Ellenőr, 1878. február (10. évfolyam, 58-106. szám)
1878-02-14 / 80. szám
Előfizetési árak: Egész évre . . 20 frt — kr. Félévre .... 10 „ — „ Évnegyedre . . 5 „ — „ Egy hónapra . 1 „ 80 „ 80. szám Egyes szám Áfa, St kr. Íj Íj Jj jjT f ^ JEsti Juci/Js. Budapest, csütörtök, február 14 Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-uteza 6. ash $iadá-hxvaial : Budapesten, nádor-uteza 6. ss. 1878. Budapest, február 14. A képviselőházban ma első szónok gr. Zichy Nándor volt. Úgy okoskodott, hogy miután a ház nagy többsége a közös vámterület mellett van, a jelen egyezség elvetését senki sem magyarázhatná oda, hogy a czél a monarchia két fele közötti kapcsolat bolygatása lenne. Utánna P. Szathmáry Károly beszélt a javaslatok mellett azon meggyőződésből, hogy elfogadásuk nem lesz akadálya a hazai ipar fejlődésének. Bernáth Dezső sok új dolgot mondott, a többek között azt is, hogy Magyarország nem volt, hanem lesz. Alighanem úgy értette, hogy volt, ha az egyezséget elfogadja, s lesz, ha elveti. Ezután Tombor Iván tiltakozott egész határozottsággal Mocsáry Lajos azon insinuatiója ellen, mintha a horvát képviselők és a kormány között valamely paktum jött volna létre. A horvát képviselők szavazni fognak meggyőződésük szerint, s nem szorultak arra, hogy szavazataikat áruba bocsássák. Amit elérni kívánnak, azt a törvényes téren fogják keresni. A vámegyezségi javaslatokat elfogadják, mert azok kedvezőbb helyzetet teremtenek az eddiginél, míg a provisorium bizonytalanságával sújtaná Horvátország iparát és kereskedelmét is. Molnár Aladár beszédét nagy figyelemmel hallgatta a ház. Ellene van az új egyezségnek, mert nem várja attól sem államháztartásunk helyreállítását, sem azt, hogy közművelődési czéljainkra ezentúl többet fordíthassunk, továbbá károsan fogna hatni az politikai viszonyainkra is. Végül határozati javaslatot nyújtott be, melyben ő és társai kijelentik, hogy készek oly ideiglenes állapot fentartásához járulni, melyek kellő időt biztosítanak az ország és a monarchia érdekeit jobban megóvó és lehetőleg biztos alapokra helyezett rendezés létrehozására. A határozati javaslatot aláírták : Molnár Aladár, Muzslay Sándor, Szilágyi Dezső, Kerkapoly Károly, Horánszky Nándor, Dániel Ernő, Pulszky Ágost, Babics István, Bittó Béni, Csíki István, Kövér Károly, Máriássy Kálmán, gr. Khuen-Héderváry Károly, gr. Bethlen András, Tarnóczy Gusztáv. Ezután Tisza László beszélt a javaslatok mellett. Még Meczner Gyula és Paczolay János szólottak a javaslatok ellen. Minthogy a feliratkozott szónokok közül néhányan kitöröltették magukat, az Általános vita a holnapi ülésben előreláthatólag véget ér, s azután a zárbeszédekre kerül a sor. * Bécsből jó forrásból, tegnapi kelettel, a következő tudósítást kapjuk: A helyzet állandóan rendkívül komoly, minden újabb pirazisa az események fejlődésének újabb és nehezen megoldható bonyodalmakat hoz. Az oroszoknak Konstantinápolyba való benyomulása legközelebbi kilátásban van. Ez óráig még nem történt meg, de elkerülhetetlen, mivel az angolok minden körülmények közt fordrozni fogják a Dardanellákat, még annak veszélyeztetésével is, hogy a törökpárti ütegek lődözni fogják hajóikat. Ha egyszer az angolok a Bosporusban vannak, ami csak néhány nap kérdése, akkor az oroszok meg fognak jelenni Konstantinápolyban, s ezzel eredeti programmjukon újabban egy fontos lépéssel mennek túl. Magától értődik, hogy egy Anglia és Ausztria-Magyarország ezt az eszményt nem fogják nyugodtan elnézhetni. Konstantinápoly az a pont, amelyben majdnem az összes hatalmak érdeke összetalálkozik, s nincs osztrák-magyar államférfi, aki megengedhetné, hogy az oroszok Konstantinápolyban megtelepedjenek. Ezt Pétervárott is kell hogy tudják, s ha félvállról veszik ezt, nem éppen nagy figyelmességet tanúsítanak vele Ausztria- Magyarország iránt. Beteljesedik, amit egy kiváló államférfi a mostani válság elején mondott, hogy a döntés napján csak azokat fogják meghallgatni, akik erősek. Azon államoknak, amelyek tekintetbe akarnak vétetni, meg kell mutatniuk, hogy van erejük kellő nyomatékot adni akaratuknak. Ausztria- Magyarország külügyi politikája elég sokáig s néha a közáramlat ellenére is, bizonyítékát adta annak, hogy minden törekvése : a monarchia érdekeinek megvédését békés uton elérni. Különös, hogy éppen azon bécsi lapok, (megnevezhetné levelezőnk az illető budapesti lapokat is), amelyek előbb mindig a háborút sürgették, ma elleneznek minden más, mint diplomatiai, aktiót. Mintha azon okok, amelyek előbb a háború mellett voltak, ma nem éppen oly érvényben forognak fenn. Aki előbb „fegyverre“ kiáltott, annak ma nincs már joga viszszalépni, hacsak nyíltan be nem vallja, hogy csupán a porta s nem a mi magunk érdekében akarta a háborút. Törökországon — az igaz — kevés már a megmenteni való , de megmenteni a monarchia existentiáját, a keleten való állását, szemben a túláradó orosz befolyással; azaz önfenntartás kötelessége, amelyet teljesíteni sohasem lehet „késő“. * A legújabban felmerült jelszóra, hogy most már „késő“ a monarchiának actióba lépnie a Pester Lloydban — fentebbi bécsi levelünkkel megegyező — tökéletesen helyes észrevételeket olvassuk. Késő ? Mert most már nem Törökország megmentéséről, hanem Ausztria-Magyarország föntartásáról van szó? Vagy mert a jelen körülmények közt nem a sikertelenség előjelével, sőt ellenkezőleg az erdmény reményével kezdhető meg ? Egy ízben már fejtegettük az okokat, melyek egész a jelen pillanatig absolute megengedhetlennek tüntették föl Ausztria Magyarország háborúját Oroszország ellen, de néhány lap retrospectív bátorsága, melyek minden vitézségüket a múltra pazarolják, arra kényszerít bennünket, hogy újra megvilágítsuk e tárgyat. Oroszország háborúját Törökország ellen diplomatiai eszközökkel nem lehetett megakadályozni, már pedig azért viselni háborút Oroszország ellen, hogy őt a Törökország ellen indítandó háborútól tartsuk vissza, merő esztelenség volt volna. A csapatok, melyeket Oroszország a Pruthnál állított föl, a mi területünkre ütöttek volna be. Törökország megszabadulván a veszélytől, ránk bízta volna a küzdelem kivívását, mely neki vett szánva, és bizonyára sohasem vállalkozott volna az áldozatokra és erőfeszítésekre, melyeket a háború első időszakában kifejtett. Anglia, mely a Gladstone-féle agitatió és Derby ingadozásának átka alatt nyögött, valószínűleg nagy tetszéssel nézte volna, de anélkül, hogy csak kezét is megmozdította volna, hogy miképen kelünk mi föl, hogy útját álljuk. Oroszországnak a Boszporus felé. Olaszország ugrófélben leselkedett, hogy borravalós politikáját megvalósítsa. Francziaország belső viszonyai olyanok voltak, hogy valamely kulacióra absolute képtelen volt. És Németország, mely az orosz ezárral legalább is oly barátságban állott, mint monarchiánkkal, nem helyeselte a háborút, melyet Oroszország ellen indítunk, melynek császárja ismételten hiányozott,hogy Ausztria-Magyarországnak pontosan meghatározott érdekkörét tisztelni fogja , és joggal követelhette volna tőlünk, hogy higgjünk a czár szavában, míg ez üres hangnak nem bizonyul be — és hogy ezek közt a körülmények közt számíthattunk-e volna Németország semleges magatartására, ez nagyon is kétséges. Akkor a legjobb esetben elszigetelten viseltük volna a háborút, és abban az esetben, ha győzelmesen viseltük volna — ki mondhatja meg, hogy hol diktálhattuk volna Oroszországnak a békét ? Moszkvában, hogy oly visszavonulást ériztnk meg, mint Napóleon ? Varsóban, melyet Poroszország őriz ? És mit mondottak volna hozzá szlávjaink, ha nem monarchiánk védelme, hanem Törökország megmentése kedvéért vezettük volna őket Oroszország ellen ? Lényegesen más Ausztria-Magyarország helyzete, ha ma bábomra kényszerítetik. Már maga azontény, hogy a háborút rákényszerítik, megkönnyebbíti helyzetét. Az Angliával való érdek-solidaritás nem vonható kétségbe, közös diplomatiai adatokban nyilatkozik, közös tettekben is meg fog bizonyulni, s ha a katonai feladat nagyobb fele nekünk jutna is, Anglia szövetsége akkor is nagybecsű, ha arra fog szolgálni, hogy az olasz compensationális politika sóvárgását féken tartja. Németország, bárminek legyenek is monarchiánk iránti érzelmei, nem fog orgyilkos cselekedetre vetemedni, míg mi életünket védjük az orosz erőhatalom ellen, s ha a Németország vezérállamférfia iránti bizalom alaptalan, nem csalhat meg bennünket a német nép etnikai szelleme iránti bizalom, amely lehetlen, hogy Ausztria-Magyarország ellen forduljon, mely nem csak saját létéért küzd, hanem valósággal a német birodalom érdekeiért is, a muszka brutalitás és terjeszkedés ellen. Konstantinápoly occupatiójára vonatkozólag a P. Lloydnak Bécsből a következőket jelentik : Hírszerint az oroszok bevonulása után az angoloknak meg fogják engedni a flotta benyomulását, compromissum alapján, bizonyos feltételek mellett és határrok közt. Hírlik, hogy tegnap az oroszok 30,000 főnyi erőben bevonultak Konstantinápolyba, mire állítólag megengedték az angol hajók bemenetelét. Bécsi politikai körökben — mondja egy másik távirat — még mindig bizonytalanság uralkodik a Konstantinápolyban történők felől. A legtarkább hírek keringenek ő felségének egy a czárhoz intézett leveléről és Albrecht főherczeg Bécsbe hívásáról. E hírek eddig nincsenek megerősítve. A helyzetet azonban állandóan igen feszültnek jellemzik, de kilátás van a gyors tisztázásra, mert minden az angol flotta bebocsátása fölötti elhatározástól függ. A conferentiát illetőleg jelentik, hogy Oroszország határozottan vitathatatlannak jelentett ki egy egész sort a legfontosabb békepontok közül. Ausztria- Magyarország és Anglia a legszorosabb eszmecserében vannak. Elliornak messzemenő utasításai vannak. A „N. W. Tbl.“ berlini tudósítója szerint Dorcsakof elejtette azt az eszmét, hogy személyesen részt vegyen a conferentiában, mert tudtára esett, hogy Bismarck nem hajlandó Németországot képviselni. Ennélfogva az összes hatalmak két - két diplomatával fogják magukat a conferentián képviseltetni. Oroszország első képviselőjéül Suvalof grófot, a londoni nagykövetet emlegetik. A képviselőház erdőügyi bizottsága tegnapi ülésében elintézi az erdő-törvényjavaslat második — az állam, a törvényhatóságok, községek, egyházi testületek és egyházi személyek, alapítványok, hitbizományok és közbirtokosságok erdőről szóló fejezetét. A 17. § azon rendelkezésénél, mely szerint testületeknek s részvénytársulatoknak a bányaipar czéljaira szolgáló erdőt is gazdasági rendszeres üzemterv szerit kezelendők, a bizottság bizonyos átmeneti intézkedések felvételét határozta el. Ugyane szakasznál hosszabb vitára nyújtott alkalmat, azon inditvány, hogy az üzemterv kellékeit az ,erdők jókarban tartása s használatuk tartamosságának biztosítása* helyett a „pusztítás megakadályozása* képezze. A bizottság mellőzte ez indítványt. A 22. §-ban kimondatott, hogy nemcsak a csekélyebb terjedelmű, de a csekélyebb értékű erőknél is megengedheti a közigazgatási bizottság, hogy az erdőkezelés az erdőőrzéssel ugyanazon egy személyben vagy személyekben egyesítssék. Táviratok: London, febr. 14. A „Daily Telegraph“ jelenti, hogy az angol flotta szerdán hajnalban behajózott a Dardanellákba, legkésőbben ma reggel megérkezhetik Konstantinápoly alá. Páris, febr. 13. Az „Agence Havas“ jelenti Konstantinápolyból ma esti 5 óráról . Az angol flottáról nem hallatszik biztos hír. 4 M London, febr. 14. A Standard kijelenti, hogy Lord Drby lemondására és a parliament közeli feloszlatására vonatkozó hírek alaptalanok. Jelenti továbbá, hogy a Máltában állomásozó hadihajók parancsot kaptak, hogy a leggyorsabban csatlakozzanak a keleti flottához. A Devotation már ma vitorlázik el. A szállítási departement több nagy szállítóval alkudozik a nevezetes