Ellenőr, 1874. október (6. évfolyam, 269-299. szám)
1874-10-09 / 277. szám
Előfizetési árak: Egész évre . . 20 frt. — kr. Évnegyedre . . 5 frt. — kr Félévre . . . I© „ „ Egy hónapra . 1 , 80 . Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-uteza 6. sz. Semmit nem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. 277. szám. Budapest, péntek, október 9. 1874. POLITIKAI NAPILAP. Hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 6. sz. (Légrády testvérek irodájában). Kiadó-hivatal: Előfizethetni helyben és posta utján, nádor-utcza 6. sz. a. A lap szétküldésére vonatkozó reclamációk Légrádytestvérek irodájába (nádor-utcáM 6. sz.) intézem ők. VI. évfolyam- Az „Ellenőr“ ára mint eddig: Egy évre.............................20 forint — kr. Félévre..................................... — kr N gyedévre ...... 500 kr. Egy hóra ...... 1 „80 kr. Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza az „Ellenőr“ kiadóhivatala (Pesten, nádor-utcza, 6. sz.) Százalék a könyvárusi utón történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. TÁVIRATOK. Zágráb, okt. 8. Az országgyűlés folytatja a közigazgatás szervezését illető általános tárgyalást. Vicetic (jobboldali) a javaslat ellen szól, és a tárgyalás elhalasztását indítványozza, míg a határőrvidék és Dalmátia be lesznek kebelezve. Zivkovics osztálytanácsos, az előtte szólót cáfolván, a javaslat mellett nyilatkozik. Holnap a tárgyalás folytattatik. Bécs, okt. 8. A tőzsdén, a „Presse“ szerint híre jár, hogy a magyar kölcsön aláírói az aláírt összegek 25°/0-ját kapják. Bécs, okt. 8. A „Pressernek Berlinből jelentik : Arnim tegnap fiával és az ügyvezetővel értekezett és a vizsgálóbíróval szemben is határozottat) kijelenté, hogy a visszatartott papírokból sohasem tett valamit közzé és semmit sem szánt közzétételre, és a papírok semmiféle államtitkot nem tartalmaztak. München, okt. 8. Az anyakirályné már formailag bejelenti az evangélikus egyházból való kilépését. Berlin, okt. 8. A „Börsencarrier“ bizonyosként kijelentheti, hogy a porosz bank csak azon esetre fogja a leszámítoló kamatlábat fölemelni, ha ez az angol bank részéről történik. Berlin, okt. 8. A mai tőzsdén új magyar kincstári utalványok 913/4-del voltak forgalomban. Berlin, okt. 8. A „Kreuz-Zeitung“ fenntartja Arnim gróf betegsége felől hozott hírét, s hogy a gróf állapota orvosi támogatást igényel, a a foglyot sógora és fia látogatták meg egy törvényszéki hivatalnok jelenlétében ; a szabadlábra bocsátási folyamodvány csupán a vád módja migett utasíttatott vissza. Darmstadt, okt. 8. A képviselő kamara elfogadta a vallási rendek és congregatiók s a vallási és egyházi egyesületnek megadóztatására vonatkozó törvényjavaslatokat. Linz, okt. 8. A választási rend 12. és 14. §§-ainak módosítását célzó törvényjavaslat elfogadásához nem járult a többség 2 8-ad része; a jobboldal is ellene van. Glasgow, okt. 8. Ma nagyszámú közönség részvéte mellett tartatott meg egy protestáns - meeting; Macdonald elnök elismerését fejezte ki Disraelinek protestáns érzelmisége fölött, s ki , emelte, hogy a kormány elég erős arra nézve, hogy az ír ultramontánok támogatását nélkülözhesse. A gyülekezet rokonszenvét nyilvánítá ki Németországnak Róma elleni küzdelme fölött. Siew-Korb, okt. 8. Alabamában a fehérek elhatározták a szerecsenyek szavazását megakadályozni, hacsak azok nem a fehérekkel szavaznak, a fehérek felfegyverzett bandái barangolják be a várost. Buenos-Ayres, okt. 7. Egy jelentés szerint a csapatok és az insurgensek között összeütközés történt, a kormánycsapatok megfutamodtak; a viszálykodások kiegyenlítése végetti alkudozások függőben vannak. Bécs, okt. 9. (Hivat. zárlat.) Magy. földteherm. kötvény 77.25. Salg.-Tarján 90.—. Magyar hitel. 235—. Magyar záloglevél 86.25. Erdélyi 139.—. Magyar keleti vasút 56.—. Magyar sorsjegy 86.— . Tiszai vasút 210.50 Magyar vasúti kölcsön 99.50. Angol-magyar 35.—. Franco-magyar 85.50. Mföld 141.50. Magy. északkeleti vasút 120.—. Keleti vasúti isebbségi kötvény 72.40. Porosz pénztári utalvány —.—. Magyar gőzhajó elsőbbségi kötvény —.—. Magyar zöldhiteintézet 88 50. Török —. —. Municipális 37.50. A magvetők. A mezei munkálkodásnak vége. A földmivelő betakart, maholnap elszántott, — és visszatér csöndes házi tűzhelyéhez. Az iparos vásározása még mostan javában folyik, de pár hónap múlva teljesen megszűnik, és megmarad szerény házi tűzhelye mellett. Visszatér és megmarad ? Ez ép a kérdések kérdése. Következnek a hosszú téli esték, tele unalommal, szórakozási vágygyal, mely kielégülést a legjobb esetben mihaszna időlopásban s roszabb esetben bűnös pazarlásban keres és talál. Aki a kisvárosi és falusi életet ismeri, jó lélekkel tanuskodhatik mellettünk, hogy az télen által kihalt, zajtalan; a munka majdnem mindenütt szünetel, legfeljebb csakúgy immel-ámmal halad ; beköszönt a renyhe dologtalanság, az erkölcsfertőztető henyeség, s a földmivesek és iparosok jó része a kisvárosban és falun — a kártyához, a boros pohárhoz folyamodik: éli idejét és pénzét, erkölcsi és szellemi erejét, sokszor, fájdalommal tapasztaltuk, a maga és családja boldogságát is. Amit a nyáron és őszön szorgoskodással és szerencsével gyűjtögetett, azt télen nagyobbára eltékozolja. Hazánk természeti áldó gazdasága, népünk tagadhatlan testi munkaereje az esztendő egyik felében megszerzi azt, amire a másikban szüksége van a munkásnak, és ez, általánosságban elmondhatjuk, alig is törekszik többre. Ha a télire valója kamarájában elhelyezve, akkor, felfogása szerint, eleget dolgozott, eleget fáradott. Nem kell aggódnia. S nemcsak nem aggódik, gond nem fedezi homlokát magáért és családjáért, — sőt egészen gondtalanul fecsérli azt, amit megkeresett. Nem kellene messzire mennünk és kétségtelenül, igen leverő adatokkal bebizonyíthatnók, hogy zilált nemzetgazdasági viszonyaink a nép zilált gazdaságában és könynyelmű pazarlásában is gyökereznek. Igen kicsiny mérvben van meg bennünk a takarítás ösztöne; nem gyűjtünk szakadatlan munkássággal, csüggedetlen szorgalmatossággal, nem rakosgatunk el a vénség munkanyűgző, sokszor munkaképtelen napjaira; sőt ellenkezőleg igen élénk és észrevehető módon működik bennünk az édes semmittevés hajlama, az imádott heverés vágya, s még a barátságos czimboraságtól és vígestéktől sem vonakodunk. S nem kellene messzire mennünk, csak a helység házáig, és kétségtelenül meggyőződhetnénk, a bűnügyi statistikai adatok megtekintése által, hogy a bűntények száma télen aránytalanul, összehasonlíthatóanul nagyobb. Tudjuk, más országokban is hasonló jelenség mutatkozik , de tudjuk azt is, hogy az összehasonlítás oly kedvezőtlen eredményeket, mint nálunk, csak igen kevés helyütt mutat. A téli este kínálatossága, a czimborák csábítása, az unalomnak és henyeségnek mételye, a bornak gőze mindenütt meghozza a maga bűnös gyümölcseit, de oly buján, mint nálunk, mégis kevés helyütt. Népünk csapongó képzelme, tul izgékony, könnyen lobbanó vére, a pillanattól elragadott hevessége — hideg, kimért, fontoló ítélettel ellen nem őriztetik, ellen nem súlyoztatok s a kínálkozó alkalom igen hamar megejti. S még csak minden utógondolat nélkül, teljes szigorúsággal el sem ítélhetjük azt a népet ! Váljon tanult- írni és olvasni ? Váljon kifejlődött-e ép erkölcsi érzéke, ép itélő-tehetsége. S felfogja-e teljes mivoltában kihágása és bűne horderejét ? Képes-e fölszámítani az utókövetkezményeket ? Számtalan esetben határozott nemmel kell válaszolnunk. Hiányzott erkölcsi talaja, melyen szilárd egyenességgel megállhatott volna ; s hiányzott biztos itélő-tehetsége, mely tilalomfát állított volna föl a kihágó és vétkező előtt, az „enyém“ és „tied“ határainál. Számtalan kihágásnak és bűnnek ez az oka. Azért ha azt akarjátok, hogy a népek erkölcsei kristályosodjanak, anyagi jóléte gyarapodjék, szellemi képessége fejlődjék, s ezzel egyetemben az ország anyagi, szellemi és erkölcsi állapota új virágzásnak induljon, gondoskodjatok minden áron és mindenütt a nép értelmének fejlesztéséről. Bizony az a tőke, melyet ebbe fektettek, busásan meghozza a maga kamatait, s az a mag, melyet itt elhintettek, dúsan fizet. Ti lesztek az igazi magvetők. Adjatok alkalmat a népnek, hogy a henyeséget és unalmat megutálhassa, adjatok kezébe eszközt, melynek segélyével másra is képes legyen, mint borozni és kártyázni. A jó hatás nem maradhat el! . . Dolgozzék kiki e feladat megoldásában tehetsége szerint, erejéhez képest, ragadjan meg minden kicsiséget, mely néhány lépéssel közelebb viszen a czélhoz. Mi féltő aggálylyal ragaszkodunk mindenhez. S ép azért végtelenül sajnáljuk, ha egy-egy eszközt ki hagyunk siklani kezeink közül. Ilyen volt a felnőttek oktatása, melyet a kormány a télre teljesen megszüntetett. Tudjuk, hogy a felnőttek oktatása nem mindenütt eredményezett fényes sikert, de, bár lassan, biztosan hódított az értelmiségnek és erkölcsösségnek. A népnek szemérmetessége, az oktatás rendszertelensége sok gátat gördített meghonosodása eleibe, azonban e szüneteltetés még több akadályt okoz. ] Újra a kezdet bajaival kellene küzdenie, megint az újság idegenségével fog ijeszteni, s a bukott ügynek reménytelenségével kedvetleníteni. Mert rég elismert igazság, hogy mindennek könnyebb első megindulásakor felvirágoznia, mint a már szenvedett kudarcz és bukás után. Egyfelől a felnőttek oktatásának jövendője érdekében, másfelől a népnek értelmi fejlesztése végett — gondoskodni kell a télre rendes felolvasásokról. Minden kis városban, minden faluban, s hasonlókép a nagy községekben is, álljanak össze az intelligentia tagjai s alkossanak felolvasó-társaságot. S ez vonja el a népet elkövetendő hibáitól, vonzó, népszerű előadásokkal édesgesse estélyeihez, s az egyes tudományok alapigazságainak közléseivel gyarapítsa annak ismeretét, tudását. A földrajz és történelem, a természettan és nemzetgazdaságtan, az uj méter-mérték s általában a számtan, az alkotmány-ismer irodalom háladatos tárgyakat szolgáltatnak, s a felolvasónak gyönyört, a hallgatónak hasznot nyújtanak. Elismerjük mi azt készséggel, hogy az ily felolvasó-társaság áldozatot bizand, de minden egyes tagjának jusson eszébe s fáradságáért lelje benne jutalmát, hogy azt az áldozatot a haza oltárára szenteli; s melegítse keblét kinek-kinek az a valódi hit, hogy ők — az igazi magvetők!. . . Justus. Undapesti sxni apák. Péntek, okt. 9-én. Bérlet NEMZETI SZÍNHÁZ. 123. szám Ármány és szerelem. Szomorujáték 5 felvonásban. Irta Schiller F. Fordította Szenvey J. Személjük: Walter, német kisfejedelemségi elnök — Feleki Ferdinand, fia, őrnagy — — — Lendvay Kalb, udvarnagy — — — — Vizváry Lady Milford, a herczeg kegyencze — K. Jászay M. Wurm, az elnök titoknoka — — Bercsényi Müller, zenész — — — — Szigeti József Neje — — — — — Szatmáry L-na Lujza, leányuk — — — — Lendvayné Zsófi, a Lady komornája — — — Tóth Mariska Szolga a Ladynál — — — — Leövei Komornok az elnöki és — — — Gonda Kezdete 7 órakor. ISTVÁN TÉRI SZÍNHÁZ. Tricode és távolét Vígjáték 5 felv. — A magyar kölcsönre való aláírás még tegnap, tehát egy nappal a kitűzött határidő előtt, minden aláírási helyen bezáratott. A túljegyzés jelentékeny. Budapesten 3,380,000 frt íratott alá, s így négyszer annyi, mint a múlt tavaszszal nyitott aláírásnál, mikor 860,250 frtra rúgott csak az aláírások összege. A Minisztertanács tartatott tegnap Bittó elnöklete alatt. A tanács a „P. L.“ szerint, néhány még el nem intézett pénzügyi törvényjavaslatot, továbbá a belügyi és az igazságügyi miniszterek néhány javaslatát tárgyalta és intézte el. A pénzügyi törvényjavaslatok elvben már előbb jóváhagyattak, tegnap csak a részletek és néhány csak most a minisztertanács elé terjesztett javaslat tekintetében tartottak tanácskozást, mely úgy mint a szakminiszterek különböző javaslatainak tárgyalása, a napokban folytattatni fog. A „Pesti Napló“ ma reggeli számának hírrovatában értesítés foglaltatik a gödöllői választókerületben megindult baloldali mozgalomról. Ezen értesítés következőleg végződik . ,,Mint értesülünk, a Deák-párt is Akit feljelöltet, akinek megválasztását bizonyosnak tartják.“ Ugyan kik tartják annak és minő alapon ? Valóban kiváncsiak vagyunk megtudni, hogy a jobboldali kormányzat híve gyanánt lépni fel, milyen indokokkal léphet elő akár ki is azon botrányos gazdálkodás után, mely a jobboldal hét évi uralkodásának dicsőséges eredménye gyanánt, a bukás szélére vezeté a deficitek és adósúlyosbítás csüggesztő utain tántorgó nemzetet. Hogyan! Önök még most is mernek győzelemről álmodozni, daczára a romlásnak, melyet Magyarország összes érdekeire idéztek elő? Vagy tán akár megvehetőnek akár erőszakolhatónak tartják még az olyan kerület érzelmét is, a mely zokogva állott egy Beniczky Ödön sirja körül s tudja, hogy mily nemes és hit volt az, ki országos érdekeit képviselé az ország tanácsában? Beniczky Ödön kerületében egy jobboldali képviselő megválasztatását tartani bizonyosnak, annyi mint insultálni a gödöllői kerület elvhűségét és kegyeletét. Ennyit a „Pesti Napló“ értesítésére. Ami a kerület baloldali polgárait illeti, ezeknek csak annyit mondunk, hogy állapodjanak meg egy jelöltben. Azok, akikről a hír beszél, mind derék emberek, s megérdemlik a bizalmat, de a kerület csak egy képviselőt választhat, nem hármat, sem kettőt; s ha mégis kettő vagy három jelölt talál lenni, akkor a jobboldal győzelmi számítása még nem is oly kába, mint amilyennek azt tartjuk a Beniczky Ödön által képviselt kerület iránti tiszteletből. Mi nem elegyedünk a jelöltség személyes kérdésébe, s csak arra kérjük az illetőket, hogy gondolják meg a párterő elforgácsolásának eshetőségeit. — A kiskun kerület önálló törvényhatósággá leendő alakításának Ügye, mely, mint annak idején jeleztük, illetékes helyen elvi ellenzéssel nem találkozott, ismét egy lépéssel haladt a kedvező végmegoldás felé, amennyiben Félegyháza városa szept. 29-ikén tartott közgyűlésében lelkesülten elfogadá a miniszter által kijelölt álláspontot, kidolgozta a Kis-Kun megye tervezetét, mely szerint ez, teljesen magára hagyva is képes a megyei önkormányzat összes költségeit államadójának mintegy 9, tehát még csak nem is 10°/0-ával fedezni ; e szerint megalakulásának útjából a legnagyobb nehézség el van hárítva. A többi kiskun községhez idevonatkozólag intézett átirat egész terjedelmében az alább adott félegyházi levélben foglaltatik. Budapest, október 8. Az „Orenoque“ visszahívásával kihúzta végre a franczia kormány józan meggondolása Olaszország testéből a mérges falánkot, melylyel a rövidlátás egyik pillanatában tekintélyes hatalma jelét vélte szükségesnek lefűzni, mintegy örökös emlékeztetőül a kiskorúság keserves éveire, midőn a hatalmas gondnok, onnan a Tuilleriákból, egy szemhunyorítással intézhető a cseperedő nemzet sorsát. Akkor még fájó megadás, alázat és könyörgés volt a széttagolt olasz nemzettest szomorú osztályrésze, s a nagyúri lenézéssel nyújtott alamizsnáért, — melynek becsét tetemesen csökkenté a köteles „ miatyánkok “ üdvözitő erejére s egyéb reálisabb „szolgálmányok“ hasznára való spekulátió, — ez alamizsnáért — mondjuk — hálát, hódolatot, holtig való lekötelezettséget és az apró megaláztatások nyugton eltűrését lehetett követelni a gyönge nemzeten, melynek jövőjébe vetett megrendíthetetlen hitén kívül nem volt más ereje. De azóta ez erős hit, a bátrakat segítő szerencse, s az igaz ügyet oltalmazó gondviselés : egygyé forrasztó, nagggyá növelte e nemzetet, megedző izmait, s felszította lelkében a kényszerűség hamva alatt szunyadó önérzet parazsát, melyen veszélyesen megégetheti magát, aki oktalanul játszik vele. A franczia politikusok sokáig játszottak e tűzzel és igen oktalanul. Nekik az 1870- diki nagy események után is az egykori kis rongyos Itáliácska volt az egységes Olaszország, kivel óriásul állanak szemben s egy lábdobbanással sutba kergethetik; és ha már elismerik is személynek, legalább valami látható jellel mutatják ki rajta, hogy van hozzá dologi joguk, mint a rabszolga birtokos megbélyegzi az ő „jószágát.“ Ilyen jelző bélyegnek szánta egy szerencsétlen ötlet az „Orenoque“ nevű hadihajót, mely Civitá Vecchia kikötőjében horgonyt vetve, a nemzetközi révjog oltalma alatt igen kényelmesen megfelelhetett a czélnak, hogy látható legyen, sértő, megalázó, boszantó, az úri jogok kifejezése, nemzetközi szabályokkal okadatolható tiltakozásra mégse szolgálhasson okul. Ez, a legenyhébb szóval élve, igen rabulistikus fogás volt, semmiképen nem méltó a franczia nemzet egyenes lelkűségéhez. De még kevésbbé volt méltó a fogás indokolása azon szabad szellemhez, melynek a modern világban épen a francziák földje vallja magát par excellence hazájául, és nem jogtalanul. Nyomorúságosabb ürügyet, s mely e tulajdonsága mellett mégis oly kiválólag alkalmas legyen vérig sérteni egy nemzet önérzetét, keresve se lehetett volna találni. A pápának tetszett magát a „Vatican foglyául“ tekinteni; tetszett fölvennie czimébe „servus servorum domini“ mellé a „rablók rabjá“-t is, és tetszett a falra festenie mindazt a sok ördögöt, ami ország világ tudtára csak a gyönge aggastyán, vagy inkább csak az ő környezetének agyában szülemlett, s csak a rosz lelküség és butaság birodalmában tengette hazug életét, és ime a franczia kormány sietett megilletődni a szerencsétlen fogoly siralmas állapotán, s hogy legalább nagyobb sanyaruságoktól megóvja, rendelkezésére bocsát egy hadihajót mélyen, ha a „rablók“ tán még rettenetesebbé akarnák tenni kinszenvedő „rabságát,“ idejekorán megmenekülhessen. Ide ment ki „sans phrase“ az „Orenoque“ Civitá Vecchiába küldetésének ürügye. A hímes szavak alá rejtett valódi értelem, világosan az volt, hogy tehát Francziaország elismeri a pápát fogolynak, czélszerűnek látná menekülését már most, és tud képzelni olyan eshetőséget, hogy a szökés imminens szükséggé válhatik, és ehhez képest az olasz nemzet rabló-gyilkos volta, s az olasz király börtönt őri hivatalos állása szintén igen szépen el volt ismerve. Francziaország lobogójának nem igen volt még alkalma több pirulásra, mint mikor ott lobogott az „Orenoque“ árboczán, szégyentakaróul e méltatlan expeditió fölött. Az olasz nemzet felháborodását csak a kormány higgadt türelme fékező, melyből már-már kezdett nem hiányozni a férfias önérzet amaz éles, szúró vonása, mely a méltatlan bántáimat hideg megvetéssel szegzi át. Az ilyen nyíl pedig leghamarább lesz végzetes röptűvé, ha az események a szenvedély kezét is feloldják, s megtorlás idején ez a kéz nyúl a felzajlott ideghez. Egy barátul hasznos, ellenségül veszélyes ország őszinte rokonszenvét igy koczkára tenni, s igy próbára egy alapjában lobbanékony természetű nemzet türelmét: nem tudjuk hirtelen, oktalanságnak volt-e nagyobb, vagy s hatalmi képzelgésnek azon Francziaország részéről, mely alatt külellenség és belviszály folyton ássa a robbantó akna-járásokat, s csak egy szikra kell, s légbe röpül a béke erős vára, melyből oly sértő nagyuriassággal vélt paczkázhatni, a kicsiny jó barátokkal. Volt, nincs. Ne legyen több szemrehányás érte. A józan ész diadalmaskodott az álbüszkeség felett, s az „Orenoque“ tegnap este óta nem botránkoztatja már az olaszok nemzeti érzületét, s a kölcsönös szeretetre és barátságra utalt nemzet jó egyetértésén ütött seb, a gyöngéd figyelem, s előzékeny tapintat ápoló kezén könynyen beheged újra. Önnön gyöngeségén vett diadalának nem fogja kárát látni a franczia kormány. A nizzai kérdés, melyet bár nem az olasz kormány, de kétségkívül az ingerelt olasz nemzet szított égetővé, nagyon kellene csalódnunk, ha mihamar nem jelezné kialvásával a két nemzet közt helyreállt jó viszony első következményét. Másodiknak igen valószínűleg ama befolyás csökkenése fog sorakozni, melyet a franczia érdekek rovására Németország gyakorolt, jóval túl az őt megillető mértéken. S ez eshetőségnek már puszta kilátása is figyelemreméltó jelentőséget kölcsönöz általános európai szempontból is az „Orénoque“ viszszahivatásának. Egy régi honvéd barátunktól veszszük Aradról a következő levelet, melyet, noha némileg elkésett, közlünk egész fejedelmében: Arad, október 6. Többször megengedtük magunknak, hogy a mai fiatalságnak, — sőt a mai összes nemzedéknek általában szemére vessük azon anyagi irányt, amelyen Horatius mondataként: „A cives,cives! quaerenda pecunia primum: Virtus post nummos“ — a pénz után futva, hátat fordít az erénynek, a kegyeletnek. — Nem akarván ugyanazt tenni, a mit másoknál megrovunk, — nem csekély áldozattal, 53 métföldnyi útra vállalkozva a mai gyásznapot Aradon töltjük. Nehogy rövid tudósításunkkal elkéssünk — mintegy 31 órai vasúti utazásunk leírását kihagyjuk czikkünk keretéből, csak azon egy észrevételünket nem hallgathatjuk el, miszerint meg nem foghatjuk, mire valók.Váradon az utczák német feliratai, kivált mintán oly utczát is láttunk, a melynek neve csak németül van felírva. De menjünk egyenesen Aradra. Tegnap d. u. 4 órakor a csabai vonaton érkezünk meg; a vidékiek többnyire ekkor jöttek. A még igen derék csapatot képező aradi régi honvédek sorakozva, egy üdvözlő beszéddel fogadtak, amelyre a vidékiek részéről Gáspár Endre v. h. tak valódi katonai rövidséggel, de szívélyesen felelt. Az elszállásról czélszerűen volt gondoskodva. A pályaudvaron minden oly honvédegyletnek, amely küldöttségét bejelentette, nevét egy táblácskára írva zászlónyelen tárták, s igy könnyű volt eligazodni, mert a küldöttek látván, hol van pl. „Jászság“, „Bihar“ stb. oda mentek, és ott az illetőnek megmondván saját nevét, kezébe kapta az elszállásolási jegyet, amelyen a ház száma és háziúr vagy szállásadó neve volt felírva. Bérkocsit a bemenetelre közel nem találván, önkényt kínálkoztak magánkocsik, amelyeken egy-egy polgár is felülvén a kocsis mellé, minket illető szállásainkra elvezetett. Sok házról és ablakairól fekete és nemzeti szintű lobogók, az ablakokról bájos hölgyek arczai üdvözlenek, s látni akarták a régi honvédeket. Házigazdáink szívesen fogadtak és mindenképen kedvünkre jártak. Az esmerkedési estély tegnap, a Vas-féle vendéglő teremben, elég kedélyesen, de igen csendesen folyt le, s bár egy-két régi barátságot megújítottunk, egy két sohase látott bajtárssal is megismerkedtünk . Ösmeretségi körünk tetemesen nem gyarapodott, mert a hosszú utazástól eltörődve, szállásainkra kívánkoztunk, sokan pedig meg sem jelentek. Ma — 6 a reggelre — a tegnapi borulat eloszlott, sőt 9 óra tájban kellemetes melegben indultunk meg a városligetből, ahová az ékesen egyenruházott önkénytes tűzoltó-testület és ennek zenekara is kijővén, befelé a menetet vezette. Midőn a t. minorita atyák egyházához értünk, a mely mint értesültünk Aradnak legnagyobb, de mégis igen szűk temploma a tűzoltók által képezett sorfal közt léptünk be a kivált női közönséggel már meglehetősen megtelt egyházba. A zenétől kísért nagy mise közben egy lelkész a szószékre lép. „Inkább ne beszélne, csak végeznék mentül előbb a misét,“ gondolák magukban sokan, mert a lég máris igen rekedt meleg és nehéz volt, „hogy kimehessünk.“ Ezekre azonban örvendetes csalódás várakozott, mert a szónok, Varga Ferencz gyoroki plébános (ha jó értesültünk) — oly remek egy beszéddel lepett meg, amilyent még annyi időn át is szívesen hallgattunk volna mindannyian. Kevés volt közöttünk aki szemeit szárazon hagyta, hiszen igaz, hogy maholnap úgyis csak könyeket leszünk képesek ontani az eszmékért, amelyekért 25 év előtt vérünket ontottuk, de néha-néha maga a szónok is annyira elérzékenyült, hogy hangja már-már elakadni készült. Nem rendelkezünk oly szerencsés emlékező tehetséggel, amelynek segélyével csak tűrhető kivonatot is adhatnék e beszédnek; elég legyen annyit mondanunk, hogy a hazafi érzelmeit a római kath. vallás kívánalmaival oly szerencsésen egyeztető, miszerint beszéde illett a helyhez, ahol mondatott és azt mégis minden keresztény sőt nemkeresztény is nemcsak meghallgathatta, de épületesnek is találta. Hogy a szónok nem közönyös figyelemmel kiséri ügyeinket, állapotainkat, érzelmeinket, abból is látunk, hogy a beszéde végéhez illesztett imában arra kérte istent „törje meg szíveinkben a közönyösséget.“ A mise alatt — mint hallók — a helybeli izraelita énekkar működött. Mise után ismét zászlók alatt és tűrhető rendben, a fellobogózott házsorok közt, amelyek közül zászlói sokaságával az izraelita imaház tűnt ki leginkább, a Maros hídján átmenve, s a várat balra hagyva, az innen Zsigmondháza felé még jó távol eső vesztőhelyre vonultunk. Már a város utczáin, kivált az egyház előtt, hullámzott a lakosság, de a mennyien velünk együttl e szent helyre kizarándokoltak, valóban nagy ■ itten tanúsították