Ellenőr, 1877. október (9. évfolyam, 402-459. szám)
1877-10-09 / 417. szám
Budapest, október 8. Budapest, október 8. A holnapi nap nevezetes dátum leszénzügyi regeneratiónk történetében, mert a holnapi nappal szakítunk a függő adóssárendszerével. Nem zálogra, nem rövid iatra kötünk ezentúl kölcsönt, hanem arszág hitelére és életképességére. Minden jel arra mutat, hogy az első ípés sikerülni fog, s ha sikerül, akkor a viszonyok kedvezésével keresztül vihetjük összes adósságaink conversióját. Mind a külföldi, mind a hazai közönség bizalmat nyer, látva törekvéseink komolyságát. Nem tudhajuk még ma, hogy a külföld mennyit ír alá, bár a hirek kedvezők s az aláírás sikerét már biztositottnak tekinthetjük, de hogy itthon az érdeklődés nagyobb, mint a milyennek gondolták, azt a lapok tudósításaiból láthatja a közönség. A szó nem hangzott el a pusztában. Egyletek, intézetek és magánosok vetekedve írnak alá. A takarékpénztárak, melyek közreműködését hangsúlyozták, elismerésre méltó buzgalmat fejtenek ki úgy a fővárosban, mint a vidéken. Maguk vállalkoztak aláíró helyekül, s a vidéki takarékpénztárak között találunk százezres aláírásokat is. Nem azt nézik, hogy betéteik a nagyközönségnek az aláírásban való részvétele által pillanatra talán megapadnak, hanem csak azt, hogy a nemzeti vagyonosodás alapját vetjük meg, ha a fentéből minél többet helyezünk el itthon, s ez aztán kedvező hatással lesz idő folytán közgazdasági életünk minden tényezőjére. Hasonló az aláírási buzgalom az egyletek részéről. Majd minden magyarországi vasút nyugdíjintézete az aláírók között van. A zsidó hitközség pedig elhatározta, hogy nem magyar értékpapírjait magyar rentére cseréli ki. A főpapok közül is találunk aláírókat, de még csak kettőt. Reméljük, hogy holnapra számuk megszaporodik, s a káptalanok és más egyházi testületek sem maradnak el. Olyan dolog ez, hogy a hazafias intenziót egyesíteni lehet a haszonnal, mert hiszen a rente tisztességes és biztos kamatot hoz. Mikor az egyleti és társadalmi körökben ilyen érdeklődést tapasztalunk, lehetetlen, hogy éppen az egyházi körök maradjanak el, s indifferentismust tanúsítsanak úgy hazafiság, mint saját érdekeik józan felfogása tekintetében. Holnapra csak a főváros közönségéhez intézhetjük szavunkat. Megteszszük még egyszer. Holnap este már talán az eredménynyel számolunk, írjanak alá minél többen. A két hónap alatt apróbb részletekben lefizetendő száz forintot megbírja az is, aki szerény körülmények között él, ha különben a takarékosságnak barátja Az a száz forint maga mellé fogja vonzani a fiókba a töbjit. Aki egyszer rálépett a takarékosság útjára, az ritkán hagyja azt el. A rente-aláírás sikere mindnyájunk sikere lesz. Aki csak teheti, vegye kezébe a tizenkét forintot, s fáradjon el vele a hitelbankhoz, a biztosító társasághoz, a földhitelintézethez vagy a takarékpénztárhoz írjon alá, s fáradságát nemcsak hét és fél perczent fogja jutalmazni, hanem az az öntudat is, hogy azok közé tartozik, kik nem viseltetnek kevésbb bizalommal az ország iránt, mint a külföld. A« orazÁszgyülési szabad«! a p&rt folyó hó l6 én, mrrden délután 6 órakor értekezletet tart. Tárgya : a szeszadó törvényjavaslat. Az országgyűlési szabadelvű párt ma du 6 órakor tart értekezletet Szontagh Pál elnök meg nyitván, folytathatott a bagatell törvényjavaslat részletes tárgyalása. A tárgyalás az 57-ik §-on kezdődött, s ajavaslat végig tárgyaltatván, a 62-ik §-hoz beadott különvélemény mellőzésével, némely csekélyebb módosítással, részleteiben is elfogadtatott. Végül elnök kimondja, hogy a szeszadójavaslat tárgyalása a holnapután tartandó értekezlet napirendjére tűzetik ki, s ezzel az értekezlet eloszlott. Andrássy Gyula gróf holnap szabadságra megy, mely, ha a körülmények engedik, néhányetre fog terjedni. Andrássy ugyanis novemberig szándékozik magyarországi jószágain maradni, honnan a deczemberben tartandó delegátió-ülésekre való előkészületek végett visszatér Bécsbe. Trefort miniszter úr tegnap Bécsből Pozsonyba utazott, honnét holnap visszatér. A budapesti összekötő vasút nem fog e hó 12-én megnyittatni. E napon fölülvizsgálat lesz; a megnyitás ünnepélye néhány nappal később fog megtartatni. Mint a „Bad. Corr.“-nek Bécsből sürgönyzik, nem eredményezett az osztrák-magyar német vámértekezet mai több órai tanácskozása sem sikeres transactiót. Ha ez még 2—3 napig így eltart, dideg más mód, mint a tárgyalásokat véglegesen megszakítani, miután további halogatás lehetetlen. Új engedményeket sem tehet a kormány, mert bizonyos vámtételek iránt úgyszólván lekötötte magát. Isty például csak egyet említve, nem lehet a börványok szándékba vett emelésétől elállni, mert erre bőriparunknak szüksége van, mint ezt a kormány az osztrák - magyar vámszerződés javaslatához beterjesztett indokolása egészen részletesen kifejti. Csalódnak azonban mindazon lapok, melyek azt hiszik, vagy legalább jelzik, hogy a tárgyalások megszakítása után, a két kormány azonnal a törvényhozás eé fogja terjeszteni a régebben megállapított álalános, úgynevezett autonóm vámtarifát. Erről egyelőre szó sincs. Ha Németországgal nem sikerül megegyezni, előáll annak szüksége, hogy a két kormány kezdje meg ismét egymással a tárgyalást, mi lesz a teendő és milyen tarifa terjesztessék a törvényhozás elé, mert van most egy régebben megállapított és egy a német vámtárgyalások alatt egészen megváltozott tarifajavaslat, mely utóbbi azon esetben, ha önálló tarifának terjesztetik be, mindenesetre módosítandó. Ha a kormányok egy önálló általános tarifa behozatala iránt megállapodnak, természetesen szó sem lehet arról, hogy Németországgal meghosszabbíttatik a mostani szerződés, akár csak egy évre is, mert ez megdöntené az egész tarifát. Csak szen esetben, ha a kiegyezés tárgyában nem lesz más mód, mint egy provisorium megszavazása, lehet Németországgal ezen osztrák-magyar kiegyezési provisorium tartamára az 1868-iki német vámszerződést meghoszszabbítani. A rente. Az aláírások már ma megindultak. A jelentkezők oly sűrűn jöttek, hogy el kellett fogadni az aláírásokat, már azért is, mert különben holnap az aláíró helyek személyzete nem győzte volna a munkát, bár e tekintetben ma megtörténtek a szükséges intézkedések. A fővárosi közönség számára még egyszer ismételjük az aláíró helyeket: központi állampénztár (Budán a Mátyás templom mellett), magyar általános hitelbank (az Erzsébettéren), első hazai takarékpénztár (a reáliskola utczában), első magyar biztosító társaság (a Dunaparton), országos központi takarékpénztár (a bécsi utczában.) Ezeken kívül számos váltóház minden provisio nélkül közvetíti az aláírást. Az aláíró helyeken kapni az aláíró nyilatkozatra szolgáló blanquetteket. A biztosíték minden névértékű 100 arany forint után 12 frt o. o. vagy ezen össegnek megfelelő értékpapír. Az aláírás lehetőleg még a délelőtt folyamában teljesítendő. Összegezni az eddigi aláírásokat bajos, mert több az aláíró hely, de nem tévedünk, ha azt állítjuk, hogy a fővárosban ma 6,7 milliót írtak alá. A nagyobb összegű aláírások közül fel kell említenünk. Wodianer Albert képviselőét 80,000 Haynald kalocsai érsekét 60,000 írttal, Türr tábornokét 25 000 írttal. A nagyobb pénzintézetek aláírásait nem számítva a hitelbanknál délutánig vagy 1.956,400 irtot irt alá 180 fél. Ez összegben foglaltatik a többi között a pápai takarékpénztár 50,000, a tiszai vasút nyugdíjintézete 50,000, a fiumei városi takarékpénztár 100,000, a soproni 70,000, a fiumei m. kir. tengerészeti hatóság 30,000, az erdélyi vasút nyugdíjintézete 25,000, a nyugati vasút nyugdíjintézete 25,000, a keleti vasúté 30,000, a kassaoderbergi vasúté 50,000 forinttal. A magyar biztosítónál a zsidó hitközség 35,000 forintot írt alá, elhatározván épp oly hazafiasan, mint helyesen , hogy nem magyar értékpapírjait magyar rentére váltja fel. Kövessék e példát intézetek és magánosok egyaránt. A biztosító társaság az általa aláírt félmillión kívül bejelentett összesen 250,000 frtot. A magyar földhitelintézet a saját 500,000 frtos aláírásán kívül 670,000 fit idegen aláírást jelentett be estig. Közötte aláírtak: a temesi megyei takarékpénztár 200,000, a pécsi 100,000, az esztergomi keresk. és iparbank 20,000, a szepesváraljai takarékpénztár 10,000, a szepesiglói 7500 litot. Az első hazai takarékpénztárnál aláírtak : a külső-szolnok megyei takarékpénztár 4400, az aszódi 1000, a kecskeméti 10,000, a czeglédi 5000, zombori keresk. bank 2000, marosvásárhelyi takarékp. 5000, szabolcsi 1200, bajai 1000 frtot. Ezen kívül magánosok is számosan jelentkeztek délig vagy 100 000 frt erejéig. Az éjszakkeleti vasút hivatalnokainak nyugdíjintézete 30,000 frtot irt alá. Az orsz. központi takaratpénztárnál aláírt a marmaros-szigeti keresk. és iparbank 50,000 frtot. Estig bejelentett a saját 150,000 frtján felül 100,000 forintot. A vidéken hasonló élénk az érdeklődés, így a somogyi takarékpénztár Kaposváron 10,000 frt aláírását határozta el. Szegeden is sok lesz az aláírás , maga a szeged-csongrádi takarékpénztár 50,000 frtot ír alá. Kedvezők a külföldi hírek is. Berlinben az I. kibocsátású magyar kincstári utalványok igen keresettek, s árfolyamunk emelkedett. Londonban hasonlókép, de Párisban is kedvező eredményt várnak, noha az ottani piacon kevés a magyar kincstári utalvány. Mint utóbb értesülünk, a mai aláírások összesen 6.300.000 frtot tesznek. A bolcsmegyei izgalmas megyegyűlésrőől megint kaptunk tudósítást. Minthogy egyrészről magánértesüléseink, másrészről a közgyűlésről szóló első tudósításunk alapján Bács megye e botrányos ügyével és izgalmas ülésével eleget foglalkoztunk, az új tudósítást mellőzzük. Megemlítjük azonban belőle, hogy az ülés összes izgalmait Mártonfi volt főispán manővereinek tulajdonítja. Különben — írja e levelezőnk — hogy a gyűlés oly zajos volt, ennek egyedüli oka Mártonfi úr, ki magát ördögnek untatván be, nem csodálkozhatik, ha Lutter módjára P. F. fejéhez ütötte a tenta-tartót, ezt megérdemlette előre is, mert az október 3-diki ízülés alkalmával arról tett indítványt, hogy miután a főispán a megyeházában két szobával többet foglalt el, mint amennyiből a főspáni lakás áll, tehát a megye közönsége helyeztesse őt azokból ki. Erre a főispán úr csak annyit mondott, hogy igaz, miszerint ő a számvevőhivatal két szobáját elvette, de a helyett ő fizet sajátjából a megyeházán kívül 7 szobából álló hivatalos helyiséget, úgyhogy a számvevőség, mely leginkább távol lehet a többi hivataloktól, most tágas helyiséggel bír. Különben ő könnyű szívvel megválik a két szobától, ha a megye közönsége neki azt parancsolja, úgy hiszszük, hogy nem kell tovább időznünk e tárgynál, ha azt mondjuk, hogy Mártonfi úr indítványával magára hagyatott. Az egész gyűlés tartama alatt, Csupor szavaival élve, volt csakugyan egy kimagasló alak, ki higgadtság, tapintat és lovagias eljárása által mindenkit lekötelezett, és ez volt a főispán Gromon Deszső úr, ki ma különösen beigazolta, hogy Tisza Kálmán benne jó választást tett. Nagy horderejű lesz e gyűlés következményeiben az alakulandó pártokra nézve, mert míg egyfelől látják a hivatalos téren buzgó és becsültes, a társadalmi téren nyájas és leereszkedő főispánt, ki a szó nemesebb értelmében democrata, másfelől őrizkedni fog egy oly zászló alá csoportosulni, hol a vezért csakis a szenvedély kormányozza. ORSZÁGGYŰLÉS. I. A mai országos ülés a „ház méltóságának“ volt szentelve, mihez képest nagyon természetes, hogy az illetlenségeknek tömegesen kellett előfordulni. Hiszen az egyszeri huszárkapitány is káromkodva tiltotta meg századának a káromkodást. S hogy szakadna magva az ilyen huszárkapitányoknak, míg a szép magyar földön egy talpalatnyi puszta lesz. S hát a ház nagyobb méltósága okáért, bevették a „hazugság“-ot a parliamenti illem által szentesített kifejezések közé; a rendőri intézményt helybenhagyták „aljasának; a „kaszára kapára“ való hivatkozást pedig parquetteképes hazafiságnak. Örvendj boldog haza: parliamented méltósága helyre van állítva. Hordár nem paczkázik többé ellenzéked mártyrjaival, mióta ily fényesen megbizonyult vala, hogy hordárabb ő náluk úgy se tudna lenni, s a „du jurat“ helyett nem sokára „du abgregát“-tá nemesül az ismeretes superlative.* Igaza van Simonyi Lajos bárónak: minden országnak olyan parliamentje van, amilyet megérdemel. És legkivált olyan ellenzéke. Francziaországnak van Gambettája, Grévy-je; nekünk Simonyiaink és Hellyeink vannak. Ne féljenek azonban, csak még egy ilyen cause celebre, s az ország remélhetőleg meg fogja magát e tekintetben javítani. Mert olyan ellenzéket, mely neki garasos komédiát csináljon a parliamentből, csak mégse érdemel ez az ország. Egyébiránt: lengyen választott népe felett addig is az általános megholdárosulás szelleme. .. A képviselőház ülése október 8-án. (Esti lapunk tudósításának kiegészítése.) Tisza Kálmán miniszterelnök: T. ház! Csak egy pár szóval kívánok reflectálni azokra, amiket Helfy képviselő úr elmondott. Mielőtt ezt tenném, élőszóval is megjegyzek valamit, amit jelentésemben is kiemeltem, és ez az, hogy nem magát azon tényt, hogy hordárok csakugyan bementek Helly úr házába, és nem az ebben fekvő hibát akartam és akarom kétségbe vonni; de igenis nemcsak kétségbe vonom, de az illetőknek saját vallomásaik alapján határozottan tagadnom kell, hogy bármely hatósági közegnek is rendeletére történt volna az, hogy Helfy képviselő úr házába a hordárok bementek. Pedig ez a döntő azon kérdésben : szándékoltatott-e sérelem, vagy nem? (ügy van a középen.) A képviselő úr beszél kémrendszerről, felügyeletről. Elmondja, hogy a magyar policzia bizony nem jó. Én nem mondom, hogy a magyar policzia jó, mert nem is lehet jó oly eszközökkel, minek rendelkezésére állanak. De nem olyan rész, és oly kevés belátása még sincs, hogyha valakire felügyeltetni akar, azt azon kezdje, hogy maga hiúsítsa meg a felügyeletet azáltal, hogy tudtára adja az illetőnek, hogy vigyáznak rá. Már ennél a magyar policzia mégis többet ér. Egyébiránt legyen meggyőződve a képviselő úr, hogy van törvény Magyarországon, és van alkotmány, és van kormány, mely mind a kettőt tiszteletben tartja. Csak azt kívánhatom, hogy e hazának minden fia úgy óvakodjék törvénytelen tényekbe keveredni, mint amennyire ezt a kormány teszi. (Élénk helyeslés a középen.) Egyébiránt — most már nem a képvár esetéről, hanem azon általános állításokról beszélve, melyeket ő felhozott — én azt, hogy a kormány bizonyos viszonyok közt kötelességének tarthatja egyes egyénekre felügyelni, megtagadni soha nem fogom. Ezt nemcsak minálunk, ezt minden szabad államban a világon a kormánynak bizonyos esetekben szoros és határozott kötelessége, (Helyeslés a középen) és ennek teljesítéséről lemondani nem fog egy kormány sem, mely kötelességét érzi, s ha esetleg a magyar kormány a felügyelést egyes egyénekre gyakorolná is — amint fogja gyakorolni, ha szükségét látná, — azt mondani, hogy akkor kémrendszer van, és nincs törvény és alkotmány, és ez eljárással szemben a kaszára hivatkozni, ez egyáltalában nem elfogadható álláspont. (Élénk helyeslés a középen.) Én nem akarok ez ügyről sokat beszélni, de azt mégis kénytelen vagyok a képviselő úr emlékezetébe hozni, aki önkénytes emigrátiójának (Derültség a középen) idejére is hivatkozott, hogy ezen idő alatt is tapasztalhatta szabad államban, Olaszországban, hogy az, hogy valamely állam szabad állam, nem azt teszi, hogy az állam bárki kedvéért is lemondjon önvédelmi eszközeiről. Emlékezzék vissza az olasz fegyvercsempészetek folytán bezárt olaszokra. Emlékezhetik a képviselő úr ennél nagyobb, komolyabb esetre is. Minden szabad állam kormányának kötelessége megvédeni a szabad államot azok ellen, kik törvényeit megsértik, és amely pereztől fogva szabad államnak és szabad állam kormányának lenni azt tenné, hogy amidőn az államnak némely elvetemedett gyermekei titokban az állam törvényei ellenére járnak el, azon pereztől fogva csak kettő lehet: absolutismus vagy anarchia; nekem egyik sem kell. (Tetszés a középen.) Visszatérve magára a fönforgó ügyre, én azt gondolom, hogy nem tehettem egyebet, mint azt, hogy mielőtt jelentést teszek a t. háznak, kihallgattassam azokat, kik felvilágosítást adhattak. Helfy Ignácz : A vádlottakat!Tisza Kálmán miniszterelnök: Engedelmet kérek, a képviselő úr előadásában, nem a hordárok voltak a vádlottak, hanem a rendőrség. A hordárokat kellett kihallgatni és kihallgattattam épen saját szolgáját is Helfy képviselő úrnak. Ezeknek vallomásaiból híven állítottam össze a ház 1. elnökéhez adott jelentésemet, mely csakugyan határozottan constatálja, hogy a hatóság részéről azok a hordárok a képviselő úrhoz rendelve nem voltak, hogy tehát mindaz, ami a mentelmi jognak a hatóság általi megsértésére nézve felhozatott, alaptalan gyanún alapszik, amiért is igen kérném a t. házat, hogy napirendre térve, ezen eseményt befejezettnek tekintse. Helfy Ignácz személyes kérdésben emelt szót. Simonyi Lajos báró, miután megjegyzéseket tett a belügyminiszter vizsgálódási apparátusára, azt mondja, hogy a ház egy tagjának megsértése nem pártkérdés, hanem az egész ház kérdése. Nem szándékozik az állam rendőrfőnökét kárhoztatni, mert ez sokkal alárendeltebb közeg, hogysem azzal a parlament foglalkozzék. Minden körülmény közt a miniszter felelős mindazokért, amik az állam nevében történnek , csak azt az egyet akarja megjegyezni, hogy az államrendőrség főnökének személyében változás nem történt, ez ugyanaz, ki az előbbi években volt, s mindamellett azt lehet mondani, hogy előbbi időben, midőn Bittó, Szlávy s ezen urak voltak miniszterelnökök, akiket mi a miniszterelnök úrral egyetemben oly sokszor és élesen megtámadtunk, ily eljárások nem történtek, mint amióta a mű." Áerelnök úr vezeti a belügyminiszteri tárczát. (Élénk helyeslés jobb és balfelől.) Előbbi időkben nem történt az, hogy drabantok bújtak el a kocsiszínben ! (Mozgás.) A miniszterelnök úr, mint belügyminiszter, a rendőrök alkalmazásában éppen nem szerencsés. Azt hiszi, hogy ily eset, hogy egy képviselőház tagja ki legyen téve annak, hogy hozzá hordárok menjenek, reá felügyeljenek, ily eset csak két helyen történhetik : Budapesten és Krakwinkilben. (Élénk derültség.) Nem hagyhatja megjegyzés nélkül azt, amit Helfy Ignácz mondott, hogy t. i. Magyarországon nincs alkotmány, hanem álalkotmány. Erre nézve az a megjegyzése, hogy az, hogy Magyarországban valódi alkotmány legyen vagy f álalkotmány, az csak a képviselőháztól függ. (Általános élénk helyeslés.) Magában véve senki sem fogja eltagadni azt, hogy a mi történt a botrány, de igazán megvallva, a miniszterelnöknek a házhoz intézett átiratát ezen botránynál nagyobb botránynak tartja. (Élénk helyeslés.) Mert midőn egy ily eset fordul elő, midőn egy képviselőnek egyéni szabadsága megtámadtatik, s a kormány egyszerűen azt mondja, hogy azon közeg részeg volt, s ezzel ki legyen fizetve az egész: ez botrány. (Úgy van !) Azt mondja a miniszterelnök úr, hogy nincs megsértve a képviselői inmunitás, mert Helly kilökhette, vagy eltávolíthatta volna a hordárokat, vagy távozhatott volna. Hát oly fogalma van az egyéni szabadságról, hogy ha valakit kilökhetek a házból, már akkor azon tárgy, hogy házamba tolakodtak, az egyéni szabadságot nem sérti meg? Megvallja, hogy azt részéről nem tudja felfogni. (Élénk behelyeslés a szélső balon.) Elvárta volna a miniszterelnöktől, hogy azt mondta volna, — amit említett is, — hogy a kormánynak joga, sőt kötelessége felügyelni, hogy ne történjék az országban semmi államellenes, hogy ne történjék semmi, ami sérti azon összeköttetéseket, melyekben ezen állam más államokkal van, hanem egyszersmind azt mondotta volna, hogy sajnálja, hogy a háznak egy tagja így megsértetett. Ezt mindenesetre elvárta volna. Egyébiránt ami a parlamentet illeti, erre nézve azt lehet mondani, hogy mindenkivel úgy bánnak, amint azt megérdemli.Hosszas élénk hedeslés jobb- és balfelől ; taps.) Tisza Kálmán miniszterelnök és bülügyminiszter. T. képviselőház! Csak egyszerűen helyre akarom állítani a dolgot úgy, amint az van. Simonyi Lajos képviselő úr jónak látta elferdíteni mindazt, amit én mondottam, vagy jelentettem, mert én soha egy szóval sem mondtam, hogy nem volt helytelen vagy sajnos az, ami történt, sőt határozottan azt mondottam, hogy igen, de mondtam másfelől azt, hogy az tűnik ki a vizsgálatból, hogy a rendőrség közegei nem rendelték el ennek elkövetését. Már engedelmet kérek, de a mai napra nézve ebben van az, amit constatálni kell. Bizonyosan sohasem fogja egy kormány sem, és biztosíthatom a képviselő urat, én legkevésbé fogom helyeselni vagy védeni, ha bárkinek a házába illetéktelenül bemennének ; de engedelmet kérek, azt mondani, hogy a kormány vagy rendőrség — amint tetszik — megsértette a képviselő immunitását, vagy a képviselőház tekintélyét, mert nem akadályozta meg, hogy a hordárok oda bemenjenek : ez a dolognak minden tekintetben túlhajtása. (Felkiáltások a baloldalon : Simonyi képviselő nem is kívánta ezt.) Engedelmet kérek, Simonyi Lajos képviselő úrnak állítása éppen ezt jelenti. Én hivatkozom jelentésemre s elvállalom annak minden pontjáért a felelősséget, de nem vállalom el azokért, amiket Simonyi Lajos képviselő úr rám fogott. Elismerem azt is, hogy utolsó sorban politikai felelősséggel mindig a miniszter tartozik, bár hogy utoljára minden egyes hordár kihágásáért, még ha a rendőrség használja is, közvetlenül azon egy tényért a minisztert lehessen pelengérre állítani ,,azt sehol a világon nem fogja találni a képviselő úr. (Helyeslés a középen ) Különben igaza van a képviselő úrnak, a t. ház fog határozni, és bizonynyal a magyar képviselőház sohasem fog hasonlítani ahhoz, akinek tyúkszemére lehet hágni bocsánatkérés nélkül, de másrészről azt hiszem, hogy a képviselőház mindig maga fogja megítélni, hágtak-e tyúkszemére és nem fogja magát, mint a gyermek, felizgatni engedni. (Helyeslés a középen. Nyugtalanság balfelől.) Apponyi Albert gróf: T- ház ! A szőnyegen forgó ügyben lehetnek arra nézve különböző vélemények, vájjon az imént felolvasott jelentésből kiderül-e az kétségtelenül, hogy a rendőrségnek egy közege sem követett el hibát és tapintatlanságot , de arra az egyre nézve, gondolom, nem lehet nézeteltérés, hogy a ház magának s ezáltal az ország törvényes rendjének,alkotmányának, hogy úgy mondjam, Európa népei előtti tekintélyének tartozik azzal, hogy ezen ügyet igen komolyan tárgyalja. (Helyeslés.) Ez ügy feltűnést okozott nemcsak az országban, hanem az ország határain kívül is. Foglalkozott ezzel majdnem az összes európai sajtó. Már most kérdem a t. házat, hogy egy ily nagy port felvert ügynél megfelelünk-e azon feladatunknak, hogy a ház tekintélyét helyreállítsuk, illetőleg, — mert sokkal magasabban áll, mintsem ilyen kétes jelentőségű eset által azt megingatni lehessen — annak tekintélyét megóvjuk, hogy ha mi oly jelentés alapján, melynek érdemleges tartalma nem egyéb, mint az, hogy egyike azon hordároknak, kik a rendőrségnek ágensei voltak, tényleg részeg volt, a miniszterelnök úrnak óhajtása szerint a napirendre térve, ezen ügyet eltemetjük. A t. elnök által beadott jelentés azon részének, mely az illető közegek részegségére vonatkozik és azon állításukra, hogy ők semminemű hatósági közegtől utasítást nem nyertek, más tanuknak vallomásai ellenmondanak, mert míg az egyik hordár azt állítja, hogy hordártársa részeg volt, Helfy képviselő úr és inasa azt mondják, hogy meggyőződtek az ezen egyénekkel való társalkodás folytán, hogy azok nem voltak részegek. Én tehát ezek folytán a felolvasott jelentés által a tényt sem földerítettnek, sem tisztába hozottnak nem tekintem. Egyelőre nem vádolok, nem okolok senkit, de azon tételből, amely, azt gondolom, ellenmondásra nem talál, hogy a ház köteles saját tekintélyének szempontjából ezen ügyet komolyan tárgyalni, azon további következtetést vonom, hogy köteles magának a dolog mibenlétéről alaposabb meggyőződést szerezni, mint az, amelyet eddig az ellenmondásokat magukban kapcsoló felvilágosítások nyújtanak. Ezen felfogásból kiindulva, azt indítványozom, hogy a felolvasott jelentés csatolmányaival együtt véleményadás végett adassék ki a mentelmi bizottságnak. (Élénk helyeslések.) Tisza Kálmán miniszterelnök : Nem kívánok a dologhoz szólani, csak arra akarom az elnök urat kérni, miután minden oldalról a hordár részegségére történik hivatkozás, méltóztassék azon levelet felolvastatni, amelyet hozzá intéztem, amelyből egyszersmind kitűnik az, hogy épen nem erre fektetem a főglat. JoSeoffiy Algernon jegyző olvassa a levelet: Méltóságos elnök úr! A képviselőháznak f. hó 3-án tartott ülésében tett ígéretemhez képest, van szerencsém méltóságodat értesíteni a Helfy Ignácz képviselő úr házánál f. hó 2-án történtek iránt. Ide mellékelem ezen czélból ./* alatt Batiz Zsigmond főkapitányi segédnek ez idő szerint József Ferencz városi helyettesített alkapitánynak a főkapitányhoz intézett jelentését, .//• alatt a szóban I levő 4 hordár és Pittl János targonczásegyleti elnök kihallgatásáról szóló jegyzőkönyvet, .///• alatt I a Helfy Ignácz képviselő úr szolgálatában álló Schmidt Lőrincz kihallgatásáról szóló jegyzőkönyvet, .////• alatt végre azon jegyzőkönyvet, mely Béres Istvánnal a Schmidt Lőrincz vallomásának egy pontját illetőleg utólagosan felvétetett. Ezen iratokban mutatkozik ugyan eltérés arra nézve, hogy Béres István részeg volt — vágja, nem, és arra nézve, hogy társával együtt ment-e be, Helfy Ignácz képviselő úr házába, vagy az csak később jött utána, de teljesen kiviláglik azokból az, ami a fennforgó kérdésre nézve fontossággal bír. Kiviláglik ugyanis, hogy : 1- szer. Arra utasítva, hogy Helfy Ignácz képviselő úr házába menjenek, semmiféle hatóság átal nem voltak. 2- szor, hogy semmi hatósági rendeletet vagy jelvényt, amely által azt, hogy a hatóság által lennének oda küldve,s igazolták volna, fel nem mutattak. 3- szor, hogy mindennek daczára Helfy képviselő úr ezen betolakodókat elutasítani meg sem kísértette, sőt azokat leültetvén, borral vendégelte. 4- szer, hogy Helfy képviselő úr szabad mozoghatásában s bárhova mehetésében egy perczig is gázolva nem volt, mert hiszen akadálytalanul távozhatott hazulról, a nevezett betolakodók pedig a borozást bevégezve, házából eltávoztak. Azt hiszem, méltóságos elnök úr, hogy ezekből eléggé kiviláglik, hogy itt arról, hogy Helfy Ignácz képviselő úr személyes szabadságában s az általa képviselői mentelmi jog a hatóság által megsértetett vagy megsértetni csak szándékoltatott is volna, még csak szó sem lehet. Valóban sajnálandó, hogy Helfy Ignácz képviselő úr, ahelyett, hogy a magukat igazolni nem tudó betolakodókat elutasította, s ha menni nem akartak volna, hatóságilag elutasította volna, leültette és borral kínálta meg, azután pedig az így megvendégeltek hibája miatt a hatóságot, mint az ő személyes szabadságának személyében a mentelmi jognak megsértőjét tüntette fel, holott mint a fentebbiekből kitűnik, ami történt, nemcsik nem hatósági rendeletre történt, de sőt abban, hogy az illetők még este 8 óra tájban — saját inasa vallomása szerint is — eltávozván, arról, hogy lépteit akkor vagy másnap az országházba menetelekor kisérték volna, senki semmit sem tud. Távol legyen tőlem, hogy azon hibát, mely az által elkövettetett, hogy a 2 hordár a képviselő úr házába bement, menteni akarnám, sőt csakis sajnálhatom azt, hogy a képviselő úr ahelyett hogy ellenükben házi jogait megvédte is, rendreutasította vagy elutasította volna, leültette, borral megvendégelte őket;távol van tőlem az is, hogy a rendőrséget fel akarjam menteni azon hiba alól, amelyet elkövetett az által, hogy embereit nem jól választotta meg, mely hiba azonban részben mentségét találja abban, hogy a fővárosi rendőrségünk nem rendelkezvén oly sokoldalú kötelességei teljesítéséhez kellő számú erővel, igen sokszor kénytelen segítségül venni oly közegeket, amit őset éppen talál ; de igenis kell védenem az igazság érdekében azon ellene emelt súlyos vád ellen, mintha ily módon a személyes szabadságot és a képviselői mentelmi jogot sértette vagy sérteni akarta volna. Miután ezen vád alaptalanságát maguk a felmutatott tények igazolják, csakis egy általános megjegyzést kívánok tenni, kimutatására annak, hogy maga a föltevés tisztán rendőri szempontból is magán hordja a hihetetlenség jellegét. Tudva van az mindenki előtt, hogy a rendőrségnek kötelessége feladások eseteiben egyes embereket figyelemmel kísérni, hogy a komolyabb lépések — házmotozás, vagy éppen elfogatás előtt — melyek kellő szabályok megbontása mellett hasonlat kötelességévé válhatnak — magának az iránt, van-e azokra kellő ok, meggyőződést szerezhessen. Ugyan lehetséges volna-e ezen kötelessége teljesítésében ezélt érnie, ha azon kezdené, hogy az illetőt az oda küldött egyének által,— de kik sem a motozást nem teljesítenek, sem szabad mozgását nem gátolják — figyelmeztetné, hogy a rendőrség felügyel rá? Azon meggyőződésben zárom levelemet, hogy a fentebbiek meggyőzik méltóságodat arról, hogy az általam is — éspedig nemcsak kötelességszerűleg — a legnagyobb tiszteletben tartott mentelmi jognak bármi néven nevezett hatóság részéről való megsértéséről, s Helfy Ignácz képviselő úr személyes szabadságának veszélyeztetéséről szó sem volt, s hogy ezek alapján sikerülni fog méltóságodnak a n. t. képviselőházat arról, hogy a mentelmi jog a hatóság által meg nem sértetett, sőt megsérteni nem is szándékoltatok,meggyőzni, s Helfy Ignácz képviselő urat az iránt, hogy személyes szabadsága a hatóság által megsértve, vagy csak veszélyeztetve is nem volt, megnyugtatni. Fogadja méltóságod tiszteletem nyilvánítását. Budapesten, 1877. évi október hó 7 én. Mocsáry Lajos oly értelemben hozzájárul Apponyi indítványához, hogy a mentelmi bizottság ejtse meg a kellő vizsgálatot, s tegye meg mindazt, mivel a házszabályok feljogosítják. Ha Helfy rendőri felügyelet alatt állott, ebben a polgári és egyéni szabadságot áriában, s különösen a képviselői immunitást látja megsértve. Ha a vizsgálatból kiderül, hogy az ügy az immunitás megsértését foglalja magában, akkor a ház alaposan dönthet afelett, hogy további lépések szükségesek-e. (Helyeslés.) Hans Ivor báró hozzászól az ügyhöz, mert nincs abban személyesen érdekelve, s mert igy elfogulatlanul szólhat. Ha ezen háznak egyik tagja, vagy ezen háznak joga szenved sérelmet, abból az következik, hogy a ház jogának elégtétel adassék. (Élénk helyeslés.) Ha a kormány elégtételt adott volna erkölcsileg, akkor bizonyosan az egész ház abban megnyugszik De a kormány nem azt cselekszi, hanem ellenkezőleg egy jelentést küld be, amelynek egész tendentiája az, hogy elfogadja a dolgot, (Igaz!) mely azt bizonyítja, hogy a kormánynak egyik közege sem hibás, hogy sem a főkapitány, sem semmiféle államközeg nem vétkes. Pedig maga ezen jelentés sem képes tagadni, hogy a rendőrség intézkedései forogtak fenn. És ha azután ezen jelentésben mindenféle fogásokat látunk, melyekkel nyíltan hol részegségre, hol egyéb emberi gyengeségre akarják a dolgot tolni, akkor nem hogy a képviselőháznak méltó elégtétel adassék, hanem újabb sérelemmel tetéztetik , azon sérelemmel, hogy ezen háznak a kormány egy oly jelentést ad a mely — bocsánat a szóért — hazudik. (M jobbfelől. Felkiáltások balfelől : Úgy van ! Fenyegy Elnök: Remélem, a t. képviselő úr fel fogja világosítani kifejezését. Hass Ivor dr: Úgy értettem, hogy a jelentés nézetem szerint valótlanságot tartalmaz. (Mozgás.) Ha azt látjuk, hogy egyrészt tények fordulnak elő, a mentelmi jognak sérelme ; másrészt azon tény fordul elő, hogy a kormány közegeinek van abban része, és harmadszor azon tény, hogy egy jelentés fekszik előttünk, amely ki nem elégítő , akkor nem tehetek egyebet, minthogy be nem érem azon jelentéssel, hanem csatlakozom Apponyit. képv. ur indítványához. (Élénk helyeslés). S Olvastatok Mocsáry említett módosítása, mely következőleg hangzik: