Ellenőr, 1881. február (13. évfolyam, 55-105. szám)
1881-02-14 / 78. szám
XIIL évfolyam. 78. szám. Egyes szám ára 2 kr. Budapest, hétfő, február 14.1881. Előfizetési ár reggeli és esti lapra együtt: Ejtén érni........................ 20 forint — kr. Félévre..............................................10 . — • Évnegyedre ........................................5» — » Egy hónapra.........................................1 » 80 » A pestilap postán való tülön küldéséért az előfizetési ion felül, külön 1 frt jár knegy idenkinti előfizetési pénzekre a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás a kiadóhivatalba (Kalaputcza 22. sz.) intézendők. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal Budapesten , Kalap utcza 22. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. Hirdetések felvétetnek a kiadó-hivatalban, továbbá DAUBE G L. és társánál M.Frankfurtban. — Hirdetésekért járó díj csakis az „Ellenőr“ kiadó hivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. Budapest, február 13. Goschen Berlinben való időzése alatt megszilárdította azt a meggyőződést, hogy Anglia őszintén törekszik a többi hatalmakkal egyetértve és békés módon megoldani a görög kérdést. Ezt írják Berlinből, továbbá azt, hogy Golchen nem érkezett kész tervvel Berlinbe, de onnét sem vitt magával semmi kész megállapodást. Végtére mégis kiderül tehát, hogy Goschen semmit sem végzett Bismarck herczeggel, és a két államférfi legfölebb átalánosságban mondotta el kölcsönösen egymásnak, hogy nincs nagyobb gondjuk, mint Európa békéjének föntartása. Mindamellett constatálnunk kell, hogy a hírlapok átalában azt mondják, hogy javult a helyzet. A párisi kormánykörök szakadatlanul ismétlik, hogy Barthélemy külügyminiszter az ország közvéleményét tolmácsolta a képviselőházban mondott beszédjével. Párisból azonban azt is írják, hogy több hatalmas politikai egyén és néhány előkelő párisi lap nincs megelégedve a külügyminiszterrel. E körökben olyan áramlat indult meg, amely méltó a figyelemre. Ezek azt kívánják, hogy Francziaország aktív szerepet játszék a görög kérdésben, hogy ne szorítkozzék a belügyi politikára, hanem a külfölddel is foglalkozzék. A görög kérdés — mondják ők —nem franczia kérdés ugyan, hanem európai, épen azért Francziaországnak a hatalmak közt őt megillető befolyást kell gyakorolnia a görög kérdés megoldására. Érdekes azonban, hogy ezek a körök sem tanácsolnak semmi olyan szert, amely alkalmas a törökök és hellének kibékítésére, vagy Görögország kikerekítésére, hanem a külügyminiszterre hárítják a felelősséget és azt követelik tőle, hogy találja ki, amit ők gondolnak. A közigazgatási és zárszámadási bizottság f hó 14-én (hétfőn) délelőtt 11 órakor, az Igazságügyi bizottság pedig d. u. 5 órakor az országházban, saját helyiségében ülést tart. Táviratok: BéCS, febr. 13. Hatzfeld gróf német nagykövet ma délelőtt 9 órakor ideérkezett; miután ma délben Reusz herczeggel értekezett, mind a ketten látogatást tettek Haymerle osztrák-magyar külügyminiszternél és vele egy óra hosszáig tanácskoztak. BéCS, febr. 13. Zagojelsky és Sidly rendőrök holttestének bonczolásánál constatálták, hogy széngőz okozta halálukat. Róma, febr. 13. A mai népgyűlés, amelyen közel 3000 ember volt jelen, elfogadta a javaslatba hozott átalános szavazati jogot és az arra vonatkozó napirendet. Egyéb érdekes mozzanat nem fordult elő. Róma, febr. 13. Miután a rendőrség eltiltotta a Capitoliumon rendezendő tüntetést, a népgyűlés elhatározta, hogy ma egy színházban fogja nyilvánosan kihirdetni határozati javaslatát. London, febr. 13. A hadügyminiszter táviratot kapott Colley ezredestől, amelyben az utóbbi segítséget kér. A „Globe“ valótlannak mondja azt a hírt, hogy a férnek föl akarták robbantani a windsori várlakot. A királynő febr. 17-én tér vissza Londonba. Lancaster grófságban 3500 bányamunkás megszüntette álmunkát. A rendet eddig nem zavarták meg. A horvát országgyűlésből. Febr. 12-ki ülés. A határőrvidék bekeblezéséről szóló javaslat tárgyalása alkalmával először Mihalovics szólalt föl ma és igen jó argumentumokkal cáfolta az ellenzéket. Utána Kamenar beszélt a javaslat ellen. Megemlítjük beszédjének következő mulatságos részét: Ő érti, hogy a magyarok félnek 54 compact, egyetértő és hazafias horvát képviselőtől, sőt Dalmáczia bekeblezése után 70 horvát képviselőtől, mert ezek a 414 magyar képviselő ellenére hamarjában urak lennének a magyar országházban, ami a magyarországi elnyomott nemzetiségekre is kedvező hatást gyakorolna, és így megtörténhetnek, hogy mi parancsolnánk a magyaroknak, nem pedig ők nekünk. A szónok ezért nem elégszik meg a 40 képviselővel és nem fogadja el a törvényjavaslatot. Ezután Zsivkovics osztályfőnök kifejtette a kormány álláspontját. Beszédjében Mrazovics határozati javaslatát tartotta szem előtt és e javaslatot pontrólpontra megczáfolta. Mrazovics azt állítja javaslata egyik pontjában, hogy a most felállított elv sérti a két királyság köt levő egyenlőséget és lealacsonyítja Horvátországot, mert azt kell belőle következtetni, hogy a horvátok nem oly képesek a közügyek előmozdítására, vagy hogy nincs bennük arra kellő jó akarat. — A regnicolaris küldöttség tárgyalásai nyomán erre ezt válaszolja Zsivkovics osztályfőnök : A magyarok azt mondották : szívesen elismerjük, hogy politikai nemzet vagytok, de képviselőitek túlságos szaporodása ellen tiltakoznunk kell, mert ti nem egyenest választjátok képviselőiteket a magyar országgyűlésbe, hanem mint compact tömeget külditek a horvát országgyűlésből, egy pártból, tehát mindig hatalmatokban áll bármely magyar kormányt megbuktatnotok, ha pártviszonyainkhoz képest túlságos számú képviselőt külditök az országgyűlésbe, így okoskodnak a magyarok s nem lehet nekik igazat nem adni. Midőn Horvátország képviseltetése az országgyűlésen megállapittatott, az egyik oldalról azt indítványozták, hogy csak 68 képviselőt küldjenek, s ezeknek adjanak collectiv votumot, egy más oldalról ezzel szemben azt állították, hogy ez nem felel meg a képviseltetés eszméjének. Tehát a mostani módozatot választották, bár a magyaroknak nem volt az egyenes választások ellen kifogásuk, de ez ellen a horvát Patriotismus tiltakozott. A magyaroknak aggodalma egyébiránt mint a tapasztalat bizonyítja teljesen okadatolt volt, különösen ha megfontoljuk a következőket. Zsivkovics osztályfőnök elmondja, hogy a királyi leirat a határ bekeblezésének föltételéül tűzte ki, hogy a két nemzet meg fog állapodni a képviselők számában. Ha tehát nem teljesítjük ezt a föltételt, a bekeblezés el fog halasztatni ad graecas calendas. Az ország érdekében van ez. Ha olyan regnicolaris deputatiót küldöttünk volna Bécsbe, aminőt Vojnovics követel, a regnicolaris deputatió negatív eredménynyel érkezett volna vissza. A deputatió különben sem azért ment Budapestre, hogy föláldozza ezt az elvet, hanem föláldozta, miután meggyőződött, hogy másképen nem jöhet létre kiegyezés. Szemére vetik a kormánynak és a többségnek, hogy folyton hátrál. Ezen szemrehányás igazságtalan, mert Horvátország lassan ugyan, de folyton halad. Ennek bizonyítéka a következő: az 1868-ki kiegyezés által Horvátország oly autonómiát nyert, melyet nagyobb országok is irigylenek, a kiegyezés revisiójakor 1873-ban az átalányozási rendszert átváltoztatták a százalékos rendszerré és az autonóm budgetnek 1.200.000 frt bevételi többletet biztosítottak, ezenkívül a horvát-szlavon miniszter állását Horvátország előnyére szabályozták. 1880- ban megoldották az országos alapnak 12 év óta papíron létező kérdését s a horvát tanulmányi- és vallásalap kezelése ma már az országos kormány kezében van, s ha Horvátország egyelőre le is mondott a határőrvidéki jövedelmekről, ezek a határőrvidék pénzügyi viszonyainak rendezéséinél annak idején számításba fognak vétetni. Ezenkívül biztosították a horvát bán befolyását a horvátországi előirányzat összeállítására és a kölcsönös zárszámadásokra, ami az ország pénzügyeire nagy fontosságú. A jelenlegi kérdésnél sem lehet Horvátország hátrálásáról szó, mert az említett előfeltétel teljesítése után Horvátország megkapja a határőrvidéket. A nemzetközi életben a „jus est potestas, non est facultas“ elve nem jelenti távolról sem az ököljogot, hanem csakis a tényleges valóságot, mert csak annyit nyomunk, amennyit érünk, nem pedig annyit, a menynyit óhajtanánk, ennek bizonyítékai a szerbek Dusán czár képzelt birodalmával. Szóló végül dr. Vojnovics és a jogi párt állításait és elveit cáfolja a ház folytonos éljenzése között. Dr. Vojnovics a horvát politikában ujoncz, nem csoda tehát, hogy oly politikát ajánl, amely annyi mint ajtóstul rohanni be a házba. 10 évig a horvát hazafiak is ép ily terméketlen politikát követtek, de ez keserűen megboszulta magát. Rosszalra szóló úgy a jogi pártot mint a mérsékelt ellenzéket, amelyek a kiegyezési törvényt nem akarják azon alaptörvénynek elismerni, amelynek át kell mennie a nemzet vérébe, ellenkezőleg úgy beszélnek róla, hogy az a nép előtt elveszti tekintélyét. Az ilyen pártoknak nincs joguk azt kérdezni: mit gondol a kormány a kiegyezési törvény jövőjéről. Ennyit akart szóló mondani. (Viharos éljenzés.) ási betűi őt magát teljesen elfödték. Kifutott az utczára hangszerével. Elszédült a látványtól, melyet jövője képe nyújtott, s azt hitte érvénybe szédül. Puha karok fogták föl, hogy össze ne roskadjon. „Julia, te vagy?“ mondá talán először megkísérlett gyöngédséggel nejének. „Igen, kedvesem.“ Haza mentek. A művészt az utóbbi idők eseményei nagyon megrázták. Ágyba döntötték, hol minden vigasza az volt, hogy melléje fektették hegedűjét. Egyszer, midőn már ereje ismét visszatérőben volt, fölkapta hangszerét és játszott. Az asszonykának szivébe nyilaltak a hangok, mert látta, hogy férje már csak kontráz. De azért áradt a magasztalástól. S nem sokára elkövetkezett az az idő, midőn Merinelli ismét művész volt, s játszott olyan érzelemmel, annyi melegséggel vonta beteg keze a nyirettyűt, hogy az aszszony arcra sugárzott, mert keső, de azóta elfeledett szerelmét költötték föl szivében e hangok újra. Merinelli megfogta felesége két kezét s lágyan, megindulva mondá neki: „Julia, Julia, mennyire szerettelek én téged!“ — „Igen ? kedvesem ?“ — Merinelli pedig visszaesett ágyába s meghalt. Ezzel a nyilvános ülés véget ért. Az ezután tartott zárülésen a Társaság tagjai Bartók Lajos verseit kiadásra ajánlották és elfogadták, s végül több folyó ügyet intéztek el. A Petőfi-társaság felolvasó ülése. — febr. 13. Mint rendesen, a Petőfi-társaság mai felolvasó ülésén telve volt a terem hölgyekkel, az elkülönített rész egészen fiatalos s azért sűrűen éljenző ifjúsággal. Az ülésen Komócsy József elnökölt. Az első felolvasás Hatala Péteré volt: Názáretbe és Lorettóba tett zarándokutjáról; részletes, egész az aprólékosságig kiterjedő e bemutatott műve, de természeténél fogva olyan, mely olvasva szerezhet valódi élvezetet. Utána Kovács Gyula szavalta el Tolnay Lajos „Rácz Erzsébet“ czimü balladáját; a költeményt s szép előadását élénken megtapsolták. Komócsy József „Soha“ czimü elegikus költeményét olvasta föl. Végül Zichy Géza gróf mondta el „Merinelli és Marinelli“ hegedűművészek történetét. Merinellinek szép szeme volt. Mikor játszott, akkor olyan bánatosan, epedően tudott hosszú szempillái alól a közönségre nézni, hogy a nők el voltak ragadtatva a művészete által. Volt neki felesége is, ez hallgatagon szerető szelíd aszszonyka, aki mindig azzal felelt engedelmesen férjének: „Igen, kedvesem.“ Ezt az asszonykát nagyon elhanyagolta Merinelli az ő dicsőséges művészeti élte kedvéért, ennek boldogsága abban állott, hogy hurczolta magát egyik szállóból a másikba, eltörődött testének a zakatoló vonat rázásából kellett kivenni szükséges nyugalmát, de megtapsolták mindenütt, s a nők nem tudták eleget bámulni a művész epedő szemeit. Az aszszonyka pedig ült otthon, s olvasta férje dicsőségét a hírlapokból. Néha a férj haza is került egy parányi időre. „Megyek Bolognába játszani,s ezzel tudata, hogy a viszonlátás milyen rövid tartamú lesz. „Igen, kedvesem“, felelt megnyugodva az asszonyka. „Félév múlva hazajövök“. — „Igen? kedvesem“. — „Akkorára ne legyen itthon az anyós“. — „Igen kedvesem“. S azzal elváltak. Beszéltek bármit, Merinelli mindig közönyös volt szerető kis hölgye iránt, aki a kutya hűségével és vonzalmával adózott e közönyért. Merinelli rohant tovább, élt a dicsőségnek és az életnek, s egyszer roppant hibát kezdett elkövetni: hízott. A nők pedig nem szeretik a kövér művészeket. De sőt megvetik őket. A művész legyen légies termetű, karcsú, epedő, de egyszersmind szenvedő is, és ha szemeiből az néz ki, hogy közel van az éhenhaláshoz, annál jobb a művészre nézve, mert akkor a nők érzékeny aivatagsággal szorítják össze kis fehér kezüket , s fölsóhajtva mondják : Ah !mily érdekes ember. S ilyen „érdekes“ már nem volt Merinelli, de támadt helyette diadalmas versenytársa , Marinelli, aki a közóhajnak megfelelően nem volt erőteljesebb egy öreg lécznél. S imádta a közönség, s Merinellinek minden hirdetett hangversenye kétségbeejtő ürességben leledzett, szemben Marinelli tele házaival. Sőt a nők elfeledték, hogy miattuk hagyogatta el feleségét Merinelli, s még azt is hibául számíták föl neki, amit az ő unszolásukra követett, s lassaban oda jutottak, hogy: „Mit is akar Merinelli, ez a kövér iskolamester ? Marinelli ! ez csak az igazi művész!“ Merinelli végső kétségbeesésében Bolognára szülővárosára, dicsőségének bölcsőjére appellált. Hangversenyén ott is kifütyülték, őt magát narancsokkal dobálták meg s végezetül az emelvény fölött függő csillárról egy óriási hirdetmény gördült alá, melyen a Merinelli nevének ártHivatalos. Megerősítés. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter Tóth György kis-kun-félegyházi áll. tanitóképezde gyakorló iskolai ideigl. tanítót, állomásán végleg megerősítette. — Kinevezés. A budapesti kir főügyész Farkas József karánsebesi fogházért, az ottani kir. ügyészséghez hivatalszolgává nevezte ki. — Alapszabályok. A „karánsebesi kereskedelmi testület“ alapszabályai, a törvényes bemutatási záradékkal elláttattak. — Királyi adományok. Ő felsége a maga, valamint a királyné nevében a budapesti gyógyszerésztan hallgatók segély-egyletének 100 irtot, továbbá az abauj-szántói önkéntes tűzoltó egyletnek 50 irtot adományozott. — Személyi hírek. Zichy Hermann gróf s Brünell lovag Bécsből. — Grünne gróf Gráczból és Prónay Antal báró Pomázról a fővárosba érkeztek. — Mühfed budapesti orosz főconsul és Széchen Antal gróf Bécsbe utaztak. — Károlyi Alajos gróf nagykövet Párisba érkezett. — Száztagú diszküldöttség a trónörökös menyegzőjére. Nyitramegye bizottsági közgyűlése, Rudolf trónörökös menyegzője alkalmából a fővárosban tartandó ünnepélyességeknél, a megyének nagyságához és tekintélyéhez mérten 100 tagú küldöttséggel képviselteti magát Majthényi László báró főispán vezetése mellett. A tagok közt vannak: Roskoványi Ágoston püspök, Krajcsik János püspök, Wagner József kanonok, Odescalchy Gyula herczeg, Tóth Vilmos, Apponyi Lajos gróf, Apponyi Gusztáv gróf, Berchtold László gróf, Berényi Ferencz gróf, Degenfeld Adolf gróf, Erdődy Ferencz gróf, Erdődy Imre gróf, Forgács Károly gróf, Hunyady Imre gróf, Jánossy János, Juhász Vincze, Kostyál Pál, Kubinyi Sándor, Latkóczy Imre stb. — Az angol trónörökös kastélya. Sandringham, hol ő és családja az év legnagyobb részét tölteni szokták, hajdan csak vadásztanya volt, s 1870-ben épült díszessé, tágassá. Hosszú fasoron keresztül juthatni remek veretű vaskapujához, melyet Norwich városa ajándékozott a trónörökösnek. Az épület földszintjén van egy óriási terem, melyben van két zongora és mindenféle hangszer házi hangversenyek rendezéséhez; mellette van az étterem, billardozó szoba, dohányzó helyiség, valamennyi egyszerű bútorzattal. A trónörökös pár lakosztálya az első emeleten van. A trónörökös lakosztálya egy elő-, egy dolgozó-, egy alvó-, egy törökös dohányzó és egy fürdőszobából áll. A herczegnő termei XV. Lajos modorú kék és fehér bútorokkal vannak berendezve, melyek között folyton hallani mint bug a papagáj, hogyan csakint a kutya, mert a trónörökös neje nagyon szereti ez állatokat, s bebocsátja őket szobáiba. Sandringhamnak mindig van legalább húsz vendége; ha több akad, egy részük a kerti lakásba szorul. Ha a trónörökös pár után van, három lánykájuknak Sandringhamban kell maradniok; ők mindennap írnak mamájuknak vagy papájuknak levelet, akik fölváltva felelnek. A herczegnő asszonynak gyöngéd, imádásraméltó mint anya, s erényei között nem utolsó az, hogy polgáriasan egyszerű. Reggel 9 órakor három kislánya zongoraleczkét kap, s anyjukat mindig felköltik ez időre, hogy a tanulásnál jelen legyen, mert gyermekeinek haladása őt rendkívül érdekli. A legidősebb, Louise, anyja gyöngéd vonásait örökölte, Viktória büszke, ingerlékeny, tartózkodó természetével és éleseszüségével atyjára ütött, a legkisebb, Maud nagyanyjához hasonlít. Sandringham urai és vendégei között nincs rangkülönbség. Megbeszélik a nap eseményeit, a teendő séta- vagy vadász-kirándulásokat, hegedülnek vagy zongoráznak együtt, s hogy ebéd után a herczeg csak bizalmasai körében van, a mulatság egészen fesztelen lesz. Vendégei között úgy jár-kél a trónörökös neje, mint egy igazi háziasszony. Megvan benne a nő finom tapintata vendégeinek gyöngéi és igényei iránt, tud mindenkivel arról beszélni, mi az illetőnek legkedvesebb, s könnyed kecsesei segíti ki azt, a ki talán zavarba jött. A herczegnő mintfeleség, aszszony vagy anya, mintaképe nemének; s ha polgári hölgyekről dicséretül azt szokták mondani, olyan mint herczegnő, herczegnőkről azt, hogy a polgárnő sem lehetne különb, az angol trónörökös nejére ráillik mind a két magasztalás. — Egy különcz herczegnőről. De la Moskova herczegnő, ki a minap halt meg Párisban, igen különös herczegnő volt. Roppant gazdag volt, (palotáját, hol lakott, 5 és félmillió frankra becsülik s ezenkívül volt még hat nagy háza), ennek daczára egész elvonultan élt az épület egy szegényes osztályában, melynek papírszőnyegeit az idő már megbarnította. A lakószobákat maga adta bérbe, s a bér lefizetésénél igen szigorú pontosságot követelt. Az utóbbi időben ritkán ment ki, s ha kiment, oly elviselt és ódon ruházatban jelent meg, hogy komornája szegyell utána menni, mert a járókelők kinevették úrnőjét. A herczegnő leánya volt Jaques Laffittenek, Fülöp Lajos volt miniszterének. Moskova herczeghez ment nőül, anélkül hogy szerette volna. A házasság természetesen szerencsétlen volt. Midőn férje meghalt, Laffitte unokaöcscséhez, Charles Laffittehez sietett, s kérte, hogy kísérje el őt a halott megnézéséhez. Kélt ugyanis, hogy az emberek nem fognak rá is HÍREK. Február 12. menni, s azt mondta: „Férjemet már oly régen nem láttam, hogy magam föl nem ismerném.“ 1852-ben Persigny herczeg megkérte egyetlen leánya kezét. A herczegnő hosszabb nógatás után beleegyezett a házasságba, de leányával egyetlen krajczár hozományt sem adott, s a herczeg halálával törvény útján kellett kényszeríteni az anyát, hogy leányának megélhetését biztosítsa. Midőn Friedmann-Persigny asszonyt elfogták, kértek, könyörögtek Moskova herczegnőnél, hogy mentse meg leányát, vagy legalább a botrány elkerülését tegye lehetővé. A herczegnő azonban megtagadta a nevére hamisan kiállított váltó kifizetését, azt mondván, „leányomat meg akarom leckéztetni.“ S Friedmann asszonynak a börtönbe kellett menni. A napokban megbetegedett a herczegnő; leánya meg akarta látogatni, de eleintén nem bocsátotta maga elé, s csak később jön engedékenyebbé. Meghalt, még mielőtt a pap megérkezhetett volna, és semmi végrendeletet sem hagyott hátra; ennek folytán leánya örökli összes vagyonát. Friedmann asszonyt anyja haláláról értesítették, de férjét nem. Persigny herczegné egyezséget kötött hitelezőivel, hogy hat hónap alatt kielégíti őket, s így a Friedmann-féle ügy nem kerül a törvényszék elé, a vádlottakat pedig valószínűleg pár nap múlva szabadon bocsátják. — A pozsonyi rablás merényletről, melyet világos nappal Groidl mészáros lakásán az egyedül benn maradt cseléd megkötözése és eldöngetése, a szekrény feltörése és a benne talált 140 főt elrablása által állítólag ismeretlen tettesek elkövettek, utólag — mint levelezőnk értestt — kiderült, hogy az egész bűntény elkövetője maga a cseléd volt, ki három napon át betegséget szinlelt az ijedség miatt és csak mikor állapotának behatóbb megfigylése végett a kórházba szállították, sikerült otthon egész véletlenül megtalálni az elrablóit 140 forint. Most már egész határozottan a cselédet tekintették bűnösnek, aki bűnét állítólag már be is vallotta. Hogyan jutott a cseléd a ravasz terv kifőzéséhez és hogyan tudta magát megkötözni, száját betömni, vagy volt-e bűntársa is, azt eddig kinyomozni nem sikerült. Jurkovits Mária modorn születésű, 20 éves és feddhetetlen előélettel bir; a tettetést és gazdájának elámitását, ki őtet két napig házánál ápolta rendkívül ügyességgel vitte véghez. — Halálozás. Saxlehner Emmának a nemzeti színház művésznőjének édesanyja Saxlehner Sammna tegnapelőtt elhunyt 60 éves korában. A gyöngéd jó anya hosszas betegsége a művésznőnek tavaly nyáron tett kolozsvári útjával kezdődött, a halárversenyen ugyanis Saxlehner asszony is közreműködött, s onnan visszautazásakor édesanyja a nagyváradi állomásnál oly szerencsétlenül bukott ki a vasúti kocsiból, hogy alig lehetett eszméletre hozni. Budapestre megérkezése óta folyvást súlyos beteg volt, élet-halál között lebegve. A halál végét vetette a küzdelemnek. Béke hamvaira! — Felhívás a gazdatisztekhez. A m. korona területén foglalkozó gazdatisztek és erdészek segély- és nyugdíjegyesülete 1881. évi február hó 27-én és a következő napokon Budapesten a Köztelken rendkívüli közgyűlést tart. Tárgyai különösen a nyugdíjintézet megalakulása, az alapszabályok módosítása, 10 budapesti és 25 vidéki választmányi tagnak, úgyszintén a nyugdijbizottmánynak megválasztása stb. — Szavazati joggal csak oly felvett tagok birnak, kik tagsági dijaikat a folyó évre is megfizették. — Rendes és pártoló tagokul még a közgyűlés előtt is felvehetők, kik magukat a tagsági dijak fizetésére 6 év tartamára írásban kötelezik. Alapitó tagokul felvehetők, kik 100 frtot alapítványul lefizetnek. A tagsági dijak Morócz István kir. tanácsos ur, mint id. pénztárnoknál fizetendők. A felvételhez szükséges s az alapszabályok 7-ik §-a 2-ik, illetve 3-ik pontjának megfelelő aláírt Írásbeli nyilatkozatok Ursziny Pál ügyvéd úrhoz, mint a kezelőség vezetőjéhez küldendők. A szavazati jog, képviselet útján is gyakorolható, ha legalább 20 tag összejövén, evégből jegyzőkönyvileg tagtársakat bíz meg. Ily összejövetel 44 tagja egy szavazatot ruház át, egy kiküldött tag azonban több mint 5 szavazatot nem képviselhet. A felveendő jegyzőkönyv az összes jelen volt tagok által aláírandó és felhozandó. Tagoknak, kik a vasutaktól kieszközölt viteldíjkedvezményt igénybe venni kívánják, érdekükben áll evégből a használandó vasútvonalak megjelölése mellett a választmány jegyzőjéhez Ursziny Pál ügyvédhez (papnövelde-utcza 6. szám) fordulni. A tagsági jegyek felhozandók. — Wiltné és — hordáraink. A nemzeti színház tegnapi színlapjain hirdetve volt, hogy a Hugenották tegnapi előadására jegyek nem kaphatók, mert azok már az előző napon pénteken elkeltek. Ezen körülmény onnan származott, hogy a szemes hordárok pénteken mind elhordták az előadásra szóló belépti jegyeket, azon édes reményben, hogy mint máskor is, dupla és háromszoros áron fogják a színházba igyekezőknek eladhatni. De ez egyszer megjárták, mert a közönség a színlapokról azt olvasva, hogy a jegyek már mind elkeltek, a színháznak még tájára sem ment s ekként a spekuláló hordárok, nemcsak hogy dupla vagy háromszoros árért, de még veszteség mellett sem tudták eladni a jegyeket. Így történt aztán, hogy a Hugenották tegnapi előadásán, daczára annak, hogy Wiltné asszony játszotta a czímszerepet, a színház nem telt meg oly mérvben, mint egyébkor. — 10,650 fitot lopott Szverle János Flóra Ferencz nagyváradi kanonoktól, ki gazdája volt. A pénzzel azután, mely egy ezresből és 19 db 50 fitosból állt, a szolga megszökött. A nagyváradi rendőrség Neumann biztost küldte Budapestre a szökevény üldözésére, kit tegnap délután el is fogtak, miután megtudták, hogy I Szverle a Lipót utcza 21. sz. házban rejtőzködik. Mikor megmotozták, csak 1500 fitot találtak nála, s igy Szverle I öt nap alatt 9150 frtot költött el. Bőven is bánt a pénz- szel, mert csak nyakkendőkre adott ki 60 frtot. Vett azután két új öltözet ruhát, egy 80 fitos zenélő órát, s egy 20 fitos keltő órát 24 inget s egyéb fehérnemüeket, s melyek szintén vagy 50 frt értéket képviselnek. Szverlek János inas a lopást letartóztatása alkalmával beismerte. — A jó madár, ki alig érte el 23-dik évét, biharmegyei belényesi születésű. Még ma éjjel elszállítják a nagyváradi törvényszékhez. — Killencz. Lembergben a minap halt meg Habdank-Starbek gróf, kinek nagybátyja a lembergi I Színház és a drohovyzi árvaház megalapításával tette s nevét halhatatlanná. A gróf 62 éves korában halt el, s különcségeiről volt nevezetes. A lembergi színház harmademeleti erkély szobácskájában lakott, s csak egy r ősz asszony szolgálta ki. Hagyatékai közt 500 takarék I betéti könyvecskét találtak, melyek mindegyike 40 kraj- I czárra szólt. Egy karszék redőiben továbbá számos ér-