Ellenőr, 1876. január (8. évfolyam, 1-30. szám)

1876-01-13 / 12. szám

Előfizetési árak: Egész évre . . 30 frt —­ kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr. Félévre . . . 1O „ — „ Egy hónapra . 1 ,80, egyes száiu ára 10 kiajezár. Szerkesztési iroda: sZjudajtesten, Ttch­Lor­rttczcL 6. szánt. Semmit sem kiesünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. POLITIKAI NAPILAP, Budapest, csütörtök, január 13. 1876. 12. szám. hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájáéért). ide intézendő minden hirdetésre vonatkozó megrendelés vagy tudakozódás. Dijak árszabás szerint. Kfiadó-hivatal: egudd­ pesten, nendor-sztéra 6. szánt. Ide intézemlék az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. Vili. évfolyam. Tá­VIRATOK. Ungvár, január 12. (Az „Ellenőr“ ere­deti távirata.) A közigazgatási bizottságról szóló törvényjavaslat elleni indítvány elvet­tetett. Az önálló bank és önálló vámterület érdekében a megye bizottsága feliratot in­téz a minisztériumhoz. Vécs, jan. 12. A haladó klub elhatározta a budapesti tárgyalások ügyében a minisztereket a klubba meghívni ; a miniszterek megígérték meg­jelenésüket még a délelőtt folyamán. A baloldali klub elhatározta a minisztereket a holnap esti ülésre meghívni, midőn is azon kérdés fog tárgyaltatni, czélszerű-e a kormányt az alkudozások tárgyában interpellálni. Bécs, jan. 12. A haladó­ klubban megjelent Auersperg miniszterelnök és Lasser belügyminisz­ter. A miniszterelnök egy interpellációra a követ­kezőt válaszolja : A minisztérium szándéka a Ma­gyarországgal folyó alkudozásokban Ausztria ér­dekeit szigorúan megőrizni, tekintettel az ügy nagy fontosságára a párttal élénk és folytonos érintke­zésben kíván maradni, és azért óhajtja, hogy az alkotmányhű pártok bizalmi férfiakat válaszsza­­nak, kikhez a minisztérium, ha a birodalmi gyű­lés nem is lenne együtt, fordulhasson, hasonló felhívást a kormány az urakházához is fog intéz­ni ; a minisztérium a pártot nem fogja kényszer­­helyzetnek kitenni. Ezután Lasser felszólítja a pár­tot, hogy egységesen csoportosuljon a minisztérium köré, mely a pártra szorul, hogy Ausztria érde­keit teljesen és hatályosan megőrizhesse, de vi­szont a párt is szorul a minisztériumra; a miniszté­rium nem nyújthat részletes felvilágosítást, de egész múltjánál fogva igényelheti, hogy róla Ausztria érdekeinek legszigorúbb megóvását tételezzék fel.­­ Az erre következő vitában a szónokok hang­súlyozzák, hogy semmi esetre sem szabad Ausztriá­nak súlyosban terheltetnie, s mennél határozottab­ban fog a minisztérium ezen értelemben eljárni, annál erősebb támogatásra számíthat a párt részé­ről. A klub holnapi ülésében a további eljárás fölött fognak tanácskozni. Bécs, jan. 12. Párisból a „N. Fr. Presse“­­nek távírják . Tegnap este az állandó bizottság­nak republikánus tagjai és a Párisban levő re­publikánus képviselők Thiersnél összegyűltek és azon egyhangú határozatot hoztak, hogy az eset­re, ha Say és Dufaure a kabinetből kilépnének, az állandó bizottságnak január 20-án tartandó ülésében az assemblée összehívását fogják indít­ványozni. Pária, jan. 12. Még mindig azon hiszemben vannak, hogy a kabinet jelenlegi alakjában fenn fog maradhatni. — A „Journ. officiel“ holnap közzéteszi Mac Mahonnak Buffet által ellenjegy­zett proclamatióját a franczia nemzethez, mely a febr. 12-iki programainak megfelelő kormánypoliti­kát megerősítendi. Konstantinápoly, jan. 12. Mukb­ar pa­sának e hó 6-án kelt távirata jelenti: A csapatok akadály nélkül érkeztek Trebinjébe telelés végett, a rend mindenhol helyre van állítva, kivéve a Trebinje, Bujekics, Gacsko és Szecska közti terü­letet s a montenegrói határt. A szigorú tél a fel­kelők mozgását akadályozza. — Riza pasa eddigi tengerészeti miniszter hadügyminiszterré nevezte­tett ki. Belgrád, jan. 12. A szkupstinában a nyug­díjazási és hivatalnokelőléptetési költségelőirányzat tárgyalása alkalmából viharos viták folynak; öt tétel 504.435 piactérrel törültetetett és az alkot­mányi bizottság utasittatott, hogy az előbbi kor­mányt a budget túllépése miatt vád alá helyezze. Bécs, jan. 12. (Zárlat) Hitelrészvény 191.10. Gali­­cziai 198.50. Államvasut 295.—. Kente 68.60. 1860-a 111.75. 1864-es 131.50. Ezüst 105.10. London 114.45. Unió Bank 70.75. Által, épitőbank 8.—. Magy. Földhitel —.—. Anglo-Austrian 92.20. Lombard 112.25. Tramway 84.50. Hitelsorsjegy 162.50. Napoleondor 921.—. Arany 542.— Frankfurt 56. — . Porosz pénzutalv. 56.90. Török sorsjegy 24.25. Anglo építő bank 21.75. Municipalbank gése azt jelenti, hogy a Ház a Sennyey Pál báró beszédét piheni ki. Mert a Sennyey Pál báró beszédét mindig ki kell heverni egy kicsit. Tehát Sennyey Pál báró beszélt. És mit mondott ? Ismételte a mondottakat. Az­zal az elegantiával és rhetorikai erélylyel, mely minden szónoklatát jellemzi, s melyet, nagy sajnálatunkra, közvetlen benyomás után nem rajzolhatunk. De utóvégre is csak is­mételte a mondottakat. A gyorsírói jegyze­tek könyörtelenek. Amit elmondott, mind ismerős már az apróbb rendű­ istenek teremtgetési próbálko­zásaiból. De Zeus Sennyey mesteri kezében organikus alakot nyer, amit a dilettáns olympusi ivadék kontárkodása h­aosnak ha­gyott. A jobboldali ellenzék közigazgatási ideálja tisztán kidomborodva áll előttünk azon legmagasabb tökélyében, melyet, a megte­remtéséhez használt gyarló anyag minősé­géhez képest, egyátalán elérhet. Látjuk az ideált, látjuk a művészetet, mely megalkotásához szükséges vala. És csak annál kevésbbé tudunk beleszeretni. S csak annál jobban tudunk sajnálkozni a fáradságos művészet hiába való elpocséko­­lásán. Mi az a Sennyey Pál közigazgatási rendszere, a­mit a maga tökéletlen egészé­ben ma adott először élő szemmel megpil­lantanunk ! Először egy olyan szervezet, melyben „felelős kormányzó“ administrál egy kinevezett tisztikar élén. Másodszor egy olyan szervezet, melyben a „képviselő tes­tület“ ezt az administratiót ellenőrzi s „sza­badon rendelkezik“ mindabban, a­mit ez­­ megenged neki. És harmadszor egy olyan szervezet, melyben az a képviselő testület „fölfelé a központi kormányzatig“ graduált „fórum” kapcsában, mely „elvi döntvények által felebbezés útján határoz“, fegyelmi hatalmat gyakorol a törvényható­sági tisztviselők fölött. Ez a Sennyey tulaj­don definitiójának összevont értelme. Ez tehát nem centralisatio — látszatra, de önkormányzat is — látszatra. Alapelve: állami közigazgatás és önkormányzati ellen­őrzés. Az állami hatalom ellenőrzése a pol­gárok által, s a polgárok igazgatása az ál­lam által. Éppen mint a parliamentarisms rendszerében a központi felelős kormány és a központi képviselet viszonylik egymáshoz, mondja Sennyey. Valamint a parl­amentben a törvényeket alkotja a törvényhozás, és befolyása által ellenőrzi a törvények végre­hajtását, a végrehajtó hatalmat pedig gya­korolja a kormány tanácsa: azon módon le­szen a Sennyey Pál megyéjében is. A me­gyei képviselőtestület alkot statútumokat, hoz határozatokat, ad utasításokat, a végre­hajtást pedig a felelős állami tisztviselő gyakorolja. Milyen találó párhuzam! Mily megnyerő kép! Hiszen ha az ellenőrzés és végrehajtás ily felséges egyensúlya megalkotható a me­gyében, a Sennyey Pál megyéje lesz a leg­tökéletesebb vármegye. De bökkenő, még­pedig nagy, melyen az egész párhuzam átesik és kitöri a dere­kát, az, hogy a törvényhozás egy szavazatá­val leteheti a végrehajtó felelős kormányt. És mit tehet a „felelős“ végrehajtó tiszt­viselőkkel, kiket a központi kormány keze tart és ejt el, a törvényhatósági képviselet ? Az egyik ellenőrzésnek van sanctiója, a másiknak nincs. És olyan mértékben, mely a Sennyey Pál közigazgatási rendsze­rében, a közszabadságot biztosítani képes vol­na az államhatalom túlkapásai ellen, vagy csak oly mértékben is, mely a jogosult he­lyi érdekek megóvására elég lehetne, a tör­vényhatósági képviseletnek meg sem ad­ható, az állami hatalom teljes megbénítása nélkül. Ez a halálos különbség. S ettől vá­lik holttá Sennyey Pál közigazgatási ideál­jának egész rendszere, mert egyszerű fic­tióvá lesz benne mind­az, a­mi az önkor­mányzat színét viseli, s ellenben kérlelhe­tetlenül megvalósul a merev centralisatio absolut alakja, a­mit rendszerétől távol igyekszik tartani a jobboldali ellenzék tisz­telt vezére. A „felelős kormányzó“, ki Sennyey megyéjét kinevezett tisztviselőkkel fogja igazgatni az állami hatalom nevében, igen­is felelős lesz, nagyon felelős a kormánynak, melytől hatalmat nyerő, és felelősek lesz­nek, nagyon felelősek a tőle függő tisztvi­selők neki. De ez egyoldalú felelősség mel­lett a felsőbb hatalom irányában, a polgá­rok összességének hatalma tökéletesen el­enyészik,­­ a törvényhatósági képviseletek ellenőrzési joga, a sopánkodás panaszos utaira szorul, hol felsőbb fótumok uralkod­nak gyámoltalan sorsa fölött. Egy ilyen siralmas ellenőrzési apparátus szinte provo­­kálja a központi kormány túlkapásait. S nagyon szép Sennyey Páltól, fel nem tennie, hogy „öntudatos“ kormány a hatalommal nem fog visszaélni. De Sennyey Pálnak is élénk tudatában van bizonyosan, hogy „ön­tudat“ nélkül való kormányok is van­nak néha ezen változatos világon. És Sennyey Pál megyéje ezek ellen nem bizto­sít minket. De minderről máskor bővebben. Mert egy másik beszéd vár a hegytetőn, s benne a Sennyey Pál megyéjének szerencsés ellen­téte: a Tisza Kál­mán megyéje. Ebben is megvan a felelős kormányzó, a­ki csak felfelé felelős, de a törvényható­sági választott, s az állami igazgatási ága­zatokban exponált kinevezett tisztviselők élén. És ezek közül mind a két kategória felelős nem csak neki, helyesebben általa az állam­nak, fölfelé, hanem felelős lefelé is a tör­vényhatósági képviseletnek. A kinevezett kategória azon közigazgatási bizottság útján, melynek túlnyomó többsége független vá­lasztott elem. A választott tisztviselők ka­tegóriája ezenkívül egyszersmind a választás joggyakorlatából eredő sanctio ereje szerint. Feleletre vonhatja az állam, feleletre von­hatja a közönség. És a feleletre vonás mind­két esetében biztosítva van a megtorlás módja s hatályossága. Ezen rendszerben minden cselekvés két­oldalú ellenőrzés alá esik, s két oldalról torolható meg minden visszaélés. Ezen rendszerben az önkormány­zat és az állami hatalom között oszlik meg az intézés s a felügyelet joga, de nem kü­lön utakon szétágazva, hanem összefoglalva, kiegyenlítve a vegyes eredetű közegben, mit a kormány javaslata a közigazgatási bizott­ságok képében alkotott. A Sennyey Pál me­gyéjében az állami hatalom absorbeál min­dent. A Tisza Kálmán megyéjében az ön­­kormányzat kiegyenlíti számadását az ál­lammal, kölcsönösen engedve s kölcsönösen nyerve egymástól: a bilance mind a kettő­nek hasznával záródik. Csábító ez összehasonlítás folytatása, s nem vonjuk meg magunktól az élvezetet, hogy még egyszer visszatérjünk rá. Ma csak a két beszédre utalhatunk még, mely alább egész terjedelmében díszíti lapunkat: a gon­dolkozónak önként kínálkozik ott a két rendszer összehasonlításának tovább fűzése, s abból a consequentia. Mind a két beszéd egy-egy közigazgatási programot, s tartozunk az igazságnak annak megismerésével, hogy mind a kettő méltó a gondolkozókat fog­lalkoztatni. Csak azt gondoljuk, hogy míg a Tisza Kálmán programmja, eszközeinek, czéljának s az eredményeknek teljes isme­retében, pozitív tényezőkkel dolgozva, azt fogja elérni, amire számít: az önkormány­zat összeegyeztetését a parliamentarismus­­sal, addig a Sennyey Pál programmja in­gatag számításaival vagy azt érné el meg­valósultában, amit elérni nem akar, vagy amit ingatag számítások alá rejteget: a merev centralisatiót. Mind a két rendszer­nek van jogosultsága az elméletben. De a gyakorlat ítél a theóriák felett, a czélsze­­rűség és közszellem törvénye szerint. És Magyarországon mind a két törvény a Tisza rendszerének szolgáltat igazat. A vita, melynek mai folyamából még a Móricz Pál és a Szeniczey Ödön tartalmas beszédeit kell elismerőleg kiemel­nünk, sa Kállay Ödön farsangi tréfá­­lódzását ajánlanunk a mókázó emberiség emlékezetébe, s ma elérte tetőpontját. A hegytetőről csak lefelé van út. Jó csillagunk, mely a kapaszkodón felsegített, a lejtőn alá is csak velünk lesz talán. BUDAPESTI SZINLAPOK. Budapest, csütörtökön, január 13. 1876. Nemzeti SZillilaZ. 1„„ Ezt követi: Tűz a zárdában. Bérlet 232. szám. Vígjáték 1 felvonásban. DONADIO BIANCA kisasz- D’Avenay Pál Feleki A sevillai borbély. Adrienne Szigeti Jolán Vig opera 2 felvonásban. JÁnos ^^Leövey Gr. Almaviva Pauli A má°s oró Bartolo, orvos Kőszeghy Dramolette 1 felvonásban. 5°8!?.a Donadio k. a. Maxence iró Náday Bazilio Odry Juliette Molnárné Figaro Bing Amelin Halmi Bertha Kvassainé Pernet újházy Ornaszt Széphegyi József Sántha S ". AL K.«UM.17 órakor. 1 órakor- Népszínház. Vtívcivinitár Utazás a föld körül Várszínház. so nap alatt. Az utóira­t. Látványos színmű zenével. Vígjáték 1 felvonásban, énekkel és tánczczal.J. Verne Lancy Náday regénye után irta Csepreghy Verliérené Sz.-Prielle Corn. Ferencz. Inas Pongrácz Kezdete 7 órakor. Budapest, január 12. A hegytetőn. A vita a hegytetőre ért. De fájdalom, m­i elkéstünk tőle egy kicsit. S ráadásul még egy kellemetlen csalódás is ért. Amint mennénk a Házba, telt folyosók zsivaja zsong elénk. No hál’ istennek, ilyen telt folyosók mellett csak Simonyi Ernő beszél­het, de jó is, ha néha megkésik az ember egy kicsit. Hát egyszer csak — irgalom atyja ne hagyj el, jön a folyosó másik vé­géről elénk — Simonyi Ernő. Paff. Csak holnap fog beszélni: a mai folyosók nyüzs­Az igazságszolgáltatás hivatalos nyelvének kérdése napról-napra komolyabban lép fel. E kérdés csaknem naponként többé ke­­vésbbé botrányos konfliktusokat idéz elő a pán­szláv, szász és oláh ügyvédek, a bíróságok és az igazságügyminisztérium között, mely konfliktusok következtében a törvényszékek egymásután kezdik elhatározni, hogy jövőre csak magyar nyelvű bead­ványokat fogadnak el, így tett a brassói és verseczi törvényszék. E miatt természetesen lett nagy felháborodás a magyarellenes ügyvédek között. A brassói szász és oláh ügyvédek a törvény­szék határozata ellen felterjesztést intéztek az igaz­­ságügyminiszterhez, ez azonban természetesen helye­selte a brassói törvényszék dicséretes határozatát. Ezzel azonban, azt hiszszük, még nem lesz vége a dolognak. Az erdélyi szász és oláh ügyvédek majd meg fogják tanulni magyarországi kol­legáiktól, miként kell amúgy istenigazában meg­­boszantani a bíróságokat. Ezek sokkal praktiku­sabb módot találtak föl a magyar nyelv elleni tün­tetésekre, s eszükben sincs eredménytelen pana­szokkal járni az igazságügyminiszter nyakára. Szá­mos esetet tudnánk felhozni ezen eljárás megvilá­gítására, de ezúttal csak egyet említü­nk fel. Főben járó per folyik több gyilkossággal vádolt bűnös ellen. A vádlottak ügyvédeket vallanak, kik a vég­tárgyaláson meg is jelennek, hogy védelmüket előadják. A vádbeszéd után a védelemre kerül a sor, s az első védőügyvéd elkezd oláhul beszélni. Az elnök figyelmezteti, hogy magyarul szóljon. Az ügyvéd tiltakozik magyarul (mert ezen esetben, melyről szólunk, az ügyvéd tökéletesen tudott ma­gyarul is) s követeli, hogy oláhul szólhasson, mert ehhez a nemzetiségi törvény értelmében joga van. Az elnök a tiltakozás daczára elvonja tőle a szót, s a másik ügyvédnek adja. Következik az előbbi jelenet da capo. A tárgyalás vége az lett, hogy a törvényszék véd­ele­m nélkül ítélte el a vád­lottakat 10—15 évi börtönre. Az ítéletet a kir. tábla természetesen megsemmisítette, mert védelem nélkül csak senkit sem lehet 10—15 évi börtönre ítélni, de egyszersmind utasította a törvényszéket, hogyha a védő ügyvéd nem akar magyarul beszélni, nevez­zen ki hivatalból védőt. A magyar nyelv ellen tün­tető ügyvédek makacssága miatt tehát az alsó és felső bíróságok kénytelenek kétszer foglalkozni ugyanazon ügygyel és így pazarolni drága idejüket. S ezen eset számtalan variátióban ismétlődik or­szágszerte, azzal a különbséggel, hogy a vidéki pánszláv és oláh Catilinák összeesküvése miatt a törvényszékek sok esetben csak nagy bajjal tudnak védő­ügyvédet kapni, aki hajlandó volna hivatal­ból magyarul beszélni. Ezen üzelmekre azonban igen jó argumentuma van a magyar kormánynak és tör­vényhozásnak, t. i. a nemzetiségi törvény eltörlése, vagy oly módosítása, mely az igazságszolgáltatás ezen botrányos megakasztása elé korlátot fog vet­ni. E czélra a legalkalmasabb lenne ismét kimon­dani az 1844. évi II. t. ez. 6. §-ának elvét, misze­rint a magyar igazságszolgáltatás nyelve kizáró­lag magyar. — E kérdésre, mihelyt terünk en­gedi, vissza fogunk térni. Egy helybeli kőnyomatu német Correspon­­d­e­n­z értesítése szerint a magyar kormány tagjai tegnap akartak Bécsbe menni a vámügyi tárgyalá­sok folytatása végett, de nem hagyhatván el jelen­leg a közigazgatási törvényjavaslat felett vitázó képviselőházat, egy terjedelmes átiratot intéztek az osztrák kormányhoz. Miután a kérdésbeli C­o­r­re­spondenz értesítését némely lapok átvették, nem árt megjegyezni, hogy ama hír teljesen alaptalan. A főváros közgyűlése a költségvetésre vonatkozó miniszteri leirat tárgyalását holnapra ha­lasztotta, mert a főpolgármester udvari ebédre lévén hivatalos, a mai közgyűlésen nem elnökölhetett. A képviselőház igazságügyi bi­zottsága ma d. u. 5 órakor tartott ülésében rész­letes tárgyalás alá vette a végrendeletek alakszerűségeiről szóló törvényjavaslatot, il­letőleg folytatta az e részben a tegnapi ülésen megkezdett részletes tárgyalást. Az 1. §. azon intézkedése, mely szerint az önkezűleg írt és aláírt végrendelet érvényességéhez két tanú kívántatik,­­ és illetőleg az ennek elle­nében előterjesztett azon indítvány, mely szerint az ily végrendeletek tanúk nélkül is érvényesek le­gyenek, igen élénk és beható vitát idézett elő. A vita berekesztése után az 1. §. a következő szö­vegezéssel fogadtatott el: „Az írásbeli magán végrendelet érvényességé­hez, a) ha a végrendelet az örökhagyó által egész terjedelemben íratott és aláíratott, két tanú, b) min­den más esetben négy tanú kívántatik.“ A 2—12. §§-ok részint változatlanul, részint kevésbbé lényeges változtatásokkal fogadtattak el.­­ Az ülésen jelen volt Per­cz­el Béla igazság- Ügyminiszter. Holnap délután 5 órakor a tárgyalás folytat­tatik. A Reichsrath tegnapi ülése után Rech­­bauer elnök irodájában összegyűltek a Budapesten járt négy miniszter, Auersperg, Lasser, Preuis és Chlumetzky, s az alkotmányhű pártok elnökei, Eich­­hof a centrum, Gross és Hoffer a haladók és Herbst a baloldal részéről. Az alkotmányhű pártok képvi­selői kérdést intéztek a miniszterekhez a Budapes­ten folyt tárgyalások felől, amire azonban Auer­sperg kijelentette, hogy mindkét kormány kölcsönös hallgatagságo­t fogadott a tárgyalások befejeztéig és így azok­­ról még most nem nyilatkozhatik. Hire járt, hogy P­u­­­s­z­k­y Ferencz, az országos képzőművészeti tanács alelnöke ez állásá­ról leköszönt s tisztében b. Podmaniczky Fri­gyes váltaná fel, ki viszont a fővárosi közmunkák tanácsának alelnökségétől lépne vissza. Lapunk hét­fői esti száma illetékes helyről megc­áfolhatta a b. Podmaniczky Frigyes arra vonatkozó híreket. Most jó forrásból értesülünk, hogy a Pulszky Ferencz úr leköszönéséről szóló hír is teljesen alaptalan, s biztosan jelenthetjük, hogy Pulszky továbbra is megmarad a képzőművészeti tanács alelnöki székén, melynek betöltésére őt kiváló tehetségei különösen képesítik. _________ Az izraelita anyakönyvek vezetése körül előforduló rendellenességek megbírságolása tárgyában kibocsátott körrendeletéhez pótlólag még elrendeli a vallás- és közoktatásügyi miniszter,­­ hogy a közigazgatási uton kiszabandó és behaj­tandó bírságpénzek az illető hitközségeknél külön iskolai alap gyanánt, hatósági felügyelet alatt lesz­nek kezelendők és vagy nagyobb beruházásokra — számadás mellett — fordítandók, vagy csak ka­mataik hasznosítandók. Az evangélikusok bányai egyházkerülete elha­tározta, hogy a hitfelekezet jegyzőkönyvei jövőre magyarul vezettessenek. S mit gondolnak olvasóink, hogy ezen dicséretes és hazafias határozat alól a mondott egyházkerületnek melyik része kérte magát kivétetni? Tán a tót­vidékiek ? Nem. A pesti, melynek német jegyzőkönyv kell. És ez a derék germanisátor-testü­let itt a magyar haza fővárosában még elég vakmerő a hozzá nem tar­tozó és magyar lelkű­ embereket is megkoldulni minden évben valami segedelemért. Na csak jöjjön el hozzánk még egyszer! Az osztrák államvasút az idén a ta­­­­valyi 40 franknál is kisebb osztalékot fog adni,­­ minthogy nem akarja újra a tartalékalapot igénybe­­ venni. Közigazgatási törvényjavaslatainkról. is. Menjünk tovább, és lássuk: a tiszta­­ önkormányzat hívei ostromlásának s czifra s­phrasisokba öntött jajveszéklésének van-e alapja, és a tiszta önkormányzat jelen vi­szonyaink között létesíthető-e hazánkban? Mindenekelőtt kötelességemnek tartom az önkormányzat fogalmát meghatározni, vagyis mit értünk önkormányzat alatt. Részemről értem hazánkban a várme­gyék és városok részvétét a végrehajtásban átalában, és különösen a közigazgatás te­endőiben vagyis a szabadságnak, e szervek öncselekvősége általi megvalósulását. De mivel az én szavam és meghatáro­zásom igen csekély súlylyal bír, főleg ná­lunk, hol nem azt nézik ki mit mond, ha­nem ki mondja azt, ide írom a nagy tekin­télyű Gneist meghatározását. Gneist, idé­zett művében ekkér határozza meg az ön­­kormányzat fogalmát: „Selfgovernment heisst Verwaltung der Kreise und Ortsgemeinden, nach den Gesetzen des Landes durch Ehren­ämter der höheren und Mittelstände, mit­telst Communalgrundsteuern“. E meghatározás szerint tehát az ön­kormányzat a kerületek (vármegyék) és községek igazgatása az ország törvényei szerint, a felsőbb- és középosztály tisztelet­beli hivataloskodása által, községi adók közvetítésével. Az önkormányzathoz tehát szüksé­gesek : 1. vármegyék és községek; 2. szükséges országos törvény, mely ezek hatáskörét megszabja; 3. szükséges felsőbb és középosztály, mely a hivatalokat ingyen viszi; szük­séges ; 4. községi adó, melyből az önkormány­zati költség fedeztetik. Vizsgáljuk meg most már ezen tisz­tának nevezhető önkormányzathoz szükséges eszközöket. Mivel Angliát a világ méltán a tiszta önkormányzat mintaállamának tartja, ves­sünk egy rövid pillantást ennek önkormány­zati intézményei és eszközeire.­­ Anglia, mint hazánk, vármegyékre és járásokra van osztva; van Angliában 40, Walesben 12 vármegye; ezeken kívül van­nak a városok. — Anglia e felosztása Al­fréd király idejére vitetik vissza, ezer éve, hogy a megyék kikerekítése fennáll és csak újabban szabályoztalak ezek területei tör­vénynyel. A megyék élén a király által kineve­zett Vice Comes, Sheriff áll, kinek hajdan igen nagy hatásköre volt mind a büntető, mind a polgári igazságszolgáltatási ügyek­ben, de büntetőjogi hatáskörét a Magna Chartában, a polgárit az országos törvény­székek felállításával elvesztette; rendőri ha­talma a békebírák, katonai hatalma pedig a Lord-Lieutenantok felállításával megszűnt. Mai napon Blackstone (I. 343—346.) sze­rint hivatalos hatalma a következő : 1. bírói minőségben eljár, és ítél 40 schillingig terjedő kisebb polgári perekben, és határoz a választói minőség felett; 2. mint a béke őre elfogathat min­denkit, ki a közbékét háborítja; hivatalból letartóztatni és őriztetni köteles az árulási, hűtlenségi és gyilkossági bűntettek elköve­tőit, s ezek üldözésére honvédelmi vagy felkelési erőt alkalmazhat; 3. a főtörvényszékek ítéleteit végre­hajtja, kézbesittet, bebörtönzést rendelhet, óvadékot vehet; főtárgyalásokra az esküdt­széki tagokat berendeli, s ha valaki elítél­tetik, a végrehajtásról gondoskodik; 4. hivatali kerületében a kincstári ja­vakra felügyel; a kincstárt illető javakat birtokba veszi stb. A megye második hivatalnoka a „Co­roner“, ki a megyei birtokosok által vá­­lasztatik, s a koronát a megye területén illető ügyekben képviseli, hullaszemlét esz­közöl, hajótöréseknél vizsgálatot tart, szük­ség esetén a Sheriffet helyettesíti. Legnevezetesebb közegei az angol köz­­igazgatásnak a békebirák, kik a király által a megye azon földbirtokosai közül, kik 600 tallér évi jövedelemmel bírnak, neveztet­nek ki. Ezek, mintegy húszezernyi szám­ban, teljesítik nemcsak az önkormányzati, de az állami közigazgatási teendőket is. A Sheriffnek nincs semmi fizetése, sőt hivatala fényének fenntartása nagy költségbe kerül, ennélfogva a nagyobb földbirtokosok közül neveztetnek ki, s a kinevezést elfo­gadni kötelesek, alapos okokból csak a par­liament adhatván felmentést. A békebíráknak sincs fizetésük, s in­gyen szolgálni kötelesek. A Coronernek sincs fizetése, hanem ennek bizonyos szolgálatok­ért sportulókat szabott a törvény. Az angol alkotmány azon alapgondola­ton nyugszik, hogy a birtokosok vannak első­sorban hivatva minden hivatalra, tehát

Next