Ellenőr, 1875. január (7. évfolyam, 1-31. szám)
1875-01-29 / 29. szám
Előfizetési árak: Egész évre . . 20 frt. — kr. Évnegyedre . . 5 frt. — kr Félévre . . . 1O „ — „ Egy hónapra . 1980 . Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcza 6. sz. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el 29. szám gettillaMWHMBWWBW POLITIKAI NAPILAP. Hirdetések felvétele: Budapesten, nádor -utcza 6. u. (Ságrádi testvérek irodájában). Kiadóhivatala: Előfizethetni helyben és posta útján, nádor-utcza 6. sz. a. A lap szétküldésére vonatkozó reclemátiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. Budapest, péntek, január 29.1875. IV. évfolyam. TÁVIRATOK. Bécs, jan. 28. (Ofenheim pere.) Bankans miniszter az államügyész kérdésére kijelenti, hogy Glaser nem kapott ajándékot, csak provisiot fáradozásáért; a második kölcsön fölvételekor tanú viszonya Glaserhez csak üzlettársi volt. Tanú becsületére és lelkiismeretére hivatkozva biztosít, hogy semmi mellékczéljai nem voltak, midőn Glasert közvetítéséért díjaztatá. A törvényszék visszautasítja a védőügyvéd indítványát, tanút a jelzálog-járadékbank alapítása tárgyában kikérdezhetni. Vádott párhuzamot von a czernovitzi vasút financzműveleti költségei és más vasutakéi nevezetesen a cseh éjszaki vasútéi között. Vádlott állítását, miszerint Banhans alapítónyereséget vett föl, az elnök megcáfolja arra utalva, hogy Banhans alapitó lévén, nem alapitónyereséget, hanem csak díjazást fáradozásaiért kapott. Vádlott erre megjegyzi, hogy tanú díjazása ugyanazon jogczimű, mint a nmely alatt ő (vádlott) dijaztatott és mely ellene egy vádpont alapjául szolgált. Elnök vádlottnak további kérdések intézését megtagadja. Tanú előadja még, hogy a jelzálog-járadékbank alapítása után nem kapott alapítónyereséget, csak részvényeket a syndicatusból, melyek eladása 5000 frtot eredményezett; egyéb összegek vételét leghatározottabban tagadja. Ludin udvari tanácsos a czernovitzi vasútra vonatkozólag saját tapasztalatból mit sem mondhat. Drake tanúhoz csak néhány jelentéktelen kérdés intéztetett. Barychar udv. tanácsos a vasutat csak 1872 óta ismeri; a trace-t hibásnak mondja; a kiépítésnél a jóváhagyott tervektől eltérő változtatások létettek, hogy költségkömlés éressék el; a talajszínelés igen alacsony volt, miért vízáradások gyakran fordultak elő; a gátaknál az alépítmény elhelyezése elégtelen, s az ehhez használt anyag rész volt; számos javítás vált szükségessé, mire 1866. óta 2.300.000 frt adatott ki. — Bargchar kihallgatása holnap folytattatik. Bécs, jan. 28. Del Maxo rendkívüli spanyol követ és felhatalmazott miniszter a császár által tegnap kihallgatáson fogadtatott, és ez alkalommal Alfons király levelet nyújto át. Berlin, jan. 28. A birodalmi gyűlés a banktörvényt második olvalában elintézte, többnyire a bizottság javaslatai szerint. — A külügyi hivatal a „Gusztáv“ hajó ellen elkövetett rablás miatti incontumadóm való bűnügyi eljárást, a mecklenburgi kormányra ruházta, mely azt illetékességi kételyek miatt visszautasította. Berlin, jan. 28. Alfonsnak a német császár részérőli elismertetése, alapos értesülés szerint, Rascon spanyol követ elfogadása után, megtörténtnek tekinthető; ezt a madridi német követ elismerése fogja követni. A három nagyhatalom részérőli elismerés alakilag majdnem egyenlően, de nem együttesen és nem egy időben fog történni. Berlin, jan. 28. A „Horold. Alig. Ztg.“ egy communiqué-je közli: A Rosen főkonsul megidézésének tulajdonképpeni oka nem a rangkérdés, hanem nyilatkozás bizonyos befolyások symptomáiról, melyeknek az új szerb kormány enged; ha Belgrádban a diplomácziai ügyvivő czime kedvezésre talál, ez az önállósági törekvésekkel függ össze; diplomácziai testület némi látszata a szerb udvarnál fölélesztetik ugyan, de a czim vagy jelent valamit, vagy sem; az első esetben össze nem egyeztethető Szerbiának a szerainhez való jogállásával, a másik esetben épp oly kevéssé nyújthat rangelsőbbséget, mint az őrnagy vagy titkos tanácsos czime. Minden kormány hivatalnokainak bármily czimet adhat, azonban nemzetközi hatás nélkül, a franczia konsul érdekében a szerb kormány, úgyszólván a nemzetközi jog megsértését kísértette meg, mit az olasz képviselő sajnos követett. Németország nem rangkóros és egy főkonsulon Belgrádban elkövetett rangsértést figyelembe venni Németországhoz nem illő. Egyelőre Belgrádban hihetőleg nem lesz német képviselőség, az itt csekély mértékben fenforgó német érdekek Konstantinápolyból fognak figyelemmel kísértetni. Berlin, jan. 28. A német császár, a császárné és a császári család tagjai a gr. Károlyi által adott tegnapi bárban részt vettek. London, jan. 28. Az angol bank a leszámítolási kamatlábat 3°/0-ra szállította le. London, jan. 28. Leopold herczeg egészségi állapota némileg javult. A liberális párt tegnapi értekezletén marquis Harcount az egyház elnyomása ellen nyilatkozott. Az országházból. — Január 28. — (—) A költségvetési vita második napja annak bebizonyítására szolgált, hogy az eszmék igen gyors menete szédelgést, a lassú pedig unatkozást szül. A tisztelt háznak volt alkalma mindkettőre. Mert bárha Kármán Lajos és Máriássy Béla urak behatoltak is a rendszer pénzügyi kövületébe és közigazgatásának regeczes barlangjába, de a figyelmet mégis kifárasztották, míg — más részről — folytonos élénkség uralkodott, mihelyt Pulszky Ferencz ur, eszméinek gyors menetével és pezsgő fordulataival, valóságos tűzijátékot rendezett a padok között, egyszer innen, másszor amonnan nyerve tapsot, közbekiáltást, vagy hahotát. Zsedényi kezdte különben a vitát. Régi szabású ember mindazon nyers és erős tulajdonokkal, melyek a becsületességet és meggyőződést szilárd elvekké érlelik. Nála a politika nem tudomány és nem mesterség, hanem vallás a jellem és következetesség hitágazataival, mégpedig daczára, hogy maga lutheránus, politikája vastag nyakú halvanismus. Csak így válik aztán felfoghatóvá, hogy egyetlen a kormánypárton, kinek szájából az erős igazságok nem meglepők, hanem megszokottak. Felvillanyozni nem tud, tesz hozzá a temperamentuma, de azért meghallgatják, mert minden szaván meglátszik, hogy darócz zsákot finom selyemmel nem akar és nem szokott foltozni. Most sem válogatta, kit találnak és kit nem találnak fejtegetései, ismert őszinteségével mondta el, hogy a vasutak, államerdők, bányák és gyárak körül a gazdálkodás milliókat emészt meg, s e veszteségeket csak tetézik az által, hogy beruházások czimén „milliók után milliókkal futnak.“ Sokszor volt ugyan már ez elmondva, de százszor és százszor ismételni senkinek sincs oly joga, mint Zsedényinek, ki a „jövedelmező befektetések“ e szörnyű módjának örökös ostorozója volt. Legerősebb volt egyébiránt a bureaukratismus elítélésében és vele szemközt a törvényhatósági önkormányzat méltánylásában. Beszédjének e részében szelleme rugékonyabb, mint másutt, s megérdemelte az éljeneket balról, mert a kipróbált hazafi önérzetével tárta fel a szédelgést, mit a közigazgatási centralisatio apostolai rövid nyolcz év alatt okoztak. Sorjában emelte a vádakat, s ezek között a legfőbbet, hogy a büreaukratikus rendszer megsemmisíti a miniszteri felelősséget, erkölcsileg és anyagilag tönkreteve hazánkat. Számtanilag meggyőző volt a vád ott, hol kiemelte, hogy a pénzügyi rázkódtatáson kívül, csak irodai, utazási költségei és napidíjai annyiba kerülnek, mint a törvényhatóságok összes közigazgatási költségei, pedig nem a centralisták, hanem a megyei emberek óvták meg az országot a reichsrathtól. Még az emelkedettebb pointírozás sem hiányzik mai beszédéből ott, hol elmondja: „minden népnek valamint megvan geniusa, úgy megvan saját eleme is, melyből ha kiesik, vagy kiveszik, ketté törik azon költői zománct, mely nélkül „rideg pálya a hosszú élet,“ és mely varázsnak megsemmisítésével szárnyaszegetik a bátor felemelkedésnek.“ A kormány tagjai gyakran feszengtek székükön, míg Zsedényi beszélt, és szinte örülni látszottak, midőn Kármán után, ki a középpárt részéről tagadta meg a budget elfogadását, Pulszky Ferenczet hívta fel a jegyző szólásra. Derültebb arczulatukról olvasható volt, hogy valami dicséretesre tartanak számot. Pulszky úr azonban nem az az ember, kit rögtön cserbe hagy szelleme és ítélőképessége, mihelyt szerecsenmosásra vállalkozik. Ő játszani kezdett, s félig tréfálva, félig gúnyosan oly dolgokat lobbantott a szemekre, hogy mindnyájának arcza megnyúlt a bekezdésnél, roszat sejtve kifejlődés gyanánt. Teszem fel, finomabb gúnynyal lehetett-e volna megtámadni a kormány adóemelési politikáját, mint hogy ránk pirított, „adjunk hálát, hogy nem vért, hanem csak pénzt kívánnak tőlünk.“ Amerika polgárainak példája, kik hazafias versengéssel mutattak ki új adóalapokat, hogy a rabszolga-szabadító háború pénzügyi bajait kiheverjék, nem vont le semmit e gúnyból, sőt élessté azt, mert már csak a kormány tagjaiban is kell feltennünk annyi belátást, hogy a tőkegazdag Amerikát nem hozzák párhuzamba az eladósodott Magyarországgal, sem a rabszolgaság eltörlését a bécsi érdekek iránti servilizmussal. Pulszky Ferencz úr nem elégedett meg e kedvezőleg is magyarázható gúnyolódással. Ha már egyszer kezében volt az áldozat, mielőtt megkegyelmezett volna nekik, előbb összecsipkedte és összeszurkálta szőrmentében valamennyit. Érzékeny oldalnak a pénzügyi bizottságban szenvedett vereségeket szemelte ki kiindulási pontul és szépen levonta a következtetést, hogy úgy az eddigi, mint a mostani kormány helyett vagy a bizottságok, vagy a deákpárti conferentiák kormányoznak. A kormányok elég gyöngék a pénzügyi bizottságra hárítani a felelősséget, maguk pedig megelégesznek, ha puszta executive közegei a bizottságnak. Ez kemény vágás volt és még nyert élességében az által, hogy Pulszky Ferencz úr kijelentette a Bittó-kabinet megdöbbenésére, miszerint élhetetlen kormány helyett erőst akar. Ki is fejtette rögtön hogy minőt. Olyat, melynek szemei nem kápráznak, kezei nem reszketnek, de nem kell olyan, mely enquetteket tart, bizottságokkal komázik, hogy perezről perezre változtassa nézeteit és végre se tegyen semmit. Már magunk is megsokaltuk a találó gúnyt és kegyetlen vágásokat, midőn a szónoklattan összes szabályainak ellenére, egy hirtelen fordulattal a leckéztető modor simogató enyelgéssé olvadt. Pulszky úr elég kegyes volt kijelenteni, hogy az erős kormánynak némi elemeit feltalálta a kormányban, s most az ijesztéssel „csak bátorítja.“ Meg is fizettette a bátorítás árát rögtön, és teljessé tette protectori diadalát azonnal, felsorolva a ház két táborából azon államférfiakat, kik erélyeknél és képességeiknél fogva hivatva vannak átvenni az örökséget, ha fel nem bátorodnak. És itt kezdődik Pulszky ur beszédjének fogásos része. Elég világosan beszélt, mindenki megértette, hogy egyrészt zászlóbontásra nógatja Sennyey bárót, másrészt nyilatkozatra unszolja Lónyayit és Tisza Kálmánt. Tudtá ug.. .„ Pulszky ur, hogy az ő nógatásai nélkül is fognak szólani az általa kijelöltek, de úgy látszik, előleges megállapodás folytán, e fogással akarta megmenteni a látszatot, hogy a nyilatkozatokat kifordírozták, mert hát a kormányt nem féltették tőlök. Színműírók szoktak így hősük előnyére, egy színpadi jelenetben eléje vágni a tragikus események gyorsabb fejlődésének, mikor a színmű érdeke és sikere még azt kívánja, hogy a végcatastropba elhalasztassék. Pulszky azon nem múlt, hogy hőséről elhárítsa a fenyegető veszedelmet, vagy miután már teljességgel nem lehet a sors kerekeit megállítani, hogy legalább a bukás ne tűnjék fel oly nagynak, s a részvét mindenesetre hőse felé forduljon. Emiatt Sennyeyt politikai inrikus gyanánt szerepeltető, ráhalmozott minden dicséretest, kiemelte fényes tulajdonait, hogy aztán egy mondattal ellene fordítsa vagy a nevetőket, vagy a haragosakat. Azt mondá ugyanis, hogy Sennyey nagy ékesszólással fejte ki a közigazgatás ázsiai voltát, de „Ázsiából nem mutatta meg az ösvényt Európába.“ A báró összeránczolta Pulszky úr ötletdús furcsa ágai alatt a szemöldökeit, és a várakozó kíváncsiság ezekről is szerette volna leolvasni, mit fog mondani holnap. Bizonyos, hogy hosszasabban fogja előadni nézeteit, és e bizonyosságból máris sejthető, hogy Pulszky úr úgy fog járni, mint sok ügyes színműíró, darabja hőse miatt bukik meg, mégpedig rendszerint azért, mert nagyon is kétes színpadi fogásokkal igyekezett az első felvonásról az ötödik felvonásra elnapolni tragikumát. Barsmegye főispánjává csakugyan Majáth István hontmegyei alispán fog kineveztetni, legalább, amint bennünket értesítenek, a belügyminiszter a barsmegyei alispán kérdezősködésére kijelentette, hogy Majláth kineveztetése iránt már felterjesztést intézett a királyhoz. Majláthnál járt Barsmegyéből egy küldöttség, bizalmasan értésére adván, hogy kineveztetését a megye közönsége nem fogadná valami nagy lelkesedéssel. Majláth annyit felelt, hogy ha kinevezik, első gondja lesz Bars megyében erős Deákpártot alakítani. Az igazságügyi bizottság tegnap d. u. 5-től 19-ig tartott ülésében folytatta és bevégezte a kézbesítőkről szóló törvényjavaslat tárgyalását. Jelen volt Pauler igazságügyminiszter. A 4-ik §-nál, mely a távoleső puszták és külhelyeken való kézbesítésről szól, a törvényjavaslat azon intézkedése, hogy a kézbesítő fuvar költségét az indokolt fél viselje, mellőztetett s e kötelesség az eddig fennálló gyakorlat szerint a községekre ruháztatott. Az 5-ik § a 4-ikkel vonatik össze. A 6., 7., 8. §§-nál, mely a kézbesítő közegek felelősségéről s a mulasztások megtorlásáról szól, következő elvek fogadtattak el: A kézbesítések szabályszerű teljesítéséért elsősorban kis és nagy községekben a jegyző, városokban az e czélra kirendelt közeg felelős. A kézbesítés teljesítése körül elkövetett mulasztás vagy visszaélés miatt, amennyiben az büntetésre méltó cselekvényt nem képez, fegyelmi eljárásnak van helye. Ezen fegyelmi eljárás a járásbíró, illetőleg törvényszék megkeresésére mindig elrendelendő. A keresetek a törvényrendtartás szerint illetékes bíróság hatásköréhez tartoznak és a polgári magánjog elvei szerint ítéltetnek meg. A 9., 10., 11. §§-ok jelentéktelen módosítással elfogadtattak. A törvényjavaslat szövegezésével a bizottság által tett módosításokhoz képest Dálnoky Barna előadó bizatott meg, s úgy ezen, mint a bírósági végrehajtásokról szóló javaslat az e hó 29-én tartandó ülésben fog hitelesíttetni. A provisiók kérdéséhez. A magyar keleti vasút főigazgatójához, Bottlik Lajos úrhoz, Sigl G. Bécsből a következő levelet intézte: A „Pester Lloyd“ f. hó 26-iki esti lapjában közzétett nyilatkozata folytán kijelentem, hogy ön tőlem sem provisiót sem bármely más néven nevezendő ajándékot sohasem követelt, annál kevésbbé fogadott el, amint hogy az Ofenheim-féle perben tett tanúvallomásomban is oda nyilatkoztam, hogy egy pálya főigazgatójának sem adtam soha provisiót vagy ajándékot. Jelen levelemnek tetszése szerinti felhasználását saját belátására bizván kiváló tisztelettel maradtam Bécsben, 1875. január 27-én. Sigl G. s. k. Ugyanilyen értelmű levelet intézett Sigl, Naszlnhácz L. úrhoz, az arad-temesvári vasút volt építési igazgatójához. A „Pester Lloyd“ esti lapjában azonban Sigl G. úr következő levelét olvassuk: „Tisztelt szerkesztőség! Becses lapja f. hó 21-diki esti kiadásában az Ofenheim-perben mond magyar keleti vasút főigazgatósága egy, ma este hozzánk intézett levélben kijelenti, hogy a Sigl G. levelében említett 10% provisio a társaság részéről az építési vállalkozóknak soha sem fizettetett ki, s így minden leszámolás és fizetés a társaság és építési vállalat között az említett pótlék levonásával történt. Molnár György képviselőnek a ház tegnapi ülésén a zárszámadások kérdésében tett interpellációját közöljük pótlólag szó szerint. Az 1870. XVIII. t. sz. 22-ik §-a rendeli, hogy az állami számvevőszék tartozik évenkint a megelőző évre vonatkozó zárszámadást elkészíteni, észrevételeivel együtt a minisztertanácssal közleni. Rendeli továbbá, hogy a zárszámadást, az állami számvevőszék észrevételeivel és a miniszteri tanácsnak ezekre vonatkozó határozataival együtt, a miniszterelnök haladéktalanul terjeszsze az országgyűlés elé. Az 1848. III. t. ez. 37. §-a és az 1868. X. t. ez. színtén azt parancsolják, hogy a minisztérium minden évben köteles a megelőző évről szóló zárszámadást, és a jövő évre vonatkozó költségvetést az országgyűléshez beterjeszteni. A felhívott törvények határozottan rendelik, a költségvetés okszerű tárgyalhatásának természete elengedhetetlenül követeli, hogy midőn a képviselőház a jövő év bevételei és kiadásainak előirányzata fölött tanácskozik , minden képviselőnek kezében legyenek a megelőző év eredményeit előtüntető hiteles számadások. A minisztérium még 1874 ik évben, tehát törvényes időben bemutatta az 1875-ik évi költségvetést. De mai napig nem mutatta be az 1873-ik évnek zárszámadását, az állami számvevőszéknek arra vonatkozó észrevételeit, és a minisztertanácsnak ezekre hozott határozatait. Pedig a pénzügyi bizottság jelentésében igen gyakran hivatkozik az 1873-ik évi zárszámadásokra és ezáltal bizonyságot tesz arról, hogy az állami számvevőszék az 1873-ik évről szóló zárszámadást és erre tett észrevételeit még a múlt 1874-ik évben közlötte a minisztertanácscsal. Mindezeket tekintve: kérdem a t. miniszterelnök urat, hogy a fent felhívott törvények értelmében akarja-e a ház asztalára haladéktalanul letenni az 1873-ik évi zárszámadást, hogy ez a ház tagjai közt kiosztatván, annak tanúságai a ma megindulandó költségvetési tárgyalás alkalmával a képviselők által felhasználtathassanak. Továbbá: a képviselőház 1871-ik évi január 27-én 2806. sz. a következő határozatot hozta: „Az állami számvevőszék felhivatik, hogy az 1870. XVIII. t. sz. értelmében vizsgálja át az előirányzott nyugdíjak kimutatásait, és hasonlítsa össze azokat a képviselőház határozataival, addig is ezen átvizsgálás fentartásával megszavazandó összegek végleg megállapítottaknak nem tekintetnek.“ Az országgyűlés 3 milliót meghaladó összeget szokott évenként nyugdijakra megszavazni, — de mindig az imént érintett fentartással. E dolog ily bizonytalan és függő helyzetének további fentartása gúny a Parlamentarismus ellen. Az állami számszék a fent jelzett felhívásnak eleget tett. Elkészítette a nyugdíjasok jegyzékét 1871, 1872-ik és 1873-ik évekről, — és beterjesztette a minisztertanácshoz. A miniszterelnök a minisztertanács észrevételeivel bemutatta az országgyűlésnek az 1871. és 1872-ik évekre szóló jelentéseket és jegyzékeket. De mai napig nem terjesztette be az 1873-ik évre szóló nyugdíjasok jegyzékét. Pedig ezen 1873-ik évreli jegyzék, valamint az állami számvevőszéknek erre vonatkozó jelentése , a minisztertanácsnak erre kelt határozata nélkül a nyugdijaknak oly nagy fontosságú két ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház Ülése január 28-án. Elnök: Perczel Béla. — Jegyzők : Wächter, Huszár, Seniczey. A kormány részéről jelen vannak: Ghyczy, Szapáry, Bajnai, Pauler, Trefort, Szende, Pejachevich, Zichy. Wächter Frigyes jegyző, olvassa a múlt ülés jegyzőkönyvét, mely észrevétel nélkül hitelesíttetik. Viczey Samu Vattay János, kassai lakos kérvényét nyújtja be Schreiber Johanna, a budapesti angolkisasszonyok intézetének főnöknője által az intézetből kizárt leányuk visszavétele iránt. Schwarcz Gyula a fejér megyei tantestület kérvényét nyújtja be Molnár Aladár tanítói nyugdíjtörvényjavaslata tárgyában. — A beadott kérvények a kérvényi bizottsághoz utasíttatnak. Beöthy Algernon. A t. belügyminiszter úrhoz van egy interpellációm. Nagyon sajnálom, hogy a belügyminiszter úr nincs itt, minthogy azonban az ügy nagyon sürgetős, nem várhatok tovább benyújtásával. Mielőtt az interpellációt fölolvasnám bocsánatot kérek a t. háztól, hogy oly nagy fontosságú tárgyalások közepett, egy tisztán locális érdekű ügyben vagyok bátor drága idejét igénybe venni, de mivel az ügy — mint mondom — nagyon fontos s nagyon sürgetős, a t. ház elnézését reményem. Bihar megye éjszaki részén, a Debreczennnel határos vidéken egy Dobos János vagy Sándor nevű rabló már évek óta űzi garázdálkodásait. Gondolom 5—6 éve, hogy a közbiztonságot veszélyezteti. Az illető megyei tisztviselők és az illető csendőri közegek a leglelkiismeretesebben teljesítették kötelességüket, aminek azonban mindeddig, fájdalom, semmi sikere nem volt. A legutóbbi időben, mint a t. háznak talán tudomása van róla, annyira ment vakmerő szemtelensége, hogy egy napon rövid három óra alatt négy rablást és három gyilkosságot hajtott végre, három egymáshoz közel eső községben és községek határaiban. Jelesen Nagy Déta községben, egy öt-hatezer lakossal biró városban alig az est szürkülete után a város kellő közepében két rablógyilkosságot vitt véghez. Azon a vidéken annyira veszélyeztetve van nemcsak a vagyon, hanem a személybiztonság is, hogy ha valahol indicálva van kivételes rendszabályokhoz nyúlni, úgy most és azon a vidéken van indicálva. Ennélfogva bátor vagyok a t. belügyminiszterhez a következő kérdést intézni: Interpellate a belügyér úrhoz: 1- szer. Van-e tudomása az igen tisztelt belügyér úrnak arról, hogy Bihar megyének Debreczennel határos vidékét egy rablóbanda már évek óta tartja rettegésben, s hogy e vidéken különösen az utóbbi időben a közbiztonság a hivatalos közegek leglelkiismeretesebb buzgalma mellett is, teljesen veszélyeztetve van ? 2- szor. Ha van, szándékozik-e az igazságügyér arral egyetértve kivételes rendszabályok alkalmazása által a rablók fejére díjak kitűzése, s a megye területén a rögtönítélő bíráskodás behozatala által oda hatni, hogy a vagyon- és személybiztonság helyreállittassék s a baj továbbterjedése s meggáltoltassék. Közöltetni fog a belügyminiszterrel. Következik a napirend: a budgettárgya- lás folytatása. Zsedényi Ede: (Halljuk! Halljuk!) Hamlet azt mondja, van az egész földön sokkal több dolog, s mint mennyit bölcsészetünk, álmodik. Ezt az axiómát aligha látnoki lélekkel nem Magyarországból vonta le. Én legalább nem tudok országot, melyben annyi sok megfoghatatlan dologgal találkozhatnánk, mint nálunk több év óta. Engedje a t. ház, hogy egy igen rövid közigazgatási, illetőleg pénzügyi elemzésbe bocsátkozzam, miszerint lássuk mit s mennyit nyomnak azon doctrinák, melyek ama kapcsolat körében, melynek gravitationális rendszerébe hazánk státus élete 8 év óta belesodortatott, mint irányadók merültek föl és átalakulásunk mintegy gyűjtő magvai voltak. Ha nemcsak saját viszonyainkat, hanem az egész cziviliság világ viszonyait is ínyünk szerint alakíthatnók, s előttünk az élet akként állana, mint egy tiszta ív papír, melyre egyenlőn írhatunk bármit, úgy elismerem, vannak a státus igazgatás és gazdászatnak átalános alapigazságai, melyeknek egyetemes egyenlő alkalmazása jólétre vezetne világszerte. De miután ez nem így vagyon, miután népek és nemzetek belgazdasága s politikai viszonyai nem ezen alapigazságok színvonalazó parancsa szerint alakulnak, én azt állítom, hogy olyan státus közigazgatási theória vagyis inkább tudomány nincs és nem is lehet, melynek gyakorlati alkalmazása a Tiszánál, úgy mint a Rajnánál, a Themse és a Ganges partjain egyenlőn hasznos volna, sőt inkább azt hiszem, hogy amely rendszer egynek igen üdvös, az másnak igen káros lehet, tehát nem hiszem, hogy oly státus igazgatási általános tudomány, mint van pl. általános positiv természet erőmű vagy vegytan, avagy csak létezhessen is. Hitem szerint minden nemzetnek saját gyakorlati viszonyaiból kell közigazgatása positiv theóriáját levonnia, nem pedig egészen más viszonyok befolyása alatt működő közigazgatási rendszert gyakorlati élete vezérfonalának tekinteni. IV. Károly császár még egynéhány óragépet sem hott tanúvallomásomat illetőleg a következő feljegyzés foglaltatik : „Tanú: Magyar vasutaknál mások a viszonyok , a provisio némely esetben 10 percentét tesz.“ Ehhez megjegyzem, hogy ilyen provisiók csakugyan fordultak elő, de azok tudomásom szerint törvényesen megengedett vállalkozási nyereséget képeznek. Az itt mondottak bizonyítására szó szerint idézek egy idevonatkozó szakaszt a magyar keleti vasút akkori építési vállalatával kötött szerződésből: Pótlék a 4. §-hoz: Ez áruknál 10% (tíz perczent) az ajánlott árakhoz számíttatott mint szokásos haszon(üblicher I Nutzen) és a vállalat kockázatára az általa teljesítendő munkáknál, s a szállítóra nézve csak e pótlék leszámításával értetnek az árak, e szerint egy-egy gőzmozdonyra és szerkocsira (tender) 32,800 frt azaz harminczkétezer nyolczszáz forint o. é., s ennek alapján történnek az összes elszámolások és fizetések. Pest, 1869. jun. 18-kán. Waring testvérekért A szállító, az általános meghatalmazott ppa. S ig . G. Herz Károly, s. k. SpringmannF. W.s k.“ Midőn még megjegyzem, hogy hason egyezmények még más magyar vasutak építési vállalataival is köttettek, kérem, hogy e nyilatkozatot becses lapjában tegye közzé stb. Bécs, 1875. január 27. Sigl. G.“ * Alig kell megjegyeznünk, hogy Sigl ur e nyilatkozatával az ügy nem tekinthető befejezettnek, sőt éppen ennek folytán következnie kell minden magyarországi vasút részéről a felhívásnak, hogy Sigl ur tegye közzé a vele kötött szerződéseknek a provisióra vonatkozó pontjait, úgy mint közzétette a fentebbit. Ha ez megtörtént, azután következik annak megvizsgálása, hogy az a provisió csakugyan törvényesen megengedett dolog volt-e, továbbá megvizsgálása annak, hogy az ilyen provisiók összege mennyire rúgott s milyen formában és kinek lett egy részről kifizetve, más részről pedig kinek lett felszámítva. Idésében, az 1875-iki költségvetés tárgyalása alkalmával sem lehet véglegesen határozni, — és a minisztérium által nyugdíjakra kért összeg ismét csak feltételesen, csak fentartással határoztathatik meg. A zárszámadási bizottság sem tárgyalhatja egész kiterjedésében a nyugdíjakra vonatkozó számadásokat mindaddig, míg az 1873-ik évre szóló nyugdíjasok jegyzéke a ház asztalára le nem tétetik. Tekintve mindezeket, kérdem a t. miniszterelnök urat, hogy akarja-e az állami számvevőszék által készített jegyzékét az 1873-ik évi nyugdíjasoknak, a számszék jelentésével és a minisztertanács arra kelt határozataival együtt, haladéktalanul letenni a ház asztalára, hogy azok a képviselők között mielőbb kioszlassanak?