Ellenőr, 1880. december (12. évfolyam, 584-638. szám)
1880-12-03 / 588. szám
Előfizetési ár reggeli és esti lapra együtt: Egész évre............................................20 forint — kr. Félévre.............................10 „ — „ Évnegyedre..............................................5 „ — „ Egy hónapra.........................................1880 „ Az estilap postán való külön küldéséért az előfizetési áron felül, külön 1 frt jár évnegyedenkint. XC. évfolyam. — 588. szám. Egyedszám ára 4 kr. Budapest, péntek, deczember 3.1880. Az előfizetési pénzek és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás a kiadóhivatalba (Kalaputcza 22. sz.) intézendők. ELLENŐR POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal Budapesten, Kalaputcza 22. szára. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. Hirdetések felvétetnek a kiadó-hivatalban, továbbá DAUBE G L. és társánál M.-Frankfurtban. — Hirdetésekért járó díj csakis az „Ellenőr“ kiadó hivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. Budapest, deczember 2. Vasutaink államosításának kérdéséhez. (Befejező közlemény.) IX. Nem képzelhetjük a fenti szavak praecisebb, mint magyar forgalmi viszonyokra való alkalmazását, mert ha államvasut-igazgatásunk nem tekintené összes vonalait a jövedelmezőségnek a közgazdasági jólét alá való rendelésével, egy gazdasági rendszer tagjainak, gömöri vonalain például ép úgy szedhetne külön s a fő-, vonalakon érvényeseknél magasabb tarifákat, mint az osztrák államvaspályatársulat ezt vicinális vonalain teszi s ép úgy nem tekinthetné a közönségnek czélszerű személyforgalom berendezésére irányuló jogos követelményeit egész vidékek gazdasági szükségletének, hanem — czikkiró úrral együtt — csakis „kényelmi igényeknek.“ A nyerészkedő magánüzem ez irányzata által nálunk úgyis egész országrészek lettek igen érzékenyen károsodva, így például a szatmár-boroszlói 767 kim.-nyi viszonylatban a teherdijtétek gabona és lisztje 399, az arad-boroszlói 769 kim. hosszú relatióban pedig a tiszavidéki vasút államosítása, illetőleg az új díjszabásnak küszöbön álló életbeléptetése után, a rendelkezésre álló adatok szerint 350 márkát tesznek. Ha azonban az államvasutak tarifájának érvénye a kassa-oderbergi vasút esetleges államosítása után Oderbergig kiterjesztetnék, az arad-boroszlói tétel csak 3'00 márkát tenne. Látjuk tehát, hogy egyenlő távolság és a német vasutaknak egyenlő részvétele mellett a szállításban (Boroszló-Oderberg), a 10,000 klg.-nyi kocsinkénti különbözetek 50, illetőleg 99 márkra rúgnak. Ezen a termelés és kereskedelem által folytonosan kiegyenlítendő különbözetek sokkal nagyobbak, semhogy teljesen meg nem változtatnák az egyes termelési területek egyensúlyát s nézetünk szerint mindazon magánvasutak államosítását, melyek csakis ily magas tarifák alkalmazásával képesek önállóságuk fenntartására, csakis az idő kérdésévé teszik. Ha továbbá azt vizsgáljuk, minő jelentőséggel bír jelenlegi államvasúti hálózatunk, mint közgazdasági szervezet, azon meggyőződésre jutunk, hogy az feladatának csakis egy irányban felel meg teljesen: kelet felé ugyanis, hol a tiszavidéki vasút államosítása és az újszász-rákosi vonal küszöbön álló kiépítése által, a tarifáknak Budapest és az ország legfontosabb termelési területei közti forgalom számára való megállapítása teljesen az állam kezeibe van letéve. Délnyugati irányban a legrövidebb összeköttetést Fiuméval képviselő zákány-zágráb-károlyvárosi államvasúti vonal birtoka eddig csakis jelentékeny részesülést biztosít az összforgalomban, míg a tarifapolitika, mint előbb, úgy ez idő szerint is a déli vasút előjogát képezi. Észak felé államvasutaink csakis a felsőmagyarországi és tiszavidéki területekre nézve bírnak döntő befolyással, míg Budapestnél már a Berlin, Boroszló keleti piaczokkal való forgalomban a gabonatarifák megállapítása az osztrák államvaspálya társulat, illetőleg a marchegg-halbstadti iránytól függ. Zavarólag hatnak e tekintetben a kassa-oderbergi vaspálya magas tarifái is, valamint a német vasutaknak az általános vámpolitikával egybefüggő magatartása. A feltevés tehát, mintha államvasutaink éjszaki vonalai a nyersterményeink és lisztünk kivitelére nézve Budapestről Észak-Németországba irányadó tarifára nézve befolyással bírnának, téves, s egy második kiviteli vonal létesítését már csak ezért is feltétlen szükségesnek kell jeleznünk. Ily kiviteli vonal és az éjszaki összeköttetés természetes kiegészítése gyanánt azonban csakis egy nyűgat felé irányuló államvasúti vonal jöhetne kérdésbe, mely erőteljes befolyást engedne a fontos délnémetsvájczi kivitelre, továbbá önálló egybeköttetést teremtene a Budapestre nézve legrövidebb forgalmi utakkal a Rajnához, Francziaország, Belgium és Hollandiába Győr, St.Pölten, Passau, illetőleg Limbachon át, továbbá Szászország, Thüringia, Közép-Németországba s az utóbbi időkben oly nagy jelentőségre jutott cseh Elba átrakodó piaczokhoz Győr—Bécs—Tetschen és Győr—Bécs— Egeren át, mi által az egészen az Oderbergen át vezető útra utalt magyar forgalmi politika a német protectió önkénye alól emancipáltathatnék. Hogy e feladatokat egy, a nagy államvasúthálózat hatalmas segélyforrásait nélkülöző kis magánpálya sikerrel megoldhatná, senki — ha csak némileg jártas is a gyakorlati vasúti és tarifaügyekben — sem fogja állíthatni. A budapest-zimonyi vasutat — tekintettel kereskedelem-politikai helyzetünkre a kelettel szemben — a magyar államvasúti hálózat oly fontos részének tekintjük, hogy annak valamely társulat részére leendő átengedését, csakis nemzetközi jellegű egész rendkívüli előnyök és az ország közgazdasági érdekeinek kielégítésére nézve messzeható biztosítékok fejében tartanék indokoltnak. Végül nyílt kifejezést adunk azon nézetünknek, hogy mi — ellentétben czikkíró úr következtetéseivel — az államosítás, különösen azon vasutak államosításának eszméjét, tekinthetjük viszonyaink közt egyedül helyes és üdvösnek, melyek létjogosultságukat csupán a közérdekek rovására képesek dokumentálni. Nagy reformok, minő az államvasúti elv, melyben jó darab kulturtörténelem is rejlik, különösen ha speciális érdekek károsításával járnak, csak nagy nehezen tudnak létrejönni s oly eszközökkel szoktak megtámadtatni, melyek a hozott határozat után épen kicsinyeknek mondhatók. Úgy hiszszük, hogy nem tévedünk, ha czikkiró ur azon kisérleteinek, melyekkel sok, részben helytelen, össze nem függő és többnyire tévesen értékesített statisztikai számadatokból fegyvert törekszik a hatalmas államosítási eszme ellen kovácsolni, hasonló sorsot jövendölünk. Juhtenyésztésünk fejlesztése.*) (Két közlemény.) I. Magyarország összes állati tőkéjének szaporítását, amelynek elutasíthatlan s gazdaságunk fennállását feltételező szükségessége el van ismerve — sehogy sem vagyunk képesek oly biztosan, oly gyorsan, oly csekély költséggel, de oly azonnal való készpénzbeli siker mellett is eszközölni, mintha e fontos tőkénknek azt a részét iparkodunk erélyesen emelni, melyet mintegy 15 millió darab minőségileg teljesen megfelelő juhainkban bírunk. A juhnak gyors szaporodása, mely minden gazdának lehetővé teszi új nőstény-anyag behozása nélkül helyes eljárás mellett juhállományát rövid idő alatt 20—30—50 s még több száztulival is felszaporitani, a juhnak természete és annak szerény életigényei, melyek folytán az állat éghajlatunknak s a máról holnapra egyhamar meg nem változtatható gazdálkodásunk sajátlagos kezelési módjának jobban felel meg, mint bármely más háziállat, meglevő juhaink jeles minősége, mely mint alább ki fogom mutatni, annyira megfelel a tudomány, de kereskedelmünk s összes közgazdaságunk követelményeinek is, hogy itt csak a tenyésztési irány fentartása s természetes fejlesztése marad egyedüli feladatunk, végre a juh jövedelmezésének, azon a pénzszegény magyar gazdára nézve döntő természete, miszerint ez állat évenkint, s már első évkorától fogva nyújt biztos kis készpénzt a gazda erszényébe, mindez világosan mutatja fennebbi állításom alaposságát, úgy, hogy a felvetett kérdésre : „váljon nehezebben legyőzhetők-e a hazai viszonyok által szült nehézségek a szarvasmarha-tenyésztésnél s inkább kedveznek-e ezek a vhászatnak ?“ csakis határozott igennel lehet és kell felelnünk. A kérdés további tartamára : „hogy e kedvezés, mely tenyésziránynál nyilvánul leginkább ?“ hangsúlyoznunk kell mindenekelőtt, hogy az éghajlatilag s gazdaságilag különfélekép helyezett magyar földbirtok a juhtenyésztésben három főirányt képezvén ki s tevén helyszerüvé, t. i. a hegyvidéki raczka juh, a buja növényzetü , folyamvölgyekbeli durvább, többnyire fésűs gyapjas közönséges juh, s a finom, u. n. posztógyapjas merinójuh irányát, a kedvezés mind a három irányra terjed, feltéve, hogy az a természettől előirt földrajzi határai közt tartózkodva, nem merészel egy más tenyésziránynak megfelelő vidéken megtelepedni, azaz, ha a raczka- s oláh-juh a Kárpátok s erdélyi hegyek, a fésűs és durvább gyapjas juh a Tisza mentében, Kemenesalján s hasonló kövérebb lapályokon, a finom merinójuh az ország többi nagyobb, többnyire szárazabb és szelidebb részében s latifundiumain tenyésztetik. Országunk a juhászainak kitünően kedvező viszonyai azonban e három tenyésziránynyal, azaz juhfajtával szemben különböző mértékben hatnak annak díszlésére. Míg ugyanis a Kárpátok s az erdélyi hegyek, úgy mint dúsnövényzetű folyamvölgyeink csak általános, másutt is létező, az éghajlat és föld eredményezte tényezőkkel mozdítják elő az ott természetszerű, s tehát lényegében nem is változandó két juhfaj jólétét, s ezzel kapcsolatos hasznosságát, addig az ország nagyobb részében tenyésztett, számra nézve túlnyomó, s már ezért is jelentékenyebb merinó-juhunk előkelő állására még számos más igen kedvező, s ez állatot valóságos kincsünkké emelő körülmény hat előnyösen. E többféle körülmény közül itt csak kettőt, a leglényegesebbet óhajtom felhozni. Ez pedig először az , hogy nem létezik juhfaj, mely a nyugati s közép Magyarország gazdaságai legnagyobb részének, ez idő szerint tulajdonkezelési módjának annyira felelne meg, ennek minden terményeit oly haszonnal segítené értékesíteni, egyszersmind azonban az ily gazdálkodási módból folyó szerényebb táplálkozási és tartási viszonyokat teljes díszlése mellett oly jól tűrné, mint a finom gyapjút termelő merinó-juh. Ez amúgyis minden praktikus gazda előtt ismeretes tény megbecsülhetlen értékéről nem szükséges többet mondanom, minthogy amint egyfelől a merinó-juh alig talál kedvezőbb hazát, hol életéért való harczát győzelmesebben kiküzdhetné, mint Magyarország fent érintett részeit, úgy másfelől Magyarország gazdaságai, s főképen az uradalmi nagy birtok számára, nem existál juhfaj, mely azok jellemének hasonló mértékben megfelelne, s azok viszonylagosan legmagasb hasznát s jövedelmét annyira biztosítaná, mint a merinójuhfaj. A második körülmény, mely a juhnak kiváltságos állását Magyarországban biztosítja, s mint leghaszonhajtóbb házi állaténak leggondosabb szaporítását mindenekfelett ajánlja, annak tettleg elért tenyésztési fejlettségében, s azon nálunk következetesen megtartott tenyésztési irányban fekszik, mely a világ jelen gyapjútermelése állásával szemben már kedvezőbb nem is lehetne. Mindenki előtt ismerős, hogy daczára annak, miszerint a gyapjúszövet-gyártás újabb időben való nagy tökéletesedése következtében, a közönségesebb gyapjú fogyasztása ugyanazon arányban emelkedett, mint hanyatlott a finomé, ez utóbbinak az ára mégis alig változott, sőt jóformán stationárius maradt, míg a közönséges gyapjúé érzékenyen alább szállott. E feltűnő s ellentétes tüneményt azonban teljesen megfejti a juhtenyésztésnek Európában való igen elterjedt lényeges átalakulása nemkülönben, mint annak Dél-Amerikában s Ausztráliában kifejlett óriási növekedése. Európában ugyanis Franczia-, de különösen Porosz- és Szászország még nem oly rég főtermelő helyei voltak a finom s legfinomabb gyapjúnak. Azonban ez országok közgazdasági nagy fejlődése folytán azok gazdái újabb időben gazdaságaikat a legelőrendszerből kivetkőztetve, s a lehető legintenzívebb kezelési módra berendezve, természetesen állattenyésztésüket is ahhoz képest átidomítani, s tehát a legelőkön élő marhafajaikat istállózandó fajokkal nem készek helyettesíteni, oly fajokkal, melyek a szaporodó s jobban is élni kezdő népesség számára a külföldről nehezebben behozható bus, és szántóföldjeiknek szükséges sok trágya termelésére alkalmasabbak, mint pl. a finom gyapjút termelő, nyárban legelőn s télben szerény tartással beérő merinó-juh. Jelenleg Francziaországban tehát már nem találunk finom gyapjújú juhot, amint Németországban is csak elvétve déli államai néhány kevés juhászatéban, úgy hogy mindazon tetemes mennyiségű finom s legfinomabb gyapjú, melyet a legnemesebb gyapjúszövetek specialitásában hires és virágzó elboenfi és sedani, azután a rajnamelléki s belga gyáripar feldolgoz, most a külföldről hozatik be. E külföld pedig jelenleg elsősorban Magyarország, azután Ausztriának galicziai és csehországi, s Németország némely csekélyebb déli részei, mert Ausztrália s a dél-amerikai argentini köztársaság egyre növekedő gyapjutermelése csakis a közönségesebb, durvább s legfölebb az elsőfokú középfinom gyapjút szolgáltatja a világ szövetiparának, az igazán finom és kellőleg nemes gyapjú, éghajlati viszonyai miatt, melyek legyőzhetlenek, annak sem eddig nem volt tárgya, sem jövendőben nem lehet az. Azért e tengerentúli államok, amilyen öldöklő harccal lepték is meg, s károsítják fokozott mértékben folyvást Európa durvább s fésűs gyapjú termelőit, azt a finom gyapjú termelőire ki nem terjeszthetik, ezek terménye elláthatlan időre ment minden concurrentiától. Az ez idő szerint tehát feltűnőleg szűk határok közé szorult tér, melyen a finom gyapjút termelik, eléggé megfejti a tényt, miszerint a durvább és alig-alig középfinom, tehát az ausztráliainál nem jobb gyapjúnak az ára oly állandóan hanyatlik, míg a finomés a legfinomabbé változatlan. Magyarországnak sikerült az e század első negyede óta nagy előszeretettel honosított, a század közepéig főuraink elismerésre méltó buzgólkodása következtében már szép tökélyre felvitt legfinomabb gyapjútermelését innen fogva, nemcsak a még akkor tagaadatlan egyoldalúságából tisztázni, hanem a Franczia- és Németországban ez időben eszközölt irányváltozást majmoló utánzási csábjától menten tartani, s követve a gazdasági viszonyaink félremagyarázhatlan követelményeit, távol tartani amaz országok nem nekünk való tenyészirányát, s túlnyomólag a finom merinófaj, tehát azon faj mellett megmaradni, mely földünk, éghajlatunk- s gazdálkodásunkhoz az ország nagyobb részében legjobban illik. Az összes gazdálkodási előmenetelünkben, e valószínűleg legsikerültebb vívmányunknak köszönhetjük tehát a termelés ez ágában jelen véghetetlen kedvező állásunkat, mely gyapjúnknak a világvásáron majdnem monopóliumot biztosít, s biztosítja Magyarországnak ama minden saját és külföldi vámpolitika, minden amerikai s orosz concurrentia befolyásától ment, körülbelül 25— 30 millió forintnyi készpénzből álló, s ha komolyan hozzá látunk, könnyen megkettőzhető állandó bevételt. E tenyésztési irány féltékeny megőrzését s továbbfejlesztését, mondhatjuk ennélfogva azon archimedesi pontnak, melyre mi gazdák magunk, elsősorban alkalmazhatjuk súlyos viszonyaink orvoslásául a mozgató emeltyűt, de melyre az államkormánynak is kell előkelőleg, sőt kizárólag figyelmét fordítani, tevékenységét alapítani, ha az ország juhtenyésztését valahára csakugyan kívánja támogató intézkedéseiben részesíteni, s annak sorsát nemcsak a korlátolt élettartamú s erejű egyes privát gazdák ephemer s mulandó dajkálására bizni. CZILCHERT RÓBERT: *) Juhászatunk egyik legalaposabb ismerőjének az „Országos Magyar Gazdasági Egyesület“ által gazdasági bajaink kipuhatolása és orvoslása érdekében tartott enquête-tárgyalásokon tett e nagyérdekű előterjesztését érdekesnek tartottuk most, midőn e tárgyalások eredménye rendszeresen és összeállítva megjelent, egész terjedelmében közzétenni, hasznos szolgálatot vélvén ezáltal tenni a hazai juhtenyésztés nagyfontosságú ügyének. Közlemények. Méhészeti estély. Az orsz. magyar gazdasági egyesület méhészeti szakosztálya ma délután 5 órakor dr. Krisch János elnöklete alatt ülést tartott, amelyen Méhely Lajos értekezett „A méhek táplálékáról“. A méhek táplálékát két anyag, a méz és a virágpor képezik; a mézet sokan, ha jegecessé vált, alkalmatlannak tartják a méh táplálására, holott épen ez jobb a méhekre nézve mint a fris méz, melytől a fiatal köpük lakói vérhast kapnak és elhullanak. A virágporról eddig azt hitték, hogy a méh külsőleg dolgozza fel, de most már számos boncz- és górcsövi vizsgálat alapján be van bizonyítva, hogy a méh a virágport külön szervezet utján gyomrába viszi s innen használja fel fehérnye-képzésre és viasz-készítésre, s igy ez ép oly szükséges a méh életfentartására, mint a méz. A here és királyné tiszta szinmézzel etetendők, s mig a heréknek kevés, a királynénak nagy mennyiségű virágporra van szüksége, melyet ennek a dolgozók szolgáltatnak. Titkár Tanos Pál értekezését mutatta be „A királyné elkorcsosodásá“-ról. Végül Krisch János Göndöcs Benedek apát kettős gyékény és átmeneti kaptárát mutatta be, melynek azon előnye van, hogy belőle a méhek leölése nélkül tiszta szűzsejtet nyerhetünk. Megemlítjük még, hogy a „Méhészeti Lapok “-ban a hazai méztermelőkhöz közzétett felhívásra csakis 150 mmázsa méz jelentetett be eladásra, és hogy az osztály nemrég egyik legkiválóbb alapító tagját vesztette el dr. Geszter Mihályban. A budapesti pénzintézetek statisztikája. Az összes budapesti pénzintézeteknél október hó folyama alatt 9.6 millió frt tétetett be és 12.8 millió vétetett ki, e szerint a múlt hó végén 85.6 millió frtot tevő állapot október hó végéig 82.4 millióra csökkent. Jelentékenyebb változás a következő intézeteknél fordult elő : az első hazai takarékpénztár betéte 910,000 írttal, az egyesült budapesti fővárosi takarékpénztáré 935,000 írttal, az országos központi takarékpénztáré 577,000 írttal, és a pesti magy. kereskedelmi banké 344,000 írttal csökkent. Az osztrák-magyar bank budapesti főintézetének váltótárczája 22.0 millióról, 26.7 millió frtra emelkedett. A többi pénzintézetek váltótárczája a mult hóhoz képest alig változott. Állapota e hó végén volt 36.533,685 frt. A jelzálogüzlet a mult hóhoz képest valamivel emelkedett. Állapota e hó végén 99.293,000 frt volt. Az értékpapírokra adott előleg állapota valamivel csökkent és tett e hó végén 5.161,000 frtot. Az intézetek pénzkészlete a múlt hóhoz képest alig változott. Állapota okt. hó végén 3.161,000 frt volt. A takarékpénztári könyvek melletti betéti kamatlába a hó végén 3 és fél egész 4 százalék volt. A 8 nap alatt felmondható pénztárjegyek kamatlába a hó végén 3 és fél egész 4 százalék. A fővárosi hárommilliós kölcsön XXI. részletének kisorsolása 1881. évi január 3-án délelőtt 10 órakor lesz a régi városház tanácstermében. Kisorsolandó lesz 11 darab 100 frtos, 2 db 500 frtos és 25 db 1000 frtos kötvény, összesen 27,100 frt értékben. A Csepel rakparton tervezett elevator épület körül felmerülő kőfaragói munkálatok biztosítására Rupp Imre tanácsnok elnöklete alatt ma ajánlati tárgyalás tartatott, de nem volt kielégítő eredmény. A 19,200 fftnyi költséggel előirányzott 192 db gránitkoczka szállítására a következő ajánlatok érkeztek be: az Unionbank építési vállalat vörös porphirból 4, tiroli gránitból 5 százalék árleengedéssel ajánlkoznak a koczkákat szállítani, — Kauser Jakab a pályázati feltételek által előírt mauthauseni gránitkockákat 50 százalék felülfizetése mellett,— Heindl Lipót szinte, — Ney Ede és társa, Müller Antal és Holczdampf Sándor átfúrás nélkül 30, azzal együtt 45 százalék felülfizetéssel vállalnák el a szállítást. A 49,066 frt 91 krral előirányzott közönséges kőfaragó munkák teljesítésére, illetve szállítására Sanger Béla és Andresi Anselm 73,222 frt 22 krért, — a beszterczebányai kőbányatársaság nevében Müller Antal és Holczdampf Sándor a kalózi bányából 60, részben a süttőiből 50, s részben a sóskúti bányából szállítandó kövekből 58 százalék felülfizetés mellett. Ezen kedvezőtlen ajánlatok bármelyikének elfogadására a bizottság nem látott elég okot s ez okból a tanácsnak tesz jelentést, mely az ajánlatok felett határozni s arról az illetőknek értesítést fog adni. A Foncière pesti biztosítóintézet életbiztosítási osztályánál folyó év november havában 207 bevallás 434,516 forint biztosítási tőkére nyujtatott be; 178 kötvény 356,166 ft tőkéről állíttatott ki. A bevétel dijakban 28,621 frt 26 kft teszen; haláleset 4 jelentetett 6400 frtról. Folyó évi január 1-től a bevétel dijaknál 277,617 frt 33 krra rúg; haláleset 37 jelentetett 54,303 forintról. Az alagút forgalma. A budapesti alagúton 1880. november hóban átment 102,600 gyalogos, 464 targonczás, 12,127 egyes fogat, 20,533 kettős fogat. A bevétel 4854 frt 46 kr, a megelőző 10 hóban 46,750 frt 89 kr, ez év 10 hónapjában tehát 51,605 frt 35 kr. A fapiaczról: Budapest, november hó 27. Faüzletünk belföldi forgalma, azelőhaladott évszak természetének megfelelően, egyre kisebb mértékre szorul, s ez időszerint a tűzifa foglalja el a főhelyet, melynek árai november első napjaiban több helyt, s ezek közt Budapesten is emelkedő irányzattal bírtak ; minthogy azonban a még tartó szelidebb időjárás a keresletet nem fokozza, a készletek lassabban apadnak. A tűzifa után a vasúti talpfákra irányul élénkebb figyelem, s az építésre hazánkban is tervbe vett fő- és mellékvasutak tölgyfaanyag-szükséglete a jó választékú tölgyfák árára oly jó hatással van, hogy a főárak általában 5—10%-al emelkedtek, melyet vasutaink folyó szükségletének tetemes mértéke is szilárdan tart. A faszén ára kapcsolatban jár a vasárakkal, s épen nem mondható elhanyagoltnak, sőt jövőre is biztosító kilátást ígér. A német és franczia piacra luczfenyőt keresnek, s franczia tőkepénzesek, miként egy minket közelebbről felkeresett, franczia szaktársunktól közvetlenül értesültünk, Magyarországban kihasználásra terjedelmesebb fenyőerdőket óhajtanak vásárolni. Egyes piaczokról a következő áttételeket jegyezhetjük fel. Budapesten. Egy köbméter luczfenyő-deszka 20-50—23-75 frt. Egy köméter fűrészelt vagy faragott fenyőgerenda 15-80—22-20 frt. Egy köbméter fenyő talpfa 5-70—8-90 frt. Egy köbm. fűrészelt tölgyépületfa 41—57 frt. Egy köbméter gömbölyű tölgyépíiletfa 14,25—19 frt. 1000 drb I. osztályú fenyőzsindely 7 frt. Egy méter cserhasábfa 4-75—5 frt. Egy méter tölgyhasábfa 4-25—4-50 frt. Egy méter bükkhasábfa 4-50—4-75 frt. Trencsénben. Egy méter bükkhasábfa 2-50 frt, egy méter tölgyhasábfa 2 frt, egy hektoliter kemény faszén 1 frt, egy 5 méter hosszú, 40 cméter széles, 12 cméter vastag luerfenye deszka 0-70 frt, egy 5 méter hosszú, 40 cméter széles, 12 cméter vastag tölgy deszka 1 frt, egy 5 méter hosszú, 40 cméter széles, 12 cméter vastag bükk deszka 0-60 frt, egy 5 méter hosszú, fenyőlécz 0-12 frt, egy köbméter luezfenyő faragatlan épületfa 18 frt, egy köbméter tölgy faragatlan épületfa 25 frt, 1000 db fenyő zsindely 6-50 frt. 1 db vasúti talpfa 2-5 m. hosszú, 25/15 cm. széles, 14 cm. magas 1-30 frt. 1 méter mázsa tölgy cser 2-5—5 frt. Beregszászon. Egy méter cser hasábfa 2 frt. Egy méter bükk hasábfa 3 frt. Egy méter tölgy hasábfa 2-60 frt. Egy hektoliter kemény faszén 0-65 frt. 100 db luezfenyő deszka, 5 m. h., 26 cm. széles, 2 cm. vastag 70 frt. 100 db fenyőlécz, 6 méter hosszú, 5 cm. széles 2'/a cm. vastag 16 frt. Egy köbméter faragatlan luezfenyő épületfa, 12 méter hosszú, 22 cm. középátmérővel 5-50 frt. Egy köbméter faragatlan luezfenyő épületfa, 16 m. h., 22 cm. középátmérő 8 frt. 1000 db fenyőzsindely 48 cm. h. 7 frt. 1000 db tölgyzsindely 48 cm. h. 6 frt. 1 db hordó-donga 95 cm. h., 15 cm. sz., 37 cm. vastag 6 frt. Szabadkán. 1 méter cser- és bükk hasábfa 3.75 frt. 1 méter tölgy és szilfa 3-25 frt. 1 méter nyárfa 2.50 frt. 1 hektoliter kemény faszén 0-90 frt. 1 db fenyődeszka 4 m. h. 30 cm. sz., 3 cm. vastag 0.72 frt. 1 db tölgy és kőris deszka 4 m. h., 30 cm. széles, 3 cm. vastag 1-44 frt. 1 db fenyőlécz 4 m. h., 3 cm. sz., 6 cm. vastag 0-10 frtr. 1 szál faragatlan fenyő épületfa 50 cm. középátmérővel 13 m. hosszú 15 frt. Újvidéken. Egy méter bükk hasábfa 4 frt. Egy méter tölgy hasábfa 3 frt. (Érd. Lapok.) Bede Albert: Budapesti áru- és értéktőzsde. — Deczember 2. — Árutőzsde. (Külön tudósítás.) Délután a hangulat még jobban megszilárdult, elkelt 2500 mm. usancelouza 1881-ki márczius-áprilisre 12 frt 5 krral és 500 mm. bánáti-tengeri 1881-ki május-júniusra 6 frt 22 krral. Értéktőzsde. Esti üzletA megnyitáskor ma délután nem reméltük, hogy este felé oly élénk üzlet keletkezzék, mint amilyent most észlelünk. Magy. jár. 109.60-on kezdődött és ott jó ideig megmaradt, mig 5 óra tájban jött bécsi árakra rögtön vételkedv kerekedett és a magyar járadék 109.10-re emelkedett. Osztrák hitelr. 286.30-ról 287.40-ig emelkedett és per 5-ike azaz egy havi prolongátlóval 288.10-en kerestetett. A zárlat felé kissé gyengébb árak mutatkoztak, azonban egészen a végén a nap legmagasabb árai fentartották magukat.