Ellenőr, 1879. december (11. évfolyam, 574-622. szám)

1879-12-03 / 577. szám

Előfizetési toruk : Egész évre . 20 frt — kr. Évnegyedre . 5 frt — kr. Félévre . . 10 , — , Egy hónapra . 1 , 80 , Szerkesztési iroda : Budapesten, váczi kör­út 26. szám (fő­út sarkán.) Semmit sem ki­zliunk­, ha ma­ tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak kármentes leveleket fogadunk el. 577. szám. A­­Magyar Hírlap“ volt olvasóihoz. Lapunk uj közönségéhez. Midőn a mai napon oly nagyszámú uj olvasó közönség elé lépünk, szives üdvöz­letünk mellett csak azon ígéretünknek aka­runk kifejezést adni, hogy igyekezni fogunk joggal felcsigázott igényeiknek tőlünk telhe­­tőleg megfelelni. Lapunk szelleme és iránya ugyanaz, melyet eddigi olvasmányukban kerestek. S midőn mi ugyanazon eszmék szolgálatában sokkal több fegyverrel harczolhatunk, a mennyiben lapunk aránytalanul nagyobb ter­jedelme mellett, sokkal többet is nyújtha­tunk, természetesnek tartjuk, hogy fokozott igényeket támaszthatnak új lapjuk iránt. E nagy kötelesség teljes tudatában fog­tunk a nagy feladathoz, hogy szíves elisme­résüket megnyerjük, mert azon meggyőző­déstől vagyunk áthatva, hogy a mindnyájunk által egyformán magasra tartott eszmék buzgó és kitartó védelme nem maradhat siker nélkül. Fogadják még­ egyszer szives üdvöz­letünket. Budapest, 1879. decz. 2. /Az „Ellenőr“ szerkesztésébe. Budapest, deczember 2. Az osztrák képviselőház folytatta ma a védtörvény tárgyalását. A vitát valószínűleg holnap fejezik be. Még körülbelül húsz al­kotmánytól-párti szónok van ugyan hátra, de a jobbpárt indítványozni fogja az álta­lános vita befejezését. Hírlik, hogy Horst honvédelmi miniszter, sőt Taaffe kormány­elnök is védelmére kelnek holnap javasla­tuknak. A­z már más kérdés, hogy tudnak-e olyasmit mondani, a­mivel megszerzik a kétharmad szavazattöbbséget. * Gusinye és Plava átadására nov. 27-re volt kitűzve határnapul. A „Vakit“ azonban értesül, hogy a hatalmak új halasztásban állapodtak meg. A porta megígérte, hogy kipas olvodni fog még az új határidő letelte, előtt teljesíteni kötelezettségét, egyszersmind tudtára adta Muktar pasának az új megálla­podást és új utasításokkal is ellátta. A „Vakit“ azt is írja továbbá, hogy a hatalmak még csak tárgyalni sem akarják azt a kérdést, hogy Montenegro esetleg más területen kapjon kárpótlást a két kerületért, pedig az is a hatalmak kötelessége, hogy a béke érdekében tekintetbe vegyék a fölme­rülő adályokat és körülményeket. A porta nem panaszkodhatok eddig, hogy nem voltak a hatalmak elég béketű­­rők. A­mi pedig a jelen kérdést illeti, jog­gal követelheti a porta, hogy békés közbej­­árással intézhesse el ezt az ügyet. Csak ő is tenne valamit. A szerbek által elfoglalt területen lakó albánokat meglepték az ese­mények. Sok muzulmán vesztette ott életét, és még több a vagyonát. A szerbek ezen barbár tetteit elítélte a világ, de azt is látta, hogy a porta akkor sem merte megmondani régi alattvalóinak a kérlelhetlen igazságot. A főrendiház folyó évi dec­ember hó­l­ étti délelőtt 11 órakor ülést tart, az országgyűlési szabadelvű párt mai értekezletén tárgyaltatván, elfogadtattak a kő­­olajvámról és a védelmi adóról szóló tör­vényjavaslatok. Ezt megelőzőleg felvetetett a pénzügyi bi­zottságnak a nyeremény­adóról szóló tör­vényjavaslaton tett azon módosítása, mely szerint a 2. §-ban a kis lottó nyereményekre 10% he­lyett 15% adó vettessék. Az értekezlet a módosí­táshoz hozzájárult. M­á­r­i­á­s­s­y Sándor kérdést intéz a közleke­dési miniszterhez az eperjes-tarnovi vasút tariftája tárgyában, mire Péchy közlekedési mi­niszter megnyugtató választ adott. Jókainak a borhamisításra vonatkozó kér­désére úgy a miniszterel­elnök, mint a ke­reskedelmi miniszter kijelentették, hogy e fontos kérdésben minden szükséges intézkedést megtesz a kormány a magyar bor hitelének meg­óvására s a jövő visszaélések kitelhető megakadá­lyozására. A Svájczban talált hamisított borok ügyében a kereskedelmi miniszter érintkezésbe tette magát a svájczi consulokkal, s egyszersmind bejelenti a miniszter, hogy a bőrgyártásról szóló törvényjavaslatot januárban a ház elé terjeszti. Az értekezlet a miniszter nyilatkozatát helyeslő tudo­másul vévén, a tanácskozás végett ért. Her­rich Károly miniszteri tanácsos, a közlekedési minisztériumban a vizi osztály főnöke, hosszabb időre szóló szabadságot vett — s mint alapos forrásból értesülünk — véglegesen meg akar válni hivatalától. Enquetek a Köztelken. Az orsz. m. gazdasági egyesület ezidei közgyűlése tudvalevő­leg elfogadta Károlyi Sándor gróf azon indít­ványát, hogy a közgazdasági kérdések tárgyában az egyesület enqueteket tartson s az egyes kérdé­sek formulázására szakreferenseket küldött ki. Ezen referensek munkálataikat befejezvén, az orsz. gazdasági egyesület legelső értekezletét f. hó 17-ére tűzte ki. Ezen értekezletre meghivattak az összes kér,­és iparkamarák, gazdasági egyesületek, több nagykereskedő, nagy földbirtokos, bizományi s szál­lítmányozó c­ég tulajdonosai s mások. Az első ér­tekezlet tárgyát a gabonatermelés kérdése fogja képezni; előadó Máday Izidor. Egyes szám ára 4 kr. ELLENŐR REGGELI KIADÁS. Budapest, szerda, deczember 3. 1879. Hirdetések felvétele a kiadóhivatalban: Budapesten, váczi kör­út 26. szám (fő­ út sarkán). Továbbá Daube G. L. és társánál M.-Frankfurtban. Hirdetésekért járó díj csakis az „Ellenőr“ kiadó­hivatala által nyugtátan Számla ellenében fizetendő. Illattá hivatal: Budapesten, váczi kör­út 26. sz. (fő­ út sarkán). Ide intézandők az előfizetitek is a lap szétküldésére vonatkozó mission fermetalis XI. évfolyam. Táviratok. Szeged, decz. 2. (D. É.) Tisza Lajos királyi biztos a tegnapi déli vonattal Budapestre utazott. A biztosság műszaki osztálya által készített építkezési szabálytervezet sokszorosított példányait ma osztották szét a biztosi tanács tagjai közt ta­nulmányozás végett. A tanácskozás e javaslatok fö­lött a királyi biztos visszaérkezése után fog meg­kezdetni. Bécs, decz. 2. A képviselőház folytatta a védtörvény tárgyalását. Gregr méltányolja a roppant terheket, de az általános védrendszer té­nyét és a korona biztosításait mindenekelőtt figye­lembe kell venni. Az általános helyzet okadatolja a javaslatot. Szóló nem támaszkodik az egyoldalú nemzeti érdekeknek, hanem a birodalom szembe­tűnő érdekeinek álláspontjára. — Henger kije­­lelenti, hogy pártja nem akar foglalkozni a hadse­reg belszervezetével, ellenben tekintetbe veszi a nemzet adóképességét. Klum azt mondja, hogy ő szláv nemzeti szempontból is a védtörvény mellett fog szavazni. Ausztria szláv nemzeteinek szemére vetették, hogy a panszlavismus elvei felé hajol­nak; ez a szemrehányás ellenmondásban áll a té­nyekkel. A szlávok hazafiasság tekintetében egy nemzetiségnek sem állanak mögötte, ők épugy vi­selik a legnagyobb terheket s most is készek el­vállalni a szükséges áldozatokat. Valóságos felség­­sértés volna Ausztriától azt követelni, hogy csak ő maga tegye le a fegyvert. Holnap folytatják a vitát. Cattaro, decz. 2. (Eredeti távira­t.) A plavai és gusinyei előkelők gyűlést hirdettek, a­melyben értekezni fognak Muktár pasával. Muktár pasát a prizrendi liga meghatalmazottjai kisérik Gusinyébe. Nis, decz. 2. (Pol. Corr.) A kormé­ny a bécsi cabinethez intézett jegyzékében ki­jelenti, hogy Szerbia hajlandó Ausz­­tria-Magyarorszá­gga­l a vasúti csat­­lakozás tárgyában, egyidejűleg a ke­reskedelmi szerződés megkötése i­ént folytatandó tá­rgyal­át­sokkal, alkudo­zol­sokba bocsát­­­kozni. Ezen jegyzék csak a jövő hét folyamain fog ismét elkél­letni. Polyakovot ide várjé­ k­i Pét­ri­sból. Konstantinápoly, decz. 2. (Polit. Corr.) Zánkoff itteni bolgár diplomatiai ügynököt Szófiába hívták, valószínűleg azért, hogy új bolgár minisz­tériumot alakítson. Csetinye, decz. 2. (Pest. Corr.) Plamenacz , Illit ( t»« n­on J**-pr­o tT., L AQ'jj /Hl n t» rt t ~ "4- A felé visszavonja. Skutari, decz. 2. (Pest, Corr.) Grine angol főconsul Plavába utazik, hogy Muktár pasával ta­lálkozzék. Nis, decz. 2. A szkupstina 113 szavazattal 35 ellenében elfogadta a válaszfeliratot, melyben a gyűlés kifejezést ad legmélyebb hódolatának a fejedelem iránt és meleg elismerésének a kor­mány iránt. F­ilippopol, decz. 2. (Pest, Corr.) Kosztelev orosz testőrségi kapitányt itteni prefektussá nevez­ték ki. Chemnitz, decz. 2. A „Chemnitzer Tagblatt“ jelenti. A zwikaui „Brückenberg“ nevű második aknában nagy szerencsétlen­séget okozott tegnap a bányalég fölrobba­nása. Attól tartanak, hogy 70 vagy 80 em­ber odaveszett. A mentési munkálatokat a legnagyobb erélylyel folytatják. Berlin, decz. 2. A képviselőház mai ülésében válaszolt a belügyminiszter a berlini kis ostromál­lapot meghosszabbítása ügyében hozzá intézett kér­désre és kijelentette, hogy a tavalyi állapotok nem változtak eddig. A sociáldemokraták izgatásai most is nagyok és a külfölddel való összeköttetésük is tart, ennek folytán elkerülhetlenül szükséges volt az ostromállapot meghosszabbítása. Berlin, decz. 2. Abból a hírből, hogy me­rényletet követtek el a czár ellen, csak annyi igaz, hogy baj érte a császári vonat után menő málha­vonatot, melyen a szolgálati személyzet utazott. Az orosz czár szerencsésen érkezett tegnap este Moszkvába. Páris, decz. 2. Waddington követelte a kép­viselőházban, hogy a szószékről mondják el mind­azt, a­miket a clubokban sugdostak. Az ország érdekei követelik, hogy megtudjuk — mon­dotta Waddington — hogy ki uralkodik fölöttünk. Semmiféle minisztérium nem fog elfogadni egy reá erőszakolt programmot. A parl­ament mondja ki őszintén, bízik-e a minisztériumban vagy nem? Ha a bizalom nem teljes, akkor a minisztérium haladék nélkül visszalép. A kamra nyilatkozzék őszintén és panaszait és támadásait adja elő a szó­széken! (Tetszés a középen és a baloldalon.) A napirend elintézése után az ülést befejezik. Pétervár, decz. 2. Valujev domaniális minisz­ternek külügyi miniszterré való kinevezéséről szóló hírek alaptalanok. Ha elbocsáttatását találná kérni Gorcsakov herczeg - mostanáig még nem kérte — valószínűleg Giers államtanácsost nevezik ki utódjává. Bukarest, decz. 2. A hivatalos lap közli a pénzügyminiszter communiquéját, melyben kije­lenti, hogy a kormány nem fog új államkölcsönt felvenni és megc­áfolja azokat a rosszakaratú hí­reket, melyek a jelzálogkötvények és egyéb hason­­nemű értékpapirosok új kibocsátásáról szólottak. P­étervár, decz. 2. Mirsky Leon halálos bün­tetését bizonytalan ideig tartó kényszermunkára, Tarhov büntetését pedig, kit 13 és évi kényszer­­munkára ítéltek, kiskorúsága és teljes megbánása következtében tiz évi sánczmunkára változtatták át. Amsterdam, decz. 2. Az amsterdami bank a sovereignek és imperialok árfolyamát 1662-ről 1658-ra szállította le. Hága, decz. 2. Van Lynden kilátásba helyezte az alsóház mai ülésében, hogy Amerikával szerző­dést fog kötni a kormány a szökevények kiadása végett. Ezután védelmezte a kormány kereskedelmi politikáját. Németalföld kedvező helyzete biztosí­tékot nyújt arra, hogy a hatalmak figyelemben fogják részesíteni az ország érdekeit. Overbeck telepítvény, Borneo szigetén, nem bír politikai je­lentőséggel. A kormány éber és meggyőződött, hogy Angolország nem sérti a szerződéseket. Budapest, deczember 2. Mihelyt a nagy politika áradata lefolyt azon mederben, hol vagy viharozva gátakat szakított, vagy a semmitmondás sekélyeiben elpersedt, belügyi reformjaink megvalósítá­sához kell fognunk. Széles látkörű, czéltudatos, eszközeiben erélyes belügyi politikára van szüksége az országnak. Csak egy ily politika rázhatja fel az országot azon bizonyos mérvű apa­­thiából, melybe a kövélem­ény sülyedt. Csak ez a politika gyógyíthatja be a sebeket, melyeket az évek óta elkeseredéssel, kö­nyörtelenül folytatott párttusa ütött. Csak ez a politika szüntetheti meg azt a szenve­délyes izgatottságot, melylyel minden vitás kérdés tárgyalta­k — nem az országban, a közvélemény által — hanem a sajtóban és parl­amentben. Magyar nemzeti, az ország belső állapotainak megszilárdítását czélzó politika lehet csak az, melynek zászlaja alá seregleni fog a nagy politikai harcrokban kifáradt értelmiség, az ország szine-java, szellemi és erkölcsi ereje. A távolba pillantó szem nagy európai konflictusok sötét árnyát sejtheti ugyan a politikai láthatár szegélyén. Ez az árny azonban a bizonytalanság ködével olvad össze. Mi sem bizonytalanabb a politikai meteorológiánál , de minden valószínűség a mellett szól, hogy a béke a legközelebbi jövőben nem lesz megzavarva. A vihar fel­legeinek szükségük van időre, hogy érje­nek. A feszültségnek a politikai légkörben épúgy, mint a physikaiban el kell érnie bi­zonyos maximumot, mielőtt a kitörés meg­történik. A legközelebbi évek, úgy látszik csak elő fogják készíteni az európai ziva­­vatart. Ez éveket tehát belső reorganiza­­tiónknak szentelhetjük. Alkotmányos nerünk első évtizedében sok elismerésre méltó kezdeményezés tör­tént. De oly tömegesen jelenkeztek a teen­dők, a százados mulasztások egyszerre való helyrehozásának vágya oly hatalmasan lé­pett fel, hogy nem csoda, ha a legvilágo­­s­anul emitík la zavaiua emitdtv, o nem cou­cia, ha belügyi reformjaink terén sehol sem ju­tottunk túl a kezdeményezés stádiumán, s a „becses anyaggyűjtésnél“. Idejárult még, hogy midőn a belügyi reorganizátió leg­jobb munkának indult, a nagy politika viharai rendesen kiverték munkásainkat a munkából, s a legjobb aratás a renden maradt, kitéve a kuszáló szeleknek és rot­hasztó esőnek. A­mit azonban el nem vé­gezhetett az első évtized, el kell végeznie a második decenniumnak. Már két év óta járjuk ezt az évtizedet. Két év elmúlt be­lőle. Annál sietősebben kell hozzáfognunk a dologhoz, hogy többé egy év se marad­jon medden. Ámde mihez fogjunk legelőször? Mily sorrendet kövessünk, nehogy ismét a régi zűrzavar és tervtelenség kapjon lábra? Bizonyos az, hogy a legelső sorba nyo­mulnak a közigazgatás és igazságszolgálta­tás reformkérdései. A közigazgatás terén sokkal nagyobb a hiány, sokkal több a te­endő, mint az igazságszolgáltatás ressortjá­­ban. Nem vitatkozunk most azon kérdés fe­lett, várjon az állami, vagy a helyhatósági administrate közt válaszszunk-e? Olvasóink ismerik azon álláspontot, melyet e kérdés­ben elfoglaltunk. De igenis sürgetjük, hogy a közigazgatás kérdése, a kormány kezde­ményezése folytán, mielőbb napirendre ke­rüljön. Mert csak az az állapot tűrhetetlen, melyben közigazgatásunk jelenleg van. Rosz­­szabbá nem, hanem csak jobbá teheti azt bármely reform. Ámde kétségtelen az, hogy a közigaz­gatási reform útja nincs oly mérvben elő­készítve az ország közvéleményében, mint az igazságügyi reformoké. A helyhatósági autonómia jó, vagy rossz értelmezése okvet­lenül két hatalmas táborba fogja vinni az ország közvéleményét. Bármily nagy is azok száma, a­kik a közigazgatás államivá téte­lében pillantják meg az administrate kér­désének egyetlen helyes módját, bizonyos az, hogy a harcz még nem dőlt el a gon­dolkodók elméjében sem, sőt a közvéle­ményben alig kezdődött meg. Mi tehát opportunitási szempontból is az igazságügyi reformoknak adjuk az első­séget. Emoly nagyszabású, mint a tényleges — és tegyük hozzá súlyos — viszonyokkal számoló igazságügyi politikával kell, hogy megnyissuk a reformok korszakát. Egy ily politika méltó bármely kormány és bár­mely párt becsvágyához. A legfényesebb tehetségek felett rendelkező európai kor­mányok egész ambitiójukkal vetették magu­kat — mikor koronként a nagy világ ese­ményei elcsendesedtek — az igazságügyi poli­tikára. Elég csak Németország példájára hi­vatkoznunk, mely, miután a történelem leg­nagyobb győzelmét kivívta, nem talált sür­gősebb feladatot, mint Németország igazság­szolgáltatásának nagyszabású berendezését. Az állami lét megszilárdulta alapfeltételének tekintették ott az igazságügyi reorganizációt , s azért Bismarck époly hevesen küzdött az igazságügyi reorganizátióért, mint most a gabonavámokért. Pedig mily harczokat idé­zett, a szőkébb hazák helyi patriotismusá­­nak mily viharait keltette fel ez a reorga­­nizátió ! Nálunk az igazságügyi reformok nem fognak heves pártharczokat provokálni, s e tekintetben szerencsésebbek vagyunk Német­országnál. A mi viszonyaink közt e refor­mok nagyrészt puszta pénzkérdéssé deval­válódnak. Az igazságügyi kormány feladata helyes kezdeményezés által oda hatni, hogy reformjaink a pénzkérdés szikláján hajótö­rést ne szenvedjenek. S hisz ott van egy sereg reform, mi nem kerül pénzbe, külö­nösen sok pénzbe. Ott van a büntető­ tör­vénykönyv életbeléptetése, a polgári códex elkészítése és letárgyalása, ott van a polgári és büntető eljárás reformja. A­mi ez utóbbit illeti, a közvetlenségen fog alapulni, a ki­. táblákat tehát decentralizálni kell. Ez a de­­centralisatió előreláthatólag nem fog sokba kerülni, annyiba bizonyára nem, hogy az ország, még jelenlegi pénzügyi viszonyai közt is, el nem bírná annak költségeit. S ha egyszer a gépezet működni fog, csak­hamar ki fog tűnni, hogy a polgári ügyek tekintetében sürgetett szóbeliség és közvet­lenség sem fogja tönkrejuttatni Magyaror­szág pénzügyeit. A bátor és gyors kezde­ményezésre mindenesetre szükség van. A Tisza-kormánynak büszkeségét fogja képezni, hogy alatta jött létre a legtöbb és leg­jobb törvénykönyv. Ez a kormány alkotta meg a büntető-, a váltó- és kereskedelmi törvénykönyveket, ez terjesztette a törvény­­hozás elé h­iteltörvényeink organikus kiegé­szítő részét, a csődtörvényjavaslatot. Tisza kormánya tehát csak traditióinak útján halad tovább, ha egy nagyszabású igazságügyi po­litika által betetőzi eddigi műveit s mara­dandó emléket állít magának. A talaj­javítási és vízhasznosítási munkálatok terjedése érdekében tett föl nyírstet­t mát azon bizottságnak, mely az új­­­vízi utak építése és a víz­hasznosítások tárgyában a köz­lekedési, földmivelési és pénzügyi minisztériumok küldöttjeiből alakult. Az emlékirat nevezetesen el­mondja, hogy a földmivelési minisztérium 1874 óta igyekszik megteremteni a kultúrmérnöki in­tézményt, szervezni kívánja ezt állami kö­zeg gyanánt és hatáskörét a törvényhozás által olyképen megállapítani, hogy a kultúrmérnök a maga kerületében ugyanazt a befolyást gyakorol­hatná a nem hajózható, tehát első­sorban gazda­sági vizeken, mint a kir. folyammérnöki hivatal a nagyobb folyókon. A kultúrmérnöki intézmény lényeges kiegészítő részét képezik a rét­meste­rek, előmunkások, felügyelők, kik a mérnök ter­vének foganatosítására felügyelnek; ezért a mi­nisztérium elhatározta külön rézmesteri iskola felállítását, mely a f. évi deczember hóban nyílik meg első ízben Kassán. A kultúrmérnökök legközelebbi teendője lesz a harmadik és legalsóbb közeget, a munkás­csoportokat szervezni az ország különféle ré­szeiben.­­ Mivel pedig e téren is az olcsó tő­kére szorul első­sorban a gazda közönség, a köz­­gazdasági alapból már eddig is adott a miniszté­rium egyes községeknek csekélyebb összegeket, nemkülönben alagcsősajtókat, eszközöket stb. Mindez azonban elenyészőleg csekély ahhoz ké­pest, amire szükség volna, miért is a törvényho­zás feladatai közé fog tartozni, oly talajjavítási alapot teremteni, mely az ebbeli szükségleteknek legalább némileg megfelel. Az úgynevezett talajjavító járadék­bankok felállítása jelenlegi viszonyaink között még nem ajánlható. A­mitől végül igen sokat remélhetni a víz­hasznosítások gyors elterjedésére, ez a v­i­z­i-c­o­­dex megalkotása, melynek hiánya már jelenleg is sajnosan érezhető. Ennek kilátásba helyezett tárgyalásánál szándékozik a minisztérium mind­azokat az elveket és eljárásokat érvényesíteni, mi­ket az eddigi tapasztalatok alapján hazai viszo­nyaink között szükségesnek lát. Az „Agramer Zeitung“ legújabb számá­ban hosszú szemlét közöl, a magyar és osztrák lapoknak a magyar-horvát kiegyezési viszályra vo­natkozó nyilatkozataiból, s különösen súlyt fektet a lapunkban kifejezett nézetre. A szemle abban condludál, hogy a zágrábi lap a békés kiegyenlí­tést reméli. Ezt óhajtjuk mi is, de hogy létrejöj­jön, a horvátoktól függ, mert Magyarország azon állásponton túl, melyet a regulioláris deputatió el­foglalt, egy lépéssel sem közeledhetik Horvátor­szág felé. Mezőgazdaságunk és az amerikai verseny. Beszélgetés dr. Roscher Vilmos lipcsei egyetemi tanárral. Jelen viszonyaink közt, midőn a mező­­gazdasági kérdések végre kezdik elnyerni az őket joggal megillető fontosságot, nem hi­szünk nagyobb szolgálatot tehetni olvasóink­nak, mint ha az alábbi sorokra külön is föl­hívjuk figyelmüket. A­ki figyelemmel kísérte Európa gazdasági helyzetét, az nem zárkózhatott el azon vélemény elől, hogy az most válságon megy keresztül, mely­nek nagysága és tartama még alig látható be tel­jesen. Több oldalról lett ez hangsúlyozva, neveze­tesen Angliára vonatkozólag a londoni „Econo­mist“ nem átallja állítani, hogy az a legkiterjed­tebb s leghevesebb mezőgazdasági válság köze­pette van, mely 30 év óta ott uralkodott. A leg­kiválóbb nemzetgazdák foglalkoztak s foglalkoznak ez égető kérdéssel, közelebb a halléi „Jahrbücher für N. a. Sz.“-ban jelent meg e kérdés fölött dr. Pasche-től egy mindenfelé nagy figyelmet keltett czikksorozat. A mondott szó a következőkben ösz­­szegezi az elmúlt két év gazdasági helyzetét: a tengerentúli gabonaszállítmányok, melyek már év­tizedek óta fontos szerepet visznek az angol ga­bonatőzsdéken, az utolsó évben szerfölötti magas­ságra emelkedtek, hasonlóképen az amerikai állat­tenyésztés terményei veszedelmes mennyiségben özönlöttek az európai piac­okra. Ezzel egyidejűleg Közép-Európa összes államaiban a mezőgazdaság rendkívül nyomasztó helyzetbe jutott, ugyannyira, hogy magában Angliában is kezdik a védvámokat követelni, hogy elhárítsák, vagy legalább megnehe­zítsék a külföld szerfölötti versenyét. Nem téve­dünk, ha e két egyidejűleg fellépő jelenséget egy­mással okszerű kapcsolatba iparkodunk hozni s ha azt mondjuk, hogy földmivelőink sanyarú állapotá­nak előidézésében jó része van az amerikai terme­lők túlságos versenyének. E mondatok felett tépe­­lődve s azon gondolkozva, mi befolyással lehet különösen hazánk mezőgazdaságára Amerika ver­senye, azon eszmém támadt, hogy megkérdezem e tárgy felől dr. Roscher egyetemi tanárt, a ma élő nemzetgazdáknak kétségkívül leghíresebbikét. Ha a reporterek meginterviewálják a diplomatákat, miért ne lehetne azt tenni a tudósokkal? Jelen czikk ez alkalomból született. Dr. Roscher a leg­barátságosabban fogadott, s miután előadtam neki, hogy mi vezetett hozzá, átvette a szót s beszólt e tárgy felől majdnem egy óra hosszáig, a­mint itt következik. Miért panaszkodtak gazdáink tavaly általá­ban? Európának, kivéve Francziaországot, 1878- ban középszerű termése volt, Anglia termése spe­ciálisan, mert a gabonaárak megállapítása évtize­dek óta jóformán ott történik, a közepesen felüli volt. Bármily jó termés mellett is, Angliának te­temes bevitelre van szüksége s ezt a szükségletet, mely tavaly mintegy 30 millió hektoliterre ment, évek óta nagyrészt az észak-amerikai Egyesült­ Államokból fedezi. Az ár megállapításánál pedig döntő a kereslet viszonya a kínálatéhoz, Angliá­nak 30 millió hektoliterre volt szüksége, Amerika azonban a mondott évben majdnem két annyit szál­lított oda, hogy ily viszony mellett az árak nyo­mottak maradtak, természetes. Amerika termésé­nek egy részét 1878-ban Francziaország vette föl. Francziaország középszerű termés mellett fedezi saját szükségletét, sőt jó termés mellett még ad is el. A múlt év termése szokatlanul rossz volt, a hiányt körül­belül 20 millió hektoliterre becsülik, a franczia kereskedők az Egyesült­ Államokban ke­restek fedezetet, találtak is oly meonviscodien nyomottak voltak. Nem volt tehát alaptalan a franczia fölművelő panasza, ki rossz termést ala­csony ár mellett volt kényszerítve eladni. Az ame­rikai concurrenca tehát itt van, vele számolni kell, csak az a kérdés, hogy komoly veszélyeket foglal-e ez magában Európára általában, Magyar­­országra különösen? Hogy erre a kérdésre megfe­lelhessünk, vegyük tekintetbe az okokat, melyek folytán ez a mi szempontunkból mértéktelen ter­melés keletkezett s azon viszonyokat, melyek le­hetővé tették, hogy Amerika oly olcsó áron oly roppant mennyiséget dobhasson az európai pia­czokra. A gabonatermelés oly roppant mennyiség­ben s oly hihetetlenül fokozott mértékben az 1873-iki kereskedelmi válság után kezdődik, mi­dőn százezrei a mukásoknak foglalkozás nélkül maradván, kénytelenek voltak beljebb vonulni nyu­gat felé s ott földet feltörni, így esett, hogy míg a búzával bevetett te­rület, az 1871-ben 19,943.893 hectár volt, 1878-ban 34.000.000 hectárra emelkedett. Hogy ezzel kapcsolatban az aratott mennyi­ség s a kivitel is növekedett, az természetes. Az Egyesült­ Államok kivitele búzában az 1866—70 ötéves átlagban évenkint: 3,735.938 met. mázsára ment, 1871/75-ben 10,800.925 „ „ 1878- ban 30,100.000 „ „ ment. (A naptári év szerint számítva.) E számokból magukból a kivitel további le­hetőségére vagy fokozódhatására következtetést nem vonhatunk, állítsuk azokat szembe az aratott mennyiségekkel. Az Egyesült­ Államok búzaterme­lése az 1870—75. években átlagosan évenkint 92,930.693 hectoliter volt, 1876- ban 91,600.000 „ 1877- ben 113,650.000 1878- ban 142,450.000 „ Az utolsó év termése az évtized elején való terméseket majdnem 60 mill. hectoliterrel múlja fölül, s az 1877-iket viszonyítva is roppant ugrást mutat, hasonlókép az 1877-iki év 1876-tal szemben, míg az előbbeni években a fejlődés csak fokozato­san történik, úgy hogy természetszerűleg keletke­zik az a vélemény, hogy az 1877. és 1878-ks évek­nek különösen kedvezőknek kellett lenniök. S va­lóban minden tudósítás azt mondja, hogy az 1877-ki termés rendkívül bő volt s az 1878. évi még túlságosabb. Ha a kereskedelmi válság idézte elő a ter­melésnek ily óriási mértékben való fokozását, nem tévedünk, ha azt mondjuk, hogy jórészt az tette lehetővé a kivitelt is. Annak következtében pan­­gottak az üzletek, megszűntek jóformán a szállítá­sok, úgy hogy a vasutak kénytelenek voltak le­szállítani díjtételeiket. Nem kevés befolyása volt ebben a csatornák és új versenypályák kiépü­lésének is, melyek megtörték a nyugatról keletre vivő vasutak monopolját, a­melynek következtében 1872 ben, el nem bírván a búza a magas szállítási dijakat, még az amerikai fogalmakhoz képest is óriási mennyiséget, mintegy 22—23 millió hectoli­ter búzát égettek el, dolgoztak fel trágya gyanánt. Beállván a kereskedelmi válság, midőn a vasutak és egyéb közlekedési eszközök szállítmányai , ha a búza nem lett volna, majdnem teljesen el­maradtak, vasutak, csatornák, tengeri hajók ver­senyeztek egymással olcsó tarifák s egyéb kedvez­mények nyújtásában, ugyannyira, hogy míg 1865-ben egy angol mázsának (45.36 klgr.) Chicagóból Li­verpoolba való szállítása 2­50—60 frtba került, az 1876-ban csak 130—50 frtra rúgott és azóta is tetemesen esett. A szállítók majdnem minden ha­ 1873-ban 22,171.676 1874 ben 24,967.027 1875-ben 26,381.512 1877 ben 29,500.000 1876 ban 13,276.536 „ 1877- ben 9,721.987 „

Next