Ellenőr, 1878. augusztus (10. évfolyam, 382-437. szám)
1878-08-01 / 382. szám
Deák Ferencz elcsitárta ágyán, miszerint műve nem tökéletes, nem felel meg a nemzet jogos és méltányos igényeinek, de azzal biztatott, hogy alapot nyújt a javításra, javulni fog. Hát a nemzet azt mondta, Deák okos ember, tudja mit beszél, tíz év nem a világ, fürjünfe, tíz év múlva a dolog majd javítva lesz. Ez volt a nemzet álláspontja az 1868. ótai választásoknál. De most a helyzet egészen más. A kísérlet megtörtént, s a tíz éves tapasztalás a közösügyes rendszert mind külbiztonsági, mind belszervezkedési, mind politikai, mind közgazdászati, mind szellemi, mind anyagi tekintetben a leghatározottabban elítélte, és azt is bebizonyította, hogy ezen az alapon egyiket sem lehet azon két czél közül elérni, melyeket Deák kilátásba helyezett : sem az osztrák birodalom népével nem lehet barátságos egyetértésre jutni, sem az alkotmányos életet valósággá emelni az országban. Most már nem sejtetem, hanem tény gyanánt áll a nemzet előtt, hogy a közösügyes rendszer a kölcsönös elkeseredettséget nem hogy megszüntette, avagy csak enyhítette volna is, de sőt fokozta a magyar nemzet s az osztrák birodalom népei közt. S most már nem sejtetem, hanem tény gyanánt áll a nemzet előtt is, hogy oly rendszer mellett, mely Magyarországot alaptörvényeink ellenére kormányzati rendszerének leglényegesebb ágaira nézve a minden idegen avatkozástól ment önrendelkezéstől megfosztja — az alkotmányos élet nem lehet egyéb, mint: „kongó érez, pengő czimbalom“ — megaranyfüstözött fapénz, amely csak csillámlik, de értéke nincs. — A parlamentáris kormányrendszer valóságos hazugsággá sülyedt Magyarországon, azon kényszerrendszer következtében, mely e szavakkal „el kell fogadni, mert „muszáj,“ az osztrákok nem akarnak engedni“ a magyar országgyűlést oly helyzetbe teszi, hogy még arra is „iment“ mond, amiről maga a miniszter is bevallotta, hogy „sérti az erkölcsi érzetet“ (vide 80 milliós száraz korcsma-számla.) Aztán a javítási kísérlet is megtörtént s a tanulság az, hogy nekem igazam volt, midőn azt mondtam, hogy javításról álmodni sem kell, a közösügyes rendszer sikló, melyen csak siklani lehet, emelkedni nem. Javításul kapott a nemzet egygyel több közös ügyet s azt az „erkölcsi érzetet sértő“ degradatiót, hogy erre még a nemzet 24.000.000-et reá fizet, s kapott oly állapotot, mely mellett az anyagi jólét egészséges fejlődése teljes lehetetlenség, ellenben a nemzeti jellem elsatnyulása kikerülhettem A fejem szédül, a hátam borsódzik bele uram, ha meggondolom, hogy ily állapotban megyen elébe árva hazánk azoknak a rettenetes megpróbáltatásoknak, melyeket gróf Andrássy bámulatos — a történelemben példátlan improvidentiája immár kikerülhetlenül reánk hárított. Ezek szerint tehát a nemzet most nem oly helyzetben van, mint volt a mult választásoknál. Akkor reményekkel számolt, most a meghiúsult remények tapasztalatai tényeivel kell számolnia. Valóban csodálatos volna, ha e tapasztalás sem gyógyította volna ki a szédelgésből, mely a nemzetre annyi bajt, szenvedést, romlást hozott , s még jövendő felmaradhatását is kétségessé tette, nehogy azt mondjam, reménytelenné. Az pedig már épen a csodálatosnál is csodálatosabb volna, ha a nemzet többsége ahelyett, hogy határozott kárhoztatásával sújtaná, még meg is jutalmazná a Tisza Kálmán úr által vezénylett párt azon megbocsáthatlan bűnét, hogy tagjai oly rutul megszegték az ünnepélyes fogadásokat, melyekkel választóik bizalmát meglopták a múlt választáskor. Ha ez megtörténnék, ez az erkölcsi érzetnek oly megfogyatkozását bizonyítaná, hogy nemzetnek mely ennyire sülyedt, alig lehetne egyebet mondani, mint amit Jóbnak mondtak barátai: „átkozd meg az istent s halj meg.“ Ha igaz, hogy Békés megye magyar népe még oly indulattal emlékszik reám, mint ön állítja, ez oly szellemre mutat, mely reményre nem engedi, hogy okulva a tapasztaláson, azok is visszatérnek hazánk törvényes függetlenségének alapjára, akik (immár hiúknak bizonyult) remények által magukat arról a múltban letéríteni engedték. Igazán örvendek, hogy a gyomai kerület független érzelmű választói önt jelölték ki képviselőül a jövő országgyűlésre. Lelkemből óhajtom, hogy hatalmas többség tömörüljön az ön zászlója körül. Óhajtom , mert önben oly férfiút van szerencsém ismerni, aki mind politikai irányánál, mind képzettségénél, mind jelleménél fogva kiválólag hivatva van a nemzet tanácsában részt venni, s ki a képviselői mandátumnak minden tekintetben azon lelkiismeretes hűséggel fog megfelelni, amelyre hazánknak e szorongatott időkben annál nagyobb szüksége van, minél ritkábbá lett a közösügyes rendszernek demoralizáló befolyása alatt. Sajnálattal értem leveléből, hogy akadnak a gyomai kerületnek különben független érzelmű választói közt olyanok is, kiket vallási tekintetek tartóztatnak az ön zászlója körüli tömörüléstől. Boldog Isten! hát mi köze van a vallásnak a politikához, s hazafias érzelmekhez ? Én mindig szerettem a külföldön azzal dicsekedni, hogy magyar hazánkban a vallási nézetek különbsége nem húz válaszfalat a haza szent szerelmében egygyé forrt hazafiak közé, s hogy a magyarnak, bárminő templomban, bárminő rítussal imádja is a mindenség megfoghatatlan végokát, van egy közös szentegyháza, a „Haza“, melynek oltárát felekezeti különbség nélkül karöltve állja körül, s van egy közös religiója, a „honszeretet“. Szeretem reményleni, hogy a békési magyar nép igazolni fogja e nézetemet. Miként kerül az én igénytelen nevem Békésben a választási népdalba ? nem tudom ; de ha már ott van, igazat fog az a dal mondani, ha így fog hangzani : „Mezei Ernő oly követ , kit Kossuth Lajos szeret.“ Fogadja ön nagyrabecsülésem kijelentését, s legőszintébb jó kivánatimat. Kossuth. Választási mozgalom. Gyulafehérvár, jul. 31. (B. C.) Hegedűs Sándor Abrudbányán megérkeztekor számos választó által a legszivélyesebben fogadtatott. Tegnapelőtt este az iparos-kaszinóban fényes bankett tartatott. Tegnap este Hegedűs nagyszabású programmbeszédet tartott, mely élénk helyesléssel fogadtatott. Diószegity pártelnök felkérte ezután, hogy fogadja el ismét a jelöltséget. Hegedűs megköszönte a belé helyezett bizalmat, és Verespatakra utazott azután, ahol szintén nagy lelkesültséggel fogadtatott és hallgattatott meg, és szintén felkéretett a jelöltség elfogadására. Hegedűsnek eddig ellenjelöltje nincs.* Tisztelt szerkesztő úr ! Ma jővön be faluról, csak most jutottam azon lapok elolvasásához, amelyek Thaly Kálmán úr programmbeszédéből kivonatokat hoztak. Megszokott dolog már az, hogy a választásokkal együtt járó korteskedéseknél egyik párt épen úgy, mint a másik, a maga jelöltjét égig magasztalja. Az oly nagy szerepet játszó „korteseknek“ ez egyik fő feladatuk, és ez ügyességük kritériuma. S ha valaki mást dicsér, ezt tőle rész néven nem vehetjük. De mit szóljunk az oly emberhez, akinek egész programmja csak öndicsőítésből áll ? Ha oly tetteire hivatkozik, amelyek méltán érdemekül tudhatók be, akkor — elnézőleg — legfeljebb tapintatlanságnak nevezhetjük eljárását De ha valótlanságokat állít, ha másokat gyanúsít és rágalmaz, csakhogy önmaga szebb színben tűnjék föl ; ha oly érdemekre hivatkozik, amelyeket csak magas személyisége ismer el , akkor eljárásának méltó jellemzésére szótáramban nincs meg a megfelelő szó. Az ily ember azok részéről, akik őt ismerik, megvetésnél nem érdemel egyebet. De másként áll a dolog azoknál, akik fölteszik, hogy az ember legalább akkor igazat mond, amikor (politikai) hitvallását adja elő. Ezek tájékozásául szolgáljanak a következők: Nem akarva most annak méltatásába bocsátkozni, hogy mint költő és katonai történelmi író mily első rangú helyet jelölt ki magának irodalmunkban, csak azon minden czélzat és kiszámítás nélkül tett nyilatkozatát óhajtom valódi értékére visszavezetni, hogy megromlott egészsége miatt és azért hagyta el a honvédelmi minisztériumot, mert látta, hogy bizonyos irány kap lábra, mely a nemzeti iránynyal nem volt kibékülve, osztrák mintára akarván hozni az intézményt. Hogy Thaly úr egészsége nem a honvédelmi minisztériumban kifejtett munkássága miatt romlott meg, az köztudomású dolog. Elmenetelének oka pedig az volt, hogy egy oly állással kínálták meg, amely osztály tanácsosi fizetésénél jóval nagyobb jövedelemmel volt egybekötve. Ő tehát fogta magát, s mint oly önzetlen hazafi, aki vérző szívvel kesereg koldusbotra jutott hazája szegénysége fölött, ámbár nyugdíjra igénye nem volt, széles e hazában levő minden befolyásos ismerettségét fölhasználta, hogy szabályellenesen nyugdíjaztassék. A midőn pedig ez nem sikerült, zsebre rakta a jó végkielégítést s rökön elfoglalta azon állást, amelyet, ha azóta — véletlenül — el nem vesztett volna, most bizonyára elégedettebb lenne ; s nem esett volna azon következetlenségbe, hogy az általa annyira perkorrestált honvédelmi minisztériumba újabban bejutni igyekezett. Ez a Thaly úr hazafisága ! És távozásának valódi önzetlen indoka. Hogy pedig mily demokrata Thaly úr, ezt bizonyítja az, miszerint, ámbár őt a szabályok értelmében nem illette meg az osztálytanácsosi czím, ennek kieszközlésére mindent elkövetett. Éljen az ily demokrata hazafi. Budapest, 1878. július 31-én. * * Egy választó. A IV. kerület szabadelvű pártjának végrehajtó bizottsága f. hó 31-én a folyó ügyek bevégzése után kettős ünnepélyt tartott. Először is Komócsy József vb. tag meleg szavakkal üdvözölte a bizottság elnökét Weisz Bernát Ferenczet, ki e napon 78-ik életévét töltötte be. A bizottság élénk éljenzésekkel fejezte ki rokonszenvét a váratlan, de ép oly talpra esett szavak után. A megtisztelt meghatottan köszönte meg a megemlékezést, s az egész társaságot felhívta, hogy menjenek Havas Ignácz szeretett képviselőjelöltükhöz, kinek e napon meg neve napja van. A jelenlevők mintegy 30—40 en Havas Ignácz szállására mentek. Itt Weisz B. üdvözölte a jelöltet, felsorolva a választók jókívánságait, s elszámlálta érdemei egy részét, melyek közt nem utolsó, hogy tolnavármegyei orvos korában a pecsovicsok ellen egy Bezerédy egy Csapó mellett hatalmasan működvén, az ellenfél részéről lövést intéztek ellene — de a golyó szerencsére nem talált. Weisz beszédét hatalmas éljenzés követte, mire Havas következőleg felelt: Mélyen t. polgártársaim ! Midőn azon, pusztán személyemet illető kitüntetésért, melylyel e pillanatban, névnapom alkalmából megtisztelni kegyesek voltak, szívből eredő, melegen érzett hálámat és köszönetemet kifejezném, méltóztassanak megengedni, hogy ez alkalmat felhasználjam egyszersmind arra is, hogy egy párt a múlt alkalommal, midőn önök körében először megjelenni szerencsés voltam, mondott, s némely ellenzéki lap által félremagyarázott szavaimat megmagyarázzam, illetőleg helyes értelmére vezessem vissza. (Halljuk !) E két szó : a „magas politikaÉn azt mondottam az említett alkalommal, hogy nem fogok űzni magas politikát. A legújabb időben sokan megkerülve a tárgyat, egyéni személyes tulajdonokat támadva, s egész működésüket e személyes támadásokra hasírozva, a párt mögötti cselszövények terére ragadtatták magukat, s mellőzve az objectív működést és bírálatot, ez eljárásukat elnevezték magas politikának. (Tetszés.) Ez a magas politika az, melyet én űzni soha nem fogok. Teljes életem egy nyitott könyv, s egy párt zászlójához szegődve, annak nyilt támogatója gyanánt kívánok a közügyekben részt venni. Az én politikám igen egyszerű : megerősíteni faj, nemzetiség, valláskülönbség nélkül széles e hazában a magyar államiság eszméjét, és egyszersmind teljes erőmmel oda hatni, hogy kedves Budapest fővárosunk, e magyar államnak minden tekintetben megfelelő, magyar gyupontja legyen. (Élénk éljenzés.) Ha megválasztatni szerencsés leszek, e két irány lesz az én magas politikám. Fogadják m. t. polgártársaim e megtiszteltetésért mélyen érzett köszönetemet, s kérem, tartsanak meg szives barátságukban. (Élénk éljenzés.) A Podmaniczky párt végrehajtó bizottsága egy ma este 6 órakor tartott ülésében elhatározta, hogy a ma estére egybehívott választók közgyűlése, melyben Podmaniczky Frigyes báró tartotta volna programmbeszédét, tekintettel a rosz időjárásra, ma ne tartassék meg és hogy holnap csütörtök esti 7 órára új közgyűlés hivassék egybe, mely miután a lövölde a VII. kerületi Füzesséry párt által lefoglaltatott, a „Terézváros VI. kerületi klub“-ban (sugárút 35.) fog megtartatni. E közgyűlésen fogja báró Podmaniczky Frigyes programmbeszédét tar-ítani, mely közgyűlésre a t. választók ezennel meg- hivatnak. A közgyűlés után a klub helyiségeiben közös vacsora következik. ■* Jász-Kun-Szolnok megye kun-szent-mártoni kerülete szabadelvű pártjának jelöltje Pompéry János. Komárommegye ácsai kerületében Pulay Kornél ellenében gr. Somssich Iván közjogi ellenzéki válalkozott a bukásra. Verseczen Beöthy Algernon ellenében bizonyos Milosavljevics ügyvéd lépett föl nemzetiségi programmal. Brassó város az első kerületben Manger Károlyt, a másodikban Steinacker Gusztávot kiáltotta ki jelöltjének, a brassó megyei alsó kerületbe Dr. Kaiser Jánost, a felső kerületbe Zay Adolfot jelölte ki.* Déva, julius 29. T. szerkesztőség! Szathmáry György derék képviselő-jelöltünk, ki rövid idő alatt a kerületben rendkívüli népszerűségre tett szert s az ellenfél által is mindenütt tiszteletben részesül, tegnap s tegnapelőtt folytatta körútját megyéjében. Barcsay Béla szolgabíró jelenlétében tegnapelőtt délután a solymosi járás választói előtt mondta el a programmbeszédét, melynek végeztével Albert Imre reformlelkész a választók nevében üdvözölte s felhívta, hogy a jelöltséget fogadja el. Tegnap d. u. pedig Barcsán a környék nagyszámú választói előtt tartotta nagy tetszés közt programmbeszédét. A nép mindenütt lelkesedéssel fogadja Szathmáryt, kinek publicistái tevékenysége s Hunyadmegye érdekében tett hasznos szolgálatai valóban meg is érdemlik, hogy az egész választókerület őt válaszsza képviselőjének, mint aki évek óta annyi becsülettel képviseli e megyét a sajtó téren. Sajnos, hogy az ellenpárt Lázár kortesei nemtelen fegyverekkel is dolgoznak s különösen azzal ámítják a népet, hogy a kormány Lázárt óhajtja, holott tudtunkkal az ellenkező áll. Megrovandó azon korteskedés is, melyet az oláh esperes kifejt, ki a papokat egyenesen hivatalvesztéssel fenyegeti, ha Szathmáryra szavaznak, kinek a hunyadmegyei magyar nemzetiség érdekében kifejtett buzgalma a nacionalista hajlamokkal bíró egyének szemében kellemetlen szálka, habár ezt tagadni akarják. * Nagyon csodálkozunk a dévai kerületi szabadelvű párton, hogy még csak kérdésbe is veheti , hogy Szathmáry György és Lázár György közül melyiket válassza meg. Szathmáry György ur aHow-nak s egyáltalában a szabadelvű sajtónak évek óta egyik nagy szorgalmú és tehetségű munkása, kinek a szabadelvű párt iránt igen elismerésre méltó érdemei vannak. Különösen csodálkozunk pedig éppen a dévai kerületen, melyért Szathmáry György az oly hatalmas actióta annyi önfeláldozó munkásságot fejtett ki. Higgyék el a választók, hogy mind a maguk érdekében, mind a szabadelvű párt javára úgy cselekesznek helyesen és okosan, ha Szathmáry Györgyöt választják meg képviselőjüknek. Éljen Szathmáry György ! * A meghalt lelkek közlönyei teli torokkal rikoltozzák, hogy a belvárosi kormánypárt ilyen és olyan pressiót gyakorol a hivatalnokokra. Pedig károm olyanoknak, kiknek üvegből van a házuk, kővel dobálódni. Tessék csak a IV. ker. elöljáróság jegyzőjének zsebeit megvizsgálni ; egy évet fognak ott találni Becker Károly úr nagyobb dicsőségére, melyen az elöljárósághoz tévedő választó ügyfeleket fogdossa a Királyi Pál számára, noha Királyi Pál a jelöltségről nyilvánosan leköszönt, s máig nem olvastunk tőle semminemű nyilatkozatot a felől: elfogadja-e a kijelölést? A Helfy-párt már jelzett közvacsoráját, melyen Helfy nejével együtt jelen lesz s mely alkalommal a terézvárosi hölgyek selyemzászlójukat átnyújtják, a szörnyű esőzés miatt máról holnapra, vagyis augusztus 1-jére, esti V 1 8 órára halasztották ; a közvacsora a párthelyiségben nagymező-utcza 20. szám alatt lesz.* A ferenczvárosi szabadelvű Wodiáner-párt f. é. augusztus 1-én délután/1 7 órakor a soroksári utcza 32. sz. a. létező polgári népiskola helyiségében közgyűlést tart.* A terézvárosi VII. kerületi Hoffmann-párt nagy választmánya i. é. augusztus 1-én este 6 órakor a párt helyiségeiben dobutcza 44. sz. a. ülést tart. * A ter. VII. kerületi „Füzesséry-párt“ ma, csütörtökön, augusztus hó 1-én este 8 órakor a polgári lövöldében közvacsorát rendez, melyen dr. Füzesséry Géza úr, e párt jelöltje, is meg fog jelenni.* Nagyküküllő megyéből írják a Kelet-nek julius 28-ról keltezve : ma tartott a „Fekete“ alias ó-szász párt a szebeni pontok alapján értekezletet. Megalakultak és jelöltül Gull Józsefet, azt a Gullt léptették fel, kit az idei tisztújítás alkalmával nem tartottak alkalmasnak az alispáni székre. Gull a magyar állameszmét nem ismeri, de hisszük is, hogy Segesvár választókerületének értelmes közönsége nem fogja magát a bűnös tanok által félrevezettetni, hanem meg fogja választani az érdemekben megőszült Fabriczius Károlyt. Gull bukásával hisszük, hogy sírba fog szállani az ó-szászok haszontalan izgatása. A szabadelvű párt megyénkben három kerületben biztosan győz, e kerületek : Kőhalom, Sz.Ágota és Segesvár.* Győrmegye peéri kerületéből írják a Nemzeti Hírlapnak július 28-áról . Ma kezdte meg Szemenyei János, fővárosi ügyvéd, mint pártunk országgyűlési képviselőjelöltje körútját. A jelöltet, akit nemcsak mint e kerület szülöttjét, hanem mint előbbi időben volt győri ügyvédet mindnyájan, s pedig a lehető legelőnyösebben ismerünk, a szabadelvűpárti választók közóhajjal hívták meg Bay G. volt követ ellenében, akinek sem számadó, sem programmbeszédéből épen a leglényegesebb dolgot — hogy t. i. melyik országos párthoz tartozik — kivenni nem lehetett ; már pedig mi Bay urat a legnagyobb akarat mellett sem tarthatjuk oly nagyszabású államférfiúnak, hogy — egyedül csak bölcs belátásába bízva — őt ilyen, minden párton kívül és felül álló elvekkel, illetve programmal, képviseletünkkel megbízhatnánk. Jelöltünk a kerület községeit sorra meglátogatván, a nagy munkaidő daczára mindenütt majdnem teljes számú választók által fogadtatott. Férfias hangon előadott programmbeszéde pedig a helyeslés kikitörő éljeneit csalta a hallgatóság ajkaira. Augusztus 8-án lesz a választás és mi emelt fővel, a biztos győzelem tudatásan, fogunk szavazni! * A belvárosi Királyi párt végrehajtó bizottsága ma délutáni ülésében véglegesen megállapította a holnap augusztus 1-én délután hat órakor a Hungária dísztermében tartandó közgyűlés programját. A közgyűlésen Királyi Pál is jelen. A központi választmány ma d. u. 5 órakor a választáshoz szükséges intézkedések megtétele végett ülést tartott. A IV. ker. választási küldöttségnek több tagja leköszönvén elnöknek : Ney Ferencz, küldöttségi elnöknek : Takácsy Miklós, elnöki helyetteseknek pedig : Forgó István és Zmeskál István, jegyzőknek : Fülöpp Kálmán választották meg. A belügyminiszter értesíti a közp. választmányt, miszerint a II. kerület „Fáczány“ czímű vendéglőnek a választás czéljaira 150 frt bérért leendő kibérléséhez, tekintettel a bérösszeg nagyságára beleegyezését nem adhatja, s utasítja a közp. választmányt, hogy a bérösszeg leszállítását eszközölje, ki, amennyiben pedig ez nem lenne lehetséges a választás megtartására, más alkalmas helyiséget jelöljön ki. Az e részben szükséges intézkedések megtételével az elnökség bizatik meg. Ezután a választási elnökökkel tartott hosszabb értekezlet, melyben a választás helyiségek, a szavazásnál szükséges segédszemélyzet beosztása, a pártoknak a választás színhelyén miszerint leendő sorakozása, a szükséges kerítések felállítása iránt, minden kerületre nézve külön részleges intézkedések létettek. A belügyminiszternek a katonai segédlet esetleges igénybevételére vonatkozó s általunk már közölt rendelete másolatban a választási elnököknek miheztartás végett kiadatik.* TÁRCZA. A gyöngyökről. Pethő Gyulának „A nagylök és a györngyök“ czimü füzetéből. (Gyöngytermő helyek Ázsia és Amerika partjain. — A gyöngytermelés jövedelme. — Gyöngyhalászat Ceylon szigetén. — Az osztályozás és a kereskedés.) A forróövi tengerek Ázsia partjain mossák a leggazdagabb gyöngytermő helyeket, s ezek között Ceylon szigete és a Perzsa öböl, a legszebb, legnagyobb és legbecsesebb igazgyöngyöknek ősidők óta híres két hazája foglalják el a legelső helyet. Régi időkhöz képest azonban a ceyloni és a vörös tengeri gyöngyhalászat ma már jelentékenyen csökkent, de még inkább az amerikai. A Perzsa öbölben például jelenleg még mindig igen gazdag helyek vannak s évenként körülbelül 3 millió forint értékű gyöngyöt halásznak, mig a panamai öbölben a gyöngykagylópadok roppant kiterjedése daczára is legfeljebb 250 ezer forintra rúg az évi gyöngytermelés, s a halászatot már inkább csak a gyöngykagylóhéjak kedvéért űzik, melyekből évenként 8—900 mázsányit szolgáltatnak a kereskedésnek. Ceylon szigetén, ahol valaha igen nagy jövedelmet húztak a gyöngyhalászatból, szintén nagyot csökkent a jövedelem. A leggazdagabb gyöngypadok a sziget nyugati partján, a 8 és 9 szélességi fok alatt vannak, s a gyöngyhalászat, mint állami monopólium a kormány felügyelete alatt áll. A sziget régebbi kormányzói nagyot vétkeztek, mert vakkapzsiságból, persze az állampénztár javára, a telepeket úgy kirabolták, hogy egy időre úgyszólván megszűnt a jövedelem. A gyöngyhalászatot különben is helyről-helyre, időszakos turnusokban szokás űzni, hogy egy-egy helynek 5—7 éven át legyen pihenője az új nemzedék és benne a gyöngyök megnevelésére. Nem így Ceylon kormányzói ! Az angolok köztudomás szerint 1795-ben szállották meg s 1802-ben, az amiensi béke után, vették tényleges birtokukba Ceylon szigetét. Pusztítani ugyan pusztítottak az előbbi birtokosok is, spanyolok és hollandok egyaránt, de mindazáltal még leggazdagabb zsákmányaik is alig negyed-ötödrész annyira rugtak mint az angolokéi. 1746—1750 között gazdag volt a termelés : 21 ezer, 28 ezer és 68 ezer font sterling esztendőnként. Az angolok azonnal bérbe adták a gyöngypadokat , és pedig 1796-ban 60 ezer, 1797-ben már 144 ezer, 1798-ban pedig 192 ezer font sterlingen ! Mi sem természetesebb, mint hogy e nagy bérösszegek kiteremtése hányár homlok siettette a gyöngykagylók pusztulását, anynyira, hogy 1803-ban már 15 ezer fontra csökkent a jövedelem, s néhány gazdagabb 60—70 ezer fontot jövedelmező évet kivéve, annyira hanyatlott, hogy 1838-tól 1854-ig már alig halaszthattak. 1844-ben 105 font sterling volt az összes jövedelem ! Az átlagos bevétel alig volt több 10 ezer fontnál, melynek felét a kiadások nyerték el. Ez a nagy berke óvatosabbabbá tette az intéző köröket, s most már ismét több millió darabot halászhatnak minden esztendőben. 1858-ban, a Novara-expeditió ott időzése idejében 24,120 font sterling jövedelmet adott a gyöngyhalászat. Újabb adatok szerint 1859- ben 18 napon át 1352 bárka foglalkozott s tizedfél millió kagylót halásztak, melyek 48,216 font sterlingen keltek el. A legutóbbi időkben szakértő tudósokhoz folyamodtak s mesterséges gondozás útján igyekszenek a gyöngytermelés ügyén valamit lendíteni. A gyöngyhalászatot majd mindenütt egyformán űzik, de sehol sem nyújt élénkebb s bizarrabb képet a halászat időszaka, mint épen Ceylon szigetén, ahol ezt a nevezetes eseményt egyszersmind valami népünnepfélének tartják, melyben nemcsak a köznép, hanem a gazdagabb osztály, sőt maga a kormányzó is részt vesz. Rendesen február elején kezdődik a munka s megtart 20—25 napig. De hadd beszéljen itt helyettünk egy szemtanú, a Novara-expeditió egyik tagjának élénk leírása. Épen midőn az expeditió Colomboban, Ceylon fővárosában időzött, Aripában nagy előkészületeket tettek a gyöngyhalászatra. „E puszta és kietlen vidéken, úgymond, ahol különben a kiállhatatlan hőség, az embergyötrő legyek sokasága, a piszok és bűz alkotnak valami borzadalmas egyveleget, a gyöngyhalászat idején egyszerre pezsgő, vidám élet támad. A hirtelen gazdagodás, nagy nyereség reménye, vagy a látvány ritkasága még az indiai continens távolabbi vidékeiről is tömérdek embert vonz a helyszínére, akik ezer meg ezer bárkán érkezve, százezrével lepik el a partot. Mintegy varázsütésre egyszerre egész város keletkezik mindenféle sátrakból s bambusz- meg areka-czöpölökből összetákolt kunyhókból, melyek pálmalevelekkel, rizsszalmával meg tarka gyapotszövettel vannak beborítva. Áruló sátorok az éj csendjében összeütve mintegy ébrenetre teremnek elő, hogy mind a szárazföldi néprajokat, mind a hajósok és búvárok flottáját ellássák a szükségesek minden nemével. Kalandorok és szemfényvesztők lépnek fel, közbe gyakorlott zsiványok lopózkodnak ide s tova, valamennyi indiai népszokás és népviselet egyszerre kibontakozik a néző szeme előtt, minden kasztnak akad képviselője, akikhez papok és valamennyi secta követői csatlakoznak, s komédiások és tánczosnők igyekszenek az összesereglett tömeget mulattatni. Az intéző körök sok kísérlet után arra a tapasztalatra jutottak, hogy az emberi gépet semmiféle búvárkészülék sem képes pótolni , s azonfelül még azzal a nagy előnynyel jár, hogy nem okoz más költséget, mint azt, hogy a kifogott kagylók negyedrészét, az ú. n. halász- vagy búvárrészt kell kiadni belőle. Minden bárkában tiz búvár meg tiz segéd helyezkedik el. Mielőtt a búvárok munkájukhoz fognak s a tengerbe bocsátkoznak, az úgynevezett ■ „tengeri szörnyeteg-igézők“ mind a bárkákban, mind a partokon mindenféle ceremóniákat visznek véghez és varázs-igéket mormognak el. A többnyire koromandel-parti búvárok babonasága annyira megy, hogy efféle ráolvasók vagy igézők közrejárulta nélkül egy sem vállalkoznék (akár bálványimádó, akár katholikus) erre a szolgálatra , ennélfogva a kormány kénytelen ezeket a csalókat nemcsak megtűrni, de még meg is fizetni. (Megtörtént az ötvenes évek végén, hogy a czápa-igézőknek egy valóságos keresztyén katholikus ember volt a főnökük.) Jutalom fejében minden bárka után tíz kagyló osztalékot kapnak. Emberhalál, czápa okozta szerencsétlenség ritkán fordul elő , mert a parti zaj, a tenger folytonos háborítása, s az a szakadatlan nyüzsgés, melyetezernél több búvár szüntelen munkája okoz, úgy látszik, teljesen elriasztja a tenger fenevadait. Az odavalók úgy vélik, hogy az indusnak egyszersmind a sötét színű bőre is ad némi védelmet, s ennélfogva sokan vannak, akik lábszáraikat befeketítik, hogy még inkább megijeszszék, s annál biztosabban távol tartsák maguktól a tengeri szörnyetegeket. Ilyen előjáték után megkezdődik az igazi munka. A gyöngyhalászok mindenike egy-egy kosárszerű hálóval látja el magát, s derekára 8—12 kilogramm súlyos követ erősítve, hogy annál gyorsabban sülyedjen, lebukik a tengerbe. Ha 9—10 vagy 11 méter mélyre jutott, a követ hirtelen elbocsátja (melyet az őrök azonnal felhúznak), legott arczra veti magát, belefogódzik a fenék valamely tárgyába, s gyorsan összekotor és kosárba dobál mindent, a mi keze ügyébe esik. Mozgása e közben oly gyors, hogy az alámerülésnek egy perczig sem tartó ideje alatt 12—15 méternyi téren csúszik-mászik át. Mihelyest kosarának kötelét megrántja, azt azonnal felhúzzák s ő maga is tüstént követi. A lebukás mélységének szélső határa,úgy látszik, nem több, mint 12—13 méter, amidőn is a búvár orrából és füléből már egy kevés vér kezd szivárogni. Ritkán maradnak 50—60 másodpercznél tovább a víz alatt, ámbár vannak, akik 80—84 másodperczet is képesek kiáltani. A búvárkodás 5—6 órán át szakadatlanul tart, s egy-egy bárka tiz búvárának mindenike 1000—4000 kagylót is följuttathat egy napon. Kedvező halászat idején egy-egy kosár 100—150 kagylót is kiemel egy vonásra, mig ellenben a kedvezőtlen helyeken 5—10 darabot alig lehet összekaparni. Mihelyest a gyöngykagylókat partra szállították, négy részre osztják fel. Egy rész a búvárosztalék, a többi háromnegyedrészt pedig ezer darabjával kupaczokba hányják s árverés utján a legtöbbet ígérőknek azonnal el is adják. Most kezdődik azután a speculatió. A véletlen csodálatos szeszélye itt is ép úgy uralkodik, mint akár a lutrin vagy más szerencsejátékban. Néha egyetlenegy kagylóban 30—40, sőt még több gyöngy is van, melyek közül egynéhány ott helyben is megér tiz-husz irtot; míg ellenben néha több száz kagylót kibontanak, a nélkül, hogy csak egyetlenegy gyöngyöt találnának! Megesik, hogy a szolgálattevő csapat egy-egy katonája néhány garasát szánva rá féltuczat kagylóra, bennök olyan becses gyöngyöket talál, hogy az árán nemcsak elbocsátó levelét kiadják, hanem egész hátralevő életét gondtalanul töltheti. De van azután ennek a dolognak egy fölötte kellemetlen oldala is. Néhány nap alatt a kagylók rothadásnak indulnak az égető forróságban s a mértföldekre terjedő iszonyú bűz nyomában hideglelés, typhus s másféle beteségek járnak. Ezért, a ki teheti, aki mentős előbb odább állani, s a népevesztett kietlen partokat csakhamar ismét megüli a csend. Eddig a halászat s az üzlet legelső mozzanata. A kagylókat már most vagy fölfeszegetik s úgy szedik ki belőlük a gyöngyöket, vagy vizmedenczébe hordatják (mint a Ceylonban el nem adott készletet az indiai kormány) és átengedve a rothadásnak, megvárják, mig a gyöngyök belőlük kihullanak s a medenczéken keresztülcsörgő vizáram által a csatornákban összehordatnak. Ekkor következik egy igen érdekes munka, a nagyság szerint való osztályozás. Erre különböző sűrűségű érczrostákat használnak. A rosták úgy vannak készítve, hogy dobozfedelek módjára tizet egymásba lehet illeszteni; legfelül a legritkább, legalul a legsűrűbb rosta zárja be a sort; s amint a sűrűség fokozata szerint egymásra következnek, mindeniknek meg van a maga száma — felülről lefelé ilyen sorrendben: 20, 30, 50, 80, 100, 200, 400, 600, 800, 1000. A megrostálandó gyöngykészletet, ami sokszor 10—20 ezer állat termékéből áll, s egy vagy másfél kilogramra rúg, a legfelső részekbe öntik, mely csak a legnagyobb szemeket tartja vissza, a többit átereszti, s igy tovább még a legalsón már a legapróbb még számot tevő szemek hullanak le a doboz fenekére. A 20-tól 80-ig menő számok adják az első osztályú, a többiek a második osztályú gyöngyöket. A huszas osztályban igen kevés, rendesen csak egynéhány darab, s akkor is nagyobbára idomtalan gyöngy marad, és ezeket a legfőbb hatóság veszi rendelkezése alá; a 30—80-as számnak legszebb válogatott példányai az európai udvarokhoz kerülnek; a többiek pedig a szélrózsa minden irányában mint kereskedelmi czikkek szivárognak szerteszét. Az osztályozott gyöngyökön kívül azonban maradnak még rendesen apró, ékszerekre teljesen hasznavehetetlen gyöngyök és nagyobb de fénytelen gyöngyök hátra. Az aprócska gyöngyökből meszet égetnek a gazdag malagdi számára, akiknek forróövi Ázsia más lakosaival együtt egyik fényűzés sek abban áll, hogy e becses gyöngymeszet (ép úgy mint a szegényebb osztályúak a kagylóhéjból égetettet) bétellel és areca-mandulával keverve öszszerágják. A fénytelen gyöngyöket a ceyloniak s az indiai népek átalában tyúkokkal vagy galambokkal nyeletik el, hogy ott fényesekké váljanak. Egy idő múlva azután a madarat megölik és kiveszik be.