Ellenőr, 1875. március (7. évfolyam, 60-89. szám)

1875-03-26 / 85. szám

Előfizetési árak: Egész évre . . 20 írt. — kr. Évnegyedre . . 5 írt. — kr Félévre ... 10 . — „ Egy hónapra . 1 , 80 , Egyes szám ár» 10 kraj­czár. Szerkesztési Iroda: Budapesten, nádor uteia 0. n. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el POLITIKAI NAPILAP. Hirdetések felvétele: Budapesten. n­ádor*utcza 0. sz. (l­égrády testvérek irodájában). Kiadó­hivatala: Előfizethetni helyben és posta útj­a. nádor-utcza 6. sz. a. A lap szétküldésére vonatkozó reclamátiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. 85. szám. Budapest, péntek, márczius, 26 18/5. VII. évfolyam. Az „Ellenőr“ ára mint eddig: Egy évre....................................20 forint — kr. Félévre.........................................10 »» — kr. Negyedévre.................................& » — kr. Egy hóra . 80 kr. Az előfizetést — postai utón vagy sze­mélyesen — nyugtázza az „Ellenőr“ kiadó­hivatala (Pesten, nádor-utcza, 6. sz.) Százalék a könyvárusi utón történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. TÁVIRATOK. Pária, márcz. 25. Dufaure miniszter az ál­lami tanács elfogadásánál azt mondá, hogy azonnal a nemzetgyűlés összejövetele után póttörvény fog benyujtatni az állami tanács szervezésére nézve, va­lamint benyujtatnak a képviselőház alakulása és a senatus működésére vonatkozó javaslatok is. Belgrád, márcz. 25. (dél.) A szkupstina éppen most feloszlattatott, s a fejedelmet éltetve oszott szét. Az uj választások 4 hó mulva lesznek. Berlin, márcz. 25. A „Wolf-féle távirati bu­reau“ jelenti. A porosz minisztériumokban, a kir. tanács bizottságaiban és egyes német álla­mokban e pillanatban azon kérdést fejtegetik, hogy a porosz vagy német birodalmi törvényhozás mi­lyen további eszközökkel élhet esetleg az ultra­­montanismus elleni küzdelemben. Különös megfon­tolás tárgyát képezi az 1872-iki jezsuita­ törvény­nek rokon congregatiókra való kiterjesztése és a kath. papi rendeknek az államhoz való viszonyá­nak rendezése. Minden eddigi tárgyalás azonban csak előkészítő jellegű, s czéljuk csak az, hogy leendő eshetőségekre kész anyagot nyújtsanak. A porosz országgyűlés vagy a birodalmi gyűlés elé terjesztendő határozati javaslatok nincsenek meg­állapítva. Prága, márcz. 25. Ferdinánd király állapo­táról a mai közlés jelenti, hogy a haratjelenetek megszűntek s hogy ő felsége már a legközelebbi napokban fölkelhet. Holnaptól kezdve nem adatik ki orvosi közlés. Pária, márcz. 25. A „Jou­n. Off.“ a pénz­ügyminiszter egy nyilatkozatát közli, mely szerint a Morgan-féle kölcsön kötvényei október 1-jén kifi­zettetnek. London, márcz. 26. A Walesi herczeg uta­zását, hír szerint, csekélyebb megbeteged­és indo­kolta. A herczeg Párisból Déli-Francziaországba utazik két hétre. London, márcz. 25. A jamaicai kormányzó egy távirata szerint a nem rég történt rendzava­rások nem voltak komoly jellegűek. Port-Mo­­rantba ágyunaszád rendeltetett ugyan, de nem volt ok agódásra. Bukarest, márcz. 25. A kormány visszavon­ta az erdélyi határ felé vezető­ vasútra vonatkozó tör­vényjavaslatot, hogy az új kamara elé, mely tavasz­­szal rendkívüli ülésszakra hivatik össze, egy engedélyezési törvényt terjeszthessen, az engedélyt kérők neveivel. Grácz, márcz. 25. A stájerországi leszámí­toló bank közgyűlése további tőkeleszállítást hatá­rozott­ el, részvényenként 25 frtjával, úgyszintén több alapszabályt változtatott meg. Bukarest, márcz. 25. A kamara az új vámtarifát nagy többséggel elfogadta. Belgrád, márcz. 25. A fejedelem a traci­­rozási és vasúti törvényt szentesítette. Bizonytalan vályon lesz-e kormány­változás. New-York, márcz. 25. A cubai insurgen­­sek a jelentékenyebb czukor-ültetvények közül tizennégyet fölperzseltek, a kár 500,000 dollárra rúg, mivel a czukor-aratás is tönkretétetett. London, márcz. 25. A Hay Ingram és társa elég, fizetéseit beállította; a tartozás 150,000 fontra rúg. Athén, márcz. 25. A kamara határozatkép­telen, az ellenzék magát távol tartván, sőket a „Siécle” következőleg búcsúztatja: „Azon rövid, de viharos ülésszak alatt, mely tegnap vé­get ért, a gyűlés felette hasznos dolgokat hozott létre, lényeges szolgálatokat tett az országnak. A gyűlés követte a hazafiasság szavát, s véget ve­tett a kormányzati provisoriumnak, mely nemcsak a nemzeti tevékenység föllendülését gátolta, hanem nyílt ajtót hagyott minden alattomoskodásnak és összeesküvésnek. Francziaországnak végre ha­tározott kormánya, alkotmánya van, melyet min­denki tisztelni tartozik, é­s megszabadul végre azon lidarcznyomástól, mely alatt közel 2 évig szenvedett. Ezen jótéteményt a február 25-iki több­ségnek köszönheti, a­midőn kétséges férfiak azon dicséretes szándékkal közeledtek egymáshoz,­ hogy a törvényes rendet a köztársasági elvre alapítsák.­­ A­mi a kormány magatartását az ülésszak meg­hosszabbítása és a választásokra nézve illeti, a félhivatalos „Moniteur Unió“ megjegyzi, hogy „azon eszme, mely szerint az új alkotmány a nemzetgyű­lésnek egy-két ülésszakra való további fennmara­dásával megegyeztethető volna, sohasem talált visz­­hangra a kormánynál.“ A német császár olaszországi utazását, mely május hóra van kitűzve, az „Ital. Nachrichten“ azon hozzátevéssel erősíti meg, hogy Német- és Olaszország között éppen nem állott be legkisebb elhidegülés sem a garantia-törvény miatt,­­ mert az, hogy az olasz kormány felszólíttatott volna ezen törvény módo­sítására, vagy hogy Kendell Visconti-Venostával értekezett volna, merő valótlanság. Velenczében e hó 22-én leplezték le Manin Dániel szobrát valamennyi hatóság, a képviselőház és a senatus küldöttsége, a syndi­­cusok, consulok és beláthatatlan néptömeg jelenlé­tében. A nagyszerű bronz­szoborról egy órakor hallott le a lepel, s a nép meleg felkiáltásokkal tüntette ki Borro szobrászt. Erre a velenczei syn­dicus kezdette meg beszédét, kiemelve, hogy az emlékszobor leleplezése az olaszok és külföldiek jelenlétében, nemcsak Velenczére, hanem az egész olasz nemzetre nézve nagy megtiszteltetés. Manin szelíd jelleme — folytatá­s nem látszott forrada­lom felé hajlani, de a hazaszeretet a legnagyobb csodákat képes mivelni. Manin és Velencze közös eszmékkel és közös érzelmekkel bírtak, s Manin, mint dictator megmentette a nemzeti becsületet és elveket. Francziaországba vonulva megkönnyítette a franczia szövetség létesülését s magatartása ál­tal elősegítette az olasz erők egyesülését, melynek eredménye volt Olaszország egysége a savoyai házzal. Manin becses örökséget hagyott: becsü­letességet, hazaszeretetett és kötelességérzetet. Ezen örökségét átvéve, a velenczeiek méltó fiai lesznek Maninnak s nyugodt lelkiismerettel tekinthetnek azon emlékoszlopra, melyet a becsületes hazafinak Európa emelt. Maurogonato, a képviselőház alel­­nöke, 1849-ben a velenczei kormány pénzügymi­nisztere, megindulva emlékezik vissza azon esemé­nyekre, melyekben részt vett; szól Velencze hő­sies ellenállásáról , azon befolyásról, melyet ez a nemzeti újjáébredésre gyakorolt. Kijelenti, hogy a parliament, midőn őt ezen ünnepélyen képvisele­tével bízta meg, méltányolta azon fontos szerepet, melyet Manin Velenczéje Olaszország felszabadítá­sában játszott. Felemlít néhány megindító epizódot Manin életéből, a száműzetésben tanúsított maga­viseletét és Francziaország vendégszeretetét. Fáj­lalja, hogy Manin nem érhette meg nemzete függetlenségének végleges diadalát. Felhívja a né­pet, hogy induljon ezen nemes példán, hogy a sza­badság és haladási elvek dicső és teljes diadalra jus­sanak. Martin Henrik, Francziaország küldöttje, föl­említi, hogy Manin franczia barátai és csodálói mily részt vettek 1861-ben és 1868-ban a Manin emlékezetére rendezett ünnepélyeken. Szónok Ma­­ninban látja Franczia- és Olaszország egyességét megtestesítve. Manin jól megfizette a vendégszere­tetet, mely kötelesség volt, az áldozatkészség és hazaszeretet példái által, melyek eszébe jutottak Francziaországnak, mikor ő is szerencsétlen volt. Manin hazájának áldozta érzelmeit, mint legutóbb sok jeles franczia. Felhívja az olaszokat és francziá­­kat, kik eredetökre nézve testvérek, hogy a hazát mindenek fölé helyezzék. — Bonghi kultusminiszter a király képviselője, Manin 1849-iki politikai hitval­lásáról beszél, s hozzáteszi, hogy e nagy hazafi meg tudta azután egyeztetni saját eszméit a monarchiai nemzeti egység eszméjével, melynek az olaszok ha­zájokat köszönhetik. Torelli senator sajnálja, hogy Maninnak nem adatott látnia a nagy nemzeti pro­bléma megfejtését. Olaszország azonnal meg is em­lékezett róla, amint szabadságát visszanyerte. — Az ünnepély további részleteit velenczei levelünk bőven leírja. A convenio ügye lassan halad Spanyol­­országban. Cabrera a „Liberté“-ben újabb proclamatiót tesz közzé, az előbbihez hasonlót, mely­ben patkossal utasítja vissza a „hazaáruló“ nevet. A karlisták azonban nem félnek s éppen nincs szán­dékukban a fegyvert lerakni. Az egyes bandákat nem számítva, 63 karlista zászlóalj áll a csatame­zőn. A tüzérségnek 96 lövege van; a karlisták összes száma körülbelől 45 ezerre rúg. Budapest, márczius 26. A szerb szkapszm­ában egymást érik a vi­haros jelenetek. Már több mint két hete folytono­san miniszterválsági hírek keringenek, s a kormány, ha meg nem bukik addig, aligha nem törekszik a már úgyis csak 10—12 napig tartó ülésszakot még előbb bezárni. 24-én, mint táviratunk jelezte, ismét viharos jelenet színhelye volt a szkupszina. A kér­­vényi bizottság előadója, a bizottság nevében oly kérvényről is tett jelentést, melyet a bizottság nem is olvasott s így el nem intézhetett. Erre leírha­tatlan zavar keletkezett. A többségben levő ellen­zék, melyhez a bizottsági előadó tartozik, párt­ját fogta ennek; e miatt 44 képviselő odahagyta a termet, s a szkupstina határozatképtelenné vált. Marinovics és Danisics letették mandátumaikat. Ezen esemény miatt miniszterválság állott be, s ma már talán fel is oszlott a szkupstina, ha újabb cabinet nem alakult. A nép el van keseredve a szkupstina ellen. A 44 kilépett képviselő eljárása általános helyeslésben részesül. Az izgalom megle­hetős nagy ugyan, d© „teljes rend uralkodik“. Mint déli táviratunk jelenti, a szkupstina csakugyan feloszlattatott. Ez volt az egyedüli he­lyes út, melyet követni lehetett, bár éppen nem vet véget a zavaroknak és nyugtalanságnak, mely a választásokig és azok tartama alatt, az egész or­szágban csak annál nagyobb erővel fog szét­terjedni. Jobb megfejtést azonban a feloszlatásnál nem lehetett találni. Zichy gróf és­­Hussein Avni pasa nagyvezér ismét folytatják a ruméliai vasútra vonatkozó ér­tekezéseket. A Porta szándéka félreismerhetetlenü­l az, hogy a kellemetlen incidenst elmossa. Mint a „P. Ll.“-nak távírják, a nagyvezér kijelentette kö­vetünknek, hogy a Porta egyátalában óhajtja a csatlakozó vasutak kiépítését s különösen osztrák­­magyar tőkeerőből, s hogy csak Hirsch bárónak a Porta kincstára elleni eddigi követelései képez­ték a nehézségeket. A szünidőre hazament franczia képvise­l miniszterek tegnap délután Bécsbe visszaérkeztek. A kolozsvári kereskedelmi és ipar­ka­m­a­r­a folyamodott a közmunka- és közlekedési minisztériumhoz, hogy a­. keleti vasút igaz­gatóságát Kolozsvárra helyezzék át Pestről. Erre vonatkozólag a közlekedési miniszter a következő választ intézte az iparkamarához: „Budapest, 1875. évi márczius hó 11-én. A magyar keleti vasút igazgatóságának Kolozsvárra leendő áthelye­zése tárgyában molt évi deczember hó 19-én 1160. szám alatt a magy. kir. földmiv.-, ipar- és keres­kedelmi minisztériumhoz benyújtott s onnan illeté­kes intézkedés végett hozzám áttett felterjesztésére értesítem a t. kereskedelmi és iparkamarát, hogy azon kérdés eldöntésébe, mennyiben volna c­élszerű a vasúti igazgatóságoknak a vonalak mentén fekvő pontokra való áthelyezése, mindaddig nem bocsát­kozhatom, míg a különböző vasutak czélszerűbb cso­portosítása iránti tárgyalások folyamában ezen és ehhez rokon természetű kérdések tekintetében min­den irányban bő, s teljesen megnyugtató tájéko­zást nem szereztem. Péchy:“ A hivatalos lap csütörtöki száma közli az indemnity meghosszabbításáról és a válasz­tási törvény pótlásáról szóló törvényczik­­keket. Trefort Ágoston vallás- és közoktatási miniszter úr e hó 22-én az országos izr. tanító­­egylet küldöttségét fogadá, mely az izr. felekezeti tanítók jogviszonyainak rendezése ügyében kér­vényt nyúj­tott át. A miniszter úr az izr. felekezeti tanodák állapotáról általában kedvezőleg nyilatko­zott. A­mi a felekezeti tanulók jogviszonyait illeti, a miniszter úr sajnálatát fejesi ki aziránt, hogy a tanítók a felekezet részéről helülyel-közzel jogtalan­ságot szenvednek, és megígérte, hogy érintkezésbe fogja magát tenni a felekezet két közhatóságával, hogy a községi és felekezeti önkormányzat épsé­gének megóvása mellett, az autonóm községek ál­tal létrehozott szervezkedési szabályzat, valamint az orsz. iskolai törvény szabályainak keretén belül az izr. felekezeti tanítók személyes jogaikban csor­bát ne szenvedjenek. Országos „nemzetgazdászati párt“ létrehozásán fáradozik Szegeden egy „előkészítő bizottság“, melynek Bakay Nándor az elnöke. E végből ugyanoda, május hó 9-ikére az országos kiállítási értekezlettel egyidejűleg közös tanácskoz­­mányra hívják mindazon elemeket, melyek a „vi­dék különböző helyein“ „iparos“, „kereskedő“ , „polgári“ pártok létrehozására pocsékolják fára­dozásaikat. E mozgalom elég tetszetősen ajánlja magát, azt vallván fő indokául, „hogy a mindent a kor­mánytól váró s mindent attól követelő mitsemte­­vésnek vége legyen, s hogy a kormány és a pol­gárság erélyesebb, munkásabb, észszerűbb, termé­kenyebb cselekvésre sarkaltassék. Ezért, hahogy a többség úgy határozná, hogy a szegedi előta­­nácskozmány megállapodása szerint, a nemzetgaz­­dászati párt megalkotását kimondaná; ezt a ta­goknak minden eddig követett politikai hitvallására való tekintet nélkül tenné; s ezzel a pártba be­lépő tagok a közjogi kérdésekre nézve semmiféle lemondást vagy elígérkezést nem tesznek; szóval a nemzetgazdászati pártalkotás, a közjogi kiegye­zés sarkalatos törvényeit sem nem illeti, sem nem bolygatja.“ Ez mind igen helyes beszéd. De a kitűzött czél elérése végett nem külön „nemzetgazdasági“ pártok alakítására van szükség, mint ezt a ter­vezők képzelik, hanem a szövetkezés vagy egye­sülés olyan alakjára, mely a politikai párt színezetét nem viseli magán. S mi nem tartanók kívánatosnak, hogy a társadalmi térre utalt tö­rekvések oda terettessenek, hová a szegedi elő­készítő bizottság, minden hímezés mellett is, szem­látomást terelni akarja. Országos egyesület ellen legkisebb kifogásunk sem lenne, de országos pártot szerezni, visszautasítandó törekvésnek tar­tanók, ha képtelenségéről eleve meg nem vol­nánk győződve. A debreczeni választás. A „Debreczeni Ellenőr­ben a választási té­nyek következő részletesebb leírását olvastuk. Már korán reggel kitüzettek városszerte a nemzeti lobogók, s az utczákon a szokatlan élénk sürgés-forgás jelezte a nap jelentőségét. A választó­polgárok Csapó utczán a csizmadia színben 8 óra után kezdtek gyülekezni, honnan is, a mintegy 400—500 főből álló menet megindult a főiskola felé. A főiskola imaterme, a karzatok, s a főiskola folyosói zsúfoltig megteltek a választó­polgársággal. Pont kilencz órakor vette a választási ad­ás kez­detét, a­mikor is Búzás Pál választási elnök fel­állott, s körülbelől a következő szavakkal nyitotta meg a választási gyűlést: „Tisztelt választók! Az 1872-ik év julius 1-je napján e helyiség ugyanazon eljárás színhelye volt, a miért most Itten egybegyültünk. Azon országos képviselői megbízatás, melyet akkor tőlünk a deb­reczeni első választó­kerület választó polgáraitól Tisza Kálmán nyert, 3 évre szólott. E három év ma még nem járt le. De a mi szeretett volt képvi­selőnk az alkotmányos király bizalma által az or­szág alkotmányos kormányába meghivatván, a par­lamenti bevett szokás szerint kötelességében álló­nak tartotta lemondani képviselői állásáról, s hi­vatkozni választóira, hogy ma is, midőn a kor­mánynak a haza szent érdekében tagja lett, akar­ják-e őt továbbra is legszentebb érdekeik képvise­lésével megtisztelni.­­ Ezen lemondás folytán a képviselőház elnöke új választást rendelt el, s an­nak foganatosítása végett gyűltünk ma itt össze. Ezekben kifejtvén czélját a t. választó­polgá­rok mai összejövetelének, kérem t. választási jegyző urat, hogy a megbízatásunkra vonatkozó hivatalos iratokat legyen szíves felolvasni.“ Ezután Tóth Sámuel választási jegyző felol­vassa a debreczeni központi választási bizottmány átiratát, melyben a választási elnökök és jegyzők kineveztetnek. Ez okmány felolvasása után ismét Búzás Pá elnök emelt szót: „Ezekkel igazolva itteni állásunk jogosultságát, — tisztemből kifolyólag ezennel fel­olvasom a törvény azon §§-ait, melyek a választási adtás menetét szabályozzák. (Felolvassa az 1848. V. t. ez. 27., 28., stb. ide vonatkozó szakaszait.) — Ezen­­felolvasott törvény értelmében joga lévén bármely választónak képviselőt ajánlani, felkérem a t. választó urakat, tegyék meg ajánlataikat.“ Ekkor Megyaszay Imre választó­polgár állott fel, s lelkes szavakban ajánlotta újra egy­hangúlag megválasztatni Tisza Kálmánt, mint olyan férfiút, kihez már számos év óta a legőszintébb tisztelet és ragaszkodás tágulni nem tudó kötelékei fűznek bennünket, s aki bizalmunkat, úgy a szeretett ha­zának, mint városunknak tett számtalan szolgálatai által örök időkre kiérdemelte. Ez ajánlásra a választók egy szívvel, lélek­kel, a lelkesedés felbuzdító hangján szűnni nem akaró éljenzést egyetlen ellentmondó közbeszólás nem zavart meg. A néhány perczig tartott harsogó éljenzés csillapultával az elnök szólalt fel, s a következő­ kérdést intézte a választókhoz: „Elnöki tisztemből kifolyólag felhívom a t. választókat, nyilatkoztas­sák ki, megnyugszanak-e egy akarattal, egyhangú­lag az ajánlott Tisza Kálmán megválasztásában, vagy van-e valaki, a­ki szavazást kíván?“ Az elnök e kérdésére a választók Tisza Kálmán egetverő éljenzésével adták meg a felele­tet, s az éljenzés szakadatlanul, majdnem 5 per­czig tartott. Ekkor a választás befejezését künn­a ta­­rac­klövések adták tudtul a főiskola környékét raj módra ellepett érdeklődő polgárságnak, s el­nök Búzás Pál a taraczkok dörgése közt hirdette ki, hogy: „Tisza Kálmán m. k. belügyminiszter úr a debreczeni első választókerület országgyűlési kép­viselőjévé egyhangúlag elválasztatott !“ A választás ezen eredményének kihirdetését ismét szűnni alig akaró éljenzés kísérte. Aztán a választási jegyzőkönyvek állíttattak ki, s írattak alá, és intézkedés létetett, hogy azok a leggyorsabban útnak indíttassanak a szeretett képviselőhöz, s a belügyminisztériumhoz. Búzás Pál elnök Tisza Kálmánhoz Bécsbe a következő táviratot intézte: „Tisza Kálmán bel­ügy­m­in­i­s­ter ur­nak Bécsben. A debreczeni első választókerület nevében üdvözlöm nagyméltóságodat, mint egyhan­gúlag, s lelkesedéssel megválasztott országgyűlési képviselőnket. Búzás Pál, választási elnök.“ A választási adtásnak ily lelkes lefolyása után felhangzott a „Hazádnak rendületlenül“, s annak lélekemelő éneklése mellett indult meg a választók imposans seregei le,és a városháza felé! Az egyház­tanács terme előtt, hol az ablak­ban Kiss Lajos szeretett képviselőnk és Simonffy Imre főkapitány voltak jelen, ismételve felhangzott a lelkes éljen, — melynek rövid szünetekben han­goztatása közt, a mintegy 4000—5000 emberre fel­nőtt örvendő polgárság a városháza elébe érkezett meg, s ott a választási lobogó körül csoportosulva, éltette a megválasztott képviselőt Tisza Kálmánt. A választó polgárok ekkor a szózat lelkes énekét kezdték rá. — Az éneket Tisza Kálmán harsány éljenzése követte, — s azután Varga Lajos a következő lelkes szavakat intézte a válasz­tó polgárokhoz: „Kedves polgártársak! Tizennégy év lefor­gása óta immáron 5-ikszer választotta meg Deb­­reczen város e-fő választókerülete képviselőjének hazánk dicső fiát Tisza Kálmánt. (Éljen !) E nap ünnepnap nemcsak reánk, e választókerület pol­gáraira, hanem az egész városra, az egész Ma­gyarországra nézve, s örömteli szívvel elmondhat­juk, hogy ünnepnap ez nekünk, melyet az Úr szerzett minekü­nk, hogy örvendezzünk és vi­gadjunk ! Hangozzék fel tehát itt, e város törvény­­hatóságának székhelye előtt, hol már megelőzőleg egyhangú bizalom szavaztatott a most megválasz­tott derék képviselőnek és minisztertársainak, — hangozzék fel a lelkes éljen, s kívánjuk itt e he­lyen, tiszta hazafm­i érzelemből és lelkesedéssel, hogy az isten segítse Tisza Kálmán képviselőnket azon nagy és nemes czél elérésében, melyet maga elébe kitűzött, hogy hathasson, alkothasson, gya­­rapíthasson az édes szeretett haza javára, hogy az ő működése folytán, honfiúi hálával elmond­hassuk : a haza fényre derült!­­ Éljen szeretett kép­viselőnk, éljen Tisza Kálmán!“ E lelkes beszédre a polgárság beláthatatlan tömege a szeretett képviselő éljenzésével válaszolt, s aztán felhangzott Kölcsey hymnusza, s a válasz­tópolgárok annak éneklése mellett, a teljesített ha­­zafiús kötelesség boldogító tudatával , a haza jobb jövője iránti reménynyel szívükben oszlot­tak szét. * * * Az esti ünnepélyességek kiváló mozzanatait az önkénytes kivilágítás és a színházi díszelőadás képezték. Mind a kettő fényesen sikerült. A bankett, mely a Fehérló nagy teremében rendeztetett, 1/2 9 órakor vette kezdetét, s abban mintegy 200 egyén vett részt.­­ A felköszöntések sorát Sillye Gábor főispán kezdette meg,éltet­vén a koronás királyt, és az uralkodó családot. Utána Búzás Pál emelt poharat, s elmondotta, hogy ezen nap folyamán azon szerencsés helyzet­ben volt, hogy csak kérdeznie kellett, s minden kérdésére egyhangú igen volt a felelet, ő mint választási elnök ott szive érzelmeit nem tolmácsol­hatta, — de itt ez örömünnepélyen, melyen a vá­ros összes választó kerületeiből jelentek meg pol­gárok, hogy az e-ső választó­kerület örömének részesei legyenek, el fogja mondani azt, mit a vá­lasztás alkalmával el nem mondhatott, s kívánja, hogy Tisza Kálmán belügyminiszter urat, most is­mét szeretett képviselőnket az isten sokáig éltesse, adjon neki erőt, egészséget, működésének sikert, hogy az ő kormányzása mellett ne csak a pénzügyi és állam­­háztartási kátyúból meneküljünk ki, hanem virágzó és boldoggá is legyen a hon ! Adj­a isten, hogy sikerüljön ezt kivívnia Tisza Kálmánnak, a mi újonnan elválasz­tott szeretett képviselőnknek. Éljen Tisza Kálmán! — E pohárköszöntést lelkes éljenzés követte. — Aztán Kiss Lajos országgyűlési képviselő szólott, szerencsésnek nyilatkozván magát, hogy ez alka­lommal egy kötelességet teljesíthet. Egy levelet vett ma Tisza Kálmántól, ki véghetetlen sajnála­tát fejezi ki, hogy le nem jöhetett választói kö­rébe. Annak okai, hogy miért nem jöhetett le, eléggé ismeretesek. Aztán röviden szólott a politi­kai helyzetről s értette a debreczeni első választói kerület polgárait, kik Tisza Kálmán ezen lelkes egyhangú megválasztásával nemcsak e nagy ha­zafit, hanem önmagukat is megtisztelték. Éljenek e város, s az egész ország szabadelvű polgárai össze­sen és egyenként! (Zajos éljenzés.) Utána K. Tóth Mihály Tisza Kálmánt éltette. — Rácz György megbízásból emelt poharat, városunk egyik a fővárosban betegen fekvő szeretett kép­viselője Molnár György megbízásából, ki is a következő táviratot intézte Rácz Györgyhöz. Betegségem fájdalmait tízszeresen érzem, hogy ma otthon nem lehetek, kérlek, üríts poharat ne­vemben a mai banketten, Tisza Kálmánért, lelkes választóiért, Debreczen szabadelvű polgáraiért.Mol­nár György: Mely távirat felolvasása után a beteg képvi­selőért ürittetett lelkes éljenzések között a pohár. Varga Lajos Kiss Lajos országgyűlési képviselőt élteti. Sillye Gábor főispán, ki csak két hatal­masság, n. m. a koronás király és a hölgyek előtt szeret csak meghajolni, Tisza Kálmánné gróf De­­i­genfeld Ilona 8 méltóságáért ak­t szűnni nem akaró éljenzés közt poharat. Varga Lajos élteti Sillye Gábort, kinek éppen nevenapja van, s egy­szersmind óhajtja, hogy a terem, hol most együtt ünnepelnek, nemsokára Hajdumegye székházának terme legyen. — Komlóssy Dezső a szervezke­dendő debreczeni szabadelvű pártot élteti, s Rácz György, kihez előtte szóló szóllott, szintén óhajtja, hogy a szervezkedés minél előbb végbemenjen. — Aztán ismét Varga Lajos beszélt, s az egyetértés­ért ürített poharat. Utána dr. Popper Alajos emelt szót, szintén Tiszát éltetve egy szép beszédben. Fr. Révész Bálint püspök a minisztériumot, melyet remek beszédben a hit, remény és szeretet minisztériumának nevezett, éltette. Utána Balogh Ferencz tanár mondott igen szép magvas beszédet, melyben megemlékezett Széchenyiről, ki 1825-ben a nemzeti mozgalom megindítója volt, Kossuthról, ki az 1848-iki dicső korszakot idézte elő, Deák Fe­­renczről, ki kibékített bennünket a némettel, é­s éltette végül Tisza Kálmánt, ki kibékített bennün­ket önmagunkkal. Ezután még a felköszöntések hosszú sora kö­vetkezett, s a társaság csak késő éjjel oszlott szét lelkesült hangulatban. * * * Tisza Kálmán a választási elnök Búzás Pál által hozzá intézett azon táviratra, mely­­ben vele egyhangúlag történt újból megválasztatá­sát a választók megbízásából tudatta, tegnap Bu­dapestről, hova hajnalban érkezett meg, a következő távirati választ küldötte: „Búzás Pál urnak, Debreczenben , Bécsben csak tegnap este vettem táviratot, s arra csak most felelhetek. Fogadják köszönetemet. Roppant sajná­lom, hogy ezt személyesen nem fejezhetem ki. Tisza Kálmán:“ Vas megye sárvári kerületének választói márczius 22-én tartott nagy értekezletükben kije­lentették a szabadelvű párthoz csatlakozá­sukat. — A részletesebb tudósítást reggel kö­zöljük. _________ Zilah város márczius 22-dikén tartott közgyűlése az új kormány beköszöntőjére egyhan­gúlag bizalmi feliratot határozott. A zólyommegyei Deákpárt f. é. márczius 23-án értekezletet tartott az új pártalaku­lással szemben elfoglalandó állása tárgyában s a következő megállapodásra jutott: Az értekezlet a legélénkebb örömmel üdvözli a két országos párt egyesülését, mely lehetővé teszi azt, hogy a magyar nemzet, mely eddig pár­tokra oszolva elkeseredett párttusában merítette ki erejét, most egyesült erővel kezdhette meg az ál­lamháztartás rendezése s az állam belmegszilárdu­­lása nagy munkáját. Az értekezlet tehát a jelenleg fennálló kor­mány iránt, mely nem egyéb az uj pártalakulás megtestesülésénél s az uj párt megbízottjánál azon feladatok megoldására, melyeket az ország érdeké­ben szükségeseknek tart, teljes bizalommal viseltetik , e feladatok megoldásában egész odaadással kész a kormányt támogatni,szükségesnek tartja azonban kije­lenteni, hogy az értekezlet nagy fontosságot tulaj­donít ugyan az államháztartás rendezésének s a rendezett pénzügyet állami önállóságunk egyik nél­külözhetetlen feltételének tartja, azonban kétségte­len az is, hogy a magyar nemzetiséget s a ma­gyar államot fenyegető komoly veszély rejlik a nemzetiségi izgatásban, melyet elhárítani kell, hogy egyik fő feladata legyen minden hazafias s a hely­­zet magaslatán álló kormánynak. Azon óhajtásának ad tehát az értekezlet ki­fejezést, hogy a kormány, mely az egész ország s egy nagy parlamenti párt őszinte támogatásában részesül , mely ennélfogva erős lehet, erélyes in­tézkedéseket tegyen a nemzetiségi izgatások meg­szüntetésére, melyek csak addig képeznek veszélyt az országra nézve, míg kormányaink közönynyel és tétlenül nézik a nemzetiségi izgatók működé­sét, mert a nemzetiségi mozgalom sikere nem sa­ját erején, hanem a magyar nemzet gyengeségén s tétlenségén az állam szervezetlen volta alapszik, de csakhamar megszűnik, ha a kormány a nem­zetiségi izgatókkal szemben erélyes és tervszerű működést fejtene ki. Végül kijelenti az értekezlet, hogy a legkö­zelebbi képviselő-választásoknál csak oly jelölteket fog erkölcsi támogatásában részesíteni, a­kik az értekezlet megállapodásaival hasonló irányú és szellemű programmal lépnek a választók elé. Arad városa a következő bizalmi fel­­iratot intézte a kormányhoz: Nagyméltóságu m, kir. miniszterelnök úr! Hazánknak az utóbbi mostoha évek által elő­idézett aggályos helyzetében egy jobb jövőt ígérő eseményként üdvözölte városunk közönsége­s császári és apostoli felséges királyunk ama legke­gyelmesebb elhatározását, hogy hazánk kormány­zását oly férfiak vezetésére bízta, kikben az or­szág két mérvadó pártjának közbizalma öszpon­­tosult. Azon percztől kezdve, hogy az oly komoly pénzügyi és kormányzati bajok hazánkban­­a le­­hangoltság és elcsüggedés érzelmeit sarjaztatták, egy óhaj tört utat és emelkedett ki a nemzet ke­beléből, mely oda irányult, vajha a közjogi kérdé­sek felett egymással küzdő két nagy párt béke­jobbot nyújtva, egyesült erővel látna közös bajaink gyors és gyökeres orvoslásához! Az annyira óhajtott egyesülés, valamint az ország, egy városunk átalános megnyugvására lét­rejött, s a pártok vezérférfiai számot vetve a hely­zettel, a szabadelvűség zászlója alá sorakoztak, hogy a sürgetős és égető kérdéseket egyetértőleg oldják meg. Az országos két nagy párt egyesülésének pél­dája a városunk területén eddig létezett Deák- és ellenzéki pártokat feloszlatta és egy szabadelvű párttá tömörítette a czélból, hogy támogassák és előmozdítsák a kormánynak mindazon törekvéseit, melyek az állam megszilárdítására, a jó közigaz­gatásra, a személy-és vagyonbiztonságra és az ál­lamháztartás rendbehozására irányulnak. Mélyen átérzi városunk közönsége, hogy a napirenden lévő nagy horderejű kérdéseknek a közmegelégedésre történendő­­s megoldásával mily

Next