Ellenőr, 1878. május (10. évfolyam, 216-272. szám)

1878-05-01 / 216. szám

(JglS fizetisi árak: Egész évre . . 20 frt — kr. Évnegyedre­­ . 5 frt — kr. Félévre . . . 10 „ — „ Egy hónapra . 1 „ 80 „ Egyes szám ára 4 krajczár. Szerkesztési iroda: gEjizdapesten, Teoldov­i utcz a. 6. szdm­.. Semmit sem költünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldőére nem vállalkozunk. — Poéta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. 216. szám. (Reggeli Tch­vcULs. Budapest, szerda, május 1.1878. IjgREru9Tf3ms Mrsleif a 7ciadózhtv-a£aZbccri. Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában). További Havas, L&flte & Cie. czégnél Párisban (Place de la Bourse Nr. 8). Hirdetésekért járó díj csakis az „Ellenőr“ kiadó­ hivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. Kia­dó-hivatal: Budapesten, nádor­ utcza 6. szám. Ide intézendő az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. X. évfolyam. Azon tisztelt előfizetőinket, kiknek előfizetése április végével letelik, s a lapot tovább is járatni óhajtják, kér­jük intézkedjenek a megrendelés iránt, nehogy a lap vételében fenakadást ta­pasztaljanak. Az ,ElleFifr ára: fél évre ...... 10 frt — negyed évre................................5 frt — havonként.................................1 frt 80 kr. Az „Ellenőr“-re a h­ó bármely nap­ját “*» kezdve előfizethetni. Budapest, április 30. Mialatt a diplomatiai tárgyalások a legkétesebb eredménynyel döczögnek tova, Oroszországban egész komolyan kanc­ellár­­válság van készülőben. Gorcsakoff hercze­­gen annyira erőt vett betegsége, hogy le­köszönése vagy szolgálatra való hosszas képtelensége bizonyosnak látszik. Emlegetik is már utódait vagy helyetteseit, természe­tesen Ignatieff és Suvaloff személyében. Mindkettőnek igen fontos szerepe volt az egész keleti kérdésben, egyiknek a török, másiknak a brit fővárosban, a diplomatiai vándorutakban egyiránt. Melyik volna kí­vánatosa­bb? — Embarras de choix. Való­színűbbnek lehet tekinteni — ha egyálta­­lán megtörténik — Suvaloff kineveztetését, mert ha nem is tett annyit, mint Ignatieff, nem is okozott annyi galibát, mint ő, s mindenesetre kevesebb bizalmatlansággal fo­gadnák világszerte, mint ravaszságáról és roszhiszeműségéről hírhedt collegáját. * Oroszországnak Romániában való csa­­pat­ tömegesítéseiről Péterváron nemcsak az a felfogás uralkodik, hogy ez a makranczos Románia megfékezése végett történik, hanem — mint állítják — főkép elővigyázati in­tézkedést képez monarchiánk komoly elha­tározása ellenében. A Ploiesti és Foksáni mellett tervezett táborok, miről egy alább idézett bukaresti távirat szól, ezen eszmé­nek felelnének meg, biztosítván a Bukarest­től és Galacztól Brassó felé vezető utakat. A plojestii és foksári positiók a töm­ösi és ojtozi szorosból való osztrák-magyar kibon­takozás ellen lennének irányozva. Ez leg­alább az orosz katonai körök felfogása. ♦ Tottleben tábornoknak Nikoláj nagy­­herczeg helyébe való kineveztetéséhez két­féle combinatiót kapcsolnak — eddig. Az egyik az erélyesebb orosz politika érvénye­sülése. Nikoláj nagyherczeg — mondják — sokkal gyöngébb, vagy egyenes ígérete által lekötöttebb volt, semhogy, utasításai sze­rint, elfoglalta volna Konstantinápolyt. Tott­leben azt meg fogja tehetni. A másik com­­binatió pedig azt várta az új fővezértől, hogy ő újra megkezdi az oros főhadiszállás és az angol flotta közt fennakadt tárgyalá­sokat az egyidejű visszavonulás iránt. Erő­szak és alkudozás — egy személynek tu­lajdonítva, ez valamivel több, mint a­meny­nyit egykönnyen el lehet hinni. Az indemnitásnak, mely a közös költségvetést illetőleg tervben van, oly értelmezést adnak, hogy az csak a fedezeti részre terjedne ki. A szükségleti részt rendesen letárgyalnák és véglegesen megálla­pítanák a delegátiót; a fedezeti rész megállapítása azonban oly záradékkal láttatnék el, hogy a ter­hek felosztása a két állam közt akkor történik meg, ha a quotaarány törvényesen meg lesz álla­pítva. Addig a mostani quota szerint történnék a folyó járulékok beszolgáltatása. A vámtarifa be­­czikkelyezése előtt a vámjövedelemből eredő fede­zeti tételt is nehéz ugyan meghatározni, de akkor sem volna ez sokkal könnyebb, ha már meg­volna az új vámtarifa, mert ennek számokban ki­fejezhető eredményei iránt csak a gyakorlati al­kalmazás fog kellőleg tájékoztatni. Az első évben minden előirányzat problematikus lesz. (Éjjeli posta.) A mai Daily Telegraph jelenti Berlinből: Az angol flotta és az orosz hadsereg visszavonulására vonatkozó tárgyalások állapota nem kedvezőtlen. Anglia és Oroszország direct meg­egyezése nem lehetetlen, mert Oroszország beleegyezett hogy kész visszavonulni a drinápoly-dedengacsi vo­nalig. A Daily News értesülése szerint azonban az egyidejű visszavonulásra vonatkozó tárgyalások si­­keretlenek lesznek, mert az oroszok ismét fenyege­tik Konstantinápolyt, hogy kierőszakolják a san­­stefanoi békeszerződés végrehajtását. A Standard 'na, hogy az oroszok újra erélyesen követelik a sporus erődeinek átadását. (Éjjeli posta.) Victoria királynő, ki­­ndvale­­-egyik legbuzgóbb hive az actio politikájának, san köszönő levelet íratott Williams költő­­ki beküldött harczi dalért, „melynek m­­­ódja a lapokban közzétett levél, „ő fel­­esült.“ Az érdekes dalban körülbelöl­­va. 5 azt hitte, hogy alszunk. Pedig mi­­’rt jól ismertük szavalnák becsét, ■ságal sokak szemét vakította, türelmét vesztvén, hatalmasan fölemelkedett. És minden brit szivében hatalmasan lüktet a vágy, hogy ott teremjen, a­hol szemük közé vágja a képmutatóknak a muszka hazugsá­gokat. Hadd tudják meg, hogy az angol ember keble bátorságtól hevül, és kész a halálra, hogy megmentse hazáját a szégyentől.“ A Konstantinápolyban uralkodó hangulatról ír­ják a Politische Correspondenznek : Az uralkodó ellen tervezett cselszövények sok­kal komolyabb természetűek voltak, mint a közön­ség gondolta, és bizonyára az esetleges katonai összeesküvés ellen védekezett Abdul Hamid, mikor oly jelentékeny vátoztatást eszközölt a minisztéri­umban. Kétségtelenül azzal is Gazi Ozmán pasa kedvét akarta megnyerni a szultán, hogy pénteken a szelamlik szertartása után Izzet pasa hadügy­miniszterrel együtt őt is magához hivatta a csillag­kioszkba. Ozmán pasának bagdadi katonai parancsnok­ká való kineveztetése — a­mi egy jelentőségű a kegyvesztéssel, elhatározott tény volt, de hivatalo­san nem volt tudatva. Megelégedtek azzal, hogy a városban híresztelték, annak megtudására, hogy mi­képen fogadja azt a nép. Minthogy Ozmán pasa eltávolításának híre valóságos fölháborodást szült Sztambulban, fölfüg­gesztették ez a rendeletet. Az egész katonai párt, a tüzérség főparancsnokává éppen most kinevezett Muktár pasával egyetemben, ellensége az orosz szövetségnek, melynek a szultán egyedüli híve. Azon nap, mikor kitör az orosz-angol háború, a fő­várost, melyet akkor múlhatlanul meg fognak szál­­lani az oroszok, valamennyi török tábornok el­­hagyja, és Ázsiába vonulnak vissza, hogy ott vár­ják be az eseményeket. Ez eshetőséggel szemben ismételve sürgette Layard a szultánt, hogy Brüsz­­szába tegye át székhelyét, vagy Kisázsia más városába, mert csak ez mentheti meg teljes szabadságát és fölényét a mohamedán világ előtt. Ha adandó alkalommal nem fogja követni a szultán ezt a tanácsot, nagyon valószínű, hogy a török katonai párt, felbátorítva az angol diplomácia által a legnagyobb erélylyel valósítani fogja tervét, hogy Abdul Hamid utódjává ennek fivérét Rehiad effendit fogja kikiáltani. Szadik pasa az új minisz­terelnök látszólag engedékeny ugyan az oroszok iránt, de másrészről arra is törekszik, hogy ne ha­ragítsa föl az angolokat. Ahmed Sasszim pasának, Midhat hívének, brüsszai kormányzóvá való kine­­veztetésében Szadik engedékenységének jelét látják az angolok iránt. Bukarestből jelentik a Pressének : A román csapatok megerősítik kis-aláhországi positióikat. Az újonnan megkötendő conventió meg fogja engedni az oroszoknak, hogy Filipesti (Ploiesti mellett) és Floresti (Foksáni mellett) közelében megerősített táborokat üssenek, s nagyobb megkönnyebbítést nyerjenek a vasúti szállításban. Oroszország ezért hajlandó lenne az átengedő dobrudsai területet Szi­­lisztriáig kiterjeszteni. Egyre azt állítják, hogy Anglia casus bellinek tekinti a besszarábiai kérdést. Mennyit adott a k­ormáány ipari czélokra 1877-ben. Trefort Ágoston, mint közgazdasági miniszter ma terjesztette be az ipari czélokra 1877-ben for­dított összegeknek hová fordítására vonatkozó ki­mutatást. A kimutatás a következő adatokat fog­lalja magában: Az országos magyar iparegyesület felügyelete alatt álló budapesti ipariskolákat a minisztérium 6000 frt államsegélyben részesítette. Ezen iskoláknak fenntartása 8222 forint 59 krba kerül ; egynegyed fenntartási költséget tehát a társadalom fedez. Czélja ezen iskoláknak az ipartanulók és se­gédek elemi vagy további kiképeztetése, kik eddig vagy semmiféle oktatásban nem részesültek, vagy pedig az elemi tanodába jártak ugyan, de maga­sabb tanfolyamot hallgatni alkalmuk nem volt. A fennállott tanodák száma 7. Ezekben 30 tanártól 1347 tanuló nyert oktatást. Az országos iparegylet az általa alapított ipa­ros kézimunka tanítóképezde és kézimunka-iskola fenntartási költségei részbeni fedezésére 1000 frt államsegélyt nyert. Ezen iskolák fentartási költségei különösen ki­mutatva nincsenek, az egyleti kiadások pedig — melyeknek főrészét azonban kétségkívül az isko­lák költsége képezi — 8086 frt 99 krra rúgnak. Az egylet feladatául tűzte ki, a nők elméleti kiképzésének továbbfejlesztése mellett azok munka­­képességét külön ipar- és kereskedelmi szaktanítás által úgy kifejteni, hogy magukat önerejükből tisz­tességesen fentarthassák. A tanítónőképezdének ez időszerűit 40, a kézimunka-iskolának 13 tanítványa van , a tan­erők száma 9. A kolozsvári kereskedelmi és iparkamara által felállított kolozsvári ipariskolák 1500 frt államse­gélyt élveznek. Ezen iskolák m. évi fentartási költ­sége 3130 frt 3572 krba került. Feladata éppúgy, mint a budapesti iskoláké, szellemi ismeretek nyúj­tása, működése tehát elméleti s nem gyakorlati té­ren nyilvánul. Az iskolákban 17 tanerő működik, a tavaly évben 357 tanoncz által látogattalak. A pozsonyi házi ipart és iparos szakoktatást terjesztő egyesület költségeinek részbeni fedezésére 5000 frtot nyert. Az egyesület által fentartatik Po­zsonyban egy nőipartanoda, melyben 60 növendék nyer oktatást, és úgy elméleti, mint gyakorlati ipartanítónői képeztetést. Ezen intézetből évenként 20 képzett tanítónő lép ki. A tanerők száma 12, fentartási költsége 19,702 frt. Zay-Ugróczon egy műmetszészeti tanműhely. Növendékeinek száma 16. Fentartási költségei 1600 frtra rúgnak. Somorján egy kosárfonó-tanműhely mely ké­sőbb Nagyszombatba helyeztetett át. Tavai 12 ifjú nyert kiképeztetést. Fentartása 1110 frtba kerül. Az egyesület által Znióváralján és Rima­szombatban fenntartott műmetszészeti tanműhelyek és egyéb tervbe vett összes alkotások évenként 29,102 írtba kerülnek. A felsőmagyar­országi házi ipart és iparos szakoktatást terjesztő egyesület a múlt évben a kas­sai kötszövészeti tanműhelyre 2400 frtot, a homon­­nai műmetszészeti tanműhelyre 600 frt államsegélyt nyert. Azonkívül fizet az állam ezen egyesületnél egy ipari felügyelőt, kinek járandóságai 1400 frtra rúgnak. A kötszövészeti tanműhely 12 tanuló részére van berendezve; felállítási költsége 9280 frt. A homonnai műmetszészeti tanműhelyen kívül Jolsván esztergályozó és S.-A.-Ujhelyen kosárfonó­­tanműhely állíttatott fel. Az iparos oktatást, terjesztő soproni egyesület által felállított soproni ipariskola 500 frt államse­gélyben részesült. Ezen iskolában 8 tanár nyújtja az oktatást. Az iskola évi szükséglete 2033 frt. A kassai kötszövészeti tanműhelynél alkal­mazott ipari felügyelő i­dvül, a háromszéki házi ipari és ipar­oktatást terjesztő egyesület által Sepsi- Szt-Györgyön felállított fonászati tanműhely létesí­tésére és vezetésére egy ipari felügyelő neveztetett ki, járandóságai 1400 frtot tesznek. Ezen két felügyelőn kívül, az iparos szakok­tatás és házi ipar terjesztésére kiküldött minisz­teri biztos ezen minisztériumtól taval 1800 frt úti átalányt élvezett. A tavali állami költségen külföldre még két ifjú, egyik a fémipar, másik a szálas termények festészetének tanulmányozására lett kiküldve, egyen­ként 1000—1000 frt segélyt élvezvén. * Távi­ratok. Pétervár, ápr. 30. (Eredeti távirat.) A czár rendeletére ismét új három tartalékos gyaloghadosztályt szerveznek, a 12., 13. és 14. tartalékhadosztály neve alatt. A hadse­reg ezáltal 48 zászlóaljjal és 144 ágyúval fog gyarapodni. London, ápr. 30. A Times jelenti Kon­stantinápolyból . Az orosz táborban az a vélemény uralkodik, hogy Nikoláj nagyher­czeg befolyása békés volt, ellenben Tottle­ben tábornok által való helyettesítése eré­lyesebb politika jele. A nagyherczeget már régóta felhatalmazták utasításai Konstanti­nápoly megszállására, de a törököknek meg­ígérte, hogy az orosz csapatok nem fognak oda bevonulni. Bécs, ápr. 30. A Politische Corresponded jelenti Pétervárról ápr. 30-tól. Gorcsakoff herczeg köszvénybaja, mely az egyik lábának megdagadá­­sában nyilvánul, nem lett súlyosabbá. Mindamellett úgy látszik, hogy a birodalmi kanczellárnak hosz­­szasabb akadályoztatása esetében, a birodalmi kanczellárság ideiglenes vezetésével Suvaloff grófot szándékozzák megbizni. Bécs, ápril 30. A Politische Correspondenz jelenti Konstantinápolyból. Nikoláj nagyherczeg tegnap utódjául mutatta be a csapatoknak Tottle­ben tábornokot; ma meglátogatta Tottlebennel a szultánt, elbúcsúzott, és azonnal hajóra szállt Ne­­pojkojsiczkivel, hogy Odesszába menjen. Az oroszok több mohamedánt elfogtak Drinápolyban.­ A paci­­ficáló bizottság Filippopolba utazott. A tervezett nagy szemle a ruméliai események miatt elmaradt, melyek színhelyére nagy csapattömegeket küldet­tek. Erősen állítják, hogy az orosz főhadiszállás és az angol hajóhad parancsnoksága közt az utóbbi napokban nem folyt tárgyalás az egyidejű vissza­vonulás fölött, de hírlik, hogy Tottleben tábornok új utasításokat hozott magával, melyek következ­tében lehetséges, hogy ismét fölveszik a tárgyalá­sok fonalát. Bécs, ápr. 30. A képviselőház 80 szavazat­tal 32 ellenében elfogadta Herbst indítványát a büntető törvényjavaslat tárgyalásának siettetése iránt. Azután helybenhagyta Hausner, Wlodek, Thura Valsasina gróf és Golub­owski gróf képvise­lők megválasztását. A legközelebbi ülés csütörtö­kön lesz. Pak­s, április 30. A világkiállítás holnapi megnyitása alkalmából sok házon zászlók lengenek. A kiállítási palotában lázas tevékenység uralkodik a munkálatok bevégzésére. A képviselőház csütör­tökre tűzte ki a vitát a katonatisztek nyugdíja fölött. A senatus első fölolvasásban elfogadta a táborkarra vonatkozó törvényjavaslatot. London, ápr. 30. A Reuter ügynökség je­lenti Konstantinápolyból 30-ról. Nikoláj nagyher­czeg délelőtt meglátogatja a szultánt, és azután ha­jóra száll. Tegnap az orosz és a török katonák közt verekedés volt Konstantinápoly környékén; nyolc­vanan sebesültek meg mind a két részről; a szeraszkierátus megtiltotta az orosz katonáknak, hogy a demarcationális vonalakat átlépjék. Budapest, április 30. Megint divatba jött Bosznia occupatió­­járól beszélni. Németül, francziául, még an­golul is , és legfőkép magyarul. S ha már a discursus anyira neki melegedett, hogy ide vonatkozó minisztertanácsi határozatok­kal is dobálódznak benne, sőt a hevesebb vérnek már az indulás napjával s az elin­dítandó polgári biztosok fejeivel is játsza­nak, — hát isten neki szóljunk hozzá mi is egy rövidet. Annál könnyebb ez, mert ide­vágó nézeteinken, mint azokat elég gyakran kifejeztük, nincs módosítani valónk semmi. És még könnyebb, mert egyszerűen képte­lenségnek tartjuk, hogy az, amit „Bosznia megszállása­ alatt conventionális felfogás szerint érteni szokás, így­­pure et simple szóba jöhetett volna a miniszteri értekez­leteken. De nagyon megengedjük, hogy egyéb intézkedések kapcsolatában, igen­is, szőnyegre kerülhetett ez a kérdés is. Sőt szőnyegre kel­lett kerülnie sokkal előbb, ha egyátalán van monarchiánknak a keleti bonyodalmakkal szemben követendő actív programmja. S hogy most ez a kérdés feleleveníttetett, ha ugyan feleleveníttetett, azt annál természe­tesebbnek tartanók, minél bizonyosabb, hogy e kérdés minden pillanatban egészen actu­­álissá válhatik. Az angol orosz­ háború egy hajszálon függ. — Ruméliában, bolgár föl­dön gyorsan harapózik a lázadás, különösen nyugati irányban. — Szerbiában gyanús hadi mozgolódás. — Romániában a conflic­­tus kitörőben és a muszka határaink felé fel­vonulóban. — Az adriai partvidékeken for­rongás, melynek éle Montenegro ellen irá­nyul. Hogy ilyen időben lehet-e pipázni, mindig csak pipázni és semmi egyebet nem tenni, mint pipázni, annak eldöntését az egyszerű józan észre bízzuk. A monarchia kormányférfiainak tehát, nagy oka lehet e kérdéssel foglalkozni, s ha nem tették, meg fogják tenni rövid időn. De nem a puszta occupálás szempontjából. És nemcsak Boszniára szorítkozva. Hanem az általános katonai állásfoglalás szempont­jából, a­honnan sokkal tágabb láthatár nyílik, mint a bosznyák völgyek speciális szilvafái közül, melyekre semmi szükségünk. Nekünk a situatió előterében a helyünk, s nem az isten háta megett. Őrállomást fog­lalni a kötelességünk, s nem pedig beásni magunkat egy biztos távolban fekvő ve­rembe. E czélból pedig nemcsak Boszniát, sőt első­sorban nem is ezt kell megszállni, hanem Szerbiát és az oláh határt is, külö­nösen ezt. A mi stratégiai vonalunk a mos­tani esetben a vörös torony szorostól Bel­­grádon át Montenegró regényes vidékéig terjed. Csak az abba való felvonulásnak van értelme. S hogy egy ilyen felvonulás bekövet­­kezhetik, hiszszük, sőt bekövetkezését bizo­nyos esetekre szükségesnek tartjuk. Ily es­hetőség első­sorban az angol-orosz háború. Mi­dőn két hatalom kelet sorsa felett ví véres tusát, mi nem maradhatunk passiv szemlé­lők. Azon érdekek közt, melyek miatt a harcz folyni fog, vannak a közös európai érdekeken kívül speciális osztrák-magyar érdekek is, melyeket csak úgy bizto­síthatunk, ha imponáló­­állást foglalunk el a szintér fölött, hol a véres dráma játszani fog. A másik eshetőség Szerbia hadi mozgo- I6dá°a. Ez a kis állam, úgy látszik, el van határozva, hogy minden kigondolható mó­don és minden áron nyakát szegi. Eddig a muszka protectio, a konstantinápolyi kor­mány tartózkodása, s Európa passivitása megmentette Szerbiát — Szerbia daczára — a végzetesebb szerencsétlenségtől. Most azonban tapasztalni fogja Milán vásott fe­jedelemsége, hogy a­hol felnőttek és óriá­sok rettentő viadala alatt dobban a föld, ott a gyermekek és törpék letapostatnak. Ha Szerbia vágyik e tapasztalatra, csak veregettesse fejedelmének vállát a véres kezű czár által, rohanjon fejtetőre a ve­szedelembe. Mi azonban el nem tűrhetjük, hogy az Al-Duna táján oly forrongás te­gye a helyzetet bizonytalanná, min­t Szer­bia actiója maga után vonna. Ez esetben be kell menni Szerbiába, valamint meg kell szállni az Al-Duna vidékét azon har­madik esetben is, ha a ruméliai felkelés nagyobb terjedelmet ölt nyugat felé, s különö­sen ha átharapózik Szerbia és Bosznia tájé­kára. Nem azért, hogy a muszkának el­nyomni segítsük a mohamedánok felkelését, melyből minél több részt kívánunk a min­den oroszok urának, hanem azért, mivel az átharapódzott lázadásnak itt egészen más jellege lenne, mint van eredeti forrásán, a Rhodope-hegység táján, s a bizonytalanság­nak és forrongásnak oly nemét telepítené meg monarchiánk határain, melyet — a nagy események küszöbén — nem tűrhetnénk el. Íme, ezek azon eshetőségek, melyek miatt — ha éppen oly nagyon tetszik a szó — „occupálni“ kellene. És pedig Bosz­niát is. Nem hódításképen vagy ottmara­­dási szándékkal, hanem egyszerűen azért, mert Bosznia beleesik strategikai vonalunk foly­tonosságába, s mert hadseregünket nem flankíroztathatjuk , a forrongások fészkei által. Hadseregünk számára biztosítanunk kell működési alapját és irányát. Az oly eshetőségeknek elejét kell tehát vennünk, minek volnának ez alap mellett, vagy ez irány táján támadható felkelések. Gyakor­lati eset van előttünk arra nézve, mily kö­vetkezményeket vonhat maga után „bi­zonytalan“ vidékek megszállásának elmu­lasztása a hadvonalban. Az orosz hadve­zénylet nem szállta meg a Rhodope-hegy­ség vidékét, s most nyakán a galiba, ami jól van, de nekünk is nyakunkon lehetne majd, ami azután nem volna jól. Oly állást kell foglalnunk tehát, honnét ellenőrizhet­jük a többi közt Nikicza barátunk keze járását is, kinek szintén megvan a maga ellenforradalma a tengerparti olaszok és albánok mozgolódásának alakjában, kik nem akarnak részt venni a kecske­tolvajságra alapított montenegrinói állami közösségben. Ez a dolgok természetes összefüggése. S ily értelemben csak üdvözölnék, ha meg­valósulna végre csakugyan az „occupatio“ híte. Budapest, április 30. A képviselők nem valami nagy szám­mal érkeztek még fel az első ülésre, a kar­zatok azonban tele voltak. A közönség — úgy látszik — érdekes dolgokat várt a mai üléstől. Miniszteri kijelentéseket a ki­egyezés állásáról, a külügyi helyzetről stb., de mindebből semmi sem következett be. . ülés száraz volt, s a csalódott közönség csakhamar el is pusztult. A folyosón azon­ban erősen környezték a miniszterelnököt és a pénzügyminisztert. Sennyey Pál báró bejelentett lemondása már tegnap tudva volt, s így a nagyobb feltűnés ma elma­­­radt. Hogy a lemondásnak mi a jelentősége, most még talán ne kutassuk. Simonyi La­jos sajnálkozása alighanem őszintén érzett volt. Sennyey lemondásával ítélt az új el­lenzéki alakulás felett, melynek ismeretlen számú tagjai egyelőre még régi helyeiken ülnek. Mondják, hogy kivált a jobboldali ellenzéken nincs kedv az „átütésre“, meg­elégedvén a felüléssel is. Két fontos törvényjavaslatot nyújtott be az igazságügyminiszter: a magyar rend­őri törvénykönyvről és a végrehajtási eljá­rásról. Amaz szoros kapcsolatban van a büntető törvénynyel, s nagyon kívánatos lenne, hogy jusson idő tárgyalására még ez ülésszakban. A rendőri törvény hiányát rég érezzük, s főkép a déli megyékre való te­kintetből bir fontossággal mielőbbi életbe­léptetése. Az igazságügyi bizottság remélhe­tőleg mindjárt hozzáfog tárgyalásához. Ezek után rátérhetett a ház a napi­rendre , a földmivelés-, ipar- és kereskedel­mi minisztérium költségvetésének tárgyalá­sára. Általánosságban csak Steinacker szó­lott hozzá általános figyelmetlenség köze­­pett. Az ipari oktatás fontosságát emlegette, a­mit különben nálunk senki sem tagad. A részleteknél Mudrony is az ipari oktatás szükségességéről beszélt. Hogy a kormány megteszi azt, a mi körülményeink között tehető, arról a kereskedelmi minisztérium­nak és ma kiosztott jelentése tanúskodik, mely szól a kormánynak az iparműhelyek létesítése és az ipari szakoktatás fejlesztése körül tett és jövőre nézve tervezett intéz­kedéseiről, valamint az ipari czélokra 1877- ben engedélyezett összegek hováfordításáról. Ebből látjuk, hogy az állam mennyivel se­gélyezte az ipart terjesztő egyesületek által felállított tanműhelyeket, s miket szándéko­zik tenni egyes iparágak fejlesztése érde­kében. Hogy többet is lehetne tenni, az bi­zonyos, de másrészt az is kétségtelen, hogy ma még kénytelenek vagyunk a pénzügyi szempontra is figyelemmel lenni. Egyelőre csak arra kell szorítkoznunk, s erre törek­szik a kormány is, hogy az iparos iskolák­hoz és tanműhelyekhez megkívántató tan­erőket neveljünk, továbbá, hogy az ipar­törvényt a tapasztalatokhoz képest módo­sítsuk. Mint minden budgettárgyalás alkalmá­val, természetesen most is beszélt Simonyi Ernő az állami lótenyészintézetek és a ló­versenyek ellen. Az előbbiekről azt állította, hogy a haszon nincs arányban az áldoza­tokkal, de mértékül csak a kivitelt vette föl, mintha a gazdasági és honvédelmi czé­lokra bent maradó anyagot nem is kellene számba venni. No de azért Simonyi Ernő kitűnő nemzetgazda. A lóversenyek pedig csak nagyúri mulatságok. A gyakorlati ered­mény ugyan az ellenkezőt bizonyítja, de ez­zel a nagy nemzetgazda nem törődik, s még arról sem bír tudomással, hogy a lóverse­nyekben nemcsak a nagy urak, hanem a mezei gazdák is részt vesznek, s az ország több vidékén épp a versenyek emelték a lótenyésztést tökéletességre. A történt fel­szólalások alkalmából a miniszter azon meg­nyugtató nyilatkozatot tette, hogy a lóki­viteli tilalomnak legalább részben enyhítése iránt a kormány megtette a szükséges lé­péseket. A statistikai hivatalra megszavazta a ház a költséget a pénzügyi bizottság ja­vaslata szerint, s így e hivatal fennállhatása többé nem kérdéses. A kereskedelmi tárc­a tárgyalása véget érvén, Molnár Aladár indítványozta, hogy a Lloyd-társaságtól megvonatván a fiume-li­­verpooli hajójáratok segélyezése, vegye fel a ház újból az angol társaságnak tavaly megszavazott 25.000 frtos segélyt. Ez in­dítványt a ház a miniszter felszólalására a pénzügyi bizottsághoz utasította. A tény az, hogy az angol társaság 12 járatban Fiumé­ból kivitt 3991 tonnát, vagyis 79,820 vám­mázsát, nagyobb részt lisztet. Segélyezte tehát az állam egy-egy mázsa kivitelét kö­rülbelül 30 krral. Holnap a ház a belügyi tárc­a elő­irányzatával kezdi a tárgyalást.

Next