Ellenőr, 1875. december (7. évfolyam, 332-361. szám)
1875-12-03 / 334. szám
Előfizetési árak: Egész évre . . 20 frt — kr. j Évnegyedre . . 5 frt — kr félévre ... 10 „ — „ j Egy hónapra . 1 „ 80 „ Egyes szánt áraló krajzzár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor utcza 6. az. .Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. 334. szám. Hirdetések felvétele Budapesten, nádor-nteza 6. szám (Légrády testvérek Irodájában.) Kiadóhivatala: Előfizethetni helyben és posta útján, nádor-nteza 6. sz. a. A lap szétküldésre vonatkozó reclamatiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. POLITIKAI NAPILAP. Budapest, péntek, deczember 3. 1875. TV. évfolyam. Az „Ellenőr“ ára mint eddig: Egy évre........................................20 forint — kr. Félévre......................................10 „ — kr. Negyedévre.............................5 » — kr. Egy hóra..................................180 kr. Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza az „Ellenőr“ kiadóhivatala (Pesten, nádor-utcza, 6. sz.) Százalék a könyvárusi utón történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. TÁVIRATOK. Bécs, decz. 2. (Az „Ellenőr“ eredeti távirata.) A vasútügyi bizottságban tegnap heves vita fejlődött ki a kormány vasúti prograrmja fölött, melyet Chrauietzky miniszter erélyesen védelmezett , új vonalak építését hangsúlyozta. A bizottság két ellentétes csoportra oszlott, melyek egyike „takarékossági okokból“ a legközelebbi jövőben mindennemű vasúti építkezést perkorrestál. Az első ülésben a bizottság nem határozott, hanem 7 tagú albizottságot küldött ki, melynek négy tagja határozottan ellenzi, három pedig feltételesen pártolja a vasútépítést. Madrid, decz. 2. (Az „Ellenőr“ eredeti távirata.) Egy minisztertanácsban, melyben Quesada és Martinez Campos tábornokok is részt vettek, két öt-öt, hadosztályból álló hadsereg alakítása határozhatott), melyeknek egyike Campos vezérlete alatt Navarrábban, másika Quesada alatt a baszk tartományokban fog működni. Bécs, decz. 2. A „Fremdenblatt“ holnapi száma közli, hogy a „Times“ állítása, miszerint az osztrák-magyar és orosz alkudozások a keleti kérdésre vonatkozólag sikertelenek maradtak, teljesen alaptalan; mi a három császári kabinet közti nézetcsert illeti, az osztrák javaslatok Sz.Pétervárott elvileg már rég elfogadtattak, most még csak a részletek vannak függőben, mikre nézve végleges határozás a császárnak és Gorcsakoffnak visszatértekor fog történni. Bécs, decz. 2. Az igazságügyi bizottság elfogadta a bagatell-eljárásnak jogi ügyekben egész 50 írtig való kiterjesztésére vonatkozó törvényjavaslatát. A bizottságnak az állami előirányzatról szóló jelentése csak holnap fog kiosztatni. Elnök az általános vita tartamáig naponkinti két gyűlés megtartását szándékozik kitűzni. A részletes vitatárgyalás a rendes napi, de hosszabb gyűlésekben fog lebonyolttatni. Berlin, decz. 2. A birodalmi tanács mai ülése a képviselőház tanácstermében támadt tűz miatt megzavartatotta a tüzet, azonnal eloltották. B ’nSiurest, decz. 2. Németország hivatalosan értesíté a romániai kormányt, hogy kész vele kereskedelmi szerződést kötni. — A senatus a metropolitát választó elnökének. — A fejedelem a bukaresti bank alapszabályait jóváhagyta ; a bank néhány nap múlva lép tevékenységbe. Versailles, decz. 2. A föloszlatási indítványok megvizsgálására kiküldött bizottság megválasztatott; áll a jobboldal 9, és a baloldal 6 tagjából; valamennyien a minél előbbi föloszlatás iránt nyilatkoztak.___________ * Bécs, decz. 2. (Zárlat) Hitelrészvény 200.90. Galicziai 203.75. Államvasut 204.25. Rente 69.40. 1860-as 111.80. 1864-es 133.50. Ezüst 106.-. London 113.55. Unió Bank 76.75. Által, épitőbank 8.25. Magy. Földhitel.—. Anglo-Austrian 96.90. Lombard 107 25. Tramway 83.—. Hitelsorsjegy 165.75. Napoleondor 909.—. Arany 5.36. Frankfurt 55.65. Porosz pénzutasv. 69.35. Török sorsjegy 31.—. Anglo építő bank 19.50. Municipalbank Berlin, decz. 2. (Kezdet) Galicziai —.—. Lombard 188. —. Ezüst-jöved. —.—. 1860-as —.—. Bécs —.— Romániai —. Allamvasút 493.50. Papir-jöved. —. Hitelsorsjegy —1864-es —. Hitelrészvény 321.50. Magy. sorsjegy —. Berlin, decz. 2. (Zárlat) Galicziai 89.—. Lombard 189. —. Ezüst-jöved. 65.10. 1860-as 109.— Bécs 175.80 Romániai 28.65. Államvasut 498.80. Papir-jöved. 61.30. Hitelsorsjegy 381.—. 1864-es 300.—. Hitelrészvény 322.— Magy. sorsjegy 160.—. Paris, decz. 2. (Zárlat) 3. Évjárulék 66.20. Olasz Évjárulék 72.27. Mobilier Hitelr. 186. .Töröksorsjegy 69.25 5°0 Évjárulék 104.40. Oszt. államvasut 623.—. Lombard 230.—. Oszt. földhitelrészv. —. Frankfurt, decz. 2. (Kezdet) Váltóárf. Bécsre —.—. Osztr. bank.-részv. —.—. 1860-as —.—. Évjáruléki papir —. Lombard 93.50. Magy. sorsj.----Osztr. hitelrészv. 158.80. Osztr. államvasp. rész. 248.80 1864-es —. Évjárulék ezüst —. Galicziai —. Győr Gráczi —. Frankfurt, decz. 2. (Zárlat.) Váltóárf. Bécsre 177.25. Osztr. bank-részv. 796.50. 1860. 108.’re- Évjárulék papir 61.28. Lombard 91.50. Magy. sorsjegy 163.—. Osztr. hitrészv. 159.25. Osztr. államvasp. részvénytársaság 246.—. 1864. 300.—. Évjárulék ezüst 64.50. Galicziai 170.25. Győr-Gráczi —.—. Utolsó posta. A suezi csatorna-ügyre vonatkozólag a brüsseli „National“ azt jelenti, hogy Oroszország az ügy neutralizálása czéljából egy európai conferentia egy behívását szándékolja egy európai bizottság vezetése alatt, melynek elnökségét Hollandia, alelnökségét Anglia vezetendi. Ezen jelentést tévesnek jelzik. A franczia nemzetgyűlésben, egy lap jelentése szerint, a Lavergne-csoport ismét egyesült a baloldallal a senatorok megválasztásában , a megállapított névsorról csak a bonapartisták vannak kihagyva. A sorozat szerint 30 senator esnék a baloldalra, 30 a jobbra és a Lavergne-csoportra, 15 senatort pedig szabadon választhat minden egyes képviselő. A „Temps“ szerint azonban megegyezés még nem jött létre, mert a baloldal 50 senatort akar saját kebléből kijelölni s csak 25 helyet engedne át esetleges szövetségeseinek. A nemzetgyűlés végleg elfogadott egy republikánus módosítást, mely szerint szigorú büntetés Budapest, december 2. Budapest, december 2. A bankkérdésről kívánunk szóllani. Nem azon okból teszszük ezt, hogy a kérdést ne hagyjuk elaludni, s a kormányt és intéző köröket sürgessük, elmondván újra, amit már annyiszor elmondtunk mi is, mások is, hogy önálló magyar jegybank nélkül pénzügyi állapotaink szilárdságot nem nyerhetnek. Nem. A jelenlegi kormány kitűzött czéljai felé komolyan törekszik, s amit a trónbeszédben, s azóta is nem egy nyilatkozatában ígért, azt meg is fogja tartani. Erről meg vagyunk győződve. Hanem felszólalunk azért, hogy jelezzük az álláspontot, melyből kiindulva mi a bankkérdést megoldandónak tartjuk, mert elérkezettnek látjuk az időt, melyen túl a megoldás halogatása alig lenne megbocsátható. És felszólalunk azért, mert az osztrákoknak tetszik ezt a kérdést is komplicálni egy másikkal, s ezzel szemben szükséges, hogy a magunk felfogását határozottan kitüntessük. Az osztrákok azt mondják — maga az osztrák kormány is így nyilatkozott — hogy a bankkérdés megoldását meg kell előznie a valuta rendezésének. Ha nem is veszszük tekintetbe azt, hogy ekkor az osztrákoknak módjukban állana a valutarendezés halogatása által a magyar bank felállítását akár évekre is elodázni, s így a mi bankfelállítási jogunkat illusóriussá tenni, mi ellenkezőleg éppen azt állítjuk, hogy a bankkérdés megoldását nem kell szükségkép megelőznie a valuta rendezésének, s ez áll a monarchia mindkét államára nézve. Az osztrák nemzeti bank jelen szervezete és pénzereje mellett a valuta helyreállítása nem is képzelhető, s mi úgy vagyunk meggyőződve, hogy a valuta helyreállítása Ausztriára nézve is csak akkor válik lehetségessé, ha Magyarország a maga önálló bankját felállítja. Nem fogadjuk el tehát a két kérdés komplicálását. Az önálló magyar bank felállítása megelőzheti a valuta helyreállítását, sőt a két kérdés között csak annyiban ismerünk el összefüggést, amennyiben az utóbbinak, tudniillik a valuta helyreállításának feltétele az önálló magyar bank előleges felállítása. A valuta helyreállítására csak ebből meríthetjük a nélkülözhetlen anyagi erőt, valamint Ausztria is csak abból merítheti, ha az osztrák nemzeti bank jelen organismusát gyökeresen megváltoztatja. A másik, amit szintén ki kell jelentenünk, az, hogy mi az önálló magyar bank felállításának lehetőségét nem látjuk elválaszthatlanul az osztrák nemzeti bankhoz és az osztrák pénzerőkhöz fűzve. Ha teljes garancziát nyerünk arra nézve, hogy az a magyar bank, melyet mi osztrák pénzerővel állítunk fel, valóban az lesz, aminek mi kívánjuk, s amilyenre szükségünk van, ám akkor szívesen reflectálunk elsősorban ő reájuk. Miért ne? Mi a kettőnk között kifejlődött viszony fontosságát és értékét felfogjuk és becsüljük, s legkevésbbé van okunk azt kicsinyein a jelenlegi viszonyok között, de meg van vonva a határ, melyen túl nem mehetünk. Ezen a határon belül van az is, hogy bankunk az ország érdekeinek szolgálatában és hitelviszonyaink javításában megtegye mindazt, amit tőle várunk. Ha azonban erre nézve az osztrák pénzerők mellett garanciát nem nyerhetünk, akkor előttünk a külföld, mely, ha hozzáfordulunk, bizonyosan nem fog bennünket visszautasítani, kivált nem most, midőn tényekből ítélheti meg, hogy reális politikát folytatunk. Nem kell azt hinni, hogy a külföld nem informálja magát alaposabban viszonyaink felől, mint amilyen informatiót meríthet bécsi lapokból vagy bécsi levelekből. Ma az európai pénzpiacot már direct érdekek kötik Magyarországhoz, s nem kerüli el figyelmét semmi sem. Tudja jól, hogy mi érdemessé tettük magunkat a bizalomra, s e bizalommal meg is fog ajándékozni, ha az osztrák pénzerők netalán vonakodnának is, mert be fogja látni, hogy Magyarországot éppen egy önálló bank teszi képessé kötelezettségeinek pontos teljesítésére, s az lesz fejlődésének biztosítéka. Fontolják meg ezeket osztrák barátaink, s hagyjanak fel a kérdések komplicálásával, mert ez bennünket zavarba hozni nem fog, s csak maguknak ártanak, ha ebben is a végső eszközökre kényszerítenek, mert higgyék el, hogy mi ezekhez nem szívesen nyúlunk, s őszintén óhajtjuk, sőt a magunk érdekében állónak is látjuk, hogy a közöttünk fennforgó anyagi kérdéseket kölcsönös egyetértéssel, egymásra támaszkodva oldjuk meg. A bankkérdésre nézve azonban ez lehetetlenné válik, ha továbbá is a valuta rendezésétől teszik függővé. A valuta rendezésének mikéntjét megállapíthatjuk azután, ha mi önálló bankkal bírunk, s ők is újraszervezik bankjukat, mely most nem szolgálja sem a mi érdekeinket, s az övékét sem úgy mint kellene. Míg ezek be nem következnek, addig nem látjuk a valuta rendezésének lehetőségét, éri azon kormányhivatalnokokat, akik szavazójegyeket és vállkörözvényeket terjesztenek. A hivatalos candidatura ezen veszélye miatt, számos a kormányt pártoló képviselő, aki azzal fenyegetőzik, hogy a választók és a republikánusok támogatásának (a választásokba) megnyerése végett a sajtótörvény tárgyalásában az ellenzékhez fog szegődni. Uj miniszterválság van tehát kilátásban. Budapesti színlapok. Budapest, pénteken, deczember 3. 1875. Nemzeti színház. Népszínház. Bérlet 195. szám. SÖLDUSNÉ LUIZA asszony A Benoiton család, mint vendég. Vígjáték 5 felv. Irta Sardou . Másodszor • V. Fordította Csepregi Lajos. Angol asszony Személyek leánya. Benoiton Szigeti József Operette 3 szakaszban. Ze-Théodule Szigeti Jolán nejét szerné Lecocq. Fanfan Alszegi Irma Személyek: Mártha Lendvayné Angot Soldosné assz. Jeanette Helvey Laura Lange k. a. Daray Karolina Camilla Molnárné Pomponet Szabó Kandi Didier Nagy Ange Pitou Kápolnai Stéphen Halmi Larivaudiére Solymosi Formiehel Komáromy Trénitz Együd Prudent Vizvári Louchard Zádor Clotilde Sz.-Prielle Corn. Huszár kap. Tihanyi Adolphine Szathmáry L.-né Amaranthe Klárné Champrosé Náday Piperkőcz Dancz Lajos Julia Császárné Öreg úr Téréz Komorna Kölesi Mari Javotte Szigeti Lujza Kezdete 7 órakor. Teréz Árvai Gizella — Kezdete 7 órakor, Széll Kálmán párügyminara rente kölcsön megkötése ügyében holnap Bécsbe utazik, s alkalmasint vasárnap jön vissza. Vele megy Weninger is. Hanseman holnap érkezik Bécsbe. A kölcsönkötés aláírása valószínűleg szombaton történik. Eddig csak annyit vallottunk róla, hogy hat százalékos arányban és adómentes, cirsusa pedig körülbelől az lesz, ami volt a 153 milliós kölcsön első felének kibocsátása. Megjegyzendő —értesítőnk szerint — a körülmény, hogy voltak más ajánlkozók is, de egyik sem olyan előnyös ajánlattal mint Rothsch idék. A képviselőház közigazgatási bizottsága mai ülésében, melyben jelen volt a miniszterelnök, véglegesen megállapította a közigazgatási bizottságra vonatkozó törvényjavaslat szövegét s erre vonatkozó jelentését hitelesítette. Előadóul Guttner Gyula választatott, ki a jelentést holnap mutatja be a háznak. A bizottság jelentésében felemlíti egy felsőbb közigazgatási fegyelmi bíróság felállításának szükségét. A városok azon kérelmének, hogy a törvényjavaslat a városokra ki ne terjesztessék, hely nem adatott. Tárgyalás alá került továbbá a fegyelmi választmányról szóló törvényjavaslat, melyet a bizottság csekély módosításokkal elfogadott. A bizottság végül elhatározta, hogy míg a házban kettős ülések lesznek, ülést nem tart. A kereskedelmi törvény életbeléptetése iránt a kormány a kellő intézkedéseket megtette s a szükséges rendeleteket kibocsátotta, így ma már mi sem gátolja, hogy a kereskedőkre oly fontos törvény 1876. január 1-én hatályba lépjen. A hivatalos lap mai számában erről a következő rendelet intézkedik: „Az 1875. XXXVII. t. sz. 566. §-ában nyert felhatalmazás folytán az ezen törvényczikkben foglalt kereskedelmi törvényt 1876. évi január 1étől fogva a magyar korona egész területére léptetem életbe. Budapesten, 1875. deczember hó 1-én. Báró Simonyi Lajos, s. k.“ E rendelet kapcsában a „Budapesti Közlöny“ még két fontos szabályrendeletet is közöl. Egyiket adjuk ma alább, másikat adni fogjuk holnap. A képviselőház igazságügyi bizottsága ma d. u. 5 órakor tartott ülésében tárgyalás alá vette a kir. bíróságoknál és ügyészségeknél alkalmazandó fizetési fokozatokról szóló törvényjavaslatot. A bizottság jelen volt tagjainak mindenike elvileg elfogadja ugyan a fokozatos fizetési rendszert, azonban nem úgy mint azt a törvényjavaslat czélozza , t. i. a mostani fizetésminimumnál alacsonyabb másodfokú fizetés megállapításával; továbbá, miután a törvényjavaslat pénzügyi szempontból a fizetések leszállítására van irányozva, s a bizottság többsége a javaslatot általánosságban tárgyalás alapjául sem fogadta el. Előadóul választatott Horánszky Nándor. Buffet. A „Pester Lloyd“ igen mulatságos kezd lenni s alig telik el nap, melyen valamit vagy valakit ki ne figurázna. S ma reggel már annyira ment hatalmas kedve, hogy egyenesen hahota tárgya gyanánt mutatja be „európai“ közönségének az egész magyar parliament értelmi színvonalát. Szerinte ugyanis a Kautz Gyula tegnapi beszédét azért hallgatta figyelemmel és nem tetszés nélkül a Ház, mert a közgazdászat és pénzügyi tudomány olyan elemi igazságait adta, melyek még a törvényhozó testület tagjainak belátási képességét sem haladták meg. Mindez igen élvezetes ötlet a „Pester Lloyd“ részéről kétségtelenül , s nagy köszönettel tartozik neki a nemzet, hogy ezekben a szomorú napokban olyan elmés tud lenni a magyar országgyűlés itthoni tekintélyének és külföldi hite* * * Nekünk azonban úgy tetszik, hogy az a közigazgatási tudomány van bőrből, ami a „Nemzeti Hírlap“-ban Függ. Mégpedig Zólyom vármegye kitűnő alispánjának a bőréből. Isten bocsássa meg neki. No, de se baj. Most már legalább megvan a legale testimonium, minus esküdt, arra nézve, hogy az autonómiai igazgatás lényege az ingyenes szolgálat lévén, ergo fizetéses tisztviselőket kell kinevezni. Mert ha a fizetéses tisztviselőt kinevezzük, azt rögtön megszállja az isten ingyenes kegyelme minden elképzelhető tökéletességgel. Világos. * * * Ezzel az ingyenes lényeggel különben meglehetősen kurnézni áll a dolog. Valaki beteg. Orvosság kell neki. Az a kérdés már most, mi arra a betegre nézve a lényeges. Az-e, hogy azt az orvosságot ingyen kapja, vagy az, hogy meggyógyuljon tőle? Az adminisztrativ beteg. Ha a betegre nézve csakugyan az a lényeges, hogy ingyen kapja az orvosságot, akkor szíves örömest ismerjük el a theóriát, hogy az önkormányzati igazgatás lényege az ingyenes szolgálat. De ha véletlenül talán mégis az volna a lényeges dolog, hogy az adminisztratió meggyógyuljon ? Hát ha meggondolnák ? * * * Egy pusztuló fajról beszélt tegnap szomorúan komoly dolgokat a kisebbik Simonyi. A magyar kisbirtokos osztály, a sokat gúnyolt, sokat szenvedett, szegény hétszilvafás nemesség pusztulásáról beszélt. Arany János megírta Világos után a „Nagyidai Czigányokat“. S „egy küzdelemre, mely világcsoda, kétségbeesett kaczaj jön Nagyida“. Ide szolgáljon e példa. Egy „tekintetes asszony“ cselédje beköszönt a szomszéd „tekintetes“ asszonyhoz. — Csókolom kezeit, és tiszteli alésson a teins asszonyt a teins asszonyom, s kéret egy zsákot kölcsön, mert a felső teinsasszonytól kölcsönöztünk egy véka árpát, és a malomba kéri vinni. — Tisztelem szépen a teins asszonyt. De az egyik zsákon az öreg tevisin fekszik betegen, a rongyosban pedig a fiatal úr futott ki a malacz után, mert esik . . . . . . Hát senki nem nevet? Szegény pusztuló fajlének rovására. Meg kell vallani minden esetre, hogy furcsa időt szemelt ki a parliament csúffá tételére — pourrire. Hanem ha a „Pester Lloyd“ utoljára is csak azt akarta kitüntetni, hogy a Kausz Gyula beszédénél magasabb röptű elmélkedéseket követel a képviselőházban, ugyan kérdem, miért nem szól hát Falk Miksa képviselő úr vagy azon egykét társa, kiket nem tart egy éves tanulóknak a törvényhozók közt? Elő azzal a véka alatt lobogó tudománynyal, hadd melegedjünk fényes hevénél mi is, kik nem értünk a közgazdászai mélységes és rejtelmes titkok kitalálásához s beérjük, gyermekészszel, az egyszerű igazságok kijelentésével is. Vagy tán nem is lehet okos ember senki, ha nem jár a tőzsdére? s tán nem is érdemes komolyan szólani csak azokhoz, kik a krach előtti kövér esztendők húsos fazékaiból kanállal ették az ismereteket? * A „Pester Lloyd“ mai czikke nagy felháborodást keltett a képviselők közt, s ez az oka, hogy a fennebbi sorokat nem láttam feleslegeseknek t. laptársunk figyelmeztetésére. Mert van olyan tréfa is, a mi megárthat. Az egyének irányában — midőn megérdemlik — helyén lehet s mulattathat is a persi fi age — és hanc veniam petimnsque damusque vicissim — de kérjük t. kollegánkat, figyelmeztesse lapja uj genre-jének mivelőjét, hogy a magyar országgyűlés hírnevének discreditírozása igen komikus ötlet lehet ugyan, de olyan elménczkedés, amelyről mondani szokás, hogy „fele sem tréfa“. A kolozsvári bányaigazgatóságnak áthelyezése ügyében, ma az erdélyi képviselők értekezletet tartottak. Szóba hozatott, hogy ez ügyben a kormányhoz interpellatio intéztessék; bővebb megvitatás után azonban az értekezlet az interpellatio megtételét mellőzte, s abban állapodott meg, hogy, tekintve azt, hogy a képviselőház a pénzügyminiszteri költségvetés tárgyalása alkalmával a tételt megszavazta, — mely az igazgatóság mostani székhelyére vonatkozik, — megbízza az értekezlet elnökét, ki egyszersmind Kolozsvár városa képviselője, hogy a pénzügyminiszternél az értekezlet nevében oda hasson, hogy ezen ügyet Erdély érdekében intézze el a kormány. No I m. A „Nemzeti Hírlap“ egy idő óta mulatságos érzékeny történeteket közöl, ritkított garmonddal és ciceróval. Ritkított garmonddal a trafik dohányról. Ciceróval a közigazgatásról. Az alaposság, szakértelem és komolyság egyenlő mérve, mely e két rendbeli közleményekben oly meghatóan nyilatkozik, nem ok nélkül keltötte fel a gyanút, hogy a „Nemzeti Hírlap“-ban ugyanaz a toll administrál, amely trafikázik. Ma végre ki-„Fügh“-eszt, a ta újság, egy szolgabirót a kirakatba, s fölfedezteti általa, hogy II. Frigyes császár bőrből csináltatott pénzt, és ez neveztetik magyar közigazgatásnak. Mihez képpest általánossá kezd válni a vélemény, hogy a trafik-czikkeket is szolgabirák Írják a „Nemzeti Hírlap“-nak. Újabb mesterkedések. Bécsi szelet érzünk megint. Bécsi szélben új mesterkedést. Mert bámulatos a művészetek és mesterségek haladása a mai világban. Ólomból ezüstöt, üvegből gyémántot, és Kis-Szebenben londoni spanyolviaszkot készítenek. A rongyokból pedig bécsi újságot, hogy legyen miben ezüstnek hirdetni az ólmot, az üveget gyémántnak. És az osztrák publikum ezt kész igazságnak veszi. Bizonyosan elhiszi azt is, amit most írnak lapjai. T. i. arról fuj most a bécsi lapok szele fütyölésképpen szép mesét, hogy ha a vámszövetség felmondása előtt meg nem ijedtünk, ijedjünk meg a felmondás után. Nem is kívánjuk, hogy a mi kedvünkért ne fütyörözhessen magának bátorítóul, aki sötétben maradt. Hiszen aki tapogatódzva zörget maga körül, miért ne hihetne az, hogy mást ijesztget a vámszövetség felmondása után, azon haszon reményében, mely a felmondás előtt be nem ütött. A felmondás után, persze ki nem futják többé a felmondás előtti eszközök. Fokozni kell a bonyodalmat. Ami, mint Irányi Dániel mondaná, „a vámkérdés révén“ jóformán elveszett, a quóta-kérdés „vámján“ kell annak megtérülést keresni. Az egyszeri inasnak is úgy lett ki a három pár nadrágja, hogy egy pár csizmát is hozzászámított. Ennélfogva a quóta kérdése ma szoros összefüggésbe hozatik a vámkérdéssel. Ennélfogva illő megszeppenésül értésünkre adatik Bécs felől, hogy a vámszövetség felmondását illusóriussá teszi a quóta-törvény, felfedeztetvén, hogy a váraszövetség időközi felmondása a quóta-törvénybe ütközik. Mert, ha a vámszövetség 1876 végével, a megtörtént felmondáshoz képest fölbomlanék is, a quóta-törvény még teljes egy esztendővel túléli, s egész az 1877-ik év végéig érvényben marad az a határozata, hogy a közös vámbevételek tiszta jövedelme a közösügyi kiadások fedezésére fordítandó, s csak ami ezután marad a közös terhekből, az oszlik meg quóta-arányban a két állam között. Ergo, a vámterület különválasztása tényleg keresztül nem vihető, csak a quóta-törvény megváltoztatása után. Mi tiszteljük e felfedezést, s tudjuk méltányolni a nagy fáradságot, mit ez újabb furfangos mesterkedés felemésztett. De megijedni sehogy se bírunk tőle. S csak barátkozzanak meg a szíves bécsi hírlapok és mások, akik politikában is „csinálnak“, jó előre a gondolattal, hogy a kérdésnek ilyen komplicálása épp oly kevéssé fog sikerülni, mint a többi mesterkedés. Az a quóta-törvény szerencsétlenségükre igen világos. Az a quóta-törvény prius-nak veszi a vámközösséget, s erre támaszkodva teszen rendelést a közös vámbevételekről. Ha a vámközösség megszűnik, elesett a prius, és a quóta-törvénynek erre támaszkodó határozata egyszerűen tárgytalanná válik. Épp úgy mint tárgytalanná válnék az egész quóta-törvény, ha például a véderő és külügy közösségéről szóló törvények a vámügyi törvényéhez hasonló felmondási záradékkal lennének ellátva, s időközben felmondatnának. Vagy azt hiszik a bécsi lapok, hogy ez esetben is megakadályozhatná a quóta-törvény a mondott ügyek különválasztását ? Ha hiszik, higgyék. De a tény az, hogy ezzel a balhiedelemmel semmiféle complicatiót nem lehet előidézni. Egy másik balhiedelemből sem lesz ártalmas idejekorán kigyógyulni. A „N. Fr. Presse“, s nyomában még egy pár lap, úgy szeretné látni az új helyzetet, mely a vámszövetség felmondása után beállott, hogy financziális engedmények lesznek kicserélendők a vámtarifát illető concessiókkal. Vagyis azt hiszi, hogy a magyar kormány a vám és fogyasztási adók visszatérítéséért cserébe beleegyezik az osztrák védvámosok kívánalmaiba a tarifa felemelése iránt, vagy pedig lemond a fogyasztási adók és vámvisszatérítés ügyében formulázott jogos követeléséről, de a vámtarifa felemelését sem engedi meg, s marad minden amint van. Kérjük össze nem zavarni, ami tisztán áll. A vám és fogyasztási adó restitutiója merőben független a tarifa kérdésétől. Nekünk azon fogyasztási adónkhoz, mely az osztrák kincstárba foly, kétségtelen jogunk van, akár teszünk engedményeket a tarifakérdésében az osztrák iparnak, akár nem. És e jogunkat fel nem adjuk, akár kíván engedményeket tőlünk az osztrák ipar, akár nem. Ha a bécsi kormány ezt a jogunkat el nem ismeri és jogos követelésünket ki nem elégíti, akkor érvényesítjük rajta azt a jogunkat, hogy kilépünk a vámközösségből. Ez következik belőle, és nem az, hogy tehát marad minden úgy , mint van. Más kérdés és egészen különálló ettől a vámtarifa kérdése. Ez a kölcsönös méltányosság és compensatiók egyedüli tere. Engedmények itt és csakis itt lesznek kicserélendők. Mégpedig kicserélendők úgy, hogy az adott és a kapott engedmények tökéletesen aequivalensek legyenek. Ha mi az osztrák szövő-fonó iparnak teszünk engedményeket, ezeknek teljesen megfelelő engedményeket kívánunk az osztrákoktól nyerstermelésünk és mezőgaz-