Ellenőr, 1877. október (9. évfolyam, 402-459. szám)

1877-10-09 / 417. szám

Budapest, október 8. Budapest, október 8. A holnapi nap nevezetes dátum lesz­énzügyi regeneratiónk történetében, mert a holnapi nappal szakítunk a függő adóssá­rendszerével. Nem zálogra, nem rövid i­atra kötünk ezentúl kölcsönt, hanem ar­szág hitelére és életképességére. Minden jel arra mutat, hogy az első ípés sikerülni fog, s ha sikerül, akkor a viszonyok kedvezésével keresztül vihetjük összes adósságaink conversióját. Mind a kül­földi, mind a hazai közönség bizalmat nyer, látva törekvéseink komolyságát. Nem tudha­juk még ma, hogy a kül­föld mennyit ír alá, bár a hirek kedvezők s az aláírás sikerét már biztositottnak te­kinthetjük, de hogy itthon az érdeklődés nagyobb, mint a milyennek gon­dolták, azt a lapok tudósításaiból láthatja a közönség. A szó nem hangzott el a pusztában. Egy­letek, intézetek és magánosok vetekedve írnak alá. A takarékpénztárak, melyek közremű­ködését hangsúlyozták, elismerésre méltó buzgalmat fejtenek ki úgy a fővárosban, mint a vidéken. Maguk vállalkoztak aláíró helyekül, s a vidéki takarékpénztárak kö­zött találunk százezres aláírásokat is. Nem azt nézik, hogy betéteik a nagy­közönség­nek az aláírásban való részvétele által pil­lanatra talán megapadnak, hanem csak azt, hogy a nemzeti vagyonosodás alapját vet­jük meg, ha a fentéből minél többet he­lyezünk el itthon, s ez aztán kedvező ha­tással lesz idő folytán közgazdasági életünk minden tényezőjére. Hasonló az aláírási buzgalom az egy­letek részéről. Majd minden magyarországi vasút nyugdíjintézete az aláírók között van. A zsidó hitközség pedig elhatározta, hogy nem magyar értékpapírjait magyar rentére cseréli ki. A főpapok közül is találunk aláírókat, de még­­ csak kettőt. Reméljük, hogy holnapra számuk megszaporodik, s a káp­talanok és más egyházi testületek sem ma­radnak el. Olyan dolog ez, hogy a hazafias in­­tenziót egyesíteni lehet a haszonnal, mert hiszen a rente tisztességes és biztos kama­tot hoz. Mikor az egyleti és társadalmi körökben ilyen érdeklődést tapasztalunk, lehetetlen, hogy éppen az egyházi körök maradjanak el, s indifferentismust tanúsít­sanak úgy hazafiság, mint saját érdekeik józan felfogása tekintetében. Holnapra csak a főváros közönségéhez intézhetjük szavunkat. Megteszszük még egyszer. Holnap este már talán az ered­ménynyel számolunk, írjanak alá minél többen. A két hó­nap alatt apróbb részletekben lefizetendő száz forintot megbírja az is, a­ki szerény körülménye­k között él, ha különben a ta­karékosságnak barátja Az a száz forint maga mellé fogja vonzani a fiókba a töb­­jit. A­ki egyszer rálépett a takarékosság útjára, az ritkán hagyja azt el. A rente-aláírás sikere mindnyájunk si­kere lesz. A­ki csak teheti, vegye kezébe a ti­zenkét forintot, s fáradjon el vele a hitel­bankhoz, a biztosító társasághoz, a földhi­telintézethez vagy a takarékpénztárhoz­ ír­jon alá, s fáradságát nemcsak hét és fél perczent fogja jutalmazni, hanem az az ön­tudat is, hogy azok közé tartozik, kik nem viseltetnek kevés­bb bizalommal az ország iránt, mint a külföld. A« orazÁszgyülési szabad«! a p&rt folyó hó l6 én, mrrden d­élután 6 órakor értekezletet tart. Tárgya : a szeszadó törvényjavaslat. Az országgyűlési szabad­elvű párt ma d­­u 6 órakor tar­­t értekezletet Szontagh Pál elnök meg nyitván, folytathatott a bagatell törvényjavaslat részletes tárgyalása. A tárgyalás az 57-ik §-on kezdődött, s a­­javaslat végig tárgyaltatván, a 62-ik §-hoz beadott különvélemény mellőzésével, némely csekélyebb módosítással, részleteiben is elfogadtatott. Végül elnök kimondja, hogy a szeszadó­­ja­vaslat tárgyalása a holnapután tartandó értekezlet na­­pirendjére tűzetik ki, s ezzel az értekezlet el­oszlott. Andrássy Gyula gróf holnap szabadságra megy, mely, ha a körülmények engedik, néhány­­etre fog terjedni. Andrássy ugyanis novemberig szándékozik magyarországi jószágain maradni, honnan a deczemberben tartandó delegátió-ülésekre való előkészületek végett visszatér Bécsbe. Trefort miniszter úr tegnap Bécsből Pozsonyba utazott, honnét holnap visszatér. A budapesti összekötő vasút nem fog e hó 12-én megnyittatni. E napon fölülvizsgálat lesz; a meg­nyitás ünnepélye néhány nappal később fog meg­tartatni. Mint a „Bad. Corr.“-nek Bécsből sürgönyzik, nem eredményezett az osztrák-magyar német vám­­értekezet mai több órai tanácskozása sem sikeres transactiót. Ha ez még 2—3 napig így eltart, dideg más mód, mint a tárgyalásokat véglegesen megszakítani, miután további halogatás lehetetlen. Új engedményeket sem tehet a kormány, mert bi­zonyos vámtételek iránt úgyszólván lekötötte magát. Isty például csak egyet említve, nem lehet a börványok szándékba vett emelésétől elállni, mert erre bőriparunknak szüksége van, mint ezt a kormány az osztrák - magyar vámszerződés ja­vaslatához beterjesztett indokolása egészen rész­letesen kifejti. Csalódnak azonban mindazon la­pok, melyek azt hiszik, vagy legalább jelzik, hogy a tárgyalások megszakítása után, a két kor­mány azonnal a törvényhozás eé fogja terjeszteni a régebben megállapított ál­alános, úgynevezett au­tonóm vámtarifát. Erről egyelőre szó sincs. Ha Né­metországgal nem sikerül megegyezni, előáll annak szüksége, hogy a két­ kormány kezdje meg ismét egymással a tárgyalást, mi lesz a teendő és milyen tarifa terjesztessék a törvényhozás elé, mert van most egy régebben megállapított és egy a német vám­tárgyalások alatt egészen megváltozott tarifajavaslat, mely utóbbi azon esetben, ha önálló tarifának terjesz­tetik be, mindenesetre módosítandó. Ha a kormá­nyok egy önálló általános tarifa behozatala iránt megállapodnak, természetesen szó sem lehet arról, hogy Németországgal meghosszabbíttatik a mostani szerződés, akár csak egy évre is, mert ez megdön­­tené az egész tarifát. Csak szen esetben, ha a kiegyezés tárgyában nem lesz más mód, mint egy provisorium megszavazása, lehet Németországgal ezen osztrák-magyar kiegyezési provisorium tarta­mára az 1868-iki német vámszerződést meghosz­­szabbítani. A rente. Az aláírások már ma megindultak. A jelent­kezők oly sűrűn jöttek, hogy el kellett fogadni az aláírásokat, már azért is, mert különben holnap az aláíró helyek személyzete nem győzte volna a munkát, bár e tekintetben ma megtörténtek a szükséges intézkedések. A fővárosi közönség szá­mára még egyszer ismételjük az aláíró helyeket: központi állampénztár (Budán a Mátyás templom mellett), magyar általános hitelbank (az Erzsébet­­téren), első hazai takarékpénztár (a reáliskola ut­­czában), első magyar biztosító társaság (a Duna­­parton), országos központi takarékpénztár (a bé­csi utczában.) Ezeken kívül számos váltóház min­den provisio nélkül közvetíti az aláírást. Az aláíró helyeken kapni az aláíró nyilatko­zatra szolgáló blanquette­ket. A biztosíték minden névértékű 100 arany forint után 12 frt o. o. vagy ezen össegnek megfelelő értékpapír. Az alá­írás lehetőleg még a délelőtt folyamában telje­sítendő. Összegezni az eddigi aláírásokat bajos, mert több az aláíró hely, de nem tévedünk, ha azt ál­lítjuk, hogy a fővárosban ma 6,7 milliót írtak alá. A nagyobb összegű aláírások közül fel kell említenünk­­. Wodianer Albert képviselőét 80,000 Haynald kalocsai érsekét 60,000 írttal, Türr tábor­nokét 25 000 írttal. A nagyobb pénzintézetek aláírásait nem szá­mítva a hitelbanknál délutánig vagy 1.956,400 irtot irt alá 180 fél. Ez összegben foglaltatik a többi között a pápai takarékpénztár 50,000, a tiszai vasút nyugdíjintézete 50,000, a fiumei városi ta­karékpénztár 100,000, a soproni 70,000, a fiumei m. kir. tengerészeti hatóság 30,000, az erdélyi vasút nyugdí­jintézete 25,000, a nyugati vasút nyug­díjintézete 25,000, a keleti vasúté 30,000, a kassa­­oderbergi vasúté 50,000 forinttal. A magyar biz­tosítónál a zsidó hitközség 35,000 forintot írt alá, elhatározván épp oly hazafiasan, mint he­lyesen , hogy nem magyar értékpapírjait ma­gyar rentére váltja fel. Kövessék e példát inté­zetek és magánosok egyaránt. A biztosító társaság az általa aláírt félmillión kívül bejelentett össze­sen 250,000 frtot. A magyar földhitelintézet a sa­ját 500,000 frtos aláírásán kívül 670,000 fit ide­gen aláírást jelentett be estig. Közötte aláírtak: a temesi megyei takarékpénztár 200,000, a pécsi 100,000, az esztergomi keresk. és iparbank 20,000, a szepesváraljai takarékpénztár 10,000, a szepes­­iglói 7500 litot. Az első hazai takarékpénztárnál aláírtak : a külső-szolnok megyei takarékpénztár 4400, az aszódi 1000, a kecskeméti 10,000, a czeglédi 5000, zom­­bori keresk. bank 2000, marosvásárhelyi takarékp. 5000, szabolcsi 1200, bajai 1000 frtot. Ezen kívül magánosok is számosan jelentkeztek délig vagy 100 000 frt erejéig. Az éjszakkeleti vasút hivatal­nokainak nyugdíjintézete 30,000 frtot irt alá. Az or­sz. központi takaratpénztárnál aláírt a marmaros-szi­geti keresk. és iparbank 50,000 frtot. Estig bejelentett a saját 150,000 frtján felül 100,000 forintot. A vidéken hasonló élénk az érdeklődés, így a somogyi takarékpénztár Kaposváron 10,000 frt aláírását határozta el. Szegeden is sok lesz az alá­írás , maga a szeged-csongrádi takarékpénztár 50,000 frtot ír alá. Kedvezők a külföldi hírek is. Berlinben az I. kibocsátású magyar kincstári utalványok igen ke­resettek, s árfolyamunk emelkedett. Londonban ha­sonlókép, de Párisban is kedvező eredményt vár­nak, noha az ottani piac­on kevés a magyar kincs­tári utalvány. Mint utóbb értesülünk, a mai aláírások össze­sen 6.300.000 frtot tesznek. A bolcsmegyei izgalmas megyegyűlésrőől megint kaptunk tudósítást. Minthogy egyrészről magán­értesüléseink, másrészről a közgyűlésről szóló első tudósításunk alapján Bács megye e botrányos ügyé­vel és izgalmas ülésével eleget foglalkoztunk,­­ az új tudósítást mellőzzük. Megemlítjük azonban belőle, hogy az ülés összes izgalmait Mártonfi volt főispán manővereinek tulajdonítja. Különben — írja e levelezőnk — hogy a gyűlés oly zajos volt, ennek egyedüli oka Mártonfi úr, ki magát ördög­nek u­ntatván be, nem csodálkozhatik, ha Lutter módjára P. F. fejéhez ütötte a tenta-tartót, ezt megérdemlette előre is, mert az október 3-diki í­zülés alkalmával arról tett indítványt, hogy miután a főispán a megyeházában két szo­bával többet foglalt el, mint a­mennyiből a fő­spáni lakás áll, tehát a megye közönsége helyeztesse őt azokból ki. Erre a főispán úr csak annyit mondott, hogy igaz, miszerint ő a számvevőhivatal két szobáját elvette, de a he­lyett ő fizet sajátjából a megyeházán kívül 7 szo­bából álló hivatalos helyiséget, úgy­hogy a szám­vevőség, mely leginkább távol lehet a többi hi­vataloktól, most tágas helyiséggel bír. Különben ő könnyű szívvel megválik a két szobától, ha a megye közönsége neki azt parancsolja, úgy hisz­­szük, hogy nem kell tovább időznünk e tárgynál, ha azt mondjuk, hogy Mártonfi úr indítványával magára hagyatott. Az egész gyűlés tartama alatt, Csupor szavai­val élve, volt csakugyan egy kimagasló alak, ki higgadtság, tapintat és lovagias eljárása által min­denkit lekötelezett, és ez volt a főispán Gromon Deszső úr, ki ma különösen beigazolta, hogy Tisza Kálmán benne jó választást tett. Nagy horderejű lesz e gyűlés következmé­nyeiben az alakulandó pártokra nézve, mert míg egyfelől látják a hivatalos téren buzgó és becsü­­­ltes, a társadalmi téren nyájas és leereszkedő főis­pánt, ki a szó nemesebb értelmében democrata, másfelől őrizkedni fog egy oly zászló alá csopor­tosulni, hol a vezért csakis a szenvedély kor­mányozza. ORSZÁGGYŰLÉS. I. A mai országos ülés a „ház méltóságának“ volt szentelve, mihez képest nagyon természetes, hogy az illetlenségeknek tömegesen kellett előfor­dulni. Hiszen az egyszeri huszárkapitány is ká­romkodva tiltotta meg századának a káromkodást. S hogy szakadna magva az ilyen huszárkapitá­nyoknak, míg a szép magyar földön egy talpalat­nyi puszta lesz. S hát a ház nagyobb méltósága okáért, bevették a „hazugság“-ot a parliamenti il­lem által szentesített kifejezések közé; a rendőri intézményt helybenhagyták „aljasának; a „ka­szára kapára“ való hivatkozást pedig parquette­­képes hazafiságnak. Örvendj boldog haza: parliamented méltó­sága helyre van állítva. Hordár nem paczkázik többé ellenzéked mártyrjaival, mióta ily fényesen megbizonyult vala, hogy hordárabb ő náluk úgy se tudna lenni, s a „du jurat“ helyett nem so­kára „du abgregát“-tá nemesül az ismeretes su­perlative.* Igaza van Simonyi Lajos bárónak: minden országnak olyan parliamentje van, a­milyet meg­érdemel. És legkivált olyan ellenzéke. Francziaor­­szágnak van Gambettája, Grévy-je; nekünk Simo­­nyiaink és Hellyeink vannak. Ne féljenek azonban, csak még egy ilyen cause celebre, s az ország re­mélhetőleg meg fogja magát e tekintetben javítani. Mert olyan ellenzéket, mely neki garasos komédiát csináljon a parliamentből, csak mégse érdemel ez az ország. Egyébiránt: lengyen választott népe felett ad­dig is az általános megholdárosulás szelleme. .. A képviselőház ülése október 8-án. (Esti lapunk tudósításának kiegészítése.) Tisza Kálmán miniszterelnök: T. ház! Csak egy pár szóval kívánok reflectálni azokra, a­miket Helfy képviselő úr elmondott. Mielőtt ezt tenném, élőszóval is megjegyzek valamit, a­mit jelentésem­ben is kiemeltem, és ez az, hogy nem magát azon tényt, hogy hordárok csakugyan bementek Helly úr házába, és nem az ebben fekvő hibát akartam és akarom kétségbe vonni; de igenis nemcsak kétségbe vonom, de az illetőknek saját vallomásaik alapján határozottan tagadnom kell, hogy bármely hatósági közegnek is rendeletére történt volna az, hogy Helfy képviselő úr házába a hordárok bementek. Pedig ez a döntő azon kérdésben : szándékoltatott-e sérelem, vagy nem? (ügy van­­ a középen.) A képviselő úr beszél kémrendszerről, felügye­letről. Elmondja, hogy a magyar policzia bizony nem jó. Én nem mondom, hogy a magyar policzia jó, mert nem is lehet jó oly eszközökkel, minek rendelkezésére állanak. De nem olyan rész, és oly kevés belátása még sincs, hogyha valakire felügyel­tetni akar, azt azon kezdje, hogy maga hiúsítsa meg a felügyeletet az­által, hogy tudtára adja az illetőnek, hogy vigyáznak rá. Már ennél a magyar policzia mégis többet ér. Egyébiránt legyen meggyőződve a képviselő úr, hogy van törvény Magyarországon, és van al­kotmány, és van kormány, mely mind a kettőt tisz­teletben tartja. Csak azt kívánhatom, hogy e hazá­nak minden fia úgy óvakodjék törvénytelen tényekbe keveredni, mint amennyire ezt a kormány teszi. (Élénk helyeslés a középen.) Egyébiránt — most már nem a képv­­ár ese­téről, hanem azon általános állításokról beszélve, melyeket ő felhozott — én azt, hogy a kormány bizonyos viszonyok közt kötelességének tarthatja egyes egyénekre felügyelni, megtagadni soha nem fogom. Ezt nemcsak minálunk, ezt minden szabad államban a világon a kormánynak bizonyos ese­tekben szoros és határozott kötelessége, (Helyeslés a középen) és ennek teljesítéséről lemondani nem fog egy kormány sem, mely kötelességét érzi, s ha esetleg a magyar kormány a felügyelést egyes egyénekre gyakorolná is — a­mint fogja gyako­rolni, ha szükségét látná, — azt mondani, hogy akkor kémrendszer van, és nincs törvény és alkot­mány, és ez eljárással szemben a kaszára hivat­kozni, ez egyáltalában nem elfogadható álláspont. (Élénk helyeslés a középen.) Én nem akarok ez ügyről sokat beszélni, de azt mégis kénytelen vagyok a képviselő úr emlé­kezetébe hozni, a­ki önkénytes emigrátiójának (De­­rültség a középen) idejére is hivatkozott, hogy ezen idő alatt is tapasztalhatta szabad államban, Olasz­országban, hogy az, hogy valamely állam szabad állam, nem azt teszi, hogy az állam bárki kedvéért is lemondjon önvédelmi eszközeiről. Emlékezzék vissza az olasz fegyvercsempészetek folytán bezárt olaszokra. Emlékezhetik a képviselő úr ennél na­gyobb, komolyabb esetre is. Minden szabad állam kormányának kötelessége megvédeni a szabad ál­lamot azok ellen, kik törvényeit megsértik, és amely pereztől fogva szabad államnak és szabad állam kormányának lenni azt tenné, hogy amidőn az államnak némely elvetemedett gyermekei titok­ban az állam törvényei ellenére járnak el, azon pereztől fogva csak kettő lehet: absolutismus vagy anarchia; nekem egyik sem kell. (Tetszés a kö­zépen.) Visszatérve magára a fönforgó ügyre, én azt gondolom, hogy nem tehettem egyebet, mint azt, hogy mielőtt jelentést teszek a t. háznak, kihallgat­­tassam azokat, kik felvilágosítást adhattak. Helfy Ignácz : A vádlottakat!­­Tisza Kálmán miniszterelnök: Engedelmet kérek, a képviselő úr előadásában, nem a hordárok voltak a vádlottak, hanem a rendőrség. A hordá­rokat kellett kihallgatni és kihallgattattam épen sa­ját szolgáját is Helfy képviselő úrnak. Ezeknek val­lomásaiból híven állítottam össze a ház 1. elnöké­hez adott jelentésemet, mely csakugyan határozot­tan constatálja, hogy a hatóság részéről azok a hordárok a képviselő úrhoz rendelve nem voltak, hogy tehát mindaz, a­mi a mentelmi jognak a ha­tóság általi megsértésére nézve felhozatott, alapta­lan gyanún alapszik, a­miért is igen kérném a t. házat, hogy napirendre térve, ezen eseményt befeje­zettnek tekintse. Helfy Ignácz személyes kérdésben emelt szót. Simonyi Lajos báró, miután megjegyzése­ket tett a belügyminiszter vizsgálódási apparátusára, azt mondja, hogy a ház egy tagjának megsértése nem pártkérdés, hanem az egész ház kérdése. Nem szándékozik az állam rendőrfőnökét kárhoz­tatni, mert ez sokkal alárendeltebb közeg, hogy­­sem azzal a parl­ament foglalkozzék. Minden körül­mény közt a miniszter felelős mindazokért, a­mik az állam nevében történnek , csak azt az egyet akarja megjegyezni, hogy az államrendőrség főnö­kének személyében változás nem történt, ez ugyanaz, ki az előbbi években volt, s mindamellett azt lehet mondani, hogy előbbi időben, midőn Bittó, Szlávy s ezen urak voltak miniszterelnökök, a­kiket mi a miniszterelnök úrral egyetemben oly sokszor és éle­sen megtámadtunk, ily eljárások nem történtek, mint a­mióta a mű­." Áerelnök úr vezeti a belügyminisz­teri tárczát. (Élénk helyeslés jobb és balfelől.) Előbbi időkben nem történt az, hogy drabantok búj­tak el a kocsiszínben ! (Mozgás.) A miniszterelnök úr, mint belügyminiszter, a rendőrök alkalmazásában éppen nem szerencsés. Azt hiszi, hogy ily eset, hogy egy képviselőház tagja ki legyen téve annak, hogy hozzá hordárok men­jenek, reá felügyeljenek, ily eset csak két helyen történhetik : Budapesten és Krakwinkilben. (Élénk derültség.) Nem hagyhatja megjegyzés nélkül azt, a­mit Helfy Ignácz mondott,­­ hogy t. i. Magyarorszá­gon nincs alkotmány, hanem álalkotmány. Erre nézve az a megjegyzése, hogy az, hogy Magyar­­országban valódi alkotmány legyen vagy f álalkot­mány, az csak a képviselőháztól függ. (Általános élénk helyeslés.) Magában véve senki sem fogja eltagadni azt, hogy a mi történt a botrány, de igazán megvall­va, a miniszterelnöknek a házhoz intézett átiratát ezen botránynál nagyobb botránynak tartja. (Élénk helyeslés.) Mert midőn egy ily eset fordul elő, mi­dőn egy képviselőnek egyéni szabadsága megtá­­madtatik, s a kormány egyszerűen azt mondja, hogy azon közeg részeg volt, s ezzel ki legyen fizetve az egész: ez botrány. (Úgy van !) Azt mondja a miniszterelnök úr, hogy nincs megsértve a képviselői inmunitás, mert Helly ki­lökhette, vagy eltávolíthatta volna a hordárokat, vagy távozhatott volna. Hát oly fogalma van az egyéni szabadságról, hogy ha valakit kilökhetek a házból, már akkor azon tárgy, hogy házamba tolakodtak, az egyéni szabadságot nem sérti meg? Megvallja, hogy azt részéről nem tudja felfogni. (Élénk be­­helyeslés a szélső balon.) Elvárta volna a miniszterelnöktől, hogy azt mondta volna, — a­mit említett is, — hogy a kor­mánynak joga, sőt kötelessége felügyelni, hogy ne történjék az országban semmi államellenes, hogy ne történjék semmi, a­mi sérti azon összeköttetése­ket, melyekben ezen állam más államokkal van, hanem egyszersmind azt mondotta volna, hogy saj­nálja, hogy a háznak egy tagja így megsértetett. Ezt mindenesetre elvárta volna. Egyébiránt a­mi a parl­amentet illeti, erre nézve azt lehet mon­dani, hogy mindenkivel úgy bánnak, a­mint azt megérdemli.­­Hosszas élénk hed­eslés jobb- és bal­felől ; taps.) Tisza Kálmán miniszterelnök és bülügymi­­niszter. T. képviselőház! Csak egyszerűen helyre akarom állítani a dolgot úgy, a­mint az van. Si­monyi Lajos képviselő úr jónak látta elferdíteni mindazt, a­mit én mondottam, vagy jelentettem, mert én soha egy szóval sem mondtam, hogy nem volt helytelen vagy sajnos az, a­mi történt, sőt ha­tározottan azt mondottam, hogy igen, de mondtam másfelől azt, hogy az tűnik ki a vizsgálatból, hogy a rendőrség közegei nem rendelték el ennek elkö­vetését. Már engedelmet kérek, de a mai napra nézve ebben van az, a­mit constatálni kell. Bizonyosan sohasem fogja egy kormány sem, és biztosíthatom a képviselő urat, én legkevésbé fogom helyeselni vagy védeni, ha bárkinek a házába illetéktelenül bemennének ; de engedelmet kérek, azt mondani, hogy a kormány vagy rendőrség — a­mint tet­szik — megsértette a képviselő immunitását, vagy a képviselőház tekintélyét, mert nem akadályozta meg, hogy a hordárok oda bemenjenek : ez a do­lognak minden tekintetben túlhajtása. (Felkiáltások a baloldalon : Simonyi képviselő nem is kívánta ezt.) Engedelmet kérek, Simonyi Lajos képviselő úrnak állítása éppen ezt jelenti. Én hivatkozom je­lentésemre s elvállalom annak minden pontjáért a felelősséget, de nem vállalom el azokért, a­miket Simonyi Lajos képviselő úr rám fogott. Elismerem azt is, hogy utolsó sorban politikai felelősséggel mindig a miniszter tartozik, bár hogy utoljára minden egyes hordár kihágásáért, még ha a rend­őrség használja is, közvetlenül azon egy tényért a minisztert lehessen pelengérre állítani ,,azt sehol a világon nem fogja találni a képviselő úr. (Helyes­lés a középen ) Különben igaza van a képviselő úrnak, a t. ház fog határozni, és bizonynyal a magyar képvi­selőház sohasem fog hasonlítani ahhoz, a­kinek tyúkszemére lehet hágni bocsánatkérés nélkül, de másrészről azt hiszem, hogy a képviselőház mindig maga fogja megítélni, hágtak-e tyúkszemére és nem fogja magát, mint a gyermek, felizgatni engedni. (Helyeslés a középen. Nyugtalanság balfelől.) Apponyi Albert gróf: T- ház ! A szőnye­gen forgó ügyben lehetnek arra nézve különböző vélemények, vájjon az imént felolvasott jelentésből kiderül-e az kétségtelenül, hogy a rendőrségnek egy közege sem követett el hibát és tapintatlansá­got , de arra az egyre nézve, gondolom, nem lehet nézeteltérés, hogy a ház magának s ez­által az or­szág törvényes rendjének,­alkotmányának, hogy úgy mondjam, Európa népei előtti tekintélyének tarto­zik azzal, hogy ezen ügyet igen komolyan tárgyalja. (Helyeslés.) Ez ügy feltűnést okozott nemcsak az ország­ban, hanem az ország határain kívül is. Foglalko­zott ezzel majdnem az összes európai sajtó. Már most kérdem a t. házat, hogy egy ily nagy port felvert ügynél megfelelünk-e azon feladatunknak, hogy a ház tekintélyét helyreállítsuk, illetőleg, — mert sokkal magasabban áll, mintsem ilyen kétes jelentőségű eset által azt megingatni lehessen — annak tekintélyét megóvjuk, hogy ha mi oly jelen­tés alapján, melynek érdemleges tartalma nem egyéb, mint az, hogy egyike azon hordároknak, kik a rendőrségnek ágensei voltak, tényleg részeg volt, a miniszterelnök úrnak óhajtása szerint a na­pirendre térve, ezen ügyet eltemetjük. A t. elnök által beadott jelentés azon ré­szének, mely az illető közegek részegségére vonat­kozik és azon állításukra, hogy ők semminemű hatósági közegtől utasítást nem nyertek, más ta­nuknak vallomásai ellenmondanak, mert míg az egyik hordár azt állítja, hogy hordártársa részeg volt, Helfy képviselő úr és inasa azt mondják, hogy meggyőződtek az ezen egyénekkel való tár­salkodás folytán, hogy azok nem voltak részegek. Én tehát ezek folytán a felolvasott jelentés által a tényt sem földerítettnek, sem tisztába hozottnak nem tekintem. Egyelőre nem vádolok, nem oko­lok senkit, de azon tételből, a­mely, azt gondo­lom, ellenmondásra nem talál, hogy a ház köteles saját tekintélyének szempontjából ezen ügyet ko­molyan tárgyalni, azon további következtetést vo­nom, hogy köteles magának a dolog mibenlétéről alaposabb meggyőződést szerezni, mint az, a­me­­lyet eddig az ellenmondásokat magukban kap­csoló felvilágosítások nyújtanak. Ezen felfogásból kiindulva, azt indítványozom, hogy a felolvasott jelentés csatolmányaival együtt véleményadás vé­gett adassék ki a mentelmi bizottságnak. (Élénk helyeslések.) Tisza Kálmán miniszterelnök : Nem kívánok a dologhoz szólani, csak arra akarom az elnök urat kérni, miután minden oldalról a hordár részeg­ségére történik hivatkozás, méltóztassék azon leve­let felolvastatni, a­melyet hozzá intéztem, a­melyből egyszersmind kitűnik az, hogy épen nem erre fek­tetem a fő­glat. JoSeoffiy Algernon jegyző olvassa a levelet: Méltóságos elnök úr! A képviselőháznak f. hó 3-án tartott ülésében tett ígéretemhez képest, van szerencsém méltóságo­dat értesíteni a Helfy Ignácz képviselő úr házánál f. hó 2-án történtek iránt. Ide mellékelem ezen czélból ./* alatt Batiz­­ Zsigmond főkapitányi segédnek ez idő szerint Jó­­­­zsef Ferencz városi helyettesített alkapitánynak a­­ főkapitányhoz intézett jelentését, .//• alatt a szóban I levő 4 hordár és Pittl János targonczásegyleti el­­­­nök kihallgatásáról szóló jegyzőkönyvet, .///• alatt I a Helfy Ignácz képviselő úr szolgálatában álló­­ Schmidt Lőrincz kihallgatásáról szóló jegyzőköny­vet, .////• alatt végre azon jegyzőkönyvet, mely Bé­res Istvánnal a Schmidt Lőrincz vallomásának egy pontját illetőleg utólagosan felvétetett. Ezen iratokban mutatkozik ugyan eltérés arra nézve, hogy Béres István részeg volt — vágja, nem, és arra nézve, hogy társával együtt ment-e be, Helfy Ignácz képviselő úr házába, vagy az csak később jött utána, de teljesen kiviláglik azokból az, a­mi a fennforgó kérdésre nézve fontossággal bír. Kiviláglik ugyanis, hogy : 1- szer. Arra utasítva, hogy Helfy Ignácz kép­viselő úr házába menjenek, semmiféle hatóság átal nem voltak. 2- szor, hogy semmi hatósági rendeletet vagy jelvényt, a­mely által azt, hogy a hatóság által lennének oda küldve,s igazolták volna, fel nem mu­tattak. 3- szor, hogy mindennek daczára Helfy kép­viselő úr ezen betolakodókat elutasítani meg sem kísértette, sőt azokat leültetvén, borral vendégelte. 4- sz­er, hogy Helfy képviselő úr szabad mo­­zoghatásában s bárhova mehetésében egy perczig is gázolva nem volt, mert hiszen akadálytalanul tá­vozhatott hazulról, a nevezett betolakodók pedig a borozást bevégezve, házából eltávoztak. Azt hiszem, méltóságos elnök úr, hogy ezek­ből eléggé kiviláglik, hogy itt arról, hogy Helfy Ignácz képviselő úr személyes szabadságában s az által­a képviselői mentelmi jog a hatóság által megsértetett vagy megsértetni csak szándékoltatott is volna, még csak szó sem lehet. Valóban sajnálandó, hogy Helfy Ignácz kép­viselő úr, ahelyett, hogy a magukat igazolni nem tudó betolakodókat elutasította, s ha menni nem akartak volna, hatóságilag elutasította volna, leül­tette és borral kínálta meg, azután pedig az így megvendégeltek hibája miatt a hatóságot, mint az ő személyes szabadságának személyében a men­telmi jognak megsértőjét tüntette fel, holott mint a fentebbiekből kitűnik, ami történt, nemcsik nem hatósági rendeletre történt, de sőt abban, hogy az illetők még este 8 óra tájban — saját inasa val­lomása szerint is — eltávozván, arról, hogy lépteit akkor vagy másnap az országházba menetelekor kisérték volna, senki semmit sem tud. Távol legyen tőlem, hogy azon hibát, mely az által elkövettetett, hogy a 2 hordár a képviselő úr házába bement, menteni akarnám, sőt csakis sajnálhatom azt, hogy a képviselő úr a­helyett hogy ellenükben házi jogait megvédte is, rendre­­utasította vagy elutasította volna, leültette, borral megvendégelte őket;­távol van tőlem az is, hogy a rendőrséget fel akarjam menteni azon hiba alól, amelyet elkövetett az által, hogy embereit nem jól választotta meg, mely hiba azonban részben ment­ségét találja abban, hogy a fővárosi rendőrségünk nem rendelkezvén oly sokoldalú kötelességei telje­sítéséhez kellő számú erővel, igen sokszor kény­­telen segítségül venni oly közegeket, amit őset éppen talál ; de igenis kell védenem az igazság ér­dekében azon ellene emelt súlyos vád ellen, mintha ily módon a személyes szabadságot és a képvi­selői mentelmi jogot sértette vagy sérteni akarta volna. Miután ezen vád alaptalanságát maguk a fel­mutatott tények igazolják, csakis egy általános meg­jegyzést kívánok tenni, kimutatására annak, hogy maga a föltevés tisztán rendőri szempontból is ma­gán hordja a hihetetlenség jellegét. Tudva van az mindenki előtt, hogy a rendőrségnek kötelessége feladások eseteiben egyes embereket figyelemmel kísérni, hogy a komolyabb lépések — házmotozás, vagy éppen elfogatás előtt — melyek kellő sza­bályok megbontása mellett hasonlat kötelességévé válhatnak — magának az iránt, van-e azokra kellő ok, meggyőződést szerezhessen. Ugyan lehetséges volna-e ezen kötelessége teljesítésében ezélt érnie, ha azon kezdené, hogy az illetőt az oda küldött egyének által,— de kik sem a motozást nem teljesítenek, sem szabad mozgását nem gátolják — figyelmeztetné, hogy a rendőrség felügyel rá? Azon meggyőződésben zárom levelemet, hogy a fentebbiek meggyőzik méltóságodat arról, hogy az általam is — és­pedig nemcsak kötelességsze­­rűleg — a legnagyobb tiszteletben tartott mentelmi jognak bármi néven nevezett hatóság részéről való megsértéséről, s Helfy Ignácz képviselő úr sze­mélyes szabadságának veszélyeztetéséről szó sem volt, s hogy ezek alapján sikerülni fog méltósá­godnak a n. t. képviselőházat arról, hogy a men­telmi jog a hatóság által meg nem sértetett, sőt megsérteni nem is szándékoltatok,­­meggyőzni, s Helfy Ignácz képviselő urat az iránt, hogy sze­mélyes szabadsága a hatóság által megsértve, vagy csak veszélyeztetve is nem volt, megnyugtatni. Fogadja méltóságod tiszteletem nyilvánítását. Budapesten, 1877. évi október hó 7 én. Mocsáry Lajos oly értelemben hozzájárul Apponyi indítványához, hogy a mentelmi bizottság ejtse meg a kellő vizsgálatot, s tegye meg mindazt, mivel a házszabályok feljogosítják. Ha Helfy rend­őri felügyelet alatt állott, ebben a polgári és egyéni szabadságot áriában, s különösen a képviselői im­munitást látja megsértve. Ha a vizsgálatból kiderül, hogy az ügy az immunitás megsértését foglalja ma­­gában, akkor a ház alaposan dönthet afelett, hogy további lépések szükségesek-e. (Helyeslés.)­ Hans Ivor báró hozzászól az ügyhöz, mert nincs abban személyesen érdekelve, s mert igy el­fogulatlanul szólhat. Ha ezen háznak egyik tagja, vagy ezen háznak joga szenved sérelmet, abból az következik, hogy a ház jogának elégtétel adassék. (Élénk helyeslés.) Ha a kormány elégtételt adott volna erkölcsi­leg, akkor bizonyosan az egész ház abban meg­nyugszik De a kormány nem azt cselekszi, hanem ellenkezőleg egy jelentést kü­ld be, a­melynek egész tendentiája az, hogy elfogadja a dolgot, (Igaz!) mely azt bizonyítja, hogy a kormánynak egyik közege sem hibás, hogy sem a főkapitány, sem semmiféle államközeg nem vétkes. Pedig maga ezen jelentés sem képes tagadni, hogy a rendőrség in­tézkedései forogtak fenn. És ha azután ezen jelen­tésben mindenféle fogásokat látunk, melyekkel nyíl­tan hol részegségre, hol egyéb emberi gyenge­ségre akarják a dolgot tolni, akkor nem hogy a képviselőháznak méltó elégtétel adassék, hanem újabb sérelemmel tetéztetik , azon sérelemmel, hogy ezen háznak a kormány egy oly jelentést ad a mely — bocsánat a szóért — hazudik. (M jobbfelől. Felkiáltások balfelől : Úgy van ! F­enyeg­y Elnök: Remélem, a t. képviselő úr fel fogja világosítani kifejezését. Hass Ivor dr: Úgy értettem, hogy a jelen­tés nézetem szerint valótlanságot tartalmaz. (Mozgás.) Ha azt látjuk, hogy egyrészt tények fordul­nak elő, a mentelmi jognak sérelme ; másrészt azon­­ tény fordul elő, hogy a kormány közegeinek van­­ abban része, és harmadszor azon tény, hogy egy­­ jelentés fekszik előttünk, a­mely ki nem elégítő ,­­ akkor nem tehetek egyebet, minthogy be nem érem azon jelentéssel, hanem csatlakozom Apponyi­t. képv. ur indítványához. (Élénk helyeslés). S Olvastatok Mocsáry említett módosítása,­­ mely következőleg hangzik:

Next