Ellenőr, 1875. január (7. évfolyam, 1-31. szám)
1875-01-22 / 22. szám
22. szám Előfizetési árak: fi Egész évre . . 20 frt. — kr. Évnegyedre . 5 frt. — kr Félévre . . . 10 „ — „ Egy hónapra .1 „ 80 „ Egyes szám ára 10 krajezár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor utcza 6. m. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozónk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el POLITIKAI NAPILAP. Hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 6. sz. (Légrádi testvérek irodájában). Kiadó-hivatala: Előfizethetni helyben és posta ötjén, nádor-utcza 6. sz. a. A lap szétküldésére vonatkozó reclamátiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. Budapest, péntek, január 22.1875. VII. évfolyam. TÁVIRATOK. Bécs, jan. 21. Berlinből a „N. Fr. Presse“nek távirják . Miután Oroszország Alfons trónralépésének a cortes általi elismerésétől eltekint, ez újabb megállapodás szerint a trónralépésről való hivatalos értesítés után Németország, Ausztria- Magyarország és Oroszország által elismertetnék. Bécs, jan. 21. (O f en heimper e.) Siegl gépgyáros azt vallja, hogy a 13 mozdony eredeti árából darabonkint 2000 frtot engedett; nem ő ajánlotta ezen engedményt, hanem Ofenheim követelte azt és ő a társaságnak hitte ezen engedményt tenni nem szokás, hogy a vasúti igazgatók ilynemű provisiót elfogadjanak. Tanú vádlottal szemben is fentartja vallomását. Oilz, a Ringhofféle gépgyár cégvezetője, tudomással bír arról, hogy a társaságnak 30/0-os provisió engedményeztetek, másoknak is adatott provisió, de neveket nem ismerő Spiering János gépgyáros előadja, hogy a kifizetésnél a Brassey építkezési vállalat számára 3°/0 levonatott. Spiering Antal azt vallja, miszerint Ofenheim 3°/„ provisiót kért az igazgatóság számára. Neumann, a Spiering és Zipperling gyár cégvezetője, és a simeringi gépgyár igazgatója oda nyilatkoznak, hogy Ofenheim a társaság számára 3°/0 engedményt kívánt ; tanult üzletében a provisiók szokása ismeretlen. Lump, a Siegl-féle gépgyár könyvvezetője, megerősíti főnökének nyilatkozatát és a hozzá intézett kérdésre azt válaszolja, hogy provisió ugyan nem, de douceur adása van használatban. Vádlott kérdezi, váljon Siegl könyveiből a provisio kifizetéséről tudomás szerezhető, mire tanú igennel válaszol. Vádlott a könyvek megvizsgálását kívánja, mit az államügyész ellenez; a törvényszék a könyvek vizsgáatát megtagadja. Schmidt mérnök általában a vasúti építkezés tárgyában nem nyilatkozik kedvezőtlenül; előadja, hogy Lauda megbízásából a zárlathoz lehető sötétszínű jelentést intézett, és hogy utasíttatott a legroszabb talpfákat kiszemelni. Tanú beismeri, hogy Bargcharhoz levelet intézett, mivel a zárlat igen alacsony állomást jelölt ki számára. Tanú meg nem eskettetik, az államügyész fenntartja magának a jogot ellene hamis tanúvallomás általi csalás miatt vádat emelni. Ziffer, forgalmi vezető Lembergben s később a vezérigazgatósághoz osztályozva, a Brasseyvel való építkezési szerződést már az építkezés ideje alatt ismerte, azt a társaságra nézve előnyösnek tartotta; a pályakészítési tervek a Károly-Lajos-vasúttól vétettek-e és mily áron, tanú nem tudja. A telekbeváltást Ofenheim eszközölte Brassey számára, miben tanú feltűnőt nem talál; ő a Klarfelddel kötött talpfa-szállítási szerződést — darabját 85 krajczárral — a vezérigazgatóság elé terjesztette, mely azt jóváhagyta. Berlin, jan. 21. A birodalmi gyűlés hatórai tárgyalás után Újest herczeg választását érvénytelennek nyilvánítá és kifogást emelt Hohenlohe Ingelfingen herczeg választása ellen. Páris, jan. 21. A párisi grófnő egy figyelmeket szült. Washington, jan. 21. A congressushoz intézett elnöki üzenet ajánlja a partvédelmi intézkedések javítását. — Montevideoban a kormány és az elnök megbuktattatott. Páris, jan. 21. Negyvenhét karlista tiszt Bayonneban Alphonshoz csatlakozott. Santander, jan. 20. A spanyol hajóhad valószínűleg holnap kezdi Zarauzt lövöldözni; a „Nautilus“ jelen lesz. Madrid, jan. 21. A karlisták az éjszaki tartományokban 17 éves ifjakat ujonczoztak. — Alfons király civillistája 28 millió realeval szavaztatott meg. Bécs, jan. 21. (Hív. zárlat) Magy. földtehermen Kötvény 78.—. Salgó-Tarján 75.—. Magyar hitel 202.75 Magyar záloglevél 87.—. Erdély 131.—. Magyar keleti vasút 55.75 Magyar sorsjegy 83.-. Magyar földhitel . Magyar vasúti kölcsön 98.—. Anglo-magyar 22.—. Franco-magyar65.- - Alföld —. Magyar északkeleti vasút 114.—.Keleti vasúti elsőbbségi kötvény 68.25. Tiszai vasút 187.— . Municipal-bank —.—. Pesti bank —. —. Paris, jan. 21 (Zárlat) 3°/0 járadék 62.15. — 5°/0 áradék 109.25. Olasz járadék 66.25. Creditmobilier 390.—. Lombard 286. - . Államvaspálya 658.—. Koronajószági záloglevelek —.—. Ausztriai kötvények —.— 1871-diki kölcsön —.—. 1872-diki kölcsön —.. Közkatonák és vezérek Sadowa után a közkatonák a vezérekre, a vezérek viszont a közkatonákra hárították a vereséget előidéző okok gyűlöletes oldalát. Tőlök tanultak alkalmasint a Deákpárton is a politikai szervezetben rejlő alaphibákért kölcsönösen egymást schimpfelni. Minden deákpárti „közkatona“ most már egy-egy hős és öntudatos fő, csupán a vezérlet tehetetlen és gyáva. S így megfordítva. A „dicső“ szavazások harczában megrokkant közvitézek állanak ki a jobboldali lapok tíoiumján, hogy feltárva a lélekölő küzdelemben nyert sebeiket, kéjjel mutogathassák: „ezeket a vezérek hibája miatt kaptuk.“ Derék nép meglátszik rajtuk, hogy lelkiismeretük csak úgy tátong a fájdalmas ütésektől, s aki el nem bújt a harcz elől vagy meg nem futott az ágyuk elől, érzi, hogy megérdemelte az obsitot. ,,Hát a zászló e szép csaták közt hova lett?“ Nyele kölcsönökben elzálogosítva Rothschildnál, foszlányai az újabb adójavaslatokba vesztek. Torzképpé így váltak azok a „nagy“ elvek, melyekről a deákpárti ,,közkatonák“ obsitosi kérődzése oly sok csodás regét tud elmesélni az „igenlés“ poltron küzdelmeinek hétéves múltjából. Igazuk van, hogy jelentőségük és jogosultságuk, ennyi „gazdag emlék“ után, a helyzetben gyökerezik. Magát a helyzetet pedig nem kell soká keresni, égetően tükröződik az vissza a haza romlásán. Viszonyaink között ennél mélyebb talajban csakugyan nem gyökerezik egyetlen egy párt létjoga és jelentősége sem. Mindamellett vagy iszonyú elfogultság, vagy rettenetes malitia a haza romlásos helyzetében gyökerező létjogosultságot oda magyarázni, hogy „a Deákpártra még nagy feladatok várnak.“ Ily túlzásra csak egy kiszolgált „közkatona“ képes. Mekkora hősiességgel is bírhat ott a vezérkar, hol a „közkatona“ ily lelkes sztárba fullasztja a képviselőház küzdelmeiben gondosan kimért fegyvereit. Hogy szája alkalmas az ,,igen“-en túl is, az meglátszik a nagy bombaszon; hogy érvei nincsenek, arról tanúskodik a napló, hogy beleszokott a glédába, azt elárulja a zsold iránti előszeretet. Kérdezzétek azonban, mik legyenek azok a deákpárti nevezetes feladatok, s a „közkatona“ hallgatni fog, ez már nem megy az oktatási szabályzat széna-szalmaféle könnyűd rendszerében, de eszmék kellenek, és Sadowa férfiainál ez teljesen hiányzik. Hol venné a szegény tanulatlan „közkatona“ deákpárti mottójához a nagyszabású eszméket, midőn a feladatok ismerete kapacitásainak azon válogatottjai előtt sem áll komoly lábon, kik a pénzügyi bizottságban játszák a hangadó szerepet. Sajnáljuk tanulékonyabb részét a tábornak. Lesz köztök néhány, ki oraculum után kapkodva, a pénzügyi bizottság általános jelentésében keresi majd a vezérfonalat, s e vezérfonal helyett talál üres szóhalmazt. Nem egyéb e jelentés, mint rövid és rész kivonatja a 9-es bizottság, illetőleg az előbbi budgeteket kísérő jelentéseknek. Elkezdi a nagyképű kijelentéssel, hogy az ország pénzügyi helyzete feltétlenül megköveteli a megtakarításokat azokon kívül is, melyeket a bizottság a jelen évi költségvetés keretében már megtett. De hát ugyan minek fárasztotta magát ennyire is, ha tenni nem, csak utalni tud a nagyobb megtakarítások szükségére. Na hiszen, ha „államférfim“ mesterség már az utalás is, mi a manó marad a hírlapíróknak. Sohse kontárkodjanak a mesterségünkben, bízzák azt csak ránk, majd elvégezzük nélkülök is. Eddig még csak mentegethető volt a nagy megtakarításoktól való őrizkedés, de ma már többé lehetetlen takargatni a határozott előfeltételek és gyökeres intézkedések hiányával. Éveken át van kezekben a hatalom, egyedül rajtuk állott, hogy e „határozott előfeltételek és gyökeres intézkedésekből,“ az egyensúly helyreállítása érdekében, ne hiányozzék semmi. Kitől várták, talán a hírlapoktól, melyek örökösen e tárgyon lovagoltak, a megfelelő kezdeményezést és a gyors kivitelt? Ülésszakról ülésszakra halasztgatták a kérdések ily irányú megoldását, anélkül, hogy megszűntek volna humbugisálni a gyökeres intézkedések szükségességének hangsúlyozásával. Hagyhatták volna el legalább mostani jelentésükben e nyegle modort, mely senkit sem nyugtat meg, hanem csak nevetségessé teszi készítőit. A jelentés általános része jellemzően szólva nem más, mint lemásolása valamelyik hírlapi czikknek. Nagy tervei, takarékossági javaslatai mindössze annyiból állanak, hogy utal a központi igazgatás terén a lótenyész-intézeteknél, az államjavak kezelésénél s az igazságügyi tárcánál eszközölhető törlésekre. Ismétli ezeken kívül a kisebb vasutak csoportosítása és az államvasutak czélszerűbb kezelése által elérhető pénzügyi eredményeket. Mindez el volt mondva pontosabb körülírással és alaposabb részletességgel a hírlapok vezérczikkeiben. És a bizottságnak nem az volt feladata, hogy a képviselőházban egy hírlapi czikket olvastasson fel előadója által, hanem hogy tárgyalásainak és törléseinek határozott irányával a kormányt a gyökeres intézkedések és határozott előfeltételek kidolgozására és keresztülvitelére szorítsa, esetleg a képviselőház által szoríttassa. De, mert a bizottság többsége, híven a párthoz és híven kormányhoz, melynek választottja, irtódzott az erősebb adió- és munkaprogramjától, jelentéséből és úgy hiányzik a világosság és irány, amiként hiányzik pártjának és kormányának egész működéséből. A valuton maradunk ezentúl is, mert a jelentés pislákoló mécse mellett ugyan nem fsatorkázik ki az ország semerre, legfölebb félre megy, annak bizonyságául, hogy a „Deákpártra még egy nevezetes feladat vár“: — elkotródni. Ez az utolsó és egyetlen feladat, melylyel a hazát lekötelezhetik. ______ vy. A baloldali stár pénteken, f. hó 22-én, esti 6 órakor értekezletet tart. Minisztertanács tartatott tegnap, melyen a kormány által a hitelviszonyok javítása ügyében teendő javaslatok voltak szóban. Mint illetékes helyről értesítenek, a törökmontenegrói viszály ma békésebb aspectusokat mutat. A tegnapelőtt és tegnap Cetinjében tanácskozott szkuptsina mérsékeltebb hangon tárgyalta a dolgot, s a hangulat most inkább várakozó, mintsem harczias. Örömmel veszszük a megnyugtató hireket s meg is vagyunk győződve, hogy az a politika, a mely sem háborús lenni, sem háboruskodót játszani nincs elhatározva, megtalálhatja a kellő tapintatot minden erélytelenség nélkül a keleti kérdés ezen kisded és tán mesterkélt zivatarának békés eloszlatására. Főispánok felmentése. A hivatalos lap mai száma a következő királyi okiratokat közli : Magyar belügyminiszterem előterjesztése folytán Ugrón Lázár Felső-Fehérmegye főispánját ez állásától, hű és buzgó szolgálatainak elismerése mellett — saját kérelmére ezennel felmentem. Kelt Budapesten, 1875. évi január hó 17-én. Ferencz József, 8. k. Gr. Szapáry Gyula, s. k. Magyar belügyminiszterem előterjesztése folytán báró Révay Simon Turóczmegye örökös főispánját, ezen megye vezetésétől saját kérelmére felmentem. Kelt Budapesten, 1875. évi január hó 16-án. Ferencz József, s. k. Gr. Szapáry Gyula, s. k. Magyar belügyminiszterem előterjesztése folytán Bárczay János Tolnamegye főispánját ez állástól, hű és buzgó szolgálatainak elismerése mellett, saját kérelmére, föltre utun, s helyébe Bárczay Albert Abaujmegye és Kassa szabad királyi város főispánját, Tornamegye főispánjává is kinevezem. Kelt Budapesten, 1875. évi január hó 17-kén. Ferencz József, s. k. Gr. Szapáry Gyula, s. k. Az ügyvédi kamarák alakítása körül az egész országban megindult a mozgalom. Előtanácskozmányok, értekezletek tartatnak, pártok alakulnak, szavazati ívek készülnek, szóval a választási izgalmas korszak az ügyvédi testületre is felvirradt s minél közelebbi határidőre van kitűzve egy-egy kamara alakuló közgyűlése, annál élénkebb a mozgalom, melynek épen csak a választások megejtése fog véget vetni. A „Themis“ szerint, a már megalakult kolozsvári kamara után egyike a legelsőknek lesz a temesvári kamara, mely f. hó 25-én és az aradi kamara, mely f. hó 26-án alakul; utánna a balassagyarmati kamara, melynek szervezkedő közgyűlése már f. hó 31-re van egybehiva ; a sopronyi kamara febr. 1-én, a marosvásárhelyi febr. 6-án, a pozsonyi febr. 13-án és a budapesti február 20-án tartja alakuló közgyűlését. A többi kamarák alakulási határidejéről még nincs tudomásunk: egyesek területén a székhely tekintetében máris elégületlenség nyilvánul, így a beregszászi ügyvédek rész néven vették, hogy a miniszter nem Beregszászt tette az ügyvédi kamara székhelyévé. A következő sorokat kaptuk: Az „Ellenőr“ 21 számában a „Vasutak igazgatásáról III“ czikk egy passusát reám vonatkozónak tekintem, mert csakis a Magyar éjszakkeleti vasútnak van egy millió értéket megközelítő háza. E házban van fizetésem kiegészítéséhez tartozó természetbeni lakásom, de ez nem 10—16 szobát foglal el, hanem hat utczai szobát (illetőleg négy szobát és két egy-egy ablakos kabinetet) a hátuk mögött levő udvari helyiségekkel, a melyekben konyha, éléstár, cselédhelyiség sat. — nézetem szerint czélszerűen, de luxus nélkül — elhelyezvék. Ivánka Imre: Az iparegyesület nemzetgazdasági szakosztálya nyilatkozatot tett közzé az új adótörvények és az 1875-iki deficzit fedezése tárgyában. A kifejtett indokok alapján a szakosztály kijelenti, hogy: 1. A folyó évi deficzit fedezésének s ezzel kapcsolatban az államháztartási egyensúly helyreállításának azon módját, melyet a pénzügyminiszter úr, nevezetesen a termelésre és forgalomra súlyosodó adók növelésével és a termelésnek újabb megadóztatása által tervez, amennyiben ezek főleg az ipari termelést veszélyeztetik, s ezáltal az adóképességet csökkentik, holott a pénzügyek sikeres rendezése csak a termelőképesség és adóképesség növelésétől remélhető — elfogadhatónak nem tartja. 2. A szakosztály az államháztartási egyensúly helyreállításának legelső és legsürgőbb követelményéül tekinti, hogy az Ausztriával fennálló vám- és kereskedelmi szerződésnek az indirect adókra vonatkozó intézkedései a lehető legrövidebb idő alatt olykér megváltoztassanak, hogy a monarchia két feléhez tartozó fogyasztók által tényleg fizetett czukor-, sör-, szeszadó, dohányjövedék s más indirect adózások az illető fél állampénztárába folyjanak. E czélra az alkudozások a vámszövetség XXII. czikke értelmében haladéktalanul megkezdendők és a legnagyobb erélylyel folytatandók ■ teljes épségben fentartatván Magyarország abbeli joga, hogy a vámszerződés egyéb intézkedéseit is később megváltoztathassa, nevezetesen hogy ha szükségesnek mutatkoznék, a külföldről behozott iparczikkeket vám által megadóztathassa. 3. A szakosztály szükségesnek tartja, hogy a gyökeres adóreform és azon közigazgatási reformok, melyek az államkiadásoknak czélszerű leszállítását eredményezhetik, minél előbb a legnagyobb erélylel foganatba vétessenek. Mint oly reformintézkedések, melyek az állam pillanatnyi szorultságának enyhítését, illetőleg jelenlegi terheinek méltányos odázását czélozzák, a szakosztály figyelemreméltónak tartja az adóhátralékok folyósítását, továbbá egy vasúti garantia-akp létesítését, s annak czélszerű hitelművelet általi folyósítását. A zágrábi „Obzor“ „A horvát képviselők s az új adók“ czímű czikkében a horvát képviselőknek Ghyczy új adójavaslatai irányában való maguk tartását illetőleg azt írja, hogy habár az új adónemek behozatalát, s még inkább az adófelemelést, a legvirágzóbb állapotbanévő népek sem fogadják szívesen, kivált ha a sok bajnak nem ők az okai; mindazáltal határozottan állíthatni, szemben a budapesti lapokban a horvát képviselők magatartásáról közzétett nyilvánításokkal és állításokkal, miszerint a „magyar“ országgyűlési horvát képviselők, noha sokszor szóba is hozatott köztük az állam pénzügyi helyzete és állapota, eddigelé még nem állapodtak meg arra nézve, tehát nem is határozták el magukat, mily álláspontot foglaljanak el szemben Ghyczy törvényjavaslataival általában, mely javaslatát pártolandják, s mely javaslatát fogják bizonyos föltételek alatt visszautasítani. A javaslatok között vannak olyanok, melyek a népnek nagyobb megterheltetése nélkül elfogadhatók, majd olyanok, melyek az adófizetési képesség erejét tönkre teszik, tehát csakis a legvégsőbb szükség esetében fogadhatók el. A horvát képviselők mégis, habár ismerik a nagy bajt, melyben az állam szenved, s mely Horvátországot is vészszel fenyegeti: csak akkor fogják magukat elhatározni (hogy t. i. a javaslatok mellett vagy ellene nyilatkozzanak), ha majd az egész situatiónak szemtől-szembe nézhetnek. Egyébiránt e lapban volt legközelebb megírva az, hogy a horvát képviselőknek kötelességében áll mindent elkövetni, s minden segélyeszközt elfogadni, mely az együttes horvát-magyar állam megvédésére irányul. Az igazságügyi bizottság tegnap délután 5 órától esti 9-ig tartott ülésében, mint már említettük, a bírói végrehajtók hatáskörének szabályozásáról szóló törvényjavaslatot vette tárgyalás alá. A kormány részéről jelen voltak: Panner igazságügyér és Csemeghy államtitkár. Előadó Dánoky rövid indokolás után a törvényjavaslatnak részletes tárgyalása alapjául leendő elfogadását ajánlja, melyet a bizottság egyhangúlag elfogad. Az 1. §-nál hosszas tárgyalás fejlődött az iránt, vájjon bírósági végrehajtók a törvényszékeknél alkalmaztassanak-e. Horánszky teljesen mellőzendőnek véli az illető hivatalnokokat, különösen a jegyzőket óhajtja megbízni a végrehajtói teendőkkel. Csemeghy s a bizottság többsége ellenkező nézetben van, mire Temeszky azon módosítványa fogadtatik el, hogy végrehajtók törvényszékeknél a szükséghez képest alkalmazandók. A 2. §. a törvény végére fog beillesztetni, miután átmeneti intézkedést foglal magában, különben a bizottság úgy ezen §-t elvileg, valamint a 3. §-t is elfogadja. A 4. §., mely a kézbesítésekről szól, melyek ezentúl csakis a fél kivonatára és költségére eszközöltetnek a végrehajtók által, s ezen költségeket a bíróság állapítja meg. Dál noky előadó ezen elvet nem fogadja el, mert a kézbesítéseknél fennforgó hiányokat, visszaéléseket s költségeket nem szünteti meg, s ennek következtében a végrehajtók által való kézbesítést egészen elejtetni véleményezi. Horváth L. e. megtartását indítványozza, azonban mondassák ki, hogy a díjak a kézbesítést óhajtó fél viseli, s hogy ezen díjak a bíróság által semmi esetben sem ítélhetők meg. Máday a perrendtartás 260. §-ának intézkedését óhajtaná a végrehajtókra nézve felvétetni, s e szerint a végrehajtás a fél költségére volna eszközlendő , különben elfogadja Horváth indítványát. A bizottság Horváth indítványát, Máday hozzáadásával elfogadja s a 4. §-t a szerint állapítja meg, t. i. hogy a kézbesítések ezentúl csak is a fél kívánsága és költségére eszközölhetők végrehajtók által, de hogy ezen költségek az ellenfél terhére nem ítélhetők meg. A kézbesítési díj maximuma a tervezet szerint fogadtatott el. Az 5. §-nál, mely szerint a végrehajtók díjaikat és költségeiket maguk állapítják meg, Dánoky a tapasztalt visszaélésekre utal, s szigorúbb ellenőrzés mellett a régi eljárást óhajtaná megtartatni, mely szerint a díjak a bíróságok által állapítandók meg. Pauner miniszter, Horváth, Teleszky, Horánszky, Bésán, Benes és Schmansz a törvényjavaslat szövegét pártolják, miután a gyakorlat nagyon szükségesnek mutatja, hogy a kérdéses költségek mindjárt a végrehajtás alkalmával állapíttassanak meg. A bizottság többsége az 5. §-t a törvényjavaslat szövege szerint fogadja el. A bizottság a törvényjavaslat tárgyalását ma délelőtt folytatta. Jelen volt Panner igazságügyminiszter. Dánoky előadó az 5. §. után következő módosítványt teszi. „Ha a bírósági végrehajtás a székhelyen kivül ugyanazon helyen és időben több végrehajtást teljesít, az eljárási dijt minden végrehajtásért külön-külön, az útiköltséget és napidijt azonban csak egyszer számíthatja fel, mely a végrehajtást szenvedő felek közt egyenlő arányban osztatik fel. Elfogadtatik. Hasonlókép elfogadtatik Teleszkynek szintén az 5. §. után tett következő módosítványa: „A bírósági végrehajtó a fuvarbért csak akkor számíthatja fel, ha a szállítás nem valamelyik fél alkalmatosságán vagy költségén történik“ Ellene szólt Eötvös. A 7. §. első pontjánál Horváth Lajos azon módosítványt terjeszti elő, hogy a fuvardíj-szabályt a törvényszéki elnök a tényt helyi viszonyok figyelembevételével a járásbíróságok meghallgatása mellett állapítja meg. Eötvös a miniszter által óhajtaná a fuvardíj-szabályt megállapítani. Máday, Horánszky, Schmausz felszólalása után a módosítvány elfogadtatik. A 7. §. második pontja, mely azt mondja, hogy a végrehajtó az eljárásról felvett jegyzőkönyvbe a bírósági végrehajtó az érdekeltek aláírásával tartozik igazolni, hogy felszámítása a díjszabályzattal megegyezik, mint terhes és sokszor kivihetlen intézkedés Dálnoky indítványára mellőztetik. Ezután a függőben maradt 6. §. vetetvén tárgyalás alá, Horváth Boldizsár styláris módosítása szerint elfogadtatott a 8. §.; a 9. §. a miniszter indítványára azon módosítással fogadtatik el, hogy a törvény életbeléptetési időpontjának meghatározásával a miniszter bizatik meg. Ezután a bizottság áttér a kézbesítői közegekről szólójavaslat tárgyalására. Dálnoky előadó a javaslatot általánosságban elfogadásra ajánlja, ami egyhangúlag elfogadtatik. Ajavaslat czíme az előadó által tett észrevétel folytán így alakíttatott át: „Törvényjavaslat a kézbesítőkről? A kiváló fontossággal bíró 1. §-nál, mely a kézbesítéseket kivétel nélkül a községekre és városokra ruházza, szót emel Panner mins tekintettel arra, hogy a kézbesítéseknek a végrehajtók hatáskörétől történt elválasztása folytán ezeknek más közegek általi ellátásának szüksége áll elő, kiknek rendszeresítése költségével az állam jelen pénzügyi viszonyai közt nem terheltethetik, s tekintettel arra, hogy a hivatalszolgák igen sok esetben kiváló fontosságú teendőkkel nem igen lennének megbízhatók, az első szakaszban foglalt elvnek elfogadását ajánlja. Dálnoky nem fogadhatja el az 1-fő §-t. Kimerítőleg indokolja, hogy nem lenne méltányos, hogy az állam, mely az igazságszolgáltatást ellátja, az ezzel oly szoros összefüggésben álló kézbesítéseket s ebből kifolyó jelentékeny költségeket a községekre és városokra ruházza. Községekben, kisebb városokban, hol ily közegek felállítása nélkül a meglevő tisztviselők teljesíthetik a kézbesítést, elfogadja a javaslatba hozott intézkedést. De másként áll a dolog azon nagyobb városokra nézve, melyek házi költségeik fedezésére úgy is 20—500/a pótadóval terhelnék. Kételkedik, hogy az államnak, mint az indokolás mondja 200.000 írtba kerülne a hivatalszolgák általi kézbesítés. De föltéve az összeg helyességét is, módja és alkalma van az államnak e költségtöbbletet a bélyeg igen jelntéktelen emelésével fedezni, s bizonyára szívesebben viselnék a perlekedő felek ezen emelést, mint viselték eddig a végrehajtók által szedett kézbesítési díjakat, melyek magánál a pesti törvényszéknél egy éven át 44,000, a kolozsvárinál 15,000 írtra rúgtak. Nem vár üdvös sikert attól, ha a bíróságnak oly közegek állnak rendelkezésére, melyeket a községi képviselőtestület választ, s akik fölött nekik fegyelmi joguk nincs. Nem fél a szolgák általi kézbesítéstől, csak jól választassanak meg azok, s erélyes felügyelet gyakoroltassék föttük. Hivatkozik a pesti törvényszékre, hol a birósági szervezet előtt évenkint 80—90,000, 1873-ban pedig 4 szolga által 48,000 ügydarab példás renddel kézbesittetett, s a miskolczi törvényszékre, hol 18.000 ügydarab mellett csak 2000 db kézbesíttetett végrehajtók által. Hivatkozik több ügyvédegyletre, melyek e tárgyban tett felterjesztéseik szerint szintén semmi veszélyt nem találtak a hivatalszolgáknak e czélra való felhasználásában. Indítványozza ennélfogva, hogy a járásbíróságok s törvényszékek székhelyén a kiv. szolgák, minden más helyütt pedig, jelesen kis községekben a közjegyzők, nagy községekben és városokban a jegyzők, illetőleg más e czélra kirendelt hivatalnokok teljesítsék a kézbesítést. Horánszky elvben pártolja Dálnoky módosítványát, csak a bűnvádi és rendőri ügyekre nézve kíván kivételt tenni, mely ügyekben a kézbesítést községi közegek által akarja teljesíttetni. Kivételt tesz továbbá a városok külső határában teljesítendő kézbesítésekre nézve, melyeket hivatalszolgák a hely távolsága miatt csak tetemes idő vesztességgel s költséggel eszközölhetnek. Ennélfogva az e helyt teljesítendő kézbesítéseket szintén a községi közegekre óhajtaná bízni. Benes részben a javaslatot, részben Dálnoky indítványát pártolja. A törvényszékeknél s az ezek székhelyén levő bíróságoknál hivatalszolgákat, más helyen községi közegeket kíván a kézbesítéssel megbízni. Horváth L. szerint nincs sürgős szükség a javaslat által ajánlt s nagyobb városokra méltánytalan terhelt óvó intézkedésekre, valamint nem volt 1871-ben sem szükség arra, hogy a végrehajtók személyében új kézbesítő közegek állítassanak fel. Hivatkozik az azelőtti időkre s különösen a hadirendszerre, midőn szintén hivatalszolgák kézbesítettek, az igazságszolgáltatás nem szenvedett semmi fennakadást ? Ha a költség elkerülhetlen volna, az állam jelen súlyos pénzügyi helyzetében alárendelné jogászi meggyőződését s megmenteni kívánná az államot ez újabb terheltetéstől, habár az a községgel és városok rovására is történnék. De kétli, hogy a hivatalszolgái által való kézbesítés 200,000 írtba kerülne. 1089 szolga van a bíróságoknál, kik helyes beosztás mellett jelentéktelen szaporítás nélkül teljesíthetik a kézbesítést. Dálnoky módosítását pártolja azon hozzátétellel, hogy kivételes fontosságú ügyekben alsóbbrendű bírósági hivatalnokok is kézbesítsenek. Szólásra még többen lévén feljegyezve, a tárgyalás folytatása a holnap d. e. 10 órakor tartandó ülésre halasztatott. Az ülés bezárása előtt elnök intézkedésre hívja fel a bizottságot az igazságügyminiszter által az örökösödési eljárás s a végrendelet külső kelekei tárgyában legközelebb beterjesztett törvényjavaslatok iránt. Ennek értelmében a bizottság az örökösödési törv. javaslat előadásával Eötvös Károlyt, az utóbbival Horánszky Nándort bízta meg._______ Budapesti szinlapok. Bérlet NEMZETI SZÍNHÁZ. 213 szám. Péntek, jan. 22. A falu résza. A nemzeti színház által 100 arany pályadijjal jutalmazott eredeti népszínmű 3 felv. Irta Tóth Ede. Zenéjét szerkesztette Erkel Gy. Kezdete 7 órakor.