az a compact többség hiányzik, mely a fennálló kabinetet kiszoríthatná és akárki hivatik meg utódul, nincsen többsége, hanem ezt előbb másokkal való egyesülés által kell teremtenie, — vagy a tulajdonképi válság kitörése előtt, a mint ezt mi ajánljuk, vagy azután, a mint ezt néhány kollegánk óhajtja. Azt hisszük, a dolgok rendes fejlődésére sokkal jobb lenne, ha ez átalakulási processus — miután a pétervári út különben is várakozásra késztet — azonnal kezdetét veszi, hogy lehetőleg be legyen fejezve, mire ő felsége visszatér és a jelenlegi kabinet lemondását beadja, mint ha a kísérletek csak akkor vennék kezdetüket, s az ég tudja, meddig tartanának és mikép végződnének. A Parlamentarismus nálunk talán még nem olyan régi és nem is olyan erős, hogy teljes megnyugvással nézhetnénk az eshetőség elé,hogy az egyik vagy másik személyiség, kit a korona kabinet alakítására hívott fel, meghiúsult kísérletek után bejelenteni lenne kénytelen, miszerint a missiónak nem képes megfelelni. E szülési fájdalmak közepette olyanok merülhetnének fel, mik a dolgoknak váratlanul más fordulatot adnának, s ezzel azután egyikünk sem lenne megelégedve. Vállalhat valaki kezességet arra nézve, hogy ez nem fog megtörténni ? „Végül tudomást veszünk egy ugyan nem csak ma felmerült, de épen ma a lapok által érintett verzióról, mely szerint Szlávy úr senkit az utóbb sokat emlegetett személyiségek közül, hanem a jelenlegi kabinet egy tagját, talán Zichy grófot vagy Szapáry grófot szándékozik utódjául ajánlani, s ez a versió úgynevezett jól értesült körökben is el van terjedve. Hogy ezzel tulajdonkép mit nyernénk, azt nem vagyunk képesek belátni. Zichy gr. vagy Szapáry gr. személye a jelenlegi contingensen felül egyetlen egy embert sem vonna a kormánypárthoz; az maradna, amint van és miután az a mi szerény nézetünk szerint, mai szervezetében nem elegendő egy parlamentáris kormány erélyes támogatására, s az új miniszerelnöknek is ugyan azt kellene tennie, amit a jelenlegitől kívántunk: a kabinet és pártja erősbödésére kellene törekednie oly elemek által, melyek ma oda még nem tartoznak. Szlávy úr azután személyileg minden esetre élvezhetné azt a gyönyörűséget, hogy mind e fáradozásokat „lőtávolon kívül“ szemlélheti, de a helyzeten ez által semmi sem lenne változtatva és annak szükségessége, hogy a pártok közeledése megkísértessék, azután is olyan parancsolólag lépne előtérbe, mint ma.“ * * A „Pester Lloyd“ fennidézett észrevételeire egy pár megjegyzésünk van. Higyye meg t. laptársunk, hogy a mi, szerinte, „a dolgok rendes fejlődésére sokkal jobb Budapesti színlapok. Szombaton, febr. 14 NEMZETI SZÍNHÁZ Bánk-tan-Eredeti nagy opera 3 felv. Irta Egressy Béni, Zenéjét szerzette Erkel Ferencz. Személyek: II. Endre, magyar király — Ormai Gertrud,J királyné — — Kocsis Irma Otto Berchtold, meraniai herczeg fia, Gertrud testvéröcscse — — Pauli Bánk-bán, Magyarországi magyura — Ellinger Melinda, felesége — — Balázsné B. V. Pétur bán, bihari főispán — Láng Biberach, kalandor lovag — fábián Tiborcz, paraszt — — Odry Udvarmester — — Széphegyi VÁRSZINHÁZ. A szép marquisné. Eredeti dráma 4 felv. Irta Kövér L. — A jogügyi bizottság tegnap esti ülésében „a gyakorlati birói vizsga tárgyában“ beadott törvényjavaslatot tárgyalta. A czím a következőleg állapíttatott meg: „A gyakorlati bírói vizsgálatról.“ Az 1. § nál Schmausz Endre előadó kimondatni indítványozá, hogy a vizsgálat magyar nyelven teendő. A vita folyamán az ez iránti intézkedés a 7. § ra hagyatott, s ezen §. némi szerkezetjavítással elfogadtatott. A 2. §. észrevétel nélkül hagyatott. A 3. §. felett hosszasabb vita fejlett ki a gyakorlati idő felett. Az e §-ban idézett 1869 IV. t. ez. 7. § a 3 évet mond, ami azonban a jelen §. álta 2 ére leszállittatni javasoltatott. A többség a 3 évet visszaállította. A 4. §. oda módosíttatott, hogy a 3 évből legalább 2 szükségképen biróágnál töltendő, egyet pedig lehessen kir. ügyésznél, vagy bármely ügyvédnél is tölteni. A betegség, katonai szolgálat, és szünidő által beszámítás nélkül szenvedhető időveszteség pedig 6 hétről 2 hónapra emeltetett, csak ami ezen is túlmenne, lesz utólagosan kipótolandó. Az 5. §. változatlanul hagyatott. A 6. §-ban a vizsgálat tárgyai közé sorozott „rendeletek“ helyett „szabályrendeletek“ léteznek. A 7. §. az 1-énél felhozott indítvány folytán a következő két ponttal bővíttetik: „Mind a szóbeli, mind az írásbeli“vizsgálat az állam hivatalos nyelvén teendő le. „Fiume területére nézve feltartatván az eddigi gyakorlat.“ A 8. §. azon rendelkezése, miszerint a vizsgáló bizottságnak meg kell győződnie, valljon a jelölt „a birói tiszt önálló gyakorlatára szükséges jogi ismeretekkel és avatottsággal „bir“-e, még a „kellő ítélő tehetség“ szavak közbeszúrásával bővíttetett meg. A 9. §. új szerkezettel elfogadtatott. A további 10—14. §-ok részben irány módosítással elfogadtatván, ezen törv.javaslat tárgyalása bevégeztetett. * A jogügyi bizottság ma esti ülésében „a főváros pesti részei telekkönyveinek átalakításáról és kiegészítéséről“ szóló törvényjavaslatot vévén tárgyalás alá, egy hosszas átalános vita fejlődött ki Steiger Gyula előadó és Hodosy Imre közt; előbbi a törvényjavaslatot átalánosságban védvén, utóbbi ellenben azt a részletes vita tárgyául sem tartván alkalmasnak. Ellentétes nézetben lévén ekként a bizottságnak éppen azon két tagja, kik az itteni telekkönyvek körül tényleges ismeretekkel és tapasztalatokkal is bírnak: a bizottság végre abban állapodott meg, hogy vasárnap d. u. 4 órakor a telekkönyvi hivatalban a telekkönyvek eddigi kezelését megtekintendi. A „Középpárt“ mai czikke polemizál a „Magyar Politika“ tegnapi czikkével, amelyre tett észrevételei közül idézzük a következőket: Mai számának: „Miről szólnak a többi lapok“ czímű rovatát azon reflexióval kezdi: „Ma már határozottan konstatálhatjuk, hogy a „Pester Lloyd“ szülötte, a koalitionális minisztérium terve, halva jött a világra.