Ellenőr, 1875. január (7. évfolyam, 1-31. szám)

1875-01-13 / 13. szám

Előfizetési árak: Egész évre . . 20 frt. — kr. Évnegyedre . . 5 frt. — kr Félévre . . . 10 „ — „ Egy hónapra , 1 , 80 . Ugye» szám­ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor utcza 6. sz. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el 13. szám­­ in iii■■ i—agg—— POLITIKAI NAPILAP, Budapest, szerda, január 13.1875 Hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 6. sz. (Légrádi , testvérek irodájában). Kiadóhivatala: Előfizethetni helyben és posta utján, nádor-utcza 6. sz. a. A lap szétküldésére vonatkozó reclamációk Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. VII. évfolyam.­ ­ Lenni vagy nem lenni. VII. A jobboldali sajtó s jelesen a „Pesti Napló“ gyakran felhozta a részéről gú­nyosnak képzelt vádat, hogy a balközép nem bírja magát tájékozni a magyar alkot­mányosság monarchiájában. Lehet, hogy a vád nem egészen alaptalan , sőt elismerem, hogy bizonyos tekintetben igaza is van. De hát ezt a c­aost, melynek kanyargó kö­dében csak az iránt nem lehet kétség, hogy az állam és fajunk érdekei ide s tova hánykodnak a romboló elemek közt, h a mi pártunk csinálta? Hiszen az 1867-iki boldogság kezdetén a Deákpárt minden vas­­fogú bábája csak azon jelszót kiáltozá, hogy „elől világosság, hátul sötétség.“ Hol van hát az a pompás világosság? Magyarország ős constitutiója, szabadságharczai, az mind csupa „segélyezés“ volt, melyet a nemzet patentirozott történésze nem vonakodott csúffá tenni a sugárzó Deákpárt nagyobb dicsősé­gére. A komoly önkormányzat, valódi füg­getlenség és igazi üdv napja csak hét év óta ragyog a magyar égen, még mostani csillagászatuk szerint is! Hanem aztán bukdácsol is mellette hazánk s válság vál­ságot ér. Felséges zűrzavart mesterke­dett össze bölcsességük, az már tény. S még ők csodálkoznak, ha megáll néha eszünk a nemzetet környező bajok és ve­szélyek fatális tömkelegében, melynek osto­ba és gonosz talányait helyesen és gyorsan megfejteni a „lenni vagy nem lenni“ kér­déssel egyértelművé lett szegény hazánkra nézve. Hanem azért a magyar alkotmányos­ság és önkormányzat jogaira vonatkozólag legkevésbbé sem vagyunk akár tájékozatla­nok, akár habozók, mert tudjuk, hogy mit akarunk, s hogy annak, a­mit akarunk, meg kell tenni, előbb-utóbb, vagy véget ér Magyarország. Mi azon természetes és jog­szerű követeléssel vagyunk, hogy országunk ügyeit országunk intézze el minden idegen beavatkozás nélkül. Ez czélunk — sem több, sem kevesebb, s hogy e czélra nézve egyetért velünk minden becsületes és józan­­eszű magyar ember — bármely párthoz tartozzék is különben az utak és módok szempontjából, s ha nem tartja is olyan jó politikának az őszinteséget, mint én — arról meg vagyok győződve. De az iránt sincs legkisebb kétségem is, hogy ezen czélhoz csak úgy lehet mindinkább közelí­teni és végre eljutni, ha a nemzet erejét fokozatosan fejlesztjük, s a szellemi, erköl­csi és anyagi gyengüléstől megóvjuk. Mert akár­milyen nagy czélt tűzzön is ki magának valaki — egyén vagy nép — azt ugyan nem fogja elérni, sem a szárnyak után sóhajtozó vesztegléssel, sem bármily ékes hivogatással. Igaz, hogy történik hékekorban egy-egy földindulás is, mely „nagyot vál­toztathat a helyzeten,é­s a tétlen sóvárgó­­nak is szájába röpítheti czélját, a sült galambot, de az ilyen kivételes és ritka eshetőségek szerencsejátékától várni egy ország előmenetelét, az lehet a hegyeket mozgató rajongás quinternos álma, de nem ér fel azon munkás hittel, melynek szá­mítása szerint csak az haladhat, a­ki a mindennapi események kerekeit használja, s a működő erők alkalmazása által, a létező utakon és a lehető gyorsasággal igyekszik előre. „Én is szeretek álmodozni, de nem a szemétdombon, hanem ibolyaágyon“, mondja Bulwer egyik legérdekesebb regényében. C­a­x­­­o­n az ábrándos. Remény­em, hogy ilyen a te gusztusod is, édes magyar nemzetem. Hanem hát ak­kor nem kell álmodozással fecsérleni el drá­ga idődet, mert hogy a clique-uralom illatozó rendszere nem fektette érdekeidet ibolyaágyra, azt ugyan érezheted eléggé, ha jó orrod van. Nem, az álmodozásra, ez idő szerint, valóban nincs fekhelyed, hacsak elrothadni nem akarsz az önérdekhajhászat hatalmi egyedáruságának meghosszabbítása által és azon frázisemberek kedvéért, akik­nek minden politikai tudományuk és elvhű­­ségük egy pár jelszó elrikkantásában és a saját oktalanságuk iránti tetszelgésben áll. A rideg tények számbavételének van most nagy ideje , és­pedig két irányban. A választó országnak tisztában kell lenni egyrészről az iránt, hogy mit várhat az eddigi gazdálkodás embereinek kormányon maradásától; de tisztában kell lenni másrészről az iránt is, hogy mit várhat azoktól, a­kik neki, szavazata fejé­ben, a közös ügyek eltörlését ígérik. Hogy a hét évi gazdálkodás mi­lyen volt, azt nem kell bizonyítgatni a bukás szélére kormányzott nemzetnek. E részben beszél a közromlás és vádat emel minden adóemelési törvényjavaslat. Aztán erről szó­lunk is folyvást, és szólani fogunk tovább­ra is. De hogy a közös ügyek eltörlését ígérgetők jóhiszeműsége vagy józaneszű­­sége iránt tisztában legyenek a sza­vazatképes, és saját bőrükre választó polgárok,­­ végre figyelmeztetjük őket az 1867-iki alkotmány bármily fokú módo­­sulhatásának feltételeiről. 1. Kell hozzá — a mi legkönnyebben elérhető — többség a képviseldiházban. 2. Kell a főrendiház megnyugvása azon törvényjavaslatban, melyet a közös­ügyek eltörlésére vagy módosítá­sára fogadna el a képviselőház feltételezett több­sége. 3. Kell — ha a két ház egyetértene — a magyar király sanctiója. 4. Kell — ezen három tényezőnek egy­hangú óhajtásával szemben — másik szer­ződő társunk az osztrák állam képviselő­házának hasonló akarata. 5- ször. Kell ugyanazon osztrák állami felsőháznak megegyezése, és 6- szor. Kell az osztrák császár sanctiója. Ennyi tényezőnek harmonikus, egy­idejű és határozott ak­ar­at e­gy­sége kí­vántatik ahoz, hogy az 1867-iki alkotmány­nak a közjogi alapra vagyis a közös ügyekre vonatkozó részén bárminemű változtatást lehessen tenni, akár Ausztria, akár Magyarország kivonata folytán. S nota bene a minisztertanácsokat (a képviselőházi többség suppositiójának kö­­vetkezményeinél fogva) nem is soroztam a megkívántató tényezők közé, pedig ezeknek is egyet kell érteni — mind Budapesten, mind Bécsben — a fejedelem elé terjesz­tendő nagy kérdésekre és az ezekkel kap­csolatos felhatalmazás előleges megnyerésére nézve. A tényállás ezen száraz és rideg isme­retéből (s Ghyczy Kálmán is alkalmasint a megkívántató alkotmányos tényezők ezen sokaságának egyértelműségre juthatását von­ta kétségbe a múltkori szerencsétlen beszé­dének közösügyi részében) megítélheti a vá­lasztó ország, hogy e­gy­r­észről mennyi lel­kiismeretlenség van a c­­­i­q­u­e-u­r­a­l­o­m azon hétéves hazudozásában, miszerint a balol­­d­a­l kormányra jutása megdöntené a ki­egyezést és végveszélybe sodorná az országot; valamint megítélheti m­ásrészről azt is, hogy mily hitelt érdemel azoknak őszinte­sége vagy értelmessége, a­kik a közös ügyek eltörlését ígérgetik, mint első és — csak legyen rá magyar képviselőházi többség — könnyű, egyszerű és olyan fel­adatot, a­melynek megoldása előtt nem is érdemes foglalkozni az ország egyéb bajai­val, bár­mily öldöklők legyenek is ezek állami megélhetésünk minden izmára nézve. A közös ügyek eltörlése olyan feladat, melyről nem fog lemondani a magyar nemzet önérzete és jogérzete soha, de egyszersmind oly­an feladat, a­melynek meg kell érni, hogy megoldható le­gyen , és pedig nem csak nálunk kell éretté lennie — mert hiszen ez hamar megtörtén­nék —hanem Ausztriában is. És meg is fog érni, mert jól felfogott érdekében áll az a monarchia mindkét államának és egész jö­vőjének. Most azonban nincs még azon vo­nalnál, hol az angolok a „gyakorlati kér­dés“ — practical question — határának elérését szokták jelezni, és mert nincs azon vonalnál , nem is tudni mikor juthat oda: az ország égő kérdéseinek és létveszélyeztető bajainak elintézését azon is­meretlen idő eshetőségeitől függeszteni fel, nem józan politika, hanem kábaság volna. Az adófizető választók dolga megfon­tolni teendőjüket komolyan, mindkét irány­ban, mert ha meg nem döntik szavazatuk eredménye által a cliq­u­e-u­r­alm­a­t, vagy ha elfecsérlik bizalmukat a beválthatlan ígérgetések frázisgyártó embereire, maguk­nak tulajdonítsák mindazon részét, a­mi történni fog. Szerintem a balközép foglalja el azon álláspontot, melyet a parlamentáris rendszer valósítására törekvő s a kormány­zat ellenőrzésének hatályossá tételére igye­kező alkotmányos ellenzéknek elfog­lalni kell, ha az ország ügyének gyakorlati hasznára lenni óhajt, s magát nullificálni nem akarja. Ezen az állásponton nem adunk fel elvet soha, nem tagadjuk meg nemzetünk igazát egy perezre sem,és semmi szín alatt; de ezen elveknek és nemzeti igaznak szolgá­latára nem tartjuk helyesnek, parlamentá­risnak és czélszerűnek, hogy az ellenzék, ha a nemzeti akarat többségre juttatná, s a királyi bizalom felszólítaná, a közjogi alap megváltoztatása iránti felhatalmazás megadásától függeszsze fel a kormányzás elvállalását, vagyis olyan kérdésekhez kösse a sürgető megoldásra váró és jutható ügyeket illetőleg a hatalom használ hatásá­nak elfogadását, a­mely kérdések még nem juthatnak a megoldás vonalához, s annyi tényezőnek komplicált akarategységét igény­lik bárminő változtatásukra is, hogy — ez idő szerint és nem tudni meddig — nem lehet el­­intézhetésük iránt bon­a fid­e tenni ígéretet. A balközép ellenzéki állását a jobboldali clique-uralom hétéves gazdálkodásá­nak anyagi és erkölcsi romlással járó ter­mészete­s a gyakorlati, mert csak a magyar törvényhozó testület akaratától füg­gő nagy reformfeladatok iránti követelései körvonal­azzák. Ezért van hivatva a libe­rális párt zömét képezni, s ezért hi­szem én, hogy ezen liberális párt, ha Tisza Kálmán felhívást intéz iránta a vá­lasztó országhoz, létesül is hatalmasan, és ha nem is egyszerre, de magához fog vonni minden liberális elemet, mely az ország javát akarja, s nem tart sem a clique-uralom embereivel, sem a közjogi kérdések által magukat, ha­­zafiságukat és tehetségeiket, tehetetlenségre kárhoztató szélsőbaloldallal. Ennyiből áll, amit a választó­pol­gároknak ezúttal figyelmébe ajánlani akartam. A többit majd elmondom a kép­viselőház feloszlása után. Az osztrák kormány fizesse meg a nemzeti banknak 80 millió tartozását és a valuta helyre van állítva. A valuta helyreállítására szükséges 140 mil­lió érc­alap beszerzésére körülbelül 170 millió név­leges államkötvény kellene, ennek kamatja 8 mil­lió 500 ezer frt, ennek Magyarországot illető egy harmadrésze tenne körülbelül 2 millió 700 ezer frtot és így az ezüstbeszerzéssel szemben lenne a költségvetés javára írandó 2 millió 300 ezer frt. Egy független magyar jegybanknak 30—40 éves szabadalmáért fizetne az osztrák nemzeti bank 3 millió 200 ezer frtot. Az igazságügyér által tervezett megtakarítá­sok fel fognak menni 1 millió 500 ezer frtra. Úrbéri bírákól egyes bizottságokat kell fölállí­tani, melynek a felek viseljék költségeit; 250 ezer frt. megtakarítás tehető. A központi kormányzatnál meg lehet takarí­tani még 300 ezer frtot. A ménesintézeteknél 750,000 frt. A katasteri mérnököket a tagosítási perek keresztülvitelére a feleknek rendelkezésére kell bocsátani s fizessék azok, a megtakarítás 400 ezer frt. Az úrbéri papírok szelvény­adója emeltessék föl oly magasra, mint a szelvény­adó Ausztriában van, vagy convertáltassék ezüst adómentes járadék­ká, akkor a törlesztési járulék megszűnik: 2 millió 500 ezer­ért. A képviselők napidíjaik, szálláspénzeik 5°/0- járól mondjanak le ; senki se húzzon két lak­bért, úgyszintén miniszterek, államhivatalnokok, kivétel nélkül fizetéseik, lakbéreik, személyes já­randóságaik, utazási és egyéb költségeik redukál­­tassanak 5°/0-kal, melyet a valuta helyreállítá­sával megnyerendőnek ; megtakarítás 1 millió 300 ezer­ért. Az államjavak jelzálogilag rendeztessenek; a Domänen-Geschäftból fennlevő összeg tábláztassék az erdőségekre; a m­ezőségi birtokokra azok érté­kének feléig,­­ az osztrák nemzeti bankkal, az osztrák és magyar földhitelintézetekkel együtt az eladandó birtokok fele értékéig köttessék egy jel­­zálog-kölcsön, ezt az illető intézetek 4 év alatt realizálják és adják által a bejövendő összeget a Rothschild-consortiumnak a 153 milliós kölcsön törlesztésére, mely 6,7 millióig realizálható volna évenként; a fekvőségekből ennyi minden évben adassék el és fordíttassék az állam költségei fede­zésére, tehát 7 millió, összesen 24 millió 200 ezer­ért, egy milliónál jóval kevesebb, mint a deficit, mert lehet, hogy a fejbeli számítás szerint némely bevétel kevesebb, de több is lehet. A vámszerződést fel kell mondani, az önálló jegybankot meg kell alapítani, a katastert befe­jezni és egypár év múlva jövedelmi feleslegünk lesz. A budget tárgyalásakor különben ezeket bő­vebben kifejtendem. A budapesti ügyvédi kamara ala­kulási gyűlésének határnapjául Sárkány Jó­zsef, a pesti törvényszék elnöke, az 1874. évi XXXIV. t. sz. 110. § ában foglalt felhatalmazás­nál fogva, és az igazságügyminiszter által kibo­csátott végrehajtási utasításhoz képest 1875. évi február 20-ik napját tűzte ki. Az e napon d. e. 9 órakor a megyeház nagy termében meg­nyitandó alakulási gyűlésre a budai, esztergomi, kalocsai, pesti és pest-vidéki kir. törvényszékek területén állandóan lakó mindazon ügyvédek, kik az idézett törvény 110. §-a második bekezdése értelmében az alakulási gyűlésen leendő részvétel­re jogosultsággal bírnak. Ezen okból az illetők egyszersmind felszólíttatnak, hogy eredeti ügyvédi leveleiket és az iránti hatósági igazolványaikat, hogy a budapesti ügyvédi kamara területén állandó lakással bírnak, a pesti törvényszék elnöki irodá­jában nyújtsák be, miután ennek elmulasztása a hivatkozott törvény értelmében őket az alakulási gyűlésen való részvétel jogától fosztaná meg. Az adóügyi bizottság tegnap tartott ülésén a pénzügyminiszter és Márfy miniszteri ta­nácsos voltak jelen. A bizottság jegyzője felolvassa az adótörvényjavaslatokra vonatkozó jelentéseket, illetőleg új szövegezéseket és pedig a vasúti szállí­tásokra, a vadászat és vadászati fegyverekre vo­natkozókat. Tisza K. mindkét javaslatot illetőleg meg­jegyzi, hogy a bizottság nem terjeszkedhetik a törvények után várható jövedelmekre, s Paczo­­lay­val együtt azt kívánja, hogy a 9-es bizott­ságra, valamint a vadászati jog államgazdászati érvére ne történjék hivatkozás. Ghyczy Kálmán nem kívánja ugyan, hogy a bizottság a pénzügyi eredmények mérlegelésébe bocsátkozzék, de azt mindenesetre kéri, hogy mint olyanokra, melye­ket mint miniszter adott elő, a jelentés figyelem­mel legyen. Sennyey Pál b. nem szentné, hogy a bizottság kiterjeszkedjék arra, hogy a becsléseket mint magáért terjeszsze elő, de a miniszterre való hivatkozást nem ellenzi. Lónyay M. gr. a vasúti adónál szeretné a személy- és podgy­ászadó­ból remélhető eredményt külön számításba vétetni. Elfogadtatik. Elnök utólag megjegyzi, hogy a bizottság előtt az adótörvények megbecslése nem lehet közönyös. Sennyey Pál újból is azt állítja, hogy ez a pénzügyi bizottság feladata. A jelentés e­­javaslatra vonatkozó többi része elfogadtatott. Következett a bor- és húsfogyasztási adóról szóló jelentés. A jelentés szövege pár irályi módosítással el­fogadtatott. Ezután a házadóról szóló jelentés olvas­tatott fel, mely minden megjegyzés nélkül elfo­gadtatott. TÁVIRATOK. Zágráb, jan. 12. (Országgyűlés.) Jagic in­terpellál a magyar nyelvnek a horvát vasútvonala­kon való használata, horvát vasúti hivatalnokok elbocsátása és idegenek alkalmazása tárgyában. A választási törvényjavaslat fölötti általános vitá­­jában szóltak Vucetic, Makanec és Hrvoic a ja­vaslat ellen, Vrbancic, Hrvat és Muzler pedig a javaslat mellett, mely az általános vitában elfo­gadtatott, mire a részletes vita megkezdettetett. Zágráb, jan. 12. (Országgyűlés, Esti ülés.) A választótörvény részletes tárgyalása folytatta­­tik. Smaic módosítási indítványt terjeszt elő, mely szerint az alispán mint ilyen a központi választó­bizottság elnöke lenne, míg a javaslat szerint, a kormány részéről, minden befolyást kizárva, az elnök a bizottság kebeléből lenne választandó. Makanec indítványozza, hogy ha Fiume városi képviselőtestülete nem választaná annak idejére a központi választóbizottságot, ez a bán által nevez­tessék ki. Derencin és Mazuranics megtámadják Ma­kanec indítványát, a Fiuméban fennálló provisorium­­ra utalva Mazuranics bán Makanec indítványát politi­­kaiatlannak tartja, s említi, hogy Fiume már Vaka­­novic kormányzása alatt is vonakodott képviselőt küldeni a horvát országgyűlésre, és hogy ő (Ma­­zuranics) a fiumei kormányzóhoz intézett kérdésre azon választ kapta, hogy Fiume nem fog ország­­gyű­ési képviselőt választani. Mazuranics, Smaic módosítási indítványát támogatja, mely Makanec indítványa elvettetése után, elfogadtatott. Holnap a részleges tárgyalás vége következik. Bécsi, jan. 12. A „Pressernek egy távirata Innsbruckból jelenti, hogy dr. Greemer Kind, gyűlési képviselő tegnap délután egy nyakbaj következtében meghalt. Bécs, jan. 12. Prágai lapok jelentései sze­rint a cseh éjszaki és tirnai-kralupi vaspálya igaz­gatótanácsai, az Ofenheim állításaival szemben teendő eljárás iránt tanácskoztak; valószínűleg a bécsi törvényszék elnökéhez intéznek előbb leve­let aztán emlékiratatot a birodalmi tanácshoz. Bécs, jan. 12. Auersperg miniszterelnök és Horst miniszter ma Budára utaztak a királyi ud­varhoz. Bécsi, jan. 12. (Ofenheim-per.) Elnök ama megjegyzésére, hogy a kézrekerült számla a provisiok hovafordításáról, teljesen hamis fölvilá­­gosításokat, ad, vádlott azt mondja, hogy ő soha sem gondolt arra, miszerint azok hovafordítása iránt valaha számon kérik, s tagadja, hogy egy idevonatkozó okmányt égetett volna el; elnök ama állítására, hogy az Irat és Hasswell által szállí­tott minták nem kerültek annyiba, mint a­mennyi értük fel lett számítva, vádlott azt mondja, hogy ő ama számlákat nem ismeri el ; egyébiránt nem tartja lényegesnek, mert épúgy jogában állt volna, az egész összeget tartani meg a maga számára. Végül azt mondja, hogy ezen összegből egyszer­smind az alsóbb hivatalnokok provisióját is kifi­zette. Ezután az e pontra vonatkozó jegyzőköny­vek olvastattak föl, többek között az "igazgató­­tanács 1865 ik évi október hó 25 én tartott gyű­lésének jegyzőkönyve is, mely ama határozatot is tartalmazza, hogy a főigazgató fölhatalmaztatik a provisiókból az előmunkálati költségek fedezésére . A fölolvasás alatt vádlott és az államügyész kö­zött heves vita támadt. 1 órakor az ülés estig fölfüggesztetik. Bécs, jan. 12. (Ofenheim-per. Esti ülés.) Elnök a romániai vasút concessiójának elfogadása iránt tett tanácsra vonatkozó vádpontokra kezdi meg az általános tanúkihallgatást; vádlott ezután ezen concessio megszerzésének történetét részlete­sen előadja, s azt mondja, hogy ott az erős po­rosz verseny volt legyőzendő, miután Stroussberg és a Ratibori herczeg is versenyeztek a conces­­sióért; kinyilatkoztatja, hogy Sapied­a, Jablonowski és Giskra az angolokkal összeköttetésben álló concessionáriusoknak azon okból biztosíttatott már ő előtte a concessio, mert a romániai méltóságok kinyilatkoztatták, miszerint ők semmi esetre sem adnának anonym osztrák társaságnak concessiót. Elnök ama kérdésére, hogy ő mikor tudta már azt, hogy osztrák társaság csakugyan nem kapja meg a concessiót, vádlott azt feleli, hogy 1867 ik év végén. Ofenheim előadja, hogy az engedményesek 700.000 fontot kaptak, mindegyik engedményes 10.000 frtot, ezek között ő is, a többi igazgató­tanácsosnak Sapicha megbízásából 1000—1000 fontot adott, mivel az ügyben fáradoztak; Herznek is 100,000 frank juttatott, mivel az engedmény ki­nyerését minden erővel támogatta. Vádlott továbbá előadja, hogy az engedmény átvétele rendkívüli közgyűlés által 1868. okt. 20-án jóváhagyatott; e gyűlésen 23 000 részvény volt képviselve, mely szám többé nem fog eléretni. Az idevonatkozó iro­mányok közül felolvastalak Schindler egy levele, melyben panaszkodik, hogy az ígért igazgatótaná­csosi állomást meg nem kapta, és kívánja, hogy a román üzletben 20,000 írttal részesíttessék. Nenda Schindler megidéztetését indítványozza, mire vonatkozólag elnök a törvényszék határoza­tát elvárja Herz és Ofenheim között folyt leve­lezésből kitűnik, hogy a concessio elnyerhetése végett huzamos­ ideig folyt közöttük alkudozás, s hogy mindketten nyereségosztalékra működtek. Herz így ír Ofenheimnak: Ha az oláhok a szé­de­lgés térér­e kényszerítenek minket, majd enge­dünk nekik. A fölolvasások 91/a-ig folytattattak. Ofenheim valamennyi irományt saját előnyére in­terpretált. Pétervár, jan. 12. Következő személyvál­tozások vannak kilátásba helyezve: Chrustsew nyugat-szibériai főparancsnok,­­ Zablocki, Stoja­­nowski és Kornilow titkos tanácsosok a birodalmi gyűlésbe lépnek; Chrustsew helyére Kasnakow tábornok jön, Kornilow pedig, ki eddig a minisz­tertanács irodafőnöke volt, segéde Rakhanow ál­lamtitkár által helyettesíttetik. Berlin, jan. 12. A birodalmi gyűlés befe­jezte a polgári házasság iránti törvényjavaslat első tárgyalását. Kassel, jan. 12. A választófejedelem holt­teteme ma délután 4 órakor vitetett a pályaud­varról a temetőbe. A gyászkocsi előtt az udvari szolgaszemélyzet, a kamarások, a választófejede­­em főudvarmestere és a papság ment a; gyász­­kocsit követték az elhunytnak fiai, számos állam­­hivatalnok és polgárok. London, jan. 12. A „Times“ jelenti: Bo­­ker amerikai követ Konstantinápolyban, pétervári követté neveztetett. — Disraeli megérkezett. — Glasgowi és edinburgi nem-conformisták gyüleke­zete elhatározta egy egyesületet alakítani, melynek feladata leend Skócziában az államnak az egyház­tól való elválasztására törekedni. Valencia, jan. 12. Alfonz király a kikö­tőbe érkeztekor „Veglie“ franczia jelző közös pa­rancsnoka által üdvözöltetet Alfons azzal vála­szolt, hogy Francziaországnak, hol száműzetése alatt hazát talált, nagy hálával tartozik; örül, hogy az első tengerészeti tisztek, kik őt országá­ban üdvözlik, francziák. Alfons elutazása innen szerda reggelre van kitűzve. Brew-ITork, jan. 12. Egy nagy meeting a fegyveres beavatkozást­ouisianában alkotmány­ellenesnek nyilvánítá. A pensylvaniai képviselők tiltakoztak a Louisianában való eljárásért. Washington, jan. 11. Grant elhalasztotta a louisianai eseményekről adandó üzenetét, ennek szerkezete a miniszterválság megakadályozása te­kintetéből lényegesen meg fog változtattatni. Bos­ton csatlakozott New-Yorknak a fegyveres erő alkalmazása elleni tiltakozásához. Bérlet NEMZETI SZÍNHÁZ. 204 szám. Szerda jan. 13 A képírók. Vigjáték 3 felv. Irta Wildbra­dt Adolf ford. Erdélyi Béla. Személyek : Oswald, képiró — — — Lendvay Werner képírók, Szigeti Imre Sámson Oswald, Vizváry Mockert, másként Plato barátai Halmi Sandberg, bankár — — — Benedek Virág — — — — — Náday ,z­ilnitzné — — — — Paulayné Seefeld Leonora, leánya, özvegy — Sz. Prielle Corn. Elza, Werner nővére — — — Lendvay Müller, másként Ubique, a képirók házmestere — — — — Sántha Törvényszéki végrehajtó — — Karikás Antal, festéktörő — — — Korcsok Kezdete 7 órakor. V­A­R-S­ZINHA­Z. Bérlet szünet. Tündérlak Magyarországban. Vigjáték dalokkal és tánczczal 2 felv. Zenéjét szerkesztette Ellenbogen A. Csernátony. A képviselőház január hó 13-ikán, szerdán, d. e. 10 órakor ülést tart. A semmitőszéki bírák az inforalatiók körül elkövetett visszaélésnek elejét veendők és a lakásukon végzendő munkákra szánt idő háborut­­lanságát biztosítandók, a teljes ülésben kijelentet­ték, hogy ezentúl szóbeli értesítést többé senkitől el nem fogadnak s egyúttal az iktatót is utasí­tották, hogy jövőre az ügydarabok referensét meg ne nevezze. A semmitőszék példáját nem sokára a legfőbb ítélőszék, és a pesti királyi tábla is kö­vetni fogja. A pénzügyi bizottság mai ülésében Móricz Pál az egyensúlynak az államháztar­tásban helyreállítása tekintetéből a következőket jegyezte meg : A pénzügyminiszter előterjesztései közül szó­nok csak a szállítási, kártya-, tőke- és fegyveradót fogad­ el, az ezekből beveendő jövedelmet számára 8 millió forintra. A közös kiadásoknál a­nélkül, hogy a had­sereg szervezetén, ütközőképességén csorba ejtet­­nék, a lovasságnak 4-ik, a gyalogságnak 3-ik évi szolgálatában azoknak csak őszi gyakorlatra behí­vása által megtakarítások eszközöltethetnének, — míg az adókataszeri munkálat előre haladna, — ezen megtakarítások tennének 9 milliót, ebből esnék Magyarországra 3 millió. A bankkérdést a valuta helyreállításával kell összekapcsolni. Most fizet a magyar állam ezüstbeszerzésre 5 milliót. A valuta helyreállításának fő akadálya a 315 millió közös államjegy forgalomban létele,­­ eb­ből 35 millió mint váltópénz megmaradhatna; a banknak csak nagyobb jegyek kibocsátása volna megengedhető, a fennmaradt 280 millió államjegy alapjául 140 millió ezüstöt, akkor az államjegyek érezfedezése úgy állana, mint egy a kettőhöz, az érezfedezet nélkül maradt államjegyek évenként volnának apasztandók. Páris, január 9. — Az uj operaház. — A franczia opera végre, kétszázados hosszú vándorlás után, méltóságának megfelelő királyi lak­ba költözött, s ha Héraklitosz őselemének is úgy tetszik, a néhány nappal ezelőtt megnyílt termek aranyos kárpitjai közt sokáig fogja élvezni a há­borítatlanság nyugalmát. És méltán, mert az új lak immáron tizenharmadik hajléka a franczia opera múzsájának.

Next