Ellenőr, 1874. március (6. évfolyam, 59-89. szám)

1874-03-26 / 84. szám

Előfizetési árak: Égisz évre . . 20 frt. — kr. I Évnegyedre . . . írt. — kr Félévre . . . 10 „ — „ Egy hónapra . 1 n 80 „ Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcza 6. sz. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. POLITIKAI NAPILAP. Hirdetések felvétele: Budapest­e­n , nádor-utcza 6. sz. (Légrády test­vérek irodájában). Kiadó-hivatal: Előfizethetni helyben és posta útján, nádor-utcza 6. sz. a. A lap szétküldésére vonatkozó reclamátiók Légrády testvérek irodájába (nádor-uteza 6. sz.) intézendők. 84. szám, Budapest, csütörtök, márczius 26. 1874. VI. évfolyam- Az „Ellenőr“ ára Egy évre...................... . 20 forint — kr. Félévre...................................10 ., kr. Negyedévre............................5 » ^1­ Egy hóra.................................1­­­80 kr. Az előfizetést — postai utón vagy sze­mélyesen — nyugtázza az „Ellenőr“ kiadó­hivatala (Pesten, nádor-utcza, 6. sz.) Százalék a könyvárusi utón történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik, mint eddig: TÁVIRATOK. Versailles, márcz. 24. Az assemblée elhatá­rozta, hogy márczius 28-dikától május 12-dikéig elnapolja magát. Holnap kerül tárgyalásra a mmu­­nicipális tanácsosok teljhatalmának meghosszabbí­­tásáról szóló javaslat; igen élénk vitát várnak. Csütörtökön a párisi új erődítéseket fogják vi­tatni. Durango, márcz. 28. Tegnapelőtt a carlisták elkezdték Bilbaót gyújtó lövegekkel bombázni. Egész utczák égnek. A carlisták a harcz után megszál­lották Albia külvárost a Nervion bal partján. Belgrád, márcz. 25. A fejedelem első had­segéde Mikolits alezredes az álló hadsereg pa­rancsnokává neveztetett ki. — Kállay osztrák­magyar diplomatiai ügynök szabadság útjából ide visszatért. Lissabon, márcz. 25. A Brazília és Európa kö­zött tervezett tenger alatti huzalból a Madeira és St. Vincent közötti rész elkészült és a közhaszná­latnak átadatott, augusztus hó folyamában teljesí­tik a huzal lerakását St. Vincent és Pernambucco között. Versailles, márcz. 25. (Nemzetgyűlés). Pellc­­tan interpellate jelent be a felől, hogy mily rend­szabályokhoz szándékozik nyúlni a kormány a polgári temetést illetőleg; holnap állapíttatik meg az interpellare napja; ezután elfogadtatott a mu­­nicipális tanácsosok teljhatalmának meghosszab­­bításáról szóló törvényjavaslat a kormány szerke­zete szerint, elvettetvén 377 szóval 302 ellenében a bizottság javaslata. B­udapesti czí­lapok. Csütörtökön, márcz. 26. N S M Z E T I S Z I N H A Z H AMLET­ Nagy opera 5 felvonásban. írták : Carré és Barbier. VÁR - SZÍNHÁZ. A szép Diego. Vígjáték 3 felvonásban. Irta Moreto. A spanyol eredeti után forditotta Beksics Gusztáv. Budapest, márczius 26. A septennatus végre komolyan sietősnek ítéli szervezkedése dolgát, s a fennállását és erejét megszilárdító törvények meghozatalát, úgy látszik, gőzerővel akarja keresztülvinni, hogy lehetetlen­né tegye az olyan compromittáló támadások is­métlődését, mint a Cazenove é­s a chislehursti prae­­tendense volt. Legalább ez a hivatalos jogczime­s nyilvános okadatolása az alkotmánybizottság mun­kálatai siettetésének, de e munkálatok szellemé­ből és irányából félre­ismerhetetlenül kiötlik, hogy a fő ok, a valódi vismetrix nem itt keresendő. Ez is lehet egy a másodrendüek­ közül, hiszen tagadhatat­lan, hogy a septennatusnak igen keserűvé teszi kenyerét az a szabad kéz, mit e hétévi hatalom meghatározatlansága s szűkölködése positiv alkot­mányos garancziákban a royalista s imperialista üzelmeknek enged a május 24-iki coalitió véd­­szárnyai alatt; s igen érthető, ha Mac-Mahon, ki­nek elvégre is kell, hogy valami határozott czélja le­gyen hét évre szóló hatalmával, — mely hogy értelme legyen, csak eszköz lehet és nem czél — igen érthető, mondjuk, ha Mac-Mahon végre teljesen biztosítani akarja magának czélja követésére az actio meg­­zavarhatatlanságát s egységes irányát. De egy te­kintet az alkotmánybizottság eddigi működésére s a kormánynak abban visszatükröződő politikájára, meggyőz mindenkit, hogy itt mindenek előtt és fő­képen az ország közvéleményének átidomítására, s ha ez nem megy, elfojtására irányul az alkot­­mánycsinálás, s annak siettetése. E meztelen igazságot semmiféle elnöki levelekkel s miniszteri nyilatkozatokkal szépíteni nem lehet, s a kendő­zés titkaiban jártas franczia, ha Fourtou vasárnapi beszéde s Mac-Mahon csütörtöki levele pillanatnyi­ra meg is csalja szemét, annyira nem vakulhat bele a frázisok csillamába, hogy az új választó­­törvény s a senatus felállítása iránt elkészült s készülőben levő javaslatok valódi értelmét fel ne ismerje. Barbie­ur szombaton terjesztette elő jelentését a választó törvényjavaslatról, úgy amint azt a bi­zottság végleges szövegezésben megalkotta. Jelentése becsületére válik azon politikai iskolának, mely a bizottsági előadó urat, ad majorem Loyolae gló­riám, nagggyá növelte a sophismákban és képmuta­tásban. Nevezetesen az általános szavazatjog meg­szorítását motiválja igazán bámulatos módon. Hi­szen — úgy­mond — a szavazat általánossága csak fictió. Avagy nem mindenütt szükségesnek tartják e megszorítását? A nők, a kiskorúak, a bűntettesek nincsenek-e kizárva e jog élvezetéből mindenütt ? (idézhette volna a bolondokat és cse­csemőket is) G ergo: három millió francziát meg­fosztani szavazatától csak a korlátozás jótékony el­vének egy kis sajátszerű alkalmazása, egyéb sem­mi. Ez a jelentés sok hályogot levett a szemek­ről. Ezt teszi a Lefevre-Pontalis féle jelentés is, melyet a senatustörvény előkészítésére kiküldött albizottság nevében hétfőn terjesztett az alkot­mánybizottság elé. E jelentés nem üti alakba a javaslatot, nem tüntet fel szerves egészet, nin­csenek vezérelvei s az eszmék minden cohaesio nélkül csak úgy úszkálnak benne, mint embrio­­szalagok egy pohár posványvízben. De így is nagyon épületes, s sejteni lehet, mivé fejlődhet­nek ki ez embriócskák a viszonyok és időjárás kedvező volta mellett. Felsorol jót, roszat egy questionariumban, s kéri a bizottságot válogasson benne. Az albizottság csak azt mondja ki egész határozottan, hogy senatus vagy felsőház okvetle­nül kell az ország hagyományainak fenntartására, a suffrage universel mérséklésére, és kell, hogy ellenállási joggal bírjon az alsóház ellenében. És mindebből igen szépen megalkotható a fogalom, milyen senatus lebeg az albizottság s a kormány szemei előtt, s milyen elkeseredett tusa fog az assemblée pártjai között kifejteni úgy e javaslat, mint a választó törvény felett a húsvéti szünidők után. Sajnos, hogy e heves tusára nem az egység és tömörség erejével készülnek a republikánus pártárnyalatok. Úgy látszik, mintha valami titkos kéz hintené közéjük az egyenetlenség magvait. Az „Union republicaine“ (szélső bal) mintha külön útra készülne térni, indítványt jelentett be az as­semblée feloszlatása iránt, épen most, mikor leg­csekélyebb kilátás nincs a sikerre, s csak blamaget hozhat a pártra. A balközép nem akar a ve­reségben osztozni, s mint hírlik, nem fog az in­dítványra szavazni, mely tényből csak a fennálló rendszer húzhat hasznot, s kárát csak is a köztár­saság vallhatja. Ezen kívül egy új árnyalat is keletkezőben van Ledin-Rollin vezetése alatt, ki külön lapot indít, nem nagy előnyére a köztársa­sági párt tömörségének. Míg a szélső szárnyon ilyenek készülnek, a közép felé is bizonyos átala­kulási kaszkálódás vehető észre. Már a legutóbbi szavazás alkalmával kitű­nt, hogy többen a balközépről annyira opportunitási po­litikát űznek, miszerint még a Lepére-féle interpel­­lácziónak Challemel Lacour által történt értelme­zését sem pártolhatták, s inkább a köztársaság el­len szavaztak, sem hogy zavart okozzanak a kor­mánynak. Ezen balközépiekre nagy vonzerőt gya­korolnak az afféle édesgető nyilatkozatok, mint a Mac Mahon legutóbbi levele, s a Fourtou vasárnapi beszéde. E beszéd táviratilag volt már jelezve. Tar­tatott a politechnicus egyleti díjkiosztás alkalmával, a cirque des Champs-Elyséesben, s a kultuszminiszter úr igen tüzetesen foglalkozott benne a septen­atus ér­telmezésével , s általánosan hivatalos commentárul tekintik Mac-Mahon leveléhez. „A tábornagy kor­mánya — mondá — a nemzetgyűlés souverain akaratából eredvén, s e tiszta és magas forrásból visszavonhatlan jogot, magasztos kötelezettségeket és hatalmat merít, melyet ezentúl senki kétségbe nem vonhat, melynek meggyöngitését senkinek nem engedi meg, s mely ép ellenkezőleg nehány nap múlva meg fog szilárdittatni a becsületesen megígért szervezés által; — a tábornagy kormá­nya, bárminek legyenek is tanácsosai, védeni fogja — bizonyosak lehetnek benne — hét évig szilárd­ságával s­eszélyességével a közügyek rendes fej­lődését.“ Ez Fourtou beszédének magva, s mint látjuk, igen alkalmas vonzerőt gyakorolni a balkö­zép említettük részére, s ha az efféle behízelgő s édesgető nyilatkozatok gondosan cultiváltatnak a kormány részéről: igen könnyen megeshetik, hogy az alkotmánytörvények tárgyalásakor a balközép nagy része nem lesz többé ellenzék. Ilyenek a kilátások. S ha csak a bonapartis­­mus és a legitimizmus túlkapásai nem teszik tűr­hetetlenné a coalitionális viszonyt, s ennek felbon­tásával új pártalakulás nem segít az országon: igen könnyen megeshetik, hogy alkotmány­törvények czime alatt oly reactionárius bilincseket ver Francziaországra a septen­atus, hogy maga a legi­timizmus sem kívánhatna különbet. Az angol parlament rövid s csekély érde­keltséget keltő üléseit egy időre ismét félbeszakítja. Megszavazta eddig az aslanti háború költségeire kért 900 ezer sterling póthitelt, s nagyobb sza­bású hitelt engedett az indiai ínség enyhítésére. Az új kormányt számos küldöttségek sarkalják a jövedelmi fölösleg (5 millió font) hova fordítása iránt a legkülönfélébb tervekkel s kivonatokkal. De egyéb dolgokban is igen gyakori a küldött­ségek jelentkezése, így legközelebb a kereskedő világ tisztelgett Disraelinál a végett, hogy kifejtse, mennyire szükséges és czélszerű volna kereske­delmi minisztert nevezni ki üléssel és szóval a kabinetben. Disraeli fontolóra venni ígérte a kíván­ságot, bár megjegyezte, hogy a mostani kereske­delmi hivatal is elég jól megfelel a czélnak. A német birodalomi gyűlés letárgyalta a sajtó­törvényt, s jelentékeny módosításokat tett az eredeti javaslaton. Többek közt a hírhedt 20-ik szakaszt egészen kitörölte. A letárgyalt javaslat most újra a szövetségtanács elé kerül, s mint hír­lik, ez is hozzá fog járulni a birodalmi gyűlés ha­tározataihoz, legalább a lényeges pontokban. Bilbao környékén teljesen megváltozott a helyzet. A karnisták megszűntek az erősebb fél lenni, s Serrano folytonosan gyarapodó haderejé­vel szemben már bízni se mernek a harcz sikeré­ben. úgy látszik, kapituláczió lesz a vége, s Don Carlos soha sem teszi fejére Bilbao székes­egy­házában „harang­zúgás és ágyúzás közepette“ a spanyol koronát. Ignat­ieff konstantinápolyi orosz követ visz­­szahivatásár­a vonatkozólag azt olvassuk, hogy tényleg ugyan még nem történt meg, de készülő­ben van. Ha megvalósul a hít külpolitikánk is­mét egy fényes győzelmet jegyezhet fel. Ignatieff­ volt Oroszország ellenséges indulatú keleti politi­kájának főképviselője, a­ki évek hosszú során folytonosan bizonyos súrlódási okot képezett Aus­­tria-Magyarország és az orosz birodalom között. A tábornoknak rendkívüli befolyása volt Szambul­­ban, különösen Mahmud Pasa nagyvezérsége alatt, a­mikor — joggal lehet mondani — hogy a tulajdonképi premier Ignatief is volt. A többi európai hatalom külképviselete egészen alá­rendelt állásra volt szorítva, — a török politika vezéreszméje az időtájt az orosz barátság minden áron való megnyerésében állt. Mahmud visszalépte után az orosz követ vesztett ugyan befolyásából, de szava a diplomácziai testületben még mindig irányadó. Ignatieffs visszahivatása tehát a két uralkodó legközelebbi találkozása, s az Ausztria- Magyarország és Oroszország közötti barátságos közeledés eredményének tekinthető. Ha Oroszor­szág rögtön nem is szakít keleti politikájával de egyelőre legalább a békeveszélyeztető intrigyák szövésének látsz­a­t­á­v­a­l akar­ felhagyni, a­mi mindenesetre haladás, ha visszagondolunk az orosz birodalom tüzzel-vassal folytatott panszla­­visztikus izgatásaira Bulgáriában és keleten. — A delegátiók egybehivatása. A hivatalos lap va­sárnapi száma a következő legfelsőbb kéziratokat közli: Kedves gróf Andrássy! A közös ügyek tárgyalása czéljából a biro­dalmi tanács által az ott képviselt királyságokat s országokat illetőleg az 1867. évi deczember hó 21-én kelt törvény értelmében, valamint a magyar országgyűlés által az 1867. XII. t. sz. értelmében 1874. évre megválasztandó delegatiókat a máso­latban mellékelt kézirataimmal folyó évi ápril hó 20-ára Budapestre összehivandóknak találtam, s megbizom önt, hogy az illető előterjesztések bemu­tatása iránt intézkedjék. Kelt Budapesten, 1874. évi márczius hó 10 én. Ferencz Józef, s. k. Andrássy, s. k. Kedves miniszterelnököm S­z­­­á­v­y 1 A közös ügyek tárgyalása czéljából a ma­gyar országgyűlés által az 1867. XII. t. sz. ér­telmében, valamint a birodalmi tanács által az 1867. évi deczember 21-én kelt ottani törvény ér­telmében 1874. évre megválasztandó delegatiókat a részükre törvényileg fentartott teendők végzésére f. évi ápril hs 20 ára Budapestre összehívandók­nak találtam. Midőn ehhez képest közösügyi minisztériu­maimat egyúttal alkotmányszerű előterjesztéseik bemutatására utasítom, megbízom önt, hogy a bizottsági tagok megválasztása és egybehívása végett a szükséges intézkedéseket megtegye. Kelt Budapesten, 1874. évi márczius hó 10-én. Ferencz József, s. k. S­z­­­á­v­y, s. k. Hasonló legfelsőbb kéziratot intéztetett Auers­­berg herczeghez. — A Deákpárt szombati értekezletén Per­cz­el Béla elnök a delegationalis választásokra vonatkozólag bejelentő a baloldali kör megállapo­dását. — Gorove óhajtja a pártok közeledése érdekében, hogy kísérlet­tétessék az ellenzék tag­jainak beválasztására, azért is, hogy a közös ügyek tárgyalásánál minél több árnyalat legyen képviselve. — Bittó miniszterelnök is nyilatkozik e kérdésről és pedig ellenkező értelemben, mire a párt elhatározza, hogy a delegáczió tagjainak vá­lasztásánál fenntartja előbbeni álláspontját s a candidatióval a kijelölő bizottságot bizza meg. Ezután a kör elnökéül Gorove István vá­lasztatott meg. Bécs, márcz. 25. (Saját levelezőnktől.) A reichsrath képvise­l­őházán­ak költ­ségvetési vitája, melynek eddigi közönyös mozzanatairól e lapban úgy a távirati, mint egyéb közlemények megemlékeztek volt — tegnap, mint valami varázsütésre, a legáltalánosabb érdekeltsé­get kelte föl. A képviselők padjai ismét egészen f megteltek s a karzatokon ismét volt tolongás és feszült várakozás. Az inger oka a cultus-minister előirányzatának egy pontjában rejlett: az inns­brucki jezsuita-k­érd­és, melyről már e lapban is történt ismételten említés, volt a napi­rend tárgya és a példátlan zűrzavar okozója. Az innsbrucki egyetemen a theologiai fakul­tás tudvalevőleg még mindig jezsuiták kezében van s a kormány e szégyenfoltot nagyon ren­den valónak kell, hogy találja, mert — szabad­elvű fakardoskodása daczára — a jezsuita­ tanárok fizetéseit a rendes előirányzatba habozás nélkül ismét fölvette. A költségvetési bizottság azonban más véleményben volt s az egész összeget egysze­rűen törölte. E két­ éles ellentét fölött volt tegnap a kép­viselőház határozandó. Mind a jobboldal, mind a hűséges s a kormányt árkon-bokron, árkon-poklon vakon követő czentrum teljes számban jelent meg. E két töredéken kívül a miniszteri előirányzat szá­míthatott még a csehekre, lengyelekre és egy-két szavazatra a baloldalról, de semmi esetre sem arra, a­mi bekövetkezett. A bizottság javaslatát Suess külön­ előadó, Herbst és Giskra fényesen védelmezték. Suess tegnapi beszéde is az osztrák képviselőházban tar­tatni szokottak legjobbjai közé tartozik, Herbstet ki­tűnő dialectikája ezúttal sem hagyta cserben, míg Giskra beszédében szintén volt néhány találó él. De mindhárman csak a falra borsót hánytak. A transactiót, az Auersperg-kormány a ked­­vencz lételemét, Beer képviselő segíté előmozdí­tani „se hús se hal“ indítványával, mely ha el­­fogadtatik, a képviselőház a szóban volt összeget a rendkívü­li költségvetésbe helyezte, a kor­mányt pedig felszólította volna, hogy az említett fakultást a jezsuiták mellőzésével más tanerők­kel töltse be. E közvetítő indítványon kívül még meg kell említenem Kopp módosítványát, mely a költségvetési bizottság indítványát igyekezett éle­sebbé változtatni. — A választék tehát elég nagy volt arra, hogy­­ zűrzavart idézzen elő. A kormány, hogy a baloldalnál eljátszott hitelén legalább némileg lendítsen, hajlandó volt Beer közvetítő javaslatához járulni s ha a szava­zásnál követett taktika a képviselőház éleslátású elnökének akarata szerint történik, e közvetítő javaslat elfogadása által legalább valami megmen­tetett. Hála azonban a baloldal fejvesztettségének, ezzel együtt — minden elveszett. A kormányi javaslattól legtávolabb Kopp képviselő módosítása állt s ha az elnök először e fölött s a közvetítő indítvány fölött csak köz­vetlen a kormányjavaslat előtt szavaztatja meg a házat, bizonyára Beer képviselő ja­vaslata kerül ki mint győztes az urnából. Először azonban, még­pedig elég megfoghatat­lanul, Herbst kérelmére, Beer indítványa fölött történt szavazás. A kormány és a baloldal egy ré­­sze igennel szavazott, a győzelmet azonban a ház egyéb egyesült töredékei vívták ki s a közvetítő indítvány megbukott, a kormány pedig le­szavaztatot­­. Most már a kormánynak nem volt j­a­v­a­s­l­a­t­a ; az előirányzatról , kezdetleges javaslatáról a közvetítő indítvány magáévá tétele által lemondott, a bizottság javaslatát meg elfogadni vonakodott. A követ­kezés az volt, hogy a kormány előterjesztést a különféle árnyalatokból összekerült többség elfo­gadta, még­pedig akként, hogy a kormán­yi elő­terjesztés elfogadása által egyúttal a kor­mányt le is szavazta — ad majorem dei glóriám. A képviselőház e jezsuitikus határozata nagy föltünést okozott. A kormányra e győzelem pyrrhusi értékű, a baloldalra az ultramontánok győzelme saját belső szervezetét s létesét megtámadott ve­reség— valódi fényes győzelem tehát csupán csak a jezsuitismus barátainak jutott ki. A közvéle­ményre azonban a jezsuitismus győzelme rendkívül lehangoló hatást tett. A sajtó máris constatálja a baloldal szétzül­­lését, a közönség meg aggódva kérdi, hogy a kor­mányelnöknek ezelőtt tizenhárom nappal nagy gar­­ral hirdetett szabadelvüsége és erélye hát ide lyu­kad ki ? S valóban nagyobb ellentétet még képzelni is alig lehet, mint a­milyen a kormánynak ez em­lített szabadelvüsködő föllépte és tegnapi­­ jezsui­­tismusa közt tátong: „Ja, so was is’ nur in Oes­terreich möglich“ — hangzik egy bécsi couplet refrainje. Ma általánosan a képviselőház tegnapi hatá­rozata képezte itt a beszéd tárgyát s a kormány jezsuitáskodó magatartását nem a leghizelgőbb glos­­sák kisérték. Annyi bizonyos, hogy a képviselőház tegnapi határozata szégyenfoltot fog képezni Ausz­tria parlamentarismusának évkönyveiben. A képviselőhá­z csütörtökig marad együtt , már ápr. 15-ikén ismét megkezdi tárgya­lásait. Az urak házában holnapra várták a felekezeti vita megkezdését, hanem a bizottság nem készült még el jelentésével s azért a felekezeti javaslatok első része csak a húsvéti ünnepek után fog az urak házának szőnyegére kerülni.­­ Az ítéleti illetékek behajtása tárgyában kibocsátott s a hivatalos lapban an­nak idejében közzétett igazságügyminiszteri kör­rendelet következtében több bíróság által tett azon kérdésre: vájjon mily eljárás követtessék az adó­hivatal által áttett hátraléki kimutatásokkal az esetben, ha az illetékszabás tárgyát képezett íté­let végrehajtását a felek nem kérelmezik­­ az il­letők, következő utasítást nyertek : Miután a fen­tebb idézett körrendelet szorosan az 1873. IX. t. sz. 8 §-ának végbekezdésében foglalt intézkedések­hez alkalmazkodik, és ezen­­­ nem czéloz egyebet, mint hogy a pénzügyi hatóságoknak mód nyújtas­­sék az általuk kiszabott illetékeket, a kiszabás alapjául szolgált ítélet bírói végrehajtásakor, a külön közigazgatási végrehajtás mellőzésével a bí­rósági végrehajtó által és igy sok esetben gyor­sabban és egyszerűebbben beszedhetni — az át­tett hátraléki kimutatások, ha beérkeztükkor a végrehajtás még nem kérelmeztetett volna — egy­szerűen a végrehajtási iratokhoz csatolandók s egyedül esek akkor, ha a végrehajtás foganatosí­tására kerül a dolog, tartandó szem előtt és al­kalmazandó az 1873. IX. t. sz. 8 §-ának rende­lete. A képviselőház márczius 25-iki üléséből. Fő érdekét a mai ülésnek a 21-es bizottság munkálata, helyesebben az a kérdés képezte, mi történjék azzal a terjedelmes munkálattal, melyet a 9-es albizottság kidolgozott. E fő tárgy egészen elvonta a ház figyelmét a napirendtől, melyet al­­elnök és a delegátusok megválasztása képez é­s el több rendbeli többé-kevésbbé érdekes interpelláci­­óktól. Ezeknek elsőjét G­á­l Mihály intézte a köz­oktatási miniszterhez. Az interpellátióra okot az állam által kivett helyiségeknek magánosok hasz­nálatára bocsátása képezte. Interpellálta ezúttal a pénzügyminisztert ,is nehány böszörményi lakos ügyé­ben, kiket az adó­behajtók jogtalanul zaklattak s meg­károsítottak. Vidliczkay József pedig, hivatkozva egy szabolcs megyei birtokos esetére, a közlekedés- és pénzügy­minisztereket interpellálja az iránt: vájjon tudtával történik-e a kormánynak az, hogy a vas­úti hivatalnokok a vasutakon utazó közönség, il­letőleg annak egyes tagjai ellen a dohánymono­­pólium érdekében kutatásokat hajtanak végre ? — Ha a vasúti hivatalnokok ily felhasználása a kor­mány rendeletein alapszik, mivel vannak ily rend­szabályok indokolva ? — Ha nem, hajlandó-e a kormány akkor intézkedni, hogy az utazó közön­ség az interpelláló által említetthez hasonló zakla­tásoknak kitéve ne legyen ? — Lázár Ádám meg azt kérdezte az igazságügyminisztertől, szán­dékozik-e a közforgalmi értékpapírok megsemmi­sítése iránt törvényjavaslatot terjeszteni a ház elé? Az előbbi interpellációk ez alkalommal válasz nélkül maradtak, Lázár Ádám kérdésére azonban az igazságü­gyminiszter azt feleli, hogy ha az elő­munkálatok befejezve lesznek, igenis terjeszt be törvényjavaslatot. Zichy közlekedési miniszter pedig Ürményinek múltkori interpellációjára vála­szolt, melyet hozzá a győr-sopronyi vasútmunkála­­tok szünetelése tárgyában intézett volt. A válaszban beismerő a miniszter, hogy a munka valóban szü­netel, minek oka a múlt évben felmerült pénzvál­ságban keresendő, ugyan ez okból már alig lehet remény ahhoz, hogy a vasút még ez évben átadatik a forgalomnak, azonban valószínűnek látszik, hogy a jövő év derekán átadható lesz. Ezután Z­s­e­d­é­n­y­i állott fel, s arra kérte a házat, hogy a 21-es, illetőleg a 9-es bizottság mun­kálatát fogadja el, s egyszerűen tegye át a minisz­tériumhoz. Kor­izmic­s nagy elismeréssel szólt a munkálatról s pártolta Zsedényi indítványát. Ir­ányi ellenző, mert a 9-es albizottság munkálatának elfo­gadása iránt a 21-es bizottság még nem nyilatko­zott. P­u­­­s­z­ky Ferencz visszapillantást vetve a 21-es bizottság kiküldésének okaira, kijelenté, hogy barátja sohasem volt azon a parlamentarismussal meg nem egyezhető indítványnak, mely a bizottság kiküldését sürgette. Azután a bizottság kiküldésének czélját ku­tatva azt hiszi, hogy az nem lehetett más, mint a co­­alitio megteremtése. A czélt nem értük el, a bizott­ság működésére tehát szükség nincs. Indítványozó, hogy az albizottság m^n^^^^^jftgzte­ssék a ház elé. 1 tartalma®®*4/ melyekre úgy, mint magára a főkért A 21-es bizottság IX. ülése 1874. márczius 25-én. Elnök: Zsedényi Ede. Jegyző: Széll Kálmán. A kormány részéről jelen vannak: Bittó J., Ghyczy K. Ülés kezdete d. 12 órakor. Zsedényi Ede : T. bizottság! A bizottság­nak t. elnöke gyengélkedő egészsége miatt nem jelenhetvén meg, korom nem irigylendő jogánál fogva elfoglalom az elnöki széket. (Éljenzés.) Te­szem ezt azon felkéréssel, hogy valamint az osz­tályokban, még a helyettes elnökség is választás útján töltetik be, méltóztassék itt is elnököt válasz­tani. (Felkiáltások: Éljen Zsedényi!) Elfoglalom tehát a 1. bizottság megbízása folytán az elnöki széket, s felkérem a jegyző urat, méltóztassék az utolsó ülés jegyzőkönyvét felol­vasni. Széll Kálmán jegyző­­olvassa a február 26-án tartott 21-es bizottsági ülésnek jegyző­könyvét.) Elnök : Ha nincs észrevétel, a jegyzőkönyv hitelesíttetik. Sennyey Pál, b. bizottsági tag úr bejelenté, hogy gyengélkedő egészsége miatt nem vehet részt az ülésben. Tudomásul vétetik: Széll Kálmán előadó. A t. bizottság egy 9-es bizottságot méltóztatott kebeléből kiküldeni azon utasítással, hogy az államháztartás kiadási részét átvizsgálván, javaslatokat terjeszszen a bizottság elé az iránt, minő megtakarítások lennének szükségesek és lehetségesek az államháztartás kiadási részében, és mily intézkedések volnának szükségesek ezen megtakarítások keresztülvitelére. Egy másik hatá­rozattal pedig utasítani méltóztatott a 1. bizottság a 9-es albizottságot arra, hogy mielőtt erre vonat­kozólag jelentését beadná, terjeszsze ki tárgyalá­sait az államháztartás fedezeti részére, kijelölvén azon rendszabályokat, melyek létesítendők vagy elő­készítendők a­ czélból, hogy az államháztartásban az egyensúly helyreállíttassék. A 9-es albizottság ezen megbízatásában eljár­ván, 65 ülésben folytatott tárgyalásokat ezen két kérdésre vonatkozólag és munkálkodását befejezvén, tárgyalásai eredményeit egy jelentésben határozta a t. bizottság elé terjeszteni, melyet az albizottság határozata következtében egy ez által hitelesített példányban ezennel van szerencsém további intéz­kedés végett a t. bizottság asztalára letenni. A jelentés mellékletét képezi az 1876., 1876. és 1877-iki évekre szerkesztett budget-tervezet, mely tervezetben azon módosítások és javaslatok számszerűen is kifejezve vannak, melyeket az al­bizottság, a t. bizottság utasításához képest, a t. bizottság elé terjeszteni jónak és szükségesnek látott. Van szerencsém e munkálatot ezennel bemu­tatni. Elnök: Ezen jelentés nyomán felhívom a t. bizottság tagjait, méltóztassanak nyilatkozni azon eljárás iránt, melyet e jelentéssel szemben köve­tendőnek vélnek. Gorove István: T. bizottság! A 21-es bizottságnak tagjai közül azok, kik a 9-es bizottság munkálkodásában részt nem vettek, annyira érdek­kel viseltettek a 9-es bizottság munkálata iránt, hogy annak főbb részleteit, feltételezem, hogy is­merik. Ismerjük mindnyájan különösen azon lelkiis­meretes szorgalmat és buzgóságot, melyet a 9-es bizottság ezen munkálat kidolgozásában kifejtett. Megfogható előttünk, hogy a tárgyalások, melye­ket ezen munkálat elkészítése igénybe vett, igen terjedelmesek voltak és nevezetes időt vettek igénybe, a­mi annyival inkább megfogható, ha tekintetbe vesz­szük­, hogy a 9-es bizottság tagjainak ideje sok más országos teendővel volt időről időre igénybe véve A munkálat keresztülvitele tehát egy kissé több időt vett igénybe, mint a­hogy ez előrelátha­tó volt, de valamint a 9-es bizottság eme munká­latának terjedelmes tárgyalása több időt vett igény­be, úgy kétséget nem szenved, hogy ha ezen mun­kálat a 21-es bizottság által vétetnék tárgyalás alá, ennek tanácskozásai nagyon hosszú időre nyúlnának, mert feltehető a 21-es bizottság min­den tagjáról, kik e részben felhíva vannak véle­ményt mondani, hogy hasonló lelkiismeretes szor­galommal fognának ezen munkálat megbírálásához, semmiképen sem vonakodván azon munkától, mely e végből rá­juk várna. Igen, de t. bizottság! ha így haladunk, azon felül, hogy még mindig kérdéses, váljon ezen tár­gyalás, mely a munkálat felett e bizottság kebe­lében megindíttatnék, kívánatos-e most, előttem tisztában áll az, hogy így eljárva, a 21-es bizott­ság kiküldetésének egyik részét, egy igen momen­­tuásos feltételét, mely a határozatban, melylyel kiküldettünk­ben foglaltatik, alig lesz képes tel­jesíteni. Mindnyájan tudjuk, hogy a megbízásban ben­foglaltatik még az, hogy e bizottság munkája oly időben kerüljön a képviselőház tárgyalása­­elé, hogy a kormánynak elegendő ideje legyen ezen munkálatot átvizsgálni, ennek nyomán nézeteit­­.T­o­anítani és előterjesztéseit a házban megtenni. Részemről tehát attól tartok, t, bizottság, ha désre vonatkozólag Tisza Kálmán elmondá véle­ményét, kijelentve, hogy ő is a ház elé kívánja terjesztetni a munkálatot. Beszédét, valamint az előtte és utána elmon­dottakat holnapi számunk részletes tudósításában találják olvasóink. * A tárgyalás további folyamában a ház azon határozatot hozta, hogy a 21-es bizottság a maga részéről minden tárgyalás nélkül nyújtsa be a ház­nak 9-es albizottsága jelentését. — A 21-es bi­zottság ennek folytán holnap a képviselőház ülése előtt még egy ülést tart, melyben előreláthatólag kimondja feloszlását. Másod alelnökül szótöbbséggel Torma Ká­roly választatott, s beadattak a szavazatok a de­­legatio tagjaira. * A főrendiháznak is volt ülése ma, mely érdekessé vált Ghyczy Kálmán beszéde által. Különben itt is a delegátusokra adattak be a sza­vazatok.

Next