Ellenőr, 1878. december (10. évfolyam, 606-659. szám)

1878-12-03 / 609. szám

(Előfizetési árak: Egész évre . í© frt — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr. Félévre . . . 10 . — „ Egy hónapra . 1 , 90 . Egyes szám ára .L krajczár. ”Szerkesztési iroda: Budapestért, uddor-utcza 6. szdrrt. Semmit tem­ködünk, ha nem tudjuk, kitti jön. —­ Késiratok visszaküldetére nem t­á­msunk. — Ruta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. Reggeli Trmadás, hirdetések felvétele a ToadóThiva­talba­n : Budapesten, nádor­ utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában). Továbbá Havas, Laflre A Cse. czégnél Parisban (Place de la Bourse Nr. 8) Hirdetésekért járó dij csakis az „Ellenőr“ kiadó-hivatala által nyugtázott szám­la ellenében fizetendő. (Kiadó-hivatal: Brzdajmestert, rt deLor-utcza 6. szám. Ide intézendők az előfizetések is a lap szétküldvére vonatkozó minden Id­aMards, 609. szám. Budapest, kedd, deczember 3.1878. X. évfolyam. Figyelmeztetjük azon tisztelt előfi­zetőinket, kiknek előfizetése november hó végével lejárt, hogy azt mielőbb meg-­újítani szíveskedjenek, nehogy a lap vételében késedelmet tapasztaljanak. A lap ára marad mint eddig: egész évre....................................20 frt ____ félévre.........................................10 frt — negyedévre......................................5 frt — egy bóra......................................1 H 80 kr. Az „Ellenőrbre a hó bármely nap­jától kezdve előfizethetni. Budapest, deczember 2. Konstantinápolyi jelentés szerint Loba­­noff nagykövet még most is a külön szer­ződés megkötésére nógatja a portát. Való­színűleg ezen hírt fújta föl az egyik bécsi lap azon nagy újsággá, hogy a porta teg­nap megkötötte Oroszországgal a végleges szerződést. Ezért a kedvezményért azt ígérte az orosz kormány, hogy márcziusig teljesen kiüríti a Törökország részére meg­maradt területet. Hogy ez igaz lehessen, gyökeres változást kellett szenvednie az orosz-török viszonynak, mert a két fél di­plomatája és katonasága mint kérlelhetlen ellenségek álltak egymással szemben. * Különben ma igen jó napjuk van a szerződéseknek. Épen ily határozottsággal jelenti a Daily News, állítólag hiteles for­rásból, hogy a porta és Ausztria-Magyar­­ország conventiójának semmi akadály sem áll útjában, és ma vagy holnap aláírják a megállapodások tervezetét. * Az afgánok cselt vetettek a brit csa­patoknak. Az afgánok összes stratégiája és taktikája abból áll, hogy eleintén visszavo­nulnak, arra számítva, hogy elbizakodik az ellenség. De ez a fogás csak ázsiai hordák­kal szemben sikerülhet. Bizonyosnak tartjuk tehát, hogy a hegyi törzsek támadása foly­tán csak pillanatnyi halasztást fog szen­vedni az angol sereg tervének végrehajtása. A magyar delegációk holnap megválasztandó hetes bizottságába ki vannak jelölve: Falk Miksa, Hegedűss Sándor, Márkus István, Prileszky Tádé, Szőgyény-Marnek László, Wahrmann Mór és gróf Zichy F. Victor. (B. C.) Az osztrák delegativ költségvetés bizottsági mai ülésében tárgyalta az 1879. évi rendkívüli hadi szükségletről szóló jatalatot. Herbst referálja e javaslatot. Minthogy ez az előterjesztés összefüggésben áll az 1878-iki póthi­tellel, mert költségeket kíván az occupátióra, nem ajánlja elfogadását. Ha a megszállott területen levő csapatok iránt való tekintetből átalány megszava­zását kéri, természetesen számadás mellett. Az elő­adó tehát, a következő indítványt terjeszti elő : „Határozza el a delegatió, hogy nem eresz­kedvén a javaslat tárgyalásába, mely Bosznia és Herczegovina megszállására az 1879. évben szük­séges rendkivüli hadi költségeket terjeszti elő al­kotmányos eljárás végett, a Boszniában és Her­­czegovinában levő csapatok szükségletének födözé­­sére, az 1879. évre mint rendkivü­li hadi alapot tizenöt millió frtot szavaz meg; az ezenfelül eset­leg szükséges összegre idejében kikérendő az al­kotmányos beleegyezés." Bylandt közös hadügyminiszter azzal menti az előterjesztés hiányosságát, hogy a részletezés fel­tüntetné a csapatok számát és elhelyezését, a­mi katonai szempontból nem tanácsos. Az átalány meg­szavazásába beleegyezik ő is, de az indítványozott összeget nagyon kicsinynek találja. Ceschi 20 milliónyi átalány megszavazását ajánlja. E­őször Herbst indítványát bocsátották szava­zás alá az összeg nagyságának kihagyásával; ez indítványt egyhangúlag elfogadták. Ezután Ceschi javaslata fölött szavaztak, mely szerint 20 millió lenne megajánlandó ; e javaslatot valamennyi szó­val 7 ellenében elvetették, és így Herbst indítvá­nya értelmében 15 milliónyi átalányt szavaztak meg. Ezután áttértek a napirend másik tárgyra, Schaup jelentése általános részének tárgyalására, mely a külügyminisztérium politikájáról szól. E fölött igen hosszú vita fejlődött ki. Szavazás alkalmával 10 szóval 8 ellenében elvetették a jelentésnek ponton­ként leendő tárgyalását és 12 szavazattal 6 elle­nében vi­tott elfogadták a jelentést. Ezzel bezárták az ülést. Az osztrák delegativ kedden decz. 3-án d. e. 12 órakor ülést tart. Napirenden lesznek­ a bud­­getbizottság jelentése a vámjövedékről, mint fede­zetről, a kérvényi bizottság jelentése, a budget-bi­­zottság jelen­ése a magyar deegatió nunciumairól. Ő felsége tegnap délben fogadta Tisza Kál­mán kormányelnököt és Szapáry Gyula grófot. Ma délután öt órakor minisz­ertanács volt, melyben a minisztereken kivü­l Szapáry Gyula gróf, Kemény Gábor báró államtitkár is részt vettek. A miniszter­­tanács 7­­/5 órakor végződött. Nyolcz órakor meg­látogatta Andrássy gróf Tisza kormányelnököt és hosszasabban értekeztek. (Pest, Corr.) Auersperg herczeg miniszterelnök és P­retis báró pénzügyminiszter mint a „B. C.“ értesül, holnap reg­gel Bécsbe utaznak. A fennforgó osztrák miniszter­­krizisben eddig egy irányban sem történt eldöntés. Az osztrák birodalmi tanács össze fog ülni, mihelyt a delegátiók az 1879-iki közös költségvetést letár­gyalták s az öszhangzó határozatok meglesznek. Az osztrák képviselőház ha bebocsátkozik is a ber­lini szerződés tárgyalásába, daczára annak, hogy az nem involvál állandó megterheltetést és e szerint az osztrák törvény betűje szerint sem volna tár­gyalandó, valószínűleg csak egy resolutióban fogja megtörtént beterjesztését constatálni és a berlini szerződés fölötti véleményét kimondani, magát a szerződést azonban nem fogja beczikkelyezni. A magyar delegatio ma délután 5 órakor ülést tartott. Elnök Szlávy József. A kormány részéről jelen voltak: Bylandt-Rheidt, Hofmann báró, Orczy báró, Maywald tábornok, Pöckh altengernagy, Gaál corvette kapitány, Szentgyörgyi és Mérey udvari tanácsosok. Wahrmann referál a közös pénzügyminiszté­rium 1879. költségvetéséről. Változa­lanul elfogad­ják a jelentés alapján. Hegedűs Sándor referál az 1876. zárszámadás­ról. Ezt is változatlanul fogadták el a jelentés ér­telmében. Zichy-Ferraris Victor referál a tengerészet 1879. évi költségvetéséről. Az 1—5 fejezeteket el­fogadják. A 6. fejezet c. részének l. tétele fölött, melyben a citadella-hajó építésére 300.000 frt van előirányozva, hosszú vita fejlődött ki. Végre ezen tételt is megszavazták nagy többséggel, valamint a következő tét­eleket is. A magyar delegáció külügyi albizottsága ma este ülést tartott. A külügyminisztérium rendes szükséglete I. czímének b. tételét (rendelkezési alap) 440,000 foliál­a fogadták. Ezután Faik előadónak a külügyminiszter 1879-iki költségvetésére, a boszniai menekültek kiadásaira, egy póthitelre és báró Schwarz-Lenborn nyugdijára vonatkozó jelentéseit hitelesítették.­­ Az 1879-iki költségvetésre vonat­kozó jelentés csak egy rövid átalános bevezetés­es hír. Az új bankfiókok felállítására vonatkozólag a Pesti Napló biztos forrásból arról értesül, hogy a kormány a kassai és zágrábi fiókokat, melyek eddig csak lombard és utalványozási üzleteket folytattak, a leszámítolási üzlettel is fel fogja ruháztatni és hogy ezen kívül az idén még csak két új bankfiók fog Magyarországon felállíttatni. A „Montags Revue“ jelenti : Bazant és Mat­­lekovics udvari tanácsosok megérkeztek ma Ber­linbe, hogy tárgyalásba bocsátkozzanak a német kormánynyal az egy évre kötendő legkedvezménye­­zettebb szerződés fölött. A sikerre kilátás van. Ausztria- Magyarország képviselői sürgetik ugyan a nyers­­vászonforgalom fentartását, legalább azon kiterje­désben, a­mint az a kereskedelmi szerződés zárjegy­zőkönyvében engedélyezve jön. Követelni fogják azt is, hogy megjelel­essenek a vásárok, melyek­re Szabad a bevitel, továbbá a vám kartel fentar­tását is feltétel gyanánt fogják kikötni. Hatalmuk­ban áll a kikészítési eljárás tekintetében engedmé­nyeket tenni, melyek ha a status quot nem is érik el, a német iparra nézve mégis a legnagyobb fon­­tossággal bának. M­ident összevéve, úgy látszik, hogy a legkedvezményezettebb szerződés egy évre meg fog kötetni. Ellenben az olasz kabinet vála­sza valószínűleg a belügyi helyzet folytán még mindig vára magára. Azt hisszük, hogy ha Olasz­ország követeléseit lényegesen le nem szállítja, az autonóm tar­ift­a a német határon is életbe fog lép­ni 1879. jan. 1-én. A szabadelvű kör tegnapi értekezletén Tisza Kálmán miniszterelnök, — mint a Pesti Napló mondja — előadta a Ráth Károly képviselőnek ugyanez ügyben tett interpellációjára adandó választ. Azt mondá, hogy a kormány teljes biztossággal számít arra, hogy az Olaszországgal kötendő szerződés az év vége előtt létrejövend. Németországgal most van­nak folyamatban a tárgyalások a legtöbb kedvez­ményt biztosító egy évi szerződés iránt. Hegedűs Sándor kérdésére, hogy miért nem kíséreltetik meg a német szerződésnek meghosszabbítása egy évre, a mio. elnök azt feleli, hogy Németország részéről is kifogások forognak fenn eziránt, de pénzügyi okok­ból nekünk is óhajtanunk kell az autonóm vámta­rifa életbeléptetését a jövő év kezdetét. Táviratok. Zágráb, decz. 2. A király 10,000 frtot ajándékozott a Száva kiáradása által meg­károsítottak javára. Philippovics hadparancs­nok Bródba utazott, hogy megtekintse a kiáradt területet és szétoszsza a segélypénzt. Bécs, decz. 2. Konstantinápolyból je­lenti a Politische Correspondenz. Lobanoff herczeg megérkezett Drinápolyból, és újra sürgette Szavjet pasát az orosz-török vég­leges szerződés aláírására. Lobanoff ez alka­lommal kijelentette, hogy e szerződés alá­írása után két hónapra hajlandó a czár ki­üríteni a török területet, ámbár a szerződés értelmében erre csak három hónap múlva köteles az orosz kormány. A föllázadt kur­­dok vezérének testvérét Diarbekirbe küldet­­ték a kurdok kibékítése végett. A Darda­nellák parancsnoka utasítást kapott, hogy a Lloyd társulat gőzöseit a régi feltételek mellett éjjel is bocsássa át a tengerszoroson. Lahore, dec­. 2. Cavagnari két ágyúval az afridi törzs megfékezésére indult, mely megtámadta az élelmiszeres tró­nt. A törzs egy része meghó­­dolt, a lobbi pedig szétvezetett. A Sadirigi szoros magaslatán levő erődítéseket lerombolták az ango­lok és őrséget állítottak oda. A Khyber-szoros most egészen Dakkán túl biztosítva van. Moszkva, decz. 2. A czár tegnap este ide érkezett. Páris, decz. 2. Mac Mahon tábornagy ünne­pélyes kihallgatást adott Beust grófnak, ki a kö­vetkező szavakkal nyújtotta át megbízó levelét. Miután a császár és király, az én felséges uram rendkívüli meghatalmazott nagykövetté nevezett ki a franczia köztársasághoz, szerencsém van átnyújtani Excellensiádnak megbízó levelemet. Bol­doggá tesz missióm, hogy Ausztria-Magyarorsz­g és Francziaország közt épségben tarthatom fenn a mostani jó viszonyt és még szilárdabbá tehetem a barátság kötelékét, mely e két országot egyesíti. Min­den gondoskodásom arra fordítom, hogy megérdemel­jem uralkodóm bizalmát és Excellentiád és kormányának bizalmát is megnyerjem. A tábornagy ezeket vála­szolta : Örülök, hogy ön a barátság érzelmeit tol­mácsolja Francziaország iránt. Számíthat ön az én közreműködésemre és kormányom közreműködésére, hogy nagy missiójának kötelességeit könyebben teljesíthesse, a­melylyel felséges ura bízta meg Önt. Budapest, deczember 2. Azon nagy, döntő ütközetnek, melyben Andrássy Gyula gróf lesújtó csapást mért az ellenzékre, s melylyel — mint a tények már is igazolják — meghódította a közvé­leményt, tegnap utójátéka volt. A lesújtott osztrák ellenzék, a hátrafelé való concen­­trálódás biztosítására, hátvédcsatát enyagí­­rozott. Ez a csata azokban csak azt bizo­nyította meg, hogy az ellenzék teljesen meg van verve, le van tiporva, szét van ugrasztva, s újabb kísérlete csak ellenál­lási képességének megtörését tanúsítja. A parliamentarismus története kevés oly diadalt jegyzett fel, minő volt Andrássy Gyula külügyminiszter szombati diadala. Emlékeztet az a Pittek, Foxok nagy par­liamenti küzdelmeire, mikor Anglia közvé­leményét estétől reggelig megváltoztatták. Beaconsfieldnek a tervszerű ellenagitatió egész rendszerére volt szüksége, hogy élét vegye Gladstone és társai izgatásának. Lassan­ként, tapintatos és csak fokozatosan szint­valló politikai nyilatkozatok, a kormány­­párti sajtó hatásos közreműködésének segít­ségével sikerült neki helyes útra vezetni az ellenzék által tévedésbe ejtett közvéleményt. Lépésről lépésre hódította el Gladstone op­­positiója alól a talajt. Küzdött minden talpalatnyi térért. Egyenként verte le a politikája ellen intézett támadásokat. Min­den egyes kormányellenes meeting hatását ellensúlyozta valamely ténynyel, vagy po­litikai enunciátióval. Nem bízta politikájá­nak sorsát egyetlen döntő ütközetre. Andrássy Gyula gróf, ki mint osztrák­magyar külügyminiszter, nem léphet a par­­l­amentek elé, hogy a téves véleményeket megc­áfolja, s politikájának minden egyes részletét igazolja, s Bécsben és Budapesten nincsenek lordmayor-ebédek, hogy ott víg poharazás közt sincerizáljon a külügyi polika nehéz kérdései felett. Beaconsfieldéhez ké­pest azon hátrányos helyzetbe jutott, hogy mielőtt kifejthette volna politikájának in­dokait, a tervszerű agitatió, a hazugság és rágalom egész hálózata készült el, mely megragadta a gyengéket, s hatalmas fegy­verül szolgált a gonoszok számára. Ámde a külügyminiszter egyetlen fellépésével szét tudta tépni az egész hálózatot, le tudta álcrázni a képmutatókat, ki tudta csavarni a fegyvert a gonoszok kezéből, szét tudta tiporni a rágalom kígyófészkét. Mintha hályog esett volna le az or­szág szeméről, oly világosság támadt ott, ahol eddig sötétség volt. A közvélemény lát, s igazságot szolgáltat a kormánynak, elítéli az ellenzéket. A merre a táviró rö­pít villanyos betűket, a merre gőzszárnya­kon repül a hír, mindenütt érezteti ellen­állhatatlan hatását a külügyminiszter nagy beszéde. Az ellenzék által felkavart zavarás megtisztul. A józan ész mindenütt vissza­nyeri uralmát a vak szenvedélyek felett. S mindezt egyetlen beszéddel érte el a külügyminiszter, mert az igazság és a té­nyek fegyverével küzdött a hazugság és rágalom fegyverei ellen. Andrássy Gyula gróf szombati fellépé­sének hatása teljes volna, ha nyilatkozatai nem is nyertek volna folytatást vasárnap. S mégis örömünkre szolgált, hogy az oszt­rák delegátusok provokálták a külügymi­niszter vasárnapi nyilatkozatait. Már szom­bati nagy beszédében kifejtette, hogy mon­archiánk a berlini mandátum alapján áll, mely mandátum mit sem tud az annexióról, hanem csak occupatióról szól. Az osztrákok azonban, mintha nem elégelték volna meg vereségüket, teljesebbé akarták azt tenni, midőn provokálták a külügyminisztert, hogy bővebb nyilatkozatai által világítsa meg azon rágalmak nyomorúságát, melyek az annexióra vonatkozólag forgalomba kerültek. Andrássy Gyula gróf a leghatározot­tabban kijelentette, hogy monarchiánk az annexiót nem tervezi. Bementünk Boszniába, hogy ott a berlini mandátumhoz képest helyreállítsuk a rendet s ott kormánozzunk. Bementünk, hogy a két balkáni tartomány­ban eltiporjuk a pánszláv agitatió fészkét s kioltsuk azt a vulkánt, melyben készültek a Balkán-félsziget talaját megrázkódtató, s monarchiánk biztosságát veszélyeztető föld­rengések. Bementünk, hogy éket verjünk a déliszláv népek testébe, oly éket, mely meg­akadályozza a Száván túl és az al-Dunán oly államalakulások létrejöttét, melyek fe­nyegettek volna bennünket, Oroszország ha­talmát kiterjesztették volna a Balkán-félszi­geten, a Fekete tengertől az Adriáig. Bementünk végre azért, hogy az ösz­­szeroskadó török birodalmat megmentsük a végenyészetétől és segédkezet nyújtsunk neki a reconstructs nagy és küzdelemteljes mun­kájához. E czélok mellett tekintetbe jöttek kereskedelmi érdekeink is, de csak melléke­sen, míg Anglia egyedül kereskedelmi ér­dekeiért küzd, két világrészben, Oroszország túlterjeszkedése ellen. A területszerzés, a monarchia természetes határainak, hódítás által természetellenes határokkal való fel­cserélése azonban, még mellékes czél gya­nánt sem szerepelt a boszniai vállalatnál. Az occupatiónak ilyetén czéljai határozot­tan kizárják az annexiót. E czélokkal csak egy, bár bizonytalan idejű, de ideiglenes oc­­cupatió egyeztethető meg. Hogy meddig tart ez occupatio, e kérdésre Andrássy Gyula gróf olyatén választ adott, mint a junius 4-ki angol-török egyezményben szerepel. Anglia akkor adja vissza a portának Cyp­­rust, midőn Törökország visszanyeri Kis­­h­zsiában elvesztett birtokait. Az osztrák­magyar occupatió Boszniában akkor ér vé­get, a­mikor a foglalás indokául szolgáló czélok elérhetők lesznek a­nélkül is, hogy Boszniában megszálló ha­dsereget tartsunk. Véget ér tehát, mihelyt a Balkán-félsziget megszűnik pánszláv­ üzelmek fészkének lenni; mihelyt nem fenyeget bennünket egy dél­szláv confoederatio ; mihelyt Oroszország ha­talma megtörik a Balkán-félszigeten s mi­helyt a mostani letiport, az orosz lökés kö­vetkeztében az enyészet szélére vitt Tö­rökország helyét egy életerős és saját területén a kormány gyeplőit szilárdan tartani tudó Törökország foglalja el. E czélok elérése nélkül, s ez időpont bekövetkezése előtt adni fel a boszniai occu­­pátiót, őrültség, árulás volna, a boszniai bér­etek közt kiomlott hősi véren ; annyi volna, mintha azon száz milliót, melybe a foglalás került, sárba dobtuk volna ; mert csakha­mar, ugyanazon czélok miatt, ismét az oc­­cupátió kikerülhetetlen szükségességével áll­nánk szemben. Hogy mikor következik be azon idő, mikor az occupatióval felhagyhatunk, ezt lehetetlen előre megmondani. Különben is az idő kérdése csak másodrangú kérdés, mely actiónk természetét legkevésbé sem befo­lyásolja. Az elvi, a főkérdés az: occupátió-e vagy annexiót , midőn a külügyminiszter e kérdésre határozottan az occupátió hangsúlyozásával válaszol, amint ismételten az occupátió mel­lett nyilatkozott a korona és a magyar kor­mányerők , csak a gonoszság és rosszakarat bolygathatja tovább e kérdést, míg minden komoly politikus és józan hazafi teljes meg­nyugvást meríthet e tekintetben, az ismételt és teljes hitelt követelő nyilatkozatokból. Az idő kérdéséről igenis lehet szó hasz­nossági szempontból, sőt a monarchia ér­dekében óhajthatja is mindenki, hogy azon czélok, melyekhez az occupatió kötve van, mielőbb megvalósuljanak. S e tekintetben bizonyára a külügyi kormány az, mely leg­messzebb megy az óhajokban. A külügyi kormány legfőbb óhaja, hogy monarchiánk határairól eltűnjék a pánszlávizmus fenye­gető réme, s hogy Törökország, saját lábára állva, mielőbb nélkülözhesse azon gyámolí­­tást, melyben monarchiánk részesíti. S kül­ügyi politikánk vezetői kétségkívül rajta lesznek, hogy a dolgok természetes fejlődé­sét elősegítsék. Törökország fentartása és megszilárdítása, azon határok közt, melyek közt az fentartható és megszilárdítható : ez volt és lesz vezéreszméje keleti politikánk programmjának. Nem gyengítés, hanem va­lóságos erősítés az, midőn beteg államok elsenyvedt tagjai levágatnak. Ausztria-Ma­­gyarország erősbödött a lombard-velenc­ei tartományok elvesztése köveztében. Anglia azután lett leghatalmasabb, miután elvesz­tette éjszakamerikai gyarmatait. Spanyol­­ország talán még ma is elsőrangú európai hatalom volna, ha idejében, mindjárt II. Fülöp uralkodása után, leengedte volna met­szeni testéről az elzsibbadt, tarthatatlan részeket. Törökország, azt hisszük, még idejé­ben vesztette el állami testének azon tag­jait, melyeket nem volt képes táplálni or­­ganismusának vérkeringése. Ebben a remény­ben segítette monarchiánk, a berlini szer­ződésben, az életképes államok sorába iktatni Törökországot. Ebben a reményben fogja azt barátságosan, sőt jótékonyan támogatni az újjáalakulás nagy művében, mindig azon vezérezlme által vezettetve, hogy egy életképes Törökország monarchiánk érdeké­ben van. Érdekében van Oroszország ter­jeszkedésének, s a délszláv államok alaku­lásának megakadályozása miatt. S hogy ez életképes Törökország mielőbb létrejöjjön, e tekintetben hathatós eszköz az occupatió, mely lehetővé teszi a portára nézve, hogy erejét öszpontosítsa, s oly pontokon gyűjtse, melyeken mély sebekből vérzik. Az occupatió tehát magának Törökor­szágnak is érdekében van, a mikor már nem lesz érdekében, akkor meg fog szűnni, mert meg lesznek valósítva a czélok, melyek miatt a foglalásra vállalkoztak. A fuvarügyhöz. A országgyűlésen e tárgyban folytatott két napi vita azon benyomást keltő, mintha az ellenzék veszett fejszének a nyelét ke­reste volna. A felirati vita alatt kárhoztatták a czélt és most kárhoztatták az eszközöket,­­ noha az igen természetes, hogy a­ki a czélt akarta, annak az eszközöket is akarnia kellett. Érezte azt az ellenzék, hogy a felirati vita után a kényszerfuvarok kérdése min­den élét már elvesztette s ezért hangsú­lyozta mindkét ellenzéki árnyalat a felirati javaslatban az előfogatok kirendelésének tényét. A kormánypárti többség azonban a fel­irati vita folyamában is érintetlenül hagyta a kérdést, mely nem tartozhatik s igy helytelenül vonatott volna a felirat kereté­be , mert az előfogatok kirendelése tisztán csak közigazgatási rendelkezés volt, melyben a koronának nem volt semmi része. A kényszerfuvarozás iránti rendelkezés kétségtelenül súlyosabban nehezedett az or­szág egy részére, mint maga a mozgósítás, s ezért mélyebbre ható izgalmat is keltett, mert a­míg a hadköteles egyen állami eqyipirozás mellett csak saját személyében lépett szolgálatba, — addig a fuvarosgazda személyén kívül saját lovaival és szekeré­vel, — tehát vagyonának egy tetemes ré­szével mozgósíttatott. Ehhez járul még az is, hogy ezen sú­lyos csapás a legnagyobb munkaidőben oly vidéket is ért, melyből mint pl. Baranya me­­gyéből amúgy is már a rendes sor- és tarta­lékezred, sőt a lovasezred is mozgósítva volt. Daczára e nagy áldozatoknak, a kor­mány rendelkezésének jogosságát senki sem vonhatja kétségbe, mert még az esetben is, ha a kormány rendelkezései törvényekbe ütköznének, még akkor is a joggal és igaz­sággal szemben léteznék az u. n. szükségjog, mely a létküzdelemmel veszi kezdetét. Az pedig tagadhatlan, hogy hadseregünk lét­küzdelemnek volt kitéve, midőn élelmezése veszélyeztetve volt. Nem hallgathatom el azonban, hogy a közös hadügyi kormányzat bámulatra méltó csekély mérvű előrelátásával idézte elő ama létküzdelmet s teremtette a szükségjog helyzetét. De az ellenzék ép oly bámulatra méltó cse­kély mérvű bölcseséggel nem ezen körül­ményre fektette érvelésének súlyát, hanem felelősségre kívánta vonni a magyar kor­mányt azért, hogy a szükséghelyzetnek meg­felelően intézkedett. A magyar kormány és a magyar köz­­igazgatás ép a mozgósítás alkalmával bebi­zonyította, hogy feladatának színvonalán áll; bebizonyította ország-világ előtt, hogy a magyar közigazgatás nem ázsiai, mert még a hadsereg élelmezése körül is a magyar köz­­igazgatást illeti meg az érdem oroszlánrésze! Ezért kellene tehát a magyar honvé­delmi minisztert felelősségre vonni, a ki, ha mulasztás követtetett el, csak áldozata lenne a közös hadügyminiszter mulasztásának! Bármiként álljon azonban a dolog, any­­nyi bizonyos, hogy a kormány rendelkezése mélyen belenyúlt a magánjog körébe. A fenforgott kérdés tehát két részből állott és 1) közjogi 2) magánjogi szempont­ból bírálandó meg. Közjogi tekintet alá esőnek vélte az el­lenzék a kérdésnek azon részét, hogy míg a mi szegény népünk 2 frtnyi limitált fuvar­bér mellett kényszeríttetett szolgálatra — addig e fuvarozás Ausztriában a szabad vál­lalkozás sőt speculatió tárgya volt. Ez nem felel meg sem az igazságnak, sem a paritásnak, sem a quota arányának, — Így kiálták ki a pusztába a vitéz szélső­bal bajnokai! Annyira nem terjed belátásuk, hogy ezzel csak egy üres phrazist hangoztatnak, mert hiszen épen azon különbségből folyik a mi fuvarosainknak kártalanítási magán­jogi igénye. A­ki önkényt vállalkozott bármily ki­kötött fuvarbér mellett, az kártalanításra nem tarthat igényt, bármenn­yire csalatko­zott is a szolgálat könnyebb volta iránt; nem tarthat kártalanításra igényt, ha oda­veszett is lova vagy szekere. Ellenben a mi fuvarosaink, ha a közügy, avagy ha úgy jobban tetszik a közös­ ügy szolgálatában ön­hibájukon kívül kárt szenvedtek, ebbeli vesz­teségük a kisajátítás fogalma alá esik és úgy, mint például a közforgalom érdekében tervezett vasúti vonalba eső valamely in­gatlan birtokrész. Eltekintve tehát a kormánynak a harertér szomszédságából merített érvelésé­től, úgy látszik, a közjog és magánjog közti fenti kapcsolat is túlhaladja a szélső­bal­párt látkörét és jogi képzettségének szín­vonalát. A kormánypárti többség részéről senki sem szólalt fel, hogy a vita mennél előbb

Next