Ellenőr, 1877. október (9. évfolyam, 402-459. szám)

1877-10-09 / 417. szám

Előfizetési árak: Egész évre . . 20 frt — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr. Félévre . . . 10 . — , Egy hónapra . 1­9­80 „ Egyes szám ára 4 forajezár. (Szerkesztési iroda: (Jfu­daj)esten., nádor-zitczo, 6. szám.. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. (Reggeli feladás: hirdetések felvétele a, Texadóhiv­atalban.­ Budapesten, nádor­ utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában). Továbbá Havas, Laflre & Cie. czégnél Parisban (Place de la Bourse Nr. 8). Hirdetésekért járó díj csakis az „Ellenőr“ kiadó-hivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. Kiadó-hivatal: (Fiazdajpesten, nádor-írt ez a, 6. szám. Ide intézendők az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólal­ó17. szám. Budapest, kedd, október 9.1877. IX. évfolyam. Budapest, október 8. Valóban sajnálatra méltó az eset, mely ma a képviselőház előtt megfordult. Az, már magánál a megindító naivitásu rendőri bon­­homjánál fogva is, mely ez eset előidézője volt; de még inkább azon nyavalygó eről­ködés miatt, melyet e nevetséges eset ér­tékesítésére czélszerűnek ítéltek ellenzékeink. Utolsók legyünk ama siralmas tévedések komédiáját mentegetni, melyet rendőrsé­günk ez egyszer ismét eljátszani méltózta­­tott, a derültséggel vegyes szánalom érzeté­nek maga iránt való ébrentartására. Elis­merjük, hogy ilyen szemenszedett fatali­­tásokra külön kell születni a halandó embernek,­­ még akkor is csak* úgy tel­jesedik be rajta az „égi végzemény*, ha balsorsa egyszersmind a magyarországi rendőrség szervezetébe illeszti. De, hogy e nemzeti malheurt, a­melyre nézve éppen nem értünk egyet Szlávy József­ képvi­selő úrral hogy valami nagy dicsősé­günkre válnék, mert egyátalán nem hódo­lunk a Helfy úr által kifejezett elvnek, hogy a rendőri szolgálat aljas s megalázó volna — de, mondjuk, hogy a nemzeti raal­­heurt valaki sületlen hecczekre akarja ki­zsákmányolni s conclusiókat vonjon le al­kotmányra, jogra, szabadságra oly irányban, minőt a praemisiák egyátalán meg nem en­gednek , az már csak még is több, mint a­mennyi a rendőri baklövés czimén iga­zolható. Senki nálunknál komolyabban nem ve­szi az országos képviselő mentelmi jogát és az egyéni szabadságot. S ha a kettő közül bármelyiknek megsértése, vagy ko­moly zaklatás forog fenn, mely e szabad­ságra vagy jogra árnyékot vet, mindenkor ott leszünk, hol az alkotmányos rend és a parl­ament kiváltság nevében orvoslást és megtorlást fog kiáltani az a közérzület, mely e­ tekintetben alig éberebb és érzéke­nyebb valahol, mint Magyarországon, az ezredéves politikai szabadság hazájában. De éppen azért, mert ily éber és érzékeny ná­lunk ez a közérzület, vétkes könnyelműség ingerlő játékot űzni vele, az egyéni érdek és a párt-necéz kedvéért, mivel ily eljárás­sal lehet azt a megbecsülhetetlen érzüle­tet leghamarább eltompítani, hiszen csak kétszer jöjjön rá, hogy ok nélkül, csak úgy sportból riasztották meg, s harmadikszor a komoly ok iránt is könnyen érzéketlen ma­radhat. És most határozottan egy ilyen sport­tal van dolgunk. Nem ítéljük el érte Helfy képviselő urat; az nagyon emberi dolog, ha valaki abba a kellemes helyzetbe jut, hogy olcsó szerivel a martírium előnyeit hátrányai nélkül megszerezhetni véli, hát biz ott nehéz lehet a csábításnak ellentál­­lani. S a honi politikai viszonyok ismerete mellett egy kis alkalmazott psychológia se­gítségével, tökéletesen felfogjuk, hogy Helfy képviselő úrnak teljes lehetelen volt kibon­takozni az igézet vonzó köréből, melyben annál biztosabban üstökénél fogva ragad­hatta az alkalmat, minél könyebben sike­rült neki, a hordár képében jelentkező jó szerencsét egy pár pohárka borocskával megmaradásra bírni. Egészen érthetet­­len azonban, hogy a képviselő úrnak nem számos ugyan, de fontos pártja köréből, s ezen körön túl a még ke­­vésbbé számos, de csak annál fontosabb ellenzéki társulatok régióiból, nem akadt senki, aki megmagyarázta volna Helfy Ig­­nácz képviselő úrnak, hogy ilyen módon nem lehet az ember státusfogolylyá, s még kevésbbé vesztheti el képviselői immunitá­sát. Mert, egész alázattal bátorkodunk ese­dezni, a képviselői immunitás semmiféle definita szerint nem az, hogy a hon aty­jára a lyúk se nézzen görbén, hanem az, hogy képviselői kötelessége teljesítésében szabad szólásában őt senki meg ne gá­tolja, ne háborgassa. Már­pedig Helfy kép­viselő úr azon puszta ténynyel, hogy stá­tusfogságának estéjén körülsétálta a vá­rost, első reggelén pedig alkalmat nyújtott a képviselőháznak megtört alakjában, resz­kető szavában gyönyörködhetni: legcsatla-­tósabban megbizonyitotta, hogy képviselői t­ételessége teljesítésében, szabad szólásában tö. 'va légy sem akadályozta, egy át mely Helfy urat bírni sze-De az „árnyalatok“, melyek ezért rencsés, es, . vei, a nyavalyás esetnek oly amannak lí’gj­ák jónak felállítani, mely diagnózisát *_ otromba fellépése csak szerint a hor­r­a az államveszélyes tünet lenne, mely ~­j betegségre vall, hogy x Helfy ur esetleg tan még ús rendőri felügyelet alatt lehetett. Eh­hez­ képest napirendre tértek a hordárok fe­lett és tárgyalták a kormánycsínyt, mely abban rejlik, hogy hátha csakugyan ügyel­tet a rendre, a biztonságra és szemmel tar­tat egyéneket. Már hiszen mi nem tudjuk, hogy a tisztességes társaság bevett szabá­lyainak melyike szerint lehet tisztességes emberek szavában tisztességesen kétkedni, s így a belügyminiszter jelentésében adott magyarázatot hazugságnak tartani. De an­nál inkább tudjuk azt, hogy ha azok a sze­rencsétlen hordárok ama boldogtalan kapi­tányka, fia-kapitány, vagy egyéb valami rend­őrhatósági diminutivus által felsőbb utasítás következtében vagy a nélkül, de csakugyan oly czélból küldettek volna ki, hogy Helfy képviselő urat vagy Herkópátert, akárkit, észrevétle­nül szemmel tartsanak, hát ez egy tökéle­tesen jogosult cselekmény lett volna, mely sem egyéni szabadságot, sem immunitást nem sért, mely sem vértanúvá sem status fogolylyá senkit sem avat, s mely kényel­metlen lehet ugyan egyszer-másszor egye­sekre, de melynek igénybe vételéről semmi­féle kormány nem mondhat le éppen a pol­gárok összeségének, a társadalomnak érde­kében, valameddig lesznek egyesek, kik a prae­­ventív és detectív politia hiányát érezhetővé tennék. Tessék Erdélyre tekinteni : a számos jóhiszemű balgatag polgárok, kik most a roszhiszemű haszontalan tánczingerlők csá­bításait nyögig, váljon nem mindenkiben felkeltik az utólagos óhajtást, vajha egy éber és tapintatos praeventív poliézia meg­gátolta volna a dolgok ennyire való fej­lődését. Nem uram, ezen a czímen a­meddig alkotmányt és ebben valódi biztonságot aka­runk, de nem a rendbontók javára, nem fogunk politikai tőkét szerezni. Ezt direct vonatkozás nélkül a Helfy úr esetére. Ami ezt directe illeti: vagy tetszik elfogadni a tények valódi állását, vagy pedig tetszik sérelem nélkül maradni. Igenis esett sére­lem Helfy Ignácz úr házi jogán. E sérel­met elkövette az, aki a rendőri szolgálatra nemesített érdemes hordári testület tagjait Helfy úrhoz küldte megboroztatás végett, vagy­­elkövették e jeles férfiak maguk, mi­dőn a képviselő úr hívatlan vendégei lettek. Ez a sérelem egy vétséget involvál, melyet megtorolni kell, melyet senki nem szépít s maga a belügyminiszter legkevésbé , me­lyet ez fog bizonynyal a legszigorúbban sújtani. De, aki abban­ keres, nem is vétséget, de me­rényletet, hogy a kormány a praeventiv vagy dedectropolitialis felügyeletet gyakorol­tat , az téves nyomon jár, mert erre a kor­mánynak joga van, s ha akarta volna, a­mint nem akarta, akár Helfy úr akár más képviselő vagy bárki ellen gyakorolni, ez­zel épp oly kevéssé sértette volna meg a képviselőház méltóságát vagy az immuni­tást, a­mely kevéssé óvta meg azt az el­lenzék mai fellépésével. Andrássyról szárnyal egy jeles „mot,“ a plev­­nai muszka vereségek alkalmából. Egy diplomata kérdé a külügyminisztertől, hogy mit szól a plev­­nai „affaire“-hez? „C’est une affaire très-sérieuse (nagyon komoly dolog),“ mondá a diplomata. — „Bien sirieuse (bizony komoly),“ viszonzá And­­rássy gróf, — „car illant faire mauvaise mine au bon jeu, (mert rosz képet kell vágni a jó játékhoz).“ Klapka tábornok újabb nyilatkozata. (Éjjeli posta.) Klapka tábornok a „Fremdenblatt“-hoz kö­vetkező levelet intézett: Tisztelt szerkesztőség! A „Fremdenblatt" okt. 4-iki száma, melyet éppen most kaptam meg, az Oroszországba illetőleg Lengyelországba szánt fegy­­verkü­ldeményekről egy közleményt foglal magában, és azt a következő megjegyzéssel kiséri: „Mi nem kételkedünk, hogy Klapka tábornok teljes meggyő­ződéssel írhatta levelét, melyben az erdély-román mozgalmat destronálta , de azt kérdésesnek tart­juk, hogy ugyanannyi biztossággal nyilatkoztatná-e ki, hogy az oroszországi fegyverküldeményekben és ezek czéljaiban sincs része.“ Ezennel a leghatározottabban nyilvánítom, hogy Orosz- vagy Lengyelországba szánt semmi­féle fegyverküldeményről sincs tudomásom, és hogy azokhoz, valamint a velük összefüggő czélokhoz végképpen semmi közöm sincs. Ez az utolsó nyi­latkozatom e kérdésben, és ezentúl sem tisztessé­ges — mint az öné — sem denunciáns közlemé­nyekre nem fogok válaszolni. A jelen sorok szives közlését kérve stb. Páris, 1877. október 6. Klapka Gy. A „Fremdenblatt“ ily megjegyzéssel kisérte e nyilatkozatot: „Örömmel veszünk tudomást e nyilatkozatról, és csak azt jegyezzük meg, hogy mi nem emeltünk Klapka tábornok ellen ily vá­dat, hanem csak registráltuk azt a nézetet, mely azokban a körökben uralkodott, melyek a vizs­gálatokkal foglalkoztak.“ A Szultán a háborúról. A „Daily Telegraph“ Plevnában volt levele­zője, ki Szófián keresztül Konstantinápolyba ment volt, szept. 21-ikén audientián volt a szultánnál, melyről a következő tudósítást írja lapjának: A szultán nagyon örvendett a tudósításoknak, melyeket neki a plevnai vitéz hadseregről és de­rék vezéréről hoztam. A beszélgetés három óra hosszat tartott. Meglepett a nagy szerénység, melyet egy győzelmes nép annyi millióinak ura tanúsított, s az az egyszerű háladatosság, a melylyel ő fel­sége minden si­cert istennek tulajdonított. A büszke­ségnek vagy gyűlöletnek egy szava sem jött aj­kairól. Ő felsége ezt mondá: „Midőn Lord Salisbury Konstantinápolyban tartózkodott, egy napon hozzám jött, kezében egy Írással, melyet ő fogalmazott s mely, mint ő lord­­sága nekem mondá, summáját képezte mindazon rész következményeknek, melyek Törökországot múl­hatatlanul érnék, ha a conferentia határozatait visz­­szautasitanák. Én elolvastam az Írást s végre igy szóltam: „Kedves lord, én nem hagyott itt helyet a mindenható istennek, figyelmen kívül hagyta ön az ő hatalmas interventiójának lehetőségét a szenvedő, de ha Törökország javára.“ „S midőn így beszéltem, éreztem, hogy okunk van reményünket a mindenség hatalmas urába vetni. Könyörögtünk, hogy óvassunk meg a harcztól. Fél­tünk a szerencsétlenségtől, melyet a háború magá­val hoz. Reméltük, hogy a borzasztó vérfürdő, me­lyet a bábom okoz, elkerülhető, s reméltük, hogy a czárt, az ő vallását képező szent könyv vissza fogja tartóztatni. De háborúra kényszerítették, s isten megsegített. Midőn a trónra léptem, számos nehézséget találtam magam körül. Nem tudtam, miként szaba­duljak ezektől. Kétségbeesésemben azt tettem, a­mit az az ember tesz, kit házában tőrrel támadnak meg. Megkap egy meztelen pengét, habár tudja is, hogy kezét megsebzi vele. Megragadtam a helyze­tet. Az eredmény isten kezében van. De ne higgye ön, hogy midőn reményemet istenbe vetem, magam tétlen maradok. A béke elérése után első gondolatom az lesz, hogy a pénzügyek rendeztessenek, adósságaink ki­fizettessenek, földmivelésünk kifejlesztessék s a bi­rodalom összes erői szereztessenek. Nem riadok vissza a fáradtságtól, mig e czélokat el nem érem. Óhajtom Törökországot békésen és alkotmá­nyosan kormányozva látni. Szünetlen imám az, hogy alattvalóim szeretetét megnyerjem s velek jót te­hessek. S ha ezen igazságtalan háború véget fog érni, fáradhatatlan erélylyel fogok dolgozni és rajta leszek, hogy jó kormányt s boldog és reményteljes jövőt biztosítsak nektek.“ TÁVIRATOK A HÁBORÚRÓL Sumla, okt. 7. (Eredeti távirat.) A ,,N. fr. Presse" jelentése: Mehemed Al pasa teg­nap Várnába érkezett, de a borzasztó ten­geri vihar miatt nem folytathatta útját Konstantinápolyba. Mehemed Ali egyenesen a szultánhoz hivatott, s úgy látszik, még tel­jesen bírja annak bizalmát s más magas ál­lásra van kiszemelve. (Egy tegnapi távirat szerint a montenegrói csa­patok főparancsno­kává fogják kinevezni. Szerk.) Belgrád, okt. 8. (Eredeti távirat.) Az Oroszországgal folytatott szerződések még nem fejeztettek be. Oroszország folyton fizeti a subsidiumot. De a szerb kormány garanciát kíván a szkupstinától a kimon­dandó függetlenségre nézve, különösen pe­dig Boszniára nézve és­­­Szerbiában nye­rendő csekély területnagyobbodásra nézve akar tisztába jönni, és nem akar a háború kedvéért új áldozatot hozni. Persiani orosz ágens új instructiókat kért az orosz főhadi­szállásról. A szerb főparancsnokság a bel­grádi katonai akadémiában állíttatott föl, és működését már megkezdette. Romániával egység jött létre a két fél csapatainak cooperátiója iránt a Timok mellett. Sumla, okt. 7. (Eredeti távirat.) Pénte­ken könnyű csatározások folytak Jovan Csistlik felé. Ruszcsuk bombáztatása egyre tart nevezetes eredmény nélkül. Mehemed Ali ma száll hajóra Várnában és Konstan­tinápolyba megy. Pétervár, okt. 8. A czárnak Cotroceni­­ben leendő téli tartózkodásáról szóló hir alaptalan; a katonák élelmi­ adagjainak meg­­kevesbítéséről szó sincs. BéCS, okt. 8. A „Pol. Corr.“-nak jelen­tik Belgrádiból. A szerb kormány és az orosz ágens közötti tárgyalások az elért szerb-orosz megegyezés alapján befejeztettek. Tegnap két dandár indult a határra. A leg­közelebbi napokban Gorni-Sztudenből az orosz vezérkar egy ezredese érkezik ide. Konstantinápoly, okt. 8. A török la­pok Ozmán pasának új győzelméről beszél­nek. Még nincs hivatalosan megerősítve, hogy Plevnába újabb szállítmány érkezett volna. Muktár pasa mai táviratában az oro­szok legújabb veszteségeit 15,000-re teszi, a törökökét 2500-ra. Az oroszok hadereje 64 zászlóalj gyalogságból, 14 ezred lovas­ságból és 130 ágyúból állott. Ruszcsukból je­lentik, hogy a vár bombáztatása folyton tart.. London, okt. 8. A Reuter-ügynökség je­lenti Konstantinápolyból, Mukhtár pasától 5-ikéről érkezett jelentések szerint erősebb orosz csapatok elhagyták a kabaki magas­latokat s a Karatinol lábához vonultak, a török vonalakkal szemben fölszedték a sátra­kat s a kabaki sánczokban 6 zászlóaljat hagytak el svédül. Baldirván, Kizilván és Oghonglie mellett az ellenségnek nyoma sincs többé, mivel az orosz tábort teljesen­­ fölszedték. Bécs, okt. 8. Bukarestből jelentik a „Pol. Corr.“-nek. Az orosz-román munkálatok Totleben tábornok vezetése alatt Plevnánál szorgalmasan foly­nak ; a Plevnától a Jantrához küldött csapatokat bőven pótolják a Romániából és Oroszországból újonnan érkezett csapatok. — A fagyos vihar következtében a szisztovai és nikápo­­lyi hidakon két nap óta szekerek nem járhatnak. Pétervár, okt. 8. A „Novoje Vremja" je­lenti Gorni-Sztudenből a következő kinevezéseket : Gurko parancsnoka lett a Plevna mellett concen­trált összes lovasságnak ; Szkobeleff parancsnoka a 13. hadosztálynak; Totleben segédje Károly feje­delemnek ; Imeritenszki tábornokán főnöke az orosz­román hadseregnek; parancsnokságát Zotoff vette át. — Hírlik, hogy a törökök hiányt szenvednek az élelmi­szerben. (A muszkák kiválólag könnyen hiszik azt, a­mit óhajtanak. Szerk.) Bécs, okt. 8 Konstantinápolyból jelentik a „Pol. Corr“-nek mai kelettel. A porta Prenk Bib- Doda miridita főnököt, vagyona lefoglalásának ter­he alatt Konstantinápolyba idézte. Bécs, okt. 8. A „Pol. Corr.“-nek jelentik Athénből. A király elhatározta a minisztériummal egyetértőleg, hogy a törvényhozást okt. 22-ikére egybehívja. A király azt kívánja, hogy a mostani minisztérium változatlanul maradjon meg az ügyek élén. Gorni-Sztudan, okt. 7. (Hivatalos.) Plev­na mellett az utász­munkálatok egyre tartanak, a románok tetemesen kiszélesítették futó­árkaikat. Mindenütt nyugalom uralkodik. EGYÉB TÁVIRATOK. Fiume, okt. 8. (Eredeti távirat.) A ma­gyar arany­járadék-kölcsönre a városi ta­karékpénztár százezer forintot, a magyar tengerészeti hatóság a tengerészeti segély­alap nevében huszonhétezret, és a Szapáry grófné elnöklete alatt álló „Associazione­ Maria“ nevű jótékony egylet hatezret ír­tak alá. Berlin, okt. 8. A „Nordd. Alig. Ztg.“ megerősíti, hogy Olasz- és Németország kö­zött semmiféle szövetség nem köttetett; épen oly bizonyos, hogy a tárgyalások, me­lyek netán Olasz- és Németország közt füg­gőben vannak, semmi tekintetben sem bír­­nak békezavaró irányzattal, sőt az a c­él­­juk, hogy a viszonyos egyetértést biztosít­sák, ha a francziaországi választások után cleri­ális, tehát aggressív Francziaországgal állanak szemközt; aggressivval már azért is, mert a clericális Francziaország perma­nens fenyegetése lesz Olaszországnak. Berlin, okt. 8. Bismarck herczeg ma Var­­zinba utazott. Páris, okt. 8. Az 1878-iki költségvetés a törvényhozás összeülte után azonnal előterjesztetik; ez 21 millió bevételi fölösleget mutat ki. A pénz­ügyminiszter javasolni fogja több adónem leszállí­tását, s törvényjavaslatot fog benyújtani a porta- és távirda-díj valamint az ital­adó leszállítására, Francziaországból. A senatus baloldali vezérei a táviratilag jel­zett következő manifestumot intézték a francziaor­szági választókhoz. Kedves polgártársak! Október 14-ére össze vagytok hiva, hogy megválasszátok képviselőiteket a parliamentbe. Nem akarjuk kutatni az ily késő terminus rendellenességét és törvénytelenségét. E kérdésben egyedül a jövő parliament fog dönt­­hetni. A mi kötelességünk az utolsó képviselőház ellen emelt vádakról ismételve fölvilágosítani tite­ket, hogy azt mérsékelt és engesztelékeny érzelmek lelkesítették. A senatus jogos befolyását sohasem vonta kétségbe sem a végrehajtó hatalmat megil­lető auctoritást; határozatai bizonyítják is ezt. De nyert feladatához híven meg akarta szilárdítani, a köztársaságot, és megfékezni az ultramon­­tán agitátiót, mely állami intézményeinkre és a közbékére veszélyessé vált; és ezek a valódi és egyedüli kifogások, melyek miatt feloszlatták. Mi­dőn a 363 bizalmatlanságot szavazott a miniszté­rium ellen, csak becsülettel és hazafiassággal telje­sítették mandátumukat, és e mandátumot meg fog­játok újítani számukra. A többi kerületekben ugyan­azzal a buzgalommal és egyetértéssel fogjátok vé­delmezni a republicánus nyilvánulást; az eredmény majdnem mindenütt biztosítva van. A helyzet, a legkomolyabb, az egyenetlenség és tévéketlenség semmiképen sem lenne kimenthető. Maga Franczia­­ország jövője forog játékban. Nektek kell elha­tároznotok: váljon a kormány ezentúl is clerikális és absolutisticus befolyása által vezérelt személyes hatalom legyen-e, vagy hogy a nemzetet ezentúl is választott meghatalmazottai által igazgassa. Első esetben az 1789-ki vívmányok, legdrágább szabad­ságaink, politikai és vallási lelkiismereti­ szabad­ságunk veszélyben forog, akkor az ország a mo­­narchisták verseny tárgyává van odavetve, a belbéke hosszú i­dőre megzavarva, a béke kifelé nagy ve­szélyben. A második esetben a republicánus intéz­mények véglegesen megállapíttatnak, a fontos és becsületes érdekek biztosíttatnak, a nyugalom és bizalom ismét helyreáll, a béke megerősödik, a béke, melyet Európa jelen körülményei közt csak a köztársaság tarthat meg Francziaország részére. Lehetséges-e még itt kételkedni vagy ingadozni. Radicalizmusról és demagógiáról is beszélnek. Egyedül azok a férfiak a forradalmárok, kik a lehetetlen múlt visszatértéről álmodozva, a szükség és zavar veszélyének téve ki az or­szágot, az események természetes folyását meg­akadályozni akarják. Ez oly megfoghatatlan vállalkozás, hogy a nagy férfi, kinek halálát Fran­cziaország siratja, e férfiakat nem régen békezava­roknak és anarchistáknak nevezte. Ellentétben ve­lük azok az igazi conservativek, kik, hozzácsatla­­kozván a viszonyok hatalma által létrehozott ünne­pélyesen elfogadott alkotmány által megerősített, a nemzet óriási többsége által elfogadott régiméhez, ugyanezt minden nagy elv iránt és társadalmi ér­dekek iránt viseltetett tiszteletből megszilárdítani és becsülettel gyakorolva látni szeretnék; ez a ti szándékotok is, kedves polgártársak. Ez ugyanaz az ügy, melyet atyáink 1830 - ban diadalmasan védtek titeket ez a magasztos pél­da fog lelkesíteni. De akaratotok kifejezésé­nek csattanósnak és el nem vitázhatónak kell lennie. A választásokon tehát teljes­ számban je­lenjetek meg, a­nélkül, hogy a mostani hivatal­nokok fogásai megfélemlítsenek, vagy üres fenye­getések tévútra vezessenek benneteket. A senátus semmit sem tehet a képviselőház nélkül, és az megsértés reá nézve, ha felteszik, hogy alkotmány­ellenes intézkedésekhez nyújthat segítséget. A sza­bad államokban az országot illeti meg a végső szó, és a­mint ti beszéltetek, szavatoknak engedelmes­kedni kell. Páris, 1877. október 4. A­ baloldali centrum nevében: Bertauld, Cal­­mon, Gilbert , Boucher, Bernard, Rampon, Fou­­cher de Careil/ Dauphinot. A republikánus baloldal nevében: Arago, Le Noyer, Duclerc, Hérold, Lucet, Maleus, Mazeau, Salneuve. A republikánus unió nevében Peyrat, Victor Hugo, Crémieux, Scheurer-Kestner. OainbrUa levele. (Éjjeli posta.) Gambetta levele, melyet a bellevillei választó­bizottsághoz, (mely őt j­elöltséggel kínálta meg) in­­tézett, igy hangzik: „Polgártársak! Négy hosszú hónap után, mely alatt a parl­amenti élet teljesen el volt nyomva, mely kizárólag a kormányzati nyomás kihágásaira, s a hivatalos jelöltség legsajnálatosabb visszaélé­seire használtatott föl; négy hónap után, mely alatt a franczia nép az ő bámulatos türelmével na­ponkint bizonyságát adta bölcseségének és poli­tikai érettségének, s ifjú köztársaságunkat a civi­­lizált kormányok és népek bámulata és nyilvánított rokonszenvei tárgyává tette, s végre Francziaor­szág szót emel. Néhány nap múlva Francziaország ki fogja mondani, hogy miként vélekedik a május 16-iki embereiről, a dec­ember 2-iki embereinek szövet­ségeseiről és protectorairól, V. Henrik szolgáiról, a syllabus és a pápa eszközeiről, a­kik teljesen élvezik a köztársaság elnökének választási támo­gatását, valószínűleg azért, hogy a köztársasági intézmények jobban megoltalmaztassanak; Francziaország ki fogja mondani, hogy mint vélekedik ez államfő személyes politikájáról s a Broglie herczeg elnöklete alatt levő kabinet ari­­stokratikus és hátratörekvő czélzatairól; Francziaország ki fogja mondani, hogy mit gondol a republikánus szabadelvű többség igazol­hatatlan feloszlatásáról, melyet 1876. febr. 20-ikán közel 5 millió szavazattal akaratának végrehajtá­sával bízott meg. Francziaország ki fogja mondani, hogy mit gondol a „harcz kormányáról,“ a hírlapok eladói­nak és széthordozóinak faggatásáról, a tanítók és a legszerényebb gazdaságok birtokosainak üldöz­tetéséről, szóval arról a nyomorult háborúról, mely a kicsinyek ellen viseltetett. Francziaország ki fogja mondani, hogy mit gondol a kormány szándékáról, midőn még három évig minden rangú oly hivatalnokot akar ráerő­szakolni, kik a legflagránsabb ellenségeskedésben állanak az ő képviselőivel. Francziaország ki fogja mondani, hogy mit gondolnak monarchista szövetségeseinek complette­­járól, kik három évi harcz és belső egyenetlenség után 1880-ban borzasztó válságot, sőt talán forra­dalmat helyeznek kilátásba. Francziaország ki fogja mondani, hogy mi­ vélekedik a tisztátlan sajtóról, mely a szavazó választottai ellenében a brutális hatalomra apot lál, és melynek bátor és nemes hadseregünket, meg ma a haza elitejét és legnagyobb reményét képei, gyalázni szabad. Francziaország ki fogja mondani, hogy mit gondol a május 16-ki irat által megkezdett pol­­tikáról; arról az iratról, melyben elbocsáttattak a­e­­publicánus miniszterek ; mit gondol a jul. 2-ki reme alkalmával kiadott napiparancsról, az elnökiek szept. 19-ei üzenetéről, szóval az egész kormány­zási módról, mely a végrehajtó hatalom birtoká­ban az alkotmány fölött álló jogot követeli maga részére. Francziaország ki fogja mondani, hogy mint az egyenlőség és a demokratia országa a köztársa­ságot akarja, mint a nagyságának helyreállítására szükséges kormányzatot. Francziaország ki fogja mondani, hogy véget szándékozik vetni az anarchiának és a dictaturák­­nak ; hogy békésen akarja befejezni a franczia for­radalmat , a nemzeti nevelés által kifejlesztvén ösz­­szes gyermekeiknek műveltségét, a kül- és a bel­­béke által a jóllétet és a biztonságot helyreállítván, s a szabadság és igazság alapján nem a „morális rendet“, hanem a köztársasági rendet állítja föl. Francziaország ki fogja mondani, hogy úgy az államot, mint a községet, a nemzetet mint az egyént végkép ki akarja vonni a klerikális ura­lom alól, hogy a pap tiszteletben és korlátozva legyen az isten házában, a tanító az iskolában, a bíró a törvényteremben, s hogy a közhatalom soha más, mint törvényes czélra föl ne hivassék. Kétségtelen adatokon nyugvó mély meggyőződé­sem már egy héttel a szavazás előtt túlzás nélkül azon határozott kijelentést engedi tennem, hogy Francziaor­szág a kormányzati nyomás daczára a szavazási szabadsága elleni üzelmeket visszautasítandja, a hivatalos jelöltséget és annak eszközeit megbé­­lyegzendi, s messze eldobja magától, a royalistá­kat, casaristákat, az alattomos és erőszakoskodó csalókat egyiránt. Francziaország el fogja ítélni a dictátorkodó uralmat, a végrehajtó hatalom fejének, kit plebis­­citum-jelöltté változott, nem fog más választást en­gedni, mint azt, hogy vagy alá vesse meg magát, vagy visszalépjen. A­mi minket illet, bizonynyal érvényesíteni fogjuk tudni az ország akaratát egy tehetetlen és javíthatatlan kisebbség ellenállásával szemben . Szenvedély, gyöngeség, fölháborodás nélkül fogjuk teljesíteni kötelességünket; minden jó francziának, a szabadelvűeknek, az észből vagy születésnél fogva republikánusoknak, a munkásoknak, a parasztoknak, a polgároknak, a munka és takarékosság embereinek egyetértése elég bölcseséget fog nekünk adni, s legyőzhetet­­lenné fog tenni a haza és a köztársaság javára. Páris, 1877. okt. 5. Léon Gambetta

Next