Ellenőr, 1881. január (13. évfolyam, 1-54. szám)
1881-01-14 / 23. szám
XE évfolyam. — 23. szám. Egyes szám ára 2 kr. Budapest, péntek, január 14.1881. Előfizetési ár reggeli és esti lapra együtt: Egész évre............................20 forint — kr. Félévre ...■•••■•.10 „ — „ Évnegyedre ..............................................5. — „ Egy hónapra...................................1980 „ Az estilap postán való külön küldéséért az előfizetési áron felül, különírt jár évnegyedenkint. Az előfizetési pénzek és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás a kiadóhivatalba (Kalapatcza 22. sz.) intézendők. ESTI LAP. Szerkesztőség és kiadó-hivatal Budapesten, Kalap utcza 22. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. Hirdetések felvétetnek a kiadó-hivatalban, továbbá DAUBE G. L. és társánál M.-Frankfurtban. — Hirdetésekért járó díj csakis az „Ellenőr“ kiadóhivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. Budapest, január 14. Taaffe gróf kijelentette tegnapelőtt, hogy a prágai egyetem kérdését nem tartja érettnek. Erre a nyilatkozatra hadüzenettel válaszol a „Politik.“ És pedig elmondja, hogy a csehek követelik a prágai egyetem ketté választását, vagyis a német és a cseh tanári karnak külön-külön autonóm testületté való szervezését, amit a német tanárok is ajánlottak a minisztériumhoz intézett emlékiratukban. Külön egyetem fölállítását nem tartja czélszerűnek a „Politik“, mert aránytalanul sok költségbe kerülne. Az egyetem birtokában levő házakban csekély költséggel átalakíthatók a szükséges termek, hogy mind a két testület egymástól külön sikerrel működhessék. A „Politik“ követeli, hogy cseh nyelven is műveltessék a tudomány, mert csupán a prágai egyetemen ezerkétszázra rúg a cseh tanulók száma. Az átalakításra szükséges költségek fedezhetők az öt millió cseh-szláv roppant adójából, ha a bukovinai egyetem költségei fedezhetők. Imént említett kívánságainak a következő szavakkal kölcsönöz súlyt a „Politik“ : „Ezért a követelésért azonban mint egy ember fognak helyt állani képviselőink; ez a követelés rájuk nézve Taaffe kabinetjével szemben vagy-vagy. A minisztériumnak, ha általában alkotmányos módon akar eljárni és tekintetbe akarja venni a többségnek múlt évben hozott határozati javaslatát, teljesítenie kell ezt a követelést. Reméllem lehet, hogy ily jogos, alkotmányos és szerény követelés kedvéért nem fogja kockáztatni a minisztérium saját magát és a többséget. * A választott bíróság sorsa most is ingadozik, inkább azt mondhatnák, hogy hivatalosan még most sem akarják kimondani e javaslat elejtését, amelyet különben jó szándék sugallott. Említettük, hogy a franczia külügyminiszter harmadik jegyzéket is küldött Athénbe, amelyben ismételve inti a görög kormányt. Hír szerint közös lépést is akarnak tenni a hatalmak Athénben. E javaslatot is a franczia kormány tette, a többi hatalmak pedig, az eddigi jelentések szerint Ausztria-Magyarország kivételével, mind elfogadták. A franczia kormány és a többi hatalmak azonban talán becsületből vesztegetik erejüket a választott bíróság ismételt ajánlására. Mindinkább tünedezik az a remény, melyet e javaslat elfogadásába helyeztek sokan, nevezetesen szerzői. Páriából írják, hogy „a politikai helyzet Konstantinápolyban és Athénben ugyanaz. Itt is, ott is olyan ellenvetésekkel fogadják a választott bíróságot, amelyek fölérnek a teljes visszautasítással. Most azonban annál nagyobb súlyt kezdenek fektetni arra a reményre, hogy a görög-török határrendezés nem fogja megzavarni a békét. Ez a remény, mondják, nem alaptalan, mert sem a görög kormány, sem a porta nem utasítja vissza kérlelhetlen komolysággal a kiegyezést. Továbbá abban is bíznak, hogy az európai concert szilárd, pedig ebben az esetben semmi esetre sem fog háborúra kerülni a sor. E remény legszilárdabb alapja azonban az, hogy sem a portának, sem a görög kormánynak nincs költsége a háborúra. A görög bankárok, akik kölcsönt kerestek Parisban, mindenütt zárt ajtókra találtak, és pedig azért, mert a franczia tőkepénzesek tudják, hogy a franczia kormány csak bizonyos határig akarja támogatni a helléneket. Barthélemy miniszter a 10-kén tartott minisztertanácsban is így nyilatkozott. A portát pedig csakugyan komikus helyzetekbe sodorja a szükség. Eddig a galatai bankárok segítették ki drága kamatért pillanatnyi zavarából a portát. Most már ez a forrás is bedugult. A porta azelőtt a tartományi pénztárakra utalványt adott a galatai bankároknak a tőlük kapott kölcsönért. Miután azonban megtiltotta a porta a tartományi pénztáraknak mindenféle ily utalvány kifizetését, a galatai bankárok bőkezűsége is véget ért, így történhetett meg, hogy a napokban hiában appellált a török pénzügyminiszter Zarifira mint a közvetlen adók igazgatójára, hiában mint bankárra. A pénzügyminiszter csak 80,000 fontot kért a közvetlen adók igazgatójától. Zarifi azonban azt válaszolta, hogy a közvetlen adók jövedelmének fölöslege szerződés értelmében a porta hitelezőit illeti meg. Ekkor Zariffhoz a bankárhoz fordult a pénzügyminiszter és 200,000, ha lehetséges 500,000 fontot kért tőle. A bankár figyelmeztette a minisztert, hogy régi utalványai kifizetését felfüggesztették és az új előleg födözésén kívül régi utalványainak födözését is kérte. A pénzügyminiszter lehetetlennek mondotta e követelése teljesítését, Zarifi tehát a galatai többi bankárokhoz utasította a minisztert. A pénzügyminiszter hivatta a Société Général, a Banque de Constantinople és a Banque de depots et comptes courants képviselőit. Ezek udvariassággal hallgatták végig a miniszter kívánságát és megígérték, hogy jelentést fognak tenni főnökeiknek. A pénzügyminiszter bízott e jelentések sikerében, mert nem tudta, hogy Zarifi szintén részvényes azokban a bankokban és hogy döntő befolyást gyakorol az illető igazgató tanácsokban. * Az agrárius kérdés megvizsgálására kiküldött bizottság jelentéséből és a radicális képviselők hangulatából, mint a „Neue freie Presse“ értesül, meggyőződött Gladstone, hogy nagyobb engedményt kell tennie az izlandi bérlőknek, mint amekkorát tervezett javaslata tartalmaz. Gladstone tehát a bérlet csökkentésén kívül a bérlők által beruházott összegek szabad eladására és a bérlet állandóságára nézve is tekintetbe fogja venni az izlandi liga követeléseit, kolopurei (indiai) összeesküvés felfedezéséről. Sir Charles Dilke ezt válaszolja Campbellnak: A porta a múlt napokban több bolgár családot száműzött, az angol consul közbelépésére azonban néhánynak kivételével megengedte, hogy visszatérhessenek hazájukba. A török hatóságok azzal mentegették ezt az eljárást, hogy a száműzetés csak ideiglenes rendszabály volt és azért alkalmazták, mert több bolgár rablással gyanúsított emberekkel áll összeköttetésben. A ház ezen nyilatkozat tudomásul vétele után folytatta a válaszfelirat tárgyalását. London, jan. 14. Shaw és 15 homeruler különváltak a Parnell vezetése alatt álló párttól és „izlandi whigpárt“ czim alatt új pártot fognak alakítani. A Jóreménység fokához rendelt hajóraj Transvaal kikötőiben fog állomásozni. Dublin, jan. 14. Tegnap kaszákkal felfegyverzett tömeg megakadályozta, hogy a törvényszéki szolga Granard lord egyik bérlőjének kiutasítási parancsot kézbesítsen. A szolga 350 rendőr és egy dragonyos század kíséretében tért vissza. A néptömeg ismét fenyegetőleg lépett fel, mire a rendőrök szuronynyal kergették szét a lázongókat. A dragonyosok előnyomultak és a törvényszéki szolga teljesítette feladatát. Dublin, jan. 13. A Parnell perének tárgyalását folytatták ma. A védőügyvéd megkezdette beszédjét. A közönség zsúfolásig megtöltötte a termet. Páris, jan. 14. A „Soir“ megerősíti a „Rappel“ azon tudósítását, hogy a kormány július hónapban 800 millióra rúgy 3%-os törleszthető járadékot fog kibocsátani. Konstantinápoly, jan. 14. Edhem pasát, a katonai intézetek igazgatóját kinevezték Ali Nizam pasa helyébe a vezérkar főnökévé. Catania, jan. 13. Az olasz király és a királyné ide érkeztek; a lakosság lelkesült fogadtatásban részesítette őket. Girgentiből egész idáig, a lakosság folyvást ovatiókkal halmozta el őket. AZ ELLENŐR TÁRCZÁJA. Budapest, január 14. A FEKETÉK ÉS A VÖRÖSEK. 16 REGÉNY IRTA VICTOR, CHERBULIEZ. VII. (Folytatás.) Walport úr oldal tekintetet vetett Moisieux asszonyságra, visszatolta székét és élénken felelé: — Ön az ördögöt sokkal feketébbre festi, mint amilyen. Az ön véleménye szerint semmi jó tulajdonnal nem birok. ... És azonkívül nem vagyok annyira kétkedő, mint gondolni tetszik: én hiszek akaratomban; oh, abban nagyon hiszek, esküszöm. . . . Azonkívül megvan azon érdemem is, hogy mindig tiszteltem a mások vélekedését . . . Türelmes kétkedés! ez mégis csak valami. ... És végre is, én sohasem éltem vissza senki bizalmával; nem emlékszem, hogy bárkinek is kárára lett volna, hogy bennem bizott. Walport úr mindinkább jobban belehevült és szemeit Maulabert kisasszonyra szegte, kire eddig alig tekintett volt, mintha most tanúságára kívánt volna hivatkozni. Moisieux asszony nevetett. — Igazán azt hiszem, mondá, hogy ön a színfalak mögé beszél Melyik láthatatlan környezetnek szól e szép beszéd ? . . Egyedül vagyunk, uram, és nem érdemes ékesszólónak lenni. — Bocsásson meg, felesé Walport úr kissé elpirulva, az ember nem készülhet elég korán elő a szószék megpróbáltatásaira. — Elvégre csak egy jót látok mindebben, mondá ismét Moisieux asszonyság; van néhány páris-lyoni vasut-részvényem, és ön azok értékét emelni fogja. — Hogyan? — A vasút üzlete kétszer annyira fog szaporodni azon sok mindenféle következtében, mit ön naponként Párisból fog hozatni. Érkezendnek küldeményei gyorsvonattal és rendes szállitmánykép. — Ez újabb tévedés, asszonyom. El van határozva, hogy meg fogok elégedni Bois-le Roi helyi termékeivel, sőt még a vidék borával is. — A nélkül, hogy a többi dolgokat emlitenők__ E vidék tehát gazdag szépségekben ? — Nem érthetjük meg egymást, felesé Valport; ön nem akar komoly lenni, én pedig e naptól fogva mindent komolyan veszek. Moisieux asszonyság mosolyogva nézett rá, aztán rövid szünet után így szólt: — Ön tehát elhagyta ? Walport némi habozás után: — Kétségkívül . . . Bevégzett ügy. — És ő kétségbe van esve. — Ön igen kegyes, de én nem hiszek a nők kétségbeesésében. — A kibékülés lehetetlen? — Minden bizonynyal ... Az elválás végleges. — Ah, szép ifjú, létezik önnél valami végleges ? Jetta kénytelen volt mindent hallani, de csak félig érte a mondottakat. Vagy sejthette volna-e, hogy a beszélgetésben az opera egyik fiatal, de máris hírneves tánczosnőjéről volt szó, kit Rosella kisasszonynak hívtak? — Tudja-e mit? kérdé ismét a marquisnő. Szándékom az, hogy önt a legközelebbi napokban meglátogassam békés remetelakán. Meg akarok győződni saját szemeimmel, hogy ön nélkülözéseinek következtében nem soványodik le. — Kétségbe vagyok esve, asszonyom, hogy kívánaténak eleget nem tehetek. Megesküdtem, hogy mindenről lemondok, még azon élvezetről is, hogy önt lássam. El van határozva, hogy semmiféle asszony nem teszi be lábát magányomba, kivévén kertészem feleségét. Ne jöjjön, őrző kutyáim önt felfalnák, és én vigasztalhatatlan volnék. Ezen beszélgetés fölött a vonat egyik embere lépett asztalukhoz és tudata velük, hogy az út szabad és hogy a vonat meg fog indulni. Valport ur ismét karját nyújtotta Moisieux asszonyságnak, hogy visszavezesse kocsijához. Amint ez elhelyezkedett, mondá: — Szerencsés utat kedves uram! De sajnálom, fogadását elveszettnek tartón. Valport ur kezét nyújtá Jettának, hogy felsegítse kocsijába. Ruhája hozzáakadt a hágcsóhoz, visszafordult hogy lebontsa. Az indóház előtt égő szurokfáklya lobogó és pirosló fényénél magához közel látta azon arczot, mely hasonlított az oroszlánvadász képéhez és ez arczban két szemet, mely fényesen, mint két kárbunkulus, rá volt szegezve. Anélkül, hogy a leány kezét, melyet gyöngéden szorított, eleresztette volna, elég halkan, hogy kívüle senki más nem hallhatá, ezeket mondá: — E kis kézre, mely annyi sebet gondozott és lezárta egy lángeszű becsületes ember szemeit, kit én szerettem; e kézre, melyet érinteni érdemtelen vagyok, esküszöm, hogy meg fogom nyerni fogadásomat! Mélyen megzavarva, Jetta gyorsan belépett a kocsiba, melynek ajtaját Valport mögötte becsuka; ezután Valport fellépett saját kocsiosztályába. — Tudja-e ön, kedvesem, — monda a marquisnő Jettának, hogy a társaságba tett első lépésénél önnek kedvez a szerencse? Ez aztán igazán egyik eseményről a másikra szállni. Ön ugyanazon egy perczben oly vonatra lép, mely elakad a hóban és találkozik a legszebb szörnyeteggel, melyet a párisi boulevard termett... Tetszik-e önnek? — Igazán, nem tudom, felesé Maulabert kisasszony, ki az első benyomás ellen védekezett. — No már, kedveském, szépnek szép, de úgy ismerje meg, hogy ez a leghóbortosabb ember, mely valaha a földhátán élt. Engedje, hogy elhallgassam minden különcrködését. Atyja gazdag gyáros volt, ki rá, huszonötéves ifjúra, két-három millió örökséget hagyott. Másfél esztendeje lehet, hogy a fiú rendes életet kezdett; egyszerre csak egy asszonyt kezdett szeretni. A szerencsés teremtés, ki ezen csapodár szivet megállitá, igen szép tánczosnő, kinek igen szép házat ajándékozott, a házak valóságos gyöngyét; majd megmutatom legközelebb, midőn visszatérünk Párisba ruháit felpróbálni. Egy ideig azt beszélték, hogy ezen viszony példás, hogy mindkét rész mód felett hű egymáshoz; biztosan állítják, hogy ha a hölgyecske csak még két hétig tudott volna ellentállni szeretőjének, ez elég hóbortos lett volna, feleségül venni. Amint látja másfél év kimerítette állhatatosságát, elhagyták egymást, és a szerelmes vidékre szökik Hermione és körmei elől; hol azonban három hónapnál tovább nem fog maradni, ha csak meg nem akar halni az unalomtól. Rövid idő múlva visszatér Párisba, örökre kigyógyulva a monogámia hajából, újra virágról-virágra fog szállongani, és a második millió el fog fogyni az utolsó tallérig. Így beszélt Moisieux asszonyság, anélkül, hogy sejtette volna, hogy Jetta lelke a csodálkozás, a bánat és a harag között hányattatott. Igen csodálkozott azon, hogy Valport ur ismerte nevét és történetét; bántotta, hogy ezen szép ifjú, ki neki tetszett, oly könnyelmű és oly különcz volt; és méltatlankodott végre a fölött, hogy Valport ur merész volt egy ilyen ledér, haszontalan és ily ostobán világi dologban, mint azon állítólagos fogadás, merészelte tanúságul venni egy jövendőbeli kórházapácza kezét. Mindent összevéve, végre a harag felülkerekedett lelkében a csodálat és a bánat fölé. Minden útnak az a vége, hogy az ember megérkezik. De hála a gyakori hósuvatagoknak és a vonat gyakori állomásozásainak, a comberdi toronyóra kilenczet ütött, midőn Moisieux asszony igy szólt Jettához: — Hála Istennek, végre megérkeztünk. Cantarel úr hintája három ízben is eljött a vasúti állomásra érettük; a kocsis azonban, félvén, hogy lovai megfáznak, mindig inkább hazafordult, semhogy várakozott volna. (Folytatása következik.) A pénzügyi bizottság ma d. u. 6 órakor, az igazságügyi bizottság pedig ma d.u. 5 órakor az országházban, szokott helyiségében, ülés tart. Táviratok: London, jan. 14. Sir Charles Dilke válaszol Rourke kérdésére és felolvassa Granville angol külügyérnek Lyons lordhoz intézett sürgönyét, melyben az előbbi kifejti, hogy ő soha nem kívánta lekötni a hatalmasságok szabad akaratát azon biztosítása által, hogy a hajóhad egyetlen egy lövést sem fog tenni. A tévedést valószínűleg azon megjegyzése okozta, hogy ő nem hiszi, hogy a tüzelés egyáltalán szükségesnek fog mutatkozni. Hartington marquis kijelenti, ő eddig semmiféle hivatalos jelentést sem kapott a Országgyűlés. I. A képviselőház ma jelentékenyebb vita nélkül elfogadta a miniszterelnök határozati javaslatát a horvát regnicolaris bizottság tárgyában, azután tárgyalta és elfogadta a Boszna-völgyi vasútról szóló törvényjavaslatot. Az utóbbihoz Hegedűs Sándor előadón kívül Tisza Kálmán miniszterelnök, Lipthay Béla b., Mocsáry, Orbán és Zay szólottak. II. A képviselőház ülése január 12-én. Elnök: Péchy Tamás. Jegyzők: Baross G., Antal Gy., Molnár Aladár. A miniszterek közül jelen vannak: Tisza Kálmán, Pauler Tivadar, Trefort Ágost, Ordódy Pál, Bedekovics Kálmán, Szapáry Gyula gr. Elnök az ülést megnyitván, az utóbbi ülés jegyzőkönyve hitelesíttetik. Elnök bemutatja Bars megye feliratát, a katonai büntetőtörvény szabályozása iránt; a siklósvidéki tanitóegylet kérvényét, melyben a megerősített szabályzattal biró tanitóegyleteket a tanítók jogainak védelmére, s hivatali hanyagságuk megbirálására illetékesekké tétetni kéri; ugyanazon egylet, és az 1878. évi egyetemes tanitógyűlés végrehajtó bizottságának kérvényeit a magyarországi tanitóegyletek szövetségi alapszabályainak megerősitése iránt; az aradi kereskedelmi és iparkamara kérvényét a bélyeg- és illetékekre vonatkozó törvényjavaslat módosítása és a czukor, kávé és sörfogyasztási adó behozataláról szóló törvényjavaslatnak új szerkezetében is elvetése iránt. Mindezen kérvények kiadatnak a kérvényi bizottságnak. Következik a napirend: a miniszterelnök határozati javaslatának tárgyalása a horvát regnicolaris bizottság kiküldése iránt. Bánhidy Béla b.kérdi a kormányt, hogyan érti az indokolás azon pontját, hogy a horvát-szlavón határőrvidéknek Horvát-Szlavónországokkal már előkészített közigazgatási egyesítése legközelebb tényleg végre fog hajtatni és mily módon akarja eszközölni a végrehajtást ? továbbá tekintettel az 1073: XXXIV. t.-cz. 3. §-ára, szükségesnek tartaná azt, hogy annak idején illetékes factorok által törvényhozási után constatáltassék, várjon a Horvát-Szlavónország közigazgatási szükségleteire fordítandó 45°/0 módosításának szüksége fenforog-e és ezért kérdi a kormányt, szándékozi-e e végre a kellő lépéseket kellő időben megtenni? A nyerendő választól teszi függővé a határozati javaslatra adandó szavazatát. (Helyeslés balfelől.) Tisza Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház ! (Halljuk!) Ami a Bánhidy báró képviselő úr által felvetett kérdéseket illeti, azokra nézve a következőkben van szerencsém válaszolni. (Halljuk!) A kormány mindekelőtt azon nézetből indult ki, — és megvallom azt hiszem helyesen — hogy mielőtt a horvát-szlavón határőrvidéknek Horvát-Szlavónországokkal egyesítését illetőleg a tényleges intézkedések megtörténnének , előzetes kérdésként szükséges megoldani Horvát-Szlavónországoknak a közös magyar országgyűlésen való képviseltetésének kérdését. Mert az én felfogásom szerint legalább — és ezt nem késem kimondani — az 1868-iki törvényben felállított azon princípium, hogy a népesség arányában szaporodjék a horvát képviselők száma, a maga teljességében czélszerűen végrerehajtható nem volna. Épen azért, mert ezt mint előzetes kérdést kívánja a kormány tekinteni, szorítkozik a határozati javaslat egyes egyedül ezen tárgyra. Mindaz, ami ezután szükséges, későbbi teendőnek képezi tárgyát. Ami különben az egyesítés módozatait illeti ez esetben, és úgy amint az a magyar határőrvidék egyesítésénél történt, amint történt akkor, midőn Belovár vármegye Horvátországgal egyesíttetett : vannak közigazgatási, vannak törvényhozási teendők, vannak teendők, melyek a közös magyar törvényhozást illetik, vannak, melyek specializer csak Horvát-Szlavónország országgyűlését illetik. Nagyban és egészben az eljárásnak azt hiszem, most is ugyanannak kell lenni, amely a hasontermészetű határőrvidéki kérdésekben eddig volt. Ami pedig a pénzügyi kérdést illeti, ez is úgy hiszem, későbbi stádiumnak tartandó fenn, későbbi stádiumban beszélendő meg. Ha és amennyiben a 45°/0-ot és általában a jelen pénzügyi status quot meg kellene változtatni, az természetesen máskép, mint ahogy az ilyen pénzügyi megállapodások mindig történtek, azaz máskép, mint regnicolaris deputatio és törvény útján nem fog megtörténhetni. Ez az, ami iránt felvilágosítást adhatok. (Helyeslés.) Szilágyi Dezső: Ha jól értettem a t. miniszterelnök úr feleletét, a „tényleges“ kifejezés a határozati javaslat első bekezdésében nem azt jelenti, hogy a tettleges visszacsatolás törvénybe czikkelyeztetni nem szándékoltatik, hanem azt jelenti, hogy a képviselők számának szabályozása mint előzetes kérdés oldatik meg és ugyanazon itt fog követtetni, mely 1873-ban követtetett. Ez értelemben aztán, hogy minden más kérdésre nézve számos törvényhozási intézkedés okvetetlenül szükséges lesz a közös törvényhozás részéről és hogy minden más kérdés kellő úton és pedig törvényhozási úton lesz megoldva, ezen felvilágosítás után a határozati javaslatot elfogadom. (Helyeslés.) Tisza Kálmán miniszterelnök: A „tényleg“ szó tehát azt jelenti, hogy csak a tényleges visszacsatolás van igazában hátra, mert hiszen a törvény az elvet, hogy vissza fog csatoltatni, rég kimondta; tehát egy rég kimondott princípiumnak, vagy törvényes elvnek végrehajtásáról van szó. A követendő útra nézve ismételhetem, hogy ugyanazon út fog követtetni, mely a határőrvidéki visszacsatolásoknál más alkalommal követtetett. (Helyeslés.) A ház erre elfogadta a határozati javaslatot, mely a főrendiházhoz tétetik át tárgyalás végett. Ezután vita nélkül elfogadtatván a gazdasági bizottság jelentése Gludovácz és Krivacsics terembiztosok fizetésemelése tárgyában, következett a haszna-