Ellenőr, 1875. szeptember (7. évfolyam, 242-271. szám)
1875-09-16 / 257. szám
Előfizetési árak: Egész évre . . 20 frt — kr. 1 Évnegyedre . "Lnt —'mi'élévre . . . 1O „ — „ Egy hónapra . 1 „ 80 „ ügyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcza 6. sz. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el 257. szám. Budapest, csütörtök, szeptember 16. 1875. VII. évfolyam. POLITIKAI NAPILAP. Hirdetések felvétele Budapesten, nádor-uteza 6. száma (Kégrády testvérek irodájában.) Kiadó-hivatala: Előfizethetni helyben és posta utján: nádor-utcza 6. sz. A lap szétküldésre vonatkozó reclamatiók Légráry testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. Az „Ellenőr“ ára mint eddig: Egy évre.................................20 forint — kr. Félévre......................................10 „ — kr. Negyedévre..............................5 „ — kr. Egy hóra..................................180 kr. Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza. az „Ellenőr“ kiadóhivatala (Pesten, nádor-utcza, 6. sz.) Százalék a könyvárusi utón történő megrendelések után az Ellenőr részéről nem adatik. TÁVIRATOK. BÉCS, szept. 15. Az „Abendpost“ tegnap estétől egy táviratot közöl Sassetotból, mely jelenti, hogy királyné ő felsége a tegnapi nap folyamán tartósan jól érezte magát, étvágya is volt és a jégburogatások folytonos alkalmazása s ágyban való teljes nyugalom mellett a fejfájás enyhül. Csettinje, szept. 14. (Este.) Ma több helyen heves harczok folytak, melyekben a törökök mindenütt visszavonulásra kényszerittettek, nevezetesen a bobori mezőn fényes előnyöket vivtak volna ki a felkelők a törökök fölött. Jrécs, szept. 15. (Hiv. Zárlat.). Magy. földteherment. Kötvény 81.50. Salgó-Tarján —.—. Magyar hitel 207,60 Magyar záloglevél 87.25. Erdély — .—. Magyar késer vasút 48 50 Magyar sorsjegy 79 50. Magyar földhitel 63.—. Magyar vasuti kölcsön 100 50 Anglo-magyar 30.— Franco-magyar 30 50. Alföld 12425.Magyar északkelet vasút 118 25. Keleti vasúti elsőbbségi kötvény 65 40- Tisza vasút 185.—. Municipalank 22.50. Ponti bank — I’ikit», szept. 15. Liszt 61.—, 62.—, 62.75 Répaola 83.50, 84.50, 85.—. Lenolaj 71.75, 71.25, 71,75. Szesz 46.75 46.75, 47.50. Czukor finomiitott 146.— Berlin, szept. 1. Búza 214.— 121.—. Rozs 144. — 140.4.50 145.50 72.80.bl— Zab —Olaj 54.50. — 50.450 5570. 56.20. — Szesz 54.20 54.50. Árpa.—.— Antwerpen, szept. 10. petróleum 24 50 NEMZETI SZÍNHÁZ. Bérlet 120. szám. Budapest, csütörtökön, szept. 16-án. Erdélyi Marietta k. a. vendégjátékául: A h n g o n o 11 á k. Opera 4 felvonásban. Zenéjét szerzette Meyerber. Kezdete 7 órakor. Budapest, szeptember 15. A feliratok versenye. A felirati viták első napját írjuk. De a vita csak indulóban még. Nincs hozzá mit szólni. Még csak a felvonulás történt meg , s mint versenyre kész daliák, harczi színeiket lobogtatva, áll sorompóba a három felirat, megküzdeni a bajnokdíjért lovagias harczijátékban. Szélről-elől a többség javaslatának tollai lengenek , könnyű csalmáról, etiquetteszerű salon-viselet fölött. Semmi rikító benne , semmi vadregényes. Bízvást viseli a király színét, mit a kormány tűzött pajzsára. Tudja, hogy e színnek diadalma lesz olcsó intézkedés nélkül is; érzi, hogy a bajvívó mesterség nagyró fogásai a komoly méltóság sérelmére lennének. Mellette középütt pánczélos levente, talpig vasban, komoran, zordonan, fekete paripán. De nem gyászvitéz. Ez a közjogi ellenzék fölirata. Nehézkes fegyverzete meg-megzörren, amint fészkelődik benne. Látszik, hogy nehéz teher az neki. Látszik, hogy nem az ő termetére szabták. Kezében remeg az öreg dárda. Bizony elejti. Bizony nem lesz ő általa soha győzelme a féltett, a becsült, a nagyra tartott szikeknek, melyeken egy ország legszentebb rajongása függ, mint szemefényén; függ akkor is, midőn fojtó ködök miatt lélekzete fogyván, nehéz utakon nem is követheti. De a jó szándékot elvitatni e megteremtett öreg leventétől senki nem fogja. Senki ne merje. S míg büszke színeit azzal a komoly meggyőződéssel, azzal a minden izgágától s vak szenvedélytől mentes hangulatban fogja viselni, védeni, melylyel mai felirati javaslatát az előbbiektől oly előnyösen megkülönbözteti: komor lelkiállapotában a hazafias aggódás tiszteletreméltó borongását fogjuk találni s nem a Don Quixotte-i oktalan elbusultságot, melynek nyomában Sancho Panza jár a szamáron. Ám Sancho Panza azért most is megjelen szamáron. De nem a közjogi ellenzék útitársa. A maga szakállára versenyez, s hogy a két feliratnak a szégyenségből is kijusson, oda sorakozik melléjük, dritter im Bunde, harlequin-ruhában. A pan Miletics és pán Polit felirati észtisztulása ez. Egy bajazzonak öltözött szörnyeteg, melyről nem lehet egész bizonyosan tudni, hogy meg van-e veszve, vagy csak megbolondult. Annyi bizonyos, hogy harap is, rug is. Mint az őrült, ki letépte lánczát, száguldoz körbekörbe; tajtékzó agyarral túrva a földet; megtüszkölve, ami utjából kitér; megmarva, ami útjába vetődik. A részeg vadember, kit Voltaire elfogultsága Hamletben vélt fölfedezni, ám szemünk láttára testet ölt. Borzasztó, hogy e fenevadnak a parlamenti szabadság révén kiváltsága kerül köztünk dühöngeni, nyílt ülésben, az ország színe előtt. Hogy kiváltsága kerül nyílt ülésben, az ország színe előtt megfetrengeni mocskos tetemével a magyar állam szeplőtlen fehér zászlaját, megtaposni sáros bocskorával mindazt, a mi ez ország hazafias népe előtt szent, a mi e nemzetnek drága. Még a királyi trón bíbora sem marad érintetlenül a fertőző kéz marczangolásától. Nem még az égből jött tiszta angyal sem, kit a szabadság geniusául imád e kornak igaz gyermeke, s kit ittas markotányosnénak szidalmaz a himpellérek pálinkabúzü elmélete, s tollkoszoruval meggyalázva kergetik maguk előtt, ha nem mér nekik hitelbe. Bámuljuk a képviselőház rengeteg türelmét, mely ez injuriák és blasphémiák évszámra terjedő sora folytán a megvetés fagyos nyugalmában meg bírt maradni. Bámuljuk , de értjük. Ezzel az őrülettel szemben minden felháborodás megtisztelő lett volna. Ezt csak a hideg megvetés illette meg, legfeljebb a gunykaczajjal szakgatva át, melyben az elfojtott undor és utálat keres kifejezésért. Így hallgatta végig a ház a „szerb vajdaság“ és a szerb „nemzet historicus jogainak fejtegetésében, a magyar állam, a magyar nemzet, a magyar faj és magyar törvényhozás szidalmazását, így hallgatta végig a hajtogatás körmönfont körmondataiban a létező állami rend ellenséges negatíóját; így a monstruosus váddá fordított nagy dicséretet, hogy a törvényhozás mai politikája a Magyar államból magyar nemzeti államot akar építeni. De jutott a monarchiának is. A cseh közjog kiszenvedte meg nem érdemelt gyalázatát Mileticsék szószólósága által, s Osztrákországot az a kitüntetés érte, hogy „rothadt szövetségesül“ Miletics jellemezte. Horvátország „elkobzott jogai“ is a pironságig elsiratva lőnek , s egész Európa arczon veretett, a mért Ó-Szerbiát, Bosnyákországot caeteris graecis nagy Ráczbirodalon ma egyesiteni nem bir eléggé humoristicus hangúlektfdl* . .. . . És ezt mind végig kellett hallgatna. Végig még azt is, mikor a leyális ráczok felirata felrúgni való hüségeskedéssel a trón lábához törleszkedik, csak azért, hogy marrát a király sérthetetlen személyét is megérintse falánkos nyelvével. Szóról-szóra az a vád foglaltatik Miletics és Polit urak feliratában, hogy egyenesen a magyar király bátorította lázadásra a herczegovinaiakat, mert „a dalmát magaslatokon megjelenvén, a török rabigában sinlők kétségbeesett arczára reménysugárt vetett“. Tollánkat a szégyen és harag akasztja meg, midőn e példátlan arczátlanságot följegyezzük, melynek megbélyegzésére hasztalan keressük a szót. De igenis megtaláltuk, maguk a szidalmazók adták nyelvünkre az igét, melynek útmutatása szerint elindulva elejét vehetjük annak, hogy hasonló fosumák ismétlődhessenek. Revisiót, a nemzetiségi törvény revisioját hangoztatták. Igen, ez az ige. Ez váljék testté mihamarább. Az az egyhangú felbuzdulás, melylyel e gonosz czélzattal kiejtett szót ma fogadta a képviselőház, embereibe meg magát a következetességben. Revideálni kell azt a nemzetiségi törvényt; hiszékenységünk, naiv jóindulatunk ez idétlen gyermekét, melyből szívünk melegen kígyót nevel ellenünk a kajánság. Revideálni kell: el kell törülni. És ez legyen az utolsó kísérlet arra, váljon a szellem erjedését, mely máig szabadjára hagyva, Miletics-féle blasphémiákat termett a haza, a trón, a nemzet ellen, a törvényhozás és a kormányzat normális ellenműködésével meg lehet-e gátolni, vagy pedig kivételes rendszabályokkal lesz szükség a hydra fejét széttiporni. , Szinte elragadtattunk e vadállat üldözésében. Szinte elfeledtük, hogy nem poloskairtó szerről kell elmélkednünk , de rajzolni a harczijátékot, mely nemes és daliás maradt, jóllehet a gonoszság is közbe hajította mérgezett dárdáját. Röviden erre térünk hát. Csak hálánk adóját rójuk le előbb a ház elnöke iránt, ki helyesen ítélte elnöki tisztében levőnek a Miletics-Polit-féle arczátlanságokra kijelenteni, hogy ha azok elmondatnak és nem okmányba foglalvák, a rendreutasítás el nem maradt vala. Hasonló módon tiszteli meg magát a ház, midőn e szidalmaktól megtagadta a kinyomatás tisztességét; hasonló módon a belügyminiszter, aki a legerélyesebben támogatta a ház ezen határozatát és hasonló módon Horváth Lajos, bizottsági előadó, midőn csendes megvetéssel haladt el Mileticsék szörny-felirata mellett. S erre egyszerűen, hivalgás nélkül történt meg az első fegyverfogás. Horváth Lajos szabatos tömörséggel adta elő a felirati bizottság vezérlő elveit: melegen apostrophálta a pártok hazafiságát, kérve támogatásukat a nagy munkában; támogatást, serény kitartást, jóindulatot, mely nélkül a legbőbeszédűbb felirat is holt betű maradna, de melylyel a legigénytelenebb felirat nyomában is élet és áldás fakadhat. Különösen szép volt beszédének vége, midőn a hodmentő nagy erényt idézte föl, mely nélkül „Róma ledől s rabigába görnyed“. Simonyi Ernő komoly, higgadt előadása követte a többség szóvivőjének beszédét. Keserűségének ma nem volt meg a szokott falánkja, s terjedelmességéből is hiányzott az a lehangoló valami, a mi ikertestvére lehet az unalmasságnak. Fejtegetéseiben vannak részek, melyeket örömest aláírunk; vannak gondolatok, melyektől a relatív igazságot megtagadni nem lehet, jóllehet a kizárólagosság, melynek mezét Simonyi ölti rájuk, el-eltorzítja termetüket egész az ismeretlenségig. De. . . „Kérem a képviselő urat, méltóztassék beszédét befejezni.“ Az elnök az, ki így közbeszól, alkalmazva az új házszabályok szokatlan rendeletét, mely a tanácskozásra kiszabott idő végén bizony félbeszakasztja a Simonyi Ernő beszédét is. Sajnáljuk, hogy így jóformán kétharmadától elestünk. De hiába : rend mindenekelőtt, s nagyon roszul teszik, kik a rend rovására a rendetlen szabadsággal óhajtanának élni ez igen jó angol gyakorlat ellen, mely lehet ugyan kellemetlen néha, de a munka beosztása érdekében hasznos és szükséges mindég. Simonyi beszéde megszakadván, nekünk se marad egyéb hátra, mint befejezni e czikket s nyugton várni, mit hoz a holnap s a második fegyverfogás. A szabadelvű kör ma este 7 órakor Gór éve elnöklete alatt tartott értekezletén házi ügyekkel foglalkozott. A szállásra nézve kimondatott, hogy ha lhetséges, a kör jelen helyiségében marad. A tagsági díj évenkint 40 írtban állapíttatott meg, úgy a mint eddig volt, egyszer mindenkorra 10 írt járulván hozzá felszerelési költségekre. A képviselőház bíráló bizottságai közül ma délután 7 bizottság tartott ülést. Az I. a Bács megye hernyai kerület választása elleni kérvényt vette tárgyalás alá, és Vojnics Jakab választási ügyében vizsgálatot rendelt el, mert a házszabályok 53. §. értelmében vesztegetési gyanú forog fenn. A II. Künte József, a kéz d-orbai kerület képviselőjének választása elleni kérvényt tárgyalván, a határozathozatalt holnapra halasztotta. A III. a bártfai kerület választása ellen beadott kérvényt vette tárgyalás alá, s az ott megválasztott Hedry Ernő képviselőt igazoltnak jelentette ki. Az V. Antal Gyula, a siklósi kerület képviselője ellen beadott kérvényt tárgyalván, azt befejezte, az ítélet kihirdetését azonban holnap reggeli 9 órakor tartandó ülésében fogja eszközölni. A VI. a pápai kerület választása ellen beadott kérvényt vette tárgyalás alá és hosszas tanácskozás után Ráth Károly képviselőválasztási ügyében a vizsgálat elrendelését ítélte. A vizsgálat alapját fogja képezni 1-szer, hogy a házszabályok 53. §-a értelmében vesztegetési gyanú forog-e fenn, 2-szor, hogy a választásnak 1/a órai felfüggesztését mi okozta. A VII. a Baranya megye sásdi kerület választása elleni kérvényt visszautasította s az ott megválasztott Siskovics Tamás képviselőt igazoltnak ítélte. A IX. bíráló bizottság az eperjesi kerület választása ellen beadott kérvényt tárgyalta s az ott megválasztott Bujanovics Sándor képviselőt igazoltnak jelentette ki. Az országos befásítás ügyében egy határozott lépést tettek előre. A földreívelési, iparés kereskedelmi minisztérium Lukács Sándor urat mint miniszterbiztost utaztatja országszerte s most a közoktatási miniszter egy körrendeletet bocsátott ki valamennyi tanfelügyelőhöz, melyben azokat Lukács Sándor támogatására felhívja. Ez alkalommal mellékelte azon utasítást is, melyet a miniszteri biztos már ez ügyben kiadott. E szerint ez év őszén a községi faiskolákon kívül létesítendő és pedig községi költségen: a) A községi szélest) utczák, nagyobb térek, különösen a templom- és iskolatér segélyezése, b) A köz- és mellékutak alkalmas fákkal szegélyezése, c) A csordakutak mellékeinek a marhadelelőknek befásítása, hogy a forró nyári napokban egészséges menhelyben részesüljön a legelésző marha, d) Homokkötés a futóhomok tovább terjedésének gátlásául, e) Partos vidéken a vízmosások és partszakadások faültetésekkel orvoslása, f) A tagosított magán birtokrészek határainak élősövénynyel állandó jelölése. A közlekedési vállalatokhoz ismét intézett egy rendeletet a közlekedési miniszter a magyar nyelv alkalmazása tárgyában. Megelégedéssel constatálja a miniszter, hogy a duna-drávai, magyar ésszakkeleti és magyar nyugati vasutak már teljes érvényre emelték a magyar nyelvet a szolgálat minden ágában, de a többi hazai vasúttársaságok hivatalnokai közül még egy nagy rész éppen nem bírja a magyar nyelvet, nevezetesen az osztrák államvasutnál 61.5°/és a déli vasútnál 52°/0, a tiszai- és arad-temesvári vasútnál 46°/0, az első erdélyinél 28.8°/0, az alföldinél 48.5°/0, a kassa-oderberginél 43.3°/0, a magyar keletinél 23.3°/0, az első magyar-galicziai vasútnál 261/a%? a vágvölgyinél 49 %? a pécs-barcsinál 5.3°/0, a mohács pécsinél 12°/0, s végül a két utóbbi vasút pécsi forgalmi igazgatóságánál 54°/0; a szolgálati személyzetből sem bírja még a magyar nyelvet az osztrák államvasútná 53.6°/6, a déli vasútnál 25°/0, a tiszai- és arad-temesvári vasútnál 6°/0, az első erdélyinél 23°/0, az alföldinél 14 6°/0, a kasse-oderberginél 58°/0, a magyar keletinél 3°/0, az első magyar-galicziainál 19°/0, a vágvölgyinél 45.7°/0, a pécs-barcsinál 30°/0, és a pécs-mohácsinál 44 6°/0. Haladása magyar nyelv megtanulásában csak az alsóbb fokú hivatalnokoknál és a szolgálati személyzetnél mutatkozik, míg a főbb hivatalnokok kevés kivétellel e tekintetben nem tettek haladást, s így provokálják maguk ellenében a kormány beavatkozását. Sajnálattal constatálja a miniszter, hogy ennél fogva az idegen ajkú régibb erők megtartására irányzott szándéka nagyrészben meghiúsultnak tekinthető, mert alig tehető fel, hogy akik a négy éven át nem tanulták meg, most a véghatáridőig 1876. jan. 1-jéig magukévá tegyék a magyar nyelvet. A miniszter határozottan kijelenti, hogy a kormány újabb halasztást nem enged, s a miniszter elvárja az igazgatóságoktól, hogy akkor intézkedjenek, miszerint a magyar nyelvet nem értő hivatalnokok akadályt ne képezzenek a magyar nyelv alkalmazására nézve. További emlékeztetéseket a kormány nem fog kibocsátani, hanem egyes felmerülő esetekben arra fog szorítkozni, hogy az e tekintetben kibocsátott és egyedül irányadó rendeletek szigorúan alkalmaztassanak. A budapest-belvárosi választásra vonatkozólag a központi választmány a következő határozatot közli. A képviselőház elnökségének 1875. évi szeptember hó 8-án 48. sz. alatt kelt leiratával Budapest főváros pest-belvárosi választókerületében, Deák Ferencz megválasztott országgyűlési képviselő lemondása folytán, utóbbi képviselőválasztás lett elrendelve. A magas képviselőház elnökségének ezen leirata és az 1874. évi XXXIII. t. sz. 62-ik §-a alapján Budapest főváros központi választmánya ezennel közhírré teszi, hogy a pest-belvárosi választókerület tekintetében elrendelt időközi választás napjául I. 1875. évi szeptember hó 23-ika tűzetett ki. A választás vezérletére, az 1874 XXXIII. t. sz. 59. §-a értelmében két szavazatszedő küldöttség alakíttatott, és e küldöttségek tagjaivá megválasztatták : Havas Ignácz, választási elnök, Kléb István, küldöttségi elnök, Apáthy István, Morlin Imre elnöki helyettesek, Toperczer János, Győry Elek jegyzők, Burghardt István, Capdebó István jegyzői helyettesük. A választási eljárás a fent kitűzött napon reggeli 8 órakor veszi kezdetét és a törvény értelmében megszakítás nélkül folytattatik. A választás helyéül a főváros IV. kerületében fekvő régi városház (városház-tér) első emeleti tanács-termet ftzeteti ki. Ezen helyiségben mindkét szavazatszedő küldöttség fog működni, és azon körülményt, hogy a választók a szavazatszedő küldöttséghez mely módon osztatnak be, a választási elnök határozza meg, mely intézkedés a szavazó helyiségben kifüggesztett hirdetményben fog közzététetni. Kelt Budapest főváros központi választmányának 1875. évi szeptember hó 11-kén tartott üléséből. Kamermayer Károly, s. k., polgármester, közp, vál. elnök. Kunz Jenő s. k. közp, vál. jegyző. Amint hitelt érdemlő kutforrásból értesülünk, a közlekedési minisztériumban semmi hajlamot nem mutatnak a galicziai vasutak fajióját előmozdítani. Nem szükséges mondanunk, hogy teljesen helyeseljük. Kölcsönök felajánlásával ostromolják mostanában a pénzügyminisztert. Tegnap is járt nála egy angol, ki a dohánymonopólium bérbeadása fejében kínált pénzt, de a miniszter azt felelte, hogy eszében sidől a dohánymonopólium bérbeadása. Ekkor az angol azt kérdezte, hogy minő más zálogot tudna nyújtani a miniszter. Az angolt erre a következő szavakkal búcsúztatta el a miniszter: „Magyarország nevében nem ajánlok zálogot senkinek, csak Magyarország hitelét, de az urnák még azt sem.“ A kereskedelmi törvény életbeléptetése tárgyában egy némely lap közelebb felszólalt, s csodálkozva megütődött azon, hogy e törvény végrehajtására nézve a miniszter még mindeddig nem bocsátotta ki rendeleteit. Ez ügyre vonatkozólag a rP. Lloyd“ mai reggeli száma a következő, hiteles forrásból kapott felvilágosítást közli : „A kereskedelmi miniszter szigorúan ragaszkodik azon, az országgyűlésen tett kijelentéséhez, hogy a kereskedelmi törvény 1876. január 1 én életbe fog lépni; legjobb reménye van, hogy ezen határidőre meg fogjatehetni az előkészítő lépéseket. A kormány azt hiszi, hogy az új keresktörvény a csőd- és váltótörvényjavaslat elfogadása előtt is életbe léphet, hisz a törvényhozás is kiváló sürgősséggel fogadta el a keresőtörvényt, anélkül, hogy ama másik két törvény is megalkottatott volna. Ezen körülmény miatt, igaz, hogy sok ügy nem lesz kielégítően rendezve, nem egy kérdés egész megoldatlan marad, de jobb, ha az új keresktörvény hatályba lépte által legalább a legfontosabb kérdések oldatnak meg, a leglényegesebb pontok szabályoztatak, mint hogyha a jogbiztonság hiánya egész jelenlegi terjedelmében tartatik fenn, így pl. jelenleg vagy kétszáz közkereseti társulat áll fenn, minden törvényes szabályozás nélkül, ezekre nézve a legnagyobb előny volna, ha főszabványaikat az új keresktörvény szerint lehetne megállapítani. Ha ezen szabályozás elhalasztatnék, csupán, azért mert elavult csődtörvényünk a csőd esetére nem tartalmaz intézkedéseket, ez annyit tenne, hogy 99 kérdésre nézve lemondunk a megoldás lehetőségéről, mert a századikat nem tudjuk megoldani. A kereskedelmi törvénykönyv életbeléptetéséhez 3 rendelet szükséges: 1. Rendelet a céglajstromok berendezése és vezetéséről; ennek vázlatát a két minisztérium már hónapokkal ezelőtt készítette el és átküldte az igazságügyi minisztériumhoz. Az igazságügyminiszter véleményadás végett kiadta a keresk. és váltótörvényszék több bírájának, s ezek véleménye alapján hozzájárult a rendelet alapelveihez. A javadatot kiadják még szakértői bizottságnak, melynek tárgyalásain a horvát, bán küldötte is rézi veend, és a mely végleg megállapítja a rendeletet. 2. Rendelet az állami kereskedelmi vállalatok czégbejegyzéséről. E renndelet alapeveit a keresk. miniszteriumban egybehívott, a különfle minisztériumok tagjaiból állott bizottság augusztus 28-án állapította meg; a rendelet elkészült és ugyanezen vegyes bizottság f. hó 10-én véglegeseit szövegezte is. 3. Rendelet a bíróságok illetékességéről és eljárásáról kereskedelmi ügyekben. Ezen rendelet kidolgozásához az igazságügyminisztérium kebelében már hozzá fogtak. E szerint az előmunkálatok részben kifejeztettek, részben foganatba vannak véve, és így bizton remélhető, hogy az új kereskedelmi törvénykönyv jövő évi január 1-én minden nehézség nélkül fog életbe léphetni.“ A „N. Fr. Presse“ mai száma felsorolva a magyar kormány vámügyi propositióit, helyesli a nyers termékek vámmentességét, de nem tud egyetérteni a félgyártmányok vámmentességével, sem az egész gyártmányok vámjának leszállításával. Más szóval, tőlünk szívesen fogad minden áldozatot, de arról, hogy Ausztria is hozzon ellenáldozatokat, nem igen akar hallani. Reméljük, idővel még olcsóbban adja. A válasz felirati vitára a szabadelvű párt részéről Móricz Pál íratta fel magát szólásra, az ellenzék részéről pedig Miletics Sz.vetozár, Hegyessy Márton, Helfy Ignácz, Ponyt Mihály, Madarász Jenő, Hegedűs László, Mocsáry Lajos, Ragályi Nándor és Irányi Dániel fognak beszélni. A katonai beszállásolás ügyében a közös hadügyminisztériumában a magyar és osztrák honvédelmi minisztériumokkal tárgyalásokat folytatnak, melyek eddg még végleges eredményre nem vezettek Minthogy azonban a katonabeszállásolás nálunk sok panaszra ad okot, a kormány, miként a „P. Lloyd“ értesül, a múlt országgyűlés végén benyújtott, most részben módosított javaslatot a katonabeszállásolási költségek megtérítéséről elő fogja terjeszteni a jelen országgyűlésnek is, és sürgetni fogja intézését. A képviselőház Illik bíráló bizottsága tegnap délután tárgyalta Fugh Károly, a kőszegi kerület képviselőjének választása ellen beadott kérvényt. A kérvényt beadók közül jelen voltak: Schlamatinger András és Kovács József, Frigh védői voltak Szovják Hugó és Szabó László ügyvédek. A viszontválaszok meghallgatása után a bizottság a nyilvánosság kizárásával egy órai tanácskozás után 4 szazattal 2 ellenében az elnök által kijelentett következő ítéletet hozta : a kőszegi kerület képviselője igazoltatik, egyszersmind azt határozta, hogy mivel a kérvény nem minden indok nélkül támasztatott, a felek költségigényei megszüntettetnek. A vámügyi értekezletben részt vesznek a külügyminisztérium részéről. Konradsheim, az osztr. kereskedelmi minisztérium részéről Charvat és Wörz osztályfőnökök, az osztrák pénzügyminisztérium részéről Wagner osztálytanácsos. A magyar kormány meghatalmazottjai a kereskedelmi minisztériumtól Horn államtitkár és Mattekovics osztálytanácsos, a pénzügyminisztérium részéről b. Salmen és Merfort lovag osztálytanácsosok. A függetlenségi párt válaszfelirati javaslata. Felséges császár és Apostoli Király! Hódolatteljes tisztelettel hallottuk a trónbeszédet, melylyel Felséged az 1875. évi aug. 28-ára összehívott országgyűlést megnyitotta. Örömmel értettük meg, hogy Felséged reménynyel és bizalommal nyitja meg a jelen országgyűlést, mely nagy fontosságú kérdések megoldására van hivatva. Annál nagyobb örömmel telt el szívünk ezen biztató szavak vallatára, minél mélyebb azon hazafiús aggodalom, melylyel hazánk állapotára tekintünk. Tisztelettel párosult feszült figyelemmel hallgattuk végig a biztató szavakkal kezdődött trónbeszédet, de fájdalommal vagyunk kénytelenek kijelenteni, miszerint annak egész folyamában nem találtuk fel azt, ami bennünket feljogosítana osztozni Felséged bizalomteljes reményében. Azt vártuk, és a parlamentáris kormányzat természetéből folyólag jogosan várhattuk, hogy ezen trónbeszédben, melyet Felséged felelős miniszterelnöke kezéből vett át, fel fogjuk végre találni főbb elveiben való jelzését azon törvényhozási intézkedéseknek, melyeket Felséged kormánya az ország nagy bajainak orvoslására, zilált pénzügyi és hitelviszonyaink rendezésére az országgyűlés elébe terjeszteni szándékozik. Azonban Felséged királyi beszédének meghallgatása után épp oly kevéssé vagyunk tájékozva Felséged kormányának nézetei, szándékai és politikája iránt, mint eddig voltunk. Pedig, midőn az ország állapota oly komoly, annyira aggasztó, sőt vészteljes, hogy Felséged maga királyi széféről tartotta szükségesnek bennünket arra figyelmeztetni, hogy Magyarország tekintélye, hitele, sőt maga állami tétele van kockán, nem tennénk eleget sem hazánk, sem Felséged iránt tartozó kötelességünknek, ha mint a nemzet képviseli Felséged felelős kormányától az ország nagy bajainak orvoslására, pénz- és hitelügyeink rendezésére czélzó intézkedésekről kellő felvilágosítást nem követelnénk. Igenis, Felséges Úr ! mi élénken érezzük és fájdalommal látjuk hazánknak romlását s azt elsősorban az 1867. évben létrejött államrendezésnek, továbbá az ország kormányán egymást azóta felváltott miniszterek rész kormányzásának és gazdálkodásának tulajdonítjuk. Azon közjogi törvények, melyek a szent István koronájához tartozó országokat és a Felséged