Ellenőr, 1876. szeptember (8. évfolyam, 241-270. szám)

1876-09-16 / 256. szám

rplozetsi árak: Egész évre . . 20 frt — kr. Évnegyedre' * 5 frt — kr. Félévre ... 10 B — „ Egy hónapra . 1 „ 80 „ Egyes szám ára ló Uvaterr. (Szerkesztési iroda: (Budapesten, nádor-utcza 6. szám, Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. POLITIKAI NAPILAP. ffirdetések felvitele: Budapesten, nádor utcza 6. szám (Lógrády testvérek irodájában). Továbbá Havas, Laute & Cseszegnél Parisban (Place de la Bourse Nr. 8), valamint Jairjinhl Miksa hirdetési ügynöknél, Budapest. Rákosárok utcza 431. sz. 1Kiadó-hivatal, Budapesten, nádor~u.tczd 6. szám, Ide intézendők az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. 256. szám, Budapest, szombat, szeptember 16. 1876. Vil. évfolyam. UTOLSÓ POSTA. Ragusából jelentik a török nagykövetségnek, hogy 13-ikán 1500 montenegrói megtámadta Pruda mellett Albániában a Piola (Piola) őrizeté- t Táviratok, Bécs, ,szept. 15. A „Pol. C.“ mai száma j jelenti Konstantinápolyból 15-éről . A porta a hat garantia hatalmat irásbelileg értesíté, s hogy kész a békekötésre, és kivonatait az ismert öt pontban közölte, de egyúttal hozzátéve, hogy a békefeltételek megállapítását teljesen a nagyhatalmak belátására bízza. Konstantinápoly, szept. 15. A porta tegnap közölte a garantia-hatalmak követeivel válaszát az utolsó identicus jegyzékre. A porta a fegyverszünet meg-adását lehetetlennek mondja, de kész- nek nyilatkozik békét kötni a követ ; kezd feltételek alapján: megszállási jog a törökök által 185? előtt elfoglalt vár ;rak hat ; a Szerbia által 1857 óta épitett várak lerontása; Milánnak Konstantinápolyban való investiturája; a szerb hadsereg tényleges létszámának 10,00© emberre és ágyútelepre leszállítása és a szerbiai vasútnak építése. A porta ragaszkodik a fontosabb szerb várak megszállásának szükségéhez, hogy újólagos támadások megakadályoztassanak. A porta különben a békekötés iránti aljkáldozásoknak ezen alapon való vezetését egészen a hatalmakra bízza. Ilées, szept. 15. Az esti lapok egybehang- zólag jelentik, hogy a porta békeföltételeinek hi-vatalos notificatiója az osztrák-magyar közös kor- ; Hiánynál még a délután folyamán fog történi. Zágráb, szept. 15. (Tartománygyűlés.) Az úthálózatijavaslat részletes tárgyalása befejeztetett . Kaljevics módosítási javaslata a pozsegaeszék-sziszeki vonal kiépítése iránt a közlekedésügyi bizottsághoz utasíttatott. London, szept. 15. Sir Elliot egy sürgönye megerősíti a bulgáriai kegyetlenkedésekben fővezérekül szerepelt basi-bozukok elfogatását és legközelebbi elítélését; a drinápolyi kormányzó letétetett, mert a muzulmánok általános fölfegyverzését elrendelte, midőn már szükségtelen volt. Kemball brit tábornok értesíti a brit nagykövetet, hogy az irreguláris török csapatok Szerbiában számos zsákmányolást visznek véghez, mi ellen ő erélyesen óvást tett, de nőkön elkövetett kegyetlenkedésekről vagy sebesültek megcsonkításáról egyetlen eset sem jutott tudomására. Elliot az óvást támogatta a portánál, mely szigorú rendeleteket intézett a szerbiai török parancsnokokhoz. Belgrád, szept. 15. (A „Budap. Corr.“ távirata.) Az itteni diplomatiai körökben, daczára Szerbia újabb készülődéseinek, határozottan állítják, hogy a béke esélyei naponkint növekszenek. Belgrád, szept. 15. (A „Budap. Corr.“ távirata.) Hiteles magántudósítások jelentik, hogy a törökök az Alekszinász és a Deligrád közötti összeköttetést nagyon fenyegetik, és hogy Csernajeffnek minden kísérlete a törökök előnyomulásának megakadályozására eddig sikertelen volt. Minden készületet megtesznek, hogy a főhadiszállást ismét hátrább tegyék. Paracsint szünet nélkül erősítik. Kivétel nélkül minden nap érkeznek ide oroszok. Berlin, szept. 15. A „National Ztd.“ szerint Anglia és Németország részéről protestánsok elleni türelmetlenség miatt a spanyol kormányhoz intézendő felszólalás készíttetik elő. Orácz, szept. 15. Auersperg Antal gr. temetése ma délután ment végbe a lakosság roppant részvétele mellett ; az elhunyt özvegyének és fiának kocsija után Unger miniszter és Beckbauer nyitották meg a gyászmenetet. Triest, szept. 15. Királyné ő felsége ma az „Elisabetinum“ leánynevelő-intézetet s a szegények házát tekintette meg; holnap délután elutazik Budapestre. BUDAPESTI SZINLAPOK. Budapest, szombat, szeptember 16. Nemzeti színház.Népszínház. HAJÓS ZSIGMOND in Di na n an utolsó vendégjátékául. Operette 3 felvonásban. AIDA. Dunanan Tihanyi Nagy opera 4 felvonásban. Patrokius Karikás A király Tallián Tympanon Solymosi Amneris Tannerné Lespingot Kápolnai Aida Nagyné B. I. Astrakán Zádor Radam és Hajós Zs. Vendéglős Hunfi Ramfis Kőszeghy Pamela Sziklay E. Amonasra LáDg Leokadia Darai K. Küldött Zajonghi Agatha Szigethi J. Főpapnő Heim Róza Kezdete 7 órakor. Kezdete 7 órakor. — — Nemzeti színház. Sardou egyik régibb színműve, az „Uj czég“ (La maison neuve) ma este került színre Náday Ferencz fordítása szerint. A kereskedői világ divatos nagyzásával és szédelgésével foglalkozó mű tartós hatású volt a franczia színpadokon, s nálunk ma este szintén hatással adták elő. Mint Sardounak mindenszínműve, érdekesen indul ez is, de a 4-ik felvonásban borzalmasságokba bonyolul. A sok mellékes rajz apróságaiból szövődő terjedelmes öt felvonásból itt-ott törültek, de még mindig lehetne rövidíteni, mert gyakran vontatott s majd 11 óráig tartott. Az előadás minden részletében jó volt. Fee kyné asszonynak bravour szerepe van, s a 4-ik felvonás után alig akart véget érni kitapsolása. Szigethi Józsefnek is bőven jutott a sikerből. A színház tele volt, vel megbizott török önkényteseket, kik közt 800 konstantinápolyi is volt; a törökök azonban viszszaverték őket s nagy veszteséget okoztak nekik, jóllehet még 6 montenegrói csapat jött segítségükre Dinábiából. Csernajeff útmutatásai szerint egy levelező leírjaa szerb hadi állás okát. A szerbek egy összefüggő szakadatlan védelmi vonalt képeznek. A balszárnyon áll Horvatovics Banyánál 15,000 emberrel s uralkodik a toplai szoroson; ellenőrzi itt a törökök Knyazsevácz elleni visszanyomulását. A volt tajcsári sereg egy része Bolyevaczot és Lukovot tartja megszállva Ozmán pasa ellen. Popovics ezredes 10—15,000 emberrel Alekszináczot tartja balszárnyával s az István-szoroson át összeköttetésben van Horvatovicscsal. Alekszinácz mögött van a deligrádi erődített állás, s a morava balpartján a védvonal Djuniszig és Kajovig terjed. Deligrádot nem lehet megkerülni ;a szerb hadseregben több van 50,000 jól fegyverezett és élelmezett harczosnál, s Alimpics 12,000 embert hoz (azaz fut) a Diánától. Ezekre vár Csernajeff, mielőtt az offensivát megkezdhetné. A Jankova-Kliszura állítólag eléggé meg van szállva s e szorost Novi- Bazár felől nem fenyegetik török csapatok. Belgrádból 12 ikéről azt jelentik, hogy az utóbbi 36 óra alatt 140 orosz érkezett oda s jelenleg 3000 minden rangfokozatú orosz katona szolgál a szerb hadseregben. A „Morning Post“-nak azt írják Konstantinápolyból, hogy az Ottoman kormány hathatós rendszabályokat tesz a bulgáriai kegyetlenségek elkövetői ellen. A vétkesek vezetői közül tizenötöt Konstantinápolyba hoztak, s azonnal megindítják ellenök a bűnpert; az új szultán kormánya 30.000 fontot küld Bulgáriába a szükséget szenvedők számára. Ezen lépések Blaque bejelentése alapján létettek. Meg lehetünk győződve, írja „M. P.“, hogy Earl Derby és Sir H. Elliot komoly felszólalásai nem voltak befolyás nélkül e rendszabályokra. Alaposan föltehetni, hogy a 12-iki török minisztertanács igen fontosnak fog bizonyulni a török birodalombeli viszályok gyors békés megoldása irányában. Nuri pasa volt palotanagy ellen egyre újabb gyalázatosságok bizonyulnak be, úgy hogy már neje is elhagyta. A palota számláiban 30,000 font hiányzik. Nuri pasa állítólag 60,000 font áru bútort vett, melyek azonban nem találhatók. Murád hitelezőivel, kiknek igényeit a trónralépés után ki kellett volna elégítenie, úgy egyezett ki, hogy 50°/0 az ő zsebébe folyt. Az is jeles dolog, hogy mint lett ő palotanagy. Elment a nagyvezírhez és Muhad pasához, s közölte velük a szultán által történt kineveztetését, miután ezek, bár meglepetve, gratuláltak neki, elment Murádhoz s azt mondta, hogy azok nevezték ki, s Murad nem semmisíthette meg első hivatalnokai határozatát. Abdul Hamid azonban ezen s hasonló visszaélések ellen erélyesen lép föl, s maga kívánja a vizsgálat folytatását, nemcsak Núri, hanem valamennyi palotatiszt ellen, be akarja hozni újra az ellenőrzési rendszert, s azt, hogy a kormányzatban történő lopások halállal büntettessenek, akár nem oppositio akarja ennek érvényben tartását, mi mindaddig, míg a törvényhozás máskép nem intézkedik, eljárását törvényesnek fogjuk tartani. A „Pester Lloyd“ azt mondja: „Az 1875-ik évi választási névjegyzékben mindazok fölvétetnek, kik adójukat 1874-re megfizették, az 1876-ikiba mindazok, kik adójukat 1875-re megfizették“. Tovább azt írja: „A fővárosi rendezésről szóló törvény meghagyja, hogy a városi képviselők választásánál mindazok részt vehetnek, kik az országgyűlési képviselők választására jogosultak — nem mondja pedig a törvény azt, hogy akik jogosultak voltak.“ A „Pester Lloyd“ óvakodott idézni az 1874-ik évi XXXIII. törvénycikk 12. § ának 5. pontját, mely így szól: „azok, kik az összeírást, illetőleg a kiigazítást megelőző évre a választókerületben fizetendő egyenes adójukat le nem fizették, választói jogot nem gyakorolhatnak ,“ mert akkor okoskodásának alapja megsemmisült volna. 1875- ben nem vétettek fel a névjegyzékbe, kik 1874- diki, 1876-ban, kik 1875-diki adójukat meg nem fizették ; az 1875-iki névjegyzék érvényes az 1876-ik, az 1876-diki az 1877-ik évre, így a „Pister Lloyd“ nem akarja azokat választási joggal felruházni, kik jogosultak voltak, hanem azokat, kik jogosultak fognak lenni; mi pedig sem a múlt sem a jövőt nem akarjuk a jelen helyett becsempészni : óhajtjuk a törvény világos rendelkezésének megtartását. Mi igen csodálkoznánk azon, ha a „P. Lloyd“-nak ezen elmés definitiója mögött nem rejlenek valamely ideges borzongás a választási esélyektől, miknek következtében az eddigi aranjuezi napjai a hatalmon lévő cliquenek megzavartatnának. Hanem vigasztalja magát és azon urakat azzal, hogy az oppositiónak a fővárosban eddig, ha hasznos nem is, de tisztességes szerepe volt. A csere nem fog ártani, ha kivált a hasznosság szempontját az új aerában csak a közre fogják alkalmazni. Budapest, szeptember 15. A fővárosi választói jog. A „Pester Lloyd“ mai számában a fővárosi választójog kérdéséről elmélkedvén második vezérczikkében, a fővárosi ellenzéknek, mint ő mondja, küldöttségével a belügyminiszter úr nevében röviden elbánik, nem hagyva fent ő excellentiájának más utat, ha csak a „Pester Lloyd“ csodálkozását nem akarja magára vonni, mint hogy a „Lloyd“ vezérczikkét fölolvassa válaszul a küldöttségnek. Mi részünkről még tegnapelőtti lapunkban elmondottuk azon érveket, melyek a küldöttség kérelme mellett szólanak, ezekhez igen kevés hozzáadnivalónk van, és ezek csakis a múltévi precedens esetekre vonatkoznak. Magyarország többi törvényhatóságai a kisorsolt bizottsági tagoknak újraválasztását a múlt évben eszközölték, igen sok helyen a képviselőválasztások ideje alatt, egyes helyeken a képviselőválasztások után. De, mert a bizottsági tagok újraválasztásánál minden törvényhatóság a választás elrendelését, nem pedig a választásra kitűzött határnapot tekintette mérvadóul, mindegyik kivétel nélkül a választás elrendelése idejében létező összeírási lajstromban foglalt választók által eszközölte a bizottsági tagok megválasztását, daczára annak, hogy a választás idejében már az 1875-diki választók nemcsak igazolva, hanem a képviselők választásánál joguk tényleges gyakorlatában is voltak. És nem jutott kerek Magyarországon senkinek eszébe, itt törvénymagyarázatokba bocsátkozni; a „Pester Lloyd“ csodálkozását akkor nem hallatta, pedig akkor 100 s egynéhány csodálkozásra lett volna alkalma. Mi azt hiszszük, hogy a törvény sokkal világosabb, hogysem magyarázatokra lenne szükség; az 55. §. szóról-szóra ezt mondja: „az ekként kiigazított névjegyzék a kiigazítást közvetlen követő naptári évre érvényes“. Tehát 1876-ban deczember 31-ikéig jogosult választó kerek Magyarországon csak az lehet, kinek neve az 1875-ben kiigazított névjegyzékben bentfoglaltatik. Az 1876-iki kiigazított névjegyzék érvénye kezdődik 1877. január elsején; akár oppositio, a dohányjövedék ellen irányzott csempészetek meggátlása czéljából, immár alkalmazásba vétettek, és ennek folytán körözvény útján értesítette alantas közegeit, hogy az említett közegek a közleti módozatok mellett, jövőben a hajókon is díjmentesen szállítandók, utasítván egyúttal szolgálati személyzetét, hogy a dohánycsempészet meggátlásánál lehetőleg közreműködjék. Az igazgatóság erről vonatkozással a múlt évi október hó 17-én 52871. sz. alatt és a folyó évi májushó 13-án 20731. szám alatt kelt rendeletekre tudomás és ahhoztartás, és az illető közegek megfelelő értesítése végett tudósíttatik. A zágrábi tartománygyűlés megkezdő munkálkodását. Erre vonatkozólag Zágrábból, szept. 13-ikáról a következőket írják: A tartománygyűlés munkálkodási programmjára vonatkozó megállapodások ismét megváltoztattak. Kezdetben terve volt, hogy az 1877-iki budget még a jelenlegi ülésszak alatt elintéztessék és Zsifkovics azért utazott Budapestre, hogy a főszámtételekre nézve megbízható adatokat nyerjen a kormánytól- A munka a legnagyobb erélylyel folyt s a zágrábi kormányhivatalokban még nem volt oly élénkség, mint a lefolyt hetekben. Minden erő felhasználtatott, hogy a kitűzött czél eléressék. A budget el is készült, s már 11-ikén Bécsbe küldetett, hogy ő felsége előleges jóváhagyását arra megadja. A budget valószínűleg e hó 20-ika körül fog Zágrábba visszaérkezni. Ha most már tekintetbe veszszük, hogy a tárgyalások mennyi időt fognak igénybe venni, ha számba veszszük, hogy e hó 28-án a magyar országgyűlésen is megkezdődnek a tárgyalások, meg fogunk győződni arról, hogy teljes lehetetlenség lesz a budgetet ezen ülésszakban elintézni. Ennélfogva a téli ülésszak, mely eredetileg csak néhány ülésre volt tervezve, sokkal élénkebb és érdekesebb lesz, mint a minő a jelenlegi, melyben már most három nap óta foly a vita az úthálózati javaslat felett. Ő felsége elnöklete alatt holnap 11 órakor minisztertanács lesz; előbb 11 órakor minisztereink Tisza Kálmán elnöklete alatt tanács-koznak. Ő felsége tegnap Gödöllőn fogadta Péchy Tamás közlekedési ügyész urat. Az országgyűlés őszi ülésszaka, mely szeptember 28-ikán nyílik meg, nem fog közvetlenül a munka nagyjábóz látni. A kormány körében, értesülésünk szerint, az a szándék, hogy az alakulási munka, s a Miletics-féle ügyben történendő előterjesztés után az országgyűlés vagy 3 hétre elnapoltassék. A főispánok holnap Budapestre érkeznek, sőt egy részük már meg is jött. Holnap délután 4 órakor ugyanis Tisza Kálmán elnöklete alatt főispáni értekezlet lesz a belügyminisztériumban. A kormánynak a képviselőház eleibe terjesztendő javaslatai közt — mint a „Pesti Napló“ értesül — azon felhívás is foglaltatik, hogy az országgyűlés alakítsa meg a küldöttséget, mely Ausztriával a közösügyi qvótát állapítja meg. A terézvárosi választók a belügyminiszternél. A budapesti terézvárosi VI. és VII. ker. szabadelvű klub tegnap este értekezletet tartott, melyben a most működő igazoló bizottság törvényellenes eljárását tárgyalta. Mint tudva van, az igazoló bizottság visszautasítja mindazokat akik a múlt évi adót i. é. április 15-ig le nem fizették, jóllehet, hogy ezek az 1875. évi országos képviselői választásokban részt vettek s az akkori választói listákba fel voltak véve. Bakonyi Elek a klubok nevében megkereste a belügyminisztert, ki kijelente, mikép a terézvárosi két szabadelvű klub küldöttségét ma (szept. 15-én) d. u. 4 órakor szívesen fogadja. A küldöttség ma a kijelölt órában megjelent a belügyminiszter előtt, mely állt dr. Faludy Géza, dr. Bakonyi Elek, Kasnitz A., Futaki J. tagokból. Bakonyi röviden előadva a küldöttség czélját azt mondá, miszerint reménye, hogy a jogaikban megsértett polgárok elégtételt fognak nyerni, s legszebb polgári joguktól nem fognak megfosztatni. S ezzel átadá a miniszternek az ő általa fogalmazott petition A belügyminiszter elolvasván a kérvényt, a küldöttségnek a következőleg válaszolt : Átveszem a kérvényt, mindazáltal jogaik érvényesítése végett forduljanak az igazoló, illetve a bíráló bizottsághoz; annyit azonban mondhatok, hogy az én meggyőződésem is az, miszerint az országgyűlési képviselő választói jog igazolására egyedül az 1875-ben elkészült és 1876. év végéig is érvényben levő állandó névjegyzék szolgálhat alapul most is a választók összeírásánál, és aki az igazoló bizottságnál jelentkezik, e szerint csak azt köteles bebizonyítani, hogy az 1875-ben elkészített állandó jegyzékbe fel van véve. Én azt hiszem, hogy ha nem is az igazoló, mindenesetre a bíráló bizottság helyet fog adni a felszólamlók kérésének. Csak azt tanácsolhatom, hogy aki hiszi, hogy sérelmet ejtettek rajta, éljen e jogával.“ Ezzel a küldöttség a legjobb reménynyel távozott. A dohánycsempészetnek a gőzhajókon való meggátlására vonatkozólag a pénzügyminiszter a következő kör rendeletét intézte valamenynyi pénzügyigazgatósághoz: „A közmunka- és közlekedési m. kir. miniszter átirata szerint az első dunagőzhajózási társulat elfogadta azon módozatokat, melyek a pénzügyőri biztosok és pénzügyőrök díjmentes szállítását illetőleg, a hazai vaspályákon. A fővárosban a törvényhatósági választói jogosultság fölött élénk vita folyik. E vitához elmondjuk fenntebb nézetünket, de a kérdés teljes megvilágítása érdekében ide iktatunk az altera pars érveiből is a nyomósabbakat, mint azokat a „Pesti Napló“-ban Mérő János úr összefoglalta. „Hogy a múlt évi képviselőválasztási névjegyzéket az összeíró küldöttség a jelenlegi összeírás egyedüli alapjául elfogadni nem tartozik, kitűnik az először a fővárosi törvény 24-ik szakaszából, mely szóról-szóra következőkép hangzik: „Választó azon honpolgár, ki országgyűlési képviselőválasztási joggal bir, ha írni s olvasni tud s a fővárosban két év óta állandóan lakik.“ Ezen szakasz értelme oly határozott és világos, hogy ahhoz semmi kétely nem fér. Mert ha az állana, a mit sokan vitatnak, hogy t. i. az tekintendő választónak, a ki az 1875-iki követválasztási névlajstromban benfoglaltatik, akkor a törvény szövegének következőképen kellene szólani: „Választó azon honpolgár, a ki az országgyűlési képviselőválasztási névjegyzékben benfoglaltatik, ha írni s olvasni tud, stb. Már pedig a törvény szoros maagyarázata lévén, azt kiterjesztőleg értelmezni nem lehet s igy csak az tekinthető választónak és vehető fel a névjegyzékbe, aki országgyűlési képviselőválasztási joggal bir, vagyis más szóval,megfelel azon kellékeknek, melyeket az 1874-iki választási (országgyűlési) és az 1875-iki országgyűlési pótválasztási törvény megkíván. De másodszor, hogy a múlt évi választói névjegyzék nem lehet egyedül irányadó az összeíró küldöttség előtt, ezt bizonyítja azon körülmény, hogy ennek alkalmazása mellett sok választópolgáron jogsérelmet követne el, mert az 1875-iki országgyűlési választói névjegyzékbe azon választók vétettek fel, kik az 1874-ik évi állami adójukat 1875. évi április 15-ig lefizették. Azonban ezen idő óta egy év lejárván, megtörténhetett, hogy a névjegyzékben foglaltak egynémelyike a múlt évi adóját folyó évi április 15-ig le nem fizetvén a képviselőválasztási törvény kivonatának meg nem felelt és a jelenlegi összeírási lajstromba a követválasztási névjegyzék alapján mégis felvétetnék, mi nyilván jogtalanság lenne. Viszont megfordítva megtörténhetett, hogy valaki az 1874-ik évi adóját kellő időben le nem fizetvén, az 1875-iki képviselőválasztási névjegyzékből kimaradt s igy ennek folytán őt a mostani névjegyzékből ki kellene hagyni, ámbár igazolni képes, hogy múlt évi adóját folyó év április 15-ig lefizette. Tehát ily választót jogától megfosztani igazságtalanság lenne. Vagy vegyünk még egy concret esetet; például valamely választó a követválasztási névjegyzék készítése alkalmával lelkész vagy tanító volt, ma már azonban nem az, ezt a törvény alapján felvenni többé nem lehet, minthogy csak az alkalmazásban lévő tanítók és lelkészek bírnak választási joggal. Vagy megfordítva, valaki a múlt évi választási névjegyzékből kimaradt, mert mint tanító, vagy lelkész tettleges alkalmazásban nem volt; ma azonban alkalmazást nyert, ezt ha a múlt évi választási névjegyzék vétetnék alapul, az összeírási lajstromból jelenleg ki kellene hagyni, holott ezen eljárás a törvénynyel homlokegyenest ellenkeznék. Hogy ez érvek mellett szólanak bizonyos méltányossági tekintetek, az tagadhatatlan. De legalább is épp oly mértékben jogosult, hogy azok, kik választói joggal bírnak az 1875-iki választó lajstromok alapján, e jogtól meg ne fosztassanak. Teleszky István, országos képviselő úr a választói köréből hozzá intézett fölhívásra július 21-ikéről a következő levéllel felelt, melyet a nagyváradi „Szabadság“-nak csak a legújabb száma közöl: Marienbad, juli 21. 1876. Igen tisztelt elnök ur! 1876 ik évi május hó 28-án Nagyváradon tartott népgyülésből hozzám intézett sorok e hó első napjaiban jutottak kezemhez; de halaszthatlan teendőim akadályoztak eddig abban, hogy e sorokra válaszoljak. Most, midőn sürgős dolgaim elintézése után, egészségem helyreállítása és üdülés szempontjából orvosi tanács folytán idejöttem, felhasználom ittlétemnek első napját arra, hogy a hozzám intézett sorok válaszolására vonatkozó kötelezettségemet lerójam. Azon tényben, hogy Nagyvárad város polgárai a hazánkat érdeklő fontos kérdéseket figyelemmel kísérve, azokat megbeszélés tárgyává teszik, én a közügyek iránt való érdeklődésnek jelenségét látom, mit örömmel üdvözlök, mert ezen érdeklődés biztosítékot nyújt az iránt, hogy városunk polgárai nem viseltetnék közönynyel a hazánkat, és közvetve városunkat, sőt minden magyar embert érdeklő nagyfontosságú kérdések iránt, hogy alkotmányos jogaik gyakorlatában, alkotmányos kötelességeik teljesítésében, öntudatosan kívánnak eljárni. Amint azonban ezen érdeklődést egyrészt örömmel szemlélem, úgy másrészt nem mulaszthatom el, hogy kifejezést ne adjak azon meggyőződésemnek, miszerint a képviselőnek azon hatáskörben — melyet neki a megbízó levél ad, saját meggyőződése szerint szabad eljárnia. A meggyőződésére gyakorolni szándékolt nyomásnak nem szabad engedni, jöjjön az bármely oldalról, csak saját meggyőződését szabad követnie akkor is, ha tudja, hogy Budapest, szeptember 15. A bécsi lapok, mintha csak jelszóra tennék, unisono nekünk esnek, hogy mi vagyunk okai a kiegyezési alku halogatásának, s mi leszünk a felelősek, ha a status quot újabb egy évre fenn kell tartani. Mert ők nem engedik magukat kényszerhelyzetbe juttatni. A magyarok ugyanis, úgymond a „Presse“, arra speculálnak, hogy a reichsratbnak ne legyen elegendő ideje a beterjesztendő javaslatok megvitatására, hanem kénytelen legyen azokat az utolsó pillanatban akkér elfogadni, amint azokat Magyarország formulázta. Erős bók ez kormányuknak, ha felteszik róla, hogy a javaslatok csak úgy fognak a reichsrat elé kerülni, amint azokat Magyarország formulázza. Jól tudják, hogy most már csak a formulázás felett folynak a tárgyalások, miután az elvek fölött már a tavaszszal létrejött a megállapodás, s közönségük félrevezetése és a közvélemény felizgatása szempontjából mégis a Magyarország részéről történhető egyoldalú formulázásról beszélnek. A mi minisztereink s az ő minisztereik is csak az imént tértek haza a pihenőből, mely kivált a mieinknek nem valami bőven jutott ki, s olvashatták azt is, hogy a magyar miniszterek a jövő hétre Bécsbe készülnek a tárgyalások befejezése czéljából, s mégis most egyszerre halogatásról és késedelemről jajgatnak, melyet mi idézünk elő szándékosan. Talán ők kivárnák a status quot még egy esztendőre? Egy esztendő nagy idő, s az alatt sok minden történhetik. Hátha még azt a kis vámrestitutiót se kellene Magyarországnak megfizetni ? Mert ugyan mi egyebet nyerünk az egész alkuból ? Nem. Bár mi is számíthatnánk arra, hogy egy esztendő alatt sok minden történhetik, mégsem akarjuk a meghosszabbítást. Essünk át a kérdésen most. A két kormánynak kötelessége a kiegyezésre vonatkozó kidolgozott törvényjavaslatokat a parlamentek elé terjeszteni, a kellő időben. Abban igazuk van a bécsi lapoknak, hogy kényszerhelyzetet teremteni nem szabad. A beható tárgyalást lehetővé kell tenni, s számba venni azt, hogy a vám- és kereskedelmi egyezmény december 1-jén lejárt. Meghoszabbításról csak a két törvényhozás beleegyezésével lehetne szó, s ha a bécsiek szívesen beleegyeznének is, lehetetlen, hogy a magyar törvényhozás járuljon olyan megállapodáshoz, mely jelentékeny megrövidítésünkkel járna, s további egy évre ajándékozza meg Ausztriát olyan öszszegekkel, melyek azt meg nem illetik. Aztán a meghosszabbítási kérdés vitatása fölérne azzal a vitával, legalább nálunk, melyet a kiegyezési kérdésre vonatkozó előterjesztések fognak előreláthatólag kelteni. Az már aztán más kérdés, hogy a parlamentek elfogadják-e változatlanul a kormányok előterjesztéseit. De hogy egyáltalán elő se vétessenek, s egyszerűen a status quo meghoszabbítása mondassák ki, az megengedhetlen dolog lenne. Mi nem óhajtjuk az izgatottságnak még egy teljes évre fentartását. A kormány próbálja meg most, hogy a kötött alku keresztülvihető-e a törvényhozásban. Tisztában kell lennünk a legrövidebb idő alatt, mert a jelenlegi bizonytalan állapot károsan hat összes politikai és gazdasági viszonyainkra. Különösen az utóbbiakat illetőleg nem várhatjuk a helyzet jobbrafordulását, míg tájékozva nem leszünk Ausztriával és a külfölddel való jövendő viszonyainkra nézve. Jobb, ha nem tettetik magukat tovább a bécsiek, mintha olyan nehezükre esnék az új alku elfogadása, mert tettetés az egész, amit véghezvisznek, s azok a komédiák, melyeket választói gyűléseikben színre hoznak, már egyenesen nevetségesek. Ezentúl népszerűségét hozza áldozatul. — És én a parliament felelős kormányzat és ellenőrzés lehetőségének teljes veszélyeztetésével egyértelműnek tartanám, ha az országos ügyekben a képviselők meggyőződésüket az időnként nyilvánuló helyi véleményeknek alárendelnék, szavazatukat a népgyűléseken nyilvánított hangulathoz idomítani igyekeznének. És mert így vagyok meggyőződve, önkint következik, hogy míg a képviselői díszes, de kivált napjainkban felette terhes állást viselni fogom, képviselői szavazatomnak rugóját csakis hazánk komolyan megfontolt érdekében, s nem több vagy kevesebb polgártársaim és választóimnak különben nagyrabecslilt nézetnyilvánításában keresendem. Meg fogom szavazni azt, amit szeretett hazánkra jónak, az adott körülmények között kivihető jónak, vagy ha — mint fájdalom a helyzet súlya alatt gyakran történik — két rész közül kell választani, kevésbbé rosznak saját meggyőződésem alapján tekintek. Fogadja mélyen tisztelt elnök úr kiváló honfiúi tisztelet nyilvánítását. Kész szolgája Temeszky István, Nagyvárad város országgyűlési képviselője.