Ellenőr, 1876. június (8. évfolyam, 150-178. szám)

1876-06-30 / 178. szám

fizetési árak: Egész évre . * 20 frt —— kr. Évnegyedre­­ , 5 frt —* kr. Félévre . . . 1© „ — „ Egy hónap­ra • 1 „ 80' „ Egyen szám ára ló kraj«/k­. (Szerkesztési iroda: (iFu­zcda.peste.Ti, nádor-utcza 6. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. 178. szám. POLITIKAI NAPILAP. Budapest, péntek, junius 30. 1876. (Hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában) Továbbá Havas, Lafre & Czg. czégnél Parisban (Place de la Bourse Nr. 8), vala­mint Leopold Miksa hirdetési ügynöknél, Budapest, Rákosárok-utcza 431. sz. (Jíradó-hivatal: Budapesten, nádor-utcza 6. szám, Ide intézendők az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás W— 'Will II I ff III III 211.3BárWWBI8 W Az „Ellenőr“ ára mint eddig : Egy évre................................20 forint — kr. Félévre 10 „ — kr. Negyedévre ...... 5 „ — kr. Egy hóra.................................1­­­80 kr. Az előfizetést — postai utón vagy sze­mélyesen — nyugtázza az ,,Ellenőr“ kiadó­ hivatala (Pesten, nádor-utcza, 6. sz.) Százalék a könyvárusi utón történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. Táviratok. Belgrád, jun. 30. (A „P. C. távirata.) Milán fejedelem a csapatokhoz intézett beszédében messze elhallatszó hangon és viharos zsiv­ó-kiáltások közt igy szólt a ka­tonákhoz : „Háborúba megyünk az örökös ellenség ellen, kik ellen őseink oly dicsősé­gesen harczoltak.“ London, jan. 29. Az alsóházban Dis­raeli constatálja, hogy Milán fejedelem elutazott a főhadiszállásra; kijelenti azon­ban, hogy a szerb csapatok még eddig nem léptek át a határon.­­ A felsőházban Derby kijelenté, hogy absolute nem con­­statálhatja, hogy hadüzenet fog bekövet­kezni, de kötelességének tartja kijelenteni, hogy az általános benyomás szerint a hozzá érkezett jelentésekből kevés reményt lehet táplálni a háború elkerülésére. Strassburg, jun. 29. A „Strassburger Zfg.“ jelenti, hogy Vilmos császár az elsaszi vízkárosul­­taknak 10,000 márkát adott magánpénztárából. Darmstadt, jun. 29. A „Darmstädter Ztg.“ szerint Albrecht főherczeg tegnap, Coblenzböl Bécs felé utaztában Heiligenberg várában (Jugenheim) ebédelt. Róma, jun. 29. A senatus 113 szóval 5 el­len elfogadta a felső-olaszországi vasutakra vonat­kozó­­javaslatot. Versailles, jun. 29. (A képviselőházból.) Raspail-Solm hétfőn Mac-Mahonnak az elfogatá­­sokra vonatkozó irata iránt fog interpellálni. A ház elhatározza, hogy az osztályok kedden tárgyalják Jolibois (bonapartista) indítványát a mai re-kezdés gyors elintézése iránt. A baloldal delegátusokat választott, kik e tárgyban a minisztériummal meg­állapodásra jussanak. Népszínház, Budapest, péntek, junius 30. 1876. Utazás a holdba és a tenger alatt. Nagy látványos szinmű­. Budapest, junius 30.­ ­A­ keleti háború. A keleti eseményekben forduló­pontot jelez a szent Péter és Pál ünnepe. Fordulat a rész felé. A szerb-török háborúnak mával kezdetét írhatjuk. Szerb-török háború ma, a holnapnak isten a gazdája. Úgyszólván minden azon alkudozásoktól függ, melyek Oroszország s Anglia között folynak. Ha lesz egy­esség köztük, az európai háború egyelőre elmarad. Egyelőre, mondjuk, mert tartunk tőle, hogy az egyesség, ha látszat­ra a legmegnyugtatóbb lenne is, csak újabb s tán még nehezebb bonyodalmak magvát rejtené magában; bonyodalmakét, melyek a szerb-török háború sorsa­dülése után azonnal megoldást követelnének. A felett a kérdés felett, hogy a török győzelem esetén mi sors érje Szerbiát ? vagy mi sors érje Török­országot a szerb győzelem esetén , előleges megállapodásokkal túlesni lehetetlen. Min­den az utólagos körülményektől függ. Nagy megnyugvásunk tehát nem igen lehetne még az esetben sem, ha Anglia s Oroszország most még megtalálnák a béke fonalát. Ismét elszakadhat az váratlanul. Nagyobb megnyugvásunkra van ennél a tö­rök haderők felizmosodó erejében, miről hí­reink szólnak. Egy döntő győzelem török részen a háború kezdetén nagyot fordíthatna a béke javára. A döntő összeütközés felé a lépés meg van téve. Okunk van azt feszülten várni, de kishitűleg várni nincs okunk. A legro­­szabb esetben is: láttunk mi már különb szélvészeket, mentsem zászlóink becsületét, élére állok vitéz hadseregünknek — mondá. — Igaz és keresztyéni ügyet védelmezünk, s isten ezért nem hagyhat el bennünket.“ A katonák élénk zsi­­óval fogadták a be­szédet. A nép elállta az összes utczákat, hogy feje­delmét búcsúra köszöntse. A fejedelem, miután a metropolitát, a minisztereket s néhány főbb hiva­talnokot kihallgatáson fogadott, észrevehető izga­tottsággal fogadta és viszonozta a nép üdvözletét. A miniszterek Szemendriáig kisérik a fejedelmet, ki a határra érve, ki fogja bocsátani a proclama­­tiót, úgy, hogy az ellenségeskedés megkezdése még e hét végén bekövetkezik. Tegnapelőtt a nagy vezérkar már elutazott a határra. A metropolita és a püspökök is elmentek a főhadiszállásra, hogy a csapatokat megáldják, s hogy a hit és vallás nevében a háborúra lelke­sítsék. Ugyancsak tegnapelőtt proclamálták Szerbiá­ban az ostromállapotot. A proclamáció csak holnap fog megjelenni, ma helyett, „mert péntek szeren­csétlen nap“. Hasonlókép elutazott a fejedelem egész kato­nai kísérete, konyhája a főhadi­szállásra. A feje­delmi palota ezüstneműit és drága bútorait az or­szág belsejébe viszik. Több orosz tiszt is érkezett ez napra Bel­­grádba, mint egy különtávirat jelenti, valószínűleg azért, hogy szerb szolgálatba lépjen. Mihály metro­polita, kit nem rég Pétervárra küldtek, onnan azon bizonyossággal tért vissza, hogy Oroszország nagyszámú ö­nkény­­­ese­ke­t fog Szerbiának küldeni. S hogy mind a dicsőségnek koronája is le­gyen, a boszniai fölkelők gyűlése elküldötte dele­gátusait a főhadiszállásra, hogy ajánlják föl Mi­lánnak Bosznia koronáját. Milán alkalma­sint nem lesz oly szerény, mint N i­k­i­c­z­a, ki a herczegovinai fölkelők hasonló ajánlatának elfoga­dását a nagyhatalmak beleegyezésétől tette függővé. Hírlik már az is, hogy a törökök két helyen visszaszorították a szerb csapatokat. E hír azonban éppen nincs megerősítve. Zárából jelentik a „P. Ztg.“-nak, hogy oda 28-án megérkezett Triesztből J­o n­i­n orosz főcon­­sul és Petro­vics montenegrói senatus-elnök. Jonin Emsben volt Gor csakoffnál, kitől in­­structiókat hozott magának. Ugyancsak Zárán ke­resztülutazott két orosz tiszt, Czettinye felé, s P­e­s­s­i­c­s vezérőrnagy üdvözölte őket. Mindemellett is a szerb kilátások korántsem oly rózsaszínűek, mint az örvendező, lobogós, ágyú­dörgéses hangulat. Az eddigi fölszerelések teljesen kimentették az önkénytes kényszerkölcsönt. A ka­tonáknak sok minden kell még, még bakkancs is. Az Ibar balpartján levő csapatoknak, mint a „Li­­berté“ egy távirata jelenti — nem igen világos lel­kesült kedvök van. „E hadseregben nagy zavar uralkodik; a csapatok a leg­szükségesebbekben, ruhában, bakkancs­­ban, tábori szerekben hiányt szenved­nek. Igen kétlik, hogy a szerb hadsereg néhány nap alatt csak annyira is képesítve lesz, hogy egyetlen mozdulatot megtehessen.“ Kölcsönt fölvenni Londonban és Párisban nem sikerült. Sőt az orosz részről kilátásba helyezett 4 millió is elmaradt, maga Oroszország sem tudván­­London­ban 2 millió font sterlinget kapni bár fűnek-fának ajánlotta államkötvényeit. Ugy­an­igy járt Oroszország Párisban, hol a banká­rok az orosz pénzügyek rosz állapota és az ajánlott operatió lényegesen po­litikai jellege miatt utasították vissza Orosz­ország ajánlatát. S még egy másik baj is aggasztja Szerbiát, s különösen Belgrádot. A „N. W. T.“ következő tu­dósítást kap: „Míg a szerb haderő délen, délkeleten és dél­nyugaton a határon állva, várja a parancsot, hogy a háborút a törökkel megkezdje, komoly ve­szély fenyeget éjszak felől. Belgrádban nagy aggo­dalom ébredt az iránt, hogy a török dunai flotilla tám­adást fog intézni. Ezen flotilla, melynek ereje nem ismeretes pontosan, jelenleg, Ruszcsuknál és a Szulina torkolatán áll. Ha jó felszerelés és vezényletet kap, képes halomra lődözni Belgrádot és Szemendriát. Et­től félnek Szerbiában oly nagyon. Belgrádnak van ugyan citadellája, s Szemendriát várnak is nevezik, de védműveik nem olyanok, hogy egy mai rendsze­res bombázást kiállanának. Szemendriát erősítik is, s a militia helyett rendes katonákat tesznek bele, de mindehhez idő kívántatik. Fölvetették azon kérdést, hogy Belgrád és Szemendria védelmére nem legkönnyebb és legczél­­szerűbb volna-e torpedókat bocsátani a Dunába, ámde a Duna, nemzetközi a­d­­­ók alapján, nyílt folyam, s közlekedé­sét megakasztani nem szabad. A torpe­dók lebocsátása pedig lehetetlenné tenné a hajózást s legközelebb tetemesen károsítaná Ausztria- Magyarország érdekeit. Ezen tervtől tehát a szerb kormánynak el kellene állnia. A hajózás ter­mészetesen a török flotilla ide állításával is meg lenne akasztva, s míg a kölcsönös­ lődözés tart, a folyamon közlekedésre gondolni sem lehetne. Még egy harmadik várost is fenyeget a török flotilla: a Száván fekvő Sabáczot. A Szávát, mely nem szabad nemzetközi folyó, a szerbek állí­tólag el akarják zárni. De a Száván is járnak osztrák-magyar hajók, s itt is fontos, kiválóan ke­reskedelmi érdekek lennének sértve.“ Szerbia helyzetéről a „Pol. C.“-nek a követ­kezőket írják Belgrádból, f. hó 26-ról: „Egy ideig arra gondoltak itt, hogy a központi hatóságokat átteszik Kragujeváczba. E ter­vet elejtették. A minisztériumok, s az összes hiva­talok végleg itt maradnak. A fejedelmet csak egy miniszter, Vasziljevics, közoktatásügyér kíséri, a többi itt marad. Bár a tulajdonképeni katonai ope­­raciók július 4. vagy 5-én lesznek megindítandók, az önkénytes csapatok már kezdenek a határon átlépni. A Kiadva melletti nagy bolgár le­­g­­­o két-három nap múlva benyomul Bulgáriába. A Drinán és az Uzicza mellett levő szabad­csapatok ma átlépték a határt. A szabadcsapatok számát 6500—7500-ra teszik. Fő feladatuk nyilván az, hogy a bosnyákokat föllázítsák, mely czél­­ra több van náluk 20,000 fegyvernél. Mint már jelentve volt, a kényszer kölcsön fe­dezve van, s a kormány egyelőre el van látva pénzzel, mely azonban csak rövid ideig fog tartani, miért is külföldi kölcsönre gondolnak. Most már éjszakán keresik a pénzt. M­i­l­o­v­á­n, a szerb államadósság igazgatója, és Protics a semmitőszék elnöke ily missióval elmentek Péter­várra. Oreskovics ezredes, kit Tevfik pasá­val együtt Viddinbe küldtek volt, a határsértések közös megvizsgálására rendeletet kapott, hogy hagyja el Viddint, é­s már Negotinba érkezett. A porta teljesen megfeledkezett ígéretéről és Tevfik pasát el sem küldte.“ Krisztics missiójáról és elejtésé­nek okáról a következőket írják Belgrádból, 27-ikéről a „Pol. C.“-nek: „Kriszticsnek az volt a feladata, hogy utolsó kísérletet tegyen a portával való békés kiegye­zésre. Egy tervet kell­ett volna elf»'' dtatnia Konstantinápolyban, melyet Szerbiául óta már negyedszer hoz javaslatba. 1839-ben szólalt föl Szerbia először Konstantinápolyban, s már akkor ajánlotta azon eszközt, ami Krisztics most szándékolt missiójának alapját képezé. Mi­dőn 1850-ben új fölkelés tört ki Boszniában, Szer­bia ismét előállott 11 év előtti és Konstantinápoly­ban visszautasított javaslataival, természetesen szin­tén nem kedvezőbb eredménynyel. 1867-ben Mihály fejedelem személyesen és forma szerint szóba hozta ez ügyet a portánál. Ali pasa, az akkori nagyvezír, alkal­masabb időpontra halasztotta el az ügyet, mely időpont azonban elmaradt. A most folyó dolgok között Bel­grádban ismét ajánlatba akarták hozni a régi pa­­cificationális tervet. Azt akarták ajánlani a portának, hogy tartós béke érdeké­ben engedje át Szerbiának hűbérül Boszniát s O­ S­zerbia egy részét. Szer­bia hajlandó olyan tributumot fizet­ni, mely egyenlő legyen a portának ezen területekből befolyó jövedelmei­vel. Szerbia az új hűbérért nem a szul­tán suzerainetását, hanem souverai­­netását kész elismerni, s a portának minden háború esetére jelentékeny had­erőt szolgáltatni. Ezen javaslatok lényegét Magazinovics szerb ügynök bizalmasan közlötte a portával. S miután a porta erre kijelentette, hogy ilynemű ajánla­tokat el nem fogadhat, Belgrádban belátták, hogy Krisztics missiójának tárgya nincs.“ A szerb hadi törvény, melyet Nikolics hadügyminiszter a háborúba menő hadsereg szá­mára közzétett, a „Pester C.“ kivontata szerint így hangzik. A törvény áll 10 fejezetből s függelékül a hadügyminiszter egy utasításából. Az 1. fejezet három szakaszban szól az áru­lásról, s a többi közt ezeket mondja: A­ki az ellenségnek bármily katonai munkát megkönnyebbít, vagy a kapott parancsot tökéletesen nem teljesíti, s azonkívül tettleg oly szándékot tanusít, hogy az ellenségnek valamely hasznot tegyen, annak bármi módon segítségére van, álhíreket terjeszt; árulónak tekintetik , árulóknak tekintetnek továbbá azok is kik a hadi szereket, vagy a hadsereg fentartására szolgáló tárgyakat oly szándékkal rontják el, hogy ezáltal a hadsereg a magában vagy fegyvereiben való bizalmat elveszítse, továbbá azok, a­kik oly megbeszélésekben pactálnak, hogy egy elzárt vagy erődített tábor megadja magát. Az árulás halállal büntettetik. A 2. fejezet a szökés által elkövetett bűn­ről szól, s áll hat szakaszból; büntetés: halál. A 3. fejezet a subordinatióról szól 5 szakaszban, s megfelel a hasonló európai intézke­déseknek. A 4. fejezet két szakaszban a szolgála­ton kívü­l fölebbvalók ellen elkövetett vétségekről szól, melyek szintén halállal bűn­tettetnek. Az 5. fejezet 4 szakaszban a zavargáso­kat tárgyalja, a kihágásokat halállal büntetvén. A 6. fejezet a rendkívüli körülmények kö­zötti visszaélésekről szól. Második és utolsó szaka­sza így hangzik : „Halállal és rangfosztással bün­tettetik mindenki, ki a foglyokon vagy sebesülte­ken, zsákmány czéljából, újabb sebeket ejt. Ki az ütközet alatt zsákmányra lel, vagy holtakon és se­besülteken visszaélést követ el, halállal büntet­tetik.“ A 7. fejezet szól azon vétségekről, melyek az ütközet alatt és után személyek vagy dolgok ellen elkövettetnek, minő a fosztogatás és erőszakoskodás. Ezen fejezet 3 (utolsó előtti) szakasza így szól: „Az ütközet utáni fosztogatás, a személy meg­sértése nélkül, 5 évig tartó börtönnel s katonai rang és minden kitüntetés elvesztésével büntette­­tik.“ A rablás, pusztítás, a hatóság nevé­ben való erőszakoskodás, indokolatlan elmaradás, törvénytelen nyereségben való osztozkodás, a kö­rülmények szerint halállal vagy szigorú fenyítés­sel büntettetik. A 8. fejezet 3 szakaszban szól a hamis jelentésekről, rapportokról és feljelentések­ről, melyek az okozott veszély nagysága szerint halállal is büntettetnek. A 9. fejezet hét szakaszban szól a katonai állomásokon, az őrhelyen s az útközben elkövethető vétségekről Az első szakasz így hangzik: Halállal és rangfosztással büntettetik min­den parancsnok, ki az ellenségnek megadja magát, vagy egy erődített helyen, a nélkül, hogy előbb minden ezközt felhasznált volna a védelemre, c­a­­pit­u­­­á 1. A 10. fejezet az őrizet alá vett s elítélt sze­mélyekre való felügyeletnél elkövethető vétségekről szól, s 1-5 évig terjedő börtönbüntetést szab ki. A függelékben ki vannak szabva az azon személyeket érő büntetések, kik a hatóságok felszó­lítására vagy rendeletéből a sarc­olásról szóló törvényt nem teljesítik. A hadügyé­r instructiója így hangzik : A hadi törvénykönyv 135. §. a) pontja sze­rint az ott felsorolt összes vétségek, melyek különben az általános büntetőtörvénykönyv alá esnek, ano­mális® viszonyok közt vagy háború esetében halál­lal büntettetnek. A kiszabott büntetések kivonatban így hang­zanak : „A ki az ellenséggel Szerbiát illetőleg vi­szonyba lép; a ki az ellenségnél szolgálatot vállal, Szerbia és szövetségesei ellen harczol; a ki ellen­séges szolgálatban áll, s ezt a háború alatt el nem hagyja; a ki az ellenséget tudva támogatja, s akár a szerb, akár a szövetséges hadsereg védelmi pontjai ellen működik; a­ki lőkészletet vagy egyéb tábori szereket veszélynek tesz ki; a ki az ellenség számára oly embereket visz, a­kik a szerb vagy a szövetséges lobogó alatt kötelesek harczolni; a ki az ellenségnek kémszolgálatokat tesz, vagy az ellenséges kémet oltalmába veszi vagy őket segíti; a ki lázongást törekszik szítani szerb vagy szövetséges katonák között;­ a ki állami titko­kat, várterveket s általában hivatalos okmányokat az ellenséggel közöl; a ki a szerbek jogainak ár­talmára meghamisítja vagy elsikkasztja azon okmá­nyokat, melyek Szerbia más államokhoz való jog­viszonyát tartalmazzák ; a ki a rábízott állami ügyet Szerbia kárára intézi; a ki oda törekszik, hogy az államterület megrövidíttessék, s általában a ki el­lenségesen viselkedik az uralkodó ház iránt­i hon­árulást követ el, s a hadi törvény 83., 84., 85., 86., 87., 88., 88., 89., 91. a) és 91 6) szakaszai alá esik. Ezen kivonatot a legkisebb szakaszok parancs­nokai is külön megkapják, hogy ezt hetenkint leg­alább egyszer szakaszuknak felolvassák, hogy a katonák a törvényt megismerhessék, s tudhassák, mit kell tenniök. Belgrád 1876. junius havában. (Aláírva) N­i­­k­o­l­i­c­s Tih­onily f­idt­gyminiszter. I. Szerb dolgok. A keletről jövő táviratok özöne elborít minden más eseményt. Valóságos árözön. De egyelőre még nem vér. Milán fejedelem tegnap elutazott Deligrádba. Agyüdörgés és lelkesült kiáltozás között hagyta el a fejedelem Belgrádot. A procla­­natio még nem jelent meg, de a fejedelem beszé­­lőt tartott a helyőrség előtt, szivekre kötvén a város védelmét, melyben legdrágább kincsét, nejét, hagyja hátra. „Hogy teljesítsem őseink hagyományát, meg­ II. T­örök dolgok. Míg ezek Szerbiában történnek, Törökország sem alszik. Roppant tevékenységet fejt ki ez állam kormánya a harezrakészülődésben. A Bolgárország­ban, Boszniában és Herczegovinában összpontosí­tandó hadak meg fogják haladni a kétszázezerét, s ezek legnagyobb része a vitézségükről híres niza­­mokból s kitűnő lovasságból áll. A konstantinápolyi gárdahadtest, a török hadsereg ez eliteje már nagyrészt útban van a nisi tábor felé. Hat ezred e hadtestből már tegnap reggel átvonult Sophián Nis felé, Nejib pasával, a vezérkar főnökével. Az ázsiai csapatok átkelése is nagyban folyik. Kilencz ezredért tegnapelőtt küldtek hadi szállító hajókat Szmirnába. Nevezetes segítséget küld az egyp­­tomi alkirály is: 80,000-nyi had­sereget, melynek átkelése a tengeren e napokban kezdődik meg. A hajóhad is, mely az európai flot­ták között a negyedik helyet foglalja el s jelenté­keny erőt képvisel, fel van szerelve. A török hadi­hajók tökéletesen egyforma szerkezetűek lévén az angol hadi­hajókkal, esetleg angol tengerészek is teljesíthetik rajtuk a szolgálatot, s valóban egy hír már tudni akarja, hogy a török vizeken czir­­káló angol hadihajók kétszeres legénységgel s hadi szerekkel vannak ellátva, hogy erejük feleslegét szükség esetén a török flottának átengedhessék.­ Ily körülmények között Törökországnak nincs oka aggodalommal tekinteni a szerb berzenkedésre. Szigorú parancs ment azonban a szerb határszéli csapatokhoz, hogy semmi esetre ne merjék magu­kat támadásra ingereltetni, s várják, hogy a szer­­bek támadjanak. Hír érkezett ugyan már arról is, hogy a szerb előcsapatok már intéztek támadást két ponton is, s hogy a törökök által visszaveret­tek, de e hit valódisága megerősítve eddig még nincs. Tény az, hogy a porta értesítette a hatalmakat, hogy minden eshetőségre el van ké­szülve, s csak azt kívánjuk, hogy egyszersmind mindennel el legyen készülve, különösen a­mi a nervus rerum gerendarum kérdését illetti, mire nézve különben Anglia bizonyosan fog tudni jó ta­nácsot adni — készpénzben. Bajban van azonban Törökország a belpoliti­kai helyzetével. Midhat pasa reformterveivel együtt a bukás szélén áll, s V. Murad szultánnak igen nehézzé kezd válni a próféta kardja, melyet tulaj­donképpen még fel sem kötött. A kardövezési szertartás, mely a koronázással egy jelentőségű, egyre késik s úgy látszik még soká fog késni, ha a szultán az alkotmány kihirdetésével akarja össze­kapcsolni, a mint eredetileg kívánsága volt. Nem alkotmány­csinálásra való­ idők ezek, és mi, kü­lönböző indokokból bár, de tökéletesen igazat adunk azon török férfiaknak, a­kik nem látják idejét há­borúban a békes reformmunkának. Valószínüleg abba is szakad az egész törekvés s csak azt sajnálnók, ha egyszersmind Midhat pasa, ez európai gondolkozású török államférfi minden szép terve örökre összeszakadna vele. Nagy veszteség volna ez a török regeneratiónak, de nem babózunk kimondani, hogy ennél e pillanatban mégis száz­szorta veszélyesebb lehetne mind Törökországra, mind Európára nézve, ha a muzulmán lakosságot, egy neki nem kellő alkotmánynyal, reformmal, maga ellen lázítaná a kormány s előidézné azt a meghasonlást, mely minden muszkánál alaposab­ban tönkre tehetné az ozmán birodalmat. Most nem alkotmány kell, de haderő, nem reformer, hanem vezér. És hogy a törökök legnagyobb része nem kér a minta-alkotmányból, az tény. Midhat pasa majdnem elszigetelve áll. A kormány többsége a conservativ álláspontra hajlik , még a szofták is visszatörökösödtek európai alkotmányos „anwand­ Till, évfolyam, lung"-jukból.“ Ezek a jó szofták, imádói a derék Midhatnak, s megtették a kedvéért, hogy ajkukra vették a jelszót, a­nélkül, hogy értették volna. „Alkotmány­­ egyenjogúság!“ De az ó-török lap a „Bassiret“ megmagyarázta nekik egy czikksoro­­zatban, hogy mi az az alkotmány és egyenjogú­ság. Hogy akkor az isteni törvény (Cheri) és isteni törvényszék elpusztul; hitetlen gyaurok csak oly számba mennek, mint az igaz muzulmán, sőt még a biróság előtt is jogérvényes tanúvallomást te­hetnek. De már olyan nem kell, mondta erre a szofra s rátette kezét a Cheri törvényre s kije­lenté: igenis legyen alkotmány, egyenjogúság, de az isteni törvény alapján. Sajtószabadság cen­­zurával, így bonyolódott a dolog, s ma már szinte általánosan el van fogadva a jelszó: alkotmány a c­eri alapján, a­mi annyit tesz, hogy semmi alkot­mány, s a török vallási törvény uralma a polgári jog felett. Ez áramlatnak V. Murad szultán még ellenáll, de van is érte melege. Nem mer ki­menni a Yildiz kioszkból, hová residentiáját át­tette ; erős csapatokkal őrizteti magát s a Dolma Bagdzsét. Összeesküvést szaglálnak. Ilyen az ilyedt ember sorsa. Az ilyen összeesküvések, rettentő eventualitá­­sok hírét különben leginkább diplomaatiai körökben — koholják. Hol ? könnyen kitalálható. A megfé­lemlítéssel valami őrült tettre bírni a szul­tánt: kellemes volna Ignatieff úrnak. De ez aligha fog sikerülni, mert mindenki tudja, honnan fúj a szél ? Plakátumok jelennek meg Konstantinápoly utcza­ sarkain, bizonyos rendkivüli események be­következésére figyelmeztetvén a konstantinápolyi keresztyéneket; de, hogy ne féljenek mert nekik nem lesz bántódásuk. S igy tovább. Látszik, hogy a szultánra akarnak hatni igy. De eddig csak az a hatás észlelhető, hogy Oroszország ellen az elke­seredés kimondhatatlan, hogy Ignatieff palotáját erős őrizettel kellett ellátni, s hogy az érdemes kö­vet úr már elutaztatta családját biztosabb égitáj alá, Oroszországba. A szultán kellemetlenül érzi ugyan magát, a miniszterválság is kitörőben. De észszel és tapintat­tal minden bonyodalom kikerülhető. Az alkotmány­­­tervek pihentetése s a haditervek erélyes felkaro­lása, mindent elhárít. S hogy így fog történni, szinte kétségtelen. III. A keleti kérdés az angol parliamentben. Az an­gol fe­l­sőh­ázban június 26-dikán Argyll herczeg a ház figyelmét a törökök ke­gyetlenségeiről szóló hírlapi tudósításokra hívta fel. Óhajtja tudni, hogy a konstantinápolyi angol követ­­tett-e jelentést e mészárlásokról, s ha nem, várjon a külügyminiszter fog-e tárgyban felvilágosításokat kérni. — Derby lord azt feleli, hogy olvasta a Bul­gáriában elkövetett mészárlásokról szóló híreket. Sa­ját tudósításai e hírekkel nincsenek összhangban, s ez azon gyanításra indítja, hogy a kérdéses le­írások nagyon is túlzottak. De La Warr gróf ezután a szerb ügy vál­ságos állásáról intéz kérdést. Derby lord így felel: „A kérdés olyan, melyre nem könnyű felelni. Kétségkívül az ügyek állása Szerbiában bizonyos értelemben válságos, miután, a­mint hiszem, mind­nyájan tudjuk, hogy ez országban katonai előké­születek történnek, hogy a militia és a tartalékok behivattak, szóval, hogy minden előintézkedés meg­történt, a­mi egy háború haladéktalan megkezdé­sére sükséges lenne; de ha tisztelt barátom tudni valjon a szerb kormánynak szándékában á­­­rut üzenni vagy sem, úgy erre a kérdésre a­­­­atalmamban válaszolni. Azoknak, a­kik ez­enyeszületeket teszik, természetesen szabadságuk­ban áll azt mondani, hogy azok nézetük szerint a körülöttük fenforgó rendezetlen viszonyokra való tekintetben több mint szükségesek védelmük szem­pontjából. Ez minden felvilágosítás, a­mit tisztelt barátomnak adhatok“. Lord Stratheden and Campbell pe­dig a török provinciákban kitört felkelésről már előterjesztett irományokra irányozza a ház figyelmét, s indítványozza, hogy kivonatok terjesztessenek elő egy közelebbi levélváltásból, mely a britt és a német kormányok között e tárgyban folyt. Hozzá­tette, hogy felfogása szerint a britt parlament vala­mely jól megfontolt határozatának hatása nagy súlylyal bírna Belgrádban, Bukaresben, Konstanti­nápolyban, Bécsben vagy Sz.­Péterváron. Lord Hammond és lord Napier meg­jegyzései után Derby lord szófiait fel a követ­kezőkben : „Azt hiszem, nem volt mentségre szük­ség, hogy ezen a keleti ügyek általános állására vonatkozó vita megindittassék. Kétségkívül nagy érdeket keltenek azok nemcsak Angliában, hanem az egész világban. Kötelességem az ügy fontosságát beismerni, valamint azt is, hogy a nemes lordok az ügyről kellő tartózkodással szólottak s nagyon há­látlan lennék, ha valami kifogást tennék eljárásuk ellen. Tisztelt barátom három pontot érintett. Első­sorban a herczegovinai felkelésről beszélt és pedig akkér, mintha az a török birodalmon kivilről ve­zettetett volna. Ez olyan dolog, melyet illetőleg nem akarok tőle különbözni. Azután megjegyezte, hogy az osztrák interventio az 1856-diki szerződés által nem igazolható, azon kérdés azonban, vájjon ez interventio e szerződés határain belül korlátolta­­tott-e, most már csak históriai érdekű. A harmadik pont, melyet kiemelt, azon eljárás volt, mely a szerb kormánynyal szemben követtetnék, ha Tö­rökországgal háborút kezdene. Nem hiszem, hogy várná valaki, miszerint akár én akár más valaki az én állásomban vitába ereszkedjék a fölött, mi fog történni valamely feltételezett esetben. Tisztelt barátom azonban tényleges fontosságú javaslatot tett. Azt ajánlotta, hogy a parlament mindkét háza egy határozatot fogadjon el, mely a krími háború politikájához való ragaszkodást jelentse ki. Midőn tisztelt barátom e javaslatot tette, azt mondotta, hogy a királynő kormányának politikáját támo­gatni szándékozik. Köszönetet mondok e támoga­tásért, de azt hiszem, kellő megfontolás után be fogja látni, hogy az eljárás, melyet ajánl, nem bír gya­korlati jelentőséggel. Az ügyek állása 1876-ban nem az, a­mi volt 1854-ben, s egy históriai kérdésre alapított abstract határozat nem kielégítő megoldása az ily esemé­nyekkel való elbánásnak, s a kormány kezeit meg­kötné olyan mértékben, a­mely kényelmetlen lenne. Legutóbb beszélt tisztelt barátomnak nincs mit vá­laszolnom, de mielőtt leülnék, nyilatkozatot kívá­nok tenni a keleti ügyek jelen áll."

Next