Ellenőr, 1877. szeptember (9. évfolyam, 348-401. szám)
1877-09-16 / 375. szám
glefizalési árak: Egész évre . . 20 írt — kr. Évnegyedre . . 5 írt — kr. Félévre . . . 10 . — „ Egy hónapra . 1980 „ Egyes szám ára30 krajczár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utczai. szdn.. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére ajaj vállalkozunk. — Posta által csak térmentes leveleket fogadunk &, (Reggeli kiadás. 375. szám. .®®®*®®®^6®8ŰBBÍÍBBÍHBBHHlB0HHBIÍMS5ÍWMB8ÉttflOEKűyicÖiÍBI girdetések felvétel& a kiadóhivatalban: Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Sigridy testvérek irodájában). Továbbá Havas, Íliotek Cseczegnél Parisban (Place de la Bourse Nr. 8). Hirdetésekért járd dij csakis az „Ellenőr“ kiadó-hivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. Kiadó-hivatal: Budapest ere, roádoputera 6. sztturi. Ide intéződők az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. Budapest, vasárnap, szeptember 16.1877. IX. évfolyam. A HÁBORÚ. Budapest, szeptember 15. Fényes napokat ir e szeptember hava az ottomán birodalom haditörténetébe. Minden óra új hős tetteket örökít meg, láng eszű hadvezérek, s névtelen félistenek emlékezetére. Plevna ostroma félbeszakadt , s a muszka had, mely az imént „túlerős támadó“ gyanánt szerepelt még legalább Plevna alatt, elterülve fekszik megint s borogatja összezúzott fejét. És ugyan az nap, mikor Ozmán pasa e bámulatos hatást elérte, uj levelet fűzött Mehemed Aliis diadal koszorújába a Banyicska patakon és Szulejmán a sipkás sánczok között. S ezzel, azt hiszszük, meg vannak számlálva a muszka bolgárországi tartózkodásának pillanatai. A segítség, melyre még hazulról várhat, nem érkezhetik meg többé idején; a segítség, melyért Szerbiához rimánkodik , minden valószínűség szerint szintén el fog késni, vagy végkép kimarad. Ereje kimerült, bátorsága meglankadt , tízezrenként feküsznek ballotai és sebesültjei, Plevna pedig áll büszkébben mint valaha. Ily körülmények közt egy erős lökést a Janira felül nem állhat ki az orosz haderő, s nagyon érthető, ha csakugyan elvonulnak idejekorán Szisztovából hidastól együtt Mápoly felé, hol még bátorságosabb az átkelés. • (Éjjeli posta.) Nevezetes, hogy a „Presse“, e kétségtelenül muszka-érzelmű lap, mily megjegyzéssel kiséri fentebb közölt tudósításait . Mint a „Pressernek Vrbiczából jelentik, a Plevna elleni offensívát egyelőre felfüggesztik, míg a várt erősítések — a gárda és gránátos hadosztály — csatasorba nem érkeznek. Ez tehát eredménye a hat napi harcznak, mely oly példátlan elkeseredéssel és orosz részről minden rendelkezhető erővel és az utolsó tartalékkal vivatott. Az orosz actió elégtelensége most már nem tagadható, s kérdés, hogy az érkező segéderő változtatni fog-e a dolgok ezen állásán. Sajátszerű, jelentőségben gazdag perspectíva az, mely az orosz actio határkövein, a plevnai sánczokon, a Sipka-szorosban, a Lomon elénk tárul, s kétes, hogy a diplomatia magáévá teszi-e az illető következtetéseket. Ezen hazettéri fordulat kétségkívül döntő lesz Oroszország balkáni nyílt és titkos szövetségeseinek magatartására is, kivéve természetesen Romániát, mely most kénytelen együttműködni. Daciára minden indulási parancsoknak a szeriek jól meg fogják fontolni, hogy most átlépjék a a határt. Ami Görögországot illeti, Anglia felszólalása nem részesülhetett hatalmasabb támogatásban, mint amilyenben a harertéri események részesítették, ha azokat csak némiképen is ügyesen értékesítik, de úgy látszik, hogy ez nem úgy történt. A „Presse“ méltó társa, mely különben egyidő óta már kezd fölocsudni muszka mámorából, a „Fremdenblatt“, ezen kezdte ma reggeli — mediatióra intő — czikkét: „A vértől csurgó táviratok előtt, melyek a plevnai gyilkos barczokat írják le, fantáziánk elbénul. Visszaborzadunk mindazon nyomor elgondolásától, mely Sándor czár nevenapján a griviczai redoute körül összetódult és szörnyüködünk e képet tovább is rajzolni.“ A „N. fr. Pressernek azt jelentik Bukarestből: Szeptember 12-ike épp oly véres harczok napja volt, mint 11-ike. Számos sebesült érkezik ide. A Szkobeleff által védett positiók elveszte óta az ütközet megszűnt. Az orosz vereséget azon körülménynek tulajdonítják, hogy déltájlan lőszerük elfogyott. Az orosz táborban belátják már annak szükségességét, hogy Plevnát rendszeresen ostromolják. A román tüzérség állítólag jobbnak tűnt ki az orosznál, s anyaga is jobb. Az actió újrakezdése e pillanatban lehetetlen. Egyelőre az oroszok arra szorítkoznak, hogy Plevnával szemben tracheéket emelnek. Egy sandál távirat jelenti, hogy Ozmán pasa kedden az oroszokat Dubniknál a plevna-szófiai után megverte s tőrök 9 ágyút foglalt el. A „Standard“ egy tegnapi távirata jelenti, hogy Ozmán pasa összeköttetése Szófiával és távirati összeköttetése Konstantinápolyival és Mehemed Ali főhadiszállásával teljesen helyre van állítva. Az oroszok kísérlete, hogy őt carnirozzák, teljesen meghiúsult. Ozmán pasa most átment az offensivába. A legutóbbi plevnai harczok. (Éjjeli posta.) A „Presse“ tudósítója jelenti Vrbiczából szeptember 13-tól. Plevna ellen a tulajdonképeni támadást négy napi ágyúzás után szept. 11-én délelőtt intézték az oroszok. Az elhatározó rohamot a déli oldalon Szkobeleff hadoszlopának kellett megtenni a lovesai úttól jobb és bal felén. Innét volt leginkább lehetséges Ozmán pasának Szófia felé vezető viszszavonulási útját fenyegetni. A plevnai végső positiókhoz is ez oldalról legkönnyebben hozzá lehetett férni, mert a Radicsevóból, Griviczából és Bukovából előrenyomuló többi hadoszlopoknak mindenütt mély völgyeken kellett átmenniök az ellenség positióival szemben. Szkobeleff délelőtt 11 órakor indult előre. A törökök nem várták be a támadást, hanem elejébe mentek, de azután csakhamar visszavonultak a Plevna déli frontján lévő sánczaik mögé. A török sánczok borzasztó csatártüze kényszerítette Szkobeleffet, hogy 12 órakor visszahúzódjék. Ugyanakkor nyomult előre Zarov a radisevói positiókból két dandárral a griviczai redouteok ellen, de másfél óráig tartó harcz után szintén visszavezetett. Délután 6 órakor 12 zászlóaljjal és lovassággal ismételték a rohamot. Háromnegyed órai küzdelem után, midőn ismételve ember ember ellen küzdött, a harcz eldöntetlen maradt; az orosz csapatok borzasztó veszteséget szenvedtek, vissza kellett térniök. Csak a negyedik minden részen megújított támadás, melyben az oroszok fris csapatokat vittek a tartalékból harczba, végződött az első vonalban levő török positiók elfoglalásával. Scobefiff a redouteon kívül, mely a Vid folyó felé és Szófia felé vezető út fölött uralkodik, még két más redouteot, és az egyesült románok és oroszok a griviczai központi redouteot is bevették. A griviczai redoute elfoglalása úgy történt, hogy a török őrség elhamarkodott kirohanást tett. Mind a két fél 120.000 embert vitt tűzbe; az oroszok sebesültekben és halottakban 8000-et, a románok pedig 1400 embert vesztettek. Öt ágyút és három török zászlót zsákmányoltak. A törökök tegnap fölismerve a veszélyt, mely őket Szkobeleff részéről fenyegeti, megragadták az offensivát. Az oroszok a tegnapelőtti harczok következtében annyira ki voltak fáradva, hogy tegnap nem folytathatták a harczot. Ozmán pasa majdnem minden erejét összegyűjtötte, éjszak és kelet felé mérsékelt ágyú- és puskatüzelést folytatott, és minden erejével a Szkobeleff által elfoglalt positiókra vetette magát. Mozdulatait éjjel készítette előre. Ötször sikertelenül támadta meg az oroszok balszárnyát, és csak a hatodik támadás alkalmával foglalt vissza két redouteot, melyeket előtte való nap Szkobeleff szállott meg. Az kétséges, váljon az oroszok közvetlenül folytathatják a támadást. Ugyancsak a „Pressernek jelentik Vrbicza^*’ hói 14-ről: Plevna mellett folyik az ágyúzás, románok megszállva tartják az elfoglalt redouteot, és ma megtámadták Bukovát. Plevna mellett megszakadt az activ. Az oroszok megelégesznek az eddig elfoglalt positiókkal, bevárják Ozmán pasa támadását és saját segélycsapataikat, melyek a reméllt számban 14 nap alatt érkezhetnek meg. A plevnai harerok. A „Times“-nek táviratilag már jelzett sürgönye szept. 12-ről így szólt: Négy napi ágyúzás után az orosz-román seregek tegnap megtámadták a plevnai positiókat a déli oldalról. A románok jobb szárnyon állottak Griviczánál. Azután Zatovnak 14. hadteste következett, Smeretinszkivel és Szkobeleffel, aki 20.000 emberből álló vegyes hadoszlopot vezényel a szélső balszárnyon. A törököknek 15 erős redoutejük volt, melyek futó árkokkal voltak egybekötve és ütegekkel ellátva. Négy redoute uralkodott a visszavonulási út fölött Szófia felé. A többi patkó alakban két német mértföldnyi hosszúságban és egynegyed mértföldnyi szélességben terjedtek ki, míg a griviczai nagy redoute a patkóalakban a domblánczolat keleti pontját foglalta el. Szkobeleflinek, aki 11 óra körül nyomult előre a Szofjaredoute ellen, a kitörő törökök támadását kellett föltartóztatnia. Visszaverte a törököket, azután maga támadott, de két óra alatt nem tudott tért nyerni, oly borzasztó volt a török sánczok tüze. Négy óra körül megújította a támadást, de akkor is sikertelenül. Veszteségei rettentők lehetnek. Ötven perczig szakadatlanul zúgtak, az ágyuk mint a dobpergés. Kevéssel egy óra előtt a déli oldal középső redouteját, Radisevótól egyharmad német mértföldnyire Zatovnak két dandára támadta meg. A törökök ágyúi 90 percz alatt ezt a rohamot is visszaverték. A támadást négy óra tájban a 16-ik és 30-ik hadosztály 12 új zászlóalja megújította, melyek ostromlétrákkal voltak ellátva és a legnagyobb bravourral egyenesen az árkoknak tartottak ; három oldalról estek neki a redoutenak, és 4*/4 órakor csakugyan behatoltak belsejébe. De a törökök ismétlő fegyvereinek körében nem maradhatott meg élő ember. A támadók százanként estek el néhány lépésnyi területen, és 4 óra 52 perckor az élve maradottak visszavonultak, lassan de becsülettel. A románok ugyanakkor a czár szemei előtt háromszor támadták meg a Griviczánál leginkább előtérben álló középső redouteot, de mindanynyiszor visszaverettek. Ostromlétrákkal ellátott osztályaik az árok contreescarpeján az utolsó tisztig és emberig elestek. Délután 5 órakor a támadás az egész vonalon vissza volt verve. Csak kevés tartalék maradott érintetlenül. Én 5 óra 20 perczkor hagytam el a csatatért, miután a déli oldal ellen intézett rohamokat egy födött árokból végig néztem. A „Daily News“ tudósítása lényegében megegyez a fennebbi sürgönynyel. Ez is csak sikertelen és veszteséges támadások hosszú soráról beszél. Da ez a tudósító a balszárnyon volt, hol a sztra köd részben akadályozta az áttekintést. A „Times“ tudósítója igy folytatja! A czár tegnap este 101 * * *, órakor visszatért Radisevoba. Ma napkeltekor ide jött egyik hadsegéde ide Csenziskan kirgiz esredes azzal a jelentéssel, hogy tegnap este 7 órakor két uj dandár a kinyúló középső redouteot állítólag elfoglalta. Ha ez igaz (én magától a hadsegédtől hallottam), ez egészen megváltoztatja a helyzetet. De a következő támadásokhoz mindenesetre futóárkokkal kell hozzáfogni, mert az oroszok utolsó tartalékaikat is fölhasználták. Az archangeli ezred legjobban kitűnt, ezredese Schmettler elesett, midőn a zászlót saját kezével tűzte a sánczra. Az említett redoute részben uralkodik a többi positiók fölött, és némi sánczolással támaszponttá lehet átalakítani a többiek ellen való támadásban, tudósító a tűzben volt oroszok és románok számát 57,000-re, a törökökét pedig 50—70,000-re teszi. Az oroszok vitézségét a legkitűnőbbnek mondja, de azok vezényletét élesen bírálja. Az bizonyos, hogy a gyalogság nem tette magáévá a németek taktikáját, mert a segítő csapatok sőt még a tartalékok is azonnal a csatasorba vezettetnek, ahelyett, hogy a támadást megújítanák vagy a visszavonulást védenék. A tüzérség alkalmazását is nagyon hiányosnak mondja. Az orosz gárda 14 nap alatt fog megérkezni. A turbesiek ér be oroszok. Gladstone úr legutóbbi hawardeni beszédében a „cserkeszeknek nevezett emberfajtáról“ azt mondta, hogy ezernyi elbeszélést hallott a cserkeszek kegyetlenségeiről, de egyetlen példáját sem hallotta azon nyomorultak szelídségéről és emberiességéről, a kiket cserkeszeknek neveznek, s kiknek nevét örök gyalázat fogja érni. — P. Winn Knight angol parliamenti tag, ki hét hónapot töltött a cserkeszek közt, mielőtt oroszigába kerültek s igy „jobban ismeri a cserkeszeket, mint Gladstone ur“, a következőket írja a cserkeszek védelmére. Bátor, hazafias és szelíd népnek ismertem őket. Nem voltak nomádok, hanem megtelepedett földművelő nép. Nem láttam bennök nyomát a velökszületett kegyetlenségnek, mely a vadakban állítólag megvan, s mely igen erősen feltűnik déli Európa néhány keresztyén népességében. Alantasaikkal, családjaikkal, rabszolgáikkal (általában orosz vagy lengyel szökevények), lovaikkal, sőt mondhatom vendégeikkel is, szívesen és szelíden bánnak. A szökevények iránt tanúsított majdnem lovagias nyájasságról és részvétről oly példákat láttam, minőket csak ritkán tapasztalhatni a keresztyének közt. Kegyetlenek, a cserkeszek (amint én ismertem őket) bizonynyal nem voltak. Rablók igenis voltak, alyon értelemben, mint az angol és skót partlakók (beleértve számos legnagyobb családunk őseit) rablók voltak néhány nemzedékkel ezelőtt. Azon hét hónap alatt, hogy Cserkeszföldön voltam s utazásomban, midőn holmiimat számtalan helyen rakosgatták kis be a benszülött cselédek, soha legcsekélyebb holmimat sem lopták el. Az oroszok iránti érzelmek spártai volt. Egy öreg embernél laktam, ki négy fiát az oroszok elleni harciban vesztette el. Nem sajnálta őket, s ugyanazon halált kívánta magának. Ha az a nemes és lovagias faj, melyet én a Kaukázusban megismertem, azóta oly nyomorulttá lett, mint Gladstone úr mondja, — ki felelős ezért ? Minő leczkét tanultak azóta? s kitől tanulták? Azok a cserkeszek, kiket a russophilek úgy átkoztak, örökre száműzvék szülőföldjükről. Az oroszok elvettek tőlök mindent, ami az életet kívánatossá teheti. Elrabolták mindenüket, házukat, földjüket, vagyonokat, családjukat, hazájukat. A törökök oltalmukba fogadták őket, betelepítették, s most a cserkesz lovasok ingyen szolgálnak a török hadseregben, — nélkülök alig volna a törököknek lovassága. A russophilek talán éppen ezért haragusznak rájuk. Szerencse talán a világra, hogy a cserkesz nyelv sohasem ment át írásba, mert akkor borzasztó dolgokat hallhatnánk az oroszok pokoli működéséről, mielőtt szegény áldozataikat hazájukból elűzték. Schuyler és Burnaby egybehangzó elbeszéléseiből azonban gondolhatjuk, hogy milyenek lehettek e mészárlások, midőn Kaufmann tábornok általánosan kiadta pusztító csapatainak e rendeletet, hogy a jomudi tatárokat és családjaikat teljesen irtsák ki tűzhelyeikkel és vagyonukkal együtt. „Öljétek meg mind !“ ezt ismételték mindenütt a tiszteknek Khiva előtt, a kaukázusi hadseregnek. „Ne kíméljetek se nemet, se kort Öljétek meg mind!“ — „úgy fogunk ter.u.“ — volt a fetele. Ha a szegény hontalanok, miután ezen öldökléstől megmenekedtek, vadságukat a szent Oroszországtól tanulták. Ha az orosz leczke: „Öljétek meg mind !“ épp oly mélyen bevésődött a cserkeszek szivébe, mint Kauffmann tisztjeibe, gáncsolhatjuk őket azért? Férfit, nőt és az anya keblén nyugvó csecsemőt leöldöstetni látván a czár és tábornokai parancsára, csodálhatjuk-e, ha ezen emberek, „őrültek az élet történetétől“, boszút állnak pusztítóikon ? Tudnunk kell, hogy e cserkeszek Bulgáriába vannak telepítve, s hogy így saját tapasztalatukból ismerték a bolgár összeesküvést, melyet Oroszország szított az összes muzulmánok kiirtására, shogy tudják azt is, mikép az orosz invasió czélja az, hogy őket kiűzzék új hónukból, s birtokaikat úgy elfoglalják, mint mikor a Cserkeszföldről elűzték őket. Egy tekintetben megegyezem Gladstone úrral : nem hiszek minden hírben, melyet a törökországi eseményekről hallunk. Ő nem hisz a török kormánynak, az angol nagyköveteknek, az angol conzuloknak, bár jó részüket ő maga nevezte ki. Én pedig bátorkodom nem hinni mindazon íróknak és szónokoknak, kik „örökös gyalázattól“ akarván megóvni e kegyetlen háború valódi szerzőit, a borzalmak nagyobb részét szegény barátaimra a cserkeszekre fogják. Az orosz egészségügyi szolgálat. Hogy az oroszok mily „humánus“ ápolásban részesítik saját sebesültjeiket, erről így ír a „Birzevija Vjedomoszti“ karkovi levelezője. Várjon még sokáig kell-e elnéznünk azoknak a nyomorultaknak gyalázatos visszaéléseit, kik kötelezték magukat, hogy védelemben és segélyben részesítik vitéz katonáinkat, és most a helyett azok egészségének és életének árán gazdagodnak? A becsületes ember nagyobb szánalommal viseltetik az állatok iránt, mint a mi egészségügyi hameink vezetői a sebesültek iránt, a szlávok szent ügyének szerencsétlen harczosai iránt. A tények alapján már töbször bebizonyítottam, hogy nálunk erkölcsi tekintetben is mennyire sülyedtek még azok is, kik általános bizalomban részesülnek. Ezelőtt néhány nappal egy ide érkezett sebesült szállítmányt tekintettem meg. Látására a borzalom érzelme fogott el. A train 345 sebesültet hozott, de mily szánalmas és szívszaggató állapotban. A szerencsétlenek közönséges teherkocsikon jöttek, összeszorítva mint a heringek. Ezek a vagyonok egészséges emberek szállítására sem voltak legkevésbbé sem alkalmasak, de még baromszállításra sem voltak czélszerűleg berendezve , már azért sem, mert egyiken sem volt ablak vagy valami nyílás, melyen a levegő behatolhatott volna. A sebesültek a piszkos, a hal és hús bűze által megfertőztetetett vagyonok padlóján feküdtek teljes sötétségben. Mint szemtanú állíthatom, hogy az egész vonaton nem volt egyetlen vánkos, egyetlen takaró, sőt egy maréknyi szalma sem. Vízben végképen szükséget szenvedtek. Ha a sebesültek a fájdalomtól és szomjúságtól még oly meghatóan jajgattak is, senki adhatott vagy akart adni nekik egy korty vizet. Ez az utazás négy nap és éjjel tartott; az éjek hűvösek voltak, s a szerencsétlenek takaró nélkül feküdtek. Az egész utazás alatt egyetlen egyszer sem kaptak meleg ételt, roszabbul táplálták őket mint a kutyákat. Lehet-e csodálni, ha minden hetedik meghalt útközben ? Útközben a holttesteket kidobták! Az ázsiai harctérről pedig a „Kaukáz“ tudósítója írja, hogy Oczenczka (Poti) környékén az elesett orosz katonák holttestei még most is a mezőn hevernek. A ruhamaradványok után könnyen fel lehetett ismerni, hogy az akalcziki ezredhez tartoztak. Nagymennyiségű csonton kívül mintegy 30 még nem egészen elrothadt holttestet talált ott a „Kaukáz“ tudósítója, melyeken a sakálok éledtek. TÁVIRATOK A HÁBORÚRÓL Nikápoly, szept. 15. (Eredeti távirat) A „JKT. fr. Presse“ jelentése: A® oroszok a két csatanapon l®,600, a románok 2600 embert vesztettek. A már elfoglalt Grivicza-redouteot föl kellett adniok. Kedden háromszor, 10, 2 és 5 órakor volt roham, s a® utolsónál a katonák már megtagadták az előremenést, s a tis®teknek revolverrel kellett őket kényszeríteni. A szisztovai hidat Jískápolyba viszik át. Belgrád, szept. 15. (Eredeti távirat) A békekötés alkalmával elbocsátott osztrák tisztek tegnap ismét szerb szolgálatba léptek. A behívott csapatokat legnagyobb részt a Timokhoz küldik. Tegnapelőtt négy zászlóalj érkezett Anatóliából Nisbe , még több erősítést is jelentettek be. Kladovába Berdán-fegyverek érkeztek Oroszországból. Bécs szept. 15. (Eredeti távirat.) Itt általános feltűnést okoz az oroszbarát sajtó hirtelen fordulata, mely Vrbiczából azt jelentvén, hogy az oroszok fölhagytak a Plevna elleni offensívával, hozzáteszi: Az orosz actio élhetetlensége most már tagadhatatlan, és kérdés, hogy az érkező erősítés fog e változtathatni a dolgok állásán. A legutóbbi orosz vereségben kitűnik az orosz taktikusok nehézkessége és tervtelensége, mit csak stratégiai tulajdonságaik egyenlőtlensége múl felül. E sajtó elismert félhivatalosságánál fogva azon vélemény uralkodik,hogy az irányadó körökben a hangulat megváltozott. London, szept. 15. (Eredeti távirat) A „Daily Telegr.“-nak jelentik Sumlából, hogy Ozmán pasa pénteken este megtámadta az oroszokat Dubnikban, ahol elsánczolva voltak, hogy közlekedését elvágják. Az oroszok megverettek s több ezer embert és 9 ágyút vesztettek. — A Sipka-szorosból jelentik péntekről: Tegnap a törökök szétrombolták az út fölötti sziklákon lévő orosz ütegeket. A török mozsarak egész éjjel tüzeltek s megakadályozták a kijavítást; két orosz lőszer-depót felrobbant; végre az oroszok egy időre abbahagyták a tüzelést. London, szept. 15. (Eredeti távirat.) A „Daily News“-nak jelentik: Az oroszok a Szkobeleff által elfoglalt és a törökök által visszafoglalt redouteokban kilencz ágyút ejtettek zsákmányul. Szkobeleff ismételten kért erősítést, de Leviczky tábornok azt megtagadta mint állítólag fölöslegest. Krudener végre odaküldte egy ezred maradványait , mely 1000 emberre olvadt le és harczképtelen volt; egy másik, a főhadiszállásról küldött ezred pedig már a visszavonuláskor jött. Ezen redoute elvesztése az oroszokra nézve végzetes, mivel e nélkül és további erősítések nélkül az offensivát nem kezdhetik újra. Az oroszok tartják még a griviczai redouteot, mely a török ágyuknak igen ki van téve. Konstantinápoly, szept. 15. Este. Ifflehemed Ali pasa jelenti mai kelettel. Tegnap az oroszoknak 22 zászlóalj gyalogságból, 3 ezred lovasságból és 65 ágyúból álló haderejük bevezetett és Szinánba (Szinánkiöj, a Banyicska Lom patak mellett, Kacselyero átellenében) vettetett vissza. A török hadoszlop csak 12 zászlóaljból állott, melyekhez azután még 6 zászlóalj csatlakozott. BéCS, szept. 15. A »Pol. Corr.“-nek jelentik Bukarestből e hó 15-ikéről. Szkobeleff tábornok, midőn az azelőtt való napon elfoglalt redouteot hat órai küzdelem után föl kellett adnia, elvesztette embereinek felerészét 3 ágyúval együtt. A törökök által szorongattatva, ismételten hasztalanul kért segítséget, melyet a vezérkar másodfőnöke, Leviczky tábornok megtagadott; végre megérkezett a hozzáküldött erősítés, de már későn. A griviczai főredoute az oroszok és románok kezeiben van, kik megerősítették benne magukat. Plevna bombázását folytatják. A románok összes vesztesége az utóbbi harcban 1500 halott és sebesült. Bécs, szept. 15. A „Pol. Corr.“-nek jelentik Belgrádból szept. 15-től. Hivatalos nyilatkozat szerint a konstantinápolyi szerb ágens eddig nem kapott utasítást, hogy a diplomatiai összeköttetést szüntesse meg ; további rendeletig Konstantinápolyban tett reclamátia következtében a törökök kiürítették Bujukliagát. A topcsideri táborból minden csapat a határhoz ment. Konstantinápoly, szept. 15. Mehemed Ali pasa folytatja előnyomulását. Mehemed Rusdh pasa volt nagyvezír komolyan beteg. Berlin, szept. 15. A külföldi lapok azon jelentéseivel szemben, hogy a német kormány befolyást gyakorolt Romániának és Szerbiának az actióba való lépésére, a „National Zeitung“ kijelenti, hogy mindezen ráfogások teljességgel és minden tekintetben valótlanok. A német kormány semminemű befolyásolásra nem adta magát, sem Romániában, sem Szerbiában, ez államok legutóbbi elhatározásának értelmében, s legcsekélyebb része sincs ezen államok lépésében s az ez iránt netalán folyt bárminő tárgyalásokban. Bécs, szept. 15. A „Politische Correspondenz“ közli a szept. 4 -i görög jegyzék szövegét, mely válasz volt Lord Derby jegyzékére. Konstantinápoly, szept. 15. A lapok tudósításai szerint a keddi plevnai harcban a visszavetett románok több ágyút hagytak hátra. Az Orkaniébe vezető út még Ozmán pasa birtokában van. Bécs, szept. 15. A „Pol. Corr.“ következő bukaresti hivatalos táviratot közöl: A plevnai utóbbi harcz után a románok kitűzték a parancsnoki parlamentaire-zászlót, és egy csapatosztályt a csatatérre küldtek az elesett románok fölszedésére, a törökök azonban rálőttek a vöröskeresztes egészségügyi tisztekre s kettőt megsebesítettek. EGYÉB TÁVIRATOK TAtrafired, szept. 15. (Az „Ellenőr“ eredeti távirata.) Időjárásunk kedvező. Kirándulások és vadászatok naponta rendeztetnek. Távirda-állomásunk szeptember végéig forgalomban lesz. A Káárolyi és Wenckheim grófok kellemesen időznek itt. Zágráb, szept. 15. A tartománygyűlésben az uzsoratörvényt, Derencsin osztályfőnök és Vidrics előadó fényes védelme után, az általános vitában, 34 szavazattal 11 ellenében elfogadták. Azután a fiumei eset ügyében, miután a bán kijelentette, hogy a vizsgálatot már megkezdették, Folnegovics indítványát egyhangúlag elfogadták, hogy a jelentés bevárandó. Az uzsoratörvény fölött holnap folytatják a részleges vitát. Bécs, szept. 15. Párisból jelentik a „Pol. Corr.“-nek. A közelgő választások daczára, tekintettel az itteni tőzsde hangulatára az osztrák értékek iránt, az illető körökben elhatározták a magyar aranyrente kibocsátását október hó első felében. Bécs, szept. 5. A kiegyezési bizottság megkezdette a bankstatutum részleges vitáját. A czim fölött, váljon Banktársaság vagy Bank legyen-e, vita fejlődött ki, ennek folyamában a pénzügyminiszter kijelentette, hogy a magyar pénzügyminiszter ragaszkodik a Banktársaság -cziméinek megtartásához. Az első czikk Szum). módosításával fogadtatott el, melyben elmondatik, hogy mivé alakult át a nemzeti bank, különben a comité szövegezése és így a „Rawk“ czímet fogadták el. A 2. czikkhez indítványozza Klinkosch, hogy azon esetben, ha a bank vonakodnék a fiókokat fölállítani, az osztrák-magyar kormány határozzon. A hosszas vita alatt több indítványt tettek, a czikket végre a bizottság szövegezése szerint fogadták el, Klinkosch függeléke elvettetett. A 4. czikknek megvitatása fölfüggesztetik, mert a bank tőkéjének reductióját fontolóra kell venni, ámbár Herbst úgy vélekedik, hogy a részvénytőkének inkább fölemelése lenne elhatározandó. Az 5. czikket a bizottság szövegezése szerint hat, és a magyar szöveg értelmében való módosítással 7 szavazattal fogadták el. (?) Athén, szept. 15. Kanarisz tengernagy éjfélkor gutaütésben meghalt. Hírlik, hogy a királyi pár jelen lesz a temetésen. Nehéz miniszterválság van ; a minisztérium valószínűleg ideiglenesen megmarad a képviselőház megnyitásáig, mely hamar össze fog hivatni. Páris, szept. 15. Egy officiosus jegyzék szerint a választások véglegesen jövő hó 14-kére tűzettek ki. A király Czegléden. (Saját külön tudósítónktól) Czegléd, szeptember 15. A tegnapi udvari ebédre a király ismét gyalog ment lakásából az ebédlő helyiséghez; útjában sorfalat képezett az éljenző közönség, mely ott is maradt másfél óráig türelmesen várva vissza uralkodóját. Ebéd után ő felsége Lipót bajor herczeggel ennek lakására, Gubányi Mihály ur házához hajtatott, hol bemutatta magának a háziasszonyt, kivel beszélgetett és gyermekeinek ajándékokat küldetett. Kis fél óra múlva lakására tért, — az utczát, melyben a főtiszti lak van, este is kivilágították. Az udvari iroda útján tegnap vette át a polgármester a király ajándékaként küldött 1000 forintot, melyből 250 frt a helybeli kisdedóvó-egyesületet, 250 frt pedig a városi kórházat illető rendelet szerint, a fennmaradó 500 frt pedig a szegények közt kiosztandó. Egy Borsos nevű szegény dinnyetermelőt, ki a királynak egy jó kivánatokkal kiczifrázott görögdinnyével akart kedveskedni, két db aranynyal jutalmaztatott meg ő felsége. Az egyszerű ember úgy köszönte meg: „bárcsak több ilyen dinnyém teremne!“ ő felsége a szokott időben ma reggel ismét a gyakorlatokra lovagolt, honnan többé nem is tért vissza a városba, hanem a vasúthoz hajtatott. 10 óra után mozsárlövések jelezték, hogy a király elutazik. A király Vala-kor érkezett a pályaudvarhoz teljes kíséretével, hol megszállván a többiektől Wenckheim miniszter, Edelsheim-Gyulay, Mendel szárnysegéd és Thurx-Thanis kíséretében az udvari vagyonba szállt a nép lelkesült éljenei között. A vonat 11 óra 47 perczkor távozott, hátrahagyva a kedves emlékeket, melyet a király itt tartózkodása keltett. 2 órakor ment el a másik különvonat, melyen a bajor főherczeg, a többi katonai előkelőségek, a különböző nemzetiségű attaebék utaztak el, kik közül a török a muszkával ült egy kocsiban, de ez még csak előmozdította, hogy a kintlevő tömeg a törököt elinduláskor lelkesülten megéljenezte, sőt még a vonat hátsó részében ülő szolgáját is „csokiasa“ kiáltásokkal üdvözölte. Albrecht főherczeg, ki ma ebédet ad, melyre az alantas tisztek és a polgármester hivatalos, holnap utazik el.