Ellenőr, 1880. július (12. évfolyam, 306-362. szám)

1880-07-09 / 321. szám

lap miért tenne jobb szolgálatot, ha Turócz-Szent- Mártonban jelennék meg, azt nem tudom belátni, mert hisz a lap nem e rongyos falu kedvéért je­lenik meg s nem arra akar hatni, hanem az egész tótságra s ez megtörténhetik bárhonnan. De ha a kormány Turócz-Szent-Mártonban alapítana lapot, az nem volna egyéb, mint az ottani pánszláv nyomda segélyezése s talán fentartása uj jöve­delmi forrás nyújtása által, melynek hiánya folytán most már a bukás szélén áll. A tót journalistika terén semmi nagyobb mozgalmat nem lehet előidézni. A pánszláv lapok támadnak ugyan, de bágyadtan, mert már nincs hitek e mozgalom jövőjében, mert saját erejök cse­kély. Se pénzek, se értelmiségek. A cseheknél mindkettő megvan. Innen a legutolsó kísérlet meg­próbálni a csehekkel való egyesülést. Nekünk te­hát csak arra van szükségünk, hogy legyen a tót sajtóban egy orgánumunk, mely érdekeinket kép­viseli s elleneinket ellenőrzi, leálcrázza, támadja. De minthogy tét intézmény már nincs, mely ellen agitálni kellene, természetes, hogy a lap hangja is halkabb, mozgása sem oly élénk, mint azt sokan szeretnék. Én örvendek, hogy viszonyaink akként fejlődtek, hogy erre már szükség nincs, s ezen az áron hajlandó vagyok lemondani arról, hogy egy tót lap még mulattató is legyen. Különben még egyre akarlak figyelmeztetni a tót viszonyokat illetőleg. Ne gondold, hogy itt az országos pártok küzdelmei szerepelnek a megyék politikai életében. Itt a kormánypárti és ellenzéki egymás iránt nem az, a­mi másutt s politikai működése sem ugyanaz. Nekünk taktikánk az, hogy mi a magyarságot ne kompromittáljuk a tétság előtt s ne rontsuk meg a magyar kormány tekintélyét, mely a magyar nemzet kormánya. A fődolog az, hogy együtt tartsunk, s megakadályoz­zuk a pánszlávok felülkerekedését. Ennek köszön­hetjük, hogy a legrosszabb megyékben a pánszláv agitátorok közül egy sem választatott meg. . . . Bánffy Béla gróf Gyalun. (Eredeti tudósítás.) Gyalu, julius 7. Lélekemelő nap volt a tegnapi, kerületünk országgyűlési képviselője jelent meg választói kö­rében, s a város és környék egybesereglett értel­misége előtt nagyhatású beszámoló beszédet tar­tott, melyben a kormány politikájának helyességét fényes ékesszólással s a tények logicájából vont következtetés erejével bebizonyítván, az országgyű­lésen eddig tanúsított magatartásáról általános he­lyesléssel találkozó számadást ten. Gyalu e napon ünnepi külsőt öltött magára, az utczákon lobogók lengtek a tetőkről, a környék küldöttségei impozáns csoportokban vonultak át a városon a kolozsvári vonat elé, melyen az ottani elvtársak s értelmiség több tekintélyes képviselője kíséretében Bánffy Béla gróf megérkezendő volt. A vonatról leszálltakor az országgyűlési kép­viselőt a nagyszámú választók lelkesült éljenzés­sel fogadták, majd a helybeli református lelkész, Deési Gyula lépett elő s rövid, szívélyes szavak­ban mondta el, mennyire örül a választókerület polgársága, hogy rendíthetetlen bizalmát biró kép­viselőjét saját körében üdvözölheti. A képviselő megköszönte a szíves fogadtatást, s a küldöttségek vezetőivel, a földmives választók több tagjával ke­zet szorított. Azután gróf Eszterházy Kálmán főispán kocsijára ült s a közönség szakadatlan éljenzése közben behajtatott a városba, ugyancsak a főispánhoz, kinek itt tartózkodása alatt vendége is volt. Délben többen a választók közül fényes ban­kettre gyűltek össze a főispán asztalához, melyre a kolozsvári vendégek, Gyarmathy Miklós alispán, Deési Gyula, Sebestyén királyi főügyész s még többen hivatalosak voltak. A felköszöntők sorát a főispán nyitotta meg, a királyra emelve poharát, majd az alispán s a ref. lelkész mondtak szívesen hallgatott s talpraesett pohárköszöntőket, melyeket azonban tér hiányából bővebben nem ismertethetek. A társaság délután négy órakor a várkertbe ment, hol már a választók nagy tömege várta a képviselőt, ki beszámoló beszéde megtartását erre az órára ígérte. Fölzendült a Rákóczy induló, lelkesült éljen­zés harsogott a polgárság ajkairól, s aztán gróf Eszterházy Kálmán felkérte a képviselőt beszámoló beszéde elmondására. Sajnálom, hogy a remek beszédet, melyet Bánffy Béla gróf képviselőnk tartott, nem egész terjedelmében, hanem csak szakgatott följegyzések, s nagyobbára emlékezet után közölhetem. A ki­vonat elkészítésében azonban törekedtem lehetőleg híven visszaadni az eredeti szöveget, mi, ha nem mindenben sikerült volna, azért úgy a képviselő úr, mint a 1. szerkesztőség szíves elnézését kérem. Beszéde elején szónok a kormány külpoliti­káját fejtegette. Elismeri, hogy Bosznia megszál­lása sok költségünkbe került, de e költségek oly kiadásokul tekintendők, melyek a nemzet s a ma­gyar állam fönnállásának biztosítására voltak elke­­rülhetlenül szükségesek. Az ellenzék maga átlátja már ezt, habár be nem vallja; a múlt évben még mindenki azt vitatta, hogy a berlini szerződés teljesületlenül marad s jósolták a haza bukását, ma azonban be kell vallaniok, hogy a következ­mények nem nekik, hanem a kormánynak adtak igazat. A berlini szerződés által a jog uralma is­mertetett el, s a kard hatalma megtagadtatok ; nemzetünk szempontjából ez, és igy elismerve, fé­nyes eredmény. A rente emelkedése bizonyítja, hogy az ellenzék jóslatai nem is fognak tel­jesedni, s hogy a kormány a helyes utat vá­lasztotta. A Balkán-félszigeten uralkodó, s egy­hamar meg nem szűnő zavarok, Oroszország fon­­dor politikája, a pánszláv izgatások egyképen kö­telességévé tették a monarchiának, hogy a fejlődő eseményekkel szemben azok színhelyén jóeleve állást foglaljon. Azáltal, hogy Ausztria-Magyaror­­szág a megerősödött s folyton aggressív politikát űző Szerbia és Montenegro közé beékelte m­agát, nemcsak e két veszélyes államot tarthatja szoros féken, hanem szilárdabb helyzetet biztosított ma­gának a Balkán-félszigeten, mint a minőt Oroszor­szág biztosíthatott a bolgár fejedelemség felállítá­sával. Szóló ezután egy másik veszélyre is figyel­meztetett, az olaszok terjeszkedő politikájára s az Italia irredenta üzelmeire. Nyílt titok, hogy Olasz­ország egyes osztrák területekre aspirál, még nyíl­tabb, hogy a Balkán - félsziget albán partjait s e kettővel együtt Dalmátiát is birtokába óhajtja ejteni. Ennyi ellenséges törekvés meghiúsítására valóban tenni kellett valamit a monarchiának, bár­mily áldozatába került legyen is. Azután áttért a belügyekre, s a kormány po­litikájának helyességét e téren is kimutatta. A képviselő eme beszédét viharos éljenzés fogadta. Aztán Deési Gyula szólt még néhány szót, megköszönve a képviselőnek, hogy választóit fel­kereste, s ezzel az ünnepélyes politikai mozzanat véget érte. Bánffy Béla gróf az esti órákban Jósika bá­róhoz utazott Ó-Fenesre. GYALUL Tegzesselagy í­elettel nem állunk szemben. Tar­­tózkodtunk ehhez képest, a véleménynyilvánítástól a Petőfi-perben is, sőt megszóltuk azon lapokat, melyek a birói határozat előtt tett nyilatkozataik­kal megsértették a be nem avatkozás elvét. Ma azonban már végzés fekszik előttünk. A kritika tehát felszabadul a véleménynyilvánítást tiltó szempontok uralma alól. Az ügy érdemében t. i. abba, hogy váljon szabad-e másnak, mint csak az Athenaeumnak ki­adni Petőfi költeményeit, nem bocsátkozunk. Nem követjük e térre a budapesti kir. törvényszéket, mely egy közbe szóló végzésben eldöntötte a per érdemét, midőn kimondja (habár csak az indoko­lásban,) hogy az Athenaeumnak fennáll kizárólagos joga Petőfi műveinek kiadására, igy szólván: „Jog­­érvényességétől mindeddig meg nem fosztott ezen szerződéssel (melyet az Athenaeumra az Emich­­féle engedmény ruházott át) az Athenaeum-társu­­lat bebizonyította, hogy Petőfi Sándor összes műveinek nagy része neki való­ban örök áron meg­vett tulajdonát ké­pezi.“ S ez az, amit leginkább hibáztatunk a kir. törvényszék végzésében. Minden közvetlen, vagy közvetett személyes érdektől menten, figyelemmel kísértük a Petőfi­­per menetét. Sajnáltuk, hogy az ügyvédi fogások oly apró eszközökhöz nyúltak, mint Petőfi halálá­nak és aláírásának megtagadása volt. De fontosnak tartottuk e pert, mert arról volt szó : Petőfi művei a nemzet köztulajdonát képezi­k-e, vagy egyetlen kiadóc­ég monopóliumát? Érdekkel vártuk, érdeklődéssel várhatta a nemzet, mily választ ad e kérdésre a judicatura. Ezt a választ nem lehetett megadni egy a fennálló szerződésjogi természetét, az elévü­lést, stb. nem is vizsgáló előzetes birói végzés­ben. Óhajtottuk volna, óhajtotta velünk a közvé­lemény, hogy érdemleges perben vitattassék meg a kérdés, s úgy nyerjen a közérzetet kielégítő megoldást. A budapesti kir. törvényszék azonban felhí­­vót elutasította keresetével, s így legalább ré­sz­é­r­ő­l útját vágta az érdemleges pernek és bírói ítéletnek. Tudjuk, hogy teljes jogi meggyőződésé­nek alapján tette ezt. De bizonyos, hogy a köz­jogérzetet nem elégítheti ki ennek a fontos ügy­nek ily elintézése. A közvélemény meg akarta tudni a judicaturától, mily véleményben van az írói tulajdonjog és védelme, valamint e védelem határa tekintetében. Praecedens eset megállapítását kívánta, s e helyett kapott egy elő­zetes, de rés judicatává válta esetén az érdemle­ges pert gátló végzést. Hiszszük azonban, hogy a budapesti kir. tör­vényszék végzése nem utolsó szó ebben a nagy érdeklődést keltett vitás ügyben. Az első biróság végzése a következő : Ő Felsége a király nevében! A budapesti e. f. k. törvényszék dr. Kovács Gyula ügyvéd által képviselt Aigner Lajos felhivónak, Sigray Pál ügyvéd által képviselt , Athenaeum iro­dalmi és nyomdai részvény-társulat ellen 1879. évi november 14-én 43263. sz. a. keresettel Petőfi Sándor összes művei kiadhatásának joga tárgyában kérkedés miatt indított fölhivási perében , a 2356/880. sz. a. meghozott, elsőbirósági végzésnek 17700/880. sz. a. kir. táblai határozattal lett fel­oldása s az elrendelt pótlás és bizonyítási eljárás­nak befejezése után, a mai alálirt napon s helyen tartott nyilvános ülésében 23322/880. sz. alatt kö­vetkező végzést hozott : Felhívó keresetével elutasít­tatik s tartozik felhívottnak 15 napok alatt végrehajtás terhe mel­lett 75 frt költséget megfizetni. A felek képviselőinek dijai és költségei, sa­ját feleik irányában külön 75 írtban állapíttat­nak meg. Indokok­. Felhívó keresetében azt adja elő, hogy néhai Petőfi Sándor összes műveinek együttes kiadására magát elhatároz­ta, s miután egyénileg meggyőződött arról, hogy néhai Petőfi Sándor műveihez senki sem formálhat bármily csekély részben is kizárólagos kiadhatási jogot, az A. al. előfizetési fölhívást bo­csátotta ki, mely nyilvánosan megkezdett eljárása által az Athe­­naeum részvénytársulat jogait sértve látván, a B. alatti leve­lében felhívó ellen fel is lépett. Felhívó azonban ezen levél kitételeiben két irányban lát kérkedést, és pedig, melyben az mondatik, hogy: 1. Petőfi Sándor összes műveinek nagy része az Athe­­naeum-társulat örök áron megvett tulajdonát képezi ; 2. melyben az Athenaeum-társulat a felhívó tervezett vállalata ellen nemcsak tiltakozik, hanem egyszersmind arra hívja föl, hogy előfizetési fölhívását vonja vissza, füzetek ki­bocsátásától álljon el, magát a költséges pertől, az olvasókö­zönséget pedig a károsodástól óvja meg, mert ellenkező eset­ben tulajdonának megvédésére szükséges törvényes lépéseket megtenni kényszerítve lesz. Annak bizonyítására, hogy Petőfi Sándor összes mű­veinek nagy része az Athenaeum részvénytársulatnak örök áron megvett tulajdonát képezi, felhívott társulat becsatolja Petőfi Sándornak 1847. évi junius 26-án Em­ich Gusztávval kötött , az utóbbi által engedmény utján felhívottra ruházott szer­ződését. Felhivó válasziratában ezen szerződésnek valódiságát és tartalmát tagadta, azt aggályosnak nyilvánította, sőt az eredeti szerződésnek a póttárgyalásnál tett becsatolása után jegyzőkönyvbe iktatott perbeszédében Petőfi Sándor aláírásá­nak valódiságát is megtagadta. De miután: Arany János, Jó­kai Mór, Lauka Gusztáv és dr. Bellaagh József tanuknak egybehangzó vallomása a 3. sz. al. eredetben csatolt szer­ződés írását, és az azon olvasható : „Petőfi Sándor“ névalá­írásokat — Petőfi S. sajátkezű írásának és sajátkezű aláírá­sának bizonyítja ; felhíva az írás és aláírás valamint a tarta­lom valódiságára irányzott tagadásait a tanúvallomásokra tett észrevételeiben többé fenn nem tartotta, minek folytán a szer­ződés valódisága begyőzöttnek tekintendő. , Jogérvényességétől mindeddig meg nem fosztott ezen szerződéssel pedig a fölhívott Athenaeum-társulat bebizonyí­totta, hogy Petőfi S. összes műveinek nagy része neki valóban örök áron megvett tulajdonát képezi. A B. alatti levélnek ide vonatkozó kitételei tehát kérkedést annál kevésbé képez­hetnek, mert fölhívó az A. alatti „előfizetési fölhívásban“ Petőfi Sándornak nemcsak oly műveit, melyek Petőfi Sándor részéről a fölhívott részvénytársulat jogelődjének át nem adattak, s melyek csak utólagosan a közönség köréből merül­tek föl, hanem­­ Petőfi Sándor összes műveit, tehát azokat is czélozza kiadni, melyek tulajdona örök áron tett vétel foly­tán az Athenaeum-társulatot illeti. Midőn tehát Petőfi Sándor műveinek felhivó által ily módon tervezett kiadásában felhívott érvényes szerződéssel biztosított jogainak sérelmét látván, a tervezett kiadás ellen a B. alatti levélben tiltakozott, felhivót a kiadástól visszalé­pésre azzal szólította fel, hogy a kiadásnak tiltakozása elle­nére leendő bekövetkezése esetében a törvény rendes útját lesz kényszerítve jogainak megvédésére igénybe venni , akkor felhívott csak jogainak megvédésére általa czélravezetőnek tartott lépést tett, mely nem fenyegetés, hanem oly figyel­meztetés, mit tenni mindenkinek szabadságában áll. Kérkedés esete tehát a B. alatti levélnek felhívó által sérelmesnek ta­lált további szövegében nem forog fenn. Mindezekhez képest, miután felhívó által panaszolt B. alatti levél tartalmából a kérkedés esete meg nem állapít­ható, annálfogva a felhívási kereset jogosultnak nem is te­kinthető , miért is felhívót keresetével elutasítani, mint per­­vesztést pedig a polgári törvénykezési rendtartás 251. §. alapján az okozott perköltségek megfizetésére kötelezni kellett. Az ügyvédek díjai s költségeinek saját feleik irányá­ban tett megállapítását a prts. 252. §-a igazolja. Ezen végzés felhivó képviselő dr. Kovács Gyula s a felhívott fél képviselője Sigray Pál ügyvédnek kézbesítendő. Budapesten, 1880. évi jul. hó 3-án. A budapesti e. f. kir. törvényszék. A Petőfi-per. Az Aigner Lajos contra Athenaeum-féle per­ben a budapesti kir. törvényszék határozatot ho­zott. Ezt a határozatot alább közöljük. A bíróság által tárgyalt ügyekbe való avat­kozástól mindig tartózkodni szoktunk, míg bírói Fővárosi Ügyek. A fővárosi törvényhatóság közgyűlése. Július 8. A főváros törvényhatósági bizottsága ma d. u. 4 órakor fogadta a közgyűlés napirendjéről mára halasztott pontok tárgyalását. Elnök R­á­t­h Károly főpolgármester kevéssel 4 óra után nyitotta meg az ülést, mely kevéssé volt látogatott. A közraktári építési bizottság bejelenti, hogy a jelenlegi közraktári telep alsó végén az elevator épület mentében mintegy 80 méter hosszában,­­ továbbá a boráros térre nyúló 40 méter hosszában azon partrészen, melynek kiépí­tése iránt a kormány az engedély kiadása végett a közgyűlés június 26-án kelt határozatához ké­pest megkerestetett — az elevátor-épület biztosí­tása érdekében erősbitési czölöpmunkálatok szük­ségesek. Ezen munkálatok 37,000 frt költséget okoznak s az elevátornak költségeit terhelik. Tudo­másul vétetett. A kőbányai Sámuely-féle téglagyár mel­lett levő városi telket a tanács 1 frt 10 kv kikiáltási ár mellett eladatni javasolja. A közgyű­lés a javaslatot elfogadja. A kőbányai sertéstelkek eladása tárgyá­ban előterjesztett tanácsi javaslat, a közgyűlés ál­tal tiszti főorvosnak kiadatni rendeltetik. A tanács előterjesztést tett a sashegyi 8079 sz. Kaiser-szőllő megvételéről, melyet a ta­nács tudvalevőleg 12 frt 40 kron vett meg. Andreánszky tanácsos előterjeszti a tanács javaslatát, mely szerint a kerepesi­ uti köz­temetőben egy családi sírbolt felnyitása az eddigi gyakorlathoz képest 10 írtban állapít­tassák meg. Elfogadtatnk.­­ A IX. ker. polgári iskolai magyar nyelv és irodalom tanszékének rendszeresítése, valamint a IV. és VII. ker. reál­iskoláknál a tanárok létszámának egyenlősítése tárgyában előterjesztett tanári jelentéseket a köz­gyűlés elfogadja. A tanács előterjesztése a köz­­igazgatási bizottság 1879. évi II. félévi jelentésé­ről tudomásul vétetett. A bizottság és tanács több egylet kérvényére megszavazott évi segélyekről tesz részletes előterjesztést, mely szerint a tanács újabban 20 egyesület részére arányosan 3450 frt segélyt szavazott meg. Jelenleg maradt még se­gélyalap 2970 frt. Bernátsky a honvédmen­­ház által benyújtott kérvényre óhajtotta volna, hogy bizonyos segély adatott volna. Viola főjegyző jelenti, hogy ez ügy folyamatban van. Királyi Pál és Posner K. Lajos indokolt felszólalására a közgyűlés az orsz. iparegyesület részére ipari czéljainak előmozdítása végett a tanács által megvont 1000 frt évi segélyt újból megszavazta.­­ Az adókezelés reformja ügyében ülésezett enquête elkészült a javaslatoknak a községi adó­kezelés körébe tartozó részének összeállitásával s azt észrevételeivel ellátva a tanács elé terjesztette. A tanács kedden és ma behatóan tárgyalta a nagy munkálatot s azt az ügyosztályi észrevételekkel elfogadta. A javaslat ki fog nyomatni s közelebb­ről a közgyűlés elé terjesztetik. Az annyi panaszra okot szolgáltatott adóügyi kezelésben tehát a jövő év kezdetétől lényeges javulásra van reményünk, mellette két, szerencsére lakók nélküli ház omlott össze. Nagy szerencsének tartják, hogy a Totten­­ham­ Court Road alatt levő nagy vezetőcső nem explodált, mert ott száz meg száz embert pusztí­tott volna el a robbanás. A sebesültek közül a fent említett két munkáson kívül eddig egy sem halt meg. * A katastrófáról a mai nap folyamán a kö­vetkező táviratok érkeztek: Berlin, jul. 7. A londoni katastrófáról a „Ber­liner Tageblatt“-nak Londonból a mai dátummal következőket távírják : Egy szemleút a pusztítás színhelyén élénken emlékeztet Strassburg kinézé­sére az 1870-iki bombázás után. Az utczák föl­­szaggatvák, s óriási, hosszú gödrök nyílásai me­rednek elénk. A düledező házakat részben megtá­masztották ; e házak falain nagy lyukak láthatók. Minden ablak össze van zúzva. Mindenütt romhal­mazokon, összeroncsolt erkélyeken s összetört va­sakon lépkedünk. Majdnem csodaszerű, hogy da­czára a robbanás nagy kiterjedésének, csak néhány emberélet veszett kárba. Soknak egy hajszáltól függött, hogy meg nem halt, mert néhány hüvelyk­­­nyi távolságban tőlük nehéz erkélyek zuhantak le. A robbanás okát még teljes homály borítja. A három láb átmérőjű fővezető csőbe a roppant légnyomás egy munkást 27 lábnyi távolságba so­dort be. Azon városrészben, hol a katastrófa történt, sok német lakott, kik kénytelenek voltak lakásuk romjai közül kiköltözni. London, jul. 7. A gázrobbanás okozta kárt még megközelítőleg sem lehet kiszámítani. A for­galom helyreállítása az összerongált utczákon, több hetet fog igénybe venni. Csak a romhalmazok el­távolításán 3000 munkás dolgozik szakadatlanul. A munkásokat három óránként fölváltják, mert a gáz nehéz bűzét tovább kiáltani nem képesek. A szerencsétlenség által sújtott lakosság több osztályhoz tartozik. Bedford Square on, nem messze Russel­ Squaretól, hol a szerencsétlenség megkezdődött, vagyonos magánzók s bankárok lak­nak. Ez igen csendes utcza. Percy Street-en sok kalmár él. Percy Street keresztül vágja a Totten­­ham­ Court Roadot, mely utczában házról-házra nagy boltok s boltraktárak vannak. Ezek közül sok külföldi kereskedők tulajdonát képezi. Bennet Street-ben tisztes s vagyonos osztályhoz tartozó bérlők laknak. Howland Street-ben minden házban szatócsbolt van. Ez utczát legnagyobbrészt kis ke­reskedést folytató, de független kézművesek lak­ják, kik közt 2000 német is van. A Fitzroy­ Square, hol a robbanás véget ért, az Upper Regent Street­­től csak kis távolságra fekszik. Fitzroy­ Square-ben csupa palotaszerű épületek vannak, melyekben a magas aristokratia lakik. Az összerongált házakból hosszú karókon hur­­czolják kifelé a közszolgák a bútorokat, melyeket aztán karavánszerűleg megterhelt szekereken a legközelebbi épen maradt utczákba visznek, s rak­nak le. Egyes nagyobb házaknál minden alátámasz­tási kísérlet meghiúsult, mert ezek a nagy rázkó­dás következtében összeomlottak. Több beteget, kik könnyebben sérültek, az őrülteket gyógyító orvosok ápolják. Leg­többnek a feje s karja sérült meg, sok ismét fic­a­­modást szenvedett. Éjjel az összerongált utczákat fáklyákkal vi­lágítják meg, s holnaptól kezdve valószínűleg na­gyobb mértékű villanyos világítást fognak alkalmazni. A gázrobbanás okozta szerencsétlenség Londonban. London, július 6. A londoni nagy gázrobbanás, melyről már több ízben tudósítank, a chemikusok s phisikusok közt mindenütt nagy discussiókra adott alkalmat. Valamint mindenik, úgy ezen katasztrófánál is attól félnek, hogy a szerencsétlenség közvetlen okai megsemmisültek, minek folytán a robbanás tulajdonképeni okának kipuhatolása a legnagyobb nehézségekkel lesz összekötve, ha ugyan egyálta­lán lehető lesz. A szakértők oda nyilatkoznak, hogy erős azon beözönlés következtében egy neme képződött a „vihadar“-nak, mint az a bányákban szokott tör­ténni, mely aztán egy munkás vigyázatlansága miatt meggyűlt. Mindenhol feszülten várják a baj okának teljes és pontos kipuhatolását s megvilágí­tását, annyival inkább, mert hasonló katasztrófa minden várost érhet, hol gázvilágítás van. A kü­lönböző gáztársaságoknak fekszik természetesen leginkább érdekükben kipuhatolni a szerencsétlen­ség okát. Azt is hozzáadhatjuk, hogy a villamos világítás barátai ez eseményt joggal sorozzák a legerőteljesebb érveik közé, hogy a villamos vilá­gítás érdekében minél több pártfelet szerezzenek. Egész Londonban még mindig legnagyobb izgalom uralkodik, s az emberek találgatják a ka­tasztrófát előidézett okokat. A legújabb távirati jelentés szerint eddig constatálták, hogy a mun­kások egy 3 láb átmérőjű főgázvezető cső kijaví­tásán dolgoztak. A csövet az elővigyázati rendsza­bályok megtétele után teljesen gázmentesnek hit­ték, főleg miután a vezeték csapfordítóját elzárták. A cső azon a helyen, hol a szerencsétlenség tör­tént, két utcza jobb oldali szögletén futott. Hogy várjon a robbanást egy gyufa megnyújtása, vagy pedig egy vas szerszámmal kicsalt szikra idézte-e elő, azt azon körülménynél fogva, mert az explosio az illető munkást megölte,nem lehet megállapítani. Époly kevéssé magyarázható meg az, mi mó­don jutott be a gáz a főcsőbe ? Gyanítják, hogy vagy a csap nem volt egész teljesen elfor­dítva, vagy hogy a szelep nem illett teljesen a nyílásba, vagy pedig valami nyomás folytán a cső megrepedt, a támadt nyíláson át a gáz beömlött. A fővizsgálattól azonban reményük, hogy sikerül majd annyit megállapítani, miből a katasztrófát előidézett okra valószínséggel következtetni lehet. Az utczákat jelenleg rendőrileg elzárták. Az erősen megingott házakat alátámasztották, a ki­váncsi tömeg visszatartására pedig torlaszokat épí­tettek. A ’ szerencsétlenség színhelyének környékén többnyire német s franczia munkások laktak, kik­nek legnagyobb része hajléktalanná len. A részletek, melyek e pillanatig tudomásra kerültek, borzalmat gerjesztők. A roppant nyomás egy munkást 27 lábnyi távolságra sodort a fő­csőbe, hol csak mint holttestet találták meg, egy másikat borzasztó módon megcsonkított. Ez utóbbi munkás néhány óra múlva leirhatlan kínok közt halt meg. Egy harmadik csodálatos módon sértet­lenül maradt. Az utcza 6 ház mentén föl van szaggatva, s a pusztulás helyén oly forma kép tárul a szemlélő elé, mintha földrengés, vagy bombá­zás lett volna. A katasztrófa perczeiben nehéz utcza­­kövek roppant magasságra röpittettek, s a házfe­delekre csapódtak vissza. Más kövek a házakba repültek s összetördösték a bútort és ami ebibek akadt. Pinczék és lépcsők néhol teljesen össze van­nak rombolva, s igazán csodának tarthatjuk, hogy a szerencsétlenségnek csak oly kevés ember­élet esett áldozatul, összesen 6 robbanás volt másfél angol mértföldnyi területen. Az utczákon sa­játon mindenütt széles s mély nyílások torkai tátonga­­nak elénk. Egy udvarban nagy gödörre bukkantak. Ha a robbanás idáig terjedt volna, nagy valószí­nűséggel tűzvészt is idéz elő, mi a paniqueot nagy­ban fokozta volna. Egyes menekültek szinte csodaszerű dolgo­kat mesélnek. Némely családok a bizonyos halált csak egy véletlen által kerülték ki. Így egy szoba abban a pillanban omlott össze, midőn egy csapat gyermek elhagyta. Egy hálószobában egy nem használt ágyat teljesen összeroncsolt az explosio, míg a közvetlen közelében álló bölcső, melyben kis csecsemő aludt, sértetlen maradt. Egy fiatal ember, kinek lakása teljesen rommá jön, megme­nekült, mert a katasztrófa előtt néhány pillanat­tal az illető házzal szomszédos cisternába* ment. HÍREK. — Julius 8 — Hivatalos. Kinevezések. A király törvényszéki b­i­r­á­k­k­á a beregszászi törvényszékhez : K­­­i­m­k­ó Ede ot­tani alügyészt; a marosvásárhelyi törvényszékhez: Raff Károly ottani ítélő táblai fogalmazót ; a karczagi törvény­székhez ; Hegedűs Sándor dunaföldvári járásbirósági al­­birót ; járásbiróvá pedig a nyírbátori járásbirósághoz ; Kom­lóssy Gyula kisvárdai járásbirósági albirót ; továbbá albi­­rákká a budapesti VIII—X. kerületi járásbírósághoz; Has­sa­n­ek Rezső budapesti törvényszéki jegyzőt; an­gykikindai járásbírósághoz : Szekeres János temesvári törvényszéki aljegyzőt; az aranyosmaróti járásbírósághoz : J­ávor Endre ottani törvényszéki jegyzőt ; a szakolczai járásbírósághoz : Bos­sányi Antal nyitrai törvényszéki jegyzőt; a segesvári járásbírósághoz : I­n­c­z­e Domokos deési tvszéki telekkönyv­vezetőt ; a vaáli járásbírósághoz : V­á­r­a­d­i István marmaros­­szigeti törvényszéki jegyzőt ; végre ügyészszé a nagyszebeni ügyészséghez : Szabó Lajos brassói törvényszéki bírót, és alügyészekké a pancsovai ügyészséghez : Antal József nagy­­kikindai ügyvédet és honvédhadbirót ; a beszterc­ebányai ügyészséghez: Déván Ottó pozsonyi törvényszéki jegyzőt; a sátoraljaújhelyi ügyészséghez : B­i­r­i­n­g­e­r Arthur sátor­aljaújhelyi törvényszéki jegyzőt és a marmarosszigeti ügyész­séghez : Danilovics Tivadar ottani járásbirósági albirót nevezem ki. — A közmunka- és közlekedésügyi m. kir. mi­niszter M . 1t e­r Béla napdijas mérnököt, kir. mérnökké ne­vezte ki. — A m. kir. pénzügyminiszter a kolozsvári kinc­s­tár urad. ügyészséghez Nemes Antal és Remisovszky János ügyvédeket és kincstári uradalmi ügyészségi írnokokat, a nagyszebeni kincstári uradalmi ügyészséghez pedig Diet­­rich József ügyvédet és ügyészségi fogalmazó dirnokot, kincstári uradalmi alügyészekké, Hoznok János köz- és váltó ügyvédet s kincstári uradalmi ügyészségi írnokot, a kincstári jogügyi igazgatósághoz fogalmazóvá, Schar­­schmidt György cserteszi m. kir. kohófőnököt, Zalathnára kohófőnökké, Berzsenyi Ignácz ideiglenesen nyugalmazott számtisztet, Knazovitzky Sándor központi díj- és ille­tékkiszabási hivatali irodatisztet, ifj. Móricz Lajos kezelési gyakornokjelöltet, Er­go­vite Aurél és Roch István dij­­noko­kat, pénzügyminiszteri irodatisztekké nevezte ki. Áthelyezés. Ő felsége Töttösy Béla letenyei já­­rásbirónak törvényszéki birói minőségben a nagykanizsai tör­vényszékhez, Dull János püspökladányi járásbirósági albíró­­nak hason minőségben a szilágysomlyói járásbírósághoz le­endő áthelyezését megengedte. — Mai lapunk Csarnok-rovatában About Edmondnak „Egy derék ember törté­nete“ szép regényét kezdjük meg, mely a franczia könyvpiaca egyik újdonsága. About­­tal közöltük már „A Fellah“-t, „A c­son­kát ül­ő ember“-t; reméljük, hogy az ol­vasó jelen csarnokunkban kezdett regényét is époly kedvezőleg fogadja, mint fönt em­­■ fített regényét. — Az aranygyapjas-rend lovagjai. Osztrák­­ lapok híre szerint a trónörökös esküvője alkalmából, több belga főméltóságot fognak földiszíteni az arany­­gyapjas-renddel. A Weisz B. F.-nek, az iskolai takarékpénz­tárak megalapítójának, Árva-Váraljáról az ottani tanító, Rohonyi Géza egy gyönyörűen faragott kép­keretet küldött, melyet a közjó iránt oly buzgó Weisz számára egy iskolába járó árva fiú készített. — Halálozások. Nagy Gábor orsz. képviselő atyja tegnap reggel elhunyt Kézdivásárhelyen 71 éves korában. A megboldogult a közjó érdekében buzgó működéséért, kiváló tevékenységéért általá­nosan tiszteltetett. — A szerencsétlen I­n­d­a­­­i Gyula kimúltáról a következő gyászjelentés jelent meg: „Alulírottak saját és több közel és távol levő rokonaik nevében szomorúan jelentik forrón szeretett fiúk, illetőleg felejthetlen kedves test­vérük, sógoruk és öcscsük. Erdélyi Indali Gyula író, az összes jog és államtudományok tu­dora, a „Kemény Zsigmond-társaság“ rendes tag­jának folyó hó 5-én kora 29. évében történt gyá­szos elhunytát. Hűlt tetemei 1. év és hó 7-én fog­nak a kerepesi köztemetőbe elhelyeztetni. Buda­pest, 1880. julius 7-én. Béke drága hamvaira ! Er­délyi Indali Péter, Csegöldi Julia az elhunytnak szülei; Csegöldi Teréz, özv. Herdiczky Dánielné, az elhunytnak nagynénje és gyermekei; Indali Ida és férje Hegedűs István és gyermekek: Indali Ilona és Indali Etelka és férje: dr. Benedek Al­bert és gyermekek : Indali Sarolta és Indali Lenke. — Hubenay Ferencz a magyar nyugati vasút hivatalnoka, e hó 7-én elte 35-ik évében meghalt. Temetése e hó 9-én menend végbe d. u. 7. 5 óra­kor a Rókus-kórházból. — Hírek a múzeumból. Forgách László gróf a nemzeti múzeumnak a napokban igen érde­kes ajándékot küldött, mely mándoki uradalma (Szabolcsmegye) Pusztaujl­u birtokának „leányok táncza“ nevű kis halomban találtatott. — Nyilván XV. század s talán Mátyás királyunk korabeli hős veszett el azon helyen lovastól, hol most meglelték kardját teljes épségben, mely majd másfél méter hosszú 3 ujjnyi széles pengével bir, védvasa egy nagy S betűt képez, markolata oly hosszú, hogy gazdája két kézre fogva kaszabolhatta vele az ellent. A markolaton két nyil látható, melyet a kardműves ismertetőjeleként vett reá. Találtak még ott egy nyilvasat, egy sajátságos kengyelt, egy patkót, minő már több is volt a múzeumban, de eddig, minthogy velük mi sem találtatott koruk meghatározható nem volt. A jelenlegi egészen ha­sonlít a József főherczeg által küldötthöz. Vág­­hel­y­i János irsai plébános egy érdekes római feliratú emlékkövet (mely most több mint 1500 éves) szállíttatott a n. múzeumba. A kő Diokle­­tiánus korából való és valószínű, hogy Ó-Budáról a régi Aquincumból került Irsára, hol a plébános 25 éven át gondosan őriztette.­­ Szerencsétlenül járt léghajós, Mans­ban (Francziaország), e hó 5-kén szerencsétlenség tör­tént, mely az egész városban nagy izgalmat kel­tett. Petit ismert léghajós két, egymáson fekvő ballont fölszállásra készített elő. Délután 3 órakor nejével együtt az egyik léggolyóhoz erősített csó­nakba szállott, míg a másikba fia ült. Midőn így a család 400 méter magaságra fölemelkedett, a légolyó hirtelen megrepedt, s a léghajósok iszonyú gyorsasággal zuhantak a földre. A férfit haldokolva szedték föl a földről, míg neje csak csekély sérü­léseket kapott. Petit fia minden baj nélkül eresz­kedett le. — Két dsidás ki­végeztetése. Lembergtől a következőket távírják: Itt holnap reggel 6 órakor két dsidáson, kik altisztjüket szigorú bánásmód miatt meggyilkolták, halálitéletet fognak végrehaj­tani. A végrehajtás régi katonai eljárás szerint fog történni s mivel a két gyilkost kötél általi ha­lálra ítélték, előbb kizárják őket a hadseregből s azután polgári fegyenczöltözetben szállítják a vesz­tőhelyre. Az elitélteket két század gyalogság egy őrnagy vezénylete alatt fogja a vesztőhelyre kísérni. A convois megindultával egyidőben két tiszt ló­háton Lützelhofen főhadparancsnokhoz megy, hogy régi szokás szerint kegyelmet kérjen az el­itéltek számára. A hóhér segédeivel tegnap érke­zett Brünnből Lembergbe. — Egy uj hitfelekezet Oroszországban, Klin­­czy kerületben (Csernigov kormányzóság), egy uj s­­zerfelett különös hitfelekezet támadt, mely „kilikovszkaja“-nak nevezi magát. E szekta nem is­mer templomot, gyermekeit a születés után nem ke­­resztelteti meg, hanem hat hétig sirat­ja, mi által könnyekkel bűneit lemossa stb. A felekezet már is számos tagot számlál, s főleg az által sze­­rez új híveket, hogy azokhoz leányait adja nőül. S ez igen könnyen megy, mert nem tartanak es­küvőt ; az ember csak egyszerűen elmegy, a fele­­kezethez esküszik, kiválaszt magának egy leányt, s azután viszi haza feleségül. E szekta a sokne­­jüséget is gyakorolja s más tekintetben is igen veszélyes. — Névváltoztatások. Weisz Ferencz besztercze­­bányai lakos „Vésse !“-re, Hartmann Lipót gyöngyösi lakos „Kem­én­y“-re, Fett György kecskeméti lakos pedig „Kövé­r“-re változtatta nevét belügyminiszteri engedélylyel. — Ofenheim, a hírhedt „vasúti lovag-képvi­selő“ választási pere Csernovitzban nagyon épüle­tes dolgokat hoz felszínre. Tegnap, a tárgyalás második napján, Eisig Grabscheid főkortes ügyét tárgyalta a törvényszék. Rober Lőrincz radaótzi kalapos azt vallja, hogy Grabscheid neki 100 forintot ígért, ha Ofenheim mellett szavaz, Rosenwald Awner pedig azt, hogy Grabscheid igen sok pénzt vitt Bécsből Ofenheimtól Cserno­­vitzba, választási czélokra. Grabscheid, egy czvikkeres, kaftános lengyel zsidó, határozottan tagadta azt, mintha ő Robelnek pénzt ígért volna. Eközben kihivólag kémlelte a teremben összegyűlt közönséget. Szerinte Robel ment ő hozzá s kért 100 forintot. A ravasz zsidó azt állította, hogy többen azt gondolták felőle, miszerint azért ka­pott Ofenheimtól pénzt, hogy neki, kitől ő (Grab­scheid) a bukovinai ipar és kereskedelem felvirág­zását várja (nagy derültség) propagandát csinál­jon. Rober azt vallja továbbá, hogy mikor vissza­utasította 100 forintját, ez karon fogta s egy boltba hivta, hogy válaszszon ki magának egy nadrágot, majd ő megfizeti. Rober vele ment , de mikor az említett boltban voltak már, Grab­scheid egy mellékszobába hivta őt, s eget-földet ígért neki, ha Ofenheim mellett szavaz és korteskedik. Kaftános Grabscheid ezt természetesen mind tagadja, szerinte Rober választási dolgokban nem egyéb phantastánál, ki ennek következtében periodikus őrültségben szenved. Azután következett Baruch Schütz és Bert Kohn Harth ügye. Ezek az urak 10 forintjával igyekeztek Ofenheim részére szavazatokat gyűjteni, s azzal akartak hatni a választókra, hogy ha nem Ofenheimra szavaznak, ez vissza fogja venni a radaótzi zsinagógának ajándékozott 5000 forintot. Természetes, hogy ezek is tagadnak mindent. Utolsó vádlott B­r­a­u­n­s­t­e­in Jakab, kit azzal vádolnak, hogy Ofenheim megvá­lasztása előtt két héttel 100 forintot adott át Kohlrusz József szeretői építésznek, hogy oszsza ki munkásai közt. Braunstein beismeri ugyan, hogy korteskedett Ofenheim mellett, de csak a törvény által megengedett határok között. Kohlrusz be­vallja, hogy kapott pénzt Braunsteintól, de ez nem mondta meg, hogy mire, s általában egész beszélgetésük alatt Ofenheim neve egyetlen egyszer sem fordult elő. Több jelentéktelen tanú kihallgatása után a bizonyítási eljárást mára ha­lasztották . Ma, mint táviratilag jelentik, a bi­zonyítási eljárást befejezték. Napközben 76 sürgöny érkezett Ofenheimhoz, valamennyi üdvözlő, hogy a per ránézve ilyen szerencsés eredménynyel kecsegtet. Kihallgatták a vádlottakat, kikről ki­tűnt, hogy valamennyien jómódú emberek. Az ál­lamügyész vádbeszédében Grauer Henrik vád­lottat, a hivatali hatalommal történt visszaélés bűnéért 6 hónaptól egy évig terjedő fogsággal, Reichenberget, Madart és Harthot elitéltetni kéri.­­ Grauer védője e pert politikai tendentiózus pernek nevezi, s védenczeit kéri fölmenteni. A véd­­beszédek tartását délután folytatják. A perben, mint táviratilag jelentik, ma (csütörtökön) hirdették ki az ítéletet. Eszerint Grauer Henriket, Barth Baruchot, Schütz Baruchot, és Braunstein Jakabot a bűntény vádja alól fölmentették. Ellenben Reichenberg Mózest és Grab­scheid Eisigot, és pedig az előbbit megvesztege­tés, az utóbbit megvesztegetési kísérlet bűntényé­ben vétkesnek találták, s mindkettőt egy-egy hónapi súlyos börtönre ítélték. A föl­mentési ítélet kihirdetésekor bravo kiáltások hang­zottak föl. Grabscheid és Reichenberg semmiségi panaszt jelentettek be. — Az aranygyapjas-rendről. Don Carlos pe­rének alkalmából ezen aranygyapjas-renddel össze­­függőleg egy a dologba beavatott ember a követ­kező érdekes epizódot beszéli: A modenai herczeg­­nek nagyszerű kicstára volt, melynek törvényszé­­kileg elrendelt leltározása és megbecslése hóna­pokig foglalkoztatta a szakértőket. A herczeg tudvalevőleg legidősebb fiát, Károly Lajos főher­­czeget tette örökösévé, s utolsó akaratában azt rendelte, hogy közeli rokonai közül öten-hatan, köztük Chambord grófné és Don Carlos tetszésük szerint válaszszanak egy-egy ékszert. A herczeg nem szerette nagyszerű kincstárát mutogatni, s azért csak nagyon kevésnek volt roppant értéké­ről tudomása. A leltározás alkalmával a szakértők

Next