Ellenőr, 1875. április (7. évfolyam, 90-119. szám)

1875-04-08 / 97. szám

Előfizetési árak: Egész évre . . 5i© írt. — br. | Évnegyedre . . 5 írt. — kr Félévre . . . 1© „ — „ | Egy hónapra . 1 „ 80 „ Egyes széni ára 1© luujc/ár Szerkesztési Iroda: Budapesten, nádor-utcza ©. as. Semmit sem felzlljuk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el 97. szám. iiH in m­­­iiiiMiiii iiiwimn nimm­­­i POLITIKAI NAPILAP. Hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 6. sz. (Légrádi testvérek irodájában). Kiadóhivatala: Előfizethetni helyben és poéta útján: nádor-utosa 6. ez. a. A lap szétküldésére vonatkozó reclamátiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. Pláatest, csütörtök, április 8.1875 VII. évfolyam. Az „Ellenőr“ ára ■mint eddig: Egy évre ......................20 forint,­­­kr. Félévre.......................................10 „ — kr Negyedévre­ ...... 5 „ — kr. Egy hóra ....... I „ SO kr. Az előfizetést — postai utón vagy sze­mélyesen — nyugtázza az „Ellenőr“ kiad­ó­hivatala (Pesten, nádor-utcza, 6. sz.) sz­ázal­ék a könyvárusz utón történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. TÁVIRATI­­K Velencze, ápr. 7. Közvetlenül a király el­utazása előtt reggelizés tartatott; a Pala­zo-Reale kiszálló lépcsőjén ő felsége búcsút vett a korona­­herczegnőtől, kezét csókolván. Valamennyi minisz­ter s a tábornoki kar a laguna gőzösre szálltak, mely ágyudörgés, a matrózok hurrah kiáltásai és a sz­rti közönség lelkesült üdvözlése között Malamacco felé elindult; a vendég fejedelem, a király s a királyi herczegek a kikötőben a „Miraraare“ fedélze­tére szálltak és a két uralkodó búcsút vett egy­mást megölelvén és csókolván. Az olasz király ezután a hajóraj fölött ágyudörgés közt szemlét tartott és Velenczébe visszatért.­­ A királyi her­czegek az aranygyapju-rendjelt, Pianelli, Poninski és Laforest tábornokok a nagykereszt-rendjelt kap­ták . Andrássy gróf a királytól ennek arczképét, sajátkezüleg irt szívélyes ajánlá­­sát kapta. A han­gulat az utolsó pillanatig lelkesedett volt, a legcse­kélyebb zavaró esemény közbejötte nélkül. Velencze, ápr. 7. Az uralkodók gondolán, oposans kísérettől követve egy olasz ágyunaszádra mentek, melyen osztrák lobogó lengett; a naszád az osztrák néphymnusz hangjai és beláthatóan nép­tömeg lelkesedett kiáltásai között a Malamocca kikötő felé evezett, hol a hajóraj állomásozott. Bécs, ápr. 7. A közgazdasági congressus a védvám, a fennálló kereskedelmi szerződések fel­mondása és 10 — 2O°/C-os különbözeti vámdíj be­hozatalára vonatkozó határozati javaslatokat elfo­gadta, a bankkérdés fölött nem szavaztatott. Az új bizottság egyezség útján felerészben szabad­­kereskedési, felerészben védvámi szakemberekből alakult. * London, ápr. 7. Derby az evang. szövetség küldöttsége előtt kijelenté, hogy a kormány nem tartja magát jogosultnak a szultánnál arra befoly­ni, hogy a küldöttséget elfogadja. London, ápr. 7. A „Times“ a Belgiumba küldött német jegyzék tartalmára vonatkozólag közli, hogy az több panasz­pontokat sorol fel, a semleges államok állására utal­­ azon reménynek ad kife­jezést, hogy Belgium, ha törvényei a Németország­nak szolgáltatandó legitim elégtétel eszközlésére elégségesek nem volnának, ezen hézagot törvény­­hozásilag kitöltendi. A belga válaszjegyzékben ki­fejtetik, hogy a belgiumi törvények áthágások meg­torlására mindenkor elégségesek, puszta szándékok ellen semmi országos törvénynyel nem léphetni közbe; a független semleges Belgium sohasem tett olyasmit, mi a barátságos nemzetekhez való viszo­nyait megváltoztathatná. A jegyzékek a többi ha­talmasságokkal csak szóbelileg közöltettek. Berlin, ápr. 7. A „Prov. Corr.” akként nyilatkozik, hogy az osztrák magyar fejedelem és az olasz király találkozását a császárok szövetsége megerősödésének tekintik, és e találkozást a né­met nép is őszinte részvéttel kíséri. Berlin, ápr. 7. Az orvosok tanácsára a császár feladta az Olaszországba utazása iránti tervet, minek következtében a koronaherczeg az olasz királyt táviratilag értesíté, hogy a korona­­herczegnővel őt meglátogatni óhajtaná, és kéré a találkozás helyét és idejét megállapítani. Budapesti 8­­. i n­­­a­p­o­k. Csütörtök, ápr 8. Bérlet NEMZETI SZÍNHÁZ. 8. szám. ALVAJÁRÓ. Opera 3 felv. Irta Romani. Zenéjét szerzette Bellini. Személyek: Gróf Rudolf, falusi földesúr — — — Ódry Teréz, özvegy molnárné — — — — Kvasznyné Amina, Teréz fogadott leánya — — Balázsné B. V. Elvino, tehetős falusi ifjú — — — Pauli Liza, fogadósné, fiatal özvegy — — Human Alexa Alessio, falusi legény — — — — Széphegyi Jegyző _______ Szalai Kezdete 7 órakor. VÁR­SZINHÁZ. Nagy bérlet 110. sz. Kis bérlet 5. sz. A fertály mágnások. Eredeti vígjáték 4 felvonásban. Irta Berczik Árpád. Kezdete 7 órakor. Üzleti táviratok. Bécs, ápr. 7. (Htv. zárlat) Magy. földtehermen Kötvény 79.80. Salgó-Tarján 76.50. Magyar hitel 227.50 Magyar záloglevél 86.80. Erdély 130.—. Magyar keleti vasút 53 50 Magyar sorsjegy 85.—. Magyar földhitel —. Magyar­ vasúti kölcsön 100.50. Anglo-magyar 16 . Franco-magyar 61.50. Alföld 131.50. Magyar északkelet vasút 114.50. Keleti vasúti elsőbbségi kötvény 67.50. Tisza vasút 188.50. Municipal-bank —. Pesti bank — .— Berlin, ápr. 7. (Zárlat.) Galiczai 108.— tallér Lombard 263.— kir. márk. Ezüst jövedék 69.70. tallér 1860-as 120.75. tallér. — Bécs 182­­0, bir. márk. — Romá­niai 35.30 tallér. Államvaspálya 566.— bir. márk. — P­apir­­jevedák 65.30 tallér. — Hitelsorsjegy 362.—. — 1864-es 308.—. bir. márk. Hitelrészvények 437.— bir. márk. Hitel­részvények —.— bir. márk. — Magyar sorsjegy 177.—. bir. márk. Utóbörze —.-------. Párig, ápril. 7. (Kezdet) 3°/0-es járad. 64.15 Olasz járad. 71.95 Credit mobilier 455.—.— Osztr. napra —•—•— Consulok —.— Északnyugoti vaspálya —. - .— 5%-es járadék 102.60. Államv. pálya 692.—.— Lombardok 320.-------Amerikai —. — Magyar kölcsön —.--------Ma­gyar keleti pálya —.—. — 1871 iki kölcsön —.—. — 1872- diki —.—. Török sorsj. 131.75. Párig, ápr. 7. (Zárlat) 37. járadék 63.85.­­ 5°/ járadék 102.80. Olasz járadék 72.20. Creditmobilier 472.— Lombard 328. —. Államvaspálya 692.—. Koronajószági zálog­levelek —.—. Ausztriai kötvények —.— 1871-diki kölcsön —.—. 1872-diki kölcsön —. —. Frankfurt, ápr. 7. (Zárlak) Váltóárfolyam Bécsre 183.50. Amerikai 1860-re 119.75. 1860-ra 119.25. Lombar­dok 129.50. Évjáruléki papír 65.50. Osztrák bankrészv. 872.—. Osztrák hitelrészvény 217.25. Osztrák államvaspálay részv. 282.—. 1864-diki 308.40. Galicziai 213.—. Évjárulék­­ezttst 69.56 (Győr-Gráczi —. Utóbörze —•. Magyar őrs. 176.50. A pest-zimonyi vasút. Az egyik túlzásból a másikba esni, mindig hiba, s ma már senki sem tagadja, hogy államéletűnt utóbbi nyolcz éve alatt a bőven költés tekintetében túlzásba estünk, de nemzetgazdaságilag még nagyobb hiba lenne azért, mert valamely téren hibáztunk vagy vétkeztünk, s conkrét például a vas­utakat véve fel, mivel a vasútépítés terén hibáztunk, most már kimondani azt, hogy több vasutat nem építünk. Majd beleestünk ebbe a hibába, s szinte alig merte valaki szóba hozni, hogy a múlt hibáit éppen az által orvosolhatjuk, ha módokat keresünk vasúthálózatunknak az állam nagyobb meg­­terheltetése nélkül való kiterjesztésére úgy, a­mint azt a szükség és elvitázhatlan anya­gi érdekek parancsolják. A politikai fordulattal e tekintetben is egészségesebb nézetek kezdenek érvényre emelkedni. Mi már hónapokkal ezelőtt meg­mondottuk véleményünket a vasútépítés kér­déséről, s erre éppen a pest-zimonyi vasút ügye szolgáltatott alkalmat. Megmondottuk, hogy az állam terhének növelése nélkül épít­hetünk és kell is építenünk vasutat, s a pest-zimonyi vasútvonal tervére vonatkozó­lag megmondottuk azt is, hogy „a balparti vonal létesítését tartjuk az ország érdeké­ben álló természetszerű és magyar vo­nalnak.“ Azóta a közvélemény határozott állást foglalt e kérdésben, s minden oldalról élénk érdeklődéssel, komoly lépésekkel találko­zunk. A közlekedési miniszternek csak nem­rég volt alkalma határozottan nyilatkozni, s nyilatkozata általános megnyugvást szült. Habozás nélkül kimondotta, hogy a pest­­zimonyi vonal mily irányát tartja az or­szág érdekében állónak, s ezzel az első lépés meg volt téve. Ma már a megindult mozgalomnak egy gyakorlati eredményével állunk szemben. A főváros közönsége késznek nyilatkozik a pest­ zimonyi vasút létesítése érdekében min­den tőle telhető áldozatot meghozni, s ha­sonlót várhatunk a többi közvetlenül érde­kelt vidékek részéről, sőt némely vidék már szintén nyilatkozott ez irányban, s csak arról lehet szó, hogy korábban tett ajánlatait megújítsa és fenntartsa, így a kérdés megoldása lényegesen meg lesz köny­­nyebbítve, mert mindinkább megközelítjük a czélt, hogy ezen vasútvonalnak gazdasági ér­dekeink komoly veszélyeztetése nélkül to­vább el nem odázható kiépítését csakugyan az állam megterheltetése nélkül hozzuk lét­re, bár óvakodjunk, mert ez ismét túlzás lenne, egész ridegséggel felállítani azt az elvet, hogy az állam ezentúl semmihez sem járulhat. A főváros közönsége csak azt az egy feltételt köti ki, s illetőleg óhajtást fe­jezi ki, hogy a vasút építése még ez évben törvényhozásilag elhatározva és a követke­ző évben megkezdve legyen. Azt hiszszük, hogy nagyobb akadályokkal e tekintetben sem fogunk találkozni. A kormány, mint tudjuk, határozott ajánlatokat kapott, a kérdést minden oldalról tanulmányozza, s talán már rövid idő alatt képes lesz javas­lataival a törvényhozás elé lépni. Az, hogy a vonal iránya a főváros alatt közvetlenül a Duna mentén, vagy bel­jebb vezettessék, képezheti meg vita tár­gyát, de döntő súlylyal az egészre nézve nem bír. Sokkal fontosabb kérdés az, hogy az állam e vasútvonalra nézve biztosítsa be­folyását, s e czél elérését a főváros és vi­dékek ajánlatai nevezetesen megkönnyíthe­tik, mert így, ha magántársulat építi is ki a vonalat, a­mint valószínűleg az fogja építeni,­­ a kormány ez ajánlatok érté­kére támaszkodva feltételeket szabhat, s e feltételek között elsőnek kell lenni, hogy a kormány határozza meg e vasút tarifa politikájának irányát, mert különben könnyen czélt téveszthetnénk az egészszel. A czél pedig nem lehet más, mint hogy az ország forgalmát emancipáljuk az idegen befolyások alól, s a főváros kereskedelmi jövőjét, melyet az eddigi vasútpolitikai té­vedések és mulasztások komolyan veszélyez­tettek, biztosítsuk és ezzel anyagi önállá­sunk egy újabb feltételét nyerjük meg. Nincs okunk attól tartani, hogy a moz­galmat bármilyen befolyás újabb megál­lásra kényszeríthetné, s a kormány irányá­ban is sokkal nagyobb bizalommal viselte­tünk, hogysem kétséget támaszthatnánk arra nézve, váljon egyszer kimondott szavának ura lesz-e ? A közlekedési miniszter nyilat­kozata eloszlatott minden aggodalmat, mely e vasútvonalnak természetes irányától el­terelésére nézve felmerült, s a múltban fel is merülhetett, mert soha sem kaphat­tunk határozott nyilatkozatot, s tulajdon­kép ez is volt egyik oka annak, hogy a kérdés nem juthatott a megoldás stádiu­mába. Ma minden irányban nagyobb szalom­­mal fordulhatunk a rendezés munkájához, s a pest-zimonyi vasút létesítését államház­tartásunk rendezésének lehetőségére nézve elenged­­etlennek tartjuk. Úgy látjuk, elmúlt már annak az ideje, hogy egy vagy más hatalmas befolyás ha­ragjától vagy bosszújától tartsunk. Az tett bennünket gyengévé, hogy nem tudtunk eré­lyesek lenni anyagi érdekeink megvédésé­ben, pedig ebben rejlik állami létünk, önál­lóságunk kulcsa. Most se törődjünk azokkal, mert még nem hallgattak el egészen, a­kik foly­vást idegen érdekek kíméléséről beszélnek, s ezt saját érdekeink emlegetésével takar­ják. Ezek nem igaz barátaink, s ne is vár­junk tőlük semmit. Nekünk határozott ma­gyar politika kell az anyagi téren is, s ennek elérésében ne ismerjünk se habozást, se félelmet, hanem csak a magunk érdekét. Dolgozzunk már egyszer magunknak is. Azon ötezer forint, melyet király ő felsége civillistájából engedélyezett, nem általában a hon­védek segélyezésére, hanem a honvéd-menedékház javára adományoztatok. Berlin, ápr. 7. 50. Búza 181.50 Rozs 155.­ 154.—. 148— 145.50 — Zab 172.80. —.— Olaj 54.50. —­­.450 5570. 56.20. — Szesz 54.20 54.50. Árpa.—.— Párig, ápr. 7. Liszt 52.—, 52.-, 54.— Répaola 74.50, 75.-, 76. - . Lenolaj 67.75, 68.—, 70.50. Szesz 53.75 54.50, 55.—. Czukor finomított 146.— Köln, április 7. Búza 19.95 18.35, rozs 14.50. 14.22 —.—.olaj 29.50. 29.10. Amsterdam, márcz. 30. Búza márcz. 276, máj.­­ Rozs márcz. —. Pétervár, márcz. 6. Rozs —.—. Antwerpen, márcz. 6. A petroleum üzlete —.—. A honvédelmi miniszter ur figyelmébe ajánl­juk a következő érdekes okmányt. ..M. k. pesti honvédkerületi parancsnokság. „490/elnöki szám „Budapesten, 1875. márczius hó 23-án. „A magyarországi rendeletek tára, 11. füzete, 14-ik§-a értelmében értesítem önt, hogy az 1874-iki minősitvén­yi táb­lázatában következőképpen van r minősítvényezve: jelen polgári állása miatt a tisztikar őt az elő­léptetésre méltónak egyelőre nem tartj­a.“ „Midőn ezen körülményt önn­el közlöm, felhívom ezúttal, hogy az előfordult hiányok pótlása által ezen itt megjelölt kitételt elhárítani igyekez­zék s ez által­­jobb minősitvényezésre nyújtson alkalmat. (P. H.) Pongrácz táb. s. k. „“’/sz. kt. 1875. IH/30 Gaal Ödön s. k.“ * m. k. sz. a. h­o­nvé­d hadapród urnák.“ A honvéd had­apród, kit „jelen polgári állása miatt“ a tisztikar „előléptetésre méltónak“ nem tart, s kinek lelkére köttetik, hogy „jobb mi­­nősítvényezésre nyújtson alkalmat“, kardalnok a nemzeti sz­ínháznál, s műveltségi állapo­táról tanúskodik, hogy a tiszti vizsgálatot jó eredménynyel letette. Már most az a kérdés, micsoda „hiányok“ pótlásával javítsa meg magát, hogy a tisztikar elő­léptetésre méltónak „minősítvényezze“, a­ki csak becsületesen keresi kenyerét és csak a tiszti vizsgálatot tette le jó eredménynyel. S igen lekö­telez a miniszter úr, ha ez iránt felvilágosítást szerez magának, s ahhoz képpent adja tudtul a közönségnek, hogy mely „polgári állások“ elegán­sak, és melyek a nem elegánsak a „minősítvé­­nyező“ tisztikar szempontjából, s hogy a tisz­tességes kenyérkereset az ingyenélés­hez és léh­űtéshez viszonyítva, hol és meny­nyiben képez dehonestáló foglalkozást.­­ E felvilágosítást annál inkább kérjük, mert biztos tudomásunk van egy igen szomorú esetről, mikor hasonló „minősítvényezés“ öngyilkossá tett egy nem eléggé „elegáns“ polgári állásban bűnösnek talált tisztjelöltet. A kereskedelmi codex előzetes át­vizsgálására kiküldött 15-ös bizottság ma d. u. 5 órakor tartott ülésében a tagok majdnem teljes számmal jelentek mg. A távol levők : Zichy József, Simonyi Ernő és Schramm Lipót iga­zolták elmaradásukat. Jelen volt Simonyi Lajos dr., kereskedelmi miniszter. F­e­s­z­t­h Imre korelnök megnyitván az ülést, a bizottság elnököt és előadót választ. Beadatván a szavazatok, Go­rove Istvánra 6, Sz­lá­vy Jó­zsefre szintén 6 szavazat esett. Hodossy Imre mint előadó 11 szavazatot kapott. Szlávy és Go­­rove közt e szerint sorshúzás döntött, melynek nyomán G­o­r­o­v­e István lett a bizottság elnöke. Czim: Gorove elfoglalván az elnöki széket, minde­nek­előtt a modus procedendi iránt szólítja fel a bizottságot. Lónyay M. gr. kiemelvén a törvény létesítésének égető szükségét, az eljárásra nézve al­bizottság kiküldését indítványozza, mely a törvény­­javaslat főelvei és iránya felől a bizottságnak pár nap alatt véleményes jelentést tegyen. Fálk Miksa csat­lakozik az indítványhoz azon különbséggel, hogy albizottság helyett az előadót óhajtja ezzel meg­­bizatni. Helly elfogadja ezen modus procedendit, és azon kérdést intézi a kereskedelmi miniszter­hez, váljon a kereskedelmi törvénynyel szoros kapcsolatban levő csőd- és váltótörvény iránt nem akar-e a kormány ugyancsak a mostani ülésszak alatt intézkedni. Simonyi K. miniszter azt hiszi, hogy ezen két törvényjavaslat, mely még csak előkészületek stádiumában van, aligha fog törvénynyé válni most az idő rövidsége miatt és óhajtja, hogy a kereskedelmi törvénynek létrejötte ama kérdés miatt akadályt ne szenvedjen. Horánszky csatlakozik a Lónyay-Falk­­féle indítványhoz; a­mi a váltó- és csődtörvényt illeti, ezek szükségességét ugyan elismeri, de nem véli, hogy azok a jelen törvénynyel oly szoros kapcsolatban állanának, hogy ez azok nélkül tör­vénynyé ne válhatnék. Hasonló értelemben nyilat­koznak Ilodosgy és Móricz Pál. Máday Sándor elfogadja a Lónyay-Folk­­féle indítványt, azonban 5-6 napot kíván adatni az előadónak a tanulmányozásra. A váltótörvényre nézve megyjegyzi, hogy a maga részéről, habár más alakban, a Hellyéhez hasonló óhajnak kívánna kifejezést adni, a­mennyiben a váltótörvény, habár szerves összefüggésben nincs a kereskedelmi tör­vénynyel, de a kereskedelmi viszonyok tekintetbe vételével az egyöntetű intézkedés az ezekre vonat­kozó minden törvényhozási intézkedésnél okvetlenül szükséges. Ugyanezért a jelen bizottság hatáskörén belül akár a kormány irányában, akár a házhoz teendő jelentésben kifejezést óhajt adni annak, hogy a kereskedelmi törvény kiegészítő részét ké­pező váltótörvény, melyet amúgy is a jogügyi bi­zottsághoz utasított a ház, szintén még a jelen ülésszakban törvénynyé váljék. Szlávy József elfogadja a fennebbi indítványt; nem kívánja, hogy a kereskedelmi törvény tárgyalása valamely más törvény tárgyalásával egybe kapcsoltassák; meg­jegyzi, hogy a ház már a 15-ös bizottság kikül­dése által is nyilatkozott aziránt, hogy a törvény­­javaslatot a bizottság munkálata alapján kívánja elfogadni. Helly tiltakozik az ellen, mintha a bizott­ság kiküldésével már az enbloc elfogadás kimon­datott volna, és azt tartja, hogy ezen kiküldés legfeljebb a sürgősség elismerésének tekinthető. Egyébiránt a 2­ 3 napot az előadó számára elég­nek hiszi, mert úgy képzeli, hogy a bizottság a tör­vényjavaslatot fejezetenként tárgyalandja. Simonyi K. miniszter nem óhajtja a fejeze­tenkénti tárgyalást, mert ez lassú lesz. Legczél­­szerűbbnek véli a vezérelvek megvitatását. Bejelenti továbbá, hogy a tárgyalások alkal­mával Apá­thy István egyetemi tanár, mint a törvényjavaslat első eredetijének szerzője, továbbá Horn államtitkár és Schnierer osztálytanácsos fogják a kormányt képviselni. Gorove elnök összefoglalva a vitát, hatá­rozatul kimondja, hogy az előadó megbizatik, hogy a törvényjavaslat vezérelveit összeszedje, a bi­zottság elé véleményes jelentést terjeszszen, úgy, hogy a bizottság azon vezérfonal alapján annál gyorsabban haladhasson. A váltó- és csődtörvény iránt felmerült kérdésre nézve pedig kimondja, hogy annak eldöntése, váljon a bizottság kifeje­zést adjon ez iránti óhajtásának — a végleges je­lentés szerkesztése idejére halasztatik. Ezzel az ülés eloszlott. A bécsi lapok különféle combinatiói ellené­ben egész határozott , fenntartjuk, amit mai vezér­­czikkü­nkben a velenczei találkozás jellemzésére el­mondtunk, s figyelmeztetjük a közönséget, hogy a termékes phantasiák szüleményeiben semmi reá­lis alanyt ne keressen. Velenczében politikai meg­állapodás nem történt, de igenis eclatáns fé­nyül lett constatálva a fejedelmek találkozása ál­tal Ausztria-Magyarország és Olaszország érdekkö­zössége és barátsága, mely senki ellen és senki más javára irányozva nincs. Az osztályok előadóiból alakult központi bizottság ma délután 5 órakor ülést tartott. Tárgyalás alá vette a budapesti nemzeti színház homlokzatának és bérházának ki­építéséről, valamint az arra szükséges 300.000 frtnyi törlesztési kölcsönről és a bérház 30 évig való adómentességének engedélyezéséről szóló törvényjavaslatot. A czímben a „magyar“ kifejezés, valamint a kölcsön összege és az adómentességi tartam számszerinti kifejezése kihagyatott. Az 1. §. elfogadtatott. A 2. §. következőleg módosítta­tott : „A belügyminiszter felhatalmaztatik, hogy a budapesti nemzeti színház homlokzatának és bér­házának teljes kiépítésére, a bérháznak és telké­nek, valamint a színházi alap tulajdonát képező városligeti teleknek jelzálogi leköthésse mellett a házbérjövedelemből 30 év alatt törlesztendő 300.000 frtnyi kölcsönt vehessen fel.“ A házbérnek az évi kamaton és törlesztési járadékon túl fenmaradó része, valamint a város­ligeti teleknek jövedelme is a színháznak évenként járó 27,300 frtnyi segély fedezésére fordítandó. A 3-ik §. ezen szöveget nyerte : „A nem­zeti színház bérháza a kölcsön-szerződés keltétől számítandó állami- és községi­ adóktól 30 évre fel­mentetik.“ Előadóul választatott Huszár Imre. A kitűzött második tárgy: Oroszországgal a közbüntettesek kölcsönös kiadása felett kötött szer­ződés tárgyalása, ezúttal elhalasztatott. A horvát képviselők klubja tegnap értekezletet tartott, de csak abban állapodott meg, hogy a távollévő képviselőket mielőbbi megjele­nésre hívja fel. A magyar államvasutak igazgatója Tolnay úr egy körlevelet intézett az alkalmazot­takhoz, melyben emlékezetbe hozza, hogy a ma­gyar nyelv megtanulására kitűzött határidő június végével lejár, s azontúl semmi szín alatt sem fog többé meghosszabbíttatni. Ennélfogva az idegen nyelvű alkalmazottak jövőjük érdekében ismerjék kötelességüknek a hivatalos magyar nyelvet ad­dig tökéletesen magukévá tenni. A határidő le­telte után azonnal egy bizottság által fognak meg­vizsgáltatni nyilvánosan, s az eredményről jegyző­könyv vetetik fel. Egyúttal javaslatok fognak lé­tezni arra nézve, hogy azok helyett, kik a magyar nyelvet el nem sajátították, a már alkalmazott törekvő hazai erők buzgalmuk növelésére előlép­tessenek, másoknak pedig, kik a kellő képesség­gel bírnak, megfelelő alkalmazás biztosíttassék. A pancsovai küldöttség tegnap tisztelgett a belügyminiszternél, s átnyújtotta kér­vényét vagy inkább emlékiratát az ottani állapo­tokról. Törvénytelenségekről beszélnek, s mielőbbi orvoslást kérnek. A belügyminiszter kijelentette, hogy mindenkivel szemben és mindenkire nézve meg fogja tartatni a törvényt. — Pancsováról különben egy másik küldöttség is érkezik a napokban fővárosunkba, mely a kormánynak bi­zalmi feliratot nyújtand át. V­e­r­s­e­c­z város küldöttsége is ma tisztel­gett Stancsics főispán vezetése alatt a mi­niszterelnöknél és belügyminiszternél, átnyújtva a kormány bizalmi feliratát. Délután a pénzügymi­niszternél is t­sztelegtek. Meghívás. A pestmegyei „szabadelvű párt“ tagjai felkéretnek, hogy a f. évi ápril 17-én d. u. 4. órakor tartandó pártgyű­lésen megjelenni szíveskedjenek. Tárgy: az alapszabályok megál­lapítása, s esetleg alelnök és a központi bizott­ság tagjainak megválasztása. Budapest, április 6. 1875. Földváry Mihály, pártelnök. A magyar hivatalnokok hitelintézeté­nek küldöttségét fogadta ma a belügyminiszter. A küldöttség az államsegély megnyerése érdekében fárad. Tisza Kálmán belügyminiszter úr annyit mondott, hogy az államsegély ellen elvben nincsen kifogása, s ha kimutattatik, hogy az államkincstár érdekei nincsenek veszélyeztetve és másrészt az intézeten valóban segítve lesz, részéről az állam­segély megadását pártolni fogja. A küldöttség a kereskedelmi minisztert is megkeresi. Indiai levél. Mint olvasóink emlékszenek, Tisza Lajos ez időszerint Indiában tesz utazásokat Szives átengedés következtében egy magánleveléből kö­zöljük a következő érdekes, vadászatra és egyéb dolgokra vonatkozó részleteket: Ágra, 1875. márczius 10. . . . Allahabad mellett kisértettem meg elő­ször a vaddisznó-vadászatot, mely igazán kitűnő mulatság. Egy egész család vaddisznóra találtunk, de a magas jungle és gabona között elvesztettük őket, különben is csak a nagy kanok után lévén gyakorlatban lovagolni, a kockák és malaczok kimeh­ettek. Downpore volt a legközelebbi állomás, honnan mintegy 5 mértföldet lovagolva, elértük a vadász­tanyát a Janges partján, márczius 5-én este. Egy ily vadásztanya leírásának megkísértése is nehéz. Pompás nagy fák alatt elszórva, a­mint éppen a helyiség engedi, vannak felütve a kitűnő kényelemmel berendezett sátrak, körülöttük a fák alatt szerte a lovászok ütnek tanyát a paripákkal, míg ismét odább az elefántok és hajtók csoporto­sulnak pattogó tűz mellett. 6-án reggel 7­/a-kor kezdtük meg az első hajtást, mintegy száz haj­tóval, a középen méltóságosan lépdelvén egy nagy elefánt s a lovasok, 7 láb hosszú lándzsával kezükben, jobbról-balról az elefánttól beosztva a hajtók sorába; alig félóra múlva felugrott egy vadkan, én is Rachid nevű gyönyörű kis arabs pejlovam utána eresztvén, mindenkit meg­előzve beértem s körülbelül egy angol mértföldön keresztül egész közel hajtottam, de nem lévén gya­korlatom a lándzsa kezelésében, sohasem bírtam azt beledöfni, úgy hogy a közben a fáradt vadkan már lassabban menvén, — az odaérkezett lovasok egyike elvette tőlem az első döfés (first spear) dicsőségét. Ezen erős hajtás után másik lovamra ültem, — ez egy ritka szép kis fekete arabs, azon­ban egészen gyermek — ; a sors úgy akarta, hogy a vadkan szomszédom által felvezetve, röfögve megtámadta lovamat, ez megijedve gyertyaegye­nest felágaskodott, úgy hogy kénytelen voltam leugrani róla, mert már-már hátra vágta magát. A vadkan egy oldalvágással odább rohant, a lovasok utána s míg én ismét felkaphattam felbőszült lo­vamra, s a folyón keresztül beértem a vadászatot, éppen utolsó páráját adta ki a vadkan. Lovam annyira meg volt bőszülve, hogy a harmadik vad­kan elejtésében sem vehettem tettleges részt. E közben két óra felé járt az idő, ló és ember kifá­radt, s visszamentünk a tanyára. T­én 7 óra után reggel ismét kimentünk, de sokáig nem birtunk a kanra akadni, kockák és malaczok czikáztak előttünk,­­ p­árszor hiába fá­raszták lovainkat. Tudtuk, hogy a kan nem lehet messze de a jungle oly sűrű volt, hogy nem vol­tunk képesek kiverni belőle. Ekkor felgyújtottuk azon darab jingle-t s éppen az utolsó perezben rohant ki a vadkan; azonban fain közelében lévén, a kertek közt is a magas vetésben úgy el-eltünt előttünk, hogy bár több ízben megpillantottuk, utoljára sem tudtuk kihajtani onnan. 11 órakor rosz kedvvel megtértünk sátrainkhoz. A 2 óra dél­után ismét nyeregben talált s 5 óráig három vad­kan hevert a földön. Az első után lovagoltam, gyö­nyörű sport volt, a másodiknak hajtását egy domb­ról néztem. Felséges látvány, különösen a vége a vadá­szatnak, mikor a lovasok előtt jobbra-balra czi­­kázó kant mindenik felemelt karral neki irányzott lándzsával, sarkantyúival lova oldalában űzi, s midőn azt hiszi már, övé az első döfés, a disznó hirtelen oldalt vágódik s a h­anu a másik lovasé. De ez még nem minden. Az igazi bátor vadkan

Next