Ellenőr, 1877. szeptember (9. évfolyam, 348-401. szám)

1877-09-11 / 365. szám

(gle­ltetést Arak: Egész évre­­­l 30 frt — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr. Félévre . . . 10 . — „ Egy hónapra . 1 „­80 „ Egyes szám ára 4 kr­aj ezár. szerkesztési iroda: gjudaj­esten, addor-ntoza­­s szám. Semmit sem kűrtünk, ha nem tudjuk, kttől-­Vn. — Kéziratok visszaküldésért nem vállalkozunk. Posta Által peach birmentis leveleket fogadunk el.­­Reggeli Tuxidds. A hirdetések felvétele a kirugóhivatalban : Budapesten, nádor­ utcza 6. szám (Lógrády testvérek irodájában). Továbbá Havas, Lau­te & Cle.­ezégnél Páriában (Place de la Bourse Nr. 8). Hirdetésekért járó dij csakis az „Ellenőr“ kiadó-hivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendőt kiadó­ hivatal: ^Vkt^ckjpeséen., nddor-ntoeeb 0> szct7n, M» tfitézendőh­ási előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. 365­ szám. Budapest, kedd, szeptember 11.1877. IX. évfolyam. A HÁBORÚ. Budapest, szeptember 10. Plevna alatt! Plevna alatt! Vértől süppedékes mezőn, holttestekből hányt torlaszok megett, irtózatosan dúl a kétségbeesés tusája. Minden talpalattnyi föl­det százak életével fizeti meg a muszka; nem bánja: százezerek életénél drágább neki a zászlóbecsület, melyért e harczot vívja ereje végső megfeszítésével. Soha még hadvezérre nem illet jobban, hogy táborá­ban a birodalom, mint az orosz hadvezérre most, Plevnától függ Oroszország katonai tekintélye, nagyhatalmi állása talán. És, sajátságos, a hadjárat sorsa mégsem ettől függ. Vagy csak részben. Többször figyelmeztettünk már arra, hogy Plevna alatt egy uj vereség a végka­­tastropbával egyenlő ugyan az oroszokra nézve, kiknek Plevna bevételétől függ Bul­gáriában marad hatásuk télire, — de a tö­rökökre nézve korántsem volna ily végzetes pfievna eleste. Ők a várnégyszög és a Bal­kán visszanyert védelmi vonalán elég szilárd tán­asztékot bírnak arra, hogy az orosz elő­­nykomulást erre az esztendőre legalább tel­jes lehetetlenné tegyék. pfievna elestéről egyébiránt csak kósza hírek járnak eddig, s mi határozottan nem hiszszük’’ A mende­monda szerint már teg­nap kell­et volna megtörténni a balesemény­nek, s igy­ ma éjfélig lett volna elég ré­szünk a muszka hivatalos dicsekvésből. Azonban lapunk zártáig egy ige sem érke­zett ilyen. Bizonyos azonban Mehemed Ali gyors előnyomulása, s határozott előnye. Egész hitelesen tudjuk, hogy már szombaton meg volt szakítva az orosz főhadiszállás össze­köttetése Pergoszszal, s egy ma éjfélkor érkezett legjobb forrású eredeti táviratunk szerint (lásd alábbi a czarevics összetörede­­zett serege már a Jantráig vettetett vissza, s Mehemed Ali balszárnya már itt is szo­rongatja. Izgalmas órák, végzetes nehéz napok ezek, de ismételjük, hogy a pessimismusra még mindig semmi ok. Az tagadhatatlan, hogy az oroszok nagy erélylyel folytatják roham­aikat, az is valószínű, hogy előnyö­ket vivtak ki helyenként, de nem ke­­vésbbé biányos az is, hogy az oroszok igen nagy ivén szórták szét roham­oszlopai­kat s ezáltal nagy előnye lett Ozmán pasa concentrát állásának. S tekintve Mehemed Ali fenygető közeledését, éppen nem lehe­tetlen, hogy a plevnai támadás ismét du­gába oo. (Épli posta.) Pérdból írják a „Köln. Ztg.“­­nak aug 31-ikéről. A portán nagy aggodalom uralkodi egy jegyzék következtében, melyet Reuse herczeg­émet nagykövet, és Mony gróf franczia fegyvivő átadtak a mely a szalonikii bűnösök ki­­adatásá követeli, minthogy Törökország nem ké­pes kétséget nyújtani a megállapított büntetés kivitelét. Állítólag constatáltatott, hogy azon gyilkost közül, kik öt évi kényszermunkára ítél­tettek, ármat a viddini kormányzó elbocsátott az ottani artönből, s ezek most szabadon járnak Szalon­ben. — Ezen fölszólalások alapján a sza­­lonikn­ak­ utasítást kapott, hogy a bűnösöket rög­tön fojssa el. _______ sjeli posta.) A „Pali Mall Gazette"-nek Mr. Alfpe Austin a következőket írja: A hivatalos oropharczi dalban, mely Nikolaj nagyherczeg szélütése mellett az orosz katonák közt szétosz­tani következő passus van : „ Üssétek le az otho­­nosrékjeit, s ne ejtsetek foglyokat. Megnyúzták, h­i húzták és elevenen megégették a keresz­­tyént. Nem lehet nektek megkegyelmezni.“ Ez hű for­sa a dal negyedik fordulatának, amint egy arckormánylapban orosz censura alatt megjelent. Sajgos kommentár Németországnak Törökor­­szág intézett azon fölszólításához, hogy tartsa filmben a genfi egyezményt. TÁVIRATOK A HÁBORÚRÓL tjela, szept. 9. (Eredeti távirat.) E­lsó 8-ik küzdelem után a trónörökös se­m­ kénytelen volt visszavonulni a­­Va partjára, mert Mehemed Ali se­­e­ erősebb volt mint gondolták, és így részeihez irreguláris lovasság is kihoztak. A parapán-pirgoszi or­­gznt elveszett. Az oroszok a fekete Eon­ balpartján minden magaslatot el­hagytak. Az oroszok hadivonala Mecs­­kón, Trszteniken, Obszteniken, Besbu­­■árkiojön vonal keresztül Bjeláig és Kurcuziszalig terjed. A törökök csata­sora uralkodik a bjela-ruszcsuki vona­lon Pirgoszig és Krasznán, Tornászai­kon, Damogilán, Banicskán és Kopriv­­csán megy át; végső jobbszárnyuk Karancsa mellett érinti a Jamtrát és a tirnova-bjela- szisztovai utat. (Mind e helyeket megtalálja az olvasó a Jantra és a fekete Lom közti téren sorrendben a Danától délnek ha­ladva, vezérkari térképünk Il­ik (Buszosok) lap­ján. Szerk.) London, szept. 10. * Szisztovából ideér­kezett magántáviratok szerint 9-én minden oldalon megkezdődött Plevna ellen a táma­dás, és egész nap tartott. Esti 6 órakor Plevna az oroszok kezeibe került; a törö­kök nagy rendetlenségben vonultak vissza és nagy veszteségük volt. Orsová, szept. 10. (Eredeti távirat.) A „Neue fr. Pr.*-nek jelentik : Plevna mellett­­ nagy ütközet vivatott. Ozmán pasa megve­retett, Plevna az oroszok által elfoglalta­tott. 6000 orosz, 2000 oláh és 12,000 tö­rök esett el és sebesült meg. Ozmán pasa Vracsa felé vonul vissza. (Az orsovai források köztudomás szerint a bukarestiekkel vetélkednek e hadjárat alatt — a megbízhatatlanságban. Szerit) Bukarest, szept. 9. (Eredeti távirat.) A „Neue fr. Pr." jelentése: Plevna előtt foly­ton tart az ágyuharcz. A 4. román had­osztály a törököktől több megerősített had­állást foglalt el. A legnagyobb erőfeszítések tétetnek Plevna bevételére. London, szept. 10. (Eredeti távirat.) Az itt szárnyaló hír, hogy Ozmán pasa vereséget szenvedett volna, Bukarestből származik, s eddig semmikép nincs, hivatalosan meg­erősítve. Konstantinápoly, szept. 10. Bulgáriából jelentik. Az oroszok három napig tartó ko­moly küzdelem után visszavonultak a fekete Lomon, kiürítették Popkiejt, és Bjela irá­nyában húzódtak vissza. Muktár pasa jelenti, hogy ütközete volt a kisziltepei magaslato­kon, a küzdelem a Samil fia vezérelte tö­rök lovasság, és az oroszok részéről több dragonyos ezred, két gyalogzászlóalj és egy ágyúüteg között folyt. Az oroszok többször előrenyomulás és visszaszorítás után meg­ve­rettek, és 60 embernyi veszteséggel vissza­vonulásra kényszeríttettek; a törökök vesz­tesége jelentéktelen. Az oroszok Alexandro­­polból naponként kapnak tüzérségi segítsé­get Kurukdarába. Riusz herczeg német nagy­követ és ennek neje tegnap meglátogatta a szultánt. Bécs, szept. 10. Athénból távírják a „Poli­tische Correspondenz“-nek mai kelettel. A minisz­tertanács az utolsó napokban tanácskozott az orosz kabinet javaslata fölött, a közös intézkedéseket il­letőleg a török uralom alatti keresztyének sorsa biztosításának ügyében. Ma már bizonyosnak ve­hető, hogy Görög és Oroszország között, a görög kormánynak megállapított igényei alapján, meg­egyezés jött létre. A görög kormánynak átnyújtott brit jegyzékre Trikupisz jegyzékkel fog válaszolni, melyben Görögország politikáját­ fogja kifejteni. Bécs, szept. 10. A „Politische Correspon­­denz“-nek jelentik Bukarestből szept. 10-től. Teg­napelőtt az egész vonalon megkezdették a tüzelést Plevna ellen; tizenkét román üteg vett részt a harczban. Alexander Angelescu brigádája elkese­redett harcz után elfoglalta az egyik török sánczot. A román csapatok, különösen a tüzérség és a 13. dorabanczezred kitüntették magukat, régi katonák hidegvérűségét mutatták, több halottjuk és 30 se­besültek volt. Az orosz czár 40 György-keresztet küldött a kitűnt román tisztek és katonák részére. Következő napon a czár toastot mondott a román hadseregre, dicsérve annak vitézségét. Károly feje­delem a „Román csillag“ keresztjét ajándékozá a 13. dorabanczezred zászlójának. egyéb táviratok. Páris, szept. 10. (Eredeti távirat.) Hite van, hogy Gamaetta ügyének holnapi tár­gyalása vagy elhalasztatik, vagy formalitás­ból fog megkezdetni, vádló és védőbeszédek nem fognak tartatni. Bordeaux, szept. 10. Mac Mahon tábor­nagy ma ide érkezett. A maire üdvözlő beszédére ezt válaszolta a tábornagy: „Midőn két év előtt az ország szomszédos területén átutaztam, meglepett a rend és a munka szeretete, mely a lakosság közt uralkodott; e nagy és szép városban ismét ugyan­azzal a tevékenységgel és értelm­ességgel találko­zom. Én csatlakozom azokhoz az érzelmekhez, me­lyeket a lakosság nevében éppen most kifejezett, és legyen meggyőződve, hogy a béke, melyre önök­nek mindenek fölött szüksége van, nem fog megza­vartatni, és hogy, ha az ország hívásomnak enged az alkotmány, melyhez önök ragaszkodnak, és melynek én htt őre leszek, minden akadály nélkül fog működni, hogy a nemzeti jólét kifejlődését biztosítsa. ravatal, négy szoborral, melyek a vallást, könyö­rülhet, hitet és reményt jelképezik. 11*/4 órától kezdve a boulevardokon és St.­­Georges-tér, és a Notredame egyház környékén hatalmasan megnövekedett a tömeg. Pontban 12 órakor a koporsót a személy a gyászkocsira teszi, míg a jelenlevők leveszik kalapjaikat ; csend ural­kodik, csak a dobok és a zene hangja hallatszik. 10 percz múlva megindul a menet. Elől gyalogság zenével, azután két gyászhintó mögött a hallottas kocsi, melyet a koszorúk és virágok (köztük a magyar országgyűlésé és az osztrák reichsrathé) a szó teljes értelmében elborítanak. Egy tiszt bár­sonypárnán előviszi az elhunytnak különféle ki­tüntetéseit és érdemjeleit. Charlemagne tábornok és Roger gróf, az elhunyt unokaöcscsei nyitják meg a menetet; a gyászlepel bojtjait Lacy, Grévy, Cisney Ink, Jules Simon és Pothuau tengernagy tartják. Ezután a család többi tagjai és jóbarátjai, a senatorok, volt képviselők nagy számmal, köztük Say, Grévy, Gambetta, Hugo Viktor, Arago, Ram­­pon. Továbbá a franczia akadémia tagjai, a pá­risi főtanácsosok, s számos vidéki fő- és községi tanácsos, továbbá a személyesen meghívottak s több küldöttség, valamint a diplomatiai kar tagjai. A koporsó a roppant néptömeg közt lassan haladva csak egy órakor ért a templomhoz. A lel­kész mellett 18 pap segédkezik; a karban több kiváló művész működik közre. A szertartás 2 órakor végződött a templom­ban. Thiers asszony a Jézus szíve kápolnájában hallgatta azt végig. Orloff herczeg is jelen volt, Cissey tábornokot is ott lehetett látni. Egy óra után megszűnt az eső, és egyszerre beláthatlan ember­tömeg jelent meg a boulevardokon; midőn a menet elvonulóban volt, a nézők a gyalogutakat egé­szen és a kocsi­utakat is félig megtöltötték, úgy hogy ember­­ember hátán volt, az ablakok tömve voltak, még a háztetők is tele voltak em­berekkel, közöttük sok asszony, így volt ez a boulevardok mentében egészen a temetőig. A vá­rosi sergeantok, a párisi lovas gárda nagy erőfe­szítést fejtettek ki, hogy a menetnek helyet csinál­janak, de nehéz feladatukat nagy kímélettel telje­sítették. A gyászmenet 2 órakor ért a Boulevard Italiensre, de a sűrű néptömeg közt csak igen las­san haladhatott. Elől ment egy csapat városi ser­geant, a lovas municipális gárda és vértesek; ezután három zászlóalj gyalogság következett élükön a bandával, mely gyászindulókat játszott, az­után jött a holttest, utánna a család egy ko­csiban. Két zászló különösen föltűnt, az egyik a belfortiaké volt „Thiersnek Belfort városa“ fölírással, és egy saint germaini zászló, hol Thiers meghalt. Ezután még Thiersnek két ko­csija jött, a kocsik és lovak egészen bevonva gyász­fátyollal, és égő lámpákkal; ezekhez csatlakozott 14 gyászkocsi és tok magánfogat, a menetet ismét gyalogság zárta be zenebandával élükön és vérte­sek. Egész a Lepelletier utczáig a legmélyebb csönd­ben voltak a nézők, innét kezdve egészen a Cha­teau d’Eauig — a­meddig ez a jelentés terjed — mindenütt a­mint a halottas kocsi elhaladt, kiál­tották : „Éljen a köztársaság!“ A belforti és saint­­germaini zászlókat is üdvözölték, de mindegyik kiál­tásnál a menetnél levő gyászolók nyugalomra in­tették a népet, és a rend nem is zavartatott­ meg. A csapatokat egy lovas hadosztály tábornok vezé­nyelte , mivel induláskor esett az eső, a katonák röpönyegekben voltak, de különben ünnepiesen vol­tak öltözve. A tüzérséget négy ágyú képviselte. Az emberek száma, kik a koporsót követték 10—12.000 ehetett. Mivel a menet igen lassan haladha­tott, az elvonulás háromnegyed órát vett igénybe, sőt némely helyeken egy órát, úgy hogy a koporsó csak 4 órakor ért a temetőbe. Ed­dig semmiféle zavar sem fordult elő. A temetőig mindig sűrűbb lett a néptömeg, a Chateau d’Eaun és a Boulevard Voltairen aránytalanul sűrűbb volt a m­ézőtömeg, mint a többi boulevardon. A boule­vard Montmartren és a Chateau d’Eaun „éljen Gambetta!“ kiáltások­ is voltak hallhatók , de Gam­­betta maga csitította le a kiáltozókat. A temető közelében ismét csöndben maradtak a nézők és nem éltették sem a köztársaságot sem a belforti zászlót. Az első beszédet Grévy tartotta, melyben Thiers parliamenti működését fejtegette, és hivat­kozott az áldozatokra, melyeket Thiers hozott, mi­dőn azt a Francziaországban egyedül lehetséges kormányformának jelentette ki. Ez nagy áldozat volt reá nézve, de hazaszeretet semmi áldozattól sem riadt vissza. Poihuan tengernagy Thiersnek a katonai kérdésekben való jártasságát emelte ki. Lacy és Vuitry különösen mint nemzeti történetírót dicsőítették őt.­ Jules Simon tart ezután nagyszabású beszédet, melynek kivonatát is itt közöljük: Thiers — mondá — élte történetével meg­tanított bennünket arra, hogy sohase essünk két­ségbe. Szerette hazáját és az igazságot — pátriám dilexit, veritatem coluit. ő maga, midőn 1870-ben bejárta Európát segélyt kérni Francziaország szá­mára, akkori végrendeletben maga írta ezt magá­ról, s ez lesz sírján is- A hazafiság nyilatkozott minden művében, párosulva azon elhatározással, hogy mindent csak a lehetőség határai közt te­gyen. 1830-ban koczkára tette életét, küzdvén a személyes hatalom ellen. Mint miniszter, látja a nehézséget; szembeszáll velük s legyőzi azokat. Szolgál királynak, híven, de csak egy fölté­tel alatt, hogy a király maga is hű szolgája le­gyen az alkotmánynak, melyre megesküdött. Soha miniszter nem volt hasznosabb, s nem volt ke­­vésbbé udvaroncz. Elve volt: A király uralkodik, de nem kormányoz. Viszály esetében az utolsó szó az országé, melyet a kamara többsége képvisel. A császárság alatt ő volt első, a­ki látta, hogy hova vezet az esztelen külpolitika. Hatvanhárom éves korában a védelmi kormány első szavára Thiers útra kelt egész Európa bejárására. Őt illette a bé­kekötés föladata. Hamar feled az ember. Hat év választ el bennünket azon időszaktól. Thiers egy rettentő missió előtt állott. Látott mindent, kezén ment ke­resztül minden. Sok ízben kellett tartania a szer­ződés megszegésétől, mert nem kímélték meg őt a nehézségektől. Három év alatt újjászervezte telje­sen a közigazgatást, a pénzügyet, a hadsereg, s helyreállította a bizalmat mindenütt. Megfizette a válságot, sőt több, fölszabadította a területet. Mi­dőn a nemzetgyűlés kijelentette, hogy „Thiers nagy érdemeket szerzett a haza körül“, a világon egyet­len hang sem emelkedett ellene. Ámde Thiers május 24-ikén elbukott. Elhagy­ták a conservativek, őt, ki conservativebb volt ná­­luk. Megmaradhatott volna a hatalmon a törvény értelmében, sőt azelőtt egy évvel élethossziglan való elnökséget biztosíthatott volna magának. Visz­­szavonult egy néhány szavazatnyi többség előtt, engedve saját elvének, hogy a parliamenté az­­ utolsó szó. Ekkor azután példátlan manifestatió kezdő­dött. Thiers, lelépve a hatalomról, mindenki szá­mára világosság, Francziaország számára védő ma­radt. Minden körülmények között ezt kérdezték: mint vélekedik Thiers? 1873. máj. 24-ikétől 1877. szept. 3-ig a nép ezen elismerése volt a vigasz­taló. Thiers nem hizelgett neki, de a nép ő benne csak a terület fölszabadítóját, a köztársaság meg­alapítóját látta. Most istenhozzádot mondok a barátnak, ki iránt oly mély tiszteletet s oly gyöngéd barátságot éreztem. Minthogy én szólok, istenhozzádhot mon­dok neki Mignet és Barthelémy­ Saint-Hilaire ne­vében is, kit fájdalma hallgatásra kárhoztat, Cal­­mon, Roger du Nord, Arago, Lenard nevében, mindazok nevében, kik legközelebb állottak szi­véhez. Tisztelettel ejtem ki annak nevét, ki osztása dicsőségének, ki osztozott hazafias aggodalmaiban, s ki gyöngédségével, szilárdságával és páratlan oda­adásával megédesitette terhét. Istenhozzád, az or­szág nevében, a forradalom történetirójának; is­tenhozzád a szabadság bajnokának; istenhozzád a terület föl­szabadí­tójának ; istenhozzád a franczia köztársaság első elnökének." E szavakra a Voltaire boulevard felől föl­hangzott e kiáltás : „Éljen a köztársaság !“ A kor­mány igen nagy óvintézkedéseket tett. A temetőbe csak azok bocsáttattak be, kiknek jegyök volt; a temetőben csakugyan minden a legszebb rendben folyt le. Azok közt, a­kik gyalog mentek a teme-­­­tőig, volt a német nagykövetség két tagja; az­­ osztrák-magyar nagykövetség kocsit küldött; a span­­­nyol követség nem volt képviselve. 4*/4 órakor vé­get ért a gyászünnep.­­A beláthatatlan sokaság­­ lassan szétoszlott.­­ esett, hogy eszméletlenül terült el a föl­­­dön, fején súlyos sérülést senvedvén , melyből erősen vérzett. Az orvosok azonnal­­ ott termettek, de nem bírták eszméletre hozni; kocsira tették és behozták a város­­­­ba, de állapota folyvást igen aggasztó. A­­ részvét az egész városban általános. A ki­rály három órakor tért vissza a gyakorlatról s rögtön hadsegédét küldötte tudakozódni az őrnagy állapota felől; hasonló történt­­ Albrecht és János főherczegek részéről. A király tegnapi kórházi látogatásával érdekes részlet jutott köztudomásra. Egy­­ súlyos beteg ágyából kikelve a felség elé­­ térdelt és segélyt esdett családja számára,­­ mely támasz nélkül fog maradni. Ő felsége a beteg családjának lakását feljegyeztette és még tegnap pénzt küldött a szűkölködő­­ családnak, miről a beteget értesítette.­­ Érdekes az is, hogy a törvényszék el­­s­nöke és tagjai Irakban jelenvén meg a fo­­­­gadtatáson, a király utóbb meglepetését fe­­j­­ezte ki, hogy a magyar törvényszék tagjai­­ nem magyar díszruhát öltöttek.­­ Az udvari ebédek igen egyszerűek, min­­­­dennap 36-an ülnek asztalnál, egyházi mél­­­­tóságok és a hatóságok képviselői felváltva­­ hivatnak meg. A király ötkor kés­ regge­ I­eje után a folyó ügyeket intézi. A tegnapi­­ kihallgatás alkalmával temérdek folyamod­­­­ványt vett át. A kabinet­iroda ezek feldol­­­­gozását aligha elvégezheti. Mikor a király­­ ma a gyakorlatra volt menőben, a székes­­egyház előtt egy földmives tartotta oda folyamodványát a felségnek, ki azt átvette. Lipót bajor herczeg este érkezett. Tisza, Szende miniszterek holnap Bánkra mennek. Kassa, szept. 10. Mai számunkhoz a m. k. álladalmi ménes lóárverési hitetménye van mellékelve. Thiers temetése. Zuhogó eső szakadt péntek este s komor színben tünteti föl Párist, csak a halottas ház előtt jár­ két sok ember esernyővel. A rendőrség meg­tiltja az álldogálást. A St. Georges téren a temp­lom előtt nagyszámú rendőrség és lovas gárda tartja fenn a rendet. Majdnem minden bolt be van zárva a Notredame- és a szomszéd utczákban, a St. Georges-téren és a boulevardokon, a­hol a gyászkiséret elhalad. A Sentier-utczában a bolto­kon ily fölírás olvasható : „Nemzeti gyász. Az üz­letek Thiers temetése napján be lesznek zárva.“­­ A Voltaire-boulevard kijáratán 3 századnyi gyalog­gárda és a temetőben 2 gyalog­ezred van fölállítva. 11 óra tájban kezd a sokaság a St. Geor­­ges-tér felé özönleni, de csak a meghívottakat bo­csátják be, minthogy a tér kicsiny s még ezeket sem fogadhatja be. Az elhunyt barátjai a halottas házban vannak egybegyülve, mely feketével van bevonva ezüst T betűkkel díszítve. — A templom kívülről is be van vonva feketével; a hajóban nagy A király Kassán. Kassa, szeptember 10, este.­­ — Eredeti távirat. — (Saját külön tudósítónktól.)­­ János Salvator főherczeg és Bylandt­­f Rheidfe közös hadügyminiszter tegnap ér­keztek ide. A mai hadgyakorlatok színhelyére ő felsége fél kilencz órakor érkezett ki nagy kíséretével. A csapatok már akkor műkö­désben voltak. A hadműködés alapját az képezi, hogy egy a Szepességből Kassa ellen operáló had­erő 15-dik gyalog-hadosztályát mint detachi­­rozott jobb szárnyát Rozsnyón és Szepsin át dirigálja Kassa, mint működési objectum ellen. E detachirozott ellenséges erő szep­tember 9-én este eléri Csécset, Kassától i s fél mértföldnyire dél-nyugatnak és 10-én reggel folytatja előnyomulását Kassára. De egy kelet­ről Kassára érkezett hadsereg ugyancsak 10-én reggel a 32-dik gyalog hadosztályt Szepsi ellen küldi, hogy a 15-dik hadosztályt vissza- , vesse. Ezen tervnek megfelelőleg a 15-ik hadosztály tegnap este Csécsre megérkezett és attól nyugatra szabad ég alatt táborba szállott. Ma reggel a 32-dik hadoszály meg­érkezvén Bourguignon altábornagy vezérlete alatt megkezdte az operációt a 15-dik had­osztály ellen, melyet Ziegler altábornagy vezérlett. A 32-dik hadosztály mai lét­számát képezte 4657 gyalogos, 967 lo­vas 16 ágyú; a 15-dik hadosztály létszá­mát 4308 gyalogos, 834 lovas, 12 ágyú. Az előőrsök már Csécs és Kassa kö­zött találkoztak, mire csakhamar heves tü­zelés fejlődött ki. A 15-ik hadosztály visz­­szavonult; utóbb két lovasszázaddal kém­szemlét tartott, de eredmény nélkül. A 32-dik hadosztály tüzérsége ekkor hirtelen egy magaslaton foglalt állást. Ez volt a mai gyakorlatnak legérdekesebb pontja. Acha­­tius ágyukkal ilyen dombos területen az első gyakorlat volt az, melyet a király látott. Az ágyukat könnyűséggel vitték fel; azon­nal megkezdték a tüzelést az ellenség gya­logsága és ágyutelepje ellen; egyidejűleg a­­ 32-ik hadosztály gyalogsága csatarendbe ál­lott, megszállotta az erdős magaslatot s az­után rajokra oszlott és heves tüzelést kezdett. Két óra tájban az ellenség vissza volt vet­ve és kénytelen volt Csécsnél tegnapi állá­sát elfoglalni, míg a 32-dik hadosztály La­­cza és Buzinka között szállott táborba. A király és környezete folytonos figye­lemmel­ kisérték mindkét hadosztály műkö­­dését.­Általában meg volt elégedve a csa­patokkal, a honvédség is jól viselte magát, bár szerepe holnap kezdődik, mert ma még csak két zászlóalj volt tűzben, holnap azon­ban négy zászlóalj lesz, s a 32-ik hadosz­­osztályt fogja segíteni. Az utóbbi parancsot kapott, hogy holnap reggel az offerzsivát folytassa. Ezzel a mai feladat ki volt merítve. Szomorú baleset is történt, a­mely köz­hangulatra levetőleg hat. Galanis de Sermet franczia tüzérőrnagy egy lejtőn vágtatván le, lovával elbukott, s oly szerencsétlenül (Saját külön tudósítónktól.) A tegnapi nap eseményeit távirati tudósításom jóformán kimerítette. A kassai közönség lelkese­dését különösen az fokozza, hogy a király és Al­brecht főherczeg minden iránt annyira érdeklődnek, így az új közszövészeti iskola megtekintése nem volt először a programmba felvéve, mert még nincs megnyitva, de a­mint a király az iskola létezésé­ről értesült, azonnal elhatározta megtekintését. Az iskolát a várostól bérelt és e czélra adap­tált épületben a nyul-utczában állították fel. Az egy nagy teremből, hol 12 gép van felállítva, egy kisebből, hol a mustrák vannak kiállítva, azután a művezető lakásából, kit Szászországból hoztak és kitűnő szakembernek mozídanak. Végül ismét egy nagy terem következik 12 bennlakó tanuló számára, mert egyelőre csak ennyit szándékoznak felvenni. Meg fogják itt tanulni a harisnyák, kötött alsó ruhák, kendők stb. szövését, leginkább a nép szükségleteire szolgáló minőségben. Egy-egy tanuló a terv szerint ötnegyed évet fog tölteni az in­tézetben. Az egy év alatt megtanulja a tizen­két gép kezelését, míg az ötödik negyedben a szövés egy ágában tökéletesítik. Akkor kap egy gépet, keresményéből hosszabb idei részletekben tel­­jesítendő visszafizetésre, s azon felül tartozik maga mellett egy-egy tanulót kiképezni, a­mit ha telje­sen elvégez, kap 25 frt praemiumot. Így terjedne lassan a szövési ipar- még pedig munkafelosz­tással, úgy hogy például egyik helyen készülné­nek a harisnyaszárak, másikon a fejek. Ezek összeszövéséről addig, míg a dolog nagyobb fej­lődést nem nyer, a kasai központi iskola gon­doskodnék, mely mögött a vállalkozás állana, s gondoskodnék az elárusításról. Az iskolában már most is van három tanuló. Kívánatos azonban, hogy néhány évre a kormány az iskolát állandó segélyben részesítse. A király nagy érdekkel hallgatta Jagócsi Péterffy Józsefnek, a házi ipar terjesztésére kikül­dött miniszteri biztosnak ezen előadását. Péterffy Zoltán, a­ki külföldön nyerte kiképeztetését, s az Intézet igazgatója, továbbá a művezető, dolgoztat­ták is a gépeket a király és kísérete előtt. Míg az egyik gép harisnya­fejet, a másik szárat sző, ad­dig a harmadik egyszerre öt harisnya fejét szövi össze a szárral. Még színes kendőket is fognak itt szőni. A király a siker kivonatának kifejezésével távozott. A kórháznak látogatásáról már emlékeztünk. A barakkokat illetőleg még annyit kell megemlí­tenünk, hogy azok egy-egy félnek, t. i. a közös hadseregnek és a honvédségnek 86.000 írtjába ke­rültek, s e költséget minden hozzáértő kevésnek tartja. Az első barakkos tábor, melyet a honvé­delmi minisztérium építtetett, a maros­vásárhelyi volt. A kassai már sokkal tökéletesebb, mert okul­tak a vásárhelyinek hiányain, de a mint mondják, még tökéletesebb az új­­lugosi tábor. Az ilyen ba­rakk-tábor némi javításokkal eltarthat 10—15 évig is. Itt Kassán a honvédség és a közösek tábo­rát csak egy út választja el. A csapatok igy össze­szoknak, s ennek megvan a maga jelentősége. A tábor el van látva földbe ásott tűzhelyekkel, hol a legénység főz, kantinokkal stb. Vannak azért körül vászonsátrak is, a ez az egész csoportot rendkívül érdekessé teszi a sürgő-forgó minden fegyvernem­beli katonasággal. Egészségi és általában emberiségi szempont­ból a barakk-rendszer sokkal megfelelőbb minden eddiginél, s a felállítására fordított költséget nem szabad sajnálnunk. * * A kassai versenyek második napja. Gyönyörűbb látványt, mint a­milyent a kassai gyep a második napon nyújtott, képzelni sem le­het. Majdnem az egész pálya körét közönség kör­nyezte, háttérben a hegyek, lenn a tribune előtt tarka-barka egyenruhák érdekes esm­intja, aztán

Next