Ellenőr, 1878. november (10. évfolyam, 551-605. szám)
1878-11-08 / 563. szám
t$S fizetési árak: érre . SO frt — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr. Te . . . 10 , — , Egy hónapra . 1,00, Egyes szám ára 4 krajczár, (Szerkesztési iroda: (Budapesten, ncLdszaccza 6. szám. t tan letelünk, ha non tudjuk, kitti jön. — Késiratok viimtahérdtsre nem voltlalhmuni. — Kotta által «tok bérmentes leveleket fogadunk el. Reggeli kiadás, hirdetések felvétele a Jri£L(Jó?vive Italba,Ti. Budapesten, máur utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában). Továbbá Havas, Lafite ék Cie. czégnél Parisban (Place de la Bourse Nr. 8) Hirdetésekért járó díj csakis az „Ellenőr“ kiadó-hivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő.Kiadó-hivatal: Budapesten, addor-atcza 6. szám. Idei témák ,m «IS fizetnek és a lap szétküldésére vonathat minden felalát. 63. szám. Budapest, péntek, november 8.1878. X. évfolyam. Budapest, november 7. A horvát országgyűlés feliratát áttó küldöttséget ma fogadta ő felsége, erélyes válasz, melyet a horvátok ő fejtől kaptak, fölöslegessé tesz minden mentort, s tapintatosabb is lesz, ha minden recriminatio nélkül engedünk a horvát politikusoknak a magukbalásra.* A főrendek egy ülésben elvégezték a úti vitát, s a közlett felirati javaslatot szó módosításával elfogadták. Az ilyen titakkor szólani szokott gr. Széchen An— aki nagy diplomata hirében áll — is hosszabb beszédet mondott. A felvisítások előtt azonban, melyeket a kortytól vár, ő sem kivánt végleg ítélni a etett külügyi politika felett, s szintén gadta a feliratot. * Mindkét delegátió ma tartotta elsőjét, az osztrák délelőtt, a magyar este. osztrák delegátió elnökül gr. Coroninit osztotta, s azután megalakította a bud-bizottságot, melynek elnöke Herbst lett. magyar delegátióban elnökül Szlávy vágtatott , a bizottságok az előleges megáldás szerint alakíttattak. * A közös költségvetés megítélésére csak jor tarthatjuk az időpontot elérkezettnek, ismerni fogjuk az occupatio által kivánthitel nagyságát, továbbá a két tartoány szervezésére a jövő évben megkívándó összegeket, végül, s ez a legfőbb, hakapjuk a külügyminisztertől a felviláglásokat, melyek nélkül szinte lehetetlen jól beszélni, hogy a hadügyi budgetben vagy az a leszállítás lenne eszközölhető. Az országgyűlési szabadelvű párt pénteken hó 8-án d. n. 6 órakor értekezletet tart. A horvát küldöttség Ő Felségénél. Ma délután 2 órakor fogadta királyi férje a budai várpalotában a horvát országgyűlés iratát átnyújtó küldöttséget, mely Krestics Miclósnök és dr. Vujcsics József első alelnökből állt. Krestics elnök ez alkalommal a következő szédet mondta: Felséges Urunk ! A horvát-tót-dalmát királyságok Felségedhez idenkor hű országgyűlése által azon kiválóan Egtisztelő megbízással ruháztattuok fel, hogy azok legalázatosabb feliratát Felséged királyi szélnek lépcsőire jobbágyi hódolattal letegyük. Mi erencséseknek érezzük magunkat e megbizatásuknak megfelelhetni s egyúttal kifejezést adhatni hűség és ragaszkodás azon őszinte érzelmeinek melyek a horvát-fót-dalmát királyságok Felségedíz hű országgyűlését minden időben lelkesítették. Felség ! Ezen legalázatosabb felirat hűséges szhangja azon kegyteljes szavaknak, melyeket elséged folyó évi szeptember 16-án kelt legfeljbb leiratában a horvát-lot-dalmát királyságok leglázatosabb országgyűléséhez legkegyelmesebben iizni mél áztatott. Azonban jelen alkalommal sem mulaszthattak a nevezett királyságok Felségedhez minden időén hű országgyűlése, óhajtásait a mondott királysgoknak még mindeddig végre nem hajtott visszaölelezése tárgyában újból előadni, s e mellett szívből fakadó szavakkal ki sem mondható örömétyilvánítani Felséged vitéz hadseregének azon nagy gédelmei felett, melyek nemcsak újra felébresztik a monarchia legszebb s legdicsőbb emlékeit, hanem új mabizonyságot is adtak a Felséged dicsőséges irályi pálczája alatt boldogan élő valamennyi Léeb példátlan áldozatkészségéről és határtalan szeretetéről s ragaszkodásáról Felséged iránt. Isten tartsa, Isten oltalmazza szentséges felségedet! A loyalitás és hit ragaszkodás kifejezőéit, melyek ezen válaszfeliratban foglalvák,egyesen fogadom s felhatalmazom önöket: ugyék ezért küldőiknek királyi köszönetemet. Fejedelmi kötelmeimhez számítván egyébránt az állami illetékességek és törvényes itézmények megóvása iránti különös gondoskodásomat is, nem hagyhatom észrevétenül, hogy a Horvát- és Szlavónországok Országgyűlése oly kérdések fejtegetésével foglalkozott, melyek, mint különösen a monarchia külügyei, törvényes hatáskörének korlátain kívül esnek. Elvárom ennélfogva, hogy a mondott Országgyűlés jövőre ezen korlátokat szigorán figyelembe veendi s magyar koronám megjelölésére is ezentúl azon kifejezéseketogja használni, melyek a fenálló törvényekkel összhangzásban vannak. Midőn végre elvárom, hogy a horvátszlavón országgyűlés által a Magyarországgal kötendő pénzügyi egyezmény tárgyalásra választott országos küldöttség azon feladat teljesítésére fog szorítkozni, melyet a törvény számára kijelöl, biztosítom önöket és küldőiket arról, hogy valamint monarchiám minden országának, úgy Horvátés Szlavónországaim hű és áldozatkész népességének javát is mindenkoron szívemen viselem. A képviselőház felirati bizottsága holnap nyilvános ülést fog tartani,a melyben a már megállapított javaslat elő fog terjesztetni, valószínűleg egyhangúlag el is fogadtatni, kivéve tán egy szavazatot, noha meglehet, hogyha horvát képviselőknek is lesz ellene kifogásuk. A két delegátió tagjai a következük: Az osztrák delegátió tagja: Teuschl, dr. Stradt, gróf Corouini, dr. Klaic, Langer lovag, Kitter, Walterskircben br., dr. Foregger, dr. Kuranda, báró Pirquet, Dumba, dr. Schaup, dr. Dehne, Lienbacher; dr. Oelz, dr. Blaas, gróf Terlago, dr. Herbst, dr. Bareuther, Streer lovag, dr. Seidelmann, Schier, Rusz, báró Schar - schmid, báró Poppenheimer, dr. Nitscbe, dr. Stohr, dr. Giskra, Neuwirth, Sturm, báró Ktibeck Miksa, dr. Demel, dr. Grocholski lovag, Chrzanowski lovag, dr. Czerkawski, dr. Dunajewski, Jaworski lovag, dr. Kábát, Smarzewski lovag, Kocbanowski lovag, báró Ceschi, Czartoryski herczeg, báróHackelbergj Helferstorfer apát, Jablonowski hcrczeg, bá ó Kellnr, báró Koller, Khevenhüller herczeg, Latour, Lichtenstein Frigyes herczeg, Rosenberg herczeg, Salm őrgróf, Scrinsi lovag, gróf Than Oszwald, gróf Thun László, gr. Thurn György, Thum-Taxis herczeg, gróf Trautmansdorff, gróf Waldstein és gróf Widmann. A magyar delegátió tagjai: Csengery Eber, Ernuszt Kelemen, Fáik Miksa, b. Kemény Kálmán, Hegedűs, Horváth Gyula, Missies, Marsovszky, Ivánka, Prileszky, Prónay, Szögyény László, dr. Rudics József, Szeniczey, Szlávy, Tisza Lajos, Tóth Vilmos, Tisza László, Várady, Vizsoly, Wahrmann, gr. Szapáry Gyula, Horváth Lajos, b. Wodianer Albert, gr. Zichy Viktor, Zsedényi, Bánffy Béla, Márkus István, Horváth Boldizsár, Kukuljevics, Mihajlovics, Miskatovics, Mrazovics, gr. Almásy György, gr. Andrássy Aladár, b. Dőry Lajos, gr. Erdődy Sándor, gr. Festetics György, br. Fiáth Ferencz, idősb br. Földváry Lajos, Haynald Lajos érsek, gr. Karácsonyi Guida, br. Mesznil Victor, Román Miron metropolita, Schlauch Lőrincz püspök, gr. Szapáry Antal, gr. Széchenyi Antal, gr. Széchenyi Imre, Szögyény-Matich László, b. Vécsey József, gr. Zichy-Ferraris Bódog, gr. Zichy Nándor, és gr. Pejácsevcs László. Az osztrák delegátió mai ülésében a budgetbizottságba a következő tagokat választotta : Ceschi, Czartoryski, Koller, Khevenhöller, Latour, Liechtenstein, Widmann, Demel, Teuschl, Walterskirchen, Dehne, Dumba, Ritter, Schaap, Neuwirth, Sturm, Bareuther, Giskra, Herbst, Kuranda, Russ. A kérvényi bizottság megalakult. Elnöke Schinzi, elnökhelyettes Kochanowski és jegyző Langer. A budget-bizottság is megalakulván, elnökévé Herbstet, elnökhelyettessé Czartoryskit, s jegyzőkké Khevenhüllert, Widmannt, Bareuthert és Neuwirthet választotta. A IX. bíráló bizottság mai ülésében a Móricz Pál szarvasi képviselő választása ellen beadott kérvényt elvetette, s a nevezett képviselőt igazolta. A szabadelvű párt elnöke levelet intézett gróf Coroninihoz az osztrák delegátió elnökéhez, melyben az osztrák delegátió tagjai a club helyiségeinek látogatására meghivatnak. A képviselő út bizottságai közül ma ismét megalakultak: az összeférhetlenégi bizottság, elnökévé Szeniczey Ödön, jegyzőjévé Tibád Antal váasztattak meg. Ezen kívül a könyvtári bizottság alakult meg, melynek elnökévé Járay Andor, jegyzőjévé Simonyi Iván választatott. A tanácskozó osztályok közül hitra volt még a Nik, mely szintén ma alakult, elnökévé Kemény Kálmán bárót, jegyzőjévé Zsíros Lajost választván meg. A képviselőház II. bíráló bizottsága mai ülésében tárgyalás alá vette Nagy Gábor kézdivásárhelyi és Arcz Albert uj egyházi képviselő választási ügyeit, s rövid tanácskozás után mindkét képviselőt igazoltnak jelentette ki. Domahidy István n.Károlyi képviselő ellen beadott kérvénynek tárgyalását november 13-án tartandó ülésére tűzte ki a bizottság. A Wiener Zeitung mai száma rövid jegyzetben jelenti, hogy a reichszábot legfelsőbb elhatározás alapján „egyelőre“ elnapolták. Budapest és Bécs közt még most is csak Krakón át lehetséges a távirati közlekedés. A budapest-bécsi egyenes vonal talán csak szombaton lesz teljesen helyreállítva. Az Olaszországgal kötendő vám- és kereskedelmi szerződés ügyében jelenti a „Gazetta di Venezia“ e hó 2-áról . Ellena és Axerro urak ma este Bécsbe utaznak, hogy futassák ismét a tárgyalásokat az Ausztria-Magyaroszaggal való kereskedelmi szerződés megkötése iránt, amire a végleges miniszteri utasításokkal már el vannak látva. Ez ügyben az utóbbi napokban Seisma-Doda pénzügyminiszternél ismételten tanácskozások voltak, meyekben Depretis, Luzzati és Incagnoli képviselők, Malvano, a külügyminisztériumban a politikai osztály igazgatója, és Ellena a pénzügyi főfelügyelő vettek részt. Úgy látszik, hogy lényegileg egyetértésre jutottak és a két nevezett hivatalnoknak Bécsbe küldése által a vámtárgyalások folytatását elhatározták. Táviratok. Prága, nov. 7. A Prager Abendblatt jelenti: A német alkotmányhű pártkör Schlumenauban, Herbst választókerületében, éljenzések közt a királyhoz intézendő következő resolutiót hozta: A meghódított tartományok birtokbavétele a monarchia hatalmi állásának, a hadsereg becsületének és a kereskedelmi politika szempontjából igen kívánatos. Athén, nov. 7. Az új minisztérium a következőleg alakult meg: Komondoroa belügyi és igazságügyi, Bouboulis hadügyi és tengerészeti, Argeriios közoktatásügyi és kereskedelmi, és Deyanni külügyi és pénzügyminiszter. Londonból „hiteles forrásból“ jelenti a Neue freie Presse, hogy Waddington csakugyan intézett körjegyzéket a nagyhatalmakhoz a görög határ rendezése ügyében. E jegyzék igazságosaknak mondja Görögország követeléseit, és a nagyhatalmak megállapodásának czéljából közös conferentiát indítványoz. Calcuttából jelenti a „Standard“. Az afgán emir az indiai »ifehrAtyk«z intézett válaszában kijelenti, hogy ő, az emir, iparkodott jó barátságban élni a britt kormánynyal, de ennek politikája változékony volt az utóbbi időben. Lord Mayo és Lord Lytton mást és mást tettek, és mindegyik alkirály mindjárt hivatalba lépésekor fölforgatja elődjének intézkedéseit. Ő, az emir, kész az újabb szerződésre, orosz szövetség által nincs lekötve, és az orosz követséget sem ő hívta Kabulba. Úgy látszik az emirnek azért fáj az alkirályok változékonysága, mert Lord Lytton nem küldötte meg neki a subsidiumot. Az emirnek ezen válasza hiteles lehet, és így meg tudjuk magyarázni, hogy az indiai kormány sértve érezte magát, de az angol kormány még egyszer jónak látta szóba állani az emírret. Londonból jelentik nov. 7-től a Neues Wiener Abendblattnak. A külügyi hivatal ma fontos okmányt tett közzé, melyet az angol és franczia kormány váltottak egymással az angol-török convectio ügyében. Ma délután minisztertanács volt Londonban. Ugyanezen lap római levelezője pedig a következő mesés dolgokat írja: Mafai gróf, külügyi államtitkár Monzába utazott, hogy referáljon Paget angol nagykövettel és Mexhüll orosz nagykövettel folytatott értekezéséről. Olaszország, Anglia és Francziaország közt teljes egyetértés uralkodik, legalább is a közös diplomatiai actiót illetőleg. A Keleten végrehajtandó fegyveres közbelépés, abban az esetben, ha Oroszország megsérti vagy kijátsza a berlini szerződést, élénk alkudozás tárgyát képezi e három hatalom közt. A diplomatiai actio alapvonalait Párisban már megállapították , de még több pontot kell rendezniök. Az olasz kormány és a parliament nem akarnak háborút kezdeni, hanem fegyver nélkül szeretnének minden lehető hasznot zsebre rakni. Umberto király azonban szeretné kiköszörülni a lissai és custozzai csorbát. Nem lehetetlen, hogy végtére is a király vágya, fog győzni. Oroszország legújabb, javított és bővített javaslataival is kudarcot vallott Rómában. A franczia képviselőház nov. 5-ki ülésben történtek, nevezetesen Cassagnac számtalan tozultusai úgyszintén a tábornagy ellen intézett támadása nagy kedvetlenséget hozott a conservativek közt. Az orleanisták megerősödtek azon elhatározásukban, hogy semmiféle határozott lépést nem tesznek a kormány ellen. Hírlik, hogy az ülés következtében több kihívás történt párbajra. Az oroszok hír szerint kötelezettséget vállaltak, hogy Sir Ali seregét ellátják hátultöltő fegyverekkel, ez pedig megengedi az orosz mérnököknek, hogy felmérhessék a bokhara-kabuli utat. Budapest, november 7. A hatalmai jegyzékeket váltogatnak. Anglia levelez Francziaországgal az egyptomi kérdésben. Francziaország a görögök érdekében ir a hatalmaknak. Oroszország válaszol az angol felszólalásra. Szóval az európai correspondentia nagy lendületet vett. De vájjon lendületet vett-e egyszersmind a béke ügye? Mi az ellenkezőt hisszük. A tapasztalás azt mutatja, hogy mikor a hatalmak nagy levelezésbe bocsátkoznak egymással, rendesen összevesznek. A logika e rendjén most sem fog változtatni azon körülmény, hogy a hatalmaknak egymással való érintkezésük felettébb előzékeny és udvarias hangon folyik. Valamint a helyzet súlypontja a Balkán-félszigeten van, úgy képezi a diplomatiai jegyzékváltás legfontosabb részletét a véleményeknek az angol és orosz kormány közt való kicserélése. Anglia felszólította Oroszországot, hogy nyilatkoztatná ki: mily véleményben van a berlini béke kötelező ereje felől, s várjon hajlandó lesz-e a békekötésben elvállalt kötelezettségeinek teljesítésére. Oroszország igen nagy bókét csinálva Európa tekintélye előtt, készségét fejezte ki a berlini szerződés teljesítése iránt, s megígérte, hogy csapatait, a szerződésileg kikötött időben, ki fogja vonni a megszállt területekről. Ez a válasz előrelátható volt. Aki más választ, daczos hangot, fenyegető szavakat várt Oroszországtól, csalatkozott, mert nem ismeri az orosz diplomatia természetét. Ez a diplomatia ravasz, sikamlós, mint a kígyó. Meggörnyed, kanyarog, a legszűkebb helyen átcsúszik, elámít, s csak a végső pillanatban emeli marásra sziszegő fejét. E pillanatban Oroszországnak még szüksége van a tettetésre. Az áleza alá engedett pillantani, de még nem érkezett el az európai álarcos bál azon legérdekesebb momentuma, midőn a hívott és hívatlan vendégek áleza nélkül mulatnak. Azt mondják, Oroszország azért küldte Londonba ígéretekkel megczukrozott válaszát, hogy az európai pénzpiacot az orosz kölcsön iránt nagyobb rokonszenvre hangolja. Elhisszük. Sőt azt is elhisszük, hogy ezek egyike volt a legfontosabbaknak. A legfontosabb azonban, szerintünk, másutt keresendő. Az orosz diplomatia nem tarthatja oly naivoknak az európai pénztőzséreket, hogy megragadjanak egy szemérmes jegyzék mézes lépén. A pénzemberek tudják, hogy Oroszország, mely legújabb vállalata következtében évenként 150 millióval terhelte meg eddig is rész költségvetését, nem heveri ki financiális bajait ötven évig Bem,nanar azonnal haza viszi hadait, s évtizedeken át még ujját sem mozdítja. De ugyanezen pénzemberek egyszersmind azt is tudják, mennyi súlyt lehet helyezni Oroszország békés fogadkozásaira, sőt magára a czári szóra. Nem tételezhető tehát fel, hogy az orosz diplomatia csak e, minden coulissatitokban járatos financierek léprecsalása czéljából veszi kezébe ismét a béke olajágát, s parancsolja meg, a múlt napokban még dühöngő félhivatalos lapoknak,, hogy szelidebb és mérsékletesebb hangokat pengessenek. A fő — ha nem egyetlen — ok véleményünk szerint, abban keresendő, hogy Oroszország ajég nem látja elérkezettnek a kenyértörés idejét. Anglia még nem keveredett, tényleg, háborúba az emirrer, tehát ki is békülhet vele, s akkor — ha időközben Oroszország elvetné az álarctot — az indiai csapatokat is ennek nyakára hozhatná az angol kormány. A macedóniai és ruméliai lázongás még nem aprózta fel teljesen a török kormánynak, mindig tekintélyes, védképességét. A külügyi politika felett épen most tanácskozó magyar és osztrák törvényhozás nagy erkölcsi támogatásban részesíthetné az osztrák-magyar külügyi politika vezérférfiait, ha egy nyílt válasz hivatalosan felfejtette volna Oroszország valódi szándékait. Olaszország tán még nem cairolizta bele magát eléggé a muszka szövetségbe. Szóval, Oroszország azt hiszi, még várnia kell. Várni fog talán egész a tavaszig. De meg vagyunk győződve, s nem nehéz bárkinek is meggyőződést szereznie felőle: hogy Oroszország nem fog mozdulni a Balkánfélszigetről, hogy a berlini szerződést nem fogja végrehajtani, s hogy a fegyver élére lesz kénytelen appellálni, aki ezt a szerződést végre akarja hajtani. Az osztrák és magyar ellenzék tehát láthatja ebből, menynyire előmozdította Oroszország érdekeit a berlini szerződés, melynek aláíróit muszka czimboraság vádjával illette. Hogy ki fogja végrehajtani a berlini szerződést, vagy inkább a berlini szerződés nevében, ki fogja kellő határok közé utalni Oroszországot, előre sejthető a hatalmak csoportosulásából. Anglia és Francziaország közt, az utóbbinak hellén hóbortja daczára, benső egyetértés uralkodik. Ausztria-Magyarország természetes szövetségese és támogatója minden, Oroszország elleni actiónak. Ebből aztán önként következik a nyugati hatalmak szövetkezése Oroszország, vagy egy esetleges orosz-olasz szövetség ellen. S az események kereke gyorsabban fog fordulni, mintsem egyelőre hinni lehetne. Mihelyt megüzeni Anglia az afgán emírnek a háborút, Oroszország bátorsága megnövekszik. Sőt — s ezt megjegyezheti mindenki — csakis az afgán háború alatt kísértheti meg Oroszország terveinek megvalósítását , amikor Angliának csak egyik keze lesz szabad. Tehát : vagy-vagy. Vagy kitör a háború a tavaszszal, vagy — Oroszország visszavonván csapatait a Balkán-félszigetről — béke lesz legalább egy évtizedre. — A mi honvédségünk a mozgósítás alatt. — Az „Ellenőr“ szerkesztőjéhez. — Budapest, nov. 7. ! Emlékezni fog Ön, t. szerkesztő úr! hogy a honvédség mozgósítása alkalmából, elmondtam becses lapjában néhány adatot, mely kétségen felül emelte nemzetünk eme kedvencz intézményének kifogástalan, sőt , mondjuk ki — mert hiszen a fenforgó viszonyokat kell tekintetbe vennünk, — páratlan had készültségét. Most, midőn a legfőbb hadúr parancsa folytán, honvédségünk, eleget téve kötelességének, családi tűzhelyéhez tér vissza , nagyon fényesen igazoltaknak bizonyulnak akkor kifejezett reményeim. Nem is hittem ugyan soha, hogy csalódom. Megszoktam a honvédséget olyannak tekinteni, melyhez kötött legjobb reményeinkben sem csalódhatunk. És mégis, olyan jól esik ezt kimondanom, sok részben kevés volt amit hittem , róla, sok részben messze túlszárnyaltattak a legvérmesebb várakozásaim is. S összeszedem a híreket, miket itt-ott elejtve hallottam, olvastam. Mindenik hír egy-egy álom teljesedése. Csak krónikaíró leszek. Azt mondom el, amit a honvédség a mozgósítás alatt tett. Ön jól tudja, hogy egyik része a várakban a várőrségi szolgálatot teljesítő, másik része kint a csatatéren fogadott el hódolati feliratot a magyar királynak. Azt a részét dicsérik a várparancsnokok; emezt a részt kitünteti a főhadvezér, s a koronás király, a legfőbb hadúr, kitünteti legmagasabb elismerésével mind a két részt. Ismeri ön az eszéki várparancsnoknak isen tábornoknak napiparancsát, melyben a távozó honvédeknek, kifogástalan magok viseletéért, köszönetet mond. Közölve volt az e lapokban is, bővebben emlegetnem nem szükséges. De ez a dicséret nem volt magába. Egyik jó barátom megküldé nekem azon napiparancsot, melyet a péterváradi várparancsnok, Riesz tábornok, az ott várőrségi szolgálatot teljesítő honvédséghez, annak eltávozása alkalmából intézett. Ez a napiparancs dicsőségére válik a honvédségnek, és becsületére szolgál a kiadójának. Engedje meg Ön, hogy azt, legalább részben, az érdeklődő közönségnek bemutassam. „Indíttatva érzem magamat — mondja a várparancsnok, Steiner Ede őrnagy és Hegyi Gyula százados uraknak a helyes és katonás szolgálati kezelésért, a minden tekintetben példás és kitűnő fegyelem fentartásáért, a csapatok kiképzésében tanúsított fáradhatlan tevékenységükért, az összes tiszti karnak és orvos uraknak terhes szolgálatukban tanúsított odaadásukért; végre az összes legénységnek, kifogástalan kitűnő magatartásáért, a kiváló felelősséggel terhelt várszolgálatnak pontos teljesítéséért, teljes elismerésemet és köszönetemet, a legmagasabb szolgálat nevében, ezennel kifejezni. Bajtársi „Isten veletek“-et mondok nektek. Az Egek ura kísérjen mindnyájatokat egészséggel és megelégedetten hajlékotokba vissza. Menjetek azon tudattal, hogy Ő Felségének, legfőbb hadúrunknak felszólítását készséggel és pontosan teljesítettétek.“ Ez a napi-parancs szól a 3-ik honvédzászlóaljnak és a 66-ik félzászlóaljnak. Az alvidék derék fiai büszkék lehetnek rá. De szól az a napi-parancs az összes honvédségnek is. Hiszen mindenik oly kitűnően teljesítette volna azt a kötelességet, ha ezet helyezik oda. Nem vagyok szakember, t. szerkesztő úr! De előttem igazán szakértő katonák igazolták, hogy a várőrségi szolgálat, béke idején is, egyike a legterhesebbeknek. Miért ne mondanám hát, hogy e szolgálat kifogástalan, kitűnő teljesítése, fényes bizonyítéka a honvédség katonás szellemének, magas erkölcsi értékének és hazafias nemes indulatának. Hiszen a mi honvédségünknek nincs is alkalma e szolgálatba begyakorolni magát. Béke idejében otthon van az eke mellett : munkálkodni, és nem a várakban őrködni, tanul. Milyennek kell- e honvédségnek lenni, milyeneknek a vezető tiszteknek, hogy e kiváló felelősséggel terhelt szolgálatot, egy illetékes parancsnok szavai szerint „minden tekintetben kitűnő és példás fegyelemmel, pontosan teljesíté.“ Ki mondja még, hogy a honvédség szelleme meg van rontva, hogy a tiszti kar szelleme nem a humanitás és hazaszeretettől áthatott? — Ez volt a békés hadi szolgálat. S a csatában! Elvezetem önt Kulen-Vakuf alá. A 83. honvéd-dandár őrze ott a határt és hódította meg a határmentét. A Rainlander-dandár egyik részét képezte. A Bihács alól előnyomuló győztes ellenséget „jól irányzott lövéseivel visszakergette“ és felfogadta a visszavonuló bajtársakat. Átment aztán a határon túl is s kitűnően végrehajtott tüntetéseivel — a fegyverére nem is szorult — megfélemlíté az ellenséget, s ez átadá Mussulin honvéddandár-parancsnoknak a hódolati feliratot. „Mi hódolatunkat jelentjük ki az osztrák császárnak és magyar királynak, kegyelmébe ajánljuk magunkat. Átadjuk neked a vár kulcsait s alávetjük magunkat az osztrák-magyar, igazabban a magyar törvényeknek. Kérjük Ő Felségét a császárt és királyt, feledje el a tetteket, melyeket laktársaink elkövettek. ígérjük, hogy ezentúl új fejedelmünknek hűt alattvalói leszünk.“ Így szól a hódolati felirat. Én egyik napilapból vettem azt ki. Tehát átadják a vár kulcsait a honvédségnek harcz, ellenállás nélkül! És a honvédség békésen elfoglalta a határhelységeket és Kulen-Vakuf várát. Vájjon nagyobb lett volna-e dicsősége, ha fegyverrel teszi azt? Bizonyosan nem.