Ellenőr, 1876. május (8. évfolyam, 119-149. szám)
1876-05-23 / 141. szám
tkifizetési árai: Egész évre . . 20 frt — kr. Évnegyedre . 5 frt — kr. Félévre . . . 10 . — „ Egy hónapra , 1 „ 80 „ Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: qQvuIcjesten, ncLcLor'-vdtczcL 6‘. szcLm. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésire nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. POLITIKAI NAPILAP, Budapest, kedd, május 23. 1876. 141. szám. Hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában). Továbbá Havas, Laute & Cieczegnél Párisban (Place de la Bourse Nr. 8), valamint Leopold Miksa hirdetési ügynöknél, Budapest, Rákoskok utcza 431. sz. kiadó-hivatal, F)ncL dpesten, addor-utczd 6. szcm. Ide intézendők az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. Vili. évfolyam. Az „Ellenőr“ ára mint eddig : Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza az ,,Ellenőr“ kiadó hivatala (Pesten, nádor-utcza, 6. sz.) Százalék a könyvárnál utón történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. Egy évre...............................20 forint — kr. Félévre 10 „ — kr. Negyedévre...............................5 „ — kr. Egy hóra....................................1 „ 80 kr. Táviratok. Bécs, máj. 22. A „Pol. Corr." közli, hogy a gráczi és insbrucki főtörvényszékek elnökeinek Waser és Farfogliának a titkos tanácsosi méltóság adományoztatott. Berlin, máj. 22. A „Reichsanzeiger“ határozottan cáfolja, hogy egy porosz államminiszter leköszönt volna. Versailles, máj. 22. A senatus az amnestiaindítványt elvetette. Smyrna, máj. 22. A „Nautilus“ nevű osztrák ágyunaszád tegnap ide érkezett. Prága, máj. 22. A császár a neustadteli leégettek számára 1000 frtot adományozott. A legutóbbi fagyok Csehország sok vidékén különösen gyümölcsben és szőlőkben jelentékeny kárt okoztak, de remény van a javulásra. Páris, máj. 22. A pótválasztásoknál a három nem igazolt legitimista helyett három köztársasági választatott.— Napóleon herczeg választóihoz intézett levelében ezt mondja: A köztársaság fennáll és a hazaszeretet parancsol; a köztársaság a jelen helyzetnek egyedül lehetséges kormányformája, én azt őszintén hátsó gondolatok nélkül akarom. Pária, máj. 22. A pótválasztásoknál egy monarchista, 4 bonapartista és 6 köztársasági választatott ; a hat köztársasági ugyanannyi monarchista helyébe lép, akiknek mandátuma megsemmisittetett. Bécs, május 22. (Zárlat) Hitelrészvény 133.10 Galicziai 191.25. Államvasut 258. — . Kente 65.80. 1860-as 108.—. 1864-es 130.25. Ezüst 102.40. London 120.—. Unió- Bank 57.— Által, épitőbank 9.50. Magyar Földhitel —.—. Angol-Osztrák 65-80. Lombard 76.50. Tramway 111.—. Hitelsorsjegy 156.—.Napoleondor 955.—. Arany 566.—. Frankfurt 58.50. Porosz pénzutak. 59.10. Török sorsjegy 16.75. Anglo építő bank 18.50. Municipalbank—.—. Berlin, május 22. (Kezdet) Galicziai 81 50.Lombard —.—. Ezüst-jöved. —. 1860-as 115.— Bécs —. Romániai —. Államvasut —.—. Papir-jöved. —. —. Hitelsorsjegy —.—. 1864-es —.—. Hitelrészvény —.— Magy. sorsjegy-----. Berlin, május 22. (Zárlat) Galicziai 81.50. Lombard 126.50. Ezüst-jöved. 58.80. 1860-as 99.—. Bécs 168.25 Romániai —. Államvasut 449.50. Papir-jöved. 55.30. Hitelsorsjegy 301.— . 1864-es 270.—. Hitelrészvény 227. — . Magy. sorsjegy —. Frankfurt, május 22. (Kezdet) Váltóáré Bécsre 169.40. Osztr. bank.-részv. —. 1860-as —. Évjáruléki papir —.—. Lombard —.—. Magy. sorsj. — Osztr. hitelrészv. —.—. Osztr. államvasp. rész. —.— 1864-es —. Évjárulék ezüst —. Galicziai —.—. Győr Gráczi —. —. Frankfurt, május 22. (Zárlat.) Váltóárf. Bécsre 169.40. Osztr. bank-részv 698.—. 1860. 99.25. Évjárulék papir 55.50. Lombard 63.36. Magy. sorsjegy 143.—. Osztr. hitelrészv. 113.—. Osztr. államvasp. részvénytársaság 219.50. 1864. 272.-. Évjárulék ezüst 58 75. Galiczia 162.75 Győr-Gráczi —. BUDAPESTI SZINLAPOK. Budapest, kedd, május 23 1876. Nemzeti színház. Bérlet 46. szám. DONADIO BIANCA kisasszony vendégjátékául. Alvajáró. Opera 3 felv. Gróf Rudolf Odry L. Teréz Kvassayné Amina Donadio B. Elvino Pauli Liza Nádainé Alessio Ney Jegyző Széphegyi Kezdete 7’/1 órakor. Népszínház. KRECSÁNYII SAROLTA a. mint vendég. Angot asszony leánya operette 3 szakaszban. Angot Clairette Krecsányi S. Lange kisassz. Darai K. Pomponnet Karikás Ange Pitou Kápolnai Larivaudiere Solymosi Treuitz Együd Louchard Zádor Huszár kapitány Tissai Amaranths Horváthné Piperkőcz Dancz L. Öreg ur Térés Javotte Szigeti L. Teréz Árvai G. Babette Hamvai R. Dupoudrai k. asz. Horváth P. Herbelin Taraszovits Hersilio Vasváriné Cadet Hunfi Vilmos Dancz L. Perette Makó L. Kezdete 7/a órakor. Budai színkör Elizámtól leányáig operette 1 felvonásban. Bal letrészek Végül: Tiz leány és egy férj sem. Vig operette 1 felvonásban hangversenyi részletekkel Kezdete 7 órakor. UTOLSÓ POSTA. A barna könyvet holnap fogják szétosztani a delegátusok között. Bécsben már tudnak is valamit annak tartalmáról. Ezen értesülések szerint különös tekintettel vannak benne egybeállítva mindazon sürgönyök, melyek a legközelebb tárgyalás alá kerülő szerződési ügyeket megvilágítják. A külügyérségnek a consulokkal folytatott direct levelezése most nincs közölve, részint mert már az angol és franczia keresk.szerződések felmondásakor voltak közlések, részint mert tekintettel kellett lenni a függő kérdésekre. Szerbián kívül minden európai állam föl van véve a gyűjteménybe. Belgiumból consuli jelentések szólnak az ottani rezukor-ipar viszonyairól s az erre érvényes adó- és vámtörvényekről; Brazíliából hajózási Ügyek; Dániából az aranyérték behozatala; Németországból az 1868-diki kereskedelmi szerződés megkötésének viszonyai s az ipar ennek következtében vett lendülete; Münchenből az ottani vasúti viszonyok ; Kölnből az ottani kereskedelmi viszonyok fejlődése az utolsó évtizedben; Manheimból a gabonaüzlet viszonyai vannak fölvéve. Francziaországból két terjedelmes jelentés szól; az egyik az ország hajózási összeköttetéseit tárgyalja. Angliából több igen keesés közlés van részint hajózási viszonyokról, részint a suezi részvények megvételéről s azon befolyásról, melyet e vétel a csatorna jelenlegi kereskedelmi viszonyaira gyakorolt. Németalföldről a czukoriparról és a takarékügyről vannak jelentések. Spanyolországból és Portugallból consuli jelentések szólnak a gyarmatokkal való közlekedésről s azon esetleges lehetőségről, hogy a monarchia keresk. közlekedése e gyarmatokba irányoztathassék. Portugallból egy jelentés az ottani gabonakereskedelemről is szól. A Görögországból való jelentések az ország pénzügyi helyzetét, az éretviszonyok rendezését és a kereskviszonyokat adja elő. Törökországról tíz jelentés értesít, előadva úgy az európai, mint az ázsiai tartományok keresk.viszonyait. Boszniából és Herczegovinából egy jelentés pontosan előadja az ottani adóviszonyokat. Egyiptomból szintén szól egy jelentés a suezi csatorna viszonyairól . Oláhországnak gabona-kereskedelme, az ottani zsenge ipar fejlődése, a munkásviszonyok és az iskolaügy szintén több jelentés anyagát képezik. Oroszország a pénzügyi helyzetet megvilágító, továbbá az odessai gabona-kereskedelemre vonatkozó statisztikai adatok által van képviselve. Svájcznak bérbevitele és borkereskedelme van ismertetve. Tunisból az utóbbi év pénzügyi lendületéről szólnak a jelentések, mióta az ottani pénzügyekre egy európai bizottság ügyel. Végül Chinából szól egy consuli jelentés, mely részletesen leírja az ottani kereskedelmi viszonyokat, s előadván a China és Németország közt folyó tárgyalásokat egy keresk.szerződés tárgyában, hangsúlyozza annak szükségét, hogy ily szerződést Chinával a monarchiának is kellene kötni. Budapest, május 22. A helyettes alap. Tíz szavazattal nyolcz ellen, azt mondta ki ma az osztrák delegáció pénzügyi bizottsága, hogy urak vagyunk. Hogy ennélfogva igen kellemes és hasznos dolog, 15 millió forintot az alkotmányos engedélyezés alól elvonva tartani, s az ennek megfelelő összeget e rendkívül kedvező esztendőben az adózókkal megfizettetni. Mit Dariusnak egy postára? Szóban volt ugyanis a katonai helyettesítési alap. Egy alap, mely azok pénzéből jött, kik a katonáskodástól magukat megváltották, és azok javadalmazására szolgált, kik a megváltakozottak helyett önkéntes szolgálatra vállalkoztak. Egy alap tehát, melynek rendeltetése teljesen megszűnt. Az általános védkötelezettség nem ismer megváltást, sem helyettesítést; a véradót minden beváló hadköteles személyesen tartozik leróni. Mire való tehát az évtizedek alatt 15 millióra növekedett alap? Nyolcan az osztrák delegationális pénzügyi bizottság tagjai közül, nem tudtak maguknak alkotmányosan számot adni erről; nem tudták alkotmányosan elképzelni, hogy ily rendeltetésétől megfosztott nagy összeg, micsoda czimen s micsoda ismeretlen rendeltetéssel maradjon a hadügyminiszter kezében s elvonva a képviselet rendelkezése alól? S mert ezt nem tudták: az alap feloszlatására, illetőleg arra szavaztak,hogy a hadügyi budget fedezeti részébe vetessék fel az alap kamatain kívül a tőkéből annyi, hogy a 10 milliót megüsse. De amit ők nem tudtak alkotmányos felfogással jól megérteni, népképviselői álláspontjukon : m megmagyaráztatott nekik kormányzati szempontból, ha nem is egészen alkotmányosan. A helyettes alap kell, mert mindig jó, ha van a cassában pénz olyan, amihez semmi köze népképviselőnek; a helyettesítési alap kell, mert mozgósítás esetén hasznos az nagyon ; s enkm kell már csak azért, nehogy valaki azt higye, hogy a monarchia már a tőkéit emészti, mint az a féreg, melynek a háza sajt, s az eledele is sajt. S e magyarázat után tizen azt szavazták erre, hogy jól van. Nem egészen jól. Bennünket legalább, ha sohasem gondoltunk volna is ez alap fölöslegességére, a kormányzati szempontból felhozott érvek győztek volna meg a veszélyességéről. Az alkotmányos kormányzat parliamentáris alakjának sarkalatos elve, hogy az államháztartásban minden bevett vagy kiadott garas parliamenti rendelkezéstől függjön s parliament felszámolás alá tartozzék. A parliament akaratának érvényesülésére a legfőbb biztosíték ez annál becsesebb, mert a hadizenés és békekötés joga még mindig nem közvetlenül a népek kezében van, s csak közvetve gyakorolhatnak alkalmazására befolyást, a hadi költség megadása, vagy megvonása által. A helyettes alap által tetemesen csorbítva van e befolyás. A helyettes alap egy nagy összeget képvisel, mely nem függ parlamenti engedélyezéstől , mely fölött a rendelkezési jog a hadügyminiszter discretiójára van bízva , s csak pénztári kezelésére nézve kerül alkotmányos ellenőrzés alá. Ez egy hadi kincs, a szó legszorosabb értelmében, melyet bármikor fe l lhet használni a hadsereg mozgósítására, más szóval háború csinálásra, minden megkérdezése nélkül a törvényhozó testületeknek , sőt esetleg némely akadékosabb pénzügyminiszter tudtán kívül is. Hogy a törvényhozás a fait accomplival szemben miként évényesítheti azután befolyását arról világos fogalma van mind akinek, aki a kényszerhelyzetekről hallott valamit. A mozgósítást nem szokás dobra ütni, az természetes, előzetesen nem kerülhet az erre szükséges költség parlamenti engedélyezés alá, az világos. De ily esetekben a pénzügyminisztereknek dolga a szükséges pénzt megszerezni, de csak akkor, ha a háború elkerülhetlenségéről a törvényhozási tényezők egyetértenek. A helyettes alap fölöslegessé teszi ez egyetértés megléte iránt előlegesen tájékozódni. De ha nem volna is itt veszélyes alkotmányos szempontból ez alap , még akkor sem bírnánk fenntartására szavazni, ha egy kicsit sűrűbben körültekintünk szegénységünkön. Mert igenis, úgy áll a dolog, hogy e monarchia, hogy különösen Magyarország valóban a törzsvagyonát emészti. Fájdalom, ez nem a hit dolga többé, s hiába hinnék rólunk az ellenkezőt, mi tudjuk, hogy úgy van. Avagy nincs-e jelzálogul lekötve az állami fekvő vagyon? avagy nem árulják-e, csak vennék, az állami vállalatokat s telepeket? avagy nem többet adunk-e ki, mint amennyit beveszünk ? nem szaporodik-e az adóhátralék évenként? s nem a mi hivatalos lapunk közöl-e naponként 16 oldal árverési hirdetményt? Eszszük a házunkat, bizony, s ily állapotban nem telik hogy a tűrhető lét látszatát 15 millió forinton megvegyük, ha ugyan elhiszi nekünk valaki még azt a látszatot is. Nem a helyettes alap fenntartása indokolva semmiképpen nincs. S különösen a jelen év nem olyan, hogy az ily veszedelmes tőkepénzekhez reszellünk nyúlni. E véleményünk azonban nem gátol meg annak megismerésétől, hogy a delegátiónak tulajdonképpen nincs joga a helyettesítési alappal rendelkezni, s ily indokolással alakilag tökéletesen correct lett volna az osztrák delegationális pénzügyi bizottság tagadó votuma. Nem ugyan azon oknál fogva, mely a magyar delegatió hadügyi bizottságában felhozatott, hogy t. i. a közös kiadások fedezése, a törvény világos szavai értelmében, a két törvényhozásra tartozik, mert a delegatiónak mind a mellett is épp oly világos joga van a közös tárczák saját fedezeti czímeit elintézni. Lenne tehát saját fedezeti alap a hadügyi tárczánál maga a helyettes alap, a delegatió rendelkeznék vele. Azonban a helyettes alapnak csupán kamatai képeznek ily saját fedezeti czímet, s erről a delegatiók intézkednek is évenkint, de maga a tőke közös actívum, amihez a delegatiónak semmi köze. Ha még oly üdvös is ez esetben a czél, nem szeretnék a delegatiók hatáskörét ily irányban tágítani. Ezzel azonban korántsem azt akarjuk mondani, hogy tehát maradjon a kérdés bolygatatlanul. Sőt ellenkezőleg kívánatos és szükséges volna, hogy a két kormány a közös aktívumoknak legalább e speciális részére elhatározásra jusson egymás között, s vegye fel belőle már az 1877-iki költségvetés fedezeti részébe legalább azt a tíz milliót, mely iránt ma létetetett helyes indítvány, de nem illetékes helyütt. Hogy tehetik-e, az iránt nem vagyunk vérmes reményben. A képviselőház három fontos bizottságának ülései ma kiváló érdekűek voltak. Figyelmeztetjük olvasóinkat az alábbi tudósításokra, melyekre nézve csak annyit jegyzünk meg, hogy azok a kőnyomata szerint közölték. A képviselőház mai ülésének befejezését a következőben adjuk. A kisebb városok törvényhatósági jogának megszüntetésére vonatkozó javaslat 1 §-a, mint már említettük, a közigazgatási bizottság szövegezésében elfogadtatott. Ezután következtek a többi paragraphusok. A 2. és 3. § minden észrevétel nélkül fogadtatott el. A 4. §-nál Molnár Antal indítványozza, hogy e §. b) pontjában idézett §§-sok közé vétessék fel az 1871. 18. sz. 116. és 129. §§. idézése is, vagyis mondassék ki, hogy a költségvetés megállapítása, s igy a számadások felülvizgálása ne azon megyék hatáskörébe adassék, hova a városok beosztattak, hanem maradjon továbbra is a belügyminiszter hatáskörében. Gullner Gyula és Tisza Kálmán miniszterelnök ellenzik ezen módosítványt, mire az mellőztetik. Az 5 §. elfogadtatik. A 6 §-nál Tisza László említett javaslata mellőztetik, s az eredeti szerkezet változtatás nélkül elfogadtatik. A 7. és 8. §§, s így a javaslat egész terjedelmében elfogadtatik, mire az ülés 1/12 órakor véget ért. Holnap d. e. 10 órakor ülés. Az osztrák delegatió május 24-dikén d. e. 11 órakor ülést tart, melynek napirende a következő : a külügyminisztérium előirányzata 1877-re és a külügyminisztérium póthitelei 1875 és 76-ra. A magyar delegatió elnökéhez azt a kérdést intézzük, váljon a delegátió nem gondoskodhatnék-e arról, hogy üléseiről és bizottsági üléseiből a magyar lapok hiteles és megbízható tudósítást kapnának épúgy, mint az országgyűlésnek és bizottságainak üléseiből, a gyorsiroda által, mert mégis csak különös, hogy a delegátióra vonatkozó közleményei tekintetében a magyar sajtó német corespondenciák hitevesztett és megbízhatatlan értesüléseire legyen utalva. Az országházból. — Május 22. -A képviselőház ma befejezte a kisebb városok törvényhatósági jogának megszüntetéséről szóló törvényjavaslat részletes tárgyalását. Rég nem tárgyalt a ház oly derült hangulatban, mint ma. Derült volt a közhangulat már a tárgyalás kezdetén, mert előre tudni való dolog volt, hogy a haza felé beszélések egész sorozata fog következni. T Így is történt. Már az első szónok hazabeszélésen kezdte, s úgy folyt ez aztán szakadatlanul 8—9 beszéden keresztül, s mindenik szónok csak fokozta az átalános derültséget, mely koronként valóságos tetszészivatarban tört ki. Az átalános mulatságban legnagyobb részt a szélső bal vett. Hangos tetszésnyilatkozattal fogadott minden új hazabeszélő szónokot, s már előre kikiáltotta az illető város nevét, melyet — ott választatván meg — pártfogásába akar venni. Papp Lajos Kézdi-Vásárhelyt, Emmer Kornél Nagyszombatot, Tarnóczy Gusztáv Szakolczát, Lehoczky Gy. Körmöczbányát, Bujánovics Eperjest, Újfalusy Nagybányát, Havasy Beszterczebányát, Lehoczky Ede Breznóbányát, Ugrón Ákos Oláhfalut, Sztupa György Fehértemplomot vette védő szárnyai alá, lévén mindegyik az illető város képviselője. Bujanovics megrestelvén azon komikus hatást, melyet az előtte szóló hazabeszélők tettek, burkoltan tette indítványát, s négy város törvényhatósági jogainak fenntartását kérte; de burka oly ügyetlen volt, hogy azon a ház még nagyobb derültségére kilógott az eperjesi lóláb. Steinacker pedig ismét szász sympathiájának adott kifejezést, s a szászok szép szemeinek akart tetszeni, midőn Szász- Régen törvényhatósági jogainak meghagyása mellett kardoskodott. De hát ez a hazabeszélő sport mulatságosnak nagyon mulatságos lehetett, csakhogy méltó volt-e a parliament méltóságához, az már más kérdés. Tiszteljük a képviselők rokonszenvét szülő (értsd: választó) városuk iránt, de hogy ezen rokonszenv, vagy választóik állítólagos érdekeinek simogatása nem igen jól áll egy országos képviselőhöz, ki a hazának nem egy zugát, hanem az összes népet képviseli, az kétségtelen. Mert vagy komolyra, vagy csak tréfára vették az illető képviselők apológiájukat. Ha komolyra vették, s csakugyan iparkodtak, hogy a törvényhozás meghagyja az illető választóváros törvényhatósági jogát, úgy eljárásuk nem válik belátásuk hitelére, mivel a legtöbb esetben tekintetbe nem jöhető indokok alapján, helyi érdekeket akartak az ország összes közigazgatási érdekének rovására érvényre juttatni. Ha pedig nem vették komolyra felszólalásukat s csak választóiknak akartak kedvezni, úgy eljárásuk még sajátságosabb, mert a képviselőház komolyságának rovására történt a lux, melyre legfelebb is az a mentség lehet, hogy előfordul bsz az néha a más országok parlamentjeiben is hasonló természetű derültséget keltve. Hogy az egymás mellé helyezett ellentétek annál komikusabb hatást idézzenek elő, olyan indítványok is létettek, miszerint még több, sőt Budapest kivételével valamennyi szabad királyi város önállósága megszüntettessék. Ez utóbbi Miklós Gyula indítványa volt, de utóbb maga is jónak találta azt visszavonni. Szóval az indítványok és javaslatoknak egész záporesője hullott, de ennek a zápornak, szerencsére, nem sikerült elmosni a javaslatot, sőt még csak meg sem áztatta azt, mely teljesen száraz bőrrel menekült ki ebből a színpadi esőből. A ház minden változtatás nélkül fogadta el a javaslatot, mellőzvén minden indítványt, még Molnár Antalét is, aki azt akarta, hogy a kisebb városok bár beleolvasztatnak a megyébe, mégis a belügyminiszter közvetlen felügyelete alatt maradjanak a vagyonkezelés tekintetében. A népiskolai hatóságokra vonatkozólag a főrendiház által tett módosítások tárgyalása a mai ülés sorrendjéről leszorult. Holnap kerül napirendre. A bizottságokból. (Május 22.) A közigazgatási bizottság mai ülésében elnök gr. Péchy M. jegyző, Gullner. A kormány részéről jelen vannak Tisza K. belügyér; K. Kemény államtitkár. Jegyzőkönyv hitelesítése után Tisza K. a szepesi városokról szóló kivételt a vagyonkezelésre a Királyföldön levő volt 7 királyi városra (Brassó, Szeben stb. kivánja kiterjeszteni s ezekre a censust illetőleg is a volt királyi városok joga maradjon fenn. Ezt ő mint 2 ik §-t kivánja beillesztetni. Jegyző néhány kérelmet jelent Szabadka, Hontmegye, Zaránd stb. részéről. Elnök: Dobokamegye fenntartását illetőleg benyújtott kérvényt jelent be. Mocsáry Szabadka kérvényét, melyben egy telepitvényes községet is bekebeleztetni kéri, pártolja. Tis z a K. megjegyzi, hogy Szabadka körül nem történik rendezés, de másutt is csak puszták kebeleztettek be, községek nem, ezen és hasonló esetekben lehet a községi törvény útján segíteni. A bizottság úgy e nézetet, mint a miniszter úr 2. §-át elfogadja. Felhozataló a városok cencus kérdése is, melyet illetőleg Hammersberg javaslata folytán Tisza K. miniszter a statusquot kívánja fenntartatni. Hammersberg a censust megkívánja szorítani a szepesi városokban, közművelődési érdekekből. Bujanovics a módosításhoz kíván járulni. Tisza K. újból felteszi a kérdést: a statisquo tartassék-e fenn, vagy megszorittassék. Gór éve csak bővebb kifejtés után tudna a census megszorításába egyezni. Tibád szintén ellene nyilatkozik, mire az indítvány mellőztetik. Következik a (volt 2.) 3. §., mely némely községeknek bekebelezéséről szól. Békésmegye fölirata gr. Károlyi Tibor által benyújtja, olvastatik fel Tót Komlóst illetőleg, melyet a megye meg kiván tartani s a közbeeső pusztákat ide csatolni. A miniszter e kivonatot közigazgatási szempontból nem tartja teljesíthetőnek. Guner a pestmegyei egyik szigeten lévő egyik helységet Nógrádtól Pesthez kívánná csatoltatni, mert a más három helység úgyis Pesthez tartozik. A bizottság mindkét indítványt mellőzi. A 4. §. Debreczen pusztai bekeblezéséről szól. Go rov e Fehértemplom érdekében szólal fel, kérvén, hogy Krassó helyett Temes megyéhez kapcsoltassák, miután 2 óra alatt ér e város és szolgabiróság Temesvárra, míg Krassó székhelye Lugos két napi járó; kiemeli azt a képtelenséget is, hogy e város választási tekintetben most is Temesbe tartozik. Tisza K. azt hiszi, hogy ez csakis az 1. §. végére jöhetne, csak Temes megye nagysága szempontjából vannak aggályai. Guttner Gy. pártolja Gorove indítványát. Tóth V. azt hiszi, hogy e csatolást a bizottság most csak elvileg mondhatja ki, vagy hivatkozással a volt 4-ik §-ra tétetik 23. pontnak az 1-ső §. végére. Az 5. §-nál, mely a miniszterre bízza a határközségek szabályozását, Mocsáry azt kívánja, hogy utasításokat adjon a törvényhozás, ne bízassák pusztán a kormány tetszésére. Tisza K. azt jegyzi meg, hogy „az érdekeltek meghallgatása alatt nemesek a községek, de az illetőhatóságok meghallgatása értetik. Hogy pedig ezek nevében ki van jogosítva nyilatkozni, a törvény határozza meg. Gulnernek szintén aggályai vannak ez iránt, mert itt csak utólagos bejelentést tesz a miniszter a thozásnak. Azért új szöveget ajánl, melyben a kormány nem utólagos bejelentést, hanem javaslatot tesz a a bozásnak. Tisza miniszter utal ennek akadályára idő tekintetében, mert ez 3 évvel hátrább venné a törvény végrehajtását. Azért kéri, hogy minden egyes községért külön országgyűlési tárgyalást ne ajánljon a bizottság. Tóth hasonló értelemben nyilatkozik. Gorove megjegyzi, hogy sokkal nagyobb megbízásokat és felhatalmazásokat is nyert már a kormány. Erre a bizottság e §. elfogadja. A II. fejezet (6. §.) mely az egyesített, vagy elválasztott törvényhatóságok vagyonáról szól. Tibád A. a felszereléseket, melyek úgyis állami útón szereztettek, át kívánja vitetni a székhelyre. Balogh Imre a tulajdonjogot abban nem érintené, mert a §-ba fölvett intézkedésekből sok jogot sérthetne. Tisza Kálmán azon elvből indult ki, hogy a közigazgatásra szolgált épületet továbbra is az illető törvényhatóságok bírják, ha valami sérelmet látna valamelyik fél, akkor a 9. §. intézkedik, mely szerint birtokon kívül keresheti igényét a sérelmes. Gorove és Knöpfler védik a szöveget, mivel másként valódi egyesülés nem képzelhető. A bizottság Budapest egyesítési törvénye példájára is a szöveg megtartására szavaz, mely Tibády módosításával fogadtatik el. A 7. §. szétosztott községek vagyonáról rendelkezik. E §. egy szó változtatásával („szükségesek“ „használtatnak“ helyett“) elfogadtatik. E §. után Tisza Kálmán belügyér egy uj §-t ajánl, mely azon esetre vonatkozik, midőn az egyik törvényhatóság középületei feleslegesekké válnak s ezen esetben követendő intézkedésekről, vagy az új épületek építési költségeiről szól. E 8. §. elfogadtatik, valamint a következő 9. is, mely a közigazgatási czélra nem fordított vagyonról rendelkezik. Elfogadtatik a következő 10. is, mely a vagyonügyek elintézésére felállítandó bizottságról szól.