Ellenőr, 1875. április (7. évfolyam, 90-119. szám)
1875-04-08 / 97. szám
Előfizetési árak: Egész évre . . 5i© írt. — br. | Évnegyedre . . 5 írt. — kr Félévre . . . 1© „ — „ | Egy hónapra . 1 „ 80 „ Egyes széni ára 1© luujc/ár Szerkesztési Iroda: Budapesten, nádor-utcza ©. as. Semmit sem felzlljuk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el 97. szám. iiH in miiiiMiiii iiiwimn nimmi POLITIKAI NAPILAP. Hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 6. sz. (Légrádi testvérek irodájában). Kiadóhivatala: Előfizethetni helyben és poéta útján: nádor-utosa 6. ez. a. A lap szétküldésére vonatkozó reclamátiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. Pláatest, csütörtök, április 8.1875 VII. évfolyam. Az „Ellenőr“ ára ■mint eddig: Egy évre ......................20 forint,kr. Félévre.......................................10 „ — kr Negyedévre ...... 5 „ — kr. Egy hóra ....... I „ SO kr. Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza az „Ellenőr“ kiadóhivatala (Pesten, nádor-utcza, 6. sz.) százalék a könyvárusz utón történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. TÁVIRATIK Velencze, ápr. 7. Közvetlenül a király elutazása előtt reggelizés tartatott; a Palazo-Reale kiszálló lépcsőjén ő felsége búcsút vett a koronaherczegnőtől, kezét csókolván. Valamennyi miniszter s a tábornoki kar a laguna gőzösre szálltak, mely ágyudörgés, a matrózok hurrah kiáltásai és a szrti közönség lelkesült üdvözlése között Malamacco felé elindult; a vendég fejedelem, a király s a királyi herczegek a kikötőben a „Miraraare“ fedélzetére szálltak és a két uralkodó búcsút vett egymást megölelvén és csókolván. Az olasz király ezután a hajóraj fölött ágyudörgés közt szemlét tartott és Velenczébe visszatért. A királyi herczegek az aranygyapju-rendjelt, Pianelli, Poninski és Laforest tábornokok a nagykereszt-rendjelt kapták . Andrássy gróf a királytól ennek arczképét, sajátkezüleg irt szívélyes ajánlását kapta. A hangulat az utolsó pillanatig lelkesedett volt, a legcsekélyebb zavaró esemény közbejötte nélkül. Velencze, ápr. 7. Az uralkodók gondolán, oposans kísérettől követve egy olasz ágyunaszádra mentek, melyen osztrák lobogó lengett; a naszád az osztrák néphymnusz hangjai és beláthatóan néptömeg lelkesedett kiáltásai között a Malamocca kikötő felé evezett, hol a hajóraj állomásozott. Bécs, ápr. 7. A közgazdasági congressus a védvám, a fennálló kereskedelmi szerződések felmondása és 10 — 2O°/C-os különbözeti vámdíj behozatalára vonatkozó határozati javaslatokat elfogadta, a bankkérdés fölött nem szavaztatott. Az új bizottság egyezség útján felerészben szabadkereskedési, felerészben védvámi szakemberekből alakult. * London, ápr. 7. Derby az evang. szövetség küldöttsége előtt kijelenté, hogy a kormány nem tartja magát jogosultnak a szultánnál arra befolyni, hogy a küldöttséget elfogadja. London, ápr. 7. A „Times“ a Belgiumba küldött német jegyzék tartalmára vonatkozólag közli, hogy az több panaszpontokat sorol fel, a semleges államok állására utal azon reménynek ad kifejezést, hogy Belgium, ha törvényei a Németországnak szolgáltatandó legitim elégtétel eszközlésére elégségesek nem volnának, ezen hézagot törvényhozásilag kitöltendi. A belga válaszjegyzékben kifejtetik, hogy a belgiumi törvények áthágások megtorlására mindenkor elégségesek, puszta szándékok ellen semmi országos törvénynyel nem léphetni közbe; a független semleges Belgium sohasem tett olyasmit, mi a barátságos nemzetekhez való viszonyait megváltoztathatná. A jegyzékek a többi hatalmasságokkal csak szóbelileg közöltettek. Berlin, ápr. 7. A „Prov. Corr.” akként nyilatkozik, hogy az osztrák magyar fejedelem és az olasz király találkozását a császárok szövetsége megerősödésének tekintik, és e találkozást a német nép is őszinte részvéttel kíséri. Berlin, ápr. 7. Az orvosok tanácsára a császár feladta az Olaszországba utazása iránti tervet, minek következtében a koronaherczeg az olasz királyt táviratilag értesíté, hogy a koronaherczegnővel őt meglátogatni óhajtaná, és kéré a találkozás helyét és idejét megállapítani. Budapesti 8. i napok. Csütörtök, ápr 8. Bérlet NEMZETI SZÍNHÁZ. 8. szám. ALVAJÁRÓ. Opera 3 felv. Irta Romani. Zenéjét szerzette Bellini. Személyek: Gróf Rudolf, falusi földesúr — — — Ódry Teréz, özvegy molnárné — — — — Kvasznyné Amina, Teréz fogadott leánya — — Balázsné B. V. Elvino, tehetős falusi ifjú — — — Pauli Liza, fogadósné, fiatal özvegy — — Human Alexa Alessio, falusi legény — — — — Széphegyi Jegyző _______ Szalai Kezdete 7 órakor. VÁRSZINHÁZ. Nagy bérlet 110. sz. Kis bérlet 5. sz. A fertály mágnások. Eredeti vígjáték 4 felvonásban. Irta Berczik Árpád. Kezdete 7 órakor. Üzleti táviratok. Bécs, ápr. 7. (Htv. zárlat) Magy. földtehermen Kötvény 79.80. Salgó-Tarján 76.50. Magyar hitel 227.50 Magyar záloglevél 86.80. Erdély 130.—. Magyar keleti vasút 53 50 Magyar sorsjegy 85.—. Magyar földhitel —. Magyar vasúti kölcsön 100.50. Anglo-magyar 16 . Franco-magyar 61.50. Alföld 131.50. Magyar északkelet vasút 114.50. Keleti vasúti elsőbbségi kötvény 67.50. Tisza vasút 188.50. Municipal-bank —. Pesti bank — .— Berlin, ápr. 7. (Zárlat.) Galiczai 108.— tallér Lombard 263.— kir. márk. Ezüst jövedék 69.70. tallér 1860-as 120.75. tallér. — Bécs 1820, bir. márk. — Romániai 35.30 tallér. Államvaspálya 566.— bir. márk. — Papirjevedák 65.30 tallér. — Hitelsorsjegy 362.—. — 1864-es 308.—. bir. márk. Hitelrészvények 437.— bir. márk. Hitelrészvények —.— bir. márk. — Magyar sorsjegy 177.—. bir. márk. Utóbörze —.-------. Párig, ápril. 7. (Kezdet) 3°/0-es járad. 64.15 Olasz járad. 71.95 Credit mobilier 455.—.— Osztr. napra —•—•— Consulok —.— Északnyugoti vaspálya —. - .— 5%-es járadék 102.60. Államv. pálya 692.—.— Lombardok 320.-------Amerikai —. — Magyar kölcsön —.--------Magyar keleti pálya —.—. — 1871 iki kölcsön —.—. — 1872- diki —.—. Török sorsj. 131.75. Párig, ápr. 7. (Zárlat) 37. járadék 63.85. 5°/ járadék 102.80. Olasz járadék 72.20. Creditmobilier 472.— Lombard 328. —. Államvaspálya 692.—. Koronajószági záloglevelek —.—. Ausztriai kötvények —.— 1871-diki kölcsön —.—. 1872-diki kölcsön —. —. Frankfurt, ápr. 7. (Zárlak) Váltóárfolyam Bécsre 183.50. Amerikai 1860-re 119.75. 1860-ra 119.25. Lombardok 129.50. Évjáruléki papír 65.50. Osztrák bankrészv. 872.—. Osztrák hitelrészvény 217.25. Osztrák államvaspálay részv. 282.—. 1864-diki 308.40. Galicziai 213.—. Évjárulékezttst 69.56 (Győr-Gráczi —. Utóbörze —•. Magyar őrs. 176.50. A pest-zimonyi vasút. Az egyik túlzásból a másikba esni, mindig hiba, s ma már senki sem tagadja, hogy államéletűnt utóbbi nyolcz éve alatt a bőven költés tekintetében túlzásba estünk, de nemzetgazdaságilag még nagyobb hiba lenne azért, mert valamely téren hibáztunk vagy vétkeztünk, s conkrét például a vasutakat véve fel, mivel a vasútépítés terén hibáztunk, most már kimondani azt, hogy több vasutat nem építünk. Majd beleestünk ebbe a hibába, s szinte alig merte valaki szóba hozni, hogy a múlt hibáit éppen az által orvosolhatjuk, ha módokat keresünk vasúthálózatunknak az állam nagyobb megterheltetése nélkül való kiterjesztésére úgy, amint azt a szükség és elvitázhatlan anyagi érdekek parancsolják. A politikai fordulattal e tekintetben is egészségesebb nézetek kezdenek érvényre emelkedni. Mi már hónapokkal ezelőtt megmondottuk véleményünket a vasútépítés kérdéséről, s erre éppen a pest-zimonyi vasút ügye szolgáltatott alkalmat. Megmondottuk, hogy az állam terhének növelése nélkül építhetünk és kell is építenünk vasutat, s a pest-zimonyi vasútvonal tervére vonatkozólag megmondottuk azt is, hogy „a balparti vonal létesítését tartjuk az ország érdekében álló természetszerű és magyar vonalnak.“ Azóta a közvélemény határozott állást foglalt e kérdésben, s minden oldalról élénk érdeklődéssel, komoly lépésekkel találkozunk. A közlekedési miniszternek csak nemrég volt alkalma határozottan nyilatkozni, s nyilatkozata általános megnyugvást szült. Habozás nélkül kimondotta, hogy a pestzimonyi vonal mily irányát tartja az ország érdekében állónak, s ezzel az első lépés meg volt téve. Ma már a megindult mozgalomnak egy gyakorlati eredményével állunk szemben. A főváros közönsége késznek nyilatkozik a pest zimonyi vasút létesítése érdekében minden tőle telhető áldozatot meghozni, s hasonlót várhatunk a többi közvetlenül érdekelt vidékek részéről, sőt némely vidék már szintén nyilatkozott ez irányban, s csak arról lehet szó, hogy korábban tett ajánlatait megújítsa és fenntartsa, így a kérdés megoldása lényegesen meg lesz könynyebbítve, mert mindinkább megközelítjük a czélt, hogy ezen vasútvonalnak gazdasági érdekeink komoly veszélyeztetése nélkül tovább el nem odázható kiépítését csakugyan az állam megterheltetése nélkül hozzuk létre, bár óvakodjunk, mert ez ismét túlzás lenne, egész ridegséggel felállítani azt az elvet, hogy az állam ezentúl semmihez sem járulhat. A főváros közönsége csak azt az egy feltételt köti ki, s illetőleg óhajtást fejezi ki, hogy a vasút építése még ez évben törvényhozásilag elhatározva és a következő évben megkezdve legyen. Azt hiszszük, hogy nagyobb akadályokkal e tekintetben sem fogunk találkozni. A kormány, mint tudjuk, határozott ajánlatokat kapott, a kérdést minden oldalról tanulmányozza, s talán már rövid idő alatt képes lesz javaslataival a törvényhozás elé lépni. Az, hogy a vonal iránya a főváros alatt közvetlenül a Duna mentén, vagy beljebb vezettessék, képezheti meg vita tárgyát, de döntő súlylyal az egészre nézve nem bír. Sokkal fontosabb kérdés az, hogy az állam e vasútvonalra nézve biztosítsa befolyását, s e czél elérését a főváros és vidékek ajánlatai nevezetesen megkönnyíthetik, mert így, ha magántársulat építi is ki a vonalat, amint valószínűleg az fogja építeni, a kormány ez ajánlatok értékére támaszkodva feltételeket szabhat, s e feltételek között elsőnek kell lenni, hogy a kormány határozza meg e vasút tarifa politikájának irányát, mert különben könnyen czélt téveszthetnénk az egészszel. A czél pedig nem lehet más, mint hogy az ország forgalmát emancipáljuk az idegen befolyások alól, s a főváros kereskedelmi jövőjét, melyet az eddigi vasútpolitikai tévedések és mulasztások komolyan veszélyeztettek, biztosítsuk és ezzel anyagi önállásunk egy újabb feltételét nyerjük meg. Nincs okunk attól tartani, hogy a mozgalmat bármilyen befolyás újabb megállásra kényszeríthetné, s a kormány irányában is sokkal nagyobb bizalommal viseltetünk, hogysem kétséget támaszthatnánk arra nézve, váljon egyszer kimondott szavának ura lesz-e ? A közlekedési miniszter nyilatkozata eloszlatott minden aggodalmat, mely e vasútvonalnak természetes irányától elterelésére nézve felmerült, s a múltban fel is merülhetett, mert soha sem kaphattunk határozott nyilatkozatot, s tulajdonkép ez is volt egyik oka annak, hogy a kérdés nem juthatott a megoldás stádiumába. Ma minden irányban nagyobb szalommal fordulhatunk a rendezés munkájához, s a pest-zimonyi vasút létesítését államháztartásunk rendezésének lehetőségére nézve elengedetlennek tartjuk. Úgy látjuk, elmúlt már annak az ideje, hogy egy vagy más hatalmas befolyás haragjától vagy bosszújától tartsunk. Az tett bennünket gyengévé, hogy nem tudtunk erélyesek lenni anyagi érdekeink megvédésében, pedig ebben rejlik állami létünk, önállóságunk kulcsa. Most se törődjünk azokkal, mert még nem hallgattak el egészen, akik folyvást idegen érdekek kíméléséről beszélnek, s ezt saját érdekeink emlegetésével takarják. Ezek nem igaz barátaink, s ne is várjunk tőlük semmit. Nekünk határozott magyar politika kell az anyagi téren is, s ennek elérésében ne ismerjünk se habozást, se félelmet, hanem csak a magunk érdekét. Dolgozzunk már egyszer magunknak is. Azon ötezer forint, melyet király ő felsége civillistájából engedélyezett, nem általában a honvédek segélyezésére, hanem a honvéd-menedékház javára adományoztatok. Berlin, ápr. 7. 50. Búza 181.50 Rozs 155. 154.—. 148— 145.50 — Zab 172.80. —.— Olaj 54.50. —.450 5570. 56.20. — Szesz 54.20 54.50. Árpa.—.— Párig, ápr. 7. Liszt 52.—, 52.-, 54.— Répaola 74.50, 75.-, 76. - . Lenolaj 67.75, 68.—, 70.50. Szesz 53.75 54.50, 55.—. Czukor finomított 146.— Köln, április 7. Búza 19.95 18.35, rozs 14.50. 14.22 —.—.olaj 29.50. 29.10. Amsterdam, márcz. 30. Búza márcz. 276, máj. Rozs márcz. —. Pétervár, márcz. 6. Rozs —.—. Antwerpen, márcz. 6. A petroleum üzlete —.—. A honvédelmi miniszter ur figyelmébe ajánljuk a következő érdekes okmányt. ..M. k. pesti honvédkerületi parancsnokság. „490/elnöki szám „Budapesten, 1875. márczius hó 23-án. „A magyarországi rendeletek tára, 11. füzete, 14-ik§-a értelmében értesítem önt, hogy az 1874-iki minősitvényi táblázatában következőképpen van r minősítvényezve: jelen polgári állása miatt a tisztikar őt az előléptetésre méltónak egyelőre nem tartja.“ „Midőn ezen körülményt önnel közlöm, felhívom ezúttal, hogy az előfordult hiányok pótlása által ezen itt megjelölt kitételt elhárítani igyekezzék s ez általjobb minősitvényezésre nyújtson alkalmat. (P. H.) Pongrácz táb. s. k. „“’/sz. kt. 1875. IH/30 Gaal Ödön s. k.“ * m. k. sz. a. honvéd hadapród urnák.“ A honvéd hadapród, kit „jelen polgári állása miatt“ a tisztikar „előléptetésre méltónak“ nem tart, s kinek lelkére köttetik, hogy „jobb minősítvényezésre nyújtson alkalmat“, kardalnok a nemzeti színháznál, s műveltségi állapotáról tanúskodik, hogy a tiszti vizsgálatot jó eredménynyel letette. Már most az a kérdés, micsoda „hiányok“ pótlásával javítsa meg magát, hogy a tisztikar előléptetésre méltónak „minősítvényezze“, aki csak becsületesen keresi kenyerét és csak a tiszti vizsgálatot tette le jó eredménynyel. S igen lekötelez a miniszter úr, ha ez iránt felvilágosítást szerez magának, s ahhoz képpent adja tudtul a közönségnek, hogy mely „polgári állások“ elegánsak, és melyek a nem elegánsak a „minősítvényező“ tisztikar szempontjából, s hogy a tisztességes kenyérkereset az ingyenéléshez és léhűtéshez viszonyítva, hol és menynyiben képez dehonestáló foglalkozást. E felvilágosítást annál inkább kérjük, mert biztos tudomásunk van egy igen szomorú esetről, mikor hasonló „minősítvényezés“ öngyilkossá tett egy nem eléggé „elegáns“ polgári állásban bűnösnek talált tisztjelöltet. A kereskedelmi codex előzetes átvizsgálására kiküldött 15-ös bizottság ma d. u. 5 órakor tartott ülésében a tagok majdnem teljes számmal jelentek mg. A távol levők : Zichy József, Simonyi Ernő és Schramm Lipót igazolták elmaradásukat. Jelen volt Simonyi Lajos dr., kereskedelmi miniszter. Feszth Imre korelnök megnyitván az ülést, a bizottság elnököt és előadót választ. Beadatván a szavazatok, Gorove Istvánra 6, Szlávy Józsefre szintén 6 szavazat esett. Hodossy Imre mint előadó 11 szavazatot kapott. Szlávy és Gorove közt e szerint sorshúzás döntött, melynek nyomán Gorove István lett a bizottság elnöke. Czim: Gorove elfoglalván az elnöki széket, mindenekelőtt a modus procedendi iránt szólítja fel a bizottságot. Lónyay M. gr. kiemelvén a törvény létesítésének égető szükségét, az eljárásra nézve albizottság kiküldését indítványozza, mely a törvényjavaslat főelvei és iránya felől a bizottságnak pár nap alatt véleményes jelentést tegyen. Fálk Miksa csatlakozik az indítványhoz azon különbséggel, hogy albizottság helyett az előadót óhajtja ezzel megbizatni. Helly elfogadja ezen modus procedendit, és azon kérdést intézi a kereskedelmi miniszterhez, váljon a kereskedelmi törvénynyel szoros kapcsolatban levő csőd- és váltótörvény iránt nem akar-e a kormány ugyancsak a mostani ülésszak alatt intézkedni. Simonyi K. miniszter azt hiszi, hogy ezen két törvényjavaslat, mely még csak előkészületek stádiumában van, aligha fog törvénynyé válni most az idő rövidsége miatt és óhajtja, hogy a kereskedelmi törvénynek létrejötte ama kérdés miatt akadályt ne szenvedjen. Horánszky csatlakozik a Lónyay-Falkféle indítványhoz; ami a váltó- és csődtörvényt illeti, ezek szükségességét ugyan elismeri, de nem véli, hogy azok a jelen törvénynyel oly szoros kapcsolatban állanának, hogy ez azok nélkül törvénynyé ne válhatnék. Hasonló értelemben nyilatkoznak Ilodosgy és Móricz Pál. Máday Sándor elfogadja a Lónyay-Folkféle indítványt, azonban 5-6 napot kíván adatni az előadónak a tanulmányozásra. A váltótörvényre nézve megyjegyzi, hogy a maga részéről, habár más alakban, a Hellyéhez hasonló óhajnak kívánna kifejezést adni, amennyiben a váltótörvény, habár szerves összefüggésben nincs a kereskedelmi törvénynyel, de a kereskedelmi viszonyok tekintetbe vételével az egyöntetű intézkedés az ezekre vonatkozó minden törvényhozási intézkedésnél okvetlenül szükséges. Ugyanezért a jelen bizottság hatáskörén belül akár a kormány irányában, akár a házhoz teendő jelentésben kifejezést óhajt adni annak, hogy a kereskedelmi törvény kiegészítő részét képező váltótörvény, melyet amúgy is a jogügyi bizottsághoz utasított a ház, szintén még a jelen ülésszakban törvénynyé váljék. Szlávy József elfogadja a fennebbi indítványt; nem kívánja, hogy a kereskedelmi törvény tárgyalása valamely más törvény tárgyalásával egybe kapcsoltassák; megjegyzi, hogy a ház már a 15-ös bizottság kiküldése által is nyilatkozott aziránt, hogy a törvényjavaslatot a bizottság munkálata alapján kívánja elfogadni. Helly tiltakozik az ellen, mintha a bizottság kiküldésével már az enbloc elfogadás kimondatott volna, és azt tartja, hogy ezen kiküldés legfeljebb a sürgősség elismerésének tekinthető. Egyébiránt a 2 3 napot az előadó számára elégnek hiszi, mert úgy képzeli, hogy a bizottság a törvényjavaslatot fejezetenként tárgyalandja. Simonyi K. miniszter nem óhajtja a fejezetenkénti tárgyalást, mert ez lassú lesz. Legczélszerűbbnek véli a vezérelvek megvitatását. Bejelenti továbbá, hogy a tárgyalások alkalmával Apáthy István egyetemi tanár, mint a törvényjavaslat első eredetijének szerzője, továbbá Horn államtitkár és Schnierer osztálytanácsos fogják a kormányt képviselni. Gorove elnök összefoglalva a vitát, határozatul kimondja, hogy az előadó megbizatik, hogy a törvényjavaslat vezérelveit összeszedje, a bizottság elé véleményes jelentést terjeszszen, úgy, hogy a bizottság azon vezérfonal alapján annál gyorsabban haladhasson. A váltó- és csődtörvény iránt felmerült kérdésre nézve pedig kimondja, hogy annak eldöntése, váljon a bizottság kifejezést adjon ez iránti óhajtásának — a végleges jelentés szerkesztése idejére halasztatik. Ezzel az ülés eloszlott. A bécsi lapok különféle combinatiói ellenében egész határozott , fenntartjuk, amit mai vezérczikkünkben a velenczei találkozás jellemzésére elmondtunk, s figyelmeztetjük a közönséget, hogy a termékes phantasiák szüleményeiben semmi reális alanyt ne keressen. Velenczében politikai megállapodás nem történt, de igenis eclatáns fényül lett constatálva a fejedelmek találkozása által Ausztria-Magyarország és Olaszország érdekközössége és barátsága, mely senki ellen és senki más javára irányozva nincs. Az osztályok előadóiból alakult központi bizottság ma délután 5 órakor ülést tartott. Tárgyalás alá vette a budapesti nemzeti színház homlokzatának és bérházának kiépítéséről, valamint az arra szükséges 300.000 frtnyi törlesztési kölcsönről és a bérház 30 évig való adómentességének engedélyezéséről szóló törvényjavaslatot. A czímben a „magyar“ kifejezés, valamint a kölcsön összege és az adómentességi tartam számszerinti kifejezése kihagyatott. Az 1. §. elfogadtatott. A 2. §. következőleg módosíttatott : „A belügyminiszter felhatalmaztatik, hogy a budapesti nemzeti színház homlokzatának és bérházának teljes kiépítésére, a bérháznak és telkének, valamint a színházi alap tulajdonát képező városligeti teleknek jelzálogi leköthésse mellett a házbérjövedelemből 30 év alatt törlesztendő 300.000 frtnyi kölcsönt vehessen fel.“ A házbérnek az évi kamaton és törlesztési járadékon túl fenmaradó része, valamint a városligeti teleknek jövedelme is a színháznak évenként járó 27,300 frtnyi segély fedezésére fordítandó. A 3-ik §. ezen szöveget nyerte : „A nemzeti színház bérháza a kölcsön-szerződés keltétől számítandó állami- és községi adóktól 30 évre felmentetik.“ Előadóul választatott Huszár Imre. A kitűzött második tárgy: Oroszországgal a közbüntettesek kölcsönös kiadása felett kötött szerződés tárgyalása, ezúttal elhalasztatott. A horvát képviselők klubja tegnap értekezletet tartott, de csak abban állapodott meg, hogy a távollévő képviselőket mielőbbi megjelenésre hívja fel. A magyar államvasutak igazgatója Tolnay úr egy körlevelet intézett az alkalmazottakhoz, melyben emlékezetbe hozza, hogy a magyar nyelv megtanulására kitűzött határidő június végével lejár, s azontúl semmi szín alatt sem fog többé meghosszabbíttatni. Ennélfogva az idegen nyelvű alkalmazottak jövőjük érdekében ismerjék kötelességüknek a hivatalos magyar nyelvet addig tökéletesen magukévá tenni. A határidő letelte után azonnal egy bizottság által fognak megvizsgáltatni nyilvánosan, s az eredményről jegyzőkönyv vetetik fel. Egyúttal javaslatok fognak létezni arra nézve, hogy azok helyett, kik a magyar nyelvet el nem sajátították, a már alkalmazott törekvő hazai erők buzgalmuk növelésére előléptessenek, másoknak pedig, kik a kellő képességgel bírnak, megfelelő alkalmazás biztosíttassék. A pancsovai küldöttség tegnap tisztelgett a belügyminiszternél, s átnyújtotta kérvényét vagy inkább emlékiratát az ottani állapotokról. Törvénytelenségekről beszélnek, s mielőbbi orvoslást kérnek. A belügyminiszter kijelentette, hogy mindenkivel szemben és mindenkire nézve meg fogja tartatni a törvényt. — Pancsováról különben egy másik küldöttség is érkezik a napokban fővárosunkba, mely a kormánynak bizalmi feliratot nyújtand át. Versecz város küldöttsége is ma tisztelgett Stancsics főispán vezetése alatt a miniszterelnöknél és belügyminiszternél, átnyújtva a kormány bizalmi feliratát. Délután a pénzügyminiszternél is tsztelegtek. Meghívás. A pestmegyei „szabadelvű párt“ tagjai felkéretnek, hogy a f. évi ápril 17-én d. u. 4. órakor tartandó pártgyűlésen megjelenni szíveskedjenek. Tárgy: az alapszabályok megállapítása, s esetleg alelnök és a központi bizottság tagjainak megválasztása. Budapest, április 6. 1875. Földváry Mihály, pártelnök. A magyar hivatalnokok hitelintézetének küldöttségét fogadta ma a belügyminiszter. A küldöttség az államsegély megnyerése érdekében fárad. Tisza Kálmán belügyminiszter úr annyit mondott, hogy az államsegély ellen elvben nincsen kifogása, s ha kimutattatik, hogy az államkincstár érdekei nincsenek veszélyeztetve és másrészt az intézeten valóban segítve lesz, részéről az államsegély megadását pártolni fogja. A küldöttség a kereskedelmi minisztert is megkeresi. Indiai levél. Mint olvasóink emlékszenek, Tisza Lajos ez időszerint Indiában tesz utazásokat Szives átengedés következtében egy magánleveléből közöljük a következő érdekes, vadászatra és egyéb dolgokra vonatkozó részleteket: Ágra, 1875. márczius 10. . . . Allahabad mellett kisértettem meg először a vaddisznó-vadászatot, mely igazán kitűnő mulatság. Egy egész család vaddisznóra találtunk, de a magas jungle és gabona között elvesztettük őket, különben is csak a nagy kanok után lévén gyakorlatban lovagolni, a kockák és malaczok kimehettek. Downpore volt a legközelebbi állomás, honnan mintegy 5 mértföldet lovagolva, elértük a vadásztanyát a Janges partján, márczius 5-én este. Egy ily vadásztanya leírásának megkísértése is nehéz. Pompás nagy fák alatt elszórva, amint éppen a helyiség engedi, vannak felütve a kitűnő kényelemmel berendezett sátrak, körülöttük a fák alatt szerte a lovászok ütnek tanyát a paripákkal, míg ismét odább az elefántok és hajtók csoportosulnak pattogó tűz mellett. 6-án reggel 7/a-kor kezdtük meg az első hajtást, mintegy száz hajtóval, a középen méltóságosan lépdelvén egy nagy elefánt s a lovasok, 7 láb hosszú lándzsával kezükben, jobbról-balról az elefánttól beosztva a hajtók sorába; alig félóra múlva felugrott egy vadkan, én is Rachid nevű gyönyörű kis arabs pejlovam utána eresztvén, mindenkit megelőzve beértem s körülbelül egy angol mértföldön keresztül egész közel hajtottam, de nem lévén gyakorlatom a lándzsa kezelésében, sohasem bírtam azt beledöfni, úgy hogy a közben a fáradt vadkan már lassabban menvén, — az odaérkezett lovasok egyike elvette tőlem az első döfés (first spear) dicsőségét. Ezen erős hajtás után másik lovamra ültem, — ez egy ritka szép kis fekete arabs, azonban egészen gyermek — ; a sors úgy akarta, hogy a vadkan szomszédom által felvezetve, röfögve megtámadta lovamat, ez megijedve gyertyaegyenest felágaskodott, úgy hogy kénytelen voltam leugrani róla, mert már-már hátra vágta magát. A vadkan egy oldalvágással odább rohant, a lovasok utána s míg én ismét felkaphattam felbőszült lovamra, s a folyón keresztül beértem a vadászatot, éppen utolsó páráját adta ki a vadkan. Lovam annyira meg volt bőszülve, hogy a harmadik vadkan elejtésében sem vehettem tettleges részt. E közben két óra felé járt az idő, ló és ember kifáradt, s visszamentünk a tanyára. Tén 7 óra után reggel ismét kimentünk, de sokáig nem birtunk a kanra akadni, kockák és malaczok czikáztak előttünk, párszor hiába fáraszták lovainkat. Tudtuk, hogy a kan nem lehet messze de a jungle oly sűrű volt, hogy nem voltunk képesek kiverni belőle. Ekkor felgyújtottuk azon darab jingle-t s éppen az utolsó perezben rohant ki a vadkan; azonban fain közelében lévén, a kertek közt is a magas vetésben úgy el-eltünt előttünk, hogy bár több ízben megpillantottuk, utoljára sem tudtuk kihajtani onnan. 11 órakor rosz kedvvel megtértünk sátrainkhoz. A 2 óra délután ismét nyeregben talált s 5 óráig három vadkan hevert a földön. Az első után lovagoltam, gyönyörű sport volt, a másodiknak hajtását egy dombról néztem. Felséges látvány, különösen a vége a vadászatnak, mikor a lovasok előtt jobbra-balra czikázó kant mindenik felemelt karral neki irányzott lándzsával, sarkantyúival lova oldalában űzi, s midőn azt hiszi már, övé az első döfés, a disznó hirtelen oldalt vágódik s a hanu a másik lovasé. De ez még nem minden. Az igazi bátor vadkan