Ellenőr, 1876. június (8. évfolyam, 150-178. szám)
1876-06-30 / 178. szám
fizetési árak: Egész évre . * 20 frt —— kr. Évnegyedre , 5 frt —* kr. Félévre . . . 1© „ — „ Egy hónapra • 1 „ 80' „ Egyen szám ára ló kraj«/k. (Szerkesztési iroda: (iFuzcda.peste.Ti, nádor-utcza 6. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. 178. szám. POLITIKAI NAPILAP. Budapest, péntek, junius 30. 1876. (Hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában) Továbbá Havas, Lafre & Czg. czégnél Parisban (Place de la Bourse Nr. 8), valamint Leopold Miksa hirdetési ügynöknél, Budapest, Rákosárok-utcza 431. sz. (Jíradó-hivatal: Budapesten, nádor-utcza 6. szám, Ide intézendők az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás W— 'Will II I ff III III 211.3BárWWBI8 W Az „Ellenőr“ ára mint eddig : Egy évre................................20 forint — kr. Félévre 10 „ — kr. Negyedévre ...... 5 „ — kr. Egy hóra.................................180 kr. Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza az ,,Ellenőr“ kiadó hivatala (Pesten, nádor-utcza, 6. sz.) Százalék a könyvárusi utón történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. Táviratok. Belgrád, jun. 30. (A „P. C. távirata.) Milán fejedelem a csapatokhoz intézett beszédében messze elhallatszó hangon és viharos zsivó-kiáltások közt igy szólt a katonákhoz : „Háborúba megyünk az örökös ellenség ellen, kik ellen őseink oly dicsőségesen harczoltak.“ London, jan. 29. Az alsóházban Disraeli constatálja, hogy Milán fejedelem elutazott a főhadiszállásra; kijelenti azonban, hogy a szerb csapatok még eddig nem léptek át a határon. A felsőházban Derby kijelenté, hogy absolute nem constatálhatja, hogy hadüzenet fog bekövetkezni, de kötelességének tartja kijelenteni, hogy az általános benyomás szerint a hozzá érkezett jelentésekből kevés reményt lehet táplálni a háború elkerülésére. Strassburg, jun. 29. A „Strassburger Zfg.“ jelenti, hogy Vilmos császár az elsaszi vízkárosultaknak 10,000 márkát adott magánpénztárából. Darmstadt, jun. 29. A „Darmstädter Ztg.“ szerint Albrecht főherczeg tegnap, Coblenzböl Bécs felé utaztában Heiligenberg várában (Jugenheim) ebédelt. Róma, jun. 29. A senatus 113 szóval 5 ellen elfogadta a felső-olaszországi vasutakra vonatkozójavaslatot. Versailles, jun. 29. (A képviselőházból.) Raspail-Solm hétfőn Mac-Mahonnak az elfogatásokra vonatkozó irata iránt fog interpellálni. A ház elhatározza, hogy az osztályok kedden tárgyalják Jolibois (bonapartista) indítványát a mai re-kezdés gyors elintézése iránt. A baloldal delegátusokat választott, kik e tárgyban a minisztériummal megállapodásra jussanak. Népszínház, Budapest, péntek, junius 30. 1876. Utazás a holdba és a tenger alatt. Nagy látványos szinmű. Budapest, junius 30. A keleti háború. A keleti eseményekben fordulópontot jelez a szent Péter és Pál ünnepe. Fordulat a rész felé. A szerb-török háborúnak mával kezdetét írhatjuk. Szerb-török háború ma, a holnapnak isten a gazdája. Úgyszólván minden azon alkudozásoktól függ, melyek Oroszország s Anglia között folynak. Ha lesz egyesség köztük, az európai háború egyelőre elmarad. Egyelőre, mondjuk, mert tartunk tőle, hogy az egyesség, ha látszatra a legmegnyugtatóbb lenne is, csak újabb s tán még nehezebb bonyodalmak magvát rejtené magában; bonyodalmakét, melyek a szerb-török háború sorsadülése után azonnal megoldást követelnének. A felett a kérdés felett, hogy a török győzelem esetén mi sors érje Szerbiát ? vagy mi sors érje Törökországot a szerb győzelem esetén , előleges megállapodásokkal túlesni lehetetlen. Minden az utólagos körülményektől függ. Nagy megnyugvásunk tehát nem igen lehetne még az esetben sem, ha Anglia s Oroszország most még megtalálnák a béke fonalát. Ismét elszakadhat az váratlanul. Nagyobb megnyugvásunkra van ennél a török haderők felizmosodó erejében, miről híreink szólnak. Egy döntő győzelem török részen a háború kezdetén nagyot fordíthatna a béke javára. A döntő összeütközés felé a lépés meg van téve. Okunk van azt feszülten várni, de kishitűleg várni nincs okunk. A legroszabb esetben is: láttunk mi már különb szélvészeket, mentsem zászlóink becsületét, élére állok vitéz hadseregünknek — mondá. — Igaz és keresztyéni ügyet védelmezünk, s isten ezért nem hagyhat el bennünket.“ A katonák élénk zsióval fogadták a beszédet. A nép elállta az összes utczákat, hogy fejedelmét búcsúra köszöntse. A fejedelem, miután a metropolitát, a minisztereket s néhány főbb hivatalnokot kihallgatáson fogadott, észrevehető izgatottsággal fogadta és viszonozta a nép üdvözletét. A miniszterek Szemendriáig kisérik a fejedelmet, ki a határra érve, ki fogja bocsátani a proclamatiót, úgy, hogy az ellenségeskedés megkezdése még e hét végén bekövetkezik. Tegnapelőtt a nagy vezérkar már elutazott a határra. A metropolita és a püspökök is elmentek a főhadiszállásra, hogy a csapatokat megáldják, s hogy a hit és vallás nevében a háborúra lelkesítsék. Ugyancsak tegnapelőtt proclamálták Szerbiában az ostromállapotot. A proclamáció csak holnap fog megjelenni, ma helyett, „mert péntek szerencsétlen nap“. Hasonlókép elutazott a fejedelem egész katonai kísérete, konyhája a főhadiszállásra. A fejedelmi palota ezüstneműit és drága bútorait az ország belsejébe viszik. Több orosz tiszt is érkezett ez napra Belgrádba, mint egy különtávirat jelenti, valószínűleg azért, hogy szerb szolgálatba lépjen. Mihály metropolita, kit nem rég Pétervárra küldtek, onnan azon bizonyossággal tért vissza, hogy Oroszország nagyszámú önkényeseket fog Szerbiának küldeni. S hogy mind a dicsőségnek koronája is legyen, a boszniai fölkelők gyűlése elküldötte delegátusait a főhadiszállásra, hogy ajánlják föl Milánnak Bosznia koronáját. Milán alkalmasint nem lesz oly szerény, mint N ikicza, ki a herczegovinai fölkelők hasonló ajánlatának elfogadását a nagyhatalmak beleegyezésétől tette függővé. Hírlik már az is, hogy a törökök két helyen visszaszorították a szerb csapatokat. E hír azonban éppen nincs megerősítve. Zárából jelentik a „P. Ztg.“-nak, hogy oda 28-án megérkezett Triesztből Jo nin orosz főconsul és Petrovics montenegrói senatus-elnök. Jonin Emsben volt Gor csakoffnál, kitől instructiókat hozott magának. Ugyancsak Zárán keresztülutazott két orosz tiszt, Czettinye felé, s Pessics vezérőrnagy üdvözölte őket. Mindemellett is a szerb kilátások korántsem oly rózsaszínűek, mint az örvendező, lobogós, ágyúdörgéses hangulat. Az eddigi fölszerelések teljesen kimentették az önkénytes kényszerkölcsönt. A katonáknak sok minden kell még, még bakkancs is. Az Ibar balpartján levő csapatoknak, mint a „Liberté“ egy távirata jelenti — nem igen világos lelkesült kedvök van. „E hadseregben nagy zavar uralkodik; a csapatok a legszükségesebbekben, ruhában, bakkancsban, tábori szerekben hiányt szenvednek. Igen kétlik, hogy a szerb hadsereg néhány nap alatt csak annyira is képesítve lesz, hogy egyetlen mozdulatot megtehessen.“ Kölcsönt fölvenni Londonban és Párisban nem sikerült. Sőt az orosz részről kilátásba helyezett 4 millió is elmaradt, maga Oroszország sem tudvánLondonban 2 millió font sterlinget kapni bár fűnek-fának ajánlotta államkötvényeit. Ugyanigy járt Oroszország Párisban, hol a bankárok az orosz pénzügyek rosz állapota és az ajánlott operatió lényegesen politikai jellege miatt utasították vissza Oroszország ajánlatát. S még egy másik baj is aggasztja Szerbiát, s különösen Belgrádot. A „N. W. T.“ következő tudósítást kap: „Míg a szerb haderő délen, délkeleten és délnyugaton a határon állva, várja a parancsot, hogy a háborút a törökkel megkezdje, komoly veszély fenyeget éjszak felől. Belgrádban nagy aggodalom ébredt az iránt, hogy a török dunai flotilla támadást fog intézni. Ezen flotilla, melynek ereje nem ismeretes pontosan, jelenleg, Ruszcsuknál és a Szulina torkolatán áll. Ha jó felszerelés és vezényletet kap, képes halomra lődözni Belgrádot és Szemendriát. Ettől félnek Szerbiában oly nagyon. Belgrádnak van ugyan citadellája, s Szemendriát várnak is nevezik, de védműveik nem olyanok, hogy egy mai rendszeres bombázást kiállanának. Szemendriát erősítik is, s a militia helyett rendes katonákat tesznek bele, de mindehhez idő kívántatik. Fölvetették azon kérdést, hogy Belgrád és Szemendria védelmére nem legkönnyebb és legczélszerűbb volna-e torpedókat bocsátani a Dunába, ámde a Duna, nemzetközi adók alapján, nyílt folyam, s közlekedését megakasztani nem szabad. A torpedók lebocsátása pedig lehetetlenné tenné a hajózást s legközelebb tetemesen károsítaná Ausztria- Magyarország érdekeit. Ezen tervtől tehát a szerb kormánynak el kellene állnia. A hajózás természetesen a török flotilla ide állításával is meg lenne akasztva, s míg a kölcsönös lődözés tart, a folyamon közlekedésre gondolni sem lehetne. Még egy harmadik várost is fenyeget a török flotilla: a Száván fekvő Sabáczot. A Szávát, mely nem szabad nemzetközi folyó, a szerbek állítólag el akarják zárni. De a Száván is járnak osztrák-magyar hajók, s itt is fontos, kiválóan kereskedelmi érdekek lennének sértve.“ Szerbia helyzetéről a „Pol. C.“-nek a következőket írják Belgrádból, f. hó 26-ról: „Egy ideig arra gondoltak itt, hogy a központi hatóságokat átteszik Kragujeváczba. E tervet elejtették. A minisztériumok, s az összes hivatalok végleg itt maradnak. A fejedelmet csak egy miniszter, Vasziljevics, közoktatásügyér kíséri, a többi itt marad. Bár a tulajdonképeni katonai operaciók július 4. vagy 5-én lesznek megindítandók, az önkénytes csapatok már kezdenek a határon átlépni. A Kiadva melletti nagy bolgár lego két-három nap múlva benyomul Bulgáriába. A Drinán és az Uzicza mellett levő szabadcsapatok ma átlépték a határt. A szabadcsapatok számát 6500—7500-ra teszik. Fő feladatuk nyilván az, hogy a bosnyákokat föllázítsák, mely czélra több van náluk 20,000 fegyvernél. Mint már jelentve volt, a kényszer kölcsön fedezve van, s a kormány egyelőre el van látva pénzzel, mely azonban csak rövid ideig fog tartani, miért is külföldi kölcsönre gondolnak. Most már éjszakán keresik a pénzt. Milován, a szerb államadósság igazgatója, és Protics a semmitőszék elnöke ily missióval elmentek Pétervárra. Oreskovics ezredes, kit Tevfik pasával együtt Viddinbe küldtek volt, a határsértések közös megvizsgálására rendeletet kapott, hogy hagyja el Viddint, és már Negotinba érkezett. A porta teljesen megfeledkezett ígéretéről és Tevfik pasát el sem küldte.“ Krisztics missiójáról és elejtésének okáról a következőket írják Belgrádból, 27-ikéről a „Pol. C.“-nek: „Kriszticsnek az volt a feladata, hogy utolsó kísérletet tegyen a portával való békés kiegyezésre. Egy tervet kellett volna elf»'' dtatnia Konstantinápolyban, melyet Szerbiául óta már negyedszer hoz javaslatba. 1839-ben szólalt föl Szerbia először Konstantinápolyban, s már akkor ajánlotta azon eszközt, ami Krisztics most szándékolt missiójának alapját képezé. Midőn 1850-ben új fölkelés tört ki Boszniában, Szerbia ismét előállott 11 év előtti és Konstantinápolyban visszautasított javaslataival, természetesen szintén nem kedvezőbb eredménynyel. 1867-ben Mihály fejedelem személyesen és forma szerint szóba hozta ez ügyet a portánál. Ali pasa, az akkori nagyvezír, alkalmasabb időpontra halasztotta el az ügyet, mely időpont azonban elmaradt. A most folyó dolgok között Belgrádban ismét ajánlatba akarták hozni a régi pacificationális tervet. Azt akarták ajánlani a portának, hogy tartós béke érdekében engedje át Szerbiának hűbérül Boszniát s O Szerbia egy részét. Szerbia hajlandó olyan tributumot fizetni, mely egyenlő legyen a portának ezen területekből befolyó jövedelmeivel. Szerbia az új hűbérért nem a szultán suzerainetását, hanem souverainetását kész elismerni, s a portának minden háború esetére jelentékeny haderőt szolgáltatni. Ezen javaslatok lényegét Magazinovics szerb ügynök bizalmasan közlötte a portával. S miután a porta erre kijelentette, hogy ilynemű ajánlatokat el nem fogadhat, Belgrádban belátták, hogy Krisztics missiójának tárgya nincs.“ A szerb hadi törvény, melyet Nikolics hadügyminiszter a háborúba menő hadsereg számára közzétett, a „Pester C.“ kivontata szerint így hangzik. A törvény áll 10 fejezetből s függelékül a hadügyminiszter egy utasításából. Az 1. fejezet három szakaszban szól az árulásról, s a többi közt ezeket mondja: Aki az ellenségnek bármily katonai munkát megkönnyebbít, vagy a kapott parancsot tökéletesen nem teljesíti, s azonkívül tettleg oly szándékot tanusít, hogy az ellenségnek valamely hasznot tegyen, annak bármi módon segítségére van, álhíreket terjeszt; árulónak tekintetik , árulóknak tekintetnek továbbá azok is kik a hadi szereket, vagy a hadsereg fentartására szolgáló tárgyakat oly szándékkal rontják el, hogy ezáltal a hadsereg a magában vagy fegyvereiben való bizalmat elveszítse, továbbá azok, akik oly megbeszélésekben pactálnak, hogy egy elzárt vagy erődített tábor megadja magát. Az árulás halállal büntettetik. A 2. fejezet a szökés által elkövetett bűnről szól, s áll hat szakaszból; büntetés: halál. A 3. fejezet a subordinatióról szól 5 szakaszban, s megfelel a hasonló európai intézkedéseknek. A 4. fejezet két szakaszban a szolgálaton kívül fölebbvalók ellen elkövetett vétségekről szól, melyek szintén halállal bűntettetnek. Az 5. fejezet 4 szakaszban a zavargásokat tárgyalja, a kihágásokat halállal büntetvén. A 6. fejezet a rendkívüli körülmények közötti visszaélésekről szól. Második és utolsó szakasza így hangzik : „Halállal és rangfosztással büntettetik mindenki, ki a foglyokon vagy sebesülteken, zsákmány czéljából, újabb sebeket ejt. Ki az ütközet alatt zsákmányra lel, vagy holtakon és sebesülteken visszaélést követ el, halállal büntettetik.“ A 7. fejezet szól azon vétségekről, melyek az ütközet alatt és után személyek vagy dolgok ellen elkövettetnek, minő a fosztogatás és erőszakoskodás. Ezen fejezet 3 (utolsó előtti) szakasza így szól: „Az ütközet utáni fosztogatás, a személy megsértése nélkül, 5 évig tartó börtönnel s katonai rang és minden kitüntetés elvesztésével büntettetik.“ A rablás, pusztítás, a hatóság nevében való erőszakoskodás, indokolatlan elmaradás, törvénytelen nyereségben való osztozkodás, a körülmények szerint halállal vagy szigorú fenyítéssel büntettetik. A 8. fejezet 3 szakaszban szól a hamis jelentésekről, rapportokról és feljelentésekről, melyek az okozott veszély nagysága szerint halállal is büntettetnek. A 9. fejezet hét szakaszban szól a katonai állomásokon, az őrhelyen s az útközben elkövethető vétségekről Az első szakasz így hangzik: Halállal és rangfosztással büntettetik minden parancsnok, ki az ellenségnek megadja magát, vagy egy erődített helyen, a nélkül, hogy előbb minden ezközt felhasznált volna a védelemre, capituá 1. A 10. fejezet az őrizet alá vett s elítélt személyekre való felügyeletnél elkövethető vétségekről szól, s 1-5 évig terjedő börtönbüntetést szab ki. A függelékben ki vannak szabva az azon személyeket érő büntetések, kik a hatóságok felszólítására vagy rendeletéből a sarcolásról szóló törvényt nem teljesítik. A hadügyér instructiója így hangzik : A hadi törvénykönyv 135. §. a) pontja szerint az ott felsorolt összes vétségek, melyek különben az általános büntetőtörvénykönyv alá esnek, anomális® viszonyok közt vagy háború esetében halállal büntettetnek. A kiszabott büntetések kivonatban így hangzanak : „A ki az ellenséggel Szerbiát illetőleg viszonyba lép; a ki az ellenségnél szolgálatot vállal, Szerbia és szövetségesei ellen harczol; a ki ellenséges szolgálatban áll, s ezt a háború alatt el nem hagyja; a ki az ellenséget tudva támogatja, s akár a szerb, akár a szövetséges hadsereg védelmi pontjai ellen működik; aki lőkészletet vagy egyéb tábori szereket veszélynek tesz ki; a ki az ellenség számára oly embereket visz, akik a szerb vagy a szövetséges lobogó alatt kötelesek harczolni; a ki az ellenségnek kémszolgálatokat tesz, vagy az ellenséges kémet oltalmába veszi vagy őket segíti; a ki lázongást törekszik szítani szerb vagy szövetséges katonák között; a ki állami titkokat, várterveket s általában hivatalos okmányokat az ellenséggel közöl; a ki a szerbek jogainak ártalmára meghamisítja vagy elsikkasztja azon okmányokat, melyek Szerbia más államokhoz való jogviszonyát tartalmazzák ; a ki a rábízott állami ügyet Szerbia kárára intézi; a ki oda törekszik, hogy az államterület megrövidíttessék, s általában a ki ellenségesen viselkedik az uralkodó ház iránti honárulást követ el, s a hadi törvény 83., 84., 85., 86., 87., 88., 88., 89., 91. a) és 91 6) szakaszai alá esik. Ezen kivonatot a legkisebb szakaszok parancsnokai is külön megkapják, hogy ezt hetenkint legalább egyszer szakaszuknak felolvassák, hogy a katonák a törvényt megismerhessék, s tudhassák, mit kell tenniök. Belgrád 1876. junius havában. (Aláírva) Nikolics Tihonily fidtgyminiszter. I. Szerb dolgok. A keletről jövő táviratok özöne elborít minden más eseményt. Valóságos árözön. De egyelőre még nem vér. Milán fejedelem tegnap elutazott Deligrádba. Agyüdörgés és lelkesült kiáltozás között hagyta el a fejedelem Belgrádot. A proclanatio még nem jelent meg, de a fejedelem beszélőt tartott a helyőrség előtt, szivekre kötvén a város védelmét, melyben legdrágább kincsét, nejét, hagyja hátra. „Hogy teljesítsem őseink hagyományát, meg II. Török dolgok. Míg ezek Szerbiában történnek, Törökország sem alszik. Roppant tevékenységet fejt ki ez állam kormánya a harezrakészülődésben. A Bolgárországban, Boszniában és Herczegovinában összpontosítandó hadak meg fogják haladni a kétszázezerét, s ezek legnagyobb része a vitézségükről híres nizamokból s kitűnő lovasságból áll. A konstantinápolyi gárdahadtest, a török hadsereg ez eliteje már nagyrészt útban van a nisi tábor felé. Hat ezred e hadtestből már tegnap reggel átvonult Sophián Nis felé, Nejib pasával, a vezérkar főnökével. Az ázsiai csapatok átkelése is nagyban folyik. Kilencz ezredért tegnapelőtt küldtek hadi szállító hajókat Szmirnába. Nevezetes segítséget küld az egyptomi alkirály is: 80,000-nyi hadsereget, melynek átkelése a tengeren e napokban kezdődik meg. A hajóhad is, mely az európai flották között a negyedik helyet foglalja el s jelentékeny erőt képvisel, fel van szerelve. A török hadihajók tökéletesen egyforma szerkezetűek lévén az angol hadihajókkal, esetleg angol tengerészek is teljesíthetik rajtuk a szolgálatot, s valóban egy hír már tudni akarja, hogy a török vizeken czirkáló angol hadihajók kétszeres legénységgel s hadi szerekkel vannak ellátva, hogy erejük feleslegét szükség esetén a török flottának átengedhessék. Ily körülmények között Törökországnak nincs oka aggodalommal tekinteni a szerb berzenkedésre. Szigorú parancs ment azonban a szerb határszéli csapatokhoz, hogy semmi esetre ne merjék magukat támadásra ingereltetni, s várják, hogy a szerbek támadjanak. Hír érkezett ugyan már arról is, hogy a szerb előcsapatok már intéztek támadást két ponton is, s hogy a törökök által visszaverettek, de e hit valódisága megerősítve eddig még nincs. Tény az, hogy a porta értesítette a hatalmakat, hogy minden eshetőségre el van készülve, s csak azt kívánjuk, hogy egyszersmind mindennel el legyen készülve, különösen ami a nervus rerum gerendarum kérdését illetti, mire nézve különben Anglia bizonyosan fog tudni jó tanácsot adni — készpénzben. Bajban van azonban Törökország a belpolitikai helyzetével. Midhat pasa reformterveivel együtt a bukás szélén áll, s V. Murad szultánnak igen nehézzé kezd válni a próféta kardja, melyet tulajdonképpen még fel sem kötött. A kardövezési szertartás, mely a koronázással egy jelentőségű, egyre késik s úgy látszik még soká fog késni, ha a szultán az alkotmány kihirdetésével akarja összekapcsolni, a mint eredetileg kívánsága volt. Nem alkotmánycsinálásra való idők ezek, és mi, különböző indokokból bár, de tökéletesen igazat adunk azon török férfiaknak, akik nem látják idejét háborúban a békes reformmunkának. Valószínüleg abba is szakad az egész törekvés s csak azt sajnálnók, ha egyszersmind Midhat pasa, ez európai gondolkozású török államférfi minden szép terve örökre összeszakadna vele. Nagy veszteség volna ez a török regeneratiónak, de nem babózunk kimondani, hogy ennél e pillanatban mégis százszorta veszélyesebb lehetne mind Törökországra, mind Európára nézve, ha a muzulmán lakosságot, egy neki nem kellő alkotmánynyal, reformmal, maga ellen lázítaná a kormány s előidézné azt a meghasonlást, mely minden muszkánál alaposabban tönkre tehetné az ozmán birodalmat. Most nem alkotmány kell, de haderő, nem reformer, hanem vezér. És hogy a törökök legnagyobb része nem kér a minta-alkotmányból, az tény. Midhat pasa majdnem elszigetelve áll. A kormány többsége a conservativ álláspontra hajlik , még a szofták is visszatörökösödtek európai alkotmányos „anwand Till, évfolyam, lung"-jukból.“ Ezek a jó szofták, imádói a derék Midhatnak, s megtették a kedvéért, hogy ajkukra vették a jelszót, anélkül, hogy értették volna. „Alkotmány egyenjogúság!“ De az ó-török lap a „Bassiret“ megmagyarázta nekik egy czikksorozatban, hogy mi az az alkotmány és egyenjogúság. Hogy akkor az isteni törvény (Cheri) és isteni törvényszék elpusztul; hitetlen gyaurok csak oly számba mennek, mint az igaz muzulmán, sőt még a biróság előtt is jogérvényes tanúvallomást tehetnek. De már olyan nem kell, mondta erre a szofra s rátette kezét a Cheri törvényre s kijelenté: igenis legyen alkotmány, egyenjogúság, de az isteni törvény alapján. Sajtószabadság cenzurával, így bonyolódott a dolog, s ma már szinte általánosan el van fogadva a jelszó: alkotmány a ceri alapján, ami annyit tesz, hogy semmi alkotmány, s a török vallási törvény uralma a polgári jog felett. Ez áramlatnak V. Murad szultán még ellenáll, de van is érte melege. Nem mer kimenni a Yildiz kioszkból, hová residentiáját áttette ; erős csapatokkal őrizteti magát s a Dolma Bagdzsét. Összeesküvést szaglálnak. Ilyen az ilyedt ember sorsa. Az ilyen összeesküvések, rettentő eventualitások hírét különben leginkább diplomaatiai körökben — koholják. Hol ? könnyen kitalálható. A megfélemlítéssel valami őrült tettre bírni a szultánt: kellemes volna Ignatieff úrnak. De ez aligha fog sikerülni, mert mindenki tudja, honnan fúj a szél ? Plakátumok jelennek meg Konstantinápoly utcza sarkain, bizonyos rendkivüli események bekövetkezésére figyelmeztetvén a konstantinápolyi keresztyéneket; de, hogy ne féljenek mert nekik nem lesz bántódásuk. S igy tovább. Látszik, hogy a szultánra akarnak hatni igy. De eddig csak az a hatás észlelhető, hogy Oroszország ellen az elkeseredés kimondhatatlan, hogy Ignatieff palotáját erős őrizettel kellett ellátni, s hogy az érdemes követ úr már elutaztatta családját biztosabb égitáj alá, Oroszországba. A szultán kellemetlenül érzi ugyan magát, a miniszterválság is kitörőben. De észszel és tapintattal minden bonyodalom kikerülhető. Az alkotmánytervek pihentetése s a haditervek erélyes felkarolása, mindent elhárít. S hogy így fog történni, szinte kétségtelen. III. A keleti kérdés az angol parliamentben. Az angol felsőházban június 26-dikán Argyll herczeg a ház figyelmét a törökök kegyetlenségeiről szóló hírlapi tudósításokra hívta fel. Óhajtja tudni, hogy a konstantinápolyi angol követtett-e jelentést e mészárlásokról, s ha nem, várjon a külügyminiszter fog-e tárgyban felvilágosításokat kérni. — Derby lord azt feleli, hogy olvasta a Bulgáriában elkövetett mészárlásokról szóló híreket. Saját tudósításai e hírekkel nincsenek összhangban, s ez azon gyanításra indítja, hogy a kérdéses leírások nagyon is túlzottak. De La Warr gróf ezután a szerb ügy válságos állásáról intéz kérdést. Derby lord így felel: „A kérdés olyan, melyre nem könnyű felelni. Kétségkívül az ügyek állása Szerbiában bizonyos értelemben válságos, miután, amint hiszem, mindnyájan tudjuk, hogy ez országban katonai előkészületek történnek, hogy a militia és a tartalékok behivattak, szóval, hogy minden előintézkedés megtörtént, ami egy háború haladéktalan megkezdésére sükséges lenne; de ha tisztelt barátom tudni valjon a szerb kormánynak szándékában árut üzenni vagy sem, úgy erre a kérdésre aatalmamban válaszolni. Azoknak, akik ezenyeszületeket teszik, természetesen szabadságukban áll azt mondani, hogy azok nézetük szerint a körülöttük fenforgó rendezetlen viszonyokra való tekintetben több mint szükségesek védelmük szempontjából. Ez minden felvilágosítás, amit tisztelt barátomnak adhatok“. Lord Stratheden and Campbell pedig a török provinciákban kitört felkelésről már előterjesztett irományokra irányozza a ház figyelmét, s indítványozza, hogy kivonatok terjesztessenek elő egy közelebbi levélváltásból, mely a britt és a német kormányok között e tárgyban folyt. Hozzátette, hogy felfogása szerint a britt parlament valamely jól megfontolt határozatának hatása nagy súlylyal bírna Belgrádban, Bukaresben, Konstantinápolyban, Bécsben vagy Sz.Péterváron. Lord Hammond és lord Napier megjegyzései után Derby lord szófiait fel a következőkben : „Azt hiszem, nem volt mentségre szükség, hogy ezen a keleti ügyek általános állására vonatkozó vita megindittassék. Kétségkívül nagy érdeket keltenek azok nemcsak Angliában, hanem az egész világban. Kötelességem az ügy fontosságát beismerni, valamint azt is, hogy a nemes lordok az ügyről kellő tartózkodással szólottak s nagyon hálátlan lennék, ha valami kifogást tennék eljárásuk ellen. Tisztelt barátom három pontot érintett. Elsősorban a herczegovinai felkelésről beszélt és pedig akkér, mintha az a török birodalmon kivilről vezettetett volna. Ez olyan dolog, melyet illetőleg nem akarok tőle különbözni. Azután megjegyezte, hogy az osztrák interventio az 1856-diki szerződés által nem igazolható, azon kérdés azonban, vájjon ez interventio e szerződés határain belül korlátoltatott-e, most már csak históriai érdekű. A harmadik pont, melyet kiemelt, azon eljárás volt, mely a szerb kormánynyal szemben követtetnék, ha Törökországgal háborút kezdene. Nem hiszem, hogy várná valaki, miszerint akár én akár más valaki az én állásomban vitába ereszkedjék a fölött, mi fog történni valamely feltételezett esetben. Tisztelt barátom azonban tényleges fontosságú javaslatot tett. Azt ajánlotta, hogy a parlament mindkét háza egy határozatot fogadjon el, mely a krími háború politikájához való ragaszkodást jelentse ki. Midőn tisztelt barátom e javaslatot tette, azt mondotta, hogy a királynő kormányának politikáját támogatni szándékozik. Köszönetet mondok e támogatásért, de azt hiszem, kellő megfontolás után be fogja látni, hogy az eljárás, melyet ajánl, nem bír gyakorlati jelentőséggel. Az ügyek állása 1876-ban nem az, ami volt 1854-ben, s egy históriai kérdésre alapított abstract határozat nem kielégítő megoldása az ily eseményekkel való elbánásnak, s a kormány kezeit megkötné olyan mértékben, amely kényelmetlen lenne. Legutóbb beszélt tisztelt barátomnak nincs mit válaszolnom, de mielőtt leülnék, nyilatkozatot kívánok tenni a keleti ügyek jelen áll."