Ellenőr, 1877. szeptember (9. évfolyam, 348-401. szám)

1877-09-16 / 375. szám

glefizalési árak: Egész évre . . 20 írt — kr. Évnegyedre . . 5 írt — kr. Félévre . . . 10 . — „ Egy hónapra . 1­9­80 „ Egyes szám ára­­30 krajczár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcza­i. szdn.. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére ajaj vállalkozunk. — Posta által csak térmentes leveleket fogadunk &, (Reggeli kiadás. 375. szám. .®®®*®®®^6®8ŰBBÍÍBBÍHBBHHlB0HHBIÍMS5ÍWMB8ÉttflOEKűyicÖiÍBI girdetések felvétel& a k­iadóhiv­atalban: Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Sigridy testvérek irodájában). Továbbá Havas, Íliote­k Cse­­czegnél Parisban (Place de la Bourse Nr. 8). Hirdetésekért járd dij csakis az „Ellenőr“ kiadó-hivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. Kiadó-hivatal: Budapest ere, roádop­utera 6. sztturi. Ide intéződők az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. Budapest, vasárnap, szeptember 16.1877. IX. évfolyam. A HÁBORÚ. Budapest, szeptember 15. Fényes napokat ir e szeptember hava az ottomán birodalom haditörténetébe. Min­den óra új hős tetteket örökít meg, láng eszű hadvezérek, s névtelen félistenek emlé­kezetére. Plevna ostroma félbeszakadt , s a muszka had, mely az imént „túlerős tá­madó“ gyanánt szerepelt még legalább Plevna alatt, elterülve fekszik megint s bo­rogatja összezúzott fejét. És ugyan az nap, mikor Ozmán pasa e bámulatos hatást el­érte, uj levelet fűzött Mehemed Aliis diadal koszorújába a Banyicska patakon és Szulej­­mán a sipkás sánczok között. S ezzel, azt hiszszük, meg vannak számlálva a muszka bolgárországi tartóz­kodásának pillanatai. A segítség, melyre még hazulról várhat, nem érkezhetik meg többé idején; a segítség, melyért Szerbiához ri­­mánkodik , minden valószínűség szerint szintén el fog késni, vagy végkép ki­marad. Ereje kimerült, bátorsága meg­lankadt , tízezrenként feküsznek ballotai és sebesültjei, Plevna pedig áll büszkébben mint valaha. Ily körülmények közt egy erős lökést a Janira felül nem állhat ki az orosz haderő, s nagyon érthető, ha csak­ugyan elvonulnak idejekorán Szisztovából hidastól együtt M­ápoly felé, hol még bá­­torságosabb az átkelés. • (Éjjeli posta.) Nevezetes, hogy a „Presse“, e kétségtelenül muszka-érzelmű lap, mily megjegy­zéssel kiséri fentebb közölt tudósításait . Mint a „Pressernek Vrbiczából jelentik, a Plevna elleni offensívát egyelőre felfüggesztik, míg a várt erősítések — a gárda és gránátos hadosztály — csatasorba nem érkeznek. Ez tehát eredménye a hat napi harcznak, mely oly példátlan elkesere­déssel és orosz részről minden rendelkezhető erő­vel és az utolsó tartalékkal vivatott. Az orosz actió elégtelensége most már nem tagadható, s kérdés, hogy az érkező segéderő változtatni fog-e a dolgok ezen állásán. Sajátszerű, jelentőségben gazdag pers­­pectíva az, mely az orosz actio határkövein, a plev­­nai sánczokon, a Sipka-szorosban, a Lomon elénk tárul, s kétes, hogy a diplomatia magáévá teszi-e az illető következtetéseket. Ezen hazettéri fordulat kétségkívül döntő lesz Oroszország balkáni nyílt és titkos szövetségesei­nek magatartására is, kivéve természetesen Romá­niát, mely most kénytelen együtt­működni. Daciára minden indulási parancsoknak a szeriek jól meg fogják fontolni, hogy most átlépjék a a határt. A­mi Görögországot illeti, Anglia felszólalása nem részesülhetett hatalmasabb támogatásban, mint a­milyenben a harertéri események részesítették, ha azokat csak némiképen is ügyesen értékesítik, de úgy látszik, hogy ez nem úgy történt. A „Presse“ méltó társa, mely különben egy­­idő óta már kezd fölocsudni muszka mámorából, a „Fremdenblatt“, ezen­ kezdte ma reggeli — media­­tióra intő — czikkét: „A vértől csurgó táviratok előtt, melyek a plevnai gyilkos barczokat írják le, fantáziánk elbénul. Visszaborzadunk mindazon nyo­mor elgondolásától, mely Sándor czár nevenapján a griviczai redoute körül összetódult és szörnyükö­­dünk e képet tovább is rajzolni.“ A „N. fr. Pressernek azt jelentik Bukarest­ből: Szeptember 12-ike épp oly véres harczok napja volt, mint 11-ike. Számos sebesült érkezik ide. A Szkobeleff által védett positiók elveszte óta az ütközet megszűnt. Az orosz vereséget azon kö­rülménynek tulajdonítják, hogy déltájlan lőszerük elfogyott. Az orosz táborban belátják már annak szükségességét, hogy Plevnát rendszeresen ostromol­­ják. A román tüzérség állítólag jobbnak tűnt ki az orosznál, s anyaga is jobb. Az actió újra­kezdése e pillanatban lehetetlen. Egyelőre az oroszok arra szo­rítkoznak, hogy Plevnával szemben tracheéket emelnek. Egy sandál távirat jelenti, hogy Ozmán pasa kedden az oroszokat Dubniknál a plevna-szófiai után megverte s tőrök 9 ágyút foglalt el. A „Standard“ egy tegnapi távirata jelenti, hogy Ozmán pasa összeköttetése Szófiával és táv­irati összeköttetése Konstantinápolyival és Mehemed Ali főhadiszállásával teljesen helyre van állítva. Az oroszok kísérlete, hogy őt carniro­zzák, teljesen meghiúsult. Ozmán pasa most átment az offen­­sivába.­ ­ A legutóbbi plevnai harczok. (Éjjeli posta.) A „Presse“ tudósítója jelenti Vrbiczából szep­tember 13-tól. Plevna ellen a tulajdonképeni támadást négy napi ágyúzás után szept. 11-én délelőtt intéz­ték az oroszok. Az elhatározó rohamot a déli ol­­dalon Szkobeleff hadoszlopának kellett megtenni a lovesai úttól jobb és bal felén. Innét volt leginkább lehetséges Ozmán pasának Szófia felé vezető visz­­szavonulási útját fenyegetni. A plevnai végső po­­sitiókhoz is ez oldalról legkönnyebben hozzá lehe­tett férni, mert a Radicsevóból, Griviczából és Bu­­kovából előrenyomuló többi hadoszlopoknak minde­nütt mély völgyeken kellett átmenniök az ellenség positióival szemben. Szkobeleff délelőtt 11 órakor indult előre. A törökök nem várták be a támadást, hanem elejébe mentek, de azután csakhamar visszavonultak a Plevna déli frontján lévő sánczaik mögé. A török sánczok borzasztó csatártüze kény­szerítette Szkobe­­leffet, hogy 12 órakor visszahúzódjék. Ugyanakkor nyomult előre Zarov a radisevói positiókból két dandárral a griviczai redouteok ellen, de másfél óráig tartó harcz után szintén visszavezetett. Dél­után 6 órakor 12 zászlóaljjal és lovassággal ismé­telték a rohamot. Háromnegyed órai küzdelem után, midőn ismételve ember ember ellen küzdött, a harcz eldöntetlen maradt; az orosz csapatok borzasztó veszteséget szenvedtek, vissza kellett térniök. Csak a negyedik minden részen megújított támadás, melyben az oroszok fris csapatokat vit­tek a tartalékból harczba, végződött az első vonal­ban levő török positiók elfoglalásával. Scobefiff a redouteon kívül, mely a Vid folyó felé és Szófia felé vezető út fölött uralkodik, még két más re­­douteot, és az egyesült románok és oroszok a gri­viczai központi redouteot is bevették. A griviczai redoute elfoglalása úgy történt, hogy a török őrség elhamarkodott kirohanást tett. Mind a két fél 120.000 embert vitt tűzbe; az oroszok sebesültekben és halottakban 8000-et, a románok pedig 1400 embert vesztettek. Öt ágyút és három török zászlót zsákmányoltak. A törökök tegnap fölismerve a veszélyt, mely őket Szkobeleff részéről fenyegeti, megragadták az offensivát. Az oroszok a tegnapelőtti harczok kö­vetkeztében annyira ki voltak fáradva, hogy teg­nap nem folytathatták a harczot. Ozmán pasa majdnem minden erejét összegyűjtötte, éjszak és kelet felé mérsékelt ágyú- és puskatüzelést folyta­tott, és minden erejével a Szkobeleff által elfoglalt positiókra vetette magát. Mozdulatait éjjel készí­tette előre. Ötször sikertelenül támadta meg az oroszok balszárnyát, és csak a hatodik támadás alkalmával foglalt vissza két redouteot, melyeket előtte való nap Szkobeleff szállott meg. Az kétséges, váljon az oroszok közvetlenül foly­tathatják­ a támadást.­­ Ugyancsak a „Pressernek jelentik Vrbicza^*’ hói 14-ről: Plevna mellett folyik az ágyúzás, románok megszállva tartják az elfoglalt redouteot, és ma megtámadták Bukovát. Plevna mellett megszakadt az activ. Az oro­szok megelégesznek az eddig elfoglalt positiókkal, be­várják Ozmán pasa támadását és saját segélycsa­pataikat, melyek a reméllt számban 14 nap alatt érkezhetnek meg. A plevnai harerok. A „Times“-nek táviratilag már jelzett sürgö­nye szept. 12-ről így szólt: Négy napi ágyúzás után az orosz-román se­regek tegnap megtámadták a plevnai positiókat a déli oldalról. A románok jobb szárnyon állottak Griviczánál. Azután Zatovnak 14.­ hadteste követke­zett, Smeretinszkivel és Szkobeleffel, a­ki 20.000 emberből álló vegyes hadoszlopot vezényel a szélső balszárnyon. A törököknek 15 erős redoutejük volt, melyek futó árkokkal voltak egybekötve és ütegekkel ellátva. Négy redoute uralkodott a vissza­vonulási út fölött Szófia felé. A többi patkó alak­ban két német mértföldnyi hosszúságban és egy­negyed mértföldnyi szélességben terjedtek ki, míg a griviczai nagy redoute a patkóalakban a domblánczolat keleti pontját foglalta el. Szkobe­­leflinek, a­ki 11 óra körül nyomult előre a Szofja­­redoute ellen, a kitörő törökök támadását kellett föltartóztatnia. Visszaverte a törököket, azután maga támadott, de két óra alatt nem tudott tért nyerni, oly borzasztó volt a török sánczok tüze. Négy óra körül megújította a támadást, de akkor is siker­telenül. Veszteségei rettentők lehetnek. Ötven per­­czig szakadatlanul zúgtak, az ágyuk mint a dob­pergés. Kevéssel egy óra előtt a déli oldal kö­zépső redouteját, Radisevótól egyharmad német mértföldnyire Zatovnak két dandára támadta meg. A törökök ágyúi 90 percz alatt ezt a rohamot is visszaverték. A támadást négy óra tájban a 16-ik és 30-ik hadosztály 12 új zászlóalja megújí­totta, melyek ostromlétrákkal voltak ellátva és a legnagyobb bravourral egyenesen az árkoknak tar­tottak ; három oldalról estek neki a redoutenak, és 4*/4 órakor csakugyan behatoltak belsejébe. De a törökök ismétlő fegyvereinek körében nem marad­hatott meg élő ember. A támadók százanként es­tek el néhány lépésnyi területen, és 4 óra 52 perc­­kor az élve maradottak visszavonultak, lassan de becsülettel. A románok ugyanakkor a czár szemei előtt háromszor támadták meg a Griviczánál legin­kább előtérben álló középső redouteot, de mindany­­nyiszor visszaverettek. Ostromlétrákkal ellátott osz­tályaik az árok contreescarpeján az utolsó tisztig és emberig elestek. Délután 5 órakor a támadás az egész vonalon vissza volt verve. Csak kevés tartalék maradott érintetlenül. Én 5 óra 20 percz­­kor hagytam el a csatatért, miután a déli oldal el­len intézett rohamokat egy födött árokból végig néztem. A „Daily News“ tudósítása lényegében meg­egyez a fennebbi sürgönynyel. Ez is csak sikerte­len és veszteséges támadások hosszú soráról be­szél. Da ez a tudósító a balszárnyon volt, hol a sztra köd részben akadályozta az áttekintést. A „Times“ tudósítója igy folytatja! A czár tegnap este 101 * * *­, órakor visszatért Radisevoba. Ma napkeltekor ide jött egyik hadsegéde ide Csenzis­­kan kirgiz esredes azzal a jelentéssel, hogy tegnap este 7 órakor két uj dandár a kinyúló középső redouteot állítólag elfoglalta. Ha ez igaz (én ma­gától a hadsegédtől hallottam), ez egészen meg­változtatja a helyzetet. De a következő támadások­hoz mindenesetre futóárkokkal kell hozzáfogni, mert az oroszok utolsó tartalékaikat is fölhasznál­ták. Az archangeli ezred legjobban kitűnt, ezredese Schmettler elesett, midőn a zászlót saját kezével tűzte a sánczra. Az említett redoute részben uralkodik a többi positiók fölött, és némi sánczo­­lással támaszponttá lehet átalakítani a­ többiek el­len való támadásban, tudósító a tűzben volt oro­szok és románok számát 57,000-re, a törökökét pedig 50—70,000-re teszi. Az oroszok vitézségét a legkitűnőbbnek mondja, de azok vezényletét élesen bírálja. Az bizonyos, hogy a gyalogság nem tette magáévá a németek taktikáját, mert a segítő csa­patok sőt még a tartalékok is azonnal a csata­sorba vezettetnek, a­helyett, hogy a támadást meg­újítanák vagy a visszavonulást védenék. A tüzér­ség alkalmazását is nagyon hiányosnak mondja. Az orosz gárda 14 nap alatt fog megérkezni. A turbesiek ér be oroszok. Gladstone úr legutóbbi hawardeni beszédében a „cserkeszeknek nevezett emberfajtáról“ azt mondta, hogy ezernyi elbeszélést hallott a cserkeszek ke­gyetlenségeiről, de egyetlen példáját sem hallotta azon nyomorultak szelídségéről és emberiességéről, a kiket cserkeszeknek neveznek, s kiknek nevét örök gyalázat fogja érni. — P. Winn Knight an­gol parliamenti tag, ki hét hónapot töltött a cser­keszek közt, mielőtt orosz­igába kerültek s igy „jobban ismeri a cserkeszeket, mint Gladstone ur“, a következőket írja a cserkeszek védelmére­. Bátor, hazafias és szelíd népnek ismertem őket. Nem voltak nomádok, hanem megtelepedett földművelő nép. Nem láttam bennök nyomát a ve­­lökszületett kegyetlenségnek, mely a vadakban ál­lítólag megvan, s mely igen erősen feltűnik déli Európa néhány keresztyén népességében. Alantasaikkal, családjaikkal, rabszolgáikkal (általában orosz vagy lengyel szökevények), lo­vaikkal, sőt mondhatom vendégeikkel is, szívesen és szelíden bánnak. A szökevények iránt tanúsított majdnem lovagias nyájasságról és részvétről oly példákat láttam, minőket csak ritkán tapasztalhatni a keresztyének közt. Kegyetlenek, a cserkeszek (a­mint én ismertem őket) bizonynyal nem voltak. Rablók igenis voltak, alyon értelemben, mint az angol és skót partlakók (beleértve számos legna­gyobb családunk őseit) rablók voltak néhány nem­zedékkel ezelőtt. Azon hét hónap alatt, hogy Cser­keszföldön voltam s utazásomban, midőn holmiimat számtalan helyen rakosgatták kis be a benszülött cselédek, soha legcsekélyebb holmimat sem lopták el. Az oroszok iránti érzelmek spártai volt. Egy öreg embernél laktam, ki négy fiát az oroszok el­leni harciban vesztette el. Nem sajnálta őket, s ugyanazon halált kívánta magának. Ha az a nemes és lovagias faj, melyet én a Kaukázusban megismertem, azóta oly nyomorulttá lett, mint Gladstone úr mondja, — ki felelős ezért ? Minő leczkét tanultak azóta? s kitől tanulták? Azok a cserkeszek, kiket a russophilek úgy átkoz­tak, örökre száműzvék szülőföldjükről. Az oroszok elvettek tőlök mindent, a­mi az életet kívánatossá teheti. Elrabolták mindenüket, házukat, földjüket, vagyonokat, családjukat, hazájukat. A törökök oltalmukba fogadták őket, betele­pítették, s most a cserkesz lovasok ingyen szol­gálnak a török hadseregben, — nélkülök alig volna a törököknek lovassága. A russophilek talán ép­pen ezért haragusznak rájuk. Szerencse talán a világra, hogy a cserkesz nyelv sohasem ment át írásba, mert akkor bor­zasztó dolgokat hallhatnánk az oroszok pokoli mű­ködéséről, mielőtt szegény áldozataikat hazájukból elűzték. Schuyler és Burnaby egybehangzó elbeszé­léseiből azonban gondolhatjuk, hogy milyenek le­hettek e mészárlások, midőn Kaufmann tábornok általánosan kiadta pusztító csapatainak e rendeletet, hogy a jomudi tatárokat és családjaikat teljesen irtsák ki tűzhelyeikkel és vagyonukkal együtt. „Öl­jétek meg mind !“ ezt ismételték mindenütt a tisz­teknek Khiva előtt, a kaukázusi hadseregnek. „Ne kíméljetek se nemet, se kort Öljétek meg mind!“ — „úgy fogunk ter.u.“ — v­olt a fetele. Ha a szegény hontalanok, miután ezen öl­dökléstől megmenekedtek, vadságukat a szent Orosz­országtól tanulták. Ha az orosz leczke: „Öljétek meg mind !“ épp oly mélyen bevésődött a cserke­szek szivébe, mint Kauffmann tisztjeibe, gáncsolhat­juk őket azért? Férfit, nőt és az anya keblén nyugvó csecsemőt leöldöstetni látván a czár és tá­bornokai parancsára, csodálhatjuk-e, ha ezen em­berek, „őrültek az élet történetétől“, boszút állnak pusztítóikon ? Tudnunk kell, hogy e cserkeszek Bulgáriába vannak telepítve, s hogy így saját tapasztalatukból ismerték a bolgár összeesküvést, melyet Oroszor­szág szított az összes muzulmánok kiirtására, s­hogy tudják azt is, mikép az orosz invasió czélja az, hogy őket kiűzzék új hónukból, s birtokaikat úgy elfoglalják, mint mikor a Cserkeszföldről elűz­ték őket. Egy tekintetben megegyezem Gladstone úr­ral : nem hiszek minden hírben, melyet a törökor­szági eseményekről hallunk. Ő nem hisz a török kormánynak, az angol nagyköveteknek, az angol conzuloknak, bár jó részüket ő maga nevezte ki. Én pedig bátorkodom nem hinni mindazon írók­nak és szónokoknak, kik „örökös gyalázattól“ akarván megóvni e kegyetlen háború valódi szer­zőit, a borzalmak nagyobb részét szegény bará­taimra a cserkeszekre fogják. Az orosz egészségügyi szolgálat. Hogy az oroszok mily „humánus“ ápolásban részesítik saját sebesültjeiket, erről így ír a „Bir­­zevija Vjedomoszti“ karkovi levelezője. Várjon még sokáig kell-e elnéznünk azoknak a nyomorultaknak gyalázatos visszaéléseit, kik kö­telezték magukat, hogy védelemben és segélyben részesítik vitéz katonáinkat, és most a helyett azok egészségének és életének árán gazdagodnak? A becsületes ember nagyobb szánalommal viseltetik az állatok iránt, mint a mi egészségügyi h­am­eink vezetői a sebesültek iránt, a szlávok szent ügyének szerencsétlen harczosai iránt. A tények alapján már töbször bebizonyítottam, hogy nálunk erkölcsi tekintetben is mennyire sülyedtek még azok is, kik általános bizalomban részesülnek. Ezelőtt néhány nappal egy ide érkezett sebesült szállítmányt tekintettem meg. Látására a borzalom érzelme fogott el. A train 345 sebesültet hozott, de mily szánalmas és szívszaggató állapotban. A szerencsétlenek közönséges teherkocsikon jöttek, összeszorítva mint a heringek. Ezek a vagyonok egészséges emberek szállítására sem voltak legke­­vésbbé sem alkalmasak, de még baromszállításra sem voltak czélszerű­leg berendezve , már azért sem, mert egyiken sem volt ablak vagy valami nyílás, melyen a levegő behatolhatott volna. A sebesültek a piszkos, a hal és hús bűze által megfertőztetetett vagyonok padlóján feküdtek teljes sötétségben. Mint szemtanú állíthatom, hogy az egész vonaton nem volt egyetlen vánkos, egyetlen takaró, sőt egy maréknyi szalma sem. Vízben végképen szükséget szenvedtek. Ha a sebesültek a fájdalomtól és szom­júságtól még oly meghatóan jajgattak is, senki adhatott vagy akart adni nekik egy korty vizet. Ez az utazás négy nap és éjjel tartott; az éjek hűvösek voltak, s a szerencsétlenek takaró nélkül feküdtek. Az egész utazás alatt egyetlen egy­szer sem kaptak meleg ételt, roszabbul táplálták őket mint a kutyákat. Lehet-e csodálni, ha minden hetedik meghalt útközben ? Útközben a holttesteket kidobták! Az ázsiai harc­térről pedig a „Kaukáz“ tudó­sítója írja, hogy Oczenczk­a (Poti) környékén az elesett­ orosz katonák holttestei­ még most is a me­zőn hevernek. A ruhamaradványok után könnyen fel lehetett ismerni, hogy az akalcziki ezredhez tartoztak. Nagymennyiségű csonton kívül mintegy 30 még nem egészen elrothadt holttestet talált ott a „Kaukáz“ tudósítója, melyeken a sakálok éledtek. TÁVIRATOK A HÁBORÚRÓL Nikápoly, szept. 15. (Eredeti távirat) A „JKT. fr. Presse“ jelentése: A® oroszok a két csatanapon l®,600, a románok 2600 embert vesztettek. A már elfoglalt Gri­­vicza-redouteot föl kellett adniok. Ked­den háromszor, 10, 2 és 5 órakor volt roh­am, s a® utolsónál a katonák már megtagadták az előremenést, s a tis®­­teknek revolverrel kellett őket kény­szeríteni. A szisztovai hidat Jískápoly­­ba viszik át. Belgrád, szept. 15. (Eredeti távirat) A békekötés alkalmával elbocsátott osztrák tisztek tegnap ismét szerb szolgálatba lép­tek. A behívott csapatokat legnagyobb részt a Timokhoz küldik. Tegnapelőtt négy zász­lóalj érkezett Anatóliából Nisbe , még több erősítést is jelentettek be. Kladovába Ber­­dán-fegyverek érkeztek Oroszországból. Bécs szept. 15. (Eredeti távirat.) Itt általános feltűnést okoz az oroszbarát sajtó hirtelen fordulata, mely Vrbiczából azt je­lentvén, hogy az oroszok fölhagytak a Plevna elleni offensívával, hozzáteszi: Az orosz actio élhetetlensége most már tagadhatatlan, és kérdés, hogy az érkező erősítés fog e vál­toztathatni a dolgok állásán. A legutóbbi orosz vereségben kitűnik az orosz taktiku­sok nehézkessége és tervtel­ensége, mit csak stratégiai tulajdonságaik egyenlőtlensége múl felül. E sajtó elismert félhivatalossá­gánál fogva azon vélemény uralkodik,hogy az irányadó körökben a hangulat megvál­tozott. London, szept. 15. (Eredeti távirat) A „Daily Telegr.“-nak jelentik Sumlából, hogy Ozmán pasa pénteken este megtámadta az oroszokat Dubnikban, a­hol elsánczolva vol­tak, hogy közlekedését elvágják. Az oroszok megverettek s több ezer embert és 9 ágyút vesztettek. — A Sipka-szorosból jelentik péntekről: Tegnap a törökök szétrombolták az út fölötti sziklákon lévő orosz ütegeket. A török mozsarak egész­ éjjel tüzeltek s megakadályozták a kijavítást; két orosz lőszer-depót felrobbant; végre az oroszok egy időre abbahagyták a tüzelést. London, szept. 15. (Eredeti távirat.) A „Daily News“-nak jelentik: Az oroszok a Szkobeleff által elfoglalt és a törökök által visszafoglalt redouteokban kilencz ágyút ejtettek zsákmányul. Szkobeleff ismételten kért erősítést, de Leviczky tábornok azt megtagadta mint állítólag fölöslegest. Kru­­dener végre odaküldte egy ezred ma­radványait , mely 1000 emberre olvadt le és harczképtelen volt; egy másik, a főhadiszállásról küldött ezred pedig már a visszavonuláskor jött. Ezen redoute elvesz­tése az oroszokra nézve végzetes, mivel e nélkül és további erősítések nélkül az offen­­sivát nem kezdhetik újra. Az oroszok tart­ják még a griviczai redouteot, mely a tö­rök ágyuknak igen ki van téve. Konstantinápoly, szept. 15. Este. Iffle­­hemed Ali pasa jelenti mai kelettel. Tegnap az oroszoknak 22 zászlóalj gyalogságból, 3 ezred lovasságból és 65 ágyúból álló haderejük bevezetett és Szinánba (Szinánkiöj, a Banyicska Lom patak mellett, Kacselyero átellenében) vettetett vissza. A török hadoszlop csak 12 zászlóaljból állott, melyekhez az­után még 6 zászlóalj csatlakozott. BéCS, szept. 15. A »Pol. Corr.“-nek jelentik Bukarestből e hó 15-ikéről. Szko­beleff tábornok, midőn az azelőtt való na­pon elfoglalt redouteot hat órai küzdelem után föl kellett adnia, elvesztette emberei­nek felerészét 3 ágyúval együtt. A törökök által szorongattatva, ismételten hasztalanul kért segítséget, melyet a vezérkar másod­­főnöke, Leviczky tábornok megtagadott; végre megérkezett a hozzáküldött erősítés,­­ de már későn. A griviczai főredoute az oroszok és románok kezeiben van, kik megerősítették benne magukat. Plevna bom­bázását folytatják. A románok összes vesz­tesége az utóbbi harc­ban 1500 halott és sebesült. Bécs, szept. 15. A „Pol. Corr.“-nek jelentik Belgrádból szept. 15-től. Hivatalos nyilatkozat szerint a konstantinápolyi szerb ágens eddig nem kapott utasítást, hogy a diplomatiai összeköttetést szüntesse meg ; további rendeletig Konstantinápolyban tett reclamátia következtében a törökök kiürí­tették Bujukliagát. A topcsideri táborból minden csapat a határhoz ment. Konstantinápoly, szept. 15. Mehemed Ali pasa folytatja előnyomulását. Mehemed Rusdh pasa volt nagyvezír komolyan beteg. Berlin, szept. 15. A külföldi lapok azon jelentéseivel szemben, hogy a német kormány befolyást gyakorolt Romániának és Szerbiának az actióba való lépésére, a „National Zeitung“ kijelenti, hogy mind­ezen ráfogások teljességgel és minden te­kintetben valótlanok. A német kormány semminemű befolyásolásra nem adta ma­gát, sem Romániában, sem Szerbiában, ez államok legutóbbi elhatározásának értelmé­ben, s legcsekélyebb része sincs ezen álla­mok lépésében s az ez iránt netalán folyt bárminő tárgyalásokban. Bécs, szept. 15. A „Politische Correspon­­denz“ közli a szept. 4 -i görög jegyzék szövegét, mely válasz volt Lord Derby jegyzékére. Konstantinápoly, szept. 15. A lapok tudósításai szerint a keddi plevnai harc­­ban a visszavetett románok több ágyút hagytak hátra. Az Orkaniébe vezető út még Ozmán pasa birtokában van. Bécs, szept. 15. A „Pol. Corr.“ következő bukaresti hivatalos táviratot közöl: A plevnai utóbbi harcz után a románok kitűzték a parancsnoki par­­lamentaire-zászlót, és egy csapatosztályt a csata­térre küldtek az elesett románok fölszedésére, a tö­rökök azonban rálőttek a vöröskeresztes egészség­­ügyi tisztekre s kettőt megsebesítettek. EGYÉB TÁVIRATOK TAtrafi­red, szept. 15. (Az „Ellenőr“ ere­deti távirata.) Időjárásunk kedvező. Kirándulások és vadászatok naponta rendeztetnek. Távirda-állo­­másunk szeptember végéig forgalomban lesz. A Ká­­á­rolyi és Wenckheim grófok kellemesen időznek itt. Zágráb, szept. 15. A tartománygyűlésben az uzsoratörvényt, Derencsin osztályfőnök és Vid­­rics előadó fényes védelme után, az általános vi­tában, 34 szavazattal 11 ellenében elfogadták. Az­után a fiumei eset ügyében, miután a bán kijelen­tette, hogy a vizsgálatot már megkezdették, Fol­­negovics indítványát egyhangúlag elfogadták, hogy a jelentés bevárandó. Az uzsoratörvény fölött hol­nap folytatják a részleges vitát. Bécs, szept. 15. Párisból jelentik a „Pol. Corr.“-nek. A közelgő választások daczára, tekintettel az itteni tőzsde han­gulatára az osztrák értékek iránt, az illető körökben elhatározták a magyar arany­­rente kibocsátását október hó első felében. Bécs, szept. 5. A kiegyezési bizottság meg­kezdette a bankstatutum részleges vitáját. A czim fölött, váljon Banktársaság vagy Bank legyen-e, vita fejlődött ki, ennek folyamában a pénzügymi­niszter kijelentette, hogy a magyar pénzügyminiszter ragaszkodik a Banktársaság -cziméinek megtartá­sához. Az első czikk Szum). módosításával fogad­tatott el, melyben elmondatik, hogy mivé alakult át a nemzeti bank, különben a comité szövegezése és így a „Rawk“ czímet fogadták el. A 2. czikk­­hez indítványozza Klinkosch, hogy azon eset­ben, ha a bank vonakodnék a fiókokat föl­állítani, az osztrák-magyar kormány határoz­zon. A hosszas vita alatt több indítványt tet­tek, a czikket végre a bizottság szövegezése sze­rint fogadták el, Klinkosch függeléke elvettetett. A 4. czikknek megvitatása fölfüggesztetik, mert a bank tőkéjének reductióját fontolóra kell venni, ámbár Herbst úgy vélekedik, hogy a részvénytőké­nek inkább fölemelése lenne elhatározandó. Az 5. czikket a bizottság szövegezése szerint hat, és a magyar szöveg értelmében való módosítással 7 sza­vazattal fogadták el. (?) Athén, szept. 15. Kanarisz tengernagy éj­félkor gutaütésben meghalt. Hírlik, hogy a királyi pár jelen lesz a temetésen. Nehéz miniszterválság van ; a minisztérium valószínűleg ideiglenesen meg­marad a képviselőház megnyitásáig, mely hamar össze fog hivatni. Páris, szept. 15. Egy officiosus jegyzék sze­rint a választások véglegesen jövő hó 14-kére tű­zettek ki. A király Czegléden. (Saját külön tudósítónktól) Czegléd, szeptember 15. A tegnapi udvari ebédre a király ismét gya­log ment lakásából az ebédlő helyiséghez; útjában sorfalat képezett az éljenző közönség, mely ott is maradt másfél óráig türelmesen várva vissza ural­kodóját. Ebéd után ő felsége Lipót bajor herczeg­­gel ennek lakására, Gubányi Mihály ur házához hajtatott, hol bemutatta magának a háziasszonyt, kivel beszélgetett és gyermekeinek ajándékokat küldetett. Kis fél óra múlva lakására tért, — az utczát, melyben a főtiszti lak van, este is kivilá­gították. Az udvari iroda útján tegnap vette át a pol­gármester a király ajándékaként küldött 1000 fo­rintot, melyből 250 frt a helybeli kisdedóvó-egye­­sületet, 250 frt pedig a városi kórházat illető ren­delet szerint, a fennmaradó 500 frt pedig a sze­gények közt kiosztandó. Egy Borsos nevű szegény dinnyetermelőt, ki a királynak egy jó kivánatokkal kiczifrázott görögdinnyével akart kedveskedni, két db aranynyal jutalmaztatott meg ő felsége. Az egyszerű ember úgy köszönte meg: „bárcsak több ilyen dinnyém teremne!“ ő felsége a szokott időben ma reggel ismét a gyakorlatokra lovagolt, honnan többé nem is tért vissza a városba, hanem a vasúthoz hajtatott. 10 óra után mozsárlövések jelezték, hogy a király elutazik. A király Vala-kor érkezett a pályaudvarhoz teljes kíséretével, hol megszállván a többiektől Wenckheim miniszter, Edelsheim-Gyulay, Mendel szárnysegéd és Thurx-Thanis kíséretében az ud­vari vagyonba szállt a nép lelkesült éljenei között. A vonat 11 óra 47 perczkor távozott, hátra­hagyva a kedves emlékeket, melyet a király itt tartózkodása keltett. 2 órakor ment el a másik különvonat, melyen a bajor főherczeg, a többi ka­tonai előkelőségek, a különböző nemzetiségű attaebék utaztak el, kik közül a török a muszkával ült egy kocsiban, de ez még csak előmozdította, hogy a kintlevő tömeg a törököt elinduláskor lelkesülten megéljenezte, sőt még a vonat hátsó részében ülő szolgáját is „csokiasa“ kiáltásokkal üdvözölte. Albrecht főherczeg, ki ma ebédet ad, melyre az alantas tisztek és a polgármester hivatalos, hol­nap utazik el.

Next