Ellenőr, 1878. szeptember (10. évfolyam, 438-492. szám)

1878-09-11 / 456. szám

Előfizetési irak: Egész évre . . 20 frt — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr. Félévre . . . JO „ — , Egy hónapra .­­ „ SO , JEgyes szám ár» 4 krafozár. Szerkesztési iroda: Budapesten, addor-xxtcza 6. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszakirdéeire nen vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. Qzeggéli tciadás. Budapest, szerda, szeptember II. 1878. 456. szám. &bértiszÉ Mrétik a Joiadóhivatalban , Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában). Továbbá Havas, Lullte & Cse. czegnél Párásban (Place de la Bourse Nr. 8) Hirdetésekért járó díj csakis az „Ellenőr“ kiadó­ hivatala által nyugtázot számla ellenében fizetendő. Ifiadó­kk­at il : Budapesten, addor-utcza 6. szám. (de intézendők az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. X. évfolyam. Budapest, szeptember 10. A görög határigazítás ügyében már jó ideje osztogatták a hatalmak tanácsaikat mind a két félnek. De hiába. Most már a me­­diatio következik. Görögország három nap le­folyása előtt valamennyi hatalomnak kézbe­síti a jegyzéket, melyben közvetítésüket kéri. Ez alapon nagyon hamar meg fogják kezdeni a berlini békét aláírt hatalmak a tárgyalá­sokat. De az nagyon valószínű, hogy igen sokáig fognak alkudozni, és hogy a görögök aligha fogják békében bevárni a nagyhatal­mak végzését. Csakis a porta tehetetlen­sége, a mohamedán lázadókkal szemben, egyesítheti a hatalmakat közös actióra. A dunai Idnőzhajózás tárgyában illetékes hely­ről azon tudósítást vesszük, hogy úgy a vállalat mint a Pozsony város és környékbeli érdekelt kö­rök e részbeni lépései következtén a kormány meg­engedte, mikép a dunagőzhajózási társulat a Po­zsony és Dévény közt fektetett lánczon a kapasz­kodó hajózásra vonatkozó próbagyakorlatokat to­vább is folytathassa, mi azonban a törvényhozás e részben legközelebb kieszközlendő határozatának nem praeridicálhat. Az adók lehajtására vonatkozólag a következő hirdetményt tette közzé­ Philippovics főparancsnok Szerajevóban : Sok panasz érkezett hozzám, hogy a keresz­tyén és mohamedán lakosok vonakodnak továbbra is megfizetni a mohamedán földesuraknak köteles adót, nevezetesen a trentinót, úgy­szintén az ál­lamnak köteles tizedet is. Az én akaratom, hogy valláskü­lönbség nélkül mindenkinek vagyona és joga megvédessék , parancsolom azért, hogy a keresztyén és mohamedán földmű­vesek a tren­­tinát és a szerződésszerű egyéb adózásokat ezen­túl is úgy mint eddig, megfizessék a mohame­dán földesuraknak a kényszerítő eszközök terhe mellett. Hasonlóképen az államot megillető tizedet is annak rendje szerint meg kell adni mindaddig, a­míg más adóval nem lesz pótolva. Kiváló gon­doskodásom tárgyát fogja képezni, hogy úgy a trentina megfizetésében, mint a tized lerovásában is rövid időn megadassék azon könnyebbítés, mely sürgősen szükséges a nemzeti jólét előmozdítására. De addig mindenkinek meg kell hajolnia az ér­vényben álló törvények előtt. A lihocsi eseményekről Írják a Pressének e hó­fikáról • Bihácsban egy zászlóalj reaii és körülbelül 6000 jól felfegyverzett mohamedán fölkelő van, kik részben a városból, részben a vidékről valók. Bi­­hács az Unna két partján fekszik, majdnem egé­szen viztelen síkságon. A várostól délre domb emel­kedik, mely három csúcsban végződik. Ezek ural­kodnak a síkság fölött, és sinczokkal és ütegállá­sokkal vannak ellátva. A várostól nyugatra, tehát a mi határunk felé igen alacson emelkedésen a plébánia fekszik, melyet a törökök megerősítettek és tábor gyanánt használnak. A mi csapataink kitűnően elkészített és meg­erősített állásokban a szaval­jei lejtőn táboroznak, mely uralkodik a bihácsi síkság, a város és a vár fölött. A távolság légvonalban ugyan 3000 lépést te­sz ki, a­mi nagyon csökkenti az ágyuk hatását és czél­­zási képességét. Azt hallom, hogy a mi csapataink már holnap megkezdik a támadást, és pedig először a várostól délre fekvő magaslatok ellen, de abban kételked­nek, hogy Zách huigadájának elég ereje lesz e nehéz feladat teljesítésére. Az egészen roskadozó vár és a város bombázásába nem akarnak bele­bocsátkozni, hogy ne foszszák meg csapatainkat a haj­­ókoktól, melyekre okvetlenül szükségük lesz. Azután a törökök nem is helyeznek nagy fontosságot a vár meg­szállásába, hanem az újonnan épített ideiglenes külső sánczokba helyezik a védelmezés súlypontját. A mi csapataink kedve a legjobb, ámbár tudják, hogy sok vér fog folyni Bihácsnál. Zách tábor­nok az utóbbi időben alkudozót küldött Bi­­hácsba, és felszólította a parancsnokot a vár átadására. De ez kijelentette, hogy Konstantinápoly­ból nem kapott erre utasítást, sőt inkább határo­zott parancsa van Szerajevóból Hafiz pasától, hogy védelmezze a várat. Biztosította Zách tábornokot, hogy a törökök nem lépik át az osztrák határt, de neki lövetnie kell, ha az osztrákok lőni fognak. Ennek következtében a Szávaijából Proszjecseni -Kamenba vezető úton minden nyugtalanítás nélkül közlekednek lőszereket és élelmi­szereket szállító kocsijaink. Proszjecseni- Kimennál, mint a legjobb forrásból értesülök, nagy mohamedán banda gyülekezik, hogy Horvát­országba üssenek, és falvainkban pusztítsanak és raboljanak. A határon lakók sürgősen kérnek fegy­vert és lőszert, hogy illőleg fogadhassák a törököket. l­ivímtoll: Bécs, szept. 10. Szamecz dandárának szept. 6-án Kljucs mellett vívott küzdel­­méről szóló tudósítás folytatásául jelenti a 36. hadosztály parancsnoka Banjalukából 9-ről . Szamecz tábornok csapatainak 8-án tör­tént lépcsőzetes előnyomulása által a bal­szárnyról az ellenségnek kljucsi hadállásá­nak jobbszárnya körülkaroltatott, és az el­lenség, ámbár mindenütt ellentállást fej­tett ki, visszavonulásra kényszeríttetett. A magas és meredek hegygerinczet, melynek keleti végén az erőd emelkedik, nyugat fe­lől, egyedüli megtámadható pontján, meg­­másztuk, és az erőd föladására kény­szeri­tettük az ellenséget, melyet délelőtt 10 óra tájban szállottak meg csapataink. Az ellenség futva vonult vissza minden irányban s Kljucs vidéke most már egészen meg van tisztitva a felkelőktől. Kljucs melletti összes veszte­idből elesett: Blumenschein százados ; megsebesültek Jansky ezredes, Joell báró százados, Szimics főhad­nagy, Ribarich, Gregurevicsevics és Mar­chesi hadnagyok. A 26. gyalogezredből megsebesült : Baumholzer százados. Az 13. gyalogezredből megsebesült Jedina hadnagy és Filipan tiszthelyettes. A legénység kö­zül meghalt és megsebesült 25. ; ezek közt legnagyobb számmal a 22. gyalogezred van képviselve. Szeptember 8-án csatározás fejlődött ki a Ljeskovácz mellett táborozó 12. vadász­zászlóalj előőrsei és a felkelők közt, mely délig tartott, ekkor a 600 emberből álló ellenség visszavonult. Winter százados és két vadász megsebesült, három ember elesett. Délután csatározás fejlődött ki Proszi­­czena mellett a felkelők és a 88. magyar honvéd zászlóalj közt , és ebből egy ember elesett, egy pedig megsebesült. A 3. hadtest jelenti Dobojból, hogy a felkelők vesztesége a szept. 5-kén vívott csa­tában több hatszáznál. Sziena helység Ko­­torszkotól keletre tele van török sebesültek­kel. Megbízható tudósítások szerint Han Ka­­renovácz és Gracsanicza közt 6000 felkelő táborozik. Banjaluka vidékén zavartalanul folyik a lefegyverezés, és Szanszkimosztot a Szana völgyében, szintén ellentállás nélkül szállot­ták meg csapataink. A Trebinjéből kivonult török helyőrség, 50 tiszt és 1570 ember, Lloyd gőzösökre szállíttatott. A Gacskoban volt két század, 617 ember, ma érkezett Metkovicsba és ott hajóra szállítják őket. Konstantinápoly, szept. 9. Mehemed Ali pasa Djakovából szept. 4-éről küldötte a portához utolsó jelentését, melyben ezeket mondotta : A lakosság közt a legnagyobb izgatottság uralkodik. Mehemed Alit azzal vádolják, hogy azért jött, hogy átadja az országot a szerbeknek. Mehemed Ali házát föl­gyújtották a djakovai és ipeki albánok. Ezek közt is Mehemed Al kísérete közt harez fejlődött ki. Mehemed Ali emberei közül 20 elesett. Este­felé az alánok köz­benjárására félbeszakították a harczot, és a felkelők megígérték, hogy nyugodtan fogják viselni magukat. Prizrendből jelentették a portának, hogy Djakovában ismét küzdelem folyt, melyben Abdullah pasát, Mehemed hadsegédét és több tisztet megöltek, Mehemed házát pedig fölgyújtották. Ő egy kis házba menekült, itt felkeresék és agyonütötték. A megölt tisztek száma ismeretlen. Azt hiszik, hogy két századot is lemészároltak, melyeket Priz­rendből kért Mehemed Ali segítségül. Bécs, szept. 10. Konstantinápolyból jelenti a Politische Correspondenz . Hatzfeldt gróf az új német nagykövet ide érkezett és meglátogatta Tot­­leben tábornokot San­ Stefanoban. A tengerészeti minisztérium hét szállító hajót küldött Bátumba, a helyőrség és a hadiszerek ideszállítására. A politi­kai körökben azon hír terjedt el, de a­mely va­gyon is rászorul a megerősítésre, hogy az Egyesült­ Államok Cyprus megszállása óta abban­ fáradoznak, hogy flottájuk számára állomást szerezzenek a szí­­riai parton, vagy Tripolisban. Bécs, szept. 10. Belgrádból jelenti a Poli­tische Correspondenz. A szerb kormánykörök aggo­dalommal néznek elébe az események fejlődésének a szomszéd török tartományokban. Az itteni diplo­­matiai kar több tagjától megtagadta a kormány a kért szabadságot. Az angol képviselő Goued ezre­des holnapután érkezik ide. Berlin, szept. 10. Azt hiszik, hogy holnap vagy legfölebb holnapután nyújtják itt át Görögor­szág jegyzékét, melyben ez közvetítésre hívja föl a hatalmakat. Bécs, szept. 10. (Bad. Corr.) Ő felsége fo­gadta Wenckheim és Péchy minisztereket az eszék­­novi vasút tárgyában, határozatot azonban nem hoztak. Bécs, szept. 10. (Bad. Corr.) Wenckheim és Péchy miniszterek fogadták ma az eszék­ novű­ vasút tárgyában itt időző zágrábi küldöttséget, azt vála­szolván, hogy távolról sincsenek ellene e vasutnak elvileg, de a törvény világos szavai szerint vasút­építést csakis a törvényhozás engedélyezhet, ők pedig a törvényt nem sérthetik meg. Péchy minisz­ter délután, Wenckheim báró este visszautaztak Bu­dapestre. Zágráb, szept. 10.­0 felségének a horvát küldöttséghez intézett válasza a legjobb hatást idézte elő. A deputatiónak a magyar minisztérium­mal való érintkezésétől azt reméllik, hogy az al­kotmányos akadályok elháríttatnak. Bécs, szept. 10. Zaluski gróf aug. 12-kén ünnepélyesen bevonult Teheránba, rendkívül nagy tisztelettel fogadták őt. Berlin, szept. 10. Nobiling ma délután 25/* órakor tüdőszélhüdésben meghalt. Róma, szept. 10. A „Diritto“ azt írja : Az olasz lapok az éjszaki Olaszországban tartott hadgyakorlatokat olyanoknak tüntetik föl, mintha azoknak hadseregi jellege volna,mely azonban semmi­kép sem illik azokra. A csapatok összpontosí­tása nem rendkívüli valami, az a szokásos évi had­gyakorlatok czéljából történik, melyeket nagyobb katonai államok a legkiterjedtebb mérvben szok­tak rendezni.­­ Még a tartalékosok sincsenek behiva Olaszországban, amint ezt most Francziaor­­szágban tették, úgyszintén Olaszországban a mozgó militia még sohasem volt behiva, holott Ausztriában a honvédség rendesen tart gyakorlatokat. Nemkü­lönben a jó egyetértés Ausztriával nincsen ezáltal megzavarva, s a kölcsönös érdekek köteléke sin­csen meglazítva. Sebesültek és haltak. XIV. kimutatás a boszniai és her­zegovinai felkelők elleni ütközetekben elesett, megsebesült, vagy eltűnt harczos­okról. Dobojnál szeptember 4-én, az 54. sz. „Thun-Hohenstein gróf“ gyalog­ezredből megsebesültek : Gröller Sándor lovag, alez­redes, Langer Nándor, főhadnagy és Richter Nán­dor, hadnagy. Dobojnál szeptember 5-én s a 8. sz. „Abale bál gyalogezredből megsebe­sültek: Stöpler Károly, Alié Nándor, Martinek An­tal, Postelt Raimund, kapitányok; Mendelein Fri­gyes, főhadnagy ; Némánkig István, Ebersberg Osz­kár, hadnagyok; elestek: Klein Ferencz, főhadnagy és Meister Rudolf, Szimacsek Mátyás, Schmidt Já­nos hadnagyok ; a 16. sz. „Wetzlar báró“ varasdi gyalog­ezredből megsebesültek: Jurievics Mihály, kapitány és Brodszky Vilmos, hadnagy ; a 29. sz. „Scudier báró“ gyalogezredből elesett: Chornitzer József, hadnagy ; a 45. sz. „Zsigmond főherczeg“ gyal.­ezredből megsebesültek: Slameczka Adolf, ka­pitány és Tichy Gyula hadnagy ; elesett Belligni, tiszthelyettes. Klincsnál, szeptember 6. 7. és 5-én , a 22. sz. „ Weber báró“ gyalogezredből , megsebesül­tek : Janski Lajos ezredes, ezredparancsnok , eissen­­eggi és stainburgi báró Süli Arthur kapitány ; Ri­­charich Mátyás és conte Marchesi Lajos hadnagyok; elesett : Blumenschein József kapitány , a 26. sz. „Mihály orosz nagyherczeg“ gyalog­ezredből: megsebesült: Baumholzer Gyula kapitány; az 53. „Lipót főherczeg“ gyalogezredből: meg­sebesült: Jedina Károly lovag, hadnagy. Bihacsnál, szeptember 7-én ; a 23 sz. „Alfoldi báró“ gyalogezredből ; súlyo­san megsebesültek : merfeisi Le Gay Albert ezredes, ezredparancsnok ; Limpekh Károly kapitány, Popo­­vics Vitoner főhadnagy, Szeiff Károly, Melknhn Ká­roly hadnagyok; súlyosan megsebesült és eltűnt: Sandmann Ferencz hadapród-tiszthelyettes ; a 79. sz. Jellacsics gróf otocsáni gyalogez­redből ; könnyen megsebesült, de szolgálatképes Ko­­kotovics Sándor, alezredes, tartalékezred-parancs­­nok ; könnyen megsebesültek : Ballasko Károly, Grab­eics Damian, Löhnert Ferencz, kapitányok: Glaser Ferencz hadnagy ; súlyosan megsebesült és eltűnt Steyskal János kapitány ; súlyosan megsebe­sült: Trbuhovics György főhadnagy, elestek: Na­piak­ Mark kapitány és Mank Tivadar főhadnagy. Trebinjénél szept. 7-én , a 74. sz. Nobili gróf gyalogezredtől , eles­tek: Schmidt Adolf főhadnagy és Domin Károly hadnagy . Xieskovicznét szept. 8-án , a 12. sz. tábori vadászzászlóaljtól súlyosan bektesse Imbrespilly? A cs. és kir. közös hadügyminisztériumtól. Budapest, szeptember 10. Az állami bevételeknek és kiadásoknak a folyó év második negyedére szóló kimu­tatását ma kaptuk meg. Közlése eddig a pénzügyminiszter távolléte miatt késett. Kü­lönben a mult 1877. év második negyedé­vel szemben lényeges eltéréseket nem mutat, s commentárra alig szorul. Visszaesés nincs sem a bevételekben, sem a kiadásokban, s ez a mai viszonyok között elég örvendetes és kedvező eredmény. A bevételek 286,206 írttal kedvezőbbek, a­mi tulajdonítható fő­leg annak, hogy a fogyasztási adóknál 300,000 frtot meghaladó javulás mutatko­zik. A kiadások 8139 írttal kedvezőbbek, mint voltak 1877. második negyedében, noha a közösügyi kiadások nagyobbak vol­tak. A kamatteher változása és apadása is a 153 milliós kölcsön converziója folytán, meg az egyes tárczáknál elért megtakarí­tások azonban egyensúlyozták a kiadások­nak a közös ügyek és agro czimen szapo­rodását. Átalában meg lehetünk elégedve az eredménynyel. Többet a mostani körülmé­nyek közt alig várhattunk. A harmadik ne­gyedben előreláthatólag szintén nem lesz kedvezőtlen az eredmény, mert az aratás jó közép volt, s a termésnek van ára. A köz­lekedési vállalatoknál máris növekedőben van a forgalom. Ez alkalomból azonban nem lesz feles­leges pénzügyeinkről egyet-mást megjegyezni. A 153 milliós kölcsön első felének conver­­siója teljes sikerrel ért véget, s folyamatban van második felének converciója is. Fényes bizonyítéka ez annak, hogy hitelünket az európai pénzpiac­on visszanyertük, s egyút­tal biztosíték pénzügyeink rendezhető vol­tára nézve. Az ellenzék elejétől kétségbe vonta a conversio sikerét, s ma, hogy a kincstári utalványok első fele be van váltva, a „Pesti Napló“ nem tud hitelünknek más­képpen használni, mint hogy beszél a má­­sodik 76­1 millió bevonásának nehézségei­ről. Ha bármi nagy áldozatokra szánja is magát az ország, súlyos akadálynak mondja azt, hogy a conversiónak szánt rente-kibo­­csátással félelmes versenyre kér azon jára­dék-emissio, mely a Bosznia elfoglalása miatt feltornyosuló, tartós deficit fedezésére szükséges. Nem kicsinyeljük a terhet, mely a megszállás költségeiből reánk háromlik, de ez olyan teher, mely elől ki nem térhet­tünk, s mely európai megbízásból ered. Ez tehát nem ronthatja hitelünket a rente-ki­­bocsátásra és conversióra vállalkozott con­­cortium, s a pénzpiacz előtt általában, a­mint hogy eddig sem rontotta, mert a consortium e pillanatban, midőn már nya­kig vagyunk az occupatióban, vállalkozott a conversio folytatására és keresztülvitelére. Mi az ellenzéki felfogással egyenes el­lentétben abban a meggyőződésben vagyunk, hogy a pénzpiac­ a keleti missióban mon­archiánknak nem gyengülését, hanem erős­­bödését látja. Magunknak és egész Európá­nak szolgálunk azzal, midőn járulunk ahhoz, hogy a keleten rendezett állapotok legyenek, s ebből idővel akkora hasznot húzhatunk, mely bőven fog kárpótolni a most hozott áldozatokért. Ezt tudják és belátják a pénz­emberek, s ezért nemcsak szóba állottak a magyar pénzügyminiszterrel, hanem meg is ígérték neki, hogy folytatják a convensiót, s fölmentik Magyarországot a gond alól. Ez a tény tehát megc­áfolja azt az állítást, hogy „a pénzvilág úgy ítéli meg monarchi­ánkat és különösen hazánkat, hogy Bosznia elfoglalása beláthatlan politikai s pénzügyi zavarokba sodor, és ezen felfogásához képest taxálja hitelünket.“ Nem. A pénzvilág más­ként ítél é­s taxál, mint a­hogy az újabb­­kori magyar ellenzék szokott ítélni és taxálni­ ítél az eredmények szerint, s az eredmény eddig az, hogy a monarchia meg­­óvatott attól a kalandos politikától, melybe nemcsak Lajtán innen, de Lajtán túl is bele akarták rántani két évvel ezelőtt. A boszniai vállalkozás pedig nem rejt­het magában komolyabb veszélyt monarchi­ánkra nézve, mert európai megbízásból hajt­juk végre, s mert elodázhatlan szükségnek felel meg, mint az események fejlődése azóta napnál világosabban bizonyítja. Ezt a pénz­világ számításba veszi, s nem akkor hagyja el a monarchiát, mikor ez éppen erejének és életképességének adja tanújelét. Csak itthon jövendölgetik mindig a monarchia és az ország romlását. De a­mint eddig rosz próféták voltak, ezentúl sem fognak a „hazafias“ jövendölések betelje­sedni. Három év előtt azt mondták, hogy a magyar rentéből nem lesz semmi. Gúnyos hahotával fogadták a pénzügyminiszter első s szívesen elfogadták cserébe a 153 mil­liós kölcsön papírjaiért. Most aztán abba kapaszkodnak, hogy nem fog sikerülni a conversio második fele, s mondják annak daczára, hogy a rente­ consortium keresztülvitelére már vál­lalkozott is. Azután jövendölték azt is, hogy az ál­lami bevételek gyarapodására hiába számít a kormány. Ez a jövendölésük nem telje­sült, mert az állami bevételek folyvást gya­rapodtak nemcsak az egyenes adókban, ha­nem a fogyasztási adókban is, a­mi min­denkor a közjólét emelkedésének jele. Hát csak legyenek továbbra is ilyen rosz] próféták. Bár el­vakította őket a párt­szenvedély annyira, hogy az ellenség nem árthat többet és nem tehet több roszab­á­­luknál, azért ez az ország mégis erősebb és életrevalóbb, hogy sem elveszszen az ő kedvükért. __ Az 1877-ki törvény bünfenyitő eljárást szab mindazokra, a­kik kísérletet tesznek a requisitiók szabad gyakorlásának meghiúsítására. Azon köz­ségi elöljáró, a­ki vonakodik eleget tenni a helye­sen kiállított requisitiónak 25 től 500 frankig ter­jedő pénzbírságra ítélhető. Azon lakosok, a­kik nem engedelmeskednek a requisitionális parancsnak, kárpótlásra ítélhetők, mely esetleg kétszer annyi lehet, mint a teljesítendő szolgálat. A­ki elhagyja a szolgálatot, melyre requirálták (kalauz, őr, hír­nök, munkás), béke idejében 16 franktól 50 fran­kig terjedhető pénzbírsággal büntethető, a­ háború idejében pedig a haditörvények szerint bűntet­teik. Ezen megtorló rendeltekhez kemény bünte­téseket szab ki függelék gyanánt a büntető törvény azon katonákra, a­kik visszaélnek hatalmukkal, mely reájuk van ruházva, vagy a­kik erőszakkal sőt a nélkül is reduirálnak, ha ezzel nincsenek megbízva. A katonai törvénykönyv fogságot, rang­­vesztést, sőt halált szab büntetés gyanánt, a tett gonoszsága szerint. A lovak, öszvérek és kocsik requisitiója spe­ciális szabályok alá esik, melyeket azon helységek vegyes bizottságai állapítanak meg, melyeket a hadtestek parancsnokai előre megjelölnek. A p redui­­rált­­állatok, kocsik, lószerszámok és előfogatok tulajdonosai kötelesek az illető vidék parancsnoka által megjelölt ponton gyülekezni össze. A parancs ellen vétő tulajdonosok 25—1000 frank bírsággal büntethetők a törvényszékek által. Azok, a­kik hamis nyilatkozatot tesznek, 50—2000 frank pénz­bírsággal sújthatók. A katonai requisitiók Francziaországban. Ugyanazon időben és majdnem ugyanazon na­pon, a­melyen Földváry pestmegyei alispán a ka­tonai előfogatok megtagadása által nagy hazafivá akart avanchrozni,s egy franczia republicánus lap, a „XIX. Siècle“ szóról-szóra ezeket írta : Tudva van, hogy a nagy hadgyakorlatok most folynak. Ez alkalomból a katonai requisitiókról szóló törvény is alkalmaztatni fog, a­miről a köz­ségi hatóságok is értesittettek. Kétség kívül nem lesz fölösleges az érdekelt községek figyelmébe ajánlani azt, mert e speciális törvény lényeges ha­tározatai is kevésbé ismeretesek. A requisitióról szóló törvény 1877. július 3-ról szól, és tárgyalja a hadsereg szükségleteihez való hozzájárulást és közönséges eszközeivel nem fedezhető felszerelésének pótlását. E jog a csapatoknak részletes mozgósítása vagy összpontosítása esetében a mozgósított had­testek vagy összpontosított csapatok parancsnokló tábornokait illeti meg — a­kik különben az in­­tendatura hivatalnokaira vagy a különítmények parancsnokló tiszteire is ruházhatják e jogot. A requisitionalis parancsok levágatnak az anyaszelvényről, mely e czélból a requisitióval föl­hatalmazott tisztnek adatik át. Azon teljesítményeket, melyek requitió útján követelhető!?, hosszú névsorba foglalja a törvény; itt csak a leglényegesebbeket említjük meg. Éspedig 1. A csapatok elszállásolását a lakosoknál, a katonák és a lovak elhelyezését és élelmezését ; 2. Az élelmiszereket, tüzelőanyagot és takar­mányt; 3. Előfogatokat és a szállítás mindennemű eszközeit, ide számítva a szolgaszemélyzetet is. 4. Rubaneműeket, fölszerelést, táborozási sze­reket, lószerszámot, fegyvereket, ágyneműeket, or­­vosságot, kötőszereket stb. A requisitióval az illető község elöljárója vagy ennek távollétében törvényes helyettese bízandó meg. E hivatalnok haladék nélkül köteles eleget tenni a katonai hatóság kérésének, és kiszolgáltatni a re­­quirált mennyiséget, vagy legalább annyit, a­mennyi nem haladja meg a község rendelkezésre álló esz­közeit. Jegyzéket vezet az egyes lakosok által tel­jesített requisitiókról, és írást ad róluk az illetőknek. Középiskoláink rendezéséhez. {Három czikk). II. Ha nem csalódom azon főszempontok, melyek értelmében iskoláinkat mint oktatás és nevelési orgánumot — „nem mechanismust“ fejtegetnünk kell, általánosítva a következők : első a középisko­láinkban fektetett czélja országos érdekeinknek és a közműveltségnek, második tudományos törekvé­seink szükséglete a­mennyiben az középtanodáink­kal kapcsolatban áll, szorosan összefügg ezekkel egyrészről a kormányzati rendszer és lélektani fel­fogása a növendékek értelmi és lelkierejének, más­részről az elvitathatlan egyentulajdon s az emberi józan jogban nyilatkozó elvek figyelembe vétele, valamint ezekkel azon biztosítékok respektálása, melyek a jó erkölcsök védelmére, az emberiesen érző kedély ápolására szükségesek. Addig míg az iskolák a felekezetek kizáróla­gos fennhatósága alatt szervezkedtek s alakultak meg, a szervezőket nem kevésbé vezették ama szempontok, mint a jelen tanügy férfiúit. Előnyök­iadta a történelmi fejlődés lépésszerű haladását, a társadalommal harmonikus összefüggésben volt, nem erőszakolta, de kiküzdötte a tért az általa képviselt országos érdekek, a közműveltség és a tudomány számára. Védte az erkölcsöket a lélekre hatólag is nevelvén az ifjú nemzedéket, a­helyett, hogy pro­vokálta volna a bajokat a gyermekies könnyelmű­ség és ferdeségek nem voltak elitélő bűnök, de igen is oly tények, melyeknek kiirtása az oktató nevelés körébe­n keltettek át ifjat s ezzel kapcso­latban a szülőket megszégyenítő vagy azok sorsa felett döntő lények csak komoly testületi megfonto­lás után hajtattak végre. Az ily oktatás-nevelési vezetésnek következményei: a tanulók részéről a való engedelmesség és a kegyelettel párosult tisz­telet; a közönség részéről pedig a hit és a bizalom az iskolák iránt megerősödött, az adhaesio növeke­­dett, s ezen állapot nyújtotta ama előnyöket, melyek­­nek utján részben az úgynevezett házi nevelés mintegy önkéntelen az iskola ölébe hullott,*) mint­hogy az iskolák a társadalom gondjaiból soha ki nem ragadtattak az, iskolának is azért a társadalom életében élni kijegyzett útja volt, igy nem volt súly reá ama missio, habár annak gondjai tetemesen ne­hezültek is vállalra, melynek munkáját teljesíteni hi­vatva volt a művelődés terjesztésére és a tudományok építésére. Tetteit, habár büntetett is, az elismerés mérlegével mérték, mert nem volt akadékoskodó, kicsinyes semmiségeket nagy beszámítások alá nem vett, nem látott minden megróható tényben sötét bűnöket, a tévelygőt atyai intelmekkel ok­tatta, nem bántalmazott ha büntetett, a szigorú büntetést amennyire az igazság megengedte, a mél­tányossággal is párosította. Minden időben vannak a társadalomnak hibái, de vannak erényei is, s e kettő teszi együtt azoknak erkölcsét. Azon megál­­lapodottság, mely a múltat ölében ringatta, és a cs­aládias életviszonyok egyrészről, másrészről a társadalmi harmonikus együttlét, nem lehet tagadni, előnyére váltak a múlt iskoláinak, s cselekvő kö­rük a nevelés terén ebben könnyítő körülményekre talált; de tekintve a nagyobb közönség miveltsé­­gének azon alsóbb fokát, a melyen az volt, s az ezzel járt szokásokat, az eszközökben a temérdek hiányokat, mindezeket s más egyebeket együtt­véve, felismerhetjük ezekben azon hátrányokat, melyekkel a régi iskoláknak küzdenek kellett. És­ épen ebben volt nagy érdemök, hogy harczolni tudtak panasz nélkül, s győzni anélkül, hogy ellen­ nek panaszok emeltettek volna. Az oktatás helyes felfogással mindig missio volt és az is marad, hin­vatás kell hozzá, s csak aki ezzel kellőképen ren­­delkezik, fogja betölthetni küldöttképen a tért ; ha­ ez nincs, akkor ezért nem ér a legszigorúbb fel­ügyelet sem, történjék az bármely oldalról. Újabb időnkben, midőn még a felekezeti is­­kolák is a tudvalevő rendszeresítésen mentek ke­resztül, s az újból kele­kezettek pedig ema rend­szer képére teremtettek ; továbbá midőn középis­koláink elhagyva a philosofia szolgálatát,­­ átvet­ték e helyett a reál­ultus mivelését, szükségképe etűnt a bölcsészet régi korszaka is, azon bö­csészésé, mely azok lelkét, kik érintkezésbe jöt­tek vele, nemesítő erejével áthatot­t, s bizonyo magasztosság felé emelte. S ennek letüntével a emberi lélek emelkedettsége s a vele párosult kö­tészet érzülete is lassan-lassan szinte elmerült, hogy ennek beálltával űrnek kellett bekövetkezni *) Manap a házinevelés és az iskola viszonyát u­gyan hangoztatják, nekem úgy látszik , hogy némely­ a család és az egyéntulajdonba nagyon bele óhajtanánk nyúlni, jól meg kell fontolni hogy mi jogon czélozzuk e? Különben is amint az iskolák mindinkább hatóság kívánni lenni a szerint fognak az iskola és a közönség egymást távolodni. .

Next