Ellenőr, 1880. május (12. évfolyam, 204-254. szám)

1880-05-01 / 204. szám

Előfizetési étrak : 20 frt — kr. Évnegyedre . 5 frt — kr. 10 .­­ , Egy hónapra . 1 ,80, Szerkesztési iroda : Budapesten, váczi kör­út 26. szám (fő­ út sarkán.) Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön, — Kéziratok visszaküldésére nem Egész évre . Félévre . . Egyes szám­ára 4 ter. vállalkozunk, — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. ELLENŐR REGGELI KIADÁS. Budapest, szombat, május 1. 1880. a­ kiadóhivatalban, Budapesten, váczi kör­út 26. szám (fö­di sarkán). Továbbá Daube G. t. és társánál M.-Frankfurtban. Hirdetésekért járó díj csakis az „Ellenőr“ kiadó­ hivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. Kiadó hivatal: Budapesten, váczi kör­út 26. sz. (fö­di sarkán). K­e intézendök az döfhetitek ii a lep­­zitíciildétire vonatkozó mindet fthetMe, XII. évfolyam, 204. szám, Budapest, április 30. A csehek és lengyelek közt szilárdul a barátság. A reichsrath cseh clubjának kül­döttsége, mely Rieger, Lobkowitz és Schrom urakból állott, megjelent tegnap a lengyel clubban és köszönetet mondott a csehek ne­vében a költségvetés tárgyalása alkalmával tapasztalt támogatásért. Goroc­olski azt vá­laszolta, hogy nemzetiségi kérdésekben min­denkor a csehekkel fognak tartani a len­gyelek. A „Prager Tagblatt“ szerint rövid idő alatt más közigazgatási intézkedéseket fog tenni Taaffe gróf a f­ederalisták érdekében. A lembergi lapok állítólag megbízható forrásból értesülnek, hogy az osztrák mi­nisztérium két tagja okvetlenül le fog mon­dani a reichsrath ülésszakának befejezése után. * Izzet pasa, skutarni kormányzó, azt je­lentette Konstantinápolyba, hogy ő a Mon­tenegrónak átengedett terület kiürítése érde­kében egészen helyesen járt el. Az olasz consulatus dragomanját is bizonyságul hívja Izzet pasa. Tagadja továbbá, hogy ő 24 óra helyett csak hét órai időt adott a monte­­negróiaknak a megszállásra, valamint azt is, hogy a török parancsnokok megengedték, hogy az albánok megszállják a kérdéses hadállásokat. * Az olasz cabinet megalakításával, mint Rómából jelentik, Crispit bízta meg a ki­rály. Cairoli kormányelnök a képviselőház feloszlatását ajánlotta, de a király nem fo­gadta el ezt az ajánlatot. Az új cabinetbe állítólag Nicotera és Zanardelli is be fognak lépni. Cairoli és Depretis vonakodtak oly feltétel alatt reconstruálni a cabinetet, hogy néhány tárczát engedjenek át a balpárti tö­redékek vezéreinek. * Abdurrahman kán, mint legutóbbi szá­munkban írtuk, jelentést küldött Sherpurba, amelyben kinyilatkoztatta , hogy hajlandó meghódolni Anglia előtt. Az oroszok ezen pártfogolt­a reményét fejezte ki hódoló ira­tában, hogy Oroszországban való tartózko­dása miatt nem fogják őt gyanús embernek tartani. Abdurrahman azt állítja, hogy sem pénzt, sem csapatokat nem kapott az oro­szoktól, és azt mondja, hogy az afgánok és turkesztánok szívesen fogadták őt. Abdurrahman kán levelet intézett a khivai és bokharai kánokhoz, a­melyben tudatja, hogy Majmene, Balk, Badaksan és Kholm afgán tartományok előkelői fejedel­müknek ismerték el őt, és felszólítja az említett kánokat is, hogy ők is kiáltsák ki őt fejedelmükké. Abdurrahman különben Kauffmann tá­bornokhoz is követséget küldött Taskendbe és felszólította az orosz helytartót, hogy lépjen vele diplomatiai összeköttetésbe és küld­jön képviselőt udvarába. * A bolgár kormány feliratot készül a czárhoz intézni, a­melyben kérni fogja a czárt, hogy vegye vissza a Bulgáriának ajándékozott flottilát, mert a bolgároknak nincs pénzük a hajók föntartására. Pétervár, ápr. 30. Gorcsakov herczeg egész­ségi állapotában beállott javulás tartós, azonban az álmatlanság nem szűnt meg s az erők helyreállí­tása is csak lasan halad előre. Róma, ápr. 30. A király ma fogadta a sená­­tus és a kamara elnökeit, továbbá Zanardellit, Crispit és Minghettit. Úgy hírlik, hogy a kabinet az ügyeket tovább fogja vezetni vagy az általános választásig egy más hasonlókép az ügyeket elintéző kabinetnek fog helyet csinálni. Az eziránti elhatá­rozás valószínűleg holnap történik. A király táv­iratilag magához hivatta Fárinit. Hága, ápril 30. A második kamara 54 sza­vazattal 20 ellenében elfogadta amaz egyezményt, mely a Louxembourg herczegség államadósságának folyóvá tételéről szól, előbb azonban elfogadott egy határozati javaslatot, mely­ constatálja, hogy a Louxembourg herczegségnek kilátásba helyezett képviselőség, a herczegség lakosságának magánér­dekei m­egoltal­ma­zására fog szorítkozni. Táviratok, Temesvár, április 30. (Eredeti távirat.) A színházban a mai előadás után tűz ütött ki, s tel­jesen leégett az egész épület. A kár igen nagy. Bécs, ápr. 30. (Eredeti távirat.) A porta vá­lasza, melyet a nagyhatalmak közös jegyzékére kell adnia, ma sem érkezett még meg. A kelet-ruméliai bizottságba Ausztria-Magyarország meghatalmazott­jává Kosjek bárót, konstantinápolyi követségi taná­csost nevezték ki. Az új biztos utasítást kapott egyszersmind, hogy, a porta kérése értelmében, vizsgálja meg és szentesítse az európai török tar­tományok részére kidolgozott statútumokat. Bécs, ápr. 30. A képviselőház költségvetési bizottsága tárgyalta a határozati javaslatokat. — A hadügyi bizottság tárgyalta a hadmentességi díjról szóló törvénynek a ház által hozzá uta­sított 5—16. §§-ait. Hosszabb vita után Russ­­nak következő határozati javaslatát fogadták el. A hadmentességi díj azon része, mely a Magyarországgal megállapított összeget, 1.142.530 f­tot felülhaladja, folyó állami bevéte­lnek tekintik. A segélyre szoruló családoknak az állampénzekből való segélyezését, az időtartamhoz mérten, törvényes uton fogják megállapítani. A dijat a hadmentesek szü­lei tartoznak mindaddig fizetni, míg ez utóbbiak adazokat teljesen vagy részben ellátni kötelesek. Cl­a­m-M­a­r­t­i­n­i­t­z gróf lemondott az előadói tisztségről. A bizottság elhatározza, hogy ezeket az indítványokat holnap a ház elé fogja terjesz­teni. Erre Tilfert választották meg előadóvá. Bécs, ápr. 20. Mint a hivatalos lap jelenti, Reicher osztálytanácsos a közös pénzügyminiszté­riumban a titkos tanácsosi méltóság czímmel nyug­díjaztatok, Ferheim miniszteri titkár pedig osztály­­tanácsossá neveztetett ki. Páris, ápr. 30. A kamara elvetette ama mó­dosítást, mely a boroknak a vámilletékek alul fel­mentését indítványozta. Pétervár, ápril 30. A czár tegnap születése napján fogadta a fővárosi előkelők és a diplomatiai testület jókivánatait. A többi ünnepélyességet a nagyhét miatt hétfőre halasztották. Ma hálaadás volt az Izsák székesegyházban. A gymnasiumi és reáliskolai oktatásról szóló törvényjavaslatról. Ez czime azon törvényjavaslatnak, mely a háznak be jön mutatva, s az országgyű­lési tanügyi bizottságnak, véleményadás okáért, kiadva. Ez alkalomból az érdeklett hitfelekezetek részéről is beadattak a kér­vények, melyekben a gymnasiumi és reális­kolai oktatásról szóló törvényjavaslatot, elő­terjesztett észrevételeik értelmében, módo­síttatni kérik. Ha visszagondolunk a múlt évi ez ügyben folyt mozgalmakra, melyek, az ismeretes „pontozatok“ folytán, a ma­gyarhoni ág. és helv. hitvallású egyházakat izgatottságban tartották, úgy örömmel con­­statálhatjuk, hogy a kedélyek nagy mérvben csillapultak s az illető hitfelekezetek belát­ták, hogy ez ügyben is valamit tenni kell. Ezúttal is első­sorban örömünknek adunk kifejezést — így szól az egyik kérvény — hogy valósulás elé néz a hazai közoktatás általános törvény által való rendezése iránt táplált óhajunk, mely rendezést múlt évi közgyűlésünkön is, midőn a főfelügyeleti jog külön rendezésének szándékáról értesültünk, sürgettünk. Örömmel tapasztaltuk azt is, hogy a korábbi javaslatnak egynémely, ön­­kormányzati jogaink élénk sérelmével járó határozmánya, a jelenlegi javaslatban el­­ej­tetett. Az erdélyi ág. hitv. ev. egyház orszá­gos consistoriuma ellenben, határozottan kéri a képviselőházat, hogy a gymnasiumi és reáliskolai oktatásról szóló törvényjavaslat feletti határozat­hozatalnál, az erdélyi ágos­tai hitű evang. országos egyház középisko­láit érdeklő, illetőleg az erdélyi vallásügyi törvényektől semmi esetben el ne térjen, sőt inkább a mondott egyháznak, középiskolái ügyét illetőleg, amazok által államszerződé­sek és békekötések alapján biztosított és legújabban a 1868-dik évi XLIII. t. sz. 14. §-sa által ismét megerősített jogát érintet­lenül hagyja. Békekötéseken és törvényczik­­kelyeken kívül, hivatkozik e kérvény a kö­zépiskolai tanári hivatás és a lelkészi hivatal közt létező szoros kapcsolatra, a­mennyiben az erdélyi ág. hitv. ev. egyházban, jelenté­kenyebb papi állomást senki el nem foglal­hat addig, a­mig a középiskolákban, bizo­nyos időszakba tanári minőségben nem mű­ködött, s így a fenforgó esetben oly kér­désekről van szó, melyek nemcsak a közép­iskolákat érintik, hanem az egyháznak mint ilyennek és lelkészi hivata­lának le­gmélyebb életkérdései. Nem feladatunk ez alkalommal e rend­szer felett vitatkozni, vagy határozott véle­ményt nyilvánítani ; megengedjük, hogy az egyháznak tudós papjai lehetnek, de hogy a gyakorlati téren, maga a tudomány nem mindig kellő biztosíték, a tapasztalás iga­zolja, csakis azon nézetünknek adunk kife­jezést, hogy váljon egy és ugyanazon ál­lamban, egy és ugyanazon hitfele­­kezet egyházainak, külön-külön tör­vények hozhat­ók-e? s várjon, ha a ja­vaslat törvényerejére emelkedik, a magyar­honi hitfelekezetek egyházainál nem fog-e okozni életkérdést? s nem fog-e igényelni sokban változtatást, áldozatot és alkalmaz­kodást? Ennek daczára őszinte örömünknek adunk kifejezést, hogy a kormány komo­lyan hozzáfogott azon visszaélések és ren­detlenségek megszüntetéséhez, melyek a kü­lönböző jellegű tanodáknál — törvény hiá­nyában — eddigelé mutatkoztak. Tesszük ezt annál is inkább, mert a hitfelekezeti is­kolák történelmi, három százados létjogát méltányolja, s a magyarhoni protestánsok önkormányzati jogát és rendelkezési sza­badságát újólag biztosítja. Tulajdonítjuk ezt azon szolgálatoknak, melyeket a szegény egyházak által tetemes áldozatokkal fenn­tartott iskolák, a nemzeti irányú közműve­lődésnek tettek, s feladatuknak megfelelni igyekeztek, s bebizonyították, hogy a ma­gyar protestáns egyház czéljai s érdekei, ha­zánk közművelődési érdekeivel azonosak. Mindez vissza nem riaszt attól, hogy őszintén, leplezetlenül ne nyilvánítsuk néze­teinket. Szívesen elismerjük a kormány azon jogát, sőt kötelességét, hogy magának köz­vetlen és biztos tudomást szerezhessen, is­koláink anyagi és szellemi állapotáról, belső és külső szervezetéről, hogy azok a korral haladnak-e é­s az állam érdekeit szem előtt tartják-e? De ezen felügyeleti jog ne nyúl­jon iskoláink belügyébe, s ne terjedjen ki rendelkezésre és intézkedésre. Elismerjük a törvényhozás azon elvitáz­­hatlan jogát, hogy a középiskolák szerveze­tét törvény által megállapítsa, osztályainak számát meghatározza, a köteles tantárgyakat megrendelje, szóval arról intézkedjék, hogy tanintézeteink, a valamennyi cultur­államok által ily intézetek iránt formált követelmények színvonalán alul ne álljanak. De méltányta­lannak tartanánk minden oly intézkedését, a­mely a protestáns tanodákat fejlődésükben korlátozná, s létjogukban lehetetlenítené. És azért óvakodjék a forma miatt, a lényeget, eszközök miatt az eredményt koc­káztatni, vagy végkép semmivé tenni. Nem reflectá­­lunk Grrünwald Béla romboló politiká­jára, ki valamint a közigazgatásban, úgy az oktatás terén is a múlttal végké­pen szakítani, s a tabula talán egy eszményt akar alkotni, mely a centrum­ban székelő kényur kezében öszpontosulna. Nem hivatkozunk Molnár Aladár doctri­nai nézeteire, ki igen jól tudhatná, hogy azon véres verejtékkel gyűjtött fillérekből föntartott protestáns iskolák, mennyi jeles tudóst, s közöttük őt magát — mennyi ne­mes hazafit, neveltek, kiknek nevük, ez in­tézetek nélkül feledésnek és enyészetnek es­tek volna martalékul. Nem szándékunk a törvényjavaslat rész­letes bonczolásába sem bocsátkozni, s csakis némely megjegyzésekre szorítkozunk. Hogy a protestánsok külön-külön ta­­nárképezdéket, kivált Molnár Aladár kívá­nalmai szerint 16 tanárral fölállítani képe­sek legyenek, hinni, de sőt gondolni is alig lehet; de hogy tanárságra hivatottak, akár honi, akár külföldi egyetemeken ki ne ké­pezhessék magukat, hogy a kívánt vizsgá­kat letegyék, tagadhatatlan. A vizsga azon­ban legyen nem látszólagos, hanem a leg­szigorúbb. Az ifjaknál indokolva van a 8 gymnasiumi osztály látogatásának kérlelhet­­len megtartása, a férfiaknál a tudás, kép­zettség és hivatottság határoz. Ezt igazolja a 27. § harmadik bekezdése is, a­mennyi­ben rendes tanárok és oly egyének is alkal­mazhatók, kik irodalmi téren, feltűnő jelét adták annak, hogy az illető tanszakban kép­zettséggel bírnak. Nagy nehézségekbe ütközik, protestáns iskoláknál, a törvényjavaslat 26. §-a, mely a tanárok s a tanórák számát szabályozza. A protestáns egyház szegénységénél fogva, szerény dij mellett nagy munkát követel. Legfőbb egyházi hivatalnokai a püspökök, főposztok­ teendőik s néhány száz forintnyi díjazásuk mellett végzik a közönséges pap teendőit is, úgy hogy ezeknél kétszeresen vannak a munkával megterhelve. Miért ne lehetnének az igazgatók 15, a szaktanárok 20, hetenkénti órára kötelezhetők? Ebből önként következnék, hogy a hitfelekezeti iskoláknál a tanárok száma a nyolcz­ osztá­­lyú intézeten (az igazgatót beleértve) leg­alább 10, a négy­ osztályúban legalább 5 lenne.­­ Igen nehéz a tanári fizetés mini­mumát is, amint ezt Molnár Aladár javas­lata kívánja meghatározni, azon egyszerű oknál fogva is, hogy a protestánsok sze­rény anyagi viszonyaiknál fogva nagyobb­­mérvű javadalmazásra nem képesek, de ha tehetnék is, igen lényeges különbség van a fővárosi és a vidéki városok életmódja közt. Azt hiszszük, mindezek oly jelentékte­len akadályok, melyeket kölcsönös jó­aka­rat mellett elhárítani lehetséges. Hiszszük és reméljük, hogy a kormány jó indulata s a felekezeteknek az alkotmá­nyos kormány iránti bizalma találkozván, a kérdés is a közel jövőben meg lesz oldva. SZEBERÉNYI ANDOR: Az országgyűlési szabadelvű párt mai érte­kezletét Vizsolyi elnök megnyitván, felvetették az 1880. V. t. ez. által engedélyezett hitelművelet (15 milliónyi aranyjáradék elhelyezése) végrehaj­tásáról szóló jelentés, továbbá a Belgiummal az áru védjegyek oltalma tárgyában 1880 január hó 12-én kötött egyezményről — a Fiume és a nyugat­európai kikötők közt rendes gőzhajózási összeköt­tetést fentartó társaság segélyezéséről, a fiumei kikötő Zichy-maloján tervezett egyik tárház építé­sére felveendő kölcsönről, a keleti marhavész el­leni intézkedésekről szóló 1874. XX. t. sz. kiegé­szítéséről és a szerb fejedelemséggel 1880. ápril 9-én kötött vasúti egyezményről szóló törvényja­vaslatok, melyek Hegedűs Sándor előadó és Kemény Gábor b. és Szapáry Gyula gróf mi­niszterek indokolásaik után elfogadtattak. Felszó­lalás a szerb fejedelemséggel kötött vasúti egyez­mény tárgyában történt. Per­cz­el László kérdést intézett a kormányhoz, melyre S­z­a­p­á­r­y Gyula gróf megnyugtatólag válaszolt. Ezzel az értekezlet véget ért. _________ A képviselőház közoktatási bizottsága ma folytatta a gymnáziumi és reáliskolai oktatásról szóló törvényjavaslat részletes tárgyalását s elju­tott az 54. §-ig. A képviselőház jelen ülésszakában el­intézendő tárgyakra nézve az országgyűlési szabadelvű párt vasárnap tartandó értekez­letén fog előterjesztést tenni Tisza Kálmán mi­niszterelnök. A pénzügyi bizottság elnökségére, Ordódy Pál utódjául, Kaucz Gyulát emlegetik mint je­löltet. A pénzügyi bizottságba — mint értesülünk, — nemsokára több új tagot fog választani a kép­viselőház. Ezen bizottság tagjainak száma ugyanis most sem teljes és rövid idő múlva még néhány tag fog kiválni a bizottságból. A horvát regnicoláris küldöttség tegnap ülést tartott . Pejacsevich horvát bán a két deputá­­ció közt fenforgó differenciákt iránt javaslatokat terjesztett elő. E javaslatok értelmében a horvát regnicoláris küldöttség a múltra nézve is lemond a határvidéki indirect adó jövedelmek iránt támasztott kö­veteléséről, miután a magyar kormány egyáltalá­ban megengedhetlennek nyilvánította, hogy az országgyűlés által már jóváhagyott számadások megmásíttassanak, ellenben a horvát tanul­mányalap átadása iránti követelés fenn­tartatnék, miután a magyar miniszérium haj­landó azt a horvát autonóm országos kormány ke­zelése alá átengedni, anélkül, hogy azon összeget, mely annak idejében ezen alapnak Ausztriától való átvétele alkalkalmával Magyarországnak mint activa számíttatott be, egészben levonná, úgy hogy a tanulmányalap, mintegy 1.500.000 frt át fog adatni, a­mely összeg e követelés levonása után körülbe­­lől 900.000 írttal kevesebbre rúgna. A horvát regnicoláris küldöttség elhatározta, hogy miután ezekhez az írásban is beterjesztett javaslatokhoz táblázatok és számadások voltak mel­lékelve, az utóbbiaknak megvizsgálására albizottsá­got küld ki.­­ Ezen albizottságnak ma több óráig tartó ülése volt, és Hilberth főpénzügyi tanácsos­tól nyert felvilágosítások alapján elismerte, hogy a jelzett alapot helyesen számította ki a ma­gyar kormány és elhatározta, hogy a horvát re­gnicoláris küldöttségnek holnapi ülésében ily érte­lemben fog jelentést tenni. Mihelyt a horvát kül­döttség befejezi tanácskozásait a két küldöttség közösen tartandó ülésben fog határozatot hozni. Pejacsevich bán ma este két napra Eszékre utazik Pejacsevich Adolf gróf temetésére. (B. C.) Tiszaszabályozási kölcsön. A tiszaszabályo­­zási kölcsön küszöbön álló kibocsátása — mint a „N. fr. Pr.“ irja — már most is egészen magára vonta a tőzsdekörök figyelmét. A kibocsátás idő­pontja s annak formája általános kíváncsiság tár­gyát képezi s épen nem lehet csodálni, ha e tekin­tetben napról-napra uj versiók keringenek. A con­sortium végérvényesen még sem az egyik, sem a másik pontban nem határozott, de ismételten foly­tak már tanácskozások, úgy hogy a consortium intenziói most már nem egészen ismeretlenek. Mint a nevezett lap hallja, nem fognak nyilvános alá­írást nyitni, hanem az új czimleteket szabad kéz­ből fogják eladni, miután a consortium jelenleg a kötvényeknek csak egy részét szándékozik elhe­lyezni. A kibocsátás időpontja a tőzsde constella­­tiójától függ. Mai számunkhoz Édeskuty­­.. magyar kir. udvari szállító ásványviz-árjegyzéke van mellékelve, mely a budapesti és marosvásárhelyi kir. törvényszék kivételes büntető bíráskodásai­nak megszüntetését czélozza, szintén elfo­gadtatott, mit csak helyeselhetünk. Az ide­vonatkozó 39. § a módosítván­ynyal együtt a bizottsághoz utasíttatott. C­h­o­r­­­n Ferencz figyelemmel hallga­tott beszéd kíséretében terjedelmes javasla­tot nyújtott be a 40., 41., 42., 43. és 44. §§-ok módosítása, illetőleg az igazságügyi bizottsághoz való visszautasítása czéljából. Hangsúlyozta az egyéni szabadság ér­dekeit, melyek a ma §-sok módosítását va­lóban követelik. Kétségtelen, hogy ha a vizsgálati fogság kérdésében felebbezési fórum a kir. tábla, a fogság elrendelése esetén a vádlott felebbezési joga illuzórius. Mi azon­ban azt hiszszük, hogy ha a kir. törvény­székek létetnek is felebbviteli fórummá, ez a jog szintén illuzórius marad. Hiszen a kir. tábla soron kívül intézi el a vizsgálati ügye­ket , a törvényszék sem teheti ezt gyor­sabban. Az ide-oda expediálás nyel el leg­több időt. Az egyéni szabadság kérdése az életbe léptetési törvényben nem, hanem csak az eljárásban oldható meg. Amíg kihágás és vétség esetében, a szökés gyanúján kívül is szabad vizsgálati fogságot elrendelni, addig a kisebb büntetendő cselekvények területén sem lehet hatályosan megvédeni az egyéni szabadságot. C­h o r i­n indítványában azon­ban vannak helyes és felhasználandó dol­gok is. Chorin kötött marsruta alakjában akarta az említett §§-sokat visszautasítani a bizottsághoz. Teleszky István helyes fel­szólalására azonban a ház az egyszerű visz­­szautasítást fogadta el. Végül Tisza Kálmán felelt Max­i­­m­o V­­­e­s ismeretes interpellációjára. Alapos és részletes történeti visszapillantással, vala­mint a tényállás teljes felderítésével igazolta a kormány eljárását. A ház nagy figyelem­mel hallgatta és tudomásul vette a kormány­elnök válaszát. Maximovics nem vette tudomásul, de nyugodtan és tárgyilagosan replikázott a kormány­elnök válaszára, Országgyűlés. 1. A ház ma befejezte a büntetőtörvény­könyv életbeléptetéséről szóló törvényjavas­lat részletes tárgyalását. Néhány paragraphus visszautasíttatott a jogügyi bizottsághoz mó­dosítás, illetőleg új szövegezés végett. A ház tehát még egyszer foglalkozand a ja­vaslattal. Ebből azonban egyáltalán nem szár­mazhat oly késedelem, hogy a büntető és rendőri törvénykönyv szeptember 1-jén életbe ne léphessen, amikorra a ház a hatályba­lépést kitűzte. Szeptember 1-jén tehát teljesül végre a jogászok közvéleményének régi óhajtása, s a magyar büntetőjog százados codificatiójá­­nak gyümölcse, végre a gyakorlati életnek lesz átadva. A mai részletes vita kitűnt azáltal, hogy nem sok szó pazaroltatok, s mégis érdekes momentumai voltak. Sőt ép ezért voltak. Az életbeléptetés határideje T­e­r­e­s­z­k­y István indítványára július 1-jéről szeptember 1-jére tétetett át. A 4-dik paragraphusnál Bokros Elek alaposan indokolt módosítványt nyújtott be, hogy a fegyelmi és rendbüntetések kifeje­zése helyett visszaállíttassék az eredeti szö­vege. Ezt indítványoztuk mi is a múlt na­pokban a javaslatról írt czikkünkben. Akkor érintettük, Bokros Elek pedig most rész­letesen és szakavatottan kifejtette e módo­­sítvány szükségességét. Teleszky István nem ellenezte a módosítványt, ellenben Szilágyi Dezső a bizottság szövegezése mellett szólalt fel. A ház ezt fogadta el. Mi azonban attól tar­tunk, hogy a tapasztalat Bokros Eleknek és nekünk fog igazat adni, s a rendbünte­tések bizonytalansága zavarokra fog okot szolgáltatni. A 7. § Dárda­i, Teleszky és Szilágyi Dezső felszólalása után a bi­zottsághoz küldetett vissza, s pedig Szi­lágyi indítványára. Ez indítvány c célja a sajtótörvény fokozatos felelősségi elvének a büntetőtörvénykönyv tartalmával való ösz­­hangba hozása. P­a­u­­­e­r igazságügyminisz­ter szintén elfogadta azt. Bokros Elek azon módosítványa, II. A képviselőház ülése április 30-án. (Esti lapunk tudósításának kiegészítéséül.) A magyar büntetőtörvénykönyvnek életbelép­tetéséről szóló törvényjavaslat részletes letárgya­­lása után Tisza Kálmán miniszterelnök felelt Maxi­movics Miklósnak Ivacskovics patriarcha nyugdíjaz­tatása tárgyában hozzáintézett interpellációjára. Tisza Kálmán miniszterelnök, T. képviselő­ház ! (Halljuk !) Midőn Maximovits Miklós képviselő úrnak hozzám intézett interpellációjára felelek, fel fogom olvasni a hozzám intézett kérdő pontokat, s ezen kérdések kapcsában, azt hiszem, meg fo­gom adhatni a választ az indokolásnak ide tartozó részére is, a­melylyel a képviselő úr interpelláció­­ját annak idejében bevezette. A t. képviselő úr első kérdése így szól: „Mely indokoknál fogva kérte Ivacskovics Prokop szerb patriarcha a karlovitzi érsekség és a szerb metropolita vezetésétől való felmentését; hajlandó-e a miniszterelnök úr , a patriarcha által benyújtott felmentési, kérvény tartalmát közölni ; fel lett-e a patriarcha a kormány által szólítva lemondásának benyújtására, s ha igen, miféle okok szolgáltak az ily eljárás alapjául?“ Te hát! Az ok, a­miért a patriarcha felmen­tését kérte, a­mely ok elégséges volt arra, hogy a lemondás a kormány által elfogadtassék, benne van úgy a hozzá intézett legmagasabb leiratban, mint a congressus választmányához intézett elhatá­rozásokban, de benne van magának az inter­pelláló képviselő úrnak beszédében is. Itt tehát újabb, bővebb nyilatkozatra, vagy okmány előter­jesztésére szükség nincs, mert hivatalos okmányok által constatálva van a lemondás benyújtásának indoka, jelesen az egészség állapotának rossz volta, mely teendőinek teljesítésére képtelenné tette. Ezen pontra nézve többet mondani, azt hi­szem, nem szükséges. Mindenkinek joga van le­mondását beadni. Ott, a­hol az beadatik, meg kell fontolni a lemondásnak elfogadását, vagy el nem fogadását. De azután, hogy mit beszéltek együtt, hogy néztek egymásra, mikor ez történt, ez iránt, azt hiszem, sehol a világon kérdést nem szoktak intézni, feleletet kapni pedig soha. Arról, hogy elfogadhatta-e a lemondást a kormány, mert ennek jogosultságát is kétségbe­vonja a t. képviselő úr, fogok szólani a többi kér­désre adandó válaszomban. A t. képviselő úrnak második és harmadik kérdését együtt fogom felolvasni. (Olvassa.) „2. Mely okoknál fogva nem utasította a mi­niszterelnök úr a felmentési kérvényt a szerb nemzeti egyházi congressushoz a végből, hogy az a patriarcha lemondásáról és annak következmé­nyeiről esetleg a püspöki zsinat közreműködésével határozhasson és határozatát a koronának felter­jeszthesse ? 3. Mely jog és törvény alapján történhetett, Ivacskovics Prokop szerb patriarchia a karloviczi érsekség és a szerb metropolia vezetésétől való felmentése és Angelics Germán bácsi püspöknek a nevezett érsekség és metropolia administratorává való kinevezése a gör. keleti egyháztörvények s az autonomikus szerb nemzeti egyházi intézmények ellenére ?“ Ezen két kérdésből magából méltóztatnak látni azt, a­mit a t. képviselő úr bővebben is ki­fejtett, hogy szerinte nem volt jogosult a lemon­dásnak elfogadása, mert azt le kellett volna véle­ményezés végett küldeni a congressushoz, és ki mondja a képviselő úr a harmadik kérdésben, de kifejtette ezt indokolásában is, hogy az, hogy ad­ministrator neveztessék ki, nemcsak az érsekségre, hanem a metropoliára is, ellenkezik a szerb egy­házi kanonokkal, a régi gyakorlattal és az autono­­mistikus jogokkal.

Next