Ellenőr, 1880. március (12. évfolyam, 102-150. szám)

1880-03-26 / 144. szám

MlSfUiesést Arak­. .."a3z évre . 20 frt — kt­­ Évnegyedre , 5 írt — kr Felévre . . 10 , — a I Egy hónapra . 1 „ S0 , Gmerkesmtesi iroda: Budapesten, váczi kfk­-út 26. szám (fő-út sarkán.) Semak­­est ködünk, ha nem tudjuk, kitti jön. — Kéziratok visnaküldetére nem télialksmsenk, fosta Mai csak bér­mentes leveleket fogadunk el. ESTI KIAD­ÁS, 144. szám. Budapest, péntek, márczius 26. 1880. Egyes szám ára­m kr. Hirdetések felvétel* * kiadóhivatalba»­ Budapesten, váczi kap­ út 26. szám (Fő-út sarkán). Továbbá Daube 8. L. és társánál M. -Frankfurtban. Hirdetésekért járd díj csakis az „Ellenőr“ kiadó­ hivatala által cy rgtázott számla ellenében fizetendő. Miadó hivatal: Budapesten, váczi kör­út 26. sz. (fó­dt sarkán). ■'••mdtk ta­gfixetések ás a lap MttiSdatre wmatkemi rdndett feltálald* XII. évfolyam. Az „Ellenőr“ ára reggelt és esti lap együtt: Egy évre .... 20 frt — kr. Félévre .... 16 „ — „ Negyedévre ... 5 „ — „ Két hóra ... 3 „ 60 „ Egy hóra ... 1 „ 80 „ Az esti lap postán való külön küldésé­ért 1 frt jár évnegyedenként. Budapest, márczius 26. Gladstone folytatja támadásait Ausztria ellen. A pernikucki választók meetingjében azt mondotta, hogy valahányszor a szabad­ság forgott kérdésben, ő mindenkor köz­vetlen összeütközésbe jött az osztrák kor­mánynyal. Ő (Gladstone) 1850-ben Olasz­országban avatkozott be először a külügyi politikába. Nápolyban akkor borzasztó ál­lapotok uralkodtak, és ő meggyőződött, hogy azokat az állapotokat az egész világ előtt pellengére kell állítania. A nápolyi kor­mány egészen Ausztria ellenőrködése alatt állott abban az időben, és azokat az álla­potokat szentesítette Ausztria. Lord Aber­deen mindent elkövetett Gladstone támoga­tására, de nem vívott ki sikert, ennek kö­vetkeztében Gladstone közvetlen összeütkö­zésbe jött. Ausztriával, Görögországban, Olaszországban és Belgiumban mindenkor a kény­úri hatalmat támogatta Ausztria a sza­badság ellen. Ő olvasta, hogy az osztrákok fölháborodtak az ő úgynevezett támadása ellen, melyet a császár és Ausztria ellen in­tézett. Ha el akarja őt némítani Ausztria, elnémíthatja, ha nem fogja támogatni azo­kat a terveket, amelyek kárt okoznak más népek szabadságának. A liberálisok magatartásában érdekes mozzanat fordult elő. Gladstone hevesen megtámadja az angol kormányt, hogy része van Oroszország terjeszkedésében. Bünül róvja föl az angol kormánynak, hogy Orosz­ország bekebelezte Besszarábiát és ismét hatalmába ejtette a Dunát, ő, Gladstone, indignatióval vett tudomást a Salisbury-Su­­valov-memorandumról. Ő teljes életében nem tapasztalt nagyobb megaláztatást Anglia hír­nevére nézve ennél, mikor Anglia külügy­minisztere találkozik a sötétben az orosz nagykövettel és megállapodik vele, hogy Anglia nevében bizonyos esetben kész lesz elfogadni azt a tervet, mely szabad orszá­got tesz a rabszolgák részeseivé, pedig en­nek megvalósításában Anglia volt a főágens. Ilyen volt az a politika, jegyzi meg Glad­stone, a­melynek támogatása végett kívánják a régi többséget újra megválasztani. Annyi bizonyos, hogy sem Gladstone, sem más liberális nem kárhoztatta annak idejében a Salisbury-Suvalov-memorandumot, sőt mindenkor arra ösztönözték a kormányt, hogy béküljön ki Oroszországgal. Jelen nyi­latkozatával azt akarja tehát elhitetni talán Gladstone, hogy nagyobb ellensége az oro­szoknak, mint Beaconsfield. * Az olaszok és angolok egyetértése aligha fogja elősegíteni a Máltában fölme­rült nyelv­kérdést. Periore Jullyan és Kee­nan angol biztosok ugyanis a gyarmatügyi minisztériumhoz küldött jelentésükben azt is tanácsolják a többi közt, hogy az iskolá­kat rendezze az angol kormány a szigeten és az angol nyelvet tegye iskolai nyelvvé. A máltai olaszok már meg is kezdették a tüntetéseket, amelyeknek hangja valószínü­­leg Olaszországba is el fog jutni. * A „Pol. Corr.“ állítólag hiteles forrás­ból értesül Lorisz­ Melikov programmjáról. E szerint az orosz dictator programmjának első és legjelentékenyebb pontját a rendőrség szervezése képezi. E rendőrség azonban nyu­gat európai formát fog ölteni, és két részre fog oszlani; az egyik a közbiztosság fölött fog őrködni, a másik pedig politikai vagyis titkos rendőrség lesz. Az említett forrás sze­rint, ebből a reformból önkényt következik az igazságszolgáltatás és a közigazgatás kü­lön választása is. A programm másik pont­ját képezi, hogy ezután polgári embereket fognak kinevezni kormányzókká és főkor­mányzókká, a­kik alkalmasabbak lesznek a jó viszony ápolására a nép és a kor­mány közt. A hivatalos lap tegnapi száma a következő­ket közli: A belügyminisztérium vezetésével megbízott magyar miniszterelnököm előterjesztése folytán, Ujfalussy Miklós szörénymegyei kir. biztost, ezen valamint krassómegyei főispánt állásától, saját ké­relmére ezennel felmentem. Kelt Bécsben, 1880. évi márczius hó 21-én. Ferencz József, S. k. Tisza Kálmán, s. k. Krassómegyében a főispáni teendők végzésé­vel, ideiglenesen T­a­b­a­j­d­y Károly, Aradmegye főispánja, ez utóbbi minőségében való meghagyása mellett bízatott meg. Szörény megyében a megye kormányzatával egybekötött főispáni teendők végzésével T­a­b­a­k­o­vits Gusztáv, Torontál megye főjegyzője lett kor­mánybiztosi minőségben ideiglenesen megbízva. Az osztrák-magyar vámkonferencia tegnap négy óra hosszat tanácskozott a kereskedelmi mi­nisztériumban. Az osztrák kormány részéről B­a­­zant miniszteri tanácsos és Kunde Ede fővám­­igazgató, a magyar kormány részéről pedig Mai­lek­o­v­i­c­s Sándor miniszteri tanácsos, S­a­l­m­e­n osztálytanácsos, T­u­r­ó­c­z­y Adolf pénzügyi tanácsos és fővámigazgató, végre M­i­h­a­l­o­v­i­c­s miniszteri titkár voltak jelen. Ezen tanácskozás alapján kül­ügyminisztériumunk jegyzéket fog intézni a szer­ződési tárgyalásokra vonatkozólag a német kor­mányhoz. A jegyzék szövegét a húsvéti ünnepek után tartandó közös miniszteri értekezleten fogják véglegesen megállapítani. (Bud. Corr.) A Budapesten folyó vám­értekezletekről eze­ket írja a „Pester Corr.“. A most folyó és még be nem fejezett tárgya­lások „bizalmas megbeszélések“ jellegével bírván, végleges határozat­hozataláról szó sem lehet. Ezen megbeszélések czélja nem egyéb, mint előkészíteni az egyetértést az osztrák és a magyar kormány közt közös vámtarifánk azon tételeire vonatkozó­lag, melyeknek revisióját kárpótlásul követeli Né­metország azért, hogy a baromkivitelünket sújtó intézkedéseket megszüntette. Ha az itt folyó meg­beszéléseket — mint remélhető — kielégítő ered­­ménynyel fogják befejezni, akkor ezen előleges megállapodásokat Bécsben később tartandó közös vámkonferentia elé fogják terjeszteni, mely azokat megvizsgálván, véglegesen fog felettük határozni. A vámkonferentia ezen határ­ozatait ezután jóvá­hagyás végett a két országos kormány elé fogják terjeszteni és közös minisztertanácsban megerősí­teni. És csak mindezek után fog külügyi hivata­lunk Németország kormányához felhívást intézni, hogy felhatalmazottakat küldjön a tárgyalások megkezdésére. Ezen jegyzék szövegezése kizárólag a külügyminisztérium feladata, nem áll tehát az, hogy e szöveget Bécsben tartandó közös miniszter­­conferentia fogja megállapítani. A magyar kormány meghatalmazottjai Bazant és Kunde urakkal ma folytatják a tárgyalást. Adóközségek. Szkacsán-Hradistye nyitrame­­gyei község adóügyi tekintetben f. évi július 1-ével a privigyei adóhivataltól, a nagy tapolcsáni m. kir. adóhivatal kerületébe; Fertő-Szt.-Miklós sopron­­megyei község a soproni adóhivatal kerületéből a kapuvári adóhivatal kerületébe; és Brentovácz, Búzád és Hodos temes megyei községek a lippai adóhivatal kerületéből, a temesvári adóhivatal kerületébe helyeztettek át. A vicinális vasutakról szóló törvényjavaslatot, miután a közös hadügyminisztériumnak arra vonat­kozó észrevételei megjöttek, most már véglegesen meg fogják állapítani s a képviselőház egyik leg­közelebbi ülésében előterjeszteni. Az osztrák államvasut-társulat vezérigazga­tója Kopp az államvasút küszöbön álló újjászer­vezése ügyében Prágába utazott. A Budapesten felállítandó forgalmi igazgatóságnak megfelelőleg ugyanis az Ausztriában levő vonalak számára szin­tén egy új forgalmi igazgatóságot léptetnek életbe. A prágai városi tanács nem rég tiltakozott a prágai inspectoratus tervezett megszüntetése ellen, hogy tehát a bécsi forgalmi igazgatóság felállítása semmi tekintetben ne ütközzék nehézségekbe s másrészről Prágában békés kiegyenlítést lehessen létrehozni, utazott Kopp a „Neues Wiener Tagblatt“ szerint Prágába. Táviratok: Trieszt, márcz. 25. A városi tanács tegnapi ülésében tudatta a polgármester az üdvkivánó kül­döttség kegy teljes fogadtatását, melyben ő felsége részesítette, valamint a trónörökös távirati köszö­netét. A gyűlés állva hallgatta a jelentést és él­­jenkiáltással kisérte a polgármester szavait.­­ A közraktár ügyében, az engedélyezés tudomásul vé­tele után elfogadták a község és a kereskedelmi kamara közt kötött szerződést és megválasztották a közraktári bizottságot. Prága, márcz. 26. A városi képviselőség és a polgári egyletek részéről nagy előkészületek tör­ténnek a koronaherczeg fogadtatására. Bécs, márcz. 26. (Eredeti távirat.) Az „Ex­trablatt“ mai számát elkobozták azért, hogy kö­zölte az „Eegyetértésnek“ a sajtóbíróság határo­­zatáról írt czikkét. Az elkobzás nem csekély fel­­tűnést okozott, mert ugyanebben a számban volt Stefánia herczegnő arczképe is. A műkereskedé­­sek ma tették kirakataikba Stefánia arczképét. Páris, márcz. 25. A „Moniteur“ azt mondja: „Ha a cabinet állítólagos szándékait a jezsuiták ellen valósítani fogja, a senatus, melyet akaratá­nak félreismerése által megsértettek, a parlament egy behívása után, interpellálni fogja a kormányt. Róma, márcz. 25. A hírlapok csodálkozásukat fejezik ki a „Nord. Alig. Ztg.” czikke fölött s constatálják, hogy az angol választási harcrok eredményét illetőleg semmi feszültség nem létezik. Az olasz sajtó ez irányban inkább teljes közönyös­séget tanúsít. Olaszország a békét óhajtja. Senki sem vette észre az olasz hírlapok állítólagos gyű­löletét Beaconsfield lord iránt. Róma, márcz. 25. Farini levélben kijelenti, hogy ha esetleg ismét megválasztanák a képvise­lőház elnökévé, ismét le fog mondani. Darmstadt, márcz. 25. Victoria és Erzsébet herczegnők bérmálására, mely márcz. 31-én fog végbe menni, az angol királynő, a walesi herczeg, a német trónörökös, a badeni nagyherczeg és neje is el fognak menni. Berlin, márcz. 25. A „Reichsanzeiger“ közli a császárnak 24-ről kelt rendeletét, melyben uta­sítja a birodalmi kanczellárt, hogy mindazoknak, kik rokonszenves üdvözleteikkel a császár szüle­tésnapját megédesíték, teljes szívből jövő köszöne­tét fejezze ki. London, márcz. 25. Lord Elliot, bécsi angol nagykövet, a külügyi hivatalhoz sürgönyt intézett, melyben azt mondja: „Teljes valótlanság, hogy a császár értem küldött, hogy velem Gladstoneról beszéljen, vagy hogy róla az előadott módon meg­emlékezett volna. Hat hét előtt a császár egy jó­tékony czélra rendezett bálon, velem szemben meg­jegyzést tett, a Gladstone által tanúsított keserű ellenségeskedésről Ausztria ellenében, hozzáfüg­gesztvén, hogy reménye, hogy semmi sem fog tör­ténni, a­mi a jelenleg fennálló szíves viszonyokat megzavarhatná a két ország közt. „ Valakinek a közönség közt néhány szót kellett felkapnia, a többi a képzelődés munkája volt.“ London, márcz. 25. A „Daily News“ jelenti Kabulból. A Turkesztánban lévő afgán csapatok Abdurrhamanhoz csatlakoztak, ki Kunduztól nem messze fekvő Kandagánba érkezett. Turkisztán kormányzója megszökött. London, márcz. 25. Eugenia volt franczia csá­szárnő ma utazott el Southamptonból a „German“ gőzhajón Afrikába. London, márcz. 26. Hartington marquis teg­nap beszédet tartott, mely kifejti a szabadelvű párt programmját a keleti kérdésben. Ha a szabadelvű párt kormányra jutna, akkor ez a kormány Angol­ország érdekeit és becsületét nem Törökország füg­getlenségétől és integritásától, sem egy szilárdan szervezett török kormánytól nem tenné függővé. A török kormánynak, a keresztények irányá­ban tanúsított magaviseletét, nem lehet oly ügynek tekinteni, mely kizárólag Törökországot és Oroszországot érdekli. A szabadelvű kormány nem kísérlené meg az európai concertet megza­varni, ha egy szerencsés esély következtében Európa egyetértene az iránt, hogy mi történjék Török­országban ? Sőt ellenkezőleg mindent elkövetne, hogy fejleszsze a concertet és ha az helyre volna állítva, tőle telhetőleg azon iparkodnék, hogy az általa hozott határozatok foganatba is vétessenek. London, márcz. 26. A „Standard“ foglalkozik Gladstone kifakadásaival Ausztria-Magyarország ellenében és tiltakozik olyan politika érvényre emelése ellen, mely az angol és az osztrák­magyar kormány közt elidegenítést szülhetne. Ausztria-Magyarország jelenleg is mint annak előtte, szükséges szövetségese Angolországnak. Legnagyobb fontossággal bír az angol érdekekre nézve, hogy a Dunán éber ellenőrzés létezzék és hogy a Balkán­félsziget egy erős barátságos állam által kormá­­nyoztassék, mely elég hatalmas távol tartani Orosz­országot Konstantinápolytól Madrid, márcz. 25. Otero merénylettevő vé­dője a királyhoz fordult azzal a kérelemmel, hogy kegyelmezzen meg a gonosztevőnek. A király azt mondta, hogy a­mennyire őt illeti, kész kegyelmet adni, köteleségének tekinti azonban e kérdést a mi­niszterek elé terjeszteni. A királyné és a herczeg­­nők pártolják a merénylettevő megkegyelmezését. Belgrád, márcz. 25. A hivatalos lap kijelenti, hogy nem hiteles a „Neue Freie Presse“ által kö­zölt osztrák-magyar szerb vasúti szerződés terven. Cherbourg, márcz 25. Az angol királynő ide érkezett, az éjszakát a hajón fogja tölteni, holnap pedig tovább utazik. Kairó, márcz. 26. Aneo­orszáer tudatta Rivers- Wilson kinevezését a nemzetközi liquidatio-bizott­­ság tagjává. A többi tagok, Anglia részéről: Auck­land és Calvin; Francziaország részéről: Liron és Diavoles; Olaszország részéről: Baravelli, és Auszt­ria-Magyarország részéről: Kremer. Beregszász, márcz. 25. Az első magyar álla­­mos biztosító társaság tekintetes igazgatóságának, mely a városunkat f. hó 18-án ért tűzveszély foly­tán, a lakosság szerencsétlenségét és nyomorát azzal igyekezett enyhíteni, hogy biztosított felei­nek a 17.000 (tizenhét ezer) frtot meghaladó tűz­kárt, teljes megelégedésünkre, már f. hó 23-án ki is fizette­ köszönetünket a nyilvánosság terén ki­fejezni annyival is inkább kötelességünknek is­merjük, mert a biztosítási eszme terjedését ha­zánkban üdvösnek, sőt szükségesnek tartjuk, s mivel a közönség bizodalmába ezen szilárd, ki­fogástalan eljárásáról ismert társaságot első­sor­ban és a legmelegebben ajánlhatjuk, J­a­n­d­r­i­­sics Antal polgármester. Az első horvát borvásár. (Saját levelezőnktől.) Zágráb, márczius 22. Szerdán f. hó 17-én nyílt meg az első horvát borvásár illetőleg borkiállítás Zágrábban az orsz. gazdasági egylet csinos új épületében, melynek alsó tágas termei e czélra külön berendezve, kellő át­tekintést és szabad mozgást engedtek a járókelő közönségnek. A vásár összeállítása körül a fenti egyleten kívül még a kereskedelmi kamara fárado­zott kiválóan, kettőjök érdeme, ha sikerült az ál­talános közönyt, melylyel első híre fogadtatott, nem csak legyőzni, hanem évenkénti ismétlését is ki­vinni. Ez lévén Horvátország első nagyobb kísérlete hazai borait határain túl is bemutatni — bár a megkötött üzletek nem feleltek meg teljesen a várt reményeknek — egészen kielégítőnek mond­ható, különösen, ha az eredményt nemcsak az el­adott hectoliterek száma szerint mérlegeljük, ha­nem azon haszonban keressük, mely az idegen vevő és termelő egyenes érintkezése által elérettetett, mi sok egészséges eszmecserére adott alkalmat, melynek következményei a horvát borászatra bi­zonyosan nem lesznek befolyás nélküliek. Egy má­sik üdvös eredménye a borvásárnak a socialis té­ren nyilvánult, a­mennyiben az ország külön vált elemeit végtére egy neutrális téren összehozta, mi évek hosszú sora óta csak „pium desiderium“ volt, melynek káros befolyását a társas életre itt min­denki érezte, anélkül, hogy orvosolni bírta volna. Mennyire volt erre az uj bán kinevezése befolyás­sal, rokonszenves alakja, finom modora, ismert eré­­lye és pártatlan igazságszeretete hatás nélkül nem maradhatott a nemzetre — nem akarom kutatni, constatálom a tényt, örülni fogok Horvátország ér­dekében, ha jobb és kedélyesebb napok előhírnö­kéül a borvásár milatt tapasztalt hangulatot ve­hetem. Ha ehez még hozzá­veszem, hogy három napig a vásár tartama alatt politizálást alig lehe­tett hallani Zágrábban, „e par si mouve“, csak nyereségnek mondhatom minden tekintetben a bor­vásár megtartását. Hogy a borvásár, mint új kísérlet, nem lehe­tett ment a hibáktól, magától értetődik; több hibás intézkedés és mulasztás ma már itt élénk kritika tárgyát is képezi, melyekre honfitársaimat is figyelmeztetni kötelességemnek tartom. 1-ször hibás intézkedés volt a bormustrákat nem a bor­termő vidékek, hanem a termelők betűszerinti névjegyzékeik szerint kiállítani, miáltal az idegen vevő helyes fogalmat nem szerezhetett magá­nak sem a különféle vidék borairól, melyeket egymással össze nem hasonlíthatott, sem a quan­­titásról, színezetről és egyéb egyik vagy má­sik vidék sajátságairól. 2-szor hiba volt oly fajta és szint borokat is kiállítani, mik curiositás tár­gyát képezhetik ugyan, de borvásárba nem va­lók, mert kereskedelmi czikket nem képeznek. 3. A kóstolás szabadságának nem szabad szabados­ságban átmenni; hiba volt hogy bárki is, minden előleges bejelentés nélkül, hozzáfoghatott a bor­kóstoláshoz, mit egyesek igen bőven gyakoroltak, minek csakis a bizottság tagjainak beleegyezésével és jelenlétükben kellett volna megtörténni. 4. Általá­nosan sokallották az 1% provisiót, mit a gazda­sági egylet magának kikötött a megejtett üzletek­ből, a­minek csakis úgy lett volna értelme, ha a bizottság tagjai alkuszi szerepre vállalkoznak, mit nem tettek vagy ha a bemenet ingyen, nem 20 kr­dít mellett történik. Részemről még kívánatosnak tartanám az estélyi órákban a melléktermekben a tárgyhoz szóló népszerű felolvasások megtartá­sát, mit az azokkal rendesen összekötött bormivelési és pinczekezelési szerszámok és eszközök kiállítása csak elősegítene, mik hálás tárgyat képezhetnének a bemutatásra. Áttérvén az anyagi sikerre: a kiállított 50.000 hectoliterből körülbelül 5000 hectoliter adatott el 15—25 frtért hectoliterjét. Általánosan tapasztaltatott, hogy az idegen vevők csak az olcsó borokat keresik és egészében sokkal drá­gábbaknak találják a horvát borokat, semhogy a külföld számára nagyobb megrendeléseket tehet­nének. A finomfajtájuakat figyelembe sem vették, mert drágállották. Remélhető, hogy a jövő borvá­sárra több idegen vevő fog itt megjelenni, és hogy a finomabb faj­tájuak is figyelemben fognak ré­szesülni; az árakkal azonban okvetlen le kell menni, mert a legolcsóbb kiállított bor m­ert volt hectoliterje, mi a magyar olcsó borokhoz mérve még mindig nagy ár. Érdekesek még az autonomikus kormány ál­tal ez alkalomra közzétett statistikus adatok a bor­termelésről, e szerint a 8 megyében az évi átlag 1.270.000 hectárt tesz és 55.556 hectár szőlőföld van mivelés alatt. Ez utóbbi 3000 hectár szaporo­dást mutat fel, összehasonlítva az 1874-ki hivata­los kimutatással; miután pedig a fenti részletes kimutatásból kitetszik, hogy Szlavónia és Szerém­­ség nemcsak nem szaporította szőlőföldjét 1874 óta, sőt egy pár száz hectárral kevesbítette, igy ezen szaporítás egészen a 4 horvát megyére esik. Ennek okairól máskor. Mogyoródy Adolf: A szegediek Tisza Lajosnál. Szeged város küldöttsége tegnap délelőtt tisztelgett a királyi biztosnál. A küldöttségben részt vett a városi tanács és a vasárnapi közgyű­lés által kinevezett 32 köztörvényhatósági bizott­sági tag, uenaug, a megjelenésbeu tittuaijuauu képviselő s ezek között Dáni Ferencz kivéte­lével. P­á­l­f­y Ferencz polgármester, mint a depu­­tátió vezetője következő beszédet mondotta: „Nagyméltóságú királyi biztos úr! Kegyelmes uram! A város közönségének e bő 21-én tartott rendkívüli közgyűléséből kelt határozat folytán jelenünk meg kegyelmességed előtt, hogy jelentsük, miszerint a törvényhatósági bizottság nagyméltóságodnak a re­constructi tárgyában kelt leiratát tárgyalván, egy­hangúlag hozott határozatában mindazon kötelezett­ségeket a város közönsége elvállalta, a melyek elfoga­dása iránt nyilatkozatra fölhívta volt. Azonban a köz­gyűlés osztatlan mérvben s határtalan lelkesedés között háláját és köszönetét is fejezte ki nagyméltóságodnak azon fáradozásaiért, a melyeket mindig bizalomteljesen várt és a melyeknek meg­lepő szép eredményeivel találkozott. Köszönetét és háláját fejezte ki egyúttal a közgyűlés a királyi kormány s a nemzetnek is azon áldozatokért, a melyeket a méltóságod leirata szerint városunknak föltámasztása czéljából elvállalni és meghozni haj­landó. Fogadja nagyméltóságod köszönetünk és há­laérzetünk ez utáni kifejezését is, s legyen kegyes erről a királyi kormányt is értesíteni. Az isten tartsa meg nagy méltóságodat igen sokáig, hogy megkezdett művét folytatva és befejezve, ebben és azontúl is hasznára lehessen a hazának !“ Az élénk és lelkes éljenzésekkel kisért be­szédre Tisza Lajos királyi biztos körülbelül a következőket válaszolta: Örömmel, s bizonyos nem­zeti büszkeséggel vettem tudomásul a város közön­ségének legutóbbi közgyűlésében hozott ezen hatá­rozatát. Ezzel a város közönsége megtette az első fontos lépést és megszerezte a biztosítékot arra nézve, hogy eléressék a kitűzött czél — mely mindannyiunknál az volt — s ezután is csak az lehet, hogy a város polgárai, az állam által gyámolítva, maguk szerezzék vissza önmaguknak és a nemzetnek a várost, mely alig múlt egy éve, hogy a műveit Európa által megkönnyezve, omlott hullám sírjába. És most, midőn a város megtette az első lépést, nincs benne kétségem, hogy az állam meg fogja a második és döntő lépést tenni arra nézve, hogy a kitűzött czél csakugyan eléressék. — Köszönettel fogadom a város kö­zönségének a közgyűlésben kifejezett s önök által oly melegen tolmácsolt bizalmi nyilatkoza­tát. Én tisztelt küldöttség soha nem tettem és nem teszem, hogy a — sajnos — nagyon is forgalomba jött vásári eszközökkel igyekezzek ma­gamnak népszerűséget és bizalmat szerezni; de ha polgártársaim intenzióim tisztaságában és a közér­dekben való tevékenységemről meggyőződve, bizal­mukkal megajándékoznak, ezt igen nagyra tudom becsülni. Különben nagyra becsülöm azt a jelen esetben, mint egyik kiváló eszközét annak, hogy munkásságom sikerre vezessen. Kérem is önöket, hogy­ továbbra is ajándékozzanak meg bizalmukkal, s legyenek szívesek velem — feladatom teljesíté­sében — eddigi készségüknek megfelelően közre munkálni. Mert uraim a munkának nehéz és kényes része tulajdonkép csak most következik. Többször fog a magánérdek összeütközésbe jönni a köz­érdekkel , s a legjobb igyekezet mellett sem leszünk képesek bizonyos dolgokat úgy intézni, amint azt egyesek érdeke kívánná. Pedig meggyő­ződésem szerint elhamarkodás által nem szabad létrejönni engedni dolgokat, melyek tervünk ki­vitelében később utunkba állván, megbánásra ad­nának okot. Türelemmel kell hát lennünk, ha na­gyobb szabású intézményeket correct akarunk ke­resztülvinni. Nem fogom elmulasztani a kir. kor­mánynak is tudomására hozni a város részéről iránta kifejezett bizalmi és hálanyilatkozatot, me­lyet a kormány mint biztosítékot arra nézve, hogy a város közönsége öntudatával bír annak, miszerint a katasztrófa első perczétől fogva szívén viselte és viseli Szeged érdekeit, bizonyára örömmel fog venni. Én most távozom innen azért,­hogy körébe mielőbb azon a meggyőződéssel térhessek visz­­sza, hogy a föltámadás napja Szegedtől nincs távol. (Lelkes éljenzés.) Tisza Lajos ma Budapestre érkezett, hogy az elfogadott határozatokat a kormánynyal közölje. HÍREK. -- Márczius 26. - Hivatalos. Kinevezés, ő felsége Komáromy Andort tiszteletbeli miniszteri fogalmazóvá nevezte ki. — Névváltoztatások. Gutwillig István budapesti lakos vezetéknevének „Lévai“-ra, Kitl Imre makói lakos vezetéknevének „Kl­i­m­á­n“-ra kért átváltoztatása, belügy­minisztériumi rendelettel megengedtetett. — Alapszabályok megerősítése. A „körmöczbányai magyar egyesület,“ a Brassó megye törvényhatósága területén alakult „brassói festő ipartársulat“ alapszabályai, a törvényes bemutatási záradékkal elláttattak. — Ügyvédi kamarák. A budapesti királyi főügyész Schlachta József kir. börtönmestert a pozsonyi királyi ügyészséghez szolgává, és Malik Antal börtönőrt az ezen ügyészség börtönéhez börtönmesterré nevezte ki. — A temes­vári ügyvédi kamara részéről ezennel közhírré tétetik, misze­rint dr. Mihálovits Ödön temesvári ügyvéd, Leng­­várszky Viktor orsovai ügyvéd, az ügyvédi lajstromba foly­tatólag felvétettek; továbbá Vatk­er Péter ügyvéd Titelről Periászra, Vadász Szlavitsek Zsigmondi ügyvéd Vingáról Módosra helyezték át irodájukat; végre Protits Sándor nagy-becskereki ügyvéd, Ka­k­njai Mihály temesvári ügy­véd, és P­a­s­c­u Fülöp verseczi ügyvéd elhalálozván, az ügy­védi lajstromból kitertthtettek ; egyszersmind Kaknjai M. irodája gondnokául Schweiger Bertalan temesvári ügy­véd ; P­a­s­c­u Fülöp irodája gondnokául Becineaga Já­nos verseczi ügyvéd neveztetett ki; Pro­tics Sándornál pe­dig gondnok kinevezésének szüksége fenn nem forgott.­­ A székesfehérvári ügyvédi kamara ezennel közhírré teszi, misze­rint Körmendy Dániel pápai, és Galamb Géza enyingi lakos ügyvédek elhalálozása folytán ezen kamara lajstromából kitörültettek és hogy előlnevezettnek irodája részére gond­nokká Barthalo­m István pápai lakos ügyvéd neveztetett ki, utóbbinak irodájára nézve azonban gondnok kirendelésé­nek szüksége fenn nem forgott; továbbá hogy Sándorfy Ignácz ügyvéd és kamarai tag lakását ezen kamara területén belől Moórról Veszprémbe tette át. — Személyi hírek. Tisza Kálmán miniszter­­elnök tegnap este Bécsbe utazott, honnan ma vagy holnap tér vissza. — Gróf Szapáry Gyula pénzügyminiszter Fegyvernekről, Andrássy Gyula gróf Bécsből, Tisza Lajos kir. biztos Szegedről a fővárosba érkeztek. — Mocsáry Lajos ország­gyűlési képviselő holnap, szombaton, választóke­rületébe, Kiskun-Halasra, utazik, hogy ott eddigi mőködéséről számot adjon. — Gyümölcsoltó boldogasszony napján a fő­várost tiszta, meleg, tavaszi idő örvendeztette meg. Délelőtt a templomok zsúfolva voltak ájtatos kö­zönséggel, délután az utczák hemzsegtek a sétálók nagy tömegétől. Különösen a sugárúton hullámzott fel és alá nagy közönség, s robogtak a magán és bérkocsik, s düledező szomorú járművek: omnibu­uuU l.v-Ouuvgvu UJDI »,VU. Ck • W* Vk/iln _ c s—K---------, — alig rügyező fái alatt sokan sétáltak, bár a tó egyes részén még úszkáltak jégdarabok, a tél ma­­radványaikép. A liget északi végében ismét sivi­­­tott a kintorna, köhögött a nagy dob, kóválygott a körjáték s ütötték egymást a Paprika Jancsi bábái rövid bunkóval. Szóval az igazi tavasz in­dult meg ez ünnepen vig nyüzsgésével, zajával, elevenségével. — A mai nap inkább az áhitatnak volt szentelve s a főváros összes templomai dél­előtt zsúfolva voltak. — Egyházi kitüntetések. Ő felsége az eszter­gomi főszékesegyházi káptalannál Sujánszky Antal kanonok és sasvári főesperesnek, ezen főes­­perességről a nógrádi főesperességre való áthelye­zését és a sasvári főesperességnek Juriga János kanonokra való átruházását jóváhagyván, az utólsó mesterkanonokságot K­r­o­­­k­y József tiszteletbeli kanonok és érsekujvári plébánosnak, a tiszteletbeli kanonokságot pedig simonyi és varsányi Simo­ny­i Rezső drégely-palánki alesperes-plébánosnak adományozta. — Uj nemes, Ő felsége Gyorgyevics György honvéd-ezredesnek s a 46-ik honvéd gya­logdandár ideiglenes parancsnokának, hosszas és hű szolgálata elismeréséül, a „csarmadi“ előnév használhatásának engedélyezése mellett, saját és törvényes utódai részére a magyar nemességet díjmentesen adományozta. — Szomorú ut. Ma, nagypénteken indul Sou­­thamtonból a „German“ nevű postagőzös. E hajón megy Eugenia,­III. Napoleon özvegye a Fokföldre, hogy onnan a zuluk országába zarándokolva megláto­gassa fia IV. Napoleon sírját. A császárné kísérete a lehető legszűkebb körű: Bassano marquis, a her­czeg fia, és két angol hölgy, kiknek fiaik szintén az angol-zulu-kaffer háborúban estek el, kisérik őt a hosszú után. A szolgálatot két komorna és egy inas, ki a herczeg ordonnancea volt, fogják vé­gezni. — Zichy Géza gróf a hírneves félkezü zon­­gora-vituóz, mint több lapban olvassuk, ajánlatot kapott­, egy Észak-Amerikában teendő művészi körútra, melyért az illetők a grófnak ötvenezer dollárt fizetnének. Zichy Géza gróf ez ajánlatot visszautasította, s százezer dollárt kíván. Ezt az egész összeget aztán a budapesti zeneakadémián egy zenei czélokra szolgáló Zichy-alapitvány állí­tására fordítaná.­­ A magyar hirlapiró-egylet igazgatóságának küldöttjeit Jókai Mórt, Falk Miksát, Csá­voi­szky Lajost, Eötvös Károlyt, Lang Lajost és Törő Kálmánt, országgyűlési képviselőket teg­nap fogadta a miniszterelnök s részletesen meg­beszélte velük a magyar kiadványoknak Ausztriá­ban való elárusitása ügyét. Mint hiteles forrásból értesülünk, az „Egyetértésinek hite, legalább az a része, mely Schwarcz Gyulára vonatkozik, tel­jesen alaptalan. — Eljegyzés: Khuen-Héderváry Károly gróf országos képviselő eljegyezte Teleki Margit grófkisasszonyt, özv. gróf Teleki Sándorné leányát. — Wenckheim László báró arczképét e hó 23-án leplezték le a békésmegyei takarékpénztár gyüléstermében B. Gyulán. Ez alkalommal Gön­­döcs Benedek apát igen sikerült emlékbeszédet mondott, melyben részletesen méltatta az elhunyt érdemeit. Az emlékbeszéd külön lenyomatban is megjelent, valamint egy másik szent beszéd is, melyet Göndöcs apát a Stefánia menház megnyitása alkalmával mondott. — Shedid effendi budapesti alconsul, máso­dik titkárrá neveztetett ki a bécsi nagykövet­séghez. — Ujfalvy Károly tudós hazánkfia, ki a fran­czia kormány megbízásából 140,000 frank biztosí­tott költséggel, újabb expeditióra indul Közép- Ázsiába, őszszel kezdi meg útját ismét neje és egy titkára kíséretében. Az expeditió Péterváron, Orenburgon és Kazanlinskon keresztül, mindenek-

Next