Ellenőr, 1880. november (12. évfolyam, 530-583. szám)

1880-11-02 / 530. szám

XII. évfolyam. — 530. ass. ELLENŐR írt 76­­2 kj. bevételi kevesebblet csak látszólagos és a befolyó összegek más elszámolásából ered. Ugyanis az országgyűlési képiselőház 1880. május hóban hozott ha­tározata szerint, a régibb, vagyis az 1866. végéig adott inségi kölcsönökre befolyó összegek, melyek eddigelé az állami előlegek czimén számoltattak el, most már egy más „különféle bevételek” czimén könyveltetnek. O­n­nan eredt, de csak részben azon bevételi többlet, mely a különféle bevételeknél mutatkozik. A „szőlődézsmaváltságnál“ 125.999 frt 19 krral mutatkozó kedvezőtlenebb eredmény azon körül­ménynek tulajdonítható, hogy az adók és ezekkel együtt a váltságdíjaknak végrehajtás útján való beszedése az ország legnagyobb részében beszüntetve volt. A többi bevételi czímeknél a bevételi csökkenés je­lentéktelen, és az egyes évnegyedi eredmények rendes hullámzásából ered. A kiadások egészben 2,928.853 frt 57 krral na­gyobbak. Ha tekintetbe vétetik, hogy az occupátióval járt folyó III-ik évnegyedi költségek a múlt évi hason idő­szakban felmerült költségekkel szemben 1,355.549 frt 66% krnyi kevesebbletet tüntetnek fel, akkor a többi czimeknél egészben 4,284.403 frt 23 '/2 krnyi több kiadás mutatkozik. Ezen többletből esik mindenekelőtt egy igen jelen­tékeny eltérés a bányászat és pénzverés czimére 1,379.776 frt 69'/a krral. Ezen kiadási többlet a fennebb említett összes 4.346.628 frt 04% krnyi többletből levonandó, mert ezen nagy eltérés csak látszólagos, és a bányászat összes be­vételi és kiadási kezelésével van összeköttetésben. Ugyanis a bányászat 1880. év első három évne­gyedi eredményének az 1879. évi ebbeli eredményekkel való összehasonlítása legczélszerűbben a nettó­ eredmé­nyek alapján eszközölhető. A bevétel az I—III. negyedben tett 1880. 13,634.713 frt 09 krt. 1879. 13,964.613 frt 22 krt. 1880-ban kevesebb 329.900 frt 18 krtal. A kiadás az I—III. negyedben tett 1880. 14,685.424 frt 59 krt. 1879. 13,351.845 frt 92 krt. 1880-ban több 1,333.578 frt 67 krtal, s igy a nettó hiány tett 1880.1,050.711 frt 50 krt. fölösleg 1879. 612.767 frt 35 krt. hiány 1880-ban 1, 663.478 frt 85 krt. Itt azonban tekintetbe veendő azon körülmény, hogy az 1879. évi nettó­ fölösleg nem ered a bányászat rendes kezeléséből, mely minden évben több-kevesebb hiányt tüntet fel, minthogy a jelzett fölösleg az 1877. és 1878. évben vásárolt nagyobb nyers ezüstmennyiség­nek 1879. évben történt kivezetése és értékesítése foly­tán mutatkozott; ennek bizonyításául szolgálhat azon körülmény is, hogy a bányászat nyersanyag-készlete az 1878. év végével a zárszámadás szerint 3.400,545 frt 10 krnyi érték­ gyarapodást tüntet fel, így tehát a bányászatnak az 1878. év végével fenn­maradt 3.400,000 frt értékű nyers ezüst kivezetéséből és értékesítéséből 1879. év­folyamában befolyt nagy be­vétel által, tehát nem rendes viszonyok között eredmé­nyezett 1879. évi fölöslege az összehasonlítás helyes alapjául nem tekinthető. Ha azonban az 1880. év első három évnegyedi . . . nettó­ hiánya, az 1878. évi ren­des viszonyokon alapuló , nettó-hiányával hasonlíttatik össze, az esetben az 1880. évi eredmény nettó-hiánya kedvezőbbnek mutatkozik. Nagyobb kedvezőtlen eltérések mutatkoznak : A földtehermentesités és örökváltságnál 288.218 frt 31 Va­krral. Ha ebből azonban levonatik azon ösz­­szeg, mely 270.000 frttal előlegképen kiszolgálta­tott tőzsdeszerű beváltásokra, 1881. január hóra a több­let csak 18.218 frt 31 frt tesz, mely további indo­kolást nem igényel. Nagyobb eltérés mutatkozik továbbá az „arany­jár­ad­é­k-kö­lc­s­ö­n kamatainál“ 3.842.110 frt 97 krral Ezen többletből azonban levonandó a 153 milliós kölcsön kamatainál mutatkozó 1,089.920 frt 65 kr ki­adási kevesebblet, és így a többlet 2,752.490 frt 31 ga krt tesz. Ezen többlet az aranyjáradéki adósság emelkedésé­ből ered, ugyanis 1879. évi július hó 1-én a forgalom­ban volt 366,113 000 frt névértékű kötvények kamatja váltatott be; azonkívül a forgalomban volt tőke kamat­jának egy része fedezetet nyert azon kamatösszegben, mely a kölcsön-consortium által a kötvények kibocsátá­sának napjáig meg lett térítve, holott az 1880. évi ju­lius hó 1-én beváltott kamatszelvény a forgalomban levő 400,000.000 frt névértékű kötvényeknek felel meg. A „vasúti kamatbiztositási előlegnél“ mutatkozó 780,865 frt 66% krral kedvezőtlenebb ered­mény részben az 1876. évi XI. t.-cz. alapján kibocsátott II. 191,600 frt vasúti beruházási kötvények kamatja, részben az északkeleti vasútnak az 1878. és 1879. évekre utólag kifizetett 200.000 frtos biztosítási előleg, és végre az által idéztetik elő, hogy a vasúti forgalom ez évben nem volt oly élénk, mint a mult évi, és ennél­fogva a kamatbiztosítást élvező vasutak részéről nagyobb összegek vetettek igénybe. A „pénzügyigazgatásnál“ mutatkozó 25,347 forint 88 krnyi kiadási többlet fedezetét találja az év első felében 27,121 frt 45 krral e czimén mutatkozó megtakarításokban. A „különféle kiadásoknál* mutatkozó 320,782 frt 60 krnyi kiadási többlet részben magyará­zatát találja az év első felében mutatkozó megtakarítá­sokban. A „földmivelés-, ipar- és kereskedelmi minisztériumnál“ mutatkozó 125.149 frt 39% kvnyi kiadási többlet felvilágosítását találja az 1880. évre különösen közgazdasági czélokra és beruházásokra engedélyezett nagyobb hitelek felhasználásában. Az „állami lótenyészintézeteknél“ mu­tatkozó 154.799 frt 94 %, kr kedvezőtlenebb eredmény javára esik a bevételi többlet az 1880. év első felében 26.895 frt 12 krral. A „postajövedéknél mutatkozó 165.536 frt 10 kr kedvezőtlenebb eredmény javára esik szintén a kedvezőbb bevétel: az 1880. év I. felében .... 22.949 frt 28 */a kr. és a III. negyedben.................... 75.705 „32 „ valamint a kisebb kiadás az év I. felében........................................ 12.691 „ 34­. „ összesen 111.345 frt 95 krral. A „honvédelmi min­i­sz­t­er­i­u­m­n­ál“ mutat­kozó 353.764 frt 59 % krnyi kedvezőtlen eredmény az ezen évben eszközölt nagyobb lovassági összpontosítások, a pécsi sátortábor építési és felszerelési költségek, az ottani lövölde területi kisajátítások és építési munkála­toknak költségei végett a csapatoknak utalványozott nagyobb dotátiók által idéztetett elő, mely azonban egészen nem használtatott fel ; a IV. évnegyedre jelen­tékeny összeg fog fenmaradni, mely az eddigi számítás szerint az eddig mutatkozott túlkiadást megközelítőleg fedezendő, s ennélfogva az ez év végével túlkiadást a költségvetés ellenében nem fog okozni, mi annál is in­kább várható, mert a IV. évnegyedben kevesebb költség szokott előfordulni. A többi kiadási czímeknél látható és nem jelenté­keny eltérések az egyes évnegyedi eredmények rendes hullámzásából erednek, tapasztalat szerint azonban az év végével egymást kiegyenlítik, minthogy ezen közigaz­gatási kiadások csakis a költségvetés keretén belül esz­­közölhetők. Ha a fennebb kimutatott bevételi többletből levonatik az 1880. év I. felében ki­mutatott.......................... bevételi kevesebblet, a bevé­telek csökkenése 1880. jan. 1-től szept. végéig tesz Ezzel szemben az 1880. év I. felében a kiadási ke­vesebblet volt.................... ha ezen kevesebblet levonatik az 1880. év III. negyedben rá­mutatkozó......................... kiadási többletből, a kiadási többlet 1880. január 1-től szeptember végéig tesz 1,883.217 , 86 krt; és eszerint az 1880. január 1-től szeptember végéig terjedő kezelés mérlege vég­eredményében a mult év hason időszaki mérlegéhez ____________________ képest.............................. 4.150.742 frt 11 Va­krral kedvezőtlenebb ugyan, de tekintve, hogy a folyó év október havi pénztári kimutatás szerint a külső hivata­lok nélkülözhető pénzfölöslegkép 0/2 millióval többet szállítottak a központi állampénztárba, mint a múlt év ugyanazon havában; tekintetbe véve továbbá a tapasz­taláson alapuló azon körülményt, hogy az év IV. ne­gyedében, az év három első negyedében felmerült túl­­kiadásokat nagyrészt ellensúlyozó megtakarítások éret­­tek el , remélhetni, hogy a pénztári mérleg a folyó ér végével a mult évinél kedvezőtlenebb nem lesz. 1.050.711 frt 50 krnyi 1,205.676 „ 22 „ 154.964 frt 72 krral 635.965frt 84 krnyi 2,903.490 » 09% „ 2,267.524frt 25­­2 krt. 1,045.635 « 71 kr. 2,928.853 » 57 krnyi Az osztrák delegatió költségvetési bizottságá­nak ülése. A bizottság okt. 31-ei ülésében Hofmann báró el­nökölt. A kormány tagjai közül J­elen vannak : Bylandt hadügyminiszter, Pöckh viceadmirális, Falke osztályfőnök, Szentgyörgyi udvari tanácsos, Lambert főintendáns. Tárgyalja a bizottság „a katonai egészségügy“ té­telét és Stom előadó indítványára megszavazott 3.107.600 frtot, vagyis 15.074 frtot törölt. Sturm jelentést tesz ezután a következő czi­­mekről: 6. Felsőbb parancsnokságok és törzsek; 7. csa­pattestek és a csapatok általános költségei; 22. termé­szetben való ellátás; 23. a legénység élelmezése; 24. ruházat és ágynemű; 25. lakások költsége; 26. lovak pótlása; 27. altisztek szolgálati jutalma. A századosok lovasítására nézve az előadó ragaszkodik a delegáció régi határozataihoz és indítványozza, hogy az általános vita után a következő kérdéseket vitassa meg a bizott­ság: 1. A legénység élelmezésére szükséges költségnek 1,091.103 frttal való szaporítását ; 2. a századosok lova­sítására szükséges 137.147 frt költséget ; 3. az ujonczok behívásának halasztása által elérhető 1,375.208 frt meg­takarítását. Bylandt hadügyminiszter. Az a nézet terjedt el, hogy az 1880. évi rendelet értelmében századonkint 15—20 embert küldhet szabadságra a hadügyminiszté­rium. Ezen tervéről le kellett mondania a kormánynak, mert a viszonyok kényszerítették és az a körülmény, hogy századonkint alig 5—6 ember jelentkezett önkén­tesen, pedig kegyetlenség volna az év oly szakában hazabocsátani a katonákat, midőn semmiféle keresetük sincs. Azért századonkint csak öt embert küldenek haza, helyette pedig később hívják be az újonczokat. Ezt az intézkedést is a helyi, kaszárnyas, időjárási viszonyok szerint alkalmazzák, vagyis más és más ezredben más­képen. Ha megörökíttetnék a tömeges szabadságolás, kárt kellene szenvednie a hadsereg harczra való képes­ségének. Az 1879. és 1880. évi ujonczok később hivat­tak be, de a hadsereg tíz éves turnusára nem gyakorol oly nagy befolyást, hogy az említett két évből való úton­czok kevésbé vannak kiképezve, mintha az egész hadse­reg ilyen katonákból állana. A hadügyminiszter folyton törekedett számolni a monarchia pénzügyi helyzetével, az idén pedig azzal akar segíteni, hogy századonkint szabadságra fog bocsá­tani öt embert, az ujonczokat pedig 12 nappal későbben hivatja be. A hadsereg kára nélkül, ennél többet nem te­het a kormány. Arra az indítványra, hogy csak januá­rjéban hivassanak be az ujonczok, megjegyzi a had­ügyminiszter, hogy ebben az esetben a mi klimatikus viszonyaink közt csak elméleti oktatást nyerhetnek az újonczok, a­mi gyakorlati képzés nélkül teljesen czélta­­lan. Ő tehát az ily határozat végrehajtását nem vállal­hatja el. A századosok lovasításáról, miután oly sokat be­széltek és írtak már e kérdésről, megjegyzi a hadügy­miniszter, hogy más államokban már végrehajtották ezt a rendszabályt. Ő tehát, ha a monarchia pénzügyére való tekintetből ismét visszautasítják ezt a követelést, a jövő évben kénytelen lesz ismételni azt. Schmerling az újonczok behívásának halasztá­sát illetőleg osztja a hadügyminiszer nézetét. Klievenfiller Amerikában szerzett tapasztala­taival támogatja a századosok lovasításának szükséges­ségét. Seuss elmondja, hogy neki és elvtársainak az a törekvésük, hogy takarítsanak, kérdi tehát a hadügy­minisztert, vájjon más módon nem tudna-e takarí­tani. Bylamir hadügyminiszter kijelenti, hogy ő más tételeket semmi esetre sem képes csökkenteni. Elha­lasztható a századosok lovasítása, más tételeket azonban már eddig is csökkentett a bizottság. A rendkívüli költ­ségvetésben fordulhat még elő oly tétel, a­mely nagy szükség esetében későbbre halasztható. A hadügy­miniszter ismétli, hogy négy éves hivataloskodása alatt sok engedményt tett, de ennek is van határa, a­hol a hadügyminiszter felelőssége kezdődik. Ha nem képes harczra a hadsereg, akkor kár a többi költségekért is, mert nincs hadseregünk. A harczképesség megítélését illetőleg meg kell nyugodni a hadügyminisztérium és a szakértők nézetében. Sturm előadó nem akarja megnehezíteni a had­ügyminiszter állását, de mégis ismétli, hogy az újon­­czoknak egy negyedévvel későbben való behívása meg­történhetik a hadsereg képességének kára nélkül. Meg­említi továbbá, hogy a harczosok és nemharczosok száma aránytalan, az utóbbi egy hetedrészét teszik a hadseregnek ; a tiszti szolgák száma (14.000) igen nagy, végre hogy nagyon gyakori a tisztek máshova vezény­lése. Elmondja az előadó, hogy compromissumról, mint a hírlapok írják, szó sem lehet, hanem csak információ­­ról, bizalmas értekezés tartása végett ajánlja tehát az ülés megszakítását. Ez indítványt elfogadják. Az ülés megnyitása után a legénység élelmezé­sére szükséges költségnek 1.091.103 frttal való szaporí­tását megszavazzák. A századosok lovasítását 10 szóval 8 ellenében megtagadják. Az újonczok behívásának ha­lasztására nézve indítványozza az előadó, hogy a köz­­igazgatási rendszabályok által tervezett takarítás csök­kenése következtében támadt 1.375.208 frt szaporodást törüljék. Az indítványt 10 szavazattal 8 ellenében elfo­gadják. A felsőbb parancsnokságok és törzsek költségé­ből 20.000 frtot törülnek. Schmerling ellenkező indítvá­nyát 9 szóval 8 ellenében elvetik. Az előadó indítvá­nyára a 7. czímre megszavaznak 21.777,686, a 22. czimre 15.672,212, 23. czimre 12.618,722, 24. czimre 7.074,143, 15. czimre 6.315,476, 26. czimre 1.599,633, 27. czimre 1.900,000 frtot. A pénzügyi törvény IV. czikkéhez a következő pót­lékot ajánlja az előadó: „Kivételesen meg lesz engedve, hogy a rendes szükséglet 7. cziménél tett megtakarítást a rendes szükséglet 22. és 23. czimének födözésére for­dítsa a hadügyminiszter.“ A hadügyminiszter és a bizottság elfogadja ezt a megjegyzést. Az előadó indítványára ezután megszavazták a fö­­dezetet, és pedig a hadügyminisztérium jövedelmét 2.427.600, a hadügyminisztériumnak a közös pénzügy­minisztérium által kezelt alapjából várható jövedelmet 9614, a katonai kórház alapjából veendő összeget 100.000 írtban állapították meg. A bizottság elhatározta, hogy hétfőn és pénteken ülést tart. Az előbbi ülésben tárgyalja a megszállás költ­ségeit, az utóbbiban pedig a hadügyminiszter és tenge­részminiszter rendkívüli költségvetését. * Az osztrák delegáció költségvetési bizottságának hétfőn (nov. 1.) tartott ülésében Sturm előadó felolvasta jelentését. A jelentés szabatosabban megállapítja a takarítás mód­ját, és utasítja a hadügyminisztert, hogy a téli szabadságo­lás helyett három, esetleg hat hónappal későbben hívja be az ujonczokat. Ezen a módon, minthogy egy gyalog­nak vagy vadásznak ellátása 10 frtba kerül havonként 54.274 újoncz behívásának 3—6 hónappal való elhalasz­tásával 2—4 milliót lehet meggazdálkodni, vagy a had­ügyminiszter által is tervezett megtakarítás levonásával 1.375.208 frtot. Ez összeg fedezni fogja a legénység élelmezésének javítására fordított nagyobb költsé­get. A bizottság különben a hadügyminisztériumra bízza, hogy meggyőződésével legjobban megegyeztet­hető takarékoskodást válaszsza. Minthogy azonban az általános csökkentéseket soha sem vette eddig tekintetbe a hadügyminisztérium, a bizottság ha­tározott alapra akarja fektetni takarékossági javaslatait. Most tehát törül az egyes tételekből, de teljesebb vire­ment által elég szabad mozgást enged a hadügyminisz­tériumnak. Az 1881. évben 4.055,117 frt szaporodást 2.679,909-re csökkenti a bizottság, a­mely különbség a beszállásolási és nyugalmazási törvény által okozott nagyobb követelést kiegyenlíti, de így is azt hiszi a bizottság többsége, hogy nagy áldozatkészségének adja jelét. A hadügyminiszter kijelentette a bizott­ságban, hogy nem fogadhatja el, de végrehajtani sem képes azt az indítványt, hogy az 1881/82 évi ujonczokat későbben hívja be. A bizottság sajnálkozik ezen nyilatkozat fölött, mert ez a rendszabály csak javítása és czélszerűbb alkalmazása a téli szabadságo­lásnak, melyet a hadügyminisztérium is alkalmazott, és amely változtatásra és javításra 1880/81 felében is haj­landó. Minthogy azonban takarékoskodásra ezérre más javaslatokkal nem lépett föl a hadügyminisztérium, a bizottság a megtakarítandó 1.375.208 frtot fölosztotta, törölte a 7., 22., 23. és 24. czimekből. * Az osztrák delegátió költségvetési bizottsága tár­gyalta még ma (nov. 1.) ülésében azt a költséget is, a­melybe a Boszniában, Herczegovinában és a Lim vidé­kén táborozó csapatok kerülnek a rendes szükségleten föl­­­ül. Hosszú vita után Khevenhüller indítványára valamennyi tétel fölött egyszerre szavazott a bizottság és az előadó javaslata és a kormány követelése értelmében 6.350.000 ftat szavazott meg e czélra. Budapest, kedd, november 2. 1880. Toldy Ferencz síremlékének leleplezése. A magyar irodalom egyik nagy bajnokának, iro­dalomtörténetünk megalkotójának síremlékét, melyet a Kisfaludy-Társaság alapítója iránt való kegyelete jeléül közadakozás útján emelt — tegnap délelőtt leplezték le a kerepesi úti temetőben. Az ünnepélynek, mely délelőtt 11 órakor kezdődött, gyönyörű idő kedvezett, s részben talán ennek is köszönhetni, hogy a nagy férfiú emléke­zetének megújítása ünnepélyében az irodalom, a tudo­mány s a közélet oly számos kitűnő tagja vett részt. Megjelentek : az egyetem r­étora Berger Nép. János, a kari dékánok, Lónyay Menyhért gróf az akadémia el­nöke, Fraknói Vilmos titkár, Gyulay Pál, Pulszky Ferencz, Greguss Ágost, Salamon Ferencz, Beöthy Zsolt, Gerló­­czy Károly polgármester, Andreánszky tanácsnok, Vut­­kovich Sándor, Fűzi Szaniszló irgalmasrendi perjel, Hosztinszky János, Prileszky Tádé mint a Toldy-kör képviselői, dr. Poór Antal, Pesty Frigyes, Telepy Ká­roly, Vámbéri Ármin, P. Szathmáry Károly, Bartalus István, Wenzel Gusztáv, dr. Simonyi, Pauler Tivadar miniszter, Vadnai Károly, Tóth Lőrincz, Degré Alajos, dr. Berczik Árpád, Rákosi Jenő, s vele a népszínháznak majdnem összes férfiszemélyzete, a nemzeti színház ré­széről Feleky, Egressy és Kovács és nagyszámú fiatal­ság. A Toldy-család részéről ott voltak : özv. Toldy Fe­­renczné, dr. Toldy László, Toldy Ferencz, dr. Síkor Józsefné és az egész Danhoffer család. Az egyetem böl­csészeti karának ifjúsága külön volt képviselve, egy hattagú bizottság által. A menet 11 órakor indult el a temető kápolnájá­tól, s a vasrácsozattal körülvett sírbolthoz érve, a nép­színház dalárdája a Kölcsey-hymnus első versszakát énekelte el, mire Gyulai Pál ez alkalomra odakészí­­tett, s szőnyeggel leborított emelvényre lépett, s a kö­vetkező, tartalmára s alakjára egyaránt igen sikerült és megható beszédet mondta : Tisztelt gyülekezet! Majdnem öt éve múlt, hogy egy zord téli napon Toldy Ferencz halt tetemeit e temetőbe kisértük. Mennyi gyász borult koporsójára, legkivált az akadé­miáé, melynek már megalakulásakor tagja, évtizedeken át titkára és éltető lelke vol ; az egyetemé, melynek tanszékén egy ugyszólva általa teremtett tudományt hirdetett; a Kisfaludy-társaságé, melyet alapított s mint igazgatója majd elnöke oly sokáig s annyi sikerrel ve­zetett; a fővárosi képviselőtestületé, melynek legbuz­góbb s legérdemesebb tagjai közé tartozott. Oly hirte­len és váratlan történt halála, hogy alig hihettük el. Hisz még azelőtt egy pár nappal élénken vett részt mindennemű munkásságban, hévvel beszélt megírandó munkáiról, mintha lélekben és testben örök ifjúsággal áldotta volna meg az ég, sőt még aznap este is egy uj munkába fogott. Íróasztala mellett érte a halál mint a hőst a csatatéren. E körülmény még fájóbbá tette vesz­teségünket s megsirattuk benne a tudóst, a hazafit, a barátot, a buzditót s utolsó bajnokát azon hős csapat­nak, melynek irodalmunk újjászületését köszönhetjük. És most a midőn síremlékét avatjuk fel, a­melyet közdatakozásból emelt a Kisfaludy-társaság, ugyanazon testületek képviselői, ugyanazon részvevő közönség állja körül sírját, ugyanazon kegyelettel, de más érzések kö­zött. Akkor lelkünk olyan volt, mint a zord téli nap al­konya, mely dermesztő éjbe merül, most az őszi nap­fényhez hasonló, mely enyhít s megaranyozza a sirt. Ak­kor gyászoltunk, most emlékezünk, akkor csak Toldy koporsóját láttuk, most egész pályája tárul fel előttünk s ugyanazon eszmék és érzések rezegnek át lelkünkön, melynek az elhunyt képviselője volt. Valóban Toldy pályája szép és lelkesítő pálya. Senki sem őrizte meg hivebben és teljesítő buzgóbban Kazinczy és Kisfaludy hagyományát, mint ő. A nyelvben és nyelv által fejleszteni ki a nemzetiséget az irodalomban, és irodalom által szilárdítani meg mindkettőt s igy föl­ébresztve az álomba sülyedt nemzetet egyszersmind ujjá­­szülni az elhanyatlott magyar államot: ez volt a szent hagyomány. Maga Toldy megjegyzi egyik önéletrajzi tö­redékében, hogy mindazokat, kik a huszas években s ál­talában az akadémia megnyitása előtt, de azután is 1848-ig a magyar írói pályán működtek, legfőkép a ha­­zafiság vezette, életök feladata a magyar nyelv és iro­dalom művelése és terjesztése volt s mindkettőt nem mint végczélt tekintették, hanem mint eszközt a nem­zetiség s ha lehet a magyar állam fenntartására. Erre törekedtek nagyok és kicsinyek, ez tette a magyar írókat­, erőseket és gyengéket testvérekké, s mint az első keresztyének bátorították, lelkesítették egymást azon büszke önérzetben, hogy végre is ők fogják a nemzetet életben tartani, míg első politikai ébredése s itt a fel­­szabadulás órája. Az óra ütött s egy uj korszak derült Magyar­­országra, de egy gyásznapon minden, egész félszázad munkája veszendőnek látszott. S ekkor Toldy állott elő­ször a romokra hirdetni a régi hitet. A forradalom után megjelent első magyar könyv előszavában vigasztalja és bátorítja elcsüggedt nemzetét. „Minden egyéb fensőség ingatag — kiált fel — csak a szellemé biztos és mara­dandó. Ebben nemzetünk jövője és semmi egyébben.“ Saját lakására gyűjtötte össze az akadémia szétriadt tagjait, megindította Új magyar múzeumát e sokat, ki­fejező jelmondattal : Peragit tranquilla potestas que violenta nequit, élére állott a történetirodalmi mozgal­maknak, hogy a nemzet múltjából merítsen erőt jövőjére, az egyetemen mint magántanár lépett fel irodalomtör­téneti felolvasásaival, hirdetve az ifjúságnak, hogy nem­­zetünknek nemcsak politikai múltja van, hanem irodalmi is s jövőjének is kell lennie. Azonban Toldy, Kazinczy és Kisfaludy hagyomá­nyához még egy új törekvést is csatolt, amazok inkább csak a nemzeti irodalmat igyekeztek megalapítani. Toldy a magyar tudományosság megalapítása felé is fordítá a nemzet figyelmét. Ifjúságától egész haláláig izgatott a mellett, hogy a tudomány minden ágát művelés alá ve­gye a magyar. Maga jó példával ment elől, előkészítette az akadémia reformját, tudományos vállalatokat és egye­sületeket alapított s buzdította négy-öt irói nemzedék ifjú tehetségeit. Sokoldalú fogékonysága, buzó tevékeny­sége bámulatos volt, s mindvégig a magyar tudós pél­dányképe maradt, ki a tudományt erős nemzeti érzéssel párosította. Fennen vallotta, hogy a tudomány főczélja ugyan maga a tudomány, s ez nemcsak egy nemzeté, hanem az egész emberiségé, de minden tudós első­sor­ban hazájának szolgál s dicsőségét nemzetével osztja meg. Buzgón hirdette, hogy a politikai rendszabályok egymagukban meg nem védik, ki nem fejlesztik s még kevésbé terjesztik a nemzetiséget. A tudomány súlya s a művészet varázsa az, mi biztosit, fejleszt és hódít. Mélyen hitte a nemzeti műveltség államalkotó erejét, s abban a reményben hunyt el, hogy küzdelmeinket siker koronázta. Nyugodjál csendesen kifáradt bajnok, s álmodozzál reményeidről. Ringassanak szép álmokba barátaid Köl­csey és Vörösmarty hymnuszainak hangjai ! Álmodozzál arról, hogy megbünhödte már e nép a múltat és jöven­dőt; álmodozzál azon jobb kor teljességéről, mely után buzgó imádság epedez százezrek ajakán. Az a koszorú, melyet im sírodra teszünk, nemcsak a kegyeletes em­lékezet jelképe, hanem a lelkesedésé is, hogy azt a ha­gyományt, melyet te Kazinczy­tól s Kisfaludytól örö­kölve, reánk szállítottál, híven megőrizni és buzgón tel­jesíteni törekszünk. E nagyhatású beszéd után Beöthy Zsolt, mint a társulat titkára, lépett az emelvényre, s következő, szintén nagy hatást keltett beszédet mondta: Nem gyászünnep ez, tisztelt hallgatók, melyet ma itt a gyász helyén ülünk. Egy emléket avatunk, vagy mondjuk szentelünk föl, mert ez emlék Csokonaival szólva, bizonyára „szent lesz a nyugvó tisztelt ham­váért“. Amint egyszerű szépségében, komoly szilárdságá­ban emelkedik előttünk tele a kegyelet koszorúival, hogy drága hamvakat őrizzen ; amint dicső küzdelmei­nek és kiküzdött dicsőségének egy részét hirdeti min­den jövendéknek a névvel, mely rávésve van: nem tá­masztja e föl képzeletünkben azt magát, nem annak buzdító képéül mutatkozik-e, a kinek tiszteletére emelte­tett ? Toldy Ferencz, a magyar irodalom történetének íróját, az ő egyszerűen nemes életét, törhetetlen kitartását szívesen osztogatott koszorúit és eszményi igyekezetét , kapcsul szolgálni a múlt és jelen szelleme közt. De nemcsak kép az emlék­­­szava is van, mint az írás be­szélő köveinek. Fennhangon hirdeti, kiknek köszöni lé­tét. Íme tervezői, alkotói, állítói ugyanazok az eszmék, melyeknek élesztésén , erősítésén, terjesztésén Toldy hosszú félszázadon át fáradt s hosszú félszázad alatt nem fáradt el : a kegyelet, a mivelődés és a ma­gyar nemzetiség eszméje. Valóban a kegyelet az, mely az emléket hálával tervezte, a mivelődés iránt való fogékonyság az, mely büszkeséggel állította föl. Ők áldoztak együtt e helyen, e ma felszentelt oltáron a magyar nemzeti szellem dicső emlékezetű és halhatatlan érdemű munkájának. Ezeket mondja a kő, erős és örven­detes bizonyságul, hogy a Toldy hirdette eszmék a nem­zetben élnek és hatnak. — Majd előadva a síremlék tör­ténetét, szavait igy végezte: Mondjunk búcsút neki. Mondjuk el Toldy hamvai­nak, hogy nyugodjanak, de emléke ne nyugodjék,hanem éljen és hasson, míg vezéreszméjének, a magyar nemzeti művelődésnek, győzelmével és dicsőségével meg nem tel­jesedik az idő és az ország. Mondjunk búcsút a sírem­léknek is. A kutató tudomány mostanában talált, a fő­város határában, egy elpusztult világ omladékai között oltárra, mely ezredév után is hirdeti egy letűnt nagy nem­zet emlékét. Bár hirdetné e­lő ily késő idők nemzedé­keinek is betöltött hálánkat! Az énekkar most a „Szózat” első versszakát éne­kelte el, s ezzel a megható ünnepély véget ért. 11 órára a sírboltot már tele rakták gyönyörű koszorúkkal, melyek közül a következőket említjük föl: A Toldy családé fehér szalagon e felirattal: „Elfe­­lejthetlen férjemnek — Forrón szeretett atyánknak“ —­­ugyanazoktól: „Forrón szeretett fiamnak — Drága test­vérünknek“ (Toldy István emlékének szentelve), — Dr. Síkor Józsefnéét nemzeti szinti szalagon: „Szeretett atyámnak és öcsémnek — Irma“, — a Kisfaludy-társu­­laté fehér szalagon fekete betűkkel: „A Kisfaludy-tár­­sulat — Megalapítójának“, — a pozsonyi Toldy-köré nemzeti szalagon arany betűkkel : „Toldy Ferencznek a pozsonyi Toldy-kör. 1880. okt. 31.“, — az egyetemé fehér szalagon arany betűkkel: „A m. kir. tudomány egyetem bölcsészeti kara — Toldy Ferencznek“,­­ és a tanulóké nemzeti szinü szalagon arany betűkkel: „A VI. ker. állami főreáltanoda „Széchenyi önképző­ köre“ — Toldy Ferencznek“. Ezeken kivül számos feliratnélküli koszorú helyeztetett el a sirra; köztök legszebb volt a Vadnay Károlynéé gyönyörű élő virágokból kötve. Ezen­kívül egy babérkoszorún voltak mindazon szalagok, me­lyek Toldy temetése alkalmából ékítették a koporsóra rakott koszorúkat.

Next