Ellenőr, 1875. december (7. évfolyam, 332-361. szám)

1875-12-03 / 334. szám

Előfizetési árak: Egész évre . . 20 frt — kr. j Évnegyedre . . 5 frt — kr félévre ... 10 „ — „ j Egy hónapra . 1 „ 80 „ Egyes szánt ára­ló krajzzár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor utcza 6. az. .Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. 334. szám. Hirdetések felvétele Budapesten, nádor-nteza 6. szám (Légrády testvérek Irodájában.) Kiadó­hivatala: Előfizethetni helyben és posta útján, nádor-nteza 6. sz. a. A lap szétküldésre vonatkozó reclamatiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. POLITIKAI NAPILAP. Budapest, péntek, deczember 3. 1875. TV. évfolyam. Az „Ellenőr“ ára mint eddig: Egy évre........................................20 forint — kr. Félévre......................................10 „ — kr. Negyedévre.............................5 » — kr. Egy hóra..................................1­­80 kr. Az előfizetést — postai utón vagy sze­mélyesen — nyugtázza az „Ellenőr“ kiadó­hivatala (Pesten, nádor-utcza, 6. sz.) Százalék a könyvárusi utón történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. TÁVIRATOK. Bécs, decz. 2. (Az „Ellenőr“ eredeti táv­irata.) A vasútügyi bizottságban tegnap heves vita fejlődött ki a kormány vasúti pro­­grar­mja fölött, melyet Chrauietzky miniszter eré­lyesen védelmezett , új vonalak építését hangsú­lyozta. A bizottság két ellentétes csoportra oszlott, melyek egyike „takarékossági okokból“ a legkö­zelebbi jövőben mindennemű vasúti építkezést per­­korrestál. Az első ülésben a bizottság nem hatá­rozott, hanem 7 tagú albizottságot küldött ki, melynek négy tagja határozottan ellenzi, három pedig feltételesen pártolja a vasútépítést. Madrid, decz. 2. (Az „Ellenőr“ eredeti távirata.) Egy minisztertanácsban, melyben Quesada és Martinez Campos tábornokok is részt vettek, k­é­t öt-öt, hadosztályból álló hadsereg alakítása határozhatott­­), melyeknek egyike Campos vezér­lete alatt Navarrábban, másika Quesada alatt a baszk tartományokban fog működni. Bécs, decz. 2. A „Fremdenblatt“ holnapi száma közli, hogy a „Times“ állítása, miszerint az osztrák-magyar és orosz alkudozások a keleti kérdésre vonatkozólag sikertelenek maradtak, tel­jesen alaptalan; mi a három császári kabinet közti nézetcser­t illeti, az osztrák javaslatok Sz.­Péter­­várott elvileg már rég elfogadtattak, most még csak a részletek vannak függőben, mikre nézve végleges határozás a császárnak és Gorcsakoffnak visszatértekor fog történni. Bécs, decz. 2. Az igazságügyi bizottság el­fogadta a bagatell-eljárásnak jogi ügyekben egész 50 írtig való kiterjesztésére vonatkozó törvényja­vaslatát. A bizottságnak az állami előirányzatról szóló jelentése csak holnap fog kiosztatni. Elnök az általános vita tartamáig naponkinti két gyűlés megtartását szándékozik kitűzni. A részletes vita­tárgyalás a rendes napi, de hosszabb gyűlésekben fog lebonyolttatni. Berlin, decz. 2. A birodalmi tanács mai ülése a képviselőház tanácstermében támadt tűz miatt megzavart­at­ott­a a tüzet, azonnal eloltották. B ’nSiurest, decz. 2. Németország hivatalo­san értesíté a romániai kormányt, hogy kész vele kereskedelmi szerződést kötni. — A senatus a metropolitát választó elnökének. — A fejede­lem a bukaresti bank alapszabályait jóváhagy­ta ; a bank néhány nap múlva lép tevékeny­ségbe. Versailles, decz. 2. A föloszlatási indítvá­nyok megvizsgálására kiküldött bizottság megvá­lasztatott; áll a jobboldal 9, és a baloldal 6 tag­jából; valamennyien a minél előbbi föloszlatás iránt nyilatkoztak.___________ * Bécs, decz. 2. (Zárlat) Hitelrészvény 200.90. Gali­­cziai 203.75. Államvasut 204.25. Rente 69.40. 1860-as 111.80. 1864-es 133.50. Ezüst 106.-. London 113.55. Unió Bank 76.75. Által, épitőbank 8.25. Magy. Földhite­l.—. Anglo-Austrian 96.90. Lombard 107 25. Tramway 83.—. Hitelsorsjegy 165.75. Napoleondor 909.—. Arany 5.36. Frankfurt 55.65. Porosz pénzutasv. 69.35. Török sorsjegy 31.—. Anglo építő bank 19.50. Municipalbank Berlin, decz. 2. (Kezdet) Galicziai —.—. Lombard 188. —. Ezüst-jöved. —.—. 1860-as —.—. Bécs —.— Romániai —. Allamvasút 493.50. Papir-jöved. —. Hi­telsorsjegy —1864-es —. Hitelrészvény 321.50. Magy. sorsjegy —. Berlin, decz. 2. (Zárlat) Galicziai 89.—. Lombard 189. —. Ezüst-jöved. 65.10. 1860-as 109.— Bécs 175.80 Romániai 28.65. Államvasut 498.80. Papir-jöved. 61.30. Hi­telsorsjegy 381.—. 1864-es 300.—. Hitelrészvény 322.— Magy. sorsjegy 160.—. Paris, decz. 2. (Zárlat) 3. Évjárulék 66.20. Olasz Évjárulék 72.27. Mobilier Hitelr. 186. .Töröksorsjegy 69.25 5°0 Évjárulék 104.40. Oszt. államvasut 623.—. Lombard 230.—. Oszt. földhitelrészv. —. Frankfurt, decz. 2. (Kezdet) Váltóárf. Bécsre —.—. Osztr. bank.-részv. —.—. 1860-as —.—. Évjáru­léki papir —. Lombard 93.50. Magy. sorsj.----­Osztr. hitelrészv. 158.80. Osztr. államvasp. rész. 248.80 1864-es —. Évjárulék ezüst —. Galicziai —. Győr Gráczi —. Frankfurt, decz. 2. (Zárlat.) Váltóárf. Bécsre 177.25. Osztr. bank-részv. 796.50. 1860. 108.’re- Évjárulék papir 61.28. Lombard 91.50. Magy. sorsjegy 163.—. Osztr. hit­­részv. 159.25. Osztr. államvasp. részvénytársa­ság 246.—. 1864. 300.—. Évjárulék ezüst 64.50. Galicziai 170.25. Győr-Gráczi —.—. Utolsó posta. A suezi­ csatorna-ügyre vonatkozólag a brüsseli „National“ azt jelenti, hogy Oroszország az ügy neutralizálása czéljából egy európai conferentia egy behívását szándékolja egy eu­rópai bizottság vezetése alatt, melynek elnökségét Hollandia, alelnökségét Anglia vezetendi. Ezen je­lentést tévesnek jelzik. A franczia nemzetgyűlésben, egy lap jelen­tése szerint, a Lavergne-csoport ismét egyesült a baloldallal a senatorok megválasztásában , a megál­lapított névsorról csak a bonapartisták vannak ki­hagyva. A sorozat szerint 30 senator esnék a baloldalra, 30 a jobbra és a Lavergne-csoportra, 15 senatort pedig szabadon választhat minden egyes képviselő. A „Temps“ szerint azonban megegye­zés még nem jött létre, mert a baloldal 50 sena­tort akar saját kebléből kijelölni s csak 25 he­lyet engedne át esetleges szövetségeseinek. A nemzetgyűlés végleg elfogadott egy repub­likánus módosítást, mely szerint szigorú büntetés Budapest, dec­ember 2. Budapest, dec­ember 2. A bankkérdésről kívánunk szóllani. Nem azon okból teszszük ezt, hogy a kérdést ne hagyjuk elaludni, s a kormányt és intéző köröket sürgessük, elmondván újra, a­mit már annyiszor elmondtunk mi is, mások is, hogy önálló magyar jegybank nélkül pénz­ügyi állapotaink szilárdságot nem nyerhet­nek. Nem. A jelenlegi kormány kitűzött czéljai felé komolyan törekszik, s a­mit a trónbeszédben, s azóta is nem egy nyilat­kozatában ígért, azt meg is fogja tartani. Erről meg vagyunk győződve. Hanem felszólalunk azért, hogy jelez­zük az álláspontot, melyből kiindulva mi a bankkérdést megoldandónak tartjuk, mert elérkezettnek látjuk az időt, melyen túl a megoldás halogatása alig lenne megbocsát­ható. És felszólalunk azért, mert az osz­trákoknak tetszik ezt a kérdést is kompli­­cálni egy másikkal, s ezzel szemben szüksé­ges, hogy a magunk felfogását határozottan kitüntessük. Az osztrákok azt mondják — maga az osztrák kormány is így nyilatkozott — hogy a bankkérdés megoldását meg kell előznie a valuta rendezésének. Ha nem is veszszük tekintetbe azt, hogy ekkor az osztrákoknak módjukban állana a valuta­rendezés haloga­tása által a magyar bank felállítását akár évekre is elodázni, s így a mi bank­felállí­­tási jogunkat illusóriussá tenni, mi ellenke­zőleg éppen azt állítjuk, hogy a bankkérdés megoldását nem kell szükségkép megelőznie a valuta rendezésének, s ez áll a monarchia mindkét államára nézve. Az osztrák nem­zeti bank jelen szervezete és pénzereje mel­lett a valuta helyreállítása nem is képzel­hető, s mi úgy vagyunk meggyőződve, hogy a valuta helyreállítása Ausztriára nézve is csak akkor válik lehetségessé, ha Magyar­­ország a maga önálló bankját felállítja. Nem fogadjuk el tehát a két kérdés komplicálását. Az önálló magyar bank fel­állítása megelőzheti a valuta helyreállítását, sőt a két kérdés között csak annyiban is­merünk el összefüggést, a­mennyiben az utóbbi­nak, tudniillik a valuta helyreállításának feltétele az önálló magyar bank előleges felállítása. A valuta helyreállítására csak ebből meríthetjük a nélkülözhetlen anyagi erőt, valamint Ausztria is csak abból me­rítheti, ha az osztrák nemzeti bank jelen organismusát gyökeresen megváltoztatja. A másik, a­mit szintén ki kell jelen­tenünk, az, hogy mi az önálló magyar bank felállításának lehetőségét nem látjuk elvá­­laszthatlanul az osztrák nemzeti bankhoz és az osztrák pénzerőkhöz fűzve. Ha teljes garancziát nyerünk arra nézve, hogy az a magyar bank, melyet mi osztrák pénzerővel állítunk fel, valóban az lesz, a­minek mi kívánjuk, s a­milyenre szükségünk van, ám akkor szívesen reflectálunk első­sorban ő reájuk. Miért ne? Mi a kettőnk között kifejlődött viszony fontosságát és értékét felfogjuk és becsüljük, s legkevésbbé van okunk azt kicsinyein a jelenlegi viszonyok között, de meg van vonva a határ, melyen túl nem mehetünk. Ezen a határon belül van az is, hogy bankunk az ország érde­keinek szolgálatában és hitelviszonyaink ja­vításában megtegye mindazt, amit tőle várunk. Ha azonban erre nézve az osztrák pénzerők mellett garanciát nem nyerhetünk, akkor előttünk a külföld, mely, ha hozzá­fordulunk, bizonyosan nem fog bennünket visszautasítani, kivált nem most, midőn té­nyekből ítélheti meg, hogy reális politikát folytatunk. Nem kell azt hinni, hogy a külföld nem informálja magát alaposabban viszo­nyaink felől, mint a­milyen informatiót me­ríthet bécsi lapokból vagy bécsi levelekből. Ma az európai pénzpiac­ot már direct ér­dekek kötik Magyarországhoz, s nem kerüli el figyelmét semmi sem. Tudja jól, hogy mi érdemessé tettük magunkat a bizalomra, s e bizalommal meg is fog ajándékozni, ha az osztrák pénzerők netalán vonakodnának is, mert be fogja látni, hogy Magyar­­országot éppen egy önálló bank teszi ké­pessé kötelezettségeinek pontos teljesítésére, s az lesz fejlődésének biztosítéka. Fontolják meg ezeket osztrák barátaink, s hagyjanak fel a kérdések komplicálásával, mert ez bennünket zavarba hozni nem fog, s csak maguknak ártanak, ha ebben is a végső eszközökre kényszerítenek, mert higg­­yék el, hogy mi ezekhez nem szívesen nyú­lunk, s őszintén óhajtjuk, sőt a magunk érdekében állónak is látjuk, hogy a közöt­tünk fennforgó anyagi kérdéseket kölcsö­nös egyetértéssel, egymásra támaszkodva oldjuk meg. A bankkérdésre nézve azonban ez le­hetetlenné válik, ha továbbá is a valuta rendezésétől teszik függővé. A valuta ren­dezésének mikéntjét megállapíthatjuk az­után, ha mi önálló bankkal bírunk, s ők is újraszervezik bankjukat, mely most nem szolgálja sem a mi érdekeinket, s az övékét sem úgy mint kellene. Míg ezek be nem következnek, addig nem látjuk a valuta rendezésének lehetőségét, éri azon kormányhivatalnokokat, a­kik szavazó­jegyeket és váll­körözvényeket terjesztenek. A hivatalos candidatura ezen veszélye miatt, számos a kormányt pártoló képviselő, a­ki azzal fenye­getőzik, hogy a választók és a republikánusok tá­mogatásának (a választásokba) megnyerése vé­gett a sajtótörvény tárgyalásában az ellenzék­hez fog szegődni. Uj miniszterválság van tehát kilátásban. B­udapesti színlapok. Budapest, pénteken, deczember 3. 1875. Nemzeti színház. Népszínház. Bérlet 195. szám. SÖLDUSNÉ LUIZA asszony A Benoiton család, mint vendég. Vígjáték 5 felv. Irta Sardou . Másodszor • V. Fordította Csepregi Lajos. An­go­l asszony Személyek­ leánya. Benoiton Szigeti József Operette 3 szakaszban. Ze-Théodule Szigeti Jolán nejét szerné Lecocq. Fanfan Alszegi Irma Személyek: Mártha Lendvayné Angot Soldosné assz. Jeanette Helvey Laura Lange k. a. Daray Karolina Camilla Molnárné Pomponet Szabó Kandi Didier Nagy Ange Pitou Kápolnai Stéphen Halmi Larivaudiére Solymosi Formiehel Komáromy Trénitz Együd Prudent Vizvári Louchard Zádor Clotilde Sz.-Prielle Corn. Huszár kap. Tihanyi Adolphine Szathmáry L.-né­­ Amaranthe Klárné Champrosé Náday Piperkőcz Dancz Lajos Julia Császárné Öreg úr Téréz Komorna Kölesi Mari Javotte Szigeti Lujza Kezdete 7 órakor. Teréz Árvai Gizella — Kezdete 7 órakor, Széll K­álmá­n párügymin­­ara rente köl­csön megkötése ügyében holnap Bécsbe utazik, s al­kalmasint vasárnap jön vissza. Vele megy Weninger is. Hanseman holnap érkezik Bécsbe. A kölcsön­­kötés aláírása valószínűleg szombaton történik. Ed­dig csak annyit vallottunk róla, hogy hat százalékos arányban és adómentes, cirsusa pedig körülbe­­lől az lesz, ami volt a 153 milliós kölcsön első felének kibocsátása. Megjegyzendő —értesítőnk szerint — a körülmény, hogy voltak más ajánlkozók is, de egyik sem olyan előnyös ajánlattal mint Rot­hs­c­h i­­­dé­k. A képviselőház közigazgatási bizottsága mai ülésében, melyben jelen volt a miniszterelnök, véglegesen megállapította a közigazgatási bizottságra vonatkozó törvényja­vaslat szövegét s erre vonatkozó jelentését hitele­sítette. Előadóul G­u­tt­n­e­r Gyula választatott, ki a jelentést holnap mutatja be a háznak. A bizott­ság jelentésében felemlíti egy felsőbb közigaz­gatási fegyelmi bíróság felállításának szükségét. A városok azon kérelmének, hogy a törvény­­javaslat a városokra ki ne terjesztessék, hely nem adatott. Tárgyalás alá került továbbá a fegyelmi választmányról szóló törvényjavaslat, me­lyet a bizottság csekély módosításokkal elfogadott. A bizottság végül elhatározta, hogy míg a házban kettős ülések lesznek, ülést nem tart. A kereskedelmi törvény életbelép­tetése iránt a kormány a kellő intézkedéseket meg­tette s a szükséges rendeleteket kibocsátotta, így ma már mi sem gátolja, hogy a kereskedőkre oly fontos törvény 1876. január 1-én hatályba lépjen. A hivatalos lap mai számában erről a következő rendelet intézkedik: „Az 1875. XXXVII. t. sz. 566. §-ában nyert felhatalmazás folytán az ezen törvényczikkben fog­lalt kereskedelmi törvényt 1876. évi január 1­étől fogva a magyar korona egész területére léptetem életbe. Budapesten, 1875. deczember hó 1-én. Báró Simonyi Lajos, s. k.“ E rendelet kapcsában a „Budapesti Közlöny“ még két fontos szabályrendeletet is közöl. Egyiket adjuk ma alább, másikat adni fogjuk holnap. A képviselőház igazságügyi bi­zottsága ma d. u. 5 órakor tartott ülésében tár­gyalás alá vette a kir. bíróságoknál és ügyészségeknél alkalmazandó fize­tési fokozatokról szóló törvényjavaslatot. A bizottság jelen volt tagjainak mindenike elvileg elfogadja ugyan a fokozatos fizetési rend­szert, azonban nem úgy mint azt a törvényjavaslat czélozza , t. i. a mostani fizetés­minimumnál alacsonyabb másodfokú fizetés megállapításával; továbbá, miután a törvényjavaslat pénzügyi szempontból a fizetések leszállítására van irányozva, s a bizottság többsége a javaslatot általánosság­ban tárgyalás alapjául sem fogadta el. Előadóul választatott Horánszky Nándor. Buffet. A „Pester Lloyd“ igen mulatságos kezd lenni s alig telik el nap, melyen valamit vagy va­lakit ki ne figurázna. S ma reggel már annyira ment hatalmas kedve, hogy egyenesen hahota tárgya gyanánt mutatja be „európai“ közönségé­nek az egész magyar parliament értelmi színvona­lát. Szerinte ugyanis a Kautz Gyula tegnapi be­szédét azért hallgatta figyelemmel és nem tetszés nélkül a Ház, mert a közgazdászat és pénzügyi tudomány olyan elemi igazságait adta, melyek még a törvényhozó­ testület tagjainak belátási képes­ségét sem haladták meg. Mindez igen élvezetes ötlet a „Pester Lloyd“ részéről kétségtelenül , s nagy köszönettel tartozik neki a nemzet, hogy ezekben a szomorú napokban olyan elmés tud lenni a magyar országgyűlés itthoni tekintélyének és külföldi hite­* * * Nekünk azonban úgy tetszik, hogy az a köz­­igazgatási tudomány van bőrből, ami a „Nemzeti Hírlap“-ban Függ. Még­pedig Zólyom vármegye kitűnő alispánjának a bőréből. Isten bocsássa meg neki. No, de se baj. Most már legalább megvan a legale testimonium, minus esküdt, arra nézve, hogy az autonómiai igazgatás lényege az ingyenes szolgálat lévén, ergo fizetéses tisztviselőket kell kinevezni. Mert ha a fizetéses tisztviselőt kinevez­zük, azt rögtön megszállja az isten ingyenes ke­gyelme minden elképzelhető tökéletességgel. Világos. * * * Ezzel az ingyenes lényeggel különben megle­hetősen kurnézni áll a dolog. Valaki beteg. Orvosság kell neki. Az a kér­dés már most, mi arra a betegre nézve a lényeges. Az-e, hogy azt az orvosságot ingyen kapja, vagy az, hogy meggyógyuljon tőle? Az adminisztrativ beteg. Ha a betegre nézve csakugyan az a lényeges, hogy ingyen kapja az orvosságot, akkor szíves örömest ismerjük el a theóriát, hogy az önkormányzati igazgatás lényege az ingyenes szolgálat. De ha véletlenül talán mégis az volna a lényeges dolog, hogy az adminisztratió meggyógyuljon ? Hát ha meggondolnák ? * * * Egy pusztuló fajról beszélt tegnap szomorúan komoly dolgokat a kisebbik Simonyi. A magyar kis­birtokos osztály, a sokat gúnyolt, sokat szen­vedett, szegény hétszilvafás nemesség pusztulásáról beszélt. Arany János megírta Világos után a „Nagy­­idai Czigányokat“. S „egy küzdelemre, mely vi­lágcsoda, kétségbeesett kaczaj jön Nagyida“. Ide szolgáljon e példa. Egy „tekintetes asszony“ cselédje beköszönt a szomszéd „tekintetes“ asszonyhoz. — Csókolom kezeit, és tiszteli alésson a teins asszonyt a teins asszonyom, s kéret egy zsákot kölcsön, mert a felső teinsasszonytól kölcsönöztünk egy véka árpát, és a malomba kéri vinni. — Tisztelem szépen a teins asszonyt. De az egy­ik zsákon az öreg tevisin fekszik betegen, a rongyosban pedig a fiatal úr futott ki a ma­­lacz után, mert esik . . . . . . Hát senki nem nevet? Szegény pusztuló faj­­­lének rovására. Meg kell vallani minden esetre, hogy furcsa időt szemelt ki a parliament csúffá té­telére — pourrire. Hanem ha a „Pester Lloyd“ utoljára is csak azt akarta kitüntetni, hogy a Kausz Gyula beszédénél magasabb röptű elmél­kedéseket követel a képviselőházban, ugyan kér­dem, miért nem szól hát Falk Miksa képviselő úr vagy azon egykét társa, kiket nem tart egy éves tanulóknak a törvényhozók közt? Elő azzal a véka alatt lobogó tudománynyal, hadd me­legedjünk fényes hevénél mi is, kik nem értünk a közgazdászai mélységes és rejtelmes titkok ki­találásához s beérjük, gyermekészszel, az egyszerű igazságok kijelentésével is. Vagy tán nem is lehet okos ember senki, ha nem jár a tőzsdére? s tán nem is érdemes komolyan szólani csak azokhoz, kik a krach előtti kövér esztendők húsos fazékai­­ból kanállal ették az ismereteket? * A „Pester Lloyd“ mai czikke nagy fel­háborodást keltett a képviselők közt, s ez az oka, hogy a fennebbi sorokat nem láttam feleslegesek­nek t. laptársunk figyelmeztetésére. Mert van olyan tréfa is, a mi megárthat. Az egyének irányában — midőn megérdemlik — helyén lehet s mulat­tathat is a pers­i fi age — és hanc veniam petimnsque damusque vicissim — de kérjük t. kollegánkat, figyelmeztesse lapja uj genre-jének mivelőjét, hogy a magyar országgyű­lés hírnevének discreditírozása igen komi­kus ötlet lehet ugyan, de olyan elménczkedés, a­melyről mondani szokás, hogy „fele sem tréfa“. A kolozsvári bányaigazgatóság­­n­a­k áthelyezése ügyében, ma az erdélyi képvise­lők értekezletet tartottak. Szóba hozatott, hogy ez ügyben a kormányhoz interpellatio intéztessék; bővebb megvitatás után azonban az értekezlet az interpellatio megtételét mellőzte, s abban állapodott meg, hogy, tekintve azt, hogy a képviselőház a pénzügyminiszteri költségvetés tárgyalása alkalmá­val a tételt megszavazta, — mely az igazgatóság mostani székhelyére vonatkozik, — megbízza az értekezlet elnökét, ki egyszersmind Kolozsvár városa képviselője, hogy a pénzügyminiszternél az érte­kezlet nevében oda hasson, hogy ezen ügyet Er­dély érdekében intézze el a kormány. N­­o I m­­. A „Nemzeti Hírlap“ egy idő óta mulatságos érzékeny történeteket közöl, ritkított garmonddal és ciceróval. Ritkított garmonddal a trafik do­hányról. Ciceróval a közigazgatásról. Az alaposság, szakértelem és komolyság egyenlő mérve, mely e két rendbeli közleményekben oly megha­tóan nyilatkozik, nem ok nélkül keltötte fel a gyanút, hogy a „Nemzeti Hírlap“-ban ugyanaz a toll a­dministrál, a­mely trafikázik. Ma végre ki-„Fügh“-eszt, a ta újság, egy szolgabirót a kirakatba, s fölfedezteti általa, hogy II. Frigyes császár bőrből csináltatott pénzt, és ez neveztetik magyar közigazgatásnak. Mihez képpest általánossá kezd válni a véle­mény, hogy a trafik-czikkeket is szolgabirák Írják a „Nemzeti Hírlap“-nak. Újabb mesterkedések. Bécsi szelet érzünk megint. Bécsi szél­ben új mesterkedést. Mert bámulatos a mű­vészetek és mesterségek haladása a mai vi­lágban. Ólomból ezüstöt, üvegből gyémán­tot, és Kis-Szebenben londoni spanyolviasz­kot készítenek. A rongyokból pedig bécsi új­ságot, hogy legyen miben ezüstnek­ hirdetni az ólmot, az üveget gyémántnak. És az osz­trák publikum ezt kész igazságnak veszi. Bizonyosan elhiszi azt is, amit most írnak lapjai. T. i. arról fuj most a bécsi lapok szele fütyölésképpen szép mesét, hogy ha a vámszövetség felmondása előtt meg nem ijedtünk, ijedjünk meg a felmondás után. Nem is kívánjuk, hogy a mi kedvünkért ne fütyörözhessen magának bátorítóul, aki sö­tétben maradt. Hiszen aki tapogatódzva zör­get maga körül, miért ne hihetne az, hogy mást ijesztget a vámszövetség felmondása után, azon haszon reményében, mely a fel­mondás előtt be nem ütött. A felmondás után, persze ki nem futják többé a felmondás előtti eszközök. Fokozni kell a bonyodalmat. Ami, mint Irányi Dániel mondaná, „a vámkérdés révén“ jóformán elveszett, a quóta-kérdés „vámján“ kell an­nak megtérülést keresni. Az egyszeri inas­nak is úgy lett ki a három pár nadrágja, hogy egy pár csizmát is hozzászámított. En­nélfogva a quóta kérdése ma szoros össze­függésbe hozatik a vámkérdéssel. Ennélfogva illő megszeppenésül értésünkre adatik Bécs felől, hogy a vámszövetség felmondá­sát illusóriussá teszi a quóta-törvény, felfedeztetvén, hogy a váraszövetség időközi felmondása a quóta-törvénybe ütközik. Mert, ha a vámszövetség 1876 végével, a megtör­tént felmondáshoz képest fölbomlanék is, a quóta-törvény még teljes egy esztendővel túléli, s egész az 1877-ik év végéig érvény­ben marad az a határozata, hogy a közös vámbevételek tiszta jövedelme a közösügyi kiadások fedezésére fordí­tandó, s csak ami ezután marad a közös terhekből, az oszlik meg quóta-arányban a két állam között. Ergo, a vámterület külön­választása tényleg keresztül nem vihető, csak a quóta-törvény megváltoztatása után. Mi tiszteljük e felfedezést, s tudjuk méltányolni a nagy fáradságot, mit ez újabb furfangos mesterkedés felemésztett. De meg­ijedni sehogy se bírunk tőle. S csak barát­kozzanak meg a szíves bécsi hírlapok és mások, a­kik politikában is „csinálnak“, jó előre a gondolattal, hogy a kérdésnek ilyen komplicálása épp oly kevéssé fog sikerülni, mint a többi mesterkedés. Az a quóta-tör­vény szerencsétlenségükre igen világos. Az a quóta-törvény prius-nak veszi a vámkö­zösséget, s erre támaszkodva teszen rende­lést a közös vámbevételekről. Ha a vám­­közösség megszűnik, elesett a prius, és a quóta-törvénynek erre tá­maszkodó határozata egysze­rűen tárgytalanná válik. Épp úgy mint tárgytalanná válnék az egész quóta-törvény, ha például a véderő és kül­­ügy közösségéről szóló törvények a vám­ügyi törvényéhez hasonló felmondási zára­dékkal lennének ellátva, s időközben fel­mondatnának. Vagy azt hiszik a bécsi la­pok, hogy ez esetben is megakadályozhatná a quóta-törvény a mondott ügyek külön­választását ? Ha hiszik, higgyék. De a tény az, hogy ezzel a balhiedelemmel semmiféle complicatiót nem lehet előidézni. Egy másik balhiedelemből sem lesz ár­talmas idejekorán kigyógyulni. A „N. Fr. Presse“, s nyomában még egy pár lap, úgy szeretné látni az új helyzetet, mely a vám­szövetség felmondása után beállott, hogy financziális engedmények lesznek kicserélendők a vámtarifát illető concessiókkal. Vagyis azt hiszi, hogy a magyar kormány a vám és fogyasztási adók visszatérítéséért cserébe beleegyezik az osztrák védvámosok kívánalmaiba a tarifa fel­emelése iránt, vagy pedig lemond a fogyasz­tási adók és vámvisszatérítés ügyében for­­mulázott jogos követeléséről, de a vámta­rifa felemelését sem engedi meg, s marad minden amint van. Kérjük össze nem za­varni, a­mi tisztán áll. A vám és fo­gyasztási adó restitutiója merőben független a tarifa kérdésétől. Nekünk azon fogyasztási adónkhoz, mely az osztrák kincstárba foly, kétségtelen jogunk van, akár teszünk en­gedményeket a tarifa­­kérdésében az osztrák iparnak, akár nem. És e jogunkat fel nem adjuk, akár kíván engedményeket tőlünk az osztrák ipar, akár nem. Ha a bécsi kor­mány ezt a jogunkat el nem ismeri és jo­gos követelésünket ki nem elégíti, akkor érvényesítjük rajta azt a jogunkat, hogy ki­lépünk a vám­közösségből. Ez következik belőle, és nem az, hogy tehát marad min­den úgy , mint van. Más kérdés és egészen különálló ettől a vámtarifa kérdése. Ez a kölcsönös méltá­nyosság és compensatiók egyedüli tere. E­n­­gedmények itt és csakis itt lesz­nek kicserélendők. Még­pedig kicseré­lendők úgy, hogy az adott és a kapott en­gedmények tökéletesen aequivalensek le­gyenek. Ha mi az osztrák szövő-fonó ipar­nak teszünk engedményeket, ezeknek telje­sen megfelelő engedményeket kívánunk az osztrákoktól nyerstermelésünk és mezőgaz-

Next