Ellenőr, 1875. január (7. évfolyam, 1-31. szám)

1875-01-22 / 22. szám

22. szám Előfizetési árak: fi Egész évre . . 20 frt. — kr. Évnegyedre . 5 frt. — kr Félévre . . . 10 „ — „ Egy hónapra .1 „ 80 „ Egyes szám ára 10 krajezár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor utcza 6. m. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozónk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el POLITIKAI NAPILAP. Hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 6. sz. (Légrádi testvérek irodájában). Kiadó-hivatala: Előfizethetni helyben és posta ötjén, nádor-utcza 6. sz. a. A lap szétkü­ldésére vonatkozó reclamátiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. Budapest, péntek, január 22.1875. VII. évfolyam. TÁVIRATOK. Bécs, jan. 21. Berlinből a „N. Fr. Presse“­­nek távirják . Miután Oroszország Alfons trónralé­­pésének a cortes általi elismerésétől eltekint, ez újabb megállapodás szerint a trónralépésről való hivatalos értesítés után Németország, Ausztria- Magyarország és Oroszország által elismertetnék. Bécs, jan. 21. (O f en hei­mpe­r e.) Siegl gépgyáros azt vallja, hogy a 13 mozdony eredeti árából darabonkint 2000 frtot engedett; nem ő ajánlotta ezen engedményt, hanem Ofenheim kö­vetelte azt és ő a társaságnak hitte ezen enged­ményt tenni nem szokás, hogy a vasúti igazgatók ilynemű provisiót elfogadjanak. Tanú vádlottal szemben is fentartja vallomását. Oilz, a Ringhof­­féle gépgyár c­égvezetője, tudomással bír arról, hogy a társaságnak 30/0-os provisió engedményez­tetek,­­ másoknak is adatott provisió, de neveket nem ismerő Spiering János gépgyáros előadja, hogy a kifizetésnél a Brassey építkezési vállalat szá­mára 3°/0 levonatott. Spiering Antal azt vallja, miszerint Ofenheim 3°/„ provisiót kért az igazga­tóság számára. Neumann, a Spiering és Zipperling gyár c­égvezetője, és a simeringi gépgyár igazgatója oda nyilatkoznak, hogy Ofen­­heim a társaság számára 3°/0 engedményt kí­vánt ; tanult üzletében a provisiók szokása ismeretlen. Lump, a Siegl-féle gépgyár könyv­vezetője, megerősíti főnökének nyilatkozatát és a hozzá intézett kérdésre azt válaszolja, hogy provisió ugyan nem,­­ de douceur adása van használatban. Vádlott kérdezi, váljon Siegl könyveiből a provisio kifizetéséről tudomás sze­rezhető, mire tanú igennel válaszol. Vádlott a könyvek megvizsgálását kívánja, mit az állam­ügyész ellenez; a törvényszék a könyvek vizsgá­­atát megtagadja. Schmidt mérnök általában a vasúti épít­­kez­és tárgyában nem nyilatkozik kedvezőtlenül; előadja, hogy Lauda megbízásából a zárlathoz lehető sötétszínű jelentést intézett, és hogy uta­­síttatott a legroszabb talpfákat kiszemelni. Tanú beismeri, hogy Bargcharhoz levelet intézett, mi­vel a zárlat igen alacsony állomást jelölt ki szá­mára. Tanú meg nem eskettetik, az államügyész fenntartja magának a jogot ellene hamis tanú­vallomás általi csalás miatt vádat emelni. Ziffer, forgalmi vezető Lembergben s ké­sőbb a vezérigazgatósághoz osztályozva, a Bras­­seyvel való építkezési szerződést már az építke­zés ideje alatt ismerte, azt a társaságra nézve előnyösnek tartotta; a pályakészítési tervek a Károly-Lajos-vasúttól vétettek-e és mily áron, tanú nem tudja. A telekbeváltást Ofenheim eszközölte Brassey számára, miben tanú feltűnőt nem talál; ő a Klarfelddel kötött talpfa-szállítási szerződést — darabját 85 krajczárral — a vezérigazgatóság elé terjesztette, mely azt jóváhagyta. Berlin, jan. 21. A birodalmi gyűlés hat­órai tárgyalás után Újest herczeg választását ér­vénytelennek nyilvánítá és kifogást emelt Hohen­lohe Ingelfingen herczeg választása ellen. Páris, jan. 21. A párisi grófnő egy figyel­­meket szült. Washington, jan. 21. A congressushoz intézett elnöki üzenet ajánlja a partvédelmi intéz­kedések javítását. — Montevideoban a kormány és az elnök megbuktattatott. Páris, jan. 21. Negyvenhét karlista tiszt Bayonneban Alphonshoz csatlakozott. Santander, jan. 20. A spanyol hajóhad valószínűleg holnap kezdi Zarauzt lövöldözni; a „Nautilus“ jelen lesz. Madrid, jan. 21. A karlisták az éjszaki tartományokban 17 éves ifjakat ujonczoztak. — Alfons király civillistája 28 millió realeval szavaz­tatott meg. Bécs, jan. 21. (Hív. zárlat) Magy. földtehermen Kötvény 78.—. Salgó-Tarján 75.—. Magyar hitel 202.75 Magyar záloglevél 87.—. Erdély 131.—. Magyar keleti vasút 55.75 Magyar sorsjegy 83.-. Magyar földhitel . Magyar vasúti kölcsön 98.—. Anglo-magyar 22.—. Franco-magyar­­65.- - Alföld —. Magyar északkeleti vasút 114.—.Keleti vasúti elsőbbségi kötvény 68.25. Tiszai vasút 187.— . Municipal-bank —.—. Pesti bank —. —. Paris, jan. 21 (Zárlat) 3°/0 járadék 62.15. — 5°/0 áradék 109.25. Olasz járadék 66.25. Creditmobilier 390.—. Lombard 286. - . Államvaspálya 658.—. Koronajószági zálog­levelek —.—. Ausztriai kötvények —.— 1871-diki kölcsön —.—. 1872-diki kölcsön —.­. Közkatonák és vezérek Sadowa után a közkatonák a vezé­rekre, a vezérek viszont a közkatonákra hárították a vereséget előidéző okok gyűlö­letes oldalát. Tőlök tanultak alkalmasint a Deákpárton is a politikai szervezetben rejlő alaphibákért kölcsönösen egymást schim­­pfelni. Minden deákpárti „közkatona“ most már egy-egy hős és öntudatos fő, csupán a vezérlet tehetetlen és gyáva. S így meg­fordítva. A „dicső“ szavazások harczában meg­rokkant közvitézek állanak ki a jobboldali lapok tíoiumján, hogy feltárva a lélekölő küzdelemben nyert sebeiket, kéjjel mutogat­hassák: „ezeket a vezérek hibája miatt kaptuk.“ Derék nép­ meglátszik rajtuk, hogy lelkiismeretük csak úgy tátong a fájdalmas ütésektől, s a­ki el nem bújt a harcz elől vagy meg nem futott az ágyuk elől, érzi, hogy megérdemelte az­­ obsitot. ,,Hát a zászló e szép csaták közt hova lett?“ Nyele kölcsönökben elzálogosítva Rothschildnál, foszlányai az újabb adójavas­latokba vesztek. Torzképpé így váltak azok a „nagy“ elvek, melyekről a deákpárti ,,közkatonák“ obsitosi kérődzése oly sok csodás regét tud elmesélni az „igenlés“ poltron küzdelmeinek hétéves múltjából. Igazuk van, hogy jelentőségük és jo­gosultságuk, ennyi „gazdag emlék“ után, a helyzetben gyökerezik. Magát a helyzetet pedig nem kell soká keresni, égetően tük­röződik az vissza a haza romlásán. Viszo­nyaink között ennél mélyebb talajban csakugyan nem gyökerezik egyetlen egy párt létjoga és jelentősége sem. Mindamel­lett vagy iszonyú elfogultság, vagy rette­netes malitia a haza romlásos helyzetében gyökerező létjogosultságot oda magyarázni, hogy „a Deákpártra még nagy feladatok várnak.“ Ily túlzásra csak egy kiszolgált „közkatona“ képes. Mekkora hősiességgel is bírhat ott a vezérkar, hol a „közkatona“ ily lelkes szt­árba fullasztja a képviselőház küzdelmeiben gondosan kimért fegyvereit. Hogy szája al­kalmas az ,,igen“-en túl is, az meglátszik a nagy bombaszon; hogy érvei nincsenek, arról tanúskodik a napló, hogy beleszokott a glédába, azt elárulja a zsold iránti elő­szeretet. Kérdezzétek azonban, mik legyenek azok a deákpárti nevezetes feladatok, s a „közkatona“ hallgatni fog, ez már nem megy az oktatási szabályzat széna-szalma­­féle könnyűd rendszerében, de eszmék kel­lenek, és Sadowa férfiainál ez teljesen hi­ányzik. Hol venné a szegény tanulatlan „köz­katona“ deákpárti mottójához a nagysza­bású eszméket, midőn a feladatok ismerete kapac­itásainak azon válogatottjai előtt sem áll komoly lábon, kik a pénzügyi bizottság­ban játszák a hangadó szerepet. Sajnáljuk tanulékonyabb részét a tá­bornak. Lesz köztök néhány, ki oraculum után kapkodva, a pénzügyi bizottság álta­lános jelentésében keresi majd a vezérfona­lat, s e vezérfonal helyett talál üres szó­halmazt. Nem egyéb e jelentés, mint rövid és rész kivonatja a 9-es bizottság, illetőleg az előbbi budgeteket kísérő jelentéseknek. Elkezdi a nagyképű kijelentéssel, hogy az ország pénzügyi helyzete feltétlenül megköveteli a megtakarításokat azokon kívül is, melyeket a bizottság a jelen évi költség­­vetés keretében már megtett. De hát ugyan minek fárasztotta magát ennyire is, ha tenni nem, csak utalni tud a na­gyobb megtakarítások szükségére. Na hi­szen, ha „államférfim“ mesterség már az u­t­a­l­á­s is, mi a manó marad a hírlap­íróknak. Sohse kontárkodjanak a mester­ségünkben, bízzák azt csak ránk, majd el­végezzük nélkülök is. Eddig még csak mentegethető volt a nagy megtakarításoktól való őrizkedés, de ma már többé lehetetlen takargatni a ha­tározott előfeltételek és gyökeres intézke­dések hiányával. Éveken át van kezekben a hatalom, egyedül rajtuk állott, hogy e „ha­tározott előfeltételek és gyökeres intézke­désekből,“ az egyensúly helyreállítása ér­dekében, ne hiányozzék semmi. Kitől vár­ták, talán a hírlapoktól, melyek örökösen e tárgyon lovagoltak, a megfelelő kezde­ményezést és a gyors kivitelt? Ülésszakról ülésszakra halasztgatták a kérdések ily irányú megoldását, a­nélkül, hogy megszűntek volna humbugisálni a gyökeres intézkedések szükségességének hang­súlyozásával. Hagyhatták volna el legalább mostani jelentésükben e nyegle modort, mely senkit sem nyugtat meg, hanem csak nevetségessé teszi készítőit. A jelentés általános része jellemzően szólva nem más, mint lemásolása valame­lyik hírlapi czikknek. Nagy tervei, takaré­kossági javaslatai mindössze annyiból álla­nak, hogy utal a központi igazgatás terén a lótenyész-intézeteknél, az államjavak ke­zelésénél s az igazságügyi tárc­ánál esz­közölhető törlésekre. Ismétli ezeken kívül a kisebb vasutak csoportosítása és az államvasutak czélszerűbb kezelése által el­érhető pénzügyi eredményeket. Mindez el volt mondva pontosabb kö­rülírással és alaposabb részletességgel a hírlapok vezérczikkeiben. És a bizottságnak nem az volt feladata, hogy a képviselőház­ban egy hírlapi czikket­ olvastasson fel elő­adója által, hanem hogy tárgyalásainak és törléseinek határozott irányával a kormányt a gyökeres intézkedések és határozott elő­feltételek kidolgozására és keresztülvitelére szorítsa, esetleg a képviselőház által szorít­­tassa. De, mert a bizottság többsége, híven a párthoz és híven kormányhoz, melynek választottja, irtódzott az erősebb ad­ió- és munkaprogramjától, jelentéséből és úgy hi­ányzik a világosság és irány, a­miként hi­ányzik pártjának és kormányának egész működéséből. A valuton maradunk ezentúl is, mert a jelentés pislákoló mécse mellett ugyan nem fsatorkázik ki az ország semerre, leg­­fölebb félre megy, annak bizonyságául, hogy a „Deákpártra még egy nevezetes feladat vár“: — elkotródni. Ez az utolsó és egyet­len feladat, melylyel a hazát lekötelezhetik. ______ v­y. A baloldali stár pénteken, f. hó 22-én, esti 6 órakor értekezletet tart. Minisztertanács tartatott tegnap, me­lyen a kormány által a hitelviszonyok javítása ügyében teendő javaslatok voltak szóban. Mint illetékes helyről értesítenek, a török­­montenegrói viszály ma békésebb aspec­­tusokat mutat. A tegnapelőtt és tegnap Cetinjében tanácskozott szkuptsina mérsékeltebb hangon tár­gyalta a dolgot, s a hangulat most inkább vára­kozó, mintsem harczias. Örömmel veszszük a megnyugtató hireket s meg is vagyunk győződve, hogy az a politika, a mely sem háborús lenni, s­em háboruskodót játszani nincs elhatározva, megtalálhatja a kellő tapinta­tot minden erélytelenség nélkül a keleti kérdés ezen kisded és tán mesterkélt zivatarának békés eloszlatására. Főispánok felmentése. A hivatalos lap mai száma a következő királyi okiratokat közli : Magyar belügyminiszterem előterjesztése foly­tán Ugrón Lázár Felső-Fehérmegye főispánját ez állásától, hű és buzgó szolgálatainak elismerése mellett — saját kérelmére ezennel felmentem. Kelt Budapesten, 1875. évi január hó 17-én. Ferencz József, 8. k. Gr. Szapáry Gyula, s. k. Magyar belügyminiszterem előterjesztése foly­tán báró Révay Simon Turóczmegye örökös fő­ispánját, ezen megye vezetésétől saját kérelmére felmentem. Kelt Budapesten, 1875. évi január hó 16-án. Ferencz József, s. k. Gr. Szapáry Gyula, s. k. Magyar belügyminiszterem előterjesztése foly­tán B­á­r­c­z­a­y János Tolnamegye főispánját ez állás­tól, hű és buzgó szolgálatainak elismerése mellett, saját kérelmére, föltre ut­un, s helyébe Bárczay Albert Abaujmegye és Kassa szabad királyi város főispánját, Tornamegye főispánjává is kinevezem. Kelt Budapesten, 1875. évi január hó 17-kén. Ferencz József, s. k. Gr. Szapáry Gyula, s. k. Az ügyvédi kamarák alakítása körül az egész országban megindult a mozgalom. Előta­­nácskozmányok, értekezletek tartatnak, pártok ala­kulnak, szavazati ívek készülnek, szóval a válasz­tási izgalmas korszak az ügyvédi testületre is fel­virradt s minél közelebbi határidőre van kitűzve egy-egy kamara alakuló közgyűlése, annál élén­­kebb a mozgalom, melynek épen csak a válasz­tások megejtése fog véget vetni. A „Themis“ sze­rint, a már megalakult kolozsvári kamara után egyike a legelsőknek lesz a temesvári kamara, mely f. hó 25-én és az aradi kamara, mely f. hó 26-án alakul; utánna a balassagyarmati kamara, melynek szervezkedő közgyűlése már f. hó 31-re van egybehiva ; a sopronyi kamara febr. 1-én, a marosvásárhelyi febr. 6-án, a pozsonyi febr. 13-án és a budapesti február 20-án tartja alakuló köz­gyűlését. A többi kamarák alakulási határidejéről még nincs tudomásunk: egyesek területén a szék­hely tekintetében máris elégü­letlenség nyilvánul, így a beregszászi ügyvédek rész néven vették, hogy a miniszter nem Beregszászt tette az ügy­védi kamara székhelyévé. A következő sorokat kaptuk: Az „Ellenőr“ 21 számában a „Vasutak igaz­gatásáról III“ czikk egy passusát reám vonatko­zónak tekintem, mert csakis a Magyar éjszakkeleti vasútnak van egy millió értéket megközelítő háza. E házban van fizetésem kiegészítéséhez tartozó ter­mészetbeni lakásom, de ez nem 10—16 szobát fog­lal el, hanem hat utczai szobát (illetőleg négy szo­bát és két egy-egy ablakos kabinetet) a hátuk mögött levő udvari helyiségekkel, a melyekben konyha, éléstár, cseléd­helyiség sat. — nézetem szerint czélszerűen, de luxus nélkül — elhelyezvék. Ivánka Imre: Az iparegyesü­let nemzetgazdasá­gi szakosztálya nyilatkozatot tett közzé az új adótörvények és az 1875-iki deficzit fedezése tárgyában. A kifejtett indokok alapján a szakosz­tály kijelenti, hogy: 1. A folyó évi deficzit fedezésének s ezzel kapcsolatban az államháztartási egyensúly helyre­állításának azon módját, melyet a pénzügyminisz­ter úr, nevezetesen a termelésre és forgalomra súlyosodó adók növelésével és a termelésnek újabb megadóztatása által tervez,­­ a­mennyiben ezek főleg az ipari termelést veszélyeztetik, s ezáltal az adó­képességet csökkentik, holott a pénzügyek sikeres rendezése csak a termelőképesség és adóképes­ség növelésétől remélhető — elfogadhatónak nem tartja. 2. A szakosztály az államháztartási egyensúly helyreállításának legelső és legsürgőbb követelmé­nyéül tekinti, hogy az Ausztriával fennálló vám- és kereskedelmi szerződésnek az indirect adókra vonatkozó intézkedései a lehető legrövidebb idő alatt olykér megváltoztassanak, hogy a monarchia két feléhez tartozó fogyasztók által tényleg fize­tett czukor-, sör-, szeszadó, dohányjövedék s más indirect adózások az illető fél állampénztárába folyjanak. E czélra az alkudozások a vámszövetség XXII. czikke értelmében haladéktalanul megkezdendők és a legnagyobb erélylyel folytatandók ■ teljes épség­ben fentartatván Magyarország abbeli joga, hogy a vámszerződés egyéb intézkedéseit is később megváltoztathassa,­­ nevezetesen hogy ha szük­ségesnek mutatkoznék, a külföldről­­ behozott ipar­­czikkeket vám által megadóztathassa. 3. A szakosztály szükségesnek tartja, hogy a gyökeres adóreform és azon közigazgatási refor­mok, melyek az államkiadásoknak czélszerű leszál­lítását eredményezhetik, minél előbb a legnagyobb erélylel foganatba­ vétessenek. Mint oly reformin­tézkedések, melyek az állam­ pillanatnyi szorultságá­nak enyhítését, illetőleg jelenlegi terheinek méltá­nyos odázását czélozzák, a szakosztály figyelemre­méltónak tartja az adóhátralékok folyósítását, to­vábbá egy vasúti garantia-akp létesítését, s annak czélszerű hitelművelet általi folyósítását. A zágrábi „Obzor“ „A horvát képvise­lők s az új adók“ czímű czikkében a horvát kép­viselőknek Ghyczy új adójavaslatai irányában va­ló maguk tartását illetőleg azt írja, hogy habár az új adónemek behozatalát, s még inkább az adó­felemelést, a legvirágzóbb állapotban­­­évő népek sem fogadják szívesen, kivált ha a sok bajnak nem ők az okai; mindazáltal határozottan állít­hatni, szemben a budapesti lapokban a horvát képviselők magatartásáról közzétett nyilvánítások­kal és állításokkal,­­ miszerint a „magyar“ or­szággyűlési horvát képviselők, noha sokszor szóba is hozatott köztük az állam pénzügyi helyzete és állapota, eddigelé még nem állapodtak meg arra nézve, tehát nem is határozták el magukat, mily álláspontot foglaljanak el szemben Ghyczy tör­vényjavaslataival általában, mely javaslatát pár­­tolandják, s mely javaslatát fogják bizonyos fölté­telek alatt visszautasítani. A javaslatok között van­­nak olyanok, melyek a népnek nagyobb megter­­heltetése nélkül elfogadhatók, majd olyanok, me­lyek az adófizetési képesség erejét tönkre teszik, tehát csakis a legvégsőbb szükség esetében fogad­hatók el. A horvát képviselők mégis, habár is­merik a nagy bajt, melyben az állam szenved, s mely Horvátországot is vészszel fenyegeti: csak ak­kor fogják magukat elhatározni (hogy t. i. a ja­vaslatok mellett vagy ellene nyilatkozzanak), ha majd az egész situatiónak szemtől-szembe néz­hetnek. Egyébiránt e lapban volt legközelebb megírva az, hogy a horvát képviselőknek köteles­ségében áll mindent elkövetni, s minden segély­eszközt elfogadni, mely az együttes horvát-magyar állam megvédésére irányul. Az igazságügyi bizottság tegnap délután 5 órától esti 9-ig tartott ülésében, mint már említettük, a bírói végrehajtók hatáskörének sza­bályozásáról szóló törvényjavaslatot vette tárgya­lás alá. A kormány részéről jelen voltak: Panner igazságügy­ér és Csemeghy államtitkár. Előadó D­á­­­n­o­k­y rövid indokolás után a törvényjavaslatnak részletes tárgyalása alapjául leendő elfogadását ajánlja, melyet a bizottság egy­hangúlag elfogad. Az 1. §-nál hosszas tárgyalás fejlődött az iránt, vájjon bírósági végrehajtók a törvényszé­keknél alkalmaztassanak-e. Horánszky teljesen mellőzendőnek véli az illető hivatalnokokat, különösen a jegyzőket óhajtja megbízni a végrehajtói teendőkkel. Csemeghy s a bizottság többsége ellenkező nézetben van, mire T­e­m­e­s­z­k­y azon módosítványa fogadtatik el, hogy végrehajtók törvényszékeknél a szükséghez képest alkalmazandók. A 2. §. a törvény végére fog beillesztetni, miután átmeneti intézkedést foglal magában, kü­lönben a bizottság úgy ezen §-t elvileg, valamint a 3. §-t is elfogadja. A 4. §., mely a kézbesítésekről szól, melyek ezentúl csakis a fél kivonatára és költségére esz­közöltetnek a végrehajtók által, s ezen költsége­ket a bíróság állapítja meg. D­ál nok­y előadó ezen elvet nem fogadja el, mert a kézbesítéseknél fennforgó hiányokat, visszaéléseket s költségeket nem szünteti meg, s ennek következtében a végrehajtók által való kéz­besítést egészen elejtetni véleményezi. Horváth L. e­­. megtartását indítványozza, azonban mondassák ki, hogy a díjak a kézbesí­tést óhajtó fél viseli, s hogy ezen díjak a bíróság által semmi esetben sem ítélhetők meg. M­á­d­a­y a perrendtartás 260. §-ának intéz­kedését óhajtaná a végrehajtókra nézve felvétetni, s e szerint a végrehajtás a fél költségére volna eszközlendő , különben elfogadja Horváth indítvá­nyát. A bizottság Horváth indítványát, Máday hoz­záadásával elfogadja s a 4. §-t a szerint állapítja meg, t. i. hogy a kézbesítések ezentúl csak is a fél kívánsága és költségére eszközölhetők végre­hajtók által, de hogy ezen költségek az ellenfél terhére nem ítélhetők meg. A kézbesítési díj maxi­muma a tervezet szerint fogadtatott el. Az 5. §-nál, mely szerint a végrehajtók dí­jaikat és költségeiket maguk állapítják meg, D­á­­­n­o­k­y a tapasztalt visszaélésekre utal, s szigorúbb ellenőrzés mellett a régi eljárást óhaj­taná megtartatni, mely szerint a díjak a bíróságok által állapítandók meg. Pauner miniszter, Horváth, Teleszky, Horánszky, Bésán, Benes és Schmansz a törvényjavaslat szövegét pártolják, miután a gyakorlat nagyon szükségesnek mutatja, hogy a kérdéses költségek mindjárt a végrehajtás alkal­mával állapíttassanak meg. A bizottság többsége az 5. §-t a törvényja­vaslat szövege szerint fogadja el. A bizottság a törvényjavaslat tárgyalását ma délelőtt folytatta. Jelen volt Panner ig­azságügyminiszter. D­á­­­n­o­k­y előadó az 5. §. után következő módosítványt teszi. „Ha a bírósági végrehajtás a székhelyen kivü­l ugyanazon helyen és időben több végrehajtást teljesít, az eljárási dijt minden végre­hajtásért külön-külön, az útiköltséget és napidijt azonban csak egyszer számíthatja fel, mely a vég­rehajtást szenvedő felek közt egyenlő arányban osztatik fel­. Elfogadtatik. Hasonlókép elfogadtatik Teleszkynek szintén az 5. §. után tett következő módosítványa: „A bírósági végrehajtó a fuvarbért csak ak­kor számíthatja fel, ha a szállítás nem valamelyik fél alkalmatosságán vagy költségén történik“ Ellene szólt Eötvös. A 7. §. első pontjánál Horváth Lajos azon módosítványt terjeszti elő, hogy a fuvardíj-szabályt a törvényszéki elnök a tényt helyi viszonyok figye­lembevételével a járásbíróságok meghallgatása mellett állapítja meg. Eötvös a miniszter által óhaj­taná a fuvardíj-szabályt megállapítani. Máday, Horánszky, Schmausz felszólalása után a módosítvány elfogadtatik. A 7. §. második pontja, mely azt mondja, hogy a végrehajtó az eljárásról felvett jegyzőkönyvbe a bírósági végrehajtó az ér­dekeltek aláírásával tartozik igazolni, hogy felszá­mítása a díjszabályzattal megegyezik, mint terhes és sokszor kivihetlen intézkedés Dálnoky indítvá­nyára mellőztetik. Ezután a függőben maradt 6. §. vetetvén tárgyalás alá, Horváth Boldizsár styláris módosí­tása szerint elfogadtatott a 8. §.; a 9. §. a minisz­ter indítványára azon módosítással fogadtatik el, hogy a törvény életbeléptetési időpontjának meg­határozásával a miniszter bizatik­­ meg. Ezután a bizottság áttér a kézbesítői közegekről szóló­­javaslat tárgyalására. Dálnoky előadó a javaslatot általánosság­ban elfogadásra ajánlja, a­mi egyhangúlag elfo­­gadtatik. A­­javaslat czíme az előadó által tett észre­vétel folytán így alakíttatott át: „Törvényjavaslat a kézbesítőkről? A kiváló fontossággal bíró 1. §-nál, mely a kézbesítéseket kivétel nélkül a községekre és váro­sokra ruházza, szót emel Panner min­­s tekintettel arra, hogy a kézbesí­téseknek a végrehajtók hatáskörétől történt elválasz­tása folytán ezeknek más közegek általi ellátásá­nak szüksége áll elő, kiknek rendszeresítése költ­ségével az állam jelen pénzügyi viszonyai közt nem terheltethetik, s tekintettel arra, hogy a hivatal­szolgák igen sok esetben kiváló fontosságú teen­dőkkel nem igen lennének megbízhatók,­­ az első szakaszban foglalt elvnek elfogadását ajánlja. Dálnoky nem fogadhatja el az 1-fő §-t. Kimerítőleg indokolja, hogy nem lenne méltányos, hogy az állam, mely az igazságszolgáltatást el­látja, az ezzel oly szoros összefüggésben álló kéz­besítéseket s ebből kifolyó jelentékeny költségeket a községekre és városokra ruházza. Községekben, kisebb városokban, hol ily közegek felállítása nélkül a meglevő tisztviselők teljesíthetik a kéz­besítést, elfogadja a javaslatba hozott intézke­dést. De másként áll a dolog azon nagyobb vá­rosokra nézve, melyek házi költségeik fedezésére úgy is 20—500/a pótadóval terhelnék. Kételkedik, hogy az államnak, mint az in­dokolás mondja 200.000 írtba kerülne a hivatal­szolgák általi kézbesítés. De föltéve az összeg helyességét is, módja és alkalma van az államnak e költségtöbbletet a bélyeg igen jelntéktelen emelésével fedezni, s bizonyára szívesebben vi­selnék a perlekedő felek ezen emelést, mint vi­selték eddig a végrehajtók által szedett kézbesí­tési díjakat, melyek magánál a pesti törvényszék­nél egy éven át 44,000, a kolozsvárinál 15,000 írtra rúgtak. Nem vár üdvös sikert attól, ha a bíróságnak oly közegek állnak rendelkezésére, melyeket a községi képviselőtestület választ, s a­kik fölött nekik fegyelmi joguk nincs. Nem fél a szolgák általi kézbesítéstől, csak jól választassanak meg azok, s erélyes felügyelet gyakoroltassék fö­­ttük. Hivatkozik a pesti tör­vényszékre, hol a birósági szervezet előtt évenkint 80—90,000, 1873-ban pedig 4 szolga által 48,000 ü­gydarab példás renddel kézbesittetett, s a mis­­kolczi törvényszékre, hol 18.000 ügydarab mellett csak 2000 db kézbesíttetett végrehajtók által. Hi­vatkozik több ügy­védegyletre, melyek e tárgyban tett felterjesztéseik szerint szintén semmi veszélyt nem találtak a hivatalszolgáknak e czélra való felhasználásában. Indítványozza ennélfogva, hogy a járásbíróságok s törvényszékek székhelyén a kiv. szolgák, minden más helyütt pedig, jelesen kis községekben a közjegyzők, nagy községekben és városokban a jegyzők, illetőleg más e czélra kirendelt hivatalnokok teljesítsék a kézbesítést. Horánszky elvben pártolja Dálnoky mó­­dosítványát, csak a bűnvádi és rendőri ügyekre nézve kíván kivételt tenni, mely ügyekben a kéz­besítést községi közegek által akarja teljesíttetni. Kivételt tesz továbbá a városok külső határában telje­sítendő kézbesítésekre nézve, melyeket hivatalszolgák a hely távolsága miatt csak tetemes idő vesztesség­gel s költséggel eszközölhetnek. Ennélfogva az e helyt teljesítendő kézbesítéseket szintén a községi közegekre óhajtaná bízni. Benes részben a javaslatot, részben Dál­noky indítványát pártolja. A törvényszékeknél s az ezek székhelyén levő­­ bíróságoknál hivatalszolgákat, más helyen községi közegeket kíván a kézbesí­téssel megbízni. Horváth L. szerint nincs sürgős szükség a javaslat által ajánlt s nagyobb városokra mél­tánytalan terhelt óvó intézkedésekre, valamint nem volt 1871-ben sem szükség arra, hogy a végrehaj­tók személyében új kézbesítő közegek állítassanak fel. Hivatkozik az azelőtti időkre s különösen a hadirendszerre, midőn szintén hivatalszolgák kéz­besítettek,­­ az igazságszolgáltatás nem szenvedett semmi fennakadást ? Ha a költség elkerülhetlen volna, az állam jelen súlyos pénzügyi helyzetében alárendelné jogászi meggyőződését s megmenteni kívánná az államot ez újabb terheltetéstől, habár az a községgel és városok rovására is történnék. De kétli, hogy a hivatalszolgái által való kézbesítés 200,000 írtba kerülne. 1089 szolga van a bíróságoknál, kik helyes beosztás mellett jelen­téktelen szaporítás nélkül teljesíthetik a kézbesí­tést. Dálnoky módosítását pártolja azon hoz­zátétellel, hogy kivételes fontosságú ügyekben al­sóbbrendű bírósági hivatalnokok is kézbesítsenek. Szólásra még többen lévén feljegyezve, a tárgya­lás folytatása a holnap d. e. 10 órakor tartandó ülésre halasztatott. Az ülés bezárása előtt elnök intézkedésre hívja fel a bizottságot az igazságügyminiszter ál­tal az örökösödési eljárás s a végrendelet külső ke­lekei tárgyában legközelebb beterjesztett törvény­­javaslatok iránt. Ennek értelmében a bizottság az örökösödési törv. javaslat előadásával E­ötvö­s Károlyt, az utóbbival Horánszky Nándort bízta meg._______ Budapesti szinlap­ok. Bérlet NEMZETI SZÍNHÁZ. 213 szám. Péntek, jan. 22. A falu résza. A nemzeti színház által 100 arany pályadijjal jutalmazott ere­deti népszínmű 3 felv. Irta Tóth Ede. Zenéjét szerkesztette Erkel Gy. Kezdete 7 órakor.

Next