Ellenőr, 1879. szeptember (11. évfolyam, 420-466. szám)
1879-09-11 / 436. szám
eléfizetési árait ! Egész évre . 20 frt — kr. I Évnegyedre . 5 frt — kr Félévre . . 10 . , ! Egy hónapra . 1980 , Szerkesztési iroda , Budapesten, váczi körút 26. szám (fő út sarkán.) Semmit nem kindnik, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok vimaküldilre nem vállalkozunk. — Poéta állal ttok birmentes leveleket fogadunk el. REGGELI KIADÁS. 436. szám. Budapest, csütörtök, szeptember II. 1879. Hirdetések felvétele a kiadóhivatalban. Budapesten, váczi körút 26. szám (fő út sarkán) További Daube G. L. JS tátrsánál M.-Frankfurtban. Hirdetésekért járó díj csakis az „Ellenőr* kiadó hivatala által nyugtázott «támla ellenében fizetendő. Kiadó hivatal: Budapesten, váczi körút 26. sz. (főút sarkán). Ide intítendök a* elifieetitek te a lap nitküldiekrt vonatkon minden fúttámlát. — ■——1— XI. évfolyam. Táviratok. Szeged, szept. 10. (D. É.) Ma reggeli 9 órakor járt le a beadási határidő a város körül építendő körtöltés munkálataira vonatkozó ajánlatokra nézve. A határidőig beérkezett összesen 17 ajánlat. Pont 10 órakor a kir. biztos elnöklete alatt Jankovich Miklós, Komjáthy Béla biztosi tanácsosok és Szegbeő Attila főmérnökből álló bizottság megkezdte az ajánlati tárgyalást, illetőleg az ajánlatok nyilvános felbontását. A jegyzőkönyvet Stesser József, a kir. biztos titkára vezette. A beérkezett ajánlatok a kir. biztos által egyenként felbontatván, felolvastattak, ajánlati feltételeik pedig jegyzőkönyvbe foglaltattak. A tárgyalás, mely nyilvános volt, 10-től déli 1 óráig tartott. Az egyes ajánlatok részletes felemlítését utánpótolva itt csak azt említjük meg, hogy az ajánlatok közül Strenge és Herkner szegedi, Bentoni és Wessely komáromi, Braun, Kien és Steinberger tiszaroffi és Deutsch A.et Sohn bpesti, tehát magyarországi czégek, német nyelven irt ajánlatokat nyújtottak be, melyeknek felolvasása a jelen volt hallgatóságra nem épen kedvezően hatott. Az ajánlatok, melyek mindegyike a szükséges biztosítékkal el volt látva, tárgyalás után kiadattak Szegheő főmérnöknek megbírálás és jelentéstétel végett, a mellékelt összegek pedig Laczkovics biztossági számtanácsosnak. A kir. biztos döntő határozata csak a folyammérnökség jelentése, és a számvevőség számításai után fog meghozatni, mely nehány napot okvetlen igénybe veeni. Ma délután a kir. biztos kirándulást tett Makó és Kis-Zomborra. _________ BÉCS, szept. 10. (Eredeti távirat.) Ma diszebéd volt a schönbrunni palotában. Jelen voltak ő felségük, a főherczegek, Nikita fejedelem, az udvari főméltóságok, a kormány néhány tagja és a diplomatiai kar. 35 vendégre volt terítve. Bécs, szept. 10. A montenegrói fejedelem tiszteletére, ma a schönbrunni várpalotában családi ebéd volt, melyen a felségek, a koronaherczeg és a főherczegek résztvettek. Ebéd után elbúcsúzott a fejedelem és holnap reggel visszautazik Csetinyébe. BéCS, szept. 10. (Eredeti távirat.) Nikita fejedelem ma elbúcsúzott ő felségüktől s holnap reggel Csetinyébe indul. Bécs, szept. 10. (Eredeti távirat.) Rudolf trónörökös ma reggel ide érkezett a Ferencz József vasúton. Egy órával későbben jelentették, hogy a vonat utolsó kocsijában egy harmadik osztályú coupé ablakát valami gyermek pajkosságból és akaratlanul kővel beütötte. Bécs, szept. 10. (Eredeti távirat.) Hivatalosan constatálják, hogy a vagyon utolsó kocsijának ablakát egy gyermek ütötte be pajkosságból. A gyermek azt vallja, hogy akaratlanul találta el a vagyon ablakát. Bécs, szept. 10. A „Polit. Corresponded“ közli a sedlecsi kerület képviselőtestületének Taaffe grófhoz intézett táviratát, amelyben — valamint a Csehországból folyton érkező egyéb számos üdvözlő táviratokban is — kívánságát fejezi ki a képviselőtestület, hogy a németek és csehek közt minél előbb és alkotmányos úton jöjjön létre a kiegyezés. Bécs, szept. 10. (Eredeti távirat.) Haymerle báró holnap ideérkezik Ingelheimból. Bécs, szept. 10. (Eredeti távirat.) Ma azzal a valótlan hirrel riasztották föl a bécsi lakosságot, hogy Kahlenbergerdorf közelében lőttek arra a vonatra, amelyen a trónörökös Bécsbe érkezett. Azonban nem hitte el senki, mert alig képzelhető, hogy Ausztriában valaki képes lehetne ily nyomorult tettre. A vizsgálatból ki is derült, hogy valami pajkos gyerek kővel dobálózott. A vonat megérkezése után két órával tudta meg a rendőrség, hogy kővel dobtak azon vonat utolsó kocsijára, amelyben a trónörökös utazott. Ezt az utasok is megerősítették. Kahlenbergerdorfban két évvel ezelőtt is követett el ilyen csínyt egy kilencz éves gyermek. _________ Bécs, szeptember 10. (Hivatalos.) Württemberg herczeg jelenti ma estéről Csajniczából: Kilkes vezérőrnagy hadoszlopa ma reggel 7 ha órakor Pievlye elé érkezett 8 zeneszó mellett végigvonult a városon. A csapatok fogadtatására a város előtt egy török zászlóalj volt felállítva. A katonaság — őfelségét lelkesülten éljenezve — részint az Avetovina mellett, részint Plevljétól éjszakra kijelölt táborba vonult. A keresztyén lakosság nagy örömmel fogadja a bevonulást. Konstantinápoly, szept. 10. Szovjet pasa a görög-török bizottság mai ülésében részletes emlékkönyvet fog átnyújtani a görög küldötteknek, egyszersmind meg fogja cáfolni azok nyilatkozatait, és ki fogja fejteni azon okokat, melyek a portát a berlini congressus 13. jegyzőkönyvének elfogadására bírták. Mondják, hogy a görög küldöttek utasítást kaptak, hogy egyelőre ne nyilatkozzanak erről s a portának a 13. jegyzőkönyvre vonatkozó fejtegetése alapján bocsátkozzanak a fenforgó kérdések tárgyalásába. London, szept. 10. Lord Cranbrook összehívta az indiai tanácsot. Minisztertanács még nem tartatott, és a katonai intézkedések felől még eddig semmiféle jelentés nem érkezett. Az afgán felkelők, Kabul és az angol katonaság őrállomásai között megszakították a közlekedést. Úgy látszik, hogy a zendülés nagyobb mérvet öltött mint gondolták s e szerint Roberts tábornok rendelkezése alatt álló csapatok alig lesznek elegendők a felkelés elnyomására. Berlin, szept. 10. A „Provinzial Correspondent“ írja: Az alexandrovai találkozás újólag bebizonyítá a két császár között fennálló ,szives viszonyt. Berlin, szept. 10. A „Nordd. Alig. Ztg.“ alaptalannak nyilvánítja mindazon hírlapi tudósításokat, melyek a müncheni pápai nuntiussal, Roncetti bibornokkal való állítólagos érintkezésekről szólanak. Irányadó körök előtt teljesen ismeretlen, hogy Roncetti bíbornok a birodalmi kormánynyal való alkudozásra megbízatást vagy meghatalmazást kapott volna. Pétervár, szept. 10. A „Journal de St. Petersbourg“ kijelenti, hogy eddig még semmiféle hivatalos jelleggel sem bírnak az orosz és a külföldi hírlapok azon tudósításai, melyek az orosz diplomatiai testületben végbemenendő és állítólagosan már elrendelt változásokról tesznek említést. Budapest, szeptember 10. Kétséget sem szenved, hogy a muszka hivatalos lapok hazugságnak fogják mondani azon közleményt, melyet a „Soleil“, e lap levelezője és Gorcsakoff herczeg közt folyt beszélgetésre vonatkozólag közzétett. Ez előrelátható dementi azonban nem tesz hozzá, sem le nem von a franczia lap közleményének hitelt érdemlőségéből. Ennek a dementinek okvetlenül be kell következnie, mert még a háború előestéjén sem szoktak a vezérminiszterek oly nyílt támadást intézni idegen államok ellen, mint amily támadást, állítólag, Gorcsakoff herczeg intézett Németország ellen. A „Soleil“ hitelt érdemlőségéhez sok szó fér, nem egyszer készültek műhelyében apocriphek. A jelen esetben azonban a dolognak oly belső valószínűsége van, hogy a kérdéses, estilapunk táviratai közt reproducált közleményt, legalább lényegileg, igaznak vagyunk hajlandók tartani. Mit mond Gorcsakoff herczeg e közleményben ? Amit elmond naponkint az összes félhivatalos, hivatalos és leghivatalosabb muszka sajtó. Korteskedik a franczia-orosz szövetség mellett s háborút prédikál Németország ellen. A két északi császár találkozása alkalmával az orosz sajtó alábbhagyott dühöngésével. Néhány naiv ellenzéki lélek ráment a lépre, dicsőséget zengedezett a német-orosz barátságra s ellenünk támadt, hogy mi e barátságr felbomlását hirdettük. És ime, alig eresztette a le a ruggiut, az alexandrovoi színjáték felett, az orosz sajtó máris visszazökkent a régi kerékvágásba. Épugy hirdet gyűlöletet, épugy izgat Németország ellen, épugy appellál a franczia barátságra, mint annak előtte. Maga Gorcsakoff herczeg époly buzgón rágalmazza kedves barátját, a német kanczellárt, mint a két északi császár találkozása előtt. Mit akar Oroszország? Háborút akar? Ki ellen? És mely szövetségesekkel? Elérkezett már azon minden politikus által előre látott kor, midőn a szlavismus fog mérkőzni borzasztó csatában a germánismussal, midőn a szláv tenger fog ostromra rohanni a germán continens ellen? Nem, ez a kor nem érkezett el. Az antagonismus Németország és Oroszország közt nem a szlavismus és germanismus antagonismusa. A csalatkozás, a megsértett önérzet kergeti hullámzásba Oroszországban a szenvedélyeket. Minden nép, ha saját, vagy kormányának hibája veszélybe, megaláztatásba döntötte, bűnbakot keres. Oroszország Németországot szemelte ki bűnbak gyanánt. Ha Németország támogatja Oroszországot, ha a keleti kérdés rázkódásai alatt épúgy fedezte volna Oroszország házát, mint ez fedezte őt a franczia-porosz háború alkalmával, a muszka politika diadalt aratott volna. Ámde Németország nem ezt cselekedte, hanem az oroszellenes érdekek pártjára állt. Engedte, hogy Ausztria-Magyarország és Anglia megállítsák a muszka csapatokat diadalútjukban. Engedte, hogy ugyanazon Ausztria-Magyarország és Anglia kiragadják a véres zsákmányt Oroszország kezéből, megvédjék Törökország létét, megmentsék Konstantinápolyt a muszka invasiótól, s kiszorítsák Oroszországot a Balkánfélszigetről, hol ez azt hitte, hogy véglegesen megvetette lábát. Ezért bűnbak Németország a muszka közvélemény előtt. Ezért forr fel keserű gyűlöletre Németország ellen az orosz nemzeti közérzület. És ha csak az orosz nemzet érezne így, ha csak a muszka kiábrándulás Katzenjammerje üvöltene boszut Oroszországban, a dolognak nem volna komoly jelentősége. Oly államban, mint Oroszország, ahol a közvéleménynek annyira csekély hatalma van a despotikus kormánynyal szemben, nem sokat nyomnak a mérlegen a nemzet érzelmei. Az orosz nép boszut esküdhetnék Németország ellen, s a kormány mégis a legjobb barátságban, sőt szövetségben élhetne Németországgal. Ámde ép az orosz kormány, Gorcsakoff keze az, mely élesztgeti a gyűlölet üszkét. Az orosz főhivatalnokok izgatnak, a lapok kormányrendeletre írnak szenvedélyesebbnél szenvedélyesebb czikkeket Németország ellen. A vezető a kormány, a nép csak követi. S ezen az egy téren, a Németország elleni gyűlölet terén, találkozik kormány és nemzet. De hát kérdjük ismét: Mit akar Oroszország ? Ha háborút akar, ezt értjük, legalább az egyszerű logika szempontjából. Csakhogy ez a háború nem szorítkoznék pusztán egy német-orosz háborúra. Ezt a háborút Oroszországban sem értik így. Oroszország haragszik Németországra, mert csalatva, rászedetve érzi magát. Ausztria-Magyarországot azonban esküdt, halálos ellenségének tekinti. A hagyományos muszka jelszó, bár soha sem ment ki a forgalomból, most agróval circulál. Ez a jelszó az, hogy Oroszország csak Bécsen és Budapesten át mehet Konstantinápolyba. Oroszország tehát, szivének mélyében, egy Németország és Ausztria- Magyarország elleni háború tervét rejti. De nem képtelenség, nem agyrém-e e terv? Angliáról nem is szólva, melyet pedig egy ily háború szintén nagyon közelről érdekelne, miként vethetné a keztyűt a szárazföld két legelső állama elé Oroszország, ugyanazon Oroszország, mely még Törökországot is csak alig volt képes leverni? A franczia szövetség eszméje lehet nemzeti illusió Oroszországban, de illusiónál egyéb semmi esetre sem. A franczia köztársaság nem gondol revanchera; de ha gondolna is, bizonyára nem Oroszországgal karöltve rohanná meg Németországot, s nem különösen akkor, midőn Oroszországgal való szövetkezése Ausztria-Magyarországot Németország oldala mellé kényszerítené. S ha Francziaországnak keserű emlékei vannak Németország irányában, bizonyára nem feledte azt sem, hogy ugyanazon Oroszország, ugyanazon Gorcsakoff, ki most a franczia szövetség illuzióit táplálja, tette 1870—72- ben a zsandár-szolgálatot Németországnak. Komoly orosz politikus tehát nem jövendölhet sikert egy oly actio számára, mely Németország és Ausztria-Magyarország ellen irányul. Nem jövendöl bizonyára Gorcsakoff herczeg sem. Gorcsakoff csak Bismarck elleni személyes gyűlölete által elra-0ott-ulal,oluk a cinciiUIBZag 6116111 aráullás élére. De különben ő fel akarja újítani régi prestigét is Oroszországban. Ő volt az első nemzeti, a közvélemény által támogatott miniszter. Most is a közvélemény áramlatába veti magát az udvari politikával szemben. Ámde az a kérdés, vájjon fel tudja-e majd tartóztatni a most elősegített és általa vezetett áramlatot, nem csap-e az út feje felett? Az események nem szorítják-e oly térre Oroszországot, honnét már nem lesz visszalépés, még a czár daczára sem? Ez a kérdés ad komoly színezetet a muszka-német villongásnak. E kérdés elsősorban Német- és Oroszországra tartozik. Mi pedig biztosságunk és erőnk érzetében nyugodtan várhatjuk be az eseményeket, s csak szerencsét kívánhatunk novi-bazári csapatainknak, melyek egy erős állomást foglalnak el ott — Oroszország ellen. 13 ó 17- án Mindig elismertem, hogy a „Pesti Napló” vezérczikkeinek szemforgató fajtái nemcsak a saját publikumának, illetőleg nézettársainak szerezhetnek élvezetet, hanem a különben komoly embereknek is, csak legyen ezekben érzék a grotesk jelenetek megbecsülésére. És ez az érzék nem is hiányzik némely nagy embereknél sem, midőn kellőleg érintetik. Palmerston például, rendkívül mulatta magát minden választás alatt azon tamworthi mészárossal, a ki neki szörnyű gorombaságokat mondott a követett politika miatt s a kinek ő, egész Anglia nevetése közt, még gorombább feleleteket adott. Kossuth pedig, midőn Londonban lakott és sétálni ment, soha sem haladt el az utczai Punch mellett anélkül, hogy ne lassította volna lépteit. Sőt elég gyakran még meg is állott; nem ugyan a bábszínpad előtt, de az esetleg közeli utczasarkon és onnan kacsagott egész szívéből a productió képtelenségei és visító orrhangjai felett. Midőn ily világhírű egyéniségek izmaira sem tévesztette el hatását a furcsa szereplések hordereje, ugyan miként lehetne fennakadni azon, ha mi, kis egyéniségek, nem bírjuk megfosztani magunkat a tréfától, melylyel a „Pesti Napló“ elmélkedéseinek menetrendje szolgál nekünk. Nem is fosztjuk meg attól magunkat, és nem is csak az utczasaroktól tekint és hahotár feléje gyönyörűségünk, hanem eléje állunk franchement és úgy nézzük, hogy mikor jön a bokros Schimmel, miként rohan utána a tarka, és hogy melyiken minő frázis lovagol. Egy szóval az a Rimgelspiel-vezérczikkezés ott a „volt deákpárt“ közlönyének támasztási terén olyan időtöltés, mely feleslegessé teszi a városligetbe kocsizást minden luxképes hangulatra nézve. — Avagy lehet-e nagyobb komikum mint az, ha valaki tragikus gyanánt jelenik meg s olyan bolondot mond rögtön, hogy hegynek fordul tőle a coburnus? „Mehet!“ kiáltja a vonatvezetőt, s a kis harang hármat kongat, az ajtók becsapódnak, s a gőzös fütyülve nekifut a világnak, maga után ragadva a tu pakolt népséget. így kedves kormányunk, miután keleti pályáján egy kis szünetet tartott, mely alatt a szerajevói állomáson mindent elkészített a további utazásra, most már indulásra megfuvatja a trombitákat s megy a hadoszlop előre parancs szerint, neki a kősziklás hegyeknek a legközelebbi állomásig , Novi Bazárig; a nemzet pedig, ezen türelmes tömeg, vonszoltatja magát akarat nélkül a merre viszik.“ Így indult el ma reggel a „Pesti Napló“ vezérvonala, hogy megtegye szokott körútját kedvencz rögeszméinek szédületes ringelspieljén. És oly bőszen kereng, hogy nem is sejthető milyen veszedelmes portékába fogódzott. Pedig megtanulhatta volna egy nevezetes imából. „Édes istenem! szabadíts meg a gonosztól és a képletes beszédtől!. . . Jézus! Megváltam! válts meg a metaphorától! “ Ez volt a Paul Louis Courier felfohászkodása az értesülésre, miszerint azért fogják sajtóperbe, mert mérget ir. Hanem a „Pesti Napló“ nem gondolt semmire, csak arra, hogy mozdonya nagy füsttel, dübörgéssel és sivitással robogjon ki a vadonba. De hát kedves képíró, azt akarná-e ön, hogy a népség ne engedje magát bepakoltatni a kocsikba, hanem ki és be, le és feljárjon a haladó vonat minden részén? Kérem szépen, jöjjünk tisztába ez iránt, mielőtt önök kormányra jutnak. Mert nem mindenki sóvárog ám egy olyan extrazuggal utazni, amelyen mindenki követelné, hogy a saját akarata szerint történjék az irányadás. Lehet, hogy az nagyon regényes változás lenne úgy a vasúti, mint az állami kormányzat rendszerében, de mégis csak jó volna megtudni előre, vájjon az önök vezetése mellett abban állana-e a „népség“ biztonsága, hogy nyitva legyenek az ajtók és most az egyik, majd a másik vágányra parancsolhassa az állampálya vonatait a türelmetlenségig felszabadult „nemzetnek“ minden utazó Ingomárja, — vagy mi? Ha azonban azt a népséget önök sem hagynák bepakolatlanul a kiesés megelőzésére, s ha annak a nemzetnek haladását önök sem a türelmetlenkedők követelései szerint intéznék, hát akkor mi értelme van az önök mai vezérczikke elé lánczolt zakatoló metaphorának? Vagy csak a frázisok hosszú sorának szállításához kellett az a szerencsétlen kép-gép? Bármint álljon is a dolog, a „Pesti Napló“ állomásfőnökének nem fog ártani, ha máskor a Courier imáját motyogja el magában s csak azután indítja ékes badarságait a világba. Mert az a képletes beszéd nagyon gonosz portéka, ha hebehurgyán alkalmazza valaki. Egyébiránt a resurrectionális ötlet orgánumának ma reggeli mondolataiból is csak az sül ki, hogy Magyarországnak a Novibazárba nyomulás által ismét vége van. És ez nekem, ki hazámat szeretem, nagyon jól esik, mert tudom, hogy a „Pesti Napló“ sohasem mond igazat, s mert tudja mindenki, hogy legtovább él azon nemzet, melynek mindegyre végveszélyt jósolnak a felsülés nagy és kis prófétái. Már pedig nekünk magyaroknak ugyancsak kijutott azon politikai kalendáriumcsinálókból, akik megjövendölték akárhányszor, mennyire falunk előtt áll a jour fixe, midőn oda lesz a la minute. Vri J 4 AtTtlOtVolOff CiZn1*öTinOCll2 tfrit Andrássy Gyulával beszélni, a (még) külügyér úr méltóztatott értesíteni engem, hogy az épen akkor érkezett táviratok szerint, a bevonulás Novi- Bazárba megtörtént, és nem mutatkozik semmi baj. Aztán hozzátette: „Ha elsült volna három puska egy szikla mögött— ami persze nem történik meg soha jó külügyi politika mellett egy országban sem — hát készen lett volna ismét nem tudom hány vezérczikk, itt is Budapesten is, azon iszonyú vér- és pénzáldozatok újbóli előadására, melyekbe az én lelkiismeretlen keleti politikám vitte a monarchiát. S ha ez a három lövés megtörténik holnap vagy holnapután, meglátná Ön, mily vérengző szörnyeteg lennék ama bizonyos sajtó szerint még távozásom előestéjén is. Vájjon csakugyan azért nem látnak, mert vakok, vagy csak azért, mert nem akarnak látni ? Az ember azt hinné, hogy mikor már a török is érzi, mennyire javára válhatik a monarchiánk hatalmára való támaszkodása, és mindent megtesz ezen érzetének tettleges nyilvánítására Novi- Bazár megszállása alatt is, akkor már elismerhetné az osztrák-magyar ellenzék is, hogy politikánk a Keleten nem kereste Oroszország tetszését, hanem csupán a saját érdekeink védelmét. S ami azt a három puskaszót illeti, melyet némelyek vártak és várnak: szeretném tudni, hogy ezek a várakozók, ha angolok volnának, miként vették volna a kabuli legújabb hírt, mely szerint az angol követség tagjait lemészárlás fenyegeti. Hogy az angol ellenzéki sajtó nem követeli a Beaconsfield fejét, azt látom. A büntető törvénykönyv 1880. január 1-jén lép életbe. Ez időpontot szándékoznak felvenni az életbeléptetési törvény első §-ába. ■ Csak rendkívüli okok akadályozhatják meg az életbeléptetés elhalasztását. Ily rendkívüli ok volna, ha a ház nem tárgyalhatná kellő időben az életbeléptető törvényjavaslatot. Arról az eszméről illetékes körökben letettek, hogy az anyagi büntetőtörvénykönyvekkel bevárják az eljárási kódexet, jóllehet ez is készen van. E hó végén összeül az igazságügyminiszter által egybehitt enguet. Ha ez simán letárgyalja az új életbeléptető törvényjavaslatot, melyről közelebb szólni fogunk, e javaslat még októberben a ház elé kerül. A kezdetben tervezett három havi határidőre most már nem lesz szükség, mert parlamenti választások nincsenek küszöbön, melyekre az ellenzék tavalyi vádja szerint preszsziót lehetne gyakorolni a büntetőtörvénykönyv által; a bírákról és ügyészekről s általában jogászainkról pedig feltehető, hogy a büntető és rendőri kodexet már betanulták. Így tehát az életbeléptetés, az illető törvény letárgyalásától számított rövidebb határidő alatt is megtörténhetik. _________ A török-görög határrendező bizottságban, mint jelentettük, kinyilatkoztatta Szavfet pasa, hogy a porta elfogadja a tárgyalások alapjául a congressus 13. jegyzőkönyvét, és pedig azért, mert a határ rendezésére nézve nem foglal magában végleges határozatot. A „Vakít“ értesül, hogy e nyilatkozat rossz hatást okozott Athénben. A görög kormány fel fogja szólítani biztosait, hogy ragaszkodjanak követelésükhöz és jelentsék ki, hogy nem bocsátkoznak tárgyalásba, ha az alap gyanánt elfogadott jegyzőkönyv nem tekintetik a hatalmak végleges határozatának. A görög meghatalmazottak utasításai is ily értelműek lesznek. Ez esetben a bizottság megszünteti az alkudozásokat a jövő ülésben és a hatalmaknak kell közbelépniük a berlini szerződés értelmében. A „Vakít“ megjegyzi továbbá, hogy a mostani bizottság föloszlatása nem lesz olyan mint a prevezaié volt. Az alkudozások megszakítását követni fogja jelenben a két állam viszonyának megszakítása is. Az alexandrovoi találkozásról teljesen megbízható berlini forrásból a következőket jelenti a „Daily Telegraph“: Mihelyt tudomására jutott a czárnak Bismarck és Andrássy találkozása, rögtön sajátkezű levelet írt a német császárnak, s meglepetését fejezé ki ezen új barátságos tüntetések fölött Ausztria-Magyarország és Németország közt. Vilmos császár ekkor Manteuffel tábornokot bízta meg, hogy nyugtassa meg a czárt a gasteini találkozást illetőleg, de azt is kívánta, hogy Manteuffel vigyen Bismarck herczegtől valami barátságos üzenetet, így tehát megbízást kapott Manteuffel, hogy lépjen összeköttetésbe Bismarckkal. A német kancellár azonban határozottan megtagadta ezt a kívánságot, és ekkor szánta rá magát a német császár az alexandrovai utazásra. A kabuli katasztrófáról jelentik a „Standard“-nak Bombayból. A követségben az egész napon át tartott, a küzdelem és sok támadó elesett. Az épületek, amelyekben elhelyezve volt a követség, fából voltak és estefelé sikerült az afghánoknak felgyújtani azokat. A követség élve maradt tagjai ekkor kirohantak és kétségbeesetten védték magukat, de mindnyájan lemészároltattak. A hírnökök, akik a tudósítást megvitték az angoloknak, azt mondják, hogy az utczán látták a holttesteket. Kilencz lovas guide megmenekült, mert a támadás alkalmával takarmányszállítás czéljából távol voltak, és miután értesültek a városban történtekről, a Shatargardan szorosba menekültek. Azt hiszik, hogy csak ez a kilenc maradt életben. A tudósítás a legnagyobb izgatottságot szülte egész Indiában. Az általános jelszó az, hogy le kell rombolni Kabult, vagy legalább falait és a citadellát, mert már másodszor lett színhelyévé az angolok lemészároltatásának. Egész Indiában nagy elkeseredettség uralkodik, továbbá az a nézet, hogy a katasztrófát az idézte elő, hogy nem szállották meg az angolok Kabult, amely nyitva állott előttük. Az afghánok ezt természetesen gyöngeségnek tekintették, a gyöngeség pedig támadásra hivta ki őket. Végre még azt is jelentik, hogy Cavagnari már aug. 3-ika óta feszült viszonyban állott az emirrel. Cavagnari őrsége és az emir csapatai több ízben összeütköztek egymással és a nép mindig az utóbbiak részére állott. A berlini iparkiállításhan ... tevés.) Berlin, augusztus végén. Ha igaz, hogy valamely nemzet azon tevékenységéhez képest, mely szerint az a nyersanyagot műtanilag feldolgozni bírja, az anyagi jóllét kisebb vagy nagyobb fokán áll; vagy más szóval, hogy az ipar kisebb-nagyobb fejlettsége valamely nemzet anyagi boldogulásának hőmérője, akkor a lipcsei iparkiállítás egy nemzet e boldogulásából kifolyó biztos politikai jelenlére, a székesfehérvári jövőjére, míg a berlini, melyben egyetlen város felhalmozott ipara tárult elénk, egy nép politikai nagyságára vall. Valóban, a polgárosodás és műveltség ügyének mi sem tehet hasznosabb szolgálatot, mint egy ilyen kiállítás, hol egyeseknek az ipar bármely terén találmányai, javításai, felfedezései azonnal az egész emberiség közkincsévé válnak, honnan a kölcsönös közvetlenebb érintkezés folytán mindenki újabb ösztönt és ingert visz haza magával a tevékenységre, és a nemes, áldásos versenyre. A berlini iparkiállítás inkább a gyári ipar kiállítása volt. Az emberi szellem munkája mellett, mely gépekkel végezteti azt, melynek véghezvitele súlyosan nehezednék az ember törékeny testére, s ezáltal közelebb hoz az intellectuális felszabaduláshoz, csak elvétve láttuk a kéz fáradságos munkáját. Halommal küldötték ide az ipar termékeit a berlini iparosok, kik közül nem egy a tudománynak is buzgó munkása s kiállított műveik közül is nem egyben üdvözölték a szakemberek a tudomány egy újabb vívmányát. Elég legyen itt csupán a Siemens-czégnek a kiállítási helyiség udvarán vasúti síneken tovarobogó „villam-kocsijaira“ utalnom, melyeken a vállalkozó közönség néhány pfennigért a villamos erő hatása alatt a villamosság szárnyain repülhette körül a kiállítási helyiség tágas udvarát „A mechanika bámulatraméltó diadala, csak ily alakban alig értékesíthető“, jegyzi meg mellettem egy illetékes kritikus. Vagy ugyanazon czégnek telegraph, elektrikus jelző, villamos fénykészülékeit, a vasúti vonatot biztosító berendezéseit, vagy a Bamberg cég csillagászati, Dörffel optikai és orvosi műszereit, vagy a sebészeti műipar, betegápolás csodálatos tárgyait, a mesterséges tagokat stb. Egész Berlin, egész Németország sietett az emberi szellem és szorgalom e felhalmozott eredményeit megtekinteni, tanulmányozni. — így történt, hogy már az első hónapokban a kiállítás költségei fedezve voltak. Érdekkel szemléltem, mint kivétel nélkül mindenki, a kárpitos-ipart, mely oly ritka csinnal, páratlan elegantiával, a németet jellemző ízléssel rendezve, majd százra menő fülkét töltött be, szintúgy a fényképészetet, az üveg-, papír-, fémipart. — Magára vonta figyelmemet az arany- és ezüstmüvek, s drágaságok kirakata, melyekben tömérdek csodálatraméltó remekművet láttam, miknek elkészitésénél az ügyességnél csak egy bámulatosabb : a türelem. Megállapodásra hív fel továbbá a pompás ruha-kirakat, a berlini mintaiskolák termeinek hű fautánzata. Lebilincselik a látogatók figyelmét a gépiparkiállítási helyiségben zakatoló, morajjal működő gépek is, melyek közül a látogatók szemei előtt ez kalapot készít, az levélborítékokat, ez bemutatja a selyemkelmék készülési piasisát a selyemgubók letekerésétől, amaz csokoládét alakít néhány percz alatt a kakaószemekből, s míg ez megint csipkét, szőnyeget, posztót gyárt, addig kőnyomatú képeket, alkalmi hírlapot sat. állít elő amaz. Ami azonban engem leginkább érdekelt, az a kiállított tárgyak 9-ik csoportja volt, melyekben a kiállítók világhíre a kiállított vegyipar-termékeknek sajátos fényt és varázst kölcsönöztek. A 193 berlini vegygyár közül 62 czeg vett részt a kiállításban; a kiállított tárgyak 5 szakaszba osztottak: 1. Vegyi termékek technikai czélokra, sa