Ellenőr, 1877. március (9. évfolyam, 59-89. szám)

1877-03-26 / 84. szám

Előfizetési árak: Egész évre . . 20 frt — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr. Félévre . . • 1O „ — „ Egy hónapra . 1980 . Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: ^Budapesten, nádor-utcza 6. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. 84. szám. POLITIKAI NAPILAP, Budapest, hétfő, márczius 26. 1877. (Hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában). Továbbá Leopold Miksa hirdetési ügynöknél, Budapest, Rákosárok-utcza 431. sz., valamint Havas, Lafite & Cie czégnél Párisban (Place de la Bourse Nr. 8), Q Kiadóhivatal: Budapesten, nádor-utcza 6. szám. Ide intézendők az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. INVIRÁTOK, Cattaro, márcz. 25. Tegnap egy nyolczadik orosz kereskedelmi hajó, a „Kornilof“ (1540 tonnás) érkezett ide, lisztet és gabonát hozva Montenegro számára. Konstantinápoly, márcz. 25. Egy képviselői csoport interpellate szándékozik a kormányhoz intézni Midhát pasa száműzetése tárgyában. — Az itteni helyőrséget syriai csapatokkal váltják föl. Bécs, márcz. 26. Ignatieff tábornok ma reggel fogadta Aleko pasát, a török követet, ki egy óra hosszat időzött nála ; utána Zukics, szerb ügynököt, ki egy negyed óráig értekezett vele. BUDAPESTI SZÍNLAPOK. Budapest, hétfő, márczius 26. NPItSZft! SKJíjMz. Egy játszma piquet. A kis ördög. Vígjáték 1 felvonásban. Vígjáték 2 felvonásban. Kezdete 7 órakor. Ezt megelőzi. — Népszínház. PATTI ADELINA mint vendég: LA TRAVIATA. Opera in tre atti; Musica del Maestro Giuseppe Verdi. Personaggi: Violetta Valery — — — Sigra. Adelina Patti Flora Bervoix — — — Sigrina, E. Vidmár Aunina — — — — Sigrina. C. Darai Alfredo Germont — — — Sigr. E. Nicolini Giorgio Germon, sou padre — Sigr. A. Strozzi Gastone, Visconti di Letoriéres — Sigr. N. Váradi Barone Douphol — — — Sigr. D. Tiszai Marchese D’Obigny — — Sigr. E. Hunfi Dottore Grenvil — — — Sigr. Petheő Giuseppe, servo di Violetta — Sigr. E. Hatvani Domestico di Flora — — - Sigr. Marton Un comissionario — — Sigr. C. Hatvani Kezdete 7 órakor. Budapest, március 26. Budapest, március 26. Ignatieff tábornok tegnap reggel Bécsbe érkezett s azonnal Novikoff orosz nagykövettel tanácskozott hosszasan, mire a külügyi hivatalba ment. Andrássy gróf még délelőtt elment az orosz diplomatához, kivel öt negyedóra hossza értekezett. Délután Ignatieff meglátogatta az olasz, franczia, török és angol nagyköveteket. Vogué gróffal és Sir Buchanannal hosszasabban tanácskozván, újólag Andrássy grófhoz ment, kivel két órai conferentiája volt. Andrássy gróf ezután ő felségéhez ment audientiára. Ma Ignatieff is megjelenik ő felsége előtt, s valószínűleg szerdán elutazik. Orosz részről nagyban hangoztatják, hogy lefegyverezni nem lehet. Nem engedi a forrongó nép a becsület, a költség stb. Ez utóbbira vonatkozólag a következő adatokat közli egy russophil újság: „Odessa-Kulikovo és a molo erődítése, a négy kikötői üteg felállítása és felszerelés került 16 millióba, az odessa-ackermanni erődítések kerültek 21 millióba , Keres és Nikolajeff fölszerelése mintegy 30 millióba, a torpedók lerakása és megszerzése az egész feketetengeri part hosszára, 9 millióba került, az egész tehát 76 millió rubelt tesz. S most lefegyverzésre lehessen gondolni. . .“ A montenegrói delegátusok Czettinyébe azt sürgönyözték, hogy a porta Niksics, Kucsi és Kulacsin átengedésére nézve megmarad a vonakodás mellett, s csak határigazítást enged meg Albánia felé. A delegátusok tehát újabb utasítást kérnek Czettinyéből. Határozottan állítják, hogy Anglia Niksics átengedését az ottani erődítési művek lebontása után ajánlotta, de a porta még ez esetben is lehetetlennek tartja az átengedést. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése márcz. 25-én. Elnök : Ghyczy Kálmán. Jegyzők: Gullner, Orbán, Beöthy. A kormány részéről jelen vannak: Tisza Kálmán, Perczel Béla, Trefort, Szende, Bedekovics. Az ülés kezdődik délelőtt 11 órakor. Elnök, miután a legközelebbi ülés jegyzőkönyve hitelesíttetett, bemutatja Pest-Pais-Solt- és Kis-Kun megye közönségének kérvényét, hogy a bank- és vámegyezségi javaslatok ne fogadtassanak el. A kérvényi bizottsághoz utasittaak. Kihirdetetnek az ő felsége által szentesített következő törvényczikkek : az 1870. 16 és az 1871. 12-dik törvényczikk módosításáról, továbbá katonaság részére 1873. év harmadik évnegyedétől 1876-ik év harmadik évnegyedéig kiszolgáltatott előfogatokért járó dijpótlékból származó kiadások fedezésére nézve szükséges póthitelről és az ezen költségeknek ez időre való fedezéséről szóló törvényczikkek. Következik a napirend: Az 1873. 33. t. sz. alapján kibocsátott kincstári utalványok beváltásáról szóló törvényjavaslat és az az iránti bizottsági jelentés tárgyalása. Ordódy Pál előadó ajánlja a javaslatot elfogadásra s ellenzi a bizottsági különvéleményt. Lukács Béla a különvélemény mellett emel szót. Előadja, hogy a szóban forgó javaslatban két momentum van. A kormány felhatalmazta, hogy a 153 milliós kölcsön első felének, az 1878. deczember elsején esedékessé váló 761/0 millió forintnyi kincstári utalványoknak beváltására és törlesztésére egy járadék-kölcsönt kössön, amely arányban 6%-ot kamatozzon és adómentes legyen. Ez az egyik momentum. A másik momentum pedig az, hogy a törvényhozás e hitelműveletre nézve, bárminők is legyenek annak feltételei, bárminő legyen is a járadékkölcsön árfolyama, előre megadja már szavazatát és a kormány tényét e tekintetben már előre sanctionálja. Nem fogadja el a javaslatot s ajánlja a ház figyelmébe a különvéleményt, er (Helyeslés olbalfelől.)eg Bujanovics Sándor a felhatalmazást egy kil részről szükségtelennek és feleslegesnek, másrészt pedig károsnak tartja, azért nem fogadja el se a javaslatot. Simonyi Ernő azt hiszi, hogy a 153 milkliós kölcsön convertálása szükségességének tekínretetében, nincs véleménykülönbség a házban. A felkivett pénzt természetesen vissza kell fizetnünk. ly Ragályi Nándor : De csak úgy, ha lehet, vi Simonyi Ernő. E tekintetben azonban semmi a sem történt, daczára a kormány programmjának. A 1. visszafizetésre nézve nem minden módot tart első tagadhatónak, mert lehet oly mód is, mely roszabb i azon szélső esetnél, hogy az állam javai dobra üthessenek. A miniszter ugyan azt állítja, hogy kilákása van, hogy a második 76l/a millió átvételére is ugyanazon consortiumot fogja rábírhatni. De milyen feltétel alatt ? A tapasztalás azt mutatja, hogy nem-n csak uzsorás kamatokon, hanem ezenkívül az ortszág megromlására céló feltételek alatt. Aggályai is vannak, hogy ugyanazon consortiummal ily feltételekvel köttessék kölcsön. Ami azt illeti, hogy a pénz- s a piacz helyzete ez idő szerint jobbra fordult, mely indokolás márczius 22-dikén kelt, ma márczius 25-dikén a pénzpiacz helyzete azonban ismét rohamosan roszabbult. Szóló a javaslatot felesle cgesnek tartja. Az első § legalább is felesleges, a a 2-dik §. pedig káros is, Magyarország érdeke és e pénzügyeire nézve. Annak következménye, ha most 15—20 hónappal előbb a forgalomból visszavonatolnak a kincstári utalványok, melyeket 1873-ban ki- g bocsátottunk, természetesen az lesz, hogy az 1874-ben s kibocsátott kincstári utalványok árkerete is emel- s - kedni fog, s akkor mi kénytelenek leszünk vissza- váltani 20—22 millió erejéig, a mi semmi tekintetben sem czélszerű és jó operativ. A felhatalmazás tehát semmi esetre sem üdvös, sőt káros, ezért a javaslatot nem fogadja el. ] Zsedényi Ede a nagy összeg visszafizeté- ssével szemben helyesnek tartja a kedvező helyzet felhasználását. Egy év óta a keleti kérdés háborús színe nyugtalanítá Európa pénzpiaczait; a pénztőkék elfordultak mindennemű állami kötvényektől, különö s sen a magyar állami értékektől, mely állam geographiai helyzete és határlakosai tekintetéből e kérdés I fejlesztésénél kiválólag érdekelve van, a mint is I honvédelmi miniszterünk máris honvédseregünk moz- I gósítására előkészületeket tett. Azonban egy hét óta I békeremények merültek fel, az egy év óta meggyűlt I készpénz beruházási műveletekre indult, pénzügymi- I niszterünk kedvezőnek tartja a pillanatot, hogy azon I kölcsönnek, mely hitelünk javulása felett Damokles kardja gyanánt lebeg, első felét beválthassa. Ve- Iszélyes önmystificátió lenne azt hinni, hogy a keleti I kérdés menetét hosszabb időn át feltartóztatni le- I hét, egy év múlva melyik stádiumába jöhet, azt senki nem tudhatja, íme már azóta, hogy a jelen I törvényjavaslat a ház elé terjesztetett, a kilátás elho- t mályosult, holott a múlt héten, ha pénzügyi minisz- t terünk arra fel lett volna hatalmazva, a kedvező I szerződést talán már megköthette volna. (Ellenmondás a széső baloldalon: Halljuk! Halljuk!) Midőn tisztában van az iránt, hogy a járadék- s kölcsön megkötésére a legelső kedvező pillanatot használni kell, azt természetesen nem tudhatja, váljon ezen pillanatra még több ideig várakozni nem I kell e, de csak azon nézete alapján jár el, mely I szerint valószínűnek hiszi, hogy a néha felmerülő kedvező békés pilanatok daczára a keleti kérdés, a török birodalom keresztyén polgárainak nyugta-anító helyzetük miatt, későbben úgy fel fog forrni, s hogy annak habjai közt a kincstári utalványok fi- I zetése annyival nagyobb bajba kerülni fog, mennyi- I vel közelebb állunk az esedékesség napjához és e kényszerhelyzet a pénzemberek által fel fog használtatni, azon felelősséget tehát magára vállalni nem akarja, hogy a kínálkozható alkalmat a felhatalmazás hiánya miatt elmulasztani kellett. (Élénk a helyeslés a középen.) A pénzügyminiszter belátásától és lelkiismere- t tes hazafiságától reményű, hogy sikerülni fog neki a lehető legjobb feltételek alatt a kérdéses kiosztási utalványok visszaváltását eszközölni és azért ajavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadja. (Élénk helyeslések.) Széll Kálmán, pénzügyminiszter: T. ház ! Simonyi Ernő képviselő úr csodálkozását fejezte ki I a felett, hogy daczára annak, hogy a különvélemény I előadója a szőnyegen levő tárgyról nézeteit már el I mondotta, mégis hallgat a miniszter, akitől pedig I várta, hogy törvényjavaslatát indokolja. Én t. hát azt hittem, hogy helyesebben cselekszem, ha nemcsak meghallgatom a különvéle- smény előadójának beszédét, hanem bevárom a többi képviselőknek előadását is, akik a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatot ellenzik, s csak ezután mondom el, amiket a magam részéről mondani szükségesnek tartok. S ha Simonyi Ernő t. képviselő úr, amint látszik, csak azért szerette volna, hogy ne előttem, hanem utánam szóljon, hogy legyen mennél több cáfolni valója, igen szívesen megszereztem volna neki ezt az örömet is és ez okból már- már sajnáltam, hogy nem szólottam előbb, de a mikor a t. képviselő úr oly állításokkal állott elő, ■ oly dolgokat hozott fel — egy bizonyos bonhomiával, s oly szelíd modorban, mintha a legártatlanabb ■ dolgokról szólana — melyek, ha mind alaposak ii lennének, felforrnék minden magyar embernek a vére. (fölkiáltások a szélső balon: Igaz! ügy is van!) Engedelmet kérek, azután mondják, hogy igaz, ha hallani méltóztatták a kontrát is. (Halljuk . Halljuk!) Mondom, mikor a képviselő úrtól oly állításokat hallottam, mint aminőket most jellemeztem, megörültem, hogy a képviselő úr nem utánam szól, mert így alkalmam nyílik azokat mindjárt első fel- 1 s szólalásomban — reményem — tökéletesen megts semmisíteni. (Halljuk! Halljuk !) At. képviselő úrnak nem azon állításait értem, melyekkel érdemlegesen érvelt e törvényjavaslat ellen; tisztelem én mindenkinek a meggyőződését és bárkinek argumentumait ezeknek értékéhez képest méltánylom, hanem szólok itt beszéldének azon részéről, melyben a képviselő úr, mint egy infallibilis pápa, bizonyos dolgokat, mint tényéket állított oda, melyek, ha csakugyan tények is volnának, úgy mint előadta, szomorú szerep lenne a nemcsak miniszternek lenni, hanem szomorú volna a képviselőnek is lenni. Azon állítását értem, hogy ő voltak az országnak pénzügyminiszterei, akik az ország kárára kötötték a kölcsönöket és hogy ha egyetlen egy magyar kölcsön sem köttetett meg téitkos feltétel nélkül (Halljuk !) .i Azt mondja a képviselő úr — ezeket hozom is fel először, hogy előbb ezekkel végezzek — azt is mondja, hogyne lehetne feltenni, hogy az ország út kárával szerződik a miniszter, mikor itt vannak reá a példák előttünk és az volt a t. képviselő úr is kifejezése — mikor azon consortiummal, amely hayel a pénzügyminiszter — amint ez, ha nem hivatalosan is, de különben köztudomású — most alkudozik, sohasem köttetett Magyarországon egyet sen kölcsön sem, anélkül, hogy hozzá egy lealázó , titkos feltétel ne köttetett volna. S mivel bizonyíttotta a képviselő úr ezen állítását? Azt mondja, hogy az első 761/2 millió kölcsönnél 1873-ban kin köttetett a temesvár orsovai vasút. Amint tudja, te nem én kötöttem azon kölcsönt, nem tudok másokról, mint a törvényben megírt feltételekről, de annyit tudok, hogy az első 767 milliós kölcsön köt fé tetett 1873-ban, akkor pedig, miként mindenki tudja, a temesvár-orsovai vasútról még szó nem volt, valamint mindenki tudja azt is, hogy a te-mesvár-orsovai vasút 17 évvel később jött napi- rendre azon kölcsön kikötése után. A t. képviselő úr, aki oly módon szól, mintha állításai csalhata tatlanok volnának, jól tenné, ha beletekintene az országgyűlési irományokba és a törvényekbe, mint amelyek talán mégis csak nagyobb hitelességűek, mint a képviselő úr subjectív véleménye. Azt mondja a képviselő úr, hogy a 761 a milliós második kölcsönnek ára volt a románai kereskedelmii szerződés. Ha itt is utána nézne az irományoknak, s akkor tudhatná, hogy a második 767 milliós kölcsön 1874-ben köttetett a romániai szerződés jóval egy évvel utána. És hogy a szóban levő consortiumnak mi köze lenne a román kereskedelmi szerződéshez, én azt a magam eszével felérni nem tudom. De nem is akarom kutatni; tudja mindenki, hogy a román szerződés megkötöttetett 1875-ben. Azt mondja a t. képviselő úr, hogy mikor a 801/1 milliós kölcsön megkötte téteit, ráadásul egy oly feltételt adtam hozzá, mely a magyar államnak milliókba került. Kijelentettem a házban többször, és kijelentettem különösen a képviselő úr ellenében is, és praetendálom magamnak, hogy amit mondok, még ha nem is mondom szavamra, mint ez esetben tettem - azt elhigyjék itt e házban és a házon kívül . (Élénk tetszés a középen) többször megmondottam, hogy azon kölcsönnek semmiféle titkos vagy nem titkos felétele nem volt. S most bizonyítja a t. képviselő úr azt, mivel akarja bizonyítani, hogy ama kölcsönnek megvolt a maga feltétele ? Azt mondja, hogy azon szerződés alkalmá- I val megígérte a pénzügyminiszter azon consortium- nak, hogy aranyban fogja fizetni a kölcsönöket, melyeket az ország ezeében lett volna kénytelen I fizetni. A t. ház elfogulatlan és legális ítéletét hi- I vom föl, midőn nem védekezni igyekezem ezen vád I ellen, mely lepattanik rólam, de melyre nézve I mégis egyenesen a tényt elő kell adnom. Ez a con- I sortium két kölcsönt kötött az országgal, megkötötte a 7671 milliós kölcsönt, melyre nézve senki I sem vitatta, hogy nincs aranyban kötelezve, mert I hisz ez benne van a törvényben. Hanem vitattatott a házban, hogy nincs aranyban kötelezve az 1867-ben I megkötött vasúti kölcsön, továbbá az 1871-ben meg- I kötött 30 milliós és 50 milliós kölcsönök, melyeknek azonban egyike sem ezen consortiummal köttetett meg, hanem másokkal. Ennek a consortiumnak tehát semmi köze sem volt az ő kölcsöneit il- Iletőleg az önök által vitatott arany kamat kér- I déshez. Ez — úgy vélem — argumentum ad homi- I nem. De tovább megyek, és még nyomósabb argumentumot keresek, s szerencsére könnyen találok is, mert közel fekszik. Én ugyanis az érintett I kölcsönt 1875-ben deczember 6-án kötöttem, és Magyarország fizette az előbb megnevezett kölcsön I nők kamatait 1867 óta folytonosan mindig arany- I ban, mert erre kötelezve van. Hogyan tehettem is volna engedményt olyan dolgokban, melyre kötelezve voltunk és melyeket teljesítettünk folytonosan ! 1875 előtt, a mint erről a zárszámadások tanúskodnak, és mint jelentést tett erről a zárszámadási I bizottság három négyszer is, valahányszor t. i. a megkötött kölcsönök legombolyitásáról tett a ház- I nak jelentést. (Élénk tetszés a középen.) Mikor igy állnak a tények, s mikor köztudomás I szerint igy állanak, mert több ízben megvitatta azokat a ház, akkor újból előállani a régen már I teljesen alaptalannak bebizonyított állítással, arra I ismét és ismét visszatérni és azzal gyanúsítani, hacsak azt nem akarom feltenni a képviselő úrról, amit pedig a világért sem akarok, hogy abból indul ki: calumniare audacter, semper aliquide adhaeret, — különben fel nem foghatom eljárását. Kérem is az ő érdekében, kérem az ország érdekében, hogy az ily állításokkal, az ily ráfogásokkal ne méltóztassék előállani. (Élénk helyeslés a középen.) Ezek a dolgok , higgye el az én tisztelt képviselőtársam, nem használnak senkinek sem, és azon ügynek, melyet mindnyájunknak megóvni, melyet minden irányban és mindenki ellenében megőrizni szent kötelességünk, ártanak, mégpedig a legnagyobb mérvben. A t. képviselő úr tovább folytatja ily irányú infinuatióit, azt mondja: az én gazdálkodásomnak következménye az, hogy Magyarország hitele megromlott. Ugyan kérem, miképen vagyunk ezen állításával? A pénzügyminiszter az 1875-ben megkötött 80 millió rentekölcsön második felét 817a cursussal s nem értékesítette. Erről a cursusról — közbevetőleg legyen mondva — akként beszél, mintha az tudj Isten micsoda drága uzsora cursus volna. Engedelmet kérek, ha méltóztatik azt állítani, hogy ezen cursusban van kifejezve állami hitelünk megromlása, no hát, akkor a t. képviselő úrnak jusson eszébe, hogy ez olcsóbb volt Magyarország minden eddigi kölcsönénél, kivéve egy piciny kölcsönt, s a 24 millióra menő sorsolási kölcsönt, mely természeténél fogva valamivel olcsóbb volt.Simonyi Ernő: Ez nem áll! (Zaj. Halljuk.) Széll Kálmán pénzügyminiszter: Én türelemmel végig hallgattam a t. képviselő urat, pedig, — , s higgye el, — kellett hozzá türelem. (Derültség.) Ezen cursus tehát az eddigi kölcsönök cursusához képest nem drága s nem nagyobb kamatot képvisel, sőt jobbat képvisel, mert tekintve azt, hogy járadék e kölcsön, és hogy e szerint nincs rá amortisatióval összekötve, s hogy semmi speciális hypothekát én arra nem adtam, merem állítani, hogy ezen 7*/A°j#-on alul álló cursus a többi folté- bár tételekkel együtt minden tekintetben határozottab miyan előnyösebb kölcsönné teszi az évjáradék köl- ügy csönöket, mint Magyarország eddig megkötött köl-yék csöndnek bármelyike volt. Hanem a t. képviselő már számítása persze igen furcsa. Ha valaki úgy szár eze mit, mint ő, természetes, hogy azon következtetésre ma jut, kivált ha egyedül az ő számítását tartja csal 18hatatlannak. gei Hogyan számít a képviselő úr? Azt mondja, mé hogy az’ osztrák 4°/0-os rentét daczára a ruszii ide szonyoknak, az osztrák pénzügyminiszter eladta az 72-vel, én pedig a 6%-os magyar rentét eladtam mi 80Va-el s ebből kihozza, hogy mily óriásilag ked tyvezőbb üzletet kötött az osztrák pénzügyminiszter, ko mint én, s hogy mennyire superiorabb ezeknek hi- de tele, mint a mienk. Egyáltalában nem szeretem, idi hogy e kérdés a magyar discussiója alá kerül, me (Helyeslés a középen) Nem az én hibám, hogy fel- les hozatott, de ha már — helytelenül — felhozatott, tél amennyiben mégis felelnem kell rá, amennyiben rectificálni kell a dolgot. (Halljuk!) Én véghetetleként is örülök annak, ha osztrák szomszédaink hitele, de pénzügye virágzó, és minél jobb kölcsönt kötöttek ki legyen, vagy lesznek képesek kötni, én bizonyára te annál jobban fogok annak örülni, ki örülök az ő se és a közös monarchia, de tovább megyek a mi érdekünkben. De engedelmet kérek, ha purificatiom szempontjából méltóztatik előhozni a dolgot, akkor ki ne méltóztassék elfelejteni, hogy Ausztria századok előta megszilárdult hitele erősebb is volt és lehet is, kái mint a mienk 1867-ben és azóta is. Az osztrák és a pénzügyminiszter nem emittátta a 4° 10-es rentette 72-es árfolyamon, pedig ő ezen árfolyamot állítja ií szembe az általam tavaly a 6-os renténél elért ár-j nfolyammal. Ezen két szám egyáltalában egymás ia mellé nem állítható. Miért? Igen egyszerűen azért,ót mert először az osztrák pénzügyminiszter azt a t rentét a maga számlájára átallta az illető consor- j diumnak bizományképen. És készpénzül nem reáli- szsált belőle annyit, mint a mennyi aláírás végett ti kibocsáttatott, mert, mint méltóztatuak tudni, költségek nélkül nem eszközölhetők pénzügyi műveletek, más- ti felől bizonyos legitismus nyereség nélkül semmiféle pénzoperatívra senki e világon a kezét meg se mozdítja. De ettől eltekintve, hol méltóztatott azt olvasni, hogy az osztrák pénzügyminiszter a rentét 172-ért emittálta? Én nem tudok róla semmit, és bizonyára az osztrák pénzügyminiszter is, az ő sajnálatára s az én sajnálatomra a legkevesebbet tud róla, mert ő emittálta e rentét, ha jól tudom ( 567,-ért aranyban. Persze, hogy ez papirosban 70-et és néhányat tett. De én nem papirosban kap- tam a 6°/#-os rentét, hanem aranyban. Midőn te- hát méltóztatik az enyimet aranyban venni, amazti pedig papirosban és azután azt következtetni, hogy ez mily borzasztó dolog , akkor engedelmet kérek, ez olyannyira nem helyes okoskodás, hogy csudá- lom, miképp bírja ő ezt szájából kiszalasztani. (Zajos tetszés a középen.) És a t. képv. ur mindezen dolgokat oly kedélyes nyugalommal mondja el, hogy azok az előtt, aki nem vizsgálja mélyebben ezen dolgokat, nem mutatkozhatnak oly minden alapot nélkülözőknek. De szerencsére mindezt ez alkalommal oly helyen mondta el, hol válasz nélkül nem maradtak. Csak azt sajnálom, hogy nem minden téren állhat a képv. ur mellett, aki ilynemű állításait azután ellenőrzi és egy kissé vizsgálat alá veszi. Mond és ir a képv. ur ott, ahol nem lehett rögtön megcáfolni, oly dolgokat, amelyek — higgye meg nekem a képv. ur — sokkal jobban ártottak a mi állami hitelünknek és pénzügyeinknek, mint sok egyéb dolog, melyekben ő ennek okát keresi. (Élénk helyeslés a középen.) Én csak az egygyel vigasztalom magamat, hogy, amint látom, valamint e házban sem keltett beszéde oly nagy érdekeltséget. (Derültség.) , talán a külföldön sem lesz, ott ahol másokat is meghallgatnak és elolvasnak, határozott befolyással a hangulatra. És így Simonyi Ernő t. képviselő úrtól el is búcsúzhatnám, ha még egy észrevételére igen röviden válaszolni a dolog érdekében szükségesnek nem tartanám. Azt mondja a t. képviselő úr, hogy 81 . és V.. mellett — mert erről szól a törvényjavaslat 2. §-a — az illető bankárcsoport, amelylyel a szerződés annak idejében megköttetett, optióval birt a múlt év április 1-ig, s ez letelvén, most már nem áll fenn többé a törvény sem. Miként akarja , __ Így folytatja — a pénzügyminiszter ezen törlvényre való hivatkozással örökké fennállónak feltüntetni a kötelezettséget, oly alacsony árfolyamon eladni a rentet? Volt szerencsém kimutatni, hogy az az árfolyam sem nem borzasztó sem nem alacsony, hanem- a mai viszonyokhoz képest igen kedvező árfolyam. Kérdezzen meg a t. képviselő úr akár bel- akár külföldön hozzáértő embereket; nekem utólag is csak gratulált mindenki az elért árfolyamhoz. Erre nézve tehát bebizonyítottam azt, hogy a t. képviselő kiindulási pontja nem áll, de nem áll azon felforgása sem, hogy ezen törvény megszűnt. Az 1875. 1- 49. t. sz. fenn fog állani addig, amig megváltoztatva nem lesz, vagyis ezen törvény alapján Maisgyarország pénzügyminisztere, akárki üljön itt e helyen, fel lesz hatalmazva ezen 80 */* milliós rentet eladni, ahogy birja, de 807-en alól nem szaabad azt eladnia. Ezen korláton belül, melyet a törvény szab meg, a pénzügyminiszternek tökéletesen tús szabad keze van, mert az optionális terminus megszűnt ugyan, de ne méltóztassék annyira összezart várni a dolgokat, mert ez a szerződés stipulációja volt, ami intern dolog a pénzügyminiszter és a 5- consortium között, s nem a törvény rendelete — Ez mondom az optionalis terminus megszűn ugyan, de amiután a törvény megengedte, hogy a rentét áöveny vagy azon felül a pénzügyminiszter eladhatja, ezt teheti mindaddig, míg a törvényhozás jónak nemén látja a törvényt megváltoztatni. .. Én a további rectificatióba belemenni s ezt, által a t. házat kelletlenül fárasztani nem kiván- ván, áttérek a dologra és erre vonatkozó megjegyzéseim közben felelni fogok az előttem szólott kép- :viselő úrnak néhány észrevételeire is. u- T. ház! Mi a helyzet ? A helyzet az, hogy Európának és Magyarországnak igen válságos időszakában,1873-ban kötöttünk egy kölcsönt 5 évi esedékességgel államjószágaink zálogul lekötése út mellett, s köteleztük magunkat arra, hogy minden útt, körülmények között egy fix napon a kölcsönből egy és nagy összeget le fogunk fizetni, hs Hogy minden helyes pénzügyi politikának, lehegyen az miniszteré, legyen az képviselőé, legyen ,akié, első teendője kell hogy legyen, hogy akkor, kor az országnak, fájdalom, megrázkódott pénzüyi viszonyainak rendezéséről van szó, gondoskodik arról, ami nélkül hasztalan lenne rendezkedéses irányban, gondoskodjék a teendők legelejéről, én terhes kölsön rendezéséről, azt bővebben megagyarázni talán nem kell. Én erre törekedtem 175-ben , a közbejött események azonban nem enedték teljesítenem azon megbízást, melyet kezdményezésemre a t. háztól kaptam. Az esedékesség ere közeledik hónapról hónapra, azt hiszem, hogy előrelátó, a nem túlmerész politika azt hozza ágával, hogy gondoskodjunk jó eleve arról, amireyugodtan megtenni az intézkedéseket csak ideje órán lehet, hogy a feladat az, annak idejében gonoskodni, hogy ez másfél év alatt, ami nem hassú le ilyen válságos bizonytalan viszonyok között, amelyek európaszerte uralkodnak, ezen kölcsön törsztése aránylag jó feltételek alatt csak úgy történhetik, hogy annak idejében történik. Miről van szó ? Arról van szó és ez az első érdés, hogy helyes-e, okszerű-e az én felfogásom, úgy ha csak lehet gondoskodjunk erről ? A másik kérdés, hogy helyes e a gondoskodás lehetővéételének azon módja, amelyet én választottam : a felhatalmazás ? Ezen két kérdésre akarok röviden felelni. Azt mondják, akik ellenzik a javaslatot,, azt mondja a tilönvélemény is, azt mondta indokolásában az lőttem felszólalt képv. ur, azt mondta Bujanovics ,épv. ur egyaránt, hogy nincs biztosítva a dolog ezen törvény által, az csak lehetővé téve, amiulajdonképen még semmi. Most van erre — így szólanak — talán a legkedvezőtlenebb alkalom, nincs rá sürgős szükség, tehát felesleges a dolog. Engedjenek meg a t. képv. urak, kik ezt mondoták, én nem állítottam soha, hogy ezen törvény biztosítja azt, amit én intendálok. Én csak azt mondottam, hogy azt lehetővé teszi, sőt az a meggyőződésem, hogy ez az egyekk mód, hogy az leheővé váljék, ha rajtunk kívül álló nagyfontosságú körülmények azt megengedik. Ezt mondtam , ennél többet nem ; a mostani percet sem kedvezőnek, sem kedvezőtlennek mondani alaposan alig lehet. A mai körülmények közt— egyáltalán nehéz dolog erről nyilatkozni —, képv. urak sem állíthatják sem egyiket, sem másikat. Annyi tény, hogy a leguóbbi időben állott be egy várva-várt politikai fordulat, mely ha jól fejlődik, az európai béke fennmaradását és Európa nyugalmát biztosíthatja. Csakugyan mikor fejlődik ide a dolog és általában ide fejlődik-e, bizonyosan ki mondhatná és azért bizonytalan a helyzet, bizonytalan az, lehet-e és mikor megtenni, amit én tervezek ? De éppen azért, mert csak egy pár nappal ezelőtt oly kedvezőnek mutatkozott a politikai helyzet, melyből oly örvendetesen fejlődni kezdtek a béke jelei. Talán pár nap óta az ez irányban felébresztett remények ismét kissé lelohadtak és a helyzet pár nap óta ismét kevésbé derültnek látszik , de reméltem helyreáll és végre alaposan és komolyan beáll a határozott javulás éppen azért, mert oly eseményekkel van dolgunk, melyek napról-napra fejlődvén és változván, váratlanul javulhatnak oly mértékben, hogy az óhajtott alkalmat meghozhatják, éppen azért tartom alkalmasnak azon módot, melyet én követek és javaslatba hozok. Ha valami, éppen az, ami körülöttünk történik, motiválja legjobban, hogy váratlanul előállhatván oly helyzet, melyet senki nem gondol, senki nem sejt,s annak rögtön megragadása biztosíthat oly előnyöket, minket különben elérni nem lehetne. Azt mondják, hogy ha még lehető is ez operátió, nem helyes azt végrehajtani ma, mert hiszen ez teherrel jár. Én ekként fogom fel, t. ház, a dolgot: Magyarországnak 1878. deczember elsején minden feltételek alatt, minden körülmények közt és minden áron fizetni kell, még pedig 767 milliót aranyban. § Már most micsoda új teherről van szó? Arról, amennyivel többe kerül nekünk ma ezen 760a millió tőkének előteremtése. Igen, de nekünk 1878. deczember elsején föltétlenül elő kell ezt teremteni, és ha ez többe kerül mint 761/a millió, mert 6°/9-es papírt sem akkor, sem most nem kaphatunk alpári, az operátió ezen árának nem az általam tervezett conversió az oka, hanem — ez az ára azon kölcsönnek, melyet 1873 ban kötöttünk. (Helyeslés a középen.) Akkor kötöttük ki, hogy 1878. deczember elsején vissza fogjuk azt fizetni, minden körülmények között. Uj teherről beszélni tehát nem lehet. Arról lehet beszélni, hogy ha ezen minden esetbe bekövetkezendő terhet valamivel előbb vállaljuk el, előbb áll be a kamatteher-többlet, melyet fizetni kell 1878. deczember elsejétől fogva minden esetre. Ami ezen kamatteher-többlet anticipálását illeti: e tekintetben azt gondolom, senki sem hiszi, hogy a pénzügyminiszter azon helyzetben lesz, hogy 1878. évi deczember elsejét nyugodtan összetett kezekkel bevárhatja, és akkor megbíz valakit, hogy az 1878. évi deczember elsején esedékes öszszeget fizesse ki helyette. Én felteszem azt, hogy 1878 elején erről okvetlenül gondoskodni kell, miután éppen azok folytán, miket én a múltkor is, ma is a házban megérintettem, nincs arról szó, hogy ezen operáció folytán befolyható összes pénzek befizetése rögtön megtörténjék, csak aránylag oly hosszú, 20 hónapos időközről nincs szó, hanem arról, várjon ezen kamatterhet, melyet minden körülmények között viselnünk kell, viseljük-e fél évvel, vagy 3 évvel előbb. (Helyeslés a középen.) És, te hát, a biztosság érzete, gondolom, ezen kamatteher anticipatióját megérdemli. Ha valaki arra számít, hogy de igen még jobban is megköthetjük a kölcsönt, arra azt felelem, hogy én nem állítom, és ezen törvény sehol sem mondja, hogy a kölcsönt minden körülmények között és minden feltételek mellett meg fogom kötni; én csak akkor fogom azt megkötni, amikor az aránylag elfogadható feltételek mellett megköthető lesz. Ha valaki akkor okoskodik, mint t, barátaim okoskodnak, hogy hisz majd annak idejében jobb viszonyok között, kedvezőbb feltételek mellett is megköthető a kölcsön, engedelmet kérek, ez vérmérséklet, nézet dolga, ismeretlen mennyiségnek még ma nem anticipálható összehasonlítása, mert hiszen senki sem tudja, hogy milyen árfolyammal fogjuk a kölcsönt meg- kötni. Annyit azonban mondhatok, hogy én semmi esetre sem fogom azt oly árfolyammal megkötni, amely a viszonyoknak meg ne feleljen, és melylyel becsületet ne vallhassak. (Tetszés.) Mihelyt pedig ekkér gondolkodnak, akkor azon álláspont, hogy várjunk ezen kérdéssel addig, míg körmünkre szó- IX. évfolyam.