Ellenőr, 1878. október (10. évfolyam, 495-550. szám)

1878-10-09 / 508. szám

­IS­zítési árak: Egész évre . . 20 frt — kr. Évnegyedre . . 5 frt — fer. Félévre ... 10 . — „ Egy hónapra . 1 . Ms . Egyes szám ára -át lsrajczár. ”Szerkesztési iroda: gjízdap­esten, nAdor-niczd­ 6. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől. jön. — Kéziratok vinzaktátUsh­o n^n vállalkozunk. — Posta (fi­­ it csők hérni^nte* IrvelpJcni fisa in ok el (tlaggeli 'kiadás. 508 szám. lKbuli»áisa^ Akttal fgVniZBaw* Hifiim a. fcvadahiTratalbctn : Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Ligridy tattierek irodájában). t­ovábbi Havas, Latte ék, Cre. ezégnél Pinában (Place de la Bourse Nr. 8. Hirdetésekért járó dij csakis az „Ellenőr* kiadd-Javztola­ttel nyugtázó* számla ellenében fizetendő Q kiadó-hivatal: (•EjvudcLpesten, ndtdor-utcea 6. szám. (de intézendő aa Mfizet&etc ) a lap tUtbu­düin rnntUkmi minden ftUziUdáe. Budapest, szerda, október 9. 1878. X. évfolyam. Budapest, október 8. A török kormány, vagy legalább egyes közegei, eddig csak alattomban conspiráltak monarchiánk ellen. Most mindinkább szapo­rodnak a jelek, hogy hivatalosan is állást készül foglalni ellenünk. Úgy látszik, az a hir is megvalósul, hogy a porta tiltakozó jegyzéket küldött a hatal­makhoz Bosznia és Herczegovina megszál­lása ellen, és hogy a novibazári kerület oc­­cupatióját illetőleg sem akar conventiót kötni a bécsi cabinettel. De hát miért nem tiltakozott a porta mindjárt a congressuson Európa ezen határozata ellen, most min­denesetre késő lesz. A portának nem válik hasznára semmiféle tekintetben sem ez a magatartás. Ellenségeskedésével ok­vetlenül el fogja idegeníteni még azon barátjait is, a­kik mint áldozattal rokon­szenveztek vele, és jogot ad azon két tar­tományának annedtálására, melyeket meg akar menteni. Ö cs. és Mr. apostoli felsége a következő kéz­iratot intézte Auersperg herczeg miniszterelnökhez: Kedves Auersperg herczeg! Midőn folyó évi július 4-kén előterjesztett kérelmét teljesítem, elha­tároztam, hogy a reichszámhban képviselt királysá­gok és tartományok összes minisztériumának le­mondását, odaadó és hű szolgálatainak elismerése mellett, elfogadom. Az uj minisztérium megalakításáig ön és az ed­digi cabinet valamennyi tagja továbbra is vezetni fogja hivatalát. Bécs, 1878. október 7. Ferencz József s. k. Auersperg s. k. Az országgyűlést mindenesetre megnyitják ehó 17-kén. A képviselők közt Boér Antal a legidősebb, ő lesz tehát a korelnök. A­ legfiatalab képviselők Bölönyi Sándor, Perczel Béla, Rohonczy Gedeon és Szlávy Olivér ; ezek lesznek a körjegyzők; a még szükséges két körjegyző neve ismeretlen. A szabadelvű párt e hó 15-én vagy 16-kán értekezletet tart, melyben Tisza kormányelnök nyi­latkozni fog a miniszterválásról. (Budap. Corr.) A bécsi „Pressen Széll urnak a magyar ál­lamhitel helyreállítása körüli érdemeiről meleg han­gon megemlékezvén, a jövőre nézve következőkép nyilatkozik: „Széli úr érdemeinek teljes elismerése mellett is azonban kifejezhető azon remény, hogy utódja is, ha az utóbbi években követett után to­vább halad, bizton számíthat a sikerre és hogy té­vedés volna feltenni, hogy Széli visszalépése foly­tán a magyar pénzügyek javulásában minden előbbra­­haladásnak szükségkép meg kell szűnnie. Mihelyt egyszer a helyzet nyomása alábbhagy , az ország természeti segédeszközei, nevezetesen pedig a jelen­tékeny kiterjedésű állambirtokok egy másik képes és lelkiismeretes pénzügyminiszternek is lehetővé te­szik, hogy sikeresen törekedjék az óhajtott czél felé. A dollya-broodi vasúton serényen folyik a munka, úgy hogy teljes biztonsággal állítható már is, hogy az egész vasútnak tetemesen nagyobb része a szerződésileg kikötött határidőre okvet­lenül elkészül. Reméljük, hogy ugyanakkorra elké­szül az egész vonal is, bárha annak egyik kisebb részén az alkalmazott munkaerő elégtelensége most még némileg korlátozza a haladást. Bécsből következőket sürgönyözik a „P. L.“­­nak: Andrássy gróf protestáló jegyzéket készít a porta számára, melyben kimutatja, hogy nem Ausztria-Magyarországon múlt, ha a berlini szer­ződés értelmében Bosznia és Herczegovina occupa­­tióját illetőleg a portával nem volt köthető a con­­ventio ; a porta minden eljárása félremagyarázhatlan bizonyíték arra nézve, hogy arra igyekezett, hogy a berlini szerződést a conventio kibúvó lyuka által kilétzza. Ezen jegyzék, mely a monarchiák és a porta közt folytatott tárgyalások tiszta képét, nyúj­­tandjik, a delegátiók elé lesz terjesztve. Szavunkból jelenti a „Neue freie Presse“, Prozort és Ravnot ellentállás nélkül szállották meg a 26. ezred csapatjai. Glamocsot János főherczeg dandára szállotta meg. Az ottani várban egy régi ágyút és igen sok munitiót találtak. A 10. zász­lóalj képezi a helyőrséget. A socialista­ törvény tárgyalását holnap kezdi meg a német birodalmi gyűlés. Azt hírlik, hogy a nationál liberális párt nem fog akadályokat gördí­teni a törvényjavaslat útjába, mert Bismarck herczeg többször értekezett Bennigsennel. Lasker egészen el van szigetelve. Azt is állítják, hogy a vati­ánnal legközelebb ismét megkezdik a tárgyalást. A bambergi érsek, a­ki a kiegyezési kísérlet egyik szerzője volt, a kiegyezés előm­ozd­­ása végett Rómába utazik. Ho­henlohe bíbornok szintén ebben az irányban működik Rómában, és Kandell nagykövet segíti őt. Berlini nuntias kinevezését, legalább is meghatározatlan időre, lehetségesnek tartják. A bukaresti félhivatalos „Románul“ roszaka- ,­ratu koholmánynak nevezi az ellenzéki lapok azon állítását, mintha a román kormány szerződést kö­tött volna az oroszszal, melylyel az orosz seregek­nek Dobrudzsán keresztül mindenkorra szabad át-­j­menetelt biztosított volna. Azon hírekkel szemben,­­ hogy Románia Dobrudzsában ép oly fogadtatásban , részesülend, mint az osztrák-magyar sereg Bosz­­­­niában és Herczegovinában, azt állítja a nevezett­­ lap, hogy a kormány arról értesül, hogy a dob-­­­rudzsai románok és mohamedánok, kik e tartomány­­ lakosainak túlnyomó többségét képezik, türelmet­­­­lenül várják a román occupátiót. (Ezt előlegesen­­ mi is hallottuk Boszniából. Szerk.) Ugyan e lap­­ kiváló örömmel veszi tudomásul, hogy Andrássy mihelyt megtudta, hogy Bratianu Bécsbe érkezett, azonnal látogatást tett nála; ezt, valamint azon körülményt, hogy gróf Huyo­ Sprinzenstein a román fejedelmi udvar mellé rendkívüli felhatalmazott miniszterré neveztetett ki, az idők különös jelének s teljes bizonyítéknak tekinti arra nézve, hogy az osztrák-magyar birodalom teljesen és feltétlenül elismeri Románia függetlenségét. A válság. A „Pester Correspondent“ azt írta ma, hogy Széll átadta a pénzügyi tárczát a miniszterelnöknek. Hogy ki és mikor fogja átvenni a pénzügyi tárczát, az egészen ő Felsége elhatározásától függ, s a kir. kéziratban is benn van, hogy Széll „további rendelkezésig“ vezeti a pénzügyi tárczát. Fölösle­ges tehát meg is jegyeznünk, hogy a miniszerelnök nem vette át a pénzügy­i tárcza vezetését. * Széll Kálmán csak akkor fogja átadni a pénzü­gyminiszteriara vezetését, ha 5 felsége tudatja határozatát, amint ezt kéziratában is kimondotta. Alaptalan combinatio tehát a lapok azon híre, hogy Széll Kálmán ma délelőtt átadta Tisza kormányel­­nöknek tárczáját. Tisza kormányelnök bécsi útját illetőleg eddig még semmit sem határozott. Ha 6 felsége Buda­pestre jön e héten, a­mi valószínű, akkor a kor­mányelnök nem is fog Bécsbe menni. (Bad. Corr.)­­ Holnap miniszertanács lesz. A kormányelnök csak holnapután, csütörtökön megy Bécsbe. * A „P. Lloyda-nak Bécsből írják : Az itteni politikai körökben az országgyűlés támogatásában részesülő, reconstruált tisza-minisz­­tériumot majdnem minden egyéb kombinációnál szí­vesebben látnák. Tiszán kívül mindannyi felett Szlávy volna a legszívesebben látott miniszter; az ő betegségi argumentumát nem szeretik hallani sem. Azt hiszik, hogy kizárólagosan az elnökség, más speciális tárcza hozzácsatolása nélkül, nem venné Szlávy erejét oly nagyon igénybe, hogy azzal meg nem birkózhatnék. Szándékosan nem említettem Sennyey báró nevét, a politikai körökben minden­felé azon nézet foglalt tért, hogy ő a jövő, de nem a pillanat, nem a jelen embere. Szlávy meghívását illetőleg azt hiszik, hogy kineveztetése a birodalom két fele közti viszonyra jó befolyást gyakorolna. Jelleme, tapintata és nyíltsága a két kabinet közt lényegesen előmozdíthatná az egyetértést. * Bizonyosnak hiszik, írják a , Lloyd-nak, hogy Auersperg­ig nem lesz az új kabinet főnöke. Bechbauert említik utódjául és Gelder­t belügy-, ifj. Plenert pénzügy- és Demelé igazságügy minisz­ternek. Sokan emlegetik Herbst miniszterelnökségét is. A jövő hét vége felé valószínűleg összeül az alkotmányhű párt az egyetértő taktikát megálla­pítandó.* Prágából sürgönyzik, hogy Herbst most éjjel Ő Felsége által meghivatott. A reggeli vonattal már el is utazott Bécsbe. Távi­ret to Le. BéCS, okt. 8. (Eredeti távirat). A szultán elnöklete alatt elhatározta a török miniszter­­tanács, hogy haladék nélkül összpontosíta­nak 150,000 embert a kossovoi vilajetben, és Ozmán pasa parancsnoksága alá helyezik e sereget. Ozmán pasa egyelőre Prizrendbe megy, hogy a birodalom érdekében újjászer­vezze az albán ligát. A minisztertanács azt határozta, hogy a novibazári kerület meg­szállását illetőleg sem köt conventiót a bécsi cabinettel. (A következő táviratot ismételjük, minthogy elkésett és lapunk esti számának egy részéből ki­maradt. Szerk.) Bécs, okt. 8. Zách vezérőrnagynak egy Zavaljeből keltezett s a zábrábi főhadpa­­rancsnoksághoz intézett távirata szerint. Reinländer vezérőrnagy tegnapelőtt, 6-án, egész napon át tartó szerencsés ütközetet vívott a Pécstől délkeletre eső magaslatokon erős felkelő osztagok ellen. A veszteség, fájdalom, jelentékeny. A halottak között van Eltz alezredes a 76-ik tartalékezred parancsnoka, Polonyi a 71-ik tartalékezred hadnagya, Janowski a 12-ik vadászzászlóalj alezredese, Müller a 48-ik ezred hadnagya. Megsebesült Pokorny az 1-ső vadászzászlóalj őrnagya (könnyen), Lhay a 76-ik tartalékezred hadnagya (ne­héz), Berthóly a 12-ik vadászzászlóaljból (nehéz), Kornél b­ujjjavaluu neonléd­ljból (tröny­nyen), Krinovics a 48-ik sorgyalogezredből (könnyen). Veszteség a legénységből mintegy 160 — 170 ember. E hó 7-én az ütközet ismét megkez­detett. A két napi ütközet részletei még ismeretlenek.. Berlin, okt. 8. A „Nordd. Ztg.“ szerint az osztrák occupátió ellen tiltakozó török jegyzéket Szadullah bej tegnap nyújtotta itt át. Bécs, okst. 8. Kons­antinápolyból jelenti a Politische Correspodenz. Lobantff orosz nagykövet kijelentette a nagyvezér előtt, hogy az oroszok csak akkor fogják kiüríteni Drinápolyt, ha a ber­lini szerződés minden pontja végre lesz hajtva, nevezetesen pedig ha a Szerbiának és Montenegró­nak odaítélt terület ki lesz szolgáltatva. Hírlik, hogy Oroszország kész beleegyezni, hogy a bolgár fejedelemség megszavazhassa adóját és tárgyalja a közigazgatási ügyeket. Layard erélyes magatartása következtében az ázsiai reformtervezet egyes pontjaira nézve létre­jött az elvi megállapodás. Bécs, okt. 8. Az osztrák kormányválság al­kalmából a király a képviselőház elnökét Rech­­bauert fogadta ma kihallgatáson. Herbst is meghí­vást kapott a királytól. Azt beszélik, hogy Schmer­ling, Eichoff, Wolfrum és Taafe is meghivattak. Bécs, okt. 8. Bukarestből jelenti a Poli­tische Correspondenz. A parliament zárt ülésében határozati javaslatot fogadott el, melyben kifejezi Budapest, október 8. Azt írja a „Pesti Napló“, hogy Tisza idézte elő a válságot csak azért, hogy az ütközetet a parl­amentben kikerülve, a ha­talmat, melyhez oly szívósan ragaszkodik, taktikai megkerüléssel még egyszer a kezébe kerítse. Azt írja az „Egyetértés“, hogy az ör­döggel is kell szövetkezni, csak hogy Tisza bukjék. No hát szövetkezzenek együtt s buktassák meg Tiszát. És mondják el azok­nak, kik meghiszik, hogy Széll visszalépése, a „Pester Lloyd“ vezérczikkei, Szlávy nyi­latkozata, Bittó előterjesztései, Majláth és Sennyei maguktartása Tisza maneuvíirozá­­sának szolgálatkész marionettjei. Ha Tisza oly hatalmas, hogy Magyarország legkivá­lóbb államférfiai, taktikájának bábjaivá vál­nak, akkor csak a „Pesti Napló“ és „Egyet­értés“ szövetkezése, Lónyay és Verhovay urak azok, kik a dolgon változtatni képesek. En avant messieurs changez des dames. Tisza és a szabadelvű párt nem szalad meg, helyt fog­nak állani a parl­amentben felelősségük teljes érzetében, meg fogják Andrássyt és politi­káját védeni és készebbek lesznek inkább önmagukat, mint Andrássyt és politikáját áldozatul dobni. Azt az annyira földicsért nemzetet, melyet ez urak szolgálnak, úgy állítják világ elébe, mint a pogány­ok mo­­lochját, mely fölhevítve bőgni kezd és ad­dig meg nem nyugszik, mig a szörny tor­kába bedobott áldozatnak vére annak izzó éhségét le nem hűti. Nem ezt a nemzetet szolgálja Tisza és azok, kik követték poli­tikáját, hanem azt, melyet nem emberek feláldozásával, hanem önfeláldozó munkás­sággal, tiszta kézzel, erős meggyőződéssel, a reá dobott sár és piszok daczára kitartó következetességgel lehet csak kielégíteni. Az önök nemzete elveszti a hazát, a mienk megmenti azt. Az önök nemzete eleven em­bereket eszen meg, míg van egy a hazában, ki egy hüvelykkel nagyobb önöknél, a mienk még a pulyákat is megkíméli, mi­lyenek önök, csak azért, hogy ne fogyjon meg e haza népe, Tisza kell önöknek. Vegyék el hát, hi­szen önök szerint senki sem védi az ő sze­mélyét, még ő maga se­ tapossanak reá, hogy magasabbnak látszassanak — — csak mentsék meg azt a hazát, melyet elvesztett önök szerint ő. Számoljanak be ez ország­nak azzal, hogy egy emberrel szorosabb van azok közül, kiknek nemcsak tenni, de­ azért felelni is volt bátorságuk. És ezek helyett ott vannak önök, kik, mint Faust Mephis­­tója, a negátióban nagyobbak az istennél, az activitásban kisebbek a féregnél, mit lábuk eltapos. Nem kell az Andrássy gróf politikája önöknek , mert megóvta a monarchiát egy végzetteljes háborútól az orosz ellen, vagy egy még végzetteljesebb szövetségtől az oroszszal; kergessék bele e helyett az or­szágot és monarchiát a török sympathiák hirdetése mellett az orosz kitárt kar­jaiba, hogy értünk hevülő keblén ágyon szoríthassa azt. Hát hol van az az állam­férfi, ki Andrássy politikáját hibáztatva orosz-ellenesebb politikát tanácsolhatna az uralkodónak, mint a­milyen ez volt? S ha ezt nem tanácsolhatja egy sem, hol van az a nemzet, melyre egy muszka szövetségben támaszkodni akarnak. Azt fogják mondani: bevégzett tények előtt állanak, melyeknek consequentiáját megváltoztatni egyelőre le­hetetlen. És ez annyiban igaz -hogy csak egy orosz szövetség alternatívája van fent­­hagyva azoknak, kik Andrássy után követ­keznek, de ha egyéb bizonyíték nem volna két éves állításaik ellenében, mint hogy Budapest, október 8. A szultán nem akarja megkötni Auszt­­ria-Magyarországgal a conventiót, ellen­ben kormánya által körjegyzéket intéz a hatalmakhoz, mely jegyzékben bevá­dolni bennünket az európai areopágnál, hogy mi Boszniában kegyetlenkedünk. Kérni fogja Európát, hogy akadályozza meg Ausztria-Magyarország inhumánus eljárásá­nak ismétlődését, monarchiánktól pedig azt fogja követelni, hogy a hatalmak vála­száig szüntesse meg csapatainak előre­nyo­mulását. Valóban nem tudjuk, mit bámuljunk jobban: a porta e lépésének képtelenségét, vagy azon tervszerű politika époly ügyessé­gét, mint merészségét, mely most magát a portát játszotta ki ütő gyanánt monarchi­ánk politikája, illetőleg annak vezetője Andrássy ellen. Senki sem lehet ugyanis csalatkozásban az iránt, hogy a portának tulajdonított e terv, csak magának a portának árthat, s hogy e terv mö­gött valaki áll. Mindenki tudja, hogy Konstantinápolyban a fejetlenség, tanácsta­lanság oly magas fokra hágott, hova a leg­merészebb képzelet sem követheti, s annál kevésbé követheti tehát oda a közönséges józan ész logikája. E helyzetében a porta minden initiatívára képtelen, annál képtele­nebb pedig oly merész lépésre, melyre monarchiánk ellenében vállalkozik, s mely­nek rá nézve, hátrányos következményeivel, úgy látszik, korántsem számolt a konstan­tinápolyi kormány. Nem szándékszunk a porta ellenében reeriminatiókba bocsátkozni. Sötét volna azon kép, melyet a konstantinápolyi viszo­nyokról rajzolhatnánk. Elmondhatnók, meny­nyire nem lehet számolni a politikában oly factorral, mely nem állhat jót nemcsak a holnapért, de még saját józan eszéről sem. Úgy veszszük a helyzetet, a­milyen tény­leg. A porta mindenkire nézve megbízhat­­lan, mindenki ellen felhasználható; osztja a a hatalmas versenyzők közé szorult gyen­gék tulajdonságai közt azt is, mely ezeket örökös ingadozásban tartja. A portának az parancsol, aki kezét közvetlenül nyakán tartja, vagy ígéreteivel pártjára nyeri. A bűntettek elkövetésénél a jó vizsgáló bíró azon kérdést választja kiindulási pontja gya­nánt : kinek használt a bűntett ? Ugyanez a kérdés vezet bennünket nyomra a jelen esetben is. Kinek használ a porta őrült terve? A portának nem. Neki az van leg­főbb érdekében, hogy monarchiánkkal bé­kességben éljen, s támogassa azon politikát, mely nélkül Oroszország még a pamlagot is /-\1 o«o q^Xlkc». roluui M» dl(51» A KUH-stantinápolyi kormány csak eszköz Oroszor­szág kezében, mely egyedül húzhat hasznot abból, ha Ausztria-Magyarország összevesz Konstantinápolylyal, s ha megbukik azon osztrák-magyar külügyi politika, mely a tö­rök állam tartható rezeinek a porta szá­mára való megmentését írta zászlajára. A konstantinápolyi kormány nem tudja, mit művel, s nem tudja, mily időpontot vá­lasztott öngyilkos merényletének megvalósí­tására. Most, midőn az osztrák-magyar bel­ügyi válság megpuhította azon factorokat, melyek a külügyi és a magyar kormány ama törekvésének útjában álltak, miszerint, a portával — a monarchia méltóságának megfelelő — egyezmény kötttt sok, a kon­stantinápolyi kormánynak meg kellett volna ragadni az alkalmat a conventio megköté­sére. A­ porta azonban e helyett fel akarja bátorítani e tényezőket, melyek már-már hajlandók voltak a megalkuvásra. Oroszor­szág éles pillantással ismerte fel a helyze­tet, s magát a konstantinápolyi kormányt vetette a békés fejlődésnek indult esemé­nyek kerekei elé. Bízunk a porta szerencse­csillagában és Andrássy ügyességében, hogy e kerekek nem fogják letapodni azt a sze­rencsétlent, aki öntudatlanul és kényszerítve próbálta meg azok feltartóztatását. Annál inkább bízunk pedig abban, hogy a con­­ventió ügye nem fog confliktussá mérge­sedni , mert minden kormánynak Lajtán in­nen és túl, azon kell lennie, hogy az egyez­mény, tisztességes feltételek alatt, megköt­tessék. A portával sok mindenfélét el lehet hitetni, s így a többi közt azt is, hogy a conventió megkötése, a dolgok ily állása mellett, nincs érdekében. Azt azonban sem­miféle kormánynyal sem lehet elhitetni, — legalább a Lajtán innét, — hogy mon­archiánknak nincs érdekében az utólagos egyezkedés is. A tényleges viszonyokon az egyezmény mit sem változtathatna ugyan, de azt mindenesetre eredményezné, hogy jogi állapot váltaná fel a mostani bizonyta­lanságot, s ez is megérdemelne egy kis fá­radságot. Ami azonban a conventiót kiváló­­lag becsessé tenné ránk nézve, ez az, hogy visszavonhatatlanul letenné a napirendről a bos­­nyák ügygyel kapcsolatos államjogi kérdéseket, azon kérdéseket, melyek nevében hirdeti a haza veszedelmét az egyesült és nem egye­sült ellenzék. Arra ugyanis nem vállalkozhatnék semmiféle kormány, hogy oly conventiót kössön a portával, mely a monarchia mél­tóságát sérthetné. E méltósághoz azonban nem nyúlna a conventió azon intézkedése, mely kimondaná a szultán souverainitását a két tartomány felett. Ugyanily kikötés nem sértette a híres brit büszkeséget sem, m­­ert különben Beaconsfield nem tartotta volna fenn Cyprusban a porta felsőségét. Anglia nem uralkodik Cyprusban, csak kormányoz. Monarchiánknak sem kell Boszniában ural­kodnia, hanem megóvja érdekeit, ha ott egyszerűen csak kormányoz. S maga a con­­gressus által nyert mandátumunk sem szól uralkodásra, hanem kormányzásra. (Az ide­vonatkozó határozat így szól: A congressus elhatározza, hogy Bosznia és Herczegovina tar­tományok Ausztria-Magyarország által, meg­­szállandók és kormány­zandók.­ Eltekintve tehát attól, hogy a porta önként sohasem fog lemondani souveraini­­tásáról, — mire legfelebb csak háború által volna kényszeríthető — magával a jog­­c­ímmel jövünk ellentétbe, ha a portától feltétlen lemondást követelünk. És a porta souverainitásának fentartása egyszer­ minden­­korra megakadályozná, hogy valaki az an­­nexióról és ennek alkotmányveszélyes következ­ményeiről beszéljen. Ez pedig csak nyomna valamit a latban. Másrészt pedig meg va­gyunk győződve, hogy a mily képtelenség — a porta vonakodása miatt — oly egyezség, mely száműzi a két tartományból a porta névleges uralmát, oly bizonyos, hogy a kon­stantinápolyi kormány, a dolgok bármely stádiumában, elfogad oly egyezményt, mely a szultán felsőbbségének fenntartását ki­mondja, feltéve, hogy ily egyezmény létre­hozására komoly akaratot lát, s nem az el­lentétes befolyások hullámzását; legfőkép elfogad pedig akkor, ha azon elvet követve, hogy a­­portának az parancsol, a­ki kezét nyakán tartja, erős diplomatiai actiót kez­dünk a muszka befolyás ellensúlyozására. Andrássy válaszjegyzéke kétségkívül eré­lyes viszonzás lesz a porta megfontolatlan lépésére. Mi azonban kívánjuk, hogy egy­szersmind egy ily erélyes diplomatiai actió kezdete legyen. A portának az őrültséggel határos­­ hóbortja ugyan felettébb megnehezítette az alkudozások újrakezdését, mi azonban a portának bármely erős elhatározását sem tartjuk véglegesnek. Ép azon körülmény, hogy a porta a befolyások hullámainak já­téktárgyát képezi, egyszersmind biztosítékul szolgál arra, miszerint a konstantinápolyi kormányt előbb-utóbb „megpuhítja“, ha a me­gpuhítás munkájához erélyesen hozzá lát­ fájdalmát a Romániára rótt áldozat miatt, és kije­lenti, hogy az ország aláveti magát a hatalmak akaratának. A kormány törvényjavaslatokat fog előterjeszteni Dobrudja megszállását és azon idő­pontot illetőleg, a­meddig összhangzásba fogják hozni a congressus határozatait a román alkot­­mánynyal. Zágráb, okt. 8. A tartománygyűlés be­fejezte az igazolást, és vizsgálatot rendelt el Peicsics tovarniki képviselő választása ügyében. A kérvények közt van egy kreutzi kérvény a sziszek­ novi­ vasút kiépítése iránt és az autonómia kibővítése iránt. Róma, aka A vatikán lépéseket tett, hogy a bolgár fejedelemség alkotmányában a pá­paságot elismerő bolgár egyház némely szaba­dalmai ismertessenek el. Boszniára és Herczego­­vinára a vatikán nem terjeszti ki a katholikus hierarchiát, de szándéka a katholikus egyházat speciális intézményeiben fenntartani. A pápa tegnap számos idegent fogadott. — Az „Italia Militare“ jelenti. A hadügyminiszter elhatározta több re­publikánus caszino feloszlatását kérni, melyek Pietro Barsantis, a hadsereg egy káplárjának ne­vét viselik, ki 1871-ben Páviában forradalmi üzel­mek miatt agyonlövetett. — Cairoli Belgirateba utazott. Berlin, okt. 8. A trónörökösnek mint az osztrák 20-ik ezred tulajdonosának 25 éves jubi­leuma alkalmából a nevezett ezred tisztelgő kül­döttsége ideérkezett. orosz szövetségben vagyunk, ez magában elégséges arra, hogy azoknak szeme felnyíl­jék, kiket félre vezettek egetverő lár­májuk által. Azt állították, hogy a monarchia el van szigetelve, mihelyt az oroszszal szakit. A berlini con­gressus a monarchia minden kívánalmának eleget tett és erről a török küldötteknél elégedetlenebbül csak az orosz mindenható canczellár távozott, s míg az elszigetelt Andrássy az európai hatalmak támogatásá­ban, addig a mindenható orosz canc­ellár még a protegált souzerain államok tiltako­zásában is nem egy kérdésben részesült. De ez és hasonló dolgok és tények előszámlá­­lása önöket sem okulásra, sem más meg­győződésre nem vezeti, mert az önök mo­­lockjának, melyet két év óta eszük nélkül sűtöttek, most már izzóvá válván, áldozat kell, s ha nem adnak neki mást, megeszi az önöket magukat. » • Budapest, október 8. Péchy Tamás úrnak a közös közteke­­dési vállalatokhoz i. é. szeptember 9-től in­tézett s lapunk múlt szombati számában szöveg szerint közlött rendelete és az ahhoz mellékelt szervezkedési utasítás teljesen iga­zolja némely bécsi lap tendentiosus handa­­bandái ellenében néhány nap előtt tett azon állításunkat, hogy e kormány­intézke­dés legkevésbé sem érinti e vállalatoknak pénzügyi és részvénytársulati egységét ha­nem csupán azok üzletvezetése felett a ma­gyar kormánynak az ország területén mű­ködő bármely vállalat irányában törvényi­leg fennálló territoriális jogát kívánja kiz­­sítani. Megelégedéssel kell kiemeljünk, hogy azon hang, melyen a miniszteri rendel­ tartva van, mind mérsékleténél, mind hatá­rozottságánál fogva teljesen megfelel vára­kozásunknak és megfelel az intézkedő mi­nisztérium tekintélyének.*) És habár a rende­*) Lógd a mai estek­ lapunkban közlött dementi-t.

Next