Ellenőr, 1877. október (9. évfolyam, 402-459. szám)
1877-10-09 / 417. szám
Előfizetési árak: Egész évre . . 20 frt — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr. Félévre . . . 10 . — , Egy hónapra . 1980 „ Egyes szám ára 4 forajezár. (Szerkesztési iroda: (Jfudaj)esten., nádor-zitczo, 6. szám.. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. (Reggeli feladás: hirdetések felvétele a, Texadóhivatalban. Budapesten, nádor utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában). Továbbá Havas, Laflre & Cie. czégnél Parisban (Place de la Bourse Nr. 8). Hirdetésekért járó díj csakis az „Ellenőr“ kiadó-hivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. Kiadó-hivatal: (Fiazdajpesten, nádor-írt ez a, 6. szám. Ide intézendők az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólaló17. szám. Budapest, kedd, október 9.1877. IX. évfolyam. Budapest, október 8. Valóban sajnálatra méltó az eset, mely ma a képviselőház előtt megfordult. Az, már magánál a megindító naivitásu rendőri bonhomjánál fogva is, mely ez eset előidézője volt; de még inkább azon nyavalygó erőlködés miatt, melyet e nevetséges eset értékesítésére czélszerűnek ítéltek ellenzékeink. Utolsók legyünk ama siralmas tévedések komédiáját mentegetni, melyet rendőrségünk ez egyszer ismét eljátszani méltóztatott, a derültséggel vegyes szánalom érzetének maga iránt való ébrentartására. Elismerjük, hogy ilyen szemenszedett fatalitásokra külön kell születni a halandó embernek, még akkor is csak* úgy teljesedik be rajta az „égi végzemény*, ha balsorsa egyszersmind a magyarországi rendőrség szervezetébe illeszti. De, hogy e nemzeti malheurt, amelyre nézve éppen nem értünk egyet Szlávy József képviselő úrral hogy valami nagy dicsőségünkre válnék, mert egyátalán nem hódolunk a Helfy úr által kifejezett elvnek, hogy a rendőri szolgálat aljas s megalázó volna — de, mondjuk, hogy a nemzeti raalheurt valaki sületlen hecczekre akarja kizsákmányolni s conclusiókat vonjon le alkotmányra, jogra, szabadságra oly irányban, minőt a praemisiák egyátalán meg nem engednek , az már csak még is több, mint amennyi a rendőri baklövés czimén igazolható. Senki nálunknál komolyabban nem veszi az országos képviselő mentelmi jogát és az egyéni szabadságot. S ha a kettő közül bármelyiknek megsértése, vagy komoly zaklatás forog fenn, mely e szabadságra vagy jogra árnyékot vet, mindenkor ott leszünk, hol az alkotmányos rend és a parlament kiváltság nevében orvoslást és megtorlást fog kiáltani az a közérzület, mely e tekintetben alig éberebb és érzékenyebb valahol, mint Magyarországon, az ezredéves politikai szabadság hazájában. De éppen azért, mert ily éber és érzékeny nálunk ez a közérzület, vétkes könnyelműség ingerlő játékot űzni vele, az egyéni érdek és a párt-necéz kedvéért, mivel ily eljárással lehet azt a megbecsülhetetlen érzületet leghamarább eltompítani, hiszen csak kétszer jöjjön rá, hogy ok nélkül, csak úgy sportból riasztották meg, s harmadikszor a komoly ok iránt is könnyen érzéketlen maradhat. És most határozottan egy ilyen sporttal van dolgunk. Nem ítéljük el érte Helfy képviselő urat; az nagyon emberi dolog, ha valaki abba a kellemes helyzetbe jut, hogy olcsó szerivel a martírium előnyeit hátrányai nélkül megszerezhetni véli, hát biz ott nehéz lehet a csábításnak ellentállani. S a honi politikai viszonyok ismerete mellett egy kis alkalmazott psychológia segítségével, tökéletesen felfogjuk, hogy Helfy képviselő úrnak teljes lehetelen volt kibontakozni az igézet vonzó köréből, melyben annál biztosabban üstökénél fogva ragadhatta az alkalmat, minél könyebben sikerült neki, a hordár képében jelentkező jó szerencsét egy pár pohárka borocskával megmaradásra bírni. Egészen érthetetlen azonban, hogy a képviselő úrnak nem számos ugyan, de fontos pártja köréből, s ezen körön túl a még kevésbbé számos, de csak annál fontosabb ellenzéki társulatok régióiból, nem akadt senki, aki megmagyarázta volna Helfy Ignácz képviselő úrnak, hogy ilyen módon nem lehet az ember státusfogolylyá, s még kevésbbé vesztheti el képviselői immunitását. Mert, egész alázattal bátorkodunk esedezni, a képviselői immunitás semmiféle definita szerint nem az, hogy a hon atyjára a lyúk se nézzen görbén, hanem az, hogy képviselői kötelessége teljesítésében szabad szólásában őt senki meg ne gátolja, ne háborgassa. Márpedig Helfy képviselő úr azon puszta ténynyel, hogy státusfogságának estéjén körülsétálta a várost, első reggelén pedig alkalmat nyújtott a képviselőháznak megtört alakjában, reszkető szavában gyönyörködhetni: legcsatla-tósabban megbizonyitotta, hogy képviselői tételessége teljesítésében, szabad szólásában tö. 'va légy sem akadályozta, egy át mely Helfy urat bírni sze-De az „árnyalatok“, melyek ezért rencsés, es, . vei, a nyavalyás esetnek oly amannak lí’gják jónak felállítani, mely diagnózisát *_ otromba fellépése csak szerint a horra az államveszélyes tünet lenne, mely ~j betegségre vall, hogy x Helfy ur esetleg tan még ús rendőri felügyelet alatt lehetett. Ehhez képest napirendre tértek a hordárok felett és tárgyalták a kormánycsínyt, mely abban rejlik, hogy hátha csakugyan ügyeltet a rendre, a biztonságra és szemmel tartat egyéneket. Már hiszen mi nem tudjuk, hogy a tisztességes társaság bevett szabályainak melyike szerint lehet tisztességes emberek szavában tisztességesen kétkedni, s így a belügyminiszter jelentésében adott magyarázatot hazugságnak tartani. De annál inkább tudjuk azt, hogy ha azok a szerencsétlen hordárok ama boldogtalan kapitányka, fia-kapitány, vagy egyéb valami rendőrhatósági diminutivus által felsőbb utasítás következtében vagy a nélkül, de csakugyan oly czélból küldettek volna ki, hogy Helfy képviselő urat vagy Herkópátert, akárkit, észrevétlenül szemmel tartsanak, hát ez egy tökéletesen jogosult cselekmény lett volna, mely sem egyéni szabadságot, sem immunitást nem sért, mely sem vértanúvá sem status fogolylyá senkit sem avat, s mely kényelmetlen lehet ugyan egyszer-másszor egyesekre, de melynek igénybe vételéről semmiféle kormány nem mondhat le éppen a polgárok összeségének, a társadalomnak érdekében, valameddig lesznek egyesek, kik a praeventív és detectív politia hiányát érezhetővé tennék. Tessék Erdélyre tekinteni : a számos jóhiszemű balgatag polgárok, kik most a roszhiszemű haszontalan tánczingerlők csábításait nyögig, váljon nem mindenkiben felkeltik az utólagos óhajtást, vajha egy éber és tapintatos praeventív poliézia meggátolta volna a dolgok ennyire való fejlődését. Nem uram, ezen a czímen ameddig alkotmányt és ebben valódi biztonságot akarunk, de nem a rendbontók javára, nem fogunk politikai tőkét szerezni. Ezt direct vonatkozás nélkül a Helfy úr esetére. Ami ezt directe illeti: vagy tetszik elfogadni a tények valódi állását, vagy pedig tetszik sérelem nélkül maradni. Igenis esett sérelem Helfy Ignácz úr házi jogán. E sérelmet elkövette az, aki a rendőri szolgálatra nemesített érdemes hordári testület tagjait Helfy úrhoz küldte megboroztatás végett, vagyelkövették e jeles férfiak maguk, midőn a képviselő úr hívatlan vendégei lettek. Ez a sérelem egy vétséget involvál, melyet megtorolni kell, melyet senki nem szépít s maga a belügyminiszter legkevésbé , melyet ez fog bizonynyal a legszigorúbban sújtani. De, aki abban keres, nem is vétséget, de merényletet, hogy a kormány a praeventiv vagy dedectropolitialis felügyeletet gyakoroltat , az téves nyomon jár, mert erre a kormánynak joga van, s ha akarta volna, amint nem akarta, akár Helfy úr akár más képviselő vagy bárki ellen gyakorolni, ezzel épp oly kevéssé sértette volna meg a képviselőház méltóságát vagy az immunitást, amely kevéssé óvta meg azt az ellenzék mai fellépésével. Andrássyról szárnyal egy jeles „mot,“ a plevnai muszka vereségek alkalmából. Egy diplomata kérdé a külügyminisztertől, hogy mit szól a plevnai „affaire“-hez? „C’est une affaire très-sérieuse (nagyon komoly dolog),“ mondá a diplomata. — „Bien sirieuse (bizony komoly),“ viszonzá Andrássy gróf, — „car illant faire mauvaise mine au bon jeu, (mert rosz képet kell vágni a jó játékhoz).“ Klapka tábornok újabb nyilatkozata. (Éjjeli posta.) Klapka tábornok a „Fremdenblatt“-hoz következő levelet intézett: Tisztelt szerkesztőség! A „Fremdenblatt" okt. 4-iki száma, melyet éppen most kaptam meg, az Oroszországba illetőleg Lengyelországba szánt fegyverküldeményekről egy közleményt foglal magában, és azt a következő megjegyzéssel kiséri: „Mi nem kételkedünk, hogy Klapka tábornok teljes meggyőződéssel írhatta levelét, melyben az erdély-román mozgalmat destronálta , de azt kérdésesnek tartjuk, hogy ugyanannyi biztossággal nyilatkoztatná-e ki, hogy az oroszországi fegyverküldeményekben és ezek czéljaiban sincs része.“ Ezennel a leghatározottabban nyilvánítom, hogy Orosz- vagy Lengyelországba szánt semmiféle fegyverküldeményről sincs tudomásom, és hogy azokhoz, valamint a velük összefüggő czélokhoz végképpen semmi közöm sincs. Ez az utolsó nyilatkozatom e kérdésben, és ezentúl sem tisztességes — mint az öné — sem denunciáns közleményekre nem fogok válaszolni. A jelen sorok szives közlését kérve stb. Páris, 1877. október 6. Klapka Gy. A „Fremdenblatt“ ily megjegyzéssel kisérte e nyilatkozatot: „Örömmel veszünk tudomást e nyilatkozatról, és csak azt jegyezzük meg, hogy mi nem emeltünk Klapka tábornok ellen ily vádat, hanem csak registráltuk azt a nézetet, mely azokban a körökben uralkodott, melyek a vizsgálatokkal foglalkoztak.“ A Szultán a háborúról. A „Daily Telegraph“ Plevnában volt levelezője, ki Szófián keresztül Konstantinápolyba ment volt, szept. 21-ikén audientián volt a szultánnál, melyről a következő tudósítást írja lapjának: A szultán nagyon örvendett a tudósításoknak, melyeket neki a plevnai vitéz hadseregről és derék vezéréről hoztam. A beszélgetés három óra hosszat tartott. Meglepett a nagy szerénység, melyet egy győzelmes nép annyi millióinak ura tanúsított, s az az egyszerű háladatosság, a melylyel ő felsége minden sicert istennek tulajdonított. A büszkeségnek vagy gyűlöletnek egy szava sem jött ajkairól. Ő felsége ezt mondá: „Midőn Lord Salisbury Konstantinápolyban tartózkodott, egy napon hozzám jött, kezében egy Írással, melyet ő fogalmazott s mely, mint ő lordsága nekem mondá, summáját képezte mindazon rész következményeknek, melyek Törökországot múlhatatlanul érnék, ha a conferentia határozatait viszszautasitanák. Én elolvastam az Írást s végre igy szóltam: „Kedves lord, én nem hagyott itt helyet a mindenható istennek, figyelmen kívül hagyta ön az ő hatalmas interventiójának lehetőségét a szenvedő, de ha Törökország javára.“ „S midőn így beszéltem, éreztem, hogy okunk van reményünket a mindenség hatalmas urába vetni. Könyörögtünk, hogy óvassunk meg a harcztól. Féltünk a szerencsétlenségtől, melyet a háború magával hoz. Reméltük, hogy a borzasztó vérfürdő, melyet a bábom okoz, elkerülhető, s reméltük, hogy a czárt, az ő vallását képező szent könyv vissza fogja tartóztatni. De háborúra kényszerítették, s isten megsegített. Midőn a trónra léptem, számos nehézséget találtam magam körül. Nem tudtam, miként szabaduljak ezektől. Kétségbeesésemben azt tettem, amit az az ember tesz, kit házában tőrrel támadnak meg. Megkap egy meztelen pengét, habár tudja is, hogy kezét megsebzi vele. Megragadtam a helyzetet. Az eredmény isten kezében van. De ne higgye ön, hogy midőn reményemet istenbe vetem, magam tétlen maradok. A béke elérése után első gondolatom az lesz, hogy a pénzügyek rendeztessenek, adósságaink kifizettessenek, földmivelésünk kifejlesztessék s a birodalom összes erői szereztessenek. Nem riadok vissza a fáradtságtól, mig e czélokat el nem érem. Óhajtom Törökországot békésen és alkotmányosan kormányozva látni. Szünetlen imám az, hogy alattvalóim szeretetét megnyerjem s velek jót tehessek. S ha ezen igazságtalan háború véget fog érni, fáradhatatlan erélylyel fogok dolgozni és rajta leszek, hogy jó kormányt s boldog és reményteljes jövőt biztosítsak nektek.“ TÁVIRATOK A HÁBORÚRÓL Sumla, okt. 7. (Eredeti távirat.) A ,,N. fr. Presse" jelentése: Mehemed Al pasa tegnap Várnába érkezett, de a borzasztó tengeri vihar miatt nem folytathatta útját Konstantinápolyba. Mehemed Ali egyenesen a szultánhoz hivatott, s úgy látszik, még teljesen bírja annak bizalmát s más magas állásra van kiszemelve. (Egy tegnapi távirat szerint a montenegrói csapatok főparancsnokává fogják kinevezni. Szerk.) Belgrád, okt. 8. (Eredeti távirat.) Az Oroszországgal folytatott szerződések még nem fejeztettek be. Oroszország folyton fizeti a subsidiumot. De a szerb kormány garanciát kíván a szkupstinától a kimondandó függetlenségre nézve, különösen pedig Boszniára nézve ésSzerbiában nyerendő csekély területnagyobbodásra nézve akar tisztába jönni, és nem akar a háború kedvéért új áldozatot hozni. Persiani orosz ágens új instructiókat kért az orosz főhadiszállásról. A szerb főparancsnokság a belgrádi katonai akadémiában állíttatott föl, és működését már megkezdette. Romániával egység jött létre a két fél csapatainak cooperátiója iránt a Timok mellett. Sumla, okt. 7. (Eredeti távirat.) Pénteken könnyű csatározások folytak Jovan Csistlik felé. Ruszcsuk bombáztatása egyre tart nevezetes eredmény nélkül. Mehemed Ali ma száll hajóra Várnában és Konstantinápolyba megy. Pétervár, okt. 8. A czárnak Cotroceniben leendő téli tartózkodásáról szóló hir alaptalan; a katonák élelmi adagjainak megkevesbítéséről szó sincs. BéCS, okt. 8. A „Pol. Corr.“-nak jelentik Belgrádiból. A szerb kormány és az orosz ágens közötti tárgyalások az elért szerb-orosz megegyezés alapján befejeztettek. Tegnap két dandár indult a határra. A legközelebbi napokban Gorni-Sztudenből az orosz vezérkar egy ezredese érkezik ide. Konstantinápoly, okt. 8. A török lapok Ozmán pasának új győzelméről beszélnek. Még nincs hivatalosan megerősítve, hogy Plevnába újabb szállítmány érkezett volna. Muktár pasa mai táviratában az oroszok legújabb veszteségeit 15,000-re teszi, a törökökét 2500-ra. Az oroszok hadereje 64 zászlóalj gyalogságból, 14 ezred lovasságból és 130 ágyúból állott. Ruszcsukból jelentik, hogy a vár bombáztatása folyton tart.. London, okt. 8. A Reuter-ügynökség jelenti Konstantinápolyból, Mukhtár pasától 5-ikéről érkezett jelentések szerint erősebb orosz csapatok elhagyták a kabaki magaslatokat s a Karatinol lábához vonultak, a török vonalakkal szemben fölszedték a sátrakat s a kabaki sánczokban 6 zászlóaljat hagytak el svédül. Baldirván, Kizilván és Oghonglie mellett az ellenségnek nyoma sincs többé, mivel az orosz tábort teljesen fölszedték. Bécs, okt. 8. Bukarestből jelentik a „Pol. Corr.“-nek. Az orosz-román munkálatok Totleben tábornok vezetése alatt Plevnánál szorgalmasan folynak ; a Plevnától a Jantrához küldött csapatokat bőven pótolják a Romániából és Oroszországból újonnan érkezett csapatok. — A fagyos vihar következtében a szisztovai és nikápolyi hidakon két nap óta szekerek nem járhatnak. Pétervár, okt. 8. A „Novoje Vremja" jelenti Gorni-Sztudenből a következő kinevezéseket : Gurko parancsnoka lett a Plevna mellett concentrált összes lovasságnak ; Szkobeleff parancsnoka a 13. hadosztálynak; Totleben segédje Károly fejedelemnek ; Imeritenszki tábornokán főnöke az oroszromán hadseregnek; parancsnokságát Zotoff vette át. — Hírlik, hogy a törökök hiányt szenvednek az élelmiszerben. (A muszkák kiválólag könnyen hiszik azt, amit óhajtanak. Szerk.) Bécs, okt. 8 Konstantinápolyból jelentik a „Pol. Corr“-nek mai kelettel. A porta Prenk Bib- Doda miridita főnököt, vagyona lefoglalásának terhe alatt Konstantinápolyba idézte. Bécs, okt. 8. A „Pol. Corr.“-nek jelentik Athénből. A király elhatározta a minisztériummal egyetértőleg, hogy a törvényhozást okt. 22-ikére egybehívja. A király azt kívánja, hogy a mostani minisztérium változatlanul maradjon meg az ügyek élén. Gorni-Sztudan, okt. 7. (Hivatalos.) Plevna mellett az utászmunkálatok egyre tartanak, a románok tetemesen kiszélesítették futóárkaikat. Mindenütt nyugalom uralkodik. EGYÉB TÁVIRATOK. Fiume, okt. 8. (Eredeti távirat.) A magyar aranyjáradék-kölcsönre a városi takarékpénztár százezer forintot, a magyar tengerészeti hatóság a tengerészeti segélyalap nevében huszonhétezret, és a Szapáry grófné elnöklete alatt álló „Associazione Maria“ nevű jótékony egylet hatezret írtak alá. Berlin, okt. 8. A „Nordd. Alig. Ztg.“ megerősíti, hogy Olasz- és Németország között semmiféle szövetség nem köttetett; épen oly bizonyos, hogy a tárgyalások, melyek netán Olasz- és Németország közt függőben vannak, semmi tekintetben sem bírnak békezavaró irányzattal, sőt az a céljuk, hogy a viszonyos egyetértést biztosítsák, ha a francziaországi választások után cleriális, tehát aggressív Francziaországgal állanak szemközt; aggressivval már azért is, mert a clericális Francziaország permanens fenyegetése lesz Olaszországnak. Berlin, okt. 8. Bismarck herczeg ma Varzinba utazott. Páris, okt. 8. Az 1878-iki költségvetés a törvényhozás összeülte után azonnal előterjesztetik; ez 21 millió bevételi fölösleget mutat ki. A pénzügyminiszter javasolni fogja több adónem leszállítását, s törvényjavaslatot fog benyújtani a porta- és távirda-díj valamint az italadó leszállítására, Francziaországból. A senatus baloldali vezérei a táviratilag jelzett következő manifestumot intézték a francziaországi választókhoz. Kedves polgártársak! Október 14-ére össze vagytok hiva, hogy megválasszátok képviselőiteket a parliamentbe. Nem akarjuk kutatni az ily késő terminus rendellenességét és törvénytelenségét. E kérdésben egyedül a jövő parliament fog dönthetni. A mi kötelességünk az utolsó képviselőház ellen emelt vádakról ismételve fölvilágosítani titeket, hogy azt mérsékelt és engesztelékeny érzelmek lelkesítették. A senatus jogos befolyását sohasem vonta kétségbe sem a végrehajtó hatalmat megillető auctoritást; határozatai bizonyítják is ezt. De nyert feladatához híven meg akarta szilárdítani, a köztársaságot, és megfékezni az ultramontán agitátiót, mely állami intézményeinkre és a közbékére veszélyessé vált; és ezek a valódi és egyedüli kifogások, melyek miatt feloszlatták. Midőn a 363 bizalmatlanságot szavazott a minisztérium ellen, csak becsülettel és hazafiassággal teljesítették mandátumukat, és e mandátumot meg fogjátok újítani számukra. A többi kerületekben ugyanazzal a buzgalommal és egyetértéssel fogjátok védelmezni a republicánus nyilvánulást; az eredmény majdnem mindenütt biztosítva van. A helyzet, a legkomolyabb, az egyenetlenség és tévéketlenség semmiképen sem lenne kimenthető. Maga Francziaország jövője forog játékban. Nektek kell elhatároznotok: váljon a kormány ezentúl is clerikális és absolutisticus befolyása által vezérelt személyes hatalom legyen-e, vagy hogy a nemzetet ezentúl is választott meghatalmazottai által igazgassa. Első esetben az 1789-ki vívmányok, legdrágább szabadságaink, politikai és vallási lelkiismereti szabadságunk veszélyben forog, akkor az ország a monarchisták verseny tárgyává van odavetve, a belbéke hosszú időre megzavarva, a béke kifelé nagy veszélyben. A második esetben a republicánus intézmények véglegesen megállapíttatnak, a fontos és becsületes érdekek biztosíttatnak, a nyugalom és bizalom ismét helyreáll, a béke megerősödik, a béke, melyet Európa jelen körülményei közt csak a köztársaság tarthat meg Francziaország részére. Lehetséges-e még itt kételkedni vagy ingadozni. Radicalizmusról és demagógiáról is beszélnek. Egyedül azok a férfiak a forradalmárok, kik a lehetetlen múlt visszatértéről álmodozva, a szükség és zavar veszélyének téve ki az országot, az események természetes folyását megakadályozni akarják. Ez oly megfoghatatlan vállalkozás, hogy a nagy férfi, kinek halálát Francziaország siratja, e férfiakat nem régen békezavaroknak és anarchistáknak nevezte. Ellentétben velük azok az igazi conservativek, kik, hozzácsatlakozván a viszonyok hatalma által létrehozott ünnepélyesen elfogadott alkotmány által megerősített, a nemzet óriási többsége által elfogadott régiméhez, ugyanezt minden nagy elv iránt és társadalmi érdekek iránt viseltetett tiszteletből megszilárdítani és becsülettel gyakorolva látni szeretnék; ez a ti szándékotok is, kedves polgártársak. Ez ugyanaz az ügy, melyet atyáink 1830 - ban diadalmasan védtek titeket ez a magasztos példa fog lelkesíteni. De akaratotok kifejezésének csattanósnak és el nem vitázhatónak kell lennie. A választásokon tehát teljes számban jelenjetek meg, anélkül, hogy a mostani hivatalnokok fogásai megfélemlítsenek, vagy üres fenyegetések tévútra vezessenek benneteket. A senátus semmit sem tehet a képviselőház nélkül, és az megsértés reá nézve, ha felteszik, hogy alkotmányellenes intézkedésekhez nyújthat segítséget. A szabad államokban az országot illeti meg a végső szó, és amint ti beszéltetek, szavatoknak engedelmeskedni kell. Páris, 1877. október 4. A baloldali centrum nevében: Bertauld, Calmon, Gilbert , Boucher, Bernard, Rampon, Foucher de Careil/ Dauphinot. A republikánus baloldal nevében: Arago, Le Noyer, Duclerc, Hérold, Lucet, Maleus, Mazeau, Salneuve. A republikánus unió nevében Peyrat, Victor Hugo, Crémieux, Scheurer-Kestner. OainbrUa levele. (Éjjeli posta.) Gambetta levele, melyet a bellevillei választóbizottsághoz, (mely őt jelöltséggel kínálta meg) intézett, igy hangzik: „Polgártársak! Négy hosszú hónap után, mely alatt a parlamenti élet teljesen el volt nyomva, mely kizárólag a kormányzati nyomás kihágásaira, s a hivatalos jelöltség legsajnálatosabb visszaéléseire használtatott föl; négy hónap után, mely alatt a franczia nép az ő bámulatos türelmével naponkint bizonyságát adta bölcseségének és politikai érettségének, s ifjú köztársaságunkat a civilizált kormányok és népek bámulata és nyilvánított rokonszenvei tárgyává tette, s végre Francziaország szót emel. Néhány nap múlva Francziaország ki fogja mondani, hogy miként vélekedik a május 16-iki embereiről, a december 2-iki embereinek szövetségeseiről és protectorairól, V. Henrik szolgáiról, a syllabus és a pápa eszközeiről, akik teljesen élvezik a köztársaság elnökének választási támogatását, valószínűleg azért, hogy a köztársasági intézmények jobban megoltalmaztassanak; Francziaország ki fogja mondani, hogy mint vélekedik ez államfő személyes politikájáról s a Broglie herczeg elnöklete alatt levő kabinet aristokratikus és hátratörekvő czélzatairól; Francziaország ki fogja mondani, hogy mit gondol a republikánus szabadelvű többség igazolhatatlan feloszlatásáról, melyet 1876. febr. 20-ikán közel 5 millió szavazattal akaratának végrehajtásával bízott meg. Francziaország ki fogja mondani, hogy mit gondol a „harcz kormányáról,“ a hírlapok eladóinak és széthordozóinak faggatásáról, a tanítók és a legszerényebb gazdaságok birtokosainak üldöztetéséről, szóval arról a nyomorult háborúról, mely a kicsinyek ellen viseltetett. Francziaország ki fogja mondani, hogy mit gondol a kormány szándékáról, midőn még három évig minden rangú oly hivatalnokot akar ráerőszakolni, kik a legflagránsabb ellenségeskedésben állanak az ő képviselőivel. Francziaország ki fogja mondani, hogy mit gondolnak monarchista szövetségeseinek complettejáról, kik három évi harcz és belső egyenetlenség után 1880-ban borzasztó válságot, sőt talán forradalmat helyeznek kilátásba. Francziaország ki fogja mondani, hogy mi vélekedik a tisztátlan sajtóról, mely a szavazó választottai ellenében a brutális hatalomra apot lál, és melynek bátor és nemes hadseregünket, meg ma a haza elitejét és legnagyobb reményét képei, gyalázni szabad. Francziaország ki fogja mondani, hogy mit gondol a május 16-ki irat által megkezdett poltikáról; arról az iratról, melyben elbocsáttattak aepublicánus miniszterek ; mit gondol a jul. 2-ki reme alkalmával kiadott napiparancsról, az elnökiek szept. 19-ei üzenetéről, szóval az egész kormányzási módról, mely a végrehajtó hatalom birtokában az alkotmány fölött álló jogot követeli maga részére. Francziaország ki fogja mondani, hogy mint az egyenlőség és a demokratia országa a köztársaságot akarja, mint a nagyságának helyreállítására szükséges kormányzatot. Francziaország ki fogja mondani, hogy véget szándékozik vetni az anarchiának és a dictaturáknak ; hogy békésen akarja befejezni a franczia forradalmat , a nemzeti nevelés által kifejlesztvén öszszes gyermekeiknek műveltségét, a kül- és a belbéke által a jóllétet és a biztonságot helyreállítván, s a szabadság és igazság alapján nem a „morális rendet“, hanem a köztársasági rendet állítja föl. Francziaország ki fogja mondani, hogy úgy az államot, mint a községet, a nemzetet mint az egyént végkép ki akarja vonni a klerikális uralom alól, hogy a pap tiszteletben és korlátozva legyen az isten házában, a tanító az iskolában, a bíró a törvényteremben, s hogy a közhatalom soha más, mint törvényes czélra föl ne hivassék. Kétségtelen adatokon nyugvó mély meggyőződésem már egy héttel a szavazás előtt túlzás nélkül azon határozott kijelentést engedi tennem, hogy Francziaország a kormányzati nyomás daczára a szavazási szabadsága elleni üzelmeket visszautasítandja, a hivatalos jelöltséget és annak eszközeit megbélyegzendi, s messze eldobja magától, a royalistákat, casaristákat, az alattomos és erőszakoskodó csalókat egyiránt. Francziaország el fogja ítélni a dictátorkodó uralmat, a végrehajtó hatalom fejének, kit plebiscitum-jelöltté változott, nem fog más választást engedni, mint azt, hogy vagy alá vesse meg magát, vagy visszalépjen. Ami minket illet, bizonynyal érvényesíteni fogjuk tudni az ország akaratát egy tehetetlen és javíthatatlan kisebbség ellenállásával szemben . Szenvedély, gyöngeség, fölháborodás nélkül fogjuk teljesíteni kötelességünket; minden jó francziának, a szabadelvűeknek, az észből vagy születésnél fogva republikánusoknak, a munkásoknak, a parasztoknak, a polgároknak, a munka és takarékosság embereinek egyetértése elég bölcseséget fog nekünk adni, s legyőzhetetlenné fog tenni a haza és a köztársaság javára. Páris, 1877. okt. 5. Léon Gambetta