Ellenőr, 1881. november (13. évfolyam, 549-603. szám)
1881-11-01 / 549. szám
XIII. évfolyam — 549. 87. Budapest, október 31. Ha valódi jelentőségét keressük azon nagyfontosságú politikai mozzanatnak, mely az olasz királyi pár mai elutazásával befejezését nyerte, azt fogjuk mondhatni, hogy ország-világ előtt mintegy hőmérőjéül szolgálhatott a monarchia hatalmának és tekintélyének. Annyira emelkedett ez a hatalom, ez a tekintély, amilyen nagy volt az út az olasz udvar egykori hidegségétől, az olasz nép egykori gyűlölködésétől azon baráti látogatásig, melyet Umberto nemzetének csaknem osztatlan helyeslése, sőt lelkesedése mellett tett meg. Mert semmi külső kényszer, semmi konkrét politikai actió, hanem egyszerűen és egyedül a monarchiának politikai súlya hozta létre ezt a nagy fordulatot. A gravitáció törvényei nyilvánultak itten. A monarchia mai súlya okozza azt, ha feléje gravitál egy oly hatalom, melyet még rövid idővel ezelőtt atalán természetes és kiengesztelhetlen ellenének szoktak tekinteni. De minek köszöni a monarchia ezt a súlyt ? Oly kérdés, mely ily nevezetes pillanatban magára is, de reánk nézve kétszeresen megérdemli a beható vizsgálatot. Mert ezt a súlyát annak köszöni a monarchia, hogy nem a régi többé, hanem új, vagy ha tetszik még régibb monarchia, nem a régi, hanem új alapeszmével, vagy ha tetszik még régibb, és épen azért szilárdabb alapeszmével, a magyar állam alapeszméjével. Ennek az eszmének győzelmes felemelkedése emelte fel a monarchiát abból az állapotból, melyben cadavernek nyilvánította III. Napóleon, oda, ahol ma áll. És ezzel meg van adva a directió is, hogy melyik úton kell tovább haladnia. Nem azon az úton, a melyen a leggyengébb ellenséggel szemben is gyönge volt, és a melyen hatalmas és vitéz hadserege meg nem tudta védelmezni még a kis Szardínia aspirátiói ellen sem, hanem azon az úton, melyen fegyver nélkül is lefegyverzi és baráttá teszi a régi ellenséget. Ezen út pedig a régi magyar királyság állameszméjének érvényesülése. Csak a római birodalom vetekedhetik a történelemben azzal, melyet a Habsburg-ház hatalmas fejedelmei megalapítottak. De vannak örök törvények, melyek ellen az emberi legnagyobb elme és leggyőzőbb erő is hiába küzd. Ezek közé számíthatjuk bátran a politikai dynamika azon törvényét is, hogy alakulhatnak minden ezer évben egyszer, de fenn nem tarthatók az olyan birodalmak, melyek az Északi-tengertől a Feketetengerig és a tarenti öbölig nyúlnak. És amint a Hapsburg-hatalom terjeszkedett Keletnek, a mint a Hapsburg-házból való királyaink a Mohácsnál hosszú és hősi küzdelmek után elbukott Magyarországot újra felállítják, és a magyar földet visszaszerzik lépésről-lépésre, kitolva a határt Győrtől Orsováig, és amint hatalmuk Keleten mindinkább consolidálódik, ugyanazon arányban kénytelen nyugaton lépésről-lépésre feladni az elfoglalt positiókat. Ily roppant terület nem dominálható egy központból, és azért szétesik ismét, és ime a régi magyar királyság egykori uralmi területén támad egy új Hapsburgmonarchia, a régi Hapsburg-monarchia területe pedig egy lassú, de folytonos fejlődési processusban a Hohenzollern-ház kezére kerül mint a romjaiból újra feltámadt hatalmas német császárság. Ez a dolgok természetes súlyának rendjében van. Ez a politikai szükségek következménye ; ez egyszerűen a politikai természetes potentiák érvényesülése. Csakhogy egy nagy hiba követtetett el a dolgok természetes rendje, a politikai szükségek, a természetes potentiák ellen. Mikor 1804-ben kitűnt, hogy a nyugati positiók fenn nem lesznek tarthatók, és azért a keletieket még inkább consolidálni kell, akkor a bécsi államkancelláriában bölcsebb tanácscsal szemben — mert az sem hiányzott — az az eszme győzött, hogy egy egészen új, soha nem hallott ausztriai császárságot kell kitalálni és abban kell összeolvasztani Galicziát, Magyarországot, a cseh korona tartományait és a német alpesi tartományokat. Hiába mondta Gentz és Talleyrand, hiába már régebben a csataverő savoyai Eugén herczeg, később pedig Bud gróf, — nem a Bach collegája, hanem annak az apja, — hogy egy új Hapsburg-monarchia természetes bázisa csak Magyarország lehet. Bécsben látták, hogy a nyugati positiók veszőfélben vannak, de azért nem akarták feladni, és azért nem akartak magyar monarchiát, hanem kitalálták az ausztriai császárságot, melynek németnek kellett lenni, hogy majd visszahódítsa a német császári koronát. Biztosították a magyar rendeket, hogy Magyarország marad, ami volt, de azért folyton igyekeztek beolvasztani Magyarországot az újon feltalált osztrák Gesammtstaat-ba. Végre ez is sikerült. Magyarország meghalt Világosnál, kivégeztetett Aradnál. Ausztria egységes volt, német volt, hatalmas volt, parancsolt Olaszországban és parancsolni készült Németországban. Nagy conceptió volt, meg kell adni. Schwarzenberg herczeg politikája nem tűrhetett Magyarországot, de azért meg kell neki adnunk, hogy merész, nagyszabású politika volt, a minthogy merész, hatalmas és nagyszabású ember volt a herczeg maga. De vannak dolgok, amelyek erősebbek a legragyogóbb eszméknél és erősebbek a legfényesebb szuronyoknál is. És ezek közé tartozik a jog, és ezek közé tartozik a történelmi fejlődés, melyet merész eszmékkel, vállalkozásokkal el lehet árasztani, de nem lehet erős alapjaiból kiforgatni. Az a Magyarország, mely nem is volt, megdöntötte azt az egységes, német és hatalmas Ausztriát. Mert Magyarországnak is az a természete, hogy kifáradhat a küzdelemben, de visszanyeri erejét, ha a földhöz vágják, és az a természete a magyar nemzetnek, hogy akkor a legerősebb, ha legjobban nyomják. Aki le akarja szorítani, az belehal. Azért Magyarország mindig lesz. És mikor az újdonszült „einheitliches Oesterreich“ belehalt abba, hogy le akarta szorítani az ezer éves magyar birodalmat, és mikor ennek folytán megalakult az új német császárság, és véget vetett a bécsi nagy-német aspirálóknak, akkor semmiféle nagy-német tanácsadók nem gátolhatták többé a felséges magyar királyi házat annak felismerésében, hogy érdeke a magyar érdekkel egy, és hogy ott, ahol a politikában régire támaszkodni lehet, újat improvizálni kár. És a kiegyezéssel a magyar állameszme győzött a monarchiában. Nem a szélsőbali magyar állameszme, mely egy elszigetelt kis Magyarországot akar, mely névleg független, de tényleg minden hatalmas szomszédnak alázatos szolgája volna , hanem ama nagy királyaink magyar állameszméje, akik mindig keresték a szerves kapcsolatot Halicscsal és Vladimírral, Csehországgal és Morvával, Ausztriával és Styriával, Boszniával és az al-dunai tartományokkal, kölcsönös és közös védelemre, mert sem mi nélkülünk, sem ők nélkülünk erősek és tehát valóban függetlenek nem lehetünk. Ez volt nagy Lajos és Mátyás, ez volt a nagy magyar birodalom állameszméje. Ez érvényesült Deák Ferencz művében. Ez emelte fel a monarchiát. És ebben van a monarchia jövője. ASBÓTH JÁNOS ELLENŐR. Budapest, kedd, november 1. 1881. Andrássy gróf ismét külügyminiszter lesz. Még Haymerle báró halála előtt kelt szárnyra az a hír, hogy Andrássy Gyula újra el fogja foglalni a külügyminiszteri palotát. Haymerle külügyminiszter halála után még nagyobb határozottsággal lépett föl ez a hír, de értesült forrásból merítő tudósítók teljesen elnémították. Úgy látszik azonban, hogy most már valamivel több a combinatiónál. A „Neue freie Presse“ jól értesült tudósítás alapján azt állítja, hogy bevégzett tény. „E fontos politikai eseménynek egyik hírnöke, — írja e lap, — hogy a magyar delegatio bizottsága elhalasztotta a külügyminisztérium költségvetésének tárgyalását, mert Andrássy gróf, a mint mondják, elutazott, hogy gyorsan rendezze magánügyeit. Tekintve ez államférfi tartózkodásos magatartását, melyet lemondása óta követett, nem maradhatott észrevétlenül, hogy az olasz államférfiakkal sűrü érintkezésben állott.“ A „Neues Wiener Tagblatt“ megemlíti, hogy Andrássy gróf úgy nyilatkozott nem régen, hogy a politikai viszonyok most nem olyanok, hogy kényszerítenék őt a külügyminiszterség elvállalására és hogy Andrássy gróf illetékes helyen is kifejtette ezen okait, midőn a külügyi tárcza esetleges átvétele forgott szóban. Azóta többen voltak combinátióban és úgy látszott, hogy az Andrássy gróf által saját személyére nézve elsorolt okok tekintetben részesültek. Nevezetesen két diplomata állott előtérben, kiváltképen pedig K a 11 az osztályfőnök, akit ő felsége Haymerle halála után megbízott a külügyek vezetésével és aki ismételve tett jelentést ő felségének. Úgy látszik, hogy azok az értekezletek, melyek a külügyminisztériumban folytak a legutóbbi napokban, oly fordulatot idéztek elő, amely az üres miniszteri szék betöltését sürgette és úgy látszik, hogy azok az értekezletek mégsem bírnak oly csekély politikai jelentőséggel, mint külföldi lapok tudósítói hirdetik, mert Andrássy gróf állítólag hirtelen elhatározta, hogy elvállalja a külügyi tárczát. Természetesen senki sem mondhatja meg előre, várjon egy éjen át nem következik-e új fordulat. Most azonban úgy áll a dolog, hogy Andrássy grófnak külügyminiszterré való kineveztetése a legközelebbi napokban várható. A két bécsi lap találgatásának fejtegetésébe vagy cáfolásába nem bocsátkozunk, hanem csak annyit jegyzünk meg, hogy e hit többnek látszik lenni a combinátiónál, mert úgy Bécsben mint Budapesten sok hívőre talált a politikai körökben. Az olasz királyi pár Berlinben óvatosan megkérdeztette, vájjon óhajtják-e ott, hogy folytassa útját Berlinbe. A német kormány szintén óvatosan nemmel válaszolt. Bismarck ugyanis mindent el akar kerülni most, ami megsérthetné Francziaországot. Hírlik azonban, hogy az olasz királyi pár nem mondott le a Berlinbe való utazásról, hanem csak elhalasztata azt, ha hogy a jelen év végén vagy a jövő év elején meg fogja látogatni a berlini udvart. A pénzügyi közigazgatási bíróságról szóló törvényjavaslat, melyet a múlt országgyűlés már nem tárgyalhatott, mint a „Hon“ értesül, már ő felsége elé van terjesztve s uj alakban kerül a törvényhozás elé. Czélja a jelen szerkezetben is ugyanaz, ami az előbbié volt, hogy t. i. mindazon vitás közigazgatási kérdések felett, melyek adó- és illetékügyekben a felek és a pénzügyigazgatás közegei között, a fennálló törvények helyes alkalmazására nézve felmerülnek, harmadfokban és véglegesen ne a pénzügyminiszter, hanem ő felsége nevében, egy önálló független bíróság ítéljen. A szervezetre vonatkozólag azonban, az előbbitől lényeges eltérés van, amennyiben az előbbi törvényjavaslat szerint a bíróság nem állandóan, hanem a szükségnek megfelelő időszakokban bizonyos napidíj mellett ülésező testületből állott volna, melynek elnöke a pénz- ügyi téren jártas — de minden tényleges állami al-kalmazás nélkül levő egyén, — tagjai pedig részint a pénzügy-, részint a belügyminisztérium tanácsosai, valamint részben a budapesti főbb bíróságok és ke- reskedelmi és iparkamara tagjai közül neveztettek volna ki évről-évre, egy-egy évi időtartamra ő felsége által. Tagjainak száma 8 rendes és 8 póttagból ter- veztetett, — teendőit két adó- és illetékügyi osztályban , végezte volna, de nem állandó hivatalos helyiségében, hanem a pénzügyminiszter által átengedett helyiségben s az elbírálása alá tartozó ügyek iktatása, valamint az egész kezelés is a pénzügyminisztérium egyik ügyosztálya által végeztetnék. A most előterjesztendő törvényjavaslat szerint, ellenkezőleg a bíróság, az elnökön kívül csak négy ítélőbíróból fog állani ugyan, de működése állandó s tagjai a szükséges számú segéd- és kezelőszemélyzettel együtt ugyanazon szolgálati, fegyelmi és nyugdíjszabályok alatt állanak, mint a rendes bírósági egyének. Az elnök és ítélőbírák, kik közül kettő a pénzügyi szakmában gyakorlati jártasságot szerzett hivatalnokok, esetleg az adókivetési vagy felszólamlási bizottságokban több éven át jól működött tagok sorából, kettő pedig bírói hivatalviselésre is jogosított egyének közül hozandó javaslatba, ő felsége által fog a m. pénzügyminiszter előterjesztésére kineveztetni s az egész bíróságnak ugyanazon rangja és állása lesz, mint a budapesti kir. Ítélőtáblának. A hozzá felebbezett ügyekben mindenekelőtt az illetékességet állapítva meg, alaki hibák esetében végzésileg kiegészítéseket, új eljárást stb., rendelhet el, az ügy érdemének elbírálásakor pedig ítéletet mond, melyet épen úgy mint a főbb bíróságoknál, nyilvános ülésben való előadás előz meg. A törvényjavaslatban figyelem van fordítva jogorvoslat beadása körüli eljárás tekintetében az alsóbb hatóságok, pl. adófelszólamlási, közigazgatási bizottságok, pénzügyigazgatóságok szervezetére is. Mihály szerb patriarchs házát megmotozta tegnapelőtt a rendőrség és hir szerint compromittáló írásokat talált. Tegnap letétetett Mihály metropolita és Mózes negotini püspök neveztetett ki administrátorrá. Káiruán megszállásáról a következő részleteket jelentik magából a szent városból: A megszállás napján (26-án) délelőtt 11 órakor hat kilométerre volt Etienne tábornok serege, föltartóztatva az Ued Barla mocsár által. Moulin ezredes ekkor a 116 gyalogezreddel és egy század huszárral előre ment 12 óra 10 perczkor a Kus nevű kapuhoz érkezett. A kapuk zárva voltak, a városban csönd uralkodott, egy bástyán fehér zászló lengett. 12 óra és 30 perczkor Mohamed Mabet tábornok kairuani kormányzó, testvérével a kalifával kijött a Csellabin kapun, hogy találkozzék Moulin ezredessel, akinek kijelentette, hogy hajlandó átadni a várost a franczia seregnek. Az ezredes néhány udvarias szóval felelt és kérdezte, hogy minő szellem uralkodik a városban, azután felszólította a kormányzót, hogy menjen vele Etienne tábornokhoz, aki hátramaradt a sereg zömével. A két tábornok találkozása a város bástyájától egy kilométer távol történt meg. Etienne tábornok kinyilatkoztatta, hogy ő mint a bej szövetségese jön és hogy a lakosoknak nem lesz bántódásuk, hanem kezeseket mégis követel, úgyszintén azt is, hogy egy zászlóaljjal megszállhassa a várat. A 48. gyalogezred egyik zászlója, mely kitüntette magát Szuza közelében 1 óra 35 perczkor sorakozott a Kus kapu előtt, hogy jutalmul megszállja azt a várost, amelybe tizenkétszáz év óta nem nyomult be keresztyén katonaság. Moulin ezredes tüzes beszédet intézett katonáihoz és azután trombitaszó mellett bevonult a várba. Az arabok kiszaladtak a mellékutczákba, boszosaknak látszottak, de hallgatagok és nyugodtak maradtak. A vár kapujában dobpergés mellett tisztelgett a tunisi őrség. A franczia tüzér és genie-tisztek rövid vizsgálatot tartottak ezután és tényleg birtokba vették a várat. Az olaszok vezérei 24-én a városban voltak és felszólították a lakosságot, hogy egyesüljön velük a francziák ellen. Midőn nem teljesítetett kívánságuk, contributiót követeltek és, mint mondják, több embert elvittek magukkal mint kezeseket. Táviratok Bécs, okt. 31. (Bud. Corr.) Ő felségeik ma este hosszabb tartózkodásra Gödöllőre utaztak, ahol, ha a fagy nem gátolja, naponkint rókavadászatok lesznek, melyekben Andrássy Gyula gróf is részt fog venni, ki ma este Budapestre utazott. Bécs, okt. 31. (Bud. Corr.) Szapáry Gyula pénzügyminiszter ma reggel Budapestre utazott. Tisza Kálmán miniszterelnök, Bedekovics horvát miniszter és Tarkovics Béla miniszteri tanácsos pedig ma délután indultak haza. Bécs, okt. 31. (Eredeti távirat.) Az olasz király és királyné 8000 frankot adtak a bécsi szegényeknek és 1000 frankot a rendőrségnek. A királyi pár este 8 óra 40 perczkor keltek át Pontafelnél a határon. Uralkodónk tegnap is fogadta mind a két olasz minisztert. Bécs, okt. 31. („Bud. Corr.“) Erzsébet királyné Margherita olasz királynénak a csillagkereszt-rend gyémántokkal díszített jelvényeit adományozta. — Umberto olasz király Szlávy József, Bylandt-Rheidt, Taaffe és Tisza Kálmán minisztereket, továbbá Kállay osztályfőnököt, valamint Pejacsevics altábornagyot és lovassági főfelügyelőt a Móricz- és Lázár-rend nagy keresztjével tüntette ki, Wolkenstein grófnak, Wilczek János grófnak, Bellegarde grófnak, Philippovics főhadparancsnok és Pessinger helytartónak a koronarend nagykeresztjét adta; Marx rendőrigazgatónak ugyanezen rend tiszti keresztjét, dr. Newald polgármesternek középkeresztjét, Wiassak kormánytanácsosnak és Jahnnak az operaszínház igazgatójának ugyanezen rend lovagkeresztjét. Nápoly, okt. 31. (Eredeti távirat.) Nicoteraxminiszter beszédet mondott tegnap az „Associasiono tel Piogropao” egylet által rendezett gyűlésben és nagy tetszéssel nyilatkozott Umberto király bécsi útjáról, de egyszersmind hevesen megtámadta a jelen kormányt. Depretis — mondotta Nicotera — nem képes föntartani a barátságot Ausztria-Magyarországgal és Németországgal. A politikai pártok ziláltságának főképen az az oka, hogy a kormány heterogén elemekből áll, amelyek folyton egymás ellen törnek. Az ország érdeke követeli, hogy nagy alkotmányos párt szervezkedjék a józan elemekből. Ez új párt ellenében mindenkor kudarczot fog vallani Depretis rendszere. A mostani kormány sorsa a piemonti képviselők kezében van, ezek azonban nagyon ingadoznak még most. Róma, okt. 31. (Eredeti távirat.) A „Lega della Democrazia“ két iratot tesz közzé. Az egyik a trieszti forradalmi bizottság kiáltványa, amelyben tudatja a a polgárokkal, hogy Mancini miniszternek Umberto király bécsi útja alkalmából emlékiratot küldött az Irredenta bizottsága. A második irat az emlékirat maga, melyben a bizottság azon bizalmát fejezi ki, hogy az olasz kormányt semmiféle politikai szükségesség sem fogja kényszeríteni, hogy lemondjon Olaszországnak az alpesi tartományokra táplált jogáról. Ezt a bizalmat azért is osztják a triesztiek és isztriaiak, mert Mancini mindenkor nagy bizalommal csüggött a nemzet jövőjén. Paris, okt. 31. (Eredeti távirat) A 15. kerületben a Victoires teremben gyűlést tartottak tegnap az ultraradicálisok, hogy proclamálharják a lázadás jogosságát. Louise Michel tolvajoknak és banditáknak nevzte a minisztereket és Gambettát és lelövetésüket kivárta. Digeon, aki múlt vasárnap a Fernando teremben siker nélkül javasolta a lázadás jogosultságának proclamálását, most így szólott: Gambettát nagy bűnök terhelik , ő a tunisi háború által és más vállalatokban ötven milliót nyert. A hallgatók ekkor dühösen kiáltozták : „Halál Gambettára és Gallifetre!“ Ezután kijelentette a gyűlés, hogy a lázadás jogos. A gyűlés, ámbár a képviselőház nem fogja vád alá helyezni Gambettát és a minisztereket, kijelenti, hogy a gyűlés a vádlottakat előre is a törvényen kívül állóknak tekinti. Páris, okt. 31. (Eredeti távirat. Az itteni kormánykörök, miután Depretis és Mancini miniszterek is elkísérték Umberto királyt Bécsbe, most már nem kételkednek ez út politikai fontosságában. Azért azonban nem félnek attól, hogy Francziaország és Anglia fölött fontos határozatok jöttek létre ez alkalommal. Páris, okt. 31. (Eredeti távirat.) Hírlik, hogy a hadügyminiszter parancsot adott tizedik dandár megalakítására, mely szintén Tunisba fog menni. Gambetta a cabinet megalakítása után el fogja napolni a képviselőház üléseit, hogy ideje legyen kormányának megszilárdítására. Újabb combinatió szerint Tissot van kijelölve külügyminiszterré, aki a napokban Párisba fog érkezni Konstantinápolyból. Ferry a „köztársasági balpártra“ való tekintetnél fogva cultus-miniszter marad. Páris, okt. 31. A kamara számos képviselőnek, köztük Gambettának Bellevilleben történt megválasztatását is igazolta. Berlin, okt. 31. (Eredeti távirat.) A centrum hatalma a legújabb választások következtében még nagyobb lesz. Határozottan állítják azonban, hogy a centrumnak elég alkalma lesz csalódni, ha azt hiszi, hogy a kancellárral szemben ő a helyzet ura; ha azonban okosan fogja fölhasználni a kedvező viszonyokat, elfoglalhatja azt a szerepet, melyet a nationálliberális párt bírt tizenkét éven át és talán fontos históriai hatások kíséretében föl is használhatják oly pillanatban, amelynek a pápaságra nézve válságos jelentőségét eddig a centrumnak kevés tagja gyanította. Berlin, okt. 31. Eddig 315 választás végleges eredménye ismeretes A megválasztottak közül: 39-en a conservativ párt, 16-an a birodalmi párt, 84-en a középpárt, 20 an a nemzeti szabadelvű párt, 2 a szabadelvű párt, 23-an a secessionisták, 29 en a haladópárt, 3-an a democrata párt, 12-en a lengyelek, 10 en a particularisták, welfek és tiltakozók elveit vallják. 75 szűkebb választás lesz szükséges. Belgrád, okt. 31. (Eredeti távirat.) Hírlik, hogy Mihály metropolita elmozdittatását izgatás és üzelmek fölfedezése előzte meg, amelyeknek szálai a metropolita kezében végződtek. Mózes, negotini püspök, az ideiglenes metropolita, Szerbia négy püspöke közt a legidősebb. A püspöki zsinat valószinüleg Vicenti uzsiczai püspököt fogja metropolitává megválasztani. Pontafel, okt. 31. Az olasz király és királyné ma este 8 óra 43 perczkor ide érkeztek és 8 óra 50 perczkor tovább utaztak. Konstantinápoly, okt. 31. Az orosz hadisarc ügyében kiküldött bizottság tegnap ülést tartott; a török meghatalmazottak a hadisarc leszállítását követelték, mégpedig abban a mértékben, melyben a külföldi adósság leszállíttatik. Az orosz biztosok tiltakoztak e kivonatok ellen. Mindazonáltal lehetségesnek látszik a megegyezés a kért leszállítás alapján, mely azonban másképen történnék mint a külföldi adósságé. Az oroszok azt kérdezték, hogy mely biztosítékot fog a porta nyújtani. A törökök azt válaszolták, hogy olyan biztosítékot, aminőt a kötvények tulajdonosainak nyújt és hogy e biztosíték a jövedelem átengedésében áll, de hogy ők most nincsenek abban a helyzetben, hogy részletesen megnevezzék ezeket a jövedelmeket. Miután Novikov kijelentte, hogy Oroszország a hadisarc kérdését az állami adóssággal egyszerre kívánja szabályozni, az ülés véget ért. Bern, okt. 31. A tegnap megejtett nemzeti tanácsosi választásokról a következő értesítést kaptuk: Eddig 129 választás eredménye ismeretes; megválasztatott : 78 demokrata-szabadelvű párti, 30 ultramontanconservativ és 19 conservativ-középpárti. Az előbbiek jelentékenyen megszaporodtak. Bukarest, okt. 31. („O. É.“) Jozefine hohenzollerni herczegnő a miniszterelnökhöz intézett levélben forró köszönetét fejezé ki azon lelkes fogadtatásért, melyben itt részesült. Penkovic Colonel, az európai Duna-bizottság román küldötte, a kormány által Bukarestbe hivatott, hogy a nemsokára ismét megnyitandó ülésekre az utasításokat átvegye. A nemzetőrsereg lovassági ezredes kiképzés végett 400—400 embert hívott be. Románia a belga kormány által felhivatott, hogy az 1883-ban Amsterdamban tartandó gyarmatáru kiállításban vegyen részt. Bukarest, okt. 31. Jóllehet Calimaki-Catargi már Párisba visszautazott, az a hír, hogy leköszön állásáról, még folyvást fentartja magát. Bukarest, okt. 31. (O. É.) A Dunakérdés végleges megoldása az osztrák-magyar követelések értelmében biztosítottnak tekinthető, bár a „Románul“ azt állítja, hogy a monarchiának az alsó Dunához joga nincs, és nagy igazságtalanságot követ el, hanem a közvélemény előtt be akarják bizonyítani, hogy a nemzeti álláspontot végső pillanatig védelmezték, míg azonban végre is a hatalmak kívánságának eleget kellett tenni. Bukarest, okt. 31. (O. É.) A buzen-maraseschti vasútvonal megnyitása ma a királyi pár jelenlétében meg fog tartatni. Foksánban 200 teritékű bankót rendeztetik. Prága, okt. 31. A legutóbbi napokban kutatást tartott a rendőrség a socialistáknál és közülök tizennégyet elfogott és bünfenyitő vizsgálat alá helyezett. Marosvásárhely, okt. 31. (O. É.) Maros-Tordamegye közgyűlése Sándor Lászlót közfelkiáltással alispánnak választotta meg. Továbbá elhatározta a közgyűlés, hogy Bethlen István gr. koporsójára, kinek temetése november 3-án lesz Mező-Sámsondon, koszorút küld. Zágráb, okt. 31. (O. É.) Az Eszéken megjelenő „Drau“ jelenti, hogy ő felsége Muhicsnak, a horvát kormány tanügyi osztályfőnöke nyugdíjaztatási kérelmének helyt adott. Az erről szóló legmagasb kézirat — melyben a nyugdíjba lépettnek érdemei meleg elismeréssel lesznek felemlítve, legközelebb meg fog jelenni a hivatalos lapban. Ugyanezen lap szerint Pejacsevich gr. horvát bán Voncsinát, ki mint a delegátió tagja, Bécsben időz