Ellenőr, 1880. január (12. évfolyam, 1-53. szám)

1880-01-13 / 19. szám

J­eremtési árak: Egész évre . 20 frt — kr. I Évnegyedre . 5 frt — kr. Félévre . . 10 . — . I Egy hónapra . 1­9­80 . Szerkesztési iroda: Budapesten, váczi kiir­ út 26. szám (fő-út sarkán.) Semmit, töm­ködünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem Egyes szám­­ra 4 fer. péttanto-Mik. — Posta által c­alt bérmentes leveleket fogadunk el. REGGELI KIADÁS. Mhrdmu­tA felvétel* a kiadóhivatalba». Budapesten, váczi kör-út 26. szám (fő­ út sarkán). Továbbá Daube 8. L. és társánál M.-Frankfurtban. Hirdetésekért járd díj csakis az „Ellenőr* kiadó­ hivatala által nyugtára a számla ellenében fizetendő. Kiadó hivatal: Budapesten, váczi kör-út 26. sz. (fő-út sarkán). Ida intézaidők az előfizetések az a lap nítküldésére vonatkozó «Ma­ffitzHMz. 19. szám. Budapest kedd, január 13. 1880. XII. évfolyam. Budapest, január 12 Németországban kedvező jelenségnek veszik, hogy a franczia hadügyminisztérium legfőbb hivatalnokait mind megváltoztatták. E változás a franczia kormány békés szán­dékairól tanúskodik, mert sok ideig zavarni fogja a hadsereg közigazgatását. Ez állapot­ban aggodalmas lenne háborúba keverednie Francziaországnak. A „République Frangaise“ különben azt jelenti, hogy a hadügyminisztérium alsóbb­rendű hivatalnokai közt is lesz változás. * A török-görög kérdés állapotáról offi­­ciosus közleményt hoz a „Temps“. Wad­­dington azt indítványozta, hogy Tesszália nagy részét engedje át a porta Görögor­szágnak, hogy Epirusban megtarthassa Ja­­ninát és környékét. E javaslatba Ausztria- Magyarország, Németország, Olaszország és Oroszország beleegyeztek. Anglia azonban Waddington lemondásáig nem tudatta néze­tét, sőt mai napig sem nyilatkozott e kér­dés fölött. A képviselő­ház elnökének Pest me­gyéhez intézett megkeresvénye folytán, Földváry Mihály alispán f. hó 19-ére hívta össze a megye választmányi tagjait, hogy Katona Lajos a monori kerület volt orsz. képviselőjének halála ál­tal megürült képviselőség ügyében az új választás napját kitűzzék, és a választási küldöttség tagjait kijelöljék. ________ A szerb congressus költségvetéséhez szüksé­ges congressusi jegyzőkönyveket most készítteti A­n g­y­e­l­i­c­s helyettes patriarchs. Azjegyzőköny­­vek a közoktatási miniszter útján ő felségéhez fognak fölterjesztetni jóváhagyás végett. A „Függetlenség“ tegnapi számában a következő nyilatkozat jelent meg: Miután gróf Károlyi Tibor és Szeniczey Ödön urak Tisza László úr nevében a leghatáro­zottabban kijelentették, hogy azon vádak, melye­ket én a „Függetlenség“ január 6-diki számában a hamis váltókra vonatkozólag — mintha a vál­tókra Tisza László ur tudtával írattak volna hamis nevek — közöltem, nem igazak, annálfogva én ezen vádat ezennel visszavonom. Budapest, 1880. január 10. Hoitsy Pál. " Az országos erdészeti­ egyesület a közmunka-­­és közlekedési miniszterhez kérelmet intézett az iránt, hogy a m. k. államvasutak kö­zelebbről újraszervezendő igazgató­tanácsába egy erdészeti és faüzleti ismeretekkel bíró tanácstag is vétessék fel. A faanyagok a vasúton szállított áruk igen tekintélyes részét s külkereskedésünknek is egyik legfontosabb ágát képezvén, alkérelem telje­sen jogosultnak ismerhető. senatus elnöke tudatja, hogy Acton tengerészeti minisztert senátorrá nevezték ki. London, jan. 12. Egy Schossa Sándor nevű ember a katholikus Szent­ Péter egyházban, szom­baton az isteni tisztelet alatt öt lövést, intézett a misét mondó lelkészre, az oltár díszítéseit, össze­szaggatta és a függönyöket megégette. Schossát elfogták, ki már be is vallotta, hogy meg akarta gyilkolni a lelkészt. A rendőrség azt gyanúsítja, hogy Schossa a német socialistákkal áll összeköt­tetésben. Berlin, jan. 12. A képviselőház az ínsége­sek segélyezésére vonatkozó törvényjavaslatot ki­adta a költségvetési bizottságnak. Fáris, jan. 12. Az „Agence Havas“ jelenti, hogy az új kabinet elő fogja sorolni program­já­ban a függő kérdéseket, de nem fogja jelezni meg­oldásuk módját. A kabinet a legjobb szándékkal telve, világos és erélyes hangon fog nyilatkozni. A minisztérium különben várni fog nyilatkozatai­val, míg a parl­amentben kérdést nem intéznek hozzá. Táviratok. Bécs, jan. 12. (Bud. Corr.) Tisza Kálmán miniszterelnök, Péchy Tamás közlekedési minisz­ter, Ribáry Sándor miniszteri tanácsos és Be­­retvás Endre osztálytanácsos közt egyrészről és báró Wodianer Mór valamint Kopp vezér­­igazgató közt másrészről értekezletek folytak. Ez értekezleteket ma egyelőre befejezték, miután az osztrák államvasut képviselői készeknek nyilatkoz­tak, hogy a nevezett államvasut mielőbb önálló forgalmi igazgatóságot öllít Budapesten, s miután az osztrák államvasut által felvetett egyéb vasúti kérdés­eket megvitatták. A magyar miniszterek fel­szólították az osztrák államvasut igazgatóságát, hogy­ óhajtásait és ajánlatait írásban terjeszsze a magyar kormány elé. Mihelyt ez meg fog tör­ténni, a tárgyalásokat folytatni fogják. Bécs, jan. 12. Az osztrák-magyar bank ma közzétett kimutatása szerint az 1879. évi ki nem osztott jövedelem 2.853.676 frtot teszen; maradék­­os­ztalékkép tehát minden részvényre 19 frt esik. A ki nem osztott nyereség maradéka 3676 frtban uj számlára könyveztetett. Az 1879. évre eső ösz­­szes osztalék részvényenkint 39 frtot teszen, vagyis 61/* százalékot. Panesova, jan. 12. (Eredeti távirat.) Itt általában azt hiszik, hogy a „Pesse“ és a temes­vári „Narodni Glasznik“ hírének, mely szerint Karagyorgyevics lázadást akar előidézni Szerbiában, csak az a czélja, hogy ismét megtöltsék Karagyor­­gyevicsnak és társainak kiürült zsebét. A hazafias szerbeket megbotránykoztatta a „Narodni Glasznik“ azon állítása, hogy a magyar cultusminiszter kierőszakolta Ivacskovics pátriárka lemondását a király nevében. A „Zasztava“ és a „Narodni Glasznik“ a nemzet vezérévé és vértanúvá proclamálják Mile­­ticset. A „Narodni Glasznik“ meg akarja nyerni Mileticset Karagyorgyevics részére. Konstantinápoly, jan. 12. (Polit. Corr.) Alaptalan az a hír, hogy a porta és Görögország között a határszabályozás, kérdésében teljes sza­kadás állott be, azonban kétséges, hogy az alku­dozásokat közvetlenül folytatni fogják-e. A filippo­­poli görög egyház, melyet a bolgárok karácsony napján megszállottak, az ottani görög községnek ismét átadatott. — Montenegro vonakodik a te­rület átadásáról szóló okmány kicserélése czéljá­­ból biztosokat kinevezni, követeli, hogy előbb fegy­verezzék le Gusinye lakosságát, a Gusinyébe özön­lött albánokat pedig szállítsák haza. Csetinye, jan. 12. (Eredeti távirat.) Az albán liga vezérei proclamatiót fognak a meg­szállandó terület lakosságához intézni, a­melyben erélyes ellentállás kifejtésére szólítják föl. Róma, jan. 12. A senatus mai ülésében a központi bizottság a lisztadóról szóló javaslatra vonatkozólag a következő napirendet indítvá­nyozta: „A senatus hatásos rendszabályokat vár, hogy azok segítségével a pénzügyek károsítása nélkül fokonként töröltessék el a tisztadó.“ A se­­natus félbeszakította a tsztadó tárgyalását és át­tért a napirendre. A vitát holnap folytatják. A A magyar delegatió bizottságai. (A „Pester Corr.“ távirata.) A magyar delegatió külügyi bizottsága ma délelőtt 11 órakor megnyitott ülésében tárgyalta a külügyminisztérium költségvetését. Fálk Miksa előadó megjegyzi, hogy a bruttó szükséglet 1880. évre 4.159,490 frtnyi összegben megegyezik az 1879. évre megszavazottal; minthogy azonban az 1880. évre előirányzott fedezet 632,880 írtban van meg­állapítva, az ez évi költségvetés 126,640 írttal ked­vezőbbnek tekinthető. Ez azonban nem valami meg­takarítás eredménye, hanem egyes rendes tételek emelésének természetes következménye. A ren­des kiadások 4-dik tételének 1-fő czikkénél (állami irattár) Fálk Miksa előadó* figyelmez­teti a bizottságot, a delegátió által már több­ször kifejezett azon óhajtásra, hogy az állami irattár előkelő hivatalnoki, testületében a tudo­mány érdekében képviselve legyen a magyar elem is, mely óhajtás teljesítsét az előbbi külügyér meg is ígérte. Előadó hozzáfüggeszti,­hogy itt nem valami alsóbb rendű hivatalnok alkalmazásáról le­het szó, hanem világosan hangsúlyoztatott, hogy az összes irattár főbb hivatalnokává magyar em­ber neveztessék ki. Kállay osztályfőnök kijelenti, hogy a minisztérium a delegátia ezen óhajtásának, mihelyt megfelelő állás megürül, haladék nélkül eleget fog tenni, feltéve, ha arra alkalmas egyén találkozik, mert az ilyen állás megköveteli a dis­érete és a szakképzettség kiváló tulajdonságait. Széchen Antal gróf utalván az előléptetési szabályzatra, igazságtalannak találja, ha érdemtel­jes hivatalnokokat, kik előléptetésre jogot tarthat­nak, egy esetleges megürülés esetén mellőznének. Ő inkább szeretné, ha egy új állást szerveznének. Ennek ellenében a bizottság több tagja megjegyzi, hogy ez az eljárás a kiadásokat szaporítaná, a­mi olyan tényezők helyeslését, melyek a magyar de­­legáción kívül állanak, aligha fogná megnyerni. Ipolyi Arnold püspök kiemeli ama nehéz­séget, melylyel a magyar tudósoknak a nevezett irattárakban küzdeniük kell, bárha ottan nem rej­lenek titkok, mert az igazán titkos iratok már egy évszázad óta nem itt, hanem a cabinet-irattárban őriztetnek. Kállay osztályfőnök erre azt válaszolja, hogy a házi és udvari irattár hivatalnokai a fenn­álló alapszabályok szerint működnek. Tagadja azonban, hogy az alapszabályok hiányosak. Ezen hiányokat csak azok fedezhették volna fel, kik az irattárban tudományos kutatásokkal foglalkoz­tak; a minisztérium ez ügyben, anélkül hogy köl­csönösen figyelmeztetnék, ítéletet nem hozhat. Szóló kéri tehát, hogy a bizottság tagjai oda has­sanak, hogy a jelenlegi alapszabályokban rejlő ne­hézségek emlékiratban összegyűjtve, benyujtassa­­nak a külügyminisztériumhoz, mely a szükséges intézkedéseket, az említett irányban a legkészsé­gesebben fogja megtenni. Az I. czim B. tétele (rendelkezési alap) 440.000 főt egyhangúlag megszavaztatik Szilágyi Dezsőnek egy rövid megjegyzése után, melyben kiemeli, hogy a közös külügyminisztériumnál ezen rendelkezési alapot mint gouvernementalis czélokra forditandót tekinti és igy tekintet nélkül a sze­mélyes kérdésre, állami érdek szempontjából meg­­szavazandónak véli. A II. czim. diplomatikai költségek, az 1879. évi budgethez képest 83.525 frtnyi többletet mu­tat, a­mi onnan ered, hogy az 1879. évi költség­vetésben még a rendkívüli rovatban megjelent romániai, szerbiai és montenegrói diplomatiai kép­viselők most a rendesek rovatába tétettek át, még pedig nemcsak az illető követségi főnökök, hanem az egész személyzet is, a­mi a rendes szükséglet kiadásait 70.000 írttal szaporítja. Ezen követségek felállítása folytán a követség személyzeti kiadá­saira vonatkozó szükséglet 12.500 írttal emelkedik. Az albizottság a II. czím tételeit elfogadja. Kállay Béni osztályfőnök ez alkalommal megjegyzi, hogy az osztrák-magyar diplomatia anyagi helyzete talán a legkedvezőtlenebb egész Európában. A minisztérium nem akar e tekintet­ben jelenleg javaslatot tenni, de megemlítendő először az, hogy a szolgálatban levő diplomaták fizetése átalában aránylag csekély és e mértékben talán nem lesz sokáig fentartható; másodszor, hogy nálunk a fizetés nélküli attad­ék rendesen 5—6, néha-néha 8 évig ingyen kénytelenek szolgálni, úgy hogy a vagyonosabbak csekély számmal je­lentkezve ily szolgálatra, a szegényeket pedig in­gyen szolgálatra kötelezni nem lehetvén, néhány év múlva vagy hiány fog beállni alkalmasabb fiatal erőben, vagy pedig a vizsgálatoknál kellene elnézőb­ben eljárni, mi a diplomatiai szolgálatnak bizonyo­san nem fog előnyére válni. Szilágyi Dezső tudomásul veszi, hogy a minisztérium ez irányban felemelést nem indítvá­nyoz, de már előre is kijelenti, hogy jövőben is pénzügyeink javulásáig ily felemelésről szó sem lehet, mert financiális bajaink a kormányzat min­den ágában érezhetők és Magyarországon is nem egy megtakarítást tesznek szükségessé, mely az ország érdekében nem áll. Kéri a minisztériumot, hogy minden felemelési szándékától elálljon. Kállay azt válaszolja, hogy a Szilágyi által felhozott körülményeket a miniszter is érzi, azért csak reá akar utalni a létező bajokr­a anélkül, hogy erre vonatkozó javaslatot tegyen. Falk Miksa miután a minisztérium részéről javaslat nem létezik, nem akar érdemlegesen hoz­zászólni a dologhoz, de kifejezést akar adni abbeli meggyőződésének, hogy mielőtt a külügyminiszter e tekintetben bárminemű indítványt teend, figyel­mesen körül fog nézni a központi igazgatás költ­ségei között, és komolyan megfontolandja azon kérdést, vajjon nem lehetne-e ott bizonyos összege­ket megtakaríthatni, a­melyek azután az egyes diplomatikai állomások javadalmazásának szaporí­tására volnának fordíthatók. A III. czím. consulsági hivatalok költségei 694,525 frt, ugyanazon összegben praelimináltatnak, mint 1879-re. Éles Henrik azt kérdezi, mire valók az oc­­cupált tartományokban a még ma is fennálló con­­sulságok? a­mire Kállay azt feleli, hogy azok még most is a régi teendőket végzik, nevezetesen az osztrák-magyar alattvalók jurisdictionális ügyei­vel foglalkoznak, a­mire mindaddig szükség lesz, míg ezen teendőket más kormányzati közegekre átruházni nem lehet. Erre nézve azonban folya­matban vannak a tárgyalások és a legrövidebb idő alatt a boszniai és herczegovinai consul­ságok meg fognak szűnni. Megszavaztatnak ezután minden megjegyzés nélkül a rendes kiadások IV. czime, Javadalmazás az osztrák-magyar Lloyd részére 1.300,000 frt. Rendkívüli kiadások I. czime 3300 frt, II. czime diplomatiai költségek 28,535 frt. Tehát körülbelül 83,000 írttal kevesebb mint 1879-re, miáltal a diplomatiai költségekben előforduló hasonló összegű többlet paralisáltatik. Végre megszavaztatik a rendkívüli költségek III. czime consulsági költségek 19,000 írttal. Szintúgy megszavaztatnak fedezési tételek. A ke­leti akadémia bevételei 24,000 frt, a diplomatikai kar jövedelmi adója 14,000 frt, a consulatusi jö­vedelmek 100,000 frt, jövedelmi adó 5500 frt, szol­gálati díjak 3500 frt, az osztrák-magyar Lloyd állami előlege törlési részletei 134,000 frt, a Lloyd­­társulat adósságának kamatai 42,880 frt, az osztrák­magyar Lloyd jövedelmi adója 215,000, a Lloyd posta­bevételei 95,000 frt, összesen 632,880 frt. Ekként letárgyaltatván az egész költségvetés, előadót megbízzák a jelentés elkészítésével és el­határozták, hogy a külügyi albizottság szerdán (f. évi január hó 14-én) d. e. 11 órakor tartandó ülésében tárgyaltatni fog a boszniai menekültek számára igénybevett összegekre vonatkozó előter­jesztés, és hogy erre a tárgyalásra a közös kül­ügyminiszteren kívül a közös pénzügyminiszter és a magyar miniszterelnök is meghivassék. Ezzel az ülés bezáratott. A magyar delegáció hadügyi bizottsága ma délelőtt 11 órakor megnyitott ülésében elintézte a hadügyi költségvetés ordináriumát. Előbb azon té­teleket tárgyalták, melyeknek előirányzata változást szenvedett. Hosszabb vita után elfogadták az au­­ditori állomány szaporítását, anélkül, hogy újjá­szervezésének kérdésével foglalkoztak volna, mert ez újjászervezés a katonai büntető eljárás előbbi megállapítása nélkül nem képzelhető. A szekeré­szeti osztály átalakítására, az előirányzat értelmé­ben beleegyeztek. A VII. tételnél kérdés intézte­­tett, vájjon feltétlenül ragaszkodik-e a hadügymi­nisztérium az általa kibocsátott szabályzat azon rendeleteihez, mely a lovassági kaszárnyákban el­szállásolt csapatok minimumát három században, illetőleg egy lovassági osztályban állapítja meg? A hadügyminiszter e kérdésre kijelenti, hogy ő ezen rendeletet katonai szempontból felette szükségesnek tekinti és pedig azon okból, hogy az ezután építendő kaszárnyák legalább 3—4 század számára elegendő helylyel bírjanak. Különben a minisztérium haj­landónak nyilatkozik egyes kivételes esetben el­térni. Ezután a következő tételeket a XI. tételig változatlanul elfogadták. A XI. tételnél a bizott­­zottság elé részleges kimutatás terjesztetett, azon közigazgatási rendszabályokról, melyek következté­ben a hadügyér 2 milliót remél megtakaríthatni. A XXII., XXIII. és XXIV. tételeken kívül, a többi tételek, valamint a rendőr hadügyi szükséglet fede­zeteit elfogadták. Ami a megnevezett három té­telt illeti, előbb az e czélra kiküldött két albizott­ság jelentéseit kell bevárni. Ezen albizottságok szerdán tartanak ülést és jelentéseiket a boszniai hitelre vonatkozó javaslattal együtt a csütörtökön tartandó ülés fogja tárgyalni. A hadügyi bizottság holnap ismét ülést tart, melyben a rendkívüli had­ügyi szükséglet kerül tárgyalás alá. * A tengerészeti albizottság ma délelőtt 11 órakor ülést tartott, melyben tárgyalás alá vette hadi­tengerészet költségvetését. A II. czim: zsol­­dok és ruházati átalányok 500,000 frt törléssel, a III. czim: szolgálat a szárazon 5300 frt törléssel, a VI. czim: a hajóhad jókarbantartása 188,000 ffrt törléssel, és pedig a 3. tételnél ágyunaszád 140,000 frt, a 4. tételnél kazánokra 48.000 törlésével. A költségvetés többi czimei és tételei változatlanul elfogadtattak. Vácz, (érk. 4 ó. 5 p.) Jég egészben áll, vízállás 4­93 m. 10 fok meleg. v Ercsi, (érk. 4 ó. 40 p.) Időjárás hűvös s fagy, viz 4­68 m., víz igen lassan árad, jég ke­ményen áll. A Duna vize Budapesten a Petőfi-mércte szerint így áll: Déli 12 órakor 540, d. u. 1 óra 5-40, 2 ó. 5-40 cm. 3 és 4 ó. 5-41, 5 óra 5-42 m. A közlekedési minisztériumba a következő táviratok érkeztek: Tácz, (12 óra.) Jég áll, vízállás 4­84 m. Esztergom, (12 óra.) Jég áll, vízállás 12 órakor délben 4.08 m. Idő derült. Komárom, (12 óra.) Vízállás 5.72 m. Jég változatlan. Újvidék, (2 óra.) Vízállás 3.35 m. Jég áll. Hőmérséklet 4°. Gyönge havazás. Zimony. Vízállás 2.90. Jég áll. Promontor, jan. 12. (Feladatott 5 óra 55 p.) Vízállás reggel 6 órakor 5.14. Délután 5.16. A jég áll. Égboltozat borult. Idő lanyha. Komárom, jan. 12. (Felad. 6 óra) Vizállás 18 láb, 5 hüvelyk, ma reggel óta 5 hüvelyk ára­dás. A Duna termésségtől folyton zajlik, a torlasz ennek folytán nő. Vízállás Az áradás- A Duna folyton árad s most már nagyobb arányokban mint ezelőtt, habár a situtatio sem az Al- sem a Fel-Dunán nem változott. Tény, hogy a kritikus pillananat­ egyre közeledik, hacsak az újra beállani látszó hideg idő ismét el nem odázza azt. S erre nem kevés a kilátásunk. Legalább a párisi meteorológiai intézet holnapra 300 hideget helyez kilátásba. Ha ez állítást egy kissé túlmerésznek is tartjuk, tény, hogy a hideg mindinkább nagyobb intenzivitással kezd fellépni­! A­mi a Duna vízát­­állását a fővárosban illeti: 4 órakor volt 5.41 méter 5—10 óráig „ 5.42 „ 10-12 „ „ 5.43 „ Mint ebből is látjuk, az áradás fölötte cse­kély a mintegy nyolcz órát felölelő időszak alatt a víz csak 2 centimétert áradt. * A fővárosi árvízbizottsághoz ma a délután folyamán a következő táviratok érkeztek: Újvidék, (érk. 12 ó. 20 p.) Vízállás 3.31 m. jég áll, hőmérsék­l 7°. Mohács, (érk. 1 ó.) Időjárás lanyha, jég még erős, áll, viz lassan árad. Komárom, (érk. 1 ó. 15 p.) Viz 18'­10 tegnap óta 10' áradás. Duna termésjégtől zajlik, jégtorlasz áll. Pozsony, (érk. 1 ó. 15 p.) Viz 542 cm. Reggel óta 9 cm. apadás, felülről jég nem jön. Morva jege még áll. Határunk végén a fő-Dunán jégtorlasz, mögötte jég áll. Oroszváron egy darab nyílás, Csungnál ismét torlasz. Esztergom, (érk. 1 ó. 15 p.) Kilenczszáz ölnyi tisztáson fölül, alul jég szilárdan áll, reá­fagyott vízzel erősbödött. Viz folyton áradt 400 m. Fagy, —5°. Tétény, (érk. 4 u. 5 p.) A víz tegnap óta 12 cm. áradt. A jég — mint eddig — áll, időjárás csöndes, lanyha. Budapest, január 12. Oroszország kardcsörtetésére méltó vá­lasz érkezett Parisból. Az új franczia kabinet külügyi politikáját a „République Frangaise“ oroszellenes nyi­latkozattal inaugurálta. Kétszeresen fontos a jelen pillanatban ez a nyilatkozat. Francziaország ügyeinek élén új kormány áll, Oroszország hadikészü­lődéseket tesz. Nem hiszszük, hogy komoly politikus Fr­ancziaországot Oroszország bűnrészesének tartaná. Oroszország tervezhet bűntetteket az európai béke ellen, de Francziaország bizo­nyára nem szerepel­t mellette sem felbujtó, sem társ gyanánt. És mégis, látva az éj­szaki hatalom hadi készülődéseit, lehetetlen, hogy sokan önkénytelenül is Francziaor­­szágra ne gondoljanak. Miért? Oroszország kardját feni. Képtelenségnek tűnik fel, hogy szövetségesek nélkül, bármelyik európai nagy­hatalmat is meg merje rohanni. S ki ellen irányulhatnak Oroszország háborús tervei, ha csakugyan háborút tervez? Csak Ausz­­tria-Magyarország, vagy Németország, avagy mindkettő ellen. De az egyszeregy bizo­nyosságával meg lehetne jövendölni egy ily esztelen támadás következményét. Orosz­ország oly katasztrófába dőlne, minő még sohasem csapott le rá. Hadserege megsem­misülne. Ausztria-Magyarország és Német­ország összes ereje nem is volna szükséges, hogy Oroszország porba tiportassék. Hasz­talan volna az I. Napóleon ellenében siker­rel alkalmazott taktika. A mai segélyforrá­sok mellett a muszka tél sem legyőzhetlen; a vasutak korában nem lehet győzelmes hadseregeket kiéheztetni. Egy ily háború Oroszországra oly csapást mérne, mely azt egy századra megbénítaná, a pénzügyi bu­kás örvényébe döntené. A czarismust pedig elérné kikerülhetlen végzete. Tapasztalná, hogy azon Oroszország, mely eddig szeren­csétlenségeiben nem hagyta el, most ellene fordulna. Egy döntő csata elvesztése után fellázadna vert serege mögött Oroszország. Az ellenségtől űzött czárt a nihilizmus bor­zasztó kivilágítással Moszkva és Szent-Pé­­tervár tetőire vetett petróleum-bombákkal fogadná. Bármily megfontolatlanságokra tartja is tehát valaki képesnek az orosz kormányt, lehetetlen, hogy ez vissza ne riadjon a ka­tasztrófa e szörnyű képétől; lehetetlen, hogy szándékosan felidézze e katasztrófát Ausztria- Magyarország, vagy Németország megtáma­dása által. Aki tehát azt hiszi, hogy Orosz­ország a tavaszszal háborút kezd, szükség­kép fel kell tételeznie, hogy szövetségesei vannak. Ha Oroszország mellett Francziaország és Itália foglalnának állást, úgy a küzdelem kimenetelének egészen más esélyei lenné­nek. Meg vagyunk győződve, hogy monar­chiánk és Németország e hármas szövetség ellenében is diadallal állná meg helyét, an­nál inkább, mivel ez esetben Anglia sem maradhatna közönyös és szükségkép Ausztria- Magyarországhoz és Németországhoz csatla­koznék. Oroszország azonban mégsem menne biztos romlása elé. De egy ily hármas szövetség a lehetet­lenségek közé tartozik. Nem Oroszország, vagy Itália jóakarata, hanem Francziaország miatt. Francziaországban lehetnek exáltáltak, kik a revanche-ra gondolnak; a franczia nép azonban nem tervez revanche-ot. A né­pek felejtik és megbocsátják szerencsétlen­ségüket. Mikor akart Francziaország boszút állni Waterloo­ ért? Nem harczoltak-e egy­más mellett azon franczia és angol hősök fiai, akik Waterloonál halálos tusában küz­döttek egymás ellen? Meg vagyunk győződve, hogy Fanczia­­ország, legalább míg köztársaság marad, nem rohan Németország ellen revancke-há­­borúba. A köztársaság nem teheti koczkára, a­mit épített, nem teheti koczkára Franczia­ország nyugalmát, jóllétét, magát a köztár­saságot. Nem játszhatja el a népeknek Fran­cziaország iránt való rokonszenvét és becsü­lését, pedig okvetlenül eljátszaná, ha mint Oroszország bűntársa meggyilkolná világré­szünk békéjét. A franczia köztársaság nem lehet a czárizmus bérencze; a respublica nem köthet gyalázatos mesalliance-ot a czár­­ral. E felől bizonyosak voltunk. De azért örömmel üdvözlünk oly fran­czia nyilatkozatot, mely e bizonyosságot, ha lehet, még bizonyosabbá teszi. Tudják Fran­cziaországban, hogy a köztársaság egyik hatalom előtt sem áll gyanúban. S ha Gam­­betta lapja mégis oroszellenes nyilatkozatot tett, ez­által be akarta bizonyítani, hogy Francziaország megérdemli a bizalmat, leg­­főkép pedig inteni akarta Oroszországot. Figyelmeztette jelzavaróira, melyek minden külügyi vállalatot, rá nézve, lehetetlenné tesz­nek. S ez az intelem teljesen alkalmas rá, hogy Oroszországot megfoszsza minden re­ményétől, mely tán a franczia szövetségre vonatkoznék. Nem, Francziaországot még azon esetben sem ragadná ki békés állásá­ból a revanche-politika, ha Oroszország tényleg háborúba rohanna. A visszautasítás feltétlen. Egyszer­ mindenkorra szól. Olaszország békés szándékai nem áll­­nák ki ily szilárdan a bírálat tűzpróbáját. A monarchiánk elleni tüntetések ott egyre folynak. Nem is csinálnak belőle nagy tit­kot, hogy Itália szívesen felhasználna vala­mely „kedvező alkalmat“ az ellenünk való támadásra. De bármennyire kicsinyeljük is az egymással torzsalkodó olasz pártok politikai eszélyét, nem hiszszük, hogy a beszámíthatlan szélsők kivételével valaki Olaszországban elérkezettnek látná ezt a „kedvező alkalmat.“ Gambetta lapjának nyilatkozata bizonyára üdvös hatást gya­­koroland Olaszországban is, s lehűti azok hevét, akik reményteljes pillantásokat vetnek Francziaországra. Oroszországnak tehát nincsenek szövet­ségesei. Mikor pedig magára hagyatva, mi­kor elszigetelve van, akkor senkit sem ijeszt­het meg kardcsörtetéseivel, sőt még azt sem hisszük el neki, hogy puszta kardcsörtetés­­nél egyebet akar. Verhovay Gyula állapotában habár lassú, de folytonos a javulás. A ma délután meg­tartott orvosi consilium constatálta, hogy most már egyáltalában nem lehet veszélytől tartani s a beteg felgyógyulását minden körülmény lehetővé teszi. Ma kevés megszakítással csaknem egész nap aludt. A láz aláhagyott s általában minden tekin­tetben a javulás jeleivel találkozunk. * Majthényi Izidor báró, hír szerint, a párbaj után csakugyan eltávozott a fővárosból, de ismét visszajött s jelentkezett a rendőrségnél. * A tegnapi tüntetéseknek a casino előtt ma folytatása akadt. 9 órakor este már meg­lehetős nagy néptömeg gyűlt össze a hatvani­ ut­­czán, s néhány pártatlan fiatal forradalmár hajto­gatására meglehetős nagy zajt csaptak, melynek hogy komolyabb oldala is lett, csak a kirendelt lovas- és gyalogrendőrök tapintatlansága azt olta. Ezek az emberek ugyanis­ minden áron mutogatni akarták az erejüket, s nemcsak az cselekedték meg, hogy a járdán tolongókat szétugrasztották, megkergették lovaikkal, de épen a legbékésebb, s nyugodtan néző elemeket is durván megtámadták, s ismételten insultálták. Az ilyen helytelen eljárásnak természetesen az lett a következménye, hogy a közön­ség felbőszült, szitkokkal, füttyel, lármával illette a rendőröket, sőt repült néhány tojás és talált is. A jel­szó különben ma is az volt, a­mi tegnap: „Le a kaszi­nóval! Éljen Verhovay!“ A tömeg körülbelül éj­félig maradt együtt, hol éljenezve, hol életelve demonstrált. A rendőrség több egyént elfogott, ki­ket azonban maguk igazolása után ismét el­bocsátott. Az emmersdorfi értekezlet Volt idő, mikor az osztrák­ alkotmányhívek ki akarták békíteni a cseheket, vagy, mint az al­­kotmányhű­ párt ellenségei állítják, szövetkezni akartak a csehekkel Auersperg és Andrássy ellen és ki tudja még ki ellen. Az­ emmersdorfi találko­zás ebbe az időbe esik. E dicséretes terv végrehajtására öten egye­sültek: Herbst, Rieger, Etienne a „Neue Freie Presse“ volt főszerkesztője, Fischhof és Scharf Sándor. Az utóbbi ezeket írja a „Sonn- és Montagszeitung“-ban ötük találkozásáról. „ Rieger, Etienne és én Klagenfurtba utaz­tunk 1878. okt. 30-kán, másnap dr. Fischhof ven­dégei voltunk Emmersdorfban. Délelőtt megbeszél­tük a találkozás czélját, a­mely alkalommal nézet­­különbség és ellenkező törekvés is nyilvánult. Etiennet oly békülékeny hangulat és engedékeny­ség szállta meg, hogy Fischhof és én egészen cso­dálkoztunk. Ebéd után leírtuk a délelőtti elvi megál­lapodásokat. Több pontból álló memorandumot szer­kesztettünk, három példányban leírtuk, és nevünk­kel megerősítettük. Az egyik példányt én írtam le, a másik kettőt Rieger és Herbst másol­ták. Ez okmányt Rieger szerkesztette, azután pe­dig dr. Fischhof és Etienne futólag kijavították. Hangsúlyoznom kell, hogy Etienne a szerkesztés előtt és után is kijelentette, a­mit mindenki ter­mészetesnek tartott, hogy ő semmi kötelezettséget sem vállalhat az alkotmány hű párt nevében, mert

Next