Ellenőr, 1880. december (12. évfolyam, 584-638. szám)

1880-12-03 / 588. szám

Előfizetési ár reggeli és esti lapra együtt: Egész évre............................................20 forint — kr. Félévre.............................10 „ — „ Évnegyedre..............................................5 „ — „ Egy hónapra.........................................1­8­80 „ Az estilap postán való külön küldéséért az elő­fizetési áron felül, külön 1 frt jár évnegyedenkint. XC. évfolyam. — 588. szám. Egyed­szám ára 4 kr. Budapest, péntek, deczember 3.1880. Az előfizetési pénzek és a lap szétküldésére vo­natkozó minden felszólalás a kiadóhivatalba (Kalap­­utcza 22. sz.) intézendők. ELLENŐR POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Szerkesztőség és kiadó­hivatal Budapesten, Kalap­utcza 22. szára. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. Hirdetések felvétetnek a kiadó-hivatalban, to­vábbá DAUBE G L. és társánál M.-Frankfurtban. — Hirdetésekért járó díj csakis az „Ellenőr“ kiadó­ hiva­tala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. Budapest, deczember 2. Vasutaink államosításának kérdéséhez. (Befejező közlemény.) IX. Nem képzelhetjük a fenti szavak praecisebb, mint magyar forgalmi viszonyokra való alkalmazását, mert ha államvasut-igazgatásunk nem tekintené összes vona­lait a jövedelmezőségnek a közgazdasági jólét alá való rendelésével, egy gazdasági rendszer tagjainak, gö­­möri vonalain például ép úgy szedhetne külön s a fő-, vonalakon érvényeseknél magasabb tarifákat, mint az osztrák államvaspályatársulat ezt vicinális vonalain teszi s ép úgy nem tekinthetné a közönségnek czélszerű sze­mélyforgalom berendezésére irányuló jogos követelmé­nyeit egész vidékek gazdasági szükségleté­nek, hanem — czikkiró úrral együtt — csakis „ké­nyelmi igényeknek.“ A nyerészkedő magánüzem ez irányzata által nálunk úgyis egész országrészek lettek igen érzékenyen károsodva, így például a szatmár-boroszlói 767 kim.-nyi vi­szonylatban a teherdijtétek gabona és lisztje 3­99, az arad-boroszlói 769 kim. hosszú relatióban pedig a tiszavidéki vasút államosítása, illetőleg az új díjszabás­nak küszöbön álló életbeléptetése után, a rendelkezésre álló adatok szerint 3­50 márkát tesznek. Ha azonban az államvasutak tarifájának érvénye a kassa-oderbergi vasút esetleges államosítása után Oder­­bergig kiterjesztetnék, az arad-boroszlói tétel csak 3'00 márkát tenne. Látjuk tehát, hogy egyenlő távolság és a német vasutaknak egyenlő részvétele mellett a szállításban (Boroszló-Oderberg), a 10,000 klg.-nyi kocsinkénti különbözetek 50, illetőleg 99 m­árkra rúgnak. Ezen a termelés és kereskedelem által folytonosan kiegyenlítendő különbözetek sokkal nagyobbak, semhogy teljesen meg nem változtatnák az egyes termelési területek egyensúlyát s nézetünk szerint mindazon magánvasutak államosítását, melyek csakis ily magas tarifák alkalmazásával képesek önállóságuk fenn­tartására, csakis az idő kérdésévé teszik. Ha továbbá azt vizsgáljuk, minő jelentőséggel bír jelenlegi államvasúti hálózatunk, mint közgazdasági szervezet, azon meggyőződésre jutunk, hogy az felada­tának csakis egy irányban felel meg teljesen: kelet felé ugyanis, hol a tiszavidéki vasút államosítása és az újszász-rákosi vonal küszöbön álló kiépítése által, a ta­rifáknak Budapest és az ország legfontosabb termelési területei közti forgalom számára való megállapítása tel­jesen az állam kezeibe van letéve. Délnyugati irányban a legrövidebb össze­köttetést Fiuméval képviselő zákány-zágráb-károlyvárosi államvasúti vonal birtoka eddig csakis jelentékeny ré­szesülést biztosít az összforgalomban, míg a tarifa­­politika, mint előbb, úgy ez idő szerint is a déli vasút előjogát képezi. Észak felé államvasutaink csakis a felsőmagyar­országi és tiszavidéki területekre nézve bírnak döntő befolyással, míg Budapestnél már a Berlin, Bo­roszló keleti piaczokkal való forgalomban a gabonatari­fák megállapítása az osztrák államvaspálya társulat, ille­tőleg a marchegg-halbstadti iránytól függ. Zavarólag hatnak e tekintetben a kassa-oderbergi vaspálya magas tarifái is, valamint a német vasutaknak az általános vámpolitikával egybefüggő magatartása. A feltevés tehát, mintha államvasutaink éj­szaki vo­nalai a nyersterményeink és lisztünk kivitelére nézve Budapestről Észak-Németországba irányadó tarifára nézve befolyással bírnának, téves, s egy második kivi­teli vonal létesítését már csak ezért is feltétlen szüksé­gesnek kell jeleznünk. Ily kiviteli vonal és az éj­szaki összeköttetés ter­mészetes kiegészítése gyanánt azonban csakis egy nyű­gat felé irányuló államvasúti vonal jöhetne kérdésbe, mely erőteljes befolyást engedne a fontos délnémet­­svájczi kivitelre, továbbá önálló egybeköttetést terem­tene a Budapestre nézve legrövidebb forgalmi utakkal a Rajnához, Francziaország, Belgium és Hollandiába Győr, St.­Pölten, Passau, illetőleg Limbachon át, továbbá Szászország, Thüringia, Közép-Németországba s az utóbbi időkben oly nagy jelentőségre jutott cseh Elba átrakodó piaczokhoz Győr—Bécs—Tetschen és Győr—Bécs— Egeren át, mi által az egészen az Oderbergen át vezető útra utalt magyar forgalmi politika a német protectió önkénye alól emancipáltathatnék. Hogy e feladatokat egy,­­ a nagy államvasúthá­­lózat hatalmas segélyforrásait nélkülöző kis magánpálya sikerrel megoldhatná, senki — ha csak némileg jártas is a gyakorlati vasúti és tarifaügyekben — sem fogja állíthatni. A budapest-zimonyi vasutat — tekintettel keres­kedelem-politikai helyzetünkre a kelettel szemben — a magyar államvasúti hálózat oly fontos részének tekint­jük, hogy annak valamely társulat részére leendő áten­gedését, csakis nemzetközi jellegű egész rendkívüli elő­nyök és az ország közgazdasági érdekeinek kielégíté­sére nézve messzeható biztosítékok fejében tartanék in­dokoltnak. Végül nyílt kifejezést adunk azon nézetünknek, hogy mi — ellentétben czikkíró úr következtetéseivel — az államosítás, különösen azon vasutak államosításá­nak eszméjét, tekinthetjük viszonyaink közt egyedül he­lyes és üdvösnek, melyek létjogosultságukat csupán a közérdekek rovására képesek dokumentálni. Nagy reformok, minő az államvasúti elv, melyben jó darab kulturtörténelem is rejlik, különösen ha spe­ciális érdekek károsításával járnak, csak nagy nehezen tudnak létrejönni s oly eszközökkel szoktak megtámad­­tatni, melyek a hozott határozat után épen kicsinyeknek mondhatók. Úgy hiszszük, hogy nem tévedünk, ha czikk­iró ur azon kisérleteinek, melyekkel sok,­­ részben helytelen, össze nem függő és többnyire tévesen értéke­sített statisztikai számadatokból fegyvert törekszik a hatalmas államosítási eszme ellen kovácsolni, hasonló sorsot jövendölünk. Juhtenyésztésünk fejlesztése.*) (Két közlemény.) I. Magyarország összes állati tőkéjének szaporítását, a­melynek elutasíthatlan s gazdaságunk fennállását fel­tételező szükségessége el van ismerve — sehogy sem vagyunk képesek oly biztosan, oly gyorsan, oly csekély költséggel, de oly azonnal való kész­­pénzbeli siker mellett is eszközölni, mintha e fon­tos tőkénknek azt a részét iparkodunk erélyesen emelni, melyet mintegy 15 millió darab minőségileg teljesen megfelelő juhainkban bírunk. A juhnak gyors szaporodása, mely minden gazdának lehetővé teszi új nőstény-anyag behozása nél­kül helyes eljárás mellett juhállományát rövid idő alatt 20—30—50 s még több száztulival is felszaporitani, a juhnak természete és annak szerény életigényei, melyek folytán az állat éghajlatunknak s a máról holnapra egyhamar meg nem változtatható gazdálkodásunk saját­­lagos kezelési módjának jobban felel meg, mint bármely más háziállat, meglevő juhaink jeles minősége, mely mint alább ki fogom mutatni, annyira megfelel a tudomány, de kereskedelmünk s összes közgazdaságunk követelményeinek is, hogy itt csak a tenyésztési irány fentartása s természetes fejlesztése marad egyedüli fel­adatunk, végre a juh jövedelmezésének, azon a pénzszegény magyar gazdára nézve döntő természete, miszerint ez állat évenkint, s már első évkorától fogva nyújt biztos kis készpénzt a gazda erszényébe, mindez világosan mutatja fennebbi állításom alaposságát, úgy, hogy a felvetett kérdésre : „váljon nehezebben legyőz­­hetők-e a hazai viszonyok által szült nehézségek a szar­­vasmar­ha-tenyésztésnél s inkább kedveznek-e ezek a vhászatnak ?“ csakis határozott igennel lehet és kell felelnünk. A kérdés további tartamára : „hogy e kedvezés, mely tenyés­z­iránynál nyilvánul leginkább ?“ hangsú­lyoznunk kell mindenekelőtt, hogy az éghajlatilag s gazdaságilag különfélekép helyezett magyar földbirtok a juhtenyésztésben három főirányt képezvén ki s tevén helyszerüvé, t. i. a hegyvidéki raczk­a juh, a buja nö­­vényzetü , folyamvölgyekbeli durvább, többnyire fésűs gyapjas közönséges juh, s a finom, u. n. posztógyapjas merinójuh irányát, a kedvezés mind a három irányra terjed, feltéve, hogy az a természettől előirt földrajzi ha­tárai közt tartózkodva, nem merészel egy más tenyész­­iránynak megfelelő vidéken megtelepedni, azaz, ha a raczka- s oláh-juh a Kárpátok s erdélyi hegyek, a fésűs és durvább gyapjas juh a Tisza mentében, Kemenes­alján s hasonló kövérebb lapályokon, a finom merinó­juh az ország többi nagyobb, többnyire szárazabb és szelidebb részében s latifundiumain tenyésztetik. Országunk a juhászainak kitünően kedvező viszo­nyai azonban e három tenyésziránynyal, azaz juhfajtá­­val szemben különböző mértékben hatnak annak dísz­­lésére. Míg ugyanis a Kárpátok s az erdélyi hegyek, úgy mint dúsnövényzetű folyamvölgyeink csak általá­nos, másutt is létező, az éghajlat és föld eredményezte tényezőkkel mozdítják elő az ott természetszerű, s tehát lényegében nem is változandó két juhfaj jólétét, s ezzel kapcsolatos hasznosságát, addig az ország na­gyobb részében tenyésztett, számra nézve túlnyomó, s már ezért is jelentékenyebb merinó-juhunk előkelő állá­sára még számos más igen kedvező, s ez állatot való­ságos kincsünkké emelő körülmény hat előnyösen. E többféle körülmény közül itt csak kettőt, a leglényegesebbet óhajtom felhozni. Ez pedig először az , hogy nem létezik juhfaj, mely a nyugati s közép Magyarország gazdaságai legnagyobb részének, ez idő szerint tulajdon­kezelési módjának annyira felelne meg, ennek minden terményeit oly haszonnal segítené érté­kesíteni, egyszersmind azonban az ily gazdálkodási mód­ból folyó szerényebb táplálkozási és tartási viszonyokat teljes díszlése mellett oly jól tűrné, mint a finom gyap­jút termelő merinó-juh. Ez amúgyis minden praktikus gazda előtt ismeretes tény megbecsülhetlen értékéről nem szükséges többet mondanom, minthogy a­mint egyfelől a merinó-juh alig talál kedvezőbb hazát, hol életéért való harczát győzelmesebben kiküzdhetné, mint Magyar­­ország fent érintett részeit, úgy másfelől Magyarország gazdaságai, s főképen az uradalmi nagy birtok számára, nem existál juhfaj, mely azok jellemének hasonló mér­tékben megfelelne, s azok viszonylagosan legmagasb hasznát s jövedelmét annyira biztosítaná, mint a merinó­­juhfaj. A második körülmény, mely a juhnak kiváltságos állását Magyarországban biztosítja, s mint leghaszonhaj­­tóbb házi állaténak leggondosabb szaporítását mindenek­­felett ajánlja, annak tettleg elért tenyésztési fej­lettségében, s azon nálunk következetesen megtar­tott tenyésztési irányban fekszik, mely a világ jelen gyapjútermelése állásával szemben már kedvezőbb nem is lehetne. Mindenki előtt ismerős, hogy daczára annak, mi­szerint a gyapjúszövet-gyártás újabb időben való nagy tökéletesedése következtében, a közönségesebb gyapjú fogyasztása ugyanazon arányban emelkedett, mint ha­nyatlott a finomé, ez utóbbinak az ára mégis alig válto­zott, sőt jóformán stationárius maradt, míg a közönsé­ges gyapjúé érzékenyen alább szállott. E feltűnő s el­lentétes tüneményt azonban teljesen megfejti a juhtenyész­tésnek Európában való igen elterjedt lényeges átala­kulása nemkülönben, mint annak Dél-Amerikában s Ausztráliában kifejlett óriási növekedése. Európában ugyanis Franczia-, de különösen Porosz- és Szászország még nem oly rég főtermelő helyei voltak a finom s leg­finomabb gyapjúnak. Azonban ez országok közgazdasági nagy fejlődése folytán azok gazdái újabb időben gazdaságaikat a legelő­rendszerből kivetkőztetve, s a lehető legintenzívebb ke­zelési módra berendezve, természetesen állattenyésztésü­ket is ahhoz képest átidomítani, s tehát a legelőkön élő marhafajaikat istállózandó faj­okkal nem készek helyet­tesíteni, oly fajokkal, melyek a szaporodó s jobban is élni kezdő népesség számára a külföldről nehezebben behozható bus, és szántóföldjeiknek szükséges sok trá­gya termelésére alkalmasabbak, mint pl. a finom gyap­jút termelő, nyárban legelőn s télben szerény tartással beérő merinó-juh. Jelenleg Francziaországban tehát már nem találunk finom gyapjújú juhot, a­mint Németországban is csak elvétve déli államai néhány kevés juhászatéban, úgy hogy mindazon tetemes mennyiségű finom s legfinomabb gyapjú, melyet a legnemesebb gyapjúszövetek speciali­tásában hires és virágzó elboenfi és sedani, azután a rajnamelléki s belga gyáripar feldolgoz, most a külföldről hozatik be. E külföld pedig jelenleg első­sorban Magyaror­szág, azután Ausztriának galicziai és csehországi, s Németország némely csekélyebb déli részei, mert Ausztrália s a dél-amerikai argentini köztársaság egyre növekedő gyapjutermelése csakis a közönségesebb, dur­vább s legfölebb az elsőfokú középfinom gyapjút szol­gáltatja a világ szövetiparának, az igazán finom és kel­lőleg nemes gyapjú, éghajlati viszonyai miatt, melyek legyőzhetlenek, annak sem eddig nem volt tárgya, sem jövendőben nem lehet az. Azért e tengerentúli álla­mok, amilyen öldöklő harc­c­al lepték is meg, s káro­sítják fokozott mértékben folyvást Európa durvább s fésűs gyapjú termelőit, azt a finom gyapjú termelőire ki nem terjeszthetik, ezek terménye elláthatlan időre ment minden concurrentiától. Az ez idő szerint tehát feltűnőleg szűk határok közé szorult tér, melyen a finom gyapjút termelik, eléggé megfejti a tényt, miszerint a durvább és alig-alig középfinom, tehát az ausztráliainál nem jobb gyapjúnak az ára oly állandóan hanyatlik, míg a finomé­s a legfinomabbé változatlan. Magyarországnak sikerült az e század első ne­gyede óta nagy előszeretettel honosított, a század köze­péig főuraink­ elismerésre méltó buzgólkodása következ­tében már szép tökélyre felvitt legfinomabb gyapjúter­­melését innen fogva, nemcsak a még akkor tagaadatlan egyoldalúságából tisztázni, hanem a Franczia- és Né­metországban ez időben eszközölt irányváltozást majmoló utánzási csábjától menten tartani, s követve a gazdasági viszonyaink félremagyarázhatlan követelményeit, távol tartani amaz országok nem nekünk való tenyészirányát, s túlnyomólag a finom merinófaj, tehát azon faj mel­lett megmaradni, mely földünk­, éghajlatunk- s gazdál­kodásunkhoz az ország nagyobb részében legjobban illik. Az összes gazdálkodási előmenetelünkben, e való­színűleg legsikerültebb vívmányunknak köszönhetjük te­hát a termelés ez ágában jelen véghetetlen kedvező ál­lásunkat, mely gyapjúnknak a világvásáron majdnem monopóliumot biztosít, s biztosítja Magyarországnak ama minden saját és külföldi vámpolitika, minden amerikai s orosz concurrentia befolyásától ment, körülbelül 25— 30 millió forintnyi készpénzből álló, s ha komolyan hozzá látunk, könnyen megkettőzhető állandó bevételt. E te­nyésztési irány féltékeny megőrzését s tovább­fejleszté­sét, mondhatjuk ennélfogva azon archimedesi pontnak, melyre mi gazdák magunk, első­sorban alkalmazhatjuk súlyos viszonyaink orvoslásául a mozgató emeltyűt, de melyre az államkormánynak is kell előkelőleg, sőt ki­zárólag figyelmét fordítani, tevékenységét alapítani, ha az ország juhtenyésztését valahára csakugyan kívánja támogató intézkedéseiben részesíteni, s annak sorsát nem­csak a korlátolt élettartamú s erejű egyes privát gazdák ephemer s mulandó dajkálására bizni. CZILCHERT RÓBERT: *) Juhászatunk egyik legalaposabb ismerőjének az „Országos Magyar Gazdasági Egyesület“ által gazdasági bajaink kipuhatolása és orvoslása érdekében tartott enquête-tárgyalásokon tett e nagyérdekű előterjesztését érdekesnek tartottuk most, midőn e tárgyalások ered­ménye rendszeresen és összeállítva megjelent, egész terjedelmében közzétenni, hasznos szolgálatot vélvén ez­által tenni a hazai juh­tenyésztés nagyfontosságú ügyének. Közlemények. Méhészeti estély. Az orsz. magyar gazdasági egye­sület méhészeti szakosztálya ma délután 5 órakor dr. Krisch János elnöklete alatt ülést tartott, a­melyen Méhely Lajos értekezett „A méhek táplálékáról“. A méhek táplálékát két anyag, a méz és a virágpor képezik; a mézet sokan, ha jege­­c­essé vált, alkalmatlannak tartják a méh táplálására, holott épen ez jobb a méhekre nézve mint a fris méz, melytől a fiatal köpük lakói vérhast kapnak és elhullanak. A virágporról eddig azt hitték, hogy a méh külsőleg dolgozza fel, de most már számos boncz- és górcsövi vizsgálat alapján be van bizonyítva, hogy a méh a virágport külön szervezet utján gyomrába viszi s innen használja fel fehérnye-képzésre és viasz-készítésre, s igy ez ép oly szükséges a méh életfentartására, mint a méz. A here és királyné tiszta szinmézzel etetendők, s mig a heréknek kevés, a királynénak nagy mennyiségű virágporra van szüksége, melyet ennek a dolgozók szolgáltatnak. Titkár Tanos Pál értekezé­sét mutatta be „A királyné elkorcsosodásá“-ról. Végül Krisch János Göndöcs Benedek apát kettős gyékény és átmeneti kap­tárát mutatta be, melynek azon előnye van, hogy belőle a mé­hek leölése nélkül tiszta szűzsejtet nyerhetünk. Megemlítjük még, hogy a „Méhészeti Lapok “-ban a hazai méztermelőkhöz közzétett felhívásra csakis 150 mmázsa méz jelentetett be el­adásra, é­s hogy az osztály nem­rég egyik legkiválóbb ala­pító tagját vesztette el dr. G­esz­ter Mihályban. A budapesti pénzintézetek statisztikája. Az összes budapesti pénzintézeteknél október hó folyama alatt 9.6 millió frt tétetett be és 12.8 millió vétetett ki, e szerint a múlt hó végén 85.6 millió frtot tevő állapot október hó végéig 82.4 millióra csökkent. Jelentékenyebb változás a következő intéze­teknél fordult elő : az első hazai takarékpénztár betéte 910,000 írttal, az egyesült budapesti fővárosi takarékpénztáré 935,000 írttal, az országos központi takarékpénztáré 577,000 írttal, és a pesti magy. kereskedelmi banké 344,000 írttal csökkent. Az osztrák-magyar bank budapesti főintézetének váltótárczája 22.0 millióról, 26.7 millió frtra emelkedett. A többi­­ pénzintézetek váltótárczája a mult hóhoz képest alig változott. Állapota e hó végén volt 36.533,685 frt. A­ jelzálogüzlet a mult hóhoz képest valamivel emelkedett. Állapota e hó végén 99.293,000 frt volt. Az értékpapírokra adott előleg állapota valami­vel csökkent és tett e hó végén 5.161,000 frtot. Az intézetek pénzkészlete a múlt hóhoz képest alig változott. Állapota okt. hó végén 3.161,000 frt volt. A takarékpénztári könyvek melletti betéti kamatlába a hó végén 3 és fél egész 4 százalék volt. A 8 nap alatt felmondható pénztárjegyek kamatlába a hó végén 3 és fél egész 4 százalék. A fővárosi hárommilliós kölcsön XXI. részleté­nek kisorsolása 1881. évi január 3-án délelőtt 10 órakor lesz a régi városház tanácstermében. Kisorsolandó lesz 11 darab 100 frtos, 2 db 500 frtos és 25 db 1000 frtos kötvény, össze­sen 27,100 frt értékben. A C­s­ep­el r­akp­art­on tervezett elevator épület körül felmerülő kőfaragói munkálatok biztosítására Rupp Imre tanácsnok elnöklete alatt ma ajánlati tárgyalás tartatott, de nem volt kielégítő eredmény. A 19,200 fftnyi költséggel elő­irányzott 192 db gránitkoczka szállítására a következő ajánla­tok érkeztek be: az Union­bank építési vállalat vörös por­­phirból 4, tiroli gránitból 5 százalék árleengedéssel ajánlkoznak a koczkákat szállítani, — K­au­ser Jakab a pályázati feltéte­lek által előírt mauthauseni gránitkoc­kákat 50 százalék felül­­fizetése mellett,— Heindl Lipót szinte, — Ney Ede és társa, Müller Antal és Holczdampf Sándor átfúrás nélkül 30, azzal együtt 45 százalék felülfizetéssel vállalnák el a szállítást. A 49,066 frt 91 krral előirányzott közönséges kőfaragó munkák teljesítésére, illetve szállítására Sanger Béla és Andresi Anselm 73,222 frt 22 krért, — a beszterczebányai kőbánya­társaság nevében Müller Antal és Holczdampf Sándor a kalózi bányából 60, részben a süttőiből 50, s részben a sós­kúti bányából szállítandó kövekből 58 százalék felülfizetés mel­lett. Ezen kedvezőtlen ajánlatok bármelyikének elfogadására a bizottság nem látott elég okot s ez okból a tanácsnak tesz jelentést, mely az ajánlatok felett határozni s arról az illetők­nek értesítést fog adni. A Foncière pesti biztosít­ó­intézet életbiztosítási osztályánál folyó év november havában 207 bevallás 434,516 forint biztosítási tőkére nyujtatott be; 178 kötvény 356,166 ft tőkéről állíttatott ki. A bevétel dijakban 28,621 frt 26 kft teszen; haláleset 4 jelentetett 6400 frtról. Folyó évi január 1-től a bevétel dijaknál 277,617 frt 33 krra rúg; haláleset 37 jelentetett 54,303 forintról. Az alagút forgalma. A budapesti alagúton 1880. no­vember hóban átment 102,600 gyalogos, 464 targonczás, 12,127 egyes fogat, 20,533 kettős fogat. A bevétel 4854 frt 46 kr, a megelőző 10 hóban 46,750 frt 89 kr, ez év 10 hónapjában te­hát 51,605 frt 35 kr. A fapiaczról: Budapest, november hó 27. Faüzletünk belföldi forgalma, az­­előhaladott év­szak természetének megfelelően, egyre kisebb mértékre szorul, s ez időszerint a tűzifa foglalja el a főhelyet, melynek árai november első napjaiban több helyt, s ezek közt Budapesten is emelkedő irányzattal bírtak ; minthogy azonban a még tartó szelidebb időjárás a ke­resletet nem fokozza, a készletek lassabban apadnak. A tűzifa után a vasúti talpfákra irányul élénkebb figyelem, s az építésre hazánkban is tervbe vett fő- és mellékvasutak tölgyfaanyag-szükséglete a jó választékú tölgyfák árára oly jó hatással van, hogy a főárak álta­lában 5—10%-al emelkedtek, melyet vasutaink folyó szükségletének tetemes mértéke is szilárdan tart. A faszén ára kapcsolatban jár a vasárakkal, s épen nem mondható elhanyagoltnak, sőt jövőre is biz­tosító kilátást ígér. A német és franczia piac­ra luczfenyőt keresnek, s franczia tőkepénzesek, miként egy minket közelebb­ről felkeresett, franczia szaktársunktól közvetlenül érte­sültünk, Magyarországban kihasználásra terjedelmesebb fenyőerdőket óhajtanak vásárolni. Egyes piaczokról a következő áttételeket jegyez­hetjük fel. Budapesten. Egy köbméter luczfenyő-deszka 20-50—23-75 frt. Egy köméter fűrészelt vagy faragott fenyőgerenda 15-80—22-20 frt. Egy köbméter fenyő talpfa 5-70—8-90 frt. Egy köbm. fűrészelt tölgy­­épületfa 41—57 frt. Egy köbméter gömbölyű tölgy­épíiletfa 14,25—19 frt. 1000 drb I. osztályú fenyőzsindely 7 frt. Egy méter cserhasábfa 4-75—5 frt. Egy méter tölgyh­asábfa 4-25—4-50 frt. Egy méter bü­kk­­hasábfa 4-50—4-75 frt. Trencsénben. Egy méter bükkhasábfa 2-50 frt, egy méter tölgyhasábfa 2 frt, egy hektoliter kemény faszén 1 frt, egy 5 méter hosszú, 40 cméter széles, 12 cméter vastag luerfenye deszka 0-70 frt, egy 5 méter hosszú, 40 cméter széles, 12 cméter vastag tölgy deszka 1 frt, egy 5 méter hosszú, 40 cméter széles, 12 cméter vastag bükk deszka 0-60 frt, egy 5 méter hosszú, fenyőlécz 0-12 frt, egy köbméter luezfenyő faragatlan épületfa 18 frt, egy köbméter tölgy faragatlan épületfa 25 frt, 1000 db fenyő zsindely 6-50 frt. 1 db vasúti talpfa 2-5 m. hosszú, 25/15 cm. széles, 14 cm. magas 1-30 frt. 1 méter mázsa tölgy cser 2-5—5 frt. Beregszászon. Egy méter cser hasábfa 2 frt. Egy méter bükk hasábfa 3 frt. Egy méter tölgy hasábfa 2-60 frt. Egy hektoliter ke­mény faszén 0-65 frt. 100 db luezfenyő deszka, 5 m. h., 26 cm. széles, 2 cm. vastag 70 frt. 100 db fenyőlécz, 6­ méter hosszú, 5 cm. széles 2'/a cm. vastag 16 frt. Egy köbméter faragatlan luez­fenyő épületfa, 12 méter hosszú, 22 cm. középátmérővel 5-50 frt. Egy köbméter faragatlan luezfenyő épületfa, 16 m. h., 22 cm. közép­­átmérő 8 frt. 1000 db fenyőzsindely 48 cm. h. 7 frt. 1000 db tölgy­zsindely 48 cm. h. 6 frt. 1 db hordó-donga 95 cm. h., 15 cm. sz., 37 cm. vastag 6 frt. Szabadkán. 1 méter cser- és bükk hasábfa 3.75 frt. 1 méter tölgy és szilfa 3-25 frt. 1 méter nyárfa 2.50 frt. 1 hektoliter kemény faszén 0-90 frt. 1 db fenyődeszka 4 m. h. 30 cm. sz., 3 cm. vastag 0.72 frt. 1 db tölgy és kőris deszka 4 m. h., 30 cm. széles, 3 cm. vastag 1-44 frt. 1 db fenyőlécz 4 m. h., 3 cm. sz., 6 cm. vastag 0-10 frtr. 1 szál faragatlan fenyő épületfa 50 cm. középátmérővel 13 m. hosszú 15 frt. Újvidéken. Egy méter bükk hasábfa 4 frt. Egy méter tölgy hasábfa 3 frt. (Érd. Lapok.) Bede Albert: Budapesti áru- és értéktőzsde. — Deczember 2. — Árutőzsde. (Külön tudósítás.) Délután a hangulat még jobban megszilárdult, elkelt 2500 mm. usancelouza 1881-ki márczius-áprilisre 12 frt 5 krral és 500 mm. bánáti-tengeri 1881-ki május-júniusra 6 frt 22 krral. Értéktőzsde. Esti üzletA megnyitáskor ma délután nem reméltük, hogy este felé oly élénk üzlet keletkezzék, mint a­milyent most észlelünk. Magy. jár. 109.60-on kezdődött és ott jó ideig meg­maradt, mig 5 óra tájban jött bécsi árakra rögtön vételkedv kere­kedett és a magyar járadék 109.10-re emelkedett. Osztrák hitelr. 286.30-ról 287.40-ig emelkedett és per 5-ike azaz egy havi prolon­­gátlóval 288.10-en kerestetett. A zárlat felé kissé gyengébb árak mutatkoztak, azonban egé­szen a végén a nap legmagasabb árai fentartották magukat.

Next