Ellenőr, 1875. szeptember (7. évfolyam, 242-271. szám)
1875-09-11 / 252. szám
Előfizetési árak: Egész évre . . 20 frt — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr Félévre . . . 10 „ — „ Egy hónapra . 1 „ 80 „ Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcza 6. sz. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. POLITIKAI NAPILAP. Hirdetések felvétele Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légrády testvérek Irodájában.) Kiadóhivatala: Előfizethetni helyben és posta útján, nádor-utcza 6. sz. a. A lap szétküldésre vonatkozó reclamatiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. 252. szám. Budapest, szombat, szeptember 11. 1875. VII. évfolyam. Az „Ellenőr“ ára mint eddig: Egy évre....................................20 forint — kr. Félévre..........................................10 ,, — kr. Negyedévre.................................5 „ — kr. Egy hóra.....................................180 kr. Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza. az „Ellenőr“ kiadóhivatala (Pesten, nádor-utcza, 6. sz.) Százalék a könyvárusi utón történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. TÁVIRATOK. Belgrád, szept. 10. A trónbeszédnek a boszniai és herczegovinai eseményekre vonatkozó passusa következőleg hangzik : Nemzetünk a haza határain fejlődésében nyugtalanítva van, a határnépség egy része, tűzhelyét elhagyva, fegyverrel kezében kénytelen a hazának biztonsága fölött keleten és nyugaton őrködni. A boszniai és herczegovinai események nehéz helyzetet hoztak ránk; azon nép remény nélkül helyzetének javítása iránt, fegyvert fogott, hogy viszás állapotját megszüntesse; a szultán kormánya határunkon katonaságot csoportosít össze és ez a helyzetet öszszebonyoltja. A nemzet óvó intézkedéseket kíván tőlünk, a bosnyák nép hozzánk menekül a tűz és fegyver elől és ez által a helyzet még súlyosabbá válik. Remélhető, hogy a szultán és a garantiahatalmak bölcseségének sikerülni fog módozatot találd azon vidékek megnyugtatására és kielégítésére, mint közvetlen szomszédok többet szenvedünk ezen időszaki harcrok által, mint akárki más ; törekedni fogok tehát oly állapotot létesíteni, mely Bosznia és a Herczegovinának a békét viszszaadj Páris, szept. 10. A pápa, mint egy távirat Rómából biztosítja, a törökországi katholikus püspökökhöz utasításokat intézett, hogy a herczegovinai fölkelés lecsöndesítése megkönnyíttessék. Ragusa, szept. 10. Husszein pasa tegnap négy zászlóalj, 500 basibozuk és 4 hegyi ágyúval indult a zubicsi fölkelők ellen; török hírek szerint a fölkelők megverettek és egy ágyút vesztettek, míg a fölkelők szerint a törökök szenvedtek vereséget és kényszerítettek Trebinjébe visszavonulni. Bécs, szeptember 10. (Az „Ellenőr“ eredeti távirata.) Gabnatözede. Őszi búza 4.85, október-novemberre 5.00, tavaszra 5.40 - 45. Zab őszre 4.42—44, tavaszra 4.71—77. Rozs őszre 3.50-60. Bécs, szept. 10. (Hív. Zárlat.). Magy. földteherment. Kötvény 81.20. Salgó-Tarján —. Magyar hitel 206.60 Magyar záloglevél 87.— . Erdély —. Magyar kend vasút 47.—. Magyar sorsjegy 78.60. Magyar földhitel 63.—. Magyar varúti kölcsön 100.- . Anglo-magyar 10.— Franco-magyar 53.—. Alföld 121.75 Magyar északkelet vasút 111.75. Keleti vasúti elsőbbségi kötvény 65.50. Tisza vasút, 186.—. Municipal-bank 22.—. Pesti bank — .— Berlin, szept. 10. (Zárlat.) Galiczai 100.— tallér.— Lombard 175.50 bir. mark. Ezüst jövedék 66.50. tallér 1860-as 119.25. tallér. — Bécs 179 90. bir. márk. — Romániai 26.50 tallér. Államvaspálya 486.50 pir. márk. Papirjövedék 359.— tallér. — Hitelsorsjegy 350.50. — 1864-es —. bir. márk. Hitelrészvények 365 — bir. márk. Hitel részvények 436.50 bir. márk. — Magyar sorsjegy 171.— bir. márk. Utóbörze —.— —. Frankfurt, szept.[10. (Zárlat.) Váltóárfolyam Bécsre 181.25. Amerikai 1860-re 118.75. 1860-ra 118.75. Lombardok 86.50. Évjáruléki papir 63.50. Osztrák bankrészv 82. 50. Osztrák hitelrészvény 181.25. Osztrák államvaspálay részv. 242.50. 1884-diki 310.20. Galicziai 197.—. Évjáruléki ezüst 66.56 Győr-Gráczi —. Utóbörze —Magyarorsz. 176.50. Antwerpen, szept. 10. petróleum 24.50 Budapesti szinlapok. Szombaton, szept. 11-én. NEMZETI SZÍNHÁZ. Bérlet 115. szám. A II A. Nagy opera 4 felvonásban. Zenéjét szerzette Verdi József. Szenélyek: A király — — — — Tallián Amneris, leánya — — — Tannerné Aida, aethiop rabszolganő — — Nagyné B. I. Radames, a királyi testőrség vezére Ellinger Ramfis, főpap — — — — Kőszeghy Amonasro, Aethiopia királya, Aida atyja Láng Küldött — — — — Szabó Főpapnő — — — — Nádayné Kezdete 7 órakor. KRISZTINAVÁROSI SZÍNKÖR. Abonyiné Ella föllépteül: Robinson Crusoe és szigete.gyLitványos vig operette 3 terv. Kezdete 7 órakor. Budapest, szeptember 10. Az a „hajmeresztő“ liberális párt. Az „Ungarischer Lloyd“ ezt írja: „Igazán hajmeresztő, hallatlan jelenség az, hogy a főrendiház szabadelvű pártja még azt is ráparancsolta a jobboldali ellenzékre, kiket válaszszon köréből a delegatióba. Mi azt hiszszük, minden párt legjobban tudja s joga van megítélni, kik a legtehetségesebb, legderekabb emberei, kiket válaszszon köréből valamely bizottságba, pedig hát a delegatio szakbizottság par excellence. A kormánypárt ezen sic volo, sic jubeo-ja olyan erőszakoskodás, aminő éppen csak a mai kormánypárt liberalismusának talma alatt lehetséges. Ostracismusnak nevezzük a főrendiház szabadelvű pártjának ez eljárását. Szelid e kifejezés: a legbrutálisabb ostracismus az, amit parlamentben egyáltalán gyakorolni lehet. A liberális párt ez eljárása igazságtalanság az ellenzék irányában. Még hagyján. De egyszersmind kézzelfogható megkárosítása az ország érdekeinek ; ez menthetetlen. Mert diskreditálja magát a delegátiók intézményét, megingatja az államjogi kiegyezésbe vetett hitet s arra a meggyőződésre visz, hogy a delegatióban nem Magyarország, hanem egy koteria érvényesíti magát.“ Ugyan ugye, lieber „Ungarischer Lloyd“? Tehát ostracismus, brutalitás, erőszakoskodás, a delegatiók intézményének diskreditálása és egy koteria érvényesülése kell ahhoz, hogy egy b. Lipthay Bélát, egy Zichy Henrik grófot a delegatióba be lehessen vinni. No, jól van. Nekünk bizony ne fájjon az ő fejük. Végezzék el en famille. Az „Ungarischer Lloyd“ bizonyára lesz annyi leereszkedéssel e discreditáló főurak iránt, hogy a megválasztatásuk által elkövetett ,,ostracismus“ és „brutalitás“ mibenlétéről szives felvilágosítással szolgál nekik s egyszersmind megjelöli ama „tehetségesebb“ és „derekabb“ férfiakat, akik nem „károsítanák az ország érdekeit“, ha az a „hajmeresztő“ liberális párt őket választotta volna meg a jobboldali ellenzék köréből delegátusoknak, hogy az „államjogi kiegyezésbe vetett hitet meg ne ingassák“, mint Lipthay Béla báró és Zichy Henrik gróf. A hajmeresztő liberális párt örömest nélkülözi a gyönyörűséget, mit e gyöngéd családi ügyek fürkészése nyújtana. Hanem egyre nagyon kiváncsi, s ettől a kíváncsiságtól, — hiába, hominessumus — nem bir szabadulni. Nézzen istent kegyelmetek, óh jobboldali ellenzék harczosi, s mondják meg nekünk — emészt a kíváncsiság —: kopasz már egészen az „Ung. Lloyd“, vagy csak most kezd ütközni a szőre? Mert látják, hasznosodni való lenne az nagyon. Ha kopasz az isten adta , minden bajunk szálával egy emlék hull ki, sohasem emlékszik ő arra, ami volt. Az isten is megbocsátja mai beszédét. Ha most ütközik a szőre , tehet ő arról, hogy most esztendeje csupasz volt még, mint a fia-sármány, kinek még hátán a tojás héja ? Soha be nem számítható az, amit akkor összecsiripolt. Baj csak az volna, ha ki találna valahogy sülni, hogy se nem kopasz, se nem most ütközik, csak a frizurája változott tavaly óta. Mert akkor az a bajmeredésig megriadt s hallatlanságig megbotránkozott „Ungarischer Lloyd“ igen keserves igazságokat lenne kénytelen eltűrni puncto ostracismus és brutalitás a „hajmeresztő“ szabadelvű párttól. Kénytelenek lennénk elmondani neki, hogy az a „hallatlan jelenség“ melyért ma tüzet kiált, és statáriumot kér, az urnák 1867-ik esztendeje óta minden ülésszak kezdetén pontosan megjelent és mi közöttünk lakozik. Pontosan és mindig az volt az akkor uralkodó többség elve, hogy a delegatió nem közönséges bizottság, még csak nem is „szakbizottság par excellence“, hanem egy magasabb, rendes mértékkel nem mérhető valami, azuralkodó többség politikájának kifejezője, akaratának érvényesítője, s mint ilyen összealkotására nézve nem azon belátástól függ: melyik párt kit tart körében a „legderekabb“ embernek ? hanem függ attól, kit ítél a többség arra valónak. Folyt e fölött a vita éveken át. Mi, az a párt, melyre akkor tájban épp oly foga volt az „Ung. Lloyd“-nak, mint most van a „hajmeresztő“ szabadelvű pártra, e felfogás ellenében, de abból kifolyólag is azt vitattuk, hogy a delegátió, mint a többség politikájának kifejezője, választassák egészen a többség kebeléből, ha azonban a parlament erőszervezetének bikifejezőjéül kívánják tekinteni, akkor az ellenzéki tagok kijelölését bízzák az ellenzékre. De valamint ok volt az ellenzéket is bevonni a delegációba,azon képen ok volt a többség korlátlan rendelkezési jogát ebben is fenntartandónak vélni. S érvényesült rajtunk a többség akarata egyszer úgy, hogy beválasztott pártunk országgyűlési képviseletéből akit jónak látott , máskor úgy, hogy nem látott jónak senkit. És lehetne e két felfogás fölött elvitatkozni még évekig, anélkül, hogy valaki álláspontjáról érvek elől, ellenérvek nemlétében megfutamodni kénytelen legyen. Ha nem ez nem lenne sem oly érdekes, sem oly élvezetes, mint az a tudomás, hogy aki ma a többség teljhatalmának gyakorlását ostracismusnak, brutalitásnak, kotéria hatalmaskodásnak, — még Lipthay Béla kárára is, — elszidalmazni nem restelkedik; az az „Ungarischer Lloyd“ az akkori ellenzékkel szemben abban látta volna „az ország érdekeinek megkárosítását“ s a „kiegyezésben vetett hit“ megingatását, ha a többség nem gyakorolta volna korlátlan rendelkezési jogát a százötven főnyi baloldal fölött, ami bizony mégis csak tekintélyesebb szám a tizennyolcznál. No, de az „Ung. Llyd“ bizonynyal megkopaszodott, vagy csak most pelyhesedik. Zsenge csinjeit vagy végelgyengülését nem rójuk fel neki. Hanem legyen szives mindazonáltal tudomásul venni, hogy a ki ennyi s ennyi esztendeig vakon követett egy erszényes rendszert, s a csengő-bongó és lágyan susogó világban derüre-borura kürtött, tárogatott, nyikorgott és lantolt minden elképzelhető párthatalmaskodás mellett, hát annak még a megiigult agyvelő sem ad jogczímet arra, hogy most ostracismusnak, brutalitásnak, ország érdekei megkárosításának nevezzen egy gyakorlatot, amit maga segített megalapítani, s nevezze azok ellenében, akik őt abban meggátolni akkor nem bírták, most pedig legalább is életbevágó szükségnek nem ítélik egyszerre szakítani a gyakorlattal azon csekélység kedvéért, amit az „Ung. Lloyd“ olyan lármával képvisel, mintha valami emelette volna. Ezt szeni neki az a hajmeresztő szabadelvű párt. A kolozsvári tanárképezde ügyében. Budapest, szeptember 10. A takarékosság eszméje nagyon életre való eszme. Hangoztatása a sajtóban, a képviselő- és főrendiházban, a magánéletben, megvalósítása államháztartásunk minden ágában nagyon szükséges. Adósságaink roppant volta, deficitünk biztos bekövetkezte, amaz nyomasztó terhével, emez komoly figyelmeztetésével egyiránt arra int, hogy húzzuk össze magunkat mindenütt, gazdálkodjunk minden kitelhető módon. Csakugyan minden kitelhető módon? De mégse! Ennyire még, hála istennek, eddig nem jutottunk. Még meg lehet válogatnunk azért, hol a gazdálkodás czélszerű, sőt szükséges, a viszonyok ereje, a józan ész belátása egyenlőkép parancsolja, s hol a gazdálkodás czéltalan, sőt szükségtelen; a viszonyok nem követelik, s a józan okosság egész meggyőző érvelésével tiltakozik ellene. Míg az igazságszolgáltatás és a közigazgatásban a nemzet megérlelődött közvéleménye kimondotta és végrehajtotta azt kérlelhetlenül, addig közoktatásügyünk oltárára egyenlő készséggel és közal akarattal rakjuk le a megkívántató áldozatot, mert tudjuk, hogy hosszú idők mulasztásait kell helyre pótolni; mert tudjuk, hogy közművelődésünk, sőt fennmaradásunk legéltetőbb őre ez; mert ismerjük tapasztalatból, hogy itt egy esztendőnek visszaesése egy tized szorgalmas és előretörő munkásságával üthető helyre csak. S még ez esetben is félig. Éppen azért szerencsétlennek tartjuk azt a gondolatot, melyben először a kolozsvári tanárképző-intézet megszüntetésre felötlött; tévesnek azt a javallást, melyet e végre az országos közoktatási tanács adott. Ha második megszületése óta ezt a termő magot hintette csak el közoktatásunk mezején, akkor bizony nem volna méltó újra életbe léptetni, ha egyszer megszűnt élni, kétes értékű, mondhatni meddő működésében tengeni. Ezen a közoktatási tanácson rajta a tájékozatlanság, rajta a lelki szegénység bélyege. Alig alakult, s máris föl kellett oszlatni azon siralmas prédikáczióval, hogy hivatásának első formájában meg nem felelhet, áldást munkássága nem áraszt. Aztán megint felállította a vallásig közoktatásügyi miniszter, de úgy látszik, kevés süker koronázta forró ügyekezetét. Ez a tanács, melynek többsége a régi emberekből áll, melynek tagjai közt nézetegység, a haladás iránt egyenlő ösztön, a közoktatási érdekek iránt egyenlő érzék nincsen, melynek működéséből az egy czélra törekvő erők harmóniája teljesen hiányzik, áldásosan munkálkodni közoktatásunk emelésének és terjesztésének nagy munkájában képtelen. A kolozsvári tanárképző intézet megszüntetéséről kiadott véleményével a szegénységi bizonyítványt állította ki magáról. Kolozsvárott szükség, életbe vágó szükség a tanárképző intézet. A nemzeti kultúra egyik kimagasló fáklyája az, melyből egész Erdélyre , a szomszédos megyékre jótékony világosság terjed; a kolozsvári egyetemnek egyik kiegészítő része az, mely nélkül hiányos, szellemileg béna lesz. Aminek a szürke elmélet az egyetem bölcsészi karában pezsgő életet nem adhat, azt e tanárképző intézetben mutatja be gyakorlati alakjában. Oly üdvös, oly messzeható jelentőségű annak fennállása, annak működése Kolozsvárott, mint a központi tanárképző intézet hatékonysága Budapesten. A kolozsvári tanárképző intézet arra van hivatva voltakép, hogy mintaiskolája legyen egy nagy vidéknek, neveljen kitűnő, gyakorlatilag és szellemileg a lehető legjobban képezett tanerőket számára, s hogy azok aztán a közművelődésnek és nemzetiségnek derék, kiváló hirdetői legyenek, rendületlen apostolaként működjenek. Igen, a kolozsvári tanárképző intézetet nemcsak a közművelődés, hanem a magyar nemzetiség érdekei is körülvedzik. Vidéke, melynek központja, a különféle nemzetiségek hazája. Ott maga Erdély; ide fűződik Zaránd, Kraszna, K.-Szolnok megye, Kővár vidéke ide sarkallik Krassó s ide támaszkodik Mármarosmegye, sőt Arad-, Bihar-, Szatmár- és Szörénymegyék is közel érik. Az egész Erdély, s a köréje fűződő, imént felsorolt megyék tanár-növendékei sokkal kevesebb fáradsággal, kevesebb költséggel juthatnak el Kolozsvárra, s élhetnek ott, mintha ide Budapestre verődnek el. Az ő képzésük, mivelődésük természetes központja — a kolozsvári tanárképző intézet. És az a vidék mind területének nagyságára, mind lakosságának mennyiségére megérdemli, s meg is követelheti azt az intézetet. Fel bírja tartani, mihelyt az egy kicsit megerősödik s virágzásnak indul; más szóval, mihelyt a tanárképzésnek, a közművelődésnek szokott helye lesz. Vidékének kerülete és lakossága, mondjuk, elég biztosíték. Ám vegyük a statistikai adatokat: A kolozsvári tanárképző intézet közvetlenül környező vidéke 1,312 □ mértföldű területen 2.948,698 telket számit. De Erdélylyel határos még Arad megye 104 □ mértföldnyi területen 308,440 lakossal; Bihar megye 192 □ mértföldnyi területen 555,848 lakossal, s Szathmár megye 101 □ mértföldnyi területen 172,335 lakossal, mi együtt 379 0 mértföldre és 1.036,623, lakosra rúg. Ennek legkevesebb negyedét, 990 mértföldnyi területen 259,156 akost, Erdély közvetlen közelébe számíthatunk. S így a kolozsvári tanárképző intézet vidéke mintegy 1410 mértföldnyi területen 3,207,852 elket foglal magában; mi fölér kétszerte ily népösszeggel, ha nemzetiségi viszonyaira tekintettel vagyunk. Ezt a tanintézetet megszüntetni nem lehet, nem szabad; ennek a tanintézetnek becsületes, igaz magyar érzelmű tanárokat kell képezni, hogy e vidéken kovásza legyenek a magyar hazafiságnak. Él tehát a dőre, a téves felfogással, mely a kolozsvári tanárképző intézet vesztét sürgeti! Ezt az intézetet, melynek a közművelődési czélja mellett még nemzeti missiója is van, gondoznunk és istápolnunk szükséges. S váljon mit gazdálkodnánk meg eltörlésével ? Tizenötezer forintot! Hiszünk és bízunk Trefort Ágoston közoktatásügyi miniszter úrban, hogy ott áll nemzetiségünk e fontos védőbástyája fölött, s azt 15 ezer forintért elpusztítani nem hagyja. Mert bizony keserű kárát valljuk annak! A delegációk összehívására vonatkozó királyi kéziratok a hivatalos lap mai számában olvashatók. A magyar miniszterelnökhöz intézett kéziratot már tegnap közöltük ; az osztrák miniszterelnökhöz intézettnek tartalma hasonló. A gr. Andrássy Gyulához intézett királyi leirat a következőleg hangzik : *. Kedves gróf Andrássy! A közös ügyek tárgyalása czéljából a birodalmi tanács által az 1867. évi deczember hó 21-én kelt törvény értelmében megválasztott, a magyar országgyűlés által pedig az 1867. XII. t. sz. értelmében, az 1875-ik évre kiköldendő közösügyi bizottságokat a másolatban mellékelt kézirataimmal folyó évi szeptember 21-ére Bécsbe összehívtam; minélfogva megbízom önt, hogy az illető előterjesztések megtétele iránt intézkedjék. Kelt Schönbrunnban, 1875. évi szeptember hó 7-én. Ferencz József, a. k. Andrássy s. k. A szabadelvű párt ma d. u. 6 órakor tartott értekezletét Gergve elnök meg nyitván Mocsáry Géza interpellate jelent be az ungvári törvényszék ügyében, kiemelvén azon előnyöket, amelyek azt a beregszászival szemben fentartandónak jelzik. E szerint az országban levő 106 törvényszék közül az ungvári a 48 ik helyet foglalná el. Perczel Béla igazságügy miniszter az interpellálóval szemben megjegyzi, hogy a beregszászi törvényszékhez tartozó terület 130 mfölddel nagyobb s 64.000 lakossal bír. Egyebek közt kiemeli azt is, hogy Ungvári Beregszászszal már most vasút köti össze, s végül utána teszi, hogy a tulajdonképeni központ Munkács lenne, és hogy a kormány ezt csakis épületek hiánya miatt mellőzte. Mocsáry kijelenti, hogy az ungváriak minden hazafias áldozatra készek, s nem is kívánják a beregszászi törvényszék eltörlését, hanem csak az ungvári megtartását, s maga is kiemeli a munkácsi előnyösebb voltát a beregszászi felett. Tisza Kálmán belügyminiszter elismeri, hogy képviselő jöhet azon helyzetbe, hogy kénytelen valamely ügyben interpellálni, de azért annyival inkább kéri a párt tagjait az igazságügyminiszter válaszának tudomásul vételére, mert egyebek közt nem látja át, hogy mennyivel inkább lenne Ungvárnak elég téve az által, hogy ha Munkács lenne a törvényszék központja, s kéri a pártot, vegye a választ tudomásul. (Helyeslés.) Pauler Tivadar a delegatio tagjainak a candidáló bizottság általi kijelölését hozza javaslatba. Zsedényi két tagot a jobboldali ellenzékből óhajt választatni, s kérdi, valjon a többség jelölje e ki? Tisza Kálmán hivatkozik a régi felfogásra, mely szerint a delegációnak mindig a kormánypárt tagjaiból kell kijelöltetnie és választatnia, különben megtörténhetnek, hogy közös szavazás alkalmával az ellenzék leszavazhatná a kormányt, mely pedig a magyar országgyűlésen nagy többségben van. Jobboldali ellenzéki tag megválasztását egyébiránt nem ellenzi, de úgy, hogy a többség jelölje ki a két tagot. (Helyeslés.) A kandidáló bizottság a kijelöléssel megbizatik. Ezután a kör alakulása történt meg; alelnökké Szontagh Pál (somogyi),jegyzőkké Márkus István és Péchy Jenő, igazgatóvá Móricz Pál választatván. Ezzel az értekezlet eloszlott. lakosság terület Erdély 2.172,748 954 □ mfd. Zaránd 63,633 22 „ „ Kraszna 61,812 20 „ „ K.-Szolnok 119,189 38 „ Krassó 259,094 90 „ „ Mármaros 220,568 170 „ „ Kővárvidék 51,652 18 „ „ A pénzügyi bizottság ma alakult meg Zsedényi Ede korelnöklete alatt. A bizottság elnökének Csengery Antalt, jegyzőjének Horváth Lajost választotta meg. Csengery A. egészségi tekintetből, Horváth L. más bizottságokban való elfoglaltsága következtében a megválasztást nem fogadta el. Újra kellett tehát szavazni; elnöknek Zsedényi Ede, jegyzőnek Ordódy Pál választatott el. Zsedényi megköszönve a bizalmat, sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy elnöki állásában tüzetesebben a dolgokba nem szólhat. Széll Kálmán pénzügyminiszter üdvözli a bizottságot, ennek részrehajlatlan és buzgó közreműködését kéri. Bejelenti, hogy a budget kész, s azt a ház elnapolása előtt beterjeszti, azt a bizottság hozzákezdhet annak tárgyalásához, hogy a ház ismétt összejövetelének idejére készen legyen vele. Ekkor beterjesztendi majd a pénzügyi administratióra vonatkozó törvényjavaslatát is. Zsedényi kérdi a minisztert, hogy a többi javaslat összefüggésben van-e a budgettel? A miniszter felelete szerint az egyik összefügg azzal, de a többi egymással áll szerves összefüggésben, s azokat külön terjeszti elő. De ezek eredménye az 1876-iki budgetbe nincs befoglalva, így a budget-tárgyalást nem is akadályozhatják. A bizottság, határozata szerint, első ülését a budget előterjesztése után vató nap tartja meg. Ezzel az alakuló ülés véget ért. A válaszfelirati bizottság ma du 5 órakor tartott ülésében részletesen tárgyalta és végleg megállapította a válaszfelirati javaslat szövegét, s azt a holnapi ülésben be fogja mutatni a háznak a bizottság előadója. A szöveget a Csengery által összeállított tervezet nyomán Horváth Lajos szerkesztette. A kormány részéről a tárgyaláson Wenckheim Béla dr., Tisza Kálmán, Simonyi Lajos dr., Perczel Béla és Trefort Ágost miniszterek voltak jelen. A tárgyalás a házban valószínűig szerdán veszi kezdetét. A belügyminisztériumban közelebb tanácskozások folytak a megyei kikerekítés tárgyában. A belügyminiszter az illető megyék főispánjait meghallgatta az egyes fennforgó kérdésekre nézve. A kikerekítési terv alapelvei — mint a „P. Lloyd“ értesül — már megállapítják, csak az egyes részletek fölött, például, hogy a Királyföld bizonyos részeit hová csatolják s Fogaras vidéke megtartására nézve nincs még megállapodás. A legnagyobb változások a Királyföldön lesznek. A Királyföld, az általános vélemény szerint, három megyévé alakittatik át; ezenfelül Brassó külön törvényhatóság marad. Erdély némely magyar megyéi s néhány székelyszék, igy Felső-Fehérmegye, Dobokamegye és Aranyosszék szintén megszüntettetnek, a többiek azonban más területekkel kiegészítve s aránytalanságoktól megszabadítva, megtartják önállóságukat. Az erdélyi szabad kir. városok helyhatósági önállósága fenntartatik, ami a városi elem öregbítése érdekében csak örvendetes. __________ Az igazságügyminisztériumban Csemeghi államtitkár több törvényjavaslat revisióját fejezte be, amelyek a szünidő alatt a cultusminisztériumban készültek, s az igazságügyminisztériumhoz véleményadás végett küldettek át. E jójavaslatok közt van egy a nazarénusok felekezetére s egy másik, ami legfontosabb, a polgári házasságra vonatkozó. A kormány javaslata a polgári házasságot nem mint általánosan kötelező, sem mint mindenki által szabadon igénybe vehető polgári intézményt, hanem csakis mint szükségbeli kisegítőt kívánja behozni. Viszonyainkhoz alkalmazott némi kiterjesztéssel az osztrák Nothemlehe mintájára lesz alkotva. Bizottságok alakulása. A közlekedésügyi bizottság megalakult, elnökének Korizmics Lászlót, jegyzőjének Szentpály Jenőt választotta meg. A közös államadósság ellenőrzésére kiküldött bizottság pedig következőleg alakult meg: elnök gr. Festetich György, alelnök Prileszky Tádé, jegyző Halassy Gyula. Kresztics György osztálytanácsosnak ő felsége a közmunka- és közlekedési magyar miniszter előterjesztésére a miniszteri tanácsosi czímet és rangot adományozta díjmentesen. Budapest, szeptember 10. A követendő vámpolitika kérdése elég fontossággal bír arra, hogy minél többször foglalkozzunk vele, kivált most, midőn a kormány álláspontját részben már ismerjük. Csak részben, mondjuk, mert mi a közelebbről tartott vámértekezlet elé terjesztett javaslat által magát a vámterület kérdését még nem tartjuk eldöntöttnek, s úgy veszszük észre, hogy a kormány sem kívánja eldöntöttnek tekintetni. Az egész javaslat, s illetőleg az osztrák javaslatra adandó válasz, inkább csak kísérlet arra nézve, váljon lehetséges-e az osztrákokkal a kérdést méltányosan megoldani. A revistót a mi kormányunk kezdette sürgetni, s midőn megtette az előleges lépéseket, az osztrákok nem várva concrét javaslatokat a mi részünkről, maguk leptek meg concrét javaslattal, mely a vámszövetségben foglalt számos elvi kérdés érintetlenül hagyásával, alapját lenne hivatva képezni azon tarifának, mely szerint jövőre a külállamokkal szerződésekre lépnénk. Kormányunk előbb a maga hatáskörében tárgyalta az osztrák javaslatra adandó választ, s azután nagyobb értekezlet elé terjesztette. Némelyek szerint a dolog kissé hamarosan ment, s az értekezlet elé terjesztett anyag, kivált indokolás tekintetében, kifogás alá eshetik. Mi meg vagyunk győződve, hogy a kormány tudja, hogy mit akar s meddig fog menni, és értjük azt is, hogy nem üti dobra az alkudozás alatti kérdésekre vonatkozó követelményeinek sem maximumát, sem minimumát. A kormány tanácsosai tanulmányból, szakértők kihallgatásából, s az értekezlet előtt fel nem olvashatott statistikai és egyéb adatokból helyesnek és indokoltnak találhattak igen sokat, ami az értekezlet tagjai előtt nem látszott annak. Nem is lehetett a dolgot három nap alatt alaposan kimeríteni, de mert a kérdés igen sok retortán fog át-