Ellenőr, 1875. január (7. évfolyam, 1-31. szám)
1875-01-13 / 13. szám
Előfizetési árak: Egész évre . . 20 frt. — kr. Évnegyedre . . 5 frt. — kr Félévre . . . 10 „ — „ Egy hónapra , 1 , 80 . Ugye» számára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor utcza 6. sz. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el 13. szám in iii■■ i—agg—— POLITIKAI NAPILAP, Budapest, szerda, január 13.1875 Hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 6. sz. (Légrádi , testvérek irodájában). Kiadóhivatala: Előfizethetni helyben és posta utján, nádor-utcza 6. sz. a. A lap szétküldésére vonatkozó reclamációk Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. VII. évfolyam. Lenni vagy nem lenni. VII. A jobboldali sajtó s jelesen a „Pesti Napló“ gyakran felhozta a részéről gúnyosnak képzelt vádat, hogy a balközép nem bírja magát tájékozni a magyar alkotmányosság monarchiájában. Lehet, hogy a vád nem egészen alaptalan , sőt elismerem, hogy bizonyos tekintetben igaza is van. De hát ezt a caost, melynek kanyargó ködében csak az iránt nem lehet kétség, hogy az állam és fajunk érdekei ide s tova hánykodnak a romboló elemek közt, h a mi pártunk csinálta? Hiszen az 1867-iki boldogság kezdetén a Deákpárt minden vasfogú bábája csak azon jelszót kiáltozá, hogy „elől világosság, hátul sötétség.“ Hol van hát az a pompás világosság? Magyarország ős constitutiója, szabadságharczai, az mind csupa „segélyezés“ volt, melyet a nemzet patentirozott történésze nem vonakodott csúffá tenni a sugárzó Deákpárt nagyobb dicsőségére. A komoly önkormányzat, valódi függetlenség és igazi üdv napja csak hét év óta ragyog a magyar égen, még mostani csillagászatuk szerint is! Hanem aztán bukdácsol is mellette hazánk s válság válságot ér. Felséges zűrzavart mesterkedett össze bölcsességük, az már tény. S még ők csodálkoznak, ha megáll néha eszünk a nemzetet környező bajok és veszélyek fatális tömkelegében, melynek ostoba és gonosz talányait helyesen és gyorsan megfejteni a „lenni vagy nem lenni“ kérdéssel egyértelművé lett szegény hazánkra nézve. Hanem azért a magyar alkotmányosság és önkormányzat jogaira vonatkozólag legkevésbbé sem vagyunk akár tájékozatlanok, akár habozók, mert tudjuk, hogy mit akarunk, s hogy annak, amit akarunk, meg kell tenni, előbb-utóbb, vagy véget ér Magyarország. Mi azon természetes és jogszerű követeléssel vagyunk, hogy országunk ügyeit országunk intézze el minden idegen beavatkozás nélkül. Ez czélunk — sem több, sem kevesebb, s hogy e czélra nézve egyetért velünk minden becsületes és józaneszű magyar ember — bármely párthoz tartozzék is különben az utak és módok szempontjából, s ha nem tartja is olyan jó politikának az őszinteséget, mint én — arról meg vagyok győződve. De az iránt sincs legkisebb kétségem is, hogy ezen czélhoz csak úgy lehet mindinkább közelíteni és végre eljutni, ha a nemzet erejét fokozatosan fejlesztjük, s a szellemi, erkölcsi és anyagi gyengüléstől megóvjuk. Mert akármilyen nagy czélt tűzzön is ki magának valaki — egyén vagy nép — azt ugyan nem fogja elérni, sem a szárnyak után sóhajtozó vesztegléssel, sem bármily ékes hivogatással. Igaz, hogy történik hékekorban egy-egy földindulás is, mely „nagyot változtathat a helyzeten,és a tétlen sóvárgónak is szájába röpítheti czélját, a sült galambot, de az ilyen kivételes és ritka eshetőségek szerencsejátékától várni egy ország előmenetelét, az lehet a hegyeket mozgató rajongás quinternos álma, de nem ér fel azon munkás hittel, melynek számítása szerint csak az haladhat, aki a mindennapi események kerekeit használja, s a működő erők alkalmazása által, a létező utakon és a lehető gyorsasággal igyekszik előre. „Én is szeretek álmodozni, de nem a szemétdombon, hanem ibolyaágyon“, mondja Bulwer egyik legérdekesebb regényében. Caxon az ábrándos. Reményem, hogy ilyen a te gusztusod is, édes magyar nemzetem. Hanem hát akkor nem kell álmodozással fecsérleni el drága idődet, mert hogy a clique-uralom illatozó rendszere nem fektette érdekeidet ibolyaágyra, azt ugyan érezheted eléggé, ha jó orrod van. Nem, az álmodozásra, ez idő szerint, valóban nincs fekhelyed, hacsak elrothadni nem akarsz az önérdekhajhászat hatalmi egyedáruságának meghosszabbítása által és azon frázisemberek kedvéért, akiknek minden politikai tudományuk és elvhűségük egy pár jelszó elrikkantásában és a saját oktalanságuk iránti tetszelgésben áll. A rideg tények számbavételének van most nagy ideje , éspedig két irányban. A választó országnak tisztában kell lenni egyrészről az iránt, hogy mit várhat az eddigi gazdálkodás embereinek kormányon maradásától; de tisztában kell lenni másrészről az iránt is, hogy mit várhat azoktól, akik neki, szavazata fejében, a közös ügyek eltörlését ígérik. Hogy a hét évi gazdálkodás milyen volt, azt nem kell bizonyítgatni a bukás szélére kormányzott nemzetnek. E részben beszél a közromlás és vádat emel minden adóemelési törvényjavaslat. Aztán erről szólunk is folyvást, és szólani fogunk továbbra is. De hogy a közös ügyek eltörlését ígérgetők jóhiszeműsége vagy józaneszűsége iránt tisztában legyenek a szavazatképes, és saját bőrükre választó polgárok, végre figyelmeztetjük őket az 1867-iki alkotmány bármily fokú módosulhatásának feltételeiről. 1. Kell hozzá — a mi legkönnyebben elérhető — többség a képviseldiházban. 2. Kell a főrendiház megnyugvása azon törvényjavaslatban, melyet a közösügyek eltörlésére vagy módosítására fogadna el a képviselőház feltételezett többsége. 3. Kell — ha a két ház egyetértene — a magyar király sanctiója. 4. Kell — ezen három tényezőnek egyhangú óhajtásával szemben — másik szerződő társunk az osztrák állam képviselőházának hasonló akarata. 5- ször. Kell ugyanazon osztrák állami felsőháznak megegyezése, és 6- szor. Kell az osztrák császár sanctiója. Ennyi tényezőnek harmonikus, egyidejű és határozott akarat egysége kívántatik ahoz, hogy az 1867-iki alkotmánynak a közjogi alapra vagyis a közös ügyekre vonatkozó részén bárminemű változtatást lehessen tenni, akár Ausztria, akár Magyarország kivonata folytán. S nota bene a minisztertanácsokat (a képviselőházi többség suppositiójának következményeinél fogva) nem is soroztam a megkívántató tényezők közé, pedig ezeknek is egyet kell érteni — mind Budapesten, mind Bécsben — a fejedelem elé terjesztendő nagy kérdésekre és az ezekkel kapcsolatos felhatalmazás előleges megnyerésére nézve. A tényállás ezen száraz és rideg ismeretéből (s Ghyczy Kálmán is alkalmasint a megkívántató alkotmányos tényezők ezen sokaságának egyértelműségre juthatását vonta kétségbe a múltkori szerencsétlen beszédének közösügyi részében) megítélheti a választó ország, hogy egyrészről mennyi lelkiismeretlenség van a cique-uralom azon hétéves hazudozásában, miszerint a baloldal kormányra jutása megdöntené a kiegyezést és végveszélybe sodorná az országot; valamint megítélheti másrészről azt is, hogy mily hitelt érdemel azoknak őszintesége vagy értelmessége, akik a közös ügyek eltörlését ígérgetik, mint első és — csak legyen rá magyar képviselőházi többség — könnyű, egyszerű és olyan feladatot, amelynek megoldása előtt nem is érdemes foglalkozni az ország egyéb bajaival, bármily öldöklők legyenek is ezek állami megélhetésünk minden izmára nézve. A közös ügyek eltörlése olyan feladat, melyről nem fog lemondani a magyar nemzet önérzete és jogérzete soha, de egyszersmind olyan feladat, amelynek meg kell érni, hogy megoldható legyen , és pedig nem csak nálunk kell éretté lennie — mert hiszen ez hamar megtörténnék —hanem Ausztriában is. És meg is fog érni, mert jól felfogott érdekében áll az a monarchia mindkét államának és egész jövőjének. Most azonban nincs még azon vonalnál, hol az angolok a „gyakorlati kérdés“ — practical question — határának elérését szokták jelezni, és mert nincs azon vonalnál , nem is tudni mikor juthat oda: az ország égő kérdéseinek és létveszélyeztető bajainak elintézését azon ismeretlen idő eshetőségeitől függeszteni fel, nem józan politika, hanem kábaság volna. Az adófizető választók dolga megfontolni teendőjüket komolyan, mindkét irányban, mert ha meg nem döntik szavazatuk eredménye által a clique-uralmat, vagy ha elfecsérlik bizalmukat a beválthatlan ígérgetések frázisgyártó embereire, maguknak tulajdonítsák mindazon részét, ami történni fog. Szerintem a balközép foglalja el azon álláspontot, melyet a parlamentáris rendszer valósítására törekvő s a kormányzat ellenőrzésének hatályossá tételére igyekező alkotmányos ellenzéknek elfoglalni kell, ha az ország ügyének gyakorlati hasznára lenni óhajt, s magát nullificálni nem akarja. Ezen az állásponton nem adunk fel elvet soha, nem tagadjuk meg nemzetünk igazát egy perezre sem,és semmi szín alatt; de ezen elveknek és nemzeti igaznak szolgálatára nem tartjuk helyesnek, parlamentárisnak és czélszerűnek, hogy az ellenzék, ha a nemzeti akarat többségre juttatná, s a királyi bizalom felszólítaná, a közjogi alap megváltoztatása iránti felhatalmazás megadásától függeszsze fel a kormányzás elvállalását, vagyis olyan kérdésekhez kösse a sürgető megoldásra váró és jutható ügyeket illetőleg a hatalom használ hatásának elfogadását, amely kérdések még nem juthatnak a megoldás vonalához, s annyi tényezőnek komplicált akarategységét igénylik bárminő változtatásukra is, hogy — ez idő szerint és nem tudni meddig — nem lehet elintézhetésük iránt bona fide tenni ígéretet. A balközép ellenzéki állását a jobboldali clique-uralom hétéves gazdálkodásának anyagi és erkölcsi romlással járó természetes a gyakorlati, mert csak a magyar törvényhozó testület akaratától függő nagy reformfeladatok iránti követelései körvonalazzák. Ezért van hivatva a liberális párt zömét képezni, s ezért hiszem én, hogy ezen liberális párt, ha Tisza Kálmán felhívást intéz iránta a választó országhoz, létesül is hatalmasan, és ha nem is egyszerre, de magához fog vonni minden liberális elemet, mely az ország javát akarja, s nem tart sem a clique-uralom embereivel, sem a közjogi kérdések által magukat, hazafiságukat és tehetségeiket, tehetetlenségre kárhoztató szélsőbaloldallal. Ennyiből áll, amit a választópolgároknak ezúttal figyelmébe ajánlani akartam. A többit majd elmondom a képviselőház feloszlása után. Az osztrák kormány fizesse meg a nemzeti banknak 80 millió tartozását és a valuta helyre van állítva. A valuta helyreállítására szükséges 140 millió ércalap beszerzésére körülbelül 170 millió névleges államkötvény kellene, ennek kamatja 8 millió 500 ezer frt, ennek Magyarországot illető egy harmadrésze tenne körülbelül 2 millió 700 ezer frtot és így az ezüstbeszerzéssel szemben lenne a költségvetés javára írandó 2 millió 300 ezer frt. Egy független magyar jegybanknak 30—40 éves szabadalmáért fizetne az osztrák nemzeti bank 3 millió 200 ezer frtot. Az igazságügyér által tervezett megtakarítások fel fognak menni 1 millió 500 ezer frtra. Úrbéri bírákól egyes bizottságokat kell fölállítani, melynek a felek viseljék költségeit; 250 ezer frt. megtakarítás tehető. A központi kormányzatnál meg lehet takarítani még 300 ezer frtot. A ménesintézeteknél 750,000 frt. A katasteri mérnököket a tagosítási perek keresztülvitelére a feleknek rendelkezésére kell bocsátani s fizessék azok, a megtakarítás 400 ezer frt. Az úrbéri papírok szelvényadója emeltessék föl oly magasra, mint a szelvényadó Ausztriában van, vagy convertáltassék ezüst adómentes járadékká, akkor a törlesztési járulék megszűnik: 2 millió 500 ezerért. A képviselők napidíjaik, szálláspénzeik 5°/0- járól mondjanak le ; senki se húzzon két lakbért, úgyszintén miniszterek, államhivatalnokok, kivétel nélkül fizetéseik, lakbéreik, személyes járandóságaik, utazási és egyéb költségeik redukáltassanak 5°/0-kal, melyet a valuta helyreállításával megnyerendőnek ; megtakarítás 1 millió 300 ezerért. Az államjavak jelzálogilag rendeztessenek; a Domänen-Geschäftból fennlevő összeg tábláztassék az erdőségekre; a mezőségi birtokokra azok értékének feléig, az osztrák nemzeti bankkal, az osztrák és magyar földhitelintézetekkel együtt az eladandó birtokok fele értékéig köttessék egy jelzálog-kölcsön, ezt az illető intézetek 4 év alatt realizálják és adják által a bejövendő összeget a Rothschild-consortiumnak a 153 milliós kölcsön törlesztésére, mely 6,7 millióig realizálható volna évenként; a fekvőségekből ennyi minden évben adassék el és fordíttassék az állam költségei fedezésére, tehát 7 millió, összesen 24 millió 200 ezerért, egy milliónál jóval kevesebb, mint a deficit, mert lehet, hogy a fejbeli számítás szerint némely bevétel kevesebb, de több is lehet. A vámszerződést fel kell mondani, az önálló jegybankot meg kell alapítani, a katastert befejezni és egypár év múlva jövedelmi feleslegünk lesz. A budget tárgyalásakor különben ezeket bővebben kifejtendem. A budapesti ügyvédi kamara alakulási gyűlésének határnapjául Sárkány József, a pesti törvényszék elnöke, az 1874. évi XXXIV. t. sz. 110. § ában foglalt felhatalmazásnál fogva, és az igazságügyminiszter által kibocsátott végrehajtási utasításhoz képest 1875. évi február 20-ik napját tűzte ki. Az e napon d. e. 9 órakor a megyeház nagy termében megnyitandó alakulási gyűlésre a budai, esztergomi, kalocsai, pesti és pest-vidéki kir. törvényszékek területén állandóan lakó mindazon ügyvédek, kik az idézett törvény 110. §-a második bekezdése értelmében az alakulási gyűlésen leendő részvételre jogosultsággal bírnak. Ezen okból az illetők egyszersmind felszólíttatnak, hogy eredeti ügyvédi leveleiket és az iránti hatósági igazolványaikat, hogy a budapesti ügyvédi kamara területén állandó lakással bírnak, a pesti törvényszék elnöki irodájában nyújtsák be, miután ennek elmulasztása a hivatkozott törvény értelmében őket az alakulási gyűlésen való részvétel jogától fosztaná meg. Az adóügyi bizottság tegnap tartott ülésén a pénzügyminiszter és Márfy miniszteri tanácsos voltak jelen. A bizottság jegyzője felolvassa az adótörvényjavaslatokra vonatkozó jelentéseket, illetőleg új szövegezéseket és pedig a vasúti szállításokra, a vadászat és vadászati fegyverekre vonatkozókat. Tisza K. mindkét javaslatot illetőleg megjegyzi, hogy a bizottság nem terjeszkedhetik a törvények után várható jövedelmekre, s Paczolayval együtt azt kívánja, hogy a 9-es bizottságra, valamint a vadászati jog államgazdászati érvére ne történjék hivatkozás. Ghyczy Kálmán nem kívánja ugyan, hogy a bizottság a pénzügyi eredmények mérlegelésébe bocsátkozzék, de azt mindenesetre kéri, hogy mint olyanokra, melyeket mint miniszter adott elő, a jelentés figyelemmel legyen. Sennyey Pál b. nem szentné, hogy a bizottság kiterjeszkedjék arra, hogy a becsléseket mint magáért terjeszsze elő, de a miniszterre való hivatkozást nem ellenzi. Lónyay M. gr. a vasúti adónál szeretné a személy- és podgyászadóból remélhető eredményt külön számításba vétetni. Elfogadtatik. Elnök utólag megjegyzi, hogy a bizottság előtt az adótörvények megbecslése nem lehet közönyös. Sennyey Pál újból is azt állítja, hogy ez a pénzügyi bizottság feladata. A jelentés ejavaslatra vonatkozó többi része elfogadtatott. Következett a bor- és húsfogyasztási adóról szóló jelentés. A jelentés szövege pár irályi módosítással elfogadtatott. Ezután a házadóról szóló jelentés olvastatott fel, mely minden megjegyzés nélkül elfogadtatott. TÁVIRATOK. Zágráb, jan. 12. (Országgyűlés.) Jagic interpellál a magyar nyelvnek a horvát vasútvonalakon való használata, horvát vasúti hivatalnokok elbocsátása és idegenek alkalmazása tárgyában. A választási törvényjavaslat fölötti általános vitájában szóltak Vucetic, Makanec és Hrvoic a javaslat ellen, Vrbancic, Hrvat és Muzler pedig a javaslat mellett, mely az általános vitában elfogadtatott, mire a részletes vita megkezdettetett. Zágráb, jan. 12. (Országgyűlés, Esti ülés.) A választótörvény részletes tárgyalása folytattatik. Smaic módosítási indítványt terjeszt elő, mely szerint az alispán mint ilyen a központi választóbizottság elnöke lenne, míg a javaslat szerint, a kormány részéről, minden befolyást kizárva, az elnök a bizottság kebeléből lenne választandó. Makanec indítványozza, hogy ha Fiume városi képviselőtestülete nem választaná annak idejére a központi választóbizottságot, ez a bán által neveztessék ki. Derencin és Mazuranics megtámadják Makanec indítványát, a Fiuméban fennálló provisoriumra utalva Mazuranics bán Makanec indítványát politikaiatlannak tartja, s említi, hogy Fiume már Vakanovic kormányzása alatt is vonakodott képviselőt küldeni a horvát országgyűlésre, és hogy ő (Mazuranics) a fiumei kormányzóhoz intézett kérdésre azon választ kapta, hogy Fiume nem fog országgyűési képviselőt választani. Mazuranics, Smaic módosítási indítványát támogatja, mely Makanec indítványa elvettetése után, elfogadtatott. Holnap a részleges tárgyalás vége következik. Bécsi, jan. 12. A „Pressernek egy távirata Innsbruckból jelenti, hogy dr. Greemer Kind, gyűlési képviselő tegnap délután egy nyakbaj következtében meghalt. Bécs, jan. 12. Prágai lapok jelentései szerint a cseh éjszaki és tirnai-kralupi vaspálya igazgatótanácsai, az Ofenheim állításaival szemben teendő eljárás iránt tanácskoztak; valószínűleg a bécsi törvényszék elnökéhez intéznek előbb levelet aztán emlékiratatot a birodalmi tanácshoz. Bécs, jan. 12. Auersperg miniszterelnök és Horst miniszter ma Budára utaztak a királyi udvarhoz. Bécsi, jan. 12. (Ofenheim-per.) Elnök ama megjegyzésére, hogy a kézrekerült számla a provisiok hovafordításáról, teljesen hamis fölvilágosításokat, ad, vádlott azt mondja, hogy ő soha sem gondolt arra, miszerint azok hovafordítása iránt valaha számon kérik, s tagadja, hogy egy idevonatkozó okmányt égetett volna el; elnök ama állítására, hogy az Irat és Hasswell által szállított minták nem kerültek annyiba, mint amennyi értük fel lett számítva, vádlott azt mondja, hogy ő ama számlákat nem ismeri el ; egyébiránt nem tartja lényegesnek, mert épúgy jogában állt volna, az egész összeget tartani meg a maga számára. Végül azt mondja, hogy ezen összegből egyszersmind az alsóbb hivatalnokok provisióját is kifizette. Ezután az e pontra vonatkozó jegyzőkönyvek olvastattak föl, többek között az "igazgatótanács 1865 ik évi október hó 25 én tartott gyűlésének jegyzőkönyve is, mely ama határozatot is tartalmazza, hogy a főigazgató fölhatalmaztatik a provisiókból az előmunkálati költségek fedezésére . A fölolvasás alatt vádlott és az államügyész között heves vita támadt. 1 órakor az ülés estig fölfüggesztetik. Bécs, jan. 12. (Ofenheim-per. Esti ülés.) Elnök a romániai vasút concessiójának elfogadása iránt tett tanácsra vonatkozó vádpontokra kezdi meg az általános tanúkihallgatást; vádlott ezután ezen concessio megszerzésének történetét részletesen előadja, s azt mondja, hogy ott az erős porosz verseny volt legyőzendő, miután Stroussberg és a Ratibori herczeg is versenyeztek a concessióért; kinyilatkoztatja, hogy Sapieda, Jablonowski és Giskra az angolokkal összeköttetésben álló concessionáriusoknak azon okból biztosíttatott már ő előtte a concessio, mert a romániai méltóságok kinyilatkoztatták, miszerint ők semmi esetre sem adnának anonym osztrák társaságnak concessiót. Elnök ama kérdésére, hogy ő mikor tudta már azt, hogy osztrák társaság csakugyan nem kapja meg a concessiót, vádlott azt feleli, hogy 1867 ik év végén. Ofenheim előadja, hogy az engedményesek 700.000 fontot kaptak, mindegyik engedményes 10.000 frtot, ezek között ő is, a többi igazgatótanácsosnak Sapicha megbízásából 1000—1000 fontot adott, mivel az ügyben fáradoztak; Herznek is 100,000 frank juttatott, mivel az engedmény kinyerését minden erővel támogatta. Vádlott továbbá előadja, hogy az engedmény átvétele rendkívüli közgyűlés által 1868. okt. 20-án jóváhagyatott; e gyűlésen 23 000 részvény volt képviselve, mely szám többé nem fog eléretni. Az idevonatkozó irományok közül felolvastalak Schindler egy levele, melyben panaszkodik, hogy az ígért igazgatótanácsosi állomást meg nem kapta, és kívánja, hogy a román üzletben 20,000 írttal részesíttessék. Nenda Schindler megidéztetését indítványozza, mire vonatkozólag elnök a törvényszék határozatát elvárja Herz és Ofenheim között folyt levelezésből kitűnik, hogy a concessio elnyerhetése végett huzamos ideig folyt közöttük alkudozás, s hogy mindketten nyereségosztalékra működtek. Herz így ír Ofenheimnak: Ha az oláhok a szédelgés térére kényszerítenek minket, majd engedünk nekik. A fölolvasások 91/a-ig folytattattak. Ofenheim valamennyi irományt saját előnyére interpretált. Pétervár, jan. 12. Következő személyváltozások vannak kilátásba helyezve: Chrustsew nyugat-szibériai főparancsnok, Zablocki, Stojanowski és Kornilow titkos tanácsosok a birodalmi gyűlésbe lépnek; Chrustsew helyére Kasnakow tábornok jön, Kornilow pedig, ki eddig a minisztertanács irodafőnöke volt, segéde Rakhanow államtitkár által helyettesíttetik. Berlin, jan. 12. A birodalmi gyűlés befejezte a polgári házasság iránti törvényjavaslat első tárgyalását. Kassel, jan. 12. A választófejedelem holtteteme ma délután 4 órakor vitetett a pályaudvarról a temetőbe. A gyászkocsi előtt az udvari szolgaszemélyzet, a kamarások, a választófejedeem főudvarmestere és a papság ment a; gyászkocsit követték az elhunytnak fiai, számos államhivatalnok és polgárok. London, jan. 12. A „Times“ jelenti: Boker amerikai követ Konstantinápolyban, pétervári követté neveztetett. — Disraeli megérkezett. — Glasgowi és edinburgi nem-conformisták gyülekezete elhatározta egy egyesületet alakítani, melynek feladata leend Skócziában az államnak az egyháztól való elválasztására törekedni. Valencia, jan. 12. Alfonz király a kikötőbe érkeztekor „Veglie“ franczia jelző közös parancsnoka által üdvözöltetet Alfons azzal válaszolt, hogy Francziaországnak, hol száműzetése alatt hazát talált, nagy hálával tartozik; örül, hogy az első tengerészeti tisztek, kik őt országában üdvözlik, francziák. Alfons elutazása innen szerda reggelre van kitűzve. Brew-ITork, jan. 12. Egy nagy meeting a fegyveres beavatkozástouisianában alkotmányellenesnek nyilvánítá. A pensylvaniai képviselők tiltakoztak a Louisianában való eljárásért. Washington, jan. 11. Grant elhalasztotta a louisianai eseményekről adandó üzenetét, ennek szerkezete a miniszterválság megakadályozása tekintetéből lényegesen meg fog változtattatni. Boston csatlakozott New-Yorknak a fegyveres erő alkalmazása elleni tiltakozásához. Bérlet NEMZETI SZÍNHÁZ. 204 szám. Szerda jan. 13 A képírók. Vigjáték 3 felv. Irta Wildbradt Adolf ford. Erdélyi Béla. Személyek : Oswald, képiró — — — Lendvay Werner képírók, Szigeti Imre Sámson Oswald, Vizváry Mockert, másként Plato barátai Halmi Sandberg, bankár — — — Benedek Virág — — — — — Náday ,zilnitzné — — — — Paulayné Seefeld Leonora, leánya, özvegy — Sz. Prielle Corn. Elza, Werner nővére — — — Lendvay Müller, másként Ubique, a képirók házmestere — — — — Sántha Törvényszéki végrehajtó — — Karikás Antal, festéktörő — — — Korcsok Kezdete 7 órakor. VAR-SZINHAZ. Bérlet szünet. Tündérlak Magyarországban. Vigjáték dalokkal és tánczczal 2 felv. Zenéjét szerkesztette Ellenbogen A. Csernátony. A képviselőház január hó 13-ikán, szerdán, d. e. 10 órakor ülést tart. A semmitőszéki bírák az inforalatiók körül elkövetett visszaélésnek elejét veendők és a lakásukon végzendő munkákra szánt idő háborutlanságát biztosítandók, a teljes ülésben kijelentették, hogy ezentúl szóbeli értesítést többé senkitől el nem fogadnak s egyúttal az iktatót is utasították, hogy jövőre az ügydarabok referensét meg ne nevezze. A semmitőszék példáját nem sokára a legfőbb ítélőszék, és a pesti királyi tábla is követni fogja. A pénzügyi bizottság mai ülésében Móricz Pál az egyensúlynak az államháztartásban helyreállítása tekintetéből a következőket jegyezte meg : A pénzügyminiszter előterjesztései közül szónok csak a szállítási, kártya-, tőke- és fegyveradót fogad el, az ezekből beveendő jövedelmet számára 8 millió forintra. A közös kiadásoknál anélkül, hogy a hadsereg szervezetén, ütközőképességén csorba ejtetnék, a lovasságnak 4-ik, a gyalogságnak 3-ik évi szolgálatában azoknak csak őszi gyakorlatra behívása által megtakarítások eszközöltethetnének, — míg az adókataszeri munkálat előre haladna, — ezen megtakarítások tennének 9 milliót, ebből esnék Magyarországra 3 millió. A bankkérdést a valuta helyreállításával kell összekapcsolni. Most fizet a magyar állam ezüstbeszerzésre 5 milliót. A valuta helyreállításának fő akadálya a 315 millió közös államjegy forgalomban létele, ebből 35 millió mint váltópénz megmaradhatna; a banknak csak nagyobb jegyek kibocsátása volna megengedhető, a fennmaradt 280 millió államjegy alapjául 140 millió ezüstöt, akkor az államjegyek érezfedezése úgy állana, mint egy a kettőhöz, az érezfedezet nélkül maradt államjegyek évenként volnának apasztandók. Páris, január 9. — Az uj operaház. — A franczia opera végre, kétszázados hosszú vándorlás után, méltóságának megfelelő királyi lakba költözött, s ha Héraklitosz őselemének is úgy tetszik, a néhány nappal ezelőtt megnyílt termek aranyos kárpitjai közt sokáig fogja élvezni a háborítatlanság nyugalmát. És méltán, mert az új lak immáron tizenharmadik hajléka a franczia opera múzsájának.