Ellenőr, 1879. szeptember (11. évfolyam, 420-466. szám)
1879-09-11 / 436. szám
vak, aljak sat. 2. Gyógyszerészeti készítmények. 3. Lepárlási termékek. 4. Zsir-industria, szappan, gyertya, kenőolaj sat. 5. Festanyagok. C. A. F. Kahlbaum az alkohol és aetherfajok, valamint a szerves savak és sóik egy egész sorozatát állítá ki. Továbbá hangya-, propion-, vaj- és valeriánsavat kifogástalan tisztaságban és minőségben. Fölemlítendő továbbá, mint a nevezett czég gyárának egyik specialitása, az absolut tisztaságú methyl-alkonol. Ha a jegeczek szépsége — a pompás szín — s általában a készítmények tetszetős külsejéből az értékre következtetés vonható, akkor bizton állíthatni, hogy a bemutatott anyagok semmi kívánni valót nem hagynak fenn, s a szakemberek teljes figyelmére méltók. A részvénytársaság vegygyára valaha alig látott, ily tökéletes kifejlettségben páratlan, rendkívüli pompás salicylsav, borsav, jodkalium, jodcadmium, bromkalium és bromcadmium stb. jegeczeket, jegeczcsoportokat mutatott be; — továbbá resublimált jodot, mely méltán bámulatra ragadta a vizsgálókat. Kunheim és társa technikai czélokra vegyi termékeket és készítményeket állított ki. — Még csak nem is oly sokkal ezelőtt, e kifejezés alatt, „technikai czélokra“, kevéssé tiszta termékek értettek. — Mai napság azonban már máskép áll a dolog. A vegygyárak, s ezek közt a fennebbi is, évek óta elhatározták, hogy e név alatt is vegytiszta anyagot szolgáltatnak. — Ammóniák, és ammoniumsók, ferrocyan kálium nagy jegeczekben, vastimsó, wolframsavas natron, s 40 cm. hosszú tűalaku jegeczekben phtalsav anhydrid díszítik a Kunheim czég érdekes kiállítását. — Résztvettek továbbá a kiállításban Goldschmidt, dr. W. Cohn, W. Cayser stb. mindnyájan elismerést, dicsőséget szerezve maguknak, nemzetüknek, s tanúságot szolgáltatva az egész emberiségnek. Dr. Hankó Vilmos: Fővárosi (Jgyek. ) A fővárosi közigazgatási bizottság ma délelőtt Kamermayer polgármester elnöklete alatt folytatta ülésezését, mely azonban hamar véget ért. A mai ülésen 57 drb. adóügyi felfolyamodást vizsgált át a bizottság, melyek nagyobb részét Ludvigh adófelügyelő javaslata alapján elutasította. Az új lövöldéhez vezető gyarmat-utcza egy részének ideiglenes rendezése tárgyában elrendelte a főv. közmunkák tanácsa, hogy ennek macadani burkolási munkája azonnal megkezdessék és oly erővel folyón, hogy az e hó közepéig mindenesetre elkészüljön. A felügyelettel a mérnöki hivaton kívül még a VIII. kerületi elöljáróság, továbbá Mendl István és Klenovits György főv. bizottsági tagok bízattak meg. — A főváros költségvetése. A fővárosi számvevőség által 1880. évre összeállított költségelőirányzati tervezetnek mérlege: rendes bevétel 5.726,157 frt, rendkívüli 74,600 frt, összesen tehát: 5.800,757 frt. Rendes kiadás 4.833,854 frt, rendkívüli kiadás 765,961 frt, összesen tehát 5.599,815 frt. Felesleg 200,942 frt. E javaslatot a tanács még nem hagyta jóvá. — Erdei réti ut. Budaörs község elöljárósága megkeresésére a főv. tanács a mérnöki hivatal javaslatára a kamarai erdei rét mellett elvonuló s a kőérberekbe vezető rongált útnak mintegy 100 mtr. hosszan való helyreállítását elrendelte. Az út az I. ker. elöljáróság közbejöttével a kőérberki dűlőben levő hegyi törmelékkel házilagosan fog helyreállittatni. A budai kórház-utczai kút rossz állapotát jelentette be a mérnöki hivatal a tanácsnak, mely a létesitAV ílóvl használhatlanná és''feleslegessé is rendeltetést. "Tímw,r,tsppA ueijuHonáva el le — Az Albrecht főheczeg által tett alapítvány kezelésével megbízott bizottság ma délután 5 órakor ülést tartott, és folyamodók közül 47 egyénnek 40 frtnyi, 24 egyénnek 60 frtnyi és 42 egyénnek pedig 100 frtnyi kamat nélküli kölcsönt utalványozott. 43 folyamodót kölcsönkérvényével elutasítottak. — Árlejtés megtartása. A kövezési albizottság a mai napon megtartott árlejtésen a VIII. kerületi stáczióutcza átkövezését, Obendorfer Józsefnek véli átadandónak, ki 33% százaléknyi árengedménynyel fogja munkálatát teljesíteni. A VIIi. kerület bodzafa és serfőző utczák átkövezését Riffer János 40% árleengedéssel vállalta fel. Az üllői ut boulevardirozásához szükséges anyagok Dettl Antal 3* 2° 0 árleengedéssel vállalkozott, s igy a bizottság a tanácsnak ezeket mint legolcsóbb ajánlkozókat elfogadásra ajánlja. HÍREK. — Szeptember 10. — — A montenegrói fejedelem tegnapelőtt Albrecht főherczeg vendége volt Weilburgban. A főherczeg rendkívüli előzékenységgel fogadta vendégét. A diner után, melyre az uralkodóház több tagja is hivatalos volt, a Vöslau és Baden közt fekvő „ vaskapu “-ig rándultak ki, s csak késő este tértek vissza Bécsbe a vasúton. Az indóháznál nagy tömeg várakozott a fejedelemre, hogy Czinagora koszpodárját láthassa. A fejedelem tegnap délelőtt egy bécsi jóhirnevü kocsigyárban több rendbeli megrendelést tett, azután pedig két óráig kocsizott a városban. A kocsikázás végeztével megtekintette a császári istállót s az ottani lovaglópályán egy teljes óráig lovagolt. — Zichy Ferencz gróf konstantinápolyi nagykövetünk, mint e „Turquie“ írja, a követség hajóján kirándulást tesz az Archipelágusokra. A nagykövet állomáshelyétől két hétig lesz távol. — Munkácsy Mihály Budapesten a tiszteletnek és szeretetnek annyi jelével találkozott, hogy itt időzését pár napra meghosszabbította s csak holnap hagyja el fővárosunkat. A világhírű művész tegnap érdekes meglepetésben részesült: Fischer J. ismert majolikakészítő pompás tárgyakkal ajándékozta meg, melyeknek egy része a székesfehérvári kiállításon is kiváló elismerésben részesült. Ugyancsak tegnap mutatták be neki az Effinger testvérek is ama kiválóan sikerült cabinet-alakú fényképeket, melyek Munkácsyt kezében ecsettel és palette-el ábrázolják. E fényképek minden retouche nélkül készültek, s a kifejezés erejét és hűségét illetőleg Munkácsynak minden eddigi fényképét messze túlszárnyalják. Az Ellinger czég e képet egy új füzetes vállalat számára készítette, mely a magyar festőművészek s kiválóbb műveiknek ismertetését tűzi ki feladatául. Az ágostai egyház egyetemes gyűlésének tagjai ma este 6 órakor előértekezletet tartottak. Az előértekezletet Prónay Dezső báró, mint hivatalra nézve legöregebb kerületi felügyelő nyitotta meg, melegen üdvözölvén a szép számmal egybegyűlt egyházfelügyelőket, előterjeszti a holnapi beiktatási ünnepély programmját. Az egyetemes gyűlések szokott helyén, a helybeli egyház iskolaépületének nagy termében megnyittatván az ülés, a választás eredményének kihirdetése, az egyetemes felügyelői utasítás, az eskü, valamint a beiktatási ünnepély rendének megállapítása után 1. egyetemes felügyelő úr 15 tagú küldöttség által értesíttetik és meghivatik a gyűlésbe; 2. megjelenvén, közöltetik vele az utasítás és esküminta; 3. ezeknek elfogadása után az egész gyűlés az úr házába vonul, hol is az oltár előtt, ezzel szemben az egyetemes főfelügyelő, balján a superintendensek, jobbján pedig a kerületi felügyelők foglalnak helyet; 4. az egész gyülekezet a 197. számú zsoltárt énekli el; 5. Gedry Lajos dunáninneni, mint hivatal szerint legidősb superintendens a dunántúli és tiszai kerületek superintendenseivel az oltárhoz lép és beszédet tart, mely után az egyet, felügyelőhöz, ki az oltár elé járul, a szokásos kérdéseket intézi; 6. megadatván a kérdésekre a megfelelő válaszok, Karsay Sándor superinterdens az eskü előtti imát mondja el, ezután pedig az egyet, főfelügyelő leteszi a hivatali esküt; 7. zárima és áldás ; 8. befejező énekvers, mely után a gyűlés tagjai az ülésterembe visszatérnek; 9. a jelenlevők közül a hivatal szerint legidősb egyházker. felügyelő (b. Prónay Dezső) üdvözli az egyet, felügyelőt s átadja neki az elnökséget; 10. egyet, főfelügyelő székfoglaló beszéde; 11. nm. Péchy Tamás tiszai ker. felügyelő, a mennyiben pedig szembaja miatt akadályozva lenne, Bánó József az egyh. ker. részéről válaszol s üdvözli az egyet. főfelügyelőt. Nehány egyet, ülési tárgy megbeszélése után az előértekezlet véget ért. — Benczúr Gyula ismert kitűnő képirónk a fővárosban időzik. Innen egyenesen Münchenbe megy, hol jelenleg állandóan a műpártoló Lajos bajor király számára dolgozik. — Dr. Borchgrave Emil, Belgrádba kinevezett belga konzul jelenleg fővárosunkban mulat. Borchgrave nem idegen hazánkban s egy művet is irt a belga telepekről Magyarországban, melyben több hazai kutforrásra hivatkozik, s felemlíti Toldi Ferencz, Paur János és több történeti irót, kik szívesek voltak vele e művére vonatkozólag érintkezésbe jönni; egyszersmind felsorolja azon tapasztalatait, melyeket 10 év előtt különösen a "Szászföldöt"és ma S Szepességben. — Éljen az egyenlőség. Grévy a franczia köztársaság elnöke a napokban jellemző kifejezést adott a republicánus egyenlőségnek. Azon óriási embertömeg között volt, mely a „Credit Foncier“ udvarában várakozott, míg a legutóbbi nyilvános kölcsön kötelezvényeit kikaphatja. Mikor felismerték, mindenki utat akart neki adni. Egy igazgató felszólította, hogy várakozzék az ő irodájában addig, mig a kötvényt kiállítják. Grévy azonban visszautasitá az udvarias ajánlatokat s várt a többi között addig, mig reá került a sor. — Halálozások. Dessewffy Emánuel prépost és szatmári kanonok e hó 9-én elhunyt. Dessewffy 1813-ban született s 1836-ban szentelték fel pappá. Egy ideig Tiszaujlakon, később Munkácson lelkészkedett. — Id. Csapó Pál Vilmos haláláról már esti lapunkban tettünk említést. Csapó Tolna megye legtiszteltebb férfiainak egyike volt. Neveltetését a bécsi Terezianumban nyerve, ifjúságát a hadseregnél töltő, szülei haláláig, majd gazdászattal foglalkozók, míg a forradalom kitört. Ekkor a dunántúli kerület nemzetőrségi parancsnokává neveztetvén ki, a Roth-Filippovich hadtest Ozoránál történt lefegyverzése főleg az ő érdeme volt, miért is a megye és a kormány kitüntetésekben részesíték. Forradalom után halálra ítéltetett, de kiterjedt családi összeköttetései által néhány évi fogság után kiszabadult. A 81 éves ritka műveltségü aggastyán temetése f. hó 6-án rendkívüli részvéttel ment végbe Tengeliczen. — Zsidó tanítók sorsa. A zsidó tanítók különben is ismert nyomorúságos helyzetére megdöbbentő világot vet az irsai héber tanítók esete. Mársik Fülöp, ki 1874-ben vétetett fel izr. tanítónak Irsára, a próbaévet legnagyobb megelégedésre töltötte el, s midőn a vizsgát letétette tanulóival s szülőföldjére Pápára akart meghívás folytán menni, az irsai héber szülők a legszívesebben marasztalták; a következő évben jegyzőkönyvileg dicséretekkel halmozták el, sőt a harmadik évre fizetését is felemelték, így töltött ott M. 3 évet. A jórsai izraeliták, miután miniszteri rendelet értelmében három évig alkalmazott s képesnek bizonyult tanítókat állandósítani, sőt nyugdíj-igénynyel is felruházni kell, meghökkentek, midőn az örökös kötelezettségre gondoltak. Országos szokás szerint üldözni kezdték tehát a tanítót, csakhogy őt állandósítani ne kelljen. Erkölcsi kényszerrel odahatottak először, hogy Mársik reversálist adott, melyben állandósítási jogáról lemond, de a minisztérium, mint minden ilyen nyilatkozatot, ezt is semmisnek nyilvánította. Következett a második felvonás: a héber szülők vádaskodása szolgabirónál, alispánnál. A vizsgálat kiderítette, hogy M.-nek semmi bűne sincs s hivatásának teljesen megfelelő tanító. Mivel az alispán által elutasittattak, a tanító 520 frtnyi fizetését boszuból 400 írtra redukálták. Mársik felebbezett s teljes fizetését a hitközségnél végrehajtásilag szedték be. Az irsai izraeliták látták, hogy a tanítóval közigazgatási fórumoknál el nem bánnak, azért az „izraelita központi irodához“ fordultak, de ez is elutasította őket s Mársikot hivatalában megerősítette. Következett a harmadik felvonás: az orthodox düh. Elkezdték vádolni vallástalansággal, mert egy beteg barátját szombati napon meglátogatta, továbbá, hogy borotvával borotválkozik s nem ősi szokás szerint Taurummal. A központi iroda titkára a helyszínen vizsgálatot tartott, s tapasztalta az izraeliták kőszültségét Mársik ellen. Egyezkedést ajánlott a felek közt, mibe beleegyeztek s erre 1879. junius 16-ika volt kitűzve. Mielőtt ez idő elérkezett volna, a hitközség Ullmer és Popper elöljárók elé idézte Mársikot, hol őt azonnal kicsapták, azon ürügy alatt, hogy egy iskolás gyermeket megkínzott, holott szemtanuk állítása s orvosi bizonyítvány szerint a gyermek a tornáfáról esett le. A sérülésnek a másnap történt vizsgálatnál már alig volt nyoma. Mindezen körülmények arra mutatnak, hogy Mársik üldözése rendszeres és csak azért történt, hogy a derék zsidó hitközség a tanító állandósítását kikerülhesse s a miniszteri rendeletet kijátszsza. Erre mutat az is, hogy a másik tanítót, Becket egy évi szolgálat után szintén elcsapták, bár az egész évben a legkisebb panasz sem merült fel ellene. Az ügy most azon stádiumban áll, hogy Pest megye közigazgatási bizottsága, mint illetékes fórum, szerezzen érvényt a miniszteri rendeletnek az irsai zsidók fondorkodása ellen. — A bécsi „Kikeriki“ szerkesztője, C. F. Berg hosszas szinmáirói tevékenységének elismerése jeléül ő felségétől a Ferencz Józsefrendet kapta. — Rohlfs Gerhard expeditiójáról Rohlfs Gerhard julius 4-én hagyta el Bengosit s ment Kufara vázon keresztül Afrika belsejébe. A híres utazót útjában egy hónapig feltartóztatta azon körülmény, hogy Tripolisban várnia kellett, míg azon szekrények megérkeztek, melyek a német császár által a wadai szultánnak szánt ajándékokat tartalmazták. Rohlfs ez időt sem töltötte el tétlenül. Ki-kirándult a határos vázokba, járt ott, hová 60 év óta nem tette be európai lábát. Dschofra kis váz húsz napi távolságra van Tripolistól és Sokna, Ilon sadden városokból áll. E két utolsó helyet csak egyetlenegyszer keresték fel európaiak t. i. 1819-ben két angol Lyon és ... .. . . —(. Samp tól; a város egészen völgyben fekszik. A lakosság sárfákból, Mahomed utódja is berber eredetű arabokból áll. Az előbbiek minden adótól mentesítve vannak. Ami e vidéken leginkább meglepi az utazót, az a vizbőség. A vidék kiválóan termékeny. A hegységek telvék gazellákkal s antilopokkal. Az éghajlat egészséges, váltólázt nem ismerik. Az athletikai club választmánya ma délután 4 órakor Thaisz Elek elnöklete alatt ülést tartott s Fittler Dezső választmányi tag indítványára elhatározta, hogy a mennyiben a tagdíjjal hátralékosok f. hó végéig sem elégítik ki tartozásukat, követeléseit nemcsak azonnal perutján érvényesitendi, hanem az ily tagokat f. évi október 10-től fogva a clubból kilépetteknek tekintendi. Ehhez képest a hátralékos tagok felkéretnek, hogy 1879. márczius 31-ig terjedő hátralékukat f. évi szeptember végéig a fenti következmények terhe alatt befizessék. Ezután Ráth Lajos indítványára elhatározta az ülés, hogy október 12-ére este 6 órakor az alapszabályok módosítása tárgyábanrendkívüli közgyűlés fog összehivatni. A felügyelő bizottságba Porzsolt Gyula helyett Porzsolt Béni választatott meg. A Ludovicai versenypálya hivatalos átvételével Thaisz Elek, Császár Ferencz, Ráth Lajos és Zsingor művezető urakat bízták meg. — Hogy kell szeretőt „fogni“ ? Ezzel a naiv kérdéssel fordult két amerikai lady a „New York Ledger“ szerkesztőjéhez „haladéktalan“ válasz kérése mellett. A szerkesztő felelete megszívlelésre méltó a szerető után vágyó szépek részéről. „Igyekezzék a nő — úgymond — a legjobb házikenyérre kitűzött pályázaton a legelső díjat elnyerni. Ahol a jó kenyér soha el nem fogy, ott a látogató is megmarad, s a házikenyér jóságából némileg következtetni lehet a leány jóságára is, ki azt sütötte. De ugyanakkor, mikor a nők jó kenyeret tanulnak sütni, jól főzni is tanuljanak meg. Azután keljenek korán, mert ez rózsákat lehel az arczra, míg az éjjelezés sápadttá tesz. Ha aztakarják, hogy szépségük csábító, varázsló legyen, kedélyük, vérmérsékletük legyen szeretetreméltó, derült, mert ez adja az arcának a vonzó, szende kifejezést. Jobb a szeretőt a háznál, látogatás alkalmával „fogni“, mint kint, azután az is nagy fontosságú, hogy a nő olyan képességeket és tulajdonságokat szerezzen meg magának, hogy a szerető, ha egyszer meg van fogva, ne igen igyekezzék fogságából szabadulni.“ — Érdekes vendége volt a napokban Dévának, mint ottani levelezőnk értesít. Gordon unitárius angol lelkész, a szépművészetek tudora, felkereste a történelmi emlékekben gazdag Nunyad megyét, hogy egy megírandó, bennünket közelről érdeklő művében tapasztalatait értékesíthesse ; egyúttal jelen lehessen azon istentiszteleten, melyen Péterfi kolozsvári unitárius pap a helybeli ref. templomban áldást kért a dévai várban fogva tartott, s ugyanitt épen 300 éve elhunyt Dávid Ferencznek, a felekezet alapítójának, az első unitárius püspöknek hamvaira. — Az nap jól sikerült banquettet rendeztek többen a derék angol tiszteletére. — Collins James angolországi főállatorvost az angol kormány megbízta, hogy Budapesten magyarországi lovakat vegyen vizsgálat alá, annak megállapíthatása végett, váljon alkalmasak-e azok hadi szolgálattételre az angol hadseregben. Ez okból a polgármester felhívta a tiszti főorvosi hivatalt és a vásárigazgatóságot, hogy Collins urat, amennyiben közreműködésüket igénybevenni óhajtaná, eljárásában előzékenységgel támogassák. — Új iskola: Győr-Szent-Mártonban, szeptember 16-án, vasárnap lesz az új leányiskola ünnepélyes fölavatása. E 3000 főnyi lakosságú mezőváros újabb időben örvendetesen fejlődik. A leányiskolát a község emeltette. A lakókra hivatalosan vetették ki a költséget az adó arányában. A szt. Benedekrendi főapát a fentartás költségeit vállalta magára s mint értesülünk, e czélra 16,000 frtnyi alapítványt tett. A tanítást öt apácza fogja vezetni, kiknek a vendégszerető főapátság saját lakában adott örökös szállást. Nem lehet eléggé sajnálni, hogy a hivatal nélkül tengődő sok magyar okleveles tanítónőt mellőzték s ide is apáczákat vittek. — Leányvásár Budapesten. Fővárosunk úgy látszik az úgynevezett leánykereskedők Eldorádójának tekintetik. Érdekes világot vet ezen ocsmány üzérkedésre egy levélnek idevonatkozó tartalma, melyet f. hó 6-án a bécsi lipótvárosi kerületi bíróság előtt olvastak föl. E levélben ugyanis vádlott, a legveszélyesebb leánykereskedő hírében álló Chevalier du Nord azzal dicsekszik, hogy Budapestre havonkint 10—12 példányt küld — prima áruiból. Kívánatos volna, ha rendőrségünk a dolgot közelebbről megvizsgálná, hogy kinek küldötte ez a Chevalier du Nord, igazi nevén Erich Edler von Helmburg — ezen prima árukat Budapestre. Az arab művésztársulat, mely jelenleg a népszínházban szerepel, a berlini Krollszínházban 150-szer lépett föl telt ház előtt. Bécsben 25-ör ugyancsak telt házat csináltak, s csakis azért mentek el onnan, mert máshova volt szerződésük. Budapesten tulajdonképen az Arénában kellett volna fellépniök, de az ottani színpadot felette --~1- i-hiuzl. Ulvi iBávogató I101I1 is unna volna őket fizetni. Ekkor fordultak a népszínház igazgatójához, Rákossy úrhoz, hogy engedje meg néhányszor föllépni a népszínházban. — Árvíz Szentpéterváron. E hó 4-én óriási vihar keletkezett Szentpéterváron. A viz a főváros folyamaiban ijesztő mérvben kezdett nőni s már másnap délután 4 órakor a rendes magasságot hét lábbal haladta meg. A szigetek, a Kolomna városrész, a Katalin-udvar viz alatt állottak. A wassili ostromon, a wyborgi s pétervári oldalon csaknem valamennyi pincze viz alá került. Meg kell jegyezni, hogy számtalan ily pincze-helyiséget használnak üzlet stb. helyiségül s számtalant lakóhelyül, hogy fogalmunk legyen a csapásról. A fölötte nagy és heves szélvihar nagyobb és kisebb ólomlemezeket tépett le a háztetőkről s vágott nagy zajjal az utczák kövezetére. Sok helyen besüppedt az utczák kövezete s tátongó üregek adtak a beözönlő víznek helyet. Ezer és ezer fát, köztük a legerősebbeket csavart ki a vihar tövestől. A Néván nem kevesebb kárt tett a szélvihar. Jóllehet e vihar tulajdonképen közvetlenül nagyobb kárt nem idézett elő, s embereket ért szerencsétlenségekről sem hallani még ez ideig semmit, kisebb kárt azonban számtalan helyen okozott, úgy hogy azok helyrehozása nem kevés pénzt s munkát vesz igénybe. A háztetőkről leszakított ólomlemezek letépett szégek több járókelőt megsértettek, de nem életveszélyesen. A pusztításokat, melyet a vihar a golodai társulat lakhelyein okozott, le sem lehet írni. Régi töltéseket, melyek 10 évig ellentállottak az áradatnak, átszakított a víz. A szolidan épített barakoknak köszönhető, hogy a felhalmozott raktárkészletben nem esett kár, mindazonáltal tény, hogy a golodai társulatnak jelentékeny károkat okozott a vihar. Az esetleges mozgósítás alkalmára Pest megye már megalakította a működő lóavatási bizottságokat. E szerint a megye 9 kerületre van fölosztva a következő állítási helyekkel: Budapest, Vácz, Gödöllő, Monor, Soroksár, Czegléd, Kun-Szt.-Miklós, Kiskun-Félegyháza, Kalocsa. A bizottságok tagjai még a szolgabírák (saját területükön) és a rendezett tanácsú városok polgármesterei is. E négyes megyének csak egy központi állatorvosa lévén, az a II-ik kerületbe kiküldött bizottságnál fog közreműködni. A többi kerületekben állatorvosokat a lóavatás alkalmával 2 frtnyi napidíjjal az illető szolgabírák és polgármesterek alkalmaztatnak, s ezek költségét a közös hadügyi minisztérium terhére számítják fel. — Halál a síneken. Szombaton délután borzasztó véget vetett életének egy munkás Péczel és Isaszeg között. Megvárta, mig a vasúti vonatközvetlen közelébe ért; hirtelen rávetette magát a sínekre és egy-két másodpercz múlva nyakán ment keresztül a mozdony kereke. Csak a fej nélküli testet találták meg megrémült társai. A fej eltűnt. — A megzavart búcsú. Jászkun Szolnok megyében, Puszta-Monostoron f. hó 8-án, épen búcsú napján meggyuladt egyik birtokosnak, Thassy Gézának felrakott 20 öles kazalja. Viz hiányában a tüzet nem lehetett eloltani, úgy hogy a termés földig hamuvá lett. A tűz alkalmasint onnan keletkezett, hogy a kanász gyerekek a tarlón kukoriczát sütvén, a szél elkapta a lángot s igy váratlan tüzjáték világított a mulatóknak. A lánczhid kocsipályáját még ez évben egészen újra készítik. A fenyőfa-kockák helyébe ismét ilyenek jönnek. A régi anyagot a pénzügyminisztérium szeptember 13-án, esetleg 15-én értékesíti; a pallókat köbméterenkint 3 frt 50 krral, a burkolatot □ méterenkint 10 kr bocsárral. Az új pallózás és illetve kockázás alkalmával a kocsiközlekedés nem szűnik meg, csupán a terhes kocsik nem fognak járhatni szept. 18-tól kezdve egész a munka befejezéséig. Ezen idő alatt a terhes kocsiknak a Margithídra kell kerülni. A 140 éves asszony halt meg múlt hó 15-én Tiflisben. Ez asszonyt Kalia Bobnjancnak hívták. Folytonosan kitűnő egészségnek örvendett s csak halála előtt pár hóval betegedett meg. Házasságra 15 éves korában lépett s 6 fiú anyjává lett, kik közül a legöregebbik jelenleg 100 éves, mig a legfiatalabb 57 éves. Mindenik fia halász. Utódjainak száma 50 főre rúg. — A kirakati szekrényekről. Weisz Regina pár hónap előtt egy hordozható kirakati szekrényt állított fel a király utczai 12-dik számú házban. A hatóság, miután a kirakat felállítását szabályellenesnek találta, annak eltávolítását követelte. Weisz Regina a közmunkatanácshoz felebbezett s ez helybenhagyta a főv. tanács határozatát. Erre ő a belügyminiszterhez folyamodott. A belügyér a két hatóság határozatát feloldotta és illetékességi szempontból az államrendőrséghez utasította az ügyet. A közmunkatanács erről értesülvén, egy felvilágosító felterjesztést intézett a miniszterhez, melyben kifejtette, hogy a kirakatok felállításának engedélyezése a két hatóság, illetve a tanács hatáskörébe tartozik. A közmunkatanács pár nap előtt értesítette a fővárosi tanácsot, hogy a belügyminiszter a fővárosi tanács határozatának jogosultságáról meggyőződött és döntvényileg kimondotta, hogy a kirakati szekrények felállításának engedélyezése a fővárosi tanács jogkörébe tartozik. Árusinathelyezést fog kérni a minisztériumnál, mint nekünk írják, a Balaton somogyi partjának egyik vidéke. Szemesen, a somogyi part egyik legszebb pontján, ez előtt volt posta, de pár év előtt áttették azt Szóládra. Az indok az volt, hogy Szemesen nincs kellő épület. Úgy látszik azonban sajátságos végzete van a somogyi part egész mentében a postaügynek. Siófoktól számított nyolcz mértföldnyi vonalon csak egyetlen egy helyen (Bogláron) van a parti helységben posta, míg a közbeeső vonalakon belül, belső Somogyban vannak a postaállomások, pedig a postát a parti helységek mellett elrobogó vonatok szállítják. Aztán panaszkodnak, hogy a legjobb fekvésű parti helységek sem változnak nevezetesebb fürdőhelyekké. Igaz, hogy e tekintetben az indolentia képezi a főokot, de a fürdőhelynek lényeges és első feltétele a posta. A posta elvétele óta hanyatlott Szemes is, mint fürdőhely. Ez az oka, hogy Szemes és vidéke folyamodni akar, hogy a posta Szó- ládról helyeztessék vissza, s pedig annál is inkább, mert most már a helyiség hiányán is lehet segíteni. Felhivjuk az illető minisztérium figyelmét e jogos kérelemre. — Pályázati hirdetés. A debreczeni kir. gazdasági tanintézettel összekapcsolt földmivesiskolánál egy segédtanári állomás 1. év október hó 1-től betöltendő. Ezen állomással jár 800 frt TÁRCZA. Egy művész ifjúsága. Irta Nohl Lajos* (Az „Ellenőr“ eredeti tárczája.) I. Van-e művész egész Európában, akit osztály-, kor- és nemkülönbség nélkül általánosabban csodáltak és ünnepeltek, mint Liszt Ferenczet? És — hihetetlennek látszik — teljes hatvan esztendő óta! Mert Liszt 1811. október 22-én született és már a hat éves gyermek játéka a jövő nagy mesterére vallott, akiről ma el lehet mondani, hogy az egész világon dívő zenei előadás művészetét szabályozta és megállapította. Liszt azonban nemcsak élvezetbe ringatta lelkünket és szívünket képezte művészetével, hanem hatalmas része van művészetének sokkal komolyabb feladatai teljesítésében is: ő újította a katholikus egyház zenéjét, azon egyházét, mely cultusa által épen művészetünknek szolgáltat annyi alkalmat, hogy legsajátlagosabb eszközeivel az ájtatosságot fokozza. Meg is érdemli teljesen a fáradságot, hogy folyton tüzetesebben kutassuk azon forrásokat, melyekből — mondjuk ki — ama bámulatos existentia fakadt és a melyek még mai napig is annyi életet és erőt nyújtanak neki, hogy már nagyon előhaladott életkora daczára, a lankadásnak, a kimerültségnek és elöregedésnek még nyomát is alig ismeri. Megbízható adatok nyomán Liszt ifjúságát fogjuk vázolni. „Ismét egy fiatal virtuóz, mintha csak a felhőkből hullott volna alá, aki mindenkit legnagyobb bámulatra ragad. A lehetetlenséggel határos az, amire e fiú képes, és mintegy kísértetbe viszi az embert, hogy a physikai lehetőséget vonja kétségbe, ha e fiatal óriástól hallja Hummel nehéz compositióit ledörögni“. így hangzik egy bécsi tudósítás a tizenegyéves gyermekről és csak egy*) ígéretét bírjuk a jeles heidelbergi egyetemi tanárnak, hogy lapunkat ezentúl több ízben fogja felkeresni szakavatott dolgozataival. évvel utóbb Páris ad bámulatának zajos kifejezést e páratlan tünemény felett: mint a gyermek Mozarttal történt egykor Nápolyban, úgy itt is meg kellett fordítani a zongorát, hogy tisztán lehessen látni, amit hinni alig lehetett. E mellett az ifjú művész szeretetreméltó emberi sajátságairól kezdenek beszélni, melyek később épúgy elragadták az embereket, mint zongorajátéka. „Szemeiben élet, pajzánság és öröm csillámlik, nem vezetik a zongorához — odarepül, tapsolnak és arczán a meglepetés tükröződik, újra tapsolnnk és ő kezeit dörzsöli“, írják emitt, amott pedig a magyar nemzeti jelleget csodálják, a lelkesült szenvedélyességet, a mély eredetiséget, vagy ama jellemző „férfias büszke kifejezést“ emelik ki, melyről a „hungarisches Wunderkind “-re ismernek. Követni fogjuk eredetiségének e nyomait és mindenekelőtt azon életrajzi vázlat után indulunk, mely főbb vonásaiban bizonyosan Liszt saját közlésein alapul és a harminczas évek elején Páris legtekintélyesebb zeneközlönyében jelent meg. Liszt Raidingban Sopron közelében született. A szülők az üstökösével fiuk jövő szerencséjét hirdető kedvező jelnek magyarázták. Atyja elszegényedett régi nemes családhoz tartozott és akkor számvevő volt Eszterházy Miklós herczegnél, a kinél Haydn is majdnem 15 esztendeig karmesterkedett és habár a quartettek nagymesterével, a ki a nyarat rendesen Kis-Martonban vagy Eszterházán töltötte, személyesen jobbára csak kártyázás közben érintkezett, melylyel az igen örömest töltötte nagymérvű munkássága folytán szűkre mért szabad idejét, mégis mindig oly körben mozgott, hol a szellemi élvezetek között a zenének hódoltak leginkább, és igy az ő hajlamát is kiválóan fejlesztette, mert különben is igen szép zenei képzettséggel dicsekedhetett, majdnem minden hangszert játszott, de különösen a zongorát és gordonkát kedvelte; csakis kedvezőtlen családi körülményei állottak praktikus zenészszé való kiképeztetésének útjában. A művészethez kötött minden reményét és ábrándját legidősb fiába ültette át, kinek ritka tehetsége igen korán nyilvánult. „Téged a sors szemelt ki, benned fog valósulni a művész amaz eszményképe, mely ifjúságomban varázsfényben folyton lelkem előtt lebegett, benned akarok megifjodni és tovább élni“, mondá gyakran fiának. És oly jelentőséget tulajdonított már mindennek, ami fia életében történt, hogy naplót vezetett róla és „egy szerető atya legrészletezőbb és legaggodalmasabb pontosságával“ iktatta belé jegyzeteit. Ott olvassuk a következő visszaemlékezést fia gyermekkorára: „Az oltás után egy időszak kezdődött, mely alatt a fiúnak felváltva idegbajokkal és lázzal kellett küzdenie; e betegségek többször életveszélybe sodorták. Egy ízben, két vagy három éves korában halottnak véltük és koporsót készíttettünk számára. Ez aggasztó állapot hat éves koráig tartott. Hatodik évében Ries diss-moll hangversenyét hallotta tőlem játszani. A zongorához támaszkodott és egészen fül volt. Este visszajött a kertből és a thémát elénekelte. Ismételtettük vele, nem tudta mit énekel. Ez volt lángeszének első nyilatkozata. Folyton ostromolt, hogy kezdjem meg vele a zongoratanítást. Három hónapi tanítás után ismét beállt a láz és kénytelenek voltunk a tanórákat megszakítani. Az öröm, melylyel a zongoratanulásnak feküdt, a pajtásaival való mulatási vágytól nem vonta el, habár ez időtől fogva inkább kereste a magányos életet. Gyakorlataiban nem maradt egyenletes, de mindig szótfogadó volt nyolcz éves koráig. Ekkor lépett fel először nyilvánosan Sopronban. Ries egyik zongoraversenyét (esdurban) játszotta és szabadon ábrándozott. Még mielőtt a zongorához ült, ismét bántani kezdte a láz és a játék egyre fokozta. Már régen óhajtott nyilvánosan játszani, felléptét bátorság és elfogulatlanság jellemezte.“ Mi volt — szakítsuk meg itt a naplótudósítást — tulajdonképeni forrása ama meleg odaadásnak, melyet a művészet iránt tanúsított, honnan eredt a forró vágy azt nyilvánosan meg is mutatni? Sem nagy mesterének Beethoven nak csupán hatalmas formáit utánzó Ries, sem Mozart tanítványa Hummel, aki Esterházynál Haydn utódja volt, sőt maga a modern instrumentális zene nagynevű atyja távolról sem bírta „az előadás ama genialitását“, amelynek első csodanyomai már akkor észlelhetők voltak és az töltötte be az önálló teremtés hatalmas ösztöne gyanánt az ifjú kebelt, az ragadt a forró vágygyal belsejének kitárására, a nyilvános előadásra. Hiszen Schumann zeneközlönyének egyik párisi tudósításában 1834-ben olvasható, gyakran „gyöngéd és szelíd elégikus“ kifejezést kölcsönzött játékának, majd „önmagát összezúzó szenvedélyt“ önt belé, annyi tűzzel, sőt dühhel játszik, hogy azt hinnék, a zongorának öszsze kell roskadnia ujjai alatt, játék közben gyakran sóhajtani és nyögni hallják, fejét, szemeit, kezeit, egész felső testét hevesen mozgatja hol jobbra, hol balra, sőt egy alkalommal ájultan terült el a zongora mellett. Honnan ered e hallatlan odaadás, honnan lelkének úgyszólván belehelése játékába ? Ismerünk egy sajátságos népet. Elterjedt a HimaloydlOl a* EbiOig tía a sKOl felföldig, pedig széles e világon mit sem mondhat magáénak csak önmagát, meg a természetet. Nem köti meg sem ház, sem tűzhely, sem állami vagy társadalmi rend; nincs állandó foglalkozása, nincs hivatása, mely a kötelesség és hajlam szoros összefűzése által biztosítaná létét. Sem erkölcse, se vallása, se istene! És mégis évszázadok óta él e nép, úgy a mint ismerjük, változatlanul szokásaiban és számában és sehová sem kötve. A czigányokat értjük, kik látszólag mindentől meg vannak fosztva, amit a föld az embernek nyújthat és az élet szeretetét kelti. És mindehhez bárhol mutatkoznak, mindenütt még megvetéssel, vagy legalább is lenézéssel találkoznak! Igaz, hogy semmivel sem bírnak, hogy istentől és embertől elhagyatott nyomorult emberfajt képeznek, de egygyel dicsekedhetnek, a mi culturánk és művészetünk daczára is — a zenével. Ez a minta természetben élvezik azon élet teljes báját, mely ment és független mindattól, a mi legközvetlenebb érzelmeiket és hajlamaikat béníthatná: úgy sugárzik ki dallamaikból, különösen rögtönzéseikből a legmélyebb érzelem istenadta szabadságában tolmácsolva annak minden mozzanatát a legbüszkébb emberi öntudattól lelkük ama legforróbb vágyáig, hogy belső világukat hasonérzelmüek előtt kitárhassák. Úgy látszik, hogy a zene egész világuk, istenük, életük és boldogságuk és ez kelti a viszhangot keblünkben. Így magyarázta meg Liszt néhány évvel ezelőtt saját munkájában ama nehezen megfejthető körülményt, hogy ezen atomjaira bomlott óind néptörzs tovább él és gyarapodik, így lelte magyarázatát ama felfoghatatlan jelenségnek is, miképen dicsekedhetik a művészet oly eredetiségével és erőteljességével az a nép, mely az erkölcsi és szellemi élet hasisától különben teljesen meg van fosztva. Szóljon ő maga tovább és meg fogjuk fejthetni előadásának csodahatását. „Visszaemlékezéseim a czigányokra összefonódnak gyermekkori emlékeimmel és azok legélénkebb benyomásaival“, írja az ötvenes évek elején a világhírű magyar varázsló. „Később magam is vándorművészszé lettem, mint ők hazánkban. Ők felütötték sátorfájukat Európa valamennyi államában, és én néhány év lefolyása alatt végig futottam mindazon utak tömkelegét, melyeken ők is az idők folyása alatt gyakran boryuuguit es jo xeozaieu luncuou sursusat szorosabb alakban újra átéltem. Magam is épugy mint ők idegen maradtam amaz országok népei között, eszményképemet csak úgy mint ők művészetben, vagy a természetben kerestem.“ És megvallja magának legrégibb emlékeinek felélesztése közben, hogy mi sem ragadta meg annyira, mint az a talányos körülmény, midőn a czigányoknak minden palota és minden kunyhó küszöbén alamizsnát osztogatnak, egy pár odasuttogot szóért, néhány tánczdallamért, vagy ama bámulatos dalokért, melyek elragadtatást szülnek a szerelmeseknél, de amilyeket egy szerelmes sem tudna teremteni! Hányszor iparkodott megfejteni magának azt a varázst, mely mindnyájuk felett lebeg és egyikük sem töri meg. Kétszeresen erősebben hihetjük, hogy atyjának, a szigorú mesternek ifjú tanítványát, ki amaz architectonikus állványon nyugvó művészileg egymás mellé illesztett billentyűsoron keresztül pillanthatott csak a phantasia világába, mily nagy mérvben izgathatta a vágy, azt a varázst felfogni, mely mindenkit megragadott, ha e durva feltört kéz k a lószőrrel érintették nyomorult hangszereiket és hatalmasan, kihivólag ,csalták ki belőlük ez érczes hangokat. Most lássuk, miképen történhetett, hogy a természet gyermekei az érzelmek legtitkosabb forrásaiból fakadt művészetükkel annyira foglalkoztatták elméjét és hogy ellenállhatatlan hatásukkal valósággal irigységet keltettek lelkében, mely különben az irigységre képtelen volt. Ébren álmodott azokról a barna arczokról, melyeket az időjárás változékonysága és a zabolátlan izgatottság korán hervasztott, azokról a kivörösödött szemekről, a honnan a villámok mellett, melyek fénylenek, de nem világitnak a sardonikus hitetlenség kandikál elénk. Képzeletében folyton tánczaikat látta, puha, ruganyos, kihívó moz-