Ellenőr, 1875. január (7. évfolyam, 1-31. szám)

1875-01-29 / 29. szám

Előfizetési árak: Egész évre . . 20 frt. — kr. Évnegyedre . . 5 frt. — kr Félévre . . . 1O „ — „ Egy hónapra . 1­9­80 . Egyes szám ára 10 kr­aj­czár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcza 6. sz. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el 29. szám gettill­aMWHMBWWBW POLITIKAI NAPILAP. Hirdetések felvétele: Budapesten, nádor -utcza 6. u. (Ságrádi testvérek irodájában). Kiadóhivatala: Előfizethetni helyben és posta útján, nádor-utcza 6. sz. a. A lap szétküldésére vonatkozó reclemátiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. Budapest, péntek, január 29.1875. IV. évfolyam. TÁVIRATOK. Bécs, jan. 28. (Ofenheim pere.) Ban­ka­n­s miniszter az államügyész kérdésére kije­lenti, hogy Glaser nem kapott ajándékot, csak provisiot fáradozásáért; a második kölcsön fölvé­telekor tanú viszonya Glaserhez csak üzlettársi volt. Tanú becsületére és lelkiismeretére hivatkoz­va biztosít, hogy semmi mellékczéljai nem voltak, midőn Glasert közvetítéséért díjaztatá. A törvény­szék visszautasítja a védőügy­véd indítványát, tanút a jelzálog-járadékbank alapítása tárgyában kikér­dezhetni. V­á­d­­­o­tt párhuzamot von a czernovitzi vasút financzműveleti költségei és más vasutakéi neveze­tesen a cseh éjszaki vasútéi között. Vádlott állí­tását, miszerint Banhans alapítónyereséget vett föl, az elnök megc­áfolja arra utalva, hogy Banhans alapitó lévén, nem alapitónyereséget, hanem csak díjazást fáradozásaiért kapott. Vádlott erre meg­jegyzi, hogy tanú díjazása ugyanazon jogczimű, mint a nmely alatt ő (vádlott) dijaztatott és mely ellene egy vádpont alapjául szolgált. Elnök vád­lottnak további kérdések intézését megtagadja. Tanú előadja még, hogy a jelzálog-járadék­bank alapítása után nem kapott alapítónyereséget, csak részvényeket a syndicatusból, melyek eladása 5000 frtot eredményezett; egyéb összegek vételét leghatározottabban tagadja. L­u­d­i­n udvari tanácsos a czernovitzi vas­útra vonatkozólag saját tapasztalatból m­it sem mondhat. Drake tanúhoz csak néhány jelentéktelen kérdés intéztetett. Barychar udv. tanácsos a vasutat csak 1872 óta ismeri; a trace-t hibásnak mondja; a kiépítésnél a jóváhagyott tervektől eltérő változta­tások létettek, hogy költségkömlés éressék el; a talajszínelés igen alacsony volt, miért vízáradások gyakran fordultak elő; a gátaknál az alépítmény elhelyezése elégtelen, s az ehhez használt anyag rész volt; számos javítás vált szükségessé, mire 1866. óta 2.300.000 frt adatott ki. — Bargchar ki­hallgatása holnap folytattatik. Bécs, jan. 28. Del Maxo rendkívüli spanyol követ és felhatalmazott miniszter a császár által tegnap kihallgatáson fogadtatott, és ez alkalom­mal Alfons király levelet nyújto át. Berlin, jan. 28. A birodalmi gyűlés a banktörvényt második olvalában elintézte, több­nyire a bizottság javaslatai szerint. — A külügyi hivatal a „Gusztáv“ hajó ellen elkövetett rablás miatti incontumad­óm való bűnügyi eljárást, a mecklenburgi kormányra ruházta, mely azt illeté­kességi kételyek miatt visszautasította. Berlin, jan. 28. Alfonsnak a német csá­szár részérőli elismertetése, alapos értesülés sze­rint, Rascon spanyol követ elfogadása után, meg­történtnek tekinthető; ezt a madridi német követ elismerése fogja követni. A három nagyhatalom részérőli elismerés alakilag majdnem egyenlően, de nem együttesen és nem egy időben fog tör­ténni. Berlin, jan. 28. A „Horold. Alig. Ztg.“ egy communiqué-je közli: A Rosen főkonsul meg­­idézésének tulajdonképpeni oka nem a rangkér­dés, hanem nyilatkozás bizonyos befolyások symp­­tomáiról, melyeknek az új szerb kormány enged; ha Belgrádban a diplomácziai ügyvivő czime ked­vezésre talál, ez az önállósági törekvésekkel függ össze; diplomácziai testület némi látszata a szerb udvarnál fölélesztetik ugyan, de a czim vagy je­lent valamit, vagy sem; az első esetben össze nem egyeztethető Szerbiának a s­zerainhez való jogállá­sával, a másik esetben épp oly kevéssé nyújthat rangelsőbbséget, mint az őrnagy vagy titkos tanácsos czime. Minden kormány hivatalnokainak bármily czimet adhat, azonban nemzetközi hatás nélkül, a franczia konsul érdekében a szerb kormány, úgy­szólván a nemzetközi jog megsértését kísér­tette meg, mit az olasz képviselő sajnos követett. Németország nem rangkóros és egy főkonsulon Belgrádban elkövetett rangsértést figyelembe venni Németországhoz nem illő. Egyelőre Belgrádban hihetőleg nem lesz német képviselőség, az itt cse­kély mértékben fenforgó német érdekek Konstan­tinápolyból fognak figyelemmel kísértetni. Berlin, jan. 28. A német császár, a csá­szárné és a császári család tagjai a gr. Károlyi által adott tegnapi bárban részt vettek. London, jan. 28. Az angol bank a leszá­mítolási kamatlábat 3°/0-ra szállította le. London, jan. 28. Leopold herczeg egész­ségi állapota némileg javult.­­ A liberális párt tegnapi értekezletén marquis Harcount az egyház elnyomása ellen nyilatkozott. Az országházból. — Január 28. — (—) A költségvetési vita második napja annak bebizonyítására szolgált, hogy az esz­mék igen gyors menete szédelgést, a lassú pedig unatkozást szül. A tisztelt háznak volt alkalma mindkettőre. Mert bárha Kár­mán Lajos és Máriássy Béla urak behatoltak is a rendszer pénzügyi kövületébe és köz­­igazgatásának regeczes barlangjába, de a fi­gyelmet mégis kifárasztották, míg — más részről — folytonos élénkség uralkodott, mihelyt Pulszky Ferencz ur, eszméinek gyors menetével és pezsgő fordulataival, valóságos tűzijátékot rendezett a padok között, egy­szer innen, másszor amonnan nyerve tapsot, közbekiáltást, vagy hahotát. Zsedényi kezdte különben a vitát. Régi szabású ember mindazon nyers és erős tulajdonokkal, melyek a becsületességet és meggyőződést szilárd elvekké érlelik. Nála a politika nem tudomány és nem mes­terség, hanem vallás a jellem és követke­zetesség hitágazataival, még­pedig daczára, hogy maga lutheránus, politikája vastag nyakú halvanismus. Csak így válik aztán felfoghatóvá, hogy egyetlen a kormány­párton, kinek szájából az erős igazságok nem meglepők, hanem megszokottak. Felvilla­nyozni nem tud, tesz hozzá a temperamen­tuma, de azért meghallgatják, mert minden szaván meglátszik, hogy darócz zsákot finom selyemmel nem akar és nem szokott fol­tozni. Most sem válogatta, kit találnak és kit nem találnak fejtegetései, ismert őszin­teségével mondta el, hogy a vasutak, ál­lamerdők, bányák és gyárak körül a gaz­dálkodás milliókat emészt m­­eg, s e veszte­ségeket csak tetézik az által, hogy beruhá­zások czimén „milliók után milliókkal fut­nak.“ Sokszor volt ugyan már ez elmondva, de százszor és százszor ismételni senkinek sincs oly joga, mint Zsedényinek, ki a „jö­vedelmező befektetések“ e szörnyű módjá­nak örökös ostorozója volt. Legerősebb volt egyébiránt a bureau­­kratismus elítélésében és vele szemközt a törvényhatósági önkormányzat méltánylásá­ban. Beszédjének e részében szelleme rugé­­konyabb, mint másutt, s megérdemelte az éljeneket balról, mert a kipróbált hazafi ön­érzetével tárta fel a szédelgést, mit a köz­­igazgatási centralisatio apostolai rövid nyolcz év alatt okoztak. Sorjában emelte a váda­kat, s ezek között a legfőbbet, hogy a bü­­reaukratikus rendszer megsemmisíti a mi­niszteri felelősséget, erkölcsileg és anyagilag tönkreteve hazánkat. Számtanilag meggyő­ző volt a vád ott, hol kiemelte, hogy a pénzügyi rázkódtatáson kívül, csak irodai, utazási költségei és napidíjai annyiba kerül­nek, mint a törvényhatóságok összes köz­­igazgatási költségei, pedig nem a centralis­ták, hanem a megyei emberek óvták meg az országot a reichsrathtól. Még az emel­­kedettebb pointírozás sem hiányzik mai be­szédéből ott, hol elmondja: „minden népnek valamint megvan geniusa, úgy megvan saját eleme is, melyből ha kiesik, vagy ki­veszik, ketté törik azon költői zománct, mely nélkül „rideg pálya a hosszú élet,“ és mely varázsnak megsemmisítésével szár­nya­szegetik a bátor felemelkedésnek.“ A kormány tagjai gyakran feszengtek székükön, míg Zsedényi beszélt, és szinte örülni látszottak, midőn Kármán után, ki a középpárt részéről tagadta meg a budget elfogadását, Pulszky Ferenczet hívta fel a jegyző szólásra. Derültebb arczulatuk­­ról olvasható volt, hogy valami dicséretesre tartanak számot. Pulszky úr azonban nem az az ember, kit rögtön cserbe hagy szelleme és ítélőképessége, mihelyt szerecsenmosásra vállalkozik. Ő játszani kezdett, s félig tré­fálva, félig gúnyosan oly dolgokat lobban­­tott a szemekre, hogy mindnyájának arcza megnyúlt a bekezdésnél, roszat sejtve kifej­lődés gyanánt. Teszem fel, finomabb gúny­­nyal lehetett-e volna megtámadni a kor­­mány adóemelési politikáját, mint hogy ránk pirított, „adjunk hálát, hogy nem vért, ha­nem csak pénzt kívánnak tőlünk.“ Amerika polgárainak példája, kik hazafias versen­géssel mutattak ki új adóalapokat, hogy a rabszolga-szabadító háború pénzügyi bajait kiheverjék, nem vont le semmit e gúnyból, sőt élessté azt, mert már csak a kormány tagjaiban is kell feltennünk annyi belátást, hogy a tőkegazdag Amerikát nem hozzák párhuzamba az eladósodott Magyarországgal, sem a rabszolgaság eltörlését a bécsi érde­kek iránti servilizmussal. Pulszky Ferencz úr nem elégedett meg e kedvezőleg is magyarázható gúnyolódás­sal. Ha már egyszer kezében volt az áldo­zat, mielőtt megkegyelmezett volna nekik, előbb összecsipkedte és összeszurkálta szőr­mentében valamennyit. Érzékeny oldalnak a pénzügyi bizottságban szenvedett veresé­geket szemelte ki kiindulási pontul és szé­pen levonta a következtetést, hogy úgy az eddigi, mint a mostani kormány helyett vagy a bizottságok, vagy a deákpárti con­­ferentiák kormányoznak. A kormányok elég gyöngék a pénzügyi bizottságra hárítani a felelősséget, maguk pedig megelégesznek, ha puszta executive közegei a bizottságnak. Ez kemény vágás volt és még nyert élességében az által, hogy Pulszky Ferencz úr kijelentette a Bittó-kabinet megdöbbe­nésére, miszerint élhetetlen kormány he­lyett erőst akar. Ki is fejtette rögtön hogy minőt. Olyat, melynek szemei nem kápráznak, kezei nem reszketnek, de nem kell olyan, mely enquetteket tart, bizottsá­gokkal komázik, hogy perezről perezre vál­toztassa nézeteit és végre se tegyen semmit. Már magunk is megsokaltuk a találó gúnyt és kegyetlen vágásokat, midőn a szó­noklattan összes szabályainak ellenére, egy hirtelen fordulattal a lec­kéztető modor simogató enyelgéssé olvadt. Pulszky úr elég kegyes volt kijelenteni, hogy az erős kor­mánynak némi elemeit feltalálta a kormány­ban, s most az ijesztéssel „csak bátorítja.“ Meg is fizettette a bátorítás árát rögtön, és teljessé tette protectori diadalát azonnal, felsorolva a ház két táborából azon állam­férfiakat, kik erélyeknél és képességeiknél fogva hivatva vannak átvenni az örökséget, ha­­ fel nem bátorodnak. És itt kezdődik Pulszky ur beszédjének f­o­g­á­s­o­s része. Elég világosan beszélt, mindenki megértette, hogy egyrészt zászló­­bontásra nógatja Sennyey bárót, másrészt nyilatkozatra unszolja Lónyayit és Tisza Kálmánt. Tudtá ug.. .„­ Pulszky ur, hogy az ő nógatásai nélkül is fognak szólani az ál­tala kijelöltek, de úgy látszik, előleges meg­állapodás folytán, e fogással akarta meg­menteni a látszatot, hogy a nyilatkozatokat kifordírozták, mert hát a kormányt nem féltették tőlök. Színműírók szoktak így hő­sük előnyére, egy színpadi jelenetben eléje vágni a tragikus események gyorsabb fejlő­désének, mikor a színmű érdeke és sikere még azt kívánja, hogy a végcatastropba elhalaszt­assék. Pulszky azon nem múlt, hogy hőséről elhárítsa a fenyegető veszedelmet, vagy miután már teljességgel nem lehet a sors kerekeit megállítani, hogy legalább a bu­kás ne tűnjék fel oly nagynak, s a részvét mindenesetre hőse felé forduljon. E­miatt Sennyeyt politikai inrikus gyanánt szere­peltető, ráhalmozott minden dicséretest, ki­emelte fényes tulajdonait, hogy aztán egy mondattal ellene fordítsa vagy a nevetőket, vagy a haragosakat. Azt mondá ugyanis, hogy Sennyey nagy ékesszólással fejte ki a közigazgatás ázsiai voltát, de „Ázsiából nem mutatta meg az ösvényt Európába.“ A báró összeránczolta Pulszky úr ötlet­dús furcsa ágai alatt a szemöldökeit, és a várakozó kíváncsiság ezekről is szerette volna leolvasni, mit fog mondani holnap. Bizonyos, hogy hosszasabban fogja előadni nézeteit, és e bizonyosságból máris sejthető, hogy Pulszky úr úgy fog járni, mint sok ügyes színműíró, darabja hőse miatt bukik meg, még­pedig rend­szerint azért, mert nagyon is kétes színpadi fogásokkal igyeke­zett az első felvonásról az ötödik felvonásra elnapolni tragikumát. Barsmegye főispánjává csakugyan M­a­j­­­á­t­h István hontmegyei alispán fog kinevez­tetni, legalább, amint bennünket értesítenek, a bel­ügyminiszter a barsmegyei alispán kérdezősködé­­sére kijelentette, hogy Majláth kineveztetése iránt már felterjesztést intézett a királyhoz. Majláthnál járt Barsmegyéből egy küldöttség, bizalmasan érté­sére adván, hogy kin­eveztetését a megye közönsége nem fogadná valami nagy lelkesedéssel. Majláth annyit felelt, hogy ha kinevezik, első gondja lesz Bars megyében erős Deákpártot alakítani. Az igazságügyi bizottság tegnap d. u. 5-től 1­9-ig tartott ülésében folytatta és bevé­gezte a kézbesítőkről szóló törvényjavaslat tárgya­lását. Jelen volt Pauler igazságügyminiszter. A 4-ik §-nál, mely a távoleső puszták és kül­­helyeken való kézbesítésről szól, a törvényjavaslat azon intézkedése, hogy a kézbesítő fuvar költsé­gét az indokolt fél viselje, mellőztetett s e kötelesség az eddig fennálló gyakorlat szerint a községekre ruháztatott. Az 5-ik § a 4-ikkel vonatik össze. A 6., 7., 8. §§-nál, mely a kézbesítő közegek felelősségé­ről s a mulasztások megtorlásáról szól, következő elvek fogadtattak el: A kézbesítések szabályszerű teljesítéséért első­sorban kis és nagy községekben a jegyző, váro­sokban az e czélra kirendelt közeg felelős. A kézbesítés teljesítése körül elkövetett mu­lasztás vagy visszaélés miatt, a­mennyiben az bün­tetésre méltó cselekvényt nem képez, fegyelmi el­járásnak van helye. Ezen fegyelmi eljárás a járás­­bíró, illetőleg törvényszék megkeresésére mindig elrendelendő. A keresetek a törvényrendtartás szerint illeté­kes bíróság hatásköréhez tartoznak és a polgári magánjog elvei szerint ítéltetnek meg. A 9., 10., 11. §§-ok jelentéktelen módosítás­sal elfogadtattak. A törvényjavaslat szövegezésével a bizottság által tett módosításokhoz képest Dálnoky Barna előadó bizatott meg, s úgy ezen, mint a bírósági végrehajtásokról szóló javaslat az e hó 29-én tar­tandó ülésben fog hitelesíttetni. A provisiók kérdéséhez. A magyar keleti v­as­út főigazgatójá­hoz, Bottlik Lajos úrhoz, Sigl G. Bécsből a követ­kező levelet intézte: A „Pester Lloyd“ f. hó 26-iki esti lapjában közzétett nyilatkozata folytán kijelentem, hogy ön tőlem sem provisiót sem bármely más néven nevezendő ajándékot sohasem követelt, annál ke­­vésbbé fogadott el, a­mint hogy az Ofenheim-féle perben tett tanúvallomásomban is oda nyilatkoz­tam, hogy egy pálya főigazgatójának sem adtam soha provisiót vagy ajándékot. Jelen levelemnek tetszése szerinti felhaszná­lását saját belátására bizván kiváló tisztelettel maradtam Bécsben, 1875. január 27-én. Sigl G. s. k. Ugyanilyen értelmű levelet intézett Sigl, Naszlnhácz L. úrhoz, az arad-temesvári vasút volt ép­í­t­és­i igazgatójához. A „Pester Lloyd“ esti lapjában azonban Sigl G. úr következő levelét olvassuk: „Tisztelt szerkesztőség! Becses lapja f. hó 21-diki esti kiadásában az Ofenheim-p­erben mon­d magyar keleti vasút főigazgatósága egy, ma este hozzánk intézett levélben kijelenti, hogy a Sigl G. levelében említett 10% provisio a társaság részéről az építési vállalkozóknak soha sem fizettetett ki, s így minden leszámolás és fize­tés a társaság és építési vállalat között az emlí­tett pótlék levonásával történt. Molnár György képviselőnek a ház teg­napi ülésén a zárszámadások kérdésében tett inter­­pellációját közöljük pótlólag szó szerint. Az 1870. XVIII. t. sz. 22-ik §-a rendeli, hogy az állami számvevőszék tartozik évenkint a megelőző évre vonatkozó zárszámadást elkészí­teni,­­ észrevételeivel együtt a minisztertanács­sal közleni. Rendeli továbbá, hogy a zárszámadást, az állami számvevőszék észrevételeivel és a miniszteri tanácsnak ezekre vonatkozó határozataival együtt, a miniszterelnök haladéktalanul terjeszsze az or­szággyűlés elé. Az 1848. III. t. ez. 37. §-a és az 1868. X. t. ez. színtén azt parancsolják, hogy a minisztéri­um minden évben köteles a megelőző évről szóló­­ zárszámadást, és a jövő évre vonatkozó költségve­tést az országgyűléshez beterjeszteni. A felhívott törvények határozottan rendelik, a költségvetés okszerű tárgyalhatásának természete elengedhetetlenül követeli, hogy midőn a képvise­lőház a jövő év bevételei és kiadásainak előirány­zata fölött tanácskozik , minden képviselőnek ke­zében legyenek a megelőző év eredményeit előtü­n­­tető hiteles számadások. A minisztérium még 1874 ik évben, tehát törvényes időben bemutatta az 1875-ik évi költ­ségvetést. De mai napig nem mutatta be az 1873-ik évnek zárszámadását, az állami számvevőszék­nek arra vonatkozó észrevételeit, és a miniszterta­nácsnak ezekre hozott határozatait. Pedig a pénzügyi bizottság jelentésében igen gyakran hivatkozik az 1873-ik évi zárszámadá­sokra és ezáltal bizonyságot tesz arról, hogy az állami számvevőszék az 1873-ik évről szóló zár­számadást és erre tett észrevételeit még a múlt 1874-ik évben közlötte a minisztertanácscsal. Mindezeket tekintve: kérdem a t. miniszterelnök urat, hogy a fent felhívott törvények értelmében akarja-e a ház asztalára haladéktalanul letenni az 1873-ik évi zárszámadást, hogy ez a ház tagjai közt kiosztatván, annak tanúságai a ma megindulandó költségvetési tárgyalás alkalmával a képviselők által felhasznál­tathassanak. Továbbá: a képviselőház 1871-ik évi január 27-én 2806. sz. a­ következő határozatot hozta: „Az állami számvevőszék felhivatik, hogy az 1870. XVIII. t. sz. értelmében vizsgálja át az elő­irányzott nyugdíjak kimutatásait, és hasonlítsa össze azokat a képviselőház határozataival, addig is ezen átvizsgálás fentartásával megszavazandó összegek végleg megállapítottaknak nem tekin­tetnek.“ Az országgyűlés 3 milliót meghaladó összeget szokott évenként nyugdijakra megszavazni, — de mindig az imént érintett fentartással. E dolog ily bizonytalan és függő helyzeté­nek további fentartása gúny a Parlamentarismus ellen. Az állami számszék a fent jelzett felhívásnak eleget tett. Elkészítette a nyugdíjasok jegyzékét 1871, 1872-ik és 1873-ik évekről, — és beterjesztette a minisztertanácshoz. A miniszterelnök a minisztertanács észrevéte­leivel bemutatta az országgyűlésnek az 1871. és 1872-ik évekre szóló jelentéseket és jegyzékeket. De mai napig nem terjesztette be az 1873-ik évre szóló nyugdíjasok jegyzékét. Pedig ezen 1873-ik évreli jegyzék, valamint az állami számvevőszéknek erre vonatkozó jelen­tése , a minisztertanácsnak erre kelt határozata nélkül a nyugdijaknak oly nagy fontosságú két­ ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház Ülése január 28-án. Elnök: P­e­r­c­z­e­l Béla. — Jegyzők : Wäch­ter, Huszár, Seniczey. A kormány részéről jelen vannak: Ghyczy, Szapáry, Bajnai, Pauler, Trefort, Szende, Pejachevich, Zichy. Wächter Frigyes jegyző, olvassa a múlt ülés jegyzőkönyvét, mely észrevétel nélkül hite­lesíttetik. Viczey Samu Vattay János, kassai lakos kérvényét nyújtja be Schreiber Johanna, a buda­pesti angolkisasszonyok intézetének főnöknője által az intézetből kizárt leányuk visszavétele iránt. Schwarcz Gyula a fejér megyei tantestület kérvényét nyújtja be Molnár Aladár tanítói nyug­­díjtö­rvényjavaslata tárgyában. — A beadott kér­vények a kérvényi bizottsághoz utasíttatnak. Beöthy Algernon. A t. belügyminiszter úr­hoz van egy interpellációm. Nagyon sajnálom, hogy a belügyminiszter úr nincs itt, minthogy azonban az ügy nagyon sürgetős, nem várhatok tovább be­nyújtásával. Mielőtt az interpellációt fölolvasnám bocsánatot kérek a t. háztól, hogy oly nagy fon­tosságú tárgyalások közepett, egy tisztán locális érdekű ügyben vagyok bátor drága idejét igénybe venni, de mivel az ügy — mint mondom — na­gyon fontos s nagyon sürgetős, a t. ház elnézését remény­em. Bihar megye éjszaki részén, a Debreczennnel határos vidéken egy Dobos János vagy Sán­dor nevű rabló már évek óta űzi garázdálkodásait. Gondolom 5—6 éve, hogy a közbiztonságot veszé­lyezteti. Az illető megyei tisztviselők és az illető csendőri közegek a leglelkiismeretesebben teljesí­tették kötelességüket, a­minek azonban mindeddig, fájdalom, semmi sikere nem volt. A legutóbbi időben, mint a t. háznak talán tudomása van róla, annyira ment vakmerő szemte­lensége, hogy egy napon rövid három óra alatt négy rablást és három gyilkosságot hajtott végre, három egymáshoz közel eső községben és községek határaiban. Jelesen Nagy Déta községben, egy öt-hatezer lakossal biró városban alig az est szürkülete után a város kellő közepében két rabló­gyilkosságot vitt véghez. Azon a vidéken annyira veszélyeztetve van nemcsak a vagyon, hanem a személybiztonság is, hogy ha valahol indicálva van kivételes rendsza­bályokhoz nyúlni, úgy most és azon a vidéken van­­ indicálva. Ennélfogva bátor vagyok a t. belügyminisz­terhez a következő kérdést intézni: Interpellate a belügyér úrhoz: 1- szer. Van-e tudomása az igen tisztelt bel­ügyér úrnak arról, hogy Bihar megyének Debreczen­­nel határos vidékét egy rablóbanda már évek óta tartja rettegésben, s hogy e vidéken különösen az utóbbi időben a közbiztonság a hivatalos köze­gek leglelkiismeretesebb buzgalma mellett is, tel­­jesen veszélyeztetve van ? 2- szor. Ha van, szándékozik-e az igazság­ügyér arral egyetértve kivételes rendszabályok alkalmazása által a rablók fejére díjak kitűzése, s a megye területén a rögtönítélő bíráskodás beho­zatala által oda hatni, hogy a vagyon- és személy­­biztonság helyreállittassék s a baj továbbterjedése s meggáltoltassék. Közöltetni fog a belügyminiszterrel. Következik a napirend: a budgettárgya- l­­­á­s folytatása. Zsedényi Ede: (Halljuk! Halljuk!) Hamlet azt mondja, van az egész földön sokkal több dolog, s mint mennyit bölcsészetünk, álmodik. Ezt az axió­mát aligha látnoki lélekkel nem Magyarországból vonta le. Én legalább nem tudok országot, mely­ben annyi sok megfoghatatlan dologgal találkoz­hatnánk, mint nálunk több év óta. Engedje a t. ház, hogy egy igen rövid közigazgatási, illetőleg pénzügyi elemzésbe bocsátkozzam, miszerint lássuk mit s mennyit nyomnak azon doctrinák, melyek ama kapcsolat körében, melynek gravitationális­­ rendszerébe hazánk státus élete 8 év óta beleso­dortatott, mint irányadók merültek föl és átalaku­lásunk mintegy gyűjtő magvai voltak. Ha nemcsak saját viszonyainkat, hanem az egész cziviliság világ viszonyait is ínyünk szerint alakíthatnók, s előttünk az élet akként állana, mint egy tiszta ív papír, melyre egyenlőn írhatunk bármit, úgy elismerem, vannak a státus igazgatás és gazdászatnak átalános alapigazságai, melyeknek egyetemes egyenlő alkalmazása jólétre vezetne vi­lágszerte. De miután ez nem így vagyon, miután népek és nemzetek belgazdasága s politikai viszo­nyai nem ezen alapigazságok színvonalazó paran­csa szerint alakulnak, én azt állítom, hogy olyan státus közigazgatási theória vagyis inkább tudomány nincs és nem is lehet, melynek gyakor­lati alkalmazása a Tiszánál, úgy mint a Rajnánál, a Themse és a Ganges partjain egyenlőn hasznos volna, sőt inkább azt hiszem, hogy a­mely rend­szer egynek igen üdvös, az másnak igen káros lehet, tehát nem hiszem, hogy oly státus igazga­tási általános tudomány, mint van pl. általános positiv természet erőmű vagy vegytan, avagy csak létezhessen is. Hitem szerint minden nemzetnek saját gyakorlati viszonyaiból kell közigazgatása positiv theóriáját levonnia, nem pedig egészen más viszonyok befolyása alatt működő közigazgatási­­ rendszert gyakorlati élete vezérfonalának tekinteni. I­V. Károly császár még egynéhány óragépet sem hott tanúvallomásomat illetőleg a következő feljegy­­zés foglaltatik : „Tanú: Magyar vasutaknál mások a vi­szonyok , a provisio némely esetben 10 perc­en­­­tét tesz.“ Ehhez megjegyzem, hogy ilyen provisiók csakugyan fordultak elő, de azok tudomásom sze­rint törvényesen megengedett vállalkozási nyere­séget képeznek. Az itt mondottak bizonyítására szó szerint idézek egy idevonatkozó szakaszt a magyar keleti vasút akkori építési vállalatával kö­tött szerződésből: Pótlék a 4. §-hoz: Ez áruknál 10% (tíz perczent) az ajánlott­­ árakhoz számíttatott mint szokásos haszon­(üblicher I Nutzen) és a vállalat koc­kázatára az általa tel­jesítendő munkáknál, s a szállítóra nézve csak e pótlék leszámításával értetnek az árak, e szerint egy-egy gőzmozdonyra és szerkocsira (tender) 32,800 frt azaz harminczk­étezer nyolczszáz forint o. é., s ennek alapján történnek az összes elszámolások és fizetések. Pest, 1869. jun. 18-kán. Waring testvérekért A szállító, az általános meghatalmazott ppa. S i­g . G. Herz Károly, s. k. SpringmannF. W.s k.“ Midőn még megjegyzem, hogy hason egyez­mények még más magyar vasutak építési vállalatai­val is köttettek, kérem, hogy e nyilatkozatot becses lapjában tegye közzé stb. Bécs, 1875. január 27. Sigl. G.“ * Alig kell megjegyeznünk, hogy Sigl ur e nyilatkozatával az ügy nem tekinthető befejezett­nek, sőt éppen ennek folytán következnie kell minden magyarországi vasút részéről a felhívás­nak, hogy Sigl ur tegye közzé a vele kötött szer­ződéseknek a provisióra vonatkozó pontjait, úgy mint közzétette a fentebbit. Ha ez megtörtént, azután következik annak megvizsgálása, hogy az a provisió csakugyan törvényesen megengedett dolog volt-e, továbbá megvizsgálása annak, hogy az ilyen provisiók összege mennyire rúgott s mi­lyen formában és kinek lett egy részről kifizetve, más részről pedig kinek lett felszámítva. I­désében, az 1875-iki költségvetés tárgyalása alkal­mával sem lehet véglegesen határozni, — és a minisztérium által nyugdíjakra kért összeg ismét csak feltételesen, csak fentartással határoztatha­­tik meg. A zárszámadási bizottság sem tárgyalhatja egész kiterjedésében a nyugdíjakra vonatkozó számadásokat mindaddig, míg az 1873-ik évre szóló nyugdíjasok jegyzéke a ház asztalára le nem tétetik. Tekintve mindezeket, kérdem a t. miniszter­­elnök urat, hogy akarja-e az állami számvevőszék által készített jegyzékét az 1873-ik évi nyugdíja­soknak, a számszék jelentésével és a miniszterta­nács arra kelt határozataival együtt, haladéktala­nul letenni a ház asztalára, hogy azok a képvi­selők között mielőbb kioszlassanak?

Next