Ellenőr, 1878. szeptember (10. évfolyam, 438-492. szám)
1878-09-11 / 456. szám
Előfizetési irak: Egész évre . . 20 frt — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr. Félévre . . . JO „ — , Egy hónapra . „ SO , JEgyes szám ár» 4 krafozár. Szerkesztési iroda: Budapesten, addor-xxtcza 6. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszakirdéeire nen vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. Qzeggéli tciadás. Budapest, szerda, szeptember II. 1878. 456. szám. &bértiszÉ Mrétik a Joiadóhivatalban , Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában). Továbbá Havas, Lullte & Cse. czegnél Párásban (Place de la Bourse Nr. 8) Hirdetésekért járó díj csakis az „Ellenőr“ kiadó hivatala által nyugtázot számla ellenében fizetendő. Ifiadókkat il : Budapesten, addor-utcza 6. szám. (de intézendők az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. X. évfolyam. Budapest, szeptember 10. A görög határigazítás ügyében már jó ideje osztogatták a hatalmak tanácsaikat mind a két félnek. De hiába. Most már a mediatio következik. Görögország három nap lefolyása előtt valamennyi hatalomnak kézbesíti a jegyzéket, melyben közvetítésüket kéri. Ez alapon nagyon hamar meg fogják kezdeni a berlini békét aláírt hatalmak a tárgyalásokat. De az nagyon valószínű, hogy igen sokáig fognak alkudozni, és hogy a görögök aligha fogják békében bevárni a nagyhatalmak végzését. Csakis a porta tehetetlensége, a mohamedán lázadókkal szemben, egyesítheti a hatalmakat közös actióra. A dunai Idnőzhajózás tárgyában illetékes helyről azon tudósítást vesszük, hogy úgy a vállalat mint a Pozsony város és környékbeli érdekelt körök e részbeni lépései következtén a kormány megengedte, mikép a dunagőzhajózási társulat a Pozsony és Dévény közt fektetett lánczon a kapaszkodó hajózásra vonatkozó próbagyakorlatokat tovább is folytathassa, mi azonban a törvényhozás e részben legközelebb kieszközlendő határozatának nem praeridicálhat. Az adók lehajtására vonatkozólag a következő hirdetményt tette közzé Philippovics főparancsnok Szerajevóban : Sok panasz érkezett hozzám, hogy a keresztyén és mohamedán lakosok vonakodnak továbbra is megfizetni a mohamedán földesuraknak köteles adót, nevezetesen a trentinót, úgyszintén az államnak köteles tizedet is. Az én akaratom, hogy valláskülönbség nélkül mindenkinek vagyona és joga megvédessék , parancsolom azért, hogy a keresztyén és mohamedán földművesek a trentinát és a szerződésszerű egyéb adózásokat ezentúl is úgy mint eddig, megfizessék a mohamedán földesuraknak a kényszerítő eszközök terhe mellett. Hasonlóképen az államot megillető tizedet is annak rendje szerint meg kell adni mindaddig, amíg más adóval nem lesz pótolva. Kiváló gondoskodásom tárgyát fogja képezni, hogy úgy a trentina megfizetésében, mint a tized lerovásában is rövid időn megadassék azon könnyebbítés, mely sürgősen szükséges a nemzeti jólét előmozdítására. De addig mindenkinek meg kell hajolnia az érvényben álló törvények előtt. A lihocsi eseményekről Írják a Pressének e hófikáról • Bihácsban egy zászlóalj reaii és körülbelül 6000 jól felfegyverzett mohamedán fölkelő van, kik részben a városból, részben a vidékről valók. Bihács az Unna két partján fekszik, majdnem egészen viztelen síkságon. A várostól délre domb emelkedik, mely három csúcsban végződik. Ezek uralkodnak a síkság fölött, és sinczokkal és ütegállásokkal vannak ellátva. A várostól nyugatra, tehát a mi határunk felé igen alacson emelkedésen a plébánia fekszik, melyet a törökök megerősítettek és tábor gyanánt használnak. A mi csapataink kitűnően elkészített és megerősített állásokban a szavaljei lejtőn táboroznak, mely uralkodik a bihácsi síkság, a város és a vár fölött. A távolság légvonalban ugyan 3000 lépést tesz ki, ami nagyon csökkenti az ágyuk hatását és czélzási képességét. Azt hallom, hogy a mi csapataink már holnap megkezdik a támadást, és pedig először a várostól délre fekvő magaslatok ellen, de abban kételkednek, hogy Zách huigadájának elég ereje lesz e nehéz feladat teljesítésére. Az egészen roskadozó vár és a város bombázásába nem akarnak belebocsátkozni, hogy ne foszszák meg csapatainkat a hajókoktól, melyekre okvetlenül szükségük lesz. Azután a törökök nem is helyeznek nagy fontosságot a vár megszállásába, hanem az újonnan épített ideiglenes külső sánczokba helyezik a védelmezés súlypontját. A mi csapataink kedve a legjobb, ámbár tudják, hogy sok vér fog folyni Bihácsnál. Zách tábornok az utóbbi időben alkudozót küldött Bihácsba, és felszólította a parancsnokot a vár átadására. De ez kijelentette, hogy Konstantinápolyból nem kapott erre utasítást, sőt inkább határozott parancsa van Szerajevóból Hafiz pasától, hogy védelmezze a várat. Biztosította Zách tábornokot, hogy a törökök nem lépik át az osztrák határt, de neki lövetnie kell, ha az osztrákok lőni fognak. Ennek következtében a Szávaijából Proszjecseni -Kamenba vezető úton minden nyugtalanítás nélkül közlekednek lőszereket és élelmiszereket szállító kocsijaink. Proszjecseni- Kimennál, mint a legjobb forrásból értesülök, nagy mohamedán banda gyülekezik, hogy Horvátországba üssenek, és falvainkban pusztítsanak és raboljanak. A határon lakók sürgősen kérnek fegyvert és lőszert, hogy illőleg fogadhassák a törököket. livímtoll: Bécs, szept. 10. Szamecz dandárának szept. 6-án Kljucs mellett vívott küzdelméről szóló tudósítás folytatásául jelenti a 36. hadosztály parancsnoka Banjalukából 9-ről . Szamecz tábornok csapatainak 8-án történt lépcsőzetes előnyomulása által a balszárnyról az ellenségnek kljucsi hadállásának jobbszárnya körülkaroltatott, és az ellenség, ámbár mindenütt ellentállást fejtett ki, visszavonulásra kényszeríttetett. A magas és meredek hegygerinczet, melynek keleti végén az erőd emelkedik, nyugat felől, egyedüli megtámadható pontján, megmásztuk, és az erőd föladására kényszeritettük az ellenséget, melyet délelőtt 10 óra tájban szállottak meg csapataink. Az ellenség futva vonult vissza minden irányban s Kljucs vidéke most már egészen meg van tisztitva a felkelőktől. Kljucs melletti összes veszteidből elesett: Blumenschein százados ; megsebesültek Jansky ezredes, Joell báró százados, Szimics főhadnagy, Ribarich, Gregurevicsevics és Marchesi hadnagyok. A 26. gyalogezredből megsebesült : Baumholzer százados. Az 13. gyalogezredből megsebesült Jedina hadnagy és Filipan tiszthelyettes. A legénység közül meghalt és megsebesült 25. ; ezek közt legnagyobb számmal a 22. gyalogezred van képviselve. Szeptember 8-án csatározás fejlődött ki a Ljeskovácz mellett táborozó 12. vadászzászlóalj előőrsei és a felkelők közt, mely délig tartott, ekkor a 600 emberből álló ellenség visszavonult. Winter százados és két vadász megsebesült, három ember elesett. Délután csatározás fejlődött ki Prosziczena mellett a felkelők és a 88. magyar honvéd zászlóalj közt , és ebből egy ember elesett, egy pedig megsebesült. A 3. hadtest jelenti Dobojból, hogy a felkelők vesztesége a szept. 5-kén vívott csatában több hatszáznál. Sziena helység Kotorszkotól keletre tele van török sebesültekkel. Megbízható tudósítások szerint Han Karenovácz és Gracsanicza közt 6000 felkelő táborozik. Banjaluka vidékén zavartalanul folyik a lefegyverezés, és Szanszkimosztot a Szana völgyében, szintén ellentállás nélkül szállották meg csapataink. A Trebinjéből kivonult török helyőrség, 50 tiszt és 1570 ember, Lloyd gőzösökre szállíttatott. A Gacskoban volt két század, 617 ember, ma érkezett Metkovicsba és ott hajóra szállítják őket. Konstantinápoly, szept. 9. Mehemed Ali pasa Djakovából szept. 4-éről küldötte a portához utolsó jelentését, melyben ezeket mondotta : A lakosság közt a legnagyobb izgatottság uralkodik. Mehemed Alit azzal vádolják, hogy azért jött, hogy átadja az országot a szerbeknek. Mehemed Ali házát fölgyújtották a djakovai és ipeki albánok. Ezek közt is Mehemed Al kísérete közt harez fejlődött ki. Mehemed Ali emberei közül 20 elesett. Estefelé az alánok közbenjárására félbeszakították a harczot, és a felkelők megígérték, hogy nyugodtan fogják viselni magukat. Prizrendből jelentették a portának, hogy Djakovában ismét küzdelem folyt, melyben Abdullah pasát, Mehemed hadsegédét és több tisztet megöltek, Mehemed házát pedig fölgyújtották. Ő egy kis házba menekült, itt felkeresék és agyonütötték. A megölt tisztek száma ismeretlen. Azt hiszik, hogy két századot is lemészároltak, melyeket Prizrendből kért Mehemed Ali segítségül. Bécs, szept. 10. Konstantinápolyból jelenti a Politische Correspondenz . Hatzfeldt gróf az új német nagykövet ide érkezett és meglátogatta Totleben tábornokot San Stefanoban. A tengerészeti minisztérium hét szállító hajót küldött Bátumba, a helyőrség és a hadiszerek ideszállítására. A politikai körökben azon hír terjedt el, de amely vagyon is rászorul a megerősítésre, hogy az Egyesült Államok Cyprus megszállása óta abban fáradoznak, hogy flottájuk számára állomást szerezzenek a szíriai parton, vagy Tripolisban. Bécs, szept. 10. Belgrádból jelenti a Politische Correspondenz. A szerb kormánykörök aggodalommal néznek elébe az események fejlődésének a szomszéd török tartományokban. Az itteni diplomatiai kar több tagjától megtagadta a kormány a kért szabadságot. Az angol képviselő Goued ezredes holnapután érkezik ide. Berlin, szept. 10. Azt hiszik, hogy holnap vagy legfölebb holnapután nyújtják itt át Görögország jegyzékét, melyben ez közvetítésre hívja föl a hatalmakat. Bécs, szept. 10. (Bad. Corr.) Ő felsége fogadta Wenckheim és Péchy minisztereket az eszéknovi vasút tárgyában, határozatot azonban nem hoztak. Bécs, szept. 10. (Bad. Corr.) Wenckheim és Péchy miniszterek fogadták ma az eszék novű vasút tárgyában itt időző zágrábi küldöttséget, azt válaszolván, hogy távolról sincsenek ellene e vasutnak elvileg, de a törvény világos szavai szerint vasútépítést csakis a törvényhozás engedélyezhet, ők pedig a törvényt nem sérthetik meg. Péchy miniszter délután, Wenckheim báró este visszautaztak Budapestre. Zágráb, szept. 10.0 felségének a horvát küldöttséghez intézett válasza a legjobb hatást idézte elő. A deputatiónak a magyar minisztériummal való érintkezésétől azt reméllik, hogy az alkotmányos akadályok elháríttatnak. Bécs, szept. 10. Zaluski gróf aug. 12-kén ünnepélyesen bevonult Teheránba, rendkívül nagy tisztelettel fogadták őt. Berlin, szept. 10. Nobiling ma délután 25/* órakor tüdőszélhüdésben meghalt. Róma, szept. 10. A „Diritto“ azt írja : Az olasz lapok az éjszaki Olaszországban tartott hadgyakorlatokat olyanoknak tüntetik föl, mintha azoknak hadseregi jellege volna,mely azonban semmikép sem illik azokra. A csapatok összpontosítása nem rendkívüli valami, az a szokásos évi hadgyakorlatok czéljából történik, melyeket nagyobb katonai államok a legkiterjedtebb mérvben szoktak rendezni. Még a tartalékosok sincsenek behiva Olaszországban, amint ezt most Francziaországban tették, úgyszintén Olaszországban a mozgó militia még sohasem volt behiva, holott Ausztriában a honvédség rendesen tart gyakorlatokat. Nemkülönben a jó egyetértés Ausztriával nincsen ezáltal megzavarva, s a kölcsönös érdekek köteléke sincsen meglazítva. Sebesültek és haltak. XIV. kimutatás a boszniai és herzegovinai felkelők elleni ütközetekben elesett, megsebesült, vagy eltűnt harczosokról. Dobojnál szeptember 4-én, az 54. sz. „Thun-Hohenstein gróf“ gyalogezredből megsebesültek : Gröller Sándor lovag, alezredes, Langer Nándor, főhadnagy és Richter Nándor, hadnagy. Dobojnál szeptember 5-én s a 8. sz. „Abale bál gyalogezredből megsebesültek: Stöpler Károly, Alié Nándor, Martinek Antal, Postelt Raimund, kapitányok; Mendelein Frigyes, főhadnagy ; Némánkig István, Ebersberg Oszkár, hadnagyok; elestek: Klein Ferencz, főhadnagy és Meister Rudolf, Szimacsek Mátyás, Schmidt János hadnagyok ; a 16. sz. „Wetzlar báró“ varasdi gyalogezredből megsebesültek: Jurievics Mihály, kapitány és Brodszky Vilmos, hadnagy ; a 29. sz. „Scudier báró“ gyalogezredből elesett: Chornitzer József, hadnagy ; a 45. sz. „Zsigmond főherczeg“ gyal.ezredből megsebesültek: Slameczka Adolf, kapitány és Tichy Gyula hadnagy ; elesett Belligni, tiszthelyettes. Klincsnál, szeptember 6. 7. és 5-én , a 22. sz. „ Weber báró“ gyalogezredből , megsebesültek : Janski Lajos ezredes, ezredparancsnok , eisseneggi és stainburgi báró Süli Arthur kapitány ; Richarich Mátyás és conte Marchesi Lajos hadnagyok; elesett : Blumenschein József kapitány , a 26. sz. „Mihály orosz nagyherczeg“ gyalogezredből: megsebesült: Baumholzer Gyula kapitány; az 53. „Lipót főherczeg“ gyalogezredből: megsebesült: Jedina Károly lovag, hadnagy. Bihacsnál, szeptember 7-én ; a 23 sz. „Alfoldi báró“ gyalogezredből ; súlyosan megsebesültek : merfeisi Le Gay Albert ezredes, ezredparancsnok ; Limpekh Károly kapitány, Popovics Vitoner főhadnagy, Szeiff Károly, Melknhn Károly hadnagyok; súlyosan megsebesült és eltűnt: Sandmann Ferencz hadapród-tiszthelyettes ; a 79. sz. Jellacsics gróf otocsáni gyalogezredből ; könnyen megsebesült, de szolgálatképes Kokotovics Sándor, alezredes, tartalékezred-parancsnok ; könnyen megsebesültek : Ballasko Károly, Grabeics Damian, Löhnert Ferencz, kapitányok: Glaser Ferencz hadnagy ; súlyosan megsebesült és eltűnt Steyskal János kapitány ; súlyosan megsebesült: Trbuhovics György főhadnagy, elestek: Napiak Mark kapitány és Mank Tivadar főhadnagy. Trebinjénél szept. 7-én , a 74. sz. Nobili gróf gyalogezredtől , elestek: Schmidt Adolf főhadnagy és Domin Károly hadnagy . Xieskovicznét szept. 8-án , a 12. sz. tábori vadászzászlóaljtól súlyosan bektesse Imbrespilly? A cs. és kir. közös hadügyminisztériumtól. Budapest, szeptember 10. Az állami bevételeknek és kiadásoknak a folyó év második negyedére szóló kimutatását ma kaptuk meg. Közlése eddig a pénzügyminiszter távolléte miatt késett. Különben a mult 1877. év második negyedével szemben lényeges eltéréseket nem mutat, s commentárra alig szorul. Visszaesés nincs sem a bevételekben, sem a kiadásokban, s ez a mai viszonyok között elég örvendetes és kedvező eredmény. A bevételek 286,206 írttal kedvezőbbek, ami tulajdonítható főleg annak, hogy a fogyasztási adóknál 300,000 frtot meghaladó javulás mutatkozik. A kiadások 8139 írttal kedvezőbbek, mint voltak 1877. második negyedében, noha a közösügyi kiadások nagyobbak voltak. A kamatteher változása és apadása is a 153 milliós kölcsön converziója folytán, meg az egyes tárczáknál elért megtakarítások azonban egyensúlyozták a kiadásoknak a közös ügyek és agro czimen szaporodását. Átalában meg lehetünk elégedve az eredménynyel. Többet a mostani körülmények közt alig várhattunk. A harmadik negyedben előreláthatólag szintén nem lesz kedvezőtlen az eredmény, mert az aratás jó közép volt, s a termésnek van ára. A közlekedési vállalatoknál máris növekedőben van a forgalom. Ez alkalomból azonban nem lesz felesleges pénzügyeinkről egyet-mást megjegyezni. A 153 milliós kölcsön első felének conversiója teljes sikerrel ért véget, s folyamatban van második felének converciója is. Fényes bizonyítéka ez annak, hogy hitelünket az európai pénzpiacon visszanyertük, s egyúttal biztosíték pénzügyeink rendezhető voltára nézve. Az ellenzék elejétől kétségbe vonta a conversio sikerét, s ma, hogy a kincstári utalványok első fele be van váltva, a „Pesti Napló“ nem tud hitelünknek másképpen használni, mint hogy beszél a második 761 millió bevonásának nehézségeiről. Ha bármi nagy áldozatokra szánja is magát az ország, súlyos akadálynak mondja azt, hogy a conversiónak szánt rente-kibocsátással félelmes versenyre kér azon járadék-emissio, mely a Bosznia elfoglalása miatt feltornyosuló, tartós deficit fedezésére szükséges. Nem kicsinyeljük a terhet, mely a megszállás költségeiből reánk háromlik, de ez olyan teher, mely elől ki nem térhettünk, s mely európai megbízásból ered. Ez tehát nem ronthatja hitelünket a rente-kibocsátásra és conversióra vállalkozott concortium, s a pénzpiacz előtt általában, amint hogy eddig sem rontotta, mert a consortium e pillanatban, midőn már nyakig vagyunk az occupatióban, vállalkozott a conversio folytatására és keresztülvitelére. Mi az ellenzéki felfogással egyenes ellentétben abban a meggyőződésben vagyunk, hogy a pénzpiac a keleti missióban monarchiánknak nem gyengülését, hanem erősbödését látja. Magunknak és egész Európának szolgálunk azzal, midőn járulunk ahhoz, hogy a keleten rendezett állapotok legyenek, s ebből idővel akkora hasznot húzhatunk, mely bőven fog kárpótolni a most hozott áldozatokért. Ezt tudják és belátják a pénzemberek, s ezért nemcsak szóba állottak a magyar pénzügyminiszterrel, hanem meg is ígérték neki, hogy folytatják a convensiót, s fölmentik Magyarországot a gond alól. Ez a tény tehát megcáfolja azt az állítást, hogy „a pénzvilág úgy ítéli meg monarchiánkat és különösen hazánkat, hogy Bosznia elfoglalása beláthatlan politikai s pénzügyi zavarokba sodor, és ezen felfogásához képest taxálja hitelünket.“ Nem. A pénzvilág másként ítél és taxál, mint ahogy az újabbkori magyar ellenzék szokott ítélni és taxálni ítél az eredmények szerint, s az eredmény eddig az, hogy a monarchia megóvatott attól a kalandos politikától, melybe nemcsak Lajtán innen, de Lajtán túl is bele akarták rántani két évvel ezelőtt. A boszniai vállalkozás pedig nem rejthet magában komolyabb veszélyt monarchiánkra nézve, mert európai megbízásból hajtjuk végre, s mert elodázhatlan szükségnek felel meg, mint az események fejlődése azóta napnál világosabban bizonyítja. Ezt a pénzvilág számításba veszi, s nem akkor hagyja el a monarchiát, mikor ez éppen erejének és életképességének adja tanújelét. Csak itthon jövendölgetik mindig a monarchia és az ország romlását. De amint eddig rosz próféták voltak, ezentúl sem fognak a „hazafias“ jövendölések beteljesedni. Három év előtt azt mondták, hogy a magyar rentéből nem lesz semmi. Gúnyos hahotával fogadták a pénzügyminiszter első s szívesen elfogadták cserébe a 153 milliós kölcsön papírjaiért. Most aztán abba kapaszkodnak, hogy nem fog sikerülni a conversio második fele, s mondják annak daczára, hogy a rente consortium keresztülvitelére már vállalkozott is. Azután jövendölték azt is, hogy az állami bevételek gyarapodására hiába számít a kormány. Ez a jövendölésük nem teljesült, mert az állami bevételek folyvást gyarapodtak nemcsak az egyenes adókban, hanem a fogyasztási adókban is, ami mindenkor a közjólét emelkedésének jele. Hát csak legyenek továbbra is ilyen rosz] próféták. Bár elvakította őket a pártszenvedély annyira, hogy az ellenség nem árthat többet és nem tehet több roszabáluknál, azért ez az ország mégis erősebb és életrevalóbb, hogy sem elveszszen az ő kedvükért. __ Az 1877-ki törvény bünfenyitő eljárást szab mindazokra, akik kísérletet tesznek a requisitiók szabad gyakorlásának meghiúsítására. Azon községi elöljáró, aki vonakodik eleget tenni a helyesen kiállított requisitiónak 25 től 500 frankig terjedő pénzbírságra ítélhető. Azon lakosok, akik nem engedelmeskednek a requisitionális parancsnak, kárpótlásra ítélhetők, mely esetleg kétszer annyi lehet, mint a teljesítendő szolgálat. Aki elhagyja a szolgálatot, melyre requirálták (kalauz, őr, hírnök, munkás), béke idejében 16 franktól 50 frankig terjedhető pénzbírsággal büntethető, a háború idejében pedig a haditörvények szerint bűntetteik. Ezen megtorló rendeltekhez kemény büntetéseket szab ki függelék gyanánt a büntető törvény azon katonákra, akik visszaélnek hatalmukkal, mely reájuk van ruházva, vagy akik erőszakkal sőt a nélkül is reduirálnak, ha ezzel nincsenek megbízva. A katonai törvénykönyv fogságot, rangvesztést, sőt halált szab büntetés gyanánt, a tett gonoszsága szerint. A lovak, öszvérek és kocsik requisitiója speciális szabályok alá esik, melyeket azon helységek vegyes bizottságai állapítanak meg, melyeket a hadtestek parancsnokai előre megjelölnek. A p reduiráltállatok, kocsik, lószerszámok és előfogatok tulajdonosai kötelesek az illető vidék parancsnoka által megjelölt ponton gyülekezni össze. A parancs ellen vétő tulajdonosok 25—1000 frank bírsággal büntethetők a törvényszékek által. Azok, akik hamis nyilatkozatot tesznek, 50—2000 frank pénzbírsággal sújthatók. A katonai requisitiók Francziaországban. Ugyanazon időben és majdnem ugyanazon napon, amelyen Földváry pestmegyei alispán a katonai előfogatok megtagadása által nagy hazafivá akart avanchrozni,s egy franczia republicánus lap, a „XIX. Siècle“ szóról-szóra ezeket írta : Tudva van, hogy a nagy hadgyakorlatok most folynak. Ez alkalomból a katonai requisitiókról szóló törvény is alkalmaztatni fog, amiről a községi hatóságok is értesittettek. Kétség kívül nem lesz fölösleges az érdekelt községek figyelmébe ajánlani azt, mert e speciális törvény lényeges határozatai is kevésbé ismeretesek. A requisitióról szóló törvény 1877. július 3-ról szól, és tárgyalja a hadsereg szükségleteihez való hozzájárulást és közönséges eszközeivel nem fedezhető felszerelésének pótlását. E jog a csapatoknak részletes mozgósítása vagy összpontosítása esetében a mozgósított hadtestek vagy összpontosított csapatok parancsnokló tábornokait illeti meg — akik különben az intendatura hivatalnokaira vagy a különítmények parancsnokló tiszteire is ruházhatják e jogot. A requisitionalis parancsok levágatnak az anyaszelvényről, mely e czélból a requisitióval fölhatalmazott tisztnek adatik át. Azon teljesítményeket, melyek requitió útján követelhető!?, hosszú névsorba foglalja a törvény; itt csak a leglényegesebbeket említjük meg. Éspedig 1. A csapatok elszállásolását a lakosoknál, a katonák és a lovak elhelyezését és élelmezését ; 2. Az élelmiszereket, tüzelőanyagot és takarmányt; 3. Előfogatokat és a szállítás mindennemű eszközeit, ide számítva a szolgaszemélyzetet is. 4. Rubaneműeket, fölszerelést, táborozási szereket, lószerszámot, fegyvereket, ágyneműeket, orvosságot, kötőszereket stb. A requisitióval az illető község elöljárója vagy ennek távollétében törvényes helyettese bízandó meg. E hivatalnok haladék nélkül köteles eleget tenni a katonai hatóság kérésének, és kiszolgáltatni a requirált mennyiséget, vagy legalább annyit, amennyi nem haladja meg a község rendelkezésre álló eszközeit. Jegyzéket vezet az egyes lakosok által teljesített requisitiókról, és írást ad róluk az illetőknek. Középiskoláink rendezéséhez. {Három czikk). II. Ha nem csalódom azon főszempontok, melyek értelmében iskoláinkat mint oktatás és nevelési orgánumot — „nem mechanismust“ fejtegetnünk kell, általánosítva a következők : első a középiskoláinkban fektetett czélja országos érdekeinknek és a közműveltségnek, második tudományos törekvéseink szükséglete amennyiben az középtanodáinkkal kapcsolatban áll, szorosan összefügg ezekkel egyrészről a kormányzati rendszer és lélektani felfogása a növendékek értelmi és lelkierejének, másrészről az elvitathatlan egyentulajdon s az emberi józan jogban nyilatkozó elvek figyelembe vétele, valamint ezekkel azon biztosítékok respektálása, melyek a jó erkölcsök védelmére, az emberiesen érző kedély ápolására szükségesek. Addig míg az iskolák a felekezetek kizárólagos fennhatósága alatt szervezkedtek s alakultak meg, a szervezőket nem kevésbé vezették ama szempontok, mint a jelen tanügy férfiúit. Előnyökiadta a történelmi fejlődés lépésszerű haladását, a társadalommal harmonikus összefüggésben volt, nem erőszakolta, de kiküzdötte a tért az általa képviselt országos érdekek, a közműveltség és a tudomány számára. Védte az erkölcsöket a lélekre hatólag is nevelvén az ifjú nemzedéket, ahelyett, hogy provokálta volna a bajokat a gyermekies könnyelműség és ferdeségek nem voltak elitélő bűnök, de igen is oly tények, melyeknek kiirtása az oktató nevelés körében keltettek át ifjat s ezzel kapcsolatban a szülőket megszégyenítő vagy azok sorsa felett döntő lények csak komoly testületi megfontolás után hajtattak végre. Az ily oktatás-nevelési vezetésnek következményei: a tanulók részéről a való engedelmesség és a kegyelettel párosult tisztelet; a közönség részéről pedig a hit és a bizalom az iskolák iránt megerősödött, az adhaesio növekedett, s ezen állapot nyújtotta ama előnyöket, melyeknek utján részben az úgynevezett házi nevelés mintegy önkéntelen az iskola ölébe hullott,*) minthogy az iskolák a társadalom gondjaiból soha ki nem ragadtattak az, iskolának is azért a társadalom életében élni kijegyzett útja volt, igy nem volt súly reá ama missio, habár annak gondjai tetemesen nehezültek is vállalra, melynek munkáját teljesíteni hivatva volt a művelődés terjesztésére és a tudományok építésére. Tetteit, habár büntetett is, az elismerés mérlegével mérték, mert nem volt akadékoskodó, kicsinyes semmiségeket nagy beszámítások alá nem vett, nem látott minden megróható tényben sötét bűnöket, a tévelygőt atyai intelmekkel oktatta, nem bántalmazott ha büntetett, a szigorú büntetést amennyire az igazság megengedte, a méltányossággal is párosította. Minden időben vannak a társadalomnak hibái, de vannak erényei is, s e kettő teszi együtt azoknak erkölcsét. Azon megállapodottság, mely a múltat ölében ringatta, és a családias életviszonyok egyrészről, másrészről a társadalmi harmonikus együttlét, nem lehet tagadni, előnyére váltak a múlt iskoláinak, s cselekvő körük a nevelés terén ebben könnyítő körülményekre talált; de tekintve a nagyobb közönség miveltségének azon alsóbb fokát, a melyen az volt, s az ezzel járt szokásokat, az eszközökben a temérdek hiányokat, mindezeket s más egyebeket együttvéve, felismerhetjük ezekben azon hátrányokat, melyekkel a régi iskoláknak küzdenek kellett. És épen ebben volt nagy érdemök, hogy harczolni tudtak panasz nélkül, s győzni anélkül, hogy ellen nek panaszok emeltettek volna. Az oktatás helyes felfogással mindig missio volt és az is marad, hinvatás kell hozzá, s csak aki ezzel kellőképen rendelkezik, fogja betölthetni küldöttképen a tért ; ha ez nincs, akkor ezért nem ér a legszigorúbb felügyelet sem, történjék az bármely oldalról. Újabb időnkben, midőn még a felekezeti iskolák is a tudvalevő rendszeresítésen mentek keresztül, s az újból kelekezettek pedig ema rendszer képére teremtettek ; továbbá midőn középiskoláink elhagyva a philosofia szolgálatát, átvették e helyett a reálultus mivelését, szükségképe etűnt a bölcsészet régi korszaka is, azon böcsészésé, mely azok lelkét, kik érintkezésbe jöttek vele, nemesítő erejével áthatott, s bizonyo magasztosság felé emelte. S ennek letüntével a emberi lélek emelkedettsége s a vele párosult kötészet érzülete is lassan-lassan szinte elmerült, hogy ennek beálltával űrnek kellett bekövetkezni *) Manap a házinevelés és az iskola viszonyát ugyan hangoztatják, nekem úgy látszik , hogy némely a család és az egyéntulajdonba nagyon bele óhajtanánk nyúlni, jól meg kell fontolni hogy mi jogon czélozzuk e? Különben is amint az iskolák mindinkább hatóság kívánni lenni a szerint fognak az iskola és a közönség egymást távolodni. .