Ellenőr, 1874. november (6. évfolyam, 300-329. szám)

1874-11-25 / 324. szám

Előfizetési árak: Egész évre » . 30 frt. — kr. Évnegyedre . . 5 frt. — kr Félévre . . . 10 „ — „ Egy hónapra . 1 , 80 , egyes szánt ára 10 krajczár. szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utca® Sa­la Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszakülldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el POLITIKAI NAPILAP. Hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 6. na. (Légrády testvérek irodájában). Kiadó-hivatala : Elöfizethetni helyben és posta útján, nádor-utcza 6 u. a. A lap szétküldésére vonatkozó reclar­ációk Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. 324. szám, Budapest, szerda, november 25.1874. TI. évfolyam- Az „Ellenőr“ ára mint eddig: Egy évre ....... 20 forint — kr. Félévre.........................................10 „ — kr. Negyedévre.................................5­0 — kr. Egy hóra......................................1­­­80 kr. Az előfizetést — postai utón vagy sze­mélyesen — nyugtázza az „Ellenőr** kiadó­hivatala (Pesten, nádor-utcza, 6. sz.) Százalék a könyvárusi utón történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. TÁVIRATOK. Bécs, nov. 24. A képviselőház mai ü­lése alkalmával a kereskedelmi miniszter vasúti ügyek­ben hozzá intézett interpellációkra válaszol, mond­ván : 1872-ik évben tíz milliónyi szubventió en­­gedményeztetett, és 245 mértföldnyi pálya volt munkálat alatt, miből 1873-ra 123 mértföld ma­radt fönn; 1874-ben ez még 95 mértfölddel szaporo­dott ; 1875-ben körülbelül 50 milliót fog az állam ki­adni, a vaspálya-budget nagyobb mérvbeni megterhel­­tetését, a jelen körülmények tekintetbevétele mellett, a kormány czélszerűtlennek tartja 1876-ra már 100 mértföldnyi vaspálya kiépítése van biztosítva. A miniszter a részletezett programmra, valamint a vasútépítési törvény módosítására vonatkozó tör­vényjavaslatok beterjesztését ígéri, s reméli, hogy eme nyilatkozata folytán föl lesz mentve a hozzá intézett ide vágó interpellációkra választ adni. (Élénk brávók.) Ezután a részvénytársasági tör­vényjavaslat fölötti vita folytattatott. London, nov. 24. A földrajzi társulat teg­napi gyűlésén sir Rawlinson elnök jelenti, hogy a legközelebbi éjszaki sark­ expeditió jövő évi május­ban fog elindulni.­­ Sir Chamber tegnap Exes­­terhallban felolvasást tartott az angol alkotmány­ról és ennek protestáns jellegét kiemelvén, azt mondá, hogy a német császár és Bismarck Német­ország állami jogainak Róma fennhéjázásai elleni rettenthetlen vélelmezésükért minden protestáns legszívélyesebb vonzalmát érdemlik. Bern, nov. 24. A 19 genfi nagytanácsos­­választásnál a szabadelvű­ radikális jegyzék győ­zött. — Az összes graubündeni alpesi postavona­­lon — az Albula-szoros kivételével — a közleke­dés ismét helyre van állítva. Páris, nov. 24. Thiers ma reggel visszaér­kezett. — A ,,Nieves“ spanyol hajó, három mat­­rózjai szabadságba helyeztetve, a belgiumi határig kísértettek, miután a spanyol kormány a spanyol consul által Bayonneban emelt reclamációit nem támogatta. — Az orosz császárnét ma estére vár­ják; a szerdai napot itt töltendi. Berlin, nov. 24. (Birodalmi gyűlés.) A bi­rodalmi igazságszolga törvény első tanácskozásánál, Poroszország, Württemberg és Bajorország igazság­ügyminiszterei a javaslat mellett­­emeltek szót, míg Lasker képviselő annak hiányaira utal. A vita a holnapi gyűlésen folytattatni fog. Berlin, nov. 24. A „Nordd. Ztg.” a bécsi sajtó ellenségeskedéséről a német ausztriaiak ha­sonló érzületére vont következtetését elhamarko­dottnak, alaptalannak jelenti ki, s elégtétellel fo­gadja azon biztosítást, hogy az osztrák népesség túlnyomó többségi a német birodalommal rokon­szenvez, és mint Németország, hasonlókép óhajtja az Ausztria-Magyarország és Németország közti ba­rátságos viszony megerősítését. Sz.-Pétervár, nov. 24. A császár Livadiából való elutazását r­észulléte miatt elhalasztotta és csak deczember elején érkezik ide. A császárné St.­Remóba utazik, hol teljes fölépüléséig marad. — Zion ta­nár, kinek hallgatótermében a tanulózavarok kez­dődtek, a külföld számára hat havi szabadságidőt kapott. _________ Bécs, nov. 24. (Zárlat.) Hitelrészvény 233 75 Ga­­licziai 241.»/,. Állam­vasút 303.—. Járadék 6995. 1860-dik 109.'/2 1864-diki 138.V. Ezüst 105.—. London 110.45. Unió bank 117.V,. Általános épitőbank 35.7«. Angol-ausztria 146.‘/a­ Lombardok 134.-. Tramway 126.-. Hitelsorsjegy 168 —. Napoleondor 890.—. Arany 526.—. Frankfurt 92.15 Porosz pénzutalvány 163.7,. Török sorsjegy 56.—. Angol épitőbank 46 —. Bécs, nov. 24. (Hivat. zárlat.) Magy. földteherm. köt­vény 77.80. Salg.-Tarján 79.7.­ Magyar hitel. 229­7. Ma­gyar záloglevél 86.80,. Erdélyi 133.»/,. Magyar keleti vasút 54.»/,. Magyar sorsjegy 81.»/,. Tiszai vasút 192 — Magyar vasúti kölcsön 97.»/,. Angol-magyar 28.—. Franco-magyar 75.—. Alföld 137.7a­ Magy. északkeleti vasút 114.—. Keleti vasúti elsőbbségi kötvény 68.80. Porosz pénztári utalvány —. Magyar gőzhajó elsőbbségi kötvény —.—. Magyar földhiteintézet 73 75. Török —.Municipális 30.75. Frankfurt, nov. 24. (Zárlat.) Váltóárfolyam 107.36 1860-ik 107.50 metalique —. Uj ezüst kölcsön — — Nemzeti kölcsön —.—. Régi metalliques — —. Uj adó­mentes kölcsön —.—. Amerikai 1882-re —. Osztrák hitelrészvény 243.50. Osztrák államvasut 319.—. 1864-ik 172.50. 1860-diki 10. 50. Ferencz-Józsefvasut —.—. Lom­bardok 143.50 Galicziai 255.25. Papirjáradék 64.25. Ezüst­járadék 68.75. Osztrák bankrészvény 10.48. Magyar sors­jegyek —.-. Német osztrák bank —. Győri —.— Gömör —.—. Berlin, nov. 24. (Zárlat.) Galicziai 109.1/,. Lombar­dok 81.7,. Ezüst-jöv. 68 .,.1860-iki 107—. Bécs 91.»/ie Homár i.i 33.»/s. Allamvaspálya 183.—. Papirjövedék 64 7lg Hitelso­raj ágyék 114»/,. 1864-iki 98.»/. Hitelrészvények 138.»/,. ülagyarsorsjegy 55.— alkalmazza a sok áriát, a sok zenei czifraságokat, mint mind ama zeneköltők, kiket azóta oly sok­szor és oly hevesen megtámadott. A zenedráma hatalmas erejű a tősgyökeres eredetiségű költőjét azonban hiában igyekszünk föltalálni itt, mert csak utánzóra akadunk, ki könnyűd és üres zene körül forgolódik, s a kiállítás hatásosságát is teljesen fölhasználja. De mert a „Rienzi“ előadása köny­­nyebb, és mert a kiállítástól is sokat lehet várni, valószínűleg ezért érte a választás a nemzeti szín­háznál „Rienzi­“t, Wagner egyéb dalművei mellett. Nagy díszszel is állították ki, oly színpadi apparátussal, mint még kevés darabot, de a hatás, zenei tekintetben, aligha volt akkora, mint várták. Az előadás is elég gyöngén ütött ki. Ellinger (Rienzi) már gyöngélkedve lépett föl, a második felvonásban el­ekedt, s mindvégig csak küzdött és bicsaklott. Tannerné énekelte a drámai szerepet, mely Benza Idának illett volna, ki pedig egy sok­kal kisebb szerepet énekelt. A zenekar Richter vezetése alatt, és az énekkar kitűnően működött. Az előadás fél 7-kor kezdődött és fél 11 órakor ért véget, pedig sok részletet kihagytak. A színház tele volt, kivéve néhány páholyt. Budapesti szinlapok. Bérlet NEMZETI SZÍNHÁZ, 162. szám. Szerda, nov. 25-én. Az ördög naplója. Vígjáték 3 felv. kardalokkal, írták : Arago és Vermonn. Francziából ford. Egressy Béni. Kezdete 7 órakor. Bérlet V­A E-SZÍ­N­HÁZ, szünet A szökött katona. Eredeti népszinmű, népdalokkal 3 szakaszban írta Szigligeti. Zenéjét Szerdahelyi J. Nemzeti színház. Ma a nemzeti színpa­don Wagnertől mutattak be operát, a hírneves zeneköltő legelső dalművét, legelsőt azonban csak J idősorozat szerint, mert „R­­ e n z i “-t maga Wag­ner becsüli legkevesebbre, s valóságos megtagadott szülöttje. E dalműben nem nyilvánul meg az irány, mely Wagner zeneköltői működését oly nevezetessé teszi, hanem ő is úszik az áradattal, mely akkor Spontini, Cherubini, Halevy, Meyerbeer operáiból egész dallamtengerrel borította el a színpadokat. Eredetisége, önállósága csak olykor villan föl, fő­kép a hangszerelés erejében, de például a békehír­­nökök kara, vagy Rienzi imája már itt is egészen Wagner vénájának nyilatkozása. Azonban ép úgy Budapest, nov. 24. Elnyomott, gyönge népek sorsa, isten­kegyelméből várni kövér esőt, tisztító för­geteget; gyermekes mohósággal kapni a legparányibb felhőcske látszatán, mit valami kósza szellő ver föl a láthatáron; megkötni még árnyékát is, vihart csinálván belőle a képzeletben, míg a valóságban már régen elverte ismét a szél szeszélyes játéka. A gyöngéknek gyakran alig van egyéb vigasza e képzelődésnél s börtön­romboló isteníté­letről álmodván, uj erő szállja meg a bilin­csek terhe alatt már-már összeroskadókat. A széttagolt Italia," a szegény Lengyelország s annyi más elnyomott kisebb nemzet várta, meg is találta olykor, s várja még ma is a külső viharoktól mentő csolnakát, s nem kell messzire vissza mennünk a nehéz időkig, midőn jó magunknak is egy-egy újonnan fölfedezett „fekete ponton“ függött minden reményünk. De nagy, szabad, hatalmas nemzetek, a milyen a franczia, csak tekintélyük, s az életrevalóságukban vetett bizalom rovására élhetnek a gyöngék, e biztató vigasztalásá­val. S midőn látjuk, mint fajul a gyerme­kes feljegyzés és árnyékfogdosás valóságos szenvedélylyé a francziáknál, semmiképen se bírjuk a gyengeségnek ezen tünetét összeegyeztetni ama fennhéjázó praetensió­val, melynek a nemzeti nagy szerencsétlen­ség sem szeghette szárnyait, de a­mely könnyen nevetséges vergődéssé válhatik a világ szemében, ha továbbra is az oroszok czárjának egy-egy szemhunyoritása, vagy Disraeli úr egy-egy vic­cre fogja meg-meg­­röppenésre lendíteni. Ha Bismarck tüszszent, és Gorcsakoff nem mond rá profitot, ez mindjárt vigasztaló reménykedés oka a két nagyhatalom örvendetes összezördülésére, s ha éppen az angol premier enged meg ma­gának egy kis gúnyos c­élzást a német ál­lapotokra, mint legközelebb a guildhall­ la­komán történt, vagy a sajtó zörgeti meg a harasztot egy-egy epés czikkel: ez mindjárt akkora fellegszámba megy Párisban, hogy szinte a mennydörgést is hallani vélik, s látni a czikkázó villámokat, melyek Európa levegőjét megtisztítandók lesznek — külö­nös tekintettel a franczia praetensiókra. Ép oly izetlen, mint balgatag biztatása a nemzeti aspiráczióknak. Pedig épen a fran­­cziák találták ki a közmondást: „c’est le ridicule qui tue.“ Megfoghatatlan, hogy le­het mégis ily közel járni a gyilkoló nevet­ségességhez. Hiszen igaz, hogy az európai vi­szonyok alakulása elhatározó lehet Fran­­cziaország sorsára, de még igazabb ennél, hogy kedvező értelemben csak akkor, ha e viszonyok alakulására maga Francziaország folyt be hatalma egész súlyával. Az esetle­gesség alkotta constelláczióban csakis az esetlegesség játékszere lehet. De arra, hogy az európai concertben visszanyerje régi nyomatékát e levert ország szava, s a világesemények alakulására be­folyhasson , erejének összegyűjtésén s meged­­zésén kellene kezdenie. Nem a hatalmak zsörtölődéséből, de a franczia nemzet belső egyetértéséből s viharnak edzett szervezeté­ből kellene menteni a jövő reményeit, a je­len bizalmát. Hanem ehhez nem elég a kép­zelődés, nem elég a szellemdús combináczió, kell hozzá józan szilárd akarat, szívós ki­tartás és ernyedetlen munka, kell főleg azon mindent kiengesztelő s egy szívvé lélekké forrasztó hazafias megilletettségből, mely a szétágazó érdekek czéljai fölé emeli a haza javát. Ennek nyoma, fájdalom, csak phrázi­­sokban található ma: a tettek a hazafias ér­zésnek ijjesztő eltompulásáról beszélnek, s szomorú, igen szomorú dolgokat a pártos­kodás és önzés szellemének tobzódásairól. A tény, hogy teljes három év alatt nem bír magának állandó kormányt adni egy nemzet, egymagában olyan kiáltó bizonyság ellene, hogy minden további próba fölöslegessé válik. Öngyilkosság ez a szó legvádolóbb értel­­mében , holott a gondviselés dédelgető kéz­zel mutatja meg az élet és prosperálás út­ját, sőt maga a viszonyok kérlelhetetlen lo­­gicája is arra, egyedül arra utal. Franczia­ország ez idő szerint csak a köztársaságul születhetik újjá; a dynastikus viszonyok,sőt az ország nemzetközi helyzete is végzetessé tehetnének ma minden monarchikus restau­­rácziót: a köztársaság erőt, egységet és nyu­galmat igér , arra utal a szükség, azt kö­veteli a vágy s a nemzeti akarat sürgeti; a körülmények parancsoló szava ellen vész­tére küzd a makacs elfogultság, egy korlá­­tolt és önző többség képében. S e többség átalakulására, hiába min­den remény. Egyhamar nincs rá kilátás. Tanulság nélkül vesznek el a vak tömegre nézve a legbecsesebb tapasztalások, minden­nek csak azt az oldalát lesi el, melyből üzelmei folytatására új iszápot meríthet ten­gődő hatalma, s nagyon kellene csalódnunk, ha a nemzetgyűlés küszöbön levő ülésszaká­ban nem azt a régi nyomorúságos komé­diát kezdené újból, melyért a múlt ülésszak végén is — ki tudná hányadszor, — fütyöl­ték ki. Buffet. Ma határozottan a „Pesti Napló“ vezér­czikke képezte a közbeszéd tárgyát. Senki sem bírt kiokosodni belőle. Némelyek dictatúrát, má­sok radicalizmust láttak benne, de legtöbben a Hamlet jellegét, mely nagyon hasonlít a tevéhez, ámbár épen olyan háza van, mint a menyétnek. Soha orakulum nem beszélt oly dodonailag, mint a Deákpárt főközlönyének mai szózata, melyet átve­szünk — odább — egész homályos rövidségében. Annyi azonban bizonyos, hogy illik azon jobbol­dali politikához, mely elvesztette a fejét tökélete­sen, s most már csak hörög értelmetlenül. * Párbeszéd a szavazás alatt. Baloldali. Hát melyik vezérnek van leg­nagyobb pártja az adóügyi bizottságban? Jobboldali. Hát Tiszának, kivel b. Simo­­nyi Lajos és Szontagh Pál rendesen együtt sza­vaznak. Baloldali. S­itánia. Jobboldali. A többiek — kivéve egyet — mind egyenlő helyzetben vannak, mindeniket csak egy tag pártolván. Baloldali. Nem értem. Jobboldali. Pedig egyszerű. Ha Sennyey indítványoz valamit, feláll mellette Kantz; ha Lónyay indítványoz valamit, feláll mellette Kantz; ha Kerkapoly indítványoz valamit,feláll mellette Kantz; ha Ghyczy indítványoz valamit, feláll mellette Kantz, s így tovább egész Kantzig, aki mellett aztán, midőn ő viszi a szét, nem áll fel Kantz sem, csak azon érzelmének kijelentésére, miszerint — mint tegnap — „sajnálja, hogy amit a theóriá­­ban egész életén át meggyőződéssé érlelt, most a helyzet nyomása alatt fel kell áldoznia.“ * Ebből látni, hogy a tréfa nem halt még ki az országház folyosóiról. Van elég gond és aggo­dalom, de azért tán csak szabad még nevetni egyet, hébe-korban. Sőt tán legjobb is lenne az államház­tartás egyensúlyának helyreállítására, ha Ghyczy Kálmán adót vetne a nyögdécselési és sóhajtozási fényűzésre, hogy legyen belőle valami haszon az országra nézve. Mert vagy megmaradna továbbra is a járványszerű kesergés szomorú divatja, s ez esetben, a teherviselésbe vonatás által, óriási jöve­delmet biztosítana az exequáló kormánynak, kivált ha a lamentálásra kivetett taxák pontos és szigorú behajtásáért felelőssé tétetnének — solidariter — azok is, a­kik a sopánkodástól járó tartozásaikra vo­natkozólag nincsenek hátralékban; vagy pedig ne­vetni kezdene rögtön unisono, az egész nem­zet, s erre aztán új adósságot csinálhatna a jobb­oldali uralkodó politika azonnal, mert hiszen be lenne bizonyítva egész Európa előtt, hogy a ma­gyarnak kutyabaj, s a legjobb kedve van és a hétéves gazdálkodás megtermette áldásait egész a diófáig. Ajánlom is az igen tisztelt pénzügy­ér ur­nák figyelmébe a fennebbi javaslatot, s nem kérek elette semmi jutalmat. Méltóztassék elhinni, hogy sokat nyernénk általa, akár mi lenne is a kesergés megrovásának eredménye." Ha nem fizetné ki magát busásan, akkor legalább vígan lenne fa­junk kínjában is, s a deffczitek bölcs pártja érde­mül jegyezhetné fel magának az ország kaczogó görcsét is. — A képviselőkhöz intézett következő felhívást kaptuk: Több oldalról hangsúlyoztatván annak szük­sége, hogy mielőtt az érvényben álló földadósoro­zat munkálataiban előforduló nagy hiányok ki­egyenlítése czéljából, f. évi október 27-én a ház asztalára tett határozati javaslat a házban tárgy­altatnék, annak részletei, úgy az eljárási mód megelőzőleg minden irányban megoldassalak. Ilyetén értekezletre nézve pártkülönbség nél­kül több mint 50 képviselő nyilatkozott és az ér­tekezlet idejéül f. hó 26. — csütörtök d. u. 4 óráját tűzte ki az országház társalgó­termében, mivel az ügy iránt érdeklő képviselő úrnak, kik óhajtják, hogy a nevezett munkálatok gyorsan, olcsón és mégis jól igazíttatnának ki, tisztelettel értesíttetnek, illetőleg részvételre fölkéretnek. Buda­pest, nov. 24-én, 1874. Megbízásból: Stoll Károly. — a román egyházk congressus me­­tropolita-választása (Popasu) a „M. P.“ hire szerint nem erősittetett meg. Új választás lesz, s mint halljuk, valószínűleg Román Miron, az aradi püs­pök fog megválasztatni. Kivüle Metianu és Popea jelöltetnek. — A „Hon“ mai vezérczikke, melynek czime: „A parlamenti megoldás“, a különböző combin­átiókról szól, s így végződik: „Csak két ember körül történhet csoportosu­lás: Sennyey vagy Tisza körül. De Sennyey, ki­nek parlamenti pártja sincs, programmját ki nem fejtő és múltja nem nyújt elég garantiát: egyfelől a parlamenti élet biztosítása, másfelől a szabad­elvű haladásnak (nem forceirozása, mert erre most idő nincs, de) akadály nélkül hagyása tekin­tetében. Ott van Tisza. Erős párt áll mögötte. Com­­promissió nélkül csatlakozhatik hozzá az egész középpárt, mert a jobboldallal tett kísérlete meg­hiúsult. A dolog csak azon fordul meg, hogy van-e a jobboldalon 30—40 oly ember, ki azt mondja: „Csatlakozom a pénzügyi reformok keresztülvitelére felseértenttl Tiszához. Nem bánom én, bármit tart a közjogi kérdésről és bármit akar jövendőben. Mi már nem diktálhatunk föltételeket. Törvénytelensé­get ő sem követ el. Most pénzügyi reformról van szó. Ha ezeket létesítik, azután appelláljunk az országra.“ Ha így dolgozik egypár ember a jobb­oldalon, a parlamenti többség megvan és állam­­háztartásunkat rendbe hozhatják. — Egy feltétel alatt — ha redukálja kiadásainkat addig, mig azok fedezve lesznek biztos bevételeinkkel. Mert a feladat ez, és ezt parlamenti úton csak az old­hatja meg, ki a mostani rendszer által kötve nincs.­lenti. Miután a franczia bélyeg- és illetékügyi igazgatóság az 1872. évi márczius 30-án kelt fran­czia bélyeg-törvényt akkér értelmezte, hogy a ma­gyar vasúti kölcsön kötvényei a szerint, a mint a kötvények számai a párisi Société Generálénál tar­tandó sorsolásokról közjegyzőileg felveendő jegy­zőkönyvekben előfordulnak, valamennyien a fran­czia bélyeg alá esnek, tekintettel a m. államkincs­tárra ebből leáramlandó és eddig előre nem látott nagy teherre, a m. kir. pénzügyminiszter a mon­dott kölcsön félévenkénti sorsolásainak Párisból Budapestre áttételét elhatározván, azoknak a tör­vényes bizottság jelenlétében leendő tervszerű fo­ganatosításával a m. k. lottóigazgatóságot (Vízivá­ros 611/,1. sz.) bizta meg. A legközelebbi sorsolás e szerint a ra. kir. lottóigazgatóság helyiségeiben f. évi decz. 1-jén reggeli 10 órakor fog megtartatni. Budapesten, 1874. nov. hó 21. A m. kir. pénz­ügyminisztériumtól. — A törcsvári csángó magyar test­vérek ügyében megtörtént az első lépés, s nem sokára meg fog történni sérelmeik orvoslása vég­legesen is. Kérvényük, mely Zsedényi Ede ország­gyűlési képviselő által terjesztetett be, telve van a legjogosultabb panaszokkal, s egész meztelensé­gében tárja föl a tölcsvári és bodzai végszorosek közt lakó 1600 ágostai hitvallású csángó magyar hét­község iránt történt szász túlkapásokat. Nagy részben már ismeretesek a „cultur-volk“ erősza­koskodásai,­­ most felesleges ismételnünk, mikép kormányozhatták, daczára ősi magyar nyelvüknek, a brassói szász superintendentia útján német ren­deletekkel, sőt hogy az édes szász vérek garázdál­kodása még a magyar kormánytól jött magyar rendeleteket is csak német fordításban közölte velök. Kérelmöket, hogy a brassói evangélikus es­­perességtől, illetőleg a nagy-szebeni szász superin­­tendentiától elszakadhassanak és csatlakozásuk valamely szomszéd ágostai hitvallású magyar egy­házkerülethez megengedtessék­, november 23-án tár­­gyaltatott a képviselőház kérvényi bizottsága ál­tal, mely Sz­akácsi Dániel előadó indítvá­nyára következő határozattal intéztetett el: „Mennyiben az 1868. XLIII-ik törvényczikk 1. §-a szerint Erdély minden lakosa nemzetiségi, nyelvi és vallási különbség nélkül egyenjogúnak nyilváníttatott. Mennyiben továbbá a 14-ik §. sze­rint az egyházak és egyházi hatóságok vallásgya­korlati s önkormányzati szabadsága, jogegyenlő­sége biztosítva van, semmi okot és akadályt nem lát a kérvényi bizottság, mely a magyarajkú evan­gélikus vallása kérvényezők törvényes óhajtását egy külön esperesség (egyházmegye) alkotásában, s bár­melyik magyarországi evangélikus vallású egyházkerülethez (superintendentia) csatlakozásban gátolhatná. Ugyanazért a kérvényt kiadatni véle­ményezi a vallás és közoktatásügyi miniszternek azon felhívással, hogy az 1868. XLIII-dik tör­vényc­ikk 18-ik §-a értelmében a vallás szabad gyakorlatának következményeivel megegyezőleg in­tézkedvén, eljárásáról a képviselőház elé jelentést terjesszen.“ Az országgyűlés mai (november 24.) ülésé­ben előadott ezen vélemény közhelyesléssel elfogad­tatott, s a vallásü­gyér úr kijelentette, hogy maga részéről megtétette a szükséges vizsgálatot, és mi­helyt a panaszok csak részben alaposaknak bizo­nyulnak, nem fog késni jelentésének beterjeszté­sével. A „Pesti Napló“ mai számának élén közli a következő czikket: Számoljunk a tényekkel. Parl­amentünk egyik kitűnő s a tanácskozá­sokban a legélénkebb részt vevő tagjától veszszük a következő felszólalást. T­ény, hogy a pénzügyminiszter által leg­újabban benyújtott törvényjavaslatok megbírálására kiküldött bizottság legbuzgóbb működése mellett ez évben sem végzi be munkáját, nem oldhatja meg feladatát. Épen olyan szomorú, de kétségbe nem von­ható tény az is, hogy hazánk pénzügyi viszonyai elodázhatlanul követelik, hogy a tetemes megtaka­rítások mellett is még mindig fennmaradandó hiány czélszerű­bb adórendszer, s a­mennyiben ez nem elégséges, szigorúbb intézkedések s újabb jövedel­mi források megnyitása által fedeztessék. Tény továbbá az is, hogy ezen kényszer pa­rancsolta siker elérésére megkivántatik, miként már jövő 1875-ik évben e megtakarítások és jöve­delem­szaporítás legalább azon fokig váljanak va­lósággá, a­mint azt a IX-es bizottság jelentésében jelezte, s átlagos tételekben ki is fejezte. Mindezen kétségtelen és tagadhatatlan té­nyekből világos az, hogy rendkívüli pénzügyi szo­­rongatásainkon csak rendkívüli eszközök által se­gíthetünk, valamint az is, hogy ezen segítséget rögtön kell nyújtani, mert minden késedelem ma­gát a sikert veszélyezteti, mely nélkül pedig anya­gilag elpusztulunk. Mindezen ép oly szomorú, mint kétségtelen té­nyekkel szemben azon egy dolog világos, hogy a kormányférfiaknak komoly s elengedhetetlen köte­lességük javaslatba hozni azon rendkívüli eszkö­zöket, melyeknek alkalmazása által ezen rögtöni segedelmet már a jövő évben, úgy a megtaka­rítások tényleges eszközlése, mint a bővebb jöve­delmi forrásoknak azonnali feltárásával — való­­sítni lehessen. Rendkívüli eszközök szükségét hangsúlyoz­tam, melyek egypár évre alkalmazva, időt enged­jenek arra, hogy a gyökeres orvoslás elérésére vezető állandó intézkedések megállapítására újabb rendszer kidolgoztassák, — oly rendszer, mely szá­mot vetve az ország anyagi erejével, a legköze­lebbi múltnak költséges velleitásaitól épen úgy tartózkodjék, mint minden egyéb hasznos és üdvös törekvésekben is azon egymásutánt tartsa szem előtt, mely nélkül a legjobb szándék, a legtisztább buzgóság is csak hajótörést szenvedhet. A „P. N." ezeket jegyzi meg: „E felszólaláshoz megjegyezhetjük, hogy az egyik nyilatkozata azon nagy eszmemozgalomnak, melyet az adójavaslatok bizottsági tárgyalása, e javaslatok elleni országos agitatió s azon nyo­masztó tudat keltett fel az országgyűlési körökben, hogy financ­iális helyzetünk nem engedi meg a bizonytalan eredményű beláthatatlan vitákat, hanem rögtöni és biztos sikerű segélyeszközöket követel. Említettük már esti lapunkban, hogy csütörtökön a képviselőház tagjainak nagy része, minden párt­különbség nélkül, értekezletet tart, melynek czél­­ja az adó alá eddig nem vont vagy hiányosan megrótt termőterületek adó alá vonását még a jövő évben, a kataszter kiigazítása útján kieszkö­zölni. A fönntebb említett „rendkívüli eszközök“ dolgában is, melyek ideiglenesen, a rendszeres adóreform létesítéséig alkalmazásba vétetnének, országgyűlési körökben több tervet vitatnak. Ilye­nek lennének: a fennálló adókra alkalmazandó s meghatározott számú évekre szorított rendkívüli magasabb pótlékok, továbbá a miniszternek adandó felhatalmazás, vagy az átalános jövedelmi adó be­hozatala. E tervek a közelebbi napokban bizonyára határozottabb alakot fognak ölteni. Hogy ez érin­tett eszmék közül melyiket, vagy ezeken kívül mit ért a 1. felszólaló a „rendkívüli eszközök“ alatt, az tudandó alkalommal kétségkívül ki fogja fejteni, a mire ezúttal föl is kérjük- A szerk. — Vasúti k­ö­lcsö­n-kö­tv­én­y­ek hú­zása. A hivatalos lap mai száma je- A néptanítók kérvénye. A kérvény, melyet a néptanítók anyagi hely­zetük javítása érdekében a képviselőházhoz intéz­tek, igy hangzik: Mélyen tisztelt képviselőház ! A­midőn a ma­gyarországi néptanítók második egyetemes gyűlé­sének megbízásából és nevében felemeljük esedező szavunkat a mélyen tisztelt képviselőház színe előtt, bizalommal kérjük édes hazánk képviselő-testületét, hallgassa meg 19.000 néptanító ügyében hozzá intézett könyörgésünket, s ne engedje, hogy a nem­zet legszerényebb munkásainak nagyobb része ezentúl is a legnemesebb foglalkozás közben a nyomorral küzdeni legyen kénytelen, hogy a nép­tanítóknak, ha a munkából kidőlnek, ezentúl is a koldusbol legyen menedékük, hogy özvegyeik és árváik ezentúl is szűkölködjenek a kegyelemke­nyérben. Hazánkban, hol a népnevelésü­gy fejlődésé­nek kérdése oly szoros kapcsolatban áll állami létünkkel, hol évszázados mulasztásokat kellene e téren is pótolni, a kormány kimutatása szerint a néptanítók évi fizetése átlag véve 237 frtra megy. Ha bizonyos, mit kétségbevonni nem lehet, hogy a népnevelésügy felvirágzása attól függ, várjon a népiskolában hivatásokat felfogni s an­nak megfelelni képes néptanítók működnek-e — úgy az említett körülmény mindenre inkább, csak arra nem nyújt biztosítékot, hogy Magyarország­ban a népnevelésü­gy állami létünk igényeinek meg­­felelőleg fog fejlődhetni. Míg a néptanítók évi fizetése átlag véve csak oly összeget tesz, mely a legutolsó vasúti áv fize­tésével sem ér fel, addig legyen bármily népokta­tási törvényünk, állítson bár fel az állam a nép­oktatási törvény minden pontja mellé állami fel­ügyelőket — ezért érni nem fogunk, s még leg­kedvezőbb statisztikai adatok értéke sem lesz több, mint a papíron meglevő hadseregeké. Mert a le­hetetlenség hogy a néptanítók ezrei, kiknek a szám­talanszor fontosnak hirdetett hivatal kenyérből sem nyújt eleget, feladatuknak szenteljék egész erejü­ket s a foglalkozásukhoz megkivántató miveltség elsajátításához nélkülözhetted eszközöket megsze­rezhessék. Mert nem hihető, hogy ily körülmé­nyek mellett a néptanítói hivatalra oly egyének vállalkozzanak, kiknek más téren is van ér­tékük. Azon körülmény, hogy eddigelé nem mutat­kozik fölöttébb a tanitóhiány, nem onnan van, mintha nálunk az ifjak nem tudnának más pá­lyára vergődni, hanem onnan, hogy még igen kö­zel esik azon kor, midőn a néptanítói pályára fe­lettébb kevés készültség is elégnek tetszett, midőn a tanítói pályára sokan csak a katonakötelezett­ség olcsóbb módon való kikerülhetése végett lép­tek, midőn a tanítók nagyobb része hivatala meg

Next