Ellenzék, 1881. január-június (2. évfolyam, 1-147. szám)

1881-03-26 / 70. szám

sZERKES*tAi «ODA: • hová a 1»P szellemi részét illető közlemények mite** sz' czimzendók. jel­kiw ___ „ giJjIN2ESH ELŐFIZETÉSI DIJA : ^ postán, vagy helyben házhoz hordva: Vidótf® V ,,, f­­­íj Negyedévre .... . . *? fT W~4 hoTM WIt«—­Vidék** 1 ‘ Negyedévre......................S frt. . . • • fl frti Egy hóra helyben . . l fi t. ** ‘“fT 4 * te­|¡ ' £,!« - -^ mindennap, a vasár- és ünnepnapok kivételével W**’* gé.Uok nem adatnak vi..*a. Tit. szám. POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. Elsd­ utalás.­olozsvár, szombat, martius KIADÓ­HITATAI. : Stein János könyvkereskedése, hová az előfizetések, hirdetések fésjnyilt terek küldendők. HIRDETÉSI DÍJAZ: Hatszor hasábozott gazmond sor, vagy annak tere 6 kr. Bélyegdíj minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a kiadó­hivatal. Nyílttéri czikkek garmond sora után 20 kr. fizetendő. . y­­ if' " 4- tisztviselő pártállása. .1 „várjuk a tisztviselőktől, hogy te­­,Míg kötelességöket“ - mondta Beöthy . ®e®hiharmegyei kormánypárt elnöke egy undor,a b ___ I kormánypárt megvárhat­h0SV ,kormaDV'elel‘ ,1 Saj»1 ‘ U — mondotta ugyancsak feil?K­ ?ndor mint alispán a kérdéses Zsitt i­nterpellátióra. Tehát nem el­­hanem hitét, meggyőződését hittel, e meggyőződéssel, nem egye­­áll Biharmeg­ye alispánja, így hiszi ezt t­öbb hivatal­főnök, valamennyi főispán, az alispánok legnagyobb része. S ha b. Apor véleménye után tudakozódnék valaki, Üly választ nyerne bizonyára, valamint ítslig máskép vélekedni a törvényszéki els­ő legnagyobb része sem. A biharmegyei felfogás ellen folyamod­­i­k belügyminiszterhez. A miniszter — ügy­­ük-nem fog választ adni a választá­st előtt, vagy nem felel meg egyenesen e fedésre." Akármikor felel, mi csak azt vár­­■ hogy nyílt, becsületes és alkotmányos Elitet adjon, mert csak igy lesz egy, hord­­é­eben kiszámithatlan veszélyességű ferde­­élet gyökeresen kiirtva. Mert ha mi írunk « felfogás ellen, ok nélkül hordjuk halomra » alkotmányos élet valamennyi egészséges fiokát, mert azt hihetik, hogy pártérdek ve­ri tollunkat ; de ha a kormány mondja ki, hír azt, hogy a tisztviselő ne folyjon be te­t t­­legesen a pártküzdelmekbe, akár azt, hogy a tisztviselő, országos politikai kérdésekben függetlenü­l követheti meggyőződését . Mindkét esetben jobb útra terelődik a véle­­ttn­és, mert egy ily határozatnak épen azért, mi a kormány által — látszólag a kor­lál érdekei ellen — hozatott, nagy lessz a­olga mindenfelé. Az emberek legnagyobb része még azok­at is, kik a­­"közpályán mozogrnak, nem üto­k vagy nem tudnak önállóólag gondol­ni. Politikai tudományukat legnagyobb íik a napilapokból merítik, vagy azon Mákból, melyeket az ország vagy vidék tekintélye szájra bocsájt. Ily után­ukal egyik másik kérdésben közvélemény. , A fenforgó ügyben közhitté vált, hogy a tisztviselő politikai meggyőződése eo ipso -■n lehet más mint a kormánypárté. E tan alkotmányos életünk legelején gyakran '^at felszólalás, de ma már belenyugodni minden ember, s természetesnek kez-Is találni e ferdeséget. -ír,­­aZ­ersz^ Dem Patrim­oniuma a kor­­, itt a 1­8 éven ezért a tisztviselői kar nem jji, , de a_ kormánynak. A tisztviselő arra ■i V­é­rre és végrehajtója legyen a törvé­­nyyi­­ kötelességet híven, pontosan, ■ bűnnel teljesítheti, bármi legyen a a politikai meggyőződése. A jó tisztviselőnek nem qualificatiója a kormánypártiság. Lehet a tisztviselő kitűnő kormánypárti kortes, és na­gyon rosz hivatalnok. Magyarország intelligenciájának jelenté­keny részét a tisztviselők alkotják. E testü­let sok műveltséget, sok elmélkedő egyént, sok szakképzettséget egyesít magában. Nem vagyunk oly gazdagok, hogy tét­lenségre kárhoztassunk a közélet terén 30­ -10 ezer művelt embert. Ahol pedig épen sze­gények vagyunk, hogy ennyi gondolkozó egyént páriává sülyeszszünk. Minden szavazásnál az egyéni meggyő­ződésnek kell nyilvánulni. Az a St. Hillire­­féle szavazás, hogy katonái választhatnak a kit tetszik, a­ki nem Bonapartét választja, az főbe lövetik, épen azért nevezetes, mert egy katona bárgyú erőszakoskodását bizonyít­ja Az egyéni meggyőződés nyilvánulása azon­ban a legdurvább módon korlátolva van azon felfogás által, hogy a tisztviselő a kormány­párttal kell hogy szavazzon. Sajátságos, hogy az ország minden pol­gárának, a legszegényebb iparosnak, az írni olvasni nem tudó földmívesnek szabadságá­ban áll minden harmadik évben egy volu­­mot adni arról, hogy megvan-e elégedve köz­állapotainkkal, vagy nincsen, s ugyanezt a jogot megvonják a tisztviselői kartól. Meg­kívánják tőlük, hogy közdolgokkal foglalkoz­zanak, mert ez a mesterségük, az ők kezü­kön fordul meg a legtöbb adat annak meg­ítélésére, hogy a közkormányzás ügyei mi­ként folynak, és mégis elzárják attól, hogy függetlenül nyilatkozzanak. Mindenki gyakorolhat kritikát, csak a tisztviselő nem. Mindenki mondhatja: ez jó, ez rész, csak a tisztviselő nem. Mindenki elismertetik embernek, mert jussa van gon­dolkozni; csak a tisztviselő tekintetik páriá­nak, akinek csak engedelmeskedni van jussa. Tagadhatatlan tény, hogy sok tisztvise­lő­t.­n, ki meggyőződésből tartozik a kor­mánypárthoz. Hát jól van , tartozzék oda. Mi a tévelygőket nem elítélni, hanem szánni és felvilágosítani szoktuk. De az is kétségtelen, hogy sok van közülök, kiket hite, meggyő­ződése más párthoz vezérel. Ha az előbbi nézet jogos volt, miért ne lenne az utób­bi is az? A parlam­entáris rendszer, a kormány­zási rendszerek váltógazdasága. Ma Tisza szabadelvűnek nevezi magát ; holnap Sennyey következhetik, ki a conservativ. Homlokegye­nest ellenkező irányok. Már most nem lesü­­lyedése, nem megtagadása-e minden emberi méltóságnak, egy ország hivatalnoki testü­letétől azt kívánni , hogy ma tartsa he­lyesnek muszájból a liberalizmust, holnap pedig kiáltson vivátot a konzervativizmus­nak ? ! A tisztviselő szellemi munkás , kenyér­keresete a gondolkozás. E szellemi munka közben, neki sem ideje sem alkalma oly ke­reseti ágakat mivelni, melyek által kapitá­list gyűjthetne. Neki úgy kell leélni egy hoszszu életet, hogy mindig mások dolgai­val foglalkozzék, s a sír felé azzal a szomo­rú tudattal hanyatlik, hogy családját a leg­nagyobb bizonytalanságban hagyja hátra. Létezése problematikus, mert a fellebbvalók szeszélyétől függ, s problematikus létezésé­­sében, még csak annyi vigasztalása sincs, hogy halála után biztosit?? volna a hátra­maradók existentiája. Ily körülmények között természetesnek tartjuk, ha a tisztviselő enged a fölebbva­­lói kényszernek, s parancsolatra szavaz. A kormánytól függ tehát, hogy meg­szüntesse a biharmegyei alispán által most már hivatalosan decretált felfogást, s a lel­kiismeret szabadságát e téren állítsa hely­re. Megköveteli ezt a tisztviselői állás te­kintélye, melynek így a politikai kérdések­ben semmi súlya nincs; megköveteli az egyé­ni szabadság eszméje, mely nem tűrheti el, hogy a választásoknál a meggyőződés füg­getlenül ne nyilváníttassék; és végre megkö­veteli a képviseleti rendszer természete, mely csak akkor nyugszik egészséges alapon, ha a választók szabad vélemény nyilvánulása nincsen korlátozva. Várjuk a belügyminiszter feleletét, mert ettől függ, hogy Tisza Kálmán fel tud-e emelkedni az alkotmányosság tisztességes szín­vonalára, vagy ezentúl is folytatni akarja a kortes politika üzérkedését. Pártélet. Veszprémm­egye Ugodi ke­rületében a mérsékelt ellenzék Fenyvesy Feren­­czet fogja felléptetni, ki jelenleg a „Pápai Lapok“ szerkesztője. Nevezett párt jelöltje megválasztásá­ban annyival inkább bízik, mivel — mint mondják — a papság és birtokosság jelentékeny része gróf Eszterházy Móriczczal együtt Fenyvesy mellett van. Azonban a habarék ezen illusióját csakha­mar eloszlatja a függetlenségi pártnak akczióba lépése, mely nem fog sokáig késni.—Hogy a kor­mánypárt e kerületben szégyenletesen bukni fog, az bizonyos ; a jelenlegi képviselő báró Üchtritz Zsigm­ond, ki a képviselőház ülésein csak elvétve szokott megjelenni, az újból fellépést még csak meg sem kísérelheti. A csákvári kerületben a jövő hó vé­gén nagy gyűlést fog tartani a függetlenségi párt. Nagy­kanizsai választókerületben telje­sen biztos a függetlenségi párt győzelme. A bi­zottság élén Alban­its József áll, a jegyző pedig Babos László. A nagykanizsai és pacsai szolga­­bíróság területén külön-külön bizottság alakult; az előbbinek Remete Géza, az utóbbinak pedig Minkovics Vilmos az elnöke. Zala megye­ csáktornyai kerületében Ujváry Lajos a­­Pesti Napló­ szerkesztőjét akar­ják felléptetni a jelenlegi kormánypárti képviselő Szabó Imre ellenében. A függetlenségi párt je­löltje Kozlik ügyvéd lesz. A fülöp­szállási kerületben a független­ségi párt érdekében rendkívül élénk mozgalom in­dult meg. Kunszentmiklóson Baky István Csanádi ref. lelkészt, némelyek szerint pedig Szőke István birtokost léptetik fel függetlenségi párti jelöltül. Nagyváradon holnap tartozik a függet­lenségi párt nagygyűlése, mely már előre igen népesnek ígérkezik. A központból számos képvi­selő jön le. Borsod m­egye mező­csab­i v. kerü­letében a függetlenségi párt tegnapelőtt tartott népes közgyűlésén Bodogh Albertet kiáltotta ki képviselőjelölttül. A v­á­c­z­i választókerületben szintén hol­nap lesz a „Curia“ vendéglő nagy termében a függetlenségi párt értekezlete. A központból Degré Alajos, Helfy és Turgonyi képvise­lők is ott lesznek. Képviselőjelöltül a legtöbb va­lószínűséggel Prónay Gábor báró acsai fiatal földbirtokos fog kikiáltatni, ki a kerületben rend­kívül nagy népszerűségnek örvend. Nagy-Szalontán a szabadelvű párt csú­fos gyűlést tartott, alig voltak 200-an, ezeket is — mint onnan írják — amúgy behajtották a gyű­lésre. Parancsszóra aztán képviselőjelöltül Fónagy Lászlót kiáltották ki. A függetlenségi párt közelebb fogja pártértekezletét megtartani. A köz­pontból igen sok képviselőt várnak le. A győze­lem bizonyos. Zala megye alsó-lendvai v. kerületét is meghódítottnak tekintheti a függetlenségi párt. Az egyesült ellenzék e hó 21-én tartott értekez­lete szerfelett kisszerű volt és igen nyomott han­gulat mellett folyt le. Minden volt az értekezleten, csak lelkesültség nem. Félegyházán e hó 20-án a független­ségi párt nagy lelkesültséggel tartotta meg szer­vezkedési tagja gyűlését. A központból C­s­a­n­ád­y, Verhovay és Kanyáthy képviselők voltak jelen. Lelkes beszédek mondattak, melyeket szűn­ni nem akaró éljenzés kísért. 150 terítériű lako­ma fejezte be a népes gyűlést. A főváros VIII. ker. szabadelvű párti vá­lasztó­polgárok 7 tagból álló végrehajtó bizottsá­got küldöttek ki azon megbízással, hogy husvét másodnapjára a nemzeti lovarda épületébe általános szervezkedési pártgyűlést hívjon egybe. A tót v­ál­asz­tó­k­hoz intézett czikkében a turócz-szent-mártoni „Narodnie Noviny“ a követ­kezőket írja: Szemünk előtt a tót nép szellemi és anyagi jóléte lebegvén, ne gondoljunk azzal, hogy a képviselőjelölt az országgyűlés melyik pad­ján foglal helyet, de követeljük, hogy az illető vi­lágosan nyilatkozzék, hogy a következő három pontozatot egész küldetése ideje alatt követni fog­ja: 1. az eddigi adók, sem emelve, sem szapo­rítva nem lesznek, az ő beleegyezésével, 2. min­den oly törekvés támogatására köteleztetik a vá­lasztott, a­mely a regálék minél előbbi rendezé­sét czélozza, továbbá, a­mely az uzsora és ré­szegség ellen hozandó törvényeket sürgeti. Ha ezek támogatására nem nyílnék hamar alkalom, az illető képviselő köteles maga hason­zóló indít­ványokat tenni. 3. végre a képviselőjelölt köte­lezze magát, hogy gondoskodni fog arról, hogy a nemzetiségi törvény intézkedései életbe léptettesse­­nek és különösen, hogy kötelezi magát az ország­gyűlésen mindig felszólalni a nevezett nemzetisé­gi törvény intézkedéseinek megsértése, illetőleg áthágása ellen, ha ezekről neki konkrét esetek be­jelentetnek. Egyébiránt a választások még mesz­­sze vannak, egyelőre a tót „národovcok“ eléged­jenek meg azzal, hogy a tót választókat vissza­tartják a szavazatok előleges lekötésétől és oda­ígérésétől. A nagyszebeni román értekezlet zár­ tárcza. A magyar zászló. y *“*1°, rongyos, tépett ! “«gérted az ezer évet, 8 rajtad csüng az áhitat! Mottunk áll, a mi eltölt; P “^tná a jövendőt : fogy-e érni másikat? ,úgy voltál, fen hirdetik, * pomeni« az egekig, 16 földön él, mozog ; Fri‘.VUiPBUga­rnak’ . ’ ma­ megírva állnak flafogó századok, a?? fom a csillag°k közt, dicsőség, lény üdvözölt, Alszín ^K1 nyugat 8 kelet «tW hajtott fejet, 8 büszkén eltaszitád­ tal gyászban olykor, néha, » ^ ^myekba', ’ De M megyU csendesen : megtai’0,lTan­yes Pórban S*y*lazva sohasem. Meh­rt 'Jta1’ CZél és e«mény, 81Sí,’.;am­i büszkén, A „z megl­letett. PüggettSág 8zela ragadt, S ÍVOlt jelszabad­idegent­­tya? Öreg zászló, rongyos, tépett; Menynyi hű vér omlott érted Földjén e szent hazának ! 8 ki sas voltál, feimen szállva, Most reád tor minden gyáva : önfiaid gyaláznak ! Nem vagy te már nekik semmi, Egyptomba vágynak menni , Húsos­ fazék kell nekik. A mi rajtad becses, drága, Elárulják potom árba, S nem égnek ki szemeik ! Minden szentnek van tudása, Ki a nagynak sírját ássa, S rá dobja a göröngyét . . . — De majd eljön az ítélet, S ki ellened annyit vétett, Majd porba hull előtted ! Szász Gerő. Isaak Satanov hőstettei. Jacher ^Aasoch humor­eskje. (Vége.) — Isaakleben, van bátorságod lőni? — Miért ne volna? — Van-e bátorságod lőni egy döhös ki­— Miért ne volna bátorsága lőni egy dö­hös kutya? — Na hát vedd e puskát öcsémé. Balról a nagymama, jobbról Tarnopolne asszony rohant a szobába. — Nem láttad őket? kiált Satanov nevet­ve, mint Schiller „Kesztyű“-jében, e nyitott ház legott, két Legepardot kidobott. — Miféle puska, ki akarja itt lőni a puská­val ? Obégatott a nagymama, s rohant szobáról szobára, eldugván a puskát, két pisztolyt s a kardot. — Na hát eredj ki, ha vagy olyan nagyon vitzig, szólt bántódva Marjern, és próbáld elker­getni a kutya, ha van neked olyan nagy bá­torság ! — Én legyek a Kapi rész­ mindnyájatokért? kiáltott Satanov. — A­mint akarsz, felelt Marjern vállát vonva, de ne tedd magad oly bátornak, mint te olyan vagyok én is. — Vagy te? Vagy te valóban? gúnyoló­dott Satanov. Most lásd meg, de azonnal, hogy teszem-e magam. Ezzel ki akart rohanni az ajtón, de Tarnopolné asszony görcsösen kapasz­kodott bele. — Isaak, Isaakleben, akarsz te engem bün­tetni, hogy feláldozod tiéd fiatal élet ! — De engedj hát. — Ne engedd Seligmann, fogd meg, nem hallod őt. Mi sem használt, Satanov kibontako­zott kecses rokona karjaiból, s míg ő elillant, Marjem­ félig ájulva rogyott egy székre. Kevés idő múlva kiált a talmudista: — Itt van ő, az ördöngős ficzkó, úgy hi­szem ágyúval jön. Mind az ablakhoz rohantak. *­ Engesztelő áldozat. — A vizipuska van vele, szólt feszülten Tarnopol ur. — Nem láthatom én, siránkozott a nagy­mama, s reszketve simult arczával a falhoz. Valóban Satanov jött a vizifecskendővel, s az első hideg sugár találtával, ordítva s lábközé kapott farkkal szaladt el a kutya. Mint diadalmas hadvezér állt Satonov fecskendője mellett. Az óvatosan kinyitott ajtóból nemsokára a talmud magyarázó horgos orra bujt elő, szólván: — Végül tán nem is volt az a kutya olyan döhös ? — Ha elszaladta a kutya a víztől, bizonyo­san volt neki víziszony baja, felelt megvető kéz­mozdulattal a hős. Aratáskor, egy szombat este történt, midőn Seligmann Tarnopol elolta a viasz gyertyát azon borban, mely a kért bőség jelképéül, a telt ser­legből kicsordult, és énekelni kezdé a Sabbathot búcsúztató ősi dalt, mialatt a gyertyák meggyúj­tásán, oly fénnyel küldték el, mint a­hogy fo­gadták a Sabbathot. Mondám ekkor történt, hogy a munkás parasztok, heti béreket kérvén, a nagy­mama által vasárnap reggelre lettek előrendelve. Mindnyájan belenyugodtak e határozatba, csak a katonaviselt, jól bepálinkázott Koniuschko nem akart távozni, csapott óriási lármát, s mivel ajtót, redőnyöket sietve bezártak, azokat kezdő botjával döngetni. Tarnopol úr, öcscse és neje el­torlaszolták a házat. A nagymama elrejtett minden fegyvert, még a tűzfogót és czukorkalapácsot is. A talmudista fogvaczogva tolmácsolá félel­mét, hogy a dühöngő a kéményen is bejöhet, midőn Tarnopol úr nővére Satanovot szól­ta meg : — Isaak lelkem, te bátor vagy, beszélj te vele. — Miért beszéljek vele én ? felelt mérge­sen Satanov, „vagyok én szónok ? vagyok én bű­vész, ki csodát tehet s egyszóval némává tud tenni bárkit, vagy egy tekintettel hamuvá éget­het valakit? Újból én legyek Kapores?“ — Isaak te beszólsz vele tudom, suttogá Mar­­jem, s reszketve megölelte. „Isaakleben ismerlek.“ Satanov nem szólt semmit. Néhány percz múlva egyik rostélyos ablakhoz állt, jobb kezé­ben szalmába kötött pálinkás üveggel, baljában pohárkával. — He Koniuschko galambom ! kiált jó han­gosan. „Nagyon kiabálsz , bizonyosan szomjazol ?“ •— Ne csúfolj Möschko.*) — Mi van ezen üvegben,csúfság-e ez? Jól ízleld meg kedves barátom. — Nem bánom hát, mormogott a paraszt. Satanov töltött a pohárkába, belehörpintett és ki­­nyújta az ablakon. — Egészségedre ! Koniuschko egy hajtásra kiitta. — Neked is! felelt a paraszt láthatólag megnyugodva. Satanov újból töltött. — Mit látok? Pipád sem ég, ezért van olyan rosz kedved. Kiadta dohányzacskóját, Ko­niuschko rátöltött. — No most mond, mi kell neked gyön­gyöm, kedvesem ? •­ Galicziai zsidók gúnyneve,­gyában a központi bizottság újabban a következő felhívást intézte az erdélyrészi román választókhoz : Miután elhatároztatott, hogy a magyarországi és bánáti részekben lakó testvéreinknél is az általá­nos közös gyűlés egy és ugyanazon napon tartas­sák meg , félreértések kikerülése tekintetéből szük­ségesnek tartjuk köztudomásra hozni, hogy az er­­délyrészi kerületekből az erdélyrészi gyűlésre vá­lasztott két-két küldött utasítva lehet arra, hogy a közös gyűlésen is activ módon vegyen részt, a nélkül, hogy erre nézve külön küldöttek válasz­tatnának. Nagyszeben, 1881. márcz. 8120. A köz­ponti választási bizottság. — A képviselőház igazságügyi bizottsága márcz. 23-án d. u. 5 órakor Horváth Lajos el­nöklete alatt tartott ülésében mindenekelőtt hite­lesítette az általános kisajátítási törvényjavaslat­nak hátra levő szakaszát és az átmeneti intézke­désekről szerkesztett új szakaszokat. Ezután tár­gyalás alá vétetett a műemlékek fentartásáról szó­ló törvényjavaslat, melynek tárgyalásánál Hegedűs K. Lajos miniszteri tanácsos is részt vett. Bokros Elek előadó előterjeszti, hogy ezen törvényjavaslat az általános kisajátítási törvényjavaslat új javas­latai előtt szerkesztetvén, abba a műemlékek szá­mára részletes kisajátítási szabályok foglaltatnak be; minthogy azonban az ezen bizottság által már letárgyalt átalános új kisajátítási törvényjavaslat ez igényeknek már megfelel, ennélfogva a jelen­törvényjavaslatnak csak azon fejezetei és intézke­dései képezhetik egy új törvény alkotásainak tár­gyát, melyek kizárólag a műemlékek fentartására és azok gondozására vonatkoznak. Ennélfogva elő­adja nézeteit az így tárgyalandó­­javaslat beosz­tásának, és ajánlja azt átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. A bizottság a javas­latot általánosságban a részletes tárgyalás elfogad­ta és a részletes tárgyalást megkezdvén, az 1 — 8. terjedő paragraphusok kisebb jelentőségű változta­tásokkal a kormány javaslata értelmében elfo­gadtattak. ‘ 5 I * — A képviselőház pénzügyi bizottsága márc. 22 én d. e. 10 órakor Szontagh Pál (nógrádi) elnöklete alatt tartott ülésében tovább folytatta a földadó szabályozásáról szóló 1875. évi VII. t. sz. némely intézkedésinek módosításáról szóló törvény­­javaslatot. A régi törvény 43. §- tól 51. §-áig terjedő rész helyébe hosszabb, de meddő viták után elfogadtattak részint változatlanul, részint irályi változásokkal az új 7—14. §§-ok. A 14. §-nál Lukács Béla e£y három pontból álló indít­­ványt terjesztett elő, melyből a 3. pont : azon adózónak, kinek föl­dadótartozása a végleges föld­adó kivetés szerint csökkent, az általa teljesített túlfizetés szabad választása szerint vagy visszaté­­ríttetik az államkincstárból, vagy jövőbeli adótar­tozásai javára könyveltetik, hosszú vita után elfo­gadtatott, valamint azon indítvány, hogy a­kik­nek adója fölemeltetik, az a felemelt összeget a végmegállapítás idejétől kezdve fizeti.­­ A képviselőház pénzügyi bizottsága márcz. 23-án d. e. 10 órakor tartott ülésében a költséges munkával vizmentesitett területeknél al­kalmazandó 15 évi adómentesség meghosszabbítá­sáról és az 1875. évi VII. t.-cz. 18-ik §-a 3-ik bekezdésében foglalt rendelkezésnek megváltozta­tásáról szóló törvényjavaslatot tárgyalta.­­ A fogyasztási adóvonal. Hosszas és szakszerű tanácskozás után arra a meggyőződésre jutott a gyarmatáru-kereskedők országos értekez­lete, a­melyet pedig nem vezettek politikai, ha­

Next