Ellenőr, 1874. március (6. évfolyam, 59-89. szám)

1874-03-26 / 84. szám

mi kiküldetésünknek szó szerinti teljesítéséhez ezúttal ragaszkodunk, azaz, ha ezen elénk terjesztett jelentés tárgyalásába egyszerűen és tüzetesen belemegyünk, kiküldetésünk ezen második lényeges feltételének nem fogunk megfelelhetni. Talán meg kell még említenem azt is, hogy oly technikai teendőkkel van összekötve a tárgyalás, melyek az időt, még hosszabbra nyújtanák , értem a jelentés kinyomását és szétosztását, amihez hozzájárul még az, hogy a 21-es bizottság tagjainak bizonyos időt kellene engedni arra, hogy a beadott munkálatot áttanulmányozhassák, valamint, hogy e közben a delegatió tárgyalásai is meg fognak kezdődni, és így a delegatiónak és országgyűlésnek egyszerre való működése a 21-es bizottságnak tanácskozásait kétségtelenül még inkább nehezítené. Mindezek oly körülmények, melyek lehetetlen, hogy azon meggyőződésre ne vezessenek engem, hogy a bizottság kiküldetése ezen második feltételének alig fog megfelelni, ha hozzá fog a munkálat tárgyalásához. Ennélfogva az volna indítványom, hogy intézzünk kérdést küldőinkhez, a képviselőházhoz, az iránt, várjon kívánja-e, hogy a 21-es bizottság teljes ülésben tárgyalja a 9-es bizottság munkálatát és tárgyalásainak eredményét végleges jelentésbe foglalja össze? Ha a képviselőház azt fogja mondani, hogy igenis, megvárja a 21-es bizottságtól, hogy eltekintve azon lényeges feltételtől, melyet az időre nézve kimondott, tárgyalja az albizottság munkálatát, azt hiszem, hogy a 2 21-es bizottság minden tagja a legnagyobb készséggel fog a munkához fogni, habár meggyőződésem szerint ez esetben a munkálat, ha nem is értékéből, de használhatóságából minden esetre sokat fogna veszteni, mert ekkor a kormánynak várakoznia kellene mindaddig, míg a 21-es bizottság munkálata előtte fekszik s addig nem felelhetne meg azon nagy feladatoknak, melyek megoldását a minisztériumtól teljes joggal várjuk, hazafiasságától pedig követeljük. Ennélfogva indítványom —ismétlem — az, hogy indokolt jelentéssel járuljunk a képviselőházhoz, melyben előadván mindazt, mi kiküldetésünk teljesítésére nézve e bizottság és annak albizottsága által történt, intézzünk kérdést a képviselőházhoz, kívánja e, hogy a 21-es bizottság belebocsátkozzék-e albizottsága munkálatának tárgyalásába és végleges jelentésbe foglalja-e össze valamennyi tagjának nézeteit (fölkiáltások „elfogadjuk az indítványt !“) Irányi Dániel: T. bizottság! Előttem szóló t. tagtársunk indítványát nem pártolom. Nem pártolom először azért, mert a képviselőház nem kilenc, hanem 21. tagot küldött ki azon megbízással, hogy az ország pénzügyeinek mikénti rendezése iránt tegyen javaslatot. Nem pártolhatom másodszor azért, mert a 9-es albizottság munkálatát, mi, kik ezen albizottság tagjai nem voltunk, mindeddig nem bírjuk, én pedig látatlanban sem a kormányhoz, sem a képviselőházhoz nem intézhetek jelentést. Amely jelentést én a képviselőházhoz intézni kívánok, azt mindenekelőtt magamnak ismernem kell. S itt, mellékesen legyen mondva, én fenakadok azon, hogy mielőtt a 9-es albizottság munkálata a 21-es bizottság tagjai közt kiosztatott, közöltetett a hírlapokkal, melyekkel helyesen közöltett volna szintén, de nem anélkül, hogy egyszersmind a 21-es bizottság minden tagja annak birtokában legyen. A előttem szólott tagtársunk főleg azzal indokolta indítványát, hogy ha a 21-es bizottság részletesen tárgyalná az albizottság munkálatát, akkor kifogynánk az időből, illetőleg nem tehetnénk eleget a képviselőház azon részének, mely szerint nem csak egy munkálat beadására, hanem annak oly időben való beadására utasítottunk, hogy azt a kormány még ezen ülésszak alatt az ez alapon beadandó törvényjavaslatai czéljából fölhasználhassa. Ámde 1. bizottság, ha az albizottság eléggé nem dicsérhető szorgalommal járt a maga feladatában, nem látom át, miért nem tesz fel az, előttem szólott a 21-es bizottság minden tagjáról anynyi buzgóságot, hogy mi hasonlóképen, félre téve a magunk kényelmét, ha kell az ünnepi szünnapok alatt is tárgyalni fogjuk szakadatlanul a munkálatot, míg azon keresztül menve a háznak jelentést tehetünk. Én ezen okoknál fogva t. bizottság nem fogadhatom el Gorove István t. tagtársunk indítványát és arra kérem a t. bizottságot, hogy a jelentést, melyet az albizottság élénkbe terjesztett, kinyomatni, vagy kőre nyomatni méltóztassék és ez a tagok közt kiosztatván, a 22-es bizottság napirendjére tűzessék. Széll Kálmán: Én arra nézve, mit fog a 1. bizottság Gorove Istvánt, tagtársunk indítványára határozni, illetőleg mit fog ez operátummal tenni, nem érzem magamat hivatva véleményt mondani, de mint a 9-es bizottság egyik tagja, csak azért szlalok fel, mert kötelességemnek tekintem észrevételeimet megtenni azon egyik megjegyzésre nézve, amit Irányi Dániel tagtársunk előadott. Irányi úr csodálkozását fejezte ki és fenakadt azon, hogy az operátum előbb jutott a nyilvánosságra, mint az a bizottság tagjai közt kiosztatott. Csodálkozom, hogy épen Irányi úr akadt fen azon és megvallom őszintén azt, hogy csak kötelességét teljesítette a 9-es bizottság a nyilvánosság iránt, hogy ha a munkálatot, miután az hitelesítve jön, a publicitástól többé el nem vonta. A munkálat megkészül és a hitelesítés előtt abból nyilvánosságra semmi nem jött, de amint az hitelesíttetett, egy köziratot képezett és a journalistikától hozzánk intézett felhívása következtében nem lehetett megtagadni, hogy a 9-es bizottságtól nyert felhatalmazás folytán ez irat közlését megkezdhesse. Ami a tagok közti szétosztást illeti, az e napokban meg fog történni, de a munkálat oly terjedelmes, hogy annak kinyomatása és a tagok közt kiosztása a rendelkezésünkre álló idő alatt lehetetlen volt, különösen, ha az egészet összes mellékleteivel együtt ki akarjuk nyomatni. Irányi Dániel: Csak pár szót akarok előttem szólott tagtársunk magyarázatára megjegyezni. Én nem azon akadtam fenn, hogy a hírlapokkal is közöltetett a jelentés, sőt inkább, hogy ha a 21-es bizottság tagjai megkapják vala, óhajtottam volna, hogy ugyanekkor megkapják a hírlaptudósítók, illetőleg a hírlapszerkesztők is. Csak azt nem tartom rendjén, hogy épen azon bizottság tagjai ne kapják meg, mely bizottság a végett lett kiküldve a ház által, hogy e munkálatot kidolgozza. Gorove István: Én is észrevételt kívánok tenni arra nézve, ami mondatott, mert úgy látszik, hogy a kétely egy foka maradt fenn az iránt, hogy a 21-es bizottság azon tagjai, kik a 9-es bizottságban nem vettek részt, talán vonakodnának e munka teljesítéséől, mely a 9-es albizottság jelentésének tárgyalásával jár. Erre nézve szabad legyen megjegyeznem: azt hiszem, hogy köztünk olyanok, kik nem vettünk részt a szűkebb tanácskozásban senki sincs, ki a legnagyobb buzgalommal és lelkiismeretességgel e munkában részt venni nem akarnának, vagy hogy idejökkel erre áldozni nem volnának készek. Ezt, ha jól emlékszem, első előadásomban is megjegyeztem, hogy igenis mi is készek vagyunk ezen munka teljesítésére. Teszem e megjegyzést most azért, mert nem szeretném, ha különösen részünkről észrevétel nélkül maradna azon vád, mintha bárkinek is a bizottság tagjai közül a legkisebb szándéka is lett volna magát ezen munka alól kivonni. Péchy Tamás : T. bizottság! Kétségtelenül nagyon fontos a lépés, melyet a t. bizottság most tenni fog, és megvallom, hogy ha nem tekinteném azt, hogy épen azon kiküldetésben, melyet a 21-es bizottság a t. háztól kapott, ben foglaltatik azon időpontnak meghatározása is, mely alatt munkálatáról a bizottság jelentését beadni köteles, nem tekinteném a bizottságot feljogosítottnak arra, hogy e tekintetben kérdést intézzen a képviselőházhoz, hanem miután kétségtelen az, hogy akkor, midőn a 9-es albizottság 68 ülést tartott, hogy az általa beterjesztett javaslatot megállapíthassa, kétségtelen mondom, hogy akkor, midőn tüzetesen és pontonként akarná a 21-es bizottság ezen munkálatot végig tárgyalni, keveset mondok, három hóra volna szükség, mert a mint indítványozót. tagtársunk kifejtette, magára a kinyomatásra, a tagok közti szétosztásra, tanulmányozásra már egy bizonyos idő kell. Kell ezután ismét idő, mely más kötelességek teljesítése által vonatik el a tagoktól, például a delegációk, a ház ülésezése, ami mind lehetetlenné teszi, hogy a bizottság folytonosan tartson ülést. Tehát kétségtelen az, mondom, hogy legalább is három hónap kell a bizottságnak a tárgyalásra, annyival is inkább, mert bizonyos, hogy mentül több ember tanácskozik együtt, annál nehezebben döntetnek el az egyes kérdések, mert ki ki kívánja a maga nézetét kifejezni, és én amennyire szintén figyelemmel kísértem a 9-es albizottság munkálkodását, a magam részéről is állíthatom, hogy ezen munkálat irányában igen sok eltérő véleményem van és ha tüzetes tárgyalás alá kerülne a dolog, azt hiszem, a bizottság minden tagja hasonló helyzetben volna egyes előforduló kérdésekre nézve. Mindezeknélfogva, nem csalatkozom, ha azt mondom, hogy három hóra volna szüksége a bizottságnak , tehát azon idő alatt, amely alatt munkálkodásáról a háznak jelentést tenni köteles, a bizottság nem volna képes ezen jelentést beterjeszteszteni. Én tehát ezen szempontból indulva ki, csatlakozom indítványozó Gorove t. tagtársunk azon nézetéhez, hogy igenis intézhetünk kérdést a t. házhoz és a t. háznak e tekintetben hozandó határozata lesz azután irányadó. Én a magam részéről nagyon óhajtanám, hogy a t. ház egyrészről elfogadván a bizottság munkálatát, azt a kormánynak utasításul adná ki a jövendő eljárására nézve, másrészről utasítsa a 21-es bizottságot, hogy ezen kívül is tárgyalja — ami azt hiszem, hogy az ügyre nézve igen előnyös lenne, mert, mondom, igen számos kérdés van, melyekre a bizottság tagjainak eltérő nézeteik vannak, és csakis azért nyugodhatom bele, hogy e tekintetben nézeteimet itt ne nyilvánítsam, mert meggyőződésem szerint akár így, akár más alakban fogadtatik el a 21-es bizottság által ezen munkálat, az csak becses anyagot fog egyelőre képezni, melyet főképen nagy érdekűvé és nagy fontosságúvá a kormány fog tehetni. Ezen alapon fogja a kormány megtenni előterjesztését és ha azt gondosan követi, akkor a bizottság tárgyalásának is igen sikeres hatása lesz, de ha felületesen veszi a munkálatot, akkor nem lesz kellő hatása. Tehát ha a kormány az ezen munkában foglalt tanácsokat követni fogja, akkor módom és alkalmam lesz nekem is a magam nézetének előadására. Én e tekintetből a magam részéről most elfogadom Gorovet. tagtársamnak indítványát , és azt hiszem, hogy az országra nézve csak előnyösebb, hogy ha ennek sikere mentül hamarább lehetővé tétetik, ami pedig csak akkor lesz, hogyha a ház e munkálatot a kormánynak további eljárás végett minél előbb át fogja szolgáltatni. Horvát Boldizsár , T. bizottság ! Én is azon nézethez csatlakozom, melyet Gorove és Péchy t. tagtársaink kifejeztek, de hitem ,az, hogy azon czélt nagyon eltévesztjük szem elől, mely a képviselőház előtt lebegett, mikor ezen 21-es bizottságot kiküldte. A főczél t. i. az volt, hogy a 21-es bizottság jelentését oly időben terjeszsze elő, hogy azokat a kormány a jelen ülészak alatt beadandó javalatainál, mint anyagot felhasználhassa. Ha mi a 21-es bizottságban e javaslatot tüzetesen tárgyalás alá veszszük, akkor kétségtelen, hogy ezen czél meg lesz hiúsítva. Mielőtt tehát ezen javaslat érdemleges tárgyalásába bocsátkoznánk, szerintem kötelességünk a házhoz azon kérdést intézni, hogy váljon most is azt a fő czél, hogy a munkájat kellő időben terjesztessék elő ? Ha igen, akkor a 9-es bizottság munkálata, mint becses anyag, a kormány rendelkezésére bocsátható, ha nem, akkor a képviselőháznak újabban hozott határozata alapján mi a részletes tárgyalást megindítanék ezen munkálat felett. Hangsúlyoznom kell, hogy más módja nincs, ha kikerülni akarjuk a hosszas tárgyalást, mint egyedül az en bloc elfogadás. Márpedig úgy hiszem, hogy a 21-es bizottság egy tagjától sem követelhetjük, hogy tanulmányozás és megbízálás nélkül vaktában elfogadja azt, amit a 9-es bizottság előterjesztett, annál kevésbé, mert a 21-es bizottság kiküldetése, hogy véleményt nyilvánítson. Ezen véleményt lehet talán más körülmények között fontosabb tekinteteknek alárendelni, hanem a 21-es bizottság minden egyes tagjának kötelessége elmondani nézetét és principiális eltéréseit. (Helyeslés.) Ilyen principiális eltérő nézeteim nekem is vannak, valamint a bizottság igen sok tagjának is, és ha mi ezeknek discussiójába bocsátkoznánk, akkor azoknak előadása egy pár hónapot fogna igénybe venni. Én tehát kötelességnek tartom a 21-es bizottság részéről azt, hogy kérdést intézzen a képviselőházhoz, hogy váljon szükségesnek, jónak találja-e, hogy a 9-es bizottság ezen munkálata a 21-es bizottság tárgyalása nélkül becses anyagul a kormány rendelkezésére bocsáttassák vagy nem? Tisza Kálmán: T. bizottság! Legelőször is azon kezdem, hogy hogy ha a 9-es bizottságnak tagja nem lettem volna, őszintén megvallom, még sokkal könnyebben, és minden habozás nélkül fogadnám el azon indítványt, mely Gorovet. tagtársunk által létetett, mint ahogy elfogadnám így, miután a 9-es bizottságnak tagja vagyok. Ugyanis azok, kik a 9-es bizottságnak tagjai nem voltak, midőn számítva a kérdések megoldásának sürgősségével, azt mondják, czélszerű lesz a házat megkérdezni, vájjon nem lesz-e jobb elállani a 21-es bizottság tárgyalásairól? ezt teszik anélkül, hogy bármi legkisebb morális felelősség rájuk nézve a 9-es albizottság munkálatából háramolna. Mert én azt tartom, hogy midőn e kérdést intézik, nem tesznek jelentést a háznak arról, amit nem ismernek, mert nem fogják azt mondani, hogy mi ezt ajánljuk, mint jót, vagy nem ajánljuk, mint roszat; a 9-es bizottság munkálatáról sem prosem contra véleményt nem mondanak, hanem a dolog sürgőssége szempontjából intézik a kérdést a képviselőházhoz. (Helyeslés.) Máskép áll azok helyzete, kik a 9-es bizottság tagjai voltak, mert bár igen sok pontjával a munkálatnak értek én egyet és azt tartom, hogy a 9-es bizottság legtöbb tagja igen sok pontjával egyetért, de viszont mindnyájunkra nézve, kik a 9-es bizottságnak tagjai voltunk s így reám nézve is, úgy áll a helyzet, hogy vannak ismét nevezetes pontok, melyekkel nem értünk egyet, de nem csináltunk kisebbségi véleményt azért, mert azt hittük, hogy a 21-es bizottság nyilvános tárgyalásaiban mindenkinek lesz alkalma kifejteni nézeteit azon pontokra nézve, melyekkel nem ért egyet. Én mindezen nehézség mellett és annak kijelentésével, hogy valamint azt hiszem, a bizottság egy tagja sem, úgy én sem értettem a munkálat minden pontjával egyet, tehát minden pontjáért nem is vállalhatok felelősséget, mégis kész vagyok a további vitától elállani, mert magamra nézve is megnyugvást lelek abban, mit Péchy Tamás barátom, ki a 9-es bizottságnak nem volt tagja, mondott, hogy úgy is olyan kérdések ezek, melyeknek a képviselőház elé kell kerülniök s ott lesz módunk és alkalmunk kifejteni, mit miért helyeseltünk, vagy mit miért nem helyeseltünk. Az eredeti kiküldés sem kívánta azt, hogy a 21-es bizottság munkálata tárgyaltassék a házban, hanem hogy igenis azon jelentés és azon conkret javaslatok vétessenek tárgyalás alá, melyeket a minisztérium ezen munkálat alapján a ház elé terjeszteni fog. Elfogadom pedig Gorove I. képv.társam indítványát azért, mert részemről sokkal fontosabbnak tartom, hogy a gyors erélyes működés a törvényhozás terén és a financziák rendezése tárgyában meg ne akasztassák, mint amennyire fontosnak tartanám, hogy itt előzetesen a 21-es bizottság tagjai egymással szemben kifejtsék nézeteiket s előhozzák argumentumaikat. És vegyük fontolóra, mi mindent fog megakasztani a 21-es bizottság tárgyalása, ha az csakugyan e munkálatra nézve folytattatni fog. Eltekintve attól, hogy nem fogja megakasztani a 21-es bizottság működését, mert elő volt adva, hogy ezt részint a delegáció, részint az osztályok, részint a képviselőház tárgyalásai fogják okozni, ne méltóztassanak megfeledkezni arról sem, hogy igen nevezetes bizottságai vannak a képviselőháznak kiküldve. Ott van az egyház és az állam közti viszonyok rendezésére kiküldött bizottság; ott van az incompatibilitási bizottság; ott van a tanügyi bizottság; mindezek szüneteltek máris a 21-es bizottság működése miatt. Én megvallom, hogy egyfelől megkötni a a kormány kezét, hogy concrét javaslatokkal léphessen fel, másfelől megkötni más fontos bizottságok működését, sokkal nagyobb kárnak tartanám, mint amennyi eredményre e munkálatnak tárgyalása a jelen stádiumon túl már vezethetne. Mindezen okoknál fogva legyőzve azon nehézséget, mely bennem mint a 9-es albizottság egyik tagjának a munkálatérti felelősségre nézve támadt, én Gorovet. tagtársam indítványát elfogadom. Az, hogy egy bizottság ilyen előzetes kérdést tegyen a házhoz, nem szokatlan dolog. Csak most néhány hete történt, hogy egy bizottság, az incompatibilitást, a ház elé kérdést terjesztett, mely fölött a ház azonnal határozott, és én renden levőnek találom, hogy a sok bizottságoknak ne csak joga, de kötelessége legyen, ha működésük által épen azon czélt, melyet a ház kitűzött, veszélyeztetve látják, megkérdezzék a házat, követeli-e vagy nem, hogy munkálkodásukat folytassák. (Helyeslés.) Az iránt nekem kétségem nincs, hogy a bizottság minden tagja kész, és magam is szívesen ajánlkozom, hogyha a ház azt mondja, hogy a 21-es bizottság folytassa működését s részletesen tárgyalja e munkálatot, nem tekintve arra, hogy a többi bizottságok működése s a minisztérium javaslatainak előterjesztése ezáltal hátráltatik, bizonyára mindnyájan a legnagyobb szorgalommal és buzgalommal teljesítjük kötelességünket. De nagy illusiónak tartanám, ha azt hinnők, hogy ez az ünnepi szünidő alatt megtörténhetik. Az ünnepi szünidő alatt alig fog megkezdetni. Mert ha komolyan akarjuk venni a dolgot, pedig bizonyosan komolyan akarja mindenki venni a dolgot, ha egy ily nagy és annyi fontos kérdést magában foglaló operátum kinyomatik és szétoszlatik, azoknak, akiknek még eddig nem volt alkalmuk ezt tanulmányozni, okvetlenül kell 8 — 10 nap — és ez a minimum — ennek áttanulmányozására. Ekkor eljutunk az ünnepi szünidőknek második feléig, s így azt, hogy a még hátralévő egy néhány nap alatt e munkálatot végig lehessen tárgyalni, lehetetlennek tartom. Mielőtt azonban beszédemet bezárnám, arra nézve tartozom egy pár szóval, ami e munkálatnak a lapokban való közlését illeti; tartozom pedig azért, mert akkor, midőn a 9-es albizottság 1. előadója ez irányban az albizottsághoz kérdést intézettem, én is jelen voltam, és így ő irányában is kötelességemnek tartom, hogy nyilatkozzam, mert ha hiba történt, az nem csak az ő hibája, hanem többünké és így az enyém is. Én igen jól tudom, hogy némely országban, és oly országban is, amelyben pedig, nyilvánosság és annak gyakorlata igen nagy mérvben életben van, Angliában, az a szokás áll fenn, hogy semmiféle a parlament elé szánt jelentést nem szabad hírlapilag közölni, de nem addig, mig az egy nagyobb bizottság, hanem addig, mig az a parlament asztalára le nem tétetik. Nálunk a praxis máskép fejlődött és mert ezen praxis a nyilvánosságnak kedvez, én részemről nem tartottam ellenzendőnek. A 9-es bizottság 1. előadója tökéletesen ezen praxis alapján járt el, amelyet mi akkor helyeseltünk. Ha valaki a praxist rosznak tartja, akkor indítványt tehet az a képviselőházban, meg lehet azt ott vitatni, én ugyan nem fogom pártolni, de ha a képviselőház elhatározza azt, hogy nálunk is azon megszorítások hozassanak be, amelyek e tekintetben Angliában fennállanak, de amelyeket részemről szükségesnek nem tartok, akkor a jövőben más fogna lenni a gyakorlat. Ezzel csak azt kívánom kijelenteni, hogy ha a jelentés közzétételénél hiba történt, akkor én is részes vagyok benne. Egyébiránt Gorovet. tagtársunk indítványát pártolom. Lónyay Menyhért gr. Azok után, amiket Tisza Kálmán képviselőtársam elmondott, nekem igen kevés mondanivalóm van. A 9-es albizottság munkálatában bizonyára igen sok foglaltatik és ez áll majdnem minden fontosabb részéről, ami az albizottságnak csaknem egyhangú megállapodásával keletkezett. Az eredmény, melyet a megtakarításoknál és a jövedelmek növekedésénél a munkálat felmutat, nevezetesnek mondható. Mindamellett egyes részekre nézve mégis lehetnek eltérő nézetek, de valamint az előttem szólott, úgy magam sem kívántam eltérő nézeteimnek különvélemény alakjában kifejezést adni; természetesen arra számítva, hogy a 21-es bizottság tanácskozása alkalmával módunkban álland ezen elsőre nézeteinket nyilvánítani. Minthogy azonban mindazon okok nagyon fontosak, amelyeknél fogva az kívántatik, hogy ezen munkájat minél előbb terjesztessék a ház elé, miszerint a minisztérium minél hamarább indíthassa meg tanácskozásait a készítendő javaslatok iránt és adhassa be azokat a képviselőháznak, teljes mértékben hozzájárulok ahhoz, amit Gorove Ih képviselőtársam indítványozott. Igen természetes, hogy akkor, midőn a javaslatok a törvényhozás elé fognak terjesztetni a minisztérium által, hogy egyben-másban lesznek eltérő nézeteink, mindig alkalmunk lesz azokat kifejezésre hozni. Pártolom az inditányt. Péchy Manó gr.: Én t. bizottság, ha a helyzet nem volna oly komoly, mint a milyen, s ha a tárgy nem volna oly sürgős, mint a minő, elfogadnám Iványi J. képviselőtársunk azon nézetét, miszerint a 9-es albizottság jelentésének tüzetes tárgyalásába bocsátkozzunk bele, tartsanak a tanácskozások bármeddig. De minthogy átlátom, hogy az ország helyzete, ezen tárgy nagyon sürgetős, hogy a reformkérdések még egész komplexuma megoldásra vár s azon bajokat, melyekben az ország síntődik, csak a reformkérdések helyes, czélszerű megoldása képes orvosolni: én magamra nem merném vállalni a felelősséget, mely abból támadna, ha most belemennénk az albizottság munkálatának sok időt igénybe veendő tárgyalásába, hanem azt óhajtom, hogy intézzünk kérdést a képviselőházhoz. Ha a ház azt fogja mondani, hogy vegyétek tüzetes tárgyalás alá a 9 es bizottság munkálatát, akkor én minden felelősség nélkül nyugodtan fogok belebocsátkozni a tanácskozásokba, tartsanak azok bármeddig is. De mindaddig, míg a képviselőháztól ezen utasítást nem venném, én legalább nem érzem magamat hivatva, hogy a felelősséget magamra vállaljam, amely abból eredne, ha a munkálat még csak hoszszú idő múlva kerülne a kormány elé. Ezen okoknál fogva pártolom Gorove István tagtársunk indítványát. Elnök: A szólásra többé senki feljegyezve nincs. Mielőtt a t. bizottság szavazás útján döntene, kötelességemnek tartom az indítványok szövegét elmondani, melyek felett a t. bizottság szavazni fog. Az első indítvány Gorove István tagtársunk által létetett, és vonatkozással a képviselőház azon határozatára, mely ezen bizottságot azon pozitív utasítással küldötte ki, hogy oly időben terjeszsze a ház elé jelentését, hogy a minisztérium még ezen ülésszak alatt nyilatkozhassék a munkálat iránt és vehesse fontolóra az ennek alapján készítendő javaslatokat, azt indíványozza, hogy kérdés intéztessék a képviselőházhoz, várjon kívánja-e, hogy a 21-es bizottság az albizottság jelentését érdemlegesen tárgyalja.“ Ez ellen Irányi tagtársunk, szintén hivatkozva a képviselőház határozatára, mely nem egy albizottságtól, hanem az egész bizottságtól kíván jelentést, indítványozza, hogy a bizottság a 9-es albizottság jelentését vegye érdemleges tárgyalás alá. Felhívom a 1. bizottság azon tagjait, kik Gorove István tagtársunk indítványát elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A nagy többség Gorove István indítványát fogadta el. Felhívom most az előadó urat méltóztassék holnap reggelre a képviselőházhoz intézendő jelentést elkészíteni, hogy azt a fél 10-kor tartandó ülésben hitelesíthessük, s még a holnapi országos ülésben benyújthassuk. (Helyeslés.) — A IX-es albizottság jelentésének folytatását reggeli lapunkban közöljük. — Ausztria. — Az insbrucki jezsuita kérdés megoldására nézve tegnap kifejezett combinácziónkban nem csalatkoztunk, mert a nagy hanggal hirdetett liberális kormány ármányainak sikerült 143 szavazattal, 115 ellenében, a pénzügyi bizottság indítványát megbuktatni, és ezzel a jezsuiták államellenes üzelmeit szabadalmazni. Kiváncsiak vagyunk, ugyan hogy találja az osztrák miniszterelnök magát, ha visszagondol, azon, a képviselőház előtt tett két hét előtti nyilatkozatára, melyben a kormány bátorságát és erélyét jelzi, az ultramontanizmus elleni küzdelem győzelmes kivívásában. Tempora mutantur, — rövid két hét, — s az osztrák kormány befolyásának teljes apparátusát mozgásba hozta, hogy a jezsuiták javára döntessék el a insbrucki kérdés. Ily gyors vélemény s politikai irány változtatásánál fogva, az osztrák kormányreform indokaiban való meggyőződését, nem tarthatjuk egyébnek „Frankenbewegung“-nál. Hiába való fáradozás volt Suess, Giskra és Herbst számos súlyos argumentuma, a theologiai facultás eltörlése mellett, oly számra nézve nagyobb és fanatikus párttal szemben, mint az ultramontán lyga, melylyel a kormány szövetkezett. Bizonyára sokan lesznek, kik e paktálás után felocsúdnak elektrikus álmukból, s nem hagyják tovább magukat orruknál vezettetni, a kormány álliberalismusa által. Annyi bizonyos, hogy az Auersperg minisztérium, az alkotmányhű párt szabadelvű árnyalata előtt minden renomméját elvesztette, s azt visszanyerni sokkal nehezebb, mint az ultramontanizmus aszályhordozójának lenni. — A közös minisztériumok, a delegácziók elé terjesztendő, előmunkálatok befejezéséhez közelednek A közös budget egyes tételei fölött a végleges megállapodás, — mely a magyarországi miniszterek beleegyezését is igényli — a király ő felsége elnöklete alatt tartandó közös miniszteri tanácsban fog megtörténni. A minisztertanács eddigi megtartásában, részben miniszter krízisünk volt az egyik akadály. Laptulajdonosok: Zségrády testvérét, Csernátony I.ujos HÍREK. — M.rczius 26. — — Ghyczy Kálmán pénzügyminiszter úr hetenként kétszer tart kihallgatást a pénzügyminiszteri palotában, és pedig vasárnap és szerdán délután mindenkor 272 órától 4 óráig. A közoktatásügyi miniszter úr intézkedett, hogy mihelyt szentesíttetni fog a méterrendszer szerinti mértékek behozataláról szóló törvény — az e tárgyra vonatkozó iskolai és pedig gyakorlati oktatás, minden iskolában megkezdessék. Az e tanításhoz szükséges taneszközök előállításán és beszerzésén már is dolgoznak. — A király Sajó-Lád község tűzkárosult lakóinak segélyezésére 300 fatot adományozott. A honvédmenház javára ehó 16-tól 22-ig 849 frt 20 krnyi adomány folyt be a bizottsághoz. Ebben van Mező-Tur városa 200 frttal, a nagy „Oriens“ szabadkőműves páholy negyedéves részlete 75 frt, a czeglédi központi népkör 33 frt 50 kr, Orosháza községe 50, Szabolcsmegye takarékpénztára 50, a soproni tanulók gyűjtése 17 frt 20 krral stb. — Gyergyai Ferencz meghalt. A magyar irodalom egyik veterán bajnoka volt, kitől nemrégiben is igen érdekes nyelvészeti könyv jelent meg „Magyarosan“ czim alatt. Nagy miveltségü, minden szép és nemes után ifjú hévvel lelkesülő férfi volt még aggkorában is. Az elhunytáról szóló gyászjelentés így szól: Gyergyai Juliánna és Gyergyai Klára özvegy Kovács Jánosné a maguk, úgy közelebbi, mint távolabbi rokonok nevében szomorúan jelentik, hogy forrón szeretett édes testvérük, egyetlen gyámoluk, az illetők gyöngéd rokona Gyergyai Ferencz Kolozsvár városi nyugalmazott királybíró folyó hó 20-án délután 1 órakor, munkás életének 75-ik évében, szivhártyavizkórban földi pályáját bevégezte. Porhajléka folyó hó 22- én délután három órakor fog kül-monostorutczai 21 ik számú szállásáról — koporsója mellett tartandó könyörgés után — a köztemetőbe végnyugalomra helyeztetni. Kolozsvárit, márczius 20. 1874. — Az iparmuzeum számára nagyon alkalmas helynek találják némelyek a lebontott sóház telkét, és óhajtanák, hogy azt nyerhetnék meg az erdősori távol eső telek helyett. Szó sincs róla, hogy az a hely, mely a tervezett alsó híd torkolatában áll, forgalmi és központi tekintetben jó volna oly intézetnek, melynél kívánatos, hogy minél inkább a forgalom sodrába essék. Hanem az a hely kicsi az iparmúzeum számára, melyet valószínüleg úgy építenek, hogy ne csak az első évtized gyűjteményeit fogadhassa magába. Abból a a térből nem sok juthat épületre, s kívánatos volna, hogy ne is juttassanak semmit, legfeljebb egy kioszkra valót, mert legjobb szabadon hagyni s beültetni ligettel. — A fővárosi kereskedői világ egyik legtekintélyesebb tagja: tornyai Schossberger Simon Vilmos nagykereskedő és földbirtokos elhunyt tegnap, tevékeny életének 78-ik évében. Temetése holnap, pénteken d. e. 10 órakor lesz a nádor utcza 17. sz. a. halottas házból. — Halálozások. Nyáregyházi Nyáry Miklós, pestmegye bizottmányi tagja f. hó 23-án, élte 68. évében Alsó-Nyáregyházán meghalt. Az elhunyt nevezetes volt nagy testalkatáról és rendkívüli súlyáról, 3 mázsát nyomott, és a budapesti Entreprise des pompes funebres, mely temetését rendezte, kénytelen volt számára külön koporsót készíttetni, mely 6 láb 6 hüvelyk hosszú, és 30 hüvelyk széles. — Idősb G eizer György, nyug. m. k. sóhivatali ellenőr folyó hó 22-dikén hunyt el Budapesten 84 éves korában. — Szeged városának két ismert polgára hunyt el a legutóbbi napokban: egyik Hódy Imre ügyvéd és Szeged város volt tanácsnoka, másik Papp Ferencz árvaszéki irodaigazgató. — Csikszentmártoni Szabó Márton, Udvarhelyszék pénztárnoka, meghalt 65 éves korában. — A magyar földrajzi társulat ma d. u. öt órakor az akadémia kis termében felolvasó ülést tart, melynek tárgyai : „155 nap a khalkha mongolföldön“ Bálinti Gábortól. (Az előadó a magával hozott mongol öltözetet is bemutatja.) A Samoa vagy Navigátor szigetekről. Berecz Antaltól. — A Liszt nevét viselő női zeneegylet, a plébánia templomban szerdán d. e. 10 órakor a mester „magyar koronázási miséjét“ adta elő, mégpedig a szerző személyes vezénylete mellett. A tolongás 10 óra körül oly rendkívüli volt, hogy a különben tágas templomba 10 órakor már nem is lehetett bejutni. A „koronázási mise“ (először az 1867-iki koronázás alkalmával adatott elő) Liszt egyik legszebb és legnagyobb zeneszerzeménye az egyházi zeneköltészet terén, s egy színvonalra állítható Bach és Händel klasszikus műveivel. A magyar zeneirodalomban e mű korszak alkotó, mert az egyházi zenébe magyar rythmus dallamokat is vesz fel, így például a „glória“ egészen a Rákóczy indulóból vett alapgondolat motívumai szerint van kidolgozva. Az előadás általában véve sikerült, az kár csupán, hogy a zenekar nem volt erősebb. A templom ajtainál Ábrányi Kornél, a „magyar koronázási mise“ fölötti, ez alkalomra itt sikerült zenészeti tanulmányát árulták; ugyanott hölgyek is őrködtek mint pénztárnokok, hogy inkasszálják a tetszés szerinti adakozás utján begyűlt összeget, melyet a terézvárosi első iskolaszék szegény tanulói felruházására fordítanak. Az olasz király uralkodási jubileuma alkalmából Türr István tábornok is küldött üdvözlő sürgönyt Rómába, Victor Emánuelhez. A sürgöny így szólt: „Engedje isten, hogy Olaszország felséged ötven éves kormányzatát is megünnepelhesse. Őszinte hódolattal, Türr.“ Mire a királytól következő válasz érkezett: „Generale Türr — Pest. La ringrazia dei suoi auguri e le ricambio ogni specie di bene, tanti saluti Vittorio Emanuele.“ (Köszönöm ennek óhajtását, viszonozva kivánok mindenféle jót, üdvözli Victor Emanuel.) — Tánczvigalom. A vízivárosi „Fáczánhoz“ czimzett termekben f. é. ápril hs 8-án zártkörű tánczvigalmat rendez a budai dalárda tagjai sorából alakult bizottság. E tánczvigalomra meghívók és belépti jegyek személyenként 1 forintjával válthatók. Barrakovics Frigyes, Benza Lajos, Gerhardt Guido, Heyduck Gyula, Kaczvinszky Lajos, Maurer Vilmos, Petz István, Rózsavölgyi Gyula, Szernádi Rezső, Szuper Géza, Tomanek Lajos és Virágh Ferencz bizottsági tag uraknál. — B. Edelsheim-Gyulay katonai parancsnok utasította az alatta álló katonai hatóságokat, hogy hivatalos irataikban a fővárost „Budapest“ elnevezéssel illessék. A főváros egyesítéséről szóló törvény 1872 deczember utolsó napjain hirdettetett ki, s közöltetett gr. Huyn akkori parancsnokkal is, aki azonban nem igen törődött effélével. — A svájczi gyűjtések. A winterthuri bank által különböző jótékony intézetek részére következő összegek küldettek a magyar általános hitelbankhoz és pedig 1. A budapesti choleraárvaház részére (elnöke Tisza-Degenfeld Ilona úrasszony) 890 frt o. é. 2. A balatonfüredi szeretetház javára (em. Molnár Aladár orsz. képviselő úr) 445 frt o. é. 3. A budapesti országos iparegyesület részére 115 frt o. é. 4. A debreczeni nőegylet részére (ein. Bethlen Mikó Róza grófné) 180 forint o. é. 5. A debreczeni szegényápolda javára (ein. Kovács Lajos polgármester úr) 110 frt o. é. 6. A budapesti nőegylet részére (elnöke Kochmeister Frigyesné úrasszony) 335 frt. o. é. A felnevezett jótékony egyletek az őket illető összeget a magyar általános hitelbanknál (Erzsébet-tér 3. szám) kellő nyugta ellenében felvehetik. V e gy e 3. — Az ezüst árkelet-pótlék f. évi april havára 5 ° C-kal állapíttatott meg. — A Schlick-féle vasöntöde részvénytársaság tegnap tartotta közgyűlését. Minden 200 írttal befizetett részvényre 16 frt osztalék jut. A gyűlésről legközelebb bővebben. Az osztrák hitelintézet mérlege igen kedvezőtlen hatást gyakorolt a bécsi tőzdére, mely az eszközölt leírásokat elégteleneknek tartja. A ferencz- és józsefvárosi takarékpénztár tömeggondnoksága jelentést tett a keresk. és váltótvszeknél, hogy már most képes a váltókra és takarékpénztári könyvekre egyelőre 25°/0-ot kifizetni. Tőzsde és gabnacsarnok. Budapest, márcz. 26. Értéküzlet. A külföld és bécsi tőzsdék deroute-ja folytán az itteni tőzsde is igen lanyha volt. Csak eladókkal lehetett találkozni, s a vevő csak contremineurök voltak, minek folytán az árfolyamok jelentékeny csökkenést szenvedtek. A forgalom igen korlátolt volt. Vasúti kölcsön 9484 —95, magyar sorsj. 771 /4, 6 °/0-kos pesti keresk. bank záloglevél 85® 4, angol-magyar bank 29, municipalis 28V2, magyar hitel 146—144, franco-magyar 49, földhiteltárs. 58V2—578/1) takarék és hitel 52, első hazai takarékpénztár 2170, magyar gőzhajó 9. — Valuták keveset változtak: 20 francos arany 8.92, arany 5.27, porosz p. u. 1.66/2 —1.66/4. Felelős szerkesztő: Csernátony Lajos. Nyomatott Légrády testvéreknél.