Ellenzék, 1882. július-december (3. évfolyam, 147-296. szám)
1882-09-11 / 206. szám
Harmadik évfolyam. 206. szám. Kolozsvár, hétfő September 11, 1882. SZERKESZTŐI IRODA: Btl-királyutjia 16. u. hová a lap szellemi részét illető közlemények czimzendők. 47 „ELLENZÉK" ELŐFIZETÉSI DIJA Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva **«.................16 írt. Negyedévre ... 4 frt. fMvre...........................8 frt. |,| Egy hóra helyben. 1 frt 50 kr. £ Egyet számára helyben 5 kr. vidéken 6 kr. r —— jMejjelenik az „Ellenzék“ mindennap, a vasár-és ünnepnapok kivételével. [Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. JUlsti Kiadás: KIADÓHIVATAL.: Stein János könyvkereskedése, hová az előfizetések, hirdetés és nyilt terek küldendők. HIRDETÉSI DÍJAK: Hatszor hasábozott gármond sor, vagy annak tere 6 kr. Bélyegdij minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a kiadóhivatal. Nyílttéri csikkek gamnond sora után 20 kr. fizetendő. Egyetemünk. Ma holnap tíz éve lesz annak, hogy egyetemünket a negyvenes évek doktrinárr csoportjának egyik lángszelleme megteremtette. Akkor a tanügy veterán bajnokai léptek az egyetemi tanszékekre ; fiatal erők fogtak a kezdet nehéz feladatához s az először negyven tagból álló díszes légió tehetséggel és kitartással rakta le és alapította meg az egyetemi tanítás s az institutiószervezés nagy- és nemes munkáját. Államnak és társadalomnak derék verethet képezni, a nyugati kultúrát acclimatizálni, a receptív műveltség közvetítője lenni s az erdélyi részekben Magyarország kulturtörekvéseit önállóan folytatni és sikerre vezetni nem nagy feladat, nem magasztos czél volt-e ez, s nem marad-e annak mindenha ?! A tegnap tartott megnyitási ünnepélyen dr. Ajtai rectori beszámoló beszéde rövid visszapillantás volt tényekben és számokban egyetemünk tíz éves múltjára. Egy decennium csekély idő valamely intézet életében, de e rohanva haladás és gyors gyümölcsöztetés korszakában sok idő arra nézve, hogy nagy értelmi tőkét hozzon forgalomba és kamatoztasson. Ítja egyetemünk büszke önérzettel tekinthet vissza múltjára. A tíz év alatt, a közoktatási reformon hullámverései között az .excelsior* jelszavát tartotta szem előtt; fokozatosan emelte ifjúságunk alantas szellemét egyetemi színvonalra; a vélemény és a lelkiismereti szabadságot hirdette abban a szellemben, melyet a tapasztalat helyesel és a tudomány igazol. Itt a szász és román nemzetiségi, nyelvi és faji csatározásokra a tudományos tekintély hallgatag méltóságával felelt s előadásaiban és nyelvével a magyar táj értelmi és politikai fölényét hirdette s a tudomány kozmopolitizmusa mellett a hon- Kfrimet ápolta. Tiz év folytán majdnem ezer diplomát adott ki, melyeknek tulajdonosai ma a közélet hivatott munkásai. Hallgatóinak létszáma fokonként növekedett. Szegény Erdélyünk szegény ifjainak tanulhatások végett tíz év alatt 140.000 frt kedvezményi összegnél többet osztott ki, tandíj mentesség, jutalomdíj és alapítványok alakjában. S ezen az országban szétosztott értelmi tőkék mellett az egyetem városunknak értelmi és közgazdasági tőkéjét is hatványozott arányokban növelte s azt a közéletre kihatóbbá tette. Pedig mennyi sok akadálylyal és nehézséggel kellett és kell megküzdeni az ifjú egyetemnek! Súrlódások állottak elő kezdetien, azután fölhányták az állami investitio meddőségét, s kancsal szemmel nézték a budapesti egyetem mellett a minta-egyetemnek gúnyolt fiatal intézet versenyképes küzdését. A gúnyban és küzdelemben diadallal megállott s hű maradt önmagához és missiójához, a kormány mellőzése és fukarsága s az egyetemmel szemben tanúsított huzavona politikája dacára is. A tanárképezde mellé szükségelt gyakorló iskola felállítása még mindig csak az óhajtás stádiumában áll. A vegytani intézet már rég készen volna, de a kormány kedvezménye és jóakarata idáig hiányzott. Lapunkban szellőztettük és sürgettük először a Karolina kórház és az egyetem közti viszonyok megoldását akként, hogy a kórházi ügyek az egyetem céljának megfelelőleg rendeztessenek s ha huzavonával is, de a kóroda és a doncttani intézet építése talán már a jövő tavaszon megkezdődnek. Íme a konszolidáló művében, az egyetem kari, szigorlati rendszerének és fogyatékos fölszerelésének közepette, a mellőzés, lenézés és hatalmi súly mekkora nehézségeivel kellett és kell megküzdenie. A rectori beszámoló beszéd tíz év áldásos működését és közéleti kihatását illusztrálta. Dr. Szabó Károly rektori székfoglaló beszéde nem volt repressália vagy kritika a középiskolákra, mint amilyen a Jend másik székfoglalója volt, általános vádakkal. Derék tudósunk, mint előde az egyetem tíz éves múltjára, egy tartalmas viszszapillantást vetett a magyar történelemre, melynek tanúsága szerint Magyarországon a múltban az államföntartás biztosítéka a magyar faj értelmi és erkölcsi fenségében, politikai érettségében és nemzeti közszellemében állott. S mi hisszük, hogy ebben fog állani jövőben is, mert a magyar nemzet és Magyarország jövendőjét értelmi és erkölcsi fölénye fogja rendíthetlenül megalapítani. A budapesti egyetem megnyitási ünnepélyén a közoktatási miniszter úr egész törzskarával megjelent, míg a mi egyetemünk megnyitási ünnepélyen alig volt képviselve a helybeli hivatali törzskar. Úgy látszik a kolozsvári közönség legnagyobb részére nézve kellemesebb megjelenni egy fizetéses kukutóriumon, mint megjelenni egy nagy nemzeti missiót teljesítő intézet tizenegyedik évre forduló ingyenes megnyitási ünnepélyén. — A védtörvény novella végrehajthatására vonatkozó utasítás szerkesztése tárgyában, e napokban Bécsben tartott tanácskozások sem vezettek a kívánt eredményre. A közös hadügyminiszter oly követelményekkel lépett elő, hogy azokat a másként engedékeny magyar királyi honvédelmi minisztérium, illetőleg annak kiküldöttjei el nem fogadhatták. E tárgyban Benárd Lajos, honvédelmi miniszteri tanácsos tegnap délután utólag Bécsbe utazott. —ás államépítészeti hivatalok és a törvényhatóságok között való hivatalos viszony eddig sem törvény, sem AZ „ELLENZEK“ TÁRCAJA. __ 1882. szeptember 11.____ Utazás a „zöldországban,“ JeLEKISÁNDORTÓL. (Folytatás.* Nemes Toma Nutz ur szívességéből itt aludtam ;in corpore sano, mens salira,s az 5 jóvoltából folytatom e sorokat. A természet soha sem szebb, mint nagy szó után, az út pora levetve, a fák, bokrok meg-losva, a növényzet zöld pompájában balzsamot Inad, a jég üde, s olyan könnyű, hogy kéjjel szik magunkba, lélekzetünk megkönnyül, s a vén immber is fiatalnak érzi magát. A nap fényesen süt, s a fák, bokrok, füvek ,s tirigok leveleiről a harmatcseppek ragyogó fzemántjait lassan szárítja fel, és ilyenkor a termé- I olyan szép, és olyan tiszta. Kimentünk az utczára, élvezni a tegnapi Hí eső, s a mai verőfényes nap hatását; elborpüm, a piacz telve volt, orthodox, kóser, kaftá- I l!°*i pajeszt8 zsidókkal. I Utálatos, csömörletes az utczán látni őket, I lehagyott kopott rongyos mezőkben, foszlányban I '■••a rongyát piszok borítja, arezok izzadsága az I'7* porival vegyülve vastag pépet képez arezuk I 'D, mely mocsokkal van bekátrányozva, kaftá" • i többnyire fekete selyem szövet és csüng ro- I mint garabonczás deák köpenyege zivatar utáni Istérő gyapot bársony nadrágjuk az avultság I szinvegyületet játsza a mocsok gyöngyharisnyájuk piszkosabb a czipeknél, mely csak újkorában látott kenőcsöt, s mely csakis akkor tisztul, mikor a sárba merül, rongyos ingükön ott látszik bőrök, vendég kereső tanyája a rühnek , fésületlen, keféletlen borzos szakáll, rajta felejtett mindenféle kóser étel maradványokkal, hoszszura hagyott kóczos bajok, s halántékoknál kétfelől a páj ész, melyet, a goj nem visel. És ez az ember nyakünn van az utczán, ösztönszerüleg keresi a levegőt, a világosságos, ott hemzseg a porban, a sárban, mint a féreg az állat sebén ; s táplálkozik az oláh és rusznyák nyomorán; kizsákmányolja a koldusságot s él az éhező munkája után; handleroz, gseltel és sáherez s uzsoráskodik ; Shakespeare megírta Sh yok o t, én láttam dédunokáit Mármaros- Szigeten. A Kárpát-egyesület kiállításának megnyitására mentünk. Valahányszor vidéki város vándorgyűlésére megjelenek, iparkodom legelőször is magamat Mukányinak bemutatni s olyan szerencsés vagyok, hogy Mukányi nagyságos urat — insperanti — mindenütt megkapom. Ott van ő kevés változással mindenütt. Csíki Gergelynek ezen alkotása annyira igaz, élő és való, hogy találkoztam vele a Székesfehérvárit, Munkácson, Debreczenben és most legutoljára Mármaros-Szigeten. Mint mindenütt, úgy itt is, az ünnepélyes megnyitás, egy ünnepélyes diktióval kezdődött, s a „Felviradt végre a dicső nap hajnala* nem maradhatott el ; az volt szerencsénk, hogy a főispán itt lakik, s nem kellett a vasúthoz menünk elzengeni. Felviradt végre a dicső nap hajnala. A polgármester kezdte, a főispán válaszolt rá. Én Lónyay János főispánéi rokonszenvesebb alakot nem ismerek, egy nagy hibája van, hogy nem tartozik pártomhoz, de akkor nem lenne máramarosi főispán, s mint ilyen, annyi jót tesz, hogy ezt a hibáját készségesen elengedem neki. Ismerem működését, viszonyait, jellemét; szeretem, becsülöm és tisztelem, meghajlom előtte, jól esik, hogy megírhatom, mert ha neki mondanám nem hallgatná végig. * Volt nekem egy jó ismerősöm: Campa na marquis, neki volt a világon a legnagyobb magány műgyűjteménye, Antonelli bíbornok személyes ellensége volt, ármánykodásaival s azzal a papi szivósággal oda terelte dolgát, s úgy behálózta ügyét, hogy mindenét elárverezték, gyűjteményétől egynéhány műkincset megmentett magának ; ezeket eladogatta kéz alatt s abból éldegélt. Rómából Nárrolyba menekült, és én ott ismerkedtem meg az üreg Dumásnál. Észrevévén a műtárgyak iránti hajlamot, s gyűjtési szenvedélyeimet, tanácsával szolgált, s elkisérgetett az antiquariusokhoz. Látogatóba jön egyszer hozzám, s meg lát nálam egy kis Solhraene képet; kérdi, hogy vettem ? megmondtam árát. — Engedje át nekem, kétszer annyit adok érte. — Szívesen mondom, de nagyon jónak kell a képnek lenni. — Miért ? — Csak azért, met Compana marquis vágyik rá. — Kedves barátom ! monda fájdalmas sóhajtással. Azt tudja, hogy engem a gyűlölet tönkre tett, de a szenvedélyt nem tudta belőlem kiirtani, még talán síromban is gyűjteni fogom a rajtam rágódó férgeket, nincsen módomba nagyszerű dolgokat venni, feltettem magamba a nápolyi oskola mestereitől egy kis gyűjteményt öszszeállítani. És az az ember, kinek gyűjteményét egy állam sem volt elég gazdag, hogy egészen megvegye, most a louverbe, a nationalgalerieben a pétervári múzeumokba szétosztva láthatók ; kinek Rafaeljei, Marillái, Rembrandjai, Rubinsei voltak; kinek Arusque váza gyűjteménye a világon a legnagyobb volt; kinek ógörög és római szobrai termeket töltöttek be, most lesben vadász, egy kis Solimenóre, egy Luca Giordanora, s ha egy Salvator Rosál elejthetne, milyen boldog volna, így vagyok ez a vidéki kiállításokkal; láttam a london elsőt, a párizsit, a londoni másodikat, a firenczit a lyonit s tudja isten még hányat; ; azért ha Székesfehérvárott, Szegeden, Debreczen- be vagy Szigeten meg tekinthetem a mó inket, melyeket mi gyarmatosság, mostoha gyermek, angyalcsináló dajkák növendékei jól rosszul egybe állítunk s megmutatjuk, hogy szerszám nélkül faragunk, szövőszék nélkül szövünk — mert eszterázánkat nem nevezhetem szövőszéknek — jól étik lelkemnek, s reménynyel mondom: alszik a leányzó de nem halt meg. A Kárpát-egylet kiállításának legérdekesebb osztálya a házi szövetek: azon ipar, melyet a jó gazdasizony otthon szorgalma, türelme és buzgalma által teremt, röviditője a téli estéknek, haszon és egyszersmind mulatság. A máramarosi szőnyegek rég időtől fogva híresek voltak s ma is megfelelnek a régi hirneveknek ; a torontáliak szebbek, de ezek tartósabbak s nemzedékről nemzedékre használhatók, a ki megvesz egyet, unokáját is ellátja szőnyeggel, hacsak a moly, a szövetek osztrákja bele nem fészkeli magát. Mihálka Lászlóné az alispán nejét kell első helyt megemlítenem, száz darabnál többet állított ki szövetben és szőnyegekben. És itt legyen szabad egy intermezzót írnom, az mondják : varietas de- toctat.* Kisázsiában utaztam, a Zadana vize mellett. Eszki sev vidékén, Ali bey hatalmas ur volt, ő uralta az egész tájékot, nagy turkomán tribusinak volt Sekje, három fia volt, ugyanannyi virágszál legény. A szultánnál Abdul Mesiddel mint ő monda, rosz lábon állott, mert több éven át nem fizetett adót, s azért ő haragudott a pádisára, a török kormány embereit nem szívelte, ujjukat állta s néha meg is sarcolta. Mi a török kormány megbízásából utaztunk s igy nem számolhatunk Ali bey pártfogására, nagy kerülővel lehetett volna kikerülni, de nem volt időnk, gondoltuk legjobb lesz a bikát szarvánál fogva megfogni s egyenesen Alibeyhez menni s őszintén bevallani mi járatban vagyunk. Fribuszával találkozván egyenesen hozzá vezettetük magunkat. (Vége köv.) S rendeletek által véglegesen szabályozva nem volt. Most a közmunkatörvény életbeléptetésekor ez a viszony is szabályoztatni fog. Erre nézve a munkálatok már elkészültek. A hadsereg czélba vett újjászervezése, s az ezresek számának felemelése alkalmából Háromszék megye felterjesztést intézett a honvédelmi miniszterhez, melyben kérelmezi, hogy a megye területén él S.-Sz.-György városában egy egész ezred állandó elhelyezést nyerjen. Daczára azon teljesen rendkívüli kiadásoknak, melyeket az idei dislocatiók a hadsereg újjászervezése keresztülvitelénél a hadügyi adminisztratiónak okoznak, az 1882-dik évi hadügyi költségvetés VII. czime alatt megszavazott összeg, mely a helyőrség-változtatásokkal járó költségeket is magában foglalja, mégsem fog túllépetni. A reformált zsinat ügyében a Dunántúli egyházkerület 12 küldöttje 1. hó 7-én értekezletet tartott, mely egyhangúlag a kormány leiratában foglalt módosítások elfogadása mellett nyilatkozott. A vadászatról szóló törvény módosítását tárgyazó törvényjavaslatnak a Prónay József belügyminiszteri államtitkár elnöklete alatt tartott tanácskozmány megállapodásai értelmében elkészített szövegezése már a közel napokban fog a belügyi, pénzügyi és kereskedelemügyi minisztériumok küldötteiből álló vegyes bizottság által tárgyaltatni, mely alkalommal a javaslat szövege ezen bizottság részéről véglegesen meg fog állapíttatni. A határőrvidékre vonatkozó választási törvény szentesítés alá terjesztetett. A választási eljárás azonos a horvát tartományban érvényes választási törvénybe megállapított választási eljárással, csupán a czenzus kisebb az alacsonyabb megadóztatás miatt. — A képviselők száma 44-et tesz. Minden vármegye egy képviselőt küld, kivéve Zimonyt, amelyik kettőt választ. A tartománygyűlés elé küldendő előterjesztéseket már tárgyalja a tartományi kormány. Így legközelebb fejezte be a népiskolákról szóló pét-törvényjavaslat tárgyalását. Az egyiptomi ügy: Kassasinból jelentik szept. 9-ki kelettel . Tegnapi kémszemlénk határozottan kiderítette, hogy Arabi Tel-el Kebirt igen igen megerősítette és nagyszámú csapatokat vont össze. Az összes kairói csapatok, a néger ezredek, a damiettai hadsereg szinejava, továbbá egy nagy kontingens Kafr el Davarból gyűlt ott össze. Az egyiptomiak éjjel nappal az erőditéseken dolgoznak. Tegnap Kassasiához egész két mérföldre közeledtünk s teljesen elértük czélunkat, az ellenség hadállásának, valamint erejének tökéletes kitudását. Nem volt rá szükségünk, hogy ütközetet kezdjünk. Az ellenség maga támadt ránk, mire visszavonultunk, ami a, ellenséget felbátorította , elhitette vele, hogy hátrálnunk kellett. A főütközet erős küzdelemmel fog járni, de döntő lesz. Az egyiptomiak határozottan bátor ágat és harczvágyat tanusítanak. Ma estig Kassasinban és környékén az egész hadseregnek összpontosítva kell lennie. A csatát közvetlen küszöbön állónak tekintjük, ha ugyan Wolseley, aki ezt szinte tüntetőleg hirdeti, tervét meg nem változtatja. Alexandriából jelentik, hogy naponkint történnek kémszemlék, melyek jelentéktelenek ugyan, s mindazonáltal az bizonyítják, hogy az egyiptomiak nagy számmal vannak és napról-napra bátrabbak. A Standard egy távirata szerint Arabi seregével a döntő összeütközés közvetlenül várható. A gyalogság tüzelése megkezdődött, tüzérség és más csapatok a legnagyobb sietséggel küldettek előre, mialatt Aradi csapatai szintén előnyomulak ; ezekből 5000 ember már látható. Az egyetem ünnepélye. Kolozsvár, szept. 10. A kolozsvári m. kir. Ferencz József tud. egyetem ünnepélyes megnyitása, fényes közönség előtt előtt ment végbe a „Redoute“ nagy termében. Az egyetemi ifjúság és a közönség egészen megtöltötte a termet és a karzatokat. A női közönség — dicséretes szokás szerint — az idén is nagy számban volt képviselve. Tíz óra után kevéssel lépett be a melléktermekből az egyetem tanári kara, a lelépő és az új rectorral az élén. Dr. Szabó Károly, az egyetem új rectora és dr. Ajtai Sándor, a prorektor fekete diszraagyarba voltak öltözve. A dr. Ajtai Sándor rektori beszámoló beszéde még egyfelelől kiváló tájékozottságról tanúskodik, addig másfelől bizonyságot tesz arról az odaadó nagy buzgalomról és ügyszeretetről, melylyel a jelenlegi prorector fiatal egyetemünk ügyeivel, eleitől kezdve foglalkozott, s melyet annak alapítása és szervezése körül kifejtett. Találó vonásokban tárgyalta egyetemünk 10 éves történetét, mely gazdag anyagot nyújt egyszersmint országrészünk kultur-történetéhez is. Az élénk tetszéssel kísért felolvasás után, dr. Szabó Károly új rector magnificua lépett az emelvényre s nagy figyelem közt, s végén kitűnő tetszéstől kisérve olvasta fel nagybecsű székfoglalóját, mely egy kiváló történeti essaynak felel meg, s melyet lapunk más helyén mutatunk be olvasóinknak. Dr. Ajtay Sándor egyetemi tanár rectori beszámolója. Nagytekintetü m. kir. tudomány-egyetem! Tiszteletreméltó gyülekezet! Midőn ma egy éve, a lefolyt tanévnek, az új hatóságok beiktatásával egybekapcsolt megnyitási ünnepélyén, egyetemünk nyilvános közgyűlésében a feladatok nyilvános ismerésével, ügyszeretettel és erős akarattal a jó munkálásra, s e miatt nyugodt lélekkel ugyan, de az intézménynek, melynek élére tanártársaim nagyrabecsült bizalma küldött - társadalmi és állami nagyfontosságától áthatottan, nem minden megilletődés nélkül, elődöm kezéből ezen egyetem igazgatását átvettem, s az egyetem összes működő tényezőibe vetett rendithetlen bizalommal, magamra vállaltam egy év történendő eseményeiért ki- és befelé a személyes felelősséget — élénken éreztem annak igazságát, minek egyetemünk első Rectora egy hasonló alkalommal kifejezést adott, hogy az emberiség fokozatos szellemi előhaladásának leghathatósabb biztosítéka abban áll, hogy a múlt a jelennek, a jelen a jövőnek, munkássága eredményeit, a kivívott sikert, a szellemileg megművelt mezőtovábbi termelés eszközlésére átadhatja . . .“ s hogy „. . . a múlt hagyományában átszálló örökség kötelességet is ró az öröklő nemzedékre, hogy tovább vigye a kezére jutott zászlót, gyarapítsa örökségét s úgy hagyja majd az utódra.“ S épen azért, midőn közvetlen elődöm tartalomdús és annyi örvendetes sikert feltüntetett beszámolójában, a múltnak oly gazdag leltárát adá át az akkori „jelennek“, hogy tovább munkálja vele a jövőt; tisztemből kifolyó elsőrangú feladatomnak tartottam lelkiismeretesen megőrizni az átvett anyagi és szellemi vagyont; feltétlenül biztosítani, az egyetemi autonómia keretén belül, a vélemény és cselekvés szabadságát; elhárítani ama számtalan apró akadályt, mely a függetlenség nagy mérvével felruházott tényezőkből álló egy nagy testület együttműködését és egy czélra törekvését gátolhatná, s e czélból tisztán és simán tartva az administratió utait, gyorssá és biztossá tenni az érintkezést be- és kifelé, s érvényesülni engedve a dolgok logikáját, nem mulasztani, de mindenek felett sokat nem tenni. A „mával“ eljött a nap, hogy a nyilvánosság ellenőrködése mellett, számot adjak az egy évi sáfárkodásról, s lezárt számlával átadjam a közteherviselésnek, a bizalom által díszessé tett ezen első helyét, a beigtatandó Rector Magnificusnak. Váljon az örökség gyarapodott-e? annak megítélésére Önök Uraim! mindnyájan hivatalosak. * A lefolyt 1882’diki tanév, melynek történetével jelenleg beszámolni feladatom — a 19. és 20-ik egyetem cyclust adta át a múlt végtelen tengerének; 10 év záródott be egyetemünk életében. Kis minő 10 év ? Évei az alapvetésnek, a consolidálódásnak, tanszékek, intézetek alkotásának, s mindenekfelett az egész organismust elevenen együttartó és fejlesztő éltető szellem — az egyetemi szellem — megteremtésének ; évei — ha szabad a hasonlattal élni — a gyermekkornak, melyben természetnél fogva az ellenállási képesség csekély, a selezékenység nagy, a kártékony behatások száma régió, s ezek miatt a betegesedés és a halandóság óriási. Nehéz évei a belsőleg forrongó fejlődésének és a külső küzdésnek az áthasonlás veszélyeivel szemben az acclimatisatiónak, melyekre — habár a rövidség rovására, s a t. közgyűlés türelmének némi igénybevételével is — legyen szabad csak egy futólagos visszapillantást vetnem. 1872-iki szeptember 29-én kelt legfelsőbb kinevezéssel az október 19-iki eskületételéhez, mi tanárok, az egyetem alakító tényezői, 40-en jöttünk itt össze, — első Rectorunk kifejezésével élve — „részint a tanügy veterán és megpróbált munkásaiból, részint ifjabb ciákból“, az igaz, de öregek és fiatalok egyben nem különbözve egymástól , hogy egy sem volt közülünk előbb egyetemi tanár, s egyikünk sem jött közülünk ide organizált egyetem organizált tanszékére. És ez nem is történhetett másként, mert bizony az akkor egyetlen magyar egyetem nem tette meg tisztán hazafiságból, hogy tan- és administratív erőinek felét küldje ide egyetemet alapítani ! Hogy mit találtunk itt, különösen az akkor u. n. „invasio“? kedvezők voltak-e a településre, szervezésre, a hallgatóság áramlására , a magán-, a társadalmi és politikai viszonyok ? részesültünk-e elegendő támogatásban künn és fenn? vagy talán ellenséges áramlatok is igyekeztek magukat érvényesíteni, mint ahogy mindezekre — nem minden alap nélkül — az 1874—75-diki rectori beköszöntő rámutathatni vélte az, nézetem szerint, figyelemre méltó ugyan, de eldöntő a történelmi bírálatra az, hogy mindenekelőtt az egyetemmel együtt kellett lennünk egyetemi tanárokká ; az egyetemes tényezők szükséges önállósága és függetlensége feltétlen megóvásával kellett, egy az állami szervezetben páratlan szabadságú, és épen azért annál nehezebben körvonalazható institutiót — még a budapesti egyetemnél is szabadabb elvű szervezettel — teremtenünk, hogy mindenikünknek központot kellett alkotnunk és valameny-