Ellenőr, 1879. október (11. évfolyam, 470-523. szám)
1879-10-09 / 484. szám
Mile fizetési árak : Egész évre . 20 frt — kr. Évnegyedre Félévre . . 10 „ — » Egy hónapra 5 frt — kr. 1980 „ Szerkesztési iroda : Budapesten, váczi körút 26. szám (fő-út sarkán.) Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem Egyes szám finn 4 ter. ELLENŐR vállalkozunk. —■ Posta által csak bérmintes leveleket fogadunk el. REGGELI KIADÁS. Hirdetések felvétele a kiadóhivatalban: Budapesten, váczi körút 26. szám (főút sarkán). Továbbá Daubo G. L. és társánál M.-Frankfurtban. Hirdetésekért járó díj csakis az „Ellenőr“ kiadóhivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. Kiadó hivatal : Budapesten, váczi körút 26. sz. (fő út sarkán). Ide intézemlek az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. 484. szám. Budapest, csütörtök, október 9. 1879. X. évfolyam. Táviratok. ItéCS, okt. 8. A hivatalos lap közli ő felségének Andrássy grófhoz intézett, máról kelt kéziratát, mely igy hangzik: „Midőn, noha sajnálattal és fájdalommal teljesítem is kérését, felmentem önt házam és a külügyminiszteri hivatal vezetése alól, szolgáljon az önnek bizonyságul arra nézve, hogy minő nagy becset helyezek egészségének fentartására. Ön egy eseményekben gazdag és emlékezetes korszakban, évek során át bátorsággal, erélyességgel, sikerrel és a legnehezebb felelősség súlya alatt viselte a terhet ; teljes megelégedettséggel távozhatik eddigi működési köréből, hol annyi kitűnő szolgálatot tett a monarchiának és házamnak ! Felmentését azonban semmikép sem tekinthetem mint államférfim működésének berekesztését , sőt inkább biztosítékot találok személyem irányában annyiszor tanúsított hódolatában és feláldozó odaadásában, hogy ön készséggel fog engedni meghívásomnak, akárhányszor is s bármily téren fogom ismét igénybe venni kipróbált szolgálatait. Legteljesebb bizalmamat továbbra is birja, valamint leghálább elismerésemet.“ Ő felségének, Haymerle báróhoz intézett kézirata, kinevezi Haymerle bárót a császári ház és a külügyek miniszterévé és megbízza a közös minisztertanács elnökletével. Bécs, okt. 8. A trónbeszéd nagy ünnepélyességgel olvastatott fel. Az összes páholyok és helyek el voltak foglalva. A diplomáţia nagy számmal volt képviselve. 12 óra előtt megjelentek a nagyteremben a reichstáth mindkét házának tagjai nagy díszben, egyenruhában és frakkban. Pontban 12 órakor ő felsége jelent meg a főherczegekkel, miniszterekkel, a szárnysegédekkel és az udvari főhivatalnokokkal. Ő felsége háromszoros viharos éljenzéssel üdvözöltetett ; a trónbeszédet tisztán érthető szavakkal olvasta. A beszéd egyes pontjait élénk tetszéssel és éljenzéssel fogadták. A legviharosabb és leginkább egyhangú tetszést nyerte a trónbeszéd azon része, mely a közgazdasági viszonyok orvoslását tárgyalja. Végül és nevezetesen azon szavaknál : „ Ausztria hű marad történelmi hagyományaihoz és továbbá is őrizni fogja országainak és népeinek jogait, melyek megszakithatlan frigyben, mindenha a jog és a valódi szabadság honát képezik“ viharos és szűnni nem akaró éljenzés tört ki. Ő felséget, a teremtés távozásakor, ismét háromszoros lelkesült „Hoch“ kiáltással üdvözölték. Bécs, okt. 8. A „Polit. Corr.“ jelenti Csettinyéből. A montenegróiak előkészületeket tesznek, hogy a berlini szerződés által nektek odaítélt gusinyei és plavai területeket megszállják. Minthogy az albánok Andrijevicza környékén nagy tömegben gyülekeznek, mintha fegyverrel akarnák gátolni a montenegrói megszállást , a montenegróiak oly készületeket tesznek, hogy egy esetleges támadást visszatorolhassanak. Andrijeviczában tömérdek montenegrói élelmi és lőszerkészlet van felhalmozva. — A würtembergi herczeg ideérkeztét ma várják. Bécs, okt. 8. A „Pol. Corr.“ jelenti Konstantinápolyból. Azt hirlelik, hogy a porta, takarékossági szempontból, elhatározta volna beszüntetni összes külföldi nagykövetségeit, és ezek helyett jövőben csak egyszerű ügyvivők által képviseltetni magát a nagyhatalmaknál. Ezen rendszabály ideiglenes kivitelét képezik a bécsi és londoni nagykövetségek, melyek változatlanul megmaradnának , ellenben beszüntetendő lesz a washingtoni és brüsseli követség. London, október 8. A „Times“-nak távírják Kelet-i-Gizlaiból . A Hughes dandár Guzni irányában útnak indult, az erősségben helyőrséget hagyván vissza. A benszülöttek milicziája feloszlattatik. A szomszéd törzsek csöndesen viselik magukat. London, okt. 8. A „Daily News“-nak távirják Allahabadból , Kabulból nem érkezett tudósítás. A távirdai összeköttetés Thuli mellett a Zaimushis törzs által szétromboltatott. Páris, okt. 8. Konstantin orosz nagyherczeg a „Louvre“ szálloda lépcsőjén elesett s talpizmán sérülést szenvedett, mi miatt két hétig feküdnie kell. Páris, okt. 8. Az orvosok constatálják, hogy Konstantin orosz nagyherczeg térdidege megszakadt. A balesetnek nem lesz komolyabb következménye, mindazonáltal feltétlen nyugalomra van szükség. Az orvosok remélik, hogy a nagyherczeg már nyolc nap múlva vissza fog utazhatni Pétervárra. Budapest, október 8. Az országgyűlési szabadelvű párt f. hó 9-én d. u. 6 órakor értekezletet tart. A képviselőház pénzügyi bizottsága ma délben nyilvános ülés után megalakult, elnökévé Ordódy Pált, jegyzőjévé Máriássy Sándort választotta. A mai ülésen a pénzügyminisztérium részéről benyújtott két törvényjavaslat tárgyalása a bizottság legközelebbi ülésének napirendjére tűzetett ki, ezek előadásával a jegyző bízatott meg. Végül Szapáry grt. pénzügyminiszter kijelenti, hogy a költségvetést remélhetőleg még e hó folytán benyújthatja és azt a rövid szünet után újra összeülő ház azonnal tárgyalás alá fogja vehetni. A képviselőház igazságügyi bizottsága ma délben megalakult, elnök Horváth Lajos, jegyzője Teleszky István. A képviselőház zárszámadási bizottsága ma délben megalakulván, elnökévé Privjeszky Tádét, jegyzőjévé Nagy Gábort választotta. A képviselőház mentelmi bizottsága ma délben az országos ülés után megalakult, elnökévé Szathmáry Miklóst,jegyzőjévé Szávy Olivért választván. A véderő bizottság ma nem alakulhatván meg, alakulását péntekre tűzte ki. A képviselőház gazdasági bizottsága, melyben rendesen a ház elnöke elnököt, jegyzőjévé Kazy Jánost választotta. A horvátországgal fenforgó ügyekben kiküldött országos bizottság ma az országos ülés után együttes ülést tartott, s elnökévé Cziráky János grófot választotta. Ezután átadatott a bizottság magyarországi fele részéről az üzenet, melyre a horvát rész szóbeli vagy esetleg írásbeli feleletét a közelebbi napokban fogja megadni. Megkerestettünk a következő figyelmeztetés felvételére . A kisbirtokosok orsz. földhitelintézetét létesítő bizottság f. hó 6-án kezdte meg a szavazati jegyek kiadatását, és ezt f. hó 16-áig bezárólag folytatandja, azután szavazójegy ki nem adható. Eddig jegyekért igen kevesen jelentkeznek, aminek természetszerűen csak két következménye lehet, az t. i., hogy az utolsó napokon torlódások fognak bekövetkezni, amelyek az igazolási eljárásra igen károsan hathatnak vissza, vagy pedig az, hogy a jogosult alapítók csak csekély számban fogják magukat képviseltetni a 19-diki közgyűlésen. Minthogy pedig ezen két eshetőség igen káros lehetne az intézetre, ennélfogva ismételve kérjük az igen tisztelt alapítókat, különösen pedig a vidékieket, hogy ha már meghozták az áldozatot és pénzüket ezen szent czélra ajánlották fel, ne sajnálják azon aránylag csekély áldozatot, mely az ide utazásban vagy a hatalmazvány beküldésében áll, mert attól, hogy az intézet milyen kezekre fog bízatni, függ az alapítványra áldozott pénzünknek és az intézetnek sorsa, sőt minthogy ez intézet országos jelleggel és rendkívüli kiváltságokkal lett felruházva, némileg az országnak hírneve is. Ne rösteljünk tehát egy kis fáradságot ezen szent szél kedvéért , mert ha most ismét oly eredménytelen lenne a közgyűlés, mint a múltkor, úgy az intézet iránti bizalom nagyon megingattatnék. Egyúttal bátorkodunk arra is figyelmeztetni a tisztelt alapítókat, hogy ezen létesítendő országos földhitelintézetet a régi „Kisbirtokosok földhitelintézete“ czimet viselő részvénytársasággal összetéveszteni ne méltóztassék. — Leveleiken az „Országos“ jelleg kitüntetendő, — nehogy a beküldendő pénzek és hatalmazványok illetéktelen kezekbe kerüljenek. A Kisbirtokosok országos feldhitelintezetet létesítőbizottság. Írják a „Times“-nak Capetownból,múlt hó 15-kéről. Csetevájo az elnök előtt — Longcast tolmácsolása mellett — egész őszintén nyilatkozott a háború több eseménye felől. Megvallotta, hogy rosszul tett, midőn népének megengedte, hogy az angolok ellen harczoljanak. „Csáka“, mondá, mit kormány gyermeke volt. Én szintén gyermek voltam és alattvaló. Atyám — a kormány — eljött, hogy gonosztetteimért megbüntessen. Fölfogtam a botot, amelylyel meg akart verni, és eltörtem. Rosszul tettem, hogy harczoltam ellene s megbüntettetem. Nem vagyok többé király, de úgy tapasztalom, hogy az angol nagy nép nem öli meg azt, a ki ellene harczolt. Örülök, hogy az ő kezükben vagyok. Reményem, hogy a nagy királynő meg fog nekem bocsátani s megengedi, hogy visszatérjek honomba; majd engedélyez egy helyet, ahol krált építhetek magamnak és ellakhatom. Sajnálom, hogy nem követtem azt a tanácsot, melyet atyám, Panda, halálos ágyán adott; arra intett, hogy az angolokkal békességben éljek és sohase háborúzzam ellenök.“ Midőn Csetevájó meghallotta, hogy az angol kormány a legnagyobb figyelemmel akar vele bánni s őt minden szükséges kényelemmel akarja ellátni, köszönetét fejezte ki, és azt kérte, hogy azon aszszonyokon kívül, kik nála vannak, még másik 10 kedvencz nejét hozzanak el. Aggódik miattok, mert senki sem fogja majd pártjukat s ő híját érzi társaságuknak. Kérte továbbá, hogy ügyét a nagy királyné előtt a lehető legkedvezőbb színben adják elő, s kérdé, hogy mennyi időbe kerül üzenetet küldeni Londonba s feleletet kapni reá. Azt felelték neki, hogy két hónap is elmúlhat, mig a királyné határozatát meg fogják tudni. Ismételten megköszönte az elnöknek látogatását s az iránta tanúsított érdeklődést s azt mondta, hogy a hallottak után édesdedebben fog aludni, mint eddig. Csetevája személye korántsem felel meg azoknak az úgynevezett arczképeknek, melyeket a képes lapok közöltek. Igazi díszpéldánya a „nemes vad“-nak, magas, fekete, ötven egynéhány éves, csaknem 6 láb magas ember, nemes és teljesen kifejlődött termetű, kedélyes, széles és nyílt arczkifejezésével a kiváló zulu-typusnak. Poole őrnagy igen kedvezően nyilatkozik szeretetreméltóságáról általában. Csetevája kevés bajlódást okozott, kivéve hogy néha daczos volt s azt követelte, hogy neki mindennap egész ökröt süssenek. Mikor a Simons-öbölben volt, a „Boadicca“ hajóra vitték és ott nézte a legénység gyakorlatát. Csodálkozását és bámulatát fejezte ki minden fölött, s ezt jegyzi meg: „Csak tegnap születtem!“ Sokan kértek engedélyt, hogy a „királyi foglyot“ meglátogathassák, de a kormány azt rendelte, hogy meg kell őt óvni az alkalmatlan kiváncsiaskodástól s mindaddig nem szavau nozza pellienin, un g vvmaeie/un vágj «.ugolországból utasítás nem érkezik. Fadjejeff, az ismeretes orosz tábornok-iró legközelebb uj röpiratot ad ki Belgrádban e nagyképüsködő czim alatt : „Az igazság a boszniai megszállási hadjárat felől.“ Ez az „igazság“ természetesen Ausztria-Magyarország felen van élezve. A monarchia politikáját és politikai viszonyait ugyancsak „lerántja“ a hőstől A forgató s azután nekimegy a hadseregnek. Kiszámítja, hogy summa summarum 14.000 főnyi fegyelmezetlen, rosszul fölszerelt és szervezetlen bosnyák bandák a monarchiát több mint 1/1 milliónyi roppant haderő kifejtésére kényszerítették. Ezen számítás kapcsában aztán a tollforgató hős kimutatja hadseregünk értéktelenségét és tehetetlenségét, s földicséri az orosz hadsereget, mely tudvalevőleg sohasem szenvedett Plevna előtt és másutt szégyenletes kudarcokat. Az angol kabinet állítólagos nyugtalanságára vonatkozólag legutóbbi esti lapunkban tett megjegyzéseinket megerősíti a „Pester Lloydsnak egy bécsi értesülése is, mely a következőket mondja: „A londoni kabinet viszonyai a berlini és a bécsi kormányhoz,noha már ezelőtt is igen jól voltak, Bismarck herczeg bécsi útja óta még tetemesen javultak. Sehol sem értik jobban a német-osztrákmagyar egyetértés békés tendentiáját , mint Londonban, s ha Párisban, Péterváron és egyébütt ezen tendentiát még fölvilágosítani és magyarázgatni kellett, Londonban minderre nem volt szükség. Teljesen képtelenség pedig a st.jamesi cabinetnek aggodalmakat tulajdonítani Cyprus helyzetét illetőleg, mely aggodalmak azon alapulnának, hogy Oroszország állítólag kész lenne ázsiai hódításait Törökországnak visszaadni. Akin politicis nem gyermek, annak pillanatig sem jut eszébe azt hinni, hogy Oroszország valaha önként visszaadja a meghódított ázsiai területeket egy áldozatokat követelő háború csekélyke bérét, s Londonban férfiak kormányoznak, nem gyermekek. Ugyancsak a „P. Lloyd“ egy bécsi távirata megerősíti azt a kifejezett nézetünket is, hogy az osztrák-magyar és a német hadseregegyesítéséről szóló híresztelés — merő combinatio.Sem egy ilynemű hadiszervezet, sem ilynemű egyezmény nem képezte megbeszélés tárgyát Bismarck és Andrássy közt, s egyáltalában beszéd közben sem érintettek kölcsönös területbiztosítást. A franczia pénzügyminisztérium, mint a „Temps“ írja, már az 1881-iki költségvetés előmunkálataival foglalkozik. Say pénzügyminiszter levél útján fölszólította távollevő minisztertársait, hogy budget-javaslataikat küldjék be neki. A pénzügyminiszter utal az ország pénzügyeinek kitűnő állapotára s az indirect adók többletének folytonos szaporodására, és így azt a szándékát jelenti ki, hogy az utóbbi három évben eszközölt teherkönnyítéseket 1881-ben még folytatni fogja, mely czélból azonban arra számít, hogy minisztertársai nem fognak javaslatba hozni új kiadásokat, legalább nem olyanokat, amelyek nem sürgősen szükségesek, s így az egész előrelátható bevételi többlet adó-leszállításra lesz fordítható. Beszélgetés Csetevárával. Mr. Spriggnek a fokföldi gyarmat elnökének az elfogott zulu királylyal volt beszélgetéséről ezt Budapest, október 8. Báró Haymerle kinevezésének hivatalos közzétételét mára várják egész biztonsággal. Mindenesetre kétségtelen, hogy az uj miniszter ma fogja átvenni tárczáját. Andrássynál sokat hangoztatták annak szerencséjét s a sors kedveskedését államférfiúnál sem lehet hátránynak tekinteni. Hisz nagyon helyesen vallja a keleti közmondás, hogy egy diónyi szerencse többet nyom, mint egy hegyszálnyi ész. Báró Haymerlének is, úgy látszik, mosolyog a szerencse, mert kedvezőbb viszonyok közt, mint ő, aligha vette még át külügyi miniszter monarchiánk vezényletét. Mondhatni róla, hogy szerencsés órában lépett kormányzatunk legmagasabb polczára, s bizonyosan nem kevésbé örvendetes a körülmény, hogy a helyzet felett a béke jele ragyog. Báró Haymerle jó szerencséje nyilvánul abban is, hogy általános bizalommal fogadtatik a monarchiában úgy, mint a külföldön. Ezen bizalom képezi az elődjétől átvett hagyománynak majdnem legbecsesb részét, és hogy ő azt nemcsak megtartani, de megszilárdítani is fogja, azon sem nálunk, sem a külföldön nem kételkedik senki, valamint meg van győződve az egész világ arról is, hogy Haymerle roppant készültségénél, gazdag tapasztalatánál és kiváló szellemi tulajdonságainál fogva teljes hivatottsággal bír azon missió betöltésére, melyre vállalkozott. E missióra nézve is egyetért az egész művelt világ. Abban áll, hogy Andrássy politikáját folytassa, fejlessze s felfogásunk szerint nincs az a nagy ész, nincs oly felavatott tehetség, mely ezen feladatban kicsinyítést vagy másodrendbe való utalást találhatna. Amit rendkívüli tehetség kezdeményezett, megalapított, azt folytatni, kiépíteni biztosítani szintén csak nagy tehetség lehet hivatva. Hisz épen az volt balsorsú monarchiánknak, hogy sohasem bírt határozott, kiszabott, évtizedekre szóló vagy tán egy századra is mérvadó politikai eszmével, melyet öntudatosan, czélirányosan követtek volna államférfiaink. Azért habozott és kapkodott e monarchia folyvást külpolitikájában, felkarolt százfélét, hogy százfélében kontárkodjék, mig végtére valamennyit nem épen a legdicsőbb és legkellemesebb körülmények között elejtse. Orosz- és Poroszország más módot követtek és élvezik is gyümölcsét. A mit Nagy Péter megkezdett, azt ma folytatja Sándor czár s azon alapra, melyet a nagy választó fejedelem megvetett, arra építette Vilmos császár ragyogó diadalíveit. Andrássy legnagyobb érdeme az, hogy egy ilyen nagyszabású, czéltudatos politikát körülírt, melynek befejezésére egy emberélet nem elégséges, s amely megkívánja, hogy nemzedékek egész sora neki szenteljék erejüket, tehetségeiket. Andrássy utódjára tehát nem vár sem kisebb szerep, sem kisebb feladat, mint a milyen magának Andrássynak jutott s csak egyben lehet tán különbség Haymerle előnyére : a kezdeményezés roppant nehézségeit leküzdötte Andrássy. De annak, amit az ő szorgos és ügyes keze vetett, még csak legkisebb része kelhetett ki s hogy a többi is kedvező körülmények közt sarjadhasson és élhessen meg, arra sok munka és sok gond lesz fordítandó. E gond és munka Haymerle vállait fogja nyomni, de övé lesz a siker és a monarchia hálája is. Hogy a siker feltételeit, a mennyiben ezek a vezérlő államférfin jeles tulajdonságaiban rejlenek, teljes mértékben hozza magával báró Haymerre, azt ő felségének bizalma, a nagyrabecsülés, melylyel Andrássy aznaptól fogva, hogy megismerkedett vele, viseltetett irányában, de mindenekfelett múltja bizonyítja. Ritka ember, aki úgy kezdettől kezdi pályáját s azt oly gyorsan és oly fényesen befutja, mint ő. Ha átolvassuk azon életvázlatát, melyet alább közlünk, azt tapasztaljuk mindenekelőtt, hogy Ausztriának 15 év óta nem volt nevezetes kalaciója, melyben Haymerle nem szerepelt volna, a frankfurti fejedelmi congressustól kezdve a berlini congressusig. Azt a benyomást nyerjük életrajzának áttekintésében, hogy hívták mindenüvé, ahol nagy dolgok történtek, vagy kényes feladatok voltak megoldandók. Kitetszik végtére e pályafutásból, hogy Haymerlének volt alkalma alaposan megismerkedni Németország, Törökország és Olaszország, tehát épen azon birodalmak viszonyaival, melyekig külpolitikánk a legnagyobb súlyt fekteti ; hogy pedig oly mély gondolkozású nagytudományú, komoly férfiú mint Haymerle, ilyen alkalmat fenékig fel szokott használni, azt bizonyítgatni, annál feleslegesebb, minél hangosabban bizonyítja azt a tény, hogy őt ajánlotta Andrássy utódjául. Magyarországon legalább ennél hatalmasb és hathatósb ajánlatot nem találhatott volna. p«,rmaria _nt "úloszául tekintheti annak, hogy nekünk nem teo*. , amut volt Andrássy a lajtántuliaknak. Mi a magunkénak tekintjük; a magyar nemzet bizik benne és megbizhatik ő is a magyar nemzetben. Óhajtjuk, hogy e kölcsönös bizalom mindinkább megizmosodjék és hogy Haymerle külügyi működését ugyanazon jó szerencsével s ugyanazon kedvező körülmények közt folytassa, melylyel megkezdette, látja az irodalomnak és tudománynak, s örömest érintkezik művészekkel, írókkal és tudósokkal. Mesterileg beszéli a keleti nyelveket s még egy féltuczat más nyelvet s tollát elegáns irály s éles színezés jellemzi. Még nem volt alkalma nyilvánosan szónokolni, a mennyire azonban beszédmodorából következtetni lehet, a delegátiókban gyakorlott s kész szónoknak fogja magát bemutatni. Báró Haymerle Henrik. E pillanatban, midőn b. Haymerle a monarchia külügyeinek vezetését tényleg átveszi, nem lesz érdektelen néhány adatot közölnünk az új külügyér életéből. B. Haymerle Henrik egy német-cseh család sarjadéka, melyet 1787-ben VI. Károly császár osztrák nemességre s 1748-ban Mária Terézia lovagi rangra emelt. B. Haymerle fiatal korában diplomatiai pályára szánta magát, s nagy gyorsasággal haladt föl e pálya legalsó lépcsőfokától a legfelsőig. Elvégezte a keleti akadémiát Bécsben, s az itt szerzett nyelvismeretek folytán dragománi állást nyert a konstantinápolyi internantiaturán, hol 1850-től 1857-ig tolmácssegédből másod-dragománná lett. Majd követségi titkárnak ment Athénbe, honnan Frankfurtba tették át azon követséghez, mely a „Bund“-on elnökölt; itt élte át Haymerle a fejedelmi congressus emlékezetes napjait, s itt bizonyította be nehéz küldetésekre való képességét, melyekből azután bőven ki is jutott része. 1864-ben, közvetlenül a német-dán háború után, Kopenhágában mint ügyvivő működött. Majd követségi tanácsossá emeltetvén, 1865. végén Frankfurtba hivatott, honnan csak a háború kitörése után távozott el, s 1866. augusztusában részt vett abban a conferentiában, mely Prágában az osztrák-porosz békealkudozásokat vezette. Ugyanezen év végén ügyvivő volt Berlinben, s itt megoldotta az Ausztria és Poroszország közötti diplomatiai viszonyok helyreállításának kényes feladatát. Gr. Beust 1868-ban külön alkalmazásra a külügyminisztériumba, honnan gr. Prokesch-Osten internuntius kérésére első nagykövetségi tanácsosul a török fővárosba tétetett át, de már 1869-ben athéni követté neveztetett ki. 1872-ben átvette a hágai követséget. 1876-ban bárói rangot nyerve, egy ideig gr. Andrássy mellett a külügyi hivatalban dolgozott s 1877-ben az olasz udvarhoz ment nagykövetül, hol csakhamar tekintélyt és rokonszenvet vivott ki magának. Termei központját képezték nemcsak a diplomatiai, hanem a művész- és tudósvilágnak is ; ő úgy, mint neje, Bernus frankfurti senator leánya, a királyi udvar meghittjei közé tartoztak. A berlini congressuson, mint mindeki emlékezhetik, b. Haymerle gr. Andrássy és gr. Károlyi mellett harmadik meghatalmazottja volt a monarchiának, mint szakember a keleti viszonyokban. A fentebbiekből önkényt következik, hogy Haymerle báró, seif-made-man a szó tulajdonképeni értelmében. A magas állást, melyet ma elfoglal, tehetsége által nyerte el, melyet senki sem volt illetékesebb méltatni, mint az a miniszter, kinek most helyébe lépett, s kinek hosszabb idő óta tanácsadója s munkatársa volt. Haymerie báró alaposan tanulmányozta a Kelet, Németország és Olaszország, általában azon országok viszonyait, melyek Ausztria-Magyarországra nézve politikai s nemzetgazdasági tekintethez különös fontossággal bírnak. Dicsérik őt azzal, hogy különösen szakavatott a nemzetgazdasági kérdésekben. Miután állandóan külföldön tartózkodott, a belpolitikában semmi részt nem vett. Gr. Andrássyról azt állítják, hogy tíz év óta egyetlen könyvet sem olvasott. Haymerle azonban nagy ba A csehek jogóvása Prágai jelentés szerint az osztrák birodalmi tanács már megnyitása Rieger előtt és Clam- Martinitz a cseheknek a birodalmi tanácsba való belépése alkalmából jogóvást nyújtottak át ő felségének. Őfelsége ez alkalommal, így szól a jelentés, kijelentette, hogy érti azt, ha a csehek jogi álláspontjuk fentartása mellett lépnek be a birodalmi gyűlésbe, de szükséges, hogy magukat mérsékeljék. Rieger kérte a felséget, hogy vegye védelmébe a cseh nemzetet, mire a király biztosítá a küldöttséget, hogy ő jó indulattal viseltetik a cseh nemzet iránt. A csehek jogóvása következőleg hangzik: „Azon pillanatban, midőn a birodalmi gyűlésbe lépünk, kötelességünknek tartjuk kijelenteni, hogy e lépéssel s annak következményeivel jogi álláspontunkat sem fel nem adjuk, sem csorbítani nem engedhetjük, s hogy azzal a cseh királyság és cseh korona államjogi állásának, melyet több állami okirat elismer és biztosít, sem nem praejudicálhatunk, sem praejudicálni nem akarunk. Igen, kötelességünknek tartjuk ezentúl is, úgy mint előbb, jogainkat és követeléseinket, melyeken államjogi állásunk sarkallik, szigorúan fentartani. „E jogi meggyőződésből kiindulva, véleményünk az, hogy a monarchia alkotmányos rendjének természetes alapja és elengedhetlen feltétele azt követeli, hogy valamennyi királyság és tartomány jogi igényei egyformán védelemben részesüljenek, úgy hogy szerves, oszthatatlan és feloldhatlan összeköttetésük is kifejezést s garantiát nyerjen, s hogy csak így lehet a hatalom és az egység tartós biztosítékát nyújtani a birodalomnak. Közreműködni e nagy czél elérésére valamennyi királyság és tartomány képviselete legfőbb kötelességének tartjuk és abban, hogy a jogok általános és kölcsönös megóvása mellett mindnyájan egyesültek a békében és kiegyezésben, látjuk az egyedüli utat, mely e czélra vezet. Ez után s e czélra készek volnánk közreműködni, e készségünket akarjuk mi ma ismét kinyilvánítani, különösen most, ebben a pillanatban, midőn a nemzetek békéért és kiegyezésért emelik fel szavukat, midőn a parlamenti intézmények tényleges alapjára lépve, őszinte nyilatkozattal nyújtjuk kezünket az egyetértés üdvös munkájához.“ Kovás. Egy — már nem emlékszem, mely nemzetbeli — írónak szép mondása szerint: az a küzdelem, mit egy derék ember folytat, csüggedetlenül, a legyőzhetlen balsors ellenében olyan látmány, hogy örömüket lelhetik benne az istenek. Ne kutassuk az okot a miért ezek a mindenható és mindentudó istenek annyira kegyetlenek, hogy egy igaz férfiú sikertelen tusakodásainak szemléletét élvezzék. Sőt fogadjuk el — értelemcsukottan — hogy annak az erényes bajnak épen azért kell tehetetlen harczra kelni, ádáz végzete ellen, mind haláliglan, mert csak így juthat végtelen dicsőségéhez a túlvilágon. Egy szóval, ne ögyelegjünk a hit és bölcselkedés legveszettebb talányainak az eredeti bűn és szabad akarat rejtélyes összeférhetőségének fejtegetéseinél. A mondás szép, mihelyt nem töprenkedünk előzményei fölött, s csak úgy vesszük azt, mint a költői eszmejárás magasztos jelenségét vagy az emberi jelesség nemes fogalmát. Különben is én pusztán az antithesis kedvéért idéztem ama mondást. — Bizonyos ugyanis — és ebben már a hit és bölcsészet egyetérthetnek — hogy az a küzdelem, melyet egy gonosz ember folytat, szünetlenül valamely jó ügynek diadalbiztosságával szemben az ördögök részére nyújthat gyönyörűséges spectaculumot. Aki jelen volt a képviselőház mai ülésén vagy megolvassa az arról szóló jelentést — az ellenzék holnapi vezérczikkeivel együtt — tudni fogja miként jutottam az elmélkedés fenebbi képleteihez. Akik azonban nem voltak ma az országházban és nem is szokták megolvasni az ottani beszédeket, azoknak tartozom hírül adni szárazon, hogy az egyesült ellenzék vezérei már anynyira kikoptak a nagy dolgok miatti oppositio lehetőségeiből, mikép most már a bizottságok választása körüli aprólékos kötekedésekre szorulnak „álláspontjuk“ fentartása és „programmjuk“ jelzése végett. Faust elmondhatná nekik is, hogy : „Nun kenn’ich eu’re würd’gen Pflichten! Ihr könnt im Grossen nichts vernichten, Und fang ’ t es nun im Kleinen an.“ Na de mit is tehetnének egyebet, midőn rájuk nehezedett a tudat, hogy jelszavaik mind kudarczot vallottak s mesterkedéseik mind felsültek ? Igaz, hogy eljárásuk lehetne okosabb is és követhetné a megvert nagyhatalmak némelyikének történelmi példáját, vagyis magába térhetne pour se recueillir, hanem hát miért vennék mi azt zokon, ha az ellenzék nem okos. Az az ő dolga. És mi bizony nem is busulunk azon, hogy most már a kákán keresik azt a csomót, melyet kettévágni akarnak. A mai ülés után egyébiránt — mely alatt a pártkivüliek is elpártoltak a csomókeresőktől — Szilágyi Dezső úr — ki tud angolul — beírhatja naplójába Pope versei közül a következő két sort: „I shriek start up, the same sad prospect find, And wale to all the griefs I left behind —“ *) Pope „Eloisa to Abelard.“ Szólott Verhovay képviselő úr is. És iránta nem lehet elhallgatni az elismerést, miszerint országházi nyilvánosságra hozta, hogy miben áll je*) Elkiáltom magam, felpattanok, a korábbi szomorú kilátásokat találom és felébredek mindazon bánatokra, melyektől elbúcsúztam.