Ellenőr, 1881. december (13. évfolyam, 604-657. szám)
1881-12-01 / 604. szám
1031. évfolyam. p. 604. Sm. kllenőr. Budapest, csütörtök, deczember 1. 1881.' ~ ........ ■■■ ..... Budapest, november 30. A főrendiház reformjáról egy század óta beszélünk. Negyvennyolcz előtt ez a kérdés a discussió napirendjén volt. Reform tervekben foglalkoztak vele. Megoldását követelte a sajtó. Dessewffy Aurél nyomatékos érvekkel sürgette a reformnak, átalakításnak nagy munkatervére való felvételét. Negyvennyolcadiki lázas rombolási és szervezési törekvésünk mint zugó ár tört intézményeink közé, szétszórta, felforgatta azokat, elmosta a feudalizmus szigeteit, megdöntötte a rendi alkotmány gátjait. S egy intézményt mégis érintetlenül hagyott, megkímélt, átszolgáltatott az új kornak: ez a főrendiház volt. Hatvanhét óta szintén állandó a követelés, hogy a főrendi házat reformáljuk. A reform kérdése valójában mégis csak most, Tisza Kálmán debreczeni és a főrendiházban ma tett s Trefort soproni nyilatkozata által lépett ki a puszta akadémikus discussió köréből az actuális politika terére. Honnét van az, hogy e reform megérlelésére egy század volt szükséges, sőt még e pillanatban sem mondhatjuk el, hogy a kérdés csak megközelítőleg is elő van készítve a megoldásra ? Talán a főrendiház beleillik viszonyaink keretébe, talán szervezete nem avult el azon intézményekkel, melyeket négy évtized előtt sietve leromboltunk ? Ellenkezőleg. Főrendiházunk anachronismus. A feudális-aristocratikus Magyarország utolsó, vízözön előtti maradványa. Nincs felsőház sehol Európában, mely oly kiáltó ellentétet képezne az állami organismus tényleg létező szövetével, mint a magyar felsőház. Nem oly mereven aristocratikus maga az angol lordok háza sem, mert vannak benne választási elemek, s a születés, állami, vagy egyházi méltóság egymagában még nem elég a felsőháznak tagokkal való ellátására. A főrendiház tagja nálunk az összes születési aristocratia. A vagyon aristocratia ellenben nincs benne képviselve. A főispánok a magyar lordok sorában foglalnak helyet, ellenben a tudománynak, az észariszocratiának, a személyes érdemnek nincs széke a múzeumi nagyteremben. Nincs, jóllehet a magyar felsőház tagjai számosabbak, bármely felsőház tagjainál. Az angol lordok háza, a legutóbbi adatok szerint épen 500 tagot számlál. A magyar főrendiház tagjainak száma ellenben körülbelül 700. Mert a magyar felsőházban a főrendi családoknak nem csak egyes tagjai, hanem maguk a családok foglalnak helyet. Nem ritka azon magyar mágnás család, mely 20—30 született törvényhozót ad az országnak. A mágnási proletárság pedig épen tűrhetetlen hátrányát képezi e törvényhozási faktorunknak. És a főrendiház reformjáról mégis egy század óta csak beszélünk. A reform komoly megkezdésére azonban nem tettünk semmit. Ennek oka először az, hogy a főrendiház nem alkalmatlan nekünk. Nem akadékoskodik, sőt életjelt sem ad magáról. Mikor a negyvenes évek előtt a felsőház a nemzet jogos aspirálóival és liberalismussal szembe helyezkedett, akkor sürgős követelést képezhetett a reform. Csakhogy akkor nem volt meg az alap, melyen a reform keresztülvihető lett volna. Alkotmányosságunk új korszakában ellenben a főrendiház annyira az alsóház árnyává törpült, hogy a közvélemény elfeledkezett róla, nem vizsgálja, mily ellentétet képez modern viszonyaink közepett. Ez azonban nem a fő ok. Érezzük, egy század óta követeljük a felsőház reformját, de még mindeddig sem hatoltunk e reform részleteibe. Bizonyos kicsinyléssel beszélünk a felsőházról, mégis érezzük, mily fontos e magas testület szervezése államunkra, alkotmányunkra , társadalmunkra összefügg vele egész politikai és sociális organismusunk. S ennek megbolygatását felettébb kényes és komoly természetű dolognak tartjuk. És helyesen cselekszünk, ha annak tartjuk, mert valóban az. A főrendiház szervezése nem pusztán doctrinális, hanem kiválólag magyar kérdés. A két kamarai rendszer hozzánőtt alkotmányosságunkhoz, szellemünkhöz. Nincs is a tudomány érveire szükségünk, hogy e rendszer előnyeit ezek segítségével bizonyítsuk be. A két kamarai rendszer nálunk feltétlen elv, melyet nem von kétségbe Magyarországon senki. De míg alsóházunk szervezésénél elfogadtuk a nyugati tanokat és parlamenti gyakorlatot — el is kellett fogadnunk, mert a magyar szellemhez simuló új parlamentarizmus feltalálásán csak a képzelgők fáradozhattak! — a felsőház szervezésére nincsenek előttünk alkalmas példányok. Nekünk nem kell az angol felsőház példája, habár organismusának néhány szálát be kellett szőnünk a magyar viszonyokba. Visszautasítjuk az osztrák felsőház szervezetét is. Az olasz, vagy franczia szenátus sem lebeghet szemünk előtt. Nekünk felsőházra és nem szenátusra van szükségünk. S hozzá magyar felsőházra, melyben a magyar érdekeknek teljes suprematiát biztosítunk. A jövendőbeli felsőház nem alapulhat kizárólag sem a születés jogon, sem az érdekképviseleten. Az elsőn alapuló felsőház ellen tiltakoznék a democratia szelleme. A második nem lenne felsőház. A census sem lehet nálunk túlnyomólag, vagy épen kizárólag irányadó, mint annyi más régi, vagy épen új alkotmányban. A koronának nem szabad korlátlan befolyást adnunk a felsőházra, mert ez a befolyás megfoszthatná valódi jellegétől. Az aristocratiát, a régi magyar aristocratiát nem tehetjük ki a főrendiház ajtaján, nem nyomhatjuk el, nem szabad elnyomnunk új elemek által. Ez az aristocratia kell, hogy fényt, díszt és méltóságot kölcsönözzön a jövendőbeli felsőháznak is. Ellenben bizonyos, hogy oly elemekkel kell felfrissítenünk a főrendiházat, melyek az aristocratiát támogatva egyszersmind személyük, tudományuk, az államnak tett kiváló szolgálataik által súlyt kölcsönöznek e törvényhozási factornak. Azt a hibát, p. o. melyet a bírói karon elkövettünk, hogy a törvényhozásból teljesen kizártuk, helyre kell hoznunk. Magas bírói karunk kiváló tagjait okvetlenül el kell helyeznünk az új felsőházban. Szakértelmüket, tapasztalataikat ott kellene érvényesíteniük a törvényhozás hasznára, mely hiányukat máris nem egyszer érezte. Székeket kell továbbá emelnünk a tudomány, irodalom, művészet számára. Nem feledkezhetünk meg a vagyoni kormányzat érdekeiről sem, de ezek csak másodsorban foglalkoztathatják figyelmünket. Szóval, az új főrendiház szervezésénél bizonyos mérvig követhetjük és kell követnünk a modern senatusok példáját, de a domináns gondolat kell hogy a magyar felsőház tradícióinak conserválása legyen, megtartva e traditiókból, ami megtartható, s a magyar érdekek szempontjából megtartandó. Ily komplicált feladat megoldása azonban nem könnyű dolog. A reform rögtönzése többet árthatna, mint ami haszon lenne belőle. A vitatkozás, a beható vizsgálatok egész hosszú sorozatának kell megelőznie a törvényhozási concret kezdeményezést. Ez az előzmény azonban mindeddig nem jött létre A negyvennyolc előtti materiale, az ekkori publicisták, többnyire csak a kérdés felszínét érintő fejtegetései a mai viszonyok közt használhatlanok. S a modern publicistika eddig csak néhány hírlapi czikkre szorítkozott. A kormánynak a sajtó által tájékozást kell nyernie a közóhaj felől még a részletek tekintetében is. Csak helyeselhetjük tehát Tisza Kálmán kormányelnöknek a főrendiházban ma tett nyilatkozatát, melynek értelmében a kormány nem akarja elsietni a dolgot, s mindenekelőtt meghallgatja a legközvetlenebbül érdekletteket, a jelenlegi felsőház tagjait. Az el nem sietés elve azonban nem jelenti a kormány felfogásában a soha meg nem oldást. Hogy valamely reform nehéz, számos érdek és megállapodott viszony szálát szakítja át, belemetsz az élőorganismus szövetébe, ezt nem fogja a kormány ürügyül használni a sohasem reformálásra. Azt az angol elvet sem követhetjük, hogyha valamely intézmény nem képez a gyakorlati élet hátán terhet, hagyjuk meg a maga helyén, hagyjuk magától elkorhadni. Vagy csak akkor reformáljunk, ha a megváltozott viszonyokkal valamely antidiluviális intézmény erőszakosan összecsap. A felsőház megmentéséről van szó. A kamarai rendszerek közt már választottunk. Az egy kamarai rendszernek nálunk nincs híve, nincs pártja. Óhajtjuk, hogy ne is legyen. S tényleg máris egy kamarai rendszerünk van. A felsőház nemcsak ellensúlyt nem képez, — erre jelenleg nincs is szükség — de egyátalán semmi súlyt. A mi lordjaink háza legszámosabb tagokkal bír, s mégis le kellett szállítani a határozatképesség számát szinte a szegedi arányra, hogy a legfontosabb kérdésekben határozhasson. Mert a legfontosabb kérdések tárgyalására sem igen jelenik meg több főrendi tag, mint mennyi ily csekély arány mellett okvetlenül szükséges. A múzeum nagyterme rendszerint kong az ürességtől és a politika iránt való közönytől. Annál kevesbbé szállnak onnét ki a nemzet szellemét befolyásoló eszmék. De mert a főrendiház elejtette hivatását, ebből nem következik, hogy a nemzet elejtse a főrendiházat. Újjá kell alakítanunk, hogy a magyar törvényhozás e fontos tényezője azon színvonalra emelkedhessék, honnét lehanyatlott, hogy a magyar törvényhozás valóban két kamarából álljon. S ne gondoljuk, hogy mert a főrendiház jelen alakjában veszélytelen, ki van zárva a lehetőség, hogy veszélyessé váljék jövőre. Váratlan események egyszer életre galvanizálhatják azt a feudális-aristocratikus organismust, mely most tehetetlennek látszik, de megjelenhet a politika porondján középkori fegyverzetében, sisakjában, pánczélában, s az osztályérdekek nevében harczot kezdhet a liberalizmus és nemzeti aspirálók ellen. Csak a minap figyelmeztettünk egy mozgalomra, mely a politikai szintér mögött, agrárius jelszavak zászlaja alatt, közszellemünk modern irányával szemben kezd kibontakozni. Tudjuk, hogy a legharcziasabb felsőház sem volna képes felerőszakolni a nemzetre e mozgalom eszméit. Az alsóház, a sajtó, a közvélemény hatalma ellenállhatatlannak bizonyulna, s az ily felsőházat gyökeresen reformálnék. De a harcz idején, az izgatott közvélemény nyomása alatt nehéz minden, s főleg a megfontolt reform. Az ellenfelet akkor nemcsak lefegyvereznünk, de teljesen harczképtelenné kellene tennünk. S ily esetben nem egy magyar érdeket kompromittálnánk. Pedig mi a felsőházat magyar szellemben, a magyar érdekeknek megfelelőleg akarjuk szervezni. Ehhez nyugalom, teljes béke szükséges, minő jelenleg van. És azért szívesen üdvözöljük a kormányelnököt, hogy elérkezettnek tartja az időt a főrendiház reformjának komoly megfontolására, sőt a tárgyalások megindítására. A sajtónak kötelessége lesz az előmunkálatok végzésében segédkezet nyújtani a kormánynak, hogy mielőbb túl legyünk az anyaggyűjtés stádiumán. BEKSICS GUSZTÁV, Budapest, november 30. Az „Egyetértés“ után közöltük tegnap, hogy a magyar polgári törvénykönyv ügyében a minap értekezlet volt az igazságügyminisztériumban, s hogy ez értekezleten fontos határozatok hozattak. Mint illetékes helyről értesülünk, a hir alaptalan, s így elesik azon combinatio is, mely a polgári törvénykönyv elkészítésének oly hosszú időre való elodázásához fűződött, s mely ellentétben állt az igazságügyminiszternek a pénzügyi bizottság ülésén e tárgyban tett nyilatkozatával. A szentjánosi kerületben a Lukácsy Béla halála folytán szükségessé vált választás ma folyt le. Legutóbbi hírünk szerint a szabadelvű párt jelöltje Prileszky Tádé nagy előnyben van, úgy hogy megválasztatása kétségtelen. A kincstári követeléseknek a dohány beváltási árakból való levonására körrendelettel utasította a pénzügyminiszter az illető közegeket, szigorúan meghagyva, hogy a dohánybeváltási árakból a beváltónak a kincstár irányában fennálló tartozásai, nem úgy mint eddig részben, de az egész összegre nézve levonassanak. A mindkét részen levő kormányok által Szerbiával hajózási szerződés megkötése iránt huzamos idő óta folytatott tárgyalások — amint értesülünk — anynyira haladtak, hogy a szerződési tervezet néhány kevésszámú pontozat kivételével már meg van állapítva. Most a külügyminisztérium diplomatiai után folytatja tovább e tárgyalásokat a végből, hogy azok legközelebb befejeztessenek. A játékkártyák bélyegilletékéről szóló 1881. évi XXVII. t. sz. végrehajtása tárgyában a pénzügyminiszter 73679. sz. a. körrendeletet intézett a m. kir. pénzügyigazgatósághoz, vámhivatalokhoz, adóhivatalokhoz, pénzügyőri közegek és a bélyegjelző hivatalhoz. A játékkártyák bélyegilletékéről szóló törvény 1882. év január 1-én életbe lépvén, a pénzügyminiszter az életbeléptető rendelethez „Törvény és utasítás a játékkártyák bélyegilletéke iránt“ czím alatt részletes utasítást csatolt, mely a törvény szövegét szakaszonként követi. A képviselőház pénzügyi bizottsága ma 12'/s órakor Szontagh Pál elnöklete alatt tartott ülésében, melyen a kormány részéről Trefort Ágost közoktatási miniszter, Orczy Béla b. miniszter, Hegedűs Candid Lajos, Gönczy Pál, Kárffy Titus, Szász Károly miniszteri tanácsosok, Hanzély számtanácsos és Hilbert osztálytanácsos voltak jelen, tárgyaltatott az 1882.évi államköltségvetés. A múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után folytattatik a vallás és közoktatási minisztérium költségvetésének tárgyalása. Középiskolai tanárképezdei gyakorló iskola 38.443 frt. Észrevétel nélkül elfogadtatik. Kolozsvári egyetem 190.000 frt. Hegedűs Sándor az utazási költség és helyettesítések czímén felvett 1200 frt és 500 frt iránt kérdést tesz. Szász Károly min. tanácsos a helyettesítés szükségességét a személy státus csekélységével és az utazási átalányt annak szükségével indokolja, hogy egyik vagy másik tanárt tudományos czélból ki kell küldeni. Ilyen czélok voltak a múltban a párisi villamos kiállítás stb. Rakovszky István indokoltnak szeretné látni az átalakítás és felszerelés czimén praeliminált 2370 frtot, miután ily czélokra 1881-ik évre 6000 frt lett előirányozva. Szász Károly azzal igazolja e tételt, hogy az egyetem czéljaira egy nem alkalmas épületet, az u. n. guberniális épületet kell adoptálni. Ezen régi rozzant épületet évről-évre át kell alakítani, hogy megfeleljen czéljainak. Eötvös Károly a harmadik egyetem ügyében szólal fel, hogy miért engedi meg a miniszter oly hírek terjesztését, amelyek miatt a két város, Pozsony és Szeged összeveszett, amidőn majdnem bizonyos, hogy egyik sem fogja megkapni. Trefort Ágost miniszter idején valónak tartja a harmadik egyetem kérdésének komoly és fontosabb tanulmányozását. A kolozsvári egyetem szerinte csak locális természetű maradand s így a Budapesten fennálló egyetem a magyarországi tanulni vágyó ifjúság igényeinek nem lesz képes megfelelni. Szontágh elnök az utazási 500 frt beállítása tekintetében megjegyzi, hogy ily csekély összegek beállításának megkísértése arra látszik utalni, hogy ily apróbb tételek beállításának gyakoribb ismétléséből igen könnyen nagyobb összegek keletkezendnek. Zichy Ágost gr. előadó rövid replikája után mindkét tétel elfogadtatik. Kolozsvári középiskolai tanárképezde 15.000 frt észrevétel nélkül elfogadtatik. József műegyetem 193.000 írttal elfogadtatik. Országos mintarajztanoda és rajztanár-képezde és iparművészeti szakiskola 61.820 írttal elfogadtatik. Hegedűs fontosnak tartja e téren a kezdeményezést, mert ezzel kapcsolatban van a festészeti akadémia felállítása s kérdi a minisztert, vájjon gondolja- e, hogy a festészeti akadémia pótolható lesz-e a mintarajztanodának czélba vett nagyobbításával. Trefort miniszter megjegyzi, hogy még mindig tanulmányozza e kérdést, hogy kell-e festészeti akadémiát felállítani vagy sem. Ma még pozitív feleletet nem adhat. A rajziskola kiegészítését fontosnak tartja. Eötvös az e czélra tett befektetéseket az ország legjobb befektetései közé számítja. A p p o n y i gr. azon esetre, ha a festészeti akadémiának 100.000 frt évi kiadással felállításának csírája foglaltatnék az idei költségvetésben, kénytelen lenne ellene szavazni, mert a pénzügyi helyzet ilyen befektetéseket nem bir meg. Hegedűs Candid Lajos kifejtvén a felállíttatni szándékolt atelier czélját, hogy t. i. azon növendékek, kik a magasabb festészet művészetére szánják magukat, a művészet u. n. mesterségével megismerkedhessenek, a mit eddig kénytelenek voltak Bécsben vagy Münchenben pótolni. Az orsz. mintarajztanodát és tanárképezdét 1880/81. évben összesen 194 növendék látogatta, mely között 8 nőtanuló és 5 fametsző volt. Az iparművészeti szakiskola műfaragászati szakosztályának az 1880/81. tanév alatt 8 növendéke volt. Ezek után a tétel elfogadtatott. Nagyszebeni jogakadémia 21,335 frt. Szilágyi kérdi, hogy hány hallgatója van. Trefort miniszter feleli, hogy 13. Végül Szontágh elnök indítványára a miniszter megkerestetett, hogy a holnapi ülésre Pulszky Ferencz múzeumi igazgató is meghivassék. Ezzel az ülés 2 órakor véget ért. Legközelebbi ülés deczember 1-én d. e. 10 órakor. Pest megye felirata, melyben a megyei tisztikar fizetésének felemelését kéri a belügyminisztertől, Hindy Géza megyei jegyző tollából folyt s ma küldetett el a belügyminiszterhez. A fizetés fölemelésének szükségét a Bismarck herczeg a német birodalmi gyűlésben. A birodalmi gyűlés saját költségvetését tárgyalta tegnap általánosságban. A vita ez alkalommal is élénk volt. Bismarck herczeg négy ízben szólalt fel. Rickert kételkedett a kanczellár választási statisztikájában és követelte, hogy a birodalmi gyűlés maga készíttesse el statisztikáját. A szónok visszautasította a „secessionista“ nevet; az ő pártja ugyanis egyszerűen liberálisokból áll. Miután Bismarck herczeg fenntartotta adatait és szabadkereskedőnek nevezte Rickert pártját, Rickert kijelentette, hogy büszkén veszi igénybe ezt a nevet. A kanczellár annak idejében maga volt vezére a szabadkereskedőknek. Ők azonban nem változtathatták meg oly gyorsan meggyőződésüket. Bismarck herczeg izgatottan felelte, hogy ne vesződjenek folyton vele, ne állítsák múltját ellentétbe. Az ő„ személye nem határoz, csak javaslatai legyenek jók. Ő tizenöt évig állítólag jó kezekre bízta a közgazdaságot és csak azután vette át, miután látta, hogy az 1865. évi szabadkereskedő rendszer megaszalja az országot. — Azt kívánom önöknek — hisz nemsokára haladó kormányuk lesz — hogy ez tiz évig ne változtassa meggyőződését; akkor azonban nem fogja megérdemleni a haladó nevet. A birodalmi kormány halad egyedül. A haladó pártot békepártnak kellene tulajdonképen hívni. Richter megemlíti, hogy a kanczellár 1875-ben a szabad kereskedés radicális végrehajtását kívánta. Várjon csak azután tanulmányozta-e a kanczellár a közgazdasági kérdéseket? (Bismarck: Igen.) Akkor engedje meg a liberálisoknak, ha az ő rövid tanulmányozása alapján nem változtatják meg nézeteiket és lehetségesnek tartják, hogy a kanczellár ismét jobban informáltatja magát és visszatér régi nézeteihez. Bismarck herczeg statisztikáját azért is hiányosnak tartja a szónok, mert a szabad conservativek szétrobbantásáról nem tesz említést. Bismarck herczeg: Az utóbbi beszéd pusztán személyes volt. Miről beszélnének önök, ha én hirtelen eltűnnék, akkor egymást kellene megtámadniok. Ismétlem, hogy tizenöt évig a külügyi kérdések foglaltak el 1877-ig, amikor az ország nélkülözése, a vasgyárak kemenezeinek kialvása, mindenféle üzlet pangása kényszerített a közgazdasággal foglalkoznom. A tegnapi adatokkal Lasker úr elbizakodottságát akartam lehűteni, mert a nemzet nevében beszélt. A szabad conservativek vereségéből azt látom, hogy a középpártok mindinkább fogynak és a liberálisok vezérsége jobban és jobban bal felé csúszik. Olyan ember mindig fog találkozni, aki richterebb lesz Richter úrnál és így föltartóztathatlanul haladunk oly állapot felé, aminőt Francziaországban láttunk. Ha a szélsőjobbpártra menne át a vezérség, a fővezérséget is megragadná mint egykor; ez baj lenne, de legalább nem lenne respublicáns. Ezért sajnálom a liberális és conservatív középpártok hanyatlását. Windhorst nem érti a védvám ellen naponkint intézett támadásokat, amelyre a szomszédok kényszerítették Németországot. Nagy liberális pártot ő is óhajt, mint a nagy conservatív párt feltételét is, de az utóbbi csak az egyházi harcz megszűnése után lesz lehetséges. A liberálisok most nem érdemlik meg nevüket, nem is szabad az országgal identificálni magukat, mert a centrumé és a protestáns conservativeké a többség, a 16 millió katholikus pedig össze fog tartani, míg nem adatik meg az egyház szabadsága. Ha nem azt mondja, hogy a centrum a szél felé forgatja a köpönyeget és kiváltképen taktikus párt. Ezután a kanczellár ellen fordul a szónok. A liberálisok csak feleltek a kanczellár támadásaira; ő az oka a vita személyes jellegének. Az ő jövendölése, hogy köztársaság felé megyünk, valótlan. Az alkotmány ellenségei folyton azt mondják, míg az alkotmány áll. A kanczellár minden pártnak bűnül tudja be azon kívánságát, hogy befolyást akart gyakorolni a kormányra; használat után eldobja őket, így fog járni a centrum is. A pártokat egymás ellen csak az alkotmányos fogalmak összezavarásával lehet így fölhasználni. A kormánynak nem szabad a képviselőtestület számára szolgai állást kijelölnie, hanem összeköttetésben kell állnia a nemzeti áramlattal. Alkotmányos rendszerben csak az uralkodó változtathatja nézetét, mert ő a szilárd pont, nem pedig a kanczellár. A kanczellárt azzal vádolom, hogy a liberálisok elől elzárja az uralkodó fülét és elidegeníti őket az uralkodótól, midőn köztársasági szellemről vádolja őket. Mi híven ragaszkodunk a császárhoz és birodalomhoz; ezt a leghatalmasabb államférfi sem veheti el tőlünk. Bismarck herczeg azt feleli, hogy ő ragaszkodik az írott alkotmányhoz, midőn a császár politikájáért helyt áll. Az angol theoria : „the king can do no wrong“, mely a király és a nép közé tolja a parliamentet, nem monarchikus és Németországban lehetetlen. Az a körülmény, hogy a kancellár aláírásával felel a kormány tetteiért, nem változtat azon semmit, hogy a császár politikája. Én a császár beleegyezése nélkül nem mozdulhatok ; aláírása nélkül, amelyet nem könnyű megnyerni, a legcsekélyebb javaslattal sem léphetek föl. Önöknek nem fog sikerülni arra bírni Vilmos császárt, aki ezt a nagy politikát fogalmazta, hogy ne szóljon népéhez. A kanczellár elmondja ezután hogy csak royalizmusból viseli hivatalát és így szól: „Ne higgjék önök, hogy önöknek szolgálok, én a szilárd pontnak szolgálok, mint Hanél mondta.“ Arra a vádra, hogy a császár fülét elzárja a liberálisok elől, azt feleli Bismarck herczeg, hogy a császár ismeri a liberálisokat és hogy a császárnak önálló ítélete van Az urak különben föliratokat intézhetnek a ciV-Ar.. ., fölirat azzal indokolja: „Hivatkozunk a törvénykezési és a fővárosi törvényhatósági tisztviselők megállapított fizetésére, mely az e megyei hasonló állású tisztviselők fizetésénél jelentékenyen nagyobb, holott ezeknek ép oly munkásságot kell kifejteniük és hasonló viszonyok közt élnek, mint amazok, kiknek helyzetét még azon körülmény is kedvezőbbé teszi, hogy a törvényhozási tisztviselők állása állandó és úgy ezek, mint a fővárosi tisztviselők nyugdíjban részesülnek“, s továbbá bár a qualificatió kérdése törvényhozás útján még rendezve nincsen, a megye kijelölő bizottsága már évek óta, az üresedésbe jövő tisztviselői állásokra csak oly egyéneket jelöl ki, kik legalább is jogvégzettek, tehát a qualificatió az egyesektől megkívántatik, a fizetéseknek oly mértékben leendő megállapításáról is kell gondoskodni, hogy az a mgasabb képzettségű egyén jogosult igényeinek megfelelő legyen, mert különben attól lehet tartani, hogy a képzett egyének a közigazgatási pályától egészen visszavonulnak.“ Ezután minden egyes tisztviselői fizetést Konczkés alá vesz, s bebizonyítja hogy az kevés, mit a benyújtott törvényjavaslat előirányoz. Hivatalos jelentések szerint Magyarország egész területén f. hó 9-ike óta egyetlenegy marhavész eset se fordult elő. A holnapi hivatalos lap valószínűleg vészmentesnek fogja nyilvánítani az egész országot. Egyiptomban ismét félnek a katonai forradalomtól. Arabi bej megtámadta az utcán a franczia biztost és azzal vádolta, hogy kizsákmányolja az állami kincstárt, sőt tettleg is bántalmazta őt. Ez eset nagy izgatottságot okoz Kairóban.