Ellenőr, 1880. január (12. évfolyam, 1-53. szám)

1880-01-07 / 8. szám

Előfizetési árak: Egész évre . 20 frt — kr. Évnegyedre . 5 frt — kr. Félévre . . 10 „ — „ Egy hónapra . 1 , 80 . Szerkesztési iroda : Budapesten, váczi kör­út 26. szám (fő­út sarkán.) Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. 8. szám. * Egyed­szám­­ára 8 kr. ui. ELLENŐR RENDKÍVÜLI REGGELI KIADÁS. Budapest, szerda, január 7. 1880. Hirdetések felvétele a kiadóhivatalban. Budapesten, váczi kör­út 26. szám (fő-út sarkán). Továbbá Daube G. L. és társánál M.-Frankfurtban. Hirdetésekért járó díj csakis az „Ellenőr“ kiadó­hivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. Kiadó hivatal : Budapesten, váczi kör­út 26. sz. (fő­út sarkán). Ide intézendők az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. XII. évfolyam. Az „Ellenőr“ ára Lapunk t. uj előfizetői az esti lapunkban folyó regénynek időközben meg­jelenő részét külön lenyomatban megkapják. Az „Ellenőrbre havonkint is előfizethetni. reggeli és esti lap együtt : Egy évre . . . . 20 frt — kr. Félévre . . . . 10 „ — „ Negyedévre ... 5 „ — „ Két hóra ... 3 „ 60 f Egy hóra ... 1 „ 80 „ Az estilap postán való külön küldésé­ért 1 frt jár évnegyedenként. Táviratok. Szeged, jan. 6. (D. É.) A királyi biztosi ta­nács tegnap este tartott ülésén a segélykiosztás módozataival foglalkozott. Az ülés elején a királyi biztos kiemelé, hogy sok fél kára még nincs is megállapítva, mivel ez ideig tartózkodási helyük nem volt kipuhatolható, s hogy továbbá az előírá­sok és kiszámításokba hibák is csúszhattak be, miért is a begyűlt könyöradományok 6%-ából egy tartalékalap létesítését véli szükségesnek. Ez alapból a fentebbi igények végleges kielégítése után netalán fenmaradó összeg az árvízkárosult egyletek és hitfelekezetek segélyezésére volna for­dítandó. A tanács, a királyi biztos ez iránybani in­tézkedéseit helyeslőleg vette tudomásul s a kö­nyöradományok kiosztása körüli eljárásra vonatko­zólag a következő beosztást fogadta el. A könyör­­adományból kizárottak, kik 10 ezer írton fölüli megmaradt vagyonértékkel vétettek föl, f. hó - től 16-ig reclamálhatnak, hogy a segélyezendők közé fölvétessenek. Ugyane határidőn belül fölszólalhat minden polgár az iránt, hogy a segélyezendők sorából egyik-másik károsult kihagyassék, ki az osztályo­zási kulcs értelmében nem volna segélyezendő, de tévedésből ezek közé netán mégis fölvétetett volna. A reclamatiók a városi széképületben Tóth Pál tanácsi jegyzőnél, akár szóval, akár írásban jelentendők be. Végre f. hó 17, 18 és 19. napjain jelentkezhetnek mindazok, kiknek kára még nincs fölvéve; 20 és 21-én pedig a fölebbezések tár­gyaltatnak, mivel egyidejűleg a biztosi tanács az osztályozás kidolgozása czéljából naponta ülésezik. Cannes, jan. 4. A czárnó tegnap gyöngébb­nek érezte magát. A köhögés fokozódott , a szív­­dobogás sem szűnt meg. Az étvágy is csekélyebb. Az egészség eme hanyatlása összefüggésben van a tüdőbetegséggel, mely ismét súlyosabbá vált. Páris, jan. 6. A miniszteri program, főleg a birói kar s a hivatalnoki személyzet reformjá­ról, a sajtóról és az egyleti szabadságról, nemkü­lönben a gazdálkodási és a pénzügyi reformokról fog megemlékezni és ki fogja emelni Francziaor­­szág külügyi politikájának békés jellegét. Páris, jan. 6. Az itteni chiliéi követséghez érkezett hivatalos távirat szerint, Daza táborno­kot, Bolívia elnökét megfosztották hivatalától. A tábornok megszökött. London, jan. 6. Layard angol nagykövet megkapta a rendőrségi miniszternek felvilágosítást nyújtó levelét és annak tartalmát kielégítőnek ta­lálta. Layard továbbá megegyezett a portával, hogy Ahmed Tevfik egy keresztények által lakott szigetre küldessék. Ezzel a bibliafordítás által felvetett kérdés teljesen elintéztetett. London, jan. 6. A chilei consul megerő­­­síti­ ama hírt, hogy Limában zendülés tört ki, melyben többen megölettek és megsebesültek. A Carrareeban komoly zavargások törtek ki. A rend­őrség, a csőcselék által megtámadtatva, fegyverét használta, és többen megsebesültek. London, jan. 6. Roberts tábornok 4-ről kelt kabuli távirata jelenti: A város nyugodt. Az amnestiát kihirdették. Az amnestiából csak a fel­kelők főnökei vannak kizárva. Athen, jan. 6. Delijannis beadta lemondá­sát, mely azonban eddig még el nem fogadtatott. Amsterdam, jan. 6. A „Hansa“ nevű hajó kezd sülyedni. A hajó személyzetét megmentették. Pétervár, jan. 6. Valujevnek az államta­nács és a kérvényi bizottság elnökévé való kine­vezése hivatalosan közzététetett. Bukarest, jan. 6. Alaptalan a „Times“ ama tudósítása, hogy Bratiano román miniszter­­elnök Berlinbe szándékozik utazni. Budapest, január 6 A vámértekezlet. A vámértekezlet Mai­lek­ovic­s Sándor miniszteri tanácsos elnöklete alatt ma d. e. 11 órakor folytatta tanácskozását. Jelen voltak a kormány képviselőin kívül mint szakértők Pauer Leo, Heinrich Ferencz, Un­ger Antal, Höcker testvérek vaskereskedők, Oetl Antal vasgyáros, Vidats István, Röck István gazd.­gépgyárosok és Medisart A, a Ganz-féle vasöntöde igazgatója. A tanácskozás tárgyát a vasáruk és a vas­­gyártmányok, valamint a gépek vámtételei képez­ték. A szakértők leghatározottabban hangsúlyozták, hogy az ország ezen iparágának fejlesztése nem­zetgazdasági szempontokból is szükséges. E czik­­kekre rótt németországi vámtételek megváltozta­tása nem oly fontos, mint ép az osztrák-magyar vámtételek módosítása. A jelen voltak egyhangúlag oda nyilatkoztak, hogy a fél és az egész vas­gyártmányok némely czikkeinek vámtételei volná­nak megváltoztatandók, mert némely ily gyártmány előállítását illetőleg nagyban különböző vámtétel­lel bír. (B. S.) _________ A kereskedelmi miniszter rendeletet bocsátott ki, melyben a tengeri egészségügyi útleveleknek a belföldi partforgalomban a kázirattal való ellá­tását megszünteti. Az osztrák-magyar bank választott bírósága tegnapi ülésén Majláth Györgyöt vá­lasztották egyhangúlag elnökké. Az írói jog szabályozására vonatkozó törvényjavaslat tárgyában az igazságügyminiszter elnöklete alatt megkezdettek a tárgyalások. A munkálat alapjául azon javaslat szolgál, melyet annak idején a m. t. akadémia terjesztett az igaz­­ságügyminisztérium elé. A tárgyalásokra az igazságügyminiszter ré­széről meghivattak: A­p­á­t­h­y István, egyetemi tanár, Al­e­x­y Albert, igazságügyminiszteri titkár, Arany László akadémiai tag, Berczelly Ödön igazság­ügyminiszteri tanácsos, C­s­e­m­e­g­i Károly, a Curia tanácselnöke, Csengery Antal az akadémia al­­elnöke, Daruváry Alajos, a Curia tanácselnöke, Deák Wolfgang igazságügyminiszteri titkár, Gyulai Pál, az akadémia titkára, Hegedűs Candid Lajos, miniszteri tanácsos a cultusminisz­­tériumban, Her­ich Károly, osztálytanácsos a ke­reskedelmi minisztériumban, Jekelfalusy Lajos, miniszteri tanácsos a belügyminisztériumban, Ko­vács Lajos ügyvéd, M­a­n­d­­­­­o­v­i­c­s Emil, S­u­h­a­j Ödön és Tóth Lorenz curiai bírák, Teleszky István ügyvéd s Németh Péter fogalmazó, mint jegyző. Az áradás. — jan. 7. éjfél u. 1 óra. Bekövetkezett az idő, midőn a főváros sorsá­nak el kell dőlnie. A táviratok mindenünnen azt jelentik, hogy a jégtorlaszokon mozgás észlelhető, melynek következtében nagyobb csuszamlások tör­ténnek. Ránk nézve óriási fontossággal bír a felső Duna jege s az, lesz-e még akkor jég a főváros környékén ? Tegnap este 3/4 10 órakor a Dunaparton álló rendőr szerte rivalló hangon kiáltó: „A jég­ meg­indult!“ Az árvízbizottságban erre rögtön kiad­ták a parancsokat, hogy a veszély beállta esetére, a lakosságot készületlenül ne találja. S csakugyan a vastag jégpánczél egyszerre elkezdett ropogni, recsegni, néhány pillanatig még küzdött az ár sodró erejével, aztán lassan megindult le­felé. Úszott a jégtorlasz egészen a vámházig, itt megállott, hosszú éket hagyván maga után, mely a Petőfi-térig fölnyúlik. A­mint a jégzaj is­mét megállott, a víz elkezdett növekedni, s a bi­zottságban szükségesnek látták a főpolgármestert, valamint Kada alpolgármestert értesíteni a veszély közeledtéről, kik rögtön meg is jelentek a bizott­ságban Incze főmérnökkel egyetemben. A viz ál­lása ekkor a következőleg nőtt: 9 órakor 407 d­m. Szerencsére a veszély nem volt oly nagy, mint a milyentől félni lehetett s különösen azon körülmény, hogy Váczon szintén elindult a jég, de ismét meg­­állván, talán időt ad a mi jegünknek az elvonu­lásra, azon reményt kelti, hogy a főváros meg fog menekülni az árvíz veszélyétől. * A főváros és az árvíz. A központi bizottság mai ülésén mindenek­előtt a szegény szorongatott helyzetű Ó-Budával foglalkozott. Hosszabb vita merült föl a fölött: competens-e a bizottság védgáz emeltetésére, míg nagy nehezen rájöttek, hogy igenis, competens. Ennek következtében a bizottság megbízta a mér­nöki hivatalt, hogy a tegnap általunk már leírt gázterv keresztülviteléhez azonnal fogjon hozzá, s házilag építtesse ki. M­i­h­á­­­i­k ezredes jelenti, hogy a térparancs­­nokság a veszély esetén szívesen átengedi a Valero laktanyát s a menekülőket ellátja szalmazsákokkal is. Az ó­budai menekültek részére valószínüleg a kis-czelli laktanya fog berendeztetni. Thaisz Elek főkapitány indítványára tegnap talpak készíttetését határozta el a bizottság, minthogy azonban az ajánlkozásnál fölötte magas árt követelt a vállal­kozó elég, a város maga fog a­ Buda számára vagy 10—12 talpat készíttetni. A Duna-szabályozási bizottság műszaki osz­tálya ma Boros Frigyes elnöklete alatt tartott ülést. Zsák Hugó jelentést tett a Duna vízállásá­ról, mely az alábbiözlettel azonos. Mihalovits An­tal kir. főmérnök jelenti, hogy megszemlélte Csép és Majorháza között a beiszapolást átvágó mun­kálatokat; a soroksári folyamátban egy vezérárok készül, mely 400 m. hosszú és 6 m. széles lesz. Ugyanitt helyreállítják a gátszakadásokat. A munka mindenütt serényen folyik, a töltéseket egész raja a munkásoknak lepi el, kik szakadatlanul dolgoz­nak. A Csepel-szigetre átvezető táviró­huzalokat két magas dombra helyezendő póznák között fog­ják fölfüggeszteni. Kamermayer polgármester rendeletet adott ki, melyben meghagyja a csepelszigeti kikötőben levő hajók és bárkák tulajdonosainak, hogy hajói­kat szállítsák el onnan, mivel a szigeti gát kinyi­tása után azok ott nem maradhatnak. Promontor védelmére a vasúti töltés felső kanyarulata mellett — ennek jobb oldalán — véd­­töltés emeltetik, míg alább a védvonalat maga a vasúti töltés képezi. Ezen töltés azonban több helyen mélyen fekvő átjáró nyílással bir, melyeken a vasúton túl fekvő községbe a Duna árja betó­dulhat; ennek megakadályozására azonban ez átjá­rókon vaskapuk fognak építtetni és ezek által fog az áradat útja elzáratni. A védekezési műnek épí­tése nemsokára meg fog kezdetni. * Pozsonyból a következőket írja rendes levelezőnk: Szombaton délfelé, mikor a bécsi ki­áradások hire terjedt, nálunk még nehéz kocsikkal jártak a jégen; délután a kocsiközlekedés be lön tiltva, de gyalog még vasárnap, január 4-én is jártak át a jégen; a jég tetején már gyűrűzött végig a víz, de azért a jég oly erős volt, hogy ne­héz szekér is átmehetett volna rajta. Tizenkét órakor még egyesek mentek át a jégen, de ekkor a vészbizottság arról értesült, hogy Hainburgból megindult a jég. Egy órakor délután háromszor megdördült az ágyú és mindenki a Dunaparthoz futott. A víz rohamosan emelkedett és borzasztó robajjal föle­melte a Pozsony előtt fekvő több láb vastagságú erős jégtáblát. Borzasztó jégtömegeket hajtott a Duna árja iszonyú gyorsasággal, s remegve várta mindenki, hogy az óligetnél nem fog-e ez a borzasztó tömeg megtorlódni. Két órakor félel­mes magasságot ért el a víz, majdnem egy színen állott a parttal, akkor jelezték, hogy a víz elérte a 6 métert, még 30 centiméter és Pozsonynak mélyebb városrészei viz alatt állanak. De a Duna még mindig gyorsan folyik, jég már alig mutatko­zik tükrén, sőt három óra után el kezdett apadni. Bécs és Pozsony között jég nem volt többé és igy Pozsony veszedelmét elmúltnak tekinté mindenki. A vészbizottság nyugodtan lélegzett és mindenki megtávízhatta ismerőseinek, hogy a veszély elmúlt. (Ekkor kapott a mi lapunk is táviratot.) Nem is volt többé semmi baj, a Duna bár lassan, de folyton apadt, jeget látni sem lehetett többé a Dunán és mindenki nyugodtan hajta le fe­jét. Hétfőn f. h. 5-én reggel 5 órakor ismét 3 lö­vés ébreszte föl a város lakóit, megint borzasztó jégtömegek érkeztek, a linzi jég, mint mondják és a Duna félelmesen kezdett el áradni. Még délelőtt átlépte a 6 métert. A honvéd-posztógyár, a papír­gyár és a spodiumgyár, valamint az óliget víz alá került. Ezen épületekből már csak csolnakon lehet kijutni, a két utóbbinak főkijárása még szabad, de a melléképületek egészen vízben állanak. A posztó­gyár falait a víz nem éri meg, de egészen körül van véve vízzel, csak csolnakon lehet közlekedni. Azóta a Duna hol több, hol kevesebb jeget hord, nagyon lassan árad, de minden centiméter emelke­dés félelmesen közelebb hoz a veszély­hez. Délután a vészbizottságnak azt jelentik, hogy az óligeten alul borzasztó jégtömegek vannak megtorlódva és a Duna nem rendes medrében folyik le, hanem a f­ő r­é­v­i ágon rohan alá, minek folytán Főrér és Püspöki köz­ségek viz alatt állanak. Ezen oldalág nem képes elég vizet felvenni és igy Pozsonynál a viz foly­ton emelkedik. Pozsony fölött Schloss község szin­tén viz alatt van és a Morva folyón 100,000 frton épült hidat a jég elszaggatta. A viz négy órakor délután 6 méter 23 d­r., még hat centiméter és Pozsonyt elborítja a víz! Hét órakor meg­dördült az Ágyú, 30 centimétert jelent. A Hummel-utcza és a Landerer-utcza víz alatt áll, a Duna folyton nő, fél nyolc­kor 6 méter 34 centiméter. A veszély részleteit levelezőnk holnapra ígéri közölni.* Vízállás. A közlekedési minisztériumhoz a következő sürgönyök érkeztek: Linz, jan. 6. (Érk. d. u. 6 ó. 30 p.) A Duna jege és a wilshofeni jégtorlasz délután fél két óra óta nyugodtan folyik le és a folyam szélességének nyolcztized részét tölti be. A hídméreténél a víz állása 1 méter magas 0 fölött. A hőmérő —1°. Linz, jan. 6. (Érk. d. u. 7 ó. 25 p.) A híd­méreténél a viz állása délután 4 órakor 1.40 mé­ter 0 fölött. Apadás, a viz tükre jégmentes. Hő­­mérsék —1°. A Braunauból érkezett sürgöny sze­rint ott a viz állása 1.10 méter a 0 fölött, Scher­­dingben 1.25 méter a 0 fölött. A víz apadóban. A jég teljesen elvonult. Hőmérsék­lt fok. Bécs, jan. 6. (Érk. d. u. 3 óra 40 p.) A Duna tükre egészen tiszta. A víz általán apadóban van. Az árvízbizottság föloszlott. Bécs, jan. 6. A Duna és a Duna-csatorna vízállása folytonosan apadó félben van. A Frei­­denau mellett kiöntött viz a töltésszakadáson át a téli kikötőbe s innen a folyam medrébe folyik vissza. Freidenau mellett a vízállás 148 centimé­ternyi magas. Pozsony, 9 ó. 45 p. Vízállás 6 32, éjfélkor legmagasabb állástól 0 20 cm t. apadás, derült idő, hévmérő 1 fok­­ felett­­. Pozsonynál a Duna jég­től szabad. Pozsony, jan. 6. (Érk. d. u. 1 órakor.) Vízállás délben 6.20 méter. Reggel óta 0.12 méter apadás. Pozsonynál veszély nem mutatkozik. Hév­mérő 5 fok 0 fölött. Idő derült. Pozsony, jan. 6. (Érk. d. u. 6 óra 10 perczkor.) Vízállás 6 25, dél óta 0.05 áradás. Hév­­mérő 1 fok­­ felett. Idő derült. Jégviszonyok vál­tozatlanok. Komárom, jan. 5. (Érk. d. u. 8 ó. 25 p.) Az esztergomi folyamfelügyelő sürgönyzi, hogy ma délután 4 órakor a jég az esztergomi hídon alul elindult. Komárom, 10 óra. Mai vízállás 3­95, idő­járás derült, hőmérő 1 fok, jég áll. Komárom, 11 óra. A jég Aranyosnál ma reggel 200—300 méterre megcsúszott. Komárom, jan. 6. (Érk. reggel 11 óra 5 p.) A folyamfelvigyázó értesíti a hivatalt, hogy a jég Aranyosnál ma reggel 200—300 méterre meg­úszott. Komárom, jan. 6. (Érk. d. u. 6 ó. 30 p.) A győri államépítészeti hivatal táviratozza, hogy a Rába jege áll. Tegnap este óta ma reggelig 99 cmf. áradás. Gönyőnél a jég ma reggel 2 órakor megindult. Továbbá az esztergomi folyamfelvi­­gyázó újabban értesít, hogy a jég az esztergomi hídtól elindult és a szamárhegyig ment, ott megállt. Nagy-Haros, 10 ó. 15 p. Vizállás 6-án reggel 11 láb 4 hüvelyk (3­ 58) szél, jég áll. Ércsi, 9 ó. 25 p. Duna jege áll, vízállása 375 cmt., hévség 3 fok. Rimapentele, 9 ó. 10 p. Jég áll, vizállás 245 m. Celsius szerint 2 fok meleg. Paks, 9 óra. 2­55 m. jég áll, roskadt, hév­­mérő­n felül 4 fok. Mohács, (9­6. 15 p.) vízállás 2.88, 11 cm, áradás, jég­állás változatlan. Hévmérő ma reggel 1 fok, tegnap délben 2 fok, időjárás borult, fagyott, szél enyhe. Tudovár, 10 ó. 35 p. Lényeges változás beálltával táviratilag fog jelentés létezni. Eddigelé­g egész vonalon szilárd a fagy. A mostani alacsony 10 „ 412 „ 11 „ 416 „ 12 „ 418 „ 7.1 . 420'/* „ vizállás mellett néhány nap óta 6—8 centiméter áradás észleltetett. Ú­jvidék, jan. 6. (Érk. d. u. 3 ó. 35. p.) Újvidéken a hévmérő ma délben 3 fok. A jég áll. Zimonyban a vizállás 2­84. A jég áll. Hőmérő ma délben 1 fok, ma délután 2 fok. Gyula, jan. 6. (Érk. reggel 11 ó. 28 p.) Viz­állás: Fehér-Körösnél reggel 7 órakor 282. Fekete- Körös Remetén 232 jan. 5-én. Kettős-Körös jan. 5 én Békésnél 472. Hármas-Körös Gyomán 325. Kis- Jenő jan. 5. Fehér-Körös 160. A folyókon a jég mindenütt áll. Január 6-án reggel 8 órakor a hő­mérő 2 fok hideg. A fehér-körösi szakadások rend­szeres töltéssel betöltve, melynek padka építését elrendelte a folyammérnökség. A fekete-körösi szakadások szint ily módon betöltve, kivévén a tal­pas­ határban egy 80 méteres és a fekete-gyar­mati 120 méteres szakadásokat, hol a munkálatok a legnagyobb erélylyel folynak. A kettős-körösi magtári szakadások egyike betöltve, másika azon­ban még munkában. Az ottani elzárás mély mo­sások miatt nehézséggel van összekötve. * Boroszló, jan. 6. Oppelnből jelentik, hogy ott nagy árvíz van. A Petőfi-társaság ünnepélyes közülése — január 6. A Petőfi-társaság mai közülése valóságos kis irodalmi ünneppé nőtte­­ki magát. Az akadémia díszterme zsúfolva volt a főváros legelegánsabb, legdíszesebb közönségével. A szellem aristocratiája volt az, mely a fölolvasásokra összegyűlt; irodalmi férfiak, művészek, gyönyörű hölgyközönség s az egyetemi ifjúság nagy tömege — mindezek jelen­léte elvitázhatlan tanúbizonyság volt a mellett, hogy a Petőfi társaság kivivta magának az egri nevet és tekintélyes helyre tett szert az irodalom­ban, s működése a nagy közönség tetszését meg­nyerte. A mai ülés szelleme fölötte emelkedett volt. A hölgykoszorú, mely Budapestnek amúgy is hír­neves szépei közül a legszebbeket egyesítő magá­ban, egészen át volt hatva attól az igazi költői légkörtől, mely hol bánatosan, hol lelkesítőleg, majd a szív közvetlen humorával áradt szerte a fölolvasásokból. A hallgatók közt láttuk Jókai nejét és leá­nyát, Arany János nejét és kis unokáját, a Cse­­megi-nővéreket, Pulszky Polixénát, György Ala­­dárnét, továbbá Pulszky Ferenczet, Tóth Lőrin­­czet, Szász Károlyt, Greguss Ágostot, Helfy Igná­­czot stb. Az ülést É­s­z­a­k­y Károly alelnök nyitotta meg. Röviden emlékezett meg a társaság há­rom éves múltjáról, s hivatkozott működésük ered­ményére, mely fokozatosan, évről-évre mindinkább meg tudta nyerni a közönség rokonszenvét. Ezután S­z­a­n­a Tamás titkári jelentése kö­vetkezett, rövid felemlítésével minden nevezete­sebb adatnak, mely a társaság működéséből ki­emelkedik. A fölolvasások sorát N­é­v­y László kezdte meg emlékbeszédével Balogh Zoltánról. N­é­v­y Lászlót mint jeles fölolvasót ismer­jük, s szép emlékbeszéde ezúttal is mély hatást keltett. Munkás, érdemes, de nem valami kima­gasló alakja volt irodalmunknak az, kiről kegye­lete megemlékezett — s ezért méltatásában is bi­zonyos önmegtartóztatást kellett tanúsítania. Bi­zonyos szerény hang vonult át az egész emlékbe­széden, megfelelőleg az elhunyt költő működésé­nek, mely csak ezután válandott volna nagyobb terjedelművé. Szavai azonban teljesen fölidézték a rokonszenves férfiú emlékezetét, melynek megújí­tása rokonszenvesebb módon alig történhetett volna. Navy melegen szól Balogh írói tehetségéről, majd áttér ennek életrajzára. Balogh Zoltán Bu­dapesten született 1833. február 3-án; atyja Al­­mássy Balogh Pál híres orvos tudós volt, ki nagy gondot fordított fia nevelésére, kiben Petőfi geniusa már korán a dicsőség szomját kelte fel. Midőn a forradalom kiütött Balogh még gyermek volt, s daczára ennek a honvédek sorába lépett s küzdött a szabadságért egészen Világosig. Balogh a szín­padon is szerencsét próbált, de kevés sikerrel s atyja felhívására a festészetre adta magát s Bécsbe ment. Innét azonban nemsokára visszajött Buda­pestre, hol megismerkedvén az irodalom férfiaival ő is tollat ragadott, s először Császár Ferencz „Divatcsarnokáéban majd a „Napkelet“-ben lépett fel. 1856. jelent meg első kötet költeménye, melyet 1865-ben egy újabb követett. 1862-ben az „Uj nem­zedék“ czimü képes hetilapot inditá meg, mely­nek maga készítő rajzait, s daczára annak, hogy a legjesebb fiatal erők csoportosultak a vállalat kö­rül, rövid idő múlva megszűnt. Balogh Zoltánnak ezidőre esik házassága Jakabfalvy Jolánnal, Sze­mere Bertalan unokahungával. Ezen idő óta csende­sen, visszavonulva élt csabai birtokán. Midőn a „Petőfi-társaság“ megalakult, sietett őt is tagjai közé felvenni, remélvén, hogy ez a tehetséges fér­fiút új munkásságra fogja serkenteni. Balogh 1878-ban Budapestre szándékozott átköltözni, hogy majd újra szolgálatába álland a múzsának. De mi­dőn ügyeinek rendezése végett csabai birtokára utazott, Tokajban egy barátja házában megbetege­dett s 1878. évi pünkösd napján elhunyt. N­é­v­y Lászlót, kit leléptekor élénken megél­jeneztek, egy másik, nem kevésbé jó előadó Ko­m­­ócsy József váltotta föl a fölolvasó asztalnál. Komócsy saját költeményét adta elő: A szere­lem. Költői hévvel irt dicsőítése ez e mindenható érzelemnek, mely győz a hírnéven, a gazdagságon, a dicsvágyon. Nem új thema, de a gyönyörű dictió megragadta a közönség figyelmét. A költő egy őrült ifjú meséjét adja elő, ki szerelmi bánatában bolyong a mezőkön virágokat szedve s elvesztett kedvese után epekedve. Egy szellem jelenik meg előtte, elvezeti a kincsek országába, de az ifjú többre becsüli ked­vese mosolyát, mint a smaragd- és gyémánthal­mazt, majd a hősök közé vezeti őt s az ifjú előtt elvonulnak. Cyrus, N. Sándor, Attila, Hunyady s Napoleon. A végtelen fény s a hatalom fellelkesitik az ifjút, de midőn a szellem ezért kedvese feledését kívánja, vissza­utasít mindent, mert kedvese egy könycseppje drá­gább annál. A szellem redőzi homlokát s egy uj országba vezeti. Dalok, kéj, mámor, myrrha veszik őt körül; feltárul előtte egy „Wallhalla“, Homer, Shakespeare, Petrarca és Petőfi dicső­sége megingatja őt, de midőn a szellem újra felé­ledést kiván, megvetéssel fordul el. A szellem erre megmondja, hogy boldog előbb nem lesz, csak a sírban s az ifjú bolyong, bolyong tovább, szétszórva rózsáit, dalt énekelve elvesztett kedve­séről, Clarisseről. — E szép dal, mennyire gyors­írás utján följegyezhettük igy hangzik: Dal Clarisseről. Jártam sötét erdőknek, Titokszerű árnyában, Hol haldoklik a szellő. Hol az örök magány­ban. Nincs embernyom a mohában, Csodás hang van a légben, Mely elfelejthetetlen Ki hallgatja, szívében . . Én azt hallám: Clarissa! Jártam kies vidéken, Hol ha a patakoknak partján Vad rózsák csókolódznak S piros fejük lehajtván Hallgatják a beszédes Habok tündérmeséjét, A szellők sóhajtását, A madarak zenéjét . . . Én azt haltam: Clarisse! És a hol a tömjén füstje, Száll az imának szárnyán, És a magasztos ének, Mint ragyogó szivárvány Emelkedik az éghez: A templomokban jártam S lelkem emelkedett fel. A lángoló imákban .... Én azt haltam : Clarisse ! És jártam csillagok közt Szárnyán ábrándimnak S ott üdvét érezem az Édes szerelmi kínnak. Midőn az angyaloknak Dalában észrevettem Az öszhangot, mely nincs meg Csupán a te nevedben Clarisse ! Clarisse ! Clarisse ! A nagy taps, mely a költőt jutalmazta, csak­hamar elhangzott, midőn egy bájos nő jelent meg Szana Tamás karján a fölolvasó asztalnál: Be­ni­cz­ky­né Bajza Lenke. Első eset nálunk, hogy nyilvános ülésen hölgy lépett föl mint fölolvasó. Ez emlékezetessé teszi a mai ülést. A közönség udvarias tapssal fogadta Beniczkynét, ki kezdetben reszkető, halk hangon fölolvasta kis elbeszélését, melynek czíme: „A különcz.“ Igénytelen, egyszerű mű — igaz nőiességgel írva. Egy ifjú pár, mely szereti egymást, végzetes tévedés áldozata lesz, melynek tudatára csak akkor jön, midőn már késő minden. A kis elbeszélés szintén nagy hatást keltett. Teleki Sándor gróf fölolvasása következett most, mely Petőfiről szól. Lapunk más helyén ad­juk az előadás nagy részét. Valóban ha E. Ko­vács Gyula kevésbé kitűnően adja is elő a gyö­nyörűen írt rajzokat, még akkor is rendkívüli hatást keltettek volna, így párosultan Kovács kitűnő pointirozásával, Teleki műve rég nem tapasz­talt sikert aratott. A fölolvasás végén valóságos tapsvihar tört ki, mely kényszeritette az ősz s mégis örökifjú szerzőt, ki eddig szerényen hátra­vonult, hogy a közönség elé lépjen, mely ismét és ismét látni akarta s hívta maga elé. Zajos ovatió volt ez, melyhez hozzájárultak a tagok minden oldalról jövő — első sorban a Jókai-pár gratula­­tiói. Teleki Sándor mai fölolvasásával határo­zottan a fővárosi közönség kedvenczévé vált. Utolsó volt Jókai Mór, ki legújabb drámai költeményéből, melynek czíme „Ne bántsd a ma­gyart“ olvasott föl három jelenetet. Azt hisz­­szük, nem csalódunk, kimondván, hogy e dráma csak kibővítése, illetőleg kidolgozása a „Hős Pálffy“ czimű egyfelvonásos drámának, melyet Jókai a királyi pár jubilaeuma alkalmakor irt. A fölolvasott rész a darab legelejét képezi, egy né­met katona beszélgetése egy magyar harc­ossal. Rendkívül sok humor — az igazi Jókai-humor — van a párbeszédben, s Jókai olyan élethűen, annyi szavaló tehetséggel, szinte mondhatnók alakítással olvasta föl, hogy a közönség alig-alig tudott be­telni vele. Jókainak több helyen félbe kellett sza­kítania fölolvasását, mert az általános derültség zaja elnyomta hangját. A következő jelenetben Würtemberg herczegné párbeszéde Pálffy grófnéval drámai erejével egyrészről, s a naiv költészet sze­rény hangjával másfelől, — bájolt el. A felolvasást a közönség lelkes tapsokkal kö­szönte meg Jókainak. Ezzel az ülés véget ért. A közönség elége­detten távozott, s a Petőfi-társaság e napot, mint eddigi működése legszebb napját, méltán sorol­hatja ünnepei közé.1 2 órakor ünnepélyes bankettre jöttek össze a „Hungáriádban a társaság tagjai és több iro­dalom-barát. Hölgyek nem voltak jelen. Benicz­­kyné Bajza Lenke főfájása miatt levélben men­tette ki elmaradását. A lakomát a tüzes borokon, a kitűnő menün kivül a szellemes toasztok vég­telen sora fűszerezte. Jókai Mór és Északi Károly az írók democratismusa mellett szóltak, Helfy Ignácz Teleki Sándort, a „legfiatalabb írót“ éltette, kinek olasz éleményeiről is elmon­dott néhány fölötte érdekes adatot, Komócsy József, N­é­v­y László, L­a­u­k­a Gusztáv, Balázs Sándor, Győry Vilmos s mások szintén lelkes felköszöntőkkel villanyozták föl a jelenvoltakat, kik­ a legderültebb hangulatban oszoltak szét. Meg kell még említenünk, hogy gyűlés­ után a Petőfi-társaság küldöttség által tisztelgett „tisz­teletbeli“ tagjánál, Arany Jánosnál, ki megha­tóban köszönte meg a megemlékezést. A költő neje, ki jelen volt az ülésen, élénk örömét fejezte ki a küldöttség tagjai előtt, hogy e társaság, mely Petőfi nevét viseli, a közönségben oly kiváló érdeklődést tudott kelteni maga iránt. Petőfi Sándor költőn. Irta Gr. Teleki Sándor. Megközelíthetem-e nagyságát? Méltó lehe­tek-e némileg hozzá ?!.... A prüesök énekli meg a fülemülét, de mindakettő a természet hangján dalol; az ökörszem a sas szárnyai alá búvik, föl­viteti magát az ég magasságába s az égbolt tete­jéről a sas fölnéz a vakító napba, az ökörszem

Next